2008. november 28., péntek

Abált paprikás szalonna



A „saláta” szó igazából semmit se jelent. A „saláta” szó e tekintetben a „műalkotás” szóval rokon. Az esztétika mai állása szerint műalkotás az, amit a készítője annak szán. Ugyanígy saláta az, amit a készítője annak tekint.
Legkedvesebb salátám Lisszabonból és környékéről származik, úgy hívják, saladinha de couratos. Fentebb említettem, hogy a saláta portugálul is salada, az „inha” utótag kicsinyítő képző. Azaz: salátácska. A „couratos” szalonnát, közelebbről bőrös zsírszalonnát jelent. A saladinha de couratos tehát azt jelenti, szalonnasalátácska.
Egyszerűen imádni való. Abált szalonnáról van szó, (...)
Én ennek a salátának a csécsi változatát szeretem nagyon, ahhoz tenyérnyi vastag tokaszalonnát kell megfőzni, aztán só, fokhagyma, pirospaprika. Jól lehűteni, ujjnyi vastag szeletekre vágva cseréptányérra rakni, mellé zöldhagyma, erős zöldpaprika, netán retek, és persze kenyér meg bor. Jobb salátát elgondolni se tudok.
 
(Váncsa István: Ezeregy recept - Saláta, részlet)


Hozzávalók:
nyers császárhús,
pár gerezd fokhagyma,
sok só,
és pirospaprika.

Nagyon finom és nem egy bonyolult dolog. Kell hozzá szép húsos friss szalonnahús, nyers. Ezt megfőzzük jó sós vízben. Sok só kell bele, hogy átvegye a hús, mert sótlanul ízetlen lesz - nem jó. Szóval annyi sót kell tenni a főzővízbe, hogy úgy érezzük: elsóztuk. Akkor lesz finom. Ebben a sós vízben kell főzni kb. 2 órát, akkor omlóspuha lesz. Mikor kész, kivesszük a főzőléből, és a tetejét jó sok fokhagymapéppel bekenjük. Aztán megszórjuk bőven pirospaprikával, és hagyjuk kihűlni. Hűtőbe tesszük kihűlés után pár órára, hogy tényleg megdermedjen. Ezután fogyasztható friss kenyérrel, vagy hajában sült krumlival.

Olajos káposzta


Felemás dolgok nincsenek ezen a világon, csak egész dolgok. S ha az ember akar valamit, akkor egészen kell akarja.

(Wass Albert) 



Az olajos káposzta az egyik kedvenc salátám, vagy savanyúságom - nem is tudom, melyik a helyes elnevezés rá. Savanyú káposztából készül és mondhatom, igazi vitaminbomba. Nagyon egészéges, és ami nem egy hátrány: nagyon finom is.

Kell hozzá:

savanyú káposzta,
lilahagyma,
alma,
citromlé,
extraszűz olívaolaj,
tökmagolaj,
só.

A káposztát kicsit ki szoktam mosni, persze csak ha nagyon vadsavanyú. Vágok hozzá lilahagymát jócskán, egy kevés almát, sózom, megcsurgatom kevés citromlével, olívaolajjal és tökmagolajjal. Utóbbi kettőt nem sajnálom... (Néha egész köményt is teszek bele, ha hiányosnak ítélem a savanyú káposzta fűszerezését, mint most is.)
Jól elkeverem (csak kézzel lehet igazán), és hagyom állni pár órát a hűtőszekrényben.

Hajában sült krumplival, abált szalonnával... maga a mennyország.
De nagyon finom sültekhez is, vagy hurkafélékhez.

2008. november 27., csütörtök

Lángos



L. kenyeret dagaszt, elõször életében, s õ is, én is elcsodálkozunk: mennyire ismerős ez a mozdulat, a dagasztás, mennyire él minden női kézben, nem kell külön tanulni! Ősmesterség ez, veleszületik az emberrel, s nincs olyan civilizáció és fejlett pékipar, mely módot adna reá, elfelejteni!

(Márai Sándor)




Hozzávalók kb. 10 kisebb darabhoz:
40 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 teáskanál kristálycukor,
1 tojás,
3-4 dl kefír vagy kultúra (író) vagy joghurt,
1 csapott teáskanál só,
a sütéshez bő olaj.

A kefírt és az élesztőt hagyjuk elől, hogy szobahőmérsékletűek legyenek. Egy decinyi kefírben keverjük el az élesztőt a cukorral és hagyjuk kicsit megfutni. Majd a lisztet szitáljuk egy tálba, keverjük el a sóval, adjuk hozzá a tojást, az élesztős kefírt és a többi kefírt is. Dolgozzuk ki a tésztát szép fényesre-simára, aztán nylonzacsival takarjuk le a tálat és hagyjuk duplájára kelni. Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítjuk, kinyújtjuk 1,5 cm vastagra, és egy széles pohárral kiszaggatjuk. Vagy egyszerűen darabokra vágjuk a tésztát, majd gombócoljuk és hagyjuk kicsit kelni, mielőtt kihúzogatnánk-nyújtanánk. Bő, gyöngyöző olajban sütjük úgy, hogy a tésztát a közepénél jól széthúzkodjuk. Én szoktam direkt kis lyukakat-szakadásokat csinálni, mert akkor a közepe nagyon fini ropogósra tud sülni.
Ez a tészta azért is nagyon jó, mert előző nap összeállítható és olajjal megkenve, nylonzacsival letakarva a hűtőben is megkel. Így másnap, vagy akár harmadnap is süthető belőle friss lángos.
Tejföllel, fokhagymával, reszelt sajttal tálaljuk - de tölthető is pl. káposztával vagy darálthússal.
Virslit is tehetünk bele, afféle lángos-hot-dogot kapunk, ha bő olajban sütjük, de ezzela  tésztával körbetekerve a virslit, sütőben is megsüthetjük, hiszen egy egyszerű kelt tésztáról van szó.

2008. november 26., szerda

Dinsztelt burgonya



"Az ösvényt, amiről beszélünk, nehéz ösvénynek nevezik. Ez az elnevezés azt a tényt tükrözi, hogy senki sem fog megmenteni bennünket. Senki sem fog varázslatos módszerekkel eljuttatni minket a megvilágosodáshoz. Úgy képzeljük, hogy a gyakorlás lágy, békés, kellemes és együttérzeéssel teli folyamat, de az ösvény nem az elvárásainkhoz igazodik.

