2009. augusztus 29., szombat

Sárgadinnyés, mandulás muffin



Búcsúzóul...

Most nem leszek egy darabig.
Majd jövök. Hogy mikor? Nem tudom.
Lehet hogy már holnaputánután, lehet hogy sohanapján.

Vaya con Dios!

duende



Ha édességre vágyom de nincs időm vacakolni vele, akkor a muffin mindig jöhet.
Még a nyaralás alatt vettem kandírozott sárgadinnyét. Isteni finom.
A mai sütemény tartalmaz tehát ebből a finomságból nem is keveset.

Egy nagy tálba tettem a következőket: 2 bögre liszt, 1,5 bögre tej,
15 dkg olvasztott vaj, 2 tojás, 1 nagy csipet só, 10 csapott evőkanál porcukor, 1 csapott evőkanál vaníliás cukor, 1 sütőpor, 1 evőkanál rum. Ezeket robotgéppel jó habosra kikevertem. Aztán hozzákevertem a durvára darált lehéjazott mandulát, a darabokra vágott kandírozott sárgadinnyét, gondolomformán aszalt vörösáfonyát és a tábla szintén apróbb darabokra vágott fehércsokit.
A muffinpapírokat kenőtollal kivajaztam - hagytam egy keveset az olvasztott vajból a művelethez.
A formákat 3/4-ig megtöltöttem, majd 3/4-es lángon 15-20 percig sütöttem.
Ez a mennyiség kb. 24-28 muffinhoz elegendő.


Ha van türelmünk, saját magunk is kandírozhatunk bármilyen gyümölcsöt.
Találtam egy jó leírást róla:

"Megfelelő előkészítés után a legkülönfélébb gyümölcsöket (sőt, egyes zöldségféléket is) lehet cukorban tartósítani, azaz kandírozni. A mosást és szárítást követően a nagyobbakat (mint az ananász, alma, barack, citrusfélék) meghámozzuk és felkockázzuk, a kisebbeket (mint a cseresznye, meggy, szőlő) megszurkáljuk, majd egy nagyobb hőálló szűrőbe tesszük. A szűrőt pedig egy tágas fémtálba állítjuk.
Közben szirupot készítünk (1 liter vízhez 1 kg cukrot számítva). Ezt addig fűzzük (kb. 105 °C-on), amíg szálat nem húz. (Belemártunk egy kanalat, s amikor kiemeljük, akkor láthatjuk a „szálhúzást“.) Amikor a szirup kész, ráöntjük a gyümölcsre, úgy, hogy azt teljesen befedje, majd letakarjuk, s 24 órát állni hagyjuk.
Másnap a szűrőt kiemeljük, lecsorgatjuk, a szirupot újra felfőzzük, míg szálat nem húz, s megint ráöntjük a gyümölcsre. S jön a 24 órás pihentetés... Ezt a folyamatot összesen ötször ismételjük meg, úgy, hogy az utolsónál a szirupot 108 °C- ra hevítjük. Az utolsó egynapos állás után a kiszedett gyümölcsöt rácson elterítve - vigyázva, hogy egymáshoz ne érjenek - megszárítjuk. (A kész kandírozott gyümölcs akár lezárt befőttesüvegekben is eltartható.)
Ezt a leírást Benkö Gábornak köszönhetjük."

(Forrás: http://www.konyhamester.hu/)

Anyuféle hagyományos nyári vegyessaláta


A karma a teljes igazság több életen át fennálló tartozás- és hitelrendszere, aminek egyszerű célja van: tanítani. A velünk történő jó dolgokat tekinthetjük jutalomnak, a rosszakat büntetésnek, de ez azt jelenti, hogy létezik egy ítélkező személy. A valóságban mi, és csakis mi egyedül ítélkezünk, hogy mit kell átélnünk ahhoz, hogy megtanuljuk a leckénket, amelynek segítségével fokozhatjuk tudatosságunk szintjét. Valamennyi lecke valójában próbatétel. 

(Albert Einstein)

 



A pörkölt mellé készítettem ezt az anyukám féle, régimódi vegyes salátát. Nagyon szeretem, és a pörkölt mellé nem is valók azok az újmódi olívaolajos finomságok. Ezzel a szépséges nyárutókincsei kavalkáddal viszont fantasztikus volt a klasszikus sertéspörkölt is.


Hozzávalók:
4 paprika (1 zöld, 1 narancs, 1 sárga, 1 kápia vagy pritamin),
10 db pici kerti paradicsom,
2-3 zöldparadicsom,
2 lilahagyma,
1 közepes kígyóuborka vagy 2-3 normál uborka,
2 teáskanál só,
és az enyémben még napraforgócsíra van.
Lé:
3/4 liter víz,
4-5 evőkanál 10%-os sima ecet,
esetleg 1 csapott mokkáskanálnyi só,
5-6 teáskanál kristálycukor.


A hozzávalókat tisztítottam, majd vékony félkarikákra szeltem. Az uborkát legyalultam. Az összes zöldséget egy nagy tálba tettem és besóztam. Hagytam állni fél órát. Közben elkészítettem a salátalét is. A zöldségeket nem túl erősen, de kinyomkodtam, majd a lébe tettem. A salátalébe a sót nem tettem bele, csak a cukrot és ecetet. Miután a zöldségek is belekerültek, kóstoltam. Még kellett hozzá só. Kóstoljuk, mert nem tudni, mennyire sósítják be a zöldségek a salátalét, tehát a sót csak utólag tegyük hozzá. Hagytam összeérni 1-2 óráig.




A paprikasalátát is ugyanígy készítem.

Tulajdonképpen ez a csalamádé. Ha télire tesszük el ugyanígy készül, csak savanyúságlével öntjük fel. És piros érett paradicsom helyett zöld paradicsomot szeleteljünk bele. Plussz a csalamádéhoz még káposzta is kerül vékonyra szelve.

2009. augusztus 28., péntek

Hungarikum a tányérban: sertéspörkölt



Ha a Dzogcsent valóban mint Dzogcsent tanítják, akkor először rögtön elmondják a lényegét, legmagasabb princípiumait. Ha a hallgatóság nem érti meg, mivel még nem érte el a spirituális érettség és fejlődés megfelelő szintjét, akkor lejjebb viszik egy szinttel. Az évek során a mester újra és újra lejjebb viszi szükség szerint, míg végül mindenki leborulásokat végez. Még nem értek meg a megértéshez. Nem mindenki egyforma! Mindegyiküknek megvan a személyes karmikus öröksége és megértése; ami az előző életek alatt alakult ki. Nem ugyanarról a szintről indulunk.

(John Myrthin Reynolds Vajranatha)



...A Dzogcsenben nincsen semmi, amihez ragaszkodni kellene és nem is kell semmit sem megfogadni. A közönséges, általános víziókra és a hétköznapi életünkre utalva azt mondhatjuk, hogy minden illúzió, és a tudatunk hozza létre. Ha valóban megértjük ezt, nem fogunk semmihez sem ragaszkodni, mint például a barát vagy ellenség ideálja. Nem ragaszkodunk semmihez, nem ragaszkodunk a jóléthez, a vagyonhoz. Semmi sem különlegesebb a másiknál, megértjük, hogy valójában minden egyenlő. Minden dolog egyformán üres, és minden dolog illúzió, s ha ezt megértjük, nincsen miért ragaszkodást, ellenszenvet táplálni irántuk... Az egész élet álomhoz hasonló.

(Löpön Tenzin Namdak rinpocse, bön dzogcsen mester)



Ha valaki a szemlélődés állapotába lép csupán csak annyi időre is,
mialatt egy hangya végigsétálhat az orrán,
nagyobb előrelépést tesz a megvalósítás felé mintha egész életében erényes tetteket halmoz.

