2010. január 29., péntek

Könyvajánló

.

Ételből lettek a lények, így kerültek a Földre mind,
ételből nyertek életet, étellé lesznek majd megint.
Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.
Brahmant ételként imádók, övék lesz minden étel.
Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.
Ételből lesznek a lények, ételből nőnek fel mind,
lények és étel egymást eszik, ételnek ezért nevezik.
Az étel nedvéből álló Lélektől különbözik a lélegzetből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve (púrna). Amaz tehát ember (purusa) alakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a belélegzés, a szétlélegzés a jobbja, a kilélegzés a balja, az űr a törzse, a föld az alsó része, az alapja.





A képen látható finom édesség Hémangi, a Vegavarázs blog szerzőjének szakácskönyvéből van.
Csak annyit árulok el, hogy a desszert neve malpura - finom minifánkocskák gyümölcsös joghurtban. (Elvégre fánkszezon van...)



A könyv igényes, tele jobbnál-jobb receptekkel és szépséges fotókkal. Nem csak indiai ételeket tartalmaz, hanem például olyan klasszikusokat is mint a paprikás krumpli vagy a tökfőzelék. Bátran ajánlom ezért mindenkinek. Az indiai különlegességek is elkészíthetők, mert minden alapanyag könnyedén beszerezhető hozzájuk. Amit Hémangi művében a legnagyszerűbbnek találok az az, hogy a bonyolultabb indiai recepteket is úgy tudja leírni, hogy nem értjük miért féltünk eddig nekilátni ezeknek a páratlanul finom egzotikus ételeknek.

A könyv a kert munkáinak örömét is megmutatja a négy évszakon át. A szép képeket nézegetve, az ínycsiklandó fogásokat böngészve kedvet kapunk egy saját konyhakert kialakítására is akár.

Olyan "szeretlek" könyv. Jó kézbe venni, nézegetni, forgatni, olvasgatni - az otthon melegét idézi.

.

2010. január 26., kedd

Klasszikus lasagne

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…” – szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.





Még soha nem csináltam lasangne-át. Úgyhogy ez debütálás.
Tegnap elővettem este a fagyasztóból egy adag darált húst. Reggel azon töprengtem, mi is legyen belőle. Végigsoroltam a lehetőségeket: hamburger, kebab, húsgombóc, fasírt, valamilyen rakott étel? És eszembe jutott, hogy nemrég vettem egy doboz lasagne tésztát. A kérdés eldőlt.
Elővettem kedvenc olasz szakácskönyvemet és meg is találtam benne a receptet.

Hozzávalók 4-6 főre:

A raguhoz:
70 dkg darált hús (lehetőleg marha),
fél szál sárgarépa,
1 darabka zeller vagy 1-2 szál zellerzöld levéllel együtt,
só,
frissen őrölt bors,
1,5 -2 dl hús vagy csontleves (ha nincs akkor 1 maggi marhahúsleveskocka),
3 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
1 és fél fej közepes méretű vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1 hámozott paradicsom konzerv,
1 dl száraz vörösbor.
A besamelmártáshoz:
5 dkg vaj,
3 púpos evőkanál liszt,
só,
frissen reszelt szerecsendió,
kb. 6dl tej.
Plussz:
0/5 kg száraz lasagne tészta,
10 dkg parmezán.

