2012. október 28., vasárnap

Gombás tortellini



- Borzasztó dolog meghalni.
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe.

(Wass Albert)



Megint gombás étel, mert addig, míg van, s lehet. :) És mi lehetne léleknyugtatóbb ebben a szeles, hideg és már egészen télies időben, mint a jó meleg konyhában elszöszmötölni egy finom étellel? Kevés jobb dolgot ismerek ennél. Kibontani egy üveg finom bort, beszélgetni, rá-rá pillantani az elégedetten durmicoló cicára és főzni...
Nagyon szeretem a tésztaételeket. Ennél jobban csak a gombás tésztaételeket szeretem... Tisztatésztának ajánlva, az aktuális VKF! kiírására.

Hozzávalók 2 főre, ha főételnek készítjük:
A tésztához:
25 dkg liszt,
2 tojás,
kevés víz.
A töltelékhez:
20 dkg erdei gomba (az enyémben rizike és vargánya van),
2 nagy gerezd fokhagyma,
1 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
só,
frissen őrölt bors,
csipet kakukkfű,
frissen reszelt szerecsendió,
1/2 citrom reszelt héja,
pár csepp citromlé.
A tetejére:
4 dkg vaj,
tejföl,
valamilyen jóféle sajt vagy
apróra vágott petrezselyemlevél.

A lisztből, tojásokból, pici vízből tésztát gyúrunk, és félretesszük nylonzacsiban, míg elkészítjük a tölteléket.
A gombákat megtisztítjuk, majd konyhai robotgéppel ledaráljuk. Serpenyőben a vajon, olajon megfuttatjuk kissé az apróra kockázott fokhagymát, majd rádobjuk a gombát is és fűszerezzük (kivétel a reszelt citromhéj és lé). Addig sütjük, míg a levét elveszti és jó sűrű gombapép lesz belőle. A végén reszeljük bele a citrom héját és pár csepp citromlével pikánsabbá tesszük a tölteléket.
A tésztát kinyújtjuk, és 5 centiszer 5 centis kis kockákra vágjuk. Minden kocka közepébe egy kevés tölteléket teszünk, majd megformázzuk a videón látható módon.
Vizet forralunk sóval. Közben a 4 dkg vajat addig melegítjük egy kis lábosban, míg finom karamelles illata és színe lesz. Félretesszük tálalásig. (Figyeljünk rá, mert nagyon hamar kramellás színt, aromát kap, nehogy megégessük.)
A tortelliniket a forrásban lévő vízben kifőzzük. Azonnal tálaljuk tejföllel, barnított vajjal megcsurgatva. Vagy reszelt sajtot vagy aprított petrezselyemlevelet szórhatunk még rá.
Csodálatos finom.

A gomba egyébként kitűnő bármilyen tésztával. Gondolkodtam gombás galette-n is, pitén is, de készíthettem volna a hortobágyi palacsinta módjára is. (Ha hortobágyinak készítjük, ne aprítsuk fel a gombát, csak szeleteljük és így készítsünk pörköltet belőle, hogy legyen szaftja. A végén aprítsuk a gombát, a szaftból kivéve.) Köretként például vadashoz készíthetünk gombás zsömlegombócot is, ha lesütött gombát is keverünk a zsömlegombóc tésztájába. És még folytathatnám a sort.... Ez a töltelék egyébként lasagne-hoz is kiváló, csak akkor ne aprítsuk ennyire össze, hanem késsel vágjuk szeletekre a gombát. Nagyon jól illik hozzá a besamel, sajt.
Tipp: Ez a gombapép egyébként (ha többet készítünk belőle és marad) melegszendvicskrémnek is kiváló! Kenjük kenyérre, szórjuk meg jó bőven reszelt sajttal és mehet is pironkodni. Egy pohár borral tökéletes és mesés.


A tortellini formázása:


Jó étvágyat hozzá! :)

2012. október 26., péntek

Tarlórépa (kerekrépa) dióval


Tarts ki szilárdan utadon, még ha a világ rossznak bélyegzi is, ami több mint valószínű.

