2011. október 31., hétfő

Quesadilla - filmes esték

.
A szerelem nem kötelesség.
A szerelem adomány.
A szerelem  

kegyelem.

(d.)



Nem nagyon igazodok ki a mexikói ételféleségek között... a quesadilláról azt olvastam, hogy tortilla kenyér sajttal, hússal, sonkával, stb... van töltve. Tulajdonképpen a sajtos melegszendvics mexikói változata: bármivel megpakolhatjuk. Lényeg hogy sajt legyen benne és torillakenyérből készüljön. Az eredeti quesadilla félbe van hajtva, vagyis az egyik felére kerül a töltelék, a kenyér másik felét ráhajtjuk és addig sütjük, míg a sajt megolvad és összeragasztja a két felet. Ha két lapból készítjük, vagyis az egyik lapra halmozzuk a tölteléket, egy másik lapot pedig ráteszünk, így sütjük egybe - annak a neve sincronizada. 
A tortillakenyér mexikóban egy különleges eljáráson átesett kukoricalisztből készül. Itthon ilyen lisztet nem lehet kapni, ezért keverni kell búzaliszttel, mert a sima kukoricaliszt sikértartalom híján egyáltalán nem áll össze. Ebben a videóban látható, hogyan készül az autentikus tortilla:


Ma úgy jártam hogy elfogyott a kenyerem, és nem volt kedvem rendeset sütni. Ilyenkor mindig valamilyen laposkenyeret sütök. Akár tortilla, roti, puri, naan vagy csapati is lehet, a nevek nagyon hasonló kenyereket takarnak. Mindegyiket nagyon szeretem, mert roppant egyszerűen és gyorsan elkészíthetők és isteni ételeket lehet belőlük varázsolni. Úgyhogy elég gyakran csinálok laposkenyeret. Sőt. Lassan már jobban szeretem, mint a hagyományos élesztőst. Mert könnyebb, sokkal kevesebbet eszem belőle, hiszen egy normál szendvicsben a kenyérarány 90%, a belevaló a 10%, míg a laposkenyeres szendvicseknél ez éppen fordítva van, hiszen leheletvékonyak.
Ma tényleg tortillát készítettem, mert kukoricaliszttel csináltam.

Hozzávalók 8-9 tortillához:
10 dkg kukoricaliszt,
15 dkg búzaliszt,
1,5 dl víz,
kevés só.

A hozzávalókat sima tésztává dolgozzuk. Az állaga legyen kissé lágy, de ne legyen ragacsos, hanem álljon össze és váljon le a kezünkről és a tál faláról. Szép sima, rugalmas tészta legyen. Nehéz nagyon precíz receptet megadni, mert a lisztek eltérően viselkednek. Lényeg a tészta állaga, ha kevés liszt még kell hozzá, tegyünk, a ha víz, akkor azt tegyünk, nem a grammok a lényegesek, hanem amit az állagról írtam: olyan legyen. Gyúrjuk pár percig, míg érezzük hogy olyan selymessé, rugalmassá válik. Ekkor 8-9 kis darabra vágjuk és a darabokat gombóccá formázzuk. Lisztezett deszkán vagy konyhapulton (én a konyhapulton szoktam csinálni, nem vacakolok a deszka elővételével) kinyújtunk egy gombócot kör alakúra és nagyon vékonyra. Olyan 1 milliméter vastagságúra. Közben egy serpenyőt tegyünk fel a tűzre melegedni, közepes lángra. Mikor elég meleg a serpenyő - tegyük bele a tortillát. Míg sül, nyújtsuk ki a következőt. A kis gombócokat kinyújtásig takarjuk le, nehogy kiszáradjanak. A fél szemünk legyen a serpenyőn: mikor felhólyagosodik a kenyér, fordítsuk meg. Egy-egy felét nem kell tovább sütni mint körülbelül 1-1 perc.
Én egy régi teflonserpenyőt használok laposkenyerekhez. A teflonja már használhatatlan, viszont nem sajnálom szétégetni - mert megég elég jól ilyenkor a serpenyő. Szóval nekem van egy kiszuperált, de tortillasütésre kiváló és csak erre használatos darabom.
Ha tölteni és újra sütni akarjuk a tortillákat, világosra süssük csak. Ha nem sütjük duplán, akkor lehet sötétebbre is sütni.
Quesadilla: a kész tortillát a serpenyőbe visszateszem, megszórom a töltelékkel, a másik felét ráhajtom és mindkét felét 2-2 percig sütöm. Isteni ropogós lesz a tészta, a sajt pedig jól megolvad a közepében. Az enyémben sajt és sült paprika és hagyma van. Kínálhatunk mellé bármilyen salsát.
A tortillakenyér nylonzacsiban tárolva 3-4 napig is eláll és puha marad.
Készíthetünk teljesen búzalisztből is tortillát, az indiai változatok pedig fele búza-fele teljes kiőrlésű lisztből, vagy egészen teljes kiőrlésű lisztből készülnek.


 
A quesadilla vagy sincronizada kiváló házimozis vacsinak, ennél tökéletesebb, egyszerűbb és finomabb szendvics nem is kell. Mellé egy pohár sör vagy kóla és jöhet a film. Pl. a Desperado trillógia. Én imádom...

2011. október 30., vasárnap

Tarte tatin - sütőtökkel

.

Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie. 

(P. Coelho: A portobelloi boszorkány)




Ezennel kineveztem ezt a sütit a sütőtökös sütik királynőjének. Valami eszméletlen finom. Persze ehhez kellettek a Tatin nővérek, s az ő zseniálisan egyszerű, mégis fantasztikus almatortájuk. A klasszikus tarte tatint sütöttem meg, csak éppen sütőtökkel. A nagyon könnyű, porhanyós, remek alaptészta receptet pedig Nassoló blogján találtam. Köszönet érte, máshoz is fogom használni.


