2016. július 22., péntek

Mese a (majdnem) falusi rétesről


Vannak pillanatok, amiért érdemes megszületni.
Az megvan, hogy sokszoknyás falusi asszonyságok húzzák-nyújtják a nagy asztal körül a rétestésztát? S aztán töltik meg finomabbnál finomabb töltelékekkel, teszik tepsibe, s rakják a kemencébe?




Hát. Ez ma este a hugomék kerti partiján megtörtént. Kis különbséggel. Próbálom illusztrálni: 1,90 magas, kopaszra nyírt, 110 kilós Harley Davidson-os (tényleg az!), tetovált, fülbevalós pasi farmerben és fekete pólóban nyújtja a rétest a nagy asztal körül egy másik hasonló típusú férfiemberrel. És szakavatott társalgást folytat közben a kockás abrosz átláthatóságáról a leheletvékony tészta függvényében, a keletkezett lyukak mibenlétéről és az "amúgy is begöngyölődésükről" a sütemény csiga-alakzatába, mely nem fog rontani szerintük a kész rétes élvezeti értékén, sem küllemén.
Ha megvan a fent leírt kép, akkor sikerült leírnom az est fénypontját.
Sajnos a gépemet itthon hagytam... Pedig ez a két férfiember olyan réteseket sütött, hogy elregélni sem tudom. Bármelyik sokszoknyás, feketeöves rétessütő asszonyság megirigyelhette vóna. El vagyunk kényeztetve mi lányok.
Egy biztos: zseniális sógoraim vannak. :))




Mégiscsak van képem a fiúk réteséről. Külön taxival jöttünk haza, mert hugom kislánya és én is előbb elálmosodtunk. Így reggel konstatáltam, hogy emberem hozott haza a maradékból. Gyorsan meg is örökítettem. Nem egy csigába tekerték, ami az ismertebb rétes forma, hanem a két szélét fogták meg kétoldalról, és közép felé göngyölték ketten. Így amolyan pápaszem formát kaptak a kész darabok. Volt krumplis, édes túrós, túrós-meggyes, mákos-meggyes, tökös-mákos és ami a képen is van, az az utolja. A tészta itt már kicsit vastagabb lett és a maradék töltelékeket beletekerték vegyesen. Nagyon finomak voltak, a tészta gyönyörűen nyúlt, szépre sült. Nagy élmény volt. :)



8 megjegyzés:

Katalin írta...

sírtam-nevettem ezen a bejegyzésen: GYÖNYÖRŰŰŰ
imádom az extrát, a sokszoknyáslelkű pasikat, a sajátkezű rétest, az esti családi hangulatokat, a közös sütésfőzésevés kombókat, a nyarat, az ÉLETET:))))))

N.D. írta...

:) Én hasonlóan jártam tegnap a metrón, két srác 4 megállón keresztül csak a kajáról tudott beszélni, még pedig úgy, hogy: -és mit főztél? Részletesen elmesélve, szakértő módon, én meg mosolyogtam magamban, "csak, mint két nénike a piacon"
Hiába az élet ad apró meglepetéseket, ha figyelünk! :)

duende írta...

Katalin: ♥ ♥ ♥ :)))

N.D.: :))))) ♥

Muskátli Büfé írta...

Valakinek tovább kell vinnie a hagyományokat - sokszoknyában vagy HD pólóban :) Én eddig egyszer próbáltam meg a nyújtott rétest, akkor sikerült, de nem lett olyan az íze, mint amilyen a zalai Nagymamámé volt anno. Így megmaradtam az emléknél. Köszönöm, hogy ma is eszembe juttattad <3

duende írta...

ugye? :))
nagyon szívesen :) ♥

Anikó írta...

Imádom vastagabban a rétestésztát, csodásan néz ki a képen a tietek is :-)
Isteni sógoraid vannak :-)

Nelli írta...

Láttam magam előtt a rétes nyújtó fiúkat! :-)
Úgy szeretnék megtanulni rétest sütni. Valahogy még sosem mertem nekiállni. :-) A Nagymamám nagyon sokszor sütött. Nekem a kedvencem a krumplis és a túrós volt. Sajnos nem tudtam már megtanulni Tőle. :-(

duende írta...

Bizony azok! Majd megyek gyakorolni. :)) Ez a legutolsó tekerésből van, ami a képen látható, és én is szeretem a végét-vastagját. :)

Nelli: :)))
Nem annyira nehéz, mint hisszük, szerintem a mítosz erősebb, ami a rétes köré van szőve annál, mennyire bonyolult vagy nehéz elkészíteni. Gyakorolni kell, ennyi titka van szerintem.
Én is látom magam előtt nagyit és anyut, ahogy nyújtják a rétest. Fura, mert nem vagyok egy emlékező-típus, de ez a kép megmaradt bennem is.