(Namkai Norbu rinpocse)



Most jöttem rá, hogy a pörkölt tulajdonképpen még nem is szerepel a blogomon. Csak a zuzából készültet írtam le eddig.
Ez végül is nem véletlen... Egy évben ha 4-szer készítek összvissz. Szeretjük, de annyi más finomság is van a világon.
Pörköltet sosem készítünk száraz húsokból. Alkalmatlan rá a pulyka- és csirkemell csakúgy, mint a sertéskaraj vagy comb. Mindekettő száraz, fűrészporos. A karaj csak frissen kirántava jó. Egyben sütve sem az igazi. Maximum töltve valamilyen zsírosabb töltelékkel. A comb pedig szerintem csak darálva jó és csak akkor, ha sovány darálék kell az ételünkhöz. Igazi, egyetlen méltó és jó formája a füstölt sonka. Másra nem alkalmas, legalábbis szerintem.
Alkalmas húsok tehát a tarja, lapocka, dagadó, köröm.
Én most lapockából készítettem.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg sertéshús,
25-30 dkg vöröshagyma (2 méretesnagy fej vagy 3 kisebbközepes),
só,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1/2 mokkáskanál köménymag (elhagyható),
1/2 paradicsom (télen elhagyható),
1/2 sárga paprika (télen elhagyható),
esetleg: 1 teáskanál darált paprika (Édes Anna),
1 evőkanál zsír.

A húst megmosom alaposan. A tisztított vöröshagymát kis kockákra vágom és a már kellően forró zsírba teszem. Sózom, kis lángon üvegesre párolom. Míg a hagyma elkészül, kb. 2-szer 2 centis kockákra vágom a húst. Mikor üveges már a hagyma, rádobom a húst és nagy lángra teszem. Mikor kiengedett egy kevés lét, pirospaprikázom, köménymagot és sót teszek még rá. Hozzáteszem egyben a fél paradicsomot és fél paprikát is. Erős tűzön sütöm fedő nélkül egészen addig, míg az összes levét kiengedi. Egészen zsírjára sütöm még mindig nagy lángon. Ezért pörkölt a neve, mert kicsit le kell pörkölni, vagyis egészen zsírjára visszasütni. A hagyma így fő könnyen szét, illetve ettől lesz jó sűrű szaftja és valódi pörköltíze. Kevergessük, azért ne égjen le.
Mikor zsírjára sült kevés vizet utánaöntök, kislángra veszem és fedő alatt párolom puhulásig. Ez olyan másfél óra. Mindig csak 1-1 decinyi vizet öntök alá, hogy sűrű maradjon a szaft. Többször is pótolni kell a vizet, míg teljesen megpuhul és elkészül a hús, ugyanis minden alkalommal hagyom zsírjára visszasülni.
Napmátkánál olvastam egy nagyszerű írást a pörköltről. A szerző leírja, hogy többféle módszer is létezik. Lehet válogatni. :)
marhapörkölt receptet pedig Fűszeres Eszternél láttam.


A sertéspörkölt szerintem nagyzsemű, deszkáról szaggatott nokedlivel a legfinomabb. A saláta vagy savanyúság pedig nem hiányozhat mellőle. Uborkasalátával, kovászos uborkával, káposztasalátával, csípős almapaprikával a legfinomabb szerintem.
Én bolti tésztával sosem rontok el egy jó pörköltet. Mint ahogy rizzsel sem. Na jó. Egy engedményt szoktam tenni, az pedig a tarhonya. Azzal még tényleg finom. Ráaásul én azt a sörétes fajtát szeretem. :)
Friss kenyérrel pedig egyszerűen fantasztikus. A pörköltszaft és a kenyér összeolvadása maga az unio mistica.

Fokhagymás sertésoldalas



"...A hittel az a gond, hogy olyasvalaminek az elfogadását jelenti, ami még nem lépett be az észlelés és felfogás mezejébe. A hit megfogalmazása az értelmen keresztül működik: azon energia révén, ami kivetítés és ragaszkodás fenntartásával tör be a megélt helyzetekbe - ez pedig szenv(edély). A Dzogcsenben nincs helye hívőknek. Az ember vagy érti, vagy nem. Lehetséges egy átmeneti idő, miközben a megérzést is felhasználva rájön, ám ha egy idő után még mindig nem érti, akkor nincs értelme tovább várnia. A teljességben veszünk menedéket, ami meghaladja a hitet vagy hitetlenséget. Nem hiszünk - tudunk.
"


(Keith Dowman)






Jövő héten festetünk. Már pakolódásban vagyunk, ezért tegnap főztem előre. Ma már nem lesz időm rá.
Bár a zöldséges ételeket jobban szeretem, két húsételt készítettem. Mert a zöldséges étkek csak frissen jók, nem melegíthetők és nem tarthatók el több napig sajnos. Így hát fokhagymás sertésoldalas és pörkölt van a hűtőben. A pörkölt melegíthető, az oldalas hidegen is kitűnő paprikával, paradicsommal, kenyérrel. Sok zsírban sütöttem, hogy zsíros kenyeret is tudjunk enni. És hát a sülthús zsír fenségesen finom tud lenni. Ezerszer inkább eszem egy sima kis zsíros kenyeret, mint bármilyen bolti felvágottat.

Ha sertéshús, akkor oldalas. A kedvencem.
Az elkészítése végtelenül egyszerű. Az oldalast megmostam, jól besóztam. Tisztítottam 6-7 gerezd fokhagymát és szeletekre vágtam. Egy tepsibe jó sok zsírt tettem, rászórtam a fokhagymaszeletek felét, majd ráfektettem az oldalast. A tetejét nagyon kevés pirospaprikával is megszórtam és a maradék fokhagymagerezdeket is rátettem. Zsírt is tettem a hús tetejére. Alufóliával lefedtem a tepsit és feles lángon 2 és negyed órát sütöttem. A fóliát csak az utolsó 20 percre vettem le a tepsiről. Omlós-puha finomság lett a végeredmény.
Mikor kihűlt, egy tálba tettem a húsdarabokat és ráöntöttem a zsírját is.






Készíthető lábosban is. Ugyanez az eljárás - fedő alatt sütjük kislángon jó sokáig, sok zsírban.

2009. augusztus 27., csütörtök

Csak padlizsánrajongóknak! - arab dzsuvecs



Az emberek szerintem azért nem szabadok, mert nem akarnak azok lenni.

Szeretnek irányítani. Másokat. És erről lemondani?! Ugyan már...
Szenvedni élvezet.

Fura.

(duende)





Ez is egy Planétás recept. És természetesen, ismét paradicsommal. Az az igazság, hogy én soha nem eszem paradicsomot télen és tavasszal. Soha nem veszem meg a külföldi melegházi vízízű izét. Mindig csak szezonjában, mikor már a piacon is megjelenik. Így nyár közepétől ősz közepéig igyekszem mindennap enni ebből a fantasztikus gyümölcsből. Az agusztust ezennel a paradicsom hónapjának nyilvánítom... :)

Nagyon egyszerű kis étel.
Egy padlizsánt szeletelj fel fél centis karikákra, süsd elő kevés olívaolajon jó erős tűzön egy serpenyőben. Végy egy tálat, majd kezd el rétegezni a hozzávalókat: egy sor padlizsán, egy sor fehér salátahagyma, 1 fokhagyma szeletelve, egy sor paradicsom karikázva s jól megszórva aprított petrezselyemzölddel. Minden réteget sózzál. Ezt addig folytasd, míg van a apdlizsánból. A tetjét öntözd meg olívaolajjal. Háromnegyedes lángon süsd 3/4 órán át.
Ez az adag három főre elegendő.

Ez az dzsuvecs finom önmagában is, de pirítóssal egészen fantasztikus. Párolt rizzsel is el tudom képzelni vagy akár bulgurral. Finom melegen is, hidegen is. Köretként adható bármilyen hús vagy hal mellé. Én halat sütöttem mellé.
Ha marad belőle lasagne tésztával újrasüthető, plussz parmezánnal, természetesen. De akár spagettivel is kitűnő.

Csak abszolút padlizsánrajongóknak ajánlom, mert nagyon-nagyon... hát... padlizsános. :)
*

2009. augusztus 26., szerda

A Magyar Trikolor tizenkét hónapja - fotópályázat

*

Kókusz cica híres lett! :)





Ismét - legnagyobb meglepődésemre - bekerült egy képem a Magyar Trikolor tizenkét hónapja című naptárba. Először 2007-ben pályáztam, a legelső kiadványba. Akkor kaptam meg a kis fényképezőgépemet, talán ha 3 napja lehetett nálam. Az a kép tulajdonképpen a legelső fotóm volt... Május elejénél a kicsi kép, a színes paprikákból és fokhagymából kirakott magyar zászló. (Ha rákkattintasz a képekre, nagyobban is láthatod őket.)



