2012. december 21., péntek

Mákos baklava


Tömjén, amely a szél szárnyán úszik, és lágyan bomlik ki, akár egy zászló – a lázadás zászlaja; ördögi kigőzölés, amely azonban korántsem kéntől bűzlő, ahogy gyerekkorunkban tanultuk, hanem minden illatszernél szédítőbb és ígéretesebb, ezernyi fűszer egybevegyülő párlata, amelytől zúgni kezd a fej, és felszárnyal a szellem. Én pedig egyszer csak ott találom magam a templom előtt, amint kiszolgáltatom fejem a szélnek, és minden erőmmel azon vagyok, hogy beszívhassam ezt az illatot.
...

A szél mindig ugyanannak a falnak a tövéhez sodor vissza bennünket.


(Joanne Harris: Csokoládé)




Este csajos beszélgetős-pezsgőzős buliba megyek, oda sütöttem ezt a mákos baklavát. A bakalava és én - égben kötettett páros vagyunk... igazi szerelem ez. A baklava édes, erőteljes, olyan, hogy ha csak egyetlen falatot is eszem belőle, úgy érzem: ez a teljesség. Semmi sem hiányzik, kerek, egész, mámorító.
A szirupba rózsavizet tettem és mézet, s csak azt sajnálom, hogy azt a csodálatos illatot nem tudom szavakba foglalni, amit e két hozzávaló a konyhámba varázsolt. A mesés kelet illata volt... Csábító és bűvöletbe ejtő.

Hozzávalók egy 20-szor 30-as tepsinyihez:
2 csomag 6 darabos réteslap,
20 dkg darált mák,
20 dkg porcukor,
2 narancs reszelt héja,
12 dkg vaj.
A sziruphoz:
20 dkg méz,
2,5 dl víz,
4 evőkanál rózsavíz.

A darált mákot összekevertem az átszitált porcukorral és a reszelt narancshéjjal. A vajat felolvasztottam, és jól kikentem vele a tepsit. Az első csomag réteslapot kibontottam, kihajtogattam és kettévágtam, illetve pontosan a tepsi méretéhez igazítottam. Beletettem az első lapot, megkentem vékonyan vajjal, majd rátettem a következőt. Hat lapot rétegeztem így. Aztán megszórtam mákkal, rá réteslap, vajjal megkentem, s rá még egy lap, vajjal megkentem. Megint mák, megint 2 lap. Pontosan annyi réteget csináltam így, hogy a végére a másik csomagból is 6 darab lap maradjon. Tehát mikor végeztem a rétegezéssel, akkor a tetejére megint 6 lap került. Ezután egy jó éles késsel fölvágtam a süteményt, mert sülés után már nem lehet.
Előmelegített sütőbe tettem nem nagy lángra, mert körülbelül 20-25 percig sütöttem, és így nem égett meg, szép lassan pirult.
Míg sült a baklava, a sziruphoz valókat fölforraltam és hagytam forrni addig, míg besűrűsödött. Ez körülbelül 10 perc forralást jelent. Akkor sűrűbb, ha a habja megváltozik, nagyobb buborékok jelennek meg a tetején. Akkor már jó.
A kisült süteményre azon forrón ráöntöttem a szirupot. Hagyjuk állni pár órát, és aztán... megkóstolható. :)
Lehetett volna gazdagítani aszalt datolyával, vagy fügével is, de most éppen nem volt itthon.
Ha nincs rózsavíz kéznél, narancsvirágvízzel is nagyon finom a szirup. Vagy frissen facsart narancslével akár, víz helyett.
A karácsonyi asztalra is méltó finomság szerintem.




2012. december 18., kedd

Aszaltszilvás, vörösboros marhasült



Azt hiszem, az idei év egyik legfinomabb ételét sikerült tegnap úgy exhasmindentbeleafazékba módra elkészítenem... az ünnepi asztalra is szívből ajánlom. Nagyon gazdag ízű, izgalmas, feledhetetlen, ugyanakkor alig-munkával elkészül és puliszkával ajánlom, mert isteni volt hozzá.
Hkrmhhh... viszont fotózhatatlan... :)

Hozzávalók 3 főre:
1 kg csonttal együtt szeletelt marhalábszár (ez nálam spec 2 vastag nagy szelet volt - olyan, amilyen az ossobuccohoz is szükséges),
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
3-4 dkg vaj,
1-2 evőkanál olívaolaj,
1 csapott evőkanálnyi sűrített paradicsom,
10 dkg aszalt szilva,
2-3 piros csilipaprika,
1 darabka egész fahéj
3 szem szegfűszeg,
3 szem szegfűbors,
só, frissen őrölt bors,
1 púpos evőkanálnyi narancslekvár (ha nincs kéznél, akkor 1 narancs leve és lereszelt héja plussz 1 púpos evőkanál méz),
3 dl száraz vörösbor,
liszt a szeletek megforgatásához,
plusz víz a sütés közben.

