Itt a gombaszezon (végre!)

Hülye vevő: Hamburger van?
Lali: Van. Milyen legyen?
Hülye vevő: Gombás van?
Lali: Van.
Hülye vevő: Akkor gombásat. A gomba kínai?
Lali: Igen.
Hülye vevő: Akkor nem kell.
Lali: Miért?
Hülye vevő: Konzervíze van.
Lali: Ez nem konzerv, ez üveg.
Hülye vevő: Akkor üvegíze, nem kell. Inkább kérek egy hot-dogot.

(Üvegtigris 2.)

Ne vegyetek konzerv gombát. 🍄 😊 Mert végre itt a gombaszezon!

A világ legegyszerűbb (és egyik legfinomabb) ebédje.  Idén sajnos nagyon száraz év volt, nyáron egyáltalán nem volt itt Zalában gomba. Úgyhogy tegnap bevásároltam a piacon, szakadó eső ide vagy oda. Olcsó volt például a vargánya, 2000 Ft-ért adták kilóját. De vettem őzlábgombát is, mert azt egyszerűen imádjuk rántva, a kupóc* maradékából pedig főztem egy finom és egyszerű levest. Volt még káposztagomba, galambica, rókagomba, szegfűgomba, többfajta tinorú és szürke pereszke is. (* Nálunk kupócokban árulják a gombát.)

Ma pedig megettük a rizikét - mifelénk fenyőaljának nevezik - és a vargányát egyszerűen tepsiskrumplinak elkészítve.

Hozzávalók 2 főre:
70 dkg burgonya
2 marék rizike (fenyőalja)
2 marék vargánya
1 nagy fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
1 kis csokor friss kakukkfű
3-4 evőkanál olívaolaj

A rizike is a szívem csücske, imádom. Gyönyörű színe van, roppanós állaga és parfümre emlékeztető, csodálatos illata. Bevallom, ezerszer többre becsülöm, mint például a rókagombát (aminek aztán télleg nem sok íze van, csak nem férgesedik, ezért kedvelik), szóval nagyon örültem hogy találtam az árusoknál.

A krumplit megpucoltam, 3-4 milliméteres vastag karikákra vágtam. A gombafejeket egyben hagytam. Egy nagy vájlingban összekevertem mindent: krumplit, gombát, a nem túl vékony karéjokra vágott hagymát, az apróra kockázott fokhagymát, a kakukkfűlevélkéket, sót, borsot, olívaolajat. Jól átkevertem, és a nagy gáztepsire szétterítettem. Előmelegített sütőben, olyan 180 fokon 40 percig sütöttem. 

Paradicsomsalátával tálaltam. (Amíg még van finom kerti paradicsom... már nem sokáig ehetjük sajna.)

Dutch baby

Megfigyeltem, hogy a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától. 

Az úgynevezett modern ember régen és csaknem tökéletesen elfelejtette, hogy ő társas lény. És most sehogy sem érti, miért oly sérülékeny.

(Vavyan Fable)

Maradt a fini baracköntetből, úgyhogy folytattam a sort, és kipróbáltam a Dutch Baby*-t is.  Amennyire nem szeretem az amerikai palacsintát, ez annál jobban ízlett. Isteni ropogós körben, belül lágy és remegős. Mire fotóztam már felére összeesett (sokkal jobban felfújódik, mint amennyire a képen látszik), és ez a mennyiség az én viszonylag kicsi sütőtálamba sok is volt. De elsőre nem igazán tudtam, hogyan viselkedik. Szóval ezt a mennyiséget egy kb. 26-28-as nagy serpenyőben (olyanban, ami sütőbe tehető) vagy sütőtálban érdemes megsütni, vagy két kicsiben: 16-18 cm átmérőjűekben.

Hozzávalók 2 főre:
10 dkg liszt
2 tojás
2 dl tej
1 csapott mokkáskanál só
2 teáskanál cukor (vaníliás is lehet)
2 dkg vaj

A sütőt fullhőfokra előmelegítjük. A hozzávalókból kikeverünk egy sima palacsintatésztát. A serpenyőben, a tűzhelyen megolvasztjuk a vajat. Forró legyen, de még ne barnuljon. Öntsük bele a tésztát és tegyük azonnal a forró sütőbe. Körülbelül 20 perc alatt szép piros-ropogósra sül és felfújódik.

Bármilyen gyümölccsel, gyümölcsöntettel, lekvárral, csoki- vagy karamellöntettel, tejszínhabbal, satöbbivel kínálható. Azonnal fogyasztandó, mert pillanatok alatt összeesik, mint minden felfújt. Nagyon finom, szerintem először, de nem utoljára készítettem.

Sósan is el tudom képzelni. Egy jó raguval a közepén, például.

"A szó holland babát jelent, de természetesen itt most nem erről lesz szó.  A dutch ugyanis az amerikai német bevándorlók egy csoportját is jelentette, akik a deutsch szó elkorcsosulásából lettek dutchok, ugyanis ez a sütőben sült, tulajdonképpen palacsintafelfújt eredetileg a német Pfannkuchenből származik. Némileg hasonlít is az eredeti, nem grízből készült császármorzsára, ami gyakorlatilag ugyanez a metódus, csak a tésztát a végén darabokra szaggatva tálalják." (forrás)

Túrós smarni vérbarackkal

   Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek. Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.

   Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési szünetben, de azalatt is, míg a húsleve fő, nyilvánosan elmélkedik. Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát a magasztost, a talmudistákat, a platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség. Tanítványnak lenni érdekesebb.

   Hermina néni régebben a vulgáris gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem, és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt, hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez. Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni.* A többi csak abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés -

(Hamvas Béla: Karnevál)

* Nektek melyik az a hét könyv? 📚😏

A szeptember a vérbarack hónapja. Legalábbis én kineveztem annak. (Vámpírok egyenlőre kíméljenek, várakozzanak halloweenig, ha kérhetem.)  

Mindig veszek ilyenkor a piacon, nagyon szeretem. Gyönyörű szín, különleges íz. Magbaváló, keményebben frissen kompótnak, télre befőttnek tökéletes, puhábban enni vagy dzsemnek eltéve pazar.

Volt tegnapról finom, sűrű, gazdag karfiolleves maradékom, ahhoz készítettem ezt a smarnit vérbarackkal, Chili & Vanília receptje alapján.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg túró
2 nagyon púpos evőkanál sűrű, 25 %-os tejföl (kb. 5-6 dkg)
7 dkg sima liszt
3 dkg kukoricaliszt

4 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só

7 dkg porcukor
vanília (por, vagy kivonat)
1 púpos evőkanál mazsola
4 dkg vaj
a barackhoz:
6 db vérbarack
2 púpos evőkanál kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl száraz rozé
1 szem szegfűszeg
vaníliapor (vagy kivonat)
1 dl víz

A barackfőzéssel kezdjük. *

Begyújtottam a sütőt 200 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem kézi habverővel a cukor 2/3-ával, vaníliával. Hozzáadtam a túrót és a tejfölt, és botmixerrel simára mixeltem. (Az eredeti receptben krémes túró van, de a környéken ilyet nem kapni, ezért választottam ezt a megoldást, teljesen jól működött.)

A tojásfehérjéket felvertem jó habosra, a végén hozzáadtam a cukor maradékát is, és tényleg nagyon krémesre verettem a robotgéppel. A liszteket összekevertem a sóval egyetemben, majd összekevertem a tejfölös-túrós tojássárgájákkal, végül hozzákevertem a mazsolát is. A felvert fehérjének kb. a harmadával fellazítottam a kikevert túrós masszát, a többi habot már óvatosan kevertem bele, hogy levegős maradjon. A tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tésztát, és pirulásig sütöttem, ami kb. 10-15 perc. Amikor kivettem, kisebb galuskákra szaggattam és a felfőzött barackkal tálaltam, porcukorral kissé meghintve.

* A barackokat meghámoztam, vékonyabb gerezdekre vágtam. Feltettem főni a cukorral, borral, vízzel, vaníliával, sóval, szegfűszeggel. Hagytam erősen forrni cirka 5 percig, majd hidegvízfürdőbe tettem, s aztán a hűtőbe. A friss, meleg smarnit a behűtött barackkal tálaltam.

(Legközelebb azt hiszem, nem turmixolom el a túrót mert így nem érződött ki. Simán tejjel ugyanilyen lett volna... csak pazarlás (pazóólás, ahogy nagyanyikám mondaná), drága a túró, tejfel. Szóval legközelebb normále túró, plusz tej. Ha mán egyszer túrós smarni, én szeretem kiérezni. Úgyhogy ez nem a végleges verzió.)

Áfonyás triffle

Van kedvenc napszakotok? Nekem igen. Mindig is szerettem az alkonyt. 

Az arany és kék órát. 

Ma különösen szép volt a napnyugta. Egybeesett a holdfelkeltével, és ez a földet kísérő öreg barát feltűnően tündöklő és gömbölyű, olyan, mint egy hatalmas arany pizzástányér. Még a morzsákat is látni rajta. 

Semmi extra, csak egy áfonyás triffle - najó tullképpen tiramisu... Végül is mindegy. Csak ötletadó, mert még van áfonya, málna, barack, szilva, füge, sőt, múlt héten még epret is láttam. A triffle-hez mind nagyon finom.

Mivel ez a gyümölcs nyersen tényleg nagyon jellegtelen, kicsit felfőztem: 15 dkg áfonyához adtam 1 dl vizet, kb. 2 csapott evőkanál világos nádcukrot, csipet sót, kb. fél citrom levét és nagy lángon felforraltam, közben krumplinyomóval kissé összepaszítottam a szemeket, hogy kiengedjék a színüket-ízüket. Forrás után 2-3 perccel le is kapcsoltam a lángot és hidegvízfürdőbe tettem a lábaskát, amibe beletettem még a maradék 10 dkg áfonyát is. Hagytam kihűlni.

Készítettem egy normál tiramisu-krémet 25 dkg mascarponéból és 2 nagyobb tojásból, cirka 12-15 dkg porcukorral. 

A rétegezésnél az áfonya levébe mártogattam a babapiskótát, majd meg is locsoltam még lével, és áfonyaszemekkel, aztán rákentem egy réteg krémet. Megint mártogatott piskóta, áfonyaszemek, krém. Így tettem, míg tartottak a hozzávalók. 

A tál tetejét folpackkal lezártam és 2-3 órára hűtőbe raktam, hogy összeálljon. De itt a triffle receptje is, ez egy finom fehércsokis krémmel van, ezt is ajánlom hozzá.

Levesbenfőtt tyúk finom glazúrral sütve

Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

(Kányádi Sándor: Jön az ősz)

Kaptam egy igazi falusi tyúkot. Mert manapság már csak ha kivételezett helyzetben vannak, laknak falun a tollasok, sajnos. Nem is készülhetett más belőle, mint mennyegzői húsleves friss házi reszelt tésztával. Igen ám, de oly szépen egyben tettem a fazékba, hogy mikor szűrtem le a levest, úgy döntöttem, hogy én ezt a tyúkocskát így is hagyom, szépen egészben. 

Készítettem hozzá egy glazúrt, és már ment is a tűzfürdőbe, nagy lángra, szűk félórácskára. Petrezselymes burgonyával és kovászos uborkával ettük. Tényleg mennyei volt, köszönet érte! 

Ráadásul pénztárcakímélő is, mert egy tyúkból megvolt az isteni húsleves is, és a főétel is. Persze főzhettem volna egy finom nektarinbarack-szószt vagy szilvaszószt is mellé pirított darával, de ma szakadt az eső, fútt a szél, nem volt kedvem piacra menni gyümölcsért. (Győzött a lustaság, mer' az fél egészség, vagy nem :) ?!)

A glazúrhoz:
1 evőkanál paradicsom passata (vagyis a sűrített és a sima paradicsomlé közti sűrűségű paradicsomszósz)

2 teáskanál világos szójaszósz
1 bő teáskanál méz
1 teáskanál fehérborecet
1 evőkanál rozé vagy fehérbor
1 evőkanál olvasztott vaj
1 mokkáskanál fokhagymapor
1 csapott teáskanál füstölt pirospaprika
1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér
1 mokkáskanál őrölt koriandermag
 frissen őrölt bors
1 púpos teáskanál kakukkfű vagy citromos kakukkfű vagy frissen vágott rozmaring

A hozzávalókat egy tálkában összekevertem, és ecsettel a kiterített tyúkocskára kentem. (A tyúkot a hátánál egy konyhai ollóval végigvágtam, így szépen kifeküdt.)

És ennyi a recept. Van egy sokkal jobb is, de sajnos utólag jutott eszembe. Zsanuáriánál található, és a következő tyúkot már majd így készítem.

