2013. május 28., kedd

Fetakrém zöldfűszerekkel


Ha lelki vezért kellene választanom… biztosan Zorbászt választanám. Mert benne volt meg mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni s el is söpört minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát -, amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)


Hát ez a kence a topten lista első három helyének valamelyikére rögtön felküzdötte magát... még jó hogy ezt a keveset meg tudtam menteni a fotózáshoz. Jön a paprika, paradicsom, uborka szezon, mellé ez a krém... s hozzá egy pohár finom bor és jóféle házikenyér pirítva... na jó. Azért az a tenger lehetne kicsit közelebb is. :)

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg fetasajt (vagy krémfehérsajt),
1 tubus natúr krémsajt (vagy 5-6 kockasajt vagy 10-15 dkg natúr krémsajt (mascarpone)),
annyi sűrű, 25%-os tejföl, amennyivel egy jól kenhető krémet kapunk,
1 csokor vegyes zöldfűszer (ebben most kakukkfű, tárkony, majoránna és zsálya került),
10-12 darab olajban eltett aszalt paradicsom,
2-3 evőkanálnyi magozott olajbogyó (ebben most pritaminnal töltött került),
extraszűz olívaolaj a tetejére.

A hozzávalókat krémmé dolgozzuk, s mikor kész, a krémet még meglocsoljuk olívaolajjal is és ennyi lenne. (A zöldfűszereket apróra vágjuk, az olajbogyót is, az aszalt paradicsomot is természetesen.)
Pirítóssal, s finom borral kínáljuk. Ez a krém töltelékként is nagyon jó.

2013. május 26., vasárnap

Epres tabulé


Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket.

(William James)







Nagyon szeretem az epret... én nem a hagymát is hagymával, sokkal inkább az epret is eperrel! És nem csak magában, nem csak porcukorral s tejföllel, nem csak fagyinak, nem csak sütiben. Hanem például az egyik kedvenc salátámban, a tabuléban is! Akik kedvelik a különleges, ezeregyéjszakás ízvilágot, azoknak nagyon be fog jönni azt hiszem.

Hozzávalók 2 főre (előételnek):
10 dkg kuszkusz,
3 dl forróvíz,
40 dkg eper,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
kb. 15 nagyobb levél menta,
2 újhagymának a zöld szára (el is hagyható),
10 dkg főtt csicseriborsó (vagy ugyanennyi dióbél durvára vágva).
Az öntethez:
2 evőkanál eperszörp,
1 késhagynyi őrölt fahéj,
ízlés szerint só (1 csapott kiskanálnyi kb.),
1 pici gerezd fokhagymának is csak a fele péppé zúzva,
1 evőkanál víz,
2 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1/2 csapott mokkáskanál csilipehely
és ízlés szerint ha megkívánja a saláta: pár csepp citromlé.

A kuszkuszt tegyük egy nagyobb tálba, öntsük rá a forrásban lévő vizet és fedjük le 10-15 percre egy tányérral. Közben vágjuk apróra a zöldfűszereket, mossuk meg az epret, szedjük le a leveleit és vágjuk negyedekbe. Amikor a kuszkusz beszívta a vizet, vegyük le a tányért róla és hagyjuk langyosra hűlni. Közben készítsük el az öntetet is. Mindent keverjünk el jó alaposan.
Végül az epret, csicserit, zöldfűszereket keverjük el a kuszkusszal, s aztán az öntettel is. Kóstoljuk, s ha valami még hiányzik, pótoljuk. Nagyon extra, szerintem isteni finom.
Főtt kölessel is tökéletes a kuszkusz helyett.
Inspiráció: Casa Moro (a világ legjobb szakácskönyve... )


2013. május 23., csütörtök

... kölcsönbe kaptuk e Földet...


“Jelenleg egy új vetőmag-szabályozást készítenek elő Brüsszelben. Ha megvalósulnak az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának tervei, akkor több régi és ritka gyümölcs-, zöldség- és gabonafajta fog eltűnni a piacról. 


