2011. június 20., hétfő

Ribizliöntetes paradicsomsaláta



Vagy az emlékeidből, vagy inspirációból élsz. Ez a két lehetőséged van.

(Joe Vitale, Dr. Ihaleaka Hew Len: Hoponopono)




Kutakodom a ribizlizselé felhasználásának ügyében, mert egy egész hadsereg egy évi táplálásához elegendő mennyiséget főztem be...  Szóval. Lehet enni vajas pirítóssal. Lehet keverni joghurttal és akkor lesz belőle itóka vagy fagyi vagy leves vagy desszert. Lehet sütikbe használni. Lehet vízzel vagy tejszínnel vagy joghurttal higítva húsokhoz (vadhoz és marhához) mártásként adni. Lehet barbeque pácokba tenni grillezésnél. És lehet használni salátaöntetben is. A Casa Moro szakácskönyv számomra kifogyhatatlan inspirációs forrás. Találtam benne egy gránátalmaszirupos paradicsomsalátát, amit átvarázsoltam ribizlisre. Egy kis adagot készítettem, mer'hátha nem ízlik (bár Casa Moro-s receptben még nem csalódtam).
Hát az egyszerű tökmagolajos-olívás kedvenc paradicsomsalátám mellé született még egy kedvenc.

Hozzávalók az öntethez:

2 (kisebb) gerezd fokhagyma,
2 evőkanál ribizlilekvár (zselé),
2-3 evőkanál víz,
só,
frissen tekert bors,
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg (vagy fahéj aki szereti),
4-6 evőkanál extraszűz olívaolaj.
A salátába:
paradicsom,
mandula,
petrezselyemlevelek.

Egy tálkába reszeljük-zúzzuk a fokhagymát, hozzáadjuk a ribizlizselét, annyi kevés vizet, ami olyan olaj sűrűségűre higítja, majd jól szétkeverjük. Adunk hozzá apránként olívaolajat, mindig jól elkeverve az öntetben. Végül sózzuk, borsozzuk, kevés szegfűszeggel ízesítjük.


Egy tálba paradicsomot szelünk, petrezselyemleveleket tépkedünk, s durvára vágott mandulát is teszünk hozzá. Meglocsoljuk az öntettel, finoman átkeverjük. Vagy azonnal, vagy kevés pihentetés után elfogyasztjuk.
Így önmagában is annyira fenséges, hogy rozspirítóssal önálló fogás is lehet. Nyáridényben grillezett sötétebb húsok mellé csodás köret. Ha egészen apróra kockázzuk a paradicsomot benne, akkor pedig egzotikus salsaként tálalható grillezett finomságok mellé. (Ez esetben apróra vágott csilit is tennék bele, elbírja.)

Tipp: a ribizliöntet úgy is készíthető (ha nem tettünk el télire és csak a salátára való mennyiség kell belőle), hogy egyszerűen villával összetörjük a ribizlit, szitán átpaszírozzuk, kissé édesítjük és készen is van.
.

2011. június 18., szombat

Ribizlilekvár bogyózás nélkül és fagyi

.


Gondolhatsz bármit, amit csak akarsz, de a gondolataiddal neked kell együtt élned. 

(indián mondás)

  



Túl vagyok a nagy maratoni befőzéseken. (Eper, málna, meggy, cseresznye.) Ma utolsóként egy nagy vödör ribizlit tettem el lekvárnak. Nagyon-nagyon szeretem. Sütikbe is, kenyéren is, és nagyon finom vadhúsokhoz mártásként is. Azt hiszem messze übereli az áfonyamártást, sokkal ízesebb, pikánsabb. És kiváló télen joghurttal keverve nasiként vagy reggeliként is. Frissen fogyasztva pedig szinte gyógynövény: a citrusféléknél sokszor magasabb a C vitamin tartalma (van benne még B1, B2, B6 és E vitamin), magjai emésztéssegítőek, féreghajtó, lázcsillapító, magas sav és víztartalma miatt kitűnő méregtelenítőszer is.
Többféleképpen is üvegbe lehet zárni ezeket a rubinpiros nyárízű gyöngyöket. Anyu mindig zseléként tette el, hidegen cukorral kikeverve. Az eljárás ekkor a következő: le kell szemezni a ribizlit, majd paszírozón átnyomni, lemérni a kinyert levet, s minden kilogrammra 90 dkg cukrot kell számolni, majd hozzáadni és addig kevergetni lassan, türelmesen, míg a cukor teljesen el nem oldódik. Majd nagyon tisztára mosott és mikróban csírátlanított üvegekbe kell tölteni, a tetejükre folpackot tenni, arra egy késhegynyi szalicilt és jól lezárni a csavaros tetővel. Előnye hogy nincs főzve, így az igazi ízt megőrzi csakúgy, mint a gyönyörű színt. Viszont nagyon édes, mert a hideg eljárás miatt a cukor tartósítja. Azért is lehet így hidegen kikeverve eltenni a ribizlit, mert a gyümölcsök között a legmagasabb pektintartalommal bír. (Valójában szerintem itt is fölösleges a szemezgetés, egyszerűen szárastól át kell paszírozni , aztán cukorral hidegen kikeverni.)




És ahogy én teszem el - mert szeretem egyszerűsíteni a dolgokat, az az igazság: a ribizlit jól megmosom, majd szárastól fölteszem főni. (Aláöntök 1 dl vizet a leégés ellen.) De csak addig, míg egyet rottyan és a gyümölcs levet enged. Ekkor átpréselem gyümölcspaszírozón, majd lemérem a levet és minden kilogrammra 70 dkg cukrot adok hozzá. Újra tűzre teszem és forrás után 10 percig főzöm, majd tiszta üvegekbe töltöm. Tetejükre folpack, arra késhegynyi szalicil, tető és mehetnek szárazdunsztba. Előnye hogy nem kell bogyózni és nem olyan édes, mint a zselé. Színe a főzéstől sötétebb lesz, de íze így is nagyon finom.
A harmadik variáció az, hogy lebogyázod, átpaszírozod, leméred, kilónként 70-80 dkg cukrot adsz hozzá, aztán forrás után 10 percig főzöd, majd üvegezed és szárazdunsztolod. Ezt az eljárást csak terápiás célzattal ajánlom, mert szerintem fölösleges bogyózni.
És készítettem fagyit is belőle, Chili&Vanília receptje szerint, bár sajnos csak jégkására vagyok hitelesítve a kis hűtőmmel, aminek nincs igazi rendes fagyasztója. Pedig gyártanám én a gyümölcsfagyikat sorban, mert imádom... A recept egyszerű: cukrozd le a fél kiló megtisztított gyümölcsöt (ez fokozza erőteljesen a gyümölcs ízét) és hagyd állni míg levet enged egy-két órácskán át. Aztán turmixold össze 2,5 dl joghurttal, cukorral, citromlével (ribizlihez nem kell mert nagyon savanykás gyümölcs) vaníliával (eszenciával vagy cukorral) és kevés alkohollal (ez gátolja meg a tömbbé fagyást). Továbbiakban a fagyikép technológiája szerint járj el. Ha bogyós, magos gyümölcsből van, akkor csak szitán át kell paszírozni és jól összekeverni. Én csak dobozban hűtőbe tettem, így lett a mínusz 6-7 fokon csak jégkása belőle, de így is isteni. Ez minden gyümölcshöz jó recept.

