Szellem a fazékban

Csicsókás, tejfölös krumplileves

2012-01-24T12:50:00.002+01:00

Az utolsó maradványa valami isteninek: az ember becsületes igyekezete.

(Carl Gustav Jung)

Egyszerű kis leves, de a csicsóka "megbolondítja". :) Káposztás tésztához készítettem - mer' ahhoz azért nehéz levest találni: ami nem túl nehéz, meg nem túl könnyű, szóval nem egyszerű. :)

Hozzávalók 4 főre:

15 dkg füstölt nyers szalonna (kolozsvári, hasaalja, mindegy),

15 dkg csicsóka (tisztítva),

30 dkg burgonya (tisztítva),

1 közepes fej vöröshagyma (7-10 dkg tisztítva),

1 gerezd fokhagyma,

1 csokor petrezselyemzöld,

1/2 leveskocka,

1-2 evőkanál olaj vagy ennyinek megfelelő zsír,

só,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

1 csapott teáskanál liszt,

1 dl tejföl,

1 csipet cukor.

A szalonnát csíkokra vágtam és az olajon kisütöttem jó pörcösre. Aztán kivettem a zsiradékból és a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymát üvegesre dinszteltem. Majd beletettem a kisebb kockákra vágott, megtisztított csicsókát és krumplit is, és fölengedtem vízzel. Visszatettem a levesbe a szalonnapörcöket is, Fűszereztem sóval, borssal, szerecsendióval, petrezselyemzölddel, csipet cukorral, fél zöldségleveskockával. Hagytam puhulásig főni, aztán a lisztből, tejfölből készült habarással besűrítettem. Hagytam forrni még 5 percig és készen is volt.

Finom. :)

Vegák készítsék természetesen szalonna nélkül, úgy is ízletes, finom.

Egy tányér leves ára kb. 100 forint - olcsó. Elkészítési idő főzéssel együtt 45 perc, és kezdő konyhatündéreknek is bátran ajánlom.

Pászka

2012-01-23T12:18:00.004+01:00

Egyszer egy anya jött kisfiával a rabbihoz. A rabbi megkérdezte a kisgyermeket:

- Adok neked egy aranyat, ha megmondod, hol lakik az Isten.

A kicsi azt felelte:

- Én meg két aranyat adok, ha meg tudod mondani, hogy hol nem lakik.

Nagyon szeretem a kovásztalan kenyereket. Minden nemzet élesztő nélküli, egyszerű kis lepémykenyere kovásztalan kenyér, a pászka a zsidóság kovásztalan kenyere. Sokszor veszek (vettem) a boltban, imádom elropogtatni. Minden fogyókúra nélkülözhetetlen kelléke is nálam. Sosem eszem kekszeket - nem is nagyon találtok itt a blogon - , se aprósütiket. Ellenben pászka mindig szokott itthon lenni. Ma hirtelen felindulásból követtem el ezeket, mert épp elfogyott. És ezután itthon sütöm, mert töredékébe kerül a boltinak és ugyanolyan finom.

Hozzávalók 16 negyedkörhöz:

8 dkg fehér liszt,

7 dkg teljes kiőrlésű liszt,

1 csipet só,

1/2 csapott mokkáskanál sütőpor (el is hagyható, de így megszáradva nem lesz fogtörő-kemény),

1 dl szobahőmérsékletű víz.

A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk, négybe vágjuk majd gombócoljuk. Három gombócot letakarunk hogy ne száradjon, egyet lisztezett deszkán nagyon-nagyon vékonyra kinyújtunk. Derelyevágóval négybe vágjuk, majd csíkozzuk a darabokat. Forró serpenyőben zsiradék nélkül megsütjük. Én a végén le szoktam kapni a serpenyőt a tűzről, és húsfogó csipesszel megfogva a a kenyérkéket, nyílt lángra is rá szoktam dobni pár másodpercre. A maradék három gombócot ugyanígy készítjük.

A pászkát fogyaszthatjuk frissen is, de megszáradva épp olyan, mint a bolti. A kiszáradt pászkákat meg is törhetjük mozsárban durva morzsára (vagy robotgépben) és így készülhet belőle maceszgombóc is.

Kiválóan használható Cézár-szerű salátákra is, ha pár centis darabokra tördeljük.

A csíkozás el is maradhat, de azt akartam hogy más legyen mint a többi laposkenyér, és kissé hasonlítson a boltihoz. :)

Májas hurka és felhívás keringőre

2012-01-21T09:05:00.002+01:00

Mindig van hiba a kristályban. A tökéletességet soha nem érjük el.

(Carl Gustav Jung)

Készítettem a héten kenőmájast, mert tudom hogy a bolti televan mindenféle nem beleillő anyaggal. Meg akartam lepni vele a tarokkos fiúkat, gondoltam egy kártyapartihoz tökéletes lesz finom házikenyérrel. A kenyér stimmelt is, csak a májas nem. :))

Kinéztem a Planétásból egy jónak ígérkező receptet, mert ez az egyik kedvenc szakácskönyvem, és eddig abszolút megbízhatónak is bizonyult. A kenőmájas esetében azonban nem.

A képen egy szép krémes májas látható. Az enyém viszont ha megnézitek, mégcsak nem is hasonlít. Pedig híven követtem a receptet, sőt. Két átdarálást írt én négyszer tettem meg, és mégsem lett krémes. Az íze nagyon finom, a fűszerezés tehát jó, de az állag messze van az általam keresettől. Még a színe is egész más. Szerintem egy bolti májast fotóztak le, lehet hogy ki sem próbálták... Na ezért jó egy gasztroblog, mert itt nem írhatunk le hasraütésre recepteket.

A fűszerezését megtartom, magát a receptet is annyiban, hogy legközelebb főtt rizzsel keverve májas hurka lesz belőle, mert annak viszont tökéletes lesz.

Azért is választottam ezt a receptet, mert azt írta, hogy ha sikerül légmentesen tölteni, akkor fagyasztóban 1-2 hónapig tárolható, illetve füstölve, száraz helyen tartva több hónapig is. Eredetileg marhabélbe kéne tölteni, de ezt égen-földön nem kaptam.

Két változatban készítettem: bélbe töltve és anélkül. A bélbe töltött jobb, az alufóliásból kifőtt a zsiradék.

Kedves olvasók, kolleginák és kollégák! Ha van valakinek egy igazán krémes, isteni, finom kenőmájas receptje, kérem ne hallgasson, ragadjon billentyűzetet és szóljon! vagy hallgasson örökre - vagy hogy szokták mondani az esküvőkön?! :))

A receptet májas hurkaként közlöm.

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg sertésmáj,

1 sertésszív,

20 dkg nyers szalonna,

1 bögre nyers rizs vagy gersli vagy hajdina (2 dl),

1 nagyon nagy fej vöröshagyma (15-20 dkg),

2 púpos evőkanál majoránna,

frissen őrölt bors ízlés szerint,

1 kávéskanál mozsárban porrá zúzott mustármag,

frissen reszelt szerecsendió ízlés szerint,

1 csapott mokkáskanál porrá zúzott koriandermag,

2 szál sertésbél.

A belet csap alatt folyóvízzel alaposan átmossuk és hagyjuk langyos vízben ázni, míg elkészül a hurka. A kockákra vágott májat és szívet 80-85 fokos forróvízben 10 percig abáljuk, hogy a vér kicsapódhasson belőle. Majd a kockázott szalonnával és hagymával együtt ledaráljuk, összekeverjük a főtt rizzsel vagy gerslivel vagy hajdinával és fűszerezzük. Bélbe töltjük a darálóra erősített töltő segítségével. Ismét abáljuk, de most 70-75 fokos vízben, 40-50 percig. A szokásos módon sütjük, kevés zsiradékon vagy serpenyőben, vagy tepsiben.

A recept azért került a zala ízei címkéhez is, mert itt nálunk a piacon is lehet kapni hajdinás hurkát, itt azt is használják rizs helyett. Ha kolbászt is készítenétek, sütnétek a hurka mellé, itt és itt megtaláljátok a receptet.

Olcsó. Egy adag ára kb. 170-200 forint.

Elkészítési idő sütés nélkül: 1,5 óra.

Profi konyhatündéreknek.

A fakanál mint harci eszköz

2012-01-19T11:19:00.001+01:00

.

Soha nem gondoltam, hogy egy egyszerű, mezei gasztronapló részese lehet a világ megmentésének... Hogy harci szimbólumként a fakanalat fogjuk majd magasra emelni. Pedig lassan ide jutunk.
Nem rémisztgetni akarok, csak a nyitott szem fontos. Mert oda is eljutunk lassan, hogy globális polgári engedetlenségi mozgalmakat indíthatunk a sok esztelenség, törvényes törvénytelenség ellen. Ajánlom az oldalt, valóban objektív és tájékozott-tájékoztató. A Zöld Fazékban is megtalálod.

GreenR, a zöld objektív

Fütyül a teáskanna, lassan ébrednünk kell. Világ fakanalai, egyesüljetek!

(kép innen: képguru)

"Döbbenten vettem tudomásul, hogy Amerika után most már itt Új-Zélandon is új élelmiszerbiztonsági törvényt léptetnek életbe, amelynek értelmében az élelmiszertermelés többé nem emberi jog, hanem kiváltság.

Az új törvénytervezet két szempontból is különösen aggasztó. Először is hatásának terjedelmében, másodsorban pedig azért, mert szinte teljesen észrevétlenül ment végbe a törvényalkotási folyamat. A média szinte egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, ami pedig alapjaiban változtatja meg az ország élelmiszerbiztonságát." ......

itt folytatódik a cikk

Zöldfűszeres, húsos rakott palacsinta

2012-01-14T08:46:00.005+01:00

.

Fontos, hogy legyen valamilyen titkunk, és sejtsük, hogy van nem tudható dolog is. Ez némi személytelenséggel, egyfajta numinózummal tölti be az életet. Aki sohasem tapasztalta, fontos dolgot mulasztott el.
Kell az embernek éreznie, hogy egy bizonyos tekintetben titokzatos világban él, amelyikben megeshetnek és megtapasztalhatók soha meg nem magyarázható dolgok is, nemcsak olyanok, amelyek a várakozásnak megfelelően történnek.

Beletartozik ebbe a világba a váratlan és a hallatlan. Csakis így teljes az élet.

(Carl Gustav Jung)

A maradékhasznosítás jegyében készült a tegnapi ebéd. Még karácsonykor készítettem zöldfűszeres fűszervajat, és azóta a hűtőben árválkodott. Gondoltam itt az ideje elhasználni. És volt egy kevés darált húsom is.
Nagy kedvenc nálunk a krumplipürével töltött rakott palacsinta. A hortobágyit is szeretjük, de mivel sosincs pörköltmaradék itthon (vagy csak szökőévente egyszer), ezért azt nemigen készítek. Szóval mivel régen volt terítéken bármelyik is, ezért a töltött palacsinta mellett döntöttem. A mennyiségeket főételként való étkezéshez adom meg. Ha előételnek készítjük, személyenként 2 palacsinta bőven elég.

Hozzávalók 4 főre (20 db palacsintához):
a palacsintához:
30 dkg liszt,
1 csapott mokkáskanál só,
2 nagy tojás,
4 dl tej.
A töltelékhez:
60 dkg darált hús,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
5-7 dkg fűszervaj: vaj, aprított petrezselyemzöld, kapor és snidling,
plusz egy kevés friss rozmaring,
1 evőkanál olaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
és ízfokozónak egy csipet cukor.
A besamelhez:
5 dkg fűszervaj,
5 dkg liszt,
kb. 6-7 dl tej,
só,
kevés citromlé,
1 citrom reszelt héja.
A tetejére:
10 dkg reszelt sajt és citromszeletek.

A palacsintát kicsit sűrűbbre hagytam, mint szoktam - mert én azt a leheletvékony strandos palacsintát szoktam sütni. De ehhez az ételhez az nem jó, mert szétázik a tölteléktől és a mártástól, ezért azt a falusias, vastag gumiszerű palacsintát kell sütni. Igyekeztem és nagy odafigyeléssel sikerült is cipőtalpakat gyártanom. :)
Tehát legelőször is süssük ki a palacsintákat. A tésztát is kissé sűrűbbre hagytam és a palacsintasütőbe is vastagabban terítettem szét, mint szoktam. Így lett jó.
Aztán elkészítettem a tölteléket. Az apróra kockázott hagymát kevés sóval a fűszervajon és olajon megdinszteltem, aztán rátettem a húst és megsütöttem a plusz fűszerekkel együtt. Egyszer tettem rá kevés vizet is, és addig sütöttem, míg azt elfőtte. A fűszervaj mellé kevés friss rozmaringot is adtam az ételhez, mert még mindig szép az ablakomban. De bánjunk vele csínján, ne olyan Jamie Oliveresen adagoljuk, csak nagyon keveset tegyünk az ételbe. Jesszusom, néha elgondolkodom vajon milyen íz-érzékelése lehet ennek a pasasnak, mert minden, de minden kajába tonnaszám teszi a rozmaringot. Pedig ha eltúlozzuk, iszonyatos íze tud lenni, annyira hogy ehetetlenné válik az étel. Meg nem kóstolnám a főztjét, annyi biztos... :) Szóval csak pár levélkét vágjunk bele, annyi bőven bőven elég.
Mikor a ragu elkészült, megcsináltam a besamelt is. A besamel készítésének a felénél, mikor még olyan jó sűrű volt a mártás, 3 evőkanálnyit kivettem belőle és a raguhoz kevertem, hogy jó szaftos és kenhető legyen. A mártás kellemesen savanykás legyen - nem túlzottan, de érződjön a citromosság és csak a végén ízesítsük, mikor már készen van. A végeredmény egy tejföl sűrűségű mártás legyen.
Végül megtöltöttem a palacsintákat (nem kell vastagon kenni a raguval) és egy kiolajozott tűzálló tálba tettem őket. A besamellel meglocsoltam, reszelt sajttal megszórtam és citromszeletekkel díszítettem. Előmelegített, 200 fokos sütőben a sajt pirulásáig sütöttem.

Ezt az ételt készíthetjük palacsinta helyett canelloniból is (az a vastag nagy hengertészta), vagy tölthetjük óriás kagylótésztába is, de lasagneként is elkészíthető.

Megfizethető. Egy adag ára kb. 370 forint főételként.

Elkészítési idő: sütéssel együtt körülbelül 1,5 óra.

Nehézségi fok: gyakorlott konyhatündéreknek.

Camembert sütve

2012-01-10T22:06:00.007+01:00

Vagyonnyilatkozat

mindenemet szóvá tettem

(Fodor Ákos)

Nem nagy újdonság, csak egy vacsoraötlet. Én is többször készítettem már, de mindig este, így ezért nem került még fel a blogra. Sült camembert. Laktató, finom, egyszerű. Bármivel fűszerezhető, kinek mi szimpatikus. Vágjuk át csillag alakban a sajt kérgét a tetején aztán kissé sózzuk, fűszerezzük bármilyen zöldfűszerrel, kevés bort, pezsgőt is önthetünk alá, locsoljuk meg olívaolajjal, dughatunk a résekbe fokhagymacikkeket, lilahagymát, pórét, csilikarikákat vagy pelyhet, tehetünk rá gyümölcsöt, kevés méz is mehet rá - aztán jó forró sütőben 15-20 percig sütjük, míg a sajt felpúposodik és belül folyóssá válik. (Nem fog kifolyni, csak felpúposodik.) Aztán csíkokra vágott, serpenyőben megpirított kenyércsíkokkal kitunkoljuk. Az ételhez használt borral, pezsgővel pedig leöblítjük. :)
Készíthetjük egyszerűbben is: csak megsütjük és adunk mellé lilahagyma-lekvárt vagy pl. kiwicsatnit (ugyanígy készíthető csak kiwiből) vagy málna-, kökény-, szeder- vagy áfonyalekvárt. A variációk száma végtelen.

A camambert sajtot ki is szokták rántani és áfonyaszósszal adni. Mondanék egy különlegesebbet, de ugyanebben a kategóriában. Panírozd be a sajtszeleteket, de a végén ne zsemlemorzsába, hanem durvára tört natúr kukoricapehelybe. (Gyorsan kell sütni, különben a sajt kifolyik..) Így egy nagyon finom állag-kontraszt jön létre: a sajt megolvadt lágysága és a panír extrém ropogóssága között. Készíts mellé krumplipürét, de úgy, hogy harmada csicsóka legyen. Nagyon különleges lesz és nagyon illik a kukoricás camemberthez. Málnaszószt vagy ribizliszószt adj mellé. Isteni kombináció. Tesztelt. :)

Házi crème fraiche

2012-01-08T20:04:00.005+01:00

.

Tegnap éjjel nem tudtam aludni. Szemben van egy bár/diszkó/népbutítóésnyomorbadöntögető, és az idióta cigarettatörvény miatt ~~aminek semmi de semmi értelme és megint adtak egy pofont a sz@rnak csak hogy finom legyek és nőies~~ folyamatosan vagy 30 ember üvöltözött, dajdajozott és a kocsikból teljes hangerőn nyomatta a zenének legcsekélyebben sem nevezhető tuctuc-ricsajt az utcán, a város közepén. Megszoktam a nagy forgalmat, de ez azon messze túltett. Megjegyzem a diszkó fölött lévő szálloda vendégei sem tudtak aludni még hajnali fél háromkor sem, mert égtek a villanyok és szerencsétlen vendégek nézegettek lefele, hogy mi ez az iszonyatos csimbum és üvöltözés.... Annyira zavaró volt, hogy be kellet kapcsolnom a tévét, muszáj volt elnyomni a folyamatos kiabálást. Az egyik műsorban a paprikán láttam ennek a házi krémfressnek ~~hogy magyarítsak~~ a receptjét. Kép most nincs - amúgy is csak egy köcsögben látnátok egy szép nagy fehérséget. Szóval.

A fél liter tejszínt felmelegítjük kézlangyosra, negyven foknál nem melegebbre. Aztán hozzákeverünk 3 evőkanál írót/kultúrát. (Ha nincs kultúra, jó a joghurt is.) Lefedjük és elől hagyjuk, hogy lassan hűljön ki. Hat-nyolc óra elteltével hűtőbe tesszük. Kereken egy nap múlva készen van a krémfress. Minden jó valamire. Még a nemalvás is. :)

Mihez használhatjuk? Például gyümölcsös desszertekhez öntetként. A tejszínnél savanykásabb, sűrűbb, krémes. Pohárdesszertekhez. És persze sós ételekhez is, amikhez tejfölt vagy tejszínt használnánk.

És azért is visszautcazenélek nekik! Irgummegburgum mindjárt kettőtisss!. :)

És még mindig imádom Bob Marleyt. Van ami nem változik...

Tortillaleves

2012-01-04T10:25:00.005+01:00

A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.

(Anthony Robbins)

Az újévi szerencsehozó leves. Kissé megkésve. Főzhettem volna lencsével is, de most éppen babot tettem bele betétnek. Már régen kinéztem ezen az oldalon magamnak. Nagyon finom, kellemesen üde, könnyű kis leves. Bár ilyenkor télen is készíthető dobozos paradicsomból, így a kóstolása után azt mondanám, a nyár-ősz az igazi évszaka ennek az ételnek. Mert valóban nagyon üdítő, frissítő. A paradicsomleves mexikói változata. Sokféle belevalóval készíthető, az adott oldalon ajánlanak hozzá sült húscsíkokat, friss avokádót, tehetünk bele főtt babot, vagy főtt lencsét vagy csicseriborsót vagy felesborsót vagy kukoricát is akár. Nagyon finom, megtartom. Attól, hogy a paradicsom nem az általunk megszokott módon kerül a levesbe, teljesen más íze lesz, mint a mi paradicsomos ételeinknek. Kezdődni pedig hasonlóan kezdődik, mint a mi lebbencslevesünk.
Ez a leves azért is jó, mert az alap vega, húsevők pedig tehetnek bele dúsításnak húst. Nem kell külön főzni, mindkét tábor egy kondérból jól lakik. :)

Hozzávalók 4 főre:

2 nagyobb vagy 3 kisebb tortilla (én kettőt tettem a levesbe, az én lepénykéim olyan 20 centi átmérőjűek),
3 evőkanál olívaolaj,
4 nagy gerezd fokhagyma,
1 teáskanál római kömény (én magyar köménymagot tettem bele),
1 teáskanál koriandermag,
1 csokor korianderlevél vagy petrezselyemlevél,
1 csapott evőkanál őrölt csili vagy csilipehely vagy csípős pirospaprika,
só,
zöldségalaplé vagy 1-2 zöldségleves kocka,
1 doboz hámozott paradicsom,
1 nagy fej vöröshagyma.
Plussz a betétek: lehet sült húscsík, nyers avokádó, tortilla chips, főtt bab, főtt lencse, főtt csicseri, főtt sárgaborsó, főtt kukorica.

Ez a leves is a kenyérlevesek kategóriájába tartozik. Vagyis akkor érdemes készíteni, ha van maradék tortillánk, ami már kissé szikkadtabb, keményebb, ami nem fogyott el frissen. Én most frissből készítettem, mert amúgy is kellett kenyeret sütnöm - így tortilla chipset is tudtam készíteni betétnek. Ha süttök tripla adagot süssetek... mert annyira jó, hogy elfogy, mire a leves elkészül... :)
Tortilla chips: a nyers kinyújtott tortillákat csíkokra vagy háromszögekre vágjuk és bő, forró olajban ropogósra sütjük. Én most jó kukoricásra készítettem a tortillákat, vagyis kétharmad rész kukoricalisztből és egyharmad rész búzalisztből és kevés sütőport is tettem bele, hogy ropogósabb legyen.

A hagyományosan, serpenyőben megsütött tortillákat kis kockákra vágjuk és az olajon megpirítjuk, a kis kockákra vágott fokhagymával együtt. Kis lángon süssük, nehogy a fokhagyma megégjen. Mikor már szép pirosas, fűszerezzük a mozsárban rusztikusra tört köménymaggal és koriandermaggal, az apróra vágott szilantróval vagy petrezselyemmel és a csiliporral is. Kissé átkeverjük, sütjük, majd felöntjük alaplével vagy vízzel és leveskockát teszünk bele. Közben a paradicsomot a nagy fej vöröshagymával robotgépben pépesítjük és hozzáöntjük a forrásban lévő leveshez. Körülbelül 25-30 percig főzzük. Ha nagyon svanykás lenne, kevés cukorral egyenlíthetjük az ízeket. Mikor készen van, tetszés szerint dúsíthatjuk a fent megadott levesbetétekkel.
Figyelem. A levesbetétnek hüvelyeseket külön főzzük sós vízben, vagy használjunk konzervet. A paradicsom savassága miatt a levesben sosem főnének puhára.

Olcsó. Egy tányér leves ára hús nélkül körülbelül 120 forint.

Elkészítési idő főzéssel együtt 45-60 perc.

Nehézségi fok: kezdőknek.

BUÉK

2011-12-30T12:01:00.003+01:00

.

B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk
Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté
É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető
K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Új Évet!

(szerző ismeretlen)

Ha valaki még nem döntött volna a szilveszteri menü ügyében... Íme pár ötlet. És ezzel el is köszönök erre az esztendőre: kívok mindannyiunknak nagyon boldog, minden jóban gazdag új esztendőt! B.U.É.K.! :)

Falatkák:
halas töltött tojás
Füstölt lazac moszkvai mártással - főtt tojásra is helyezhetjük, de pirítóssal is kitűnő vagy hajában sült burgonyával vagy kukoricalisztes amcsi palacsintával
quacamole és quesadilla
kaszinótojás
sajtos rudak
sárgaborsós húsgombócok
szpanakopita
sonkakrémmel töltött nagyon ropogós kiflik
tepertőkrém
körözött

Saláták:
babsaláta lilahagymával
lencsesaláta
ecetes krumplisaláta
ecetes kukoricasaláta
olajos savanyúkáposztasaláta
meleg burgonyasaláta harissával
svéd gombasaláta

Sültek
csípős sült oldalas
csülök sörrel, mézzel és finom füvekkel
debreceni sertéskaraj
frédi-béni husi omlósra sütve
kapris-fetás hús - készítsük szűzpecsenyéből vagy karajból
édesköménymagos egybensült
sült császárhús mézzel, rozmaringgal

Elsejére:
chili con carne
hagymás bab - lencséből is készíthető és süthetünk a tetejére egy-egy darab parasztkolbászt
kocsonya és hozzá tormakrém

Melengető-gyomorbélelő levesek:
babgulyás
füstölthúsos céklás raguleves - készítsük disznóból ha babonásak vagyunk
indiai fűszeres sárgaborsóleves
kukoricaleves csilivel
lencsefőzelék mini lilahagymás kenyérlángosokkal és füstölt sült kolbásszal (ha hosszabb lére hagyjuk, levesnek is tökéletes)
lencseleves füstölt akadékokkal
lucskos káposzta
mézes-kurkumás hagymaleves
olasz lencseleves
savanyú répa
sárgaborsóleves háromféle módon
sörös hagymaleves
török vöröslencseleves
török édeskáposztaleves

És néhány szó egy óriási tévhitről a lencsével kapcsolatban. Nem kell beáztatni! Csak alaposan, többször váltott vízben megmosni. A lencse áztatás nélkül is megfő 25-30 perc alatt. Ha beáztatjuk, akkor meg 5 perc alatt, aztán szétfő. Áztatással nagyon rövid tehát a főzési idő, annyira rövid, hogy nem is tud összefőni rendesen az ízesítőkkel. Én azt gondolom, a 25 perc sem hosszú idő. Akkor nem fő csak meg rendesen, ha savas összetevőt teszünk melléje mindjárt a főzés elején. Akkor valóban kemény marad. Pl. paradicsom-paradicsomlé, ecet, citromlé, mustár. Ezért a lencsét mindig akkor ízesítjük ezekkel, mikor már puha. Tehát, hagyma-fokhagyma-babérlevél mehet már a főzés elején. A savanyító anyagok csak a végén.
Tehát. Nem köll beáztatni. Nem is értem, honnan jön ez a tévhit... ? Ki tudja.

Gordon Ramsay karácsonyi kerekrépa levese

2011-12-26T10:52:00.004+01:00

Karácsonykor minden út haza vezet.

(Ismeretlen)

Food & Wine-nál olvastam-néztem a receptet, köszönet érte. Tegnap az ünnepi ebédhez ez lett a leves. Annyiban átírtam Gordon receptjét, hogy egy kevés friss gyömbért is tettem az ételbe és kevéssé sűrűre hagytam, mert vagy levest eszem vagy főzeléket. És Gordon levese nekem már a főzelék kategóriába esik - ízlések és pofonok. :) Máskor is fogom készíteni, mert mindenkinek nagyon ízlett.

