2009. szeptember 30., szerda

Mézesmázas csirke (kínai étel)

*

Ez egy olyan étel, mint a hamburger. Vagy a pizza. Vagy a kóla.
Függőséget okoz.
Mióta egyszer ettem Pesten egy kínai büfében, vadásztam a receptjére. Abbahagyhatatlan. És ha azt mondom rá hogy finom, meg sem közelítettem a lényeget.


Hálás köszönetem kicsi Vúnak a receptért, tökéletes a leírása. Majdnem teljesen úgy készítettem mint ő, az eltérések csak abból adódtak hogy tegnap este hirtelen nem volt itthon minden hozzávaló. De az eredmény egészen "kínai" lett. :) Elolvastam Starfokker bejegyzését is, és csak csatlakozni tudok rajongásához...

Akkor jöjjön a receptúra!

Hozzávalók 2 főre:
A húshoz:
1 csirkemell.
A páchoz:
só,
1/2 mokkáskanál frissen tört koriandermag,
1/2 mokkáskanál cukor,
1 teáskanál fehérbor (én rumot használtam, mert az volt itthon),
1 teáskanál szezámolaj (én dióolajat használtam).
A bundához:
1/2 csésze liszt,
1/4 csésze étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
2 evőkanál olaj,
2/3 csésze víz,
kevés só.
A mézes páchoz:
1/8 csésze méz,
1/4 csésze kristálycukor,
1/8 csésze ketchup,
1 evőkanál fehérborecet (nekem vörösborecetem volt itthon).


A csirkemellet felkockázzuk (én most szárnyából csináltam, igen... mert az volt itthon) 2-szer 2-es darabokra. A páchoz valókat rátesszük és alaposan elkeverjük a húson, majd 2-3 órára hűtőbe tesszük hogy összeérjen.
Mielőtt sütni kezdtem a húsdarabokat, a 2-3 darabba tört 1/2 csomagnyi spagettitésztát sós vízben kifőztem, majd félretettem. Elkészítettem a tésztára való szószt is (lásd lejjebb) egy tálkában, azt is félretettem.
Aztán kikevertem a bundához való tésztát. Jó sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie - úgy lesz ropogós és vastag a bunda.
Én nem wokban sütöttem hanem egy magasabb falú, nem túl nagy átmérőjű teflonos lábosban, mert sok olaj kell a sütéshez. Fölmelegítettem az olajat majd ellenőriztem: belecseppentettem egy keveset a tésztából. Akkor jó, ha leszáll az olaj aljára, de egyből föl is jön és gyöngyözve-táncolva sülni kezd. Ekkor kézzel belemártogattam a csirkedarabokat a tésztába és az olajba tettem. Közepes hőfokon maradjunk, hogy biztosan megsüljön a hús.
Míg a húsdarabok sültek, egy kislábosban fölforraltam a máznakvalókat is.
Mikor kisült az első adag hús, egy papírszalvétás tányérra kiszedtem, majd egyből a forró mézes mázba forgattam a darabokat. Végül egy jénai lapos tálba tettem őket.
Minden adaggal így jártam el. Ha úgy láttam hogy hűl a mézes máz, visszatettem kicsit a tűzre, hogy újra folyékonyabb legyen. Az sem jó, ha túl vastagon van rajta, mert akkor túl édes és tömény. (Nekem kicsit az volt - legközelebb lehet hogy kevés vízzel higítom majd a mázat. Nem sokkal, csak épp hogy.)
Végül százámmaggal megszórtam a kész húsdarabokat.


Rizzsel is tökéletes, de tegnap este kicsi Vú tésztaköretével ettük. De sajnos az mind elfogyott - így lemaradt a fotózásról. Majd alkalomadtán pótolom, mert sokszor kerül még terítékre az biztos.

Pirított tésztára való szósz 2 főre:
3-4 evőkanál szójaszósz,
2 evőkanál teriyaki szósz,
1 kávéskanál kristálycukor,
1 kávéskanál vörösborecet,
1/2 mokkáskanál só,
2-3 karika chilipaprika,
1/2 kávéskanál étkezési keményítő,
6 evőkanál víz.

A már kifőzött tésztát wokba tettem, a kikevert szószt ráöntöttem és nagy lángon 1-2 perc alatt összepirítottam-melegítettem. Nem kell nagyon megpirítani, lényeg hogy jó forróra fölmelegítsük a tésztát.

Fantasztikus finomság.
Ma rizzsel ettem teriyakis-vörösborecetes fejessalátával... Hm.

2009. szeptember 27., vasárnap

Vörösboros céklamártás spagettihez (VKF28)



 

Van szüret minden őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,
oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.



                                                                                                (verslészlet, Babits Mihály)





Saját ötlet ez az egyszerű étel. Ma kreáltam magamnak ebédre.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes cékla,
2 közepes fej lilahagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 csipet kristálycukor,
friss zsályalevelek (szárított is jó),
4 evőkanál olívaolaj,
2 dl száraz vörösbor,
3-4 dl tejszín.
Húsevőknek: 10 dkg házisonka.

A céklát hajában megfőztem, majd megtisztítottam és kis szeletkékre-kockákra vágtam.
A lilahagymát is kis kockákra vágtam és az olívaolajon sóval párolni kezdtem. Mikor már üvegesedett, a céklát is hozzátettem és fűszereztem: sóval, borssal, zsályával. Fedő alatt kis lángon pároltam jó tizenöt percig. Ekkor hozzáadtam a vörösbort is és erős tűzön főztem tovább. Egy csipet cukrot adtam hozzá, valamint a tejszínt is. Hagytam rotyogni pár percig, aztán botmixerrel pürésítettem.
Borral kínáljuk.



Házisonkával szerintem még finomabb, csak nekem most nem volt itthon. Ez esetben vágjuk papírvékonyra a sonkát, és az olívaolajon a hagymával együtt süssük. Aztán vegyük ki a szeleteket, a többi ugyanaz. Míg fő a mártás, vágjuk hosszúkás csíkokra a sült sonkát, és mikor kész és már pürésített a mártás, tegyük vissza bele.
Szerintem nyers céklából is működik, csak jó vékonyra szeljük, kis darabokra aprítsuk. És akkor hamar megpuhul a hagymával együtt.

Minestrone (olasz zöldségleves)


A bőség az élet alaptermészete. Nem hiszek a hiányban, a válságban és más effélében.

