2009. november 30., hétfő

Villámpalacsinta



Az ideges turista nem mert közel menni a szakadékhoz.
- Mihez kezdenék - mondta a vezetőjüknek - ha leesnék?
- Abban az esetben - válaszolta a vezető lelkesen - ne mulassza el, hogy jobbra tekintsen! Nagyon élvezni fogja a kilátást!


(Anthony de Mello)


 

Amilyen gyorsan elkészült a lencseleves, olyan - vagy mégolyanabb - gyorsan megsült közben ez a süti. Valójában palacsintatészta egyben sütve.
A világ leggyorsabb desszertje. :)

Hozzávalók 4 főre:

14 dkg liszt,
2 tojás,
3-4 dl tej,
pici só,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
1 vaníliás cukor,
2 evőkanál olaj.
A tálaláshoz:
porcukor,
rummal felfőzött sárgabaracklekvár.



A hozzávalókból kevertem egy palacsintatésztát. Nem kell sűrűnek lennie, úgy normale. Aztán kiolajozott közepes méretű tepsibe öntöttem és nagy lángon 10-15 perc alatt megsütöttem.
Kockákra vágva tálaljuk, porcukrozva. Sárgabaracklekvárt fölmelegítunk rummal elkeverve - ízlés szerint. Azért ne úgy ahogy Fülig Jimmy a teát issza...
Forrón tálaljuk.
(Planétás recept)

Lencseleves füstölt akadékokkal

.

- Tudnál ajánlani egy jó doktort?
- Javaslom, hogy fordulj dr. Csunghoz. Megmentette az életemet.
- Hogy-hogy?
- Az úgy történt, hogy nagyon beteg lévén elmentem dr. Csinghez. Bevettem a gyógyszerét, és rosszabbul éreztem magam. Ezért aztán elmentem Dr. Csanghoz. Bevettem az ő gyógyszerét is, és azt hittem, hogy meghalok. Végül elmentem dr. Csunghoz, de ő nem volt otthon.


(Anthony de Mello)





Végtelenül egyszerű, nagyon finom és fél óra alatt elkészül.

Hozzávalók 4 főre:
35 dkg lencse,
1 szál sárgarépa,
1/2 szál fehérrépa,
1 darabka zeller,
25 dkg füstölt tarja,
10 dkg füstölt parasztkolbász,
só,
1 babérlevél,
bosikafű,
kevés egész köménymag,
pár szem egész feketebors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csontlé vagy 1/2 erőleveskocka,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál zsír,
1 csapott evőkanál liszt.

A lencsét nem kell beáztatni, anélkül is pillanatok alatt megfő. Alaposan megmostam, majd egy lábosba tettem a félbevágott vörös- és fokhagymával, a fűszerekkel (a pirospaprika kivételével), a karikákra vágott vegyeszöldséggel, a kockákra vágott füstölt tarjával és a karikákra vágott kolbásszal együtt. Vízzel fölöntöttem és egy fél erőleveskockát is beletettem.
Főztem a lencse puhulásáig, ami körülbelül 20-25 perc volt.
Közben a lisztből és a zsírból rántást készítettem, majd belekevertem a pirospaprikát is és berántottam vele a levest.
Tálaláskor tejfölt is kínálhatunk hozzá a friss kenyér mellett.
Ennyi. De nagyon finom.
Megspórolható a leveskocka egyébként, csak én most a legegyszerűbben akartam megfőzni. Ha a vöröshagymát az elején kevés zsíron kis kockákra vágva megüvegesítjük, és a többi hozzávalót ezután adjuk hozzá, akkor teltebb íze lesz és akkor nem kell bele leveskocka.

Vegáknak is ajánlom hús nélkül, mert úgy is nagyon finom. Tegyenek bele hús helyett burgonyakockákat a főzés felénél.

2009. november 29., vasárnap

Készülődöm...

.

Goethe utolsó szavai: "Több fényt!"

Amióta feltápászkodtunk a primitív lét iszapjából, egybehangzóan ezt kiáltjuk: Több fényt!
Napfényt. Fáklyafényt. Gyertyafényt, neonfényt, villanyfényt.
A fény száműzi a sötétséget barlangunkból, megvilágítja az utakat és a hűtő belsejét. Elárasztja az éjszakai játékok színterét. Kicsiny sugárban vetődik a paplan alatt olvasott könyvre, mikor már rég aludnunk kéne.
A fény több mint watt és lux - a fény metafora.

"A Te szavad lámpás talpam alatt,
Fel-fel hogy soha ne húnyjon ki a fény!
Vezess drága fény át a sűrű homályon.
Te vezess vakon! Az éj sötét, messze az otthon,
Te vezess vakon!
Élek, ébredek, fényedet látom!"

A fény a tudás.
A fény az élet.
A fény a fény.



(Miért éppen Alaszka? - Északi fény - Chris szavai)




Készülődöm... Ugye Ti is? Advent első vasárnapja van ismét.
Előszedtem a díszeket, vettem újakat is. Ma kicsinosítom a lakást. Advent a legszebb időszaka számomra az évnek. Valami olyan hangulata van, ami... kimondhatatlan.


Csodavárás. Léleklebegés valahol a fény és az árnyék közt, lebegés az időtlen időben és a térnélküli térben. Nem tudom. Az advent nekem mindig olyan, mintha nem az időben létezne, nem a térben. Hanem egy másik helyen, egy másik időben. Az örökkévalóságban. Mint a mesék. Igen. Az advent olyan, mint a mese. Az emberi psziché mélyén játszódó történet. Csodákkal, ördögökkel és angyalokkal.


Jó.
Szeretem. :)
A Fény mindenkié. A Napforduló Ünnepe Mindenkié. A miénk.
Boldog Ünnepet Nektek is!

2009. november 28., szombat

Gombabundában sült hús



A farkasok galamboknak álcázzák magukat. A galambok pedig farkasgúnyát kénytelenek ölteni - különben megennék őket.

Pocsék hely időnként a szamszára.
(duende)

Itt van a pereszkék időszaka. Nagyon szeretem ezeket a késő őszi gombákat. Roppanós húsúak, és nagyon ízletesek, fűszeresek. Létezik lila pereszke, szürke pereszke és lilatönkű pereszke. Ezek a gombák gyakorlatilag bárminek alkalmasak: levesnek, sütve, ragunak, rántva, stb.
A mai ebédünk lilatönkű pereszkéből készült. Nem vettem sokat, csak 20 dekát. Gondoltam, vagy leves lesz belőle, vagy csak valamilyen raguba kerül. Aztán egy harmadik variáció született.Először egy sűrű palacsintatésztát akartam készíteni, végül a mézesmázas csirke tésztájába kevertem. Irtó ropogós lett! De sűrű palacsintatésztával is tökéletes, akkor puhább bundát kapunk végeredményül.

Hozzávalók 4 főre:

60-80 dkg sertéskaraj (csont nélkül és étvágy szerint),
20 dkg erdei gomba,
1 bögre liszt (2,5 dl),
1/2 bögre étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
só,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
pár szál friss kakukkfűág vagy szárított kakukkfű,
1 nagyobb dió nagyságú vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
kb. 2 dl hidegvíz.
Plussz bő olaj a sütéshez.

A gombát mosás után robotgépbe tettem és durvára daráltam. Lehet késsel is kisebb darabokra is vágni. Olajon a nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát sóval üvegedésig pároltam, majd hozzáadtam az aprított gombát is, az összes fűszerrel együtt. Zsírjára sütöttem. (Én tettem bele fekete tölcsérgombát is, mert nagyon jó fűszergomba és van szárítva belőle itthon bőven.)
Míg sült, a húst vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam és besóztam. Egy tálba tettem a lisztet, étkezési keményítőt, sütőport, sót, a gombamasszát és vízzel sűrű palacsintatészta állagúra kevertem.
A húst először lisztbe, majd ebbe a masszába mártottam és bő olajban közepes tűzön megsütöttem.
Burgonyapürével tálaltam, és savanyúsággal.
Kiválóan működik a recept termesztett laskagombával vagy csiperkével is. Illetve pulyka- vagy csirkemellből is.

