Cukkinis spagetti

Mások véleményétől függsz. Olyan erősen függsz mások véleményétől, hogy elveszítenél minden kapcsolatot a belső érzékeddel. Ezt a belső érzéket újra fel kell fedezned, mert mindaz, ami csodálatos, ami jó, ami isteni, az a belső érzéken keresztül érezhető.
Ne engedd, hogy befolyásoljon az emberek véleménye. Inkább kezdj el befelé figyelni... engedd, hogy a belső érzéked szóljon hozzád. Bízz benne. Ha bízol benne, növekedésnek indul. Ha bízol benne, azzal táplálod, azáltal megerősödik.
Vivekánanda elment Rámakrisnához, és azt mondta:
-Nincs Isten! Be tudom bizonyítani, hogy nincs Isten!
Nagyon logikus észjárású, szkeptikus férfi volt, kitűnő képzést kapott a nyugati filozófiákból. Rámakrisna tanulatlan, írástudatlan ember volt.
Rámakrisna így felelt:
-Jól van, bizonyítsd be!
Vivekánanda sokat beszélt, előhozta az összes bizonyítékot, amellyel rendelkezett. Rámakrisna meghallgatta, majd azt mondta:
- Márpedig a belső érzékem azt mondja, hogy Isten létezik, és ez a legfelsőbb tekintély. Minden, amit mondasz, csak érvelés. Mit mond a belső érzéked?
Vivekánandának ez eszébe sem jutott. Megvonta a vállát. Könyveket olvasott, érveket gyűjtött, bizonyítékokat mellette és ellene, és e bizonyítékok alapján próbálta eldönteni, vajon létezik-e Isten vagy sem. De befelé nem tekintett. Nem kérdezte meg a belső érzékét. Ostobaság, de a szkeptikus elme ostoba, a logikus elme ostoba.
Rámakrisna azt mondta:
-Az érveid nagyszerűek, nagyon élveztem őket. De mit tehetnék? Én tudom! A belső érzékem azt mondja, Isten létezik. Ahogy a belső érzékem megmondja, ha boldog vagyok, ha beteg vagyok, ha szomorú vagyok, ha fáj a gyomrom, ha ma nem érzem jól magamat, úgy a belső érzékem azt is megmondja, hogy Isten létezik. Nincs mit vitatkozni róla.
És Rámakrisna azt is mondta:
- Nem tudom bebizonyítani, de ha akarod, megmutathatom.
Korábban senki sem mondta Vivekánandának, hogy Istent meg lehet mutatni. De mielőtt egyetlen szót szólhatott volna, Rámakrisna felugrott - igen heves ember volt -, felugrott, és rátette a lábát Vivekánanda mellkasára! És akkor történt valami, megindult valamiféle energia, és Vivekánanda három órára transzba esett. Amikor kinyitotta a szemét, immár egészen más ember volt.
Rámakrisna megkérdezte tőle:
-Na, most mit mondasz? Van Isten, vagy nincs? Most mit mond a belső érzéked?
Vivekánanda olyan nyugalmat, olyan csendességet érzett magában, amilyet azelőtt még soha. Olyan öröm volt a bensőjében, olyan kellemes érzés, olyan túlcsorduló boldogság...
Meg kellett hajolnia, megérintette Rámakrisna lábát, és így felelt:
-Igen, van Isten.

Isten nem egy személy, hanem a jólét, az otthonosság legteljesebb érzése, annak legteljesebb érzése, hogy: „Ehhez a világhoz tartozom, és ez a világ hozzám tartozik. Itt nem vagyok idegen, nem vagyok kívülálló." A legvégső, létfontosságú érzése annak, hogy: „Nincs választóvonal köztem és a teljesség között." Ez a tapasztalat Isten. Ez a tapasztalat azonban csak akkor lehetséges, ha engeded működni a belső érzékedet.

Engedd működni! Adj számára annyi lehetőséget, amennyit csak tudsz. Ne tekingess folyton külső tekintélyek felé, és ne keress külső véleményeket. Légy egy kicsit önállóbb. Erezz többet, gondolkodj kevesebbet.