A 2010-es naptárba már nagy képpel kerültem be - és naná, hogy cicástul... :)
A kép a tavalyi nyaralásunk alkalmával készült, Badacsonytomajban. Van egy nagyon kedves család, náluk szoktunk nyaralni ha nagyobb társasággal vagyunk. Gyönyörű helyen laknak, a kert a Badacsony lábánál fekszik. Reggel, mikor a kerti kis kiülőben kávézom - a heggyel szemezek és beszélgetek... Még a sasokat is látni, ahogy köröznek méltóságteljesen.
Meglepődtem. Nagyon. :)

Ezúton is felhívom minden fotózni szerető figyelmét a pályázatra. Lehet küldeni anyagokat, csak bátran erre a címre: http://www.magyartrikolor.com/

*

2009. augusztus 24., hétfő

Szabolcsi töltött káposzta


   Egyszer a világ egyik leggazdagabb emberének, egy hercegnek a vendége voltam. Harminchat kastélya volt Itáliában, gyárai és páratlan műkincsei.
   Bejött az egyik kertésze. A gazda valamit súgott a fülébe. A kertész sejtelmesen elmosolyodott, „Értem, signor!", jelezte cinkos tekintete, s bólintott. Majd eltűnt. Hamarosan megjelentek a pincérek, libasorban. Letettek elénk két óriási, gőzölgő fazekat. A szakács is velük jött. Mint egy művész, aki remekművet alkotott, vagy még inkább egy izgatott bűvész, aki most elővarázsolja a semmiből a csodálatos nyulat. A főinas csettintett az ujjaival. Ez volt a jel. A pincérek ütemre, mint a táncosok, egy emberként mozdultak... hopp!... Lekapták a fazekakról a fedőket.
   Mi ez? Mi ez a Csoda? Mi lehet ennek a dúsgazdag mesevilágnak az ünnepélyes főattrakciója? Mindenki a tányérjára meredt.
   Kaptunk egy-egy nagy kanál főzeléket.
   A gazda szeme titokzatosan csillogott. Föltette a nyakába a monogramos szalvétát, s gyermeki büszkeséggel azt mondta:
   - Jó étvágyat!... Úgy egyék, kérem, hogy ez az én káposztám! Ezzel azt akarta mondani, hogy ez nem a piacról, hanem a saját birtokáról való.
   Mintha a herceg szívét ettük volna.
(Müller Péter: Varázskő)



Milyen jó, hogy még megvan a régi receptes füzetem... Följegyeztem benne minden otthon készült, jellegzetesebb ételt.
Nagyanyámék Alföldön laktak. Valahányszor mentünk hozzájuk - és az minden évben egyszer biztosan volt - ezt a töltött káposztát készítette. Arrafelé ez az étel nem hiányozhat a vendéget váró terített asztalról.
Nagyi nyári töltött káposztának hívta, mert édeskáposztából készül és paradicsomlével van savanykássá téve. Valóban igazi könnyű nyári étel. Ha kenyér nélkül fogyasztjuk, diétásnak is mondható. Egyáltalán nem nehéz, nem laktató - tényleg könnyű és finom.

Hozzávalók 5-6 főre:


A töltelékhez:
50 dkg darált sertéshús,
1 nagyobb fej káposzta,
7 evőkanál rizs vagy árpagyöngy (főttlenül),
1 gerezd fokhagyma,
1 tojás,
1 evőkanál zsír vagy olaj,
só, frissen őrölt bors,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 csapott teáskanálnyi mozsárban frissen őrölt koriander- és köménymag keveréke,
2 dl víz.
A levéhez:
egy kisebb fej vöröshagyma,
1/2 liter natúr paradicsomlé (ha házi, lehet 1 liter is),
kb. 1 és 1/2 liter víz vagy ennyi az abálóléből (a vízből, amiben a káposztaleveleket főztük),
1-2 ágacska csombor (borsikafű) vagy tárkony vagy kaporral is isteni
1 babérlevél,
2 szem szegfűbors,
5-6 szem egész feketebors.

Föltettem egy nagy fazékba kissé sós vizet forrni.
Közben megcsinálom a levelekbe valót, mert nem árt, ha áll egy kicsit - a rizs így némi nedvességet be tud szívni addig is. A töltelék ugyanúgy készül, mint a hagyományos töltött káposzta esetében. A húst kézzel jól összedolgoztam az apróra kockázott közepes fej vöröshagymával, a lereszelt fokhagymával, tojással, rizzsel, pirospaprikával, őrölt borssal, sóval, koriander és köménymaggal és 2 dl vízzel. Sokan nem tesznek a töltelékbe tojást. Úgy is tökéletes, ha a töltést profin tudjuk csinálni. Én szoktam tenni tojást, mert ha nem elég a káposztalevél, akkor a maradék tölteléket gombócként szoktam beletenni a káposztába, és akkor kell bele a tojás. Ha vizet adunk a töltelékhez a tojás mellé, akkor nem lesz kemény, észre sem lehet venni, hogy tojást is tettünk bele. Olyan "tocsogósnak" kell lennie a tojásos tölteléknek - ahogy anyukám mondta mindig.
Még egy variáció: a töltelékbe való hagymát, fokhagymát meg is dinsztelhetjük kevés sóval és úgy adjuk a töltelékhez, van aki így készíti.
Lehet sósabb, mert úgyis kifő majd belőle a sósság egy része.
A káposztát körben beszurkáltam a torzsa körül, hogy a levelek könnyen leváljanak róla. Egy hosszú nyelű húsvillát beleszúrtam a torzsába és a forrásban lévő vízbe tettem az egész fejet 3-4 percre. Ekkor kivettem, és a felső leveleket levettem róla. Ismét visszatettem a forrásban lévő vízbe a káposztafejet 3-4 perce, majd leszedtem a következő réteg levelet. Ezt addig csináltam, míg elegendőnek ítéltem a levelek számát a töltelékhez. Nekem most 34 kisebb töltelék lett a fent írt mennyiségből úgy, hogy felezett levelekbe töltöttem.
Mikor megvannak a levelek kicsit hagyom hűlni őket, aztán a főerénél középen elvágom félbe úgy, hogy az eret ki is vágom. Véleményem szerint az igazán finom és gusztusos töltött káposztában kicsi töltelékek vannak. Én ezért mindig felezett vagy negyedelt leveleket használok. Ha spórolni akarunk a töltögetéssel, ne főzzünk töltött káposztát. Mert ennek az ételnek a sok kis guszta töltelék a lényege.
Töltés:
Bal kézbe veszem a fél levelet úgy, hogy a testem széle felől legyen a káposztalevél széle is, tehát a vastagabb, ere felőli rész van befelé. Teszek rá egy kevés tölteléket, aztán elkezdem föltekerni úgy, mint egy süveget. Tehát a belső, vastagabb része lesz a tölcsér alja. Mikor körbeérek, a lelógó vékonyabb káposztarészt befelé nyomkodom, a töltelékbe. Így tökéletes gúla alakú lesz, középen egy mélyedéssel. Ugyanúgy, mint a töltött paprikánál, az ujjam helyét itt is meghagyom középen, mert a rizs meg fog dagadni.
Az összes tölteléket így elkészítem. Aztán a maradék káposztát félbevágom, majd megint félbe és aztán fél centis csíkokra.
Egy nagy lábos aljára teszek egy kevés zsírt, aztán elterítem rajta az aprókáposzta felét és a kis fej vöröshagyma felét is, amit apró kockákra vágtam.
Erre jönnek a töltelékek, jó szorosan egymás mellé. A tetejére ismét aprókáposzta kerül, a kis vöröshagyma másik, szintén apróra kockázott felével. Mindezt felöntöm paradicsomlével. Ha házi, akkor mehet egy liter rá, ha bolti, akkor fél liter is elég. A házi paradicsomlé ugyanis kevéssé tömény, kevéssé sűrű mint a bolti. Nem kell nagyon paradicsomosnak lennie. (Az enyém most kicsit paradicsomosra sikeredett, de ennyire nem kell.)
És hozzáöntök még annyi vizet, amennyi ellepi. Sózom és egy kistányérat ráteszek, hogy a töltelékek ne jöjjenek fel a felszínére. Fedő alatt főzöm, forrástól számítva 25-30 percig. Aztán lezárom a tüzet alatta, de hagyom még egy félórát fedő alatt. Tökéletesen bepuhul a rizs így a töltelékben. Teljesen fölösleges tovább főzni, csak túlfőznénk.