(Henry David Thoreau)




 

A kerekrépa vagy más néven tarlórépa készülhet így is. Nálunk zalában ugyanis szinte csak savanyítva fogyasztják. Pedig az egyik legfinomabb ízű-állagú téli zöldségféle. És már megjelent a piacon, szépséges darabokat vettem belőle. Ebben a formában lehet köret, és lehet önálló fogás is rizzsel vagy hajában sült burgonyával. A dió nagyon izgalmassá teszi, a méz egészen megbolondítja és a két titkos fűszer - amit hamarosan elárulok - annyira természetesen belesimul a répa lényébe, mintha mindig is együtt táncoltak volna a forró parketten. Finom, na. :)

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyobb darab kerekrépa,
1/2 marék durvára vágott dió,
2-3 teáskanálnyi dióecet (alma vagy fehérborecet is megteszi),
1 evőkanál napraforgóolaj,
2 teáskanál dióolaj,
5-6 gerezd fokhagyma apróbb-nagyobb kockákra vágva,
só,
kevés frissen őrölt bors (csak csínyján),
1 teáskanál koriandermag,
2 zöld kardamom magjai,
3 teáskanálnyi finom virágméz.

A répákat meghámoztam, vastagabb csíkokra szeltem. Minden hozzávalót rászórtam-locsoltam, kézzel jól összekevertem. (A koriandermagokat, kardamommagokat mozsárban őröljük meg.) Jó kézzel keverni, mert az ujjainkon marad az olajos-fűszeres pakolásból, s így meg tudjuk kóstolni. Ha bármi hiányozna belőle (méz, só, ecet), pótoljuk.
Sütőedénybe tettem, körülbelül fél dl vizet is aláöntöttem, s lefedtem alufóliával. Nagy lángon sütöttem végig fólia alatt körülbelül 45-50 percig.
Aki nem jut hozzá tarlórépához, készítheti ugyanígy zellerből, karfiolból, céklából is.

2012. október 18., csütörtök

Salsa verde zöld paradicsomból



  Az élet ritmus, méghozzá többszólamú és hol tüzes, hol lassú, hol édes, hol bús. Ez a ritmus mindenben jelen van, s ha feltétlenül alakot akarnék hozzárendelni, hát nem egyenesen halad, hanem körbe-körbe, spirálisan.
  Azt hiszem, mindannyian másképp éljük meg az időt. Számomra az óraidő nem igazán létezik. Sokan évre, hónapra, napra pontosan emlékeznek eseményekre. Én erre sosem voltam képes.
  Az idő múlását sokkal inkább a természet ciklikus változásain keresztül érzékelem. Vagy a nappalok-éjszakák lüktető táncában. Az én naptáramban nem dátumok vannak - hanem élmények, érzetek, hangulatok, álmok. Illatokra emlékszem, képekre, érintésekre, dallamokra és ízekre. Talán az illatok és ízek azok, amik a legerőteljesebbek. Amik ha felbukkannak, egyfajta áthangolódást idéznek elő bennem, s így természetesen összekapcsolnak a világgal.
  A zöld paradicsom, a piruló vastaghúsú paprikák, a sütőtök és a gesztenye illata-íze számomra az őszt jelzik a végtelen idő holografikus rendjében. A csörgő avar hangja, az őszirózsa illata, a ködös hajnalok furcsa derengése, a pára nyirkos és mindenbe befurakodó jelenléte kétségtelenül érzékeltetik: a nyár véglegesen búcsút intett. S ha nem is örökre, de legalábbis hosszú időre.

(d.)



Kaptam pár darab zöldparadicsomot. Először salátát akartam csinálni belőle, de útközben módosítottam, lett belőle salsa verde, és bizton állíthatom, hogy a legjobb salsa, amit eddig készítettem, ettem. Mintha az almazöld szín frissességét, fényteliségét, extravaganciáját lefordítanánk ízre. Készítettem hozzá tortillát, sült halgombóckákat pritamingyöngyökkel, isteni volt.

Mit tettem bele?

4 normále méretű zöldparadicsomot,
1 közepes méretű fehér édes salátahagymát,
1 nagyobbacska gerezd fokhagymát,
1 kisebb zöld hosszú erőspaprikátkimagozva,
fél csokor petrezselyemzöldet (korianderzölddel is lehet),
sót,
egy csipet koriandermagot frissen mozsárban őrölve,
egy nagyobbacska evőkanálnyi olívaolajat,
cirka negyed citrom levét és
 egy egész citrom héját belereszeltem.