Hozzávalók egy közepes serpenyőhöz vagy tortaformához:
a tésztához:
20 dkg liszt,
1 csipet só,
10 dkg vaj,
1 teáskanál 10 %-os ecet,
5 evőkanál hideg víz,
+ olvasztott vaj a kenéshez.
A tetejére:
annyi sütőtök, amennyi éppen csurig egy rétegben elfér a sütőtálban,
15 dkg kristálycukor (1 púpos evőkanálnyi ebből sötét nádcukor),
5 dkg vaj,
egy csillagánizs 2 szirmocskájának mozsárban összetört pora,
1/2 narancs leve+ valamennyi citromlé vagy
1 egész narancs leve vagy 4-5 evőkanálnyi víz.

A tésztához valókat robotgépbe tettem (hideg vajat használtam kis kockákra vágva) és a darálókart használva addig nyomtam a gombot a gépen, míg a tészta összeállt. Egyből kinyújtottam, olvadt vajjal megkentem és hajtogattam. Ezt még egyszer megcsináltam és folpackban hűtőbe tettem 1 órára.
Közben megcsináltam a tetejét. Olyan serpenyőt vagy sütőtálat válasszunk, ami bírja a sütőben sütést is. Tehát a vajat és a cukrokat jól elkevertem, hagytam kissé karamellizálódni, majd hozzáadtam a narancs levét és a csillagánizs porát és eztán beletettem a sütőtökszeleteket. Olyan 0,5-1 centi vastagra vágtam őket. (Ha almával készítjük, csak hámozni, magházukat kivájni és csak negyedelni kell az almákat.) Tehát hagytam a cukorszirupban kis lángon pötyörögni, míg puha lett benne a tök - ez olyan 40 perc volt. Lezártam a lángot alatta, kinyújtottam a tésztát a tál nagyságának megfelelően és rátettem a tökre. A kilógó részeket levágtam és a széleit lefelé-befelé körben lenyomkodtam. Előmelegített 190-200 fokos sütőben 15 percig sütöttem. 
Kis hűlés után rátettem egy tányérat és megfordítottam. Voila és készen is van. :)


A sütőtökhöz más fűszereket is használhatunk: szegfűszeget, ánizst, gyömbért, fahéjat, kardamommagot. Ha kevés citromot is adunk hozzá, pikánsabb lesz, de tisztán narancs levével is fantasztikus. Tényleg mennyei finom.
Tálalhatjuk így önmagában is, de tejszínnel megcsorgatva, vagy vaníliafagyit melléadva is szuper.

Halloween sütik innen-onnan

.

Csak csipegetek innen-onnan, hátha valakinek kedve támad haláli jó sütiket készíteni... :)

Ezek tényleg jó fejek. :)


Jók ezek a vámpír-almák... :)


Ez a becsapós tökfej is nagyon ötletes.




Ezek pedig egyszerűen csak nagyon szépek...

Itt Martha Stewart oldalán találtok még sok remek ötletet!


Ezen az oldalon halálfej-nyalókák vannak, képekkel..

Élvezetes sütögetést! :)

2011. október 24., hétfő

Meleg burgonyasaláta harissával

.

Aludtam, és azt álmodtam, hogy az élet merő élvezet.
Felébredtem, és láttam, hogy az élet szolgálat.
Szolgáltam, és felfedeztem, hogy a szolgálat élvezet.

                                                                                                                                (Rabindranath Tagore)






Mai ebédemet az eső, a hűtőszekrény és a fonott kosaram tartalma határozta meg. Egész nap szakadt, így körülnéztem, mit találok itthon. Volt a kosárban salátának való krumpli, a hűtőben meg találtam hozzá fél fej karfiolt, újhagymát és ott vigyorgott velem szemben a kibontott üveg harissa is. Készítettem hát (a finom görög házi olívaolajammal) egy meleg burgonyasalátát, harissás öntettel. Isteni lett. Azt hiszem, a közelgő tél kedvence lesz. A meleg salátákat nagyon szeretem, és télen nem is kívánom a hagyományos hideg fajta társaikat. Legalábbis önmagukban semmiképpen, maximum valami meleg étel mellé.
Ez ugyan egy meleg saláta, fogyasztható így önmagában is, de ha fejes saláta ágyon tálaljuk, az is nagyon finom hozzá - együk csak meg mellé a "lepedőt" is. :) Nekem ma nem volt itthon salátám, így magában ettem.

Hozzávalók 4 főre:
1,2 kg kiflikrumli vagy más salátakrumpli,
1 nagyobb fej karfiol,
3 szál újhagyma zölddel együtt.
Az öntethez:
1 dl olívaolaj,
1 púpos evőkanál harissa,
plusz só,
1 csipet cukor,
kevés citromlé.
Ha nincs otthon harissa:
2 teáskanál erős pista,
1 dl olívaolaj,
kevés citromlé,
1 csipet cukor,
mozsárban durvára őrölt 1 gerezd fokhagyma, 1/2 mokkáskanál koriandermag, 1 nagyobb csipet köménymag, pár darab római kömény és bors, plusz pár levél menta.

A burgonyát föltettem hajában főni, mikor majdnem készen volt, a karfiolrózsákat is forrásban lévő sós vízben megfőztem. Egyszerre készüljenek el és a karfiol ne főjön túl.
Közben fölkarikáztam az újhagymát és elkészítettem az öntetet is: egyszerűen keverjük ki a hozzávalókat.
A kész burgonyát még forrón hámozzuk meg egy villa segítségével. Egy nagy tálba tegyük a karikára vágott krumplit, a karfiolt, az újhagymaszeleteket és öntsük rá az öntetet. Finoman keverjük el, és már tálalható is.

