2010. november 30., kedd

Ecetes céklasaláta

.

Kislány: Bab' Azíz, nem mész a gyűlésre?
Bab' Azíz: De, angyalom, megyek.
Kislány: Egyedül mész?
Bab' Azíz: Majd csak megtalálom az utat.
Kislány: De eltévedsz.
Bab' Azíz: Aki bízik, nem téved el, kicsi angyalom. Aki békében él, nem veszik el soha.
Kislány: De hol van a gyűlés?
Bab' Azíz: Nem tudom, angyalom.
Kislány: A többiek tudják?
Bab' Azíz: Nem, ők sem tudják.
Kislány: Hogyan lehet elmenni, ha nem tudják hol van a gyűlés?
Bab' Azíz: Elég menni, menni... Akiket meghívtak, megtalálják az utat."

(Bab' Azíz, a sivatag hercege)




Sok céklás étel szerepelt már a "fazekamban", de ez a hagyományos ecetes-tormás céklasaláta még nem. Pedig a tél jellegzetes savanyúsága - a káposztasaláta mellett.




Hozzávalók 4 főre:


1 kg hosszúkás cékla (nyersen),
1 darabka tormagyökér (vagy ecetes torma),
8 dl víz,
2 teáskanál só,
7 teáskanál kristálycukor,
5 teáskanál 20 %-os ecet.




A céklákat körömkefével alaposan megsikáljuk, majd folyó vízben szintén alaposan megmossuk. Föltesszük fedő alatt főni annyi vízben amennyi ellepi, körülbelül 50 percre. (Tehetjük sütőbe is, alufóliával lefedve, de akkor kicsit több idő kell neki.) Mikor elkészül, azonnal csap alá tesszük a lábost és hideg vizet engedünk rá. Hagyjuk pár percig, aztán a héját egyszerűen kézzel leszedjük róla. Könnyen elválik.
A céklát karikákra vágjuk, a tormát vagy reszeljük, vagy csak kisebb darabokba vágjuk. (Én jobban szeretem csak darabolva.) Salátalét készítünk a fentebb megadott mennyiségekkel vízből, ecetből, sóból és cukorból. A céklakarikákat és tormadarabokat beletesszük és hűvös helyen hagyjuk összeérni pár napig. Elég neki körülbelül 4-5 nap.
Ez a mennyiség egy 4-5 tagú családnak egy étkezéshez elegendő. Ha többet készítenénk, akkor azt célszerű nagy 5 literes savanyúságos üvegbe tenni, mert hűvös helyen több hétig is eláll - persze csak ha mindig teljesen tiszta evőeszközzel veszünk ki belőle. Tálaláskor frissen reszelt tormával díszíthetjük.
Ha nagyobb mennyiséget készítünk, akkor kevés tartósítószert (szalicilt vagy NaBenzoátot keverjünk a lébe) is adjunk hozzá, és akkor nagyon sokáig eláll.


Ezt a salátát ízesíthetjük másképp is, jól illenek hozzá szerintem fűszerként még: a fahéj, a szegfűbors, a borókabogyó, a kardamommag, a csillagánizs, a koriandermag, a mustármag, a köménymag, a római kömény, a citromos kakukkfű, az édesköménymag, a csilipaprika, a friss vagy szárított gyömbérgyökér, a lepkeszegmag, a kurkuma, a rózsabors, a friss vagy szárított menta és a vékonyan levágott narancshéj is, illetve a salátalébe is mehet szerintem narancslé is. Azt ajánlom, egyszerre csak 2-3 féle fűszert válasszunk ki, a túl sok fűszer elnyomná a cékla ízét. Alaplének a megadott salátalé tökéletes. A fűszerezés pedig már egyéni ízlésre szabott lehet. A cukrot helyettesíthetjük mézzel, vagy nyírfacukorral is.
Együnk sok céklát a télen, mert igazi vitaminbomba! :)

2010. november 28., vasárnap

Capuccinio képviselőfánk

 .

Legyetek önmagatok fénye. A menedéket leljétek fel önmagatokban, idegen menedék nélkül.
(Buddha)


Igazából csak egy kis karácsonyi sütiajánló. A képviselőfánk, vagy a profeteroles szerintem kitűnő ötlet az ünnepekre. Mert a tésztája roppant egyszerű és jó előre elkészíthető. Betölteni pedig ráérünk az elfogyasztása előtt pár órával.
Ez most egy capuccinos változat, igazából csak ötletadónak szántam. Tölthetitek akármilyen kencével: citromossal, narancsossal, kókuszossal, epressel, málnással, stb... Nagyon szeretem az égetett tésztát, mert bármivel tölthető és nagyon könnyű, lájtos valami. Ha édes töltelékkel készül, akkor persze desszertté válik, de tölthetjük bármilyen sós kencével is és akkor az ünnepek egy fogása lehet előételként vagy éppen egy svédasztalt is gazdagíthatunk vele. Sós töltelékként túrókrémeket, majonézes salátákat is el tudok képzelni benne. De akár egy jó házimájkrém vagy tojáskrém is illene hozzá.



A krém pedig a lúdláb mintájára készült: 3 tojást jól kikevertem habosra 5 evőkanál porcukorral és 2 csapott evőkanál nescafeval, gőz fölött besűrítettem, majd lehűtöttem, 5 dkg habosra kevert vajat és fél kupaknyi rumot hozzákevertem, végül 25 dkg mascarpone került még a kávékrémbe. A kis fánkok aljába ez a krém került, a tetejébe pedig egyszerűen jó keményre fölvert tejszínhab. Én 4 dl tejszínt vertem habbá. A krém kb. 26-28 kis fánk töltéséhez elegendő, a profiteroles-nál megadott tészta viszont kicsit több. Ezért elég hozzá 2 dl víz, 10 dkg vaj, 2 dl liszt, só, 3 tojás. Így egyezni fognak a mennyiségek a krémmel.


A profiteroles-t egyébként lehet készíteni úgy is, hogy egy hígabb, lágyabb csokiöntettel öntjük nyakon, de akkor egy nagy sütőtálba kell egymás mellé sorakoztatni őket, hogy a csokiöntet is megmaradjon a süti alatt. A tészta készítésének menetét ITT megtaláljátok.

2010. november 26., péntek

Sok kicsi 2010

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bízni.
Ha a gyerekek dicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltányosságban élnek, megtanulják az igazságosságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hittel élni.
Ha a gyerekek megerősítve élnek, megtanulják magukat szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megtalálni a szeretetet a világban!

