Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2008

Zöldfűszeres túrókrém

Kép
Az emberi nyomorúságból az, ami elkerülhető lenne, nem elsősorban a butaság, hanem a tudatlanság, a tudni nem akarás miatt létezik még ma is. Az önismeret hiánya az, ami a legpusztítóbb.
(Carl Sagan)



Hozzávalók: 30 dkg kecsketúró, 3 dkg vaj, 1 nagy evőkanál 20%-os tejföl, só, friss zöldfűszerek apróra vágva: kapor, petrezselyemzöld, kakukkfű, tárkony, újhagyma zöld szára, 1 friss fokhagyma-gerezd.
A hozzávalókat alaposan elkeverem, és hagyom összeérni a hűtőben egy órácskát.

Dolmades (Töltött szőlőlevelek)

Kép
A bor-országok és a borvidékek mind idillikusak. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál.
(Hamvas Béla: A bor filozófiája)




Hát itt az idő. A nyár számomra akkor kezdődik igazán, mikor elkészítem az első dolmadest. Ez a nyárünnep kezdete. Ebből is érzem s tudom: hát tényleg itt a csoda, itt van a nyár újra. A hőségben ez az egyszerű kis étel maga a mennyország. Legjobban a szőlőhegyen esik, ahol szedem a szép vadszőlő-leveleket. Elkészíteni is ott a legnagyobb öröm, a teraszon, közben borozgatva, beszélgetve. Elfogyasztani is árnyas fa alatt a legjobb a rekkenő forróságban, mert hűs és savanykás ízével olyan érzést kelt, mintha most lépnék ki a tengerből, felfrissülten, újjászületve. Természetesen pár pohár pincehideg száraz fehérborr…