A kis kockákra vágott vöröshagymát, a reszelt zellert és sárgarépát, a vékony szeletekre vágott fokhagymát olívaolajon és vajon kevés sóval üvegesre pároltam. Hozzáadtam a darált húst és fehéredésig sütöttem. Ekkor felengedtem a paradicsomkonzervvel. (Én olyat szoktam venni, amiben már daraboltan van a hámozott paradicsom.) Valamit hozzáöntöttem a bort is, és beletettem a leveskockát is. (Sajnos én nem tudok húslevest lefagyasztani.)
Két órán át fedő alatt főztem a ragut, időnkét vízzel újrapótoltam a szaftját.
Ne sajnáljuk rá az időt, mert a nagyon finom olasz raguknak az a titka, hogy sokáig rotyogtatják őket. Egész más íze lesz, mintha csak 20 vagy 30 percig főznénk.
Mikor a ragu elkészült, megcsináltam a besamelt is: a vajat kissé átpirítottam a liszttel, majd apránként de állandóan kevergetve felengedtem a tejjel. Ne legyen se túl sűrű, se túl híg a besamel. Sűrű palacsintatésztánál kicsit még sűrűbb, kb. úgy a jó. Sóztam, szerecsendiót reszeltem bele.
Sós, olajos vízben előfőztem kb. 3 percig a tésztalapokat. Vigyázat: nagyon össze tudnak ragadni. Elképzeltem, amint a konyhában keresztül-kasul húzott köteleken libegnek a csipesszel feltűzött lasagne-lapok, édes szellő fújja őket... De ezt már csak kínomban, mert nekem nagyon összeragadt, alig tudtam szétszedni őket. Nem tudom mi lenne a jó módszer, pedig hideg vízzel le is öblítettem őket. Lehet hogy az volt a baj, hogy nem darabonként öblítettem át őket, hanem csak egyben ráeresztettem a tésztaszűrőben a vizet. Szóval. Darabonként öblítsük át, ha jót akarunk magunknak.

Egy viszonylag nagy, szögletes hőálló tál aljára olívaolajat csorgattam, majd négy tésztalapot egymás mellé fektettem. Erre tettem egy vékonyabb réteg ragut, meglocsoltam besamellel és megszórtam reszelt parmezánnal. Újabb réteg lap következett, ragu, besamel, sajt. Nézzük meg az elején, menyni lapunk van és az hány réteget ad ki. Ehhez találjuk el a rétegenkénti ragumenyniséget is. Nekem 5 rétegem lett. A tetejére tésztalapok jönnek, besamel, sajt. Én egy nagyon kevés vizet is csorgattam a lapokra. Így lett jó. Tökéletesen bepuhult a tészta, de nem is főtt (vagy sült) túl.
Hideg sütőbe tettem, de nagy lángra. Fél órát volt bent.
Isteni finom. Megértem, Garfield miért imádja. :))


Lasagne-t lehet vegetáriánusan is készíteni. Egy finom zöldségragu kell hozzá, garantáltan nagy sikert fog aratni. Majd készítek olyat is valamikor.

P.s.: A kommentekben a kollégák-kolleginák azt írják, nem is kell előfőzni a lapokat.
Csak több folyadék kell és akkor bepuhul, megfő a sütőben is.

Kapucíner-torta

.

Ami köztünk van
az nem egy
képzelődés
Nem is szomorúság
de nem is öröm

Nem is egy vélemény alkotás
Vagy lelkesedés
De nem is egy bánat


Azok csak jönnek és mennek

Ami köztünk van
az állandó

A most és a jelen


(Dzsalál ad-Dín Rúmi)




Nem tudom kinél láttam a blogasztón, de nem saját ötlet. A szerzője ha olvas, kérem jelezze hogy ő volt az elkövető. :)
Az az igazság, hogy mostanában több kávés süti is szembe jött velem. Még sosem készítettem, pedig nagyon szeretem a kávé ízét édességekben. A kis szeletes csokik közül is mindig is a kapucíner volt a kedvencem.
Na ez a torta olyan. Vigyázat! Őrülten tömény! :)

Hozzávalók a kisebbik méretű tortaformához:

Az aljához:
15 dkg teljes kiőrlésű cukrozatlan keksz,
10 dkg vaj,
kb. 1 dl tej,
1 csapott evőkanál porcukor.
A kávés réteghez:
2,5 dl tejszín,
1 és 1/5 dl hosszúra főzött kávé,
2 púposabb teáskanál Horváth Rozi féle zselatinpor,
1 dl víz,
1 doboz (25 dkg) mascarpone,
4 púpos evőkanál porcukor.
A tejszínhabhoz:
2,5 dl tejszín,
1 habfixálópor,
1/2 csapott evőkanál porcukor.
A csokimázhoz:
10 dkg tortabevonó étcsoki,
3 dkg vaj,
1/2 dl víz.
Díszítésnek:
roletti.