Azt hisszük, elegendő elkötelezni magunkat egy spirituális közösség mellett, kifizetjük a tagsági díjat, aláírjuk a jelentkezési lapot és követjük a kapott instrukciókat: "Szilárdan hiszek abban, hogy ez a közösség hiteles, mert minden kérdésemre megkaptam a választ. Mondjátok meg, mit tegyek. Rátok bízom magam." Ez a hozzáállás kénylemes, mivel nincs más teendőnk, mint engedelmeskedni az utasításoknak. mindent a közösségre bízunk. Szeretnénk, ha tanítanának, és megszabadítanának bennünket a hibáinktól. De meglepetésünkre a dolgok nem így működnek. Ha azt képzeljük, hogy részünkről nincs szükség semmilyen törekvésre, akkor csupán ábrándokat kergetünk. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megismerjük és elfogadjuk önmagunkat, és hogy végigjárjuk az önleleplezés folyamatát. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy megálljunk a saját lábunkon. Ez bizony nem könnyű feladat."

(Csögyam Trungpa: A szellemi materializmus meghaladása)



Úgy döntöttem kedvenc köretem megérdemli, hogy külön is megemlítsem.
A dinsztelt krumplit mondják azt hiszem zsíros krumplinak is, vagy nevezhetnénk párolt burgonyának is. Ami feltétlenül kell hozzá, az egy jó teflonlábas, fedővel. Mert olyan "leragadós".
A burgonyát vékonyabb karikákra vágom, sózom, és viszonylag sok olívaolajat, vagy napraforgóolajat öntök rá. Jól elkeverem hogy a só egyenletesen érje, és fedő alatt kis lángon párolom. Néha keverek rajta egyet-egyet. Isteni finom - olyan nagyon jó, igazi krumpliíze van - és nem száraz. Szoktam ezt petrezselymesen is készíteni, de akkor kockákra szelem a burgonyát és mielőtt készen lenne, azelőtt úgy 5 perccel elkeverem rajta a tetemes mennyiségű frissen aprított petrezselyemzöldet. Tényleg finom.
Szárazabb húsikhoz kiváló köret.

2008. november 23., vasárnap

Almás, fahéjas göngyölthús


A döntéseinknek ereje van.

Gyakorlatilag egész életünk azon áll vagy bukik,
képesek vagyunk-e valóban döntésekre.
Ha igen, mi szabjuk saját utunkat.
Ha nem, mások játékszerei maradunk.
Rajtunk áll.


Hozzávalók 4 főre:
80 dkg csirke- vagy pulykamell vagy karaj,
1 fél diónyi nagyságú friss gyömbérdarab,
1 nagyobb alma,
1 púpos evőkanál durvára vágott dió,
1 evőkanál mazsola,
15-20 dkg reszelt sajt (trappista),
5 dkg vaj,
só,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
a bundázáshoz
liszt,
tojás,
zsemlemorzsa,
olaj a sütéshez.

A húst nagyobb szeletekre vágtam, kiklopfoltam, sóztam. Egy kisebb tálkába tettem a reszelt sajtot, a lágy vajat, az almát kicsi kockákra vágva, a gyömbért reszelve, a durvára vágott diót és a mazsolát. Fűszereztem fahéjjal és sóval, aztán alaposan elkevertem, jól összedolgoztam.
A hússzeletekre vékony rétegben elterítettem a masszát és felgöngyöltem őket. A két végüket fogvájóval összetűztem, hogy a sajt ne folyhasson ki, majd duplán bepaníroztam. Nagyon lassú tűzön sütöttem, hogy a belseje is átsülhessen.
Egészen egyszerű a töltelék, de mégis nagyon különleges lett. Azt hiszem, karácsonykor többek között ezt az ételt is elkészítem majd, csak annyit variálok rajta, hogy nem fogom panírozni, és sütőben sütöm majd meg. Eredetileg csak sajttal göngyölt húst akartam készíteni, aztán túl egyszerűnek tűnt - hát körülnéztem, mit tehetnék még a töltelékbe...A fahéj igencsak feldobta.


2008. november 21., péntek

Palacsinta


Az öröm, a szív melegsége

elégséges az egyedüllétben is.

A szerelem gyönyörűsége
megváltó akkor is, ha társtalan.
De mégis úgy teljes,
ha tükröződik is.

(duende)





Hozzávalók 20-22 darabhoz:
25 dkg liszt,
2 kisebb tojás,
1 csapott mokkáskanál só,
5 teáskanál kristálycukor,
3,5 dl tej,
körülbelül 1-1,5 dl szódavíz,
olaj a sütéshez.

A lisztet egy tálba szitáljuk, elkeverjük benne a sót és a cukrot, aztán kis fészket csinálunk a közepén. Beleütjük a tojásokat és kicsit fölverjük a fakanállal. Hozzáöntünk a tejből annyit, hogy jó sűrű, de keverhető legyen. Így szép simára el lehet dolgozni. Aztán hozzáöntjük a maradék tejet is, újra elkeverjük. Végül higítjuk szódavízzel. Ha így apránként és alaposan mindig kikeverjük, garantáltan szép sima tésztát kapunk.
Palacsintasütőben sütjük, mindig egy teáskanálnyi olajat fölforrósítva. Erős tűzön érdemes sütni, mert úgy gyorsabban elkészül és nem lesz száraz.
Figyelem! Ez a darabszám a maximum, ugyanis én elég hígra is keverem ki a palacsintatésztát és lehelletvékonyra is sütöm. Az én palacsintámból még egy kisevő is meg tud enni 8-at, 10-et. Aki azt a falusi, jó vastag nagyiféle palacsintát süti, annak jóval kevesebb fog kijönni ekkora mennyiségből. Én viszont a szép vékony palacsintát szeretem.

Tölthetjük lekvárral, fahéjas, diós, kakaós, mákos cukorral. Készíthetünk túrós palacsintát is, mehet bele sűrű csokiöntet, mehet bele almatöltelék, gesztenyemassza tejszínhabbal lazítva... és még sorolhatnám. A variációk száma végtelen. Sósan, sós töltelékekkel is készíthető.
Apropó palacsintasütő. Szerintem az az igazi palacsintaíz csak a klasszikus, vas palacsintasütőben sült palacsintát jellemzi. A tefálos, tapadásgátló bevonattal ellátott modern palacsintasütőkben sosem lesz olyan igazi palacsintaíze a palacsintának. Piacokon, vas-edény boltokban kapható. Olcsó, érdemes kettőt is venni egyszerre, mert ha sok főre sütünk, mindkettőt bevethetjük és fele idő alatt elkészülünk.
A hagyományos vas palacsintasütőt először ki kell égetni. Vagyis ki kell kenni kevés olajjal, majd füstölésig hevíteni, addig, míg ráég az olaj a palacsintasütőre. Utána hűlni hagyjuk és egy papír törlőkendővel a felesleges olajat letöröljük róla. Ezután már használható. A vas palacsintasütőt sose mossuk el! Mindig csak töröljük át papírtörlővel a végén és kész. Így nem rozsdásodik és nem fog leégni benne a palacsinta.