Mert nem hiszek a töretlen, egyenesvonalú fejlődésben sem, bárhogy is szeretnék ezt a lehetetlenséget a gazdasági guruk a világra kényszeríteni.
Az élet hullámzó, olyan mint a természet. Egyszer gazdag és bőséges, egyszer visszahúzódó és terméketlen. Ősz, tél, tavasz és nyár. Mindennek a körforgás az igaz természete. Mindig bőség van, mert ha együtt élünk ezzel a természetes ciklussal, tudunk tartalékokat képezni is, visszahúzódni is, "lefelé" menni is.
A túltermelés nem tartalékolás. Az kizsákmányolása az erőforrásoknak. És ma ez zajlik. Ráadásul aránytalanul - a Föld kisebb hányada felfoghatatlan pazarlásban él, nagyobb hányada pedig végtelen szegénységben.

Mikor jön már rá sok ember, hogy a természet a legbölcsebb tanító?

(duende)



A piac augusztus végén, szeptemberben fantasztikus. Olyan gazdag, olyan bőséges a kínálata, hogy sokszor vagy tízféle zöldséggel érkezem haza - pedig csak egyfélét akartam igazán venni. De kínáltatják magukat és nekem nincs szívem otthagyni őket.
Épp ezért, a minestrone igazi őszi leves számomra. Minél gazdagabb, minél többféle zöldségből készül, annál finomabb. Persze lehet készíteni fagyasztott vagy konzerv zöldségekből is, de szerintem frissből az igazi.

Bármi kerülhet tehát a fazékba: padlizsán, cukkini, csillagtök, bab, zöldbab, karfiol, brokkoli, zöldborsó, kelkáposzta, stb. Sárgarépa, zeller, zellerszár levéllel mindig kerül bele, csakúgy mint a burgonya is, paradicsom, tészta is.
A többi szabadon variálható - attól függ mi van éppen otthon.

Az én levesem hozzávalói most éppen:
sárgarépa,
fehérrépa,
zellerdarab,
zellerszár és levelek,
spenót,
csillagtök,
kiflikrumpli,
friss fejtett puhabab,
zöldbab,
6 lucullus paradicsom (az a hosszúkás),
1 nagy fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
15 dkg húsos szalonna,
5 evőkanál olívaolaj,
bármilyen levestészta,
parmezán.

Nem írok mennyiségeket, tetszés szerinti ez is. Én mindenből körülbelül egy összmaréknyit tettem a levesbe.
A zöldségeket megtisztítottam majd feldaraboltam.
Az olívaolajon elkezdtem kisütni a kis kockákra vágott húsos szalonnát. A bőrkéjét is beletettem egyben. Mikor kisült a zsírja, hozzátettem az apró kockákra vágott vöröshagymát is és a vékony szeletekre vágott fokhagymát is. Üvegesre pároltam, majd a lehéjjazott és szintén apró kockákra vágott érett paradicsomokat is a lábosba tettem. Sütöttem pár percig ezt a hagymás-szalonnás-paradicsomos alapot majd a zöldségeket is hozzátettem (a csillagtök és a spenót kivételével) és együtt pirítottam körülbelül 5 percig. Ekkor felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam, friss aprított bazsalikommal fűszereztem.
Ha van otthon zöldség- vagy húsalaplé, azzal még finomabb. De így is tökéletes, mert a szalonna és a sokféle zöldség fantasztikus ízt produkál alaplé nélkül is.
Körülbelül háromnegyed óráig főztem, aztán beletettem a levestésztát is, és a kimaradt két zöldségfélét: a csillagtököt és a darabokra vágott spenótleveleket is. Bármilyen tészta mehet bele, akár kisebb darabokra tördelt makaróni vagy spagetti is.
A tészta puhulásáig rotyogtattam a levest. Végül beleszórtam egy marék reszelt parmezánt is.


A levesnek nagyon sűrűnek, gazdagnak kell lennie. Igazán ideális nagycsaládos étel, mert a sokféle hozzávaló miatt nem lehet kis adagban főzni. Hiszen ha mindenből csak egy-egy félmaréknyi kerül is a levesbe, akkor is szép nagy fazéknyi lesz belőle.
Tálaláskor még megszórhatjuk parmezánnal.
Vegáknak is bátran ajánlom, persze szalonna nélkül - úgy is tökéletes.
Apropó, parmezán. Most már én is hozzájutok, az Aldiban vettük. Grana Padano - isteni.
Olasz ételeket ha lehet, tényleg csak parmezánnal készítsünk. A trappista és más sajtok sajnos alkalmatlanok, meg sem közelítik a parmezán ízét. Ha nincs itthon parmezán, akkor inkább sajt nélkül eszem az olasz szószokat, ételeket.
Nem olcsó, de nagyon erőteljes aromájú sajt, így nem kell belőle sok.
Kétféle parmezán létezik egyébként. Az egyik a már említett Grana Padano, a másik pedig a Párma városában készülő Parmigiano Reggiano. Ez a kétféle sajt nevezhető igazi parmezánnak. A Parmigiano Reggiano drágább, mert kizárólag szabadon tartott tehenek reggeli, zsírdús tejéből készül, és az érlelési ideje is jóval hosszabb, mint a Padanoé. Íze markánsabb, erőteljesebb, zsírtartalma magasabb.
Mindenesetre a Grana Padano tökéletesen megfelel olasz ételek készítéséhez, tökéletes ízű és minőségű igazi parmezán sajtról beszélünk.
Még egy: a héja nagyon kemény, nem ehető. Viszont a levesbe nyugodtan főzzük bele - Dolce Vitánál olvastam az ötletet. Ha kicsit meggrillezük olívaolajon akkor is puhábbá válik, elrágcsálható lesz.

*

Kékszőlős-szilvás máktorta (VKF 28.)




Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni.

(Hamvas Béla)


 
A szőlő olyan ősi kultúrnövénye a Földnek, mint az emberiség emlékezete. Mintha együtt teremtődött volna az idők hajnalán a szőlő, a bor, az ember.
Legtöbbet erről a mítikus gyümölcsről talán a görögök tudtak. Dionüszosz a bor, a mámor, a szenvedélyeket felfakasztó extázis istene. A görög színház kialakulása szintén elválaszthatatlan Dionüszosztól. Bővebben ITT olvashatsz róla.