(Osho: Bátorság)

Igazi szezonja van mind a cukkininek, mind a finom, igazi napon ért paradicsomoknak. Az étel tökkel, csillagtökkel, padlizsánnal is elkészíthető.
 

Hozzávalók 4 főre: 

1 csomag durum spagettitészta, 

10 nagyobb paradicsom, 

egy kicsi cukkini ( 1 közepes padlizsán), 

1 kisebb-közepes fej vöröshagyma, 

3-4 gerezd fokhagyma, 

4 evőkanál olívaolaj, 

só, 

friss vagy szárított bazsalikom (jó bőven), 

friss vagy szárított zsályalevél (4-5 levél), 

2 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz, 

parmezán sajt vagy friss ricotta.

A paradicsomokat 20 másodpercre forrásban lévő vízbe dobom - így könnyen lejön a héjuk.
A hagymát apróra vágva egy evőkanál olívaolajon sóval kis lángon üvegesre párolom, aztán hozzáadom az apróra kockázott fokhagymagerezdeket, ezeket is átfuttatom az olajon, majd a kis kockákra vágott paradicsomokat is. Sózom és kevés cukrot is teszek bele. Erős lángon főzöm hogy besűrűsödjön, aztán mikor már jól szétfőtt a paradicsom, hozzáteszem a vékony szeletekre vágott cukkintit is. Puhára párolom, ami pár perc. Végül az apróra vágott friss fűszerekkel ízesítem.
A kész tésztát leszűröm és a mártásba teszem, jól összekeverem. Reszelt parmezánnal vagy morzsolt ricottával megszórva tálalom.
Sajt nélkül is tökéletes.
A padlizsános kissé eltér: kis kockákra vágom a padlizsánt és először őt sütöm át kevés olívaolajon sóval és frissen ráőrölt kevés borssal. Jól megpirítom, kissé feketésre, füstös ízűre,  mert a padlizsánnak csak akkor van jó íze, ha alaposan megsütjük. Tehát megsütöm a kis darabkákat, és félreteszem egy tálkába. Ezután jön az olívaolajon átdinsztelt hagyma, fokhagyma, paradicsom bele és ekkor teszem hozzá az átsütött padlizsánt. Együtt rotyogtatom sóval, cukorral, míg a paradicsom besűrűsödik, a végén hozzáteszem a friss zöldfűszereket.  (A képen a padlizsános változat van, de csak az utolsó falatokat tudtam elkapni, mert annyira finom volt. Házi szélesmetéltet készítettem hozzá.)

Keleties céklaleves

Az álmok furcsa „lények”…
Nagyon sokszor álmodom, és nagyon szépeket.
Gyerekkorom óta.
Hozzá tartoznak az életemhez.
Nincs éles választóvonal nálam az álmok, és a hétköznapi valóság között.
Sok mindent megmutatnak, sok mindent megélhetek általuk, amire egy élet kevés lenne.
Nem butaságok, csak érteni kell a nyelvükön.
A mai ember lecsökkentette a kommunikációt a szavakra, pedig az álomnak is van nyelve. Csak éppen képekben beszél hozzánk.
De a legtöbb ember ezt már nem érti.

Az álom önmaga értelmezése.

(Talmud)

A cékla ismét szereplője lett a piacoknak - szépséges gumókat látni újra. A cékla nem csak savanyúságnak finom, az egyik legcsodálatosabb ízű és legtápanyagdúsabb zöldségfélénk. Én egy nagyon kellemes levest kreáltam eme fantasztikus földajándékból....

Hozzávalók 4 főre:

1 nagy, vagy két közepes cékla, 1 nagy csokor zellerzöld, 1 közepes fej vöröshagyma, só, őrölt bors, 2-3 evőkanál szójaszósz, ízlés szerint ecet, 1 púpos teáskanál Erős Pista, 1-2 teáskanál méz, 1 teáskanál ételízesítő, 1 evőkanál olaj, 1 csomag üvegtészta.

A céklát az apróra vágott hagymával együtt az olajon sóval párolom fedő alatt, kb negyed óráig. Majd felöntöm vízzel, ízesítem a hozzávalókkal és puhulásig főzöm. A végén a zellerleveleket is beleteszem a levesbe, a karikákra vágott szárral együtt. Üvegtésztával tálalom.