2009. november 26., csütörtök

Narancsos spenótsaláta gazdagon

.

Olvastam egyszer valamit az orvoslásról, ami szíven ütött. Valahogy így szól:
"A gyógyítás művészetének sajátja a könyörület érzése. Az orvostudomány nem más, mint vallás. A szellem irányítja, mely a szívben ölt testet, a lélek otthonában. Az igazi orvoslás elhiteti velünk, hogy mindannyian fontosak vagyunk, akik ezen a Földön éljük az életünket."

(Miért éppen Alaszka?- A három orvos)




Tegnap salátát kínántam. Piacra menni viszont nem volt kedvem, így körülnéztem, mi van a hűtőben és a konyhapulton.
Ebből a mustrából született ez az igazán laktató, finom kis saláta.

Hozzávalók a salátához 2 főre:
1 nagy marék bébispenót,
1 nagy narancs,
1 alma,
1 darabka kerekrépa (helyettesíthető fehér- vagy jégcsapretekkel),
1 avocado,
1 kis fej lilahagyma,
10 dkg füstölt sajt (parenyica vagy Karaván vagy bármi).
Az öntethez:
1 kisdobozos natúr joghurt,
1/2 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors,
zöldcitrom leve,
1 mokkáskanál méz vagy cukor,
1 mokkáskanál mustár.



A hozzávalókat egy nagy tálba tettem, persze szeletelve, kockázva. Az öntethez valókat egy kis tálban laposan kikevertem, majd összeforgattam a salátával. Hagytam egy fél órát állni, hogy kicsit összeérjen. Pirítós rozskenyérrel ettem.
Nagyon telt ízű, gazdag saláta. A narancs és az alma remekül illik a spenót és a retek ízéhez.

2009. november 25., szerda

Az istenek itala - és ők is fáznak néha...


      a szivárvánnyal együtt megjelent a feloldó ital. A bort én csak egyik legmagasabb kegyelmi aktusként tudom megérteni. A bor felold. Van borunk. Az átkozott sokkot fel tudjuk oldani. A bor visszahozza eredeti életünket, a paradicsomot, és megmutatja, hová fogunk érkezni a végső világünnepen. Ezt a hidat az első és az utolsó nap között az ember csak önkívületben bírja ki. Ez az önkívület a bor. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)
 


Az illat szárnyán érkezik. Kis felhőcskékben megcsiklandoz, és visszatarthatatlanul beáramlik a tüdőnkbe, a vérkeringésünkbe. A piactéren, vagy a karácsonyi vásárban láthatatlanul az orrunkba lopódzik és elcsábít bennünket. Vagy egy hideg éjjelen, a tűzhely fölé hajolva a kislábosból felszálló gőze alkimista páraként varázsol el az első szippantásnál... A bor, a fahéj, a szegfűszeg, a citrom együtt valami egészen különleges illatot ad, olyan illat ez... nem is tudom.
A születés jutott eszembe róla. Valahogy úgy képzelem, annak a szobának van ilyen illata, ahol egy gyermek épp világra jött a félhomályban, gyertyák fényénél, állatbőrök és puha takarók ölelő melegségében. A vér és a virágok illata együtt, és a tisztaságé.

A forralt bor is az "ahány ház annyi szokás" kategóriájába tartozik. Mindenki másképp csinálja.
Készülhet akár fehér, akár vörös borból is, de vegyesen is. Cukor vagy méz mindenképpen kell bele - természetesen ki milyen édesen szereti. A citrom is elmaradhatatlan. A levéből is szoktunk belefacsarni, de egy-két karika egészben is belekerül. Mert a citrom héjában lévő illóolaj nem hiányozhat belőle.
A vörös forralt bor készülhet narancskarikákkal és lével is, nagyon jól illik hozzá - bár nálunk a citromos készül gyakrabban. De a narancsos sem rossz - a bóléra emlékeztető íze van.
Az alapfűszerek ezen kívül a fahéj és a szegfűszeg. Egy liternyi forralt borba szoktunk 2-3 darab fahéjat és 8-10 szem szegfűszeget tenni. Néha szegfűbors is kerül bele 2-3 szem. És néha csillagánizs is, egy darab. De a kardamommag sem illik ehhez az isteni italhoz rosszul.
Sőtebb. A rendes, hagyományos feketebors is jó bele, 4-5 szem egészben.
A bort szoktuk higítani is, nem mindig. Ha higítjuk vízzel, a víz maximum csak 1/5-e körülbelül a bornak.
Mielőtt tűzre tennénk, tegyük bele az összes fűszert, mert nagyon hamar felforr, így valamivel több esélyük van kioldódni. Csak forrásig főzzük, aztán már nem, mert az összes alkoholtartalmat kifőznénk különben belőle. És az úgy meg... hát nem az igazi!


Forrón fogyasztjuk. Persze, mindenki vigyázzon a nyelvén a szőrre, mert leégetheti.
Chirio! :)

2009. november 24., kedd

Rizsfelfújt



A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.
(Dan Millman)




A rizsfelfújt nálunk a rizs egyik kedvelt formája. Ritkán mondok ilyet, mert nem vagyunk rizsesek.
A lucskoskáposzta után kiváló fogás volt, és míg főtt a káposzta, a felfújt is bőven készen volt.

Hozzávalók 6 főre:
22 dkg rizs,
8 dl tej (minimum 2,8-as),
1 dl víz,
15 dkg porcukor,
3 dkg szobahőmérsékletű vaj,
1 félmaréknyi mazsola,
2 vaníliáscukor vagy vaníliarúd-magok,
1 citrom reszelt héja,
1 csipet só,
4 nagy vagy 5 kisebb  tojás,
2 csapott evőkanál liszt.

A rizst szűrőkanálban lemostam és egy lábosba tettem a tejjel, vízzel, sóval, reszelt citromhéjjal, a porcukor felével és a vaníliarúdból kikapart magokkal. Forrás után lassan, kis lángon főztem fedő alatt, néha-néha kevertem csak rajta finoman, nehogy a rizsszemek összetörjenek. Mikor már csak kevés tej maradt rajta, lezártam a lángot és hagytam még a fedő alatt tíz percig. Aztán levettem róla, hogy gyorsabban hűljön. Hidegvízfürdőbe is tehetjük, úgy tényleg hamar meghűl.
Mikor már csak langyos volt, fölvertem a tojásfehérjéket a porcukor másik felével, jó kemény habnak. A tojássárgákat és a vajat hozzákevertem a rizshez, majd a felvert fehérjét is. Végül finoman a kevés lisztet is belekevertem.
Egy alaposan kivajazott közepes méretű tepsibe öntöttem és ment is a 3/4-es lángú sütőbe. 30-35 percig sütöttem.



Málnalekvárral, kicsit megporcukrozva tálaltam. Bármilyen gyümölcsíz illik hozzá, de szokták  gyümölcsszörppel is leönteni.

Lucskoskáposzta sertésoldalassal

.