A szüretről vannak saját élményeim is, az évkörben az egyik legkedvesebb ünnepem.

Hajnalban megérkezünk a szőlőbe - minden párás, hideg még. Egy jó kupica pálinka azonban felmelegít, étvágyat csinál. Szüretelni nem lehet reggeli nélkül, így körbeüljük a gazdagon megterített asztalt. Van kenyér, töpörtyű, szalonna, kalács, pogácsa, lilahagyma, paprika, paradicsom, kolbász és sonka. S persze mindezt leöblítendő, egy-két kancsó pincehideg óbor.
Most már lehet menni a sorok közé. A házigazda gondosan elmondja, mit szedjünk, mit ne. S elindulunk, párosával. Egyik-egyik oldalán a tőkének. Közben pedig beszélgetünk, viccelődünk, nevetünk. Ha az ember kimelegedik, elfárad kissé, hoznak neki egy jó fröccsöt, csak a kiszáradás elhárítása végett.
Mire minden fürt a pincébe és a présbe kerül, már virágos kedvünk van.
Délre, kettő óra tájban vége is a munkának. Előkerül a bogrács, a tűznek való fa, az ebédnekvaló alapanyagok. A férfiak gondosan fát raknak, tüzet gyújtanak, helyére kerül a nagy bogrács. Az asszonyok főznek, a férfiak a pincében szorgoskodnak. Már tudni, hány fokos a must - persze ebből komoly következtetéseket vonnak le a hozzáértők a majdani újbor természetéről.

Fröccsözés, nevetés, jókedv. Kész az étel is. A házigazda tósztot mond egy pohár borral a kezében. Mielőtt inna, egy kortynyi bort a földre önt, Földanyának tiszteletül - megköszönve mind a tavalyi, mind az idei termést. Koccintunk, s eszünk.

Szeretem a szüretet...



Sütöttem mandalát. Valójában egy egyszerű mákos kevert, gyümölccsel gazdagítva.

Hozzávalók:

10 dkg liszt,
5 dkg darált mák,
2 tojás,
1 teáskanál sütőpor,
10-15 dkg porcukor (ki milyen édesen szereti),
3 evőkanál szőlőmagolaj (lehet ám sima napraforgóolaj is),
csipet só,
1 evőkanál vaníliás cukor,
4 evőkanál víz vagy tej.

A díszítéshez: kékszőlő és szilva.
A szilvát, kékszőlőszemeket félbevágtam, kimagoztam. A tésztához valókat robotgéppel habosra-hólyagosra kevertem. A formát kiolajoztam és liszteztem. Beleöntöttem a kész masszát és díszítettem. Amilyen rövid a recept, olyan hamar megvan valóban ez a kis kevert sütemény.
Háromnegyedes lángon sütöttem 10-15 percig.

2009. szeptember 23., szerda

Sült zöld paradicsom



Nem véletlenül jutott eszembe a Sült zöld paradicsom... Kb. abban a szituban vagyok, mint a könyvben-filmben Evelin, aki túlsúlyos, középkorú háziasszony és változtatni akar az életén. De jó lenne, ha a jó szél az én utamba is sodorna egy Idgie Threadgoode-ot. Vagy lehet, hogy nekem is csak úgy igazán, erőből Towandát kéne kiáltanom?!
Mindenesetre. A filmet megnézem. És holnap... kiáltok egy égbevaló nagyot.





Én egy csatnit készítettem zöldparadicsomból. Meghámoztam, apróra vágtam és sóval, cukorral, kevés vörös- és fokhagymával, őrölt gyömbérrel, zöld kardamommaggal főzni kezdtem. Kevés vizet is öntöttem alá, mert a zöld paradicsom nem igazán lédús. Főztem, míg puha lett, majd botmixerrel pürésítettem. Kevés ecettel állítottam az ízén a végén. Nagyon finom, nekem jobban ízlik, mint az érett paradicsomból készült csatni. Párolt rizzsel, indiai kenyérrel, vagy szamoszával (töltött indiai kenyérke) szerintem isteni. Húsevőknak sültek mellé is bátran ajánlom. Ha forrón üvegekbe töltjük, majd dunsztba tesszük, télre is spájzolhatunk belőle.

No de lássuk az eredeti sült zöld paradicsom receptjét!


"Hozzávalók: személyenként egy közepes zöldparadicsom, bors, fehér kukoricaliszt, szalonnazsír, só.
A paradicsomot szeld fel körülbelül 1/4-es hüvelykes szeletekre. Ízesítsd sóval, borssal. Panírozd be a szeletek mindkét oldalát kukoricaliszttel. Végül forró szalonnazsírral kikent serpenyőben süsd világosbarnára.
Azt hiszed, hogy meghaltál és a mennyországba kerültél!

Plussz: sült zöld paradicsom tejes mártásban: a serpenyőben maradt minden evőkanál szalonnazsírhoz keverj egy evőkanál lisztet, és jól keverd el. Aztán habarj bele egy csésze meleg tejet, és állandó keverés mellett főzd sűrűre. Tetszés szerint ízesítsd sóval és borssal, végül a szószt öntsd a paradicsomszeletekre. Forrón tálald.
Nincs a világon ennél finomabb."
 
Nos, mindenesetre kipróbálandó! Holnap elkészítem, maradt még néhány zöldparadicsomom. :)
Ha elég bátor voltál és elkészítetted a világhíres sült zöld paradicsomot, akkor csüccs ide a gép elé és majszolás közben olvasgass egy kicsit a regényből ha van kedved.



Weems hetilapja
(Az alabamai Whistle Stop hírlapja)

1936. június 24.

TRAGÉDIA A KÁVÉHÁZ ELŐTT


"Sajnálattal közlöm, hogy Idgie és Ruth kisfia, miközben a kávéház előtt a síneken játszadozott, elveszítette az egyik karját. A vonat mellett futott, mikor megcsúszott, és a sínre zuhant. Barney Cross kalauz szerint a vonat mintegy negyvenmérföldes óránkénti sebességgel haladt.
A gyerek még mindig a birminghami kórházban van, és - bár rengeteg vért vesztett - jól van, és hamarosan hazajön.
Ebebn az évben tehát egy lábat, egy kart és egy mutatóujjat veszítettünk Whistle Stopban. S ott van még az a színesbőrű, aki meghalt. Mindez egy dologra figyelmeztet mindannyiunkat, éspedig hogy a jövőben jóval óvatosabbnak kell lennünk. Már megelégeltük, hogy szeretteink elvesztik végtagjaikat meg egyebeiket.
Ráadásul én már írni is belfáradtam erről."