A zöldparadicsomot és a salátahagymát karikáztam és besóztam. Hagytam állni fél órát, mert így lehet igazán előcsalogatni az ízét, illetve a hagymát pedig megszelidíteni.Ezek után a többi hozzávalóval együtt robotgépbe tettem (kivétel a reszelt citromhéj, ezt utólag kevertem bele) és jól összeturmixoltam. Valami csoda íze van.
Tökéletes natúran sült halszelethez is, csirke vagy pulykahúshoz is, de akár sült hal vagy hús töltelékeként is el tudom képzelni. Érdemes nyáron is készíteni, akinek van a kertjében paradicsom. Mert olyan igazi nyárízélmény.


További ötletek a zöld paradicsom felhasználására:
Sült zöld paradicsom
Savanyúság (tökéletes zöldparadicsomból is)
Zöldparadicsom csatni
Csalamádé

2012. október 16., kedd

Ciabbatta (gyorsan)



Abban hiszek, hogy az örömteli élet apró örömpillanatokból áll, amelyek kecsesen fel vannak fűzve a bizalom, a hála, az inspiráció és a hit égősorán. 

(Brené Brown) 


Ma van az élelmezési világnap, s ezzel együtt a kenyér világnapja is.
Ezt a ciabattát már többedszer sütöm, csak eddig mindig vacsorára készült és el is fogyott, úgyhogy nem tudtam lefotózni. Eredetileg Lélekdoromboló bejegyzésében láttam meg (amihez hihetetlenül édes történetet fűzött... annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult), az eredeti recept Dolce Vitáé, bár ez nem hasonlít rá, mert az enyém a gyorsított változat.
A ciabatta papucsot jelent, Olaszország egyik kedvelt kenyérféleségéről van szó. Valójában a mi zsömlénk egy variációja, mert elsősorban szendvicsekhez készítik és fogyasztják. Nagyon puha, lyukacsos a belseje, isteni finom. A mai sütésnél (mivel 2 tepsiben sütöttem a nyolc darabot) rájöttem, hogy ha kicsit magasabb hőfokon és kevesebb idő alatt ütöm, akkor puha lesz a héja is, ha viszont alacsonyabb hőfokon, és 10-15 perccel hosszabb ideig készül, akkor belül puha, kívül ropogós ciabatta a végeredmény. Sajnos pontos hőfokokat nem tudok mondani, mert lekopott az összes fokjelzés a sütőmről és már jópárszor állított a szerelő a hőfokszabályzóján is, vagyis halvány delila gőzöm sincs, mikor mit hány fokon sütök... Ex has meg saccperkábé alapon megy ez nálam. Viszont így mindig erősen az intuíciómra kell támaszkodnom, szóval minden rosszban van valami jó is... :)


Hozzávalók 8 kis papucsállatkához:

50 dkg BL80-as liszt (kenyérliszt),
2 dkg friss élesztő,
1 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz,
0,5 liter langyos víz,
1 csapott teáskanál só.

Egy csészébe morzsoltam az élesztőt és a fél liter meglangyosított vízből 1 decinyivel felöntöttem, és homogénre kevertem benne az élesztőt, aztán a mézet is teljesen elkevertem benne. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval (Én úgy szoktam megállapítani, hogy elég só van-e a kenyértésztában, hogy mikor így elkeverem, szárazon megkóstolom a lisztet. Tökéletes módszer.), majd hozzáönöttem az élesztős vizet is, és a sima langyos vizet is. Fakanállal éppencsak összekevertem. Jó lágy, nokedlitésztaszerű állagának kell lenni. Hagytam kelni, míg duplájára nőtt, aztán rétesliszttel megszórtam a tiszta konyhapultot, és kiborítottam rá a tésztát. Nehéz vele bánni, mert nagyon ragad. Kilapogattam és áthajtogattam, aztán nyolc részre vágtam. Sütőpapírral (szilikonos) bélel tepsibe tettem a hosszúkásra alakítgatott darabokat, a tetejüket finoman megszórtam rétesliszttel hogy ne nagyon ragadjanak a zacskóhoz és tiszta nylonzacsival letakarva hagytam kelni még kb. háromnegyed órát. Közben előmelegítettem a sütőt, olyan 170 fokra. A megkelt papucskákat 45 percig sütöttem (így lesz ropogós a héja). A képen az első adag látszik, az a puhább héjú széria. De nekem a ropogós héjas a kedvencem. Legutóbb próbáltunk beszélgetni vacsi közben, de nem lehetett, mert annyira ropogós volt a héja (belül meg isteni puha volt), hogy nem hallottuk egymást, csak a ropogást... Mondhatom (és párom is mondta), hogy élete legfinomabb szendvicse volt. (Konkrétan elállt a szavunk... és ismét és újfent és egyáltalán: imádom az olasz konyhát!) Hajszálvékony sonkaszelet volt benne, aszalt paradicsom, hortobágyi gulyasajt, salátalevél, kapribogyó, paradicsom, olívaolaj. Fenséges volt!
Ez a mai sütés már a sokadik, mert mindkettőnk kedvence lett.