Mindenképpen kóstoljunk, mert ez egy csípős-édes-savanyú leves, és az ízeknek egyensúlyban kell lennie. Nagyon finom, és nagyon egyszerű leves.

Körtés kukoricasaláta

Kötődésünk már a földdel való kapcsolatunknál kezdődik. A varázslók úgy tartják, hogy a halandók abban az illúzióban élnek, hogy övék a világ vagy urai a világ sorsának. A varázslók úgy látják, hogy a világnak van egy szelleme, ami felügyel a boldogulásunkra; szellemén belül menedéket élvezünk, és lehetőségünk nyílik arra, hogy saját sorsunk kovácsai legyünk. De a szellemet soha nem lehet birtokolni vagy irányítani.

A szellem elpusztíthatatlan, és amint rájössz, hogy szellemnek tekintsd magad, a föld szellemének leszel a része. Ha nem ezt az utat választod, akkor semmibe fogod venni a szellemet, és ha így teszel, akkor a földre sem leszel tekintettel.

Távolinak érzed majd fájdalmát.

A valódi szánalom nem negatív. Átérezhetjük mások fájdalmát, de ettől még szellemünk biztonságban maradhat. A föld is így viselkedik velünk. Bár az emberi élet drámáját a földön játsszuk el, a föld távolságtartó marad. Az erdők, mezők, hegyek nem miattunk lesznek és tűnnek el.

Ha nem fogadjuk el, hogy a földnek szelleme van, akkor mindez közömbösséggé válik. A földet a közömbösség nevében kifosztják. A föld iránti szánalom csak akkor lehetséges, ha szellemünket az övével egyesítjük.”

(Deepak Chopra: A varázsló mágiája)

A kukorica csodálatos növény. Minden része felhasználható, és értékes. Emellett nagyon finom is. Szárítva lisztjéből kenyér, sütemény készül, darájából puliszka, szárított bajuszából, gyökeréből, leveléből gyógytea.

Szára régen tüzelőanyag is volt.

A kukorica nem csak embert, de állatokat is jóllakat.

Közép-Amerikából származott el hozzánk, az ottani indián kultúrák szent növénye.

Tápértéke, vitamin és ásványi anyag tartalma is nagyon magas. Igazi kincs!

Nem csak a testet élteti, de a lelket is, hisz mindannyian láttunk már csuhébabákat. Régen tehát otthon készítették belőle a játékokat is.

Sőt alkalmas kalapok, dobozok, kosárkák fonására is.

Tényleg csodálatos növény. Mindene használható és hasznos.

És én nagyon szeretem is... a friss kukoricának páratlan íze van... édes, zamatos, melegséges és tápláló.

A hugicámék kertjében értek be ezek a gyönyörűségek. Én most egy nagyon fenséges salátát készítettem belőlük. A csöveket megtisztítottam, kb. 25 percig főztem, majd lehűtöttem hideg víz alatt. Végül késsel levágtam róluk a szemeket, amit aztán az elkészült majonézbe morzsoltam. De lássuk a receptet.

Hozzávalók a majonézhez:
2 db tojássárgája,
1 egész citrom leve,
1 csapott mokkáskanál só,
1 púpos teáskanál kristálycukor,
frissen őrölt bors (csak finoman...),
kb. 2-3 dl olaj vegyesen: napraforgó-, szőlőmag-, és dióolaj,
1 teáskanál mustár.

A kész salátához még:
1 körte,
zellerlevelek,
lilahagyma,
és kevés friss rozmaring apróra vágva.

A sárgájákat elválasztottam a fehérjéktől, és egy nagyobb tálba tettem. Egyből hozzákevertem a mustárt, majd a cukrot, sót, citromlét, borsot is. Aztán apránként így vegyesen, állandó keverés mellett az olajakat is.

Mikor készen lett, a majonézhez adtam többi hozzávalót is.

Nagyon laktató, finom saláta. Akár önálló fogásként, pirított kenyérfélékkel is nagyon finom. Én most ebédre készítettem, valóban "csak" salátának, köretnek.