Friss fehérkenyérrel tálalom.
Van, ahol tejfölt is kínálnak hozzá.
Ezt az ételt készíthetjük kovászolt káposztából is. Ugyanúgy készül, mint a kovászos uborka, csak a káposztát csíkokra vágva tesszük üvegbe. Így még savanykásabb, pikánsabb, frissebb finomság lesz a végeredmény. Ezt az ételt egész évben készíthetjük. Én nyáron ezt szoktam csinálni, télen pedig a füstölthúsos-savanyúkáposztásat.

2009. augusztus 22., szombat

Halászlé

.


Pablo Neruda: Óda az angolnaleveshez

Chile
viharzó
tengerében
ott él a rózsás
congrio, e hófehérhúsú
angolna-óriás.
És a chilei
fazekakban
a parton,
ott születik belőle
a tápdús, teli, sűrű
leveske.
Behozzák a konyhára
az angolnát, lenyúzzák,
úgy hámlik le iromba bőre,
akár a kesztyű,
és azonnal
itt láthatod
a tenger e drága-fürtű
gyümölcsét, az angolna zsenge
húsát,
mezítelen,
étvágyunkat
szolgálni készen.
No most vedd
a fokhagymát,
először
csak símogasd meg,
szívj egyet dühöngő illatából,
aztán felszeletelve vesd be hagymával és paradicsommal
a levesbe,
míg csak a hagyma
nem pirul aranyosra.
S miközben
így párolódnak
a gőzben a királyi garnélarákok,
s már mikor éppen,
betelni készen,
az ízek összefőnek
a lében,
melyben az óceáni dedvek
s a hagyma fényén átszűrődő
tiszta víz keverednek,
akkor merüljön el benne az angolna dicsőséggel,
hogy a fezékben
zsugorodva
magát olajjal teleszíjja.
Most már csak egy kell,
hogy az egészbe loccsanjon némi tejfel
mint egy tártkelyhű rózsa,
és lassu tűzön
főjjön a drága,
míg a levesben
forrón kibomlik
Chílének minden aromája,
és asztalodra
kerül, frissiben egyesítve,
a föld s a tenger
ezernyi íze,
hogy e ritka fogásban
a mennyeket megismered.

                                                            (Somlyó György fordítása)






Tegnap levest kívántam. És a halat is kívántam. Egyértelmű volt: halászlére vágyom.
Szerencsére a piacon kaptam friss pontyot is hozzá. Ha tehetjük, bográcsban főzzük, úgy az igazi. És halászlénél ezt komolyan is gondolom. A tűzhely, a zárt konyha nem igazán illik hozzá...


Hozzávalók 4 főre:

1 vagy pontyfej (kb. 50 dkg),
1 darab pontytörzs (kb. 70 dkg),
1 pontyuszony,
2 paradicsom,
1 paprika,
1 cseresznyepaprika,
2 nagy fej vöröshagyma (30-40 dkg),
2-3 teáskanál pirospaprika,
só,
1 teáskanál ételízesítő.

Ez egy egyszerű kis halászlé, mert csak ponty van benne. Tudom, az az igazi, mikor többféle halból készül. Sajnos, nincs horgász ismerősöm...

A halat alaposan megtisztítottam. A pikkelyeket eltávolítottam, a törzsdarabot lefiléztem, a fejből kivettem a szemeket és a keserűfogat. 
A keserűfog a hal szájában, a garatban található rombusz alakú rózsaszínes porc. A szájpadlás húsa valószínűleg takarja mert alatta helyezkedik el, a két kopoltyú között. Eltávolítani úgy lehet, hogy hosszában elvágjuk a fejet, mert úgy már hozzáférünk. Aztán egy késsel alányúlva kipattintjuk.
Megkeserítheti ez ételünket, illetve kissé kellemetlen szagot is kölcsönözhet neki, úgyhogy jobb ha kivesszük.

A két halfilét szeletekre vágtam, besóztam és hűtőbe tettem. A vöröshagymát szeletekre vágtam, a paradicsomot, paprikát szintén és a halfejjel, farokkal és gerinccel együtt föltettem főni. Sóztam, ételízesítőt adtam hozzá. Jó 2 órát főztem. Ha nagyon száraz lenne a ponty, akkor 2-3 evőkanálnyi olajat is tegyünk a lébe. Az én pontyom ilyen volt, muszáj volt zsiradékot is tennem a fazékba.
Két óra főlés után levettem a tűzről. A haldarabokat kivettem belőle és hagytam hogy hűljön annyira, hogy hozzáférhessek. A fejből kiszedegettem a húsokat, a gerincről szintén leszedtem amennyi maradt rajta a filézés után.
A kiszedett húsdarabokat aztán lével együtt turmixba tettem és alaposan pürésítettem. Az összes lével így jártam el. Mikor készen volt a sima alaplé újra fölforraltam, pirospaprikát is tettem bele. Mikor forrt, a halszeleteket is beleengedtem a lébe és forraltam kis lángon még 10 percig.
Forrón, friss kenyérrel, erős paprikával tálaltam.

2009. augusztus 20., csütörtök

Szilvásgombóc - gyerekkori ízek



Íme a Föld.
Sose lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
Íme az ember.
Nem lehet látni, de ott van a lényeg benn:

Van-e titka?
Van-e íze?
Van-e szíve, ami jó?
Van-e magja?
Van-e még egy?
Van-e húsa olvadozó?
Ember, mint a Föld olyan,
Gombócnak is lelke van!

Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó!
Felszín édes hó...
Rajta aranyszínű morzsa!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó,
Megkóstolható!
Benne van a kenyér, benne van a víz!
Benne van a tudás, benne van az íz!
Benne van az idő, benne van a só!
Benne van a válasz: embernek lenni jó!
jó, jó, jó,jó
Rajta hó, ami tűzforró,
jó, jó, jó jó
Olyan illatosan olvadó!
Jó, jó, jó, jó!
Ez egy jóízű kisbolygó!
Jó jó, jó, jó
Gomboóóc!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó
Jaj, jaj, jaj de jó!

Szilvásgombóc!

                                    (Sztevanovity Dusán, Presser Gábor; A padlás)

Húsz év alatt megszámlálhatatlan vélemény, nyilatkozat született A padlásról. Ha kérdezték tőlem sikerének titkát, azt válaszoltam, nem tudom. Pedig gondoltam valamire, de nem mertem elmondani.
Ünnep van. Nem is akármilyen. Hadd fecsegjek egy kicsit, mintha a sokadik pohár után lennénk.
Idegenként érkeztünk ebbe az országba, apámat pár év múlva elvitte a politikai foglyokat gyűjtögető fekete autó. Körülöttem mindenki sírt, kesergett. Csak a nagymamám tartotta magát. Nem... Csak a nagymamám hite volt elég erős ahhoz, hogy megőrizze életerejét, humorát. Ő magyarázta nekem, hogy bármilyen gonosz és ostoba a világ ott kint, a jó itt van a falakon belül, a családban, a lelkünkben. És ez nagy erő, mert képes átlépni a sötétségen, és ott túl a felhőkön megtalálja a békét, elragadott szeretteinket. Tudom, Isten világáról beszélt, de nekem mesekönyveim manói, varázslói, törpéi és óriásai népesítették be ezt az elképzelt utazást. Később, az egyetemen tanultam a világmindenség fizikájáról, a végtelen űrről és a fekete lyukakról. Tudtam, hívő nagymamám és a tudomány világa összeér egymással. Csak kell egy hely, ahol átléphetünk az egyikből a másikba. Egy hely, ahol az embereket a barátság, a szeretet olyan erősen fűzi össze, hogy hiába dörömbölnek otthonunkon nagy fekete autók gazdái - akár börtönbe, akár a túlvilágra akarnak vinni valakit - sohasem szakíthatnak el bennünket egymástól.
A premier szünetében egy elismert dalszövegíró megkérdezte tőlem, mit akar, miről is szól ez a darab? Akkor csak zavartan mosolyogtam, arra gondolva, mi lesz ebből, ha még ő sem érti?! Húsz év múltán bevallom: A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól, az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben. Ebből szeretne A padlás valamennyit továbbadni a közönségnek. Ha ez sikerült - nem vágytam többre.