(Dorothy Law Holte: Egy élet a kezedben… - részlet)



A Sok kicsi akció a múlt évben ugyanilyentájt indult útjára, méghozzá nagy sikerrel. Idén Nemisbéka, az akció kitalálója és háziasszonya engem is felkért, vegyek részt benne. Örömteli felkérés! Tavaly a Gyermekétkeztetési Alapítvány kapta a befolyt összeget, amivel 6 családot tudtak egy éven át segíteni.
Az idén az Igazgyöngy Alapítvány fog támogatást kapni a Sok kicsi révén. Az alapítvány lelke L. Ritók Nóra grafikus-tanárnő, aki már 10 éve szociális munkásként segíti a Hajdú-Bihar megyei mélyszegénységben élő, halmozottan hátrányos helyzetű családokat, gyerekeket. A szokásos szociális gondozói feladatokon túl a tanárnő művészeti oktatással, a tehetségek felkarolásával is inspirál, motivál, segít. Nagy feladat, nagy kihívás ez, a nyomor szélén élőket felkarolni.

Tizenöt cég, tizenöt gasztoblogger felajánlásaira lehet licitálni tehát. Ki-ki választhat a kínálatból kedvére valót. Szerintem fantasztikusak a nyeremények.
Az én felajánlásom egy ajándékcsomag, sok általam készített kis apróság kerül bele. Gasztro témában, persze. A csomag tartalmaz majd kétféle kekszmintázót, hűtőmágnest, szalvétagyűrűket, mécsestartókat, egy hímzett kenyértartó zsákot, egy konyhai emlékeztetőtáblát - ezeket én készítettem. Lesz benne még egy vas gyümölcstál és bortartó - sógorom munkái. Ezen kívül aprósüti(k), szilvalekvár. (Ha a képre kattintasz, nagyobb méretben is megnézheted.)
Emellett a nyertesnek jár még egy két főre szóló meghívás is, egy közös ebédre vagy vacsorára - zalai tájételekkel. (Ha a licitet elnyerő véletlenül zalai lenne, akkor természetesen más menüben gondolkodom majd, de ezt úgyis leegyeztetjük majd a nyertessel.) A nyereményátadásra vagy a két ünnep között még idén, vagy január első hét hetében valamikor kerülne sor. Ezt is egyeztetjük majd. (Ha pedig nagyon messzi lakó lesz a nyertes és nem tudna eljönni hozzánk, akkor postán küldöm el a csomagot.)

Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.
Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.
És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik belesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
az otthontalan macskákra
és emberekre.

                             (Ingrid Sjöstrand: Svéd gyerekversek)

2010. november 23., kedd

Pasztinák krémleves


A leves kettéválasztása nem csoda, csak bűvésztrükk. Az egyedülálló anya aki két helyen melózik, mégis szakít rá időt, hogy elvigye a fiát edzésre, az a csoda. A tinédzser, aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda. Mindenki mindent tőlem vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk.
Csodát akar látni? Tegyen csodát!

(Minden6ó c. film)

A paszternák is egy méltatlanul elfeledett, századok óta használatos kultúrnövény. Még nagyanyáink idejében rendszeresen termelték és fogyasztották, mára azonban a petrezselyemgyökér szinte teljesen kiszorította a mind a konyhakertekből, mind az ételeinkből. Pedig termesztése is egyszerű, nagyon igénytelen növény. Íze sokkal aromásabb, teltebb, gazdagabb mint társáé. Szerencsére nálunk a piacon kedvenc árusomnál lehet kapni - a készlet erejéig. 
Nagyon hasonlít a fehérrépára, ami azonban megkülönbözteti őket: a paszternák nagyobbra és vastagabbra, dundibbra nő. A fehérrépa a levelek kiindulásánál kúposan kicsúcsosodik, a pasztináknál a levelek töve kis mélyedésből indul. A színe is más: fehér ugyan, de egy krémes, nagyon világos tojáshéjszín csontfehérnek mondanám. Levele nem fogyasztható, egyeseknél allergiát is okozhat az érintése. Gyökere azonban nagyon finom, ásványi anyagokban és vitaminokban is sokkal gazdagabb, mint a petrezselyemgyökér.
Egy jó húslevesből elmaradhatatlan - lenne. Aki hozzájut, csak egy kicsi darabot főzzön a levesbe, mert nagyon intenzív ízű, ugyanakkor egy kis darab használata gazdagítja egy jó húsleves zamatát.
Krémlevesnek kitűnő. Aki kedveli például a zellerkrémlevest, annak ez is nagyon fog ízleni.
Most a legalapvetőbb krémlevest készítettem belőle, mert én is most kóstoltam először így önállóan. Tényleg nagyon finom. Ha valaki nem jut pasztinákhoz, ezt a krémlevest bátran készítse el ugyanígy sárgarépából, zellerből, karfiolból, kerekrépából, burgonyából is akár. Ez tényleg egy alap-krémleves recept, sok zöldségfélével működik. 
Fűszere a frissen reszelt szerecsendió, ami az egyik legfinomabb fűszernövény. Kitűnően illik szinte bármilyen zöldséghez. És egy jó húsleves sem készülhet - legalábbis nálam - szerecsendió nélkül. A porított változatát nem ajánlom. Mindig frissen reszelve használjuk, igazi aromáját így adja ki. A szerecsendió-virág is nagyon finom, húslevesbe pl. inkább azt használom, ha épp van itthon készleten.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg paszternák, 1 kisebb fej vöröshagyma, 4 dkg vaj, só, frissen reszelt szerecsendió, 8 dl zöldség alaplé vagy 8 dl víz és 2 zöldségleveskocka, 1 dl száraz fehérbor, 1 csapott mokkáskanál kristálycukor,1 dl tejszín, 2 tojássárgája.
Az apróra kockázott  vöröshagymát megdinszteljük kevés sóval a vajon, majd a vékony karikákra vágott pasztinákot is hozzáadjuk. Fedő alatt 10 percig kis lángon pároljuk, majd felöntjük a borral, zöldségalaplével vagy vízzel és adunk hozzá leveskockát. Ízesítjük sóval még ha szükséges, cukorral fokozzuk az ízét és szerecsendiót reszelünk még bele. Hagyjuk puhulásig főni, aztán botmixerrel pürésítjük. Kóstoljuk és ha valami még hiányzik, pótoljuk. A két tojássárgáját elkeverjük a tejszínnel és a forró leveshez adjuk, alaposan elkeverjük. Figyelem! A tejszínes tojássárgáját már csak a láng lekapcsolása után keverjük a leveshez, ekkor már nem főzzük, mert a tojás kicsapódna. Így viszont selymesen krémessé teszi a levest. Azonnal, forrón tálaljuk. 
 