Kelkáposztafőzelék

.


Én nem vagyok iszákos, se biskó, de szent se vagyok. Egy sámán ne legyen szent. Szerezzen a saját bőrén tapasztalatokat, érezze, milyen a mélység és a magasság, a kétségbeesés és az öröm, a káprázat és a valóság, a bátorság és a félelem, érezzen mindent, amit a népe érez­het. Legyen képes olyan mélyre süllyedni, mint a pondró, és olyan magasra szárnyalni, mint a sas. Amíg nem élte át mindkét szélsőséges lelkiállapotot, nem jó sámán.
Betegség, börtön, szegénység, részegség - mindezt ki kellett próbál­nom. Bűnök elkövetésével tartjuk forgásiján a világot. Senki sem lehet olyan megátalkodott, olyan embertelen, hogy habtiszta akarjon maradni, lelkét makulátlan műanyag zacskóba burkolja. Az embernek istennek és ördögnek is kell lennie. Jó sámánnak lenni annyit tesz, hogy bele a közepibe, ne vond ki magad semmiből. A sámánnak saját tapasztalatából kell megismernie mindazt, ami az életben csak előfordulhat. Nem szabad visszariadnia attól, hogy néhanapján dühbe jöhet és bolondot csinálhat magából. Az is szent dolog.
A természet, a Nagy Szellem - ők sem tökéletesek. A világ nem bírná ki, ha azok lennének. A szellemnek megvan a jó és a rossz oldala. Néha a rossz oldalból többet tanulok, mint a jóból.


(Sánta Őz, sziú sámán)




A kelkáposzta főzelék az egyik nagy kedvencem. Talán soha nem szerettem volna meg, ha nincs gyerekkoromban egy csúnya szalmonellám - ami azt eredményezte, hogy másfél hétig teán éltem. Másfél hét után pedig nagyon meg tud éhezni az ember, ugye. És anyu épp kelkáposztafőzeléket főzött.
Életemben olyan jól nem esett azóta sem étel, mint akkor az a tányér főzelék. Maga volt a mennyország... Így hát, ezt a finomságot ma is nagyon szeretem.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej kelkáposzta,
2-3 közepes méretű burgonya,
2 gerezd fokhagyma,
3-4 evőkanál olaj,
4 evőkanál liszt,
só,
1 teáskanál ételízesítő,
1 csapott mokkáskanálnyi köménymag,
1 púpos teáskanál majoránna,
1/2 mokkáskanálnyi csombor (borsikafű),
1 mokkáskanál pirospaprika.

A kelkáposztát leveleire szedtem és megmostam. A burgonyát hámoztam, kisebb kockákra vágtam, bele egy nagy lábosba. A kelleveleket 1 centis csikokra szeltem, amik szintén a lábosban kötöttek ki, a krumplikockák mellett. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte és fűszereztem. A fokhagymagerezdeket apró kockákra vágva tettem bele.
Közben az olajjal és a liszttel rántást készítettem, pirospaprikát tettem bele mikor elkészült. Mikor minden puha volt a fazékban, hozzáadtam a rántást is és még 5 percig hagytam forrni, hogy összeálljon az íze.
Friss fehér kenyérrel ettem. Finom rá bármilyen feltét, de én most böjtölök a napfordulóig.

2008. november 20., csütörtök

Sóskamártás


minden veszteség

fájdalomba csomagolt
megkönnyebbülés

(Fodor Ákos)



Az idei utolsó friss sóskákat ehetjük még - már nem sokáig, sajnos. Vasárnap kaptam egy nagy zacsival az egyik barátnőmtől, gyönyörű friss volt. A fagyasztott sóskát nem ajánlom. Egyszer próbáltam és egyben utoljára is. Penetránsan rossz tud lenni. (A fagyasztott spenót viszont ehető.)

Hozzávalók:
egy jó nagy kupóc friss sóska,
2-3 evőkanál olaj,
2-3 evőkanál liszt,
1/2-3/4 liter tej,
só,
és ha szükséges icipi cukor.

A sóskát megtisztítom váltott vízben, leszárazom, aztán az olajon sóval pirítani kezdem. Először összeesik (nyugodtan rakhatjuk kissebb edénybe is, mert alig marad a nagy kupócból valamennyi) és levet enged. Addig sütöm, míg a levét elfőli, ekkor megszórom a liszttel, és így is pirítom 1-2 percig. Apránként, mindig simára keverve adagolom hozzá a tejet. Végül sózom, és ha nagyon vadsavanyú lenne, pici cukrot is keverek bele. Ha nem főtt eléggé szét, botmixerrel szép simára krémesítem. Főtt burgonyával és tojással tálalom.
Főtt húsokhoz, natúrsült halakhoz is remek mártás.

Sztrapacska


most ilyen korszak van, ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás, nincs antik arcél
most már kisírom, semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek, légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad,
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van, s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem,
nem tudom: erőm szivárog belőlem,
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le, s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból


(Falcsik Mari: Keresetlenül)




A sztapacska szlovák étel. Nagyon finom, és többféleképpen is ízesíthető. Az alapja egy nyers burgonyás nokedlitészta: (4 főre) egy kiló burgonya nyersen almareszelőn lereszelve, kb. 30-40 dkg liszt (a burgonyától függ, mennyit vesz fel), só. 
A reszelt burgonyából sóval és liszttel sűrűbb nokedlitésztát készítünk. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük - tovább kell főnie mint a sima nokedlinek, mert a burgonyának is meg kell főnie. Épp ezért, nagyobb lyukú nokedliszaggatón kell kiszaggatni is - vagy deszkán, késsel. 
Túrósan: juhtúróval vagy tehéntúróval elkeverjük a kisült szalonnapörc zsírjával a kiszedett nokedlit, tejföllel, szalonnapörccel meglocsolva tálaljuk. Sütőbe is tehetjük, hogy összesüljön és a teteje kissé megpiruljon. A túrós lehet kapros is - nagyon finom - ha valaki kaporrajongó, ajánlom! 
Káposztásan: savanyúkáposztát szép piros-barnára sütünk olajon, és a kifőtt nokedlit elkeverjük vele. 
Hagymásan: kis fej vöröshagymát apróra kockázunk, és olajon sóval megdinszteljük, a kész nokedlit ebbe a hagymás zsiradékba szedjük ki. Akár így natúran, akár tejföllel is tálalható.Vagy szalonnapörcöt készítünk, a kis húsdarabokat kivesszük és a zsírjáben dinszteljük üvegesre a vöröshagymát. Majd hozzákeverjük a szalonnapörcöket is. 

2008. november 18., kedd

Pizza egyszerűen


"A törekvés az elme trükkje. Nincs különbség törekvés és elme között.