Rántott disznómájjal és hajában főtt, vajon átpirított burgonyával ettük.

Jó étvágyat hozzá.

Paradicsom saláta

"Légy hétköznapi!" 
                                                                (Papaji) 

Ez az egyik legkedvencebb salátám. Végtelenül egyszerű és finom. Egy titka van. Mindig abszolút frissen készítem. Ha csak magamnak, akkor nem is keverem össze tálban, csak rétegezem a tányéron a hozzávalókat: egy réteg hagymakarika (ezüst- vagy gyöngyhagyma), egy réteg paradicsom, megint hagyma, megint paradicsom. Zöldként bazsalikomlevelek ízesítik még a nyár vérvörös ajándékait. De szoktam készíteni zeller- vagy petrezselyemzölddel is, nagyon jól illik hozzá mindkettő. Természetesen meglocsolom olívaolajjal, pár csepp ecettel, és sózom. (Én most tökmagolajat is csepegtettem rá.)

Mindössze ennyi az elkészítése... viszont fordítottan arányosan jóízű!

Zalziki

Táncolni kell uram! A zene majdcsak megjön valahonnan...

(N. Kazantzakisz: Zorba, a görög)

Ez egy görög előétel. Gondolom már szinte mindenki kóstolta, vagy hallott róla. A titka a sűrű görög joghurt, amit nálunk nemigen lehet kapni. Viszont házilag előállítható, nagyon egyszerűen.
Végy két félliteres natúr joghurtot. Tégy bele fél mokkáskanálnyi sót. ( A sózás el is hagyható.) Egy nagy szűrőkanálba tegyél egy bevizezett vékony vászonanyagot és a joghurtot öntsd bele. Ezt tedd rá egy lábosra és tedd a hűtőbe. 3-4 óra alatt ki fog csöpögni a savója és egy sűrű, krémes állagú joghurtot fogsz kapni. (A kicsöpögtetett joghurtot én mindig boltiból készítem. Valamiért a házi joghurt nem igazán csöpög ki, nem lesz igazán sűrű.) Minél hosszabb ideig csöpögteted, annál sűrűbb lesz a joghurt. Egész éjszakára is benn hagyhatod a hűtőben.

Zalziki: az uborkát mosd meg, ha nagyon vastag a héja, akkor hámozd is. Majd tökgyaluval reszeld szálasra és sózd is meg kicsit, hogy a levét kiengedje. Mikor kész a joghurt, a jól kinyomkodott uborkát tedd bele, ízesítsd apróra vágott kaporral (el is hagyható, lehet készíteni csak mentával is), evőkanálnyi olívaolajjal, kevés fokhagymával és apróra vágott mentalevéllel (el is hagyható, lehet készíteni csak kaporral is). Kevés citromlé sem árt meg neki, de el is hagyható. Jól hűtsd be, tálald pirítóssal, paradicsommal.



A joghurt házilag is készíthető. Egy kispoharas élőflórás bolti kell hozzá, és egy- másfél liter tej, amit felforralsz, majd hagysz kézlangyosra hűlni. Ekkor keverd bele a bolti joghurtot, és lefedve hagyd kihűlni. Két-három óra múlva tedd hűtőbe. Kb. másfél- két nap után a tejből igazi joghurt válik!

Tipp: A zalziki salátának is készíthető, ha híg natúr joghurttal csináljuk a fenti ízesítéssel. 

Gombafasírt

Azt mondják,
Túl magasan lakom.
Igen.

Az Ég alatt.
A Föld fölött.
Pontosan középen.

Három emeletnyi lépcsősor...
Van, akinek pokoli magas.
Az angyaloknak meg túl alacsony.

De én ember vagyok.
Az Ég alatt,
A Föld fölött,

Pontosan középen.