Egy tipp: a langyos vizet több részletben érdemes a tésztához adni, mert lehet hogy elég hozzá 4,5 vagy 4,7 dl is, mert a tüskeszentpéteri liszt kicsit több vizet vesz fel, mint más lisztek. 

 

2012. október 15., hétfő

Nálam a kocka is kerek: négerkocka tortaformában


Számos természeti népnél, ha valaki a gyógyítóhoz fordul segítségért, mert csüggedt, depressziós lett vagy elvesztette kapcsolatát Istennel, a gyógyító a következő kérdéseket teszi fel:
Mióta nem táncolsz?
Mióta nem énekelsz?
Mióta mellőzöd az elbűvölő meséket?
Mióta mellőzöd a csend tökéletes békéjét?
  



Már jó régen mentettem el ezt a receptet Csilla konyhájából (köszönöm ez úton is), most a hétvégén előkerestem, megsütöttem. Finom, egyszerű és olcsó. Féladagot sütöttem belőle, ez nyolc szeletet jelent. A torta cakumpakk (bőven számolva is) kijön 300 forintból. Szóval tényleg olcsó és nem igényel semmilyen extra hozzávalót. És nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető is, valamint rendkívül jól variálható is. Például el tudom képzelni akár karácsonyi tortának is, ha nem kakaóport keverünk a tésztájába, hanem darált diót és mézeskalácsfűszert (lehet fordítva is: a habhoz keverjük a darált diót). Aztán készíthető a tészta pl. sütőtökhússal keverve is, a tetejére pedig csokimáz helyett lehet készíteni karamellmázat például. És akkor halloween süti lesz belőle. Aztán a hab és a tészta közé lekvár helyett tehetünk karemelles sült banánt is akár. Ezek csak az első variációk, amik eszembe jutottak. Lehet kókuszos is a hab a tetején akár, lehet darált mákos hab is rajta és estébéestébé. :)
Nekem nagyon ízlik, mert habos, könnyű és nem tejszínhab van rajta. Ugyanis nem rajongok nagyon a tejszínes sütikért.

Hozzávalók a nagy adaghoz (16 szelet):
a tésztához:
4 tojás sárgája,
20 dkg kristálycukor,
20 dkg liszt,
3 dkg kakaópor,
1 cs. sütőpor,
1, 6 dl tej,
0,4 dl olaj (ez nincs az eredetiben, de én tettem bele, hogy ne legyen nagyon fojtós, száraz a tészta).
a habhoz:
4 tojásfehérje,
20 dkg porcukor.
A csokimázhoz:
10 dkg étcsoki,
5 dkg vaj.
A tészta és hab közé: 
bármilyen lekvár (nálam narancslekvár).

A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a tejet és olajat és, végül a sütőporral, kakaóporral elkevert lisztet is. Kivajazott, lisztezett tepsibe vagy tortaformába öntjük és előmelegített, 170-180 fokos sütőben megsütjük. (Végezzünk 20 perc környékén tűpróbát.)