A kekszet összetörtem mozsárban, majd összedolgoztam az olvasztott vajjal, cukorral és tejjel. Annyi tej kell hozzá, hogy összeálljon, de ne legyen nagyon száraz. A tortaformát kivajaztam alul és jól belenyomkodtam a kekszmasszát. Hűtőszekrénybe tettem addig, míg a krémeket elkészítettem.
A zselatinport elkevertem 1 dl langyos vízzel és felforraltam. Aztán robotgéppel felvertem kemény habbá 4 dl tejszínt, majd összekevertem szintén robotgéppel a mascarpone-t, a cukorral, a kávéval, a langyosra hűlt zselatinnal, és a tejszínhabbal. Ráöntöttem a kekszrétegre.
A tejszínt felvertem a cukorral és a habfixálóval és elkentem a kávés krém tetején.

A csokoládét a vízzel és a vajjal fölmelegítettem, míg a csoki teljesen elolvadt. Hagytam langyosra hűlni - közben kevergettem. Rolettirudakat tettem körben a tejszínhab tetejére. Mikor már jó hőmérsékletű volt az olvadt csoki, ráöntöttem a tortára.
Hűtőszekrényben kell neki fél nap, vagy egy éjszakányi dermedés.
Jó tömény, de nagyon finom, olyan habos-babos cukrászdás típúsú süti.

Az eredeti elkövető Chef Viki volt, köszönöm az ötletet! :)

2010. január 23., szombat

Egy nemzetközi és retrospektív "újrahasznosítva" VKF

.

Mint mindig, most is úgy jártam, hogy nem akartam VéKáeFezni. De tegnap kínomban rizseshúst főztem - a má' megint mit főzzek pánik hatására - és rájöttem éppen jó az "újrahasznosítva" témához. Akár maradék pörköltünk, akár maradék rizsünk van.




A recept rendkívül egyszerű. Főzz egy sima normále sertéspörköltet, aztán mikor puha a hús, tegyél bele megmosott rizst. Öntsd fel annyi vízzel, amennyi a rizs körülbelüli dupla mennyisége - a szaftot is kalkuláld bele. Tégy rá fedőt és kis lángon főzd addig, míg a rizs majdnem minden folyadékot beszívott. Ekkor vedd le a tűzről és hagyd a fedőt rajta még negyed óráig. A rizs belekerülése után már ne kevergesd az ételt. Ennyi. (Én 45 dkg lapockához egy púpos teásbögre nyers rizst tettem.) Ha maradék rizsünk van, egyszerűen csak melegítsük össze a pörkölttel szaftostól.
Ez egy retrospektív ebéd volt - otthon sokat főzte anyu. Mert jóatyám rizs és pörköltmániás. Én most házi savanyúságokkal tálaltam, de ha apu elé tettem volna, akkor behűtött almakompót járt volna hozzá.

De ha már VKF meg rizses hús... Eszembe jutott egy nagyon híres mindent bele rizses étel. Nem a paella. Hanem a kajun vagy kreol jambalaya. Még dal is született róla.


Szóval a jambalaya tartalmaz húst, füstölt kolbászt, szalonnát, sonkát, zöldségféléket és rizst. Gyakorlatilag mindent beletettek, ami kéznél volt, így készítve egy tartalmas egytálételt.
Azt írja a wikipédia, hogy a kreol és a kajun jambalaya annyiban különbözik, hogy a kajun változatba nem tesznek paradicsomot. Vöröshagyma, zeller, piros kaliforniai paprika mindenképpen kerül a kajun változatba. Húsként tartalmazhat rákot, kagylót, aligátort, kacsát, vaddisznót, őzet, stb. Kerestem nektek egy videót is, többet is megnéztem és azt hiszem, ez a legautentikusabb jambalaya. Valójában ez nem egy újrahasznosításból született étel, de mégis a témához illőnek érzem. Hiszen a szükségből alakult ilyen színesre, tarkára, tartalmasra - abból a szükségből hogy mindent felhasználjanak, ami a konyhában megtalálható.



A harmadik étel, ami illik még a VKF témához, a nemrég főzött francia hagymalevesem. A húsleves fantasztikus átalakulása.

A mezőny nagyon nemzetközi lett. Globalizálódom. :)

2010. január 20., szerda

A farsang meg az ő fánkja

.