(Sztevanovoty Dusán)




Azt hiszem, nincs ember, aki ne ismerné és szeretné. A magyar konyha nagy klasszikusa.

Hozzávalók 4 főre:

nudlitészta 6 közepes burgonyából,
személyenként 3-4-5 szilva (nagyságtól függően),
5 evőkanál kristálycukor,
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
só a főzővízbe,
porcukor a tálaláshoz,
5 evőkanál olaj,
8-10 evőkanál zsemlemorzsa.

A szilvákat kimagoztam, aztán a mag helyére fahéjas kristálycukrot tettem, plusz még meg is szórtam a maradékkal a gyümölcsöket. Egy nagy lábosban olajon zsemlemorzsát pirítottam.
A nudlitésztát kinyújtottam 1 cm vastagra és körülbelül 10-szer 10 cm-es kockákra vágtam. Minden kocka közepébe tettem egy szilvát, aztán összegombócoltam a tésztát de úgy hogy teljesen összeálljon. Jól össze kell dolgozni, különben kinyílik főzéskor.
Forrásban lévő sós vízben 5 percig főztem a gombócokat.
Kiszedés után a pirított morzsába forgattam őket. Porcukorral meghintve tálaltam.  

TIPP: apróbb szemű sárgabarackkal is készíthető és... isteni finom azzal is. :) A sárgabarackos gombócnál a fahéj el is hagyható.



(A Dusán cikket az Ördögöd van! blogon találtam, köszönet érte.)
.

Pirított csirke vadászné módra


Az életet csak az ellentét lobbantja lángra.

                                                                                                              (Carl Gustav Jung) 




Ez egy kedvenc Planétás-receptem és ha jól tudom, valójában egy olasz recept. Már sokszor készítettem, de ilyenkor a legigazibb, mert van erdei gomba és nagyon ízletes kerti paradicsom is.
Nagyon finom étel. Viszont fotózhatatlan... :))

Hozzávalók:

1 csirke (vagy combok, szárnyak, máj kb. 1 kg),
1 nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
20 dkg paradicsom (vagy egy olasz hámozott paradicsom konzerv),
20 dkg gomba,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 csokor friss tárkony (vagy szárított),
1 dl száraz fehérbor,
frissen őrölt bors,
só,
liszt,
olaj vagy zsír.


Én most nem egész csirkét vettem, hanem felsőcombokat, szárnyakat és májat. Megtisztítottam a darabokat, aztán sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam és 5 evőkanál olajon fedő alatt kislángon szép pirosra és teljesen megsütöttem. Míg sültek, addig előkészítettem a többi hozzávalót. A paradicsomokat forróvízbe dobtam és lehéjaztam. Az erdei gombát megtisztítottam és aprítottam. Én most vargányát és fekete tölcsérgombát használtam. A fekete tölcsérgomba a legfinomabb fűszergomba. Jó frissen is, de szárítva is.
A vöröshagymát és a lehéjazott paradicsomokat apró kockákra vágtam, a zöldfűszereket is aprítottam.
Mikor a csirke készen volt, kivettem őket a serpenyőből. A májakat csak most sütöttem át, épp csak 2-3 percig egy-egy oldalukon. Aztán a májdarabokat is eltávolítottam a serpenyőből. A visszamaradt zsiradékon megpirítottam a vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát, majd a gombadarabokat is hozzátéve zsírjára pirítottam. Ezután tettem hozzá a kockázott paradicsomot, a zöldfűszereket és a fehérbort. Összeforraltam, aztán a csirkedarabokat visszatettem a finom raguba és fedő alatt még 5 percig főztem.
Ha túl kevés lenne a leve, vizet önthetünk hozzá még mielőtt beletesszük a húsdarabokat.
Párolt rizzsel írja a Planétás, de nem szeressük. Úgyhogy natúr nudlit készítettem köretnek. A friss fehérkenyér is igazán passzol a csirkéhez, vagy a polenta (puliszka) is szenzációs hozzá - s egy pohár az ételbe került borból illően lekíséri a falatot.

Tipp: ha nagyobb adagot készítünk, nem lesz elég nagy serpenyőnk hozzá. Ilyenkor süssük sütőben, tepsiben a csirkedarabokat. A többi megegyezik.
Tipp2: szoktam hús nélkül is készíteni, csak a gombás ragut, isteni úgy is! :)

2009. augusztus 18., kedd

Kínai fokhagymakúra magas vérnyomásra



Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
Qui vides quod ago, tace opera mea.

Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dallá válni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.

Egy apokrif János-evangéliumból
(Weöres Sándor: A teljesség felé)








Vegavarázs oldalán olvastam egy ayurvédikus gyógymódról. Az ötletet Ő adta - hogy én is megosszam ezt az ősi receptúrát. És mostanában sok vendégem kérdezte, mit lehet tenni magas vérnyomás ellen. Anno az agykontroll honlapján találtam ezt a receptet. Én is végigcsinálom.

Vérnyomáscsökkentő cseppek

Ősi kínai recept szerint a kúra tartós hatású érszűkület, vérnyomásproblémák, valamint érelmeszesedés esetében. Csak öt év elteltével szükséges megismételni.

Elkészítése: 350 g megtisztított fokhagymát összezúzunk, és 300 g tiszta szeszbe (96%-os alkohol) töltjük. Az edényt jól lezárjuk, és az elegyet 10 napig érleljük, majd tiszta ruhán (géz) átszűrjük. Két napig pihenni hagyjuk, majd alkalmanként kb. 50 g-nyi tejbe cseppentve, az alábbiak szerint fogyasztjuk naponta három alkalommal:

Első nap: reggel 1, délben 2, este 3 csepp.

Második nap: reggel 4, délben 5 este 6 csepp, és így tovább egészen az 5. nap estéig, amikor is már 15 cseppet fogyasztunk el.

Majd a hatodik nap: reggel 15, délben 14, este 13 csepp.

Hetedik nap: reggel 12, délben 11, este 10 csepp, mígnem a 10. nap estéjén el nem érkezünk az 1 csepphez.

A 11. naptól kezdve naponta 3x25 csepp oldatot fogyasztunk minden étkezés előtt, amíg a folyadék el nem fogy.



Ne feledje, hogy az étkezési módok, és azok tartalmának változásaira érzékenyebb személyek (pl. cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, stb.) számára komoly veszélyeket hordozhat, ezért alkalmazása előtt feltétlenül kérje ki orvosa véleményét az Ön számára való alkalmazhatóságról, illetve annak mértékéről!

Forrás:Életet szeretni lap

2009. augusztus 14., péntek

Gombakrémleves - fodros káposztagombából



Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.

(Henry David Thoreau)






Ma egy végtelenül egyszerű levest főztem. Amitől különleges volt mégis, az a fodros káposztagomba. A piacon megint nagyon klassz gombákat lehet kapni - így az eső után majd mindenképpen érdemes lesz körülnézni a gombás standokon. De a legigazibb az, mikor magunk gyűjtjük be a természet csodálatos kincseit.

A fodros káposztagomba véleményem szerint egy nagyon ízletes, erős aromájú fajta. Kiváló volt így levesnek.

Hozzávalók 4 főre:
1 duplamarék nagyságú fodros káposztagomba,
3 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olaj,
1 pici krumpli,
só,
frissen őrölt bors,
hús- vagy zöldségalaplé vagy 1 csapott mokkáskanál vegeta,
2 dl tejszín,
2 csapott evőkanál liszt.

