"Hogyan hagyhatjuk el a ragaszkodásainkat? Az emberek megpróbálnak lemondani róluk, feladni őket. De ha feladjuk a zene néhány ütemét, ha elzárjuk a tudatunkat előlük, az ugyanazt az erőszakot, konfliktust és érzéketlenséget eredményezi, mint maga a ragaszkodás. Ismét megkeményítetted magad. A titok az, hogy ne mondj le semmiről, ne kötődj semmihez, örülj mindennek, és engedj mindent folyni. Hogyan? A ragaszkodás rothadtságának, romlott természetének sok-sok órás megfigyelésével. Általában az izgalomra, a felvillanó gyönyörre figyelsz, amit a ragaszkodás adott. De szemléld a nyugtalanságot, a fájdalmat, a rabságot, s egyúttal szemléld az örömet, a békét és a szabadságot is, amit nyersz, ha elhagysz egy ragaszkodást. Akkor aztán majd nem tekintesz hátra, hanem hagyod, hogy a jelen zenéje bűvöljön el.
Végezetül pedig tekints arra a társadalomra, amiben élünk – velejéig romlott, fertőzött mindenféle ragaszkodással. Mert aki ragaszkodik a hatalomhoz, a pénzhez, vagyonhoz, hírnévhez és sikerhez, aki úgy keresi ezeket, mintha tőlük függne a boldogsága, azokat a társadalom értékes, termékeny és keményen dolgozó tagjainak fogják tartani. Más szóval, ha becsvágytól űzve kergetik ezeket a dolgokat, s következésképp elpusztítják életük szimfóniáját, önmagukkal és másokkal szemben is keménnyé, hideggé és érzéketlenné válnak, akkor a társadalom megbízható polgároknak fogja őket tartani, rokonaik és barátaik pedig büszkék lesznek a státuszra, amelyet elértek. Hány olyan úgynevezett tiszteletreméltó embert ismersz, akik meg tudták őrizni a szeretetnek azt a gyengéd érzékenységét, amit csak a ragaszkodásoktól való mentesség kínálhat? Ha elég sokáig elmélkedsz ezen, olyan mély utálat fog majd el, hogy minden ragaszkodásodat elhajítod, ahogy csak egy rád mászó kígyót dobnál el. Fellázadsz és kitörsz ebből a ragaszkodásokra és nyereséghajhászásra, aggodalomra és kapzsiságra, a szeretetlenség keménységére és érzéketlenségére épült rothadó kultúrából."
(Anthony de Mello)
Ismét itt a salátaszezon! És ez nagyon jó, mert odavagyok ezért a zöld finomságért.
Egyszerű öntetet készítettem a roppanós levelekhez: kefír, ízlés szerint só, cukor, kevés olívaolaj, pici ecet, egy gerezd fokhagyma, petrezselyemzöld. Mindezt alaposan összekutyultam, és a csíkokra vágott salátalevelekkel finoman elkevertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése