2012. január 31., kedd

Narancslekvár

.

Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, -
van idő, csipjük csak fülön.
     
Nyugtasd a gazdagok riadt
kis lelkét - lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat
a szabadság s a szerelem.
          
Szólitsd mint méla borjuszáj
a szorgalmas szegényeket -
rágd a szivükbe - nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet.

                                                                    (József Attila: Szállj költemény...)

Nohát sosem gondoltam volna, hogy egyszer narancslekvárt fogok eltenni. De a helyembe jött Olaszország, így kénytelen voltam - ki tudna ellenállni a befőzésnek ha olyan narancsokat kap, amik még előtte nap Nápoly környékén a fán csücsültek és ráadásul vegyszermentesen? Szóval ez a narancs sokkal sárgább, kicsit se savanyú és nem is a miénk, Bástya elvtárs...:)
Elkezdtem bogarászni a neten, mert azt sejtettem hogy nem egyszerű történet, hiszen a narancsnak gyakorlatilag nincs húsa - színtiszta nyárízű folyadékot rejtenek az izzó narancsszín gömbök. De ettem már nagyon finomat, és azt hiszem, az angol lekvár volt. Anyukám próbálkozott egyszer vele, de a végeredmény egy nagyon jó narancsszirup lett, amiben guszta kis szálacskákként úszkáltak a vékonyra vágott héjak. Így tehát azt sejtettem már, hogy ennek a finom gyümölcsnek minden része felhasználandó - így a fehér része is. Ráadásul azt is tudom, hogy a pektin (zselésítő anyag) mindig a héjban található, bármilyen keveset is tartalmazzon az adott gyümölcs.
Mindenképpen olyan receptet kerestem, aminél 24 óráig vízben kell áztatni a gyümölcsöt. Mert tapasztaltam már citrom esetében, hogy ez a módszer jelentősen csökkenti a héj alatt található fehér rész keserűségét, ráadásul a hosszú áztatásnak köszönhetően az illóolajok és a gyümölcs ízanyagai jobban kioldódnak. Azon viszont meglepődtem, milyen nagy mennyiségű cukrot írt mindegyik recept. Pedig én sem szoktam kevés cukorral eltenni a lekvárjaimat...
Azt már tőlem megszokhattátok, hogy csak hagyományos lekvárt teszek el, vagyis sokáig főzötteket, nagy cukortartalmúakat. Mert 1.: valóban korlátlan ideig elállnak és sokkal kevéssé romlékonyak, 2.: sokkal intenzívebb ízűek, mint a dzsemfixes társaik, 3.: épp ezért sokkal kisebb adag is sokkal erőteljesebb ízélményt produkál, ezért takarékosabb is. Látszólag kevesebb lesz a hagyományos lekvárból, mint a gyorsított változatosból ugyanannyi gyümölcsből, de csak látszólag, mert sokkal töményebb és a mennyiséget a cukor amúgy is visszapótolja. Ja és 4.: a dzsemfix nagyon drága, tehát amit megspórol a kedves háziasszonka a cukron, azt visszakölti dzsemfixre. Szóval én maradok a hagyományos lekvároknál. Ó, igen, 5.: a hagyományos lekvár sütésálló, nem folyik lévé ha egy kis hő éri.
Viszont ebbe a narancslekvárba tettem egy kevés agar-agart, mert hiába főztem először 2 órán át, aztán a cukorral még jó félórát, nem bíztam benne, hogy valóban lekvár sűrűségű lesz, mire kihűl. Így egy kevés zselésítő mégis került bele. És jól is gondoltam, mert így lett tökéletes. A receptet itt találtam. A mértékegységeket átváltogattam: 1 csésze = 240 ml, 1 font = 45 dkg


Hozzávalók:

1,5 kg narancs,
1,9 liter víz,
2,7 kg cukor,
1 csipet só,
1,5 darab citrom leve,
5 csapott teáskanál agar-agar.