Hozzávalók 4 főre:
80-90 dkg kerekrépa (tarlórépa),
15 dkg tisztított vöröshagyma,
1 szál halványító zeller vagy 5 dkg zellergumó,
1 evőkanál olívaolaj,
5 dkg vaj,
1 nagyobb diónyi nagyságú friss gyömbérdarab,
6-8 szem egész zöld kardamommag,
1 evőkanál méz,
só,
kakukkfű (én citromos kakukkfüvet tettem bele),
1 zöldségleveskocka vagy bármilyen alaplé,
1 dl tejszín,
szerecsendió.

Az olívaolajon és a vaj felén kevés sóval dinszteljük az apróra kockázott vöröshagymát, zellert, gyömbért, majd mikor már üveges, hozzáadjuk a mézet is, a kissé megtört kardamommagokat és a kakukkfüvet. Tovább pirítjuk, hogy a méztől kissé karamellizálódjon a hagyma. Aztán hozzáadjuk a kockákra vágott kerekrépát is és fedő alatt kis lángon pároljuk majdnem puhulásig. Felöntjük alaplével (vagy vízzel és teszünk bele egy leveskockát és arra is ügyeljünk, hogy ne sok vízzel öntsük fel, mert a répa fogja adni a sűrűségét a levesnek). Hagyjuk főni teljes puhulásig a répát. Kóstoljuk a levest, ha valami hiányzik, pótoljuk. Botmixerrel pürésítjük, végül szitán átpaszírozzuk. Újra felforraljuk, kevés tejszínnel krémesítjük-gazdagítjuk. Legvégül, mikor már lezártuk alatta a lángot, a vaj másik felét is belekeverjük, ezzel fényezzük a levest.
Tálaláskor meglocsoljuk extraszűz olívaolajjal és tetszés szerint reszelhetünk rá egy kevés szerecsendiót is.

Olcsó. Egy tányér leves ára 100-120 forint.

Elkészítési idő: 35-45 perc.

Nehézségi fok: kezdőknek.

2011-12-22T00:49:00.000+01:00

Porhanyós mogyorós kiflik

2011-12-19T20:27:00.006+01:00

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

(Weöres Sándor)

Ez is egy régi családi recept, szoboszlói nagyim sütötte sokszor. Igaz, Ő dióval. A receptet a Bonni krónikák blogon találtam meg - nagyi fejből sütötte, mert annyira egyszerű és mert minden jelesebb ünnepre elkészítette. A recept valóban egyezik, nagyié is pont ilyen porhanyós, finom volt.
A családi keresztségben egyébként ez a süti macskaszar néven híresült el. :)) Ugyanis gyerekkorunkban egyszer rácsodálkoztunk, mikor készült, és valamelyikünk rábökött és közölte: "jé nagyi, ez olyan mint a cicakaki!".
Készíthetjük dióval, mandulával, akár kókusszal is el tudom képzelni. Idén viszont rengeteg mogyoró termett itt zalában, tele a piac ezzel a nagyon finom magfélével. Úgyhogy most mogyorós lett ez az egyszerű kis ünnepi sütemény.

Hozzávalók:
28 dkg liszt,
10 dkg darált mogyoró (nem földi, hanem igazi mogyoró),
7 dkg porcukor,
2 vaníliás cukor,
21 dkg vaj.
A hempergetéshez még porcukor.

A tésztához valókat összegyúrjuk, majd hűtőben egy órát pihentetjük. Aztán lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, majd 5 centis csíkokra vágjuk. A csíkokat 1 centis kis csíkokra vágjuk, hengert formázunk és kifliformára alakítjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a kis kifliket és előmelegített, 180-200 fokos sütőben megsütjük. Vigyázzunk, nagyon hamar sülnek.
Még azon forrón-melegében, ahogy kikerültek a sütőből, porcukorba hempergetjük. Korlátlan ideig eláll.

Elég jól tartja a formáját, ezért kekszként is süthető szerintem. Ha viszont még porhanyósabbra szeretnénk, 1 csapott mokkáskanálnyi sütőport is keverhetünk bele.

Megfizethető. Egy adag sütemény ára vajjal 660-700 forint, zsírral vagy margarinnal csak 400-450 forint .

Elkészítési idő (pihentetés nélkül): 60 perc.

Nehézségi fok: kezdőknek.

Hangolódás

2011-12-19T08:55:00.004+01:00

.

Csak hogy hangolódjunk... Ma sütöm az aprósütiket és ilyen aláfestéssel öröm lesz!:)

(Benkó Dixieland Band: Karácsonyi mise - részletek)

Ééés esik a hóóóóó!!! :)

Karácsony fája

2011-12-15T12:30:00.002+01:00

Ma már szinte mindenütt a világon állítanak karácsonyfát a téli napforduló ünnepén. A ma embere pusztán dekorációnak hiszi, holott szimbolikája nagyon ősi, egyetemes. Gondoltam megosztom Veletek, miért is díszítünk fenyőt valójában, mit jelképez karácsony fája. Az írást Osarától vettem át, nagyon jól összeszedte a témát, köszönet érte.

(Világfa képe szaru sótartón, kép innen)

"Az Axis Mundi, vagyis a világtengely nagyon sok nép hitvilágában előfordul. Ennek jelképe a Világfa, amely áthidalja a különböző világokat, hogy így lehetségessé váljon az ezek közötti utazás. Gyökerei az alsó világba nyúlnak, törzse a középső világ, lombja pedig az ég, a felső világ. A Világfán lévő gyümölcsök jelképezik a tudást (bibliai almafa a tudás almájával). A fa mellett a legtöbb esetben egy kígyó vagy egy sárkány őrködik. Meséinkben ez az égig érő fa vagy tetejetlen fa.

(Yggdrasil, kép innen)

A skandináv mitológiában ilyen faszimbólum a szent Yggdrasil kőris, mely a Helben gyökerezik, a törzs Midgardon (Föld) keresztül emelkedik, eléri az Asgard hegyet, majd az égig nyúlik tovább. Levelei a felhők, gyümölcsei a csillagok. Törzse alatt lakik a három sorsistennő, a Nornák.
Gyökerei között van Mimir óriás kútja, az Urd, a bölcsesség forrása. A hagyomány szerint Odin azért áldozta fel fél szemét, hogy ebből a kútból ihasson. Kilenc napig függött fejjel lefelé a Világfa ágairól, saját dárdájától átdöfve, étlen-szomjan, mire sikerült elérnie a mélyen alatta fekvő mágikus pálcikákat. Így szerezte meg a rúnák titkos tudományát, és utána újjászületve ereszkedett le a fáról.
A szászok Irminsulja hatalmas fatörzs volt, a világot tartó oszloppal azonosították. A szent oszlopot Nagy Károly egy hadjárata alkalmával elpusztította.

(Magyar népi hímzésminta)

A keltáknál Uisnech Kőrisfája az, ami összeköti a földi világot az alsó és a felső világokkal, és lehetővé teszi az utazást ezek között. Az írek mítoszában Thomas szakított gyümölcsöt a fáról, hogy elérje ezáltal a tisztánlátást.
Minden kelta törzsnek vagy törzsszövetségnek saját szent fája - az ír hagyományban bile - volt, ahol a törzs királyait avatták. Ez a fa a törzs területének közepén állt, az egység és a biztonság jelképeként. Ha az ellenség az Élet Fáját (crann bethadh) kidöntötte, ezzel meggyalázta és romlásba döntötte a népet.
Az egyiptomiak a szikomorfát tekintették a klasszikus értelemben vett élet fájának. Ez a fa a mai hegyi juharhoz vagy a platánhoz hasonlatos a leginkább. Hathor szerelemistennőnek és Nut égistennőnek, a halottak védelmezőinek szent fája volt, az ő növényi megtestesülésüknek gondolták. A szikomorfáról azt tartották, hogy messze a termőföld határain túl magányosan áll a homoktengerben, lemélyesztve gyökereit titkos vízerekig, jelezve az ember előtt az élet és halál kettősségét. Az egyiptomi életfa jelentéskörébe tartozott a fáraót szoptató vagy az élet vizét hintő egyiptomi datolyapálma-, szikomorfügefa-istennő képmása is. A szikomorfa fáját előszeretettel használták alapanyagul a koporsókészítők, a fedél belsejét pedig gyakran díszítették Nut istennő képmásával.

(Kép innen)

Az Osiris hátgerincét jelképező djed-oszlopot szintén a Világfa szimbólumaként tisztelték. (Én az ankhot inkább tartom életfa szimbólumnak, mert kifejezetten hasonlít a lentebb látható sámándobok ábráira duende)
A maja mítoszokban is feltűnik a Világfa egy változata. Elképzelésük szerint a világ mind a négy sarkában egy-egy gyapotfa áll, az Imix, amely a bőséget biztosítja. A fák az égtájaknak megfelelő színűek, a kelet vörös, az észak fehér, a nyugat fekete, a dél pedig sárga.
Hasonló elképzelés uralkodott a kínaiak mítoszaiban, szerintük az égboltozatot négy oszlop tartotta.
Az indiai mítoszok többször is említést tesznek szent fákról. Buddha, a nagy tanító egy fa tövében ülve érte el a megvilágosodást. A hindu Visnu-t is gyakran ábrázolták egy kozmikus fa alatt.

(Bronzsisak töredék Urartuból, kép innen)

A sumérok Huwawa fáját, a cédrust tisztelték világfaként, az élet szimbólumaként, mely többször feltűnik a Gilgames eposzokban is.
A héber kabbalában szereplő Életfa ugyanennek a kozmikus fának a letérképezését jelenti. Az Élet Fája tíz szefirából áll, amelyek a tudat egyes szintjeit jelenítik meg.

(Kép innen)

A Biblia így szól a világfáról: "És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, kellemeset a megtekintésre és jót az evésre; az élet fája pedig a kert közepén volt, a jó és a rossz tudásának fája... És (az asszony) ... vett a gyümölcséből és evett; adott férjének is vele együtt és az is evett. Akkor megnyíltak mindkettőjük szemei ..."
A görög mondákból sem hiányzik a szent fa. Daphne, a szép nimfa addig menekült az őt szerelmével üldöző Apollón elől, míg végül apját, Péneiosz folyamistent kérte meg: változtassa őt át. A nimfa lába egyszerre földbe gyökerezett, teste pedig babérfává alakult. De Apollón még így is annyira szerette, hogy leveleivel haját díszítette. A babérfák leveleiből font koszorú később győzelmi fejékként szolgált a hősöknek.
A sámánizmusban a sámán transzban utazást tesz a fa ágai közé, vagy pedig lemerészkedik a gyökerekhez, hogy a szellemősökkel kapcsolat-ba léphessen. A szibériai népek világfája nagy szerepet játszott a sámánok beavatási szertartásaiban is. Hasonló szerepet tölt be a magyar népmesékben az ?égígérő fa?, mivel a legtöbb esetben ezt kell a hősnek megmásznia ahhoz, hogy legyőzze a sárkányt és kiszabadítsa a királylányt, miáltal elnyeri a kezét és vele a királyságot.

(Világfa motívum szaru sótartón, kép innen)

Az ősmagyar mondákban (Arvisura) szerepel egy nagyon szép történet a világfáról. "Ata-Isis, a Napisten hét eget teremtett. A hetedik égben nőtt egy magas fa. Ennek a magas fának a tetejéről indult útnak a Nap, a Hold, és valamennyi csillag. A fa gyümölcséből Ata-Isis egyet ledobott a hatodik égbe, és ebből ott kinőtt egy másik fa. Az felnőtt a hetedik égig. Ezen Ata-Isis leküldte legnagyobb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be a hatodik eget. Sis-Tórem is ledobott a fa terméséből egy gyümölcsöt az ötödik égbe, és amikor kinőtt a hatodik égig érő fa, ő is leküldte azon legnagyobb fiát az ötödik égbe, hogy népesítse be. Sis-Tórem fia, Numi-Tórem hasonlóképpen cselekedett: ledobott egy gyümölcsöt. A negyedik eget Numi-Tórem fiai és leányai népesítették be. Ilyen sorrendben létrejött aztán a jó szellemek és a jó lelkek harmadik, meg a rossz lelkek második égi birodalma. Legalul kapott helyet a Nagy Terembura, amelyben minden lélek elfért. Onnan a csillagok ütötte lyukakon minden elköltözött lélek figyelhette és segíthette földi hozzátartozóinak az életét."

(Szkíta világfa, kép innen)

A boszorkány hagyományokban a seprű kőrisfa nyele jelképezi az égig érő világfát, melyen a boszorkány könnyűszerrel eljuthat a földöntúli világok bármely részére.
A világot számos indián törzs elképzelése szerint is világfa vagy cölöp tartja fenn. A bella-coola indiánok szerint a fa gyökerénél lakik Amtep, a gonosz szellemek ura, tetején pedig Amotken, a jóindulatú szellem. A kanadai indiánok hosszú mitikus történetben mesélik el, hogyan tanították a szellemek azt az ifjút, akinek hivatása lett, hogy tartsa a világoszlopot.

(Lappföldi sámándobok, kép innen)

A világfa segítségével jutnak a vak élőlények is a föld felszínére. A keresz indiánok hite szerint a föld mélyében négy világ volt: a vörös, a kék, a sárga és a fehér, az emberek a legalsó, fehér világban éltek. A Földistennő vagy a Kukoricaistennő fát hozott létre, ezen keresztül jutottak fel az emberek a vörös világba, s innen mai lakhelyükre, a földre."

(Forrás: Osara honlapja)

2011-12-12T01:30:00.003+01:00

Recept most nincs. Csak muzsika. Hogy jól induljon a nap, a hét.

Gránátalmazselé

2011-12-10T18:49:00.011+01:00

Kisgyermek koromban nem értettem, miért csak az emberekért kell imádkoznom. Miután édesanyám lefekvés előtt megpuszilt, magamban kiegészítettem az esti imát egy általam kiötölt fohásszal valamennyi élőlényért.

(Albert Schweitzer)

Ezzel a karácsonyi desszerttel egyben részt is vennék ~~mert el fogom felejteni a nagy karácsonyi készülődésben~~ a 46. VKF fordulón, melyet Vegasztrománia hirdetett meg, vega krónika & fogás címmel. Úgy gondoltam, az ünnepi ötletek között is helye van, s a játékban is különleges lehet.

Nem ez volt az első vegetáriánus étel illetve desszert, amit készítettem természetesen. Anno 6-7 évvel ezelőtt egy januári reggelen úgy ébredtem, hogy nem tudom többé megenni állat húsát. Semmiféle elhatározás, tervszerűség vagy elvi elgondolás nem volt mögötte. Egyszerűen így történt. Ez aztán ki is tartott kerek két esztendeig. Valami mégiscsak kiváltotta: mégpedig az, hogy nagyon szeretem az állatokat. Egyszerűen csak ennyi. Nem vagyok egészséges életmód fun, sosem érdekelt különösebben a visszafogott, mértékletes stílus. Mindig is kissé hedonista voltam - imádok enni, imádok főzni. És mindig is úgy gondoltam, a hústól való tartózkodás nem jelenti azt, hogy le kell mondani a finom falatokról. Ma is így gondolom - nem csak gondolom, tudom. Tudom hogy vegaként is ugyanolyan jókat lehet enni, mint húsevőként. Az egészséges életmódmániákról az a véleményem, hogy remek idő és energiarabló elmekörbenjárás, melynek eredménye ennyi: hurrá, egészségesen halhatok meg! Mert hogy minden lénynek ez a sorsa. És ugyan minek soká élni, ha az életből minden élvezetet száműzünk?! Nos, annyi fontos számomra is, hogy lehetőleg friss alapanyagokból, frissen és idényjellegűen főzzek. Minél kevesebb készételt tegyek az asztalra. Ez fontos, de itt be is fejeződött nálam az egészségemért való aggodalmaskodás. Mert minden lakomának vége szakad egyszer - és jobb örömmel élni és meghalni, mint savanyúan önsanyargatni s úgy távozni, hogy minden jóból kimaradtunk.

Most ismét nem eszem húst nyár óta. Az elmúlt pár év nagyon megterhelő volt számomra érzelmileg. Olyan helyzetben voltam, hogy ha akartam volna sem ment volna a húsmentes élet. De most kezdenek a dolgok kint is, bent is újra egyensúlyba kerülni. Így most ismét meg tudom tenni, hogy figyeljek magamra is.

Nem vagyok ellenzője a húsevésnek sem - az élni és élni hagyni talán az egyetlen elv, amit vallok. Én így döntöttem, s ez csak rám vonatkozik. Mások szabadságának tiszteletben tartása a valódi ahimsza, a valódi erőszakmentesség. És nem kívánok új és "szép" identitást sem gyártani belőle magamnak. Hogy Ram Tzu mestert idézzem:

"Isten nem törődik azzal,

Mit ettél ebédre.

A tofut és a kolbászt

Egyazon gondolattal teremtette."

És akkor gyüjjék a recept.

Ezt a zselét anno Nigellánál láttam, ő málnával készítette. Nekem meg árválkodott éppen egy gránátalma a gyümölcstálamban és a szülinapos borkészletből is volt maradék. Az ötlet így spontán jött ma.

Pár hónapja vettem a bioboltban agar-agart. Most legalább ezt a zselésítőanyagot is kipróbálhattam. Nagyon koncentrált, egy kevés is elég belőle. Azt is láttam most, hogy sosem lesz olyan kristálytiszta a végeredmény, mintha zselatinnal dolgoznánk. De állagra nagyon hasonló, ha jól találjuk el az arányokat. Azért is gondoltam hogy jó ötlet mind a VKF-re, mind karácsonyra, mert sokan nem is gondolnak rá, hogy a zselatin állati eredetű. Így sütikben, desszertekben simán használják, pedig ugye...

Ez csak egy ötlet a felhasználására. Mert az ünnepekre készíthetünk vele csodás zöldségkocsonyákat, hidegtálakat is, amik igazi látványos, különleges fogások lehetnek a karácsonyi asztalon vagy svédasztalon. Formába önthető vele bármilyen egyszerű majonézes saláta is akár, ami szépen kidíszítve lenyűgözheti a vendégeket. Szóval csak ötletadónak szánom - mert igen sokoldalúan használható, különösen nem hétköznapi fogásoknál.

Hozzávalók 4 pohárhoz:

1 nagy gránátalma,

1 csapott teáskanál agar-agar,

2 dl gránátalmaszirup (vízzel helyettesíthető),

3 dl édes, muskotályos fehérbor vagy rozébor,

1 dl gránátalmalé (kb.),

cukor ízlés szerint,

egy csipet só.

A lényeg, hogy a folyadék összmennyisége 6 dl legyen.

Kevés gránátalmamagot tegyünk a poharak aljára. A többit facsarjuk ki egy mérőedénybe. Öntsünk hozzá - ha van otthon - gránátalmaszirupot körülbelül 2 decit és a maradék folyadék muskotályos bor legyen. Összesen 6 deciliter. Ízesítsük egy csipet sóval és ízlés szerint cukorral. Arra ügyeljünk, hogy a gyümölcszselék csak akkor finomak, ha kellően édesek, ízesek. Ezért édesebbre csináljuk, mint ahogy először gondolnánk, mert a hűtés visszavesz az ízéből. Tehát keverjük el a cukrot a folyadékban, tegyük bele az agar-agart is, keverjük el és forraljuk fel kevergetve. Majd töltsük a poharakba. Ha lehűlt, hűtőben tároljuk fogyasztásig.

Az agar-agar tényleg csapott teáskanál legyen, mert különben kemény lesz és az borzasztó. De úgyis rajta van az üvegen a használati útmutató, hogy mennyi kell belőle.

Ha nincs otthon gránátalmaszirupunk, tehetünk bele egy kevés bodzaszörpöt is ha van, és ha szép áttetsző tiszta, mint az enyém is. Vagy használjunk hozzá 2 gránátalma levét.

Készíthetjük mélyhűtött málnával is, málnaszörppel is.

Nem vegetáriusok természetesen készíthetik zselatinnal - az adott márka megadott mértékegységei szerint.

Csicsóka krémleves

2011-12-07T21:23:00.001+01:00

- Elnézést! Hol vagyok, kérem?

- Mióta itt vagyok, én is jónéhányszor eltűnődtem ezen... és arra a következtetésre jutottam, hogy félúton vagyunk a világvége és a nagy semmi között.

- Á. És az hol van a térképen?

- Eltévedt?

- Nem. Csak nem tudom, hol vagyok.

(Miért éppen Alaszka?)

Hozzávalók 2 főre:

35 dkg csicsóka,
1 kis fej vöröshagyma (5 dkg),
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
frissen reszelt szerecsendió,
citromos kakukfű,
1 cl száraz fehérbor,
olívaolaj,
pirított kenyérkockák.
Aki selymesebben szereti:
1 dl tejszín.

A meghámozott csicsókát föltettem vízben főni az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymával, sóval, szerecsendióval, citromos kakukkfűvel. Főztem 20 percig, majd kevés borral savanykásabbá tettem (mert a csicsóka elég édes önmagában) és végül botmixerrel krémesítettem. Tálaláskor olívaolajjal meglocsoltam, pirított kenyérkockákkal dúsítottam.
Aki krémesebb állagra-ízre vágyik, fél-egy decinyi tejszínt is hozzáönthet a végén. Én nem tettem bele, így is tökéletes volt.
Ha ünnepi levesnek készítenénk, tejszínt mindenképpen javaslok bele, és lehet gazdagítani frissen sült apró rákkal vagy garnélával, szerintem nagyon jól illene hozzá. Ha nincs citromos kakukkfüvünk, reszelt citromhéjjal és citromlével (a fehérbor helyett) is ízesíthetjük!
De a pirított házisonka is különlegessé tenné, mint levesbetét.

Vajkaramella

2011-12-05T21:37:00.002+01:00

A szeretet nem vigasz – a szeretet fény.

(Simone Weil)

Az idei szaloncukrunk csokoládéba mártott ~~maghelyén mandulás~~ aszalt szilva és vajkaramella lesz. Ma próbafőzést tartottam ez utóbbi ügyben. Citromhab receptjét vettem alapul. Csak kissé túlfőztem. Harminc percig rotyogtattam, de ez is kicsit sok volt neki - de most már tudom, milyen az az állag, amikor le kell venni a tűzről. Először teljesen híg, folyékony. Aztán sűrűsödni kezd, nagy buborékok jelennek meg a felszínén. Mikor már annyira sűrű, hogy még krémes és fényes, de már a keverésnél megmaradnak a fakanálmozdulatok a krémben, és a kanálról nagyon sűrűnfolyósan folyik, akkor van készen. Ha addig kevergetjük míg bemattul, akkor túlfőztük véleményem szerint.
Azért lett ilyen vékony a vajkaramellám, mert középre akartam egy dióréteget tenni. De mire a másik felét is ráöntöttem volna a masszára, megkötött. Visszatettem melegedni, de hiba volt, mert a vaj kicsapódott.
Mindenesetre, a következő adagnál már tudom, mikor kapjam le a tűzről.
És közben Libuc feltett két nagyszerű receptet karamella ügyben, és ezekből az is megtudható, mit kell tenni, ha kicsapódik a keverék.

Hozzávalók egy 15*25-ös kistepsihez:
20 dkg vaj,
2,5 dl tejszín,
10 dkg sötétbarna nádcukor,
20 dkg kristálycukor,
csipet só,
4-5 csepp citromlé.

A hozzávalókat föltesszük kislángon főzni. A fent leírt állagig főzzük kis lángon, kevergetve. Majd sütőpapírral bélelt kis tepsibe öntjük. Mikor megszilárdul, darabokra vágjuk. Keverhetünk bele diót, mandulát, mogyorót, kókuszreszeléket, puffasztott rizst, ízesíthetjük kávéval vagy bármilyen likőrrel.

Aszalt szilvás tekercsek ribizliszósszal

2011-12-04T18:32:00.003+01:00

Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Sokszor nem különösebben méltóságteljes, vagy említésre méltó, de mindig ott van. Apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek. Barátok és barátnők, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy a bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak.

Az az illetlen érzésem van, hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából... szerelem vesz körül minket.

(Love Actually c. film)

A képekért elnézést, ebéd után a maradékot épp csak le tudtam kattintani gyorsan. Pedig ez a finomság megérdemelne szebb fotókat is - de ha vendégeket fogadok, nem egyszerű fotózni is, meg tálalni is.
Valójában nagyon egyszerű étel, de finom és látványos is. Készíthető pulykamellből is, karajból is, marhahúsból (fehérpecsenyéből) is.

Sok teendőnk nincs vele: a húst úgy szeljük fel, hogy dupla-tripla szeletekben egyben maradjon: szépen ki lehessen nagyra teríteni. (Személyenként körülbelül 25-30 dkg hússal számoljunk.) Előző este bekentem kétféle mustárral: dijonival (nem csípőssel) vékonyan és magos édes mustárral jó bőven. Olívaolajjal is megcsorgattam és egy zárható tálba tettem. Másnap besóztam a hússzeleteket, aszalt szilvát tettem rá és felgöngyöltem, madzaggal megkötöztem. Ez olyan szilva, ami nem kemény, hanem finom puha. Ha csak kemény fajtát tudunk venni, azt áztassuk be pár órára. Tehát felgöngyöltem, vajazott tepsibe tettem, a tetejére is tettem még vajdarabkákat, meglocsoltam a vaníliaeszenciámmal, ami rum és sok vaníliarúd ázik már benne jó régóta. Kevés szójaszósszal is megcsepegtettem (tényleg csak épphogy), és kevés mézzel is megcsorgattam. Krumpliszeleteket tettem mellé, azokra még rádobáltam itt-ott az aszalt szilvából. Kevés vizet aláöntöttem, lefóliáztam és sütőbe tettem egy-másfél órára. Olyan 180-200 fokra. A végén levettem a fóliát és hagytam a húst megpirulni. Ennyi lenne. Rizskörettel és a vele sült burgonyával tálaltam. Ribizliszósz járt még mellé: a nyáron eltett ribizlizselémet kevés vízzel higítva fölmelegítettem, simára kevertem és kész is volt a mártás.
Ami a fűszerezését illeti, még megszórhatjuk fahéj-szegfűbors-szegfűszeg-gyömbér (csillagánizs) porított keverékével is, nem fogja elrontani. Sőt.
Tehetünk a tekercsekbe az aszalt szilva mellé akár diót is, mandulát is.