Tipp: Karfiol helyett jól illik ebbe a saliba a zöldbab, vagy zöldborsó, vagy a brokkoli is. Padlizsánnal is kitűnő lehet, azonban azt kis kockákra vágva alaposan, jó füstös-feketésre süssük meg előzőleg. Vagy kelkáposztadarabokkal is, de azt is süssük vagy főzzük meg előzőleg.
Húsevőknek különleges köretként ajánlom, bármilyen egyszerű sült mellé.

River Cottage Veg Every Day

.

Ritkán ajánlok szakácskönyvet. Mert nem vagyok nagy gyűjtőjük, már csak azért sem, mert elég kevés az igazán jó, inspiráló, egyedi darab. Hugh Fearnley-Whittingstallt mindig is nagyon szerettem, anno föl is vettük az összes sorozatát. Már többször végignéztem, hihetetlen energia, lelkesedés, ötletesség és humor jellemzi ezt a füstös nagyvárosból kinőtt vadvirágot.



És most írt egy szakácskönyvet, amit nagyon-nagyon remélem, lefordítanak és itthon is megjelentetnek. Mert végre újra én is vega lettem. Tudom, már többször belefogtam, de most úgy tűnik, tényleg sikerült visszatérnem a növényevéshez. (Anno 2 évig voltam növényevő.) Egy nyári grillpartin ettem utoljára húst. Remélem, most már így is maradok. A családnak persze megfőzök bármit, csak én nem eszem belőle. A legutóbbi hétvégére főtt, füstölt csülköt készítettem - nekik. :) Én mást ettem. És hogy miért választom ismét a növényevést? Mert nagyon szeretem az állatokat. És a nagyüzemi állattenyésztés tárggyá degradálja őket, hihetetlen mértékű szenvedésben élnek, míg meg nem halnak. Pedig érző lények... Nem akarok hozzájárulni a szenvedéseikhez, és ez a legkevesebb, amit megtehetek értük. A test fenntartható növényi táplálékkal is, sőt.
Tehát nagyon várom Magyarországra is a könyvet - ha nem is fordítják le, remélem itthon is kapható lesz, mert biztos vagyok benne, hogy nagyszerű könyv. 
Itt olvasható egy rövid riport a könyv kapcsán Hughval. Ahogy elnézem, nem öregedett, hanem fiatalodott, és jópár kilóval könnyebb is lett. Igazán jót tesz neki is a növényevés. :)





.

2011. október 23., vasárnap

Konyhai katasztrófák...

.

- Nem tudom - sóhajtottam. - Lehetetlennek tűnik.
- Mikor tartott ez vissza téged valamitől? - kérdezte.
- Igazad van - vigyorogtam.

(Dan Millman: Az elveszett évek)





Az idézet mindig kiindulópontja a tortasütéseimnek. Az arányom olyan 50%-os. Vagy teljes kudarc, vagy egész tűrhető végeredmény születik. Valahogy nálam sütikben nincs középút. Nos, ez a torta az első kategóriába esett. Totál kibuktam tőle... Pedig kedvenc tévés szakácsom receptje. Igaz, ő is minden adásban elmondja, hogy nem cukrász, nem tud sütni, ő főz, ő szakács. Na itt már gyanúval kellett volna élnem, de imádom a főztjét... Ami a tortájáról már nem mondható el. Pedig a sorozatban olyan gyönyörű volt! A tésztája egészen jól sikerült, azzal semmi baj nem volt. De a krém. Olyan híg lett, hogy bögréből kellett volna inni. Pedig ízre isteni, tömény olvadt csoki. Így hát zselatint tettem bele, mert sürgetett az idő, elfogyott a hozzávalóm, és bizony a finom olvadt csokoládéból egy pudingízű valami lett. A többieknek ízlett így is. Csak én kaptam délelőtt először dührohamot, aztán sírógörcsöt.
A krémet megtartom, de sokkal kevesebb tejszínnel fogom készíteni, és kis vajastészta-kosárkákba fogom önteni. A receptet majd akkor, a kosárkákkal együtt - ha leteszteltem, hogy tutttira jó-e.
Elpazaroltam 15 tojást (mert nincs liszt a piskótában), fél liter tejszínt, tíz deka vajat és fél kiló jó minőségű csokoládét. És három tálka friss, isteni málnát. Hát. A konyhában vannak katasztrófák is. Néhanapján.
Mondtam már hogy utálok sütni?! És a tortákat utálom a legjobban... Per pillanat. De mikor is tartott ez engem vissza bármitől is?! :))


2011. október 16., vasárnap

Csokis-mandulás cantuccini - filmes esték

.

Ebben a művészetben örömömet lelem. A főzésben különben is van valami varázslat...
Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvölt el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak kevesek méltányolnak.

(Joanne Harris: Csokoládé)



Erre a híres ropogtatnivalóra is már régóta készülök... Egy toszkán legendáról van szó.