(duende)

A gomba rendkívül sokféleképpen készíthető. Fasírtként akkor készítem, ha már nem egészen friss, ressenős... Feltétnek is kiváló főzelékekhez például. De önálló ételként körete lehet burgonya: dinsztelt, sült, püré. A rizs is illik hozzá, akár natúran, akár petrezselymesen. De a finom őszi paprikákkal, paradicsomokkal és kenyérkével is egészen királyi lakoma. Akár forrón, akár hidegen is kiváló.
Fél kiló gombát (termesztett csiperke ez most éppen) szálasra aprítok a robotgépben. Aztán olajon sóval, őrölt borssal, őrölt koriandermaggal, kevés őrölt köménnyel, csomborral (borikafűvel) zsírjára sütöm. Ez fontos, mert a levét el kell veszítse, különben nem áll majd össze a fasírt.
Két-három beáztatott zsemlét jó alaposan kinyomkodok, egy nagyobb tálba teszem. Hozzá jön a sült gombareszelék, egy kisebb fej vöröshagyma apró kockákra vágva, egy gerezd fokhagyma reszelve, és némi pirospaprika. Majd elfelejtettem! És természetesen egy fél csokor petrezselyemzöld aprítva. Meg egy kisebb méretű tojás.

Mindezeket kézzel jól összedolgozom. Ha nagyon lágy lenne, kevés zsemlemorzsát keverek még hozzá. Vizes kézzel gombócokká formálom, zsemlemorzsában meghempergetem. Közepesen forró olajban szép pirossasra sütöm a fasírtok mindkét felét. Szalvétára szedem ki.

Tökfőzelék

. "Szerelem nélkül nem lehet élni. De oxigén nélkül nehezebb." (Doktor Hause) A tökfőzelék a top ten listámon az elsők között szerepel, és már hosszú ideje vezeti a slágerlistát :-)

Azt hiszem, két titka van. Nem, három. No mindjárt rátérek, de elébb lássuk a hozzávalókat: Egy szép tök vagy cukkini (a túl méretes, már "öreg" cukkini kiválóan használható ehhez az ételhez), vagy két közepes, vagy egy nagyon nagy fej vöröshagyma, egy nagy csokor kapor, 1 paprika, 1 paradicsom, 2 evőkanál olaj, 1 nagyon kevés pirospaprika, egy kisdobozos tejföl vagy joghurt, 1 púpos evőkanál liszt, só, cukor, ecet.

A tököt félbevágom, egy leveseskanállal kimagozom, majd hámozom. Robotgépben gyalulom. A hagymát az olajon üvegesre dinsztelem a paprikával, paradicsommal együtt - no meg némi sóval. Ezután beleteszem a lábosba a gyalult tököt is, a kaprot is (ha szép zsenge a kapor, akkor aprítva, ha már csak olyan száradtabb van azt egyben, összekötve egy fehér cérnával) rászórom a pirospaprikát, jól elkeverem, megint kicsit sózom és fedő alatt kislángon hagyom párolódni. Vizet nem teszek hozzá. Közben a tejfölt egy kisebb keverőtálba teszem, és habverővel szép simára keverem a liszttel együtt. Aztán adok hozzá kb. két deci vizet is, azzal is simára keverem. (A joghurt is kiváló, lightosabb lesz a főzelék. De ha van egy kevés tejszínem azt is szoktam a tejfölhöz vagy a joghurthoz tenni, úgy egy decit körülbelül. Ettől pedig igazán krémes lesz.) Mikor puha már a tök, hozzáadom a lisztes tejfölt, és forrásig kevergetem. Ha túl sűrű lenne a főzelék, vízzel higítom a megfelelő állagig. (Én nem szeretem úgy hogy megálljon benne a kanál. Hígabban finomabb.) Hagyom 5 percig kis lángon rotyogni. A végén, mikor már lekapcsoltam a gázt alatta, beízesítem. Kevés cukrot, ecetet adok hozzá. A tökfőzelék akkor finom, ha a sós-édes-savanyú íz jó arányban van. Nem szabad túlsavanyítani sem, és túlédesíteni sem. Mindkét anyagból csak kevés kell bele. Ez az egyik titok. A másik az, hogy a sűrűségét ne a liszt adja, hanem a tök. A harmadik pedig, hogy elég hagyma legyen alatta, mert attól lesz igazán ízletes. Nos, tökfőzelékről vagy jót, vagy semmit! Jó étvágyat hozzá!