A gombát kisebb darabokra tépkedtem, majd folyó víz alatt alaposan leöblítettem.
Az olajon a vékony szeletekre vágott fokhagymát a gombadarabokkal együtt pici sóval addig sütöttem, míg elpárolgott a leve. Felöntöttem vízzel, vegetát, sót, őrölt borsot tettem hozzá, valamint az apró kockákra vágott burgonyát. Puhulásig főztem. Közben kikevertem a lisztet a tejszínnel, kevés vízzel higítottam is. A levest botmixerrel pürésítettem, majd hozzáöntöttem a tejszínes habarást is. Állandóan kevergettem, míg fölforrt. Forrás után 2 percig főztem még.
Kölesgolyókkal tálaltam.Készíthetünk hozzá pirított zsemlekockákat is, megszórhatjuk apróra vágott petrezselyemzölddel is. Vöröshagyma alappal is teljesen jól működik. Én ma fokhagymásra vágytam.

"Svéduborka" saláta kaprosan



Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét.


(Henry David Thoreau)


A "svéduborkát" télire szokták eltenni. Ma viszont én salátának készítettem, de kaprosan.
Az eredeti recept úgy szól, hogy végy 4 kg uborkát, 1 kg salátahagymát, sót, cukrot, ecetet. Az uborkát, hagymát vékonyra le kell gyalulni, aztán üvegekbe tölteni, majd savanyúságlével felönteni. Nem árt kicsit besózni és állni hagyni, mielőtt üvegekbe kerül.
Tulajdonképpen emlékeztetőnek is szánom, mert itt az ideje a savanyúságok eltevésének.

Hozzávalók 4 főre:
2 nagy kígyóuborka,
4 fej fehér salátahagyma,
só,
ízlés szerint cukor (kb. 2 teáskanálnyi),
1 teáskanálnyi 20%-os ecet,
fél csokor kapor.

Az uborkát legyalultam, a hagymát vékony félkarikákra vágtam aztán besóztam. Hagytam állni 20 percet, majd kinyomkodtam és egy tálba tettem. Felöntöttem vízzel, adtam hozzá cukrot, ecetet. Sózni az enyémet nem kellett de kóstoljuk, lehet hogy még kell rá. Végül apróra vágott kaprot kevertem hozzá.
A kapor nem tartozéka a svéduborkának, nekem viszont így ízlett jobban.
Sült csirke felső combbal és pirított burgonyával ettük.

Az az igazság, hogy Whise Lady oldalán megláttam a sült csirkecombokat és nagyon megkívántam, annyira jól nézett ki. Ráadásul ezer éve nem készítettem már. Az én módszerem is hasonló az övéhez. Sokszor készítem így, mert két adagért nem érdemes sütőt bekapcsolni. A csontoknál kicsit bevágtam a combokat, sóztam és egy evőkanálnyi olajat tettem alá. Fedő alatt, kis lángon sütöttem.

2009. augusztus 13., csütörtök

Az örök kedvenc: gyümölcs és juhsajt

*

Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének.


(Henry David Thoreau)




Nyaralásunk alatt most is ellátogattunk a káptalantóti biopiacra, a Liliomkertbe. Rengeteg árus és még több vásárló kavargott a hűs fák alatt - nevetés, beszélgetés zsongott a levegőben. No meg élő népzene festette alá az igazi, hamísítatlan hangulatot.
Mint mindig, most is vásároltunk finom házi sajtokat. Szoktak kint lenni kecskések is, de most csak juhsajtárus volt. Nem baj, rajongok a finom juhsajtokért is.
A dinnye, a szőlő csodás párja a remek sajtfalatoknak. Sokszor ez a vacsorám, vagy ebédem.
A dinnyéhez még ajánlanám klasszikusabb párját: a finom házi, igazi füstöléssel, sózással tartósított sonkát lehelletvékonyra szelve.
Kell ennél jobb, mennyeibb étel?! :)




A vásár végére gazdagabbak lettünk még egy csodás szilvafából faragott gyümölcsöstállal, egy meggyfa tetejű mézes csuporral, finom sajtokkal és 20 liter fenséges pinot noir barrick borral, a Killer Pincészettől. És én egy igazi saruval. Egész nyáron normális papucsot vagy szandált kerestem - itt megtaláltam azt is.
Imádom ezt a piacot!

2009. augusztus 12., szerda

Töltött paprika - gyerekkori ízek

 

Öröm és bú szőttese
Az égi lélek köntöse.
Minden kín és gyász alatt
Öröm fut, selyem-patak,
Így a legjobb minekünk:
Búra s örömre születünk.
Aki ezt megérti jól,
Bárhová megy, nem botol.


                                                  (William Blake)





Ha arról kérdeznétek hogy melyik lenne az az étel, amit csomagban kérnék ha mondjuk külföldön élnék hosszú ideje - akkor az a töltött paprika lenne. Gyerekkorom jellegzetes íze, a magyar konyha egyik legfinomabb nyári étele.
Sokan félnek elkészíteni, pedig gyors és egyszerű étel. Akár kezdőknek is bátran ajánlom. Ha követik a leírást, kizárt hogy elrontsák - nagyon finom lesz a végeredmény.
Nálunk rengeteg paradicsommártás fogy a töltelékekhez, úgyhogy amit leírok az tényleg nem kis mennyiség. De azt hiszem, nem is nagyon lehet kevesebbel készíteni, mert különben miben úszkálnának és főnének meg a paprikák? :)

Hozzávalók 4 főre:
A töltelékhez:
50 dkg darált sertéshús,
8 púpos evőkanál rizs,
7-8 db szép tölteni való paprika,
1 tojás,
1 közepes fej vöröshagyma,
1-2 evőkanál olaj,
1 dl víz
só,
frissen őrölt bors.
A mártáshoz:
1 liter natúr 100/-os paradicsomlé,
1 kisdobozos sűrített paradicsom,
1,5 liter víz,
só,
4 púpos evőkanál liszt,
4 evőkanál olaj,
3-4 evőkanál kristálycukor.
Plusz végy egy 5 literes nagy lábost.

A töltött paprikához szabályos formájú, vastagabb húsú paprikákat válogassunk. Ezeket könnyű betölteni és főtten sem csak héj marad belőlük.
A rizst előfőztem sós vízben de csak annyira, hogy a szemek kissé megdagadtak (10 perc). Szűrőbe öntöttem, hideg vízben átöblítettem és a darált húshoz tettem egy tálba. Míg a rizs főtt, a vöröshagymát apró kockákra vágtam és kevés sóval az olajon üvegesre pároltam.
Ezt is hozzátettem a rizshez és a húshoz, majd az egészet sóztam és borsoztam, kevés vizet adtam hozzá, majd a tojással alaposan eldolgoztam. Bátran sózzuk. Lehet kissé sós is a töltelék, mert a sok lében úgyis kifő belőle és ha nem elég sós, akkor ízetlen lesz a töltelékünk.
A paprikákat megmostam és kicsumáztam. Ezt úgy a legegyszerűbb hogy bal kézben jól megfogjuk a paprikát, a jobb kezünkkel pedig elkezdjük befelé nyomni a hüvelykujjunkkal körben a szár melletti zöld részt. Többször nyomjuk meg, mert mindig tovább reped, mígnem teljesen körbeér a repedés a magház körül. A csuma benyomódik, de könnyen kihúzható a száránál fogva. Így biztosan egészben kijön a magház és csak egészen kis lyuk lesz a paprika végén - a töltelék nem tud kijönni belőle főlés közben. A maradék magokat rázogassuk ki a paprikákból.
Mikor ez készen volt, betöltöttem a tölteléket. Ezt úgy szoktam hogy teljesen végigtöltöm, de a közepén a mutatóujjammal csinálok egy lyukat. Ez a hely pont annyi, amennyi a töltelék gyarapodása miatt kell. Így biztosan nem dagad ki a paprikákból a töltelék. (Egyébként a töltött káposztánál is ezt a módszert használom.) A képen látszik is.
Egy nagy lábosba tettem egymás mellé a kész darabokat, majd ráöntöttem a liter paradicsomlevet és annyi forróvizet, amennyi ellepte a paprikákat. Hozzákevertem még egy sűrített paradicsomot is. Sóztam, egy kanál cukrot is hozzátettem - a többit csak a végén kevertem hozzá.
Fedő alatt főztem kis lángon, forrástól számítva 25 percig.
Közben elkészítettem a világos rántást. A 25 perc elteltével a paradicsomos léből apránként hozzákevertem a rántáshoz, míg elég híg nem lett - csak ekkor öntöttem a lábosba a paprikákra. Finoman elkevertem-rázogattam és hagytam felforrni. Forrás után már csak 5 percig főztem.
A végén még kevertem hozzá 3 evőkanál cukrot, illetve kóstoltam is, hogy elég sós-e.
Vigyázat. Nekem a töltött paprika mártása édesen az igazi. Szóval kóstoljuk a végén, nem mindenki szereti igazán édesen. Szerintem viszont így a legfinomabb.
Ennyi idő alatt biztosan megfő a töltelék is, és a paprika sem fő szét teljesen.
Ha marad a töltelékből gombócokként szoktam megfőzni a paradicsom mártásban, a töltelékek mellett.
Én nem szoktam ízesíteni a paradicsommártást semmivel (babérlevél vagy zeller) ennél az ételnél, mert a paprika az ízesítője - fantasztikus ahogy belefő az íze. Végül is ez az étel jellegzetessége, ezért töltjük paprikába a tölteléket. Különben csak húsgombóc lenne paradicsom mártással - és annak egész más a karaktere.
Friss, házi fehér kenyérrel ajánlom.