Nem kell gyakorolnod semmiféle szádhanát és eltékozolnod arra az egész életedet. Azonnal szabad lehetsz, hiszen a szabadság már jelen van. Ha nincs, az azt jelenti, hogy valami olyanra vágyunk, ami nincs most itt. Ha nincs most itt, és te el szeretnéd érni, akkor ha eléred, a te szerzeményed lesz. Bármi, amit újonnan szerzel, nem lehet a tudatosság, hiszen az már jelen lévő. E tudatosság sohasem válhat szerzeménnyé, mivel nem valami elérendő.
Nem kell tehát szaladnod utána, szembe kell csupán fordulnod vele. Csak maradj csendes, ne kérj semmit, és minden megadatik neked. Ha viszont egyre csak kérsz, mint egy koldus, "Királyságot akarok", akkor senki sem hagy rád királyságot. Jobb ülni a trónon, ott minden a tiéd.
Ez a trón a szabadság."

(Papaji)





Ezt a receptet anno a Mindmegettére én tettem föl. Ezen a pizzán tényleg nem sok minden van. De a jó pizza véleményem szerint extrafinom tésztából, finom szószból és némi sajtból áll. Ha túl van pakolva, elveszik a lényeg. Tehát csak kevés dolgot tegyünk rá, azt is jó lazán, épp-csak legyen rajta valami. Vékony sonkaszeletek, szalonna, hagyma, gomba, kolbász, olajbogyó, pfefferoni paprika, paradicsomszeletek, fokhagyma, friss bazsalikomlevelek, spenót - ezek jól illenek rá, de csak mértékkel. Az agyonturbózott pizza nem is pizza szerintem, hanem zöldséggel, sonkával, stb...vel megrakott tésztavalami.
Törekedjünk az egyszerűségre, mert a pizzánál is érvényesül az "egyszerű, de nagyszerű" - elv!

Anno ezeket a hozzászólásokat kaptam, köszönet érte:
Valentínnapi menü első fogása volt, bár csak a tészta receptjét használtam fel, isteni lett! 2008-02-15 08:55:00 {pezsibaba}
Kár volt megcsinálnom ezt a receptet, mert amióta először elkészült, azóta hetente 3x legalább pizza a vacsora:))Köszi a receptet. 2008-02-11 18:46:59 {tuszkaa}
Életem első pizzájáért teljesen oda volt mindenki.És ezt neked köszönhetem.A recept tényleg egyszerű. 2007-10-31 10:50:38 {Elluska}
Isteni lett a pizza! El sem hiszem, hogy én csináltam! :) En úgy szeretem, ha vékony a tészta, így ebből az adagból 4 jó nagy pizza lett. És tényleg nagyon olcsó! A szósz is nagyon finom! 2007-07-25 11:01:20 {scozzi003}
Lássuk hát a receptet.
Hozzávalók 2 nagy pizzához:

A tésztához:
30 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 csapott teáskanál só,
1 evőkanál olívaolaj,
2 dl langyos (nem meleg!) víz.
A szószhoz:
1 kicsi fémdobozos sűrített paradicsom (vagy 2 dl natúr paradicsom püré),
1/2 csapott mokkáskanálnyi só,
2 mokkáskanál kristálycukor,
szárított fűszerek: zsálya vagy rozmaring, bazsalikom, oregano.
A pizza szélére:
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olívaolaj.
Feltétnek: bármi, ami otthon akad a hűtőben és
sajt (parmezán vagy mozzarella vagy valamilyen olvadós sajt)..

A lisztet elkeverem a sóval egy tálban, és hozzáadom az olajat is. Az élesztőt a cukorral és a langyos vízzel egy csészében elkeverem, majd hozzáöntöm a liszthez, és kidagasztom. Öt perc elég neki, ha a tészta leválik a kezünkről, akkor már jó. A tésztának rugalmasnak, se nem lágynak, se nem keménynek kell lennie. Ezért ha pár cl víz még kell hozzá, tegyük bele. A liszttől függ.
A letisztított konyhai munkalapot belisztezem, a tésztát kettőbe gombócolom és ráborítom a tálat (vagy letakarom tiszta nagy nylonzacsival) hogy ne száradjon ki. Hagyom kelni 30-40 percig.
Közben elkészítem a szószt: a sűrített paradicsomot egy bögrébe teszem, és kb. 1-1,5 dl vízzel felengedem - hogy olyan szósz sűrűségű legyen. Belekeverem a hozzávalókat. Ez a mennyiség két nagy pizzára is elég.
A fokhagymát pépesítem és egy kávéscsészébe teszem a teáskanálnyi olívaolajjal együtt. Kenőtollal elkeverem.
A sütőt előre bemelegítem, jó forró legyen. A jó pizza titka ez is: gyorsan, nagy hőmérsékleten kell sülnie, különben nagyon kiszáradhat, illetve a tészta elázhat a szósztól. Mikor megkelt a tészta, a lisztezett munkalapon kinyújtom vékony, kerek pizzaformára kézzel. A szélein vastagabb részt hagyok. Beleteszem egy picit lisztezett nagy gáztepsibe. Pont ki fogja tölteni, de a sarkokat hagyom szabadon. A pizza kereken pizza. (Ez a 30 dkg-os adag már a csökkentett, valóban 2 nagy pizzához való mennyiségű tészta.)



Bekenem a szósszal (a szélén a vastagabb részt kihagyom), és ami van otthon, azt teszek rá (hagyma, szalonna, kolbász, gomba, olajbogyó, sonka, szalámimaradék, spenót, stb...).
Megszórom a reszelt sajttal és mehet is a sütőbe. A kész pizzát kiveszem és még pár csipet szárított oregánoval megszórom. (A közepét is meg lehet vékonyan locsolgatni extra jó olívaolajjal ha nagyon szeretjük.) Az üres szélét végigkenem a fokhagymás olívaolajjal. Szeletelem és tálalom.

2008. november 17., hétfő

Székelykáposzta



A világnézet valójában mindig ön-nézet - szó szerint. Ez az érzéki hurok az egyes ember elméjén kívül nem létezik. Könnyen megértheted, mi is ez, ha egy pillanatra elképzeled, hogy meghalsz. Minden, ami meghal veled, hamis volt - a magadról kialakított képed; a világnézeted; az összes elképzelésed arról, hogy milyennek kellene lennie, és hogy milyen lehetne a világ; és hogy te magad milyen lehetnél, illetve milyen kellene, hogy légy - legyél akár megvilágosodott, akár akár nem. Amikor az elme működése leáll, ez mind semmivé lesz. Valójában tehát semmi sincs itt belőle. Egyetlen aprócska részlete sem valós. Épp ezért van, hogy a spirituális ébredésben egy kicsit mindig meghalunk.
Ha igazi szabadságra vágysz, fel kell készülnöd rá, hogy el fogod veszíteni a világodat - és mindent, ami hozzá tartozik. Ha most az jár a fejedben, hogy valahogy mégis be kellene bizonyítanod világnézeted helyességét, akár csomagolhatsz, és indulhatsz hazafelé. De ha csak egy kicsit is felvillanyoz az ötlet, hogy az ébredésben valami ilyenre jössz rá: "Ó, mekkorát tévedtem! Fogalmam sem volt, hogyan is működik a világ" - akkor van rá esély, hogy jó helyen jársz. Amikor elengeded ezt az eszmékből és képekből álló burkot, az olyan, mintha mély álomból ébrednél fel.