"A cantuccini a biscotti, az aprósütemények családjába tartozó kekszféleség. Másfél évszázados története alatt világhódító sütemény lett, hiszen jellegzetes, különleges zamata és eltarthatósága nagyon népszerűvé tette.
Maga a biscotto kifejezés is latin eredetű, a panis biscoctusból származik, és a jelentése "kétszersült".
A kétszersült gyökerei a római légiósok úti ellátmányáig nyúlnak vissza. A második sütés teljesen kiszárítja és sokáig eltarthatóvá teszi a süteményt, így ideális hadi eleség válik belőle, panis militarisnak, azaz "hadikenyérnek" nevezték.
A XIX. században állítólag egy pratói cukrász, Antonio Mattei fedezte fel az elfeledett receptet, és kevés módosítás, finomítás után piacra dobta a biscotto di Pratót. Rengeteg mandulával, fenyőmaggal, ánizzsal és egyéb nyalánkságokkal ízesítve sütötte.
Van hogy narancshéjat, aszalt gyümölcsöket vagy ánizsmagot kevernek a tésztájába, és készítik csokoládédarabokkal is. Ugyanezt a mandulás édességet a katalánoknál carquinyoli, Valenciaban rosegons, Észak-Amerikában biscotti néven ismerik. A kiinduló alaprecept roppant egyszerű, 2 rész liszthez 1 rész (vagy még ennél is kevesebb) cukor, 1-2 tojás, kevés sütőpor és sok-sok csonthéjas szükségeltetik.
A vaj hozzáadása praktikus, ugyanis jelentősen puhít a tészta kétszeri sütéséből adódó szárazságán.
Íme egy pontosabb, jól bevált recept:
Narancsos CantucciniHozzávalók: 16 dkg cukor, 45 dkg liszt, 1 tk sütőpor, 3 tojás, 1 narancs reszelt héja és leve, 20 dkg mandula
A sütőt 180 fokra felmelegítjük. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, ízesítjük a narancshéjjal, narancslével. A lisztet összekeverjük a sütőporral, és hozzádolgozzuk a tojáskrémhez. Mielőtt kemény tésztává gyúrnánk, beledolgozzuk a mandulát is.
Lisztes kézzel kb. 5 cm átmérőjű rudakat gyúrunk belőle, amelyeket kivajazott tepsire fektetünk.
35 perc sütés után kicsit hűlni hagyjuk, majd ferdén felszeleteljük a rudakat, és újból sütjük, szárítjuk 10-15 percig."
(Forrás: képmás.hu)


Találtam a neten egy videót, ez alapján sütöttem, a recept majdnem megegyezik a képmás.hu oldalán találttal. Én a videóhoz képest annyit módosítottam, hogy 10 dkg mandulát levettem az eredeti mennyiségből és azt csokidarabokkal helyettesítettem. Aki tud venni csokipasztillát, készítse azzal. Illetve a német receptben kissé sok a só mennyisége, úgyhogy abból is levettem. Ideírom a receptet, bár a videón is rajta van. Isteni lett egyébként, a kis zsúrkenyérformákban sütöttem. Mer' néha szeretek bonyolítani... Meg mert megígértem egy kicsi szerelmemnek, hogy sütök neki csillagot. :) 




Tehát a recept (a módosított):
50 dkg liszt,
26 dkg cukor,
4 vaníliás cukor (vagy 2 teáskanál vaníliakivonat),
8 gramm só,
1,5 csomag sütőpor,
40 dkg mandula (vagy 30 dkg és 10 dkg csokipasztilla),
6 dkg vaj,
4 tojás.
(Plussz: reszelhetünk bele narancshéjat is, ízesíthetjük kevés fahéjjal is.)

Az összes hozzávalót tésztává dolgozzuk a mandula és a csoki kivételével. Mikor összeállt a tészta, hozzákeverjük a csokit is, mandulát is és fóliába téve hűtőben pihentetjük 45 percig. Majd sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük a 6 hosszú hengerré formázott tésztát, amit 190 fokon körülbelül 15 percig sütünk. Kivesszük, hagyjuk hűlni annyira hogy vágható legyen (ez olyan 5-10 perc). Felszeleteljük 1 cm-es szeletekre és visszatesszük még 200 fokon sülni körülbelül 10-12 percre, míg szép aranybarnák nem lesznek a szeletek.
Ha csokoládét is teszünk bele, tovább kell hűlni hagyni, legalább 2 órát, hogy a csoki visszaszilárduljon, mert a sütésnél ugye folyóssá válik. És ha nem hagyjuk teljesen kihűlni a kisült rudakat, nem fogjuk tudni szépen szeletelni sem és a csoki is összemaszatolja a tésztánkat. Tehát csokis cantuccininél hagyjuk teljesen, a csoki dermedéséig kihűlni a tésztát.
Egyébként isteni finom. Édes desszertborba vagy kávéba vagy teába szokás mártogatni. Karácsonyi aprósüteménynek is kiváló, mert hetekig eláll egy jól zárható fémdobozban, vagy bármilyen sütisdobozban. És hát, filmnézős estékhez is kitűnő ropogtatnivaló. :)


2011. október 14., péntek

Sörperec - filmes esték

.


Ne feledd, a jelen a fontos. Arra összpontosíts. Érezz, ne töprengj.
Az Erő legyen veled!

(Qui-Gon Jinn, Baljós árnyak-Csillagok háborúja, I. epizód)





Asszem új sorozatot vagyok kénytelen indítani... ahogy bejött a rossz idő, meg az egyre korábbi sötétedés, kedves párommal (no meg macskusszal, bár ő többnyire csukott szemhéjon át nézi a műsort) mozidélutánokat-estéket rendezünk újabban. Mivel tévét egyáltalán nem nézünk. Már Paprika Tv-t sem, mert mióta két reklámblokk van egy 20 perces epizódban, nem érdekel a tévépaprika sem. Előfizetésünk sincs, lemondtuk. Én fizessek azért, hogy tízpercenként nézzek egy tízperces reklámblokkot, amivel el akarják adni nekem az uzsorakamatos kölcsönöket meg a kitudjamit tartalmazó mérgeiket - na ez enyhén szólva is túlzás. Valójában nekik kéne nekünk fizetni, amiért reklámozhatnak és ránk zúdíthatják magukat... Mértem az időket. Ugyanannyi reklámidő van, mint adásidő, és a reklámok 90 százaléka gyógyszer vagy bankkölcsön. Ez egy vicc. A rosszabbik fajtából. Hát nem vagyunk hajlandók finanszírozni sem a bankok, sem a gyógyszermaffia hirdetéseit. Amiről pedig lemaradunk, az is csak szemét... úgyhogy a pénzünk is megmarad, meg az időnk is. Egyébként már régóta nem nézünk tévét, csak a paprikát meg a spektrumot néztem én - eddig. Most már ezeket sem. Maradnak a filmek. És a könyvek. Különben is. A tévé az erő sötét oldalának csatlósa, mert butít, nyomorba dönt és függésbe taszít.
Az első moziszériánk a Csillagok háborúja hat epizódja volt az elmúlt hétvégén. Imádom. :) Azt tudtátok, hogy Lucas közel tíz évig tanulmányozta a meséket, mítoszokat, mire megírta mi is történt "réges régen, egy messzi-messzi galaxisban"? Ezért is érezzük hitelesnek, bármennyiszer és bármikor, bármilyen életkorban megnézhetőnek ezt a történetet.