Pirított kenyérkockákkal, vajon pirosra-ropogósra sütött gombaszeletekkel vagy ropogósra sütött bacon-szalonna darabokkal, vagy reszelt sajttal is gazdagíthatjuk.




Halfasírt


Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

(Jézus)


Tegnap a szakadó esőben nem volt kedvem boltba menni, így abból főztem, ami itthon volt. A pasztinák krémlevesből kimaradt tojásfehérjéket is el tudtam így használni azonnal.
Konzerves tonhaltörzs mindig van itthon, nagy pusztítója vagyok... Ez az egyszerű halfasírt még számomra is meglepő volt - olyan jóízű, állagú, hogy megtartom máskorra is. Nem is gondoltam volna.

Hozzávalók 14-16 darabhoz:

2 olajos tonhaltörzs konzerv, 150 gramm töltőtömegűek, vagyis 300 gramm összesen (nem kell rio mare hozzá, drága is és olcsóbb kategóriában is létezik nagyon jóízű, én Tuniak márkanevűt használtam),
1 egész zsömle,
1 tojás,
só,
őrölt bors,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
morzsa a panírozáshoz,
olaj a kisütéshez.

A konzerveket kinyitottam, az olajat lecsöpögtettem róluk. Hozzáadtam a halhúshoz egy beáztatott zsemlét, sót, borsot, tojást, aprított petrezselyemzöldet és masszává kevertem. Pogácsákat formáztam belőle és zsemlemorzsában meghempergetve közepes menyniségű olajban kisütöttem.
Csak szólnék: nem lehet abbahagyni. :)
Olívaolajos-citromos-picit sós sűrű görög joghurttal ettük, meg sült krumplival. Frissen, forrón is kitűnő volt, de hidegen is tökéletes. (Nem hűtőhidegen, csak szobahőmérsékleten.)

2010. november 21., vasárnap

A fekete... nem. Nem leves. Csók.


Ha megtanulom Afrika dalát – a zsiráfokét, a hátán utazó újholdét, az ekékét kinn a földeken és a verítékes arcokét kávészüret közben – vajon Afrika tudja-e majd az én dalom? Megrezdül-e a levegő a síkság felett, ha előtűnik egy szín, mit egykor viseltem? Belefoglalják-e a nevem a gyerekek játékaiba, rajzol-e néha hozzám hasonló árnyat a telihold az út porába? És vajon meddig keresnek majd odafentről eltűntem után a Ngang keselyűi?

(Karen Blixen: Távol Afrikától)


Mindenkinek vannak konyhai bal fogásai. Vagy balfogásai? Nekem is. Írtam már régebben, hogy van egy-két bóti rágcsa, amiért rajongok. Egy jó virsliért, a finom parizerért, a kaszinótojásért... és a négercsókért. Gyerekkorom óta imádom. Beleharapni a roppanós csokoládékéregbe, hogy aztán a belül rejtőző pihekönnyű hab elolvadjon a szájban, az embert vaníliás vagy epres mennyországba repítve... Ó csodás fekete angyalok... Csókoljatok!
Hát én megadtam az esélyt egy forró fekete csókra. Megjelentem a randin, minden kellékével együtt: izgalom, heves szívdobogás, idő és ráérőség is megbeszélve. Csak őkelme maradt távol. Afrikától. No meg tőlem...
Kerek ostyalapot nem kaptam, csak szív alakút. De hát egy szerelemhez pont ez illik. A hab egészen olyanra sikeredett, mint kell lennie: rózsaszín felhőcskék lebegtek a habzsák végén. No meg szerte a konyhában. Ha azt mondom, rózsaszín felhőkben úsztam, nem túlzok. Ugyanis a recept szerinti 2 tojásfehérjéből annyi hab lett, ami a mosogató nagyságú hatalmas vájlingomból is kirepkedett. Szomszédasszony egy pohár bor mellett csillogó pajkos szemekkel vihogott rajtam, mert még a hajamon is rózsaszín habpamacsok ültek. Miután felhőcskék java részét feltakarítottam a csempéről, konyhakőről, pultról és a tűzhelyről, már sejtettem, hogy ez a nap nem Afrikáé lesz...


Varjútestvérek is összegyűltek a szemközti fán és ha jól hallottam, kárkárkár örvendően károgtak. No de semmi gátló tényező nem állhatja útját egy szerelmesnek, ha csókra vágyik. A szerelem vak meg rózsaszín köd, nem hallgattam lelkem hangjára. Felolvasztottam a  csokoládét, befejezendő művemet. Ahogy én azt elképzeltem... Csokoládé elolvasztotta gyönyörű rózsaszín habszíveimet, lefolyt és szörnyű masszává rútultak szép kis csókjaim... Hiába. Sok beteljesületlen szerelem van egy életben.

Így hát.
Hozzávalók a négercsókhoz:
kívánalom, vágy a csókra,
jó lábak, amikkel el lehet jutni egy boltig,
majd hazaérve el lehet majszolni a boltban árult mennyországot.

Alternatív recept:
végy egy jóképű fekete férfit,
hódítsd meg,
s aztán... jöhet a fekete mennyország fekete csókja.



Második számú alternatív recept:
ha nem találsz szép fekete férfit, Afrika iránti rajongásodat öntsd kreatív formába. Pl. Fess egy képet. Vagy próbálj meg négercsókot készíteni házilag. De ezzel vissza is kanyarodtunk az első számú recepthez - hacsak nem akarsz kár-örvendést magadnak.
Vagy hallgass - mindjárt kettő - szép fekete férfit gyönyörűen zenélni. :)


2010. november 19., péntek

Sütőtökös gnocchi zsályás vajjal



Elhiszek mindent, amit csak mondanak nekem. Szeretem, ha szokatlan dolgokat hallok. Álmélkodásra való képességemnek nincsenek határai. Nincs, ami hidegen hagyna. Épp ellenkezőleg: óvakodom, nehogy a képzeletemet bármi is korlátok közé szorítsa. Nem az a dolgom, hogy mindenben rendet teremtsek: a magam világa is kusza és változékony. Annyi biztos, hogy nem vagyok a világos gondolkodás embere, fenntartom magamnak a jogot, hogy ellentmondjak önmagamnak. Nem szándékozom hagyni, hogy megfosszanak attól a jogomtól, hogy ostobaságokat beszéljek, és teljes tisztelettel kérek engedélyt, hogy olykor-olykor tévedjek.