Kétkeréken az étkem, avagy a bicajra pattant szellem no meg fazék esete

.

El kell árulnom magamról egy titkot. Nem tudok biciklizni. Egyenesben még csak eltekerek, de ha már kanyarodni kell... No és a forgalom is zavar. Elég egy szembejövő autó és már lebénultam a bicajon. Belvárosi lányként nőttem fel, így a biciklizés valahogy kimaradt az életemből. Sajnos.





Ti tudok kétkerekűvel közlekedni? Biztosan... és biztos vagyok benne, hogy szerettek is. Egy emberről biztosan tudok, aki szeret. És Ő főzni is szeret. És a kettőt kombinálta. Na így kerültem én is mégicsak kéterékre. Mármint az ételeim fognak helyettem biciklizni Budapest utcáin jövő héten. Bori, a KétkerÉtkem háziasszonya ugyanis biciklivel szállítja házhoz kívánságra az ebédet. Pontosabban Ő főz, segítői bicajoznak. Jövő hétre a receptjeimből válogatott, s ha nem csak a szellemeteket szeretnétek jóllakatni, kóstolhattok a fazekamból is.

A KétkerÉtkem jövő heti menüjét ITT találod. Mindenkinek jó bicajozást, jó étvágyat kívánok! :)




.

2011. június 16., csütörtök

Házi ricotta/orda ...és minden, amit tudni akartál a tejről, csak sosem merted megkérdezni...

.

A tej élet, erő, egészség.





Úgy jártam, hogy megláttam Ízlésszindrómánál ezt a friss házisajtot. Aztán a boltban vettem is tejet, tejfölt hozzá, gondolván jó lesz vacsira rozspirítóssal, paradicsommal, újhagymával, uborkával, paprikával. (Már érik hatalmas biokertemben - az ablakpárkányokon - a mini koktélparadicsom.) Szóval elkészítettem, megkóstoltam (nagyon-nagyon finom) és gyanús lett a dolog. Elkezdtem körbeolvasni a neten sajt, tej, túró témában. Osztán rájöttem, hogy ez (majdnem) nem más, mint az olaszok híres ricottája (csak házilag készítve), illetve az erdélyi orda. A kettő egy és ugyan az. Amit olvasgattam, megosztom veletek is, ha nem baj.
Tehát.
Orda: A sajtgyártásból visszamaradó savó még sok ásványi anyagot, tejcukrot, albuminfehérjét és zsírt tartalmaz. Ha a savót természetes úton megsavanyítják (vagy ecetsavat adnak hozzá), majd 70–90 °C-ra felmelegítik, akkor a savóban maradt fehérjék (laktalbumin) pelyhes csapadék formájában kicsapódnak. Ez a zsendice. A zsendicét sajtruhán átszűrve, 12 órás csurgatás után kapják meg az ordát (albumin savósajt). A friss sajtok közé tartozik. Állaga lágyabb, mint a tehéntejből készült túróé, de ahhoz hasonlóan felhasználható. Romlékony, emiatt csak a frissen készült ordát javasolt felhasználni. (forrás: wikipédia)

Ricotta: Gyakran a pecorino készítése során megmaradt tejsavóból készül a ricotta (ejtsd: rikotta) sajt, ezért sokáig mostoha szerepe volt a sajtok között. Színe fehér, állaga puha, íze édeskés. A ricotta jelentése: "újrafőzött". A tejsavót felfőzik, és a megmaradt masszát újra felmelegítik. Már az ókorban is készítették.(forrás: Mindmegette)

Túró: A túró megalvadt tejbõl (aludttej) készül. Az aludttejet nem egészen forrásig felmelegítik majd a savót leszűrik. A túró állapotát az aludttej minősége, a melegítés módja, a szűrés alapossága határozza meg. A savó elválasztása után keletkező túró egyben sajt-alapanyag.

Panír: indiai friss házi savósajt. A tejből a fehérjét citromlével csapatják ki. Lásd itt bővebben.

Csana: indiai friss házi túró. Citromlével csapatják ki a tej fehérjéjét, ugyan az, mint a panír, csak nem préselik egy tömbbé, hanem meghagyják túrószerű állagát.

Sajtok: A sajt megalvadt tejből (aludttej) készül. A szopós állatok bendőjében természetes úton alvad meg a tej. Egyes helyeken ezért állati bendőben alvasztják a tejet, utánozva a természetes biológiai folyamatot. A tej alvasztása növényi nedvekkel is lehetséges. Például a papája, szója és tök is tartalmaz tejet megalvasztó enzimeket. Iparszerű termelés során állati eredetű oltóanyagokat alkalmaznak.
Az alvadt tejet lecsorgatják, azaz elválasztják a savót a szilárd alvadéktól. A savó, a tej áttetsző vizes fázisa a továbbiakban jégkrémek, ömlesztett sajtok összetevője is lehet. A szilárd alvadékot sózzák, majd érlelik. Az érlelés során alakul ki a sajt íze, ekkor szilárdul meg kérge, benne a laktóz (cukor) és kazein (fehérje) elbomlik. Az érlelés 5 héttől 3 hónapig tarthat, nagy relatív páratartalmú, hűvös pincékben. (forrás itt)

Vaj: Tejszínből vagy tejfölből készítik, ami eredetileg az aludttej készítésekor gyűlik össze annak felszínén. A vajkészítés eljárása során köpüléssel választják el a tejzsírt az úgynevezett írótól. A vaj szobahőmérsékleten szilárd, de nagyon puha, csontfehér anyag.
A vajkészítés alapvető eljárása a köpülés, amelynek során a tejzsírt tartalmazó tejszínt illetve tejfölt 10-16 °C közötti hőmérsékleten erős mechanikai hatásnak teszik ki. (A sűrű bivalytejből készülő vaj esetében előfordul, hogy az erős keverés is elegendő – ez a gyakorlat a magyar kultúrterületen elsősorban Erdélyben honos, ott némely vidékeken a tehéntejből készülő vajat is keveréssel állítják elő). Sokféle köpülőedény létezik, de általában közös jellemzőjük, hogy a tejszármazékot tartalmazó edényben a köpülő dugattyúszerű részét függőleges síkban mozgatják, így tartják állandó mozgásban az anyagot. Lehetséges a zárt edényben való rázással történő vajkészítés is. A köpülés hatására a tejtermékben a tejzsír részecskéi gömböcskék formájában kicsapódnak, ezt az anyagot szűréssel lehet elválasztani az írótól. Ezt követően a vajból további eljárással választják ki a benne maradt írót. A vaj otthoni előállításával azonban továbbra is meg lehet próbálkozni. Az egyik lehetőség, hogy a kereskedelemben kapható habtejszint befőttesüvegbe öntjük, az üveget lezárjuk, és addig rázzuk, amíg a szilárd vaj ki nem válik (utána a kapott vajat lehűtjük). (forrás: wikipédia)

Tejföl: A tejföl tejből, tejszín vagy vaj hozzáadásával, homogénezéssel és tejsavbaktérium-színtenyészettel végzett, alvasztással készült savanyú tejszín. A magyar élelmiszerszabvány szerint a tejföl kizárólag tejből készülhet. A tejföl az aludttej föle, annak zsírtartalma, azaz savanyútejszín. A jó minőségű tejföl színe hófehér, állománya sűrűn folyó, krémes, íze enyhén savanykás. (forrás: wikipédia)

Tejszín: a kihűlt friss tej tetején keletkező tejzsírréteg, melyet fölözéssel elválasztanak a tejtől. 

Aludttej: lactis baktériumok hatására keletkezik. És ezeket a baktériumokat nem adagolják a tejhez, hanem a levegőből kerülnek bele. Ezek a baktériumok is szeretik a meleget, de ha ezt nem kapják meg, akkor is végzik a dolgukat, csak lassabban. Ez idő alatt más nem odavaló és káros baktériumok is belekerülhetnek a tejbe, amik szintén elszaporodnak és teszik a saját, számunkra nem éppen előnyös dolgukat, ezért a joghurt mindig értékesebb és tisztább élelem az aludttejnél.

Kefír: A joghurthoz hasonló módon készül, csak itt nem joghurt kultúrát használnak a beoltáshoz, hanem kefir gomba tenyészetet. A folyamat során mintegy 0,5 %-nyi alkohol is keletkezik.

Joghurt: A joghurt a tejbe adagolt baktériumokat, így főleg Lactobacillus bulgaricust és Streptococcus thermophilust tartalmazó baktérium tenyészet, úgynevezett joghurt kultúra hatására jön létre. A joghurt kultúrával beoltott tejet 5-8 óráig, 40 - 45 oC -on tartják. Azért ezen a hőmérsékleten, mert a joghurt kultúra baktériumjai ezen a hőmérsékleten érzik magukat legjobban, ilyenkor a leggyorsabb a szaporodásuk.
Ha a joghurtot gyárilag készítik, a felhasználandó tejet előtte minden esetben pasztörizálják, amivel azt is biztosítják, hogy a tej joghurttá érlelésének az ideje alatt gyakorlatilag csak a joghurt kultúra baktériumai szaporodnak el, a tejben lévő szennyező vagy káros baktériumok nem. A folyamat során a baktériumok a tejcukor egy részét tejsavvá alakítják át, a fehérje pedig megalvad. (forrás itt)

Vajkultúra vagy író: A régi időkben semmi sem veszett kárba a háztartásokban, még a köpülés után megmaradt lé sem. A levegőben található természetes baktériumokkal keveredve összesűrűsödött és jellegzetes, kellemesen savanykás íze lett. Az így keletkezett író remekül szolgált édességhez, palacsintához és péksüteményekhez.A napjainkban kereskedelmi forgalomban található író speciális erjesztő baktériumot tartalmaz. Pasztörizált édes teljes tejből, fölözött tejből, vagy zsírmentes tejből készítik. Miután a baktériumkultúrát hozzáadták a tejhez, 12-14 óráig fermentálni hagyják alacsony hőmérsékleten (optimálisan 20°C). Országtól és gyártótól függően sózhatják is.(forrás itt)





Nohát, akkor jöjjön a házi ricotta/orda receptje.

Hozzávalók:
1 liter kimért 3,6%-os teljes tej,
1 nagy dobozos tejföl vagy kefír,
gézanyag,
szűrő.
Plusz fűszerek az ízesítéshez tetszés szerint.

A tejet fölforraljuk, majd félrehúzzuk a tűzről és belekeverjük a tejfölt vagy kefírt. Kicsit kevergetjük aztán hagyjuk pár percig pihenni, hogy minden fehérje kicsapódhasson. Pár perc után egy magasabb fazékra szűrőt teszünk, bele egy gézanyagot vagy vászonanyagot vagy konyharuhát és beleöntjük a lábos tartalmát. Hagyjuk kicsöpögni - fél óra, egy óra elteltével készen is van. Ha ízesíteni akarjuk, azt a szőrőben, rögtön az átöntés után tegyük: sózzuk, fűszerezzük, jól keverjük el a hozzáadott sót és fűszereket a friss túrószerű masszában. Később már viszonylag megszilárdul.
Ha nem sózzuk és fűszerezzük, édességekben is használhatjuk, sózva-fűszerezve kitűnő friss házisajt. Nekem egy literből tejföllel keverve 37 dkg ricottám lett, kefírrel keverve kevesebb. A tejfölös krémesebb, lágyabb lett, mint a kefíres. Ára így tejföllel 420 forintra jött ki, ami kilós árra számítva kb. 1070 forintot jelent. Fűszerként sót, kevés köménymagot és újhagymaszárat tettem bele és durvára tört színesborsba forgattam.
Ami még érdekesség: rendszeresen készítek panírt is, vagyis az indiai változatot. Az sokkal masszívabb, gumiszerűbb állagú, ezért jobban is préselhető és kitűnően grillezhető, süthető sajt. A ricotta viszont nem grillezhető, mert szétesik, kissé meglágyul. Pedig csak nüansznyi különbség van a készítésükben.
Néha vettem szarvasi ricottát, de aztán le is szoktam róla, mert minősíthetetlenül rossz szerintem. A félkilós, átlátszó nylonzacskósra gondolok. Rettentően száraz, nem jó. Én most jöttem rá, milyen krémes, lágy és finom az igazi ricotta, most értettem meg, miért lelkendeznek az erdélyiek az ordáról, hogy az milyen finom. Most már én is tudom. :)

Tipp: a kicsöpögött savót véletlenül se öntsük ki, remek kenyereket, kalácsokat, péksütiket készíthetünk vele.

.

2011. június 15., szerda

Pirított kenyér cseresznyével (visne ekmegi)


a fejedből
a testedből
a szívedből 
fakadnak e szavak 

valóságoddal telve

a te szavaid anyám
a te szavaid szerelmem
a te szavaid barátom

szomorúak voltak
keserűek
tele reménnyel
bátrak voltak
hősiesek -

emberiek voltak a szavaid

                                                  (Nâzım Hikmet Ran)


Két napja kis sem látszom a cseresznyézésből-meggyezésből. De ma délben végeztem és ha má' annyi cseresznyét kimagoztam, hát süti is készült egy kevésből. Egy ehhez hasonló recept már megtalálható nálam, az sütés nélküli változat és angol. Ez egy sütött verzió és török, úgy híjják visne ekmegi, vagyis pirított kenyér cseresznyével. Mondhatom, az eddig készített cseresznyés sütijeim közül ez lett a kedvenc. (Na jó, a boszorkányos cseresznyetorta is nagyon finom.)

Hozzávalók 1 kis (15 cm-es) tortaformához:

50 deka kimagozott cseresznye
1 citrom reszelt héja
8 szelet szikkadt kenyér
1 kis darab fahéj
3 deka vaj
2 csomag vaníliás cukor
10 deka cukor
2 evőkanál víz
1/2 citrom leve

A cseresznyét összekeverjük a cukorral, citromhéjjal, fahéjjal és vízzel, majd felfőzzük.
A vajat felforrósítjuk, a kenyérszeleteket megpirítjuk benne, majd egy tűzálló tálba tesszük. Amikor a cseresznye már sűrű, ráöntjük a kenyérre. Előmelegített sütőben megsütjük, majd megvárjuk, amíg kihűl. Szeletelve, vaníliás cukorral meghintve tálaljuk.
Ez az eredeti recept. Én kalácsszeletekkel készítettem (csak mert úgysem volt itthon kenyér és a kis fonott kalács éppen méretes ehhez a sütihez) és egészen torta-formára, mert így pont elfogyott a felszelt kalács.
De valóban tökéletes az eredeti recept, csak egy réteg pirított kenyér, rá a fölfőzött cseresznye és be a sütőbe.
A cseresznyét én a vanílián, citromleven kívül csipet sóval és 7-8 szem (nem egész, csak 7-8 kis fekete szemecske) összezúzott kardamommaggal is ízesítettem és a fahéjat kihagytam belőle, mert édességekben egyszerűen nem bírom megenni ezt a fűszert, csak sós ételekben szeretem. Nagyon finom lett így a cseresznye, máskor is így fogom ízesíteni. Kardamom helyett jól illene még hozzá a rózsa- vagy narancsvirágvíz is szerintem.

2011. június 14., kedd

Mézes sült császár

.
– Egy joghurtot kérek!
– Jéggel?
– Szalonnával; sok szalonnával.
                                                                   (Lusta Dick a Macskafogóból)




A tegnapi ebédünk második fogása a jéghideg gyümölcsleves után (amit most meggyből, cseresznyéből, ribizliből és málnából készítettem és halleluja de finom...). Reggel gyorsan megsütöttem, aztán kimentünk a hegyre cseresznyét, meggyet, málnát szedni. Tegnap kimagoztam egy nagy kosár cseresznyét, és még vár rám egy nagy kosár meggy...

Recept a képen. A császárt sózd be, kend be mézzel elkevert olívaolajjal, a bőrét irdald be 2 centinkét, a résekbe tegyél fokhagymaszeletkéket, rozmaringágacskákat, tedd tálba, önts alá fehérbort, tégy mellé még fokhagymagerezdeket és rozmaringot, szórd meg reszelt citrom héjával (ez lemaradt a képről mert sütőbe tétel előtt jutott eszembe és a fotózás után), fedd le alufóliával, tedd sütőbe és 180 fokon süsd másfél óráig. Végül vedd le a fóliát és hagyd megpirulni. Ha nagyon elpárologna a bor alóla, keveset önts alá, hogy a finom fokhagymagirizdek ne égjenek meg.




Tálald mini újburgonyával, fejes salátával. De hidegen is kitűnő. (Menek meggyet magozni... )

2011. június 12., vasárnap

Epres rétes házitésztával és végre a természet lágy öle...

.


Csung Langnak, egy idős férfinak, kinek neve azt jelenti, hogy „a Szikla Mestere", volt egy kis birtoka a hegyekben. Egy napon úgy esett, hogy Csunglang elveszítette egyik lovát. Jöttek a szomszédok, hogy szerencsétlensége hallatán kifejezzék neki együttérzésüket. Az öreg azonban azt kérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség az, ami engem ért? - És lám: néhány nappal ez után visszatért a ló, magával hozva egy sereg vadlovat. Ismét megjelentek a szomszédok, s gratulálni akartak neki az őt ért szerencséhez. A hegyi öreg azonban megkérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencse az, ami engem ért?
Amióta ilyen sok ló élt a birtokon, az öreg fia rákapott a lovaglásra, s egy nap eltörte a lábát. Megint eljöttek hát a szomszédok, hogy ismét részvétet nyilvánítsanak. És az öreg újfent így beszélt hozzájuk:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség, ami történt?
A következő évben bizottság érkezett a hegyek-be a „Szálfa Termetűektől", hogy jókötésű férfiakat válogassanak a császár csizmahúzó szolgái és gyaloghintóvivői közé. Az öreg fiát, aki még mindig húzta a lábát, nem vitték el.
Csunglang nem fojthatta vissza mosolygását.

(Herman Hesse: Kínai parabola)





Tegnap végre kijutottunk a hegyre családilag. Egyik húgom 40. szülinapját és egyben nagymamává válását ünnepeltük. Meg a jóidőt, a jó levegőt - öröm volt kint lenni végre a lakás bezártsága után. Mindenből rekordtermés ígérkezik. A fák roskadoznak a cseresznyétől, meggytől, körtéktől és mandulától, a ribizli- és málnabokrok csak úgy piroslanak. Csodás látvány. Bográcsban készült pincepörkölt (amit elfelejtettem lefotózni) uborkasalátával, és még mielőtt kimentünk, reggel sütöttem 6 rúd rétest, eprest meg epres-túróst. Ildinyónál találtam a receptet. Ez egy egyszerűsített rétestészta, nagyon gyors összeállítani és kinyújtani, és még az olyan antitalentum sütögetőknek is, amilyen én vagyok - szóval még nekem is egyszerű volt megcsinálni. Semmi bajom a bolti réteslappal, sőt... jobban szeretem mint a házi nyújtott rétest. Viszont adódott már úgy, hogy rétest sütöttem volna mert volt bőséggel gyümölcs, káposzta, tök, de éppen nem volt nyitva bolt a közelben és nem volt itthon réteslap. Na ez a változat ilyen esetekre kiváló. Meg hát most tényleg a rétesszezon kellős közepén vagyunk, annyiféle gyümölcs érik, ami belevaló.

Hozzávalók 6 rúdhoz:

30 dkg liszt,
1 tojás,
175 gramm tejföl.
A kenéshez:
10 dkg vaj ( vagy zsír),
2 csapott evőkanál liszt.
A töltelékbe:
bármilyen gyümölcs vagy túró vagy
tök vagy káposzta, stb....

A lisztet összegyúrtam a tojással és a tejföllel szép simára, majd kinyújtottam és megkentem a lisztes vajjal, aztán csigába föltekertem. (Ildinyó 4 gombócra javasolta vágni, én 6 darabra szeltem és így pont tepsi méretű és jó vékony lapokká sikerült kinyújtani.) Tehát feltekercseltem a lisztes vajjal megkent tésztalapot és 6 felé vágtam. Letakarva hűtőbe tettem míg előkészítettem a töltelékeket. Az epret leszáraztam, mostam, negyedeltem. A túrót kikevertem tojássárgájával, kevés tejföllel, vaníliás és sima cukorral, csipet sóval.




A tésztagombócokat téglalap alakúra, tepsi hosszúságúra és jó vékonyra kinyújtottam. Megszórtam csíkban édes morzsával, ráhalmoztam a morzsacsíkra az epret, cukroztam és feltekertem. Ez a sima epres. A túrósnál is megszórtam csíkban édes morzsával a kinyújtott lapot, ráhalmoztam a túrótölteléket, erre a negyedelt epreket, kissé cukroztam és feltekertem. Kivajazott nagytepsibe tettem őket, a tetejüket megkentem olajjal (vagy olvasztott vajjal is lehet) és 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöttem. Végül porcukroztam őket.





Piros, bogyós, kerek, édes, ízes, szépséges... gyümölcsök.





A rózsakapu, virágok és Csiki kutya. 





Itt készült az ebéd (amit elfelejtettem a nagy beszélgetésben lefotózni) és részlet a kertből napozóággyal, kőrakással és a terasz sarkával. 



 


Sörök, borok és lengőtekeverseny, némi okítással, hova is kéne célozni...


 

Nyuszi, a kétszínű szemű cicalány. Bal szeme kék, a jobb borostyánbarna. (Úgy tűnik karmikusan vonzzuk a családba a hófehér és fekete cicákat...)




Hinta a cseresznyefán és látkép a városközpontról.




Púpos, az egyik teknős aki nagyon fotogén, a cseresznyetermés köbö 1 ezreléke, a rózsalugas a házzal (ablakában pincében lelt ókori korsóval) és a fenyőfán toboz helyett ilyen lámpa terem... 

2011. június 9., csütörtök

Tapasztalataim a házitészta készítésről

.


Nem olyan régen sikerült a bolhán vennem egy jó kis olasz tésztagépet. Azóta tudom, hogy nem tudom, hogy élhettem nélküle?! :) Remek kis szerkezet és mióta megvan, csak házitésztát ettünk. Több módszert, receptet is kipróbáltam.
1. Eddig nem voltam jó barátságban a réteslisztekkel, nem is használtam semmihez sem. Viszont a házi tésztaához jó, állagát javítja, könnyebb dolgozni vele. Ez leginkább akkor igaz, ha nem kapunk jó minőségű finomlisztet.
2. A legeslegjobb a durum rétesliszt. A legfinomabb tészta fele sima fehér lisztből, fele durum réteslisztből sikerült. Ráadásul a színe is csodaszép sárga, állaga még jobb, mint a sima búzalisztes tésztáé.
3. Kipróbáltam a mostanság divatos "minden 10 dkg liszthez 1 tojás" tésztát is és nekem nagyon nem ízlett. Iszonyúan tojás íze van, a tésztaízt nekem teljesen elnyomja, úgyhogy ezt a verziót teljesen elvetettem. Nem beszélve arról, hogy nagyon tojáspazarló. Egyébként a bolti tésztákon feltüntetett "4 tojásos", "8 tojásos", stb... megjelölés azt jelenti, hogy 1 kg liszthez mennyi tojást adtak. Egyedül a cérnametéltet jó sok tojásosan készíteni.
4. A legjobb tészta így készült: fele jó minőségű fehér búza finomliszt, fele durum rétesliszt. Minden 20-35 dkg liszthez 1 tojás megy és annyi víz, amivel kemény, de jól gyúrható tésztát kapunk. Kinyújtás előtt pihentessük a tésztát 20 percig, könnyebb lesz dolgozni vele. Só nem kell a tésztába, az a főzővízbe megy, amibe nem kell olaj, csak só. Annyira kell sósnak lennie a víznek, mint a tengernek. Tengertjártak előnyben. :) Tehát ha négy főre készítünk házi tésztát, a fél kiló liszthez csak 2 tojást adjunk, a többi víz legyen. Az 5-ösön nyújtott tésztát felforrás után 2-3-4 percig főzöm - attól függ, mennyire kemény tésztát gyúrtam.
5. Ha túl vékonyra nyújtottam, nem hasonlított a házi tésztára, olyan bótis lett. Tehát én 5-ig nyújtom csak ki, egyedül a raviolihoz használom a 6-os fokozatot, és a cérnametélthez a 7-es fokozatot. Cérnametélt készítésekor viszont a 10 dkg liszthez 1 tojás változat a nyerő, különben könnyen elázik a levesben a vékony tészta.
6. Próbáltam csak durum daralisztből is, tojás nélkül. Nem volt rossz, de a kevert lisztes, kevés tojásos változat jobban ízlett, kezelhetőbb volt.
7. Friss tésztából többet kell számolni mint a bolti tésztából, hiszen az száraz, a víztartalom nincs benne a súlyban. Fél kg bolti tészta négy embernek elég. Friss tésztánál 15-20 dkg lisztet mérek személyenként a tésztához.