Benáreszben meditáltam, egy kolostorban, ami a buszállomás és a vasútállomás között volt. A dermesztően hangos, városi környezet kellős közepén volt egy kertecske, alig egy-két négyzetláb nagyságú. Egyik nap odakinn ültem a pár fűcsomó és növényke között, és észrevettem a kertben egyetlen egy káposztát. És abban a másodpercben, ahogy a káposztára néztem, megláttam a természet minden erejét, csábító színeit és csábító formáit, ahogy a megadott időben a megfelelő kombinációba állnak: születnek, megöregszenek, meghalnak, feloszlanak. Önállóként jelennek meg előttünk, de voltaképp nincs önálló létük - csak az őket létrehozó körülmények függvényei. És arra is ráébredtem, hogy amit "énnek" hívtam, az is csak a természet ereje volt, csábító szín és forma, amint a megadott időben a megadott helyen összekapcsolódtak - megszülettem, megöregszem, meghalok, eloszlom... Az energia folyamatosan folyik, és nincs mögötte, nincs fölötte semmiféle egyén vagy én. Ahogy ott ültem és néztem, teljesen eggyé váltam a káposztával. 

(Sharon Salzberg)




Szeretem az egytálételeket. Mert. Szinte egy edényben elkészíthetők. Tartalmasak. Nagyon finomak. És egyszerűek. Plussz még egy előnyük is van: újramelegítéskor általában még finomabbak lesznek.
Ezt a lucskoskáposztát sem először készítem. Mind igaz rá, amit fentebb elsoroltam.
Egy édes második fogással maga a tökély.

Hozzávalók 6 főre:
60 dkg sertésoldalas,
25 dkg füstölt sertésoldalas vagy füstölt karajcsont,
1-1,2 kg fejeskáposzta,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
8-10 szem egész feketebors,
1 nagy csokor kapor,
1 csapottabb teáskanál szárított csombor (borsikafű),
1 evőkanál zsír,
2 evőkanál liszt,
tejföl.
Az oldalast csontjaira vágtam, a füstöltet úgyszintén. Föltettem főni bő vízben az apróra kockázott vöröshagymával, a négy darabba vágott fokhagymagerezddel és sóval. Egy jó bő órán át főztem, aztán hozzáadtam a laskára vágott káposztát is. Közben a lisztből és zsírból világos rántást készítettem. Mikor puha volt a káposzta is, berántottam vele az ételt. Ekkor tettem bele az apróra vágott kaprot is. Jól összeforraltam, majd 1 dl tejfölt elkevertem egy kevés forró lével és azt is az ételhez adtam. Forraltam még egy percig. Végül egészen lehelletnyi - 1 teáskanálkányi - 10%-os ecetet kevertem bele. A rántás ki is maradhat belőle.
Friss kenyérrel, tejföllel kínáljuk.
Planétás recept ez is, csak kissé módosítottam.
Viszont Sedithnél is található egy lucskos recept, ami gyanítom - még autentikusabb is, mint az enyém.

2009. november 23., hétfő

Sonkás melegszendvicskrém



A kötelék, mely az igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.


(Richard Bach)





Ez egy nagyon egyszerű melegszendvicsre való kence. Kenhető tehát kenyérre is, de én félbevágott, kifúrt kiflibe szoktam tölteni. De használható leveles tészta tölteléke, vagy kencéje gyanánt is.
Annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni - csak szólnék előre.

Hozzávalók kb. 16 db félkiflihez:
25 dkg parizer,
25 dkg füstölt tarja vagy más sokaszalámiféle,
10 dkg trappistasajt,
3 dkg vaj,
1 evőkanál tejföl,
pici frissen őrölt bors.
Plusz a díszítéshez:
még reszelt sajt.

A párizsit és a füstölt tarját robotgéppel vagy húsdarálón ledaráljuk. Adunk hozzá reszelt sajtot, vajat, tejfölt és kevés őrölt borsot. Jól eldolgozzuk.
A kifliknek levágjuk a végeit, majd félbevágjuk őket. Egy fakanállal kitoljuk a belsejüket. Az üregeket megtöltjük töltelékkel.
A kiflik két végét reszelt sajtba mártjuk és a tetejükre is szórhatunk. Forró sütőben kb. 10 percig sütjük.
Kifliben a legfinomabb, ugyanis irtó ropogós lesz a sütéstől, egészen fantasztikus beleharapni. Ráadásul elhasználhatók így a másnapos, harmadnapos kiflik.
A képen kiflibe töltve és leveles tésztára kenve látható a szendvicskrém.
Szilveszterre mindig készítek, mert délelőtt meg lehet csinálni, aztán egy tiszta nylonzacsiban hűtőbe tenni. Mikor enni akarjuk, csak be kell dobni a sütőbe. Ideális buli-étel.
A vega változatot itt találod.

2009. november 21., szombat

Libanoni aprósütemény - VKF 30. (karácsonyi ajándék a konyhából)



És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.


(Márai)





Ezt a süteményt is F. Nagy Angéla könyvében találtam. Libanoni aprósütemény néven. Nagyon egyszerű és sokáig frissen marad. Gasztroajándéknak szerintem tökéletes.
A birsalmasajt nem volt a hozzávalók között, azt én csempésztem bele. És jól tettem, mert nagyon illik a sütihez.

Hozzávalók:
25 dkg liszt,
15 dkg vaj vagy margarin,
1 csipet só,
1 csapott evőkanál porcukor,
1 mokkáskanál sütőpor,
1/2 dl hidegvíz,
10 dkg kristálycukor,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
10 dkg mandula vagy mogyoró vagy dió,
10 dkg birsalmasajt vagy aszalt gyümölcs: vörösáfonya, sárgabarack, sárgadinnye, stb.

A lisztet elkevertem a sóval, a kevés cukorral és a sütőporral, majd elmorzsoltam a hideg vajjal. Kevés hideg vizet is hozzáadva összeállítottam a tésztát, majd egy órára hűtőbe tettem.
Közben a kristálycukorból 3-4 evőkanál vízzel jó sűrű szirupot főztem. A mandulát-mogyorót (én vegyesen használtam), a birsalmasajtot, a fehéjat és 1 evőkanál kristálycukrot a robotgépben megdaráltam.
A tésztából kisebb diónyi gombócokat készítettem, amiknek a közepét benyomtam - ebbe került a töltelék. Tehát kis félgömbök lettek. Jó bőven tettem a mélyedésbe tölteléket. Előmelegített sütőbe tettem úgy 5 percre, hogy csak félig süljön meg. Aztán kivettem és bőven meglocsoltam a sűrű sziruppal. Főleg a közepére jusson, ahol a töltelék van. Aztán visszatoltam sülni.

Még melegen próbáljuk leszedni a tepsiről a sütiket, mert aztán törékennyé válnak. Nekem nagyon leragadtak, a szirup miatt. Talán megvajazott sütőpapírról könnyebb lett volna leszedni.
Nagyon egyszerű, de finom aprósütemény.

2009. november 20., péntek

Sárgaborsókrém



Furcsa szám a pí. Azt mondják a matematikusok, hogy transzcendens szám. Én nem tudom a matematika nyelvén ez mit jelent. Csak annyit értek a dologból, hogy a pí rettentő érdekes.
Megpróbálja kifejezni a tökéletest. Közelíti, közelíti. De elérni soha nem tudja. Soha nem lesz befejezett szám, a pí tökéletelen - ha így nézem a dolgot. Mégis. Úgy tűnik a befejezetlenség maga a tökéletesség. Egy egész szám, mint mondjuk a hét megismerhető. Leírható, kerek, egész és befejezett. Vagyis nem él - halott szám. Nincs benne a fejlődés lehetősége, a bizonytalanságé, a kifejezhetetlené. A pí azonban... élő. Soha nem lesz befejezett, végtelen marad mindörökre és kifejezhetetlen. Tökéletlenül tökéletes!
A pí olyan számomra, mint maga Isten. Kifürkészhetetlen, leírhatatlan és végtelen. És még azt mondják, a matematika reál tárgy.

(A píről itt és itt)
 



Fahéj és Feta oldalán találtam ezt az ételt. Görög sárgaborsókrém. Csak az az érdekes, hogy bár abszolút mindenevő vagyok, a sárgaborsó főzelékkel ki lehetett volna kergetni a világból. Most is ki lehetne.
Ez a krém viszont... nagyon finom! Hihetetlen. Mintha nem is sárgaborsó lenne.