... Dot Weems...




Rose Terrace Szeretetház

Old Montgomery Highway
Birmingham, Alabama

1986. február 23.


"Mrs. Threadgoode élvezte az Evelyntől kapott Reessz-féle Mogyoróvajas Cupot, és visszaemlékezett élete kedvelt időszakára: amikor még a vonatok a háza előtt robogtak.
Valami azonban, amit a múlt héten mondott, felkeltette Evelyn érdeklődését, és kíváncsisága nem hagyta nyugodni.
- Mrs. Threadgoode, ugye azt mondta, hogy Idgienek és Ruthnak volt egy gyereke?
- Úgy bizony, a Csonka. S maga még nem látott nála férfiasabb kis fickót, amilyen még fél karral is volt.
- Úristen, mi történt vele?
- Leesett az egyik vonatról, és levágta a kezét, éppen a könyöke felett. Ifjabb Buddy Threatgoode volt az igazi neve, de csonkána hívták, mert az egyik kezéből csak egy csonk maradt. Cleo és én meglátogattuk a kórházban, és a gyerek olyan bátor volt, hogy még csak nem is sírt, nem is hallatta a hangját. De hát Idgie nevelte olyanra, keményre és állóképesre.
Idgie elment az egyik barátjához, akinek volt egy kis sírkő készítő műhelye, és egy apró sírkövet csináltatott vele, amibe belevésette:


ITT NYUGSZIK IFJ. BUDDY KARJA
1926-1936
VISZLÁT, ÖREG CIMBORA


A követ a kávéház mögötti mezőn állította fel, és mikor Buddy hazajött, kivitte a sírkőhöz, és nagy hűhóval eltemették a karját. Mindenki ott volt. Onzell és Nagy George gyerekei: Artis, Jasper, Willie Boy, Huncut Madár és az összes szomszéd gyerek. Idgie még egy pár Sas Cserkészt is meghívott, és elkürtöltette velük a Takarodót.
Idgie kezdte el Csonkának hívni, amitől Ruth majdnem rohamot kapott, mondván, hogy nagyon gonosz dologa csúfolódás. De Idgie elmagyarázta neki, hogy ez a lehető legjobb, amit tehetnek, mert így legalább senki sem fogja a háta mögött csúfolni. Aztán azt is mondta, jobb, ha szembesül vele, hogy egyik karja hiányzik, és nem lesz túlérzékeny miatta. S be is bizonyosodott az igaza, mert senki sem tudott többet csinálni egy karral mint Buddy... mert tudott golyózni, vadászni, halászni, amit csak akart. Ő volt a legjobb lövő Whistle Stopban."


"Evelyn soha nem volt vallásos, de ezen a napon szinte felemelkedett üléséből, megszabadult félelmeitől, amelyek mindaddig fogva tartották.
Érezte, hogy szíve kinyílik és megtelik a létezés és az élet megélésének színtiszta csodájával.
Fellebegett az oltárra, ahol sápadt, sovány töviskoronás fehér Jézus lenézett rá a keresztről, és így szólt hozzá: - Bocsáss meg nekik, gyermekem, hiszen nem tudják, mit cselekszenek...
Mrs. Threatwoode-nak igaza volt. Evelyn elvitte a gondjait az Úrnak, és Ő megszabadította a terheitől.
Mély lélekzetet vett, és a harag meg a gyűlölet nehéz terhe Towandát is magával ragadva, feloldódott a levegőben. Evelyn szabad volt, és abban a pillanatban megbocsátott a goromba fiúnak a szupermarketben, anyja orvosának és a lányoknak a parkolóban... és magának is megbocsátott. Szabad volt. Szabad, mint ma ezek az emberek, akik annyi szenvedéssel a hátuk mögött nem hagyták, hogy a gyűlölet és a félelem elpusztítsa a lelkükben élő szeretetet."



Rose Terrace szeretetház

Old Montgomerry Highway
Birmingham, Alabama


1986. szeptember 28.


"Aznapi étrendjük Coca-Colából és Golden Flake krumplisziromból állt, amelyet desszertként Mrs. Threatgoode kívánságának megfelelően, Newton-féle fügével koronáztak. Evés közben az öregasszony elmesélte, hogy Mrs. Otis az elmúlt harminc évben mindennap megeszik három Newton-fügét. Így tartja rendben az emésztését. - Én csak az íze miatt fogyasztom. De hogy valami hasznosat is mondjak magának: Amikor otthon nem volt kedvem főzni, csak átsétáltam Ocie boltjába, vettem egy csomag pirítsd-meg-és-szolgáld-fel roládot, nyakon öntöttem Log Cabin szósszal. Ez volt az ebédem. Nem drága. Egyszer magának is ki kéne próbálnia.
- Megmondom én, mi ám a jó, Mrs. Threatgoode: a fagyasztott mézes fánk.
- Mézes fánk?
- Igen. Olyan, mint a fahéjas fánk. Tudja.
- Ó, szeretem a fahéjas fánkot. Egyszer ehetnénk. Mit szól hozzá?
- Rendben van.
- Tudja, Evelyn, úgy örülök, hogy abbahagyta a fogyókúrázást. A nyers élelsmiszerek tönkreteszik. Eddig nem akartam mondani, de Mrs. Adcock egyszer majdnem belepusztult valamelyik fogyókúrájába. annyi nyers dolgot evett össze, hogy gyomorfájással kórházba kellett vitetni, és bajfeltáró műtétet kellett végezni rajta. Elmesélte, amikor a belső részeinek vizsgálata közben az orvos kivette a máját, hogy jobban megnézze, leejtette a földre. Négyet vagy ötöt pattant, mielőtt fel tudták volna venni. Mrs. Adcock állítása szerint ettől vannak azóta is azok a szörnyű hátfájásai.
- Jaj, mrs. Threatgoode, csak nem hisz el ilyesmit?
- Hát így mesélte valamelyik este az étkezőasztalnál.
- Kedves néni, ez csak kiagyalmány. Az ember mája össze van nőve a testével.
- Nos, lehet hogy összekeverte a veséjével vagy valami mással, de a maga helyében nem ennék több nyers élelmiszert."
(Fanny Flagg: Érdemes élni - Sült zöld paradicsom)


Kékszőlő sorbet



A tenger szépsége nem csökken szemünkben attól, hogy tudjuk, olykor hajók süllyednek el.