Hát erre jutottam házi gyúrt tészta ügyben. Ne is várjatok milliliterre megadott folyadékmennyiségeket és egyebeket. Tésztát gyúrni megtanulni amúgy is csak a gyakorlatban lehet, érzésből kell csinálni.
Mai ebédünk van a képeken: darás tésztát ebédeltünk, idei friss eperlekvárral. :)

2011. június 7., kedd

Jéghideg citromos paradicsomleves

.

Az öt tiglio, vagyis hársfa nem hoz gyümölcsöt. Árnyékot adnak a ház melletti széles teraszon, ahol hűsölhetünk, amikor a tűző nap nem engedi, hogy a ház teraszán lebzseljünk. Szinte minden nap a hársfák alatt ebédelünk. Virágaik gyöngy fülbevalóhoz hasonló bimbókból bomlanak ki - mind az öt fa szinte ugyanazon a napon bontotta virágát, és illatukkal betöltik a völgyet. Virágzáskor az emeleti teraszon üldögélünk alig pár méternyire a hársaktól, és próbáljuk azonosítani az illatot. Szerintem olyan, mint a vegyesboltban a parfümrészleg illata. Ed szerint Syll bácsi használt ilyen illatú hajzselét. Mindenesetre a környék összes méhét ide vonzza a hársak illata, még este is szorgoskodnak, mikor mi már kávézunk. Olyan hangon döngicsélnek, mintha egy egész hadsereg közeledne.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)




Azt hiszem már párszor említettem, hogy a kedvenc műfajom a leves. Legyen akár tél, akár nyár. Ilyenkor persze a könnyű, szinte üdítőital-számba menők a nyerők.
Ez most a "végtelenegyszerű" kategóriájába tartozik, viszont fordítottan arányosan jóízű és finom. Polcz Alaine receptje.

Hozzávalók 4 főre:

1 liter paradicsompüré vagy 1,5 liter paradicsomlé,
1 egész citrom héja,
8-10 db szegfűszeg,
só,
méz ízlés szerint,
1,5 dl tejszín,
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő.

A paradicsompüréhez hozzáadtam 5 dl vizet, hogy normále sűrűségű legyen (a paradicsomléhez nem kell víz), tettem bele sót, mézet (lehet egészen fanyarra is, de egészen édeskésre is készíteni - minkét változatban finom, a szánk íze szerint), egy egész citrom körben egyben levágott héját, szegfűszeget és forraltam 10-15 percig, hogy átvegye az ízeket. (Akinek van citromlevele, azzal is ízesítheti vagy citromfűvel is kitűnő íze lesz, bele is főzhetjük, majd eltávolítjuk, tálalásnál friss levelekkel díszítjük a levest.) Végül hozzáöntöttem a tejszínt is, újra kóstoltam és ha kellett még sót, méz, adtam hozzá. Mikor újra felforrt, fél deciliter hideg vízben elkevert 1 csapott evőkanál kukoricakeményítővel besűrítettem. Aztán eltávolítottam a fűszereket belőle, nehogy megkeserítsék a levest. Hagytam hűlni, majd hűtőbe tettem.
Jégbe hűtve tálaljuk.
Kerti-paradicsom idényben természetesen készítsük friss paradicsomból: paszírozzuk ki, aztán a többi mint fent.
Tipp: Ha tartalmasabban ennénk, főzhetünk bele rizst, vagy árpagyöngyöt vagy kölest, tehetünk bele pirított vagy natúr kukoricakását (polentát) is, szikkadt kenyérdarabkákat is.

Még gyűjthető a hársfa virágja szárításra. Ne út mellől szedjük, hanem tiszta, védett helyekről. Teája kitűnő  meghűlésre, valamint nyugtató is, csakúgy mint a méze.

2011. június 5., vasárnap

Fehérboros, rozmaringos szarvasragu

.

All'alta fantasia qui manco possa;
ma gia volgeva il mio disio e il velle,
si come rota ch'igualmente e mossa,
l'Amor che move il sole e l'altre stelle

(Dante Alighieri: Divina Commedia, Par., XXXIII. 142-145)


(Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.)





Kedvenc olasz szakácskönyvemben találtam a receptet. Mivel vadhúst a múltkori pörköltig nem készítettem még, kissé bátortalanul állok még hozzá. Ezért kerestem receptet és találtam is. Bárányból írta a könyv, de szarvasból is nagyon finom lett.


Hozzávalók 4 főre:

1 kg szarvas apróhús,
30 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi),
5 gerezd fokhagyma,
1,5 dl száraz fehérbor,
6 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
néhány ágacska friss kakukkfű (szárított is jó),
1 ágacska friss rozmaring,
1 evőkanál szárított majoránna vagy oregano,
só,
frissen őrölt bors.

A húst tisztítás után felkockáztam. A vöröshagymát és fokhagymát úgyszintén, jó apróra. A lábosba tettem 2 dkg vajat, 1 evőkanál olívaolajat és jól felhevítettem, aztán a húskockák harmadát hirtelen pirulásig átsütöttem rajta. Ezt még kétszer megcsináltam - azért kell, hogy a hús piruljon és ne főjön, mert ha egyszerre tettem volna az edénybe, levet engedett volna, mert nagyon lehűtötte volna a zsiradékot.
A visszamaradt zsiradékon (ha nem maradt akkor öntsünk még olívaolajat, kevés vajat az edénybe) kevés sóval üvegesre dinszteltem a hagymákat, majd beletettem a húskockákat is, fűszereket is (rozmaringot nagyon apróra vágtam), sóztam, borsoztam és felöntöttem fehérborral. Fedő alatt kis lángon pároltam a hús puhulásáig. Időnként meg kell keverni és pótolni az elfőtt folyadékot borral vagy vízzel.
Én a húskockákat kissé megszórtam liszttel és úgy sütöttem ki, ezért a szaftja nagyon jó sűrű lett. Viszont ez azzal járt, hogy 5 percenként kevernem kellett, mert különben lekapta volna a szaftot a liszt miatt. Szóval ha nem akartok sűrűn keverni, ne lisztezzétek a húskockákat, ha sűrűbb szaftot akartok akkor igen.