(Adyashanti: Az üresség tánca)




"Nem csak az idegen nyelvű források kötik a nevét az Erdélyben élő székely népcsoporthoz (nevezik „Transylvanian Goulash"-nak, de olvashatunk „Romanian Pork Goulash'-ról is, amely, ha nem tudnánk „a traditional Romanian recipe"), de sok erdélyi lakos is úgy tudja, onnan származik ez a fogás. Nos, természetesen a Székely-gulyásnak semmi köze a székelyekhez. Az elnevezés leghitelesebb történetét Magyar Elek hagyta ránk. Elbeszélése szerint a székelygulyás „keresztapja" nem kisebb ember, mint Petőfi Sándor kortársa, Székely József vármegyei főlevéltáros. Annak idején mindketten - és sok más neves emberrel együtt - bejáratosak voltak a vármegyeházával szomszédos akkori Gránátos utcai Komló-kertbe. 1846 egyik kora estéjén Székely József későn tért be a vendéglőbe ebédre. A választék akkorra már inkább csak maradékból állt. ĺgy történt, hogy Székely megkérte a felszolgáló kocsmárost, keverje egybe a megmaradt savanyúkáposzta-főzeléket és a sertéspörköltet. Az ötlet ízletes, kellemesen zamatos ebédet eredményezett. A jóízű falatozásnak Petőfi is tanúja volt, ezért másnap ő is megkérte a kocsmárost, rögtönözzön neki is „Székely-gulyást". A fogás hamarosan ismert és közkedvelt lett, s Székely József nevével vált népszerűvé. A tejföl később került rá, díszítésül és ízesítésül. A recept mindenesetre már az 1876-os „Rézi néni szakácskönyvé"-ben már megtalálható, az 1934-es Gundel szakácskönyv pedig a következőképpen írja le a receptet:
„A húst kockákra vágjuk. A hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, kockákra vágjuk, illetve szétnyomjuk. A zsiradékon megfonnyasztjuk a hagymát, hozzáadjuk a fokhagymát és a piros paprikát, majd a húst. Megsózzuk, megfuttatjuk a húst, s mindig csak kevés vizet adva hozzá elkezdjük készíteni a pörköltet. Közben a káposztát lábasba tesszük, kevés vizet adunk hozzá, felforraljuk, s pár percet pároljuk, majd leszűrjük. Amikor a hús félig puha, hozzáadjuk a káposztát, a megtisztított és felkarikázott zöldpaprikát, köménymaggal ízesítjük, majd 2 deciliter csontlét, vagy vizet öntve rá, fedő alatt készre pároljuk, de úgy, hogy a káposzta egy kicsit ropogós maradjon. Végül a liszttel simára keverjük, felöntjük a tejföllel, és jól kiforraljuk. Ízlés szerint apróra vágott friss, vagy őrölt kaporral meghintjük, s már tálalhatjuk is. Felmelegítve másnap is ízletes, de sokat veszít biológiai értékéből."


Miután kiművelődtük magunkat a recept eredetéről, jöjjön a leírása annak, ahogy én készítem.

Hozzávalók 6 főre:

80 dkg lapocka vagy dagadó,
80-90 dkg savanyúkáposzta,
1 darabka füstölt oldalas- vagy karajcsont (kb. 20 centis darab elég bele),
7 evőkanál olaj,
1 nagyon nagy fej vagy 2 közepes fej vöröshagyma,
1 púpos evőkanálnyi liszt,
1 nagy babérlevél,
10-12 szem egészbors,
szárított borsikafű,
2 teáskanál pirospaprika,
1 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál édes anna,
nyáron-ősszel 1 paprika és 1 paradicsom.

A hagymát apró kockákra vágva kevés sóval az olajon üvegesre párolom, majd félrehúzva tűzről. Beleteszem a szintén kockákra vágott húst, a füstölt csontokat elvágva kisebb darabokra, a pirospaprikát, a paradicsomot, a paprikát, a fokhagymagerezdet egészben, az édes annát, a borsot, borsikát és sózom is. Kevés vizet aláöntve erős tűzön sütöm, míg a hús kifehéredik, aztán kicsit több vízzel felöntöm, mint a pörköltet szokás. Fedő alatt főzöm fél órán át, aztán hozzáteszem a savanyúkáposztát is és felengedem 2-3 liter vízzel. Ki milyen sűrűn vagy levesesen szereti - tetszés szerint - sokan szinte lé nélkül készítik, nálunk viszont mindenki hosszú lével szereti. 
Addig főzöm, míg minden megpuhul. Ez egy óra alatt általában meg is van. Közben egy evőkanál olajjal és a liszttel rántást készítek, kevés hideg vízzel fölengedem és simára keverem. Majd a kész káposzta levéből is teszek a rántáshoz egy merőkanálnyit és elkeverem. Így adom a rántást az ételhez, amit még tíz percig forralok, hogy a lisztíz eltűnjön belőle. Én nem szoktam tejfölt beletenni, azt külön kínálom hozzá. Így jobban szeretjük, nem beszélve róla hogy sokkal tovább eláll a hűtőben - akár 5-6 napig is.
A székelykáposzta az ünnepek étele is lehet. Akár a karácsonyé, akár a húsvété, mert előre elkészíthető és csak elő kell kapni a hűtőből, mikor rákívánunk. Húsvétkor ráadásul fel lehet hozzá használni a sonkafőzőlét, azzal felengedve nagyon ízletes lesz a káposztánk. Szüretkor is felséges, bográcsban készítve még finomabb...
Friss házikenyérrel mennyei.

2008. november 11., kedd

Főtt hús gombamártással, kölessel



"Vajon lehetséges ebben a világban ambíciók nélkül élni, vállalva önmagunkat? Ha felfedezzük végre, milyenek vagyunk - anélkül, hogy mások próbálnánk lenni -, alapvető átalakuláson megyünk keresztül. Szerintem lehet névtelenül, teljesen ismeretlenül, hírnév, ambíció és kegyetlenség nélkül élni ebben a világban. Nagyon boldogan élhet valaki, aki nem tulajdonít jelentőséget az énnek. Ez volna a helyesen felfogott nevelés egyik fontos eleme.