(Simone Weil)

Egy meleg őszi délután finomsága.
Nagy receptem nincs. Elrontottam ugyanis. Ízre isteni, de valamiért összeesett a tojáfehérjehab... Merthogy fagyinak készült. Szóval löttyintésnyi tejszínt is tettem hozzá, ne legyen nagyon habos-babos, de ne is legyen tejes a fagyi... Szóval átmenetet akartam képezni a tejes fagylalt és a sorbet között. Nem sikerült. Felkínálom kísérletezőkedvű bloggertársaimnak továbbfejlesztésre.
Sorbetnek viszont tökéletes. Az íze... hm... a kékszőlőlé a világon szerintem a legfinomabb gyümölcslé. Ilyenkor ajánlom reggeli dzsúznak. Csak össze kell nyomiszkolni a szemeket krumlinyomóval, leszűrni oszt iható is.



Szerintetek lehet kékszőlőből szörpöt készíteni? Vagy forrásnak indulna és bor lenne belőle?
Hm. Ki kéne próbálnom. Imádom az ízét...

2009. szeptember 22., kedd

Csalamádé télre



Nem találom a helyem. Mintha a lakás felfordítása hű tükre lenne önmagam belső káoszának és remélem, majdani rendeződésének is.

Vannak szigetek melyek már tiszták, rendesek, s vannak közvetlen közel a csillogó áttetszőtisztasághoz még káoszban és koszban lévő részek.
Polcz Alain-nek voltak nagyon jó gondolatai a rendről. Úgy tartotta a házunk, a lakásunk önmagunk meghosszabítása, külső kifejeződése. Azt hiszem mélységesen igaza van.
Úgy érzem minden meghittsége a réginek elveszett, s vele vesztem én is. Most minden olyan új, ismeretlen. Mintha a falakba beivódott puha otthonosság eltűnt volna, melyet az álmaim, gondolataim, érzéseim teremtettek meg láthatatlanul, de annál érzékelhetőbben.
Valójában nem sok elfeledett darab került a kezembe. Évente egyszer úgy igazán, fenekestül felfordítom a lakást és könyörtelenül szanálok. Nem szeretem a limlomot, a felesleges tárgyakat, ruhákat. Minden embernek más a térigénye, vannak akik egy életen át gyűjtik a kacatokat. Én megfulladnék. Nekem nagy és átlátható térre van szükségem.
Valójában ez abból fakad, hogy nomád fajta vagyok. Lennék. Szívem szerint 3-4 évente útra kelnék, új helyet keresnék. Most is. Nyomaszt a helyhez kötöttség. Nincs szabadságom, nincs messzi látóhatár.
A felfordulásban nem csak tárgyak kerültek elő a múlt homályából, de a lelkem mélyéről is felszabadult az indulat, sok-sok kalitkába zárt tenni és élni akarás, ami elgyöngült börtönében. A rácsa félelemből készült. Most kiszabadult és sokszor irányíthatatlan... Van jó is ebben. Az hogy van, hogy nem tűnt el végleg, hogy nem halt ki belőlem.
Így hát most úgy vagyok, hogy békében-rendben vagyok békétlen-rendetlen önmagammal.

(duende)



"…a rend-rendetlenség, mint a cselekvés jellemzője, nem önálló tulajdonság, hanem a lelkiállapot függvénye, a lelkiállapot jellegzetes kivetülése a tárgyi világra. Természetesen a lelkiállapot egyrészt alkati adottságokon alapul, másrészt nevelés, szoktatás, különböző élmények és környezeti hatások következtében alakul, harmadrészt az aktuális külső-belső hatások következménye."


(Polcz Alaine: Rend és rendetlenség)


Bár még mindig nagy a káosz, a télre muszáj gondolni. Mivel eddig elég kevés savanyúságot tettem el (és nálunk sok fogy), maradt még eshetőségnek a csalamádé. Amit már nagyon régen készítettem - nem emlékeztem a pontos receptjére. A neten, a mindmegettén találtam rá arra a verzióra, amely emlékezetem szerint a legjobban hasonlít a saját módszeremhez.
Ez egy kisebb mennyiség. A hozzávalókat tisztítás előtt mértem le.

Hozzávalók:
30 dkg salátahagyma,
70 dkg paprika (piros, zöld, sárga vegyesen),
90 dkg káposzta,
40 dkg uborka,
40 dkg zöld paradicsom,
2 csapott evőkanál só (3 dkg),
4 csapott evőkanál kristálycukor (10 dkg),
1 dl 20%-os ecet,
1 csapott mokkáskanál borkén,
1 csapott mokkáskanál szalicil,
4-5 babérlevél,
1 mokkáskanál köménymag,
1 mokkáskanál koriandermag.


A hozzávalókat legyalultam szép vékonyra. Ma kaptam az eszközt hozzá, a Lidl-ben lehet hozzájutni olcsón. Jelentem lehet hogy olcsó, de szuper éles. Fantasztikusan lehet vele dolgozni. Ez még hiányzott a konyhámból - ezért készült olyan ritkán káposztasaláta is, mert kézzel felszelni szép vékonyra a káposztát..., hát az tényleg művészet... Ezzel a szeletelővel viszont csodás vékonyra lehet pillanatok alatt gyalulni.
Ez volt a reklám helye. :))


Miután minden zöldséggel végeztem, egy nagy tálban lesóztam, cukroztam, eceteztem és a fűszereket is hozzátettem, majd alaposan összekevertem. Kóstoltam, ha valamiből hiányt éreztem pótoltam, majd a szalicilt és a borként is hozzákevertem. Hagytam állni 24 óráig és üvegekbe tettem. Elég levet enged, azzal öntöttem fel.
A receptet Mazúr Eszteré, itt található.
A felfordulást cicóka egész jól tűrte és tűri. Bárhol képes kis lakosztályt találni magának... :)



Rend és rendetlenség - interjú Polcz Alaine-nel

Rend és rendetlenség


Az ötvenes években írta megPolcz Alaine a Rend és rendetlenség címû, Nívó-díjas könyvét, amelyben a környezetünk és a lelki betegségeink összefüggéseit taglalja. A könyv nemrég újra napvilágot látott, de óhatatlanul felmerül az emberben, vajon változott-e a rendhez való viszonyunk az elmúlt évtizedekben.