Tobzódás lilában

Megjöttek a padlizsánok.

muszaka
fetás padlizsánkrém
baba ganoush (tahinis padlizsánkrém)
sült paradicsomos padlizsánkrém
ajvár
marinírozott padlizsán
joghurtos török padlizsánsaláta
rántott padlizsán
padlizsán sarma (hússal göngyölt padlizsántekercsek)
padlizsános húsgombócok paradicsommártásban
az imám eljáult
ratatouille
kıymalı pide, lahmacun (török pizza-félék)
padlizsános manti barna vajjal

Mind nagyon finom. Amit ismételten megfigyeltem viszont: a kerti, nem multis padlizsánok sokkal kiadósabbak. Húsosak, masszívak, sütés után nem eresztenek levet. A multis igen. Tiszta víz, tehát ha tehetitek, piacon vásároljatok, termelőtől. Fele annyi kell belőle, és sokkal jobb minőségű is. Össze sem lehet hasonlítani őket. Ha nincs lehetőségetek csak multinál vásárolni, rá kell számolni... a dupláját kell venni, és ez leginkább a krémekre vonatkozik.

Román csőben sült káposzta

Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
- ez hűl, amaz melegszik.

Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél - halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.

Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak

(Petri György: Reggeli kávézás)

Itt az ősz... reggelente tíz foknál is hidegebb van, szemben a tetőkön megül már a reggeli pára. A lakás jólesően hűvös, hónapok óta először mutat a hőmérő 24 foknál kevesebbet.
Szeretem a nyarat, de elég volt belőle, főleg itt a beton-dzsángl kellős közepén. Jöhetnek a fázós reggelek, a jóleső forró kávéval a kézben, vastag, puha, meleg köntösbe burkolózva. Minden évszaknak megvan a maga varázsa. 

Ólálkodott a hűtőmben már vagy 4 hete egy fej káposzta, úgyhogy becserkésztem. Akkor vettem, mikor nyári töltött káposztát csináltam, mert nem tudtam egy fej elég lesz-e a leabálandó levelekhez, s így az akkor beszerzett kettőből az egyik megmaradt. Káposztás tésztához most nem volt hangulatom (pedig imádom), úgyhogy a nemrég Aledánál látott étel készült belőle. Köszönöm a receptet! Finom és könnyű, ráadásul nagyon kiadós is, kenyér nélkül pedig a szétválasztósan diétázók is ehetik. Nem egészen a recept szerint csináltam, mert nem volt mindenem itthon hozzá, piac meg nem volt ma.

Hozzávalók 4 főre:
80 kg friss laskára vágott káposzta
40 dkg sertéshús (comb, lapocka, tarja, dagadó)
15 dkg füstölt parasztkolbász
1 közepes fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
1/2 evőkanál zsír vagy 3-4 evőkanál hidegen sajtolt olaj (repce)
1 teáskanál köménymag
1 evőkanál majoránna
1 nagyon nagy friss, érett paradicsom (ökörszív), vagy kettő normále (télen egy olasz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv lével együtt, és akkor nem kell hozzá külön sűrített paradicsom sem)
1 kápia vagy pritamin paprika (nálam 2 púpos teáskanál darált paprika, vagyis házi Erős Pista)
1 zöldpaprika
1 evőkanál sűrített paradicsom
só, frissen őrölt bors
2 dl tejföl

A húst csíkokra vágtam és a zsiradékon sóval, borssal és az egész köménnyel átpirítottam, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott hagymát, zöldpaprikát, valamint az apróra vágott fokhagymát is. A hagyma üvegesedéséig sütöttem őket együtt, majd fűszereztem a paprikakrémmel is, és felöntöttem kevés vízzel. Fedő alatt, többször alávizezve, keverve a húst puhulásig főztem. Közben laskára vágtam a káposztát, és sós, majoránnás vízben puhára főztem. A levét végül leöntöttem róla, úgy hagytam hűlni. 

Lehéjaztam a paradicsomot, kis kockákra vágtam. 

Amikor puha volt a hús, hozzáadtam a sűrített paradicsomot is, és a karikákra vágott parasztkolbászt is. Hagytam egyet rottyanni, s lezártam alatta a lángot. Összevegyítettem a káposztát a szaftos hússal és kizsírozott tepsibe tettem. A tetejét meglocsoltam a tejföllel és 30 percig, a tejföl barnulásáig sütöttem cirka 180 fokon.

Friss kenyeret kínálhatunk hozzá.
Kitűnő étel, egész évben készíthető.

Csokoládémousse (csak csokoládéból és vízből)

Odafenn, hol moly suhog
és szúnyog száll,
hol soha nem jár
szőrös lábú dromedár,
Hol a lepkék éjjel
kósza pillangók,
és kandarazsak
dúdolják a Plízdongót,
Ott a város tetején
egy erkélyen,
egy csillaghullós,
romantikus szentélyen,
úgy döntött
a lábizzadós Giuseppe,
miután a fél pizzáját megette,
a legjobb mozgás
aznap éjjel számára,
ha rálépne a szakácsnőnek lábára.
Felrántotta az ünneplős atlétát,
Vitt a hölgynek salátából bokrétát,
Összecsapta hangosan a bokáját,
megdicsérte a szakácsnő tokáját,
megpödörte komótosan bajuszát,
elkapta a jóasszonyunk derekát,
olyan táncot roptak ott az erkélyen,
a molylepke eltévedt egy szekrényben.
Kóbor macskák azóta is mesélik,
hogy Guiseppe nagy sármőr,
és remélik
lesz még ilyen éjszakai vigasság
Ez volt itten a színtiszta igazság. 

(Egri Mónika: Tánc a tetőn)

Édességehetnékem volt... és csoki mindig van itthon, ha sütni támadna kedvem, legyen mihez nyúlni alapon. 

Ez a világ legegyszerűbb és leggyorsabb csokoládékréme. Feltéve, ha ... tartunk otthon jeget, mer' a (jég)kocka el van vetve izé bele van potyogtatva egy nagy tálba, melyre jön egy kisebb tál, az olvadt csokival. Najó, kezdem előrül.

Hozzávalók 5-6 kis pohárnyi krémhez:
20 dkg étcsokoládé, lehetőleg magas kakaótartalommal (60-70%-os a legjobb)
csipet só
18 dkg szobahőmérsékletű víz (majdneméppencsakhogy'picinyhíjján 2 dl)
20-30 db jégkocka

A csokoládét vágjuk kis darabokra, és tegyük egy kislábosba a szobahőmérsékletű vízzel. Kis lángon melegítsük fel és keverjük, amíg teljesen elolvad benne a csoki. Ekkor tegyük át a kislábost egy nagyobba, amiben kevés víz és a jégkocekák vannak. A csokis lábos alja érjen bele a jeges vízbe. Kezdjük el - szerintem robotgéppel, kézivel - felverni az olvadt csokit. Nem kell magas fokozaton, csak finoman. Pár perc után, ahogy hűl a csokoládé, azt vesszük észre, hogy habosodik. Egészen addig verjük, míg könnyű, mousse-szerű habot nem kapunk. Nos, ez az intuíciónkra van bízva, mikor érzékeljük tökéletesnek, nem szabad túlverni.

A végeredmény egy felhőkönnyű csokoládéhab. 

Ízesíthetjük is, vagy készíthetjük eleve ízesített csokoládéból.

Én tejszínhabot rétegeztem közé, egy csapott evőkanál porcukorral vertem fel a 2 dl tejszínt, így kicsit látványosabb, de önmagában is tökéletes ez a pohárdesszert. Fogyasztható azonnal is, de kifejezetten jót tesz neki néhány óra álldogálás a jégszekrényben.

Itt olvashatjátok a részletes leírást róla, nagyon köszönöm a receptet Kisbogárnak!

(Egyébként én csak 40%-os csokit használtam és tökéletesen működött így is a recept.)

Szilvás csirke (sógor által sütve)

- Mirabelle. Szépen fejlődik, nem? Francia szilva, sárga ringló, jó dzsemnek, bornak vagy csak enni. Szeret itt a partoldalba' , mer' itt nem áll meg a víz, oszt napos helye van. - Kis szünetet tartott. - Késő már az öreglányt átűtetni. 

(Joanne Harris: Szederbor)

 

A hétvége másik étele. A kis szilvafán megérett 4-5 maréknyi gyümölcs, az került bele. Made by sógor, és isteni vót, el is kértem izibe' a receptet. A képen látható vasedény teli volt, ennyit tudtam megörökíteni az utókornak ebből a finomságból. A szilva egyébként elolvad az ételben, csodás szaftot alkotva a húson. Aki szereti a kissé egzotikusabb ízeket, egy-két rudacska fahéjat is dobhat az ételbe.

Ez a lakoma kacsa- vagy libacombból is elkészíthető, sőt szerintem vadhúsból vagy marhából is!

A recept röviden ennyi: Az edényt körbekenjük zsírral vagy jóféle olajjal. A csirkedarabokat besózzuk, kissé borsozzuk. Alulra kerül egy réteg hús, rá egy réteg félbevágott hagyma - sok hagyma, normál méretűek, tisztítás után csak félbevágva -, egy réteg szilva, aztán megint egy réteg csirke, megint hagymadarabok, végül mindennek a tetejére egy réteg kimagozott szilva kerül, kevés cukorral megszórva vagy mézzel meglocsolva. Kapott még 2-3 dl fehérbort, és ment is a sütőbe, alacsony hőfokon cirka 2-3 órára.

Köretnek valami finom rozsos vagy kovászos kenyeret javaslok, s persze muszáj inni hozzá egy-két pohárka pincehideg fehérbort vagy fröccsöt.

No a hegyen lehetett így sütni, mert igazi tábori konyha van. Úszómedansziéval ám... 😅 (Erősen gondolkodtam, hogy haza kéne hozni, valahogy. A medencét, konyha az van.)

A cukkini 3-szor

Tudod van egy zseniális aforizma honfitársaim szervezési képességeit illetően, itt az alkalom, hogy felelevenítsem: „A Paradicsomban angolok a rendőrök, franciák a szakácsok, németek a sörgyártók, olaszok a szeretők és mindent a svájciak szerveznek. A Pokolban viszont németek a rendőrök, angolok a szakácsok, franciák a sörgyártók, svájciak a szeretők és mindent az olaszok szerveznek.”

(Oriana Fallaci)

Gyönyörűek a cukkinik, minden héten veszek pár darabot, mert igazi könnyű nyári zöldség, és nagyon sokféleképpen készíthető. Két olasz receptet hoztam most, és egy maradékhasznosítósat. Azt nem tudom, hogy az olaszok a legjobb szeretők-e a Paradicsomban, de hogy itt a földön nagyon jó szakácsnők (mert hogy az olasz konyha női konyha, a mammák főzőtudománya generációról generációra), az biztos. 😏

Az első egy tekercselt cukkini sonkával, mozzarellával. Tökéletes előételnek is, sör- vagy borkorcsolyának is, de ma mi magában ettük, bazsalikomos paradicsomsalátával. Nyáron az az igazság, nagyon egyszerűen étkezünk, mert pl. nekem étvágyam sincs a nagy melegekben. Meg főzni sincs kedvem órákig a tűzhely mellett álldogálva. Ma még nem volt olyan hőség, be mertem kapcsolni a sütőt.

Hozzávalók 10 tekercshez:
2 db olyan 30 cm hosszú cukkini (a maradékból készíthetünk majd gratent)
2 mozzarella
25 dkg sonka
olívaolaj
zsemlemorzsa

A cukkinik két végét levágjuk, és szeletelővel olyan 3-4 milliméteresre vágjuk hosszában, és olyan szeleteket választunk, amik teljesen szélesek. Olívaolajba mártjuk, majd zsemlemorzsába, és az előmelegített, forró sütőbe tesszük sütőpapíron 20 percre. Ha már kissé megpirult rajta a morzsa, kivesszük, hagyjuk kissé hűlni.

Közben a mozzarellát is szeletekre vágjuk és a sonkát is olyan szélesre, amilyenek a cukkinik. Majd a morzsás cukkinire teszünk a sonkából egy szeletet és a mozzarellából is és felgöngyöljük. Fogvájóval megtűzzük és visszatesszük a forró sütőbe még 10-15 percre.

Nagyon fincsi és könnyű ebéd, vacsora, akármi. Itt a videón meg is lehet nézni az elkészítését.

A második recept is olasz, egy tésztában sült finomság. Ez is előétel, vagy sör- illetve borkorcsolya. Ezt még nem sütöttem meg, de ami késik, nem múlik. Itt a recept és ez is ugyanaz, csak itt a cukkini virágja kerül a masszába. Egyébként egy calabriai recept.

A harmadik ötletem pedig egy cukkini graten. Ami kimarad a fenti tekercseknél, abból el lehet készíteni, plusz persze még szelni kell hozzá cukkinit. Én így csinálnám: kissé besóznám a cukkiniszeleteket, egyrészt hogy levet engedjen, másrészt hogy megpuhuljon. Hagynám állni egy órácskát, aztán kikenném fokhagymával jól a sütőtálat, kivajaznám, beletenném szépen sorban a cukkiniszeleteket, borsoznám, megszórnám szurokfűvel is kissé, és ráöntenék egy olyan keveréket, ami 2 dl tejszínből, 2 jól felvert tojásból és kétféle reszelt sajtból állna: valamilyen olvadós sajtból és parmezán jellegű sajtból. Ezt önteném a sorba rendezett cukkiniszeletekre. Forró sütőben szép pirosra sütném. Hallal, sült csirkével kitűnő lenne.

Hotdog kicsit másképp

Ha asszonytól kérdezik, hogy mi az élet értelme ő szerinte, hát valamit fog válaszolni, mert jobbára engedelmes lények vagyunk, és oly dolgokra is felelünk, melyekről sejtjük vagy tudjuk pedig, hogy értelmetlenek. Hogy mit felel egy nő? Azt mondja például, hogy hát húsvét van most mifelénk, és ha akad liszt és akad tepsi, akkor fonott kalácsot sütünk, és akkor talán ez az élet értelme, ez a szépre, fényes barnára sütött fonott kalács.

(Ancsel Éva)

Inkább csak ötletadónak teszem fel... Tegnap lángost sütöttem ebédre és maradt egy kevés a tésztájából, amit hűtőbe tettem estig. Szépen megkelt, csak nyújtani és formázni kellett, s máris tehettem sütőbe a hotdogokat. A tésztája sima lángostészta: akár ez, akár emez, mindkettő alkalmas az elkészítéséhez. Vagy ez a pizzatészta is jó, végül is egy abszolút alap kenyér-tésztáról van szó. Nyolc virslihez olyan 25-30 dkg lisztből készült kenyértészta elegendő. 

A kidolgozott tésztát hagyjuk kelni, majd gombócoljuk-átgyúrjuk, s újra letakarjuk, kelni hagyjuk. Mikor másodszor is megkelt, vékonyra kinyújtjuk (olyan 0,5 cm vastagságúra), megkenjük mustárral vagy ketchuppal vagy mindkettővel vagy egyikkel sem - ki hogyan szereti a hotdogot aszerint -, s aztán 3 cm széles csíkokra vágjuk. Rátekerjük a virslikre úgy, hogy a megkent rész belül legyen. A kész hotdogokat aztán ismét megkenjük, csak most fokhagymás vízzel (nekem a lángoshoz készítettből maradt), felvert tojással, zöldfűszerrel (oregano, kakukkfű, bazsalikom, majoránna, stb... ízlés szerint) és előmelegített, 200 fokos sütőben megsütjük szép pirosasra-barnásra (már akinek jója sütője ugyi...).

Vacsoraételnek tökéletes vagy sör- illetve borkorcsolyának is.

Tipp: 1: Hagymarajongóknak. Újhagymát is vághatunk nagyon vékony karikákra, s amikor megkentük mustárral, ketchuppal a tésztát, megszórhatjuk vele, s aztán csíkokra vághatjuk, s tekerhetjük. 

2: De készíthetünk egyéni szószt is saját ízlés szerint: chilipaprikásat, szójaszószos-keletiest, joghurtos-paradicsomos indiai fűszerest, stb... ki mit szeret, csak a fantáziánkra van bízva. A szószt adhatjuk mellé is külön kínálva, természetesen.

3: Ha lágy, enyhén édes kalácstésztát használunk, és nem nyújtjuk ilyen vékonyra a tésztát, hanem olyan 1 cm vastagra hagyjuk, akkor egészen hasonló lesz a hagyományos hotdoghoz. 

"Pizza ai funghi porcini", vagyis pizza vargánya gombával

Tudtátok, hogy a Nike elhíresült mondata* egy zen mestertől származik? Ugye nem? Pedig Seung Shan koreai zen mester tanítása volt eredetileg. S mint minden ebben a világban, a reklám és fogyasztás áldozata lett.
Én maradok az eredeti forrásnál. Sem a sport, sem a sportcipők, sem a reklám nem érdekelnek különösebben. Ellenben az értelmes emberek és meglátásaik igen.

Ezt a pizzát egy barátnőm kedvéért teszem fel. Sokszor rendelnek, mert nagyon szeretik, és mert rendelni egyszerű. Pedig elkészíteni is az. No persze azért egy kemence jól jönne hozzá, mert sajnos a sütőben sült pizza soha nem lesz olyan, mint az izzó parázson sült, de megkockáztatom, hogy sok kiszállított társa sem az a kifejezett főnyeremény. Tehát pizzára fel! Nem oly bonyolult, gyakorlat és bátorság kérdése mindössze. Nagyjából... Mert a tészta élőlény. Ma direkt kimértem precíze mindent, de tényleg mindent. S az ebédre készített tészta más állagú lett, mint a vacsorára készített, pedig mindenből azonos mennyiséget tettem bele. Ezért is szoktuk írni, hogy amennyit felvesz, meg hogy érzésre, lyányom. Más szavakkal: Just do it! *.
Gyakorlat, a főzés nem elm(e)élet - a főzés színtiszta gyakorlat.

Hozzávalók egy nagy gáztepsi méretű pizzához:
a tésztához:
20 dkg liszt
0,5 dkg friss élesztő
0,5 evőkanál olívaolaj
1 csipet kristálycukor
1 csapottas teáskanál só
szűk 1,5 dl langyos víz
a feltét:
20 dkg friss vargánya
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
15 dkg gomolya sajt
1 nagy paradicsom
újhagyma zöldje (szezonális)
2. feltét:
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom fele
0,5 dl víz
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
15 dkg gomolya sajt
3. feltét:
1 dl zsírdús tejföl
20 dkg friss vargánya
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
15 dkg gomolya sajt
5 dkg füstölt kolozsvári szalonna
1 mokkáskanál pirospaprika

Az olaszok bizonyára bazsalikomot és mozzarellát tennének erre a pizzára, de én zalai lán vagyok, ezért friss gomolya sajtot tettem rá (a Zalaconál vettem, isteni), és kakukkfüvet.

A gombás pizza nagyon különleges és finom, de szerintem csak igazi gombával az. Igazi alatt az erdei, mezei gombákat értem, és ne gondoljátok, hogy gasztro-sznob vagyok, egyszerűen csak zalai, ahol is csodálatos tobzódásban vagyunk ezekkel a finom erdei és mezei szabadon termő finomságokkal. Vagyis számomra bűn lenne termesztett csiperkével készíteni amikor van más is - bármilyen gombás ételről is légyen szó.

Az első változatban nagyon érződik a vargánya íze. Egyszerű és közvetlen. A második olaszos. A harmadik mondhatni magyaros. (Lenne egy negyedik is: paradicsomszósz, rá tejfel, s aztán a többi, ezt nevezném zalai gombás pizzának.) De mindegyikre egyformán készül a feltét: a gombát nem mossuk, csak megkapargatjuk, szeletekre vágjuk. Kevés olívaolajon, apróra vágott fokhagymával, sóval, borssal, kakukkfűvel jól megpirítjuk. Vagyis: nagy láng, serpenyő, és pirulásig. Időnként megrázzuk s fel-feldobjuk a serpenyőben a gombát, ezzel átforgatjuk, hogy mindenütt süljön, pironkodjon.

A tészta: mindent a dagasztós robotgépbe teszünk és kidolgozzuk a tésztát. (A vízben elkeverjük az élesztőt és cukrot, a lisztet pedig a sóval keverjük el, s végül mindent a robotgépbe teszünk és szép sima, tálfalátólelválós állagúra dagasztatjuk, vagy dagasztjuk.) Kézzel ugyanígy, ha valakinek nincs gépe. Letakarjuk folpackkal a tálat és hagyjuk duplájára kelni. Közben megsütjük a fentiek szerint a gombát (vargánya, galambica, szegfűgomba, őzláb, fekete tölcsérgomba, fenyőalja, stb...) 

Ha a tészta megkelt, a konyhapultot lisztezzük, s a tésztát átgyúrjuk-gombócoljuk, letakarjuk és hagyjuk még 20-30 percig pihenni. A sütőt fullhőfokra begyújtjuk, mert a pizza gyorsan kell süljön. Igazából kemencében 1, azaz 1 perc alatt készre sül, de sajnos házi tűzhelyben ez nem lehetséges, de azért amennyire csak lehet, melegítsük elő a sütőt.

Ha már megpihente a gombócolt tészta is azt a 20-30 percet, sodrófával nyújtsuk jó vékonyra, a széleinél kissé vastagabbra hagyva a tésztát. Az első variációnál csak olívaolajjal locsoljuk meg, s tegyünk rá minden rávalót. A képen az első változat szerepel egyébként.

A második verziónál keverjük ki a paradicsomszószt: sűrített paradicsom, víz, csipet só, csipet cukor s ennyi a szósz, nem több. Ezzel kenjük meg a kinyújtott tésztát, s aztán jöhetnek a rávalók.

A harmadik verziónál a paradicsomszósz helyett pirospaprikával elkevert tejföllel és olívaolajjal locsoljuk meg a tésztát, s aztán a többi rávaló következik.

Mind nagyon finom. A sorrend mindig: tészta, szósz, sajt s aztán a többi feltét.

Nagyon forró, előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük.

Ez a tésztamennyiség egy nagy, gáztepsi méretű pizzához való. Ha közepest készítenénk, ahhoz elég 15 dkg liszt is, arányosan kevesebb hozzávalóval.

Sárgaborsó gulyás

Mert hallottam este, a piacon,
míg dolgozott a nedves agyagon
a fazekas, hogy sóhajtott a sár;
„Ne durván, testvér, kérlek, nagyon fáj!”

Omar Khajjám (Nisápúr, 1048. május 18. - 1131. december 4; perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász) 

Tavasz ide vagy oda, ma setét, esős délelőtt volt. Nem volt kedvem piacra menni, körülkémleltem hát összes termeimet. S leltem egy zacskó sárgaborsót. A főzeléket nagyon nem szeressük, így gulyást főztem belőle. Megállapítást nyert, hogy ilyet máskor is elkövethetek, s legalább eszünk majd ebből a nem túl kedvelt hüvelyesből is kicsit többször, mert ebben a formában abszolút fogyasztható. (És... Nem csak a levest készítettem én, de a tálat is. Na jó "kis" segítséggel. 😏 Kicsit csálé, kicsit ollan amilyen, deazenyém.)

Hozzávalók 6 főre:
40 dkg sertéslapocka
30 dkg sárgaborsó
10 dkg húsos füstölt szalonna
1 szál fehérrépa (5-10 dkg)
1 nagyobb szál sárgarépa (15-20 dkg)
1 kis darab zeller (kb. 5 dkg)
1 nagyobb fej vöröshagyma (kb. 10-15 dkg)
2 nagyobb gerezd fokhagyma
1 evőkanál zsír
2 teáskanál pirospaprika
1 nagy babérlevél
1 teáskanál köménymag és
1 teáskanál koriandermag mozsárban frissen összezúzva
1 mokkáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
só, frissen őrölt bors
2 nagy karika citrom

A sárgaborsót beáztattam. A hagymát apróra vágtam és egy nagy, 4 literes fazékban a zsiradékon kevés sóval üvegesre pároltam, a szintén apróra vágott fokhagymával együtt. A párolásnak valamikor a közepe táján a kis hosszúkás darabokra vágott szalonnát is a hagymákhoz adtam, s addig sütöttem őket együtt, míg a szalonna is megsült. Ekkor hozzáadtam a kisebb kockákra vágott lapockát is, és nagy lángon átpirítottam mindezt a hús fehéredéséig. Kis vizet aláöntöttem, és beletettem a pirospaprikát, a köményt és a koriandermagot is. Még kevés vizet aláöntöttem, sóztam-borsoztam és pörköltszerűen majdnem puhára főztem a húst fedő alatt.

Közben megtisztítottam és karikákra vágtam a zöldséget is. Mikor majdnem puha volt a hús, felöntöttem bőven vízzel, beletettem a sárgaborsót is, a zöldségeket is, fűszereztem kurkumával, gyömbérrel és a borsó puhulásáig főztem. A végén a két citromkarikát is hozzáadtam, s még pár percig főztem, míg a citromnak kioldódott az íze, savanykája.

Chilit feltétlenül kínáljunk hozzá.

Padlizsán sarma (hússal töltött padlizsántekercsek)

A Boszporusz látványa valamiféle metafizikai jelentést hordozhat, talán azért van, hogy az isztambuli lakásokban a tengerre néző ablak olyan jelentőséggel bír, mint a dzsámik Mekka felé néző imafülkéje, a mihráb (vagy a templomokban lévő oltár és a zsinagógákban álló mizrah), és ezért néznek a nappaliban álló fotelek, díványok, székek és ebédlőasztalok mindig a szoros felé. És ha valaki, aki ismeri ezt a szenvedélyt, a Márvány-tenger felől érkezik Isztambulba, annak a város is olyannak tűnik, mint millió egymást keresztező mohó tekintet, amely az ablakokból a hajókat és a Boszporuszt kémleli.