Fetasajtos padlizsánkrém

Egy este, mikor visszajött, nyugtalanul megkérdezte: - Van Isten, vagy nincs? Mit szólsz te mindehhez, jó uram? És ha van - minden lehetséges -, hogyan képzeled el? Vállat vontam, nem válaszoltam. - Én, ne nevess, jó uram, az Istent pontosan olyannak képzelem, mint magam vagyok. Csak magasabbnak, erősebbnek, bolondabbnak és halhatatlannak. Lágy báránybőr bundákon ül lustálkodva, és az ég a kunyhója. Nem ilyen pléhdobozokból összetákolt kunyhó, mint a miénk, hanem felhőből van. Jobb kezében nem kardot tart, nem is mérleget - az efféle szerszámok gyilkosok és mészárosok kezébe valók -, hanem egy nagy szivacsot, teli vízzel, mint a felhő. Balról van a paradicsom, jobbról a pokol. Jön a szegény lélek, meztelenül, mert elvesztette a testét, és remeg. Az Isten szemügyre veszi, és kuncog a bajusza alatt, de játssza a félelmetest: „Gyere ide - mondja neki, és mélyíti a hangját -, gyere ide, átkozott!" És elkezdi a vallatást. A lélek Isten lábához veti magát. „Irgalom, kegyelem - kiáltja -, bűnös vagyok!" és mondja, mondja a bűneit. Beszél, se vége, se hossza. Az Isten meg unja, és ásítozik. „Hallgass már - kiált neki -, megsüketülök!" És zsupsz, veszi a szivacsot, törül rajta egyet, és már föl is oldotta minden bűnéből. „Mars a paradicsomba! Péter, ereszd be a szerencsétlent!" Mert tudnod kell, jó uram, hogy az Isten hatalmas, nagylelkű úr, és a nagylelkűség megbocsátást jelent. Aznap este, emlékszem, mikor Zorbász mindezeket felsorolta, nevettem rajtuk, de azóta „Isten nagylelkűsége" együttérzően, bőkezűen és mindenhatóan gyökeret vert bennem. (Nikosz Kazantakisz: Zorbász, a görög) Ahány ház, annyi padlizsánkrém... Ez is kicsit más, mint a többi. A fetától egészen krémessé válik, a füstölt sajttól pedig egészen megbolondul... :-) Én így szeretem a legjobban.

Hozzávalók: 2 db padlizsán, 5 dkg fetasajt, 2-3 dkg füstölt sajt (az a sivatagi menetes...), 1 evőkanál extraszűz olívaolaj, só, 3 gerezd fokhagyma, diónyi vöröshagyma, citromlé ízlés szerint.

A padlizsán késsel több helyen beszúrom, aztán forró sütőbe teszem 25-30 percre. Ha a szúrkálást elfelejted, robbantott padlizsánt fogsz készíteni... de az egy másik recept... :))) Közben a hagymát, fokhagymát kockázom, a fetát úgyszintén, a füstölt sajtot pedig lereszelem. Mindezt beleteszem egy konyhai robotgépbe, az olívaolajjal, sóval, citromlével együtt, végül a héjától megszabadított sült padlizsán is a többi hozzávaló mellé kerül. (Csak ki kell kanállal kaparni a héjból a belsejét.) Jó krémesre apríttatom a géppel. Végül kóstolom, és ha még kell bele valami, pótolom.

Őszibarack csatni

"A szeretet azt mondja nekem, hogy én minden vagyok. A bölcsesség azt mondja nekem, hogy én semmi vagyok. És a kettő között ott folyik az élet..." (Niszargadata Maharadzs) Figyelmeztetés: elsőre nagyon vadnak tűnik a következő étel. De csak fejben. Készen, kóstolás után valami egészen nagyon finom ízt produkál...

Hozzávalók

Érett őszibarack, só, cukor, citromlé, friss gyömbér, szegfűbors, szerecsendió, fahéj, szegfűszeg, chilipaprika, hagyma. (A fűszerekkel csínján bántam, így lett finom.)