A narancsokat természetesen azért alaposan megmostam, majd héjastul felkarikáztam és kockáztam. Felöntöttem vízzel és 24 óráig állni hagytam. Aztán főztem forrástól számítva 2 órán át kis lángon, fedőt félig tettem rá, nehogy az összes vizet elfője. Ekkor botmixerrel kicsit pépesítettem, de nem nagyon, hogy kissé rusztikus maradjon, látszódjanak benne a narancshéjdarabkák is. Ezután ízesítettem citromlével, csipet sóval és cukroztam. Még jó fél-háromnegyed óráig főztem közepes lángon, majd a kevés vízben oldott agar-agart is hozzákevertem. Pár percig még főztem, hogy az agar-agar teljesen feloldódjon. Csírátlanított üvegekbe töltöttem, folpackot tettem a tetejükre, rá egy csipenyi szalicilt, erre a tetőt és fél percre fejre is állítottam az üvegeket. Aztán szárazdunsztban hagytam őket kihűlni. Nem kis mennyiség, körülbelül 3,5-4 liternyi lekvár lett belőle.





Eszméletlen finom. A keserűségét szinte teljesen elvesztette, épp csak leheletnyit érződik a lekvárban, épp annyira, amennyire kell, és a sok cukor ellenére sem émelyítően édes. Tökéletes. Ma sütök hozzá foszlós kalácsot. Vajjal, kaláccsal valami mesés lesz. Van ígéretem citromra is - abból is lekvárt tervezek, ugyan ezzel a módszerrel.
Csodálatos, üvegben eltett mediterrán nyár... :)

p.s.: egyetlen dologtól lehet keserű: ha benne hagyjátok a magokat. Az tényleg megkeseríti, de a héj nem.

2012. január 24., kedd

Csicsókás, tejfölös krumplileves

.

Az utolsó maradványa valami isteninek: az ember becsületes igyekezete.

(Carl Gustav Jung)





Egyszerű kis leves, de a csicsóka "megbolondítja". :) Káposztás tésztához készítettem - mer' ahhoz azért nehéz levest találni: ami nem túl nehéz, meg nem túl könnyű, szóval nem egyszerű. :) 

Hozzávalók 4 főre:
15 dkg füstölt nyers szalonna (kolozsvári, hasaalja, mindegy),
15 dkg csicsóka (tisztítva),
30 dkg burgonya (tisztítva),
1 közepes fej vöröshagyma (7-10 dkg tisztítva),
1 gerezd fokhagyma,
1 csokor petrezselyemzöld,
1/2 leveskocka,
1-2 evőkanál olaj vagy ennyinek megfelelő zsír,
só,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
1 csapott teáskanál liszt,
1 dl tejföl,
1 csipet cukor.

A szalonnát csíkokra vágtam és az olajon kisütöttem jó pörcösre. Aztán kivettem a zsiradékból és a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymát üvegesre dinszteltem. Majd beletettem a kisebb kockákra vágott, megtisztított csicsókát és krumplit is, és fölengedtem vízzel. Visszatettem a levesbe a szalonnapörcöket is, Fűszereztem sóval, borssal, szerecsendióval, petrezselyemzölddel, csipet cukorral, fél zöldségleveskockával. Hagytam puhulásig főni, aztán a lisztből, tejfölből készült habarással besűrítettem. Hagytam forrni még 5 percig és készen is volt.
Finom. :)
Vegák készítsék természetesen szalonna nélkül, úgy is ízletes, finom.

Egy tányér leves ára kb. 100 forint - olcsó. Elkészítési idő főzéssel együtt 45 perc, és kezdő konyhatündéreknek is bátran ajánlom.

2012. január 23., hétfő

Pászka

.


Egyszer egy anya jött kisfiával a rabbihoz. A rabbi megkérdezte a kisgyermeket:
  -   Adok neked egy aranyat, ha megmondod, hol lakik az Isten.
A kicsi azt felelte:
  -   Én meg két aranyat adok, ha meg tudod mondani, hogy hol nem lakik.

 




Nagyon szeretem a kovásztalan kenyereket. Minden nemzet élesztő nélküli, egyszerű kis lepémykenyere kovásztalan kenyér, a pászka a zsidóság kovásztalan kenyere. Sokszor veszek (vettem) a boltban, imádom elropogtatni. Minden fogyókúra nélkülözhetetlen kelléke is nálam. Sosem eszem kekszeket - nem is nagyon találtok itt a blogon - , se aprósütiket. Ellenben pászka mindig szokott itthon lenni. Ma hirtelen felindulásból követtem el ezeket, mert épp elfogyott. És ezután itthon sütöm, mert töredékébe kerül a boltinak és ugyanolyan finom.