A világon mindenhol istenítik a sikert. Hallani történeteket a szegény fiúról, aki éjszakánként tanult, és bíró lett belőle, vagy aki újságot árult és milliomos lett. A siker dicsőítésével kábítják az embereket. A nagy siker azonban sok szomorúsággal jár együtt. Ennek ellenére legtöbben közülünk a siker elérésének kényszere alatt görnyednek. A siker sokkal fontosabb számukra, mint a bánat megértése és elűzése."

(J. Krishnamurti)

Ma erdőt jártunk, de nincs sajnos gomba. Két kis őzlábat találtunk csak, úgyhogy mártás lett belőle. Milyen szerencse, hogy tavaly jobb időnk volt, így van sok gombaporom. Kellett is a mártásba.
Hozzávalók 2 főre:
ha találunk, vagy tudunk venni, 2 maréknyi erdei gomba vagy
ugyanennyi laska vagy termesztett csiperke,
2 teáskanál gombapor,
2 evőkanál liszt,
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
2 dkg vaj,
kb. 4 dl tej,
só,
húsleves vagy ételízesítő vagy húsleveskocka,
kevés őrölt bors,
őrölt szerecsendió.

Az őzlábakat megmostam, daraboltam és az olaj és vaj keverékén sóval, borssal és a reszelt fokhagymával pirítani kezdtem. Mikor a levét elfőtte, megszórtam liszttel és úgy is kevergettem egy percig. Aztán lassacskán, állandóan elkeverve fölengedtem tejjel. Adtam hozzá kevés őrölt szerecsendiót, gombaport, és kevés ételízesítőt.
Levesben főtt hússal, és főtt kölessel tálaltam.
Vegáknak is ajánlom, pl spagettivel, meghintve frissen vágott petrezselyemzölddel.
Főtt köles: jól meg kell mosni, és a mennyiségének háromszorosa vízzel felengedni, kicsit megsózni, majd fedő alatt kis lángon addig főzni, míg a levét majdnem elfővi. Ekkor le kell a gázt zárni alatta, és még 10 percig hagyni fedő alatt, hogy a maradék vizet is beszívja, és a gőzben teljesen megpuhuljon. Hamar készen van, egyébként. Másik módszer az, mikor kevés olajon kicsit megpirítjuk, és úgy engedjük fel a háromszoros vízzel.

2008. november 10., hétfő

Húsleves - ajánlva akár Márton napra is


Az igazi egészség a boldogság, amely könnyen elérhető, mivel ez a kis dolgok boldogsága; olyan dolgok végzése, melyeket igazán szeretünk, időtöltés azokkal, akiket igazán kedvelünk. Ha követjük megérzéseinket, kívánságainkat, gondolatainkat és vágyainkat, az öröm és egészség mindig elérhető lesz számunkra.


(Edward Bach)






Kedvenc uram mától itthon van több napig, úgyhogy természetes volt, hogy főzzek egy jó húslevest. Mert hogy nem lehet kis adagban készíteni. A jó húsleves csontos húsokból készül. Eszünkbe ne jusson színhúsból csinálni, mert semmilyen íze nem lesz. Nem beszélve arról, hogy a színhúsok általában szárazak is, amik szintén nem valók egy jó húslevesbe. Ha nem egész szárnyasból készítjük, farhát és szárnya mindenképpen kerüljön a levesbe. Disznóhúsok közül a karaj csontja, a lapocka- és tarjacsontja nagyon ízletes levesbevaló. Marhahúslevesbe legfinomabb a farok - az ököruszály. Utolérhetetlenül finom levest lehet készíteni belőle.
A húsleves egy olyan leves, ami akár hétköznapokon, akár ünnepnapokon kerüljön is az asztalra, mindenképpen különleges, finom, és bármilyen ételsorba beleillik.
Én most egy szép vastag pulykanyakat vettem, és volt még a hűtőben egy nagy darab tarjacsontom is hozzá. Ha igazán stílusos lettem volna, libából főztem volna a levest. Holnap ugyanis Márton-nap lesz. "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik." Tartja a népszáj. No de sebaj.





Hozzávalók:
1 szép méretes pulykanyak (70-80 dkg),
vagy egy darab karaj- vagy tarjacsont (70-90 dkg),
3 szál sárgarépa (25 dkg),
2 szál fehérrépa (10 dkg),
1 darabka zeller (5 dkg),
1 csokor petrezselyemzöld,
5-6 db kelbimbó vagy 1 kelkáposztalevél,
1 darabka karalábé (5 dkg),
1 közepes fej vöröshagyma (7-10 dkg),
1 nagy gerezd fokhagyma,
só, 10-12 szem egészbors,
1 pici darabka friss gyömbér,
1 pici darabka szerecsendió,
10-12 szem koriandermag.

A húst jól megmosom, és hideg vízben fölteszem főni egy 5 literes nagy fazékba. Míg fölforr, megtisztítom a zöldségeket. A hús forrása után egy evőkanállal a habot leszedem a tetejéről, majd hozzáteszem a zöldségeket és a fűszereket is. Addig míg újra fölforr, vigyázok a levesre, mert úgy kell beállítani a lángot, hogy épp csak pötyögjön, finoman csak. Ha sikerül, biztosan szép tiszta levest főzünk. A másik titok, hogy nem szabad hozzányúlni a fazékhoz, nem szabad a hozzávalókat "kevergetni". Mikor kóstoljuk, csak finoman, olyan helyről, ahol hozzáférünk a kanállal. Egy jó húsleves 4-5 órán át fő, a marhahúsleves még tovább, legalább 6 órán át. Ezért nem szabad buzogva forrnia, csak finoman gyöngyöznie.
Mikor elkészült, a tetejéről a zöldségeket eltávolítottam, a húsokat is kiemeltem és egy sűrű szűrőn átszűrtem a levét. A húslevest mindig le kell szűrni mikor elkészült, mert ha bennmaradnak a zöldségek, másnap megédesedik tőle. A levestésztát is külön kell kifőzni, majd leszűrni, lecsepegtetni, és egy külön kis tálkában tartani a hűtőben. A húsdarabokat viszont vissza lehet tenni a leszűrt lébe, ha nem fogy el mind.




A húsleves betétje bármi lehet, amit szeretünk: cérnametélt, lúdgége, eperlevél, maceszgombóc, tojás, palacsintacsíkok, stb... Én leginkább a cérnametéltet és a házi reszelt tésztát szeretem benne. Anyu kedvence volt a reszelt tészta (ismertebb nevén tarhonya), és az enyém is, szerintem ezzel a legfinomabb a húsleves.
A jó hús- vagy csontleves ezenkívül rengeteg más levesnek is az alapja, vagy például jó olaszos rizottot is jó húslevessel lehet készíteni. De a fokhagymás zsemlemártás is húslevessel készül, ami mellé igazán finom a levesben főtt hús.