"CSATNIK : a kísérő ételek között előkelő helyet töltenek be az "édes-csípős" vagy "erős-savanyú" csatnik, melyek általában valamilyen gyümölcsből (almából, citromból, guavából, mangóból, banánból, eperből, szilvából, kókuszból stb.) készülnek. Ám nem kevésbé finomak a rebarbarás, paradicsomos, sárgarépás csatnik. Ezt a szószós, krémszerű ételt legtöbbször párolt rizs mellé tálalják. A krémszerű, szószós csatnik nővelik az ízválasztékot és segítik az emésztést." (Rosta Erzsébet: Vegetáriánus konyha Indiában, Terebess e-tár: Keleti konyhák) A barackokat hámoztam, daraboltam és először minden nélkül hagytam megfőni, besűrűsödni. (Mint mikor lekvárt főzök.) Csak ezután reszeltem bele a gyömbért, tettem hozzá a cukrot, sót, citromlevet, hagymákat, fűszereket. Így főztem még vagy 5 percig. Én jó édesre készítettem, bátran használva a citromlét is. Mert a jó csatni olyancsípős, hogy nem lehet megenni és olyan édes, hogy nem lehet otthagyni... :) Nagyon finom grillezett húsokhoz, rántott zöldségekhez - természetesen rizzsel körítve.

Limonádé - te örök

Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban.

(Kurt Vonnegut)

Nagyon meleg van még mindig a lakásban... Hála Égnek - még nyár van! :-)

Ahogy ültem a számítógép előtt nagyon megszomjaztam. És hát örök kedvenc nyári italom a limonádé, jó sok jéggel, kevés mézzel. Van úgy hogy vágok bele mentalevelet is, most csak díszítettem vele. És van úgy, hogy friss gyömbért lereszelek, a levét belefacsarom a limonádéba. Isteni! De finom friss citromfűből készült, jól lehűtött teával készítve is.

Sokszor főzök sűrű cukorszirupot, amit a hűtőben tárolok. Mert sosem bírom kivárni, míg elolvad a cukor a citromlében. Így pedig pikkpakk készen van kedvenc italom.

Tehát: főzz egy adag cukorszirupot fele víz, fele cukor arányban. Hűtsd le, tárold hűtőben. Majd facsard ki fél citrom levét egy nagy pohárba, tégy bele szirupot ízlés szerint, öntsd fel szódával, hűtsd jégkockával. Díszítsd tetszés szerint. :)

Csőben sült zöldbab

Volt egy hosszabb időszakom, mikor vegetáriánus voltam.
Jó volt...
Ma már mindenevő vagyok. De ez nem jelenti azt, hogy helyeslem,
amit az állatokkal művelnek.
Régen volt életterük, szerető gazdáik voltak, gondoskodást és emberséges körülményeket kaptak.
Ma már borzasztó körülmények közt élnek addig is, míg le nem vágják őket.
Ez nagyon elszomorító, nagyon fájdalmas.
Nem szeretjük őket. Nem tiszteljük őket. Csak megesszük őket.
Nem jó ez így.
Minden étkezés előtt el szoktam mondani a következő gondolatokat:
"Bocsássatok meg, hogy hogy miattam kialudt az életetek.
Köszönöm, hogy tápláltok engem. Egyszer majd én szolgálok táplálékul tinéktek. Így vagyunk eggyek. Egyformák, testvérek."
Így a hála, köszönet és szeretet érzése egyre mélyebben gyökeret ver bennem. És talán, egyszer újra csak növényevő leszek.
Bár a növények is ugyanúgy meghalnak.

A halált egyetlen teremtmény sem kerülheti el.
Sem növény, sem állat, sem ember.

Nincs bajom a zöldbabfőzelékkel sem, de azért ez az étel... nem is sikerült rosszul...
Egy fontos eleme van: csak nagyon friss, épp ezért szálkátlan zöldbabból lehet készíteni.

Hozzávalói (nem írok mennyiségeket):
személyenként kb. 20 szál zöldbab,
papírvékonyra szeletelt szalonna (bacon),
tej,
vaj,
liszt,
reszelt olvadós sajt,
nagyon kevés vöröshagyma,
egy gerezd fokhagyma,
pici ecet,
kristálycukor,
ételízesítő,
só, őrölt bors,
és friss zöldfűszerek: zsálya, ánizskapor, tárkony.