A sörperecről már írtam itt, ebből a tésztából készült egy az egyben. Jó ropogós, megszórható bármilyen maggal, nagyszemű sóval. Annyi a különbség a grissinihez képest, hogy sokkal vékonyabbra sodortam a tésztát, sütőpapírra tettem, tojással megkentem, megszórtam lenmaggal illetve meglocsoltam a folyékony sókeverékkel a kis pereceket. Ha óriásperecet sütnénk, azt készítsük kenyértésztából, élesztővel. Kenjük meg azt is tojással, úgy süssük készre. A perecekhez kis tálkákban tehetünk ki mártogatósokat is - akár ketchupot, akár fokhagymás joghurtot vagy tejfölt, márványsajtos tejfölt, padlizsánkrémet, körözöttet - egyszóval bármilyen jó kis kencével elropogtatható. De így önmagában is jó, egy-két pohár habos sörrel leöblítve. És élvezve közben a fimet. Az Erő legyen veletek! :)




A következő filmünk a Mátrix-trilógia lesz. A világirodalom, vagy moziverzum vagy minek nevezzem egyik legnagyobb alkotása. Csúcs, tökéletes, zseniális. És hogy mi készül mellé? Pattogatott kukorica. Többféle. Mert arra is rákaptunk. :) És persze sütöttünk már gesztenyét is, sütőtököt is egyik-másik epizódhoz.
Ó, a Csokoládé című fantasztikus édes filmhez egy pohár jó forró, különleges csokoládéital illik természetesen. A Pár lépés a mennyországot pedig forralt borhoz ajánlanám. :)
Nektek mi a kedvenc (mik a kedvenc) filmetek?

2011. október 12., szerda

A szilvágyi erdő kincse

 .

  A mogyorón és a mandulán kívül a hajdani nonna egész kis Édent telepített ide. Ami megmaradt belőle: háromféle szilva (a Santa Rosa-szilvát a helybeliek coscia di monacának hívják, vagyis "apácacomb"-nak), füge, alma, sárgabarack, egy félig elszáradt cseresznyefa és többféle körte. Az éppen érő apró, zöldes-piros körte édes és ropogós. A göcsörtös almafák valószínűleg menthetetlenek. Jó lenne tudni, milyen fajtájúak. Apró termésük olyan csúnyácska, mint a gyümölcsök a rovarirtó-reklámokban a termék használata előtt. A fák többsége "önkéntes", annyira fiatal, hogy nem lehetett még itt, mikor a háznak még voltak lakói, és véletlenszerűnek tűnik a helyük is. Az egyik teraszon egymás mellett sorakozik tíz szilvafa, négy pedig közvetlenül alattuk - nyilvánvaló, hogy a lehullott gyümölcs magjából sarjadt az a négy.
  Biztos vagyok benne, hogy a hajdani nonna édesköményt is szedett, hogy megszárítsa sárga virágát és a szárát tűzre dobja a sülő hús alá. Szőlőtőkéket szabadítunk ki a teraszok szélén az elvadult bozót szorításából. Az életrevalóbbak hosszú kacsokat növesztenek most is. Most jövünk rá, hogy annak idején az egész birtok egyetlen méretes szőlőskert volt.
  A nonna által használt legfontosabb alapanyag minden bizonnyal az olívaolaj volt. Fával fűtött tűzhelyében elégett a tengernyi lemetszett gally; belemárthatta az olívaolajba a kenyérszeleteket, mielőtt megpirította őket; bőségesen locsolhatott zöld olívaolajat a levesekbe és a szószokba is. Vászonzsákokban füstölhette a bogyókat telente. Valószínű, hogy a szappant is olívaolajból és a tűzhely hamujából készítette. Férje (vagy bérese) heteket tölthetett az olajfák gondozásával. A régiek szerint az olajfákat úgy kell megmetszeni, hogy a nagyobb ágak között át tudjon repülni egy madár anélkül, hogy szárnyával hozzáérjen a levelekhez. A hajdani gazdának pontosan tudnia kellett azt is, hogy mikor kell szüretelni. Ha a leszedett bogyók nedvesek, penészedésnek indulhatnak, mielőtt az olajsajtolóba kerülnek. A "nyers", fogyasztásra szánt bogyókból pedig ki kell áztatni a kesernyés glikozidot - lúgban vagy sós lében. A praktikus szempontokon kívül számos ősi babona is meghatározza, mikor kell ültetni és szüretelni. Különösen a Hold állása számít. Vergilius is feljegyezte a földművesek hiedelmeit: "Ültess a telihold utáni hetedik napon, az ötödiken semmiképp; éjszaka kaszálj, amikor a harmat meglágyítja a gabona szárát". Attól tartok, Ed orra esne a sötétben.
  Olajfáink közül némelyik göcsörtös, girbegurba vén fa. Sok fiatal fa is van, ezek a tönkrement, öreg törzsek körül sarjadtak ki. Az elhanyagolt, elvadult olajfákat fel kell ébresztenünk. Minden egyes törzset ki kell szabadítanunk a szömörce, a rekettye, a gaz szorításából, aztán meg kell őket metszeni és meg kell trágyázni a földjüket. A teraszokat meg kell tisztítani, föl kell szántani.
  Milton azt írja valahol az Elveszett Paradicsomban, hogy (a galamb) "olajágat hozott, a béke jelét". A Noé bárkájára visszatérő galamb jól választott, az olajfák valóban békét, nyugalmat árasztanak, talán időtlenségüknek köszönhetően. Ezek a fák itt vannak, itt lesznek. És itt voltak. Hogy mi vagyunk itt, vagy valaki más, vagy senki, nekik mindegy, rendületlenül billegnek leveleik, rendületlenül törekszenek a nap felé.
  Egyszer nyáron egy barátommal Mallorcán kirándultunk Soller fölött. Széles teraszokon hatalmas olajfák álltak kilométereken át, közöttük gyalogoltunk. A dombtetőn kőkunyhókat találtunk, ahol a csőszök tanyáztak. Bár eltévedtünk és egy bikával is találkoztunk, egész nap nagy békesség volt a szívünkben a hatalmas, öreg fák között. Ugyanaz a béke szállja meg a szívem, amikor ezen a néhány holdnyi kacskaringós teraszon sétálgatok. Noha emberkéz alkotta a teraszokat, a föld művelésének ez a módja kifejezetten természetesnek tűnik. Az írás egyik legkorábbi típusa, a busztrofedon felváltva rója a sorokat balról jobbra és jobbról balra. Valószínűleg hatékonyabb, gyorsabb így olvasni is. A szó görög tövek összetétele, amelyek jelentése: "úgy fordulni, ahogy az ökör szánt". Ilyenek a mi teraszaink is: amikor az ekét húzó ökör U-alakban megfordul, egy szinttel feljebb találja magát, és már megy is a másik irányba.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)