Hozzávalók:
1 teásbögre sárgaborsó,
1 kisebb fej vöröshagyma,
só,
őrölt bors,
olívaolaj.

A sárgaborsót megmostam, majd a két-, két és félszerese vízzel, sóval, az apróra kockázott vöröshagymával, kevés frissen őrölt borssal és 3 evőkanálnyi olívaolajjal feltettem főni.
Addig főztem fedő alatt, míg pépessé vált. Ekkor botmixerrel pürésítettem szép simára.
Ahogy Fahéj és Feta is írta, kevés vízzel főzzük, mert szét fog főni a borsó, így később már nem lesz lehetőségünk leönteni róla a fölösleges folyadékot. És akkor nem krém lesz belőle a turmixolás után, hanem leves. Mondjuk. Annak sem lenne rossz! :)
Tálalható melegen is, hidegen is. Fahéj és Feta apróra vágott lilahagymát és sok olívaolajat javasol rá. Nekem így önmagában is elég hagymás íze volt, ezért kis citromdarabkákkal szórtam meg, amiket ki is facsartam kissé a tányéron lévő krém föltött - hagy érje mindenütt egy kis citromlé -, valamint petrezselyemlevelekkel díszítettem. Az olívaolajat én sem sajnáltam rá.
Pirítóssal, grissinivel, pitakenyérrel tunkolhatjuk. De finom bármilyen főétel mellé is: húsételekhez, halakhoz. Én tegnap este a maradék rántott halat mártogattam bele, nagyon ízlett együtt. Olyan krém ez (gondolom én), mint a quacamole Mexikóban, vagy a hummusz az arab és mediterrán vidékeken - bármihez ehető.

2009. november 19., csütörtök

Francia tojásleves


Az egészséges elme nem más, mint a valósághoz való feltétlen ragaszkodás. Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat. Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz. 

(M. Scott Peck: A járatlan út)


Ma két olyan ételt is készítettem, amihez hús-, csont-, vagy zöldségalaplé kell. Volt maradékom, hamis húslevesből.

Hozzávalók 2 főre:
2 kemény tojás,
1 dl tejföl,
6-7 dl húsleves vagy zöldségerőleves
(ha nincs, leveskocka is megteszi),
só,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
2-4 cl száraz fehérbor
(ha nincs, borecet vagy sima ecet is megteszi),
1-2 dkg vaj,
1 csapott evőkanál liszt,
pirítós szeletek.

A vajból és a lisztből világos rántást készítettem, aztán felöntöttem az alaplével. Ha valakinek nincs, nyugodtan készítse erőleveskockával. (Tudom, sokan sikítanak tőle de azt gondolom, ritkán van itthon csontlé vagy húsleves leve - legalábbis nálam. Úgyhogy bátran elő a leveskockával, nem egyetértők pedig sikítsanak...)
Hagytam felforrni, majd petrezselyemzöldet is tettem bele apróra vágva. Hagytam tíz percig finoman forrni, végül kevés borecettel savanyítottam. Nem volt itthon száraz fehérborom.
Míg forrdogált a leves, addig a főtt tojások sárgáját kikevertem a tejföllel. A fehérjéket pedig kis kockákra vágtam, valamint sütöttem pirítósokat is.





Tálaláskor a tányér aljára teszünk egy kevés tojássárgájás tejfölt, rá tojásfehérje darabokat, majd ráöntjük a tűzforró levest. Pirítóssal tálaljuk.
Nagyon gyors és finom leveske, F. Nagy Angéla egyik szakácskönyvében leltem.

2009. november 17., kedd

Zsályás csirkemáj


Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna. Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon. A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik. 

(M. Scott Peck) 




Már vagy két hete májas ételre fájt a fogam... Úgyhogy ma sort kerítettem rá. Finom, gyors, egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg csirkemáj,
30 dkg szalonna vékonyra szelve,
2-3 közepes fej vöröshagyma,
só, frissen őrölt bors,
1 csapott teáskanálnyi szárított zsálya,
1 mokkáskanálnyi frissen tört koriandermag,
1 mokkáskanálnyi vegeta vagy ha van akkor hús- vagy csontlé,
liszt, 4-5 evőkanálnyi olívaolaj.

A májat megtisztítottam a szívtől - cicóka lelkesen meg is ette. :)
Aztán a májat lebenyeire vágtam csak és befűszereztem egy tálban: sót, borsot, koriandert és zsályát tettem rá egy kevés olívaolajjal egyetemben. Hagytam picit állni. Közben megtisztítottam és félkarikákra vágtam - nem túl vékonyan - a vöröshagymát.
Egy serpenyőben 3-4 evőkanálnyi olívaolajon kisütöttem szép piros-ropogósra a szalonnaszeleteket. Félre tettem, majd a májat lisztbe forgatva pirosra-ropogósra sütöttem. Szigorúan fedő alatt végzendő művelet, mert irtó nagyokat tud durrogni és szanaszét fröcsköli a forró olajat. Szóval fedő alatt, közepes lángon, 3-4 perc elég is egy-egy oldalának.
Aztán a visszamaradt zsiradékban (ha nagyon eltűnne, pótoljuk olajjal) erős tűzön megsütöttem a belisztezett hagymakarikákat is. Ezt is félretettem egy tányérra. A serpenyőbe aztán visszatettem a májdarabokat és felengedtem vízzel. Kevés vegetát adtam hozzá - csontlével finomabb - és jól összeforraltam. Legyen egy kis szaftja, ez a lényeg.
Tálaláskor a májat egy nagy tálra tettem, rá a szalonnaszeleteket, erre pedig a sült hagymakarikákat.
Sima tört krumplival ettük.
Az ételhez remekül illik egyébként a rozmaring is. De nem együtt a zsályával. Vagy ezzel, vagy azzal fűszerezzük - mindkettővel nagyon-nagyon finom.

Csomboros-paradicsomos rozsbagett



A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.

(Albert Einstein)




Egy egyszerű, ám annál különlegesebb ízű kenyér.

Hozzávalók:
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
20 dkg fehérliszt,
1 mokkáskanál búzasikér,
1 mokkáskanálnyi szárított csombor (borsikafű),
6-7 db aszalt paradicsom,
1 csapott teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
2 dkg élesztő,
1 kispoharas natúr joghurt és
annyi langyos víz, amennyivel jó állagú tésztát kapunk.

Körülbelül 1 dl langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot. Egy tálban összekevertem a liszteket, a sikért, a csombort, sót és pici kockákra vágott aszalt paradicsomot. Hozzáadtam a joghurtot is és az élesztős vizet is. Összedolgoztam. Ha kell még víz, tegyünk hozzá. Lágy tészta legyen, de álljon azért össze. Kidolgoztam míg fényes és sima lett, aztán lisztezett munkalapon alaposan gombóccá gyúrtam. Letakarva hagytam kelni egy órát. Újra átdolgoztam, bagettre formáztam, lisztezett tepsire helyeztem és le is takartam. Begyújtottam a sütőt.
Fél óra elteltével a bagett tetejét bevagdostam, majd 3/4-es lángú sütőbe tettem. Úgy 40 percet sült.
Nagyon különleges íze van és nagyon finom puha tésztája. Hogy mihez ajánlom?
Vacsorára - igazán krémes-zsíros hideg tejfölbe mártogatva. Vagy: sör vagy fehérbor kísérőjeként. Érett, de nem fűszerezett camambert sajt társaságában. Nyammmm... Isteni.

2009. november 16., hétfő

Amarant galuskás zöldségleves

.