A zöldbabot sós-cukros-ételízesítős, forrásban lévő vízben roppanós-puhára főztem, majd hideg vízzel leöblítettem hogy ne puhuljon tovább. Egy jénai tál aljára nagyon kevés apróra vágott vöröshagymát és zúzott fokhagymát hintettem, és a négy darabonként szalonnába göngyölt zöldségkötegeket szépen sorba helyeztem.

Készítettem egy nem túl sűrű besamel-mártást (vaj, liszt, tej), amit a végén sóztam, borsoztam, picit eceteztem-cukroztam, és belekevertem a frissen aprított zöldfűszereket is. Mindezt a zöldbabkötegekre öntöttem, reszelt sajttal megszórtam, és forró sütőben megsütöttem.
Köretként bulgurt adtam hozzá. De rizzsel is tökéletes.

Házi savanyúságok

"A helyes szándék tehát azt jelenti, hogy nem vágyunk semmire, azon kívül, amink van. Nem válunk rabjaivá annak az elméletnek, hogy az élet szép is lehetne vagy fájdalmas is lehetne, miközben nem figyelünk a saját életünkre. Buddha szerint az élet maga a szenvedés, és maga az öröm. Precíz és közvetlen. éljük az életet, kitalációk nélkül. Semmi szükség rá, hogy az életből adódó helyzeteket enyhítsük, vagy fölerősítsük. Az öröm öröm, a szevedés szenvedés."

(Csögyam Trungpa: A szabadság mítosza)

A spájz rejtett kincsei...
Mindig én teszem el a savanyúságot, mert nagyon egyszerű a dolog. És nem is kell nagy mennyiség egy-egy fajából, így több körben készítem - mikor minek van szezonja, illetve mikor a legolcsóbbak a piacon a hozzávalók. Tettem el paprikába töltött káposztát, cseresznyepaprikát, uborkát, kosszarvú paprikát (pfefferoni), almapaprikát és kicsi vöröshagymákat.
Az alaplé mindnél ugyanaz, de természetesen ízlés szerint lehet édesebbre, sósabbra vagy ecetesebbre készíteni. A fűszerek is alapvetően megegyeznek. Minden savanyúságos üvegbe kell tenni két-három szeletke friss tormát. Ezen felül én koriander- és mustármagot is teszek minden üvegbe. Az uborka annyiban tér csak el, hogy kapor is kell bele.
Tehát az alaplé:
2 liter víz,
2 és 1/2 - 3 dl 20%-os ecet,
2-3 evőkanál só,
cukor ízlés szerint (7-10 evőkanál kristálycukor),
1 mokkáskanál borkénpor (ettől szép színűk marad),
1 csapott teáskanál szalicil.


Nem kell felforralni, csak így hidegen kikeverni. Mikor kóstolunk, nagyon tiszta kanállal tegyük.
A savanyúságos üvegeket nagyon alaposan mossuk el, és a zöldségeket is úgyszintén alapos mosás, válogatás után tegyük csak üvegekbe. Ahol nem ép a zöldség, ott vágjuk ki azt a részt. Az uborkákat én körömkefével szoktam megsikálni, úgy az összes föld- és homokszemcse kijön a kis szöszeik közül. Minden üvegbe teszek tormaszeletet, fél-fél mokkáskanálnyi mustár- és koriandermagot is. Az uborkás üvegek aljára egy-egy szál kaprot is teszek.

A káposztás paprikához a káposztát szép vékonyra gyalulom, besózom és állni hagyom. Mikor levet enged, jól kinyomkodom, és egész köménymagokkal elkeverem. Így töltöm jó szorosan a csumájától megszabadított paprikába.
Jó szorosan beleteszem a zöldségeket az üvegekbe (az almaparikát, hagymát félbevágva), aztán jó csurig öntöm őket a lével. Folpackot teszek a tetejükre duplán, majd alaposan rácsavarom a fémtetőket is. Mehetnek a spájzba. Körülbelül egy-másfél hónap múlva fogyaszthatók.