Ha kész a piskóta, hagyjuk kihűlni, közben elkészítjük a habot. Vízgőz felett felverjük majdnem teljesen készre a habot, aztán pedig 3-4 részletben hozzáadagoljuk a cukrot is. Addig verjük, míg a fehérje szép fényes, selymes és jó tartású habbá nem alakul. a tortalap tetejét megkenjük bármilyen lekvárral, rátesszük a habot. A csokit vajjal szintén vízgőz felett felolvasztjuk, majd a habra csurgatjuk. Ügyesebbek szépen el is simíthatják a habot és a csokimázat, de én ügyetlen is vagyok, meg szeretem a bohókásat, szóval az enyém ilyen kis kócos lett. :)


Mikor táncoltál utoljára? :)

"Szabó Gábor (Budapest, 1936. március 8. – 1982. február 28.) magyar dzsesszgitáros és zeneszerző. Ő volt az első olyan magyar dzsesszmuzsikus, aki nemzetközileg elismert és népszerű, szakmailag pedig jelentős dalszerző lett, és akit játéka alapján ma is számon tartanak. Életműve Magyarországon szinte ismeretlen, lemezei 1990-ig gyakorlatilag beszerezhetetlenek voltak. Művészetének adózva 1992-ben a Magyar Jazzszövetség megalapította a Szabó Gábor-díjat, amelyet minden évben olyan művész kap meg a Magyar Kulturális Alapítvány támogatásával, aki tevékenységével hozzájárul a magyar jazzművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez. tevékenységével hozzájárul a magyar jazzművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez. Szabó Gábort sztárként ünnepelték Amerikában, interjúkat közölt vele a világ vezető dzsesszlapja, a Down Beat is. Sokszor azonban nem értették a jóval saját kora előtt járó művészt, aki már akkor crossover jazzt és world musicot játszott, amikor még ez a fogalom nem is létezett. Kevesen értették úgy meg a Szabó Gábor tanítását, mint Carlos Santana, aki részben a Szabó által használt és felkínált elemeket is felhasználva alapította meg világhírű együttesét, a Santanát."

2012. október 13., szombat

Rizikeleves (fenyőaljagomba leves)



És minden dolgok végén a boldogok ezt mondják majd:
 - Sosem éltünk máshol, csak a mennyben!

                                                                                                                                                                              (C. S. Lewis)



A rizike az egyik általam legszeretettebb gomba. Parfümös illatú, roppanós húsú, gyönyörű sütőtöknarancs színű és emellett nagyon zamatos, ízletes finomság. Itt mifelénk fenyőaljának hívják, a hivatalos neve azonban rizike.
Ez a leves az abszolút maradékhasznosítás jegyében született. Volt félretéve füstöltszalonna zsírom, krumplifőzőlevem, volt egy kevés maradék sűrített paradicsom is a hűtőben, és még volt egy deci Bogácsról hozott félédes vörösbor is az üveg alján, amit háznál vettem kóstolás nélkül. (Nem szeressük a félédest -  vörösborban meg pláne nem.) Lassan fogyott el, ételekhez használtam. Bár maradékhasznósítós a recept, de a rizikét ezentúl csak így főzöm levesnek, mert isteni lett. A szegfűszeg kiemeli a gomba páratlan illatát, ízét.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg rizike (2 kupóc ha piacon vesszük),
4 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál füstöltszalonnazsír (sima olaj is lehet),
frissen őrölt bors,
só (vigyázzunk, a krumlilé sós, előbb kóstoljunk),
1 liter krumlifőzővíz + 1 liter víz (vagy 2 liter alaplé),
8-12 zsályalevél (helyettesíthető petrezselyemzölddel is fél csokorral),
2 db szegfűszeg,
1-1,5 dl félédes vörösbor (vagy száraz, de akkor kóstoljuk a levest, és ha úgy érezzük, egy leheletnyi cukorral kerekítsük az ízeket),
1 púposkás evőkanálnyi sűrített paradicsom.
Levesbetétnek bármi: krumpligombóc, nagyobb formájú száraztészta, pirított kenyérszelet a tányér alján, grízgaluska (az enyémben kölesgaluska van), rizs, gersli vagy hajdina vagy akár bulgur.