Ma kedvenc levesünket, tejfölös bablevest főztem. Már régen volt terítéken. Gondolkodtam-gondolkodtam mit készítsek mellé levezetésnek. Villanó villanykörte fejemben: farsang-időszak van! És eszembe jutott Whise Lady isteni mekis fánkja. Bevallom, jobban szeretem ezeket a cukormázas fánkokat, mint a hagyományos magyart sárgabaracklekvárral. Tudom. De néha gyereknap is kell. Még ha kicsit hülye is vagyok egészen... :))
Azért feleztem és sima porcukros is lett belőle, mert kedves párom meg imádja a baracklekvárt hagyományos fánkkal.




A tésztán kicsit módosítottam, bár Whise Ladyé tökéletes. Én így "elrontottam", mert elrepülős, nagyon könnyű, szalagos fánkok sikeredtek. Szóval, aki tényleg a nagyon mekis fazont szeretné sütni, ragaszkodjon az eredeti recepthez.

Hozzávalók 16 db fánkhoz:
30 dkg liszt,
1 evőkanál kristálycukor,
1 és 1/2 dl langyos tej,
1 csipet só,
2 dkg élesztő,
1 tojássárgája,
5 dkg olvasztott vaj,
1/2 mokkáskanál búzasikér (el is hagyható vagy használjunk Bl80-as kenyérlisztet ha van).
A mázhoz:
1/2 tojásfehérje,
8 dkg porcukor,
1 teáskanál citromlé,
vaníliás cukor vagy vínília-kivonat.

Az élesztőt és a cukrot elkevertem a langyos tejben, a lisztet egy tálban összekevertem a sóval, sikérrel. Kis méyledést csináltam a közepébe, ide került a tojássárgája, az olvasztott vaj és az élesztős tej. És már dolgoztam is ki a tésztát. Szép simára, amíg fényes lett és elvált a kezemtől és a táltól.
Hagytam nylonnal letakarva duplájára kelni, majd deszkán átgyúrtam és kinyújtottam kb. 1 centi vastagra és a fánkokat kiszaggattam egy nagy pohár és egy kis pogácsaszaggató segítségével. Hagytam kelni letakarva 20 percet. Míg kelt,a mázhoz valókat habverővel jól összekevertem.



Egy közepes lábosban 3-4 cm magasan olajat melegítettem. Akkor jó, ha egy kis darab tésztát beledobunk és az gyöngyözve-táncolva egyből a felszínre rúgja magát és sülni kezd. Ezt a hőfokot kell tartani a sütés közben. Először a fánk azon oldalát sütöttem, ami a deszkán felül volt. És egyszerre csak 3 darabot tettem az olajba, mert megnő. Egy-két perc sülés kell egy-egy oldaluknak. Azon forrón, a kiszedés után porcukroztam, illetve kentem a mázzal, szórtam meg a színes cukorkákkal.



Isteni. Nem tudtam abbahagyni, csak a 6.-ik darabnál...


2010. január 19., kedd

Fahéjas, mazsolás sertésmáj


Jó dolog, ha tudsz levelet írni valakinek. Csodálatos dolog, ha mikor úgy érzed, megosztanád valakivel a gondolataidat, leülsz az asztal elé, fogod a tollad, és le tudod írni, mondatokba tudod foglalni őket. Ha megpróbálom szavakba önteni, természetesen csak egy töredékét tudom megfogalmazni mindannak, amit mondani szeretnék, de nem bánom. Mert már az is boldoggá tesz, ha érzem, írni szeretnék valakinek.

(Murakami Haruki)




Csak összerittyentettem, mert még ma is maradékhasznosítok: aszalódó narancsok, almák, regement zöld újhagymaszárak csokorban, pár olajbogyócska az üveg alján a hűtő sarkában, s láss csudát: valami hihetetlen jó sült ki belőlük. Ez ám az alkímia.
A májat akciósan, 200 Ft/kg-os áron vettem. Luxus a tányéron, ami a pénztárcát is kíméli.