A mártás készülhet vörösáfonyából is, de ha nincs otthon sem ribizlizselénk, sem vörösáfonyánk, egy finom almaszósz is nagyszerű mellé. (Egyszerűen főzünk almakompótot, amikor kész, csak kevés levet rajtahagyva botmixerrel simára pürésítjük, majd hagyjuk kihűlni.)
Hidegtálra is kitűnő.

Gluténmentes karácsonyi torta és más finomságok

2011-11-28T18:24:00.000+01:00

.

Pár napja itt járt nálam az egyik hugicám, és vele volt a három és fél éves kisfia is. Beszélgettünk, ő meg észrevette, hogy be van kapcsolva a számítógép. "Anya, a karamelltortát akarom nézni!"
Kiderült, hogy ez a pici pötty a neten sütis videókat néz. Már kívülről fújja őket. :)) Úgy tűnik, családunkban a szakács és cukrászgén elég erős... Apukája is nagy sütögetős, tőle van fönn a blogon a challah receptje is.
Szóval belenéztem kispötty válla fölött a karamell tortába, és láttam hogy nagyon jó kis receptek vannak még ott jobb oldalt.
Hoztam nektek hármat - így karácsony előtt jól jöhet.

Az első egy liszt nélküli torta, a kinder torta. A piskótája mandulaliszttel készül és a krémek is finomak benne. Szerintem készíthető szeletes sütiként is. A tetejét nem így díszíteném, nekem ezekhez a tömény csokis krémekhez nem igazán illik a kiwi, de más gyümölcs sem. Csokimázzal szimpatikusabb lenne, de maga a torta tök jó.

Aztán itt van ez a Pavlova desszert, ami azért tetszik nagyon, mert a kis habcsókformákat akár egy héttel korábban is elkészíthetjük, és mikor feltálaljuk a vendégseregnek, csak be kell őket tölteni tejszínnel és díszíteni gyümölccsel. Karácsonyi őrületben nem elhanyagolható szempont, ha jó előre tudunk ebből-abból készülni. Más formát is adhatunk a kis habcsókoknak: csónak vagy tálformát is akár.

Ez a mákos guba torta is nagyon klassz, érdemes kipróbálni otthon is. Zila formám ugyan nincs ~~nem is lesz mert pofátlan pénztárcarabló ára van~~, de tortaformában is tetszik. Szerintem muffinformában is klassz lenne. A vaníliasodót itt találod hozzá.

Azt hiszem én vagyok a földön az egyetlen magyar ember, aki még soha életében nem evett mákos gubát... Valahogy kimaradt.
Ladys & gentlemans, jó sütögetést kívánok! :)

Szakrális idő

2011-11-27T09:44:00.002+01:00

Az ünnepnek az volt az őseredeti funkciója, hogy az egykor megtörténtet jelenvalóvá, újra átélhetővé tegye. Vagyis kiemelje az idôbôl, a mulandóságból és az idôtlenség, az örökké létezés szentségébe helyezze. Kezdetben az ünnep mindenki aktív részvételével zajlott, a közösség minden tagja cselekedve élte át a kultuszt, ami még nem vált szét a kultusz aktív mûvelôire és passzív nézôire. Akkoriban az ünnep idejére tulajdonképpen mindenki pap lett. Ma is a múlt jelenné varázsolására szolgálnak a passiók, halvány maradékai az egykori eleven kultuszmûvelésnek.

Az ünnep – mint szakrális idô – ugyanazt jelenti mint a szakrális tér. Ünnepek idején az Ég közelebb van a Földhöz, „átjárás” van a szellemi és anyagi világ között. Ezért ünnepkor fontosabb az áhítat, mint hétköznapokon. Nem véletlen, hogy hangsúlyt kap a kollektív imádság – az engesztelés ünnepe vagy karácsonykor az éjféli mise – és a zarándokút: például Mekkába vagy húsvétkor Jeruzsálembe, netán Krisna szekerének célba juttatása. A zarándoklat összeköti a szent idôt és a szent teret. Ebbôl a szempontból az ünnep mágia, varázslat, sámáni extázis, rövid idôre kivilágosodó Akasha Krónika. A földi mikrokozmikus élményvilágból az áhítat átsegíthet a makrokozmikus megéléshez, a valódi emberi történet idôtlen örökkévalóságának a megtapasztalásához.
Ezt az ôsi attitûdöt legpontosabban a pészachi szertartáskönyv, a Haggáda fogalmazza meg, amikor azt kéri a hívôtôl, hogy „ne úgy ülj itt, mint aki egy régmúlt eseményre emlékezik, hanem úgy, hogy te magad vagy, aki ezen az éjszakán kivonul a szolgaságból a szabadságba”. Kazantzakisz regényében Zorbász amikor karácsony éjszakáján meghallja a templomi harangokat, futni kezd a falu felé, és ilyesmit kiabál:
– Gazdám, megszületett a kis Jézus! Rohanjunk! Ott kell lennünk nekünk is!
Zorbász tudja még az ünnep eredeti értelmét. Tudja, hogy Jézus minden idôben feltámad, hogy Buddha újra meg újra megvilágosodik a fügefa alatt, az Úr most és mindörökké elfogadja a bárány vérét a fiúé helyett, s a Második Templom szellemi értelemben még mindig ég Jeruzsálemben, miközben Titusz harcosainak örömujjongása hallatszik. Ahogy gyengül az élô hit, formalizálódtak a vallások. Az ünneppel való teljes azonosulás is lassan elhalványodott és megszûnt. A jelenben átélt teljes azonosulást – a „most történik!” élményét – felváltotta az „egykor megtörtént”, vagyis a múltra való visszaemlékezés.

Az ünnep mint emlékezés elôször áhítattal teljes volt. Ezt azután felváltotta az ünnep mint gyász vagy az öröm idôszaka. Az öröm egyre materiálisabbá vált: feldíszített házak, lakások, fák, családi összejövetelek, pompás közös ebéd vagy vacsora, ajándékosztás. A Megváltás titokzatos misztériumából a szeretet ünnepe lett. Különösen az asszonyok számára az ünnepi készülôdés a halálos fáradtságot jelentette. Az ajándékot vásárló a szeretet nevében oldalba lökte-vágta a másik pult felé igyekvô embertársát, az ajándék nagysága a kiskereskedelmi értékét jelentette, s végül már nem is a megajándékozott öröme lett fontos, hanem az ajándékozóé, aki büszkén néz körül: íme, nem sajnáltam a pénzt erre a pompás, drága és gyönyörû ajándékra.

Az embernek szüksége van ünnepekre, jegyzi meg a róka A kis hercegben. Ez az igény a legôsibbek egyike, s megelôzi a vallásos formát. Lelki szükséglet az élet egyhangúságának a megszakítása, a rendkívüli, a várakozással teli ritka alkalmak, a „ma másképp van” idôszakos megélése. Kialakulnak a civil ünnepek, nem kevésbé érzelmekkel telítettek mint a vallásiak. A születésnap, a házassági évforduló, a névnap… Ezekrôl az ünnepekrôl megfeledkezni jogosan vált ki megbántódást, mert azt jelenti, hogy elmúlt az esemény érzelmi fontossága.

Csak az embernek van vallása, mert tudattal rendelkezik és halandó. Ennek megfelelôen csak az embernek van erkölcse, esztétikuma, mûvészete és ünnepe. Lélektani és vallási szempontból az ôsök számára az ünnep
tudatállapot-változást is jelentett, míg a ma embere beéri egy régi esemény racionális tudomásulvételével, vagyis emlékezéssel.

Éppen azért, mert az ünnep egykor tudatállapot-változást hozott az egyén életébe, ünnepkor és az ünneppel gyógyítani is lehetett. A változás lehetôsége és ténye például jelentôsen könnyített depresszív állapotokon. A depresszió egyik tünete a „jelen kimerevedése”. A beteg örök „mostban” él, meg van gyôzôdve arról, hogy a jelen teljesen meghatározza a jövôt. Vagyis soha nem jönnek változások, szenvedésteli helyzete, amiben minden lelki folyamatot gyötrelem kísér, mindhalálig megmarad. A megváltozott tudatállapot mindezt megcáfolja. A „lehet másképp is” – katartikus élménnyé válhat, ami új útra terelheti az addig bejárt pszichoszomatikus és szomatopszichikus folyamatokat. Valószínûleg ez a lényege az extatikus úton elérhetô sámánista gyógyító hatásnak. Az sem véletlen, hogy az antik Görögországban Aszklépiosz papjai éjszaka gyógyítottak, amikor az álom és ébrenlét határán könnyebb a tudatállapotokat formálni. Minderrôl tudtak Egyiptom gyógyító papjai, a hierofantészek is. Hittek abban, hogy alváskor a szellem és a lélek elhagyja a testet és ezoterikus síkon töltôdik fel energiákkal. Ezt a folyamatot hosszabbították meg három-négy napra, miközben egymást váltva, mindig tizenketten, felemelt karral állták körül és saját életerôikkel ôk tartották életben a testet.

Az „én vagyok” minden életérzés közül a legfontosabb. Buddha rettenetesen erôs és bátor volt, hogy ezt az „én vagyok”-ot illúziónak merte nevezni. Nem lehet csodálni, hogy a „kilobbanás”, a parinirvána mára már teljesen más értelmet kapott. S csak megértéssel lehet csodálni Jézus mondatát: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Nyugodjatok meg. Én megmentelek titeket a megsemmisüléstôl. Ez a vigasztalás átsugárzik az évezredeken.

Áldott, aki e világra született!

(Popper Péter)

Való igaz, ez a világ sötétben van, és oly kevesen látják a fényt. Amint csak kevés madár képes kiröppenni a madarász hálójából, kevés lélek képes feljutni az égi szabadságig.

(Buddha)

Kókuszkrémleves

2011-11-25T21:43:00.005+01:00

Miért jobb optimistának lenni, mint pesszimistának? Gyermekkoromban, hittanon a pap egy történetet mesélt ennek megvilágítására.

Eszerint a Föld körül két angyal repül, egy fehér és egy fekete, akik figyelik mit gondolnak, mit mondanak az emberek, rosszat vagy jót várnak a jövőtől. Ha jót várnak - vagyis optimisták - , a fehér angyal azt mondja, úgy legyen, a fekete angyal pedig köteles rámondani, hogy ámen. Aki viszont rosszat vár, keserű, pesszimista, arra a fekete angyal mondja az úgy legyent, a fehér pedig az áment. S az ámen után minden úgy lesz.

(Popper Péter)

Van nekem egy színész sógorom, aki minden karácsonykor a menüben valamilyen különleges hideg gyümölcslevest is készít. Sokfélét kóstoltam már tőle és mind nagyon finom volt. Ma összefutottam pár friss kókuszdióval és egyből Ő jutott eszembe. Mert kókuszkrémlevest még sosem csinált szenteste. És mert én meg ha látok kókuszt, a legtöbbször veszek is, mert nagyon szeretem. Ezt a leves tehát Neki ajánlom. :)
Már tavaly karácsony előtt emlegettem egyébként, csak akkor nem került megvalósításra. De ma sem, mert ez meg egy másik változat. :)

A kókusszal jó ha körültekintőek vagyunk. Mert nagyon magas a zsírtartalma és ebből kifolyólag nagyon hamar avasodik is. Csak olyant vegyünk meg, amit ha megrázunk és a fülünkhöz tartunk, halljuk benne a kókuszvíz locsogását. És aminek az egyik végén lévő három sötétebb kis pettye nem sérült. Még így is belefuthatunk romlottba, ezért ha vendégeket is várunk, érdemes kettőt is venni - ha az egyik nem lenne jó. Ha avas, akkor nagyon rossz ízű a víz is benne és maga a kókusz húsa is élvezhetetlen,. Savanykás, kifejezetten rossz, az ember ki is köpi egyből. De ha friss a dió, akkor a benne lévő víz is finom, illatos, a húsa is édes és nagyon finom.

Csináltam fázisfotókat a bontásáról, nem olyan bonyolult egyébként. Én egy százas szöggel mindhárom lyukat ki szoktam fúrni (kalapácscal könnyű) és kifolyatom belőle aztán a kókuszvizet. Majd rácsapok jó nagyot valamelyik kis bordájára (három van neki, hosszanti irányban), ha kell többször is. Pár ütésre keresztben szét is szokott repedni a dió. Aztán egy kis, vékonypengéjű kést a hús és a héj közé becsúsztatok, és kipattintgatom a húsát. Ekkor még van rajta egy vékony barna héjréteg - ezt késsel, hámozókéssel könnyen levághatjuk róla. És meg is kaptuk a szép hófehér kókuszhúst. Öblítsük át kicsit, mert általában kókuszrost is kerül rá.

A leves alapja a kókusztej. Ami úgy készült, hogy lereszeltem a kókuszhúst, aztán 7 dl (olyan 80 fokos) forróvízzel leöntöttem és krumplinyomóval jól meg is nyomiszkoltam. Lefedtem és hagytam állni 1-2 órát, időnként a krumlinyomóval megnyomkodtam. Aztán egy sűrű szitán átszűrtem. A visszamaradt reszeléket pedig kézzel jól ki is nyomkodtam, hogy minden folyadék kijöjjön belőle. A kókuszreszeléket felhasználhatjuk bármilyen süteménybe. Ha nem használjuk fel azonnal, terítsük szét sütőpapíron és hagyjuk megszáradni - a boltban kapható kókuszreszelék ugyanilyen eljáráson esik át, tehát azonos vele. Száradás után tegyük zacsiba és bármikor felhasználhatjuk.
A leveshez használhatunk dobozos kókusztejet is természetesen. Bár az csak 3 dl körüli mennyiség és még akciósan is 400 forint. A kókuszdió pedig 200, ebből lett 7 dl kókusztej és temérdekregiment kókuszreszelék. Frissebb is, finomabb is, de a dobozos is jó hozzá.
A kókusztejet használhatjuk turmixitalok készítéséhez is, vegánok figyelmébe különösen ajánlom. De bármilyen ázsiai, indiai leves vagy kari kihagyhatatlan alkotórésze is. És persze süteményekbe is felhasználható, tej helyett például. A kókusz igen sokrétű magféle ~~gyümölcs?~~ és nem csak a húsa használható fel ilyen sokoldalúan, hanem a rostjai is. Amióta az eszemet tudom, rajongok érte, és itt a friss kókuszdióra gondolok. Nagyon finom. Még macskuszunkat is Kókusznak hívják, nem véletlenül. :)

Tehát a leves. A kókusztejet felforraltam kevés sóval, ízlés szerint mézzel, vaníliamagokkal és rúddal és 1 zöld kardamom porrá tört magjaival. Forrás után tejszínt is öntöttem hozzá 2 decit, hagytam újra felforrni. Kevés hidegvízben elkevertem 2 púpos teáskanál kukoricakeményítőt és hozzáöntöttem. Mikor újra felforrt és besűrűsödött, le is vettem a tűzről. Hozzáöntöttem az átszűrt kókuszvizet is. Kóstoltam, kell-e még csipet só vagy méz bele. Pirított mandulaforgáccsal és kókuszreszelékkel díszítettem.
Ha van otthon fehér rumunk vagy kókuszlikőrünk, azt is keverhetünk hozzá tálalás előtt, pikánsabb lesz tőle.
Ha van maradék tojásfehérjénk, főzhetünk ki vízben kis habgaluskákat is, mint a madártejnél és kínálhatjuk azzal is.
Tipp:: ha azt szeretnénk hogy hófehér maradjon a leves, ne mézet, hanem vaníliás cukrot tegyünk bele. Keményítő helyett sűríthetjük 1 banánnal is, vagy akár sütőtökkel. De az már egy másik recept. :)

Főzd magad!

2011-11-24T12:30:00.003+01:00

.

Ma megérkezett hozzám Dolce Vita új szakácskönyve, a Főzd magad! Épp ablakpucolás-dekorálás-nagytakarítás közben vagyok ~~mer' vasárnap már advent ugye~~, de muszáj írnom róla. A legfrappánsabban és legegyszerűbben ennyit tudok mondani: szerelem első látásra. :)

Csodálatos fotók, tömör, de tökéletes receptleírások - mint ahogy ezt már Dolce Vitától megszoktuk. De kézben tartani, lapozni, belefeledkezni egészen más, mint a monitor képernyőjén látni. Ott is nagyon szeretem, de a könyv azért más. Alapreceptek. Épp ezért önmagukban is tökéletesek, emellett roppant mód inspirálóak. Nem bonyolult kreálmányok, hanem természetes és szeretnivaló alaptételek. Hamvas Béla jutott eszembe, a rántott levesről írt gondolataiban ő ezt nálam sokkal jobban meg tudta fogalmazni:
"...származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. ...
... normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. ... Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; ... Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. ... Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. ... Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott."

Hát ez a könyv ilyen. Van asszony - elég ritka -, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van. Vrábel Krisztina számomra ilyen asszony. S a könyve mindezt híven tükrözi is. Ha elolvasod, lapozgatod, főzöl magad, az élet kedvességéről mindent megtudhatsz. :)

Mézes puszedli variációk

2011-11-21T11:48:00.009+01:00

Úgy vagyok, mint gazdag, aki, bár
Van kulcsa, elzárt kincse rejtekébe
Örvendezni túlgyakran mégse jár,
Hogy ne kopjék a ritka gyönyör éle.
Az ünnepnap azért kápráztat el,
Mert szürke napokból ragyog elő,
Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel
Itt-ott egy-egy igazi drágakő.
Ilyen szekrényem, az idő is: elrejt
És őriz, mint ruhát a ruhatár,
S kivételes üdv a kivételes perc,
Mikor, titkos kincs, egyszerre kitár.
Boldog szépséged mindennel felér:
Aki lát, ujjong, s aki nem, remél.

(W. Shakespeare: LII. szonett)

Közeledik a karácsony, hétvégén már advent első vasárnapja lesz. Hihetetlen hogy megint elmúlt egy év, és milyen gyorsan. Mintha a az idő fogata egyre gyorsabban száguldana, szárnyas lovai már-már a fény sebességével repülnek... a csillagok meg csak pislognak ahogy elporzanak mellettük, s szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha abba a szekrénybe némi csillagpor is kerül.
Lassan én is hangolom magam az év legszebb, legszeretettebb ünnepére. Hát. Beadtam a derekam. Mézes puszedli ügyben. Eddig azt hittem nem szeretem. Tegnap estétől tudom, hogy tévedtem. Olyan finom darabokat sütöttem - hála Flat-catnek -, hogy gyorsan fotóztam is ma reggel, mert valahogy folyamatosan tűnik el a készlet. :)
A recept tökéletes: puha, könnyű, igazi élvezet minden falat. Nem túl édes, pont tökéletes! Önmagában is jó, de ha adhatok tippet: ne hagyjátok le róla a fehér mázat, mert azzal együtt az igazi. És el lehet hozzá használni temérdek maradék tojásfehérjét.

Hozzávalók (kb. 33 darabhoz):

33 dkg liszt,
12 dkg méz,
5 dkg sötétbarna nádcukor,
2 tojás,
2 evőkanál víz,
3 evőkanál olaj,
1 teáskanál szódabikarbóna,
1 evőkanál mézeskalácsfűszer*,
1 csipet só.
A mázhoz:
4 tojásfehérje,
35 dkg pocukor.
A csokishoz:
bármilyen lekvár,
40 dkg étcsoki vagy fehércsoki.

A tojásokat csak kézi habverővel ugyan, de jó habosra kikevertem a csipet sóval, a mézzel, a barnacukorral (a barnacukor kiváltható mézzel), a vízzel és az olajjal, majd hozzádolgoztam a szódabikarbónával és mézesfűszerekkel elkevert lisztet. Viszonylag lágy masszát kaptam. Egy órán át pihentettem a hűtőben, majd előmelegítettem a sütőt 180 fokra. Sütőpapírra kis, másfél-két centis golyókat formáztam, egymástól viszonylag távol helyeztem el őket. Végül mindig vizezett evőkanál hátuljával lenyomkodtam a közepüket, hogy terüljenek kissé el. Olyan fél centi magasak lettek. Körülbelül 10-12 percig sütöttem.

A négy tojásfehérjét vízgőz fölött felvertem a porcukorral, és azonnal beleforgattam a kis puszedliket. A sütőpapírokat nem dobtam el, erre tettem ki száradni őket.
A képen látszik, hogy készítettem formákat is. Ez esetben jó vékonyra nyújtsuk ki a lisztezett deszkán a masszát, szaggassuk ki és süssük. Vigyázzunk, ennek kevesebb idő kell, mert sokkal vékonyabb így a tészta. Én ezeket a formákat lekvárral összeragasztottam, hagytam egy éjszakát állni, míg a tészta beszívta a lekvárt és egyben maradtak a párok. Aztán olvasztott étcsokiba és fehércsokiba mártottam őket. Isteni ez a lekváros-csokis változat is! Abbahagyhatatlan mindkettő, szóval javaslom egyből a dupla mennyiséget. :)
Ha sötétíteni szeretnénk a tésztát, kevés átszitált kakaóport is tehetünk bele. Ez abban az esetben lehet érdekes, ha írókázni szeretnénk a kiszaggatott formákat.
Az írókát lásd Mohánál.

* mézesfűszer: Lehet venni is, de elkészíthetjük a saját keverékünket is. Én is így tettem. Az enyémbe került mozsárban porrá tört csillagánizs (csakhogy kerüljön csillagpor is az idő szekrényébe), szegfűszeg, fahéj és őrölt gyömbér. Csillagánizsból és fahéjból többet tettem bele, szegfűszegből épp-csak és gyömbérből az "éppcsak" dupláját. De tehetünk bele porított ánizsmagot is, szegfűborsot is. Aki pedig nem szereti a mézskalácsízt, az készítse ezen fűszerek helyett reszelt citrom- vagy narancshéjjal, vaníliával, esetleg kardamommaggal.

Hát kérem, illllyen csábító :) :) :) :

:))))))))))))))))))
. :

Házisajt, házilag wokban füstölve

2011-11-18T19:34:00.003+01:00

Ápolnunk és fejlesztenünk kell magunkban a teljes embert, aki az érzelmeknek minél szélesebb skáláját éli meg: van dühe, ujjongása, szomorúsága és extázisa.

(Popper Péter)

Nagyon szeretem a sajtot. És nagyon szeretem a füstöt is - dohányban is, ételben is. :) De a füstölt sajtok elég drágák, no meg legtöbbje ma már nem is igazi füstölt, csak füstaromás - csakúgy, mint a húsok esetében. Pár hónapja vettük fel a paprikáról A szakács, ha szabadnapos sorozatot. És Chuck ezzel a módszerrel füstölt lazacot. Nagyon guszta volt. Már akkor megfogadtam, hogy ezt házisajton is ki fogom próbálni. Most jött el az ideje. Ő faforgácsot használt, nekem az nem állt rendelkezésemre. De hazafelé jövet a piacról, a házitej mellé szedtem a kosárba pár marék falevelet. Az udvarunkban van egy fácska, most veti le a ruháját. Asszem begyűjtök még pár szatyorral, mert tökéletes volt füstöt képző anyagnak, irtó finom illata volt. Házi savósajtot - indiai nevén panírt - sokszor készítek, mert természetes és nagyon finom, emellett nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető és nagyon jól variálható fűszerekkel is az íze, és még grillezhető is. Most már füstölt is sokszor fog készülni belőle. Igazán nem egy nagy vasziszdasz, tényleg. :)

Hozzávalók:

2,5 liter házitej,

3 csapott mokkáskanál citromsav

vagy 2 citrom leve vagy ecet

só,

vászonanyag,

wok,

alufólia,

száraz falevelek.

Ennyi tejből nekem 38 dkg sajtom lett.

Elkészítettem a sajtot a szokásos módszerrel. Annyi módosítással, hogy mikor már a szűrőkanálban és a vászonanyagban volt leszűrve, és már a hidegvizes átöblítést is megcsináltam, akkor kevertem bele sót is - egy füstölt sajt jobb, ha sós kissé. Eztután négy kis folpackkal bélelt formába tettem, és egy órán át súlyokkal préseltem. A wokomat kibéleltem alufóliával, az aljára száraz faleveleket tettem és pár teáskanál sót rászórtam, hogy lesúlyozza, lenyomja a leveleket a wok aljára. Tűzre tettem és megvártam, míg füstölni kezd. A melegszendvicssütő rácsát beletettem a wokba, erre tettem rá a kis sajtgömböcöket. (Legközelebb bambusz tányéralátétből vágok méretre a rácsra, mert kissé meglágyult a sajt és eléggé belenyomódott a rácsba. Nem vészes, de jobban megmarad a forma, ha nem a levegőbe lóg a fele, ugye...) Az egészet lyukmentesen befóliáztam - akinek van fedője a wokjához az azt tegye rá - és kis lángon hagytam 20 percig füstölődni. Ennyi az egész. Nagyon erősen füstös lett, a levelek mennyiségével és az idővel ki lehet kísérletezni a tökéletes ízt. Asszem elég lesz neki legközelebb a 10 perc is. Mikor kibontottam, akkor elől hagytam a kis gombócokat vagy egy órán át, hogy teljesen száradjanak ki, ne maradjanak párásak. Csak ezután csomagoltam őket folpackba. Visszakeményedik, egy tökéletesen vágható sajt lesz belőle. Isteni finom!

Ugyan ezzel a módszerrel füstölhetsz halat is, húst is. Lehet fűszereket is hozzátenni - még izgalmasabb végeredményt kaphatsz. Jó étvágyat hozzá! :)

Vega savanyú vetrece

2011-11-16T09:11:00.005+01:00

Vacsoraidő. Egyedül ülök az asztalnál, és arra koncentrálok, hogy lassan fogyasszam el az ételt. A Gurum folyton önfegyelemre buzdít minket az étkezésekkel kapcsolatban. Azt tanácsolja, hogy mértékkel fogyasszuk az ennivalót, és lehetőleg ne tömjük magunkba kétségbeesetten az ételt, mert akkor túl gyorsan túl sok kaját zúdítunk az emésztőszerveinkre, az pedig kioltja testünk szent tüzeit. (A Gurum tutira nem járt még Nápolyban.) Amikor a tanítványai arról panaszkodnak, hogy nehezükre esik meditálni, mindig megtudakolja, hogy állnak az emésztésükkel. Az ember nyilvánvalóan nem fog könnyedén átcsusszanni transzcendens állapotba, amikor a belei egy kolbászos pizza, egy kétkilós bivalysült és egy fél kókuszkrémes torta megemésztésén fáradoznak. Valószínűleg ezért nem is szolgálják fel ezeket. Az asramban könnyű, egészséges, de mégis nagyon ízletes vegetáriánus kosztot kapunk. Nehéz megállnom, hogy ne tömjem gyorsan magamba az egészet, akár egy éhező árva. Ráadásul az étkezések svédasztalosak, és én soha nem tudtam ellenállni a közszemlére kitett, gyönyörűen elrendezett, ínycsiklandó, ingyenes kajának – híres vagyok arról, hogy többször is képes vagyok sorba állni repetáért.