A letisztított gombát szeletekre vágtam, és a zsíron frissen őrölt borssal és apróra vágott zsályával zsírjára sütöttem. (Ha olajban sütjük, sózzuk is kissé.) Hozzáadtam a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát is, azzal is átsütöttem, míg a fokhagyma illatozni kezdett és elvesztette nyersességét. Ekkor hozzáöntöttem a bort és addig forraltam nagy lángon, míg kifőtt belőle az alkoholíz, csak a finom aroma maradt. Fölöntöttem a krumlilével, vizet is adtam hozzá. Kóstoltam, és itt lehet sózni még ha szükséges. Tettem bele 2 szem szegfűszeget és sűrített paradicsomot is. Forrás után 10 percig főztem, majd beleszaggattam a kölesgaluskákat. Ha lett volna maradék szikkadtabb kenyerem, azt csak megpirítottam volna szeletekben, a tányér aljára tettem volna és rámertem volna a forró levest. Isteni. Tejfölrajongók kínálhatnak hozzá az asztalon külön tejfölt is.
Maga a leves készíthető így vargányából is, tinorú gombákból is, csiperkéből is, de ezekhez nem tennék szegfűszeget. A rizikét ahogy megszagolgattam, próbáltam rájönni melyik fűszer hozhatja ki intenzíven parfümös illatát, finom ízét. Így választottam hozzá a szegfűszeget. Más gombákhoz nem biztos hogy igazán jó. Még a fekete tölcsérgombához tudom elképzelni ezt a fűszert - ami egy fűszergomba, de levesként is elkészíthető.

2012. október 10., szerda

Varrtam...



Turiztam egy farmernadrágot nemrég, de itthon kiderült hogy jól elnéztem... óriási lett. Bevenni, átalakítgatni nem volt kedvem, meg farmert nem is nagyon lehet, mert hülén néz ki. És akkor jött az ötlet. Már régóta akartam varrni magamnak a piacos bevásárlásokhoz egy olyan "malaclopós" nagy táskát. És tádááám! Lett egy szuper szatyrom a piacra. :) (Igaz három tűt törtem el, de megérte... )




2012. október 9., kedd

rica-rica kukorica... mártás



…mert ha az ember ábrándozik, akkor már képzeljen valami érdemlegeset…

(Lucy Maud Montgomery: Annie otthonra talál)




Vasárnap készült ez a kukoricamártás a húslevesben főtt pulykanyakhoz. Mindenképpen mártást akartam főzni hozzá (mert szeretjük nagyon a főtt húst mártással), és mostanában spórolósabb lettem. Mivel előző nap vettem 2 cső kukoricát, gondoltam nem költök külön kaporra vagy spenótra vagy sóskára most, így avanzsált e finom csemege mártássá. Semmi extra, de finom volt a hús mellé.
Apropó, spórolás. Már az utóbbi hónapokban is észrevettem, hogy minden jóval drágább lett. Úgyhogy mostanában sokkal jobban odafigyelek arra, mit veszek, mennyit veszek, és hogy semmi, de tényleg semmi ne menjen a kukába. Két hónapja van egy fix havi koszt- és cigarettapénzkeretem, abból igyekszem kijönni. Ez erősen ösztönző, mert tényleg be kell osztani minden forintot. Ennek ellenére eddig kijöttem a pénzemből, sőt, kifejezetten élvezem a kihívást. Kezd olyan Avonlea-s hangulatom lenni... Tudjátok, mint amilyen a Zöldmanzádos házban volt Marillánál. Dolgos hétköznapok, spórolás, de finomságok a kamrában és az asztalon. Megbecsülni mindent, ami van. És ha kevés van, ahogy Anne (szigorúan e-vel!) mindig mondogatta: akkor legalább tág tere nyílik a képzeletnek! :)

"-Az öt harmincas vonat már meg is érkezett, és fél órával ezelőtt el is ment – jelentette ki a szapora beszédű vasutas. – De itthagytak magának egy utast, egy kislányt. Odakint ül, a zsindelyeken. Kértem, hogy üljön be a hölgyek számára fenntartott váróterembe, de komolyan közölte velem, hogy szívesebben várna kint. „Itt tágabb tere nyílik a képzeletnek”, mondta. Szerintem nem mindennapi eset."

:) De nem ám... Úgyhogy itthon, nálunk a Rőtmanzardban (mert tetőtérben lakunk mi is) most én is spórolok, és ügyeskedem, mint Marilla és Anne.