- Az emberek alaptermészete nagyon keveset módosult, miközben a tárgyi világ alaposan megváltozott körülöttünk, mindent elborít, és ezzel a dömpinggel nehéz megbírkózni. Elõször a hatvanas-hetvenes években, külföldön járva tapasztaltam, milyen rendetlenek az amerikai fiatalok. Egy szállodában az egyik takarítónõ panaszkodott arról, mennyire nehéz az õ szobáikat kitakarítani, mert egy csomó "kacattal" veszik magukat körül. Ez a folyamat nálunk most ért a tetõpontjára. A mai fiatalokra egyre jellemzõbb a tárgyi zsúfoltság, amely együtt jár az életritmus gyorsulásával is, így pedig nagyon nehéz kívül és belül harmóniát teremteni. Egyre több tárgyról kell gondoskodnunk, egyre kevesebb az idõnk, kapkodunk, sietünk - rendetlenné válunk.
Van, aki a poroszos körülmények között érzi jól magát, és van, aki összevissza dobál mindent. Ami az egyiknek belsõ kényszer, az a másiknak büntetés. Nagyon nehéz, ha családon belül kerül össze két különbözõ elvárásokkal élõ ember. Az élet rendjéhez tartozik az otthon rendje is, ez pedig az asszony dolga, de nem az õ kizárólagos munkája. Nagy hiba, ha nem szoktatjuk a családtagjainkat arra, hogy mindennek megvan a saját helye, és mindenkinek adott a saját dolga. Ha a nõ egyedül végzi a házimunkát, nem marad ideje a melegségre és a meghallgatásra. Még a fiúk is az anyjukkal beszélik meg a gondjaikat, mert az anya az érzelmi támasz, az apa pedig a szabály és az engedelmesség, még ma is. Ez is az élet rendje. Ahhoz, hogy ez így is maradjon, meg kell keresni a harmóniát a család életében. Ki mit csinál a háztartásban, a nevelésben, a pénzkeresésben.
Tekintettel kell lenni az átmeneti állapotokra is: betegség, haláleset, lelki, házassági krízis vagy éppen a kamaszkor idején kieshetünk a megszokott ritmusból. Ahhoz, hogy ez rendbejöjjön, idõ és türelem kell. A tárgyi rend vagy rendetlenség által küldött üzenetet érteni kell: ilyen vagyok, így élek. Berendezhetem a lakásomat egy csodálatos vendégszobának, és közben nem marad idõm a barátokra. Vagy élhetek kellemes rendetlenségben, ahol azért mindennek van helye. Egy biztos: a jó rend kevés merevséggel és sok melegséggel jár, és van rossz rend és jó rendetlenség is.
- Hogyan tehetünk rendet a közvetlen környezetünkben?
- A reklámok, a társadalmi ösztönzés hatására olyan tárgyakat és szokásokat halmozunk fel az életünkben, amelyektõl már nem lehet élni. Ez súlyos hatással van a lelkiállapotunkra is. Ha valaki nem érzi jól magát, üljön le a szobájában, nézzen körül, és kérdezze meg magától: "Miért rendeztem így be? Mi az, ami zavar engem? Miért nem tudom elpakolni a holmikat, miért nem tudok könnyen, gyorsan tisztaságot teremteni?" Végig kell gondolni, mi fölösleges a lakásunkban, és azt vagy el kell adni, vagy oda kell ajándékozni a rászorulóknak.
Egyetlenegy szobát is jól ki lehet használni, és 4-5 szobában is lehet rosszul rendezett életet élni. Nagyon egyszerû megoldásokra kell gondolni: egymás életterének tiszteletben tartására elég lehet egy vastag függöny vagy egy térelválasztó szekrény. A fontos, hogy beszéljük meg és tartsuk tiszteletben minden családtag igényét. Elgondolkodhatunk azon is: miért fertõtlenítünk, mosunk és mosakszunk állandóan? Aztán a ruhánkból és a bõrünkbõl drága szerekkel kioldott anyagokat másik drága szerrel pótoljuk. Máris egy körforgásban találjuk magunkat, aminek a vége a pazarlás, ami nemcsak a pénztárcánkat érinti, hanem az egész életünket. Mindenbõl kevés van már. Sokkal jobban kellene becsülnünk a levegõt, a vizet és az ételt is, mert a végén mi magunk pusztulunk el. Lánykoromban természetes volt, hogy a fahamuból nyert mosószódával mosogattunk, ami olcsó volt, és a környezetet sem szennyezte. Ma mindenféle csodaszereket használunk, meg mosogatógépet vásárolunk, amelynek a költségeit aztán még több munkával teremtjük elõ, és emiatt még kevesebb idõt tudunk szánni a családunkra és önmagunkra.
- Mi az oka, hogy nem lépünk ki ebbõl a körforgásból?
- A csomagolás és a reklám õrülete az egész világunkat áthatja, és tönkreteszi a környezetünket, végsõ soron pedig bennünket. A legnagyobb felelõsség ebben a helyzetben a nõké, mert mi döntjük el, mit esznek és milyen szereket használnak a családtagjaink. Miért vásárolok mûanyagba csomagolt terméket? Mennyit dobok ebbõl a szemétbe? Miért veszünk méregdrága déligyümölcsöt, amikor a lila hagyma, a káposzta, alma és sárgarépa sokkal több vitamint tartalmaz? Miért használok drága és erõs szereket, miközben választhatok természetes alapanyagú tisztítókat is? Miért adok naponta tiszta felsõruhát a gyerekre? Valóban piszkos, vagy kikefélhetem, kirázhatom, és holnap felveheti még? Hogyan élek, mennyi idõm van a háztartásra, mennyit költök, és mennyi pénzem megy el fölösleges dolgokra? Elég egy hónapig vezetni a háztartási költségeket, hogy kiderüljön, mennyi pazarlás történik a családban. Üdítõre sem lenne szükségünk, mint ahogyan az étkezések közti rágcsálásra sem, mert a nassolás rossz szokása már a gyermekkorban megteremti a cigarettázás és kábítószerezés alapjait.