Ott ülök az étkezőasztalnál egymagamban, és próbálom visszafogni a villámat, amikor észreveszek egy fickót, tálcával a kezében, amint helyet keres. Bólintással jelzem neki, hogy mellettem van egy üres szék, nyugodtan odaülhet. Őt még nem láttam, bizonyára most érkezett. Az idegen lazán és olyasfajta tekintéllyel mozog, ami valami határ menti városka seriffjére vagy egy nagystílű pókerjátékosra utal. Ránézésre az ötvenes éveiben járhat, de járása alapján úgy tűnik, ennél évszázadokkal több áll mögötte. Haja, szakálla fehér, és kockás flanel-inget visel. Válla széles, hatalmas kezével akár súlyos kárt is okozhatna, ám az arca teljesen nyugis.

Leül velem szemben, és vontatott hanghordozással így szól: – Öcsém, itt akkorák a szúnyogok, hogy simán leteperhetnének egy csirkét!

Hölgyeim és uraim, megérkezett Richard, Texasból.

Richard jó néhány munkahelyen megfordult már. Dolgozott többek között (és tisztában vagyok vele, hogy a felsorolásom korántsem teljes) olajmezőn, majd egy ideig kamionsofőrként; Dakotában ő volt a Birkenstock márka első forgalmazója; volt zsákrázogató egy középnyugati szeméttelepen (nagyon sajnálom, de nincs időm elmagyarázni, mi is az a „zsákrázogató”), épített autópályát, árult használt autókat, Vietnamban szolgált, árult „anyagot” (az anyagon nagyrészt mexikói kábítószert kell érteni), volt drogos és alkoholista (már ha ezt foglalkozásnak vehetem), aztán jó útra tért drogos és alkoholista (sokkal tiszteletre méltóbb foglalkozás), hippi földművelő egy kommunában, rádiókommentátor és végül egészségügyi műszerek ügynöke (amíg a házassága zátonyra nem futott, amikor is a feleségére hagyta az üzletet, és ott állt egy szál semmiben, vagy ahogy ő mondja: „a fehér seggem vakargatva”). Most régi házak felújításával foglalkozik Austinban.

– Soha nem volt igazi karrierem – állítja. – Csak a sefteléshez értek.

Richard Texasból nem az a fajta pasas, aki aggódásra fecsérli az idejét. Nem nevezném szorongó alkatnak, semmiképp. Én viszont egy picit az vagyok, és épp ezért csodálattal nézek fel rá. Biztonságérzettel tölt el a jelenléte itt az asramban, ami egy kicsit viccesnek tűnhet, de a hatalmas, nyugis termete egyszerűen elnyomja a bennem rejtőző idegességet, és elhiteti velem, hogy a világon semmi baj nem lesz, minden O.K. „Süti”, ezt a becenevet ragasztotta rám Richard. Azon az első estén rukkolt elő vele, amikor észrevette, mennyit tudok zabálni, leginkább az édesebb kajákból. Próbáltam kimagyarázni magam („Visszafogottan és céltudatosan kajáltam!”), de a név rajtam ragadt.

Richard valószínűleg nem „tipikus jógi” – bár az Indiában eltöltött időm óta óvatosabb vagyok annak megítélésében, ki is számít tipikus jóginak. Richard egy ex barátnője révén ismerkedett meg a jógával. A csaj elfurikázta Texasból a New York-i asramig, hogy meghallgassák a Guru előadását. Ahogy Richard előadta: – Szerintem az asram volt a legfurább dolog, amit valaha láttam. Azon filóztam, hol lehet az a helyiség, ahol le kell passzolnunk nekik az összes zsozsónkat, meg ahol rájuk kell íratnunk a házunkat és a kocsinkat, de aztán semmi ilyesmiről nem esett szó.

Mindez körülbelül tíz éve történt. Az események hatására Richard azon kapta magát, hogy állandóan imádkozik, és mindig ugyanazért. Újra meg újra arra kérte Istent, hogy nyissa meg a szívét. Csak ennyit akart. És mindig úgy fejezte be a könyörgését, hogy megkérte Istent: – És kérlek, küldj egy jelet, amint teljesítetted a kívánságom. – Most, hogy visszaemlékezik arra az időre, azt mondja: – Süti, légy óvatos, miért is fohászkodsz az imáidban, mert a végén még teljesül. – Mit gondolnak, mit kapott Richard, miután néhány hónapig folyamatosan egy nyitott szívért könyörgött? Igen, eltalálták: sürgősségi beavatkozásként egy nyitott szívműtétet. A mellkasát szó szerint szétfeszítették, bordáit széjjelhúzták, hogy a nappali világosság végre a szívéig hatoljon, mintha Isten azt akarta volna mondani: – És ehhez a jelhez mit szólsz?! – Azóta Richard nagyon vigyáz arra, mit is foglal bele az imáiba. – Mostanában

valahányszor a Mindenhatóhoz fohászkodom, mindig odabiggyesztem a végére, hogy "Ja, és még valami - ha lehet, bánj velem kíméletesen, oké?".

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

A héten volt kedves párom szülinapja. Gyönyörű marhahúst vettem, amiből savanyú vetrece készült zsömlegombóccal neki és apunak. Innen jött az ötlet - mert imádom a zsömlegombócot - hogy ezt is vegásítsam. A savanyú vetrecét már nagyon régóta főzöm. Anno a Planétásban bukkantam rá és egyik nagy kedvencünk lett, mert legalább olyan finom, mint egy jó vadas, de sokkal-sokkal egyszerűbb elkészíteni.

A blogon már megtalálható, májat készítettem akkor vetrece módra. Kerestem az étel eredetét, néhol erdélyinek titulálják, de valójában nem tudni hol és hogyan született ez a finom ragu.

Volt itthon egy fej kelkáposztám - arra gondoltam, hogy ez a citromos-pikáns íz jól fog állni neki. És úgy is lett, nekem nagyon ízlett így vetrece módra. Még lencsével vagy gombával tudom elképzelni, ahhoz is nagyon illene.

A receptet nem írom le még egyszer, csak röviden: vajon dinszteltem viszonylag sok vöröshagymát és fokhagymát, rádobtam a laskára vágott kelt és kevés pirospaprikát, fehérborral és zöldségalaplével felengedtem, fűszereztem sóval, borssal, majoránnával (az eredetiben babérlevél van), kevés citromlével és citrom reszelt héjával (valójában én sóban eltett citromot használtam a húsos és a kelkáposztás változathoz is, isteni hozzá), puhára főztem, aztán mustáros tejfölös habarással sűrítettem, leheletnyi cukorral fokoztam az ízt. Isteni, főleg zsömlegombóccal. Azt pedig itt találod.

A húsos változathoz, ha azt készítitek, még puliszkát vagy egyszerű párolt rizst vagy sima (nem töltött) rizsgombócot ajánlok köretként. Egyébként marhahúsból az eredeti, de bármilyen húsból készülhet, sőt, szerintem a hal is fantasztikus így elkészítve. Csak akkor hagyjuk szeletekben vagy filében, mert a hal nagyon könnyen szétesik.

Céklás lencsesaláta

2011-11-11T19:26:00.003+01:00

Átvágok az omladozó város piacán, és szívem megtelik valami megmagyarázhatatlan, érthetetlen szeretettel, ahogy elnézem, amint egy fekete gyapjúkalapot viselő öregember egy halat belez ki a vevőjének (szája sarkában, mint varrónők szájában a gombostű, úgy lóg a cigaretta; kése áhítatos precízióval hántja le a pikkelyeket). Félénken megkérdezem ettől a halásztól, hol tudnék vacsorázni ma este, és társalgásunk végén egy újabb kis papírfecnivel a tulajdonomban távozom, amely egy névtelen kis étteremhez vezet, ahol, amint helyet foglalok, a pincér elém rak egy tál légiesen könnyű, pisztáciával meghintett ricottát, aromás olajakban úszó kenyérdarabkákat, kistányéron felvágottakat és olívabogyót, valamint hideg narancssalátát petrezselymes, hagymás öntettel. Mindezt még az előtt, hogy hallanék a ház sült tintahal specialitásáról.

Platón szerint egy olyan város sem élhet békében, bármilyen törvényekkel rendelkezik is, amelynek lakosait az evésen, iváson és a testi örömökön kívül nem érdekli semmi más.

De vajon tényleg annyira elítélendő ez a fajta élet, ha csak egy rövid időszakról van szó? Tényleg olyan borzasztó dolog lenne az életünkből néhány hónapot úgy eltölteni, hogy nincs nagyobb vágyunk annál, mint megtalálni a következő finom falatot? Vagy megtanulni egy nyelvet, csupán azért, mert a hangzása jólesik a fülünknek? Vagy ebéd után szundikálni egyet a kertben, a kedvenc szökőkutunk mellett, a napfényben? És másnap megismételni ugyanezt?

Természetesen az ember nem élhet így örökké. A valódi életünk, a háborúskodásaink, a sérüléseink, a halandóságunk előbb-utóbb utolér minket.

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

A saláta a maradékhasznosítás szülötte. Tegnap a pásztorpitéhez több lencsét főztem meg, mint amennyi kellett bele. Sajnáltam kidobni a többit, ezért ma saláta készült belőle. Méghozzá kész céklasalátával, mert az is van a hűtőben. Rántott sajthoz remek volt, de sültekhez, sőt. Halakhoz is tökéletes - vagy akár egyszerűen csak pirítóssal vagy hajában sült krumplival.

Mennyiségeket ne várjatok... Kell hozzá főtt lencse lecsöpögtetve, a lencse mennyiségének körülbelül egyötöde kész céklasaláta (csíkokra vágva), tartármártás, egy kevés tormakrém és lilahagyma félkaraikázva. Keverd össze, hagyd állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is.

Készíthettem volna így is, mint a babsalátát. Vagy készíthettem volna céklasalátával keverve (lencsefőzőlé és céklasalátalé adta volna a levét) - csak ecetesen, nem tartárosan, úgy is nagyon finom lett volna. No, ez már mindjárt 3 variáció. :) Jó étvágyat hozzá!

Pásztorpite (sheperd's pie)

2011-11-11T07:16:00.000+01:00

Nekem meg ott maradt egy nagy juhászlakókocsi, a tetején kikandikáló kályhacsővel, és benne ennivaló, meg minden, ami kellett, legalább hat hónapra el voltam látva. Ez lett hát az otthonom. Több kaját kívánni sem lehetett volna, és rendes bérem is volt. Mezítlábfej ott hagyott nekem egy 7,62-es kaliberű puskát egy marék tölténnyel, és volt két juhászkutya is. A kutyák végezték az egész munkát, rendben terelgették a nyájat. Én csak dísznek voltam.

Ahol a birkák aludni szoktak, ott aludtam én is; odatoltam a lakókocsit. Minden reggel ötkor kihajtottam a birkákat villásreggelizni, vagyis hát inkább a kutyák csinálták, én meg mentem utánuk lovon. Mindig más helyet választottunk, olyat, ahol dúsan nőtt a fű. A birkák a nap első öt óráját végiglegelték, aztán egy óra hosszat ittak, aztán pedig vagy három órán át tulajdonképpen nem csináltak semmit. Ebben az időszakban a kutyákat elengedtem, hadd vadásszák a nyulakat, én pedig a gondolataimba mélyedtem. A pihenő után a birkák még legelgettek egy kicsit, végül következett a látványos hazavonulás az alvóhelyre.

Néhány hét múlva, amikor a birkák már minden füvet elpusztítottak a lakókocsim körül egynapi járásra, ideje volt új legelőt keresni. Általában olyan táborhelyet választottam, ahonnan szép kilátás nyílt a környékre. És kezdődött a megszokott napirend elölről.

A birkapásztor élete roppant unalmasnak látszik, de csak addig, amíg az ember maga meg nem próbálja. Az igazság az, hogy a gyapjasokkal rengeteg munka van. Ezek már csak korcs, távoli rokonai a vad hegyi birkáknak, ember tenyésztette, bamba jószágok, képtelenek gondoskodni magukról. Folyton a hátukra borulnak, és aztán hiába kapálóznak, nem bírnak ebből a helyzetből feltápászkodni. Te tudtad ezt? Mert én nem. Nem is hittem volna el soha, még az ilyen fehér ember nevelte állatról sem. De hát most itt hevertek, négy lábuk az égnek meredt, tehetetlenül, ostobán. Ha a birka a hátára fordul, valamilyen okból úgy felfúvódik, akár egy léggömb, és hamarosan elpusztul, ha nem jön valaki, hogy talpra állítsa. Előfordul, hogy egy árat kell döfni beléjük, akkor aztán sziszegve leengednek, mint a ballon, ha tű szúrja meg. De fel se veszik. Egyszerűen lelappadnak, és néhány perc múlva már úgy legelik a füvet, mintha mi sem történt volna.

Bizony, voltak olyan napok, hogy folyvást rohangáltam és állítgattam fel azokat az átkozott gyapjasokat.

Vannak olyan ostoba birkák, amelyek a saját bárányukat sem ismerik meg, nemhogy táplálnák. Az árva barikat aztán neked kell gondoznod, hacsak valamilyen trükkel vagy kedveskedéssel rá nem veszel egy másik birkahölgyet a nyájból, hogy fogadja örökbe. Van ilyen, csak tudni kell a módját. Hiába, hogy az eszük szóra sem érdemes, a birkák mégis ki tudnak találni egy csomó dolgot, amivel aztán meggyűlik a pásztor baja.

Éjjelente a birkák ott aludtak a lakókocsim körül. Kiraktam két petróleumlámpát, reflektorfényükben szemmel tarthattam a gyapjasokat, nehogy prérifarkas, hiúz vagy elkószált puma férkőzhessen hozzájuk. Ha a kutyák ugatni kezdtek, tudtam, megérkeztek a prérifarkasok. Láttam a szemüket, a sok apró fénypontot körben. De nem kellett lőnöm. Abban a pillanatban, amint egy hasábot dobtam a tűzre és elővettem a 7,62-est, a szemek eltűntek, és én visszafekhettem aludni. A prérifarkas értelmes lény, értelmesebb, mint jó néhány ember, akit ismerek.

Hát itt álltam én, a sziú indián, mint gyapjasok gondozója, a nyáj őre. Reggelente lementem a patakra, a víz olyan hideg volt, hogy belesajdult a fogam. Megtöltöttem vele a cowboykalapom, abból itattam a kutyákat, mert valakitől hallottam, hogy így szokták az igazi birkapásztorok. Boldog voltam, hogy egyedül lehetek, hogy lehunyhatom a szemem és gondolkodhatok, figyelhetek a hangokra, eljöhetnek hozzám a szellemek. De vagy egy hónap múlva kezdtem nem találni a helyem. Belefáradtam, hogy mit sem hallok a birkák bégetésén kívül. Most már szerettem volna, ha az ember vagy a felesége visszajön, vagy küldenek valakit, aki levált. Olyan átkozottul egyedül éreztem magam, hogy imádkozni kezdtem, jönne erre valamiféle fehérnép, tőlem akármilyen ronda is lehet. De egyik nap múlt a másik után anélkül, hogy egyetlen emberi lényt láttam, egyetlen emberi hangot hallottam volna.

Rádió nem volt, de Mezítlábfej hagyott nekem egy rakás tarka magazint. Gyakoroltam az olvasást, az ujjammal követtem a nyomtatott sorokat. A történetek és a képek ezekben a lapokban nekem mind rém különösek voltak, mintha egy más világról szóltak volna. Találtam a lakókocsiban egy Bibliát is, és azt is tanulmányozgattam. Így aztán lassan gyarapodott az angoltudásom, és kezdett menni az olvasás is. „És Sém nemzé Uczt, és Ucz nemzé Lúdot, és Lúd nemzé Mást, és Más nemzé Nast." Nemzé, nemzé, nemzé! Úgy vettem ki, hogy ezek az őshéberek mind pásztorok voltak, csakúgy, mint én. De ha ennyit nemzettek, ki az ördög vigyázott az állatokra? Nekik nem volt 7,62-esük, oroszlán viszont annyi volt arra, mint a nyű. A sok nemzésről eszembe jutottak a nők, és ez még rosszabbá tette a dolgokat. Kezdtem magamban beszélni.

Néha kirohantam és nagyot kiáltottam, hogy legalább a saját hangomat halljam. A sárga birkaszemek mélán bámultak. Azt hitték, megbolondultam. Megszűnt az időérzékem, fogalmam sem volt, mikor melyik napja lehet a hétnek. Azt se tudta a fene se, milyen hónap van egyáltalán.

Egy szép napon aztán megpillantottam egy porfelhőt. Mezítlábfej és az oldalbordája érkeztek éktelenül zörgő szekerükön, hogy lássák, élek-e még. Mire megállt a szekér, én már összepakolva, útra készen fogadtam őket. Valami baj van?,- kérdezték. Kevés a kaja vagy a pénz? Mondtam nekik, hogy ők igazán nagyon rendesek voltak hozzám, de a helyzet az, hogy én nem születtem birkapásztornak. Jobb lesz, ha abbahagyom, mielőtt elfelejtek beszélni, vagy netán nőül veszek egy birkahölgyet.

Három hónapot töltöttem odakinn egyedül, és egy nagy halom békabőrrel jöttem vissza. Nemrégiben találkoztam egy modern birkapásztorral, akinek egy magnetofonja volt a lakókocsijában. Megkérdeztem tőle, hogy minek ez neki. Elmondta, arra használja, hogy önmagával társalogjon. Egyetlen szalagja volt. Amikor beleunt a témába, amiről saját magával éppen vitatkozott, letörölte a szalagot, és új vitába kezdett valami másról. Azt hiszem, az öreg birkapásztor mind wítkó - bolond -, mert mind beledilizik az egyedüllétbe. A pásztorkodásomat követő időszakban nagyon erősen igényeltem mások társaságát, és hamarosan nyakára hágtam a pénzemnek.

Az ilyen fehér embereknek való melók végeztével, vagy ha nagyon kirúgtam a hámból, utána mindig visszamentem a törzshöz, megkerestem az öregeket, és hosszú időn át tanultam tőlük az ősi gyógymódok, a sámántudomány titkait. A látomások világa, amely messze felülemelkedett a zöld békabőrökén, számunkra mindig is sokat jelentett. Szinte azt mondhatni, az olyan ember, akinek nincsenek látomásai, nem is lehet igazi indián. Künn a pusztán keményen meg kell szenvedni a látomásokért, koplalni kell, és négy napot, négy éjszakát kuporogni a látomásveremben, kérni, hívni az álmokat. Nyolcvan évvel ezelőtt egy pajút szentember által került hozzánk délről a szellemtáncosok vallása. Önkívületbe táncolták magukat, s így megláthatták halott rokonaikat. A szellemtáncosokat Wounded Knee-nél lemészárolták, és álmukat puskagolyók tépték szét. Az álmok veszélyeztetik a békabőr-világot, így az ágyúkat vet be ellenük.

(John Fire/Lame Deer & Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán)

Mindig élvezettel tölt el, ha egy klasszikus húsos ételt átvarázsolhatok vegetárius változatra. Ma mindenképpen krumpliehetnékem volt. Ezt a pitét pedig már régen kinéztem magamnak, egyszer elkészítendő jeligével. Ismét a brit szigetek egyik nagy klasszikusa került hát terítékre. Ámbár ennek az ételnek világszerte megvannak a változatai. A Sheperd's Pie (pásztorpite) elnevezés akkor illeti meg, ha bárányhúsból készül a ragu. A Cottage Pie pedig a marhahúsos változat. A Cumberland Pie tetején pedig még egy réteg zsemlemorzsa is csücsül. Argentínában, Bolíviában és Chilében pastell de papa (burgonya rakott) néven ismerik. Franciaországban egy hasonló étel a hachis Parmentier. Palesztínában, Jordániában, Szíriában, Libanonban Siniyet Batata-nak vagy Kibbet Batata- nak hívják, ami egy tál burgonyát jelent. Oroszországban is van megfelelője, ez a Kartofelnaja zapekanka, vagyis a sült burgonya puding. Brazíliában bolo de Batata a neve, ami burgonyatortát jelent. Portugáliában pedig a két burgonyapüré közt megsült darálthúsragu neve Empádáo. (Forrás: Wikipédia)

Amint olvashattátok, a világ szinte minden konyhájában megtalálható ez az étel. Talán mert finom, gazdaságos, laktató. Valójában ha jól olvastam, a vegetárius változatot pásztorlány pitének nevezik. Csak hogy bonyolítsuk a dolgot. :) Több receptet is átbogarásztam, majd elkészítettem a saját változatomat.

Mindenesetre tényleg finom. Húsevőknek ugyanezzel a fűszerezéssel ajánlom elkészíteni, csak a lencse helyett tegyenek a raguba fél kiló darált húst. (Ha bárány vagy kecskehúsból készíti valaki, lehet a kakukkfű helyett rozmaringot is használni.)

Hozzávalók 3-4 főre:

a raguba:

20 dkg lencse,

15 dkg sütőtök vagy sárgarépa,

5 dkg zeller,

4-5 evőkanálnyi olívaolaj,

10-12 dkg vöröshagyma ( 1 nagy fej),

3 gerezd fokhagyma,

1 evőkanálnyi sűrített paradicsom,

1 evőkanál worchester szósz,

1/2 mokkáskanál füstsó (elhagyható ha nincs),

1 mokkáskanál kakukkfű,

1 mokkáskanál porrá tört koriandermag,

frissen őrölt bors,

1 csipet kristálycukor,

1/2 csapott mikkáskanál őrölt fahéj,

1 nagy babérlevél,

2 cl száraz vörösbor.

A burgonyapüréhez:

1 kg burgonya (héjastul mértem),

7 dkg vaj,

8 cl tej,

só.

A lencsét alaposan átmostam, majd sós-babérleveles vízben föltettem főni. A krumplit hámozva, kockázva szintén sós vízben föltettem a tűzre. Közben megtisztítottam a zöldségeket és az olívaolajon kevés sóval üvegesre dinszteltem a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymát. Aztán hozzátettem az apró kockákra vágott zellert, a kicsit nagyobb kockákra vágott sütőtököt is és fűszereztem. A közben megfőtt krumpli és lencse levéből öntöttem rá annyit, amennyi éppcsak ellepte a ragut. Puhára főztem, a végén beletettem a lencsét is és a vörösbort is csak a végén adtam hozzá. Kóstoljuk, ha valami hiányzik, pótoljuk. Leve csak annyi legyen, amitől nem száraz, hanem szaftos marad a ragu, de ne hagyjunk rajta túl hosszú levet.

Míg a ragu rotyog, elkészítjük a krumplipürét is.

Majd egy tepsibe vagy sütőtálba összeállítjuk a pitét, alulra kerül a ragu, rá a burgonyapüré. (Én a két réteg közé szórtam újhagymaszár karikákat is.) Megszórhatjuk a tetejét zsemlemorzsával is, vagy akár reszelt sajttal is. Én csak meglocsoltam kevés olívaolajjal. Addig sütjük, míg a teteje kissé pirosas-barnásra sül. Száraz vörösbort vagy félbarna sört ajánlok hozzá.

Lame Deer

Bögrés csokitorta saját levében

2011-11-07T10:06:00.001+01:00

Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.

(Dzsaváharlál Néhrú)

Tegnap ~~mégiscsak vasárnap~~ délután ránk tört az édesség ehetnék. No, bonyolult sütire még ilyen esetben sem vagyok hajlandó. Ezt a nagy süteményes könyvemben találtam. Összeállítása mindössze 10 perc. Egyszerre kész a torta és az öntet. Őszintén szólva föl sem akartam tenni a blogra, de vittem át szomszédasszonynak belőle és lelkendezve jött át utána, hogy kéri a receptet, mert még életében nem evett ennél csokisab csokisságot és hogy ez volt a legfinomabb csokis süti, amit valaha evett... :) Valóban isteni és ha már ekkora sikere volt, kénytelen vagyok megosztani veletek is. Kikötésem azonban van: szigggorúan egy gombóc fagylalttal tálalandó, a süti éppcsak langyos legyen. Így a legistenibb.

Hozzávalók 5-6 főre:

a tésztához:

1 bögre* liszt,

1 teáskanál sütőpor,

1/4 bögre kakaópor,

3/4 bögre cukor,

1/2 bögre tej,

5 dkg olvasztott vaj,

1 tojás.

Az öntethez:

1/4 bögre sötétbarna nádcukor,

1/2 bögre kristálycukor,

1/4 bögre kakaópor,

3/4 bögre forróvíz.

A tálaláshoz:

vanília- vagy csoki- vagy karamellfagyi.

* 1 bögre = 2,5 dl

A tortát 18 cm-es formában készítsük, mert különben az öntet kifut.

A sütőt előmelegítjük 160-170 fokra. A tortaformát kivajazzuk, a széleit is. Egy nagy tálban egyszerűen csak összekeverjük a torta tésztáját. Ne legyen nagyon híg, olyan muffin-tészta sűrűségű legyen. Belekanalazzuk a tortaformába. Ugyanabba a nagy tálba, amiben a torta alapját kevertük, az öntetet is kikeverjük. Csomómentes legyen, jól keverjük el a hozzávalókat. Majd óvatosan öntsük a tésztamassza tetejére. Mehet is a sütőbe. Körülbelül 30 percig sütjük. A sütés alatt megfordul a tortánk: a tészta kerül felülre és az öntet alulra. Langyosan tálaljuk, minden tányérra kerüljön tészta, öntet és egy-két gombóc fagylalt. Mesésen, pazarul csokoládés.

Figyelem! Akinek nem zár tökéletesen a tortaformája, az bélelje ki sütőpapírral, nehogy a folyékony öntet kifojjon a sütés során. Vagy süsse sütőálló lábosban vagy fazékban.
A 18 cm-es formába a bögre mérete lehet 2,5 dl-től 4 dl-ig.