Hozzávalók 16 negyedkörhöz:
8 dkg fehér liszt,
7 dkg teljes kiőrlésű liszt,
1 csipet só,
1/2 csapott mokkáskanál sütőpor (el is hagyható, de így megszáradva nem lesz fogtörő-kemény),
1 dl szobahőmérsékletű víz.

A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk, négybe vágjuk majd gombócoljuk. Három gombócot letakarunk hogy ne száradjon, egyet lisztezett deszkán nagyon-nagyon vékonyra kinyújtunk. Derelyevágóval négybe vágjuk, majd csíkozzuk a darabokat. Forró serpenyőben zsiradék nélkül megsütjük. Én a végén le szoktam kapni a serpenyőt a tűzről, és húsfogó csipesszel megfogva a a kenyérkéket, nyílt lángra is rá szoktam dobni pár másodpercre. A maradék három gombócot ugyanígy készítjük.
A pászkát fogyaszthatjuk frissen is, de megszáradva épp olyan, mint a bolti. A kiszáradt pászkákat meg is törhetjük mozsárban durva morzsára (vagy robotgépben) és így készülhet belőle maceszgombóc is.
Kiválóan használható Cézár-szerű salátákra is, ha pár centis darabokra tördeljük.
A csíkozás el is maradhat, de azt akartam hogy más legyen mint a többi laposkenyér, és kissé hasonlítson a boltihoz. :)

2012. január 19., csütörtök

A fakanál mint harci eszköz

.

Soha nem gondoltam, hogy egy egyszerű, mezei gasztronapló részese lehet a világ megmentésének... Hogy harci szimbólumként a fakanalat fogjuk majd magasra emelni. Pedig lassan ide jutunk.
Nem rémisztgetni akarok, csak a nyitott szem fontos. Mert oda is eljutunk lassan, hogy globális polgári engedetlenségi mozgalmakat indíthatunk a sok esztelenség, törvényes törvénytelenség ellen. Ajánlom az oldalt, valóban objektív és tájékozott-tájékoztató. A Zöld Fazékban is megtalálod.  

GreenR, a zöld objektív

Fütyül a teáskanna, lassan ébrednünk kell. Világ fakanalai, egyesüljetek!


 (kép innen: képguru)


"Döbbenten vettem tudomásul, hogy Amerika után most már itt Új-Zélandon is új élelmiszerbiztonsági törvényt léptetnek életbe, amelynek értelmében az élelmiszertermelés többé nem emberi jog, hanem kiváltság.
Az új törvénytervezet két szempontból is különösen aggasztó. Először is hatásának terjedelmében, másodsorban pedig azért, mert szinte teljesen észrevétlenül ment végbe a törvényalkotási folyamat. A média szinte egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, ami pedig alapjaiban változtatja meg az ország élelmiszerbiztonságát."  ......  

.

2012. január 14., szombat

Zöldfűszeres, húsos rakott palacsinta

.

Fontos, hogy legyen valamilyen titkunk, és sejtsük, hogy van nem tudható dolog is. Ez némi személytelenséggel, egyfajta numinózummal tölti be az életet. Aki sohasem tapasztalta, fontos dolgot mulasztott el. 
Kell az embernek éreznie, hogy egy bizonyos tekintetben titokzatos világban él, amelyikben megeshetnek és megtapasztalhatók soha meg nem magyarázható dolgok is, nemcsak olyanok, amelyek a várakozásnak megfelelően történnek. 

Beletartozik ebbe a világba a váratlan és a hallatlan. Csakis így teljes az élet.