(Federico Fellini)





























Nagyon szeretem a sütőtököt. Gondolom ezzel többen is így vagyunk... Mindig tartok itthon készleten egy-két darabot és ha fogy, azonnal pótolom. Bár sokáig eláll - a természet a legjobb csomagolóanyagba öltöztette - és az almáriumpolcon is jól mutat. Tegnap ebédre sütöttem magamnak egyet, de ezzel a példánnyal úgy jártam, hogy nem volt igazán édes. Csak pár kanállal fogyott belőle, pedig legeslegjobban így alanatúre, egyszerűen megsütve szeretem. Sajnáltam kidobni. Nemrégiben ment a paprika tévén David Rocco édes élet sorozata, abban láttam a sütőtökös gnocchit. Rá is kerestem a receptre a neten, és Dolce Vitánál - nomen est omen - találtam rá. Csak annyit mondhatok: isteni finom! És ismét egy karamellizált vajas recept. Mostanában nagyon rákattantam, hiába. Isteni tud lenni.


Hozzávalók 4 főre:

1 nagy kanadai sütőtök (kb. 1 kg),
3 közepes burgonya (kb. 30-35 dkg),
1 tojás,
1 púpos evőkanál búzadara,
liszt, amennyit a tészta felvesz (kb. 40 dkg),
8 dkg vaj,
12-15 zsályalevél (friss).



A sütőtököt forró sütőben megsütjük, körülbelül 30-40 perc kell neki. Hagyjuk kihűlni. Közben a kockákra vágott burgonyát sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük és krumplinyomóval szép simára összetörjük. Hagyjuk kihűlni. Elkészítjük a zsályás vajat is, lásd lentebb. Majd egy nagy tálba tesszük a tök kikapart húsát, amit szintén a krumplinyomóval pépesre alakítunk. Hozzátesszük a krumplit is, a tojást, egy kevés búzadarát, sót, és annyi lisztet, amennyit felvesz. Sok kell hozzá, jó bő 40 dkg biztosan. Mikor már összeáll a tészta, lisztezett gyúródeszkára tesszük és még egyszer egy kevés liszttel összegyúrjuk. Nem kell keménynek lennie, csak álljon össze lágyan, de formázhatóan.
Sodrófával kinyújtjuk fél centi vastagra, aztán pizzavágóval vagy egy éles nagy késsel centis csíkokra vágjuk. A csíkokat megint centis darabokra, tehát kis kockákat, párnácskákat kapunk végeredményül. Jól lisztezzük, bőven kell rá, hogy ne ragadjanak össze. A kis kockák közepét nyomjuk meg az egyik ujjunkkal és egyből húzzunk is rajta egyet finoman. Így lesz egy kis mélyedés a közepén. Ez a mozdulat el is hagyható, helyette elég ha finoman meghempergetjük a deszkán bő lisztben a kis darabokat. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük kisebb adagokban. Ha feljöttek a víz felszínére, két percig hagyjuk őket főni aztán szűrőkanállal a zsályás vajra szedjük ki őket.


























Zsályás vaj: a zsályaleveleket késsel aprítsuk fel, a vajat közepes-kis lángon melegítsük fel az aprított zsályával együtt. Hagyjuk a tűzön amíg a habját elfővi és szép aranybarna színt kap, valamint karamelles illatot kezd árasztani. Ekkor szűrjük le és tegyük a nagy tálba, amibe majd a gnocchit ki fogjuk szedni. Dolce Vita reszelt parmezánt ír hozzá de bevallom, nem igazán szeretem. Nekem túl erőteljes az íze ennek a híres sajtfélének. Mindig úgy érzem, elnyom minden más ízt. De aki szereti, szórja meg vele. Nekem egyáltalán nem hiányzott róla, tökéletes harmóniában volt így is az étel. Minden kiérződött belőle: a sütőtök, a kis krumplis íz, a zsálya és a vaj is. Egyszerű. Tökéletes.
Így önmagában is, de izgalmas körete lehet szaftos raguknak is.

2010. november 17., szerda

Kenyérleves csicseriborsóval, karfiollal


A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.

                                                                                                                                                         (Pablo Picasso)


Legtöbbször úgy főzök - főleg hétköznapokon - hogy igyekszem elhasználni azt, ami itthon van. Múlt héten szombaton sütöttem egy diós, kissé fűszeres rozscipót. A hétvégi nagy szülinapozásból pedig volt bőven maradék. A kenyér így nemigen fogyott. Viszont az általam nagyon kedvelt kenyérlevesekhez épp jóféle, szikkadt házikenyérre van szükség. Az alap már megvolt, és némi spájz és hűtőszekrény mustra után villámgyorsan el is készült ez a finom, ugyanakkor könnyű, mégis tartalmas és laktató leves.


A kenyérlevesek egyébként gyakorlatilag minden nép és égtáj konyhájában megtalálhatók. Az első levesek egyike volt, sokszor csak sós vizet vagy tejet öntöttek a megszáradt kenyérre. A gaspachot is ez a takarékos, kreatív hozzáállás szülte s indította el világhódító útjára, de a német, magyar, olasz konyha is bővelkedik kenyérlevesekben.  

Hozzávalók 4 főre:

1 közepes fej karfiol (80-90 dkg),
1 üveg csicseriborsókonzerv vagy 25 dkg száraz csicseri,
1 nagy csokor petrezselyemzöld (vagy korianderzöld),
1 szép nagy fej vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
3-4 szelet szikkadt házikenyér,
1 nagyobbacska burgonya vagy alaplé vagy 1 zöldségleveskocka,
10 dkg vaj,
só,
1/2 mokkáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál római köménymag,
1 evőkanál olívaolaj.