2008. november 7., péntek

Sült oldalas kelbimbóval, hagymás törtkrumplival



Öleld magadhoz a pillanatot.

Éld a jelent.
Ennyi csupán a boldogság titka.

Remélj egy szebb jövőt,
és soha nem lelsz békére.

                                                                       




Hozzávalók 4 főre:
1-1,2 kg oldalas,
személyenként 2-3 darab krumpli,
1 közepes fej vöröshagyma,
só,
1 evőkanál mustár,
1 evőkanál édes anna,
1 evőkanál ketchup,
egy kis darabka rozmaring-ág,
1 teáskanálnyi koriandermag,
4-5 evőkanál olaj,
személyenként 8-10 darab kelbimbó,
pici ételízesítő,
1 mokkáskanál cukor.
A kefíres uborkasalátához:
2 nagy kígyóuborka,
1/2 liter kefír,
2 gerezd fokhagyma,
1 púpos teáskanál kristálycukor,
2-3 teáskanál 10%-os ecet,
só.

Az oldalast jó alaposan megmostam, nehogy csontszilánk maradjon rajta. Aztán sóztam, és a mustárt-ketchupot-édesannát összekevertem egy csészében és rákentem az oldalasra. Egy tepsibe 2 evőkanál olajat csurgattam, erre tettem a húsdarabokat, végül megszórtam kevés friss rozmaringlevéllel és mozsárban durvára tört koriandermaggal a tetejüket. Három-négy dl vizet öntöttem még a tepsibe a husi alá, és jól lefóliáztam. Fél-háromnegyedes láng közé állítottam a sütőt, és egy és negyed órán át hagytam a fólia alatt. A fóliát ezután levettem róla és addig sütöttem, míg szép piros-ropogós lett.
Míg az oldalas sült, az uborkasalátát is volt idő elkészíteni. Csíkosra hámoztam az ubikat, jól megmostam őket és karikákra gyalultam. Sóztam és hagytam állni tíz percet. Közben a kefirben elkevertem a cukrot, a reszelt fokhagymát és az ecetet. Ezután a már levet engedett uborkát kinyomkodtam, így tettem a kefíröntetbe. Elkevertem, kóstoltam. Sót csak most tettem bele, mert nem lehet tudni, hogy az uborkára mennyi jutott, ugye...


Végül, mikor már az oldalas szép pirosacska volt, elkészítettem a hagymás tört krumplit és a kelbimbót. A kelvirágokat félbevágtam, és sós, kicsit cukros, ételízesítős vízben megfőztem, majd leszűrtem. Ugyanakkor tettem föl, mikor a krumplit is, egyforma idő alatt elkészültek. A hagymás burgonyához három evőkanál olajban a kis kockákra vágott hagymát kevés sóval üvegesre pároltam kis lángon. Egy másik lábosban pedig föltettem főni a kockákra vágott burgonyát sós vízben. Mikor elkészült, leszűrtem, összetörtem, és hozzákevertem a hagymás olajat.
Az oldalas egyébként hidegen is kiváló. Kenyérrel, és habos sörikével...
Jó étvágyat hozzá.

Sült banán karamellöntettel



"Szegények közt a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön."


(Ancsel Éva)





Ez bár egy igen egyszerű desszert, mégis nagyon elegáns formába önthető. Épp ezért, alkalmas ünnepi étkezések végére - koronának. Nem csak mutatós, de nagyon finom is. Bár azt írtam, egyszerű, azért az elkészítését gyakorlottabb konyhatündéreknek ajánlanám.

Hozzávalók 4 főre:
4 banán,
4 dl tejszín,
8 evőkanál kristálycukor,
5 dkg vaj,
10 dkg mandula,
3 dl tej,
6 púpos evőkanál búzadara,
3 teáskanál kristálycukor (ez a tejbegrízbe való),
1 csipet só,
tejszínhabspray.
Először egy nagyobb darab alufóliát letéptem, és jól megvajaztam. Aztán elkészítettem a karamellöntetet. Nyolc evőkanál kristálycukrot elkezdtem melegíteni egy nyeles kislábosban. Mikor felolvadt és már szép színe volt, a fóliára csurgattam kis mintákat belőle, a képen egy szivecske van. Ez csak díszítés lesz. Aztán visszatettem a tűzre, és hozzáöntöttem a tejszínt apránként, állandóan kevergetve, míg a cukor teljesen elolvadt benne. Vigyázni kell a művelettel, mert ha túl forró cukorba öntjük a tejszínt, nagyon felhabzik, fröcsög, és iszonyat forró. Szóval azbesztkesztyű ajánlatos...
Mikror elolvadt tehát a cukor a tejszínben, levettem a tűzről, és hozzákevertem a vajat. Mikor kellően kihűlt a karamellöntet, hűtőbe tettem.
Közben kevés vizet föltettem a tűzre forrni, majd beleszórtam a mandulákat. Fél perc elég volt nekik, aztán leszűrtem őket hideg víz alatt, és így már könnyen lejött a héjuk.
Következő lépés a tejbegríz elkészítése volt: 3 deci tejbe beletettem a csipet sót, a három teáskanál cukrot és a darát. Mikor fölforrt és jól besűrűsödött, a vajazott alufólia üresen maradt részére terítettem-kentem egy evőkanállal, amit mindig bevizeztem, hogy ne ragadjon rá a tejbegríz. Hagytam kihűlni, aztán linzerszaggatóval kis virágocskákat szaggattam belőle. (A formát is állandóan vizeztem, így könnyebb, nem ragadt rá.)
A mandulát késsel durva darabokra vágtam.
Végül a banánt jó forró serpenyőben, kevés vajon éppcsak átsütöttem. Nem kell forrón tálalni, kihűlhet.


Tálalásnál mindenből kerüljön a tányérra, ennyi a lényeg. :-)

2008. november 5., szerda

Zöldbabos csirkemájragu nudlival

.

Szinte hihetetlen, de tegnap gyönyörű friss zöldbabok kínáltatták magukat a piacon. Nem is állhattam ellen a csábításuknak! Hiszen friss, kerti zöldséget addig és azt kell fogyasztani, míg szezonja van. Utána már úgyis csak a fele olyan jó fagyasztott vagy konzerv ami elérhető. Vagy netán ki tudja honnan származó agyonvegyszerezett melegházi...
Úgyhogy ma ezt az ételt kreáltam belőle, mert májat is régen csináltam, és sok tejszínes-tejfölöst is ettünk mostanában.