Valójában a leveske nem újdonság. Sima kis vegyes zöldségleves. Egyszerűen föltettem főni karfiolrózsákat, sárgarépát, fehérrépát, zellert, burgonyát egy fél egészben hagyott hagymával együtt. Semmi mással nem ízesítettem, csak saját házi vegetámmal és sóval. A végén kevés zöldborsót is főztem bele. Inkább az amarantos galuska ami érdekes, pontosabban maga az amarant, mint gabona.


A galukához egy tojást felvertem, amarantmagot és egy kevés búzalisztet, sót kevertem és beleszaggattam a levesbe. Kicsit tovább főztem, mint a sima galuskát szokás.
Sajnos, a legtöbbünk ritkán főz különlegesebb gabonafélékből. Nekem volt most egy "elfekvő" készletem a spájzban amarantból - így jött az ötlet. Általában tartok itthon, kenyérliszthez szoktam keverni. Egy kiváló gabonaféléről van szó.

Az amarant
Az amarant-félék több fajtája már Kolumbusz előtt őshazájában (az Andok trópusi magasföldi völgyeiben) a kukoricával egyenértékű kenyérgabona volt.

Számos faját a magok miatt termesztik, főleg Ázsiában és Amerikában. Fontos tápláléknövénye volt az inkáknak és az Andokban ma kiwicha néven említik. A régi aztékok is ismerték, ők huautli-nak nevezték a növényt. Más mexikói bennszülött népek rituális italokat és táplálékokat készítettek belőle.
Sokan a mai napig megpirítják az amaránt magokat pattogatott kukoricához hasonlóan és mézzel vagy melasszal keverik; ezt a keveréket alegría-nak nevezik (spanyolul „vidámságot” jelent).
Az apró magból készült kenyér kissé tömörebb és édeskésebb ízű, mint a búzakenyér. A disznóparéjfélék családjába tartozó növénynek kb. háromezer fajtája van. Ma már nemcsak az inkák termesztik és nemcsak táplálkozási célokból, hanem szemet gyönyörködtető dísznövényként is szerte a világban. Afrikában pl. levélnövényként fogyasztják, Belső-Mongóliában (Kína legszárazabb vidéke) kenyérgabona és zöldtakarmány. Érdekessége ezen a vidéken, hogy lefagyásig folytonosan nő, sőt aratás után hirtelen megugrik, s egyre sűrűsödik. Sokoldalúságára jellemző, hogy egyik variációja a nálunk kakastaréj néven ismert kedvelt dísznövény. Bárhol eredményesen termeszthető, mert rendkívül szívós és ellenálló.



Az amarant magja és lisztje rost-, kalcium-, vas-, vitamin- és fehérje-tartalom tekintetében felülmúlja a hagyományos gabonaféléket. Az amarant-fehérje különösen gazdag LIZIN-ben, amely összetevő a gabonafélékből és a kukoricából nagymértékben hiányzik. Az amarant- és a búza-liszt keverékében viszont a fehérje összetétel majdnem ideális. Az ilyen keverékből készült élelmiszerek élettani és beltartalmi jellemzői kiemelkedően jók (egy majdnem teljes aminosav-választékot kapunk), és az egészséges táplálkozás követelményeit sokkal jobban kielégítik, mint a hagyományos termékek.
A mag főzve, pirítva, csíra-zöldségként, lisztje a búzaliszt helyett, ill. azzal keverve mindenféle ételben használható. A mag hő hatására kipattog mint a pattogatott kukorica, s így közvetlenül is fogyasztható. Felhasználható müzli-keverékekben, süteményekben, édességekben is. Igen jóízű és sokáig friss kenyér készül az ilyen kevert lisztből.
A mag lapított gömb vagy lencse alakú, színét a maghéj külső rétegében elhelyezkedő festékanyag adja, lehet: csontfehér, sárga, barna, rózsaszín, vörös vagy fekete. Őrleménye hasonló a búzaliszthez, de inkább szürkés színű, enyhén olajos tapintású. Sütésnél a búzalisztet 10-15%-ban (lehet 1/5-d) helyettesíthetjük ezzel a közönséges amarant-liszttel. A mag különlegessége, hogy nincs benne glutén, azaz sikér, de több fehérjét, telítetlen zsírsavakból álló olajat, rostot és hamut tartalmaz mint a gabonafélék, és a B1- és B2-vitaminok mellett C-vitamint is. Teljes kiőrlés esetén 5-ször annyi vasat, kétszer több fehérjét tartalmaz, mint a búzaliszt. A szokásos őrléssel (korpa nélkül) készült amarant lisztben 10-szer több vas, 7-szer több kalcium és 4-szer több cink található, mint a közönséges búzalisztben.

(Forrás : innen és innen és innen)

Szódabikarbóna - hasznos tippek


Nagymamáink mellette tették le a voksukat, és nem tévedtek. A szódabikarbóna meglepően sokféle módon alkalmazható: a konyhában, főzéskor, a háztartásban számos helyen, de különösen gyomorégés, emésztési gondok ellen, és a kellemes lehelet, a fehérebb fog célja sem áll messze tőle. Mindig tartsunk belőle otthon!
Íme néhány ok, amiért a szódabikarbóna rendszeres használata ajánlható.

Tisztítja a kezet

Nedvesítsük be a kezünket, és enyhén dörzsöljük be szódabikarbónával, mintha csak beszappanoznánk: meglepődve tapasztalhatjuk, hogy kezünk bőre tiszta és lágy lesz tőle. Ha pedig fehéríteni szeretnénk a körmeinket, körömápolás előtt áztassuk be egy tál langyos vízbe, melyhez három evőkanál szódabikarbónát adtunk.

Szagelnyelő

Noha szagtalan, a szódabikarbóna egyik jó tulajdonsága, hogy képes elnyelni a legzavaróbb illatokat is, mert semlegesíti a baktériumok okozta savas anyagokat. Hasznos a hűtőben, a beépített szekrényben vagy akár megszokott dezodorunk helyett is. Egy kevés port bedörzsölünk a hónaljunkba vagy a lábfejünkbe, és máris elfelejthetjük az izzadságszagot. Beszórhatjuk a cipőnkbe is, majd hagyjuk állni benne egész éjszaka: nemcsak, hogy szagtalanítja a lábbelit, de megakadályozza a későbbi lábgombásodást is.
Könnyíti az emésztést

Ég a gyomra? Nehezen, emészt? Könnyen segíthet rajta! Oldjon fel egy kávéskanál szódabikarbónát egy pohár vízben, és igya ki egy hajtásra! Ilyenkor olyan puffadást enyhítő oldatot kapunk, mely lúgos kémhatásának köszönhetően stabilizálja a pH-értéket, és megszünteti a túlzottan savanyú kémhatást. Az arra érzékeny személyek számára főzés közben is tehetünk egy késhegynyi szódabikarbónát az ételbe, amitől a nehezen emészthető vagy savas hatású hozzávalók (paradicsom, gyümölcsök stb.) könnyebben emészthetők lesznek.

Fertőtlenít

Rendszerint nem is gondolunk rá, de a fésűk, kefék, manikűrkészlet, smink-ecsetek, szivacsok és más hasonló eszközök a baktériumok melegágyai lehetnek. Alapos tisztítás, fertőtlenítés céljából tegyük azokat speciális áztató-lébe: egy mosdókagylónyi vízbe keverjünk 8 evőkanál szódabikarbónát. Hagyjuk benne állni tisztítandó, ilyen jellegű tárgyainkat egy éjszakán át, majd öblítsünk másnap reggel

Továbbá:


Megőrzik élénk színüket zöldségek, ha főzéskor kevés szódabikarbónát is szórunk a vízébe.


Keményebb és tartósabb marad a tejszínhab, ha felverés előtt egy csipetnyi szódabikarbónát teszünk bele.