Körete lehet: házi metélt, polenta, aprócska újkrumplik parázspirosra sütve vajon vagy friss kenyérlángos (focaccia). Írja még hozzá a könyv, hogy sült paradicsomszeletekkel kínáljuk, paradicsom szezonban ki fogom próbálni, mert biztosan finom hozzá. A paradicsomot centi vastag karikákra vágjuk és olívaolajon nagy hőmérsékleten hirtelen meggrillezzük. Sózzuk-borsozzuk.


2011. június 4., szombat

Az ország 100 legjobb étterme

.

Most olvasom a Food and Wine oldalon "az Év Étterme" díjjal jutalmazott éttermek 100-as listáját. És van benne egy zalaegerszegi díjazott is, a Piac Bistro. A kép a konyhaablakomból készült. Sajnos még nem voltunk, talán a nagy távolság miatt? :) Félre a tréfával, sok jót halottam már a Piac Bistro-ról és ezek után már muszáj lesz egy vacsorát is elkölteni náluk. Szégyen gyalázat, hogy csak az abalakból hallgatom és nézem éjjelente a csivitelő-nevetgélő, elégedetten távozó vendégeket cigizés, borkortyolgatás és mélázás közben. Pedig a tulajdonos srácot sokszor látom a piacon, sokszor vásárolunk egyszerre ugyanannál az árusnál. Szóval nem csalás, nem ámítás, "nomen est omen", valóban helyi alapanyagokból főznek. Ha erre jártok, térjetek be, ne hagyjátok ki.




A minap egy barátosnémmal elmentünk csevegni a város egyik legismertebb, régi vendéglőjébe, mert van kerthelysége. Az étlap 20 éve változatlan. Limonádé nincs, de van fanta citrom, friss citromkarikával, szódával higítva. Nem akartam kekeckedni, hogy ha van citrom is, meg szóda is, meg cukor is, akkor mi van a limonádéval? Khm.
Inkább hagyjuk.
Aztán itt van egy szintén tőlünk 20 méterre lévő másik étterem is, ami tavaly nyílt. Annak is van kerthelysége, ami nagyon hangulatos. De a konyhája? Nézem az étlapot: velencei csirkemáj. Rendben. Kihoznak egy sima rántott csirkemájat, kőkemény panírban. Kérdezem: ez mitől velencei? Hát nem tudják, de így jobban hangzott. Na ez már fizikailag is fájt.
És a sort még folytathatnám hosszan. Na ezért örülök a Piac Bistronak, mert égetően szükség van szerény városkánkban egy jó étteremre. A saját konyhámon kívül is.

Ahogy írom a sorokat, sok gondolat jön, egyik szüli a másikat. Ez a három és fél év gasztroblog írás nagyon sok mindenben formált engem is. Elkezdtem még komolyabban érdeklődni a gasztonómia iránt. Sok új ételt kipróbáltam - bár azelőtt sem a klasszikus gulyás-pörkölt-rántotthús szentháromsága uralta a konyhámat (nem mintha bármi baj lenne velük) -, valamilyen szinten megtanultam fotózni és képet szerkeszteni. Sokat nézem a paprikát is. Szakácskönyvet viszont nem vettem azóta sem. Engem is megérintett a divathullám, ami a globalizálódásnak köszönhető: bármilyen alapanyaghoz könnyen hozzájuthatok és bármit megfőzhetek. Ez eleinte nagyon lelkesített, de az évek során most már eljutottam odáig, hogy az a különleges, ami egyszerű, itt termő szezonális alapanyagokból készül a saját idényében. Bevallom őszintén, ha bármennyi pénzt elkölthetnék, akkor sem az elegáns éttermeket választanám szuper séfekkel, hanem az egyszerű kiskocsmákat, bisztrókat, házi kifőzdéket, kockás abroszos kisvendéglőket keresném, ahol jó az étel, jó a kiszolgálás, van kisfröccs és kovászos uborka házizsíros kenyérrel (és ahol bármikor egy igazi jó csípős lecsót összedobnak nekem ha azt kívánom) nyáron, jó borok és frissen sült kenyér lesütött fűszeres májjal télen, ahol bármikor egy igazán jó pörköltet ehetek galuskával vagy dödöllével, ahol nem akarnak mindent újragondolni, hanem egyszerűen és kreatívan állnának hozzá a finom házias ételekhez. Ahol jóféle házi sütiket lehet enni. Na ez még egy másik nagy hiányosság a városunkban. Sok cukrászda van, de mind egykaptafa. Nincs egy nagyi-sütije jellegű házi süteményeket készítő és áruló hely sem.
Szóval eljutottam odáig, amiért az olasz konyhát is a világörökség részének nyilvánították. Egyszerűség, letisztultság, tiszta, őszinte ételek, semmi faxni, csilivili, ígykutyulomúgykutyulom (mégis mákos guba a guba) variálás. Az "újragondolást" űzzék a  sztárszakácsok, ő dóguk. De úgy főzni egyszerű, helyi ételeket hogy mind a tíz ujjad megnyalod utána (és még tízzel is ezt tennéd ha lenne), nagyokat sóhajtozol s tudod, sosem felejted el ezt az ételt - számomra ez a művészet. Én csak egy egyszerű, hétköznapi háziasszony vagyok, s az is maradok. Ilyen evések élnek emlékeimben a balatoni nyaralások kapcsán, a hegyen végzett munka után a bográcsban rotyogó pörkölt illatát érezve, anyukám nagy karácsonyi lakomáit, húsvéti ételeit felidézve. Az egyszerűség dícsérete, s maradok is ennél, azt hiszem. De szeretek más népek receptjei között kutakodni, ötleteket meríteni olyan alapanyagokból készülő ételeknél, melyek itt is megteremnek. Nagy inspiráció számomra az arab és mediterrán konyha. De a jó magyaros ízeket mindig is meg fogom tartani, mert ezen nőttem fel és mert szeretem.

No de nem elmélkedek többet, irány a piac! :)  (Mer' nem lesz belőlünk semmi, oszt ki főzi meg az ebédet?! )

2011. június 1., szerda

Hideg zöldfűszeres tökleves forró napokra

.