Ezen változatos, illetve biotermesztéshez alkalmazkodott fajták használatát a bürokrácia megnehezítené, miközben a mezőgazdasági nagyvállalatok befolyása tovább erősödne. Az új európai uniós vetőmag-szabályozás aktuális tervezete elősegíti, hogy a vetőmagpiac néhány vetőmagipari vállalat kezében összpontosuljon. Ez elfogadhatatlan. Az új európai uniós vetőmag-szabályozásnak lehetővé kell tennie a fajták változatosságának megőrzését, a kis-léptékű gazdálkodásban alkalmazható fajták használatát, valamint az ökológiai alkalmazkodáson alapuló nemesítést. A változatos fajtákat ne csak a génbankokon keresztül lehessen elérni, hanem nyíltan a piacokon is, bármiféle bürokratikus korlátozás nélkül.”


Aki úgy érzi, a gyerekeitől és unokáitól kapta kölcsönbe e Földet azért hogy vigyázzon rá, óvja és szeresse, kérem, írja alá a petíciót. Hogy az elkövetkező nemzedékeknek is legyen hol élnie és legyen mit ennie. Köszönöm.

Ez itt pedig egy Monsanto elleni (génmódosítás) elleni petíció:

http://www.avaaz.org/en/monsanto_vs_mother_earth_loc/?fSDeKeb&pv=44

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.




2013. május 20., hétfő

Tele szájjal enni, hangosan szeretni

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

 
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!




Jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
Jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

2013. május 18., szombat

A jóisten uzsonnája


Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent Szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadultl piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első termésének színe.



Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartzkodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.
Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.
A bűnbeesett ember a tejfölös epret jégszekrénybe teszi és természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt, tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni és délután három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor ebéd utáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.

(Hamvas Béla: A jóisten uzsonnája)

2013. május 14., kedd

Cukkini harisszás rizzsel töltve


Aminek van kezdete, annak van vége is.
Aminek nincs kezdete, annak nincs vége sem.
Melyik-melyik?
A kezdet és a vég a láthatóban van.
A kezdettelen és végtelen a láthatatlanban.
Minden kerek és egész. Mégha időnként nem is úgy tűnik.

(d.)




Hozzávalók 1 főre:
1 kis gömbcukkini,
1 félmarék rizs (5-7 dkg, cukkininagyságtól függ),
2 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
só (ha szükséges, a harissa elég sós),
1 pici fej vöröhagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 púpos evőkanál harissa,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1 evőkanálnyi kapribogyó,
1 púpos teáskanál sűrített paradicsom,
5 dkg olvadós sajt.

A rizst bő vízben majdnem puhára főztem. A cukkininek levágtam a kalapját és kimagoztam. A rizst bő vízben egyszerűen megfőztem. A vaj és olaj keverékén megdinszteltem az apró kockákra vágott hagymát és fokhagymát, s mikor már puha és üveges volt, hozzákevertem a harisszát, a sűrített paradicsomot, a kapribogyókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Hagytam hűlni. A sajtot lereszeltem, s mikor már nem volt forró a töltelék, a felét hozzákevertem a fűszeres, harisszás, paradicsomos riszhez. Mindezt beletöltöttem a kivájt cukkinibe. A töltelék tetejét befedtem a maradék reszelt sajttal, és a cukkini kalapját is rátettem.
Előmelegített sütöbe tettem úgy, hogy alá, s a cukkinire is locsoltam kevés olajat. Sütöttem nagy lángon 25 percig.
Mennyei finom volt.
Ha nincs harissza kéznél, jó a magyar erős pista vagy édes anna is, csak fűszerezzük még úgy, ahogy a harisszánál leírtam.


2013. május 11., szombat

Toszkán paradicsomleves


Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember. 

(Ancsel Éva)




Imádom a leveseket. A kedvenc műfajom - már a főzésben, evésben természetesen. És a levesek közül is a kenyérlevesekért különösen rajongok. Mert egyszerűek, finomak és ami számomra nagyon fontos: "a semmit sem dobunk ki" kategóriájába tartoznak. Mert nem szívlelem a pazarlást, ételben meg pláne nem. Nem hagyni maradékot és semmiben: ez az élet. Mindent csak teljesen, egészen, maradéktalanul.

Kicsit magyarítottam a levest, újhagymával készítettem, mert szezonja van. A leves gyönyörű színű (vérpezsdítőpiros úgy igazánigazán), tartalmas, ízletes, olcsó és mesésen üdítő.