Marokkói tükörtojás

2011-11-05T17:56:00.003+01:00

A zöld békabőr - én így hívom a papírdollárost. A legnagyobb különbség indiánok és fehérek között éppen abban rejlik, hogy mit látnak ebben a zöld papírdarabban.

A fehér ember minden fűszálon, minden forráson árcédulát lát. Ebből fakadnak a bajok. Kitaláltam egy új közmondást: „Az indiánok látomásokra, a fehérek dollárokra vadásznak." Belőlünk fene nehéz kapitalistát csinálni. Nem mintha nehezünkre esnék azzá válni, csakhogy akkor már nem lennénk indiánok.

Te, Richard, művész vagy. Ez az egyik oka, hogy jól kijövünk egymással. A művészek a fehérek világának indiánjai. Álmodozóknak nevezik őket, azt mondják róluk, a felhőkben élnek, könnyelműek, kifolyik a pénz a kezükből, olyan emberek, akik nem hajlandók szembenézni a „valósággal". Ugyanezt mondják az indiánokra is. Honnan az ördögből tudják ezek a békabőr-emberek, mi a valóság? Abból a világból, ahol a képzeletedben képek bontakoznak ki, olyan képek, amelyeken a dolgok mások, mint amilyeneknek a szemeddel látod őket, abból a világból valók a látomásaim. Én azt mondom, az a valóságos világ, nem pedig a Zöld Békabőrök Világa. Ez csak rossz álom, áramvonalas, füstködös lidércnyomás.

Mivel nem vagyunk hajlandóak otthagyni a saját valóságunkat ezért a békabőr-látszatéletért, azt mondják rólunk hogy ostobák, lusták, könnyelműek, éretlenek, nem erre a világra valók vagyunk. Én örülök neki, hogy nem tartanak erre a világra valónak, és neked is örülnöd kellene, ha így vélekednek rólad. Nagyon jó, hogy a mi valóságunk más, mint az övék. Emlékszem egy fehér emberre, aki elképedve bámult nagyapám mellényére. Fekete bársonyból varrták, és a gombjai tízdolláros aranyérmék voltak. A fehér ember szinte dührohamot kapott, egyre csak azt hajtogatta: - Ilyesmi is csak egy hülye indiánnak juthat eszébe, ilyen jó pénzből gombokat csinálni, miközben kilóg a segge a gatyájából! - Csakhogy nagyapa egyáltalán nem volt hülye, ugyanúgy megtanulta, mit ér a pénz, mint bárki más. De a pénz arra való, hogy az embernek öröme legyen. Nahát nagyapának öröme telt abban, hogy néhány arany indiánfejet hordjon a mellényén. így legalább volt a pénznek értelme.

Azt írjátok a pénzetekre: „Istenben bízunk". Örülök, hogy a Nagy Szellemet kihagytátok az ügyből. A ti dolgotok, mire használjátok az Isteneteket. Megpróbáltam megvilágítani nektek, hogy a zöld békabőr olyasvalami, ami elválasztja egymástól a fehéreket és az indiánokat. De még egy sámánnak is, mint én, szüksége van némi pénzre, hiszen arra kényszerítetek, hogy ebben a ti látszatvilágotokban éljek, ahol pedig nem lehetek meg pénz nélkül. Ami azt jelenti, hogy két személynek kell lennem, két különböző világban kell élnem. Egy cseppet sem tetszik, de nem tudok segíteni rajta.

Nagybátyám szerette a lovait. Egyszer azt mondta nekem: - Egy indián képes annyira szeretni egy lovat, hogy akár az életét is adja érte. - Volt esze az üzlethez - rohadt jó lócsiszár volt -, de amit így keresett, azt legnagyobbrészt szétosztogatta a szegény rokonainak. A kereskedőnél erősebb volt benne az indián.

Az öreg néha, mintegy véletlenül, ott hagyott egy-egy üszőt vagy egy bikát valamelyik szegény rokon háza előtt. Szokta mondogatni nekem: - Az ételnek más szerepe is van, nemcsak az, hogy áthalad a testeden. Az ennivalóban szellemek rejtőznek, figyelik a sorsát. Ha fösvény vagy, a szellem eltávozik, gondolván, „ez a mocsok olyan zsugori, hogy itt hagyom". De ha megosztod az ennivalódat másokkal, ez a jó szellem mindig veled marad. - Engem úgy neveltek, hogy az étel szent. Előre látom azt a napot, amikor majd semmi mást nem kell már adnotok nekünk, csak kapszulákat, amikben ennivaló helyett valamiféle vegyszerek és vitaminok lesznek, és a misszionáriusok arra fognak inteni, hogy kezünket a tányér fölött összekulcsolva így fohászkodjunk: - Mennybéli Atyánk, áldd meg a mi mindennapi pirulánkat. - De örülök, hogy én ezt már nem fogom látni!

(Sánta Őz, sziú indián sámán)

Ha valami gyors ebédre vagy vacsorára vágyom, akkor a tojás mindig jó ötlet. ~~Persze reggelire is, de én sosem reggelizem.~~ Ezt a marokkói tükörtojást már régen kinéztem kedvenc szakácskönyvemből, a Casa Moro-ból. Ma eljött az ideje mert elpiacoztam a délelőttöt. S mivel ebédre készítettem, kicsit gazdagabbá varázsoltam a lakomát: kurkumás rizst főztem mellé, s a szokásos gyors laposkenyér is pillanatok alatt készen volt hozzá. Így volt ma számomra teljes, kerek ez a különleges lágytojás. Azt hiszem, újabb kedvencre találtam. Nagyon finom.

A rizs pedig azért lett kurkumás, mert ha valami kórságom van, akkor az az első, hogy körülnézek a fűszernövényeim között, hogy az adott nyavalyára melyik finomság alkalmas gyógyító szerként is. Mert a fűszernövények mindegyike gyógyító szer is. A teák mellett a konyhámban legelőször is mindig az ételekbe kerül olyan fűszer, ami az adott panaszra jó. Most éppen az epém rendetlenkedett és a kurkuma rendkívül hatásosnak bizonyult rá. A héten készítettem egy kurkumás levest, már az helyretett. ~~De biztosamibiztos. Meg különben is.~~ Van valami szívmelengető ennek a szent pornak a gyönyörű színében. Jó még ránézni is - olyan, mint mikor a nap ragyog az égen.

A casa moros recept kissé módosult, mert római köményt ír hozzá és én azt nem szeretem. Helyette a magyar konyhában használatos köménymagot használtam, mer' azt meg nagyon szeresssem. És még igazi kerti paradicsomból készítettem, az idei szezon utolsó utáni darabjait hoztam el a piacról. De tökéletes a hámozott paradicsomkonzerv is hozzá.

Hozzávalók 2 főre:

1 doboz hámozott paradicsom (400 gr),

4 tojás,

2-3 szál újhagyma zöldjével együtt vagy 1 közepes salotta hagyma,

2 gerezd fokhagyma (én fokhagymás olívaolajjal készítettem, házilag gyártottam),

1/2 mokkáskanál római kömény (én rendes köménnyel csináltam),

fél csokor petrezselyemzöld vagy korianderzöld,

4 evőkanál olívaolaj,

só,

frissen őrölt bors,

csilipehely vagy por ízlés szerint és

ha dobozos paradicsomból készítjük akkor egy csipet cukor is kerülhet bele, ha nagyon savanykás lenne a paradicsom.

Az olívaolajon kevés sóval üvegesre sütjük az apróra kockázott (vagy karikázott) hagymákat, hozzáadjuk a mozsárban porrá tört köménymagot, az apró kockákra vágott paradicsomokat, sózzuk-borsozzuk (cukrozzuk ha szükséges) és hagyjuk összerotyogni az egészet. Mikor kissé elsülte a levét, négy kis fészket csinálunk a paradicsomos alapban és ezekbe ütjük a tojásokat. Addig sütjük, míg a fehér rész megszilárdul. Közben a fehér részt kissé mozgathatjuk a szószban, hogy teljesen átsüljön és kissé el is keveredjen. Aprított petrezselyemmel (vagy korianderzölddel) megszórva azonnal tálaljuk. Isteni.

Súlyosan addiktív popkorn - filmes esték

2011-11-03T20:59:00.009+01:00

Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát olyan a szerelem: zakatol a szíved és fejtetőre áll a világ, de ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz tudod - és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel, és azt sem, hogy mindjárt elesel.

(Átkozott boszorkák c. film)

A legigazibb mozinézős rágcsa most következik. Igen. A popkorn. A pattogatott kukorica. Teljesen rászoktunk, mióta mozizunk. A DM-ben vettem egy fél kilós bio pattogatni való kukoricát pár hete, már nem sok van a zacsiban.

Eleinte natúran készítettük, aztán rátaláltam erre a receptre. A receptet átalakítottam, mert kis hazánkban nemigen lehet különböző cukorszirupokhoz jutni, így leegyszerűsítettem. Emellett pontatlan is, ha a hölgyemény instrukciói szerint készítettem volna, szenet vettem volna ki a sütőből. Vagy a hőfokot adta meg rosszul, vagy az időt. Mindegy. Én már a jó receptet közlöm, magyarosítva, egyszerűsítve. Ilyenkor jövök rá arra, mennyire nem mindegy, mit irkál le az ember lánya egy receptben... Nagy kincs egy pontos és megbízható recept.

Én nem szeretem a mikrót, úgyhogy tűzhelyen, lábosban szoktunk kukoricát pattogtatni. Ráadásul üvegfedős edényeim vannak és külön élvezem, ahogy ugrabugrálnak a kukoricaszemek a fedő alatt. :) Jó kis "tüzijátékot" rendeznek, vadul ugrálnak és táncolnak.

Az alap pattogatott kukorica: egy közepesen nagy fazekat vagy lábost (2,5-3 literest) tegyünk a tűre. Melegítsük fel, mikor már kellően forró, öntünk bele 2 evőkanál olajat vagy tegyünk bele 2 dkg vajat. Annyi kukoricaszemet öntsünk bele, amennyi egy rétegben elfér a lábos alján. Tegyük rá a fedőt és nézzük a műsort. Közben folyamatosan rázogassuk az edényt, nehogy megégjenek a szemek. Addig hagyjuk a tűzön, amíg már nem pattog. Ekkor készen is van. Nagy tálba tesszük, sózzuk és lehet nyammogni.

Készíthetünk fűszeres-vajast is. Ugyanígy készül, csak még pluszban pár deka vajat megolvasztunk és tetszés szerinti őrölt fűszereket keverünk el benne. Mikor kész a kukorica, elkeverjük a fűszeres vajjal.

És ami igazán addiktív, az a karamellás változat. Ha azt mondom, eszméletlen finom, meg sem közelítem a lényeget. Egyszerűen abbahagyhatatlan, illegálisan finom, függőséget okozó anyag...

Ezt a receptet írtam át.

Hozzávalók a karamellás kukoricához:

1,5 liter kész pattogatott kukorica,

4 dkg vaj,

5 dkg sötétbarna nádcukor,

10 dkg kristálycukor,

1 csipet só,

1/2 csapott mokkáskanál őrölt fahéj (elhagyható),

4 cl narancslé vagy víz,

1/4 csapott mokkáskanál szódabikarbóna,

1 teáskanál vaníliakivonat (elhagyható),

szilikonos sütőpapír.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A kész kukoricát tegyük egy nagy tálba. Egy lábosban tegyük a tűzre a vajat és a cukrokat. Melegítsük, míg sűrűn egybeállós állaga lesz (2 perc), hogy kissé karamellizálódjon, majd adjuk hozzá a sót, fahéjat, narancslevet vagy vizet. Kevergessük, míg egynemű lesz, aztán hagyjuk kis lángon pötyögni még 2-3 percig. Ekkor vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a vaníliakivonatot és a szódabikarbónát. Ez utóbbitól habos lesz az állaga, megnő kissé a térfogata, így könnyebb elkeverni a pattogatott kukoricával. Tehát öntsük rá a kész kukoricára és alaposan keverjük el.

Tegyük egy rétegben kiterítve a szilikonos sütőpapírral kibélelt nagy gáztepsire, és tegyük be a sütőbe 5-10 percre. Közben figyeljük, ha kell, kissé át is keverhetjük, nehogy megégjen.

Hagyjuk kihűlni, majd törjük szemeire a kukoricát. A sütőbetételtől megváltozik a karamell állaga, kihűléskor nagyon könnyű szétszedni a darabokat. Emellett a sütéstől nagyon finom ropogós lesz a kukorica. Egyszóval eszméletlen jó. :)

Készíthetünk színes változatot is, ezt úgy csinálnám, hogy csak fehér cukorral készíteném a szirupot, belekeverve céklaport. Vigyáznék, hogy ne karamellizálódjon a cukor. A sütőben is nagyon figyelnék rá, épp csak száradjon-süljön kissé át. Ha nem csalódom (de lehet hogy holnap ki is próbálom), akkor szép rózsaszín, édes popkorn lesz a végeredmény.

Tipp: ezzel a módszerrel készíthetünk karamellás mandulát, diót, tökmagot is.

És a film hozzá? Valami édes, szirupos romantikus...

No menek mozizni. Jó éjt nektek is. :)

Quesadilla - filmes esték

2011-10-31T20:39:00.008+01:00

Az élet egy dallam,

a bosszú a kotta,

a hangszer a fegyver.

(Desperado)

Nem nagyon igazodok ki a mexikói ételféleségek között... a quesadilláról azt olvastam, hogy tortilla kenyér sajttal, hússal, sonkával, stb... van töltve. Tulajdonképpen a sajtos melegszendvics mexikói változata: bármivel megpakolhatjuk. Lényeg hogy sajt legyen benne és torillakenyérből készüljön. Az eredeti quesadilla félbe van hajtva, vagyis az egyik felére kerül a töltelék, a kenyér másik felét ráhajtjuk és addig sütjük, míg a sajt megolvad és összeragasztja a két felet. Ha két lapból készítjük, vagyis az egyik lapra halmozzuk a tölteléket, egy másik lapot pedig ráteszünk, így sütjük egybe - annak a neve sincronizada.

A tortillakenyér mexikóban egy különleges eljáráson átesett kukoricalisztből készül. Itthon ilyen lisztet nem lehet kapni, ezért keverni kell búzaliszttel, mert a sima kukoricaliszt sikértartalom híján egyáltalán nem áll össze.

Ma úgy jártam hogy elfogyott a kenyerem, és nem volt kedvem rendeset sütni. Ilyenkor mindig valamilyen laposkenyeret sütök. Akár tortilla, roti, puri, naan vagy csapati is lehet, a nevek nagyon hasonló kenyereket takarnak. Mindegyiket nagyon szeretem, mert roppant egyszerűen és gyorsan elkészíthetők és isteni ételeket lehet belőlük varázsolni. Úgyhogy elég gyakran csinálok laposkenyeret. Sőt. Lassan már jobban szeretem, mint a hagyományos élesztőst. Mert könnyebb, sokkal kevesebbet eszem belőle, hiszen egy normál szendvicsben a kenyérarány 90%, a belevaló a 10%, míg a laposkenyeres szendvicseknél ez éppen fordítva van, hiszen leheletvékonyak.

Ma tényleg tortillát készítettem, mert kukoricaliszttel csináltam.

Hozzávalók 8-9 tortillához:

10 dkg kukoricaliszt,

15 dkg búzaliszt,

1,5 dl víz,

kevés só.

A hozzávalókat sima tésztává dolgozzuk. Az állaga legyen kissé lágy, de ne legyen ragacsos, hanem álljon össze és váljon le a kezünkről és a tál faláról. Szép sima, rugalmas tészta legyen. Nehéz nagyon precíz receptet megadni, mert a lisztek eltérően viselkednek. Lényeg a tészta állaga, ha kevés liszt még kell hozzá, tegyünk, a ha víz, akkor azt tegyünk, nem a grammok a lényegesek, hanem amit az állagról írtam: olyan legyen. Gyúrjuk pár percig, míg érezzük hogy olyan selymessé, rugalmassá válik. Ekkor 8-9 kis darabra vágjuk és a darabokat gombóccá formázzuk. Lisztezett deszkán vagy konyhapulton (én a konyhapulton szoktam csinálni, nem vacakolok a deszka elővételével) kinyújtunk egy gombócot kör alakúra és nagyon vékonyra. Olyan 1 milliméter vastagságúra. Közben egy serpenyőt tegyünk fel a tűzre melegedni, közepes lángra. Mikor elég meleg a serpenyő - tegyük bele a tortillát. Míg sül, nyújtsuk ki a következőt. A kis gombócokat kinyújtásig takarjuk le, nehogy kiszáradjanak. A fél szemünk legyen a serpenyőn: mikor felhólyagosodik a kenyér, fordítsuk meg. Egy-egy felét nem kell tovább sütni mint körülbelül 1-1 perc.

Én egy régi teflonserpenyőt használok laposkenyerekhez. A teflonja már használhatatlan, viszont nem sajnálom szétégetni - mert megég elég jól ilyenkor a serpenyő. Szóval nekem van egy kiszuperált, de tortillasütésre kiváló és csak erre használatos darabom.

Ha tölteni és újra sütni akarjuk a tortillákat, világosra süssük csak. Ha nem sütjük duplán, akkor lehet sötétebbre is sütni.

Quesadilla: a kész tortillát a serpenyőbe visszateszem, megszórom a töltelékkel, a másik felét ráhajtom és mindkét felét 2-2 percig sütöm. Isteni ropogós lesz a tészta, a sajt pedig jól megolvad a közepében. Az enyémben sajt és sült paprika és hagyma van. Kínálhatunk mellé bármilyen salsát.

A tortillakenyér nylonzacsiban tárolva 3-4 napig is eláll és puha marad.

Készíthetünk teljesen búzalisztből is tortillát, az indiai változatok pedig fele búza-fele teljes kiőrlésű lisztből, vagy egészen teljes kiőrlésű lisztből készülnek.

A quesadilla vagy sincronizada kiváló házimozis vacsinak, ennél tökéletesebb, egyszerűbb és finomabb szendvics nem is kell. Mellé egy pohár sör vagy kóla és jöhet a film. Pl. a Desperado trillógia. Én imádom...

Tarte tatin - sütőtökkel

2011-10-30T12:45:00.006+01:00

Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie.

(P. Coelho: A portobelloi boszorkány)

Ezennel kineveztem ezt a sütit a sütőtökös sütik királynőjének. Valami eszméletlen finom. Persze ehhez kellettek a Tatin nővérek, s az ő zseniálisan egyszerű, mégis fantasztikus almatortájuk. A klasszikus tarte tatint sütöttem meg, csak éppen sütőtökkel. A nagyon könnyű, porhanyós, remek alaptészta receptet pedig Nassoló blogján találtam. Köszönet érte, máshoz is fogom használni.

Hozzávalók egy közepes serpenyőhöz vagy tortaformához:

a tésztához:

20 dkg liszt,

1 csipet só,

10 dkg vaj,

1 teáskanál 10 %-os ecet,

5 evőkanál hideg víz,
+ olvasztott vaj a kenéshez.

A tetejére:

annyi sütőtök, amennyi éppen csurig egy rétegben elfér a sütőtálban,

15 dkg kristálycukor (1 púpos evőkanálnyi ebből sötét nádcukor),
5 dkg vaj,

egy csillagánizs 2 szirmocskájának mozsárban összetört pora,

1/2 narancs leve+ valamennyi citromlé vagy

1 egész narancs leve vagy 4-5 evőkanálnyi víz.

A tésztához valókat robotgépbe tettem (hideg vajat használtam kis kockákra vágva) és a darálókart használva addig nyomtam a gombot a gépen, míg a tészta összeállt. Egyből kinyújtottam, olvadt vajjal megkentem és hajtogattam. Ezt még egyszer megcsináltam és folpackban hűtőbe tettem 1 órára.

Közben megcsináltam a tetejét. Olyan serpenyőt vagy sütőtálat válasszunk, ami bírja a sütőben sütést is. Tehát a vajat és a cukrokat jól elkevertem, hagytam kissé karamellizálódni, majd hozzáadtam a narancs levét és a csillagánizs porát és eztán beletettem a sütőtökszeleteket. Olyan 0,5-1 centi vastagra vágtam őket. (Ha almával készítjük, csak hámozni, magházukat kivájni és csak negyedelni kell az almákat.) Tehát hagytam a cukorszirupban kis lángon pötyörögni, míg puha lett benne a tök - ez olyan 40 perc volt. Lezártam a lángot alatta, kinyújtottam a tésztát a tál nagyságának megfelelően és rátettem a tökre. A kilógó részeket levágtam és a széleit lefelé-befelé körben lenyomkodtam. Előmelegített 190-200 fokos sütőben 15 percig sütöttem.

Kis hűlés után rátettem egy tányérat és megfordítottam. Voila és készen is van. :)

A sütőtökhöz más fűszereket is használhatunk: szegfűszeget, ánizst, gyömbért, fahéjat, kardamommagot. Ha kevés citromot is adunk hozzá, pikánsabb lesz, de tisztán narancs levével is fantasztikus. Tényleg mennyei finom.

Tálalhatjuk így önmagában is, de tejszínnel megcsorgatva, vagy vaníliafagyit melléadva is szuper.

Halloween sütik innen-onnan

2011-10-30T09:36:00.001+01:00

.

Csak csipegetek innen-onnan, hátha valakinek kedve támad haláli jó sütiket készíteni... :)

Ezek tényleg jó fejek. :)

Jók ezek a vámpír-almák... :)

Ez a becsapós tökfej is nagyon ötletes.

Ezek pedig egyszerűen csak nagyon szépek...

Itt Martha Stewart oldalán találtok még sok remek ötletet!

Ezen az oldalon halálfej-nyalókák vannak, képekkel..

Élvezetes sütögetést! :)

Meleg burgonyasaláta harissával

2011-10-24T18:29:00.002+02:00

Aludtam, és azt álmodtam, hogy az élet merő élvezet.

Felébredtem, és láttam, hogy az élet szolgálat.

Szolgáltam, és felfedeztem, hogy a szolgálat élvezet.

(Rabindranath Tagore)

Mai ebédemet az eső, a hűtőszekrény és a fonott kosaram tartalma határozta meg. Egész nap szakadt, így körülnéztem, mit találok itthon. Volt a kosárban salátának való krumpli, a hűtőben meg találtam hozzá fél fej karfiolt, újhagymát és ott vigyorgott velem szemben a kibontott üveg harissa is. Készítettem hát (a finom görög házi olívaolajammal) egy meleg burgonyasalátát, harissás öntettel. Isteni lett. Azt hiszem, a közelgő tél kedvence lesz. A meleg salátákat nagyon szeretem, és télen nem is kívánom a hagyományos hideg fajta társaikat. Legalábbis önmagukban semmiképpen, maximum valami meleg étel mellé.

Ez ugyan egy meleg saláta, fogyasztható így önmagában is, de ha fejes saláta ágyon tálaljuk, az is nagyon finom hozzá - együk csak meg mellé a "lepedőt" is. :) Nekem ma nem volt itthon salátám, így magában ettem.

Hozzávalók 4 főre:

1,2 kg kiflikrumli vagy más salátakrumpli,

1 nagyobb fej karfiol,

3 szál újhagyma zölddel együtt.

Az öntethez:

1 dl olívaolaj,

1 púpos evőkanál harissa,

plusz só,

1 csipet cukor,

kevés citromlé.

Ha nincs otthon harissa:

2 teáskanál erős pista,

1 dl olívaolaj,

kevés citromlé,

1 csipet cukor,

mozsárban durvára őrölt 1 gerezd fokhagyma, 1/2 mokkáskanál koriandermag, 1 nagyobb csipet köménymag, pár darab római kömény és bors, plusz pár levél menta.

A burgonyát föltettem hajában főni, mikor majdnem készen volt, a karfiolrózsákat is forrásban lévő sós vízben megfőztem. Egyszerre készüljenek el és a karfiol ne főjön túl.

Közben fölkarikáztam az újhagymát és elkészítettem az öntetet is: egyszerűen keverjük ki a hozzávalókat.

A kész burgonyát még forrón hámozzuk meg egy villa segítségével. Egy nagy tálba tegyük a karikára vágott krumplit, a karfiolt, az újhagymaszeleteket és öntsük rá az öntetet. Finoman keverjük el, és már tálalható is.

Tipp: Karfiol helyett jól illik ebbe a saliba a zöldbab, vagy zöldborsó, vagy a brokkoli is. Padlizsánnal is kitűnő lehet, azonban azt kis kockákra vágva alaposan, jó füstös-feketésre süssük meg előzőleg. Vagy kelkáposztadarabokkal is, de azt is süssük vagy főzzük meg előzőleg.

Húsevőknek különleges köretként ajánlom, bármilyen egyszerű sült mellé.

River Cottage Veg Every Day

2011-10-24T10:05:00.001+02:00

Ritkán ajánlok szakácskönyvet. Mert nem vagyok nagy gyűjtőjük, már csak azért sem, mert elég kevés az igazán jó, inspiráló, egyedi darab. Hugh Fearnley-Whittingstallt mindig is nagyon szerettem, anno föl is vettük az összes sorozatát. Már többször végignéztem, hihetetlen energia, lelkesedés, ötletesség és humor jellemzi ezt a füstös nagyvárosból kinőtt vadvirágot.

És most írt egy szakácskönyvet, amit nagyon-nagyon remélem, lefordítanak és itthon is megjelentetnek. Mert végre újra én is vega lettem. Tudom, már többször belefogtam, de most úgy tűnik, tényleg sikerült visszatérnem a növényevéshez. (Anno 2 évig voltam növényevő.) Egy nyári grillpartin ettem utoljára húst. Remélem, most már így is maradok. A családnak persze megfőzök bármit, csak én nem eszem belőle. A legutóbbi hétvégére főtt, füstölt csülköt készítettem - nekik. :) Én mást ettem. És hogy miért választom ismét a növényevést? Mert nagyon szeretem az állatokat. És a nagyüzemi állattenyésztés tárggyá degradálja őket, hihetetlen mértékű szenvedésben élnek, míg meg nem halnak. Pedig érző lények... Nem akarok hozzájárulni a szenvedéseikhez, és ez a legkevesebb, amit megtehetek értük. A test fenntartható növényi táplálékkal is, sőt.

Tehát nagyon várom Magyarországra is a könyvet - ha nem is fordítják le, remélem itthon is kapható lesz, mert biztos vagyok benne, hogy nagyszerű könyv.

Itt olvasható egy rövid riport a könyv kapcsán Hughval. Ahogy elnézem, nem öregedett, hanem fiatalodott, és jópár kilóval könnyebb is lett. Igazán jót tesz neki is a növényevés. :)

Konyhai katasztrófák...