Cukkinilepény fetával






Az egyik nagybátyámnak volt egy holdszámláló botja, a népünknél szokásos naptárféle, nem is akármilyen. Valamilyen különleges ágat használt erre a célra, és minden éjjel vágott rajta egy rovátkát, míg csak a hold „meg nem halt" - vagyis elfogyott. A pálca másik oldalára havonta került egy rovátka. Minden tavasszal új ágat kezdett. Így mindig pontosan tudtuk, mikor következik el valamelyik szertartásunk napja.
Időről időre nagyszüleim elvittek egy kis ünnepségre, le a völgybe. Nagyapa mindig vén vörös lovát lovagolta, amelyet minden törzsnél jól ismertek. Mindig rengeteg ennivalót vittünk, jutott belőle mindenkinek, volt ott squaw-kenyér, marhahús, az a fajta szárított hús, amit pápá-nak hívtunk, aztán a waszná-nak. vagy pemmikán-nak  nevezett, szárítás után porrá zúzott, majd bogyókkal és vesezsírral összepréselt hús. Hoztunk egy kanna kávét is, mezeimenta-teát, levest vagy más ilyesmit. A fűtaposó tánc vezetője mindig nagyapa volt. Gondosan készítette elő a tánchelyet. Csak az igazi harcosok vehettek részt a táncban - olyanok, mint Red Fish - Vörös Hal vagy Thin Elk - Sovány Szarvas -, akik a Custer-csatában harcoltak. Ahogy múltak az évek, a táncosok egyre öregebbek lettek, mind kevesebben voltak. Nagyapa is táncolt. Mindenki jól láthatta karján a hegeket, a fehér katonák ejtette sebek helyét. 

(Sánta Őz, sziú indián sámán)





Sajnos megjöttünk... Vége a balatoni nyárnak. Szívem szerint május közepén leköltöznék és szeptember végéig be sem tenném a lábam a városba... Majd egyszer, talán.
Egyetlen új ételt hoztam csak a babéros-citromos halon kívül - és még annak is adós vagyok a fotójával és az igazán pontos leírásával -, mégpedig a szintén Fahéj és Feta oldalán látott fetás cukkinifasírtot. Bár az enyém lepényke lett, mert spóroltam a liszttel. Hasonlít a prószára tulajdonképpen.
Nagyon-nagyon jóízű és finom. Szerintem a cukkiniből készült ételek egyik legjobbika. Van íze.... Mert ugye a tökfélék a' la nature nem dicsekedhetnek azzal, hogy különösebben ízletesek lennének. De nem is ezért szeretjük őket... hanem könnyűségük, nagy víztartalmuk miatt.
Akinek a kertjében sok tökféle terem, annak szívből ajánlom a frissen préselt töklét így nyáron. Akár almával, céklával keverve is. Kiválóan energetizál, nagyon egészséges. Én is szoktam inni ilyenkor friss zöldségleveket.

Hozzávalók (kb. 4 főre):
1 közepes-nagyobbacska cukkini,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
15 dkg feta sajt,
1 tojás,
annyi liszt, ami sűrűbb nokedlitészta-állagot ad.

A cukkinit meghámoztam (mert vastag volt a héja) és tökgyalun lereszeltem. A hagymát kis kockákra vágva hozzáadtam, a fokhagymát belereszeltem, a petrezselyemzöldet szintén aprítva tettem hozzá. Lehelletnyit sóztam és hagytam állni 20 percig, hogy levet engedhessen. Aztán kinyomkodtam, mert így sokkal kevesebb lisztet kell hozzá adni. Még egy kicsit sóztam, borsoztam, egy tojást hozzáütöttem és annyi liszttel amennyi összetartotta, elkevertem. A fetát csak a végén morzsoltam bele, hogy kis darabokban maradjon a tésztában.
Kevés olajon serpenyőben evőkanálnyi adagokban megsütöttem. Csinálhattam volna prósza-méretűre is, ami egy serpenyőnyi.
Paradicsomsalátával ajánlom akár így önmagában is. Ha kiadósabb étekre vágyunk a párolt rizs is kiváló melléje, vagy akár a dinsztelt burgonya. Vagy mindekettő. :)

Készíthetjük ugyanezt szalonnával is, pl. bacon-nel, mert az jó vékonyra van vágva. Szerintem nincs az a megrögzött zöccségellenző pasi a világon, aki így szalonnával el ne majszolná nagyon szívesen a söre vagy a fröccse mellé. Azért ettünk ám finomakat. Készítettem jó kapros tökfőzeléket egyben sült fasírttal, dolmadest, sült halat, pulykából füstös húst, sütöttünk szalonnát hagymával, készült egyszer pizza is - no és lecsó is. Ettünk szőlőt és fügét a kertből. Meg sárgadinnyét és őszibarackot is.
És persze, kóstoltunk sok finom helyi bort is.
És láttunk megint gyönyörűségeket... Például egész közelben repkedő sólymokat.
Vagy a holdat az égen. Láttátok már ennyire vörös-narancsnak a holdat?! Két éjjel is ilyen volt - és ami a képen sajnos nem látszik: a mérete is hatalmas volt. A Balaton szemközti hegyei mögül kelt fel. Mintha egy nagy vörös tányér lebegett volna az égen...
A fénye rávetült a tó felszínére, amitől sejtelmes narancsfényben izzott a víz. Hihetetlen látvány volt.




Sajnos, az én kis egyszerű gépemmel csak ennyire sikerült megörökíteni. Pedig az összes hegy és kráter is tisztán kivehető volt a holdon. Fantasztikus képeket készíthettem volna - ha lett volna mivel.
Azért a színe így is látszik.

2009. augusztus 11., kedd

13. Vegetáriánus Fesztivál


13. Vegetáriánus Fesztivál


Augusztus 29. Szombat - Augusztus 30. Vasárnap



Részletek :

2009-ben 13. alkalommal kerül megrendezésre a Vegetáriánus Fesztivál.

Hagyományainkhoz híven augusztus utolsó hétvégéjére időzítettük

a programot, ebben az évben augusztus 29-30-ára.

Helyszín Budapest XII. Ker. Hegyvidék Önkormányzat Műv. Közp.

