Pasta carbonara



LILIOM. A másik világon... mikor az Úristen elébe megyünk, hát annak mit mondok?
FICSUR. Mink nem kerülünk elejibe.
LILIOM. Miért?
FICSUR. Hát kerültél te már főkapitány elejibe?
LILIOM. Nem.
FICSUR. Ellenőrig megyünk... legföljebb kapitányig, ha megyünk.
LILIOM. A másik világon is így van?
FICSUR. Csak úgy. Az is rendőri hivatal, csak másik kerület.
LILIOM. Hivatal?
FICSUR. Úrnak mennyország. Ilyen rongyosoknak rendőrség. Pénzes embernek finom muzsika.
LILIOM. Nekünk nem muzsika?
FICSUR. Nem, fiam. Nekünk igazság. Mer a másik világon csupa igazság van. Ahol pedig igazság van, ott köll kapitánynak lenni.

(Molnár Ferenc: Liliom)





A pasta carbonara az egyik kedvenc tésztaételem. És ma még lehetett enni, mert húsos.
A recept nagy embertől való. Paolo Magelli a világ egyik legjobb színházi rendezője. Anno Molnár Ferenc Liliomát rendezte nálunk, és én ráadásul statisztáltam is a darabban.
Az előadás fantasztikus volt, mert Magelli nem volt hajlandó a színház épületében megcsinálni. Külső helyszínt keresett. Talált is. Egy lebontásra ítélt gyárcsarnokot, két kisebb épülettel és udvarral. A darab jóval előbb megkezdődött, mint ahogy Molnár Ferenc anno megírta.
Éjszaka.
Tél, akkor épp szinte állandóan esett a hó.
Beléptél, és igazi vursli fogadott. Hordókban tüzek égtek, ihattál forralt bort és pálinkát, lőhettél célba, felülhettél a körhintára, vehettél - tőlem - mézeskalácsot. A darab csak fél óra múlva kezdődött, mire már igazi vurslis hangulatba kerültél.

Hozzáteszem: Molnár Ferenc Lilioma nekem a világirodalomban úgy cuzammen az egyik legkedvesebb darabom. Imádom Liliom figuráját... Mert él, mert szeret, mert nem politikus, hanem a szív embere. Ártatlan és naív, tiszta.
A pasta carbonara nekem már mindig a Liliomhoz kötődik.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg száraztészta (spagetti, széles vagy keskeny hosszúmetélt),
20-25 dkg szalonna (kolozsvári vagy vagy valamilyen nyers, érlelt vagy füstölt húsos szalonna),
2 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál reszelt parmezán,
olívaolaj,
őrölt bors,
1-2 dl tejszín,
személyenként 1 tojássárgája.

A tésztának tettem föl sós vizet forrni, mikor már gyöngyözött, beletettem a tésztát is és közben elkészítettem a mártást is rá. A szalonnát apró kockákra vágtam és kevés olívaolajon megsütöttem, de közben a nagyon apró kockákra vágott hagymát is hozzáadtam, megfuttattam a zsiradékon.  Borsoztam, hozzáöntöttem a tejszínt, hagytam egyet rottyanni, majd lehúztam a tűzről és beletettem a reszelt parmezánt.
A megfőtt tésztát átszedtem a mártásba, és jól összekevertem. Ha túl sűrű lenne a mártás, kevés tésztafőzővízzel higíthatunk rajta.
Minden tányér aljára ütöttem egy tojássárgáját. (A fotón a tetejére került, hogy látható legyen.)
A tányérban mindenki maga keveri el a sárgáját a tésztával, ez adja a igazán a krémességét, teltségét.
Laktató, és nagyon finom.


Van egy másik verzióm is, mikor nem teszek hozzá fokhagymát. Csak szalonnát, tejszínt, parmezánt, frissen őrölt borsot. Így is nagyon finom. És tudom, az autentikus pasta carbonaraban nincs tejszín, hanem tésztafőző vízet adnak hozzá. Mert a pasta carbonara igazi szegény-étel volt. Bevallom - szerencsére a szűkös időknek vége - én ki nem hagynám a pasta carbonara szószából a tejszínt. És legtöbb helyen egész tojást tesznek a mártásba. Szerintem csak sárgájával sokkal-sokkal krémesebb, lágyabb, finomabb.
Készíthetjük úgy is, hogy a 4 tojássárgáját is hozzákeverjük az egész tésztamennyiséghez, mikor a tésztát beleszedjük a füstölt szalonnás, tejszínes-parmezános alapba. De akkor tényleg húzzuk le a tűzről, nehogy rántotta legyen belőle. Nekem szimpibb a külön tányérokba tett egy-egy sárgája. Spagettivel vagy tagliatellével a legfinomabb. Csak nekem épp most egyik sem volt itthon.

Megjegyzések

napmátka üzenete…
Éhes lettem...
Palócprovence üzenete…
Nagyon megnéztem volna azt az előadást! :))
duende üzenete…
:))

Szerintem tetszett volna neked, Palócprovance! :)
fakanal üzenete…
Ne haragudj... az a vursli igazából vurstli. Én is most posztoltam egy carbonarát, olvastam a tiédet, remélem, nem haragszol meg a korrigálásért:)
duende üzenete…
Igen, valóban az, Fakanál... :)) Köszi.
Névtelen üzenete…
Én kislányként láttam azt az előadást. Máig emlékezetes maradt számomra a különös helyszínével és hangulatával.Hej, régi szép idők...
duende üzenete…
Kedves Névtelen!

Bizony, nagy élmény volt! :)