Mindenkinek tanácsolom, hogy elsõ lépésként vegyenek egy jó szakácskönyvet, amelyben olcsó és gyorsan fõzhetõ ételek leírása van. Lehetõleg ne vásároljanak készételeket! Egy jól megszervezett háztartásban naponta fél óra alatt meleg vacsorát varázsolhatunk az asztalra. Ugyanilyen fontos megszervezni a napirendet. A család rendszeresen üljön le, és közösen beszéljék meg, kinek mi az igénye. Mennyit tévézünk, mennyit dolgozunk, mennyit beszélgetünk, milyen tárgyakat, gépeket használunk? Eleget segítenek a családtagok egymásnak? Sokan élnek a televíziózás bûvöletében, ami senkinek sem jó. Különösen a gyerekeknek káros, a legkisebbeknek még a mesefilmek megtekintését sem ajánlom. Olvassanak és beszélgessenek inkább. Mindennek megszervezése az asszonyok dolga. A rendet belülrõl kell elindítani - az egyén és a család belsõ világából -, és ha ezt megtettük, elõször a környezetünk, majd az életünk is rendbe jön.
- Mi a rendje a férfi és nõ közötti kapcsolatnak?
- Úgy szeretem a világot, hogy ránézésre láthassam, ki kicsoda. Például ki a férfi, és ki a nõ. Ma a nõk sokszor túljátsszák a szerepüket, vagy pedig gátlástalanul mutogatják a bájaikat. Pedig a helyünk õsidõk óta adott: a nõiesség, a gyermek és az otthon. A nõk egy része mindenáron férfinak szeretne látszani: lágyság és szeretet helyett a fizikai és lelki erõvel kérkedik. Az üzleti életben megkeményednek, tudatosan nyomják el magukban az ösztöneiket, férfias sportokat ûznek, határozottak és kezdeményezõk lesznek, a szerepváltással fölényhelyzetbe akarnak kerülni. Mindez oda vezet, hogy nagyon nehéz most férfinak lenni.
A nõk és férfiak egyenrangúsága nem jelenti az egyformaságot. Más az agyunk, a fizikai felépítésünk, az érzelmeink is különböznek a férfiakéitól, és ez ellen nem lehet és nem is kell tenni semmit. Természetesen alkotómunkát nekünk is végeznünk kell. A szerepváltást ráadásul Magyarországon nem az emancipáció hozta, hanem a gazdasági helyzet. A jóléti államokban harcoltak az asszonyok a munkába állás lehetõségéért, nálunk pedig dolgozniuk kellett. A falusi asszonyok mindig is dolgoztak, de a saját házuk táján, és egész nap mellettük volt a gyerekük is. Ma pedig a nõi szerep elvesztése miatt egyre kevesebbet vannak a gyermekükkel, aki ettõl szintén rendetlenné válik.
- Hol kezdõdik a gyermekkor rendje?
- Már egy hathónapos kisbaba is képes alkalmazkodni a körülötte élõkhöz. Az én gyermekkoromban például természetes volt, hogy a felnõttek beszélgetésébe a kicsik nem szólhattak bele. A személyes tárgyainkat, ruhánkat, cipõnket már néhány éves korunkban el kellett raknunk. Koszos cipõvel nem mentünk be a lakásba, mert nekünk kellett feltakarítani. 6-7 évesen már kissámlira állva mosogattunk, és fokozatosan kellett egyre többet segítenünk a háztartásban. Mégis rengeteg idõnk volt játszani, olvasni, gyereknek lenni. A mai gyerekek túlterheltek, ami oda vezet, hogy ugyan okosabbak, mint mi voltunk ennyi idõs korunkban, de az élethez nincs képességük. Nem elég bölcsek. Nem tanítjuk meg õket az alapvetõ fegyelemre, a munkára, a rendre, alkalmazkodásra. Aztán kikerülnek az iskolapadból, és az elsõ nehezebb élethelyzetben, munkahelyi vagy magánéleti konfliktusnál összeomlanak. Sok a fiatal öngyilkos, egyre többen lesznek depressziósok, alkoholisták és kábítószer-élvezõk. Régebben a szülõk, az iskola és a társadalom egységesen nevelték a gyerekeket. Ma nagyon sokat engedünk meg nekik, és szinte már senki nem büntet. Pedig a korlát nemcsak korlátoz, hanem véd is. A gond az, hogy nincs idõ nevelni õket. Ez pedig, bármilyen körülményeket is teremtünk, elsõsorban az anyák dolga. A mai fiatalokat nem tanította meg senki beilleszkedni az élet rendjébe, ezért gyereknek lenni is nagyon nehéz manapság.
- Milyen a rend Polcz Alaine életében?
- Hajnalban kelek, olyankor rendszerint írok, és az elõadásaimra készülök. Ápolom a férjemet, naponta háromszor ülünk asztalhoz, kétszer készítek meleg ételt. A kertemet és a pesti lakást is magam gondozom. Emellett rendszeresen tartok elõadásokat, oktatok, társadalmi életet élek, és már nyolcvan felé közeledem. Igyekszem jól beosztani az idõmet, és mindig tartom is magam ehhez a beosztáshoz. Mindennek adott a ritmusa a mindennapjaimban. Sosem unatkozom, mindent el tudok végezni. Folyamatosan rendet teszek az fejemben is, és ha már tudom, mire kell vigyáznom, akkor felelõsséggel viseltetem a környezetem iránt. Nem használok fölösleges tárgyakat, és nem pazarlom az idõm haszontalan dolgokra. Tudatosítom magamban, hogy a világmindenség és én összefüggünk. Ezért egyre inkább foglalkoztat a kozmosz rendje. Megyõzõdésem, hogy minden mögött ott áll a teremtõ szellem léte.