Körülbelül 2 dkg vajon kevés sóval, a koriandermaggal és a római köménnyel megdinszteltem a kockákra vágott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát. A karfiolrózsákat kisebb darabokra vágva hozzáadtam a felaprított petrezselyem zöldjével együtt, aztán felöntöttem vízzel. A burgonyát jó apróra kockázva tettem bele. Akinek van korianderzöldje, készítheti azzal is. És ha van otthon zöldségerőleves, felönthetjük azzal is, vagy vízzel és akkor tegyünk bele egy zöldségleves kockát. De a burgonya tökéletes sűrítő és ízesítő is egyben.
Hagytam forrni a levest, közben egy serpenyőben a falatkákra tépkedett kenyeret kevés olívaolajon megpirítottam. A pirult darabokat egy kis kosárba kiszedtem, a serpenyőt kitöröltem egy konyhai törlőkendővel és a maradék 8 dkg vajat kis lángon barnulásig karamellizáltam. Először habja lesz, majd elkezd barnássá válni, és valami nagyon finom karamelles-diós illatot árasztani. Ekkor jó, ne pirítsuk tovább, mert megéghet.
A levesben mikor elkészült, villával kissé összetörtem a karfioldarabokat - nem volt kedvem még a botmixert sem elővenni. De pürésíthetjük rusztikusra vagy aki jobban kedveli a simább, krémesebb leveseket, egészen krémesre. Végül hozzáadtam a csicseriborsót és még egyszer összeforraltam. A legvégén a barna, karamellizált vajat is hozzákevertem. Ha túl sűrű lenne a levesünk, a konzerv levét is hozzáönthetjük vagy ha főztük a csicserit, akkor a főzővizéből lehet hozzáadni.
(A száraz csicserit áztassuk be minimum 24 órára, majd enyhén sós, bő vízben főzzük puhára.)
Ha a leves garantáltan elfogy, akkor keverjük bele a pirított kenyérdarabokat is a végén és hagyjuk 2-3 percig állni. Ha úgy sejtjük, hogy nem fog mind elfogyni, akkor a tányérak aljára tegyünk pirított kenyérdarabokat és arra merjük rá a forró levest.
Igazán mennyei lakoma volt.

2010. november 12., péntek

Kerekrépa karamellizált vajban



Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit nem mondasz ki.

(Szókratész)




Padparadsa barátosnőm volt olyan aranyos, hogy beszkennelt nekem egy régi újságból két oldalt. Két kerekrépás recept volt - náluk nem lehet kapni, én meg bővíteni szeretném ennek a nagyon finom és egészséges gyökérzöldségnek a felhasználási módjait.
Asztírjajazzújsáág, hogy a kerekrépa már Goethe idejében kedvelt csemege volt, Napóleon uralkodása alatt pedig a francia nemesi körökben valódi ínyencségnek számított, sőt! Az orosz cár sem akart volna lemondani - no nem a trónról, hanem a kerekrépa élvezetéről.


Sajnálom hogy kicsiny hazánkban csak zalában és vasban termesztik étkezési célokra. Pedig azon kevés zöldségféle közé tartozik, amelyek nyersen is rendkívül élvezhetők, finomak. Salátákba szerintem nélkülözhetetlen. Retekre emlékeztető íze és roppanóssága frissességet ad bármely szendvicsnek. Magas vitamin és ásványianyag tartalma pedig biztosítja a télen oly kevés friss vitamin utánpótlását.
A recept rendkívül egyszerű - de nagyon finom! Meg kellett állapítanom, hogy imádott krumplim után ez a vajban karamellizált kerekrépa lesz a kedvenc köretem.



Hozzávalók 4 főre:

1,2 kg kerekrépa,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
3 dkg vaj,
1 kisebb csokor petrezselyemzöld,
só,
1/2 erőleveskocka és 2 dl víz vagy
2 dl húsleves vagy csontleves,
2 cl száraz fehérbor.


A kerekrépát meghámozzuk és kisebb kockákra vágjuk. A vajon megkaramellizáljuk a cukrot, a répát pedig rátesszük. Felöntjük alaplével vagy vízzel és adunk hozzá fél leveskockát. Fedő alatt puhára pároljuk. Mikor már jó, elfőzzük a levet róla, ráöntjük a bort és hozzá tesszük az aprított petrezselyemzöldet is. Újra addig rotyogtatjuk, míg a folyadékot elveszíti. Ha egy kevés marad alatta, az nem baj. Sőt.
Egy serpenyőben vajat melegítünk addig, míg szép barna lesz és karamelles illatot áraszt. Ekkor sózott és borsozott karajszeleteket sütünk benne hirtelen. Én úgy tálaltam, hogy egy szelet hús, ráhalmozva a répa, megint hús, megint répa.A serpenyőben maradt finom vajat - ami a hús sütése után marad vissza - kanalazzuk a répára, mert valami isteni. Kárba ne vesszen. :)
Vegáknak főfogásként ajánlom, párolt rizskörettel.

.

2010. november 11., csütörtök

Moscauer - variációk egy témára

.
Nincs szebb állat, mint a lúd,
nem kell neki gyalogút.
Télen, nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát. 

                                                                   (mondóka)


Megkezdtem a családi ünnepekre való készülődést... Ez jó, mert regement név- és szülinap esik nálunk a nagy ünnep előtti másfél hónapra. Így tudok a sütéssel kísérletezni karácsonyig. Ma kétféle egyszerű sütit készítettem, ami valójában egy, mert az alapjuk azonos. Csak az ízesítés más.
Mindkettőt a Planétás receptkártyákban találtam, csak ez az első variáció ott kifli formában van. A másik a moscauer. Azért is örültem ennek - vagy ezeknek az egyszerű édességeknek, mert tökéletesek a maradék tojásfehérje felhasználásához. Tudom hogy sok sütibe csak a sárgája kell, és egy karácsony előtti sütögetésnél mindig akad fölösleg a fehérjéből. Ráadásul én nem vagyok habcsók-rajongó, egy csöppet sem. De ezek a kis finomságok nagyon jók és gyakorlatilag korlátlan ideig elállnak. Már ha van rá esélyük, ugye... :) 
A darált magfélét (diót vagy mandulát vagy mogyorót vagy datolyát vagy fügét) összekevertem a kristálycukorral, a fahéjjal, majd a tojásfehérjékkel. Egy műanyag vágódeszkára kis halmokat tettem, teáskanálnyiakat. A közepükbe pálinkás meggyet raktam, aztán enyhén nedves kézzel kis golyókat formáztam belőlük. (Készítsünk a kezünk mellé egy tálkában vizet.) Megforgattam szeletelt mandulában és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem egymástól kb. 5 cm-re a kis golyókat. Előmelegített, közepes hőfokon 10-15 percig (barnulásig) sütöttem. Ha nincs rumosmeggyünk, akkor áztassunk be pár órára vagy napra mazsolát rumba, aztán a sütésnél csak keverjük a rumos mazsolát a masszához. A mazsola kicsi, nem érdemes golyóbisozni, csak egyszerűen a masszához kell keverni.
A lényege csak annyi, hogy a magos-cukros keverékhez annyi tojásfehérje kell, amennyi jól összefogja és kissé folyóssá teszi. Ne legyen túl száraz sem, de túl híg sem a massza, mert akkor nem lehet formázni. 
Ha mogyoróból vagy mandulából készítjük, akkor előtte 20 másodpercre dobjuk forrásban lévő vízbe a magokat, aztán már könnyen lejön a héjuk.A mandula szerintem finomabb így, mert elég vastag héja tud lenni. A mogyorót nem muszáj lemezteleníteni, az vékonyabb héjú.
Diódarálóval daráljuk finomra, vagy robotgéppel annyira finomra, mintha darálva lenne. Ez a datolyára és fügére is vonatkozik.
Ha kókuszreszeléket használunk, akkor érdemes venni hozzá egy friss kókuszt, mert intenzívebb íze lesz. Ráadásul a külső borításhoz egy részét lereszelhetjük a vastagabb sajtreszelővel, vagy tökreszelővel, és abba forgathatjuk a golyóbisokat. A kókuszosba ne tegyünk fahéjat. A kókuszdiónál szúrjunk ki 2 lyukat a tetején, ahol amúgy is van rajta. A levet csorgassuk ki belőle egy pohárba. Aztán törjük fel a diót. Csak olyan kókuszt vegyünk meg, aminél halljuk hogy locsog a lé benne.