2011-10-23T18:55:00.003+02:00

- Nem tudom - sóhajtottam. - Lehetetlennek tűnik.

- Mikor tartott ez vissza téged valamitől? - kérdezte.

- Igazad van - vigyorogtam.

(Dan Millman: Az elveszett évek)

Az idézet mindig kiindulópontja a tortasütéseimnek. Az arányom olyan 50%-os. Vagy teljes kudarc, vagy egész tűrhető végeredmény születik. Valahogy nálam sütikben nincs középút. Nos, ez a torta az első kategóriába esett. Totál kibuktam tőle... Pedig kedvenc tévés szakácsom receptje. Igaz, ő is minden adásban elmondja, hogy nem cukrász, nem tud sütni, ő főz, ő szakács. Na itt már gyanúval kellett volna élnem, de imádom a főztjét... Ami a tortájáról már nem mondható el. Pedig a sorozatban olyan gyönyörű volt! A tésztája egészen jól sikerült, azzal semmi baj nem volt. De a krém. Olyan híg lett, hogy bögréből kellett volna inni. Pedig ízre isteni, tömény olvadt csoki. Így hát zselatint tettem bele, mert sürgetett az idő, elfogyott a hozzávalóm, és bizony a finom olvadt csokoládéból egy pudingízű valami lett. A többieknek ízlett így is. Csak én kaptam délelőtt először dührohamot, aztán sírógörcsöt.

A krémet megtartom, de sokkal kevesebb tejszínnel fogom készíteni, és kis vajastészta-kosárkákba fogom önteni. A receptet majd akkor, a kosárkákkal együtt - ha leteszteltem, hogy tutttira jó-e.

Elpazaroltam 15 tojást (mert nincs liszt a piskótában), fél liter tejszínt, tíz deka vajat és fél kiló jó minőségű csokoládét. És három tálka friss, isteni málnát. Hát. A konyhában vannak katasztrófák is. Néhanapján.

Mondtam már hogy utálok sütni?! És a tortákat utálom a legjobban... Per pillanat. De mikor is tartott ez engem vissza bármitől is?! :))

Te mit iszol? És mivel főzöl?

2011-10-22T08:20:00.000+02:00

Csokis-mandulás cantuccini - filmes esték

2011-10-16T18:17:00.004+02:00

Ebben a művészetben örömömet lelem. A főzésben különben is van valami varázslat...

Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvölt el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak kevesek méltányolnak.

(Joanne Harris: Csokoládé)

Erre a híres ropogtatnivalóra is már régóta készülök... Egy toszkán legendáról van szó.

"A cantuccini a biscotti, az aprósütemények családjába tartozó kekszféleség. Másfél évszázados története alatt világhódító sütemény lett, hiszen jellegzetes, különleges zamata és eltarthatósága nagyon népszerűvé tette.

Maga a biscotto kifejezés is latin eredetű, a panis biscoctusból származik, és a jelentése "kétszersült".
A kétszersült gyökerei a római légiósok úti ellátmányáig nyúlnak vissza. A második sütés teljesen kiszárítja és sokáig eltarthatóvá teszi a süteményt, így ideális hadi eleség válik belőle, panis militarisnak, azaz "hadikenyérnek" nevezték.
A XIX. században állítólag egy pratói cukrász, Antonio Mattei fedezte fel az elfeledett receptet, és kevés módosítás, finomítás után piacra dobta a biscotto di Pratót. Rengeteg mandulával, fenyőmaggal, ánizzsal és egyéb nyalánkságokkal ízesítve sütötte.
Van hogy narancshéjat, aszalt gyümölcsöket vagy ánizsmagot kevernek a tésztájába, és készítik csokoládédarabokkal is. Ugyanezt a mandulás édességet a katalánoknál carquinyoli, Valenciaban rosegons, Észak-Amerikában biscotti néven ismerik. A kiinduló alaprecept roppant egyszerű, 2 rész liszthez 1 rész (vagy még ennél is kevesebb) cukor, 1-2 tojás, kevés sütőpor és sok-sok csonthéjas szükségeltetik.
A vaj hozzáadása praktikus, ugyanis jelentősen puhít a tészta kétszeri sütéséből adódó szárazságán.

Íme egy pontosabb, jól bevált recept:

Narancsos CantucciniHozzávalók: 16 dkg cukor, 45 dkg liszt, 1 tk sütőpor, 3 tojás, 1 narancs reszelt héja és leve, 20 dkg mandula
A sütőt 180 fokra felmelegítjük. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, ízesítjük a narancshéjjal, narancslével. A lisztet összekeverjük a sütőporral, és hozzádolgozzuk a tojáskrémhez. Mielőtt kemény tésztává gyúrnánk, beledolgozzuk a mandulát is.
Lisztes kézzel kb. 5 cm átmérőjű rudakat gyúrunk belőle, amelyeket kivajazott tepsire fektetünk.
35 perc sütés után kicsit hűlni hagyjuk, majd ferdén felszeleteljük a rudakat, és újból sütjük, szárítjuk 10-15 percig."

(Forrás: képmás.hu)

Találtam a neten egy videót, ez alapján sütöttem, a recept majdnem megegyezik a képmás.hu oldalán találttal. Én a videóhoz képest annyit módosítottam, hogy 10 dkg mandulát levettem az eredeti mennyiségből és azt csokidarabokkal helyettesítettem. Aki tud venni csokipasztillát, készítse azzal. Illetve a német receptben kissé sok a só mennyisége, úgyhogy abból is levettem. Ideírom a receptet, bár a videón is rajta van. Isteni lett egyébként, a kis zsúrkenyérformákban sütöttem. Mer' néha szeretek bonyolítani... Meg mert megígértem egy kicsi szerelmemnek, hogy sütök neki csillagot. :)

Tehát a recept (a módosított):

50 dkg liszt,
26 dkg cukor,
4 vaníliás cukor (vagy 2 teáskanál vaníliakivonat),
8 gramm só,
1,5 csomag sütőpor,
40 dkg mandula (vagy 30 dkg és 10 dkg csokipasztilla),
6 dkg vaj,
4 tojás.
(Plussz: reszelhetünk bele narancshéjat is, ízesíthetjük kevés fahéjjal is.)

Az összes hozzávalót tésztává dolgozzuk a mandula és a csoki kivételével. Mikor összeállt a tészta, hozzákeverjük a csokit is, mandulát is és fóliába téve hűtőben pihentetjük 45 percig. Majd sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük a 6 hosszú hengerré formázott tésztát, amit 190 fokon körülbelül 15 percig sütünk. Kivesszük, hagyjuk hűlni annyira hogy vágható legyen (ez olyan 5-10 perc). Felszeleteljük 1 cm-es szeletekre és visszatesszük még 200 fokon sülni körülbelül 10-12 percre, míg szép aranybarnák nem lesznek a szeletek.

Ha csokoládét is teszünk bele, tovább kell hűlni hagyni, legalább 2 órát, hogy a csoki visszaszilárduljon, mert a sütésnél ugye folyóssá válik. És ha nem hagyjuk teljesen kihűlni a kisült rudakat, nem fogjuk tudni szépen szeletelni sem és a csoki is összemaszatolja a tésztánkat. Tehát csokis cantuccininél hagyjuk teljesen, a csoki dermedéséig kihűlni a tésztát.

Egyébként isteni finom. Édes desszertborba vagy kávéba vagy teába szokás mártogatni. Karácsonyi aprósüteménynek is kiváló, mert hetekig eláll egy jól zárható fémdobozban, vagy bármilyen sütisdobozban. És hát, filmnézős estékhez is kitűnő ropogtatnivaló. :)

Sörperec - filmes esték

2011-10-14T09:57:00.003+02:00

Ne feledd, a jelen a fontos. Arra összpontosíts. Érezz, ne töprengj.
Az Erő legyen veled!

(Qui-Gon Jinn, Baljós árnyak-Csillagok háborúja, I. epizód)

Asszem új sorozatot vagyok kénytelen indítani... ahogy bejött a rossz idő, meg az egyre korábbi sötétedés, kedves párommal (no meg macskusszal, bár ő többnyire csukott szemhéjon át nézi a műsort) mozidélutánokat-estéket rendezünk újabban. Mivel tévét egyáltalán nem nézünk. Már Paprika Tv-t sem, mert mióta két reklámblokk van egy 20 perces epizódban, nem érdekel a tévépaprika sem. Előfizetésünk sincs, lemondtuk. Én fizessek azért, hogy tízpercenként nézzek egy tízperces reklámblokkot, amivel el akarják adni nekem az uzsorakamatos kölcsönöket meg a kitudjamit tartalmazó mérgeiket - na ez enyhén szólva is túlzás. Valójában nekik kéne nekünk fizetni, amiért reklámozhatnak és ránk zúdíthatják magukat... Mértem az időket. Ugyanannyi reklámidő van, mint adásidő, és a reklámok 90 százaléka gyógyszer vagy bankkölcsön. Ez egy vicc. A rosszabbik fajtából. Hát nem vagyunk hajlandók finanszírozni sem a bankok, sem a gyógyszermaffia hirdetéseit. Amiről pedig lemaradunk, az is csak szemét... úgyhogy a pénzünk is megmarad, meg az időnk is. Egyébként már régóta nem nézünk tévét, csak a paprikát meg a spektrumot néztem én - eddig. Most már ezeket sem. Maradnak a filmek. És a könyvek. Különben is. A tévé az erő sötét oldalának csatlósa, mert butít, nyomorba dönt és függésbe taszít.

Az első moziszériánk a Csillagok háborúja hat epizódja volt az elmúlt hétvégén. Imádom. :) Azt tudtátok, hogy Lucas közel tíz évig tanulmányozta a meséket, mítoszokat, mire megírta mi is történt "réges régen, egy messzi-messzi galaxisban"? Ezért is érezzük hitelesnek, bármennyiszer és bármikor, bármilyen életkorban megnézhetőnek ezt a történetet.

A sörperecről már írtam itt, ebből a tésztából készült egy az egyben. Jó ropogós, megszórható bármilyen maggal, nagyszemű sóval. Annyi a különbség a grissinihez képest, hogy sokkal vékonyabbra sodortam a tésztát, sütőpapírra tettem, tojással megkentem, megszórtam lenmaggal illetve meglocsoltam a folyékony sókeverékkel a kis pereceket. Ha óriásperecet sütnénk, azt készítsük kenyértésztából, élesztővel. Kenjük meg azt is tojással, úgy süssük készre. A perecekhez kis tálkákban tehetünk ki mártogatósokat is - akár ketchupot, akár fokhagymás joghurtot vagy tejfölt, márványsajtos tejfölt, padlizsánkrémet, körözöttet - egyszóval bármilyen jó kis kencével elropogtatható. De így önmagában is jó, egy-két pohár habos sörrel leöblítve. És élvezve közben a fimet. Az Erő legyen veletek! :)

A következő filmünk a Mátrix-trilógia lesz. A világirodalom, vagy moziverzum vagy minek nevezzem egyik legnagyobb alkotása. Csúcs, tökéletes, zseniális. És hogy mi készül mellé? Pattogatott kukorica. Többféle. Mert arra is rákaptunk. :) És persze sütöttünk már gesztenyét is, sütőtököt is egyik-másik epizódhoz.

Ó, a Csokoládé című fantasztikus édes filmhez egy pohár jó forró, különleges csokoládéital illik természetesen. A Pár lépés a mennyországot pedig forralt borhoz ajánlanám. :)

Nektek mi a kedvenc (mik a kedvenc) filmetek?

A szilvágyi erdő kincse

2011-10-12T18:41:00.004+02:00

A mogyorón és a mandulán kívül a hajdani nonna egész kis Édent telepített ide. Ami megmaradt belőle: háromféle szilva (a Santa Rosa-szilvát a helybeliek coscia di monacának hívják, vagyis "apácacomb"-nak), füge, alma, sárgabarack, egy félig elszáradt cseresznyefa és többféle körte. Az éppen érő apró, zöldes-piros körte édes és ropogós. A göcsörtös almafák valószínűleg menthetetlenek. Jó lenne tudni, milyen fajtájúak. Apró termésük olyan csúnyácska, mint a gyümölcsök a rovarirtó-reklámokban a termék használata előtt. A fák többsége "önkéntes", annyira fiatal, hogy nem lehetett még itt, mikor a háznak még voltak lakói, és véletlenszerűnek tűnik a helyük is. Az egyik teraszon egymás mellett sorakozik tíz szilvafa, négy pedig közvetlenül alattuk - nyilvánvaló, hogy a lehullott gyümölcs magjából sarjadt az a négy.

Biztos vagyok benne, hogy a hajdani nonna édesköményt is szedett, hogy megszárítsa sárga virágát és a szárát tűzre dobja a sülő hús alá. Szőlőtőkéket szabadítunk ki a teraszok szélén az elvadult bozót szorításából. Az életrevalóbbak hosszú kacsokat növesztenek most is. Most jövünk rá, hogy annak idején az egész birtok egyetlen méretes szőlőskert volt.

A nonna által használt legfontosabb alapanyag minden bizonnyal az olívaolaj volt. Fával fűtött tűzhelyében elégett a tengernyi lemetszett gally; belemárthatta az olívaolajba a kenyérszeleteket, mielőtt megpirította őket; bőségesen locsolhatott zöld olívaolajat a levesekbe és a szószokba is. Vászonzsákokban füstölhette a bogyókat telente. Valószínű, hogy a szappant is olívaolajból és a tűzhely hamujából készítette. Férje (vagy bérese) heteket tölthetett az olajfák gondozásával. A régiek szerint az olajfákat úgy kell megmetszeni, hogy a nagyobb ágak között át tudjon repülni egy madár anélkül, hogy szárnyával hozzáérjen a levelekhez. A hajdani gazdának pontosan tudnia kellett azt is, hogy mikor kell szüretelni. Ha a leszedett bogyók nedvesek, penészedésnek indulhatnak, mielőtt az olajsajtolóba kerülnek. A "nyers", fogyasztásra szánt bogyókból pedig ki kell áztatni a kesernyés glikozidot - lúgban vagy sós lében. A praktikus szempontokon kívül számos ősi babona is meghatározza, mikor kell ültetni és szüretelni. Különösen a Hold állása számít. Vergilius is feljegyezte a földművesek hiedelmeit: "Ültess a telihold utáni hetedik napon, az ötödiken semmiképp; éjszaka kaszálj, amikor a harmat meglágyítja a gabona szárát". Attól tartok, Ed orra esne a sötétben.

Olajfáink közül némelyik göcsörtös, girbegurba vén fa. Sok fiatal fa is van, ezek a tönkrement, öreg törzsek körül sarjadtak ki. Az elhanyagolt, elvadult olajfákat fel kell ébresztenünk. Minden egyes törzset ki kell szabadítanunk a szömörce, a rekettye, a gaz szorításából, aztán meg kell őket metszeni és meg kell trágyázni a földjüket. A teraszokat meg kell tisztítani, föl kell szántani.

Milton azt írja valahol az Elveszett Paradicsomban, hogy (a galamb) "olajágat hozott, a béke jelét". A Noé bárkájára visszatérő galamb jól választott, az olajfák valóban békét, nyugalmat árasztanak, talán időtlenségüknek köszönhetően. Ezek a fák itt vannak, itt lesznek. És itt voltak. Hogy mi vagyunk itt, vagy valaki más, vagy senki, nekik mindegy, rendületlenül billegnek leveleik, rendületlenül törekszenek a nap felé.

Egyszer nyáron egy barátommal Mallorcán kirándultunk Soller fölött. Széles teraszokon hatalmas olajfák álltak kilométereken át, közöttük gyalogoltunk. A dombtetőn kőkunyhókat találtunk, ahol a csőszök tanyáztak. Bár eltévedtünk és egy bikával is találkoztunk, egész nap nagy békesség volt a szívünkben a hatalmas, öreg fák között. Ugyanaz a béke szállja meg a szívem, amikor ezen a néhány holdnyi kacskaringós teraszon sétálgatok. Noha emberkéz alkotta a teraszokat, a föld művelésének ez a módja kifejezetten természetesnek tűnik. Az írás egyik legkorábbi típusa, a busztrofedon felváltva rója a sorokat balról jobbra és jobbról balra. Valószínűleg hatékonyabb, gyorsabb így olvasni is. A szó görög tövek összetétele, amelyek jelentése: "úgy fordulni, ahogy az ökör szánt". Ilyenek a mi teraszaink is: amikor az ekét húzó ökör U-alakban megfordul, egy szinttel feljebb találja magát, és már megy is a másik irányba.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

A hétvégén, az esős-borongós idő elől Toscanába repültem. Már sokadszor olvasom újra Frances Mayes könyvét. Imádom ahogy írni tud. Magával ragad, elvarázsol, egy másik világba repít, egy olyanba, amiről érdemes álmodozni... A varázslathoz a húgom is hozzájárult most, mert hozott göröghonból igazi házi olívaolajat nekem. :) Úgyhogy nemzetközi lettem, kiterjesztettem az otthon határait jó szélesre: belefér Olaszország is, Görögország is, és a zalai erdők fenséges szépsége és gazdagsága is.

Tegnap beszélgettem a gombás bácsival az emeleten. Mindig rengeteg féle áruja van, most azonban neki is csak szárított vargányája és fekete tölcsérgombája volt. (Remélem, pénteken már lesz friss is, a kiadós eső után végre!) Az öreg ismeri a szilvágyi erdő minden zegét-zugát. Tőle vásárolják fel a multik is a szárított gombákat. Én is tőle veszem a szárított vargányát, mert csúcsminőségben készíti. Amikor kinyitottam a zacskót itthon, az egész lakást pillanatokon belül belengte az erős, jellegzetes, isteni vargányaillat.

Így hát ez egy koprodukciós étel lett: görög olívaolaj, Frances Mayes olasz porcini-szósz receptje és az utolérhetetlen zalai vargánya alkotja.

Porcini*-szósz

Amikor kapható, a friss porcini pompás eledel. Akkor a legfinomabb, ha egyszerűen megkenjük olívaolajjal és megsütjük: olyan, mint egy steak, egyébként gyakran együtt tálalják vele. Szezonon kívül a szárított porcini is remek. Noha kissé drága, elég egy kevés is belőle. Öntsük le ezzel a szósszal a polentát, keverjük rizottóba, vagy szolgáljuk fel tésztával.

Másfél csésze melegvízben áztassunk körülbelül fél óráig 5-6 dkg szárított porcinit. Vágjunk apró darabokra öt gerezd fokhagymát, és finoman dinszteljük meg 2 evőkanál olívaolajban. Adjunk hozzá 1 evőkanál apróra vágott kakukkfüvet meg rozmaringot, 1 csésze paradicsomszószt, sót, borsot. A gomba levét szűrjük át gézen, majd öntsük bele a paradicsomos keverékbe. Vágjuk fel a gombát és tegyük a szószba, majd kis lángon főzzük, amíg be nem sűrűsödik (körülbelül 20 percig). Polentához** 6 személynek elegendő, tésztához 4 személynek.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

(* porcini = vargánya, ** polenta = puliszka, kukoricakása)

Friss spagettit készítettem hozzá, mert nem vagyok nagy barátságban a puliszkával. És bár a legtöbb olaszos tésztát sajt nélkül szeretem, nekem ehhez az ételhez kifejezetten ízlett és kellett a sajt. Friss házi kecskesajtot reszeltem rá, szintén a piacról való, isteni finom házi csoda. Ha friss vargányával készítenénk, akkor azt az elején süssük "zsírjára" a fokhagymával együtt, ezután tegyük csak hozzá a paradicsomot, fűszereket. Amúgy Frances Mayesnek igaza van, natúran, olívaolajon megsütve a legfinomabb a friss vargánya.

És még volt finom kerti paradicsomom is a szószhoz, de már ez a vége sajnos... Ha konzervvel készítjük, és kissé savanykásnak ítéljük a szószt, egy kevés cukrot nyugodtan tegyünk bele, kiegyensúlyozandó az ízeket. És ó, majd elfelejtettem. Egy pohár jóféle száraz vörösbor is dukál hozzá - így kerek az élet. Étel. :)

Álmaim megvalósítása már elkezdődött. Vettem a bolhán egy antik öntöttvas falikutat, réz csappal, amely sárkányfejet formáz. Már csak a kertet kell megtalálnom hozzá... :)

Quick & easy = crumble (morzsasüti)

2011-10-09T21:07:00.003+02:00

Figyelj! Végül is mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, a semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit.

(Brian élete, Monty Python)

Ismét az angol konyha egy remekét osztom meg veletek. Nagyon divatos mostanság és méltán. Már régóta szemeztem vele, de ma alkalom is adódott rá ugyanis elbolhapiacoztam a délelőttömet - így a savanyú répa után valami nagyon gyors és egyszerű kis desszertötlet kellett. Tehát elkészítettem a crumble-t, vagyis morzsasütit. Tényleg roppant egyszerű, gyors és nagyon finom.

A cobbler az amcsi változat. Annyiban tér el angol rokonától, hogy ennek morzsájában sütőpor és tojás is van. A brit-ír változat egyszerűbb.

Én most almával és kevés szilvával készítettem, mert ezek a gyümölcsök kínálták magukat az asztalon lévő tálból. A morzsasüti bármilyen idénygyümölcsből készíthető. Mazsolát akartam még beletenni, de nem találtam meg, helyette ráakadtam viszont a száz éve rejtegetett kandírozott gyömbéremre, úgyhogy ez került még ízesítőként a sütibe. A crumble-t nyáron fagyival kínálják, télen tejszínhabbal vagy vaníliaöntettel.

Hozzávalók egy családi adaghoz:

80 dkg gyümölcs (tisztítás után ennyi): jelen esetben alma és szilva,
8 dkg sötét nádcukor,
csipet só,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
és az enyémbe kevés apróra vágott kandírozott gyömbér is került.
A morzsához:
15 dkg fehér liszt,
5 dkg teljes kiőrlésű liszt,
3 dkg zabpehely,
csipet só,
1 evőkanál sötét nádcukor,
10 dkg vaj.
A tálaláshoz:
vaníliafagylat vagy tejszínhab vagy vaníliaöntet.

Nekem egy 30-szor 20-as ovális jénaim éppen tele lett, ez 6 adag crumble.

A gyümölcsöt megtisztítjuk, kisebb darabokra vágjuk (ha almáról, körtéről, barackról van szó), és a cukorral, fűszerekkel addig főzzük nagy lángon, míg a cukor elolvad és a gyümölcs egy kevés levet enged. Ne főzzük túl, mert a sütőben is még puhulni fog. Egy tűzálló tálat kivajazunk (az oldalát is) és elterítjük benne a gyümölcsöket. A liszteket összekeverjük a csipet sóval és elmorzsoljuk a vajjal, végül a cukrot is hozzákeverjük. A morzsát eloszlatjuk a gyümölcsök tetején. Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütjük, míg a morzsa szép aranybarna lesz a tetején.

Igazán jó kontrasztos desszert, mert a gyümölcsök finom szaftosak benne, a morzsa pedig isteni ropogós a tetején. Ha fagyival kínáljuk, még remekebb az összhatás: a langyos sütemény és a hideg fagyi nagyon jó lehet együtt. Én most csak tejszínt vertem fel hozzá, de így is nagyon finom volt. Érdemes sötét nádcukrot használni hozzá, mert annak van egy jó melaszos, karamelles íze.

Káposztás pogácsa

2011-10-05T21:48:00.004+02:00

Az utazás maga az otthon.

(Baso)

Már régen sütöttem pogácsát. Ha igazán ősziesre hangoltam volna magam, diósat sütök. Mert az olyan szürethez való. Mert isteni eszegetni hozzá a mézédes szőlőt a nagy diófa árnyékában... elmélázva azon, milyen jó is, hogy Isten megteremté a szőlőt. És elmélázva azon, hogy bizony a darazsakat kifelejthette volna a repertoárból. De se diófa, se árnyék, se darazsak, se szőlőszedés... Régi emlékek ezek. Így hát káposztás lett a pogácsa. No ez sem rossz ám! És most hogy jobban belegondolok... Mert e mellé pedig kitűnően illik egy-két pohárka pincehideg óbor. Úgyhogy nem is igaz... Ez is igazi szüretelős pogácsa! :)

Pogácsát kevesen tudnak igazán jót sütni. Életem során leginkább kőkemény, ízetlen darabokat kóstoltam elég nagy számban. Anyu viszont csodás volt ebben a műfajban. Tőle tanultam, mik a jó pogi titkai. A pogácsa sem egy méricskélős műfaj. Azért most mértem, hogy tudjak receptet adni, de sosem szoktam. A titkok tehát: mindig joghurttal vagy kefírrel vagy aludttejjel vagy kultúrával készítem. Ez a folyadék. Ettől lesz olyan igazi pogácsaíze, és ettől lesz többek között finom lágy a tészta. Tehát a folyadék a pogácsában nem víz, nem tej, hanem a fentiek közül bármelyik. A pogácsához mindig sok zsiradék kell, nem lehet száraz. Ez lehet vaj vagy zsír vagy olaj, de semmiképpen margarin. A margarinnak nincs is igazi zsírtartalma (bár ráírják) és ráadásul nagyon rossz íze is van. Én sosem használom, semmihez sem. Egy kiló liszthez kell körülbelül 20 dkg vaj. A jó pogácsába kell élesztő. Tehát kelt tészta. Az időket be kell tartani, hagyni kell szépen megkelni a tésztát. Ha hajtogatni akarjuk, a vaj felét hagyjuk ki a tésztából, hanem mikor duplájára kelt, nyújtsuk ki, kenjük meg a kimaradt olvasztott vajjal vagy zsírral és hajtogassuk. Ezt többször is megcsinálhatjuk, szép leveles lesz tőle a pogi. A tésztájába gyakorlatilag bármi keverhető: túró, sajt, feta, olajbogyó, spenót, ruccola, dió, sütőtök, stb... Bátran kísérletezzünk. Egy a lényeg: hogy közepesen lágy legyen a tésztája. Dolgozzuk ki jól az elején, fényesre, simára, hogy elváljon a kezünktől és a táltól is. A sütése: előmelegített sütőben sütjük, körülbelül 200 fokon, vagyis viszonylag gyorsan, nem kell neki sok idő. Ha sokáig sül, kiszárad. El kell találni a hőfokot, hogy meg is süljön, de ne süljön sokáig. Hát ennyiből áll össze egy igazán finom pogácsa.

Akkor lássuk a káposztás pogit.