Mindenfajta rovarcsípésre kiváló - a szódabikarbóna kevés vízzel keverve hatásos fájdalom- és duzzadtságcsökkentő.
Mosatlan gyümölcsöt soha ne fogyasszunk. Tiszta víz helyett azonban javasolt 1-2 evőkanál szódabikarbónát és egy liter víz keverékét használni a mosáshoz.


A sütemények összeállításánál fele sütőport és fele mennyiség szódabikarbónát használjon, szép egyenletes lesz a tészta.


Ha nehezen fő meg a marhahús, tegyen a vízbe egy késhegyi szódabikarbónát. Más húsra is érvényes ez az eljárás.


Ha kemény a víz, szórjunk fürdővizünkbe 10 deka szódabikarbónát, mert annak vízlágyító hatása van.
Leégett étel maradványait eltüntethetjük, ha az edényben kevés vízbe kevert szódabikarbónát forralunk. Ha kihűlt, könnyen kitisztíthatjuk a lábast.


A csempére tapadt makacs szennyeződéseket nedves rongyra szórt szódabikarbónával dörzsölhetjük le.


A WC-kagylóba szórjon szódabikarbónát, majd csutakoljuk ki kefével.
Két púpozott kiskanál szódabikarbónából és egy kiskanál citromléből vagy vízből készítsünk sima pépet. Ezzel mossunk fogad, majd hideg vízzel öblögessünk. Fehéríti a fogzománcot.


Ha hajmosás előtt egy maroknyi szódabikarbónát dörzsölünk a száraz fejbőrbe, megszabadít a korpától.

(Forrás: nem tom, e-mailben kaptam)

2009. november 15., vasárnap

Kávés marhatokány



A szerelemről megtudtam, hogy van egyfajta új árnyalata számomra, valami, amit eddig nem ismertem, ami érdekesebb, mint a kaland, izgalmasabb, mint a szöktetés a szerájból. Ez a valami a gyöngédség.

(Márai Sándor)





Születésnapot ünnepeltünk. Igazából tegnap volt, de ma került rá sor. Életem párja idősebb lett megint egy évvel. Isten éltesse nagyon sokáig!

Nagyon szép marhahúst vettem az alkalomra. Volt több receptem is, végül is ezt választotta a sokból. Igazság szerint már nagyon régóta szemeztem vele, a Planétásban találtam rá anno.
Nagyon különleges ízvilág: markáns, erőteljes, férfias jellegű étel. Nekem nagyon ízlett, és ami a lényeg, neki is.

Hozzávalók:
60 dkg sovány marhahús,
10 dkg vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
3-4 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors,
2 dl "németes" hígabb kávé,
3 cl konyak,
1 csapott evőkanál liszt,
1 dl tejszín.

A vöröshagymát apróra kockáztam, és az olívaolajon kevés sóval üvegesre pároltam. Közben a húst hosszúkás, vékony csíkokra felszeltem, majd a megpuhult hagymához adtam. A fokhagymákat vékony szeletekre vágtam, azt is a raguhoz tettem. Sóztam, borsoztam és nagy lángon zsírjára sütöttem. Ekkor öntöttem fel a hosszúkávéval. Ha van otthon csontlé, tehetünk hozzá azt is. Hagytam fedő alatt párolódni 2 órát, majd a konyakot is hozzátettem. Persze időnként utánaöntöttem párszor egy kevés vizet, ha elfőtte nagyon a levét. Végül a lisztből és a tejszínből habarást készítettem, amivel besűrítettem az ételt. Hagytam összeforrni pár percig, és készen is volt.
Hercegnő burgonyával tálaltam.
Életem párjának így ahogy volt, nagyon-nagyon ízlett. Én kiegészítettem a végén a tálaláskor: megszórtam mozsárban frissen tört koriandermaggal és egy lehelletnyi őrölt fahéjjal. Nekem így volt kerek - és fantasztikus. (Annyira telt és egész íze van, hogy még rágyújtani is elfelejtettem ebéd után. Pedig nálam ez elképzelhetetlen...)
Száraz vörösbort javasolnék mellé.


2009. november 13., péntek

Egy csipet show az ápdét cirkuszban

.

Olvastam egy cikket Norbi legújabb updét termékéről. A csökkentett nátrium, de növelt kálium tartalmú sóról van szó. Sajnos nem értek a dologhoz, de azért elgondolkodtatott. Nem mintha bármit is vettem volna eddig tőle. Termékei szerintem csak saját maga számára egészségesek. Mármint egészségesen növelik a bankszámláját - erre gondoltam.
Mindenesetre én maradok a természetes sóknál. Múltkorában vettem éppen magyar sót, kezeletlent (nem tisztítottat) a Smatch-ban, potom 50 egykét forintért.
De a görög tengeri sóval is kiegyezek. Norbi meg tartsa meg a showját...

A cikk ITT olvasható.



Hát. Tisztelet a kivételeknek, senki ne vegye magára - de évek óta mondom, hogy a harmadik világégést nem a katonák fogják okozni, hanem a vegyészek.
Csak ne legyen igazam.

2009. november 12., csütörtök

Gesztenyés keksztekercs rumosmeggyesen


Egy-egy nyugodt pillanatot
életemben ha még kapok:
jutalom,
amiért - bár mit se várva -
időzöm, mint rózsa árnya
a falon.

(Fodor Ákos)




Szeretem a keksztekercset. De még sohasem csináltam. Tegnap estig. :)
Nem a hagyományos kókuszosra fájt most a fogam, hanem gesztenyésre. És a spájzban úgyis ott sorakoznak a nyáron eltett magozott rumos meggyek... Méltó párja gesztenye uraságnak.

Hozzávalók:
A tésztához:
30 dkg darált keksz,
20 dkg pocukor,
3 csapott evőkanál kakaópor,
és annyi tej, amitől összeáll masszává.
A töltelékhez:
1 gesztenyemassza,
5 dkg vaj,
porcukor ízlés szerint,
3 cl rum (ha nem rumos meggyel készítjük),
magozott meggy vagy rumos meggy,
és egy kevés tejszín.

A kekszet kakaóporral, porcukorral és annyi tejjel összeállítottam, hogy ne legyen túl puha tészta, de azért formálható legyen. Óvatosan adagoljuk tehát. Mindössze kb. 1 dl folyadékról van szó.
A gesztenyemasszát kikevertem vajjal, porcukorral és egy kevés tejszínnel. Azért írtam a porcukrot ízlés szerint, mert nem egyformán édesek a gesztenyemasszák.
Alufóliát tettem a nyujtódeszkára, megszórtam kristálycukorral. Ezen nyújtottam a tésztát. Úgy könnyű, ha időnként bevizezzük a sodrófát, mert különben ráragad a tészta.
Megkentem a gesztenyekrémmel, megszórtam rumos meggyel és feltekertem. Nem olyan egyszerű művelet... :) De sikerült. (Kicsit sok lett a töltelék.)
Folpackba csomagolva mélyhűtőbe tettem.


Ezt a sütit ajánlom majd az ünnepekre is majd, mert el lehet előre készíteni és a fagyasztóban lehet várakoztatni felhasználásig. Fagyosan szépen lehet szeletelni. Szeletelés után pedig már 20 perc után kienged és fogyasztható. Ráadásul az elkészítése nem több, mint 20 perc.
Ha valaki nem akar tekercselni, készítse el a kisebb méretű kapcsos tortaformában. Viszont akkor elég 20-25 dkg is a darált kekszből. A gesztenyemassza lehet esetleg másfélszer ennyi - ki mennyire krémesen szereti.
Alulra kerül a kekszes tészta, rászórjuk a meggyszemeket és erre jön a gesztenyemassza. A tetejére pedig készíthetünk egy csokimázat. Tejszínhabbal is tálalhatjuk.