Hozzávalók 4 főre:

80 dkg sertésmáj kb. fél cm-es szeletekre vágva
3 nem túl nagy gerezd fokhagyma
3 nagy vagy 4 kisebb alma hámozva, gerezdekre vágva
4 narancsnak a leve és 1-nek a héja reszelve
6 dkg mazsola
10-15 szem fekete olajbogyó
1 csokor újhagymának a hosszú, zöld szárai apróra vágva
egy kb. 10 cm-es friss rozmaring ágacskának a levelei apróra vágva
frissen őrölt bors
1/2 mokkáskanálkányi őrölt fahéj
2 teáskanál méz
1,5 dl száraz rozébor
kevés liszt
1 evőkanál olívaolaj
3 dkg vaj
A májszeleteket vékonyan beliszteztem és a vaj-olaj keverékén hirtelen pirosra sütöttem. Félretettem, majd az almagerezdeket is serpenyőbe tettem és őket is nagy lángon sütöttem a mézzel együtt. Mikor kissé karamellizálódtak, levettem a lángot és az apróra kockázott fokhagymát is beletettem, hagytam, hogy az illata felszálljon, majd felöntöttem borral. Hagytam forrni 1- 2 percig, aztán a narancslét is a serpenyőbe öntöttem. Visszatettem a májszeleteket, borsoztam, fahéjat tettem bele, és az aprított rozmaringot is hozzáadtam a mazsolával egyetemben. Hagytam forrni nagy lángon, míg a levét felére elfőtte és kissé besűrűsödött a szaftja. És készen is volt. Forrás után már csak 5-10 percig szabad főzni, így nem keményedik meg a máj. Tálalás előtt sózzuk csak. A reszelt narancshéjat is csak a végén adjuk hozzá.
Köretnek kölest készítettem, mert nagyon szeretem. Jól illett hozzá. De polentával (puliszkával), kuszkusszal vagy bulgurral is nagyon jó lenne. És természetesen főtt burgonyával vagy rizzsel is.
Ez a recept működne vadhússal is, kacsával is, vagy marhahússal is szerintem.
A kölest roppant egyszerű megfőzni: amennyi a gabona, két és félszer annyi víz kell hozzá. Csak feltesszük a szűrőben átmosott kölest enyhén sós vízben főni, forrás után a lehető legkisebb lángra tesszük és fedő kell rá. Mikor beszívta a vizet nagyjából - ez mennyiségtől függ, de nem több 10-15 percnél -, hagyjuk még fedő alatt negyedóráig és készen is van. Egy főre olyan 10 dkg kölest számolhatunk.

2010. január 14., csütörtök

Francia hagymaleves


Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll. De azután mindennek vége. Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erősek is legyenek fegyvereik.

(Cheyenne szólás)




.
Hozzávalók 4 főre:
6 nagy fej vöröshagyma,
3-5 dkg vaj,
1 teáskanál olaj (lehet olíva),
1,2 liter víz vagy húsleves vagy zöldségerőleves,
ha nincs húslevesünk akkor 2 leveskocka,
só,
frissen őrölt bors,
4-6 szem borókabogyó,
kakukkfű,
1 - 1 és1/2 dl fehérbor,
1 mokkáskanál kristálycukor.
Levesbetét:
zsömle vagy kenyérszeletek sajttal megszórva és pirítósnak megsütve.

A hagymát tisztítás után negyed karikákra vágtam, nem túl vékonyakra és a vajon, a kevés olajon pici sóval megdinszteltem. Először kislángon hogy üvegesedjen át, aztán rápirítottam a cukorral, de csak óvatosan, kicsit nagyobb lángon. Ne elégjen a hagyma, csak karamellizálódjon, addig süssük, míg szép barnás színe lesz. Felöntöttem vízzel, tettem bele 2 maggi marhahúsleveskockát (ennek elég tűrhető íze van), ízesítettem frissen őrölt borssal, kakukkfűvel és borókabogyóval. A borókákra kissé ráütöttem a mozsártörővel, hogy szétnyíljanak. Húsz percig forraltam, majd hozzá öntöttem a fehérbort is. Kóstoltam, kell-e bele még só vagy bors.
Míg a leves főtt, elkészítettem a sajtos pirítósokat is. Tálaláskor minden tányér leves tetejére tegyünk egy-egy darabot. Pillanatok alatt beszívja a levest és már fogyasztható is.
Ha nagyon autentikus akarnék lenni, akkor a sajttal megszórt pirítóst a tányérak tetejére tenném és betolnám a sütőbe, hogy a sajt jól ráolvadjon. De ennyire nem vagyok francia, meg olyan levesestáljaim sincsenek amik bírnák a sütőt... Egyébként a francia hagymaleves egy nagyon sűrű leves. Tényleg rengeteg hagyma kell bele, így lesz tartalmas.
Isteni.