Hozzávalók:

a tésztához:

75 dkg liszt,

1,5 tojás,

1 nagypoharas joghurt (450 gr),

15 dkg olvasztott vaj,

3 dkg élesztő,

1,5 csapott teáskanál só,

1 mokkáskanál kristálycukor.

A káposztához:

1 kg káposzta (tisztítás után),

só,

3 dkg vaj vagy 3 evőkanál olaj,

1 kis fej vöröshagyma,

1 mokkáskanál kristálycukor,

1 teáskanál frissen őrölt bors.

A tetejére:

0,5 tojás.

Az élesztőt, joghurtot, tojást reggel kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen, mire összeállítom a tésztát. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval, mélyedést készítettem a közepén. A kefírben elkevertem az élesztőt és a cukrot, és a mélyedésbe öntöttem az olvasztott vajjal és a felvert nem egészen két tojással együtt (egy keveset hagytam a kenéshez a tetejére). Kidolgoztam a tésztát, majd letakartam egy tiszta nylonzacsival és hagytam duplájára kelni.

Közben elkészítettem a káposztát: robotgéppel legyalultam a hagymával együtt és egy tálban kevés sóval elkevertem, hagytam állni 10 percet. Aztán egy nagyobb lábosba olajat tettem. A káposztát alaposan kinyomkodtam és az olajon fedő alatt dinsztelni kezdtem. Közben kóstoltam: sót és borsot adtam hozzá, valamint egy lehelletnyi cukrot. Többször megkevergettem. Egészen szép aranybarnásra kell sütni. Nem túl sötétre, de legyen színe, ne legyen sápadt. Mert mikor megkaramellizálódik a káposzta, akkor kapja meg azt a finom ízt.

Mikor duplájára kelt a tészta, lisztezett deszkára borítottam és fél centi vastagra nyújtottam. Megkentem a kihűlt káposztával (jó vékonyan kell kenni) és összehajtottam úgy, hogy alul a feléig hajtottam csak be, erre hajtottam rá a tetejét. Majd ezt a hosszú csíkot is megkentem káposztával és ugyanígy, csak balról-jobbra ismét összehajtottam. Sodrófával kinyújtottam 1 cm vastagra, letakartam és hagytam 20 percig még kelni. Ezalatt begyújtottam a sütőt.

Aztán megkentem a tetejét a kihagyott fél tojással, késsel bekockáztam és kiszaggattam. Kivajazott tepsire tettem és megsütöttem. Négy nagy gáztepsi lett belőle.

Tarlórépaleves zabpehellyel

2011-10-04T19:41:00.001+02:00

A Kisherceg megszelidítette a rókát...

Én pedig tudatomra ébredésem óta szelidítem magamban - az embert.

Hiszem, hogy a ma emberének legigazibb tanítói az állatok és növények.

Mert ők még tiszták, természetesek és igazak.

Nem úgy, mint az ember.

Ma van az állatok világnapja.

Ennél egyszerűbb leves nemigen van... Ma megláttam a piacon a kerekrépát vagy tarlórépát. Vettem is pár darabot, legyalultam és kitettem az ablakpárkányra kovászolódni. Jó lesz hétvégére. Egy kevésből pedig ezt a leveskét főztem ma ebédre.

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyon duci gerezd fokhagyma,
15 dkg répa,
só,
2 dkg vaj,
1, 2 liter zöldségalaplé (vagy víz és egy zöldségleveskocka),
só,
3 félmarék zabpehely (vagy köles vagy hajdina vagy árpagyöngy vagy rizs).
Plusz aki kerekebben szereti: 1 dl tejszín.
Betétnek:
húsevőknek karikára szelt füstölt kolbász kisütve,
növényevőknek sült kápia vagy pritaminpaprikacsíkok és
sült, kevés mézzel karamellizált lilahagymakarikák.

A vajon kevés sóval megfuttattam a fokhagymaszeleteket, rádobtam a legyalult répát és fedő alatt pár percig pároltam. Felöntöttem vízzel, tettem bele leveskockát (alaplevem most nem volt) és főztem 10 percig. Botmixerrel pürésítettem, majd beleszórtam 3 félmarék zabpelyhet. Főtem úgy 5 percig, és hagytam állni a levest a láng lezárása után még negyed óráig, mert ezalatt a zabpehely még puhult.

Aki kerekebben szereti, lágyíthatja 1 dl tejszínnel a levest. Húsevők gazdagítsák sült kolbászkarikákkal, növényevők pedig sült paprikával és lilahagymával. De ezek nélkül is teljesen tuti volt, nagyon egyszerű, de finom és laktató. Főzhető bele köles is, vagy árpagyöngy vagy hajdina is. Az árpagyöngynek kicsit több idő kell. Ezek a gabonák sűrítik is a levest, ezért egyáltalán nem kell bele liszt.

Kerekrépa helyett készíthető karfiolból is.

Szabó Gyuri bácsi füvesember előadása

2011-09-30T21:43:00.006+02:00

Nemrég ért véget Szabó Gyuri bácsi füvesember előadása itt Zalaegerszegen. A Göcsej Baranta Körnek köszönhetjük a szervezést. Rengetegen voltak (ha lett volna csillár, elmondhatnám, hogy még onnan is emberek lógtak), ami nagyon örvendetes, mert nagyon nagy szükségünk van ma erre a fajta tudásra.

(kép forrása:www.gyorgytea.hu)

Gyuri bácsi elmondott néhány nagyon aggasztó előrejelzést is, és adott tanácsokat gyógyfüvekről is, konkrét betegségek megelőzésére illetve gyógyítására. Jó volt látni egy embert, aki 83 évesen teljes fizikai és szellemi erőről tett tanúbizonyságot. Élő példája tudományának. Látszik hogy idős ember, de nem öregember. Fiatalos, igazi szép idős ember. Ritkán látni hasonlót. Ahogy mondotta: tesz is érte nap mint nap, hogy jó egészségnek és teljes erőnek örvendjen. És ezt tanácsolta nekünk is, igyuk a megelőző teákat, vigyázzunk szervezetünk harmóniájára, s akkor mi is hosszú életűek és egészségesek leszünk ezen a földön.

De muszáj elmondanom az aggasztó előrejelzéseket is, amit nem Ő talált ki, komoly kutatások eredményei. És ez szorosan kapcsolódik az étkezéshez. Arról beszélt Gyuri bácsi, hogy ma annyi kemikáliát eszünk meg az élelmiszerekben, hogy ha így folytatjuk, pár évtized múlva az emberiség 7%-a marad csak életben. És ha így folytatjuk, negyven év múlva az emberi faj éhen hal. Mert a műtrágyák és egyéb vegyszerek elpusztítják a talaj és ökoszisztéma megújulóképességét, gyakorlatilag halottá válik a Föld. Nem fog tudni semmi sem megteremni benne. Tudom hogy ezek nagyon sötét jóslatok, de ami már ma is tény: egyetlen boltban vásárolt készételben minimum 10, de van amelyikben több száz adalékanyag van, és ezek mellett egyetlen molekula élő tápanyagot sem tartalmaznak. És csodálkozunk, hogy egyre több gyerek és felnőtt lisztérzékeny, tejérzékeny, asztmás, hiperaktív és még lehetne sorolni a szomorú sort. Szóval nagyon nem mindegy, mit eszünk és mit esznek a gyerekeink. Fontos, hogy olyan helyről vásároljunk, ahol nem műtrágyáznak, permeteznek, stb... és ha lehet, főzzünk magunk. Aki teheti, akinek van kiskertje, csináljon konyhakertet, ültessen gyümölcsfákat. Gyuri bácsi erre az ősi mondást ismételte: az vagy, amit megeszel. Itt még elmondta azt, hogy fontos, hogy sokszor rágjuk meg az ételt, legalább 40-szer, mert ezzel már a szájban elkezdődik az emésztés, illetve ez fertőtleníti is a táplálékot. Valamint fogyaszt is, mert így nem tudjuk túlenni magunkat.

Azt is elmondta, hogy rákban nem lehet meghalni. Mert a szervezet öngyógyító, ilyenkor az immunrendszert kell erősíteni és az adott rákra való növényeket használni. Testünkben mindig vannak rákos sejtek és ezeket a szervezet normális esetben kordában tartja. Ha gyengül az immunrendszer, akkor képesek csak az elburjánzásra. Nagyon fontos, hogy higgyük, sőt, tudjuk, hogy a rák nem halálos ítélet. Abszolút gyógyítható.

Elmondta, hogy a székelyek mit használnak rákgyógyszerként, teljes hatékonysággal.

És ezt tudóscsoportok nemrégiben be is vizsgálták, igazolva a gyógymód hatékonyságát. Tehát Erdélyben egy nagyon egyszerű orvosságot használnak a rák gyógyítására. Szilvalekvárt. Igen, szilvalekvárt. A szilva gyógyító erejű, kimagaslóan magas az antioxidáns tartalma. Frissen is érdemes szezonban sokat fogyasztani belőle, de aszalt szilvaként is hatásos, valamint lekvárként is. Nos, nem csak hungarikum a kiváló házi szilvalekvár, de csodálatos erejű rákgyógyszer is.

Bőrrákra közönséges galaj, diólevél és fagyöngy keverékének tinktúráját használjuk.

Szájüregrákra: körömvirág - idényében minden nap 3 virág nyersen elrágcsálva, amíg elmúlik a betegség.

Nyelvrákra: 1-1 kiskanálnyi galaj kipréselt leve beletéve 1-1 csésze diófalevél teába, az egyik csészével gargalizálni kell egész napra elosztva, a másikat meg kell inni.

Mellrákra: fagyöngytea.

Leukémiára: somlekvár.

Májsegítők:

Pitypang levele 1 héten át 2-szer frissen salátában elfogyasztva vagy 1 héten 1-szer teaként fogyasztva.

Cickafark minden nőnek, a menzesz megindulása után, míg csak él, heti 1 csésze teaként elfogyasztva. Nem csak a májat védi, de rendben tartja a koleszetinszintet is és segíti az epeműködést is. A férfiaknak nem a cickafark való, mert növényi ösztrogént tartalmaz, hanem a tyúkhúr.

Kisezerjófű: ha már nem jó a májfunkció, akkor minden nap 1 csésze tea, 8 héten keresztül, akár kisezerjófűből, akár cickafarkból, akár pitypangból.

HepatitisC-re nem jók a fentiek és a májcisztára sem. Erre a kettőre a diófalevél tea alkalmas, mert növényi antibiotikum. Ha a májunk jól működik, akkor a koleszterinszintünkkel sem lesz probléma.

Vesevédők:

Itt megemlítette, hogy a dezodorok használata nagyon nem jó. Egyrészt iszonyú mennyiségű káros vegyianyag van bennük, másrészt meggátolják a verejtékezést, ami a szervezet öntisztításában, méregtelenítésében nagyon fontos. Sok embernél allergiás reakcióként mellcsomók és hónaljcsomók keletkeznek a dezodor használatától, ennek kezelésére az orbáncfűolajat javasolja Gyuri bácsi.

A tejoltó galaj az egész nyirokrendszert karban tartja, heti 1 csésze elegendő erre.

Az aranyvessző vesékre is kiváló, májra is. Ha mindkettőt rendben akarjuk tudni, heti 2 csészével igyunk, mondjuk 3 nap eltéréssel.

A nagycsalán és a mezei zsúrló is heti 1 csészével fogyasztva megelőző vesevédő. Ha már vannak problémák, akkor bármelyik fentit kúraszerűen is alkalmazhatjuk. A kúra a következő: 8 hétig napi 1 csésze, aztán 8 hét szünet, majd megint 8 hétig napi 1 csésze. Ennél hosszabb kúrákat ne tartsunk, főleg a nagycsalán és a zsurlófű esetében. Ha helyrejön a probléma, elég a heti 1 csésze.

A vízhajtó teákat mindig reggel kell inni!

A zsurlófű főzetéből este lefekvés előtt borogatást is tehetünk a vesékre, vesegyulladás esetén. De melegítsük fel testhőmérsékletűre a főzetet, ne hidegen tegyük a vesékre.

A szervezet méregtelenítését segíti a következő lábfürdő, ami heti egyszer alkalmazható este lefekvés előtt: olyan forró vizet tegyünk lavórba, amilyen forrót még elvisel a lábunk. Majd ahogy hűl, még kétszer öntsünk utána forró vizet. Ezután hársfateát vagy bodzavirágteát igyunk egy csészével és bújjunk ágyba. Egész éjjel izzadni fogunk, rengeteg méreganyag fog eltávozni reggelig a szervezetünkből.

Szív és érrendszer:

Gyuri bácsi azt mondta, hoyg a szív és érrendszeri betegségek már csak másodlagos tünetek. Az elsődleges ok három helyen keresendő, mert ezek miatt a rendellenességek miatt kényszerül a szív és az érrendszer nagyobb megterhelésre. Az egyik ilyen elsődleges ok a vesék elégtelen működése. Ha ez az ok, a veséket kell először gyógyítani.

Ha magas a vérnyomás is, arra a galagonya virágos hajtását kell fogyasztani napi egy csészével teaként, vagy fagyöngy vagy pásztortáskateát is ihatunk.

Ha magas a koleszterinszint, annak oka a májnál keresendő. Nőknek cickafarktea kúraszerűen, férfiaknak tyúkhúr vagy fagyöngytea kúraszerűen. A fagyöngyteát hideg áztatással készítsük (este áztassuk be, reggel szűrjük le és igyuk meg). Ha rendbejön a koleszterinszint, elég a heti egy csésze megelőző adag.

A szív és érrendszeri betegségek harmadik elsődleges oka pedig idegi eredetű. Erre napi 2 csésze citromfűtea a javallat. Idegi eredetű panaszokra jó még a levendulatea, a macskakarom, a komló, az orbáncfű. Az orbáncfűtea gyógyítja a depressziót is. Citromfű teát pedig akár életünk minden napját ihatunk 1-2 csészével.

Ellenjavallatok: Sincumar szedése mellett nem szabad orbánfűteát inni és epekő megléte esetén sem! Szívgyógyszer mellett csak úgy iható, ha 2 órával a gyógyszer bevétele után isszuk a teát.

Magas vérnyomásra pásztortáskateát kúraszerűen fogyasztani, míg helyre nem áll az egészséges szint.

Gyomor és bélpanaszok:

evés: sokszor megrágni, csak utána lenyelni. Emellett gyomoridegre orbáncfűtea kúraszerűen lefekvés előtt, fehér akácvirág este 1 csészével vacsora előtt a kúra 24 hete alatt végig. (Kúra: 8 hétig napi egy csésze, 8 hét szünet, 8 hétig napi egy csésze.)

A diófalevél tea még a Chron betegséget is gyógyítja. És nem mérgező és nem májkárosító hatású, mint ahogy azt hivatalos körök terjesztik.

Alcheimer kór gyógyítása: orbáncfű, kamilla, zeller, zöld erős paprika minden nap fogyasztva.

Cukorbetegség:

Gyuri bácsi szerint iszonyú sok édességet eszünk, míg keserűanyagokat tartalmazó növényeket alig. Ez nem jó.

Az aranyvesszőfüvet ihatjuk kúraszerűen cukorbetegségre, de nem csak cukorra jó, de máj, epe, vese, hugyhólyagvédő is. Megelőzésképpen a heti 1 csésze elég.

Katángkórótea cukorbetegségre is, megelőzésre is jó. A növény szára és levelei teaként fogyaszthatók, gyökeréből készül a cikória kávé.

Asztma ellen:

martilapu levelei megszárítva, szivarkaszerűen összetekerve és elpöfékelve a füstje.

A mesés kelet "erőspistája", a HARISSA

2011-09-30T11:58:00.002+02:00

Elkerüli a mély árkot sokszor a vak ember,
Míg egy másik beleesik épen látó szemmel;
Az ostoba ha rosszat mond, nincsen semmi benne,
De az okos ha mondaná, biztos veszte lenne.
Alig tudja megkeresni kenyerét a jámbor,
De a hitetlenre úgy hull minden jó, mint zápor.
Mit eszelhet ki az ember? Mit lehet itt tenni?
Azon, mit a végzet végzett, nem változtat semmi.

(Az ezeregyéjszaka meséi)

Még anno Palócprovance-nál csodálkoztam rá először a harissára. Idén végre sort is kerítettem az elkészítésére, mert az arab, török konyha mindig el tudott varázsolni. Gondoltam-gondoltam hogy rossz nem lehet, de a végeredmény felülmúlta minden várakozásomat. Eszméletlen jó!
Nem az eredetit készítettem el, mert teli a piac olcsó friss csilivel, kápia és pritaminpaprikával. Tehát átdolgoztam a mi erős pistánk formájára: vagyis jó krémes lett, mindenből frisset használtam. De leírom a Palócprovance-nál talált eredeti harissát is, kis módosítással.

Tehát az eredeti alapja a szárított csilipaprika, vagy csilipehely. Ha csak szárított paprikánk van, azt először 30 percre meleg vízbe kell áztatni, utána pedig le lehet darálni. Vagy először mozsárban összetörni, majd áztatni.

Harissa 1.:
4 evőkanál csilipehely,
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 mokkáskanál római kömény,
1 evőkanál magyar köménymag,
1 evőkanál koriandermag,
1 teáskanál szárított menta,
1,5-2 dl olívaolaj vagy olíva és napraforgó olaj keveréke,
1 mokkáskanál só.

A fűszereket mozsárban törjük rusztikusra, a fokhagymát reszeljük hozzá, tegyük hozzájuk a beáztatott, majd lecsepegtetett csilipelyhet is, sót is, majd olajjal krémes állagúra keverjük ki. Sterilizált üvegbe tesszük, és a tetejére is öntünk olajat. Így hűtőben sokáig eláll. Én levettem a római kömény mennyiségéből, mert nem vagyok igazán a kedvelője. Egy kevés kell bele, mert ez a fűszer adja az alaphangját, de én csak módjával használom. Érdekes, mert a mi köménymagunkat meg nagyon szeretem...
Palócprovance nem írta az áztatást, de mindenhol másutt, ahol keresgéltem írták.

Harissa 2.:
4 kápia paprika (vagy pritamin),
5 dkg friss csilipaprika (ez kb. 12 darab),
1/2 mokkáskanál római kömény,
4 nagy gerezd fokhagyma,
1 púpos teáskanál köménymag,
1 evőkanál koriandermag,
1 csapott teáskanál szárított menta,
kb. 1 dl olaj (olíva vagy olíva és napraforgó keveréke),
és annyi só, amennyi a krém összmennyiségének 20 %-a.

A paprikákat vagy nyílt lángon, vagy sütőben süssük egészen szenesfeketére, majd tegyük tálba és fedjük le 10 percre. Ezután könnyen eltávolítható a megégett héja. Ami marad: csodás ízű piros paprikahús. Minden összetevőt tegyünk tálba (a fűszereket előtte mozsárban törjük rusztikusra), majd mérjük le és a súly 20 %-ának megfelelő mennyiségű sót is adjunk házzá. Robotgépben az összes hozzávalót daráljuk krémszerűre. Steril üvegekbe töltsük, a tetejére öntsünk egy vékony réteg olajat. Ennyi sóval korlátlan ideig eláll. Ha kevesebb sóval akarjuk készíteni, akkor kevés nátrium-benzoátot vagy szalicilt tehetünk hozzá, és akkor szintén sokáig eláll.

Harissa 3.:

Ez pedig csak egy ötlet: a fent leírt hozzávalókból fokhagymagranulátummal készíthetünk egyszerűen egy száraz hasissa-fűszerkeveréket is.

A harissát ugyanúgy fogyasztják, mint mi az erős pistát: vagyis szinte mindenhez, mendenbe lehet tenni. Ahogy az erős pista, a harissa is kiváló pácként is, húsokhoz.

Csicseris, sütőtökös piláv

2011-09-25T19:13:00.012+02:00

Nem remélek.

Nem félek.

Szabad vagyok.

(N. Kazantzakisz)

Magamnak viszonylag gyakran főzök pilávot vagy piláfnak is nevezhetem, mert el lehet használni hozzá mindenféle, máshoz már kevés zöldséget, húst, kolbászt, szalonnát. Nálunk Magyarországon tulajdonképpen a bácskai rizseshús a legismertebb piláv-étel. Rizottónak is nevezzük, pedig valójában nem az. A rizottó krémes és lágy, szaftos, szinte főzelékszerű és más a készítési módja is. A rizottót kerekszemű, kifejezetten rizottó-rizsből készítik, a folyadékot merőkanalanként adagolják hozzá és végig kevergetik a tűzhely mellett állva, míg el nem készül. A piláv készítési módja sokkal egyszerűbb: a zsiradékon áttetszőre pirítjuk a rizst - általában hosszúszeműt -, míg olyan "pergős" lesz (elválnak egymástól a rizsszemek), majd egyből hozzáöntjük az összes folyadékot (általában a rizs mennyiségének a dupláját), lefedjük, kis lángon főzzük 5-10 percig, míg már a rizs tetején csak fél- egy centinyi folyadék marad, ekkor lezárjuk a lángot és fedő alatt hagyjuk még 15-25 percig. A pilávot nem szabad megkeverni, mert kis gőzcsatornák keletkeznek benne, ez segíti a rizs bepuhulását.

A rizottó az olasz konyhára jellemző, míg a piláv vagy piláf a török, arab, eurázsiai konyhák, sőt az indiai konyha (puláv) fogása is. A paella pedig a spanyolok találmánya, ami kissé keveréke a rizottónak és a pilávnak. Széles, lapos serpenyőben készül - erről az edényről kapta a nevét is -, eleinte kevergetik is, kis adagokban hozzáadva a folyadékot, a közepe felé pedig már kissé több folyadékot hozzáöntve (és néha le is fedve bár ez nem igazán jellemző) készre főzik. Általában szabad tűzön készül, és nagyon figyelnek az egyenletes, nem túl erős hőre, hogy bepuhulhasson a rizs. A paella jellegzetes fűszere a sáfrány és mindig többféle hús, hal, rák, kagyló vagy csiga is kerül bele. A paellából alkult ki pl. az amerikai kontinensen a jambalaya.
Keleten (kína, japán, thaiföld) a rizst inkább önmagában, egyszerűen köretként vagy főételként fogyasztják. A keleti rizsfőzés a következő: a rizst többször váltott vízben alaposan megmossák - a rizsszemeket kézzel morzsolgatják, keverik közben - , addig míg teljesen tiszta nem lesz a víz rajta. Aztán dupla mennyiségű hideg vízben fölteszik főni fedő alatt, kis lángon. Sót nem tesznek bele és zsiradékot sem. Addig főzik, míg a rizs tetején pár milliméternyi víz marad, majd lezárják a lángot és fedő alatt hagyják bepuhulni a rizst még 10-15 percig. Ők sem kevergetik: nem szabad, mert így alakulnak ki a kis gőzcsatornák. A legismertebb és talán egyetlen zöldséges rizsük a következő: előző napról megmaradt rizst használnak hozzá. Zsiradékon (mogyoróolaj vagy szezámolaj) kevés újhagymát vagy póréhagymát pirítanak wokban, majd hozzáteszik a rizst, zöldborsót, (sárgarépát) kevés szójaszósszal ízesítik, majd a serpenyő szélére húzzák a rizst. Középre felvert tojást csurgatnak és megsütik rántottának, majd a keverőlapáttal kisebb darabokra vágják és hozzákeverik a rizshez. Ez a sokunk által ismert híres kínai tojásos-zöldséges sült rizs. Általában basmati vagy jázmin rizsből készül.

Ezek a gazdag, húsos-zöldséges rizsételek tehát az egész világon közkedveltek, mert finomak, kiadósak, olcsók, laktatók. Valamiért nálunk nem igazán honosodott meg egyik formája sem, pedig amint olvashattátok, elkészítésének módja is többféle lehet, nem beszélve a végtelen variációs lehetőségről, melyek a belekerülő hozzávalók függvényében valóban a végtelenhez tendálnak.

A mai pilávomba került sütőtök, kukorica, csicseriborsó és egy különleges fűszer is, a török sumac. A hugicám hozta nekem legutóbbi Isztambuli útjáról. (... most göröghonban jár, remélem kapok finom nagyszemű, házi olajbogyót és házi olívaolajat is.. :) )

A sumac (szumák) nagyon szép mély püspöklilás-bordós színű fűszer. Fanyar, savanykás ízű, a cserző szömörce bogyójának őrleménye. Használják savanyításra, megszórják vele a salátákat, rizsételeket is. Muszáj volt megkóstolnom, naná. :) Nagyon izgalmas és finom íze van, ehhez a pilávhoz igazán jól illett, mert a sütőtök és a kukorica édeskésségét éppen pont kiegyensúlyozta.

Ha nincs otthon ebből a különleges fűszerből, kevés citromlével egyensúlyozhatjuk ki az ízeket.

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg hosszúszemű rizs,
25 dkg sütőtök (hámozás és tisztítás után ennyi),
1 nagy cső kukorica levágott szemei,
1 doboz vagy üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható üveges, bio),
1 nagyon nagy fej vöröshagyma (15 dkg),
2 evőkanál olaj (vagy 3 dkg vaj vagy ghí),
1/2 liter zöldségalaplé (vagy víz és 1 zöldségleveskocka),
só,
frissen őrölt bors,
őrölt csípős piros paprika ízlés szerint,
1 teáskanál sumac (ha nincs, kevés citromlé).

A riszt szűrőben csap alatt jól átmostam. A sütőtök tisztított húsát apróbb kockákra vágtam, a csicseriborsót is átöblítettem csap alatt. A vöröshagymát apró kockákra vágtam. Az olajon kevés sóval sütni kezdtem a hagymát, rizst, sütőtököt, míg a rizs áttetsző lett és pergőssé vált. Ekkor borsoztam, csípős pirospaprikát, sumacot szórtam rá, hozzátettem a lemorzsolt kukoricaszemeket is és felöntöttem fél liter alaplével. Kóstoljuk, ha még kell bele só, pótoljuk. Fedőt tettem rá forrás után és addig főztem, kis lángon, míg a tetején már csak fél centi folyadék volt. Lezártam a lángot és hagytam még 20 percig párolódni. Tálaláskor még megszórtam sumaccal.

Ha húsosan készítenénk, akkor először a zsiradékon pirítsuk meg a csirke- vagy pulykamellcsíkokat vagy kockákat sóval, borssal, majd tegyük félre egy tálba. A többi művelet ugyan az, mint fent, csak mielőtt az alaplevet hozzáöntjük, keverjük bele a húst is.