2009. november 11., szerda

Hamis kaviár



Fontos valamit jól csinálni, legyen az egy ház, amit felépítek, vagy gyermekek, akiket jól nevelek, ezernyi érték van, lényeges, hogy tudjak örömmel, szeretettel élni, létrehozni, teremteni valamit.
Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de az alkotó azért alkotott minket a saját képére, hogy mi is alkossunk - gondolom én.

(Polcz Alaine) 





Ezt a receptet már régóta gusztálom. Polcz Alaine szakácskönyvében találtam, pannon kaviár név alatt. Napok óta halnak érzem magam, hát most ezt is kipróbáltam. El nem tudtam képzelni, hogy tényleg olyan íze van, mint amit utánozni próbál. De tényleg olyan.
Polcz Alaine azt írta, hogy pirítóssal, megcitromozva vigyázni kell vele. Mert nem lehet abbahagyni. Igaza volt!

Hozzávalók:
1 csészényi paradicsomlé (2,5 dl),
3 evőkanál búzadara,
1-2 teáskanálnyi szardellapaszta vagy
olajoshal olaja - és akkor nem kell a plussz olaj,
só,
pici cukor,
pici őrölt bors,
kb. 3 evőkanál semleges ízű olaj (ha nem halkonzervét használjuk),
1 evőkanálnyi reszelt vöröshagyma.

A paradicsomlében jó sűrűre főzzük sóval és némi cukorral a búzadarát. Mikor kihűlt, hozzákeverjük a reszelt hagymát, a szardellapasztát, és kissé borsozzuk. Körülbelül három evőkanálnyi olajjal elkeverjük habosra-lágyra. Kóstoljuk, lehet hogy só, vagy szardellapaszta vagy pici cukor még kell bele.
Ha halkonzerv olaját használjuk, akkor nem kell a külön olaj és nem kell a szardellapaszta sem. Nekem mondjuk mindig van itthon. Paszta is, szardellafilé is. Mindkettő fantasztikus ízesítő és nem csak halas ételekben. Húsokhoz is, levesekhez, egyéb kenőkékhez is nagyon szuper.
Szóval. Tényleg nagyon finom. :)

És egy újabb gyöngyszem az esős tengerhangulatból. 



(massive attack: protektion/karmakoma)

Tonhalas rizs - a maradékfelhasználás jegyében


Ha eljutunk a legmélyebb vágyainkig, akkor nem a pillanatnak élünk, hanem a pillanatban.  
(Pál Feri atya)



Ha van maradék rizs, általában valamilyen rakott ételhez használom fel. Ha nincs akkora mennyiség, akkor pedig tonhalas rizst szoktam csinálni. Ez egy nem-recept, mert hihetetlenül egyszerű. De finom. És ha azt mondom gyorsétel, hazudtam. Villámturbógyorsétel.:)
Kell hozzá egy nagyobb dobozos aprított tonhal, némi citromlé, némi só esetleg és maradék fehér vagy barna rizs. Körülbelül 3 adagnyi rizshez szoktam egy egész halkonzervet keverni - nekem így arányos. Sózom ha szükséges és citrommal ízesítem.


Lehet persze variálni is. Kevés dinsztelt hagymával, vagy snidlinggel (azt nem dinsztelem), lehet hozzá kukoricát vagy borsót vagy bármit adni. Kapribogyót. Olajbogyót. Aszalt paradicsomot...
A hal olajából szoktam a rizshez keverni, hogy ne legyen száraz. Salátaidényben friss fejes salátával, vagy uborkasalátával esszük, nagyon finom hozzá. Vagy paradicsomsalátával - a legtökéletesebb variáció.
Hidegen is kitűnő - rizssalátaként. Akkor nyers zöldségekkel szoktam gazdagítani.
Hát ennyi a recept.
Napok óta hihetetlen szürkeség van és esik megállíthatatlanul az eső... Igazi november van. Szerintem a hal is az eső miatt jutott eszembe... És napok óta ez az album motoszkál a fülemben.
Jó zene. Illik a világhoz most. Mélyüljetek el benne.




Kelbimbó bundában


Üres kézzel születünk,
Üres kézzel távozunk.
A valódi életet
üres kézzel éltem át.

(Marlo Morgan)