Figyelem! A levest kismamáknak nem ajánlom, mert a borókabogyó természetes szere a születés-szabályozásnak. Úgy értem, el lehet tőle vetélni. És nagyon erős szer. Valamint vesebetegek se fogyasszák sűrűn és nagy mennyiségben, mert erősen ingerli az említett szervet is.

Amennyiben nincsen kisbabánk sem vesepanaszunk, ellenben köszvény vagy ízületi fájdalom gyötör bennünket, úgy külsőleg kitűnő szer bedörzsölésre. Bedörzsőlő szer: 1 evőkanál borókabogyót összetörve áztassunk be 2 dl házipálinkába. Négy hét után szűrjük le. Ezt a leszűrt pálinkát használhatjük külsőleg bedörzsölésre az ízületekre.

2010. január 13., szerda

Egy egzotikus gyümölcs: a licsi

.

A licsi az egyik legkedvencebb gyümölcsöm. És ismét lehet kapni. Nem is drágán.
Talán azért szeretem annyira, mert íze emlékeztet a bodzáéra. Édes, lédús, üdítő finomság.







Külső héja rücskös, kemény és nagyon szép színű. Kívül matt, belül lakkosan fényes. A húsa puha, lágy, hófehér, zselés állagú. Magja viszonylag nagy, szép csokoládébarna.
Ehetjük frissen, készíthetünk belőle kompótot, megszáríthatjuk a húsát teának is. Kandírozható is, valamint pohárkrémekbe, koktélokba is nagyon finom. Salátákban pedig igazi különleges hozzávaló lehet.
Imádom. Kilószámra szoktam venni ilyenkor. Kiadós, mert egy kilónyi mennyiség egy jó nagy kupac gyümölcsöt jelent - könnyű, szinte súlytalan.
Az egzotikus gyümölcsökért általában nem vagyok oda nagyon, mert sokszor a szép külső viszonylag ízetlen húst takar. Az itthon termő finomságoknak nincs párja. Mégis, vannak kivételek nálam is - a licsi ilyen.




A LICSISZILVA vagy KÍNAI IKERSZILVA, a szappanfafélék családjába (Sapindaceae) tartozó, Kína déli területein őshonos, szép formájú, lombos örökzöld fa; gyümölcséért termesztik. Összetett levelei 2-4 pár, 50-75 mm hosszú, tojásdad vagy lándzsás levélkékből állnak. Kicsiny, szerény virágai olykor 30 cm hosszú laza fürtvirágzatot alkotnak. A fürtökben termő, kb. 25 mm átmérőjű, tojás vagy gömb alakú, téglavörös héjú gyümölcs húsa fehér, közepén nagyméretű mag ül. A C-vitaminban gazdag gyümölcsöt nyersen, befőttként és szárítva egyaránt fogyasztják. A friss gyümölcshús pézsmaillatú; szárítva savanykás-édes. A licsi régóta kedvelt gyümölcs Kínában. 1775-ben került Jamaicába, Floridában állítólag 1916-ban szüretelték az első termést. Azóta a Földközi-tenger medencéjében, Dél-Afrikában, Indiában sok helyütt és Hawaiin is termesztik. A fát magról vagy bujtással szaporítják, a gyümölcsösökben a csemetéket egymástól 7-10 m távolságra ültetik. A fákat nemigen kell metszeni, és különösebb gondozást sem igényelnek. 3-5 év alatt termőre fordulnak.
A licsinek magas a C vitamin tartalma, de B1 vitamin is található benne. Valamint vas, kálcium és foszfor is. Termőhelyén a növény leveleit, szárát, gyökerét is használják gyógyászati célokra.
Magját csíráztathatjuk, elültethetjük. Hogy nálunk aztán termőre is fordulna, az kétséges. De kísérletezni lehet vele, mert fának is szép ez a növény.