 

moscauer ugyanez. Annyi a különbség, hogy a tepsibe, a sütőpapírra halmozunk kis teáskanálnyi halmokat és ugyanúgy sütjük, mint a másikat. És ennél a sütinél nem kell darálni a diót, elég ha csak durvára összetörjük. 
 
Amiben még más: rengeteg reszelt narancshéj kell a masszába. Akinek van eltéve narancsos cukra, készítse azzal. Vagy kandírozott narancshéjjal. Körülbelül 10 dkg-nyi masszához kell 1 egész narancs reszelt héja. A moscauer jellegzetesen diós-narancsos. Végül gőz fölött felolvasztott étcsokiba mártjuk az alját. Ennyi lenne. 




Dia említette a kommentekben, hogy Ő a felfőzős receptet szokta készíteni és talán ez az eredeti moscauer, nem tudom.
De leírom ezt is: Hozzávalók: 15 dkg narancshéj (kandírozott is lehet), 30 dkg dió, 30 dkg kristálycukor, 2,5 dl tejszín, 1 vaníliás cukor, 2 csapott evőkanál liszt, csipetnyi fahéj, kb. 2 tábla csokoládé.
A narancshéjat nagyon apróra vágjuk, a diót egy sodrófával darabosra zúzzuk, csak rusztikusra, nem kell apróra. Minden hozzávalót egy lábosban felforralunk, és minimum 2 órán át állni hagyjuk. Vajazott, lisztezett tepsiben megsütjük alacsony hőmérsékleten. Kb. 15 perc kell neki. Mikor még langyos, kiszedjük a tepsiből (később már törik) és olvasztott csokiba mártjuk (vagy bekenjük) az alját.           (Forrás: receptmánia)

Én a fahéjat kihagynám belőle... de ki hogy szereti. Én csak húsokhoz, sós ételekhez kedvelem a fehéj erőteljes karakterét.

Ma Márton napja van. Hoztam egy mesét Nektek. A Lúdas Matyit biztosan ismeritek. De ezt a hangjátékot nem biztos. Ebben Galiba a főszereplő (Benedek Miklós) és nagyon-nagyon jó... Szereplők még: Törőcsik Mari, Garas Dezső, Balkay Géza, Kállai Ferenc. Jó szórakozást! :)



2010. november 9., kedd

Csokoládés kávékrém

..

Hirtelen rádöbbentem, hogy ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz. Egyedül és kövéren halok meg, és mire három hét múlva rám találnak, már félig megettek a farkaskutyák. Vagy Glenn Close-zá változom a Végzetes vonzerőből. Így hát fontos elhatározásra jutottam. Annak érdekében, hogy jövőre ne végezzem ilyen trágya képpel, az Önsajnáló Rádió harmincon túliaknak szóló slágermúzeumát hallgatva, úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az életem. Naplóba kezdek, és elmondom az igazat Bridget Jonesról. A tejes igazságot.
Egyes számú elhatározás: magától értetődően leadok tíz kilót. Kettes elhatározás: mindig bedobom az előző napi bugyit a szennyeskosárba. Ugyanilyen fontos, hogy találjak egy kedves, érzékeny barátot, akivel járhatok és hogy ezentúl az alábbiak közül egyikkel se alakítsak ki romantikus kötődést: alkoholistákkal, munkaholistákkal, viszonyfóbokkal, nagyzolókkal, kukkolókkal, érzelmi fogyatékosokkal vagy perverzekkel. És főleg nem fantáziálok egy konkrét személyről, aki mindezeket megtestesíti. Sajnos ez a személy történetesen a főnököm. És azt gyanítom, hogy különféle, kissé igazságtalan okokból kifolyólag, ő sem fantáziál rólam.
Fogyókúrázni fogok (most már tényleg), hetente háromszor edzőterembe járok, leszokom a dohányzásról, a fényképeket albumba rakom, nem beszélek ki másokat a hátuk mögött, otthon is rendesen felöltözöm, megtanulom beprogramozni a videót, és végre rendes pasit kerítek magamnak. 
 
(Helen Fielding: Bridget Jones naplója)





Ez egy pikkpakk-krém. Villámgyors. Egyszerű. Olyan alkalmakra, mikor csak 20 percünk van a desszertre. Olyan alkalmakra mikor ránk tör az édességéhség. Vagy olyan alkalmakra... tudjátok. Mint a filmekben mikor a főhősnő szerelmi bánatában a nyitott hűtőajtónál, az éjszaka sötétjében kikanalazza nagy lógó pulcsiban vagy méretes férfiingben, mezítláb vagy vastag kötött zokniban (mackómintával vagy norvégmintával) a nagy doboz krémfagyit... :)) Persze főhősnőnk, ha szerelmi bánata van, biztos nem áll neki házilag pohárkrémet gyártani, de ki tudja?! Én már sütöttem éjjel 2 -kor pogácsát is...


Hozzávalók 4 pohárhoz:

3 tojás,
2 dl tejszín,
3 evőkanál porcukor,
1 vaníliáscukor,
5 cl erős feketekávé,
20 dkg étcsokoládé,
1 cl rum vagy whiskey.





A tojásokat robotgéppel fehéredésig és habosodásig felvertem a porcukorral, vaníliás cukorral és csipetnyi sóval. Vízgőzre tettem és innentől kézi habverővel, állandó keverés mellett besűrítettem a krémet. Vigyázzunk, nehogy rántotta legyen belőle... Hamar sűrűsödik. A vizes lábost a tűzön hagytam, mert egy másik kislábosban étcsokit tettem rá olvadni.
Amikor a krém langyosra hűlt, hozzákevertem a kávét és a rumot is. A tejszínt kemény habbá vertem és összekevertem finoman a kávés krémmel. A közben felolvadt étcsokihoz egy nagyon kevés - 2 cl-nyi vizet kevertem. A poharakba tettem krémet, megcsorgattam az olvadt csokival, megint krém, megint csoki. Hűtőbe száműztem 4-5 órára, hogy jól behűljön. (Ha fagyasztóba tesszük, akkor 20 perc alatt lehűl.)