(Carl Gustav Jung)































A maradékhasznosítás jegyében készült a tegnapi ebéd. Még karácsonykor készítettem zöldfűszeres fűszervajat, és azóta a hűtőben árválkodott. Gondoltam itt az ideje elhasználni. És volt egy kevés darált húsom is.
Nagy kedvenc nálunk a krumplipürével töltött rakott palacsinta. A hortobágyit is szeretjük, de mivel sosincs pörköltmaradék itthon (vagy csak szökőévente egyszer), ezért azt nemigen készítek. Szóval mivel régen volt terítéken bármelyik is, ezért a töltött palacsinta mellett döntöttem. A mennyiségeket főételként való étkezéshez adom meg. Ha előételnek készítjük, személyenként 2 palacsinta bőven elég.

Hozzávalók 4 főre (20 db palacsintához):
a palacsintához:
30 dkg liszt,
1 csapott mokkáskanál só,
2 nagy tojás,
4 dl tej.
A töltelékhez:
60 dkg darált hús,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
5-7 dkg fűszervaj: vaj, aprított petrezselyemzöld, kapor és snidling,
plusz egy kevés friss rozmaring,
1 evőkanál olaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
és ízfokozónak egy csipet cukor.
A besamelhez:
5 dkg fűszervaj,
5 dkg liszt,
kb. 6-7 dl tej,
só,
kevés citromlé,
1 citrom reszelt héja.
A tetejére:
10 dkg reszelt sajt és citromszeletek.

A palacsintát kicsit sűrűbbre hagytam, mint szoktam - mert én azt a leheletvékony strandos palacsintát szoktam sütni. De ehhez az ételhez az nem jó, mert szétázik a tölteléktől és a mártástól, ezért azt a falusias, vastag gumiszerű palacsintát kell sütni. Igyekeztem és nagy odafigyeléssel sikerült is cipőtalpakat gyártanom. :)
Tehát legelőször is süssük ki a palacsintákat. A tésztát is kissé sűrűbbre hagytam és a palacsintasütőbe is vastagabban terítettem szét, mint szoktam. Így lett jó.
Aztán elkészítettem a tölteléket. Az apróra kockázott hagymát kevés sóval a fűszervajon és olajon megdinszteltem, aztán rátettem a húst és megsütöttem a plusz fűszerekkel együtt. Egyszer tettem rá kevés vizet is, és addig sütöttem, míg azt elfőtte. A fűszervaj mellé kevés friss rozmaringot is adtam az ételhez, mert még mindig szép az ablakomban. De bánjunk vele csínján, ne olyan Jamie Oliveresen adagoljuk, csak nagyon keveset tegyünk az ételbe. Jesszusom, néha elgondolkodom vajon milyen íz-érzékelése lehet ennek a pasasnak, mert minden, de minden kajába tonnaszám teszi a rozmaringot. Pedig ha eltúlozzuk, iszonyatos íze tud lenni, annyira hogy ehetetlenné válik az étel. Meg nem kóstolnám a főztjét, annyi biztos... :) Szóval csak pár levélkét vágjunk bele, annyi bőven bőven elég.
Mikor a ragu elkészült, megcsináltam a besamelt is. A besamel készítésének a felénél, mikor még olyan jó sűrű volt a mártás, 3 evőkanálnyit kivettem belőle és a raguhoz kevertem, hogy jó szaftos és kenhető legyen. A mártás kellemesen savanykás legyen - nem túlzottan, de érződjön a citromosság és csak a végén ízesítsük, mikor már készen van. A végeredmény egy tejföl sűrűségű mártás legyen.
Végül megtöltöttem a palacsintákat (nem kell vastagon kenni a raguval) és egy kiolajozott tűzálló tálba tettem őket. A besamellel meglocsoltam, reszelt sajttal megszórtam és citromszeletekkel díszítettem. Előmelegített, 200 fokos sütőben a sajt pirulásáig sütöttem.



























Ezt az ételt készíthetjük palacsinta helyett canelloniból is (az a vastag nagy hengertészta), vagy tölthetjük óriás kagylótésztába is, de lasagneként is elkészíthető.


Megfizethető. Egy adag ára kb. 370 forint főételként.


Elkészítési idő: sütéssel együtt körülbelül 1,5 óra.

Nehézségi fok: gyakorlott konyhatündéreknek.

2012. január 10., kedd

Camembert sütve

.