Hozzávalók 2 főre:
1/2 liter paradicsompüré (a lé és a sűrített paradicsom között van, én most piacon vettem házi paszírozottat, nagyon finom lett vele a leves),
4 dl zöldségerőleves (kockából is jó),
2 nagyobb szelet száraz, szikkadt kenyér,
só,
frissen őrölt bors,
bazsalikom (friss a jobb 2-3 szál vagy kevés szárított),
1 kis fej vöröshagyma vagy 3 szál újhagyma zölddel együtt,
2 gerezd fokhagyma,
5 evőkanál olívaolaj.

A forró húslevessel megáztattam a kenyérszeleteket. Közben az olajon pici sóval megdinszteltem a karikákra vágott újhagymát és a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát. Mikor már puha és üveges volt a hagyma, felöntöttem a paradicsompürével. A kenyérszeleteket kanállal összavagdaltam, mikor már teljesen bepuhultak és a levével együtt hozzáadtam a leveshez. Kóstoltam, sóztam, borsozta, kevés szárított bazsalikommal fűszereztem. (Most még nincs frissem.)
Hagytam főni forrástól számítva 10-15 percig és készen is volt. Ha savanykás lenne, pici cukorral kiegynsúlyozhatjuk az ízét.
Tálaláskor még kevés olívaolajjal meglocsolhatjuk. Száraz, könnyű vörösbor illik mellé.
Nyáron friss paradicsomból is készülhet, és igazi zöld, zsenge bazsalikommal - még finomabb, üdítőbb leves lesz a végeredmény. Melegen, de jól behűtve is kitűnő.

2013. május 3., péntek

Rizibizi koktélrákkal



  
   Leültem egy narancsfa alá, és felütöttem az egyik verseskötetet, amit tegnap vásároltam. Louise Glück. Végigfutottam az első versen, először olaszul, majd angolul, és ennél a sornál döbbenten lemerevedtem:
Dal centro della mia vita venne una grande fontana…
"Életem közepéből egy hatalmas szökőkút tört elő…”
   A könyvet az ölembe ejtve a megkönnyebbüléstől összerázkódtam.


(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)




Amikor egyedül vagyok, néha rákívánok az igazi olaszos rizottóra. És abból könnyűszerrel lehet is egy adagot készíteni. Mindig van a fagyasztóban cukorborsó, mert nagyon szeretem. És a piac telis-tele friss petrezselyemzölddel végre, amit szintén imádok. És kedvenc árusom kettőt fizet hármat kap akciót csinált e finom zöldből: három hatalmas csokorral kaptam tőle potom áron. Úgyhogy a petrezselyemzöld volt a kiindulási alap, az meg igen jól illik a borsóhoz. Így igazi olaszos rizibizit készítettem, koktélrákkal kissé felturbózva.

Hozzávalók 1 főre (ha nagyon éhes vagy, és 2 főre ha előételnek készítenéd):

10 dkg rizottórizs (kerekszemű),
15 dkg zöldborsó,
2 csokor petrezselyemzöld,
2 és 2 dkg vaj,
1 teáskanál olívaolaj,
1/2 dl félszáraz fehérbor,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma (5-7 dkg),
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1/2 liter zöldségalaplé (kockából is lehet nyugodtan),
10-12 dkg fagyasztott koktélrák.

 A 2 dkg vajon és olívaolajon megdinszteltem kevés sóval a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymát. Mikor már puha és üveges volt a hagyma, a rizst is átsütöttem, míg az is kissé áttetsző lett. Beleöntöttem a fehérbort és addig hagytam rotyogni, míg majdnem az összeset felszívta a rizs - így az alkohol eltűnt belőle, csak az íz maradt. Készítettem a kezem ügyébe még a főzés elején forró alaplevet, azzal öntögettem föl apránként a rizottót. Közben kevergettem. Az elején beletettem az egyik apróra vágott csokor petrezselyemzöldet is, a főzés közepetáján pedig a borsót. Mikor majdnem készen volt, hozzáadtam a koktélrákokat is. A legvégén pedig, mikor már levettem a tűzről, belekevertem a maradék 2 dkg vajat is, és a másik csokor felaprított petrezselyemzöldet is. Molto buono... :)
A rák el is hagyható, anélkül is tökéletes.

Bulizós, klassz péntek estét hangerőt neki, és hétvégét Nektek. :)