(XII. kerület, Csörsz utca 18.) Korábban MOM, illetve

Csörsz Művelődési Központ néven volt ismert.
Megközelíthető:
- a Moszkva tértől (és a Déli Pályaudvartól) a 61-es az Alkotás úton a

Csörsz utcáig
- az 59-es villamossal a Böszörményi úton a Kiss János altábornagy

utcáig
- a Kálvin térről induló 112-es busszal a Sirály utcai megállóig
- a Boráros térről induló 212-es busszal a művelődési házig

(Sirály utca)


A színházterem programjai:


Augusztus 29. szombat:

10.00 A XIII. Vegetáriánus Fesztivál megnyitója
10.15Univerzális Élet Egyesület: Jézus
vegetáriánus volt!
Mit mond ma Krisztus a helyes táplálkozással
és élettel kapcsolatban?
12.00 Benda Judit: Ekcéma, szénanátha – koruk
betegségei
13.00 Lakatos Gyula (B. A. Govinda Swami):
Vegetarizmus a vallásokban
14.00 Váradi Tibor: A vegetarianizmus testi, lelki és
szellemi aspektusai
15.00 Bányai Géza
16 00Lehel Csaba, Soha Gábor: Egyéni választás, együttes
megoldás - vegan életmód
17.00 Kövi Szabolcs: Varázslat című albumának
bemutató koncertje

Augusztus 30. vasárnap:

10.00Szili Zsuzsa: A többlet fehérje bevitel
következményei
11.00 Feketéné Bokor Katalin: Meddőség?
Nemzőképtelenség? Valóban az vagyok?
12.00 Dr. Ládi Szabolcs
13.00Tóth Gábor: Védd magad! Az immunerősítő
táplálkozás kulcselemei világjárványok idején
14.00 Uhrin Olga: Egyszerűen-nagyszerűen, hogyan
legyünk egészségesek növényevően –
A makrobiotikus alapelvekkel a harmóniáért
15.00 Varga Sándor: Savasodás - betegség,
lúgosítás - egészség!
16.00Wolfgang Köbel
17.00Tombola, Vegafood főzőverseny
eredményhirdetése
17.20Labant Csaba és Ada koncertje

2009. augusztus 4., kedd

Joghurtos pohárkrém



A kimondhatatlan túloldalán meleg meglepetés várja az embert. Ahogy a meghaláshoz nem lehet hozzászokni, ugyanúgy az újjászületés, az újra-keletkezés is mindig váratlan áldásként hat. Az ember azt érzi, hogy teljes egész, hogy szeretik és szívesen látják a világban. Végtére is megölhettek volna, de nem öltek meg. Megtapasztalom a kegyelmet. Bármilyen bűntudat vagy szégyen késztetett is rejtőzködésre, az mostanra kihamvadt, megbocsátást nyertem. Szeretet és Halál egy és ugyanaz a személy. Törékenynek és gyengének érzem magam, de biztonságban vagyok "Isten örök kezében".

A meghalás-halál (vagy nemlét)-újjászületés folyamata világszerte ismert mintát követ: ez a beavatás. A beavatás titka a dolog természete miatt sérthetetlen: nem lehet elárulni, mert nem lehet megfogalmazni.

(Feldmár András: Apró részletekben)





Egy könnyű és egyszerű desszert. Anno a Paprika TV-n láttam, utána pedig Napmátkánál is szembejött velem.

Ami kicsit bonyolultabb benne, a görög joghurt elkészítése. De az sem vészes. Nekem egy délután alatt kicsöpögött, pedig most 4 nagypoharas joghurtot sűrítettem.
A módszer a következő: egy mélyebb edényre tegyünk egy nagy szűrőt. A szűrőbe tegyünk egy vékony vászonanyagot. Öntsük a natúr johurtot a vásznas szűrőbe. Mindezt tegyük 6-8 órára hűtőbe. Az elkészült sűrű joghurtot aztán használhatjuk desszertekhez, különféle ételekbe: zalzikihez , illetve más sajtokkal elkeverve sós kenőkékhez - melyek pirítóssal, paprikával és paradicsommal fenséges finomak. Mind a görög, mind az arab, mind az indiai konyha használja úgy is ezt a sűrű joghurtot, mint ahogyan a magyar konyha a tejfölt. Tehát főtt, sült ételekhez is.

A pohár aljára tettem felkockázott őszibarackot (sárgadinnyével is finom), jól megcsurgattam mézzel, megszórtam durvára tört dióval, és a sűrű joghurtkrém került a tetejére.
Könnyű, üdítő.
Készíthetjük házi lekvárral is: egy réteg lekvát, egy réteg kekszmorzsa, egy réteg joghurt. Mutatós, egyszerű és finom.

Feta sütve


A hajnal áldott rózsaszín fényében ím felmerülök,
karom magasba tárva.
A tenger örök-isteni nyugalma hív felszökni már
a kéklő napvilágra.

De jaj, a föld lehelete mellembe zúdul, s összeráz
tetőtől talpig engem.
Nehéz a tenger, ó, Zeusz! s kibontott hajam, mint a kő,
visszahúz menthetetlen!

Jertek, szellők. Néreiszek, kapjatok el hónom alatt,
Glauké s Künothoé te.
Nem hittem, hogy ily hirtelen zsákmányul odahullok a
nap lángoló ölébe!
fordítása)




Fahéj és Feta oldalán bukkantam erre az ételre. Ez is a "tudtam, tudtam, csak nem sejtettem hogy ilyen finom" kategóriájába esett kóstolás után. Legrajongottabb nyári ételem eddig a jó csípős natúr lecsó volt. Ez a sült feta holtversenyben az élre került... Egyszerűsége ellenére elképesztően finom, mondhatni abbahagyhatatlan! Egészen más ízt produkál a hagyma-paradicsom-paprika kombináció, ha sül és nem fő.

Hozzávalók 2 főre:
  • 1 zacskós feta sajt (25 dkg),
  • 3-4 érett paradicsom,
  • 1 nagy paprika (lehetőleg kerti, nem fóliás),
  • 1 közepes fehér salátahagyma,
  • 1,5 dl extraszűz olívaolaj,
  • só,
  • frissen őrölt bors,
  • szurokfű- vagy bazsalikomlevelek,
  • olajbogyó (ez most ehte görög, isteni aszalt olajbogyó).

Egy jénai tál aljára szórtam a félkarikákra vágott hagymát, karikázott paradicsomot, paprikát. Fűszereztem kevés sóval (a feta sós, vigyázzunk), frissen őrölt borssal és friss szurokfűlevélkékkel meg némi szárítottal is. A bazsalikom is nagyon jó hozzá, főleg a friss levélkék. Erre került rá a szeletekre vágott feta, olajbogyók. Sok olívával meglocsoltam. (Ne sajnáljuk, görögösen használjuk az olajat, vagyis: nagyon bőven!) Előmelegített sütőben 25 percig sütöttem.
Langyosan a legfinomabb, friss házilag sütött bármilyen kenyérrel, kenyérlángossal.

2009. augusztus 3., hétfő

Pritaminpaprika cukkinivel töltve





A magány ellentétpárja nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség.

(Richard Bach)





A pritaminpaprikának egészen utolérhetetlen íze van. Ilyenkor szezonban mindennap eszem, ha tehetem. Ez a töltött szépség nagyon finomra sikerült. Milyen jó hogy a konyhai kísérleteknek néha egészen fergeteges a végeredménye.
Ez a kiváló töltelék akár paradicsomba, akár krumpliba, akár hagymába töltve tökéletes szerintem.


6-8 pritaminpaprikába való töltelék:

1 kisebb cukkini,
6-8 darab aszalt paradicsom,
12-15 szem olajbogyó,
1 közepes vöröshagyma,
3 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
1 szép hosszú kosszarv paprika (pfefferoni),
só,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemlevél,
4 csapott evőkanálnyi zsemlemorzsa,
úgy érzésre parmezán (szárított is kiváló hozzá),
10-15 dkg reszelt trappista sajt.

A paprikáknak kalapot vágtam, a magházat eltávolítottam.
A cukkinit lereszeltem a reszelő vastagabb felével, amivel a tököt is szokás reszelni.
Olívaolajon üvegedésig pároltam az apró kockákra vágott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát, majd hozzátettem a cukkinit is. Sóztam, borsoztam, apróra vágott petrezselyemzöldet, olajbogyót, aszalt paradicsomot, kosszarvpaprikát is kevertem hozzá.
Mikor megpuhult a keverék, lezártam alatta a lángot. Zsemlemorzsát, parmezánt és reszelt sajtot kevertem még hozzá, aztán betöltöttem a paprikákba. Hőálló tálba sorakoztattam őket, olívaolajjal kicsit meglocsolgattam és előmelegített, forró sütőben megsütöttem.



.