A hétvégén, az esős-borongós idő elől Toscanába repültem. Már sokadszor olvasom újra Frances Mayes könyvét. Imádom ahogy írni tud. Magával ragad, elvarázsol, egy másik világba repít, egy olyanba, amiről érdemes álmodozni... A varázslathoz a húgom is hozzájárult most, mert hozott göröghonból igazi házi olívaolajat nekem. :) Úgyhogy nemzetközi lettem, kiterjesztettem az otthon határait jó szélesre: belefér Olaszország is, Görögország is, és a zalai erdők fenséges szépsége és gazdagsága is.
Tegnap beszélgettem a gombás bácsival az emeleten. Mindig rengeteg féle áruja van, most azonban neki is csak szárított vargányája és fekete tölcsérgombája volt. (Remélem, pénteken már lesz friss is, a kiadós eső után végre!) Az öreg ismeri a szilvágyi erdő minden zegét-zugát. Tőle vásárolják fel a multik is a szárított gombákat. Én is tőle veszem a szárított vargányát, mert csúcsminőségben készíti. Amikor kinyitottam a zacskót itthon, az egész lakást pillanatokon belül belengte az erős, jellegzetes, isteni vargányaillat.

Így hát ez egy koprodukciós étel lett: görög olívaolaj, Frances Mayes olasz porcini-szósz receptje és az utolérhetetlen zalai vargánya alkotja.




Porcini*-szósz 
  Amikor kapható, a friss porcini pompás eledel. Akkor a legfinomabb, ha egyszerűen megkenjük olívaolajjal és megsütjük: olyan, mint egy steak, egyébként gyakran együtt tálalják vele. Szezonon kívül a szárított porcini is remek. Noha kissé drága, elég egy kevés is belőle. Öntsük le ezzel a szósszal a polentát, keverjük rizottóba, vagy szolgáljuk fel tésztával.
  Másfél csésze melegvízben áztassunk körülbelül fél óráig 5-6 dkg szárított porcinit. Vágjunk apró darabokra öt gerezd fokhagymát, és finoman dinszteljük meg 2 evőkanál olívaolajban. Adjunk hozzá 1 evőkanál apróra vágott kakukkfüvet meg rozmaringot, 1 csésze paradicsomszószt, sót, borsot. A gomba levét szűrjük át gézen, majd öntsük bele a paradicsomos keverékbe. Vágjuk fel a gombát és tegyük a szószba, majd kis lángon főzzük, amíg be nem sűrűsödik (körülbelül 20 percig). Polentához** 6 személynek elegendő, tésztához 4 személynek.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

(* porcini = vargánya, ** polenta = puliszka, kukoricakása)
Friss spagettit készítettem hozzá, mert nem vagyok nagy barátságban a puliszkával. És bár a legtöbb olaszos tésztát sajt nélkül szeretem, nekem ehhez az ételhez kifejezetten ízlett és kellett a sajt. Friss házi kecskesajtot reszeltem rá, szintén a piacról való, isteni finom házi csoda. Ha friss vargányával készítenénk, akkor azt az elején süssük "zsírjára" a fokhagymával együtt, ezután tegyük csak hozzá a paradicsomot, fűszereket. Amúgy Frances Mayesnek igaza van, natúran, olívaolajon megsütve a legfinomabb a friss vargánya.
És még volt finom kerti paradicsomom is a szószhoz, de már ez a vége sajnos... Ha konzervvel készítjük, és kissé savanykásnak ítéljük a szószt, egy kevés cukrot nyugodtan tegyünk bele, kiegyensúlyozandó az ízeket. És ó, majd elfelejtettem. Egy pohár jóféle száraz vörösbor is dukál hozzá - így kerek az élet. Étel. :)




Álmaim megvalósítása már elkezdődött. Vettem a bolhán egy antik öntöttvas falikutat, réz csappal, amely sárkányfejet formáz. Már csak a kertet kell megtalálnom hozzá... :)

2011. október 9., vasárnap

Quick & easy = crumble (morzsasüti)

.