A piláv tényleg azért nagyon jó, mert felhasználhatunk maradékokat hozzá (mint én most a megmaradt kukoricát, sütőtököt), ugyanakkor mindig izgalmas, mert mindig más lesz. Szóval bátran készítsünk mindenféle pilávot, rizottót, paellát! :) A pilávkészítés amúgy sem - mint ahogy főzni-sütni úgy cuzammen - elméleti tudomány. A gyakorlatban lehet csak megtanulni jó pilávot, rizottót, paellát főzni.

Én egyszerűen így önmagában ettem. Ha nem teszünk bele húst, akkor köretként is fogyasztható sült húsok, halak, rák mellé is.

Zsúrkenyér a bolháról

2011-09-18T16:48:00.002+02:00

Megint végigsétáltam a bolhapiacot (is). Ma sok mindent nem találtam, de üres kézzel azért nem jöttem haza. Ezeknek a helyes zsúrkenyérformáknak nem tudtam ellenállni. Háromféle volt a dobozban: virág, csillag és szív alak. A dobozon lévő recept is tökéletes volt, éppenpont kitöltötte a formákat. A kenyérke pedig puha, lágy, igazi finom zsúrkenyér.

A három formához kellett 50 dkg liszt, 2 dkg friss élesztő, 1 csapott teáskanál só, 2 csapott teáskanál kristálycukor, 3 cl langyos víz és 3 dl tej (vagy víz és joghurt vagy kefír keverékét is használhatjuk) és 6 dkg olvasztott vaj. A hozzávalókat szép fényes és lágy tésztává dagasztottam, hagytam kelni letakarva 40 percet. Aztán pontosan 3 darabba vágtam, gombócoltam, a forma hosszúságának megfelelő rúddá sodortam. Minden formába beletettem a tésztarudakat, rátettem az eleje-vége lezárókupakokat és hagytam kelni 45 percig, végül előmelegített 180-200 fokos sütőben sütöttem 25 percig.

Lehet a tésztájába keverni magokat is, illetve korpát, valamint a liszt egy részét (én 1/4-nél többet nem tennék bele) teljes kiőrlésű liszttel helyettesíteni.

Nagyon mutatósak. :) Legközelebb mandulás biscottit fogok sütni benne. De karácsonyi püspökkenyérhez is tökéletes lesz... És persze lehet házi kétszersültet is készíteni a maradék zsúrkenyérből. Mennyivel gusztább, mint a szögletes forma.

Ha nincs formánk, süthetjük szögletes őzgerintsütőben is vagy egyszerűen csak bagettre formázva.

Fehércsokis málnatorta

2011-09-17T00:26:00.000+02:00

Embertársaink fekete mágusok, és aki velük tart, az is fekete mágussá válik. Gondoljunk csak bele! Le tudunk-e térni az útról, amit az embertársaink kijelöltek a számunkra? Ha velük tartunk, örökre behatárolják a gondolatainkat és a tetteinket, ez pedig rabszolgaság. A harcos viszont szabad mindezektől. A szabadság drága, de nem megfizethetetlen. Tehát rettegjünk csak azoktól, akik fogva tartanak, a gazdáinktól! Ne arra vesztegessük az időnket és az erőnket, hogy a szabadságtól félünk.

(Carlos Castaneda: Az idő kereke)

Felkérést kaptam egy szülinapi tortára. Egy szépséges leányzó 18. szülinapjára. Mindenképpen valami egyszerű, de ütős tortát szerettem volna készíteni. A málna volt az alap elképzelésem, mivel ilyenkor ősszel másodszor is érik ez a nagyon illatos, zamatos gyümölcs. Dolce Vitánál találtam egy izgalmas darabot, ami aztán kissé átalakult menet közben. Nagyon finom, amolyan igazi tömörgyönyör torta, egy kis szeletnél többet még az elvetemült édesszájú sütiimádók sem tudnak megenni belőle. Viszont minden falat maga a mnnyország.
Ja igen. És mindennel együtt 30 perc alatt elkészült. Sajnos szeletet nem tudtam fotózni, mert az utolsó morzsáig elfogyott...

Hozzávalók egy 22 cm-es formához:
az alaphoz:
15 dkg keksz (én háztartási kekszet és Amaretti kekszet felesben használtam),
8 dkg vaj,
körülbelül 3 cl sűrített tej vagy tej vagy tejszín.
a második réteghez:
40 dkg málna.(ebből tegyünk félre a díszítéshez no meg csipegetni is fogunk belőle, nanááá...),
a krémhez:
50 dkg mascarpone,
20 dkg fehér csokoládé,
3 púpos evőkanál porcukor.
a díszítéshez:
mentalevelek
és málnaszemek.

A kekszet és amarettit daráljuk robotgéppel zsemlemorzsa finomságúra, majd a vajjal és annyi tejjel vagy tejszínnel vagy sűrített tejjel dolgozzuk össze, amennyitől összeáll. A formát vajazzuk ki, a masszát lapogassuk bele. Tegyük hűtőbe, míg a krémet elkészítjük.
A fehércsokit olvasszuk fel vízgőz felett és hagyjuk kissé hűlni. Közben a mascarponét keverjük ki a porcukorral, majd ehhez keverjük hozzá a már épp langyos, de még folyékony fehércsokit. Vegyük ki az alapot a hűtőből, rétegezzünk rá málnát. Annyi málna kell, hogy 2 réteg legyen rajta. Erre öntsük rá a krémet, majd díszítsük málnaszemekkel és mentalevelekkel. Hűtőben hagyjuk összedermedni legalább 6-8 óráig.

A torta nem lesz magas, de tényleg nagyon tömörgyönyör, nagyon sűrű, gazdag, egy kis szeletke is elég belőle. Az alja egyébként lehet teljesen amaretti keksz is, én nem mertem így elsőre, de lehet teljes mértékben csak ezt a mandulás kekszet használni. A krémréteget pedig lehet tejszínhabbal lazítani. Én 2 dl tejszínt vernék habbá és ezt keverném hozzá. Ebben az esetben 2 csapott teáskanál nagyon kevés mentateában oldott zselatint is adnék hozzá. Valamint nem 3 púposabb evőkanál porcukorral keverném ki ez esetben a krémet, hanem néggyel.

(Ki)sütöttem egy oximoront: szupergyors csigabiga

2011-09-15T12:26:00.004+02:00

Néha a csend átsuhan

a szívünkön

mint egy szépséges madár.

Röptében feloldódunk, csak

titokzatot, ragyogást,

elevenséget és gyönyört

hagy maga után.

Tejfölös bablevest főztem mára puhababból, utána levezetőnek szilvás rétest gondoltam. De aztán eszembe jutott a Tálalónál nemrégen látott guszta csigabiga (Gesztenyénél az eredeti recept), és mivel szuperszónikus gyorssüteménynek ígérte be Tálaló, e mellett döntöttem. Tényleg a villanó villám sem gyorsabb, mint ezt az egyszerű kis sütit elkészíteni. És nagyon finom. És nagyon variálható, mert a tölteléke bármi lehet. Az én csigáim most eperlekvárt és diót rejtenek. Kerülhet bele bármilyen magféle: dió, mogyoró, mandula, mák, kókusz, de sűrű csokikrémmel vagy nutellával is tölthető. Ha pedig kihagyjuk a tésztájából a porcukrot, bármilyen sós töltelékkel tölthető. A túrót helyettesíthetjük krémsajttal vagy tejföllel is.

Hozzávalók 18-20 darabhoz:
25 dkg túró,
25 dkg liszt,
10 dkg porcukor,
1 csipet só,
5 evőkanál olaj,
3 cl tej vagy víz,
1/2 csomag sütőpor.
A töltelékbe:
15 dkg darált dió,
5 dkg porcukor (elhagyható),
és annyi lekvár, hogy sűrű, de jól kenhető masszát kapjunk.
A kenéshez:
4 evőkanál porcukor,
kevés forróvíz.

A sütőt begyújtjuk. A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. A tölteléknek való masszát is elkészítjük. (Ha hagyományosan, sok cukorral eltett lekvárral keverjük a diót, akkor nem kell bele plusz cukor!) A tésztát kinyújtjuk lisztezett deszkán téglalap alakúra, olyan 3-5 milliméter vastagra. Megkenjük a töltelékkel és feltekerjük. Éles késsel 1 centis darabokat vágunk belőle, amiket a sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatunk úgy, hogy szép kerekre formázzuk. (Mert a vágásnál kissé ellapul.) Hagyjunk helyet közöttük, mert majdnem duplájukra nőnek. Az előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.

Közben a porcukorból nagyon kevés vízzel méz sűrűségű szirupot készítünk. Mikor kivesszük a kész csigákat, még forrón megkenjük őket a sziruppal. Hagyjuk kihűlni, csak utána vegyük le a sütőpapírról őket, mert forrón nagyon puhák és törékenyek. Hihetetlen gyors és nagyon finom.

Szezonális tippek

2011-09-10T12:28:00.001+02:00

.

Sült paprika- zalai tájétel?! Nem tudom. Másutt nem nagyon készítik.
Tejfölös fejtettbableves - zalai tájétel
Pirított csirke vadászné módra
Szilvás gombóc
Töltött paprika
Padlizsán vagy cukkinimuszaka
Töltött csillagtök
Lecsó
Ratatuille
Zöldbabgulyás
Nyári töltött káposzta
Sült feta
Joghurtos padlizsánsaláta
Csőben sült karfiol - Dubarry szelet
Kukorica krémleves
Paradicsomsaláta

Paradicsom, paprika, uborka, hagyma mellé való kenyérrevalók:

Tepertőkrém,
Kapros márványsajtkrém
Házi májas,
Mediterrán csirkemáj,
Sült császárhús,
Abált paprikás szalonna,
Padlikzsánkrém
Caprese saláta
Bruscetta

A természetgyógyászat végnapjai

2011-09-08T09:05:00.003+02:00

Tudom, ez nem recept. Megköszönöm, ha időt szántok az elolvasására, azt pedig mégjobban megköszönöm, ha aláírásotokkal támogatjátok az akciót.
A körlevél igazságát számomra az igazolja, hogy belegondoltam: bármely orvos, bármikor elvégezhet bármely természetgyógyász tanfolyamot, iskolát. Bármikor beiratkozhat, megtanulhatja, s aztán praktizálhat. Nem esne le a karikagyűrű az ujjáról - ahogy mondani szokták. Egyetlen természetgyógyász tanfolyamon sem kitétel és feltétel az, hogy orvosok nem vehetnek részt rajta. Dehogynem. Sőt. Üdvözlendő dolog lenne. Akkor miért is kell egy egész rendszert úgy alakítani, hogy mindenki mást kizárjunk? A választ adjátok meg magatok.

(duende)

***********

Az interneten terjed dr. Taraczközi Istvánnak, a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége elnökének – Aki nem illeszkedik be, azt kirekesztik; A természetgyógyászat végnapjai – című e-mailje, amely részleteket ismertet a készülő új természetgyógyászati rendeletből. Kiderül belőle, hogy megszüntetnének, illetve összevonnának több, eddig elismert természetgyógyászati szakmát, megszüntetnék számos gyakorló természetgyógyász eddigi munkalehetőségeit. Írójának hozzájárulásával alább közreadjuk a levelet – hozzátéve, hogy várjuk az abban megszólított Komplementer Medicina Tagozat és Tanács válaszát. Ezzel egy időben aláírásgyűjtést indítunk a természetgyógyászat védelmében. Ön is aláírja a petíciót?

Alább olvasható dr. Taraczközi István levele:

1. A megszüntetett Természetgyógyászati Szakmai Kollégium tagjai 15-20 éven keresztül részt vettek a természetgyógyászat szabályozásában, a rendelet megalkotásában, kidolgozásában.

2. Leírható, hogy a központi döntéssel létrehozott Komplementer Medicina Tagozat és Tanács – melynek tagjai főként orvos-természetgyógyászok, akik egyetemi oktatók is – 13 tagja közül csupán 2 fő képviseli a középfokú végzettséggel rendelkező természetgyógyászok érdekeit.

3. A Dr. Hegyi Gabriella által vezetett orvosi, egyetemi lobbi most végleg át akarja préselni az egészségügyi tárcánál azt 2009-ben készített rendelettervezetet, melyet a régi Természetgyógyászati Szakmai Kollégium 12-1 arányban kétszer is elutasított.

4. A központilag kijelölt Komplementer Medicina Szakmai Kollégiumi Tagozat Tanácsadó Testület tagjai jól láthatóan a csak orvosok által művelhető természetgyógyászati ágakat, pl. akupunktúra, neurálterápia, homeopátia, manuálterápia képviselik. A különböző területek egyetemi, orvosegyetemi oktatói.

Dr. Hegyi Gabriella: belgyógyász, háziorvos, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, neurálterápia, HKO, homeopátia vizsga. A MAOT jelenlegi elnöke, a PTE KM Tanszék vezetője, az ICMART vezetőségi tagja, a magyar–kínai bilaterális együttműködés szakmai vezetője.

Dr. Jónás Eszter: homeopátia, a MHOE elnöke.

Dr. Kéry Ágnes: farmakognózia szakgyógyszerész, a Magyar Fitoterápiás Társaság elnöke.

Dr. Ormos Gábor: reumatológus, 40 éve foglalkozik manuális medicinával. A Magyar Manuálterápiás Orvosok Egyesülete elnöke.

Pál Erzsébet: tanár, reikimester, reflexológus, bioenergetikus, a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége tagja.

Dr. Pesztenlehrer István: belgyógyász, háziorvos, akupunktőr, neurálterápia vizsga. A MAOT alapító tagja, elnöke, jelenleg elnöki tanácsadója.

Dr. Sal Péter: csecsemő- és gyermekgyógyász, homeopátia, a MHOE alelnöke.

Dr. Saáry Kornélia: fül-orr-gége szakorvos, akupunktúra, MAOT vezetőségi tag.

Dr. Sebő Zsuzsanna: csecsemő- és gyermekgyógyász, oxyológia, a MHOE tagja.

Dr. Taraczközi István: szülész-nőgyógyász szakorvos, katonaorvos, pathológus, reflexológus, bioenergetikus, a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége elnöke.

Dr. Varjú Márta: jogász, kineziológia, Professzionális Kineziológusok Nemzetközi Egyesülete.

Dr. Yu Funian meghatalmazásával dr. Borodi Judit képviseli a Hagyományos Kínai Orvoslás Magyarországi Egyesületet. Belgyógyász, aneszteziológia, akupunktúra.

5. A tervek szerint 2011. szeptemberében elfogadásra kerülő természetgyógyászatról szóló rendelettervezet ellehetetleníti a középfokú természetgyógyászati végzettséggel rendelkező természetgyógyászokat. Lássuk ezek példáit:

A bioenergetikus végzettség megszűnik, aki ilyen bizonyítvánnyal rendelkezik, és nem tesz le egy más természetgyógyászati szakvizsgát 2012. december 31-éig, azt követően ezen bizonyítványa érvényét veszti, természetgyógyászati tevékenységét nem gyakorolhatja.
A fülakupunktúrás addiktológus végzettség megszűnik, aki ilyen bizonyítvánnyal rendelkezik, és nem tesz le egy más természetgyógyászati szakvizsgát 2012. december 31-éig, azt követően ezen bizonyítványa érvényét veszti, természetgyógyászati tevékenységét nem gyakorolhatja.
Az eddig megszerzett életmód-tanácsadó bizonyítvány hatályát veszti. Aki ilyen bizonyítvánnyal rendelkezik, és nem tesz le 2 egyéb természetgyógyászati szakvizsgát 2012. december 31-ig, azt követően ezen bizonyítványa érvényét veszti. Válaszható területek: reflexológia, fitoterápia, akupresszúra, masszázs-mozgásterápia.
A fizioterápiás asszisztens bizonyítvány érvényét veszti, aki ilyen bizonyítvánnyal rendelkezik, és nem tesz le egy másik vizsgát 2012. december 31-éig, azt követően ezen bizonyítványa érvényét veszti. Válaszható területek: gyógytornász, sportmasszőr.
A kineziológus végzettség nem szűnik meg, de a továbbiakban felsőfokú végzettséghez kötött. Vizsgára csak az jelentkezhet, aki mind a 10 területből tanfolyami igazolást szerez.

A későbbiek során összevonásra kerül:

akupresszúra + reflexológia + szemtéring eljárások;
életmód-tanácsadó + fitoterapeuta;
masszázs-mozgásterapeuta + komplementer fizioterápia.

6. Mindez azt mutatja, hogy már meglévő természetgyógyászati bizonyítványok érvényüket vesztik, az eddigi munkalehetőségünk megszűnik, és jelentős többletterheket ró ránk anyagilag és időben is a további vizsgák megszerzése.

Ez az agyonbürokratizált tervezet munkanélküliek ezreit eredményezheti a természetgyógyászat területén. Illetve elvéve a középfokú természetgyógyászati végzettséggel rendelkező természetgyógyászok lehetőségét a legális munkától, ezen emberek a fekete gazdaság sorait fogják erősíteni.

7. A készülő rendelettervezet rontja a magyar társadalom egészséggel kapcsolatos megelőző, illetve öngyógyító, öngondoskodásra alapuló késztetését.

8. A rendelet csak 1-2 személynek, illetve egy nagyon szűk érdekcsoportnak kedvez, kedvezőtlen hatásai azonban egy széles réteget sújtanak, hátrányos helyzetbe kerülnek a középfokú végzettséggel rendelkező természetgyógyászok, illetve a középfokú végzettséget nyújtó oktatással foglalkozó egyesületek, vállalkozások.

Ez alól az egyetemek, orvosi egyetemek és egészségügyi főiskolák természetesen kivételek, azok, ahol a rendelettervezet megalkotói dolgoznak.

Amennyiben ezen rendelettervezet valóban érvénybe lép, a kisemmizett, lehetetlenné tett természetgyógyászok számára a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége pertársaság létrehozását tervezi, ahol az elvesztett végzettséggel kapcsolatos befektetett összeg és kiesett jövedelem miatt pert indítunk.

Kérünk minden egyes médiában dolgozót, hogy támogassák a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége érdekképviseleti munkáját és nyújtsanak lehetőséget álláspontjaink ismertetésére.

Dr. Taraczközi Istvánelnök

***

Ha Ön is csatlakozni a Natúrsziget portálnak a természetgyógyászat védelmében indított aláírásgyűjtéséhez, kattintson ide.

(A cikket a natúrszigeten találtam.)

Toszkán szüreti szőlős sütemény (schiacciata)

2011-09-07T19:30:00.001+02:00

Pilinszky Jánosnak van egy gyönyörű verse, ahogyan azt mondja, hogy mikor az asszony elkészül a tésztának a meggyúrásával, nincs már semmi más dolga, mint hogy kockás kendővel leterítse. De nagy dolog az, ha az életünkben ott van ez a nagyvonalúság: elvetettük, meggyúrtuk ha kellett, és most annak az ideje van, hogy kockás kendővel leterítjük, hadd nőjön alatta.

Van lehetőségünk, hogy ne valamit elérjünk, hanem valakivé legyünk. Ez nagyon nagy lehetőség. De amikor valaki valamit el akar érni, akkor annak sokszor az lesz a következménye, hogy maga körül elkezd csapkodni, hogy ő valamit elérhessen. Ennél sokkal finomabb és szebb, mikor magunk akarunk és tudunk változni azért, hogy mi magunk válhassunk valakivé. Nagy különbség van aközött, hogy én mindent, a lehető legtöbbet ki akarom hozni az életemből, vagy engedem, hogy az élet belőlem a lehető legtöbbet kihozza.

Ez azt fogja jelenteni, hogy engedem, hogy folyton-folyvást változzak és alakuljak. Hogy ma ne legyek már olyan ember, mint tegnap voltam. De nagy dolog az, hogyha mibennünk meg tud erősödni az a bizalom, és szilárddá tud lenni az a remény, hogy a jó túl tudja nőni a rosszat.

(Pál Feri atya)

Valamikor még a múlt télen ment a Paprikán David Rocco Édes élet sorozata. Abban láttam ezt a toszkán szüreti süteményt. Aztán most ezen az oldalon is szembe jött velem. Azt írja a blog szerzője, hogy ez egy tipikus szüreti sütemény, ezzel kínálják Toscanában a pohár vörösbor mellett a szüretelőket. A sütemény (általam) kimondhatatlan neve az olasz schiacciare igéből ered, jelentése lapított.

Valójában egy egyszerű kenyérlángos, cukrozott fekete borszőlővel, olívaolajjal és apróra vágott friss rozmaringgal. Egyszerű, de nagyon-nagyon finom. A szőlő édessége, a rozmaring extravagáns aromája és az olívaolaj sima bársonyossága fantasztikus együtt. Úgy tűnik, szépen és észrevétlenül, lassan és biztosan beleszerettem az olasz konyhába.

Hozzávalók 2 nagytepsinyi süteméynhez:
A tésztához:
40-45 dkg liszt,
2 dkg friss élesztő,
kb. 4-5 dl langyos víz (annyi, amennyivel éppenhogy összeáll a tészta),
1 púposabb teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
2 evőkanál olívaolaj.
A tetejére:
feketeszőlőszemek,
2 evőkanál kristálycukor,
2 teáskanál összevágott friss rozmaring,
olívaolaj.

Valójában most gyorsított üzemmódban voltam, mert időre sütöttem - a fiúk szokásos heti tarokkpartijára. Szóval a dagasztás nélküli tésztát használtam friss élesztővel, langyos vízzel és kevés cukorral, így hamar megkelt.

Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval. A langyos vízben föloldottam az élesztőt és kevertem hozzá kevés cukrot is, aztán a lisztet fakanállal összekevertem az élesztős vízzel és 2 evőkanál olívaolajjal is. Annyi víz kell csak a liszthez, hogy éppen összeálljon a tészta. Lefedtem nílonzacsival és hagytam duplájára kelni. Kettőbe gombócoltam. A nagy gáztepsit olívaolajjal kikentem, majd belelapogattam a tésztát, az ujjaimmal lyukakat nyomkodtam bele. Meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam rozmaringgal és a lecukrozott szőlőszemekkel. A szőlőszemeket még kissé bele is nyomogattam a tésztába. Újra letakartam és hagytam kelni még 20 percet, majd nagyon forróra előmelegített sütőben megsütöttem. A másik tésztagombóccal ugyanígy jártam el.

Az olasz oldalon lévő receptben ki is van dagasztva a tészta. Nálam most ez elmaradt, de nagyon finom könnyű, nagy lyukacsos kenyérlángos lett így is. És ott kör alakú, de én most kihúztam egész a tepsi sarkaiba is a tésztát.

Piros és zöld rizs (mexikói rizs és petrezselymes rizs)

2011-09-05T21:53:00.003+02:00

Néhány nappal ezelőtt találkoztam egy kedves ismerős családdal. Szóba álltunk, ment az idő, s azt kérdeztem a lánytól, aki talán 8 éves: „Na, mi jót tettél máma?” És akkor a lány gondolkodás nélkül a következőt válaszolta: „Ma boldog voltam.” Ezt a mondatot ajánlom nektek egy pár év elmélkedés tárgyául, ezt a legkomolyabban mondom. Én már belekezdtem. Amióta… majd szólok, hogy hova jutottam. De még nem értem teljesen ezt a mondatot, de tudom, hogy nagy bölcsesség van benne. Még, még, még hagyom, hogy működjön bennem.

(Pál Feri atya)

Ma rizsehetnékem volt - van egy kedvenc módom, ahogyan tényleg szeretem ezt a hófehér gabonafélét: petrezselymesen. Rengeteg (nagyon rengeteg) apróra vágott friss petrezselyemmel főzve-párolva. De éppen egy szál sem sok, de annyi sem volt itthon. És ma hétfő van, szünnap a piacon. Még múltkorában találtam ezt a mexikói rizst ezen az oldalon. Úgyhogy ma ki is próbáltam. Nagyon finom, máskor is fogom így készíteni. Én ma csak zsenge zöldhüvelyű zöldbabot pároltam mellé, de nagyon izgalmas körete lehet például grillezett halaknak, húsoknak is, amikhez egyszerű és finom mártásokat is készíthetünk. Hogy őszinte legyek, annyira jó íze van, hogy önmagában meg lehet enni, csak így alanatúran, tejfölös/joghurtos vagy sima uborkasalátával. Rántott sajthoz, zöldségekhez is izgalmas lenne. Sajnos a mexikói konyhában nem vagyok járatos, nem tudom ott milyen ételekhez kínálják.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg rizs,
3 nagy paradicsom (30 dkg),
1 közepes fej vöröshagyma,
2 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
3 evőkanál olaj,
alaplé vagy hús-vagy zöldségleveskocka vagy sima víz.
És aki szereti a csípőset:
1 hegyes erős zöldpaprika vagy
1 piros csilipaprika.

A paradicsomokat forrásban lévő vízbe dobjuk fél percre, majd kivesszük és lehúzzuk a héjukat. Robotgépbe tesszük a negyedelt vöröshagymával és a fokhagymagerezdekkel együtt és teljesen simára pürésítjük. Majd átöntjük egy mércés edénybe, és annyi vizet vagy alaplevet adunk hozzá, hogy a rizs mennyiségének két és félszerese legyen. A rizst megmossuk, aztán az olajon üvegesedésig pirítjuk, addig, míg a rizsszemek elválnak egymástól, "pergősek" lesznek. Ekkor hozzáöntjük a paradicsomos levet, ha még szükséges sózzuk és nagy lángon fölforraljuk. Majd az egészet áttesszük a tűzhelyünk legkisebb lángjára és ott is kis lángra és fedőt teszünk rá. Addig főzzük, míg a rizsnek épp csak marad a tetején 1-2 miliméternyi folyadék. Ekkor lezárjuk a gázt és fedő alatt hagyjuk még 20 percig.

És a petrezselymes, vagyis zöld rizs pedig csak ennyi: ugyanígy üvegesedésig sütjük az olajon a rizst, mikor már "pereg", felöntjük dupla mennyiségű vízzel, sózzuk és ehhez az adaghoz (vagyis fél kiló rizshez) két nagyon nagy csokor apróra vágott petrezselymet adunk. Ugyanígy kis lángon pötyögtetjük míg a rizs tetején már csak 1/2-1 centiméternyi víz marad, ekkor lezárjuk és fedő alatt hagyjuk 20 percig még. A paradicsomos rizshez kicsit több folyadék kell és kissé tovább is kell főzni, mert a paradicsom savassága miatt nehezebben veszi fel a rizs a vizet és nehezebben is puhul be.