Hozzávalók 4 főre:
1 kg tisztítatlan csirkemáj,
1/2 kg zöldbab (aki nem jutna hozzá, készítse fagyasztottból vagy konzervből természetesen),
25 dkg szalonna (lehet kenyérszalonna is, kolozsvári is),
1 evőkanál sűrített paradicsom,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1 csapott evőkanál majoránna,
1 csipet kakukkfű,
só, őrölt bors,
1/2 mokkáskanálnyi ételízesítő,
1 gerezd fokhagyma,
2 közepes fej vöröshagyma,
1 dl száraz vörösbor,
3-4 evőkanál olívaolaj (a sima olaj is jó, én most ezzel készítettem),
1/2 evőkanálnyi liszt.

A csirkemájat megtisztítottam a szívtől, és a két lebenyt elvágtam egymástól de amúgy egyben hagytam őket. A szalonnát szeleteltem és kockáztam, nem túl kicsire. A vöröshagymát félkarikákra vágtam, a zöldbabot pedig kábé 2 centis darabokra.
Az olajon a májat a szalonnával megpirítottam, aztán hozzáadtam a hagymát is és azzal is együtt sütöttem, majd megszórtam liszttel és azzal is tovább pirítottam, aztán felöntöttem apránként vízzel. Sóztam, fűszereztem (a sűrített paradicsomot is hozzáadtam, a fokhagymagerezdet csak félbevágtam), és fedő alatt hagytam párolódni. Közben a zöldbabot sós-cukros vízben félig megfőztem. Mikor megpuhult és összefőtt a májragu (ez kb. 10-15 perc), a zöldbabot is hozzáadtam és még 3-4 percig együtt hagytam főni.
Csupasz nudlival tálaltam, de aki szereti a rizst, annak azzal is szívből ajánlom.
Egyébként, ha nagyon savankás lenne, icipici cukorral lehet állítani az ízén.
Négy főre lehet készíteni körülbelül 90 dkg krumpliból, és ahhoz is elég az egy tojás. Ugyanúgy vágtam, mint a nudlit, de kis kockákra, és a közepükbe belenyomtam az ujjammal és kicsit elsodortam, így összepöngyörödött kis csónakocskákra.


2008. november 4., kedd

Hajában sült burgonya juhtúrós, zöldfűszeres vajjal


 

Válj saját életed mesterévé.
Más dolgod úgysincs ezen a földön.

                                                                                                     (duende)





Őszi és téli estéken nagyon szeretem vacsorára a hajában sült krumplit. Leginkább natútan, vajjal, kicsit megsózva, vagy extraszűz olívaolajjal, kicsit megsózva.
De finom disznó- vagy libazsírral is, sült szalonnával is. Nagy kedvenc még hozzá az olajos savanyúkáposztasaláta (tervben van ide a blogra), vagy a zalziki.
De ez a változat is nagyon finom lett. Úgy esett, hogy tegnapról maradt egy nagyon kevés juhtúróm. Önmagában nem lett volna elég, így tripla mennyiségű vajjal kevertem ki, és zöldfűszereket tettem bele: petrezselyemzöldet, zsályát, kakukkfüvet és citromfüvet. A burgonyát, mikor kivettem a sütőből egy tálba tettem és úgy 5 percre letakartam egy fedővel. Így könnyebben lejön a héja. Habos sörrel nem akármi! :-)
A hajában sült burgonya köretként is nagyon ízletes, a juhtúrós fűszeres vaj pirítósra, sült pulyka- vagy csirkemellre is igazán alkalmas, mert ezek a húsok önmagukban elég szárazak. Igazán finom kenőke.

2008. november 3., hétfő

Zöldségleves


"A legjobb, amit az ember tehet, hogy mindig, minden helyzetben abszolút és tökéletesen őszintén viselkedik, vagyis összhangban marad önmagával. Ez az összhang az, amely végül elvezeti az embert az Igazsághoz."


(Adyashanti)




Majdnem minestrone lett, de mégsem. Utólag megnéztem minestrone recepteket és azoknál a vöröshagyma olajon meg van dinsztelve apró kockákra vágva a főzés elején. Én meg csak belefőztem egyben a hagymát. Majd egyszer csinálok mindestronét is.

Hozzávalók:
bármilyen vegyeszöldség, ami van otthon,
egy darab vöröshagyma,
egy gerezd fokhagyma,
olaj,
só,
némi ételízesítő,
szárított oregano, bazsalikom, zsálya,
sűrített paradicsom,
levestészta,
petrezselyemzöld.

A megtisztított és apróra vágott vegyeszöldséget (zeller, petrezselyemgyökér és levél, sárgarépa, zöldborsó) az olajon sóval megdinszteltem, aztán fölengedtem vízzel. A karfiolt csak forrás után tettem a levesbe, mert sokkal hamarabb puhul, mint a többi. A vörös- és fokhagymát egyben tettem bele. Fűszereztem, és hagytam puhulásig főni, majd ízlés szerint sűrített paradicsomot is adtam hozzá. Tálalásnál megszórtam reszelt sajttal.

2008. november 2., vasárnap

Lencsefőzelék










Hozzávalók 4 főre:
50 dkg lencse,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 kisebb gerezd fokhagyma,
só,
1 mokkáskanál ételízesítő,
2 babérlevél,
borsikafű,
1 mokkáskanálnyi 10%-os ecet,
4 evőkanál olaj,
4 evőkanál liszt.

A lencsét alaposan megmosom, több vízben váltva, míg egészen tiszta nem lesz. Aztán kábé 3-szoros mennyiségű vízben felteszem főni a babérlevelekkel, a félbevágott vösös- és fokhagymákkal, kevés csomborral (borikával), sóval és az ételízesítővel. Míg fő, elkészítem a rántást a négy evőkanál olajból és a négy evőkanál lisztből. Hideg vízzel engedem föl, nem túl hígra.
Mikor a lencse elkészült, a levéből adok a rántáshoz, elkeverem, és így csurgatom bele a főzelékbe. Állandó kevergetés mellett hagyom forrni 2-3 percig, hogy a liszt íze eltűnjön. Mikor készen van, pici ecettel pikánsabbá teszem. A hagymadarabokat, babért eltávolítom a főzelékből. Vagy sült kolbásszal, vagy friss, karikákra vágott lilahagymával tálalom.

Ham and eggs


"Csapdába estél, és a megadáson kívül nincs más lehetőséged. Ezt át kell élni. Azt jelenti, nem akarsz többé elmenekülni sehova, mert rájössz, hogy a valamitől való menekülés és a valami felé való menekülés egy és ugyanaz."


(Csögyam Trungpa)




Egyik kedvenc gyorsételem. Nem kell hozzá más, csak sonka és tojás. No meg némi olaj. És egy kis frissen őrölt bors, kevés citromlé a tetejére.