Vagyonnyilatkozat

  mindenemet szóvá tettem

                                                                           (Fodor Ákos)






Nem nagy újdonság, csak egy vacsoraötlet. Én is többször készítettem már, de mindig este, így ezért nem került még fel a blogra. Sült camembert. Laktató, finom, egyszerű. Bármivel fűszerezhető, kinek mi szimpatikus. Vágjuk át csillag alakban a sajt kérgét a tetején aztán kissé sózzuk, fűszerezzük bármilyen zöldfűszerrel, kevés bort, pezsgőt is önthetünk alá, locsoljuk meg olívaolajjal, dughatunk a résekbe fokhagymacikkeket, lilahagymát, pórét, csilikarikákat vagy pelyhet, tehetünk rá gyümölcsöt, kevés méz is mehet rá - aztán jó forró sütőben 15-20 percig sütjük, míg a sajt felpúposodik és belül folyóssá válik. (Nem fog kifolyni, csak felpúposodik.) Aztán csíkokra vágott, serpenyőben megpirított kenyércsíkokkal kitunkoljuk. Az ételhez használt borral, pezsgővel pedig leöblítjük. :)
Készíthetjük egyszerűbben is: csak megsütjük és adunk mellé lilahagyma-lekvárt vagy pl. kiwicsatnit (ugyanígy készíthető csak kiwiből) vagy málna-, kökény-, szeder- vagy áfonyalekvárt. A variációk száma végtelen.





























A camambert sajtot ki is szokták rántani és áfonyaszósszal adni. Mondanék egy különlegesebbet, de ugyanebben a kategóriában. Panírozd be a sajtszeleteket, de a végén ne zsemlemorzsába, hanem durvára tört natúr kukoricapehelybe. (Gyorsan kell sütni, különben a sajt kifolyik..) Így egy nagyon finom állag-kontraszt jön létre: a sajt megolvadt lágysága és a panír extrém ropogóssága között. Készíts mellé krumplipürét, de úgy, hogy harmada csicsóka legyen. Nagyon különleges lesz és nagyon illik a kukoricás camemberthez. Málnaszószt vagy ribizliszószt adj mellé. Isteni kombináció. Tesztelt. :)

2012. január 8., vasárnap

Házi crème fraiche

.

Tegnap éjjel nem tudtam aludni. Szemben van egy bár/diszkó/népbutítóésnyomorbadöntögető, és az idióta cigarettatörvény miatt aminek semmi de semmi értelme és megint adtak egy pofont a sz@rnak csak hogy finom legyek és nőies folyamatosan vagy 30 ember üvöltözött, dajdajozott és a kocsikból teljes hangerőn nyomatta a zenének legcsekélyebben sem nevezhető tuctuc-ricsajt az utcán, a város közepén. Megszoktam a nagy forgalmat, de ez azon messze túltett. Megjegyzem a diszkó fölött lévő szálloda vendégei sem tudtak aludni még hajnali fél háromkor sem, mert égtek a villanyok és szerencsétlen vendégek nézegettek lefele, hogy mi ez az iszonyatos csimbum és üvöltözés.... Annyira zavaró volt, hogy be kellet kapcsolnom a tévét, muszáj volt elnyomni a folyamatos kiabálást. Az egyik műsorban a paprikán láttam ennek a házi krémfressnek hogy magyarítsak a receptjét. Kép most nincs - amúgy is csak egy köcsögben látnátok egy szép nagy fehérséget. Szóval.
A fél liter tejszínt felmelegítjük kézlangyosra, negyven foknál nem melegebbre. Aztán hozzákeverünk 3 evőkanál írót/kultúrát. (Ha nincs kultúra, jó a joghurt is.) Lefedjük és elől hagyjuk, hogy lassan hűljön ki. Hat-nyolc óra elteltével hűtőbe tesszük. Kereken egy nap múlva készen van a krémfress. Minden jó valamire. Még a nemalvás is. :)

Mihez használhatjuk? Például gyümölcsös desszertekhez öntetként. A tejszínnél savanykásabb, sűrűbb, krémes. Pohárdesszertekhez. És persze sós ételekhez is, amikhez tejfölt vagy tejszínt használnánk.

És azért is visszautcazenélek nekik! Irgummegburgum mindjárt kettőtisss!. :)





És még mindig imádom Bob Marleyt. Van ami nem változik...