Ennyi lenne. Isteni, nagyon kávés. Főhősnő bánata tán kissé enyhült. Legközelebb Bridget Jones hupikék levesével jelentkezzem... ??  :))

2010. november 8., hétfő

Segítségkérés

Segítsetek, ha tudtok nekem egy kicsit. Meglepődve tapasztaltam, hogy a rendes nagy gépen a képeimnek halványszürke árnyék-kerete van. Míg itt a laptopomon egyáltalán nincs keret. A képek zömét direkt úgy készítem, hogy egyáltalán ne legyen semmilyen kerete. Vagy ha van, azt én teszem rá.

A nagy gépen Firefox 3.6.8 -as verziójú böngésző van újkeletűen. A laptopomon pedig Firefox 3.0.5-ös.

Elképesztően ronda a blog a keretekkel. Teljesen szétcseszi az egész blogarculatot. Azt szeretném kérdezni, hogy nálatok van-e árnyék a képeimen. És hogy milyen böngészőt használtok. Ezt úgy tudjátok megnézni, hogy a "súgó" menüpontban a "névjegy" címszó vagy almenü alatt kiírja.

Pl. a "puliszka" című legutóbbi bejegyzésemben legfölül a kis lábasos kép keret nélküli, lebegős. Nálatok?

És még egy kérdés. Lehet ezzel valamit csinálni? Hol lehet ezen állítani? És miért rak keretet ez a lüke böngésző ha én nem kértem???!!!!!!!!!!

Köszi szépen! Előre is. :)

Puliszka, alias polenta

.
Idehallgass – mondotta azután komolyan –, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szív, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal és az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka! Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet... nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya.-magányosan is. Azt meg kell enni. 

(Wass Albert: A funtinelli boszorkány)

 

A tegnapi igazán finomra sikeredett túróval töltött hústekercsek mellé ajánlottam a puliszkát - vagy olaszul polentát köretnek. Az az igazság, elég ritkán készítem én is, ezért csak utólag jutott eszembe. No majd legközelebb. De ma reggel készítettem egy kis adagot. Abszolút helye van külön bejegyzésként. A puliszka nagyon sokoldalúan szerepelhet az étlapunkon. Akár főételként, akár köretként, akár vacsora vagy reggeli étekként is. A végtelenségig variálható. 
Régen a szegények eledele volt, népélelmezési cikk. Nálunk magyarhonban ugyanúgy, mint akár Mexikóban, akár az olaszoknál. A kukorica valóban nagyon sokoldalú növény. Nagyon tápláló, emellett magas a rosttartalma és nem tartalmaz glutént sem. Tehát lisztérzékenyek, cukorbetegek is bátran fogyaszthatják.
Még egy nagy előnye, hogy roppant gyorsan elkészül, mindössze egy negyedórácska alatt tálalhatjuk.
Emlékszem anyu mesélte, hogy a háború alatt és után szinte semmi más nem volt, csak kukoricaliszt meg dara. Anyu utálta is rendesen, ha jól rémlik soha nem főzött semmit kukoricalisztből vagy darából. Pedig itt nálunk Zalában is igencsak gyakran főztek-főznek puliszkát. Az is mutatja, hogy még mindig népszerű, hogy a piacon sok idős néninél lehet venni házilag készített kukoricadarát. Nálunk itt talán az édes kukoricaprósza a legtöbbször készített étel belőle. Házi szilvalekvárral megpötyögtetve.

Bevallom őszintén, én a puliszkát a lehető legegyszerűbben szeretem a legjobban. Frissen, forrón tányér aljára tenni, aztán jó hideg tejjel leönteni és elkanalazgatni. Nagyon szeretem a kukorica kissé sós ízét a tej lágy, selymes édességével - csak így egyszerűen, a'la nature. Ezt lehet fokozni például reggelire azzal, hogy megszórjuk durvára vágott pörkölt dióval vagy mogyoróval és megcsurgatjuk mézzel is. Hm... tényleg isteni finomság.
A puliszkát kínálhatjuk finoman-lágyan-remegősen, azon frissen-forrón, ahogy elkészült. Vizes kanállal kis galuskákat formázva belőle. Ha egy vizes tányérra kilapítjuk és hagyjuk állni egy órát, bármilyen formára vághatjuk, szaggathatjuk.
Kínálhatjuk így natúran is, de meg is grillezhetjük.
Megadom az alapreceptet, ez szerintem tökéletes így mert frissen elég lágy, de elég neki 1/2 óra állás és remekül formázhatóvá válik. Ha még folyósabban, remegősebben szeretjük, vegyünk le egy keveset a dara mennyiségéből. Ne 10 dkg-ot tegyünk 4 dl vízbe, hanem elég a 8 dkg is. Víz helyett főzhetjük tejben is, teltebb, krémesebb lesz. És a végén, tálalás előtt keverhetünk bele egy kevés vajat is, szintén a krémességén javít. Ehhez a mennyiséghez 1 dkg vajat körülbelül. A puliszka készülhet kukoricalisztből is, vagy liszt-dara keverékéből is.

Alaprecept puliszkához 2 főre:

6 dl víz,
15 dkg kukoricadara,
1/2 mokkáskanál só.

A sós vizet fölforraljuk, aztán egy kézi habverővel hozzákeverjük a kukoricadarát, állandóan keverve hogy ne legyen csomós. Addig kevergetjük, amíg besűrűsödik. Ez körülbelül 5-8 perc. Ha azonnal tálaljuk köretként, vajat is keverünk bele. És víz helyett, ahogy említettem, tejjel is készülhet.
Ezt a lágyabb puliszkát elteríthetjük sűtőedényben, tehetünk rá juhtúrót, sima túrót, friss gomolyatúrót, szalonnapörcöt, tejfölt, sült hagymát, spenótkrémet, stb... Bármivel rétegezhető.
Nálam egy nagyon finom és egyszerű sóskaleves készült régebben puliszkavirágokkal.

2010. november 7., vasárnap

Rukkolás, rikottás hústekercsek



Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielõtt megöregszem,
mielõtt meghalok.

(Ingrid Sjöstrand : Svéd gyerekversek)



Felavattam a vadiúj öntöttvas serpenyőmet. Jelentem: remekül szuperál! :)
Ez a karajtekercs a látszat ellenére nagyon egyszerű és nagyon gyorsan készen is van. Ráadásul egy igazán finom és különleges fogás sikeredett belőle.


Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg karaj (csont nélkül),
25 dkg ricotta túró vagy sima mezei hazai zsírdús túró,
15-18 szem olajbogyó,
5-6 darab aszalt paradicsom,
ruccolalevelek,
1 doboz hámozott, kockázott paradicsomkonzerv,
4 dkg vaj,
2 evőkanál olívaolaj,
1 dl száraz fehérbor,
2 dl alaplé vagy 1/2 erőleveskocka,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
só,
frissen őrölt bors.


A karajt úgy vágtam vékony szeletekre, hogy a hártyájánál kettőt-kettőt egyben hagytam. Így ebből a mennyiségből lesz 6 nagy szelet hús kinyitva. Kiklopfoltam vékonyra, sóztam és borsoztam kissé. A túrót összekevertem karikára szelt olajbogyóval és apró kockákra vágott aszalt paradicsommal. A hússzeleteket beborítottam ruccolalevelekkel, majd tettem rá a túróból is. A két szélén kissé behajtottam a húst és felgöngyöltem. Erős cérnával (horgolócérna) megkötöztem hogy ne essen szét a göngyöleg.
A vaj és olívaolaj keverékén erős lángon jó pirosra körbesütöttem minden oldalán a tekercseket. Aztán hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam nagy lángon elrotyogni. Ezután tettem hozzá a darabolt paradicsomkonzervet, némi vizet, egy kevés húsleveskockát, és cukrot. Először kevesebb cukrot tegyünk bele, mert nem egyformán savanykásak a paradicsomkonzervek, szóval kóstoljunk!
Fedőt tettem rá és hagytam kis lángon párolódni 20 percig. Enyni idő elég is volt neki, a tekercsek omlóspuhák lettek. Tálalás előtt kivettem a húsokat és a madzagokat eltávolítottam a húsokról.
Tipp: Ha van otthon pár szelet papírvékonyra szelt nyers, füstölt sonka is, azt is beletehetjüka  töltelékbe. Hús, sonka, rukkola, olajbogyás-aszalt paradicsomos túró akkor a sorrend.


Tálalhatjuk egyszerűen párolt rizzsel is, de szerintem tökéletes valamilyen jóféle olasz tésztával is, hiszen van a hústekercsek alatt bőven finom paradicsomszósz. De talán a legtökéletesebben a polenta illene hozzá. Vagyis a kukoricakása. Na. legközelebb azzal jövök - még nincs fenn a blogon.
Készíthető csirke- vagy pulykamellből is vagy marha fehérpecsenyéből is. Sőt, hidegtálra is kitűnő maga a hústekercs, de akkor nem szükséges hozzá a paradicsommártás. Csak fehérbor-alaplé keverékében pároljuk meg. 

P.s.: Na nagyon nem ájlávjú. Á, nem is vagyok ideges.... Egy kicsit sem. A blogspot új bejegyzésablakja olyan szuper lett, hogy nem tudom szerkeszteni a bejegyzésemet, csak ha átmásolom egy másik ablakba, mint új bejegyzést. Gratulálok a programozóknak. Őszintén remélem, kijavítják ezt a nem is kis hibát.

2010. november 6., szombat

Kelbimbós krumpliropogós



Egy tokiói
Látogatáskor
Buddha találkozott
Egy gésával.
Amikor énekelt,
A fülemülék felfigyeltek.
Amikor táncolt,
A csillagok megálltak,
Hogy nézzék.
Ajkán
Visszanyerte fiatalságát
Az ész.
Buddha el volt bűvölve.
Gyere a szobámba,
Mondta a gésa.
Kőből vagyok,
Válaszolta a Buddha.
Én is,
Mondta a gésa.

(John Drew, versrészlet)



Múltkorában sikerült regement kelbimbót vennem... Jó része már elfogyott, de még mindig találtam a hűtőben egy kis zacsival.
A kelbimbó eléggé megosztó zöldség. Valaki vagy nagyon utálja, vagy nagyon szereti. Ebben a remek zöldséges krumpliropogósban, amit Vegasztrománia oldalán leltem, nagyszerű volt. A miénkbe került azért egy kis szalonna is, így volt kerek az íze. Egyébként a szalonna szerintem remekül illik ehhez a kicsit kesernyés, erőteljes ízű zöldséghez.


Hozzávalók 2 főre:

4 közepes krumpli (60 dkg),
18 db kisebb kelbimbó,
10 dkg füstölt szalonna,
1/2 fej vöröshagyma,
2 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 evőkanál majoránna,
2 cl száraz fehérbor,
1 tojás,
liszt,
olaj a sütéshez.

A kelbimbót megtisztítottam, negyedeltem hosszában (hogy a kis torzsája egyben maradjon és fogja a leveleket). A szalonnát kis kockákra vágtam és kisütöttem vajon. Kiszedtem a zsiradékból és az apróra kockázott vöröshagymát üvegesre dinszteltem benne, majd visszakerült bele a sült szalonna is és beletettem a negyedelt kelbimbókat is. Felöntöttem éppen annyi vízzel, amennyi ellepte, fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, majoránnával, fedőt tettem rá és hagytam párolódni. Közben a krumplit megtisztítottam, fölkockáztam és sós vízben megfőztem. Leszűrtem, villával csak úgy durván, rusztikusra törtem.
Mikor a kelbimbó megpuhult, levettem a fedőt róla és nagy lángon elfőztem róla a vizet. Meglocsoltam 2 cl száraz fehérborral és forraltam addig, míg ez is lefőtt róla.
Egyébként ez a vajas, szalonnás, fehérboros, majoránnás kelbimbó így magában is isteni volt. El tudtam volna így üresen is kanalazgatni. Tipp: Remek alap ez levesnek is, csak öntsük fel alaplével és forraljuk össze. Szaggassunk bele kis galuskákat, amilyeneket a karalábélevesbe szokás, és egy isteni kelbimbólevest ehetünk belőle. De köretként is tökéletes.
Az áttört krumplihoz hozzákevertem a tojást, aztán a fűszeres, szalonnás kelbimbót is. Pogácsákat formáztam belőle (jól nyomkodjuk össze, hogy ne essen szét a sütéskor), lisztbe forgattam és piros ropogósra kisütöttem közepes mennyiségű olajban.
Melegen is, hidegen is kitűnő. Ezt a krumplipogácsát készíthetjük más zöldségekkel is, szerintem karfiollal, brokkolival, sárgarépával, cukkinivel is nagyon jól működik. Vegák természetesen szalonna nélkül készítsék.