(Orhan Pamuk Nobel-díjas török író: Isztambul)

Szép padlizsánokat vettem. És ha már törökparadicsom, akkor a legjobb névadó otthonában receptet keresni hozzá. (A törököknek zseniális padlizsános receptjeik vannak.) A sarma azt jelenti: töltött, tekercs(elt). Lehet káposztalevél, szőlőlevél, karalábélevél, cukkini, padlizsán, egyszóval bármi, amibe tölteni lehet. Jellemző az egész Balkánon, de tovább kelet felé is az arab vidékeken. Ezt az ételt készítvén egyértelművé vált, amit eddig is sejtettem: a töltött káposztánk bizony török étel. :)

Ezt a videnyót találtam, és milyen jó hogy vannak már ilyenek, és milyen jó hogy kipróbálni a legbiztosabb mégis egy receptet. Ugyanis úgy jártam, hogy hittem a hölgyeknek és nyersen tettem én is bele a krumplit. Hát elő kellett volna főzni, mert nyers maradt, úgyhogy mikor kivettem a sütőből az ételt, külön ki kellett szednem a kis burgonyákat és fedő alatt külön még megpárolni. Szóval: az a biztos recept, amit kipróbáltál. Egyébként a padlizsán salmába nem jár automatice a krumpli, az alaprecept csak a tekercsek paradicsomos szószban, és rizst vagy bulgurt kínálhatunk hozzá, plusz finom friss laposkenyeret.

Hozzávalók 4 főre (20 db sarmához):
2 nagy duci padlizsán vagy 3 kisebb
a töltelékhez:
80 dkg darált hús (marha, de én sertésből csináltam)
2 újhagyma zöldjével együtt
1 kisebb fej vöröshagyma reszelve (6-8 dkg)
1 nagy gerezd fokhagyma reszelve
só, frissen őrölt bors
1 mokkáskanál római kömény (az enyémben magyar kömény van 1 mk.kanálnyi plusz 1/4 mk.kanálnyi római kömény)
1 teáskanál kakukkfű
1 teáskanál sűrített paradicsom
1 kisebb csokor petrezselyemzöld aprítva
1 tojás
4 cl víz
a többihez:
kb. 2-3 dl olívaolaj vagy hidegen sajtolt repce vagy szőlőmagolaj
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom
1 teáskanál édes anna
1 teáskanál pirospaprika
2,5 dl víz
só
1 csapott teáskanál kristálycukor
2 nagy vagy 3 közepes friss paradicsom
2 hegyes erős zöld paprika
és előpárolt újkrumplik ha valaki így kompletten készítené

Nekem ez a sütőtálam jó nagy, 30 cm átmérőjű, így a burgonya is belefért, de ha kissebb tálunk van, készítsük krumpli nélkül.

A padlizsánokat megmossuk, a szárukat levágjuk és hosszában 0,5 cm-nél nem vastagabb szeleteket vágunk belőlük. Egy serpenyőben minden sütésnél kb. 2 evőkanálnyi olajat hevítünk és a padlizsánszeleteket mindkét oldalukon pirosra-feketésre sütjük. Jól lecsepegtetjük, mikor kivesszük őket egy tálba.

A darált húst megfűszerezzük, kézzel alaposan összedolgozzuk. (Nem minden recept ír tojást bele, el is hagyható.)

A paradicsomokat kockákra vágjuk, a paprikákat karikákra.

A padlizsánszeletekbe kis hengerformájú hústöltelékeket göngyölünk. Ami olaj a padlizsános tál alján maradt, azzal kikenjük a sütőtálat. A legszélét körben megszórjuk a paradicsomkockákkal, majd körben elrendezzük a padlizsán sarmákat. Középre megint paradicsomkockák jönnek és a zöldpaprika tetszés szerint körbe rendezve.

A sűrített paradicsomot kikeverjük a vízzel, a darált paprikával (édes anna) és az őrölt pirospaprikát is hozzákeverjük némi só és cukor társaságában. Ezt öntjük a padlizsántekercsekre illetve alájuk.

Előmelegített, 180 fokos sütőben 40-50 percig sütjük.

Egyszerűen pazarfinom. Újabb recept került a házi kedvencek listájára. Sokszor fogom még készíteni. Egyébként szerintem ez az étel cukkinivel, szőlőlevéllel is isteni lehet. A legközelebb szőlőlevélbe göngyölöm, úgy készítem majd el. Világbajnok étel.

Sütőben sült káposztaszeletek

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

(Kányádi Sándor)

Sütöttem már csirágot, zöldbabot is így sütőben fűszerekkel, és most a káposzta volt soron. Finomak voltak ugyan, de kissé rágósak, legalábbis az én ízlésemnek. (Legközelebb kissé előfőzöm őket. Szerintem kell, pár perc mindenképpen. A káposztának is, a zöldbabnak is.) Mindenesetre jó alternatívája a sima főtt zöldségeknek, amiket - valljuk be - senki sem szeret igazán. Bármely módszer érdemes a kísérletezésre, ami változatosabbá és ízletesebbé teszi a föld színes ajándékait.

Hozzávalók:
káposztaszeletek
fűszerek ízlés szerint: köménymag, édesköménymag, fokhagyma-granulátum, szárított görögbazsalikom, só, bors van az enyémen
és olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj vagy szőlőmagolaj

A káposztát úgy vágjuk 1-2 cm vastag szeletekre, hogy a torzsájánál egyben maradjon. Olajjal megkenjük mindkét oldalát alaposan, és szintén alaposan fűszerezzük. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.

Ma karfiolt sütök majd, de elő fogom főzni kissé. Meglátjuk.

A csirág tökéletes sütve, mint például ebben az ételben. Ha jól emlékszem, az egyik kedvencem lett a spárgás ételek kategóriájában, isteni. És amúgy is itt van már a szezonja.

GRILL szez ON

Hamarosan itt a nyár, s vele a szabadban lét minden öröme. Köztük a grillezésé, aminek a szezonja már el is kezdődött, hiszen nagyon szép tavaszunk van idén.

Mindig is rajongtam a főzés és sütés ősi módszereiért. Szerintem össze sem lehet hasonlítani a zárt modern konyhák, a fémszínű eszközök és mérőműszerek laboratóriumi sterilitását sugalló környezetét a természet elemeinek intenzitásával. A helyeknek bizony szellemük van. Egy környezet lehet inspiráló, vagy lehangoló.
Biztosan nektek is vannak kedvenc városaitok vagy vidékeitek. Számomra például Oaxaca egy olyan hely, ahova egyszer szívesen elmennék.

Oaxacában tudják, hogyan főzzünk kőlevest, hogy nem minden sírhalom, ami annak látszik és a halottak néha feltámadnak. Oaxacában minden lehetséges.