2012. január 4., szerda

Tortillaleves

.

A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.

(Anthony Robbins)



Az újévi szerencsehozó leves. Kissé megkésve. Főzhettem volna lencsével is, de most éppen babot tettem bele betétnek. Már régen kinéztem ezen az oldalon magamnak. Nagyon finom, kellemesen üde, könnyű kis leves. Bár ilyenkor télen is készíthető dobozos paradicsomból, így a kóstolása után azt mondanám, a nyár-ősz az igazi évszaka ennek az ételnek. Mert valóban nagyon üdítő, frissítő. A paradicsomleves mexikói változata. Sokféle belevalóval készíthető, az adott oldalon ajánlanak hozzá sült húscsíkokat, friss avokádót, tehetünk bele főtt babot, vagy főtt lencsét vagy csicseriborsót vagy felesborsót vagy kukoricát is akár. Nagyon finom, megtartom. Attól, hogy a paradicsom nem az általunk megszokott módon kerül a levesbe, teljesen más íze lesz, mint a mi paradicsomos ételeinknek. Kezdődni pedig hasonlóan kezdődik, mint a mi lebbencslevesünk.
Ez a leves azért is jó, mert az alap vega, húsevők pedig tehetnek bele dúsításnak húst. Nem kell külön főzni, mindkét tábor egy kondérból jól lakik. :)


Hozzávalók 4 főre:

2 nagyobb vagy 3 kisebb tortilla (én kettőt tettem a levesbe, az én lepénykéim olyan 20 centi átmérőjűek),
3 evőkanál olívaolaj,
4 nagy gerezd fokhagyma,
1 teáskanál római kömény (én magyar köménymagot tettem bele),
1 teáskanál koriandermag,
1 csokor korianderlevél vagy petrezselyemlevél,
1 csapott evőkanál őrölt csili vagy csilipehely vagy csípős pirospaprika,
só,
zöldségalaplé vagy 1-2 zöldségleves kocka,
1 doboz hámozott paradicsom,
1 nagy fej vöröshagyma.
Plussz a betétek: lehet sült húscsík, nyers avokádó, tortilla chips, főtt bab, főtt lencse, főtt csicseri, főtt sárgaborsó, főtt kukorica.


Ez a leves is a kenyérlevesek kategóriájába tartozik. Vagyis akkor érdemes készíteni, ha van maradék tortillánk, ami már kissé szikkadtabb, keményebb, ami nem fogyott el frissen. Én most frissből készítettem, mert amúgy is kellett kenyeret sütnöm - így tortilla chipset is tudtam készíteni betétnek. Ha süttök tripla adagot süssetek... mert annyira jó, hogy elfogy, mire a leves elkészül... :)
Tortilla chips: a nyers kinyújtott tortillákat csíkokra vagy háromszögekre vágjuk és bő, forró olajban ropogósra sütjük. Én most jó kukoricásra készítettem a tortillákat, vagyis kétharmad rész kukoricalisztből és egyharmad rész búzalisztből és kevés sütőport is tettem bele, hogy ropogósabb legyen.




A hagyományosan, serpenyőben megsütött tortillákat kis kockákra vágjuk és az olajon megpirítjuk, a kis kockákra vágott fokhagymával együtt. Kis lángon süssük, nehogy a fokhagyma megégjen. Mikor már szép pirosas, fűszerezzük a mozsárban rusztikusra tört köménymaggal és koriandermaggal, az apróra vágott szilantróval vagy petrezselyemmel és a csiliporral is. Kissé átkeverjük, sütjük, majd felöntjük alaplével vagy vízzel és leveskockát teszünk bele. Közben a paradicsomot a nagy fej vöröshagymával robotgépben pépesítjük és hozzáöntjük a forrásban lévő leveshez. Körülbelül 25-30 percig főzzük. Ha nagyon svanykás lenne, kevés cukorral egyenlíthetjük az ízeket. Mikor készen van, tetszés szerint dúsíthatjuk a fent megadott levesbetétekkel.
Figyelem. A levesbetétnek hüvelyeseket külön főzzük sós vízben, vagy használjunk konzervet. A paradicsom savassága miatt a levesben sosem főnének puhára.