A húst alaposan leöblítettem, megszárogattam. Besóztam, frissen őrölt borssal megszórtam, és vékonyan lisztbe forgattam. Egyrészt megvédi a húst a kiszáradástól - vagyis szaftosabb marad -, másrészt ahogy sül, a liszt kissé megpirul, ami remek ízt ad a szaftnak, no és persze be is sűríti. Egyfajta vékony rántásként működik.
A tepsit, amiben később a sütőbe került az étel, a tűzhelyen a tűzre tettem és a hússzeleteket forró vaj és olívaolaj keverékén megpirítottam hirtelen. A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a félkarikákra vágott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Aztán hozzáadtam a fűszereket, az aszalt szilvát, a karikázott csilit, a sűrített paradicsomot és az elősütött hússzeleteket. Felöntöttem bőven vörösborral, és elkevertem benne a narancslekvárt is. Kóstoltam, sóztam. Alufóliával lefedve 160-180 fokos sütőbe tettem, és hagytam jó 2 órán át sülni. Közben kétszer levettem a fóliát, és vízzel pótoltam a szaftot, mert kissé elsült alóla. Erre figyeljünk, mert megéghet a hagyma, aszalt szilva és úgy nem jó. Akkor jó, ha bőven marad alatta sűrű, gazdag szaft.
A hús végül olyan puha lett, hogy leomlott a csontról. Egyszerű puliszkával tálaltam és valami mesés volt hozzá.
Ez az étel vadhúsból is finom.

2012. december 4., kedd

Adni jó

Kedves Olvasóim!

Elérkezett hát megint a karácsonyvárás, az advent - az év talán legszebb és legmisztikusabb időszaka. Még a legmorcosabb lelkűeket is megérinti a hangulata, valami különös varázs van ilyenkor bennünk is, körülöttünk is. Én már nagyon régóta nem törődöm az üzletek kínálatával, nálunk a családban közös megegyezés alapján sok éve nincs ajándékozás. Nem mintha nem lenne jó adni és kapni, csakhát sokan vagyunk már, és egyikünk sem Krőzus, sajnos. Ezért inkább csak a gyerekeknek hoz a Jézuska ajándékot, mi felnőttek pedig örömünket az együtt töltött idővel mérjük, az együtt nevetésekkel, együttlétekkel, beszélgetésekkel, a finom ételek s borok élvezetével. Nagy dolog már az is, hogy bőségesen terített asztalhoz ülhetünk, hogy egészségesek vagyunk és fedél van a fejünk felett.
Évekkel ezelőtt láttam egy videót, amiben egy ember arról beszélt, hogy a feleségével van egy fogadalmuk vagy játékuk. Minden hónapban a fizetésük pár százalékát nem önmagukra költik, hanem olyanokra, akik rászorulnak. Csak hogy meglegyen az adok-kapok egyensúlya. Nekem ez a gondolat és gyakorlat nagyon megtetszett akkor. Azóta mi is gyakoroljuk, s mivel nagyon szeretjük az állatokat, a zalaegerszegi Bogáncs Állatmenhelyre szoktunk vinni minden hónapban állateledelt, meg ha van kidobnivaló meleg pulóver, takaró, azt odaadjuk, hogy ne fázzanak az állatkák.
Kicsit hosszúra nyúlt a bevezetőm, pedig csak annyit szerettem volna írni, hogy adni nagy öröm, adni jó. Mindenfelé nagy reklámokkal mennek jótékonysági karácsonyi akciók, így hát én is csatlakozom. Viszont semmi csimbumm, nincs nyereményeső és jutalom a jótékonyságért... csak adj, ha úgy érzed, jólesne. Nem lesz megemlítve a neved, nem kapsz jutalomcsontocskát sem kitűzőt. Csak Te fogod tudni, hogy gondoltál másokra is, csak Te fogsz érezni a szíved tájékán melegséget. Látod? Kettőt fizethetsz, s egyet kapsz: jóérzést. Ez az én akcióm.
Két lehetőségre hívnám fel a figyelmet.

"Ha megmentesz egy lelket, egy egész világot mentesz meg." Martin és családja

"Az állatbarát különleges emberfajta. Nagylelkű, tele együttérzéssel, talán egy kissé könnyen válik szentimentálissá és a szíve akkora, mint a felhőtlen égbolt." Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala Megye



Hálás szívvel köszönöm a figyelmeteket, mindenkinek csodákkal teli Adventet s karácsonyi készülődést kívánok, ha addig nem találkoznánk. :)