"A főzésben nincs igazán tere a képzeletnek. Az ember kénytelen szabályokhoz tartani magát. Amikor legutóbb tortát sütöttem, kifelejtettem belőle a lisztet. Éppen kettőnkről találtam ki egy gyönyörű mesét. Azt képzeltem, hogy te súlyosan megbetegszel himlőben, és amikor mindenki elhagy, én bátran odalépek a betegágyadhoz, és addig ápollak, amíg fel nem gyógyulsz, de akkor meg én kapom meg a himlőt, és bele is halok, és eltemetnek a temetői ezüstnyárfák alá, és te egy rózsatövet ültetsz a síromra, és a könnyeiddel öntözöd, és soha, de soha nem felejted el ifjú napjaid barátját, aki érted áldozta az életét. Olyan szívszorító volt, Diana, hogy csak úgy ömlöttek a könnyek a szememből, amíg a tésztát kevertem. De a lisztet kifelejtettem, és a torta gyászosan sikerült."

No igen, van ilyen velem is... De nem ma, ma citromtortát sütöttem maradék tojásfehérjéből és nagyon jól sikerült. Liszt is volt benne. :))
Visszatérve a spórolásra. Egyrészt elteszek mindent, amit csak lehet. A spájzom kész kincsestár: tele finom lekvárokkal, házi savanyúsággal, erős pistával és hasonlókkal.
Amikor nagy leárazás van valami sokszorhasználatosból: olajból, lisztből, satöbbiből, abból bekészletezek. Így legtöbbször csak a friss hozzávalókat kell megvennem, mert minden más van itthon.
Ha húslevest főzök, ahhoz első nap mindig valamilyen mártást készítek a húshoz. Ha nagyon sokra sikerül a húsleves, akkor harmadnap átalakítom valamilyen más levessé, vagy rizottót főzök vele.
Itthon sütöm a kenyeret, és mióta így van, nem nagyon gyűlik a morzsának való. Mert azt is gyűjtöm, szárítom, darálom. A krumpliléből mindig levesalap lesz (ugyanolyan ízletes, mint egy jó húsleves, kiváltható vele a leveskocka), vagy kenyeret dagasztok vele. Sosem dobom ki.
Sokszor készül őszi-téli-tavaszi időszakban valamilyen gazdagabb leves, s utána egy egyszerű diós vagy mákos vagy darás tészta, vagy bukta vagy aranykaluska vagy nudli, valamilyen egyszerű kevert tészta, palacsintafélék és társai.
Egyre több zöldséges ragut főzök, mert abba sokkal kevesebb hús kell, mintha frissensülteket készítenék. A rizseshúsfélék is újabban népszerűek nálam, pl. a rizses hús, a jambalaya. Valamint a rakott ételek is spórolósak.
Ti hogyan spóroltok? Minden trükk és praktika érdekel. :)




Hozzávalók 4 főre:
4 cső kukorica,
4 dkg vaj,
2 evőkanál olaj,
2 púposabb evőkanál liszt,
só,
kb. 1 teáskanál cukor (ízlés és kukoricaédesség függvényében),
2-3 dl kukoricafőzőlé,
2 dl tejszín vagy 3 dl tej,
1 csokor petrezselyemzöld (kaporral is finom),
kis csokor friss menta (szárítottal is jó).

A kukoricákat megfőztem csövestül (így jobb íze van és a főzővize is jobb ízű), majd késsel levágtam a szemeket. Készítettem egy besamel mártást vajból, olajból, lisztből, fölengedtem körülbelül 3 dl kukoricafőzővízzel és tejszínnel, sóztam, cukroztam, frissen aprított petrezselyemmel és mentával fűszereztem. Annyi főzővízzel higítsuk (+ tejjel vagy tejszínnel), amennyivel olyan normále mártás sűrűsége lesz.
Főt húshoz tálaljuk. Bármilyen husihoz illik, és természetesen kukoricakonzervből is készíthető vagy fagyasztott kukoricából is.
Vegáknak is ajánlom sült krumplihoz, főtt tojással például.

2012. október 8., hétfő

Házi balzsamecet

 
Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.

(Popper Péter)
 A minap láttam meg kamrapolc blogján ezt a házi balzsamecetet. Gondoltam elkészítem gyorsan, amíg van még szőlő a piacon. 
Egyenlőre érlelődik.  :)
Az otelló és izabella szőlőt leszemeztem (fél kilogramm volt összesen), egy lábosba tettem és krumplinyomóval megnyomkodtam, hogy szétposszanjanak a szemek. Áttettem ezután egy nagy dunsztosüvegbe és felöntöttem 1 liter fehérborecettel. (Az olasz csemegeboltban vettem az ecetet, nagyon jó minőségű fehérborecet és nagyon olcsó is volt.)
 