A nyári ebédekhez nélkülözhetetlen egy hosszú tavola. Most, hogy elkészült a konyha, nekünk is kell egy kerti asztal. Minél hosszabb, annál jobb. Egyrészt azért, mert a heti piacon mindig túlságosan megrakom a szatyrokat, másrészt azért, mert gyakran toppannak be barátok, ismerősök - az otthoni barátaink, a rokonaink barátrai, akik csak beköszönnek, ha már erre jártak, meg az itteni új barátaink, akik természetesen magukkal hozzák az ő barátaikat is. Ilyenkor pár marékkal több tésztát zuttyantok a fazékba, kihozok még néhány tányért és poharat, meg pár széket. Az asztal és a konyha kötelez.
Alaposan átgondoltam, mekkora legyen az asztalom és milyen. Ha gyerek lennék, bemászhassak a végtelenül hosszú asztal alá a sárga fénybe, és megbújhassak az abrosz menedékében. Hallgatnám a hangos nevetést az asztal körül, a poharak koccanását, a felnőttek beszédét, a "Salute" és a "Cin-cin" vándorlását körbe-körbe; bámulnám a lábakat, a hőség miatt felhajtott szoknyákat. Egy ilyen asztal körül egy kutya is nyugodtan rohangászhat. Az asztal végében mindenképpen lenne egy hatalmas váza, melyben elférne az összes virág, amely nyílik a vidéken. Az asztal éppen olyan széles lenne, hogy középen kézről-kézre lehessen adogatni a tálakat, de elférnének rajta a felgyűlő boros és ásványvizes palackok is, meg a hideg vizes tál, melyben a szőlő és a körte hűl. És lenne helye egy letakarható tálnak is, melyben ott pihen a gorgonzola és a caciotta, egy helyi lágy sajt. Az olajbogyó magját a hátuk mögé dobhatják a vendégeink is. Egy ilyen asztalhoz vagy pasztellszínű, például világoskék kockás vagy zöld-piros skótkockás abrosz való, semmi esetre sem hófehér, mert attól káprázik az ember szeme. Azért is fontos, hogy elég hosszú legyen az asztal,, mert akkor nem kell folyamatosan ki-be rohangászni a konyhába, mindent ki lehet hozni egyszerre. Egy ilyen asztal minden élvezetek legnagyobbikát nyújtja: az elhúzódó ebédekét a fák árnyékában. A szabad levegő könnyeddé, lazává, szabaddá tesz. Ilyenkor az ember saját maga vendége - ez a legjobb a nyárban, ilyen az igazi nyaralás.
(......) A szabadban elköltött hosszú ebéd után csak egyetlen dolog következhet: a szieszta. A nappalt kettéosztó háromórás ájulás tökéletesen logikus. Hóna alá csapja az ember a Piero della Francescáról szóló könyvet, és irány az ágy.

Abban biztos vagyok, hogy fából készült asztalt szeretnék. Felhívtuk Marcót és Rudolfót, a szerény, csöndes asztalosokat. Mindig jól szórakoznak rajtunk, amikor itt dolgoznak. A tíz személyes, festett asztal ötlete váratlanul éri őket. Ők a gesztenyepáchoz vannak szokva. Biztos, hogy azt akarjuk? Látom, hogy lapos pillantásokat küldenek egymás felé. Két év múlva át kell festeni...! Nem praktikus. Vázlatot is csináltunk Eddel, és a festékminta is megvan. Sárga.
Négy nap múlva már hozzák is az asztalt, befestve. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsak voltak, hiszen mindig nagyon sok a munkájuk. Nevetnek. Szerintük az asztal világítani fog a sötétben. Hát, tényleg jó erős a színe. A helyére állítják, oda, ahol a legszebb a völgyre nyíló panoráma. Az árnyékban tényleg ragyog a sárga, csábít, hogy hozzuk a poharakat, a tálakat, a gőzölgő ételt, a gyümölcsöt a kiskosárban, a friss sajtot a szőlőlevélben.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)





Megint sikerült rábukkannom egy nagyon egyszerű, ugyanakkor könnyű és finom hideg zöldséglevesre, mely a forró nyári napokra kitűnő fogás lehet. Egészen mást kerestem... és épp volt egy minitök a hűtőben. A sors útjai kifürkészhetetlenek, ugye. :) Tavaly a hideg uborkalevesnek is nagy sikere volt...
Beírom ide az eredeti receptet, amit a Terebessen találtam. A leves az üzbég konyha remeke.


Hozzávalók 4-6 főre:
 
40 dkg tök (tisztítva)
4 dl víz
1 pohár rizs (2 dl)
2 l tej
1 kávéskanál só
10 dkg vaj
só, bors, sáfrány,
kapor ízlés szerint.
A tököt lehéjazzuk, megmossuk, kimagozzuk, kockára vágjuk. Egy fazékba tesszük a vajat, a megmosott rizst átpirítjuk rajta üvegesedésig, majd hozzáadjuk a tökkockákat, felöntjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, sáfrányt, kaprot hintünk bele.
Félig megfőzzük.
Majd ráöntjük a tejet és tíz percig együtt főzzük.
Ezután jégre téve lehűtjük.


Ez az eredeti recept. De lehet ezt variálni is.
Tippek: más zöldfűszerekkel is készíthető szerintem. Pl.: menta, bazsalikom, kakukkfű, citromfű, lestyán, metélőhagyma, fokhagyma, újhagyma, tárkony lehet még a fűszere. Egyszerre csak egyet használnék, a leves egyszerűségéhez nem illik véleményem szerint a túlfűszerezés. A tárkonyról jutott eszembe az Alíznál látott erdélyi tartósítási mód, és ehhez a leveshez az a sóval, ecettel eltett tárkony kitűnően illenék. Csak akkor tejszínnel készíteném a levest, mert valószínűleg a tejet szétcsapná az ecet, a tejszínt viszont nem.
Víz helyett használhatunk hozzá zöldségalaplevet is. 
Én vízzel és tejjel készítettem, viszont tettem bele egy csipet cukrot is, még kerekebb lett az íze. És nem volt itthon sáfrány, így sáfrányos szeklicével díszítettem. És vaj nélkül főztem, így is tökéletes volt.
Vaj helyett tálaláskor meglocsolhatjuk extra szűz olívaolajjal is, vagy tökmagolajjal is.




Rizs helyett főzhetünk bele árpagyöngyöt is vagy kölest is, vagy tehetünk bele szikkadt, másnapos házikenyérdarabokat is. Készíthetjük cukkiniből, csillagtökből, sütőtökből, céklából, salátából, sóskából, spenótból is. 
Ha savanyítanánk a főzés végén citromlével vagy valamilyen finom ecettel, akkor tejszínnel készítsük a levest.
Elkészíthetjük nyersen is ugyanúgy, mint a hideg uborkalevest. Nagyon egészséges.