Figyelj! Végül is mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, a semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit.

(Brian élete, Monty Python)






Ismét az angol konyha egy remekét osztom meg veletek. Nagyon divatos mostanság és méltán. Már régóta szemeztem vele, de ma alkalom is adódott rá ugyanis elbolhapiacoztam a délelőttömet - így a savanyú répa után valami nagyon gyors és egyszerű kis desszertötlet kellett. Tehát elkészítettem a crumble-t, vagyis morzsasütit. Tényleg roppant egyszerű, gyors és nagyon finom.
A cobbler az amcsi változat. Annyiban tér el angol rokonától, hogy ennek morzsájában sütőpor és tojás is van. A brit-ír változat egyszerűbb.
Én most almával és kevés szilvával készítettem, mert ezek a gyümölcsök kínálták magukat az asztalon lévő tálból. A morzsasüti bármilyen idénygyümölcsből készíthető. Mazsolát akartam még beletenni, de nem találtam meg, helyette ráakadtam viszont a száz éve rejtegetett kandírozott gyömbéremre, úgyhogy ez került még ízesítőként a sütibe. A crumble-t nyáron fagyival kínálják, télen tejszínhabbal vagy vaníliaöntettel. 




Hozzávalók egy családi adaghoz:

80 dkg gyümölcs (tisztítás után ennyi): jelen esetben alma és szilva,
8 dkg sötét nádcukor,
csipet só,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
és az enyémbe kevés apróra vágott kandírozott gyömbér is került.
A morzsához:
15 dkg fehér liszt,
5 dkg teljes kiőrlésű liszt,
3 dkg zabpehely,
csipet só,
1 evőkanál sötét nádcukor,
10 dkg vaj.
A tálaláshoz:
vaníliafagylat vagy tejszínhab vagy vaníliaöntet.

Nekem egy 30-szor 20-as ovális jénaim éppen tele lett, ez 6 adag crumble. 
A gyümölcsöt megtisztítjuk, kisebb darabokra vágjuk (ha almáról, körtéről, barackról van szó), és a cukorral, fűszerekkel addig főzzük nagy lángon, míg a cukor elolvad és a gyümölcs egy kevés levet enged. Ne főzzük túl, mert a sütőben is még puhulni fog. Egy tűzálló tálat kivajazunk (az oldalát is) és elterítjük benne a gyümölcsöket. A liszteket összekeverjük a csipet sóval és elmorzsoljuk a vajjal, végül a cukrot is hozzákeverjük. A morzsát eloszlatjuk a gyümölcsök tetején. Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütjük, míg a morzsa szép aranybarna lesz a tetején.




Igazán jó kontrasztos desszert, mert a gyümölcsök finom szaftosak benne, a morzsa pedig isteni ropogós a tetején. Ha fagyival kínáljuk, még remekebb az összhatás: a langyos sütemény és a hideg fagyi nagyon jó lehet együtt. Én most csak tejszínt vertem fel hozzá, de így is nagyon finom volt. Érdemes sötét nádcukrot használni hozzá, mert annak van egy jó melaszos, karamelles íze.

2011. október 5., szerda

Káposztás pogácsa

.

Az utazás maga az otthon.

                                                    (Baso)





Már régen sütöttem pogácsát. Ha igazán ősziesre hangoltam volna magam, diósat sütök. Mert az olyan szürethez való. Mert isteni eszegetni hozzá a mézédes szőlőt a nagy diófa árnyékában... elmélázva azon, milyen jó is, hogy Isten megteremté a szőlőt. És elmélázva azon, hogy bizony a darazsakat kifelejthette volna a repertoárból. De se diófa, se árnyék, se darazsak, se szőlőszedés... Régi emlékek ezek. Így hát káposztás lett a pogácsa. No ez sem rossz ám! És most hogy jobban belegondolok... Mert e mellé pedig kitűnően illik egy-két pohárka pincehideg óbor. Úgyhogy nem is igaz... Ez is igazi szüretelős pogácsa! :)

Pogácsát kevesen tudnak igazán jót sütni. Életem során leginkább kőkemény, ízetlen darabokat kóstoltam elég nagy számban. Anyu viszont csodás volt ebben a műfajban. Tőle tanultam, mik a jó pogi titkai. A pogácsa sem egy méricskélős műfaj. Azért most mértem, hogy tudjak receptet adni, de sosem szoktam. A titkok tehát: mindig joghurttal vagy kefírrel vagy aludttejjel vagy kultúrával készítem. Ez a folyadék. Ettől lesz olyan igazi pogácsaíze, és ettől lesz többek között finom lágy a tészta. Tehát a folyadék a pogácsában nem víz, nem tej, hanem a fentiek közül bármelyik. A pogácsához mindig sok zsiradék kell, nem lehet száraz. Ez lehet vaj vagy zsír vagy olaj, de semmiképpen margarin. A margarinnak nincs is igazi zsírtartalma (bár ráírják) és ráadásul nagyon rossz íze is van. Én sosem használom, semmihez sem. Egy kiló liszthez kell körülbelül 20 dkg vaj. A jó pogácsába kell élesztő. Tehát kelt tészta. Az időket be kell tartani, hagyni kell szépen megkelni a tésztát. Ha hajtogatni akarjuk, a vaj felét hagyjuk ki a tésztából, hanem mikor duplájára kelt, nyújtsuk ki, kenjük meg a kimaradt olvasztott vajjal vagy zsírral és hajtogassuk. Ezt többször is megcsinálhatjuk, szép leveles lesz tőle a pogi. A tésztájába gyakorlatilag bármi keverhető: túró, sajt, feta, olajbogyó, spenót, ruccola, dió, sütőtök, stb... Bátran kísérletezzünk. Egy a lényeg: hogy közepesen lágy legyen a tésztája. Dolgozzuk ki jól az elején, fényesre, simára, hogy elváljon a kezünktől és a táltól is. A sütése: előmelegített sütőben sütjük, körülbelül 200 fokon, vagyis viszonylag gyorsan, nem kell neki sok idő. Ha sokáig sül, kiszárad. El kell találni a hőfokot, hogy meg is süljön, de ne süljön sokáig. Hát ennyiből áll össze egy igazán finom pogácsa.
Akkor lássuk a káposztás pogit.