Rácsavartam a fedőt és naponta kissé meglotykölöm. Hagyom állni 4-5 hétig, aztán majd leszűröm, a szőlőszemeket szitán átnyomom és a levüket is az ecethez adom. Újra átszűröm majd egy sűrű szövésű anyagon, hogy tiszta legyen, hozzáadok majd 2 evőkanál barnacukrot és beforralom. 
Én fűszereztem is fahéjrúddal, pici csillagánizzsal, szegfűborssal és pici szegfűszeggel. Nagyon finom!

2012. október 3., szerda

:)


Még mindig szeretem a reaggie-t. És ezt a mantrát is. Így együtt meg... Szép napot Nektek! :)


2012. október 1., hétfő

Tökös-mákos rétes



Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, ame
ly harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.

(Marc Lévy)



Tegnap nagyon finom vasárnapi ebédet főztem, minden fogás a legkedvencebbeink között van. Igazi magyaros, sőt, zalaias ebéd volt: köménymagos rántott leves magos tönkölykenyérkockákkal, rántott őzlábgomba (végre-végre van!! :) ♥ ) burgonyával, tejfölös (tökmagolajjal ízesített) uborkasalátával és zárásként az őrségben oly jellegzetes tökös-mákos rétes koronázta az étkezést.
A tökös-mákos rétest készíthetjük főzőtökkel is, sütőtökkel is. Az enyém most főzőtökkel készült, kaptam a piacon olcsón legyalulva, konyhakészen.
Aki még nem kóstolta és szereti a mákos sütiket, annak abszolút szívből ajánlom e finomságot, mert könnyű, nagyon finom, gyors és egyszerű elkészíteni is. Igazi tájétel, igazi őszi finomság.

Hozzávalók 3 rúdhoz:
1 csomag 6 darabos réteslap,
60 dkg gyalult tök,
12 dkg darált mák,
15 dkg porcukor+ valamennyi a szóráshoz a végén,
kevés só,
1 egész citrom reszelt héja,
1/4 lédús nagy citrom leve,
5 dkg mazsola,
pár evőkanál búzadara,
olaj a kenéshez.

A legyalult tököt kicsit besózzuk, épp csak annyira, hogy levet tudjon engedni. Állni hagyjuk 20 percig. Közben ledaráljuk a mákot, összevegyítjük a porcukorral, reszelt citromhéjjel, citromlével, mazsolával. Amikor a tök levet engedett, kinyomkodjuk. Begyújtjuk a  sütőt, előmelegítjük 180 fokra. A tepsit kibéleljük sütőpapírral.
Amíg melegszik a sütő, összeállítjuk a rétesrudakat. A kinyomkodott tököt összekeverjük a beízesített mákkal. A munkafelületre (tiszta konyhapultra) teszünk egy lapot, ecsettel megkenjük vékonyan olajjal, majd ráhelyezünk még egy lapot. Azt is megolajozzuk. A lap magunk felőli oldalánál megszórjuk a tésztát kevés búzadarával egy körülbelül 10 cm széles csíkban. A két végén hagyjunk 2-3 cm üres helyet. Erre rátesszük ugyanígy csíkban a tölteléket, majd a két végén, az üresen hagyott tésztát ráhajtjuk a töltelékre. Így nem fog kiszóródni. Ezután föltekerjük a rétest. Tepsibe helyezzük és a tetejét is megkenjük vékonyan olajjal. A másik négy lappal hasonlóan járunk el, vagyis 3 rúd rétes lesz a végeredmény. (Míg készítjük a rudakat, az épp várakozó, kicsomagolt réteslapokat takarjuk le konyharuhával, nehogy nagyon kiszáradjanak.)


Sütőbe tesszük, és 15-20 perc alatt pirossasra, ropogósra sütjük. A kész réteseket azonnal, mikor még forrók, megszórjuk porcukorral.
Tipp: így finoman, kissé "ressen" marad meg a tök a töltelékben. Ha valaki jobban szereti a krémesebb állagot, akár elő is párolhatja kissé, akár főzőtökkel, akár sütőtökkel készíti.


A tökös-mákos rétest készíthetjük lustaasszony módra is.