(A riportot készítette Bíró Tünde szakíró, lifeness tanácsadó 2001-ben, a cikkre itt találtam rá)


"

2009. szeptember 16., szerda

Ajvár

l

Sok emberrel találkozom, beszélek mostanában.
Az "iskolában" mindent tanítanak csak a lényeges, használható dolgokat nem. Szerintem a tananyag 90 %-a szemét.
Az emberek akikkel beszélek, általában krízisben vannak. Olyan élethelyzetekben, ahol éppen valami nem tökéletes, valami változik.
Egyszerűen nem tudják kezelni. Nem tudják megélni. Nem értik, hogyhogy nem amerikai álom az életük. Pedig a TV-ben ezt látták, az iskola meg csak a teljesítményt díjazta. A két bába közt (mindkettő vasorrú) elveszett a gyerek.
Nagy bajban vagyunk.

(duende)



Ajvárt is szoktunk eltenni minden évben. Tavaly anyu tette el, abból kaptam.
Most Vegasztrománia receptjét csináltam meg, mert nagyon egyszerű, épp ezért tetszett. És most már mondhatom, hogy nagyon finom is. Az ajvárt készítik egyébként padlizsán nélkül is, csak paprikából és paradicsomból, természetesen a fűszerekkel azt a változatot is.
Ez most padlizsános, és régebben is mindig padlizsánosat készítettünk.
Nálunk ez vált klasszikus ajvárrá.
Vegasztromániánál egyébként zakuszka néven szerepel.

Hozzávalók:
2 padizsán,
7-10 pritaminpaprika vagy kápiapaprika,
2 közepes fej vöröshagyma,
6-7 paradicsom,
6 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 dl olívaolaj.

A mennyiségeket megintcsak nem tudtam lemérni. Lényegében amekkora kupac volt a kockákra felvágott padlizsán, ugyanakkora kupac paprikát és kicsivel kisebb kupac paradicsomot tettem az ajvárba.
A meghámozott, kockázott padlizsánt olívaolajon erős tűzön sütni kezdtem. Mikor megbarnult és puhult, hozzáadtam a kis kockákra vágott hagymát, a darabolt paprikát és fokhagymát is. Sóztam, borsot őröltem rá. Fedő alatt sütöttem, többször kevergetve. Mikor félig megpuhult, a kockázott paradicsomot is beletettem. A paprika puhulásáig főztem, majd robotgépben pürés9itettem.
Fogyasztható frissen is, vagy forrón üvegekbe tölthetjük. A tetejére folpackot tegyünk, rá egy kis szalicilt, majd a fémfedőt. Dunsztba tegyük míg kihűl, aztán mehet a spájzba. Ez egy viszonylag nagy mennyiség, szerintem 7-8 kisebb üvegcsére is elegendő.
Kitűnő mártás bármihez. Húsokhoz, rizshez, kenyérre kenve, vagy sült krumplihoz.

2009. szeptember 15., kedd

Házi "erős pista"


Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget.

(Carl Gustav Jung)





Mindenképpen adós voltam ezzel a télirevalóval. Kell hozzá kápia és pritamin paprika fiftififti, az erőshöz pedig cseresznyepaprika is.
Megmostam és fölszeltem a paprikákat, majd robotgéppel ledaráltam, mértem és sót kevertem hozzá.



Üvegekbe tettem. Használható bármilyen ételhez, vagy vajas kenyérre kenve. Imádom vajas kenyérrel. :)

Részeges tyúk




Hogyha bortól, szerelemtől részeg vagyok; az vagyok.
Ha bálványzó, tűzimádó, hitlen vagyok; az vagyok.
Minden ember okoskodva véleményt mond felettem:
Mit bánom én; ami vagyok, az vagyok és nevetem.


(Omar Khajjám - A múlandóság mámorából)



Főztem is, pontosabban sütöttem - mégpontosabban a sütő sütött én takarítottam közben...
Tyúkdarabokat - mell, combok, szárnyak - besóztam, borsoztam, lisztbe forgattam és elősütöttem. (A többi részéből húslevest főztem.)

Aztán mindent beletettem egy kerámiatálba: a tyúkdarabokat, apró vöröshagymákat, 3 gerezd fokhagymát, pár citromkarikát, pár szál szurokfüvet és sok almát hámozva a tetejére. Nyakon burítottam 3 dl édes musttal és 2 dl száraz fehérborral. Még sóztam az egészet kissé és vajdarabokat is tettem rá, aztán fedővel sütőbe toltam. Közepesnél kissebb lángon sütöttem 5 vagy 6 órán át.


Tyúkocska egészen elomlott a musttól és a bortól...
Rizzsel tálaltam.
Bográcsban is működik, must híjján próbáluk szőlőlével ha kapunk jó minőségűt.
No megyek. Vár rám még regement takarítni való.

2009. szeptember 11., péntek

Házi májkrém - szalonnás, majoránnás, hagymás


Amikor meditálunk, rájövünk arra, hogy teljes mértékben felelősséget kell vállalnunk az életünkért, azért, hogy hogyan éljük azt. Nem okolhatunk senki mást, legyen szó bármiről is. Néhányan nem jól bánnak velünk vagy kihasználnak, nem értenek meg vagy szörnyű dolgokat művelnek velünk. Nem tagadjuk le mindezt, de többé már nem teremtünk problémát belőlük. 

(Acsan Szumedho) 





Még mindig hadiállapotok uralkodnak a lakásban. Viszont a konyha már használható legalább. Igaz, a teljes spájzom még a tárolóban... de legalább a robotgépet elő tudtuk bányászni.
Katasztrófa sújtotta területen és időben a szendvics, a hideg étel a legpraktikusabb. Pláne hogy a piac is tele gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb paprikákkal, paradicsomokkal, fejes salátával, uborkával, hagymával. Nem tudok eleget enni belőlük, pedig tényleg nagy fogyasztó vagyok...

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg pulykamáj (szív nélkül),
5 dkg szalonna (mangalica pl.),
1 kis fej vöröshagyma,
10 dkg vaj vagy zsír,
só,
frissen őrölt bors,
1 mokkáskanál majoránna,
1 mokkáskanál olaj.


A májat megtisztítottam, a darabokat félbe vágtam. A szalonnát kis kockákra daraboltam. Olyan szalonnát tegyünk az ételbe ami tiszta zsírszalonna, nem húsos. A hagymát apróra kockáztam szintén. Az összes hozzávalót a fűszerekkel együtt egy lábosba tettem a vaj kivételével, és fedő alatt kis lángon pároltam 25 percig. Aztán hagytam kihűlni. Robotgépbe tettem a vajjal együtt a kész májat szaftostul-mindenestül és krémesre daráltam.
Eszméletlenül finom. Friss házikenyérrel, sok zöldséggel - kell ennél jobb?!