Hozzávalók:
a tésztához:
75 dkg liszt,
1,5 tojás,
1 nagypoharas joghurt (450 gr),
15 dkg olvasztott vaj,
3 dkg élesztő,
1,5 csapott teáskanál só,
1 mokkáskanál kristálycukor.
A káposztához:
1 kg káposzta (tisztítás után),
só,
3 dkg vaj vagy 3 evőkanál olaj,
1 mokkáskanál kristálycukor,
1 teáskanál frissen őrölt bors.
A tetejére:
0,5 tojás.

Az élesztőt, joghurtot, tojást reggel kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen, mire összeállítom a tésztát. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval, mélyedést készítettem a közepén. A kefírben elkevertem az élesztőt és a cukrot, és a mélyedésbe öntöttem az olvasztott vajjal és a felvert nem egészen két tojással együtt (egy keveset hagytam a kenéshez a tetejére). Kidolgoztam a tésztát, majd letakartam egy tiszta nylonzacsival és hagytam duplájára kelni.
Közben elkészítettem a káposztát: robotgéppel legyalultam a hagymával együtt és egy tálban kevés sóval elkevertem, hagytam állni 10 percet. Aztán egy nagyobb lábosba olajat tettem. A káposztát alaposan kinyomkodtam és az olajon fedő alatt dinsztelni kezdtem. Közben kóstoltam: sót és borsot adtam hozzá, valamint egy lehelletnyi cukrot. Többször megkevergettem. Egészen szép aranybarnásra kell sütni. Nem túl sötétre, de legyen színe, ne legyen sápadt. Mert mikor megkaramellizálódik a káposzta, akkor kapja meg azt a finom ízt. 
Mikor duplájára kelt a tészta, lisztezett deszkára borítottam és fél centi vastagra nyújtottam. Megkentem a kihűlt káposztával (jó vékonyan kell kenni) és összehajtottam úgy, hogy alul a feléig hajtottam csak be, erre hajtottam rá a tetejét. Majd ezt a hosszú csíkot is megkentem káposztával és ugyanígy, csak balról-jobbra ismét összehajtottam. Sodrófával kinyújtottam 1 cm vastagra, letakartam és hagytam 20 percig még kelni. Ezalatt begyújtottam a sütőt.
Aztán megkentem a tetejét a kihagyott fél tojással, késsel bekockáztam és kiszaggattam. Kivajazott tepsire tettem és megsütöttem. Négy nagy gáztepsi lett belőle.


2011. október 4., kedd

Tarlórépaleves zabpehellyel

.

A Kisherceg megszelidítette a rókát... 
Én pedig tudatomra ébredésem óta szelidítem magamban - az embert. 
Hiszem, hogy a ma emberének legigazibb tanítói az állatok és növények. 
Mert ők még tiszták, természetesek és igazak. 
Nem úgy, mint az ember.

Ma van az állatok világnapja.




Ennél egyszerűbb leves nemigen van... Ma megláttam a piacon a kerekrépát vagy tarlórépát. Vettem is pár darabot, legyalultam és kitettem az ablakpárkányra kovászolódni. Jó lesz hétvégére. Egy kevésből pedig ezt a leveskét főztem ma ebédre.

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyon duci gerezd fokhagyma,
15 dkg répa,
só,
2 dkg vaj,
1, 2 liter zöldségalaplé (vagy víz és egy zöldségleveskocka),
só,
3 félmarék zabpehely (vagy köles vagy hajdina vagy árpagyöngy vagy rizs).
Plusz aki kerekebben szereti: 1 dl tejszín.
Betétnek:
húsevőknek karikára szelt füstölt kolbász kisütve,
növényevőknek sült kápia vagy pritaminpaprikacsíkok és
sült, kevés mézzel karamellizált lilahagymakarikák.
A vajon kevés sóval megfuttattam a fokhagymaszeleteket, rádobtam a legyalult répát és fedő alatt pár percig pároltam. Felöntöttem vízzel, tettem bele leveskockát (alaplevem most nem volt) és főztem 10 percig. Botmixerrel pürésítettem, majd beleszórtam 3 félmarék zabpelyhet. Főtem úgy 5 percig, és hagytam állni a levest a láng lezárása után még negyed óráig, mert ezalatt a zabpehely még puhult. 
Aki kerekebben szereti, lágyíthatja 1 dl tejszínnel a levest. Húsevők gazdagítsák sült kolbászkarikákkal, növényevők pedig sült paprikával és lilahagymával. De ezek nélkül is teljesen tuti volt, nagyon egyszerű, de finom és laktató. Főzhető bele köles is, vagy árpagyöngy vagy hajdina is. Az árpagyöngynek kicsit több idő kell. Ezek a gabonák sűrítik is a levest, ezért egyáltalán nem kell bele liszt.
Kerekrépa helyett készíthető karfiolból is.