Ez a nap is nagyjából úgy indult, mit a többi, ezért nem tudhattam, mi vár ránk. Megreggeliztünk, ami nem volt mindennapos esemény. Előző nap találtunk egy őrlésre alkalmas sziklát. Súlyos, nagy, tojás alakú kör volt - túl nehéz ahhoz, hogy magunkkal cipeljük -, amelyet szabadon használhat bárki, aki arra téved és olyan szerencsés, hogy van őrölni való termése, gabonája. Az asszonyok finom porrá törték a növényi szárakat, és fűvel, vízzel összekeverve lapos kis pogácsákká gyúrták. Olyanok voltak, mint az apró lepények.
Kelet felé fordulva elmondtuk a reggeli imádságot, és hálát adtunk mindazért, amit kaptunk. Elküldtük napi üzenetünket a "táplálékok" birodalmába.
Egy fiatalember pattant a kör közepére. Mint megtudtam, ő vállalta magára az aznapi feladatot, ezért korán elhagyta a tábort és előresietett. Már órák óta gyalogoltunk, amikor a törzsfőnök megállt, térdre rogyott. Mindenki köréje gyűlt, ő úgy maradt a térdén, két karját előretartva, enyhén lengetve. Nyomban Oootát kérdeztem, hogy mi történik. Intett, hogy maradjak csendben. Senki sem szólalt meg, de az arcok feszülten figyeltek. Végül Ooota elmondta, hogy a fiatal férfi, aki korán reggel előrement, most üzen. Azt kérdezi, hogy levághatja-e az elejtett kenguru farkát.
Ekkor döbbentem rá, hogy miért vándorlunk szótlanul minden nap. A törzs tagjai mindvégig gondolatátvitellel tartották egymás között a kapcsolatot. Ezt tanúsíthatom, hiszen tapasztaltam. Semmiféle zaj sem hallatszott, mégis üzenetet váltottak a húsz mérfölddel előttünk járóval.
- Miért akarja levágni a kenguru farkát? - kérdeztem.
- Azért, mert az az állat legsúlyosabb része, és ő nem olyan erős, hogy elbírja a nehéz zsákmányt. A kenguru nagyobb nála. Azt is mondja, hogy a víz, amelyet útközben talált, poshadt volt és egész teste tűzben ég tőle, arca verejtékben fürdik.
Némán üzentek, telepatikus választ küldtek. Ooota felvilágosított, hogy megállunk egy napra. Néhányan nekiláttak, hogy gödröt ássanak a tűzhelynek, ahol majd a sok húst elkészítik. Mások Orvosságosember és Gyógyító Asszony irányításával növényeket dolgoztak fel.
Egy-két óra múltán visszaért a táborba a fiatalember, meghozta az elejtett, immár farkatlan kengurut. A tetemet kibelezte, a hasítékot kihegyezett botokkal tűzte össze. A belek kötélként szolgáltak, velük kötötte össze az állat négy lábát. A férfi fején és a vállán cipelte a mázsás hústömeget, pedig szakadt róla a víz és láthatóan beteg volt.
Figyeltem a csapatot, ahogy ki-ki nekilátott a fiatalember gyógyításának, illetve az étel elkészítésének.
A kenguru testét először a lobogó láng fölé tartották; a megperzselődött szőr szaga megtöltötte a levegőt, akár Los Angelest a szmog. Az állat fejét levágták, lábait letörték, hogy az inak meglazuljanak. Ezután a testet közvetlenül a gödörben égő tűz fölé tették, így izzó parázs érte minden oldalról. A mély verem egyik sarkába kis edényben vizet helyeztek, abból hosszú nád nyúlt fölfelé. A tetejére ágakat halmoztak. A következő néhány órában a főszakács időnként ellenőrizte a füstöt belefújt a nádba, hogy a lenti víz jobban gőzölögjön. Azonnal sűrű párafelhők csaptak elő.
Az étkezés idejére csupán a hús külső felülete sült át, a belseje véres maradt. Szerettem volna a saját adagomat botra szúrva tovább sütni, mint egy hot dogot. Ez sem jelentett gondot. Nyomban faragtak nekem egy alkalmi villafélét.
Eközben persze nem feledkeztek meg az ifjú vadászról sem, aki megfelelő gyógykezelésben részesült. Mindenekelőtt gyógyteát itattak vele. Ezután a gödörből most kiásott hűvös homokkal beterítették mindkét lábát. Közben elmesélték nekem, hogy ha a fejéből lehúzzák a meleget, kiegyenlítődik a testhőmérséklete. A magyarázatot furcsállottam ugyan, de a fiatalember láza valóban csökkent. A főzetek is hatottak, mert a beleket lazítva megelőzték a gyomorbántalmakat, amelyekre ekkora megpróbáltatás után számítottam.
Mindez nagyszerű élmény volt számomra. Ha nem lettem volna tanúja az esetnek, nehezen hittem volna el a telepatikus érintkezés történetét. Gondolataimat megosztottam Oootával.
Ooota elnevette magát, és így szólt: - Most már tudhatod, mit érez a bennszülött, aki először jár a nagyvárosban, és látja, hogy a tieid érmét csúsztatnak a telefonba, tárcsáznak, majd beszélni kezdenek a kagylóba. Ő is alig hisz a szemének.
- Igazad van - mondtam egyetértve. - Mindkét megoldás jó, de idekint a pusztaságban, ahol nincsenek városok és telefonfülkék, a tiétek biztosabb.
Úgy gondoltam, az otthoniak nem nagyon hisznek majd a gondolatátvitelben. Abba könnyen beletörődnek, hogy a Földön élő emberek kegyetlenül bánnak egymással, de kételkednek benne, hogy létezik nép, mely nem ismeri a fajgyűlölet fogalmát, teljes egyetértésben, harmóniában él, tisztában van saját tehetségével, melyet ugyanúgy tisztel, mint bárki másét. Az Igazak, legalábbis Ooota szerint azért képesek a gondolatátvitelre, mert soha nem hazudnak, még kis dolgokban sem, sosem mondanak féligazságokat, nem állítanak valótlanságot. Mivel eleve nem ismerik a hazugságot, nincs titkolnivalójuk sem. Gondolataikat nem rejtegetik egymás elől, és bátran közreadják őket. Ooota elmagyarázta, hogy is van ez az egész. Ha például egy kétéves kisgyerek meglát társa kezében egy játékot - mondjuk, egy madzagon húzott kavicsot -, és meg akarja szerezni, azonnal megérzi, hogy minden felnőtt őt figyeli. Rádöbben, hogy szándéka senki előtt nem maradhat titokban, és hogy nem illik engedély nélkül elvenni a másét. A másik gyerek pedig megtanulja, hogy osztozni kell a tárgyakban, és nem szabad kisajátítani őket. Hiszen a játék örömét már kiélvezte, az élményt elraktározta, ez tölti el boldogsággal, nem pedig a tárgy birtoklása.
A telepátia az emberek közötti érintkezés eszköze. A különféle nyelvek és írott ábécék csak feleslegesen akadályoznák a gondolatok közvetlen cseréjét. Az én világomban azonban ennek nem sok hasznát vennénk, gondoltam, hiszen nálunk az emberek meglopják a vállalatukat, adót csalnak, civakodnak. Soha nem viselnék el maguk között az igazán őszinte embert. Nálunk túl sok a csalódás, a sérelem, túl sok a takargatnivaló keserűség.
Én vajon megbocsátanék-e mindazoknak, akik megbántottak? És megbocsátanék-e magamnak, amiért másokat megsértettem? Remélem, egyszer majd olyan őszintén feltárom lelkemet, mint a bennszülöttek, és készen állok rá, hogy szándékaimat megismerjék és megvizsgálják.
Az Igazak népe szerint a hang nem beszédre való. Az ember szívével és gondolataival fejezi ki magát. Ha a beszédet fecsegésre használjuk, szétszórjuk magunkat apró-cseprő, felületes társalgásokban. A hang éneklésre, ünneplésre, gyógyításra szolgál, és csak arra méltó.
A bennszülöttek úgy tartják, hogy az embereknek sok adottságuk van, és mindenki tud énekelni. Ha nem becsülöm ezt a képességemet, ha azt hiszem, hogy nincs énekhangom, a bennem lakozó éneklést akkor sem fogom legyűrni.
Később, amikor segítettek kifejleszteni bennem a telepatikus érintkezés képességét, rájöttem, hogy addig ez nem fog sikerülni, amíg úgy érzem, hogy vannak még olyan érzéseim vagy gondolataim, amelyeket nem szívesen tárnék fel. Meg kellett békélnem mindennel.
Így hát megtanultam megbocsátani önmagamnak, nem ítélkezni a múlt fölött, hanem okulni belőle. Megértették velem, mindezt azért fontos elfogadni, azért kell őszintének lenni és önmagamat szeretni, hogy másokat is elfogadhassak és szerethessek.


(Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak. IDE kattints és elolvashatod a könyvet)






Itt a kelbimbószezon. Én roppantul örülök neki, mert az egyik legkedvesebb zöldségfélém. Hasonlítunk. A kelbimbó is szélsőséges: vagy nagyon szereti valaki vagy nagyon nem. Középút nincs.
Szóval, ezt a receptet most a rajongóknak ajánlom.

Hozzávalók 2 főre:

40 dkg kelbimbó,
5 evőkanál liszt,
1 tojás,
1 evőkanálnyi nagyon apróra kockázott vöröshagyma,
só,
frissen őrölt bors,
kb. 2 dl tej, olaj a sütéshez.
A főzővízbe:
só,
1 mokkáskanálnyi kristálycukor.


A kelbimbót megtisztítottam és megmostam, a nagyobb darabokat félbevágtam. Sós, cukros vízben nem nagyon puhára megfőztem, majd leszűrtem és hideg vízzel le is öblítettem, hogy ne puhuljon tovább. Hagytam lecsepegni.
A lisztből, tojásból és a többi hozzávalóból sűrű palacsintatészta állagot kevertem. Egy kisebb lábosba jó bőven olajat öntöttem, legalább 4 cm magas legyen az olaj szintje. Mikor kellően forró lett a zsiradék, a kelbimbókat a tésztába mártogattam és kisütöttem őket.
Fokhagymás barnarizzsel és citromos besamelmártással tálaltam. A mártás nem lett az igazi, ezért nem is írom le - de van egy jó ötletem egy másik fajta mártásra, azt viszont majd kikísérletezem és ha jól sikerül, megosztom.
A fokhagymás barna rizs úgy készül, hogy a rizst megmostam és egy evőkanálnyi olívaolajon kicsit megpirítottam. Felöntöttem háromszoros mennyiségű vízzel, és 4 vagy 5 cikk hámozott fokhagymát egészben beledobtam a lábosba. A rizst sóztam is, és nagyon kis lángon fedő alatt puhulásig főztem. Plussz a végén még kb. 20 percig fedő alatt hagytam, hagy gőzölődjön.
Sofiától tanultam, nagyon finom.



A kelbimbó viszont isteni így bundában - nem is számítottam rá, hogy ennyire finom lesz. Ez a bunda nem igazán ropogós, hamar bepuhul. Legközelebb a mézesmázas csirkénél leírt bundával készítem majd, mert az isteni ropogós.

Készítettem már kelbimbóval ételeket:
tejszínes kelbimbó natúr tengeri halfilével,
kelbimbóleves húsos galuskával,
szerzetesek eledele,
húsleves,
sült oldalas kelbimbóval, hagymás törtkrumplival,
és kelbimbóleves feta sajttal.