Joghurtos török padlizsánsaláta

Néha azért én is olvasok híreket. Most éppen azt, hogy Romániában már milyen komoly a kanyarójárvány, sőt, átlépte a határokat is. 

Általában az alternatív medicinát alkalmazom és preferálom, de nem fanatikusan. Vannak a modern orvoslásnak is eredményei, kifejezetten előnyös alkalmazási területei: például a traumatológia, amikor hirtelen, gyorsan kell beavatkozni - vagy történetesen a vakcinák, amik embermilliók életét mentik és mentették már meg. Én felnőttként, 21 évesen kaptam el ezt a veszélyes betegséget, mert volt anno pár évfolyam, akik rossz szérumot kaptak gyerekkorukban, és pont benne voltam. Három vagy négy hétig nyomtam az ágyat, és volt két éjszakám, amikor éreztem hogy nem biztos, megérem a reggelt. És örülhetek hogy semmilyen szövődmény nem maradt vissza: például meg is vakulhattam volna. Szóval ez nem játék. Megértem, hogy azok a szülők is a legjobbat akarják, akik nem adatják be a védőoltást, de érdemes elgondolkodni, hogy mi is az a legjobb. Hogy valóban látják-e, mi válik javára gyermeküknek, vagy éppen csak saját megszállottságukat akarják igazolni?

Gyönyörű ákciós padlizsánt vettem. (Lassan már vadászatnak kéne neveznem az alapanyag-beszerzést, amilyen árak vannak... 😌)

Szerintem padlizsánból a törökök készítik a legzseniálisabb ételeket. (Elnézést az erdélyiektől, ez csak a személyes ízlésem, nem kőbe vésett kijelentés. 😍) Az imám elájultnál istenibbet el sem tudok képzelni, ahogy salátából sincs ennek a krémes-joghurtosnak párja, és én kencéből is bizony a baba ganush-t szeretem a legjobban - ami lehet hogy nem egészen török eredetű, de arab, az biztos.

Ennek a salátának a legnagyobb titka a krémes, sűrű joghurt. Enélkül hozzá se kezdjünk, és ez nem túlzás. 😏 Ha hozzájutunk vagy török, vagy görög joghurthoz, ami jó minőségű, akkor nincs gond, de ha nem, akkor egy kis macera van vele, de megéri. Én úgy állítottam elő, hogy 7 dl natúr joghurtot (amit a Zalaco-nál vettem kimérve és finom, selymes) és 1 dl tejszínt összekevertem, és egy éjszakára hűtőbe tettem kicsöpögni: vékony, de sűrű szövésű pamutanyagot teszek egy nagy szűrőbe, azt pedig beleállítom egy fazékba. Minél tovább hagyjuk a szűrőkanálban, annál sűrűbb lesz a kész joghurt. Általában olyan 8-12 órán át csepegtetem. Ha van itthon mascarpone, akkor csak a joghurtot csöpögtetem, és a kész, sűrű joghurthoz keverek 1 púpos evőkanál mascarponét, mert a görög és török joghurt nem csak attól olyan krémes, hogy sűrű, de attól is, hogy van zsírtartalma, ami a magyar joghurtokról nem mondható el. Ezért ezt pótolni kell vagy tejszínnel az elején, vagy mascarponéval a végén. (Zalzikihez is mindig ilyet készítek.)

Hozzávalók 4 főre:

3 nagyobb padlizsán
2 gerezd fokhagyma
2 csokor petrezselyemzöld
só, frissen őrölt bors
1/2 mokkáskanál őrölt római kömény
1 mokkáskanál őrölt koriander
olívaolaj
citromlé
7 dl natúr joghurt + 1 dl tejszín kicsepegtetve
vagy 4 dl görög vagy török joghurt

A sütőt előmelegítjük a legmagasabb fokozatra. A padlizsánt felkockázzuk, olyan 2-szer 2 cm-es kockákra. A nagy gáztepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral, és a kockákat eloszlatjuk rajta úgy, hogy előtte a sütőpapírt kissé megolajoztuk. Majd gyengéden sózzuk, borsozzuk a padlizsánt, és mehet is a jó forró sütőbe. Ennek a salátának, sőt, általában minden padlizsános ételnek a titka az, hogy jó feketésre kell sütni a padlizsánt. Tehát addig sütjük, amíg szép színt kapnak a kockák. Ha készen van, kivesszük, s hagyjuk teljesen kihűlni.

Közben elkészítjük a többit: a sűrű joghurtot elkeverjük a felaprított petrezselyemzölddel, a mozsárban porrá őrölt fűszerekkel és a zúzott fokhagymával, s némi sóval. A kihűlt padlizsánkockákat végül beleforgatjuk, s olyan 2-3 órára hűtőbe tesszük, hogy összeérjen. Tehetünk a joghurtba egy kevés citromlét már a készítéskor is, de nem feltétlen muszáj, lehet tálaláskor is kínálni hozzá, és a tetejét még meglocsolhatjuk olívaolajjal is.

Isteni friss lepénykenyérrel, de én sült krumplival is imádom. Ez a saláta grillezett cukkinivel is pazar lehet, és nyáron friss mentát is tehetünk bele.

Bresaola házilag (olasz érlelt marhasonka)

Ha előbb jön szembe velem ez a videó, meg is csináltam volna húsvétra, mint különlegességet. A bresaola egy nyers, nem füstölt, érlelt olasz marhasonka. Készíthetünk belőle carpaccio-t is, tölthetjük mozzarellával vagy fűszeres ricottával, stb... (Azért majd ha olyan helyen járok, ahol látok szép marhahúst, veszek majd és egy kisebb darabot elkészítek próbaképpen.)

Hozzávalói 1 kg marhahús, 7 borókabogyó, 2 babérlevél összetörve, 3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál friss kakukkfű (vagy fél tk. szárított), 2-3 kb. 5 cm-es ágacska friss rozmaring, kb. 3 liter vörösbor, annyi olívaolaj, amennyi ellepi, s a második fázishoz 4-5 ek. tengeri só, muszlinanyag.

A húst a fűszerekkel és annyi vörösborral, amennyi ellepi, egy olyan edénybe tesszük, amire egy lenyomó szerkezetet is tudunk tenni, hogy a hús a bor alatt maradjon. Tetejére fél cm-nyi olajat öntünk, hogy légmentes legyen. Érleljük két hétig, majd kivesszük a pácból, és alaposan besózzuk. Muszlinba tekerjük, átkötjük és hűvös, szellős helyen fellógatva 2-6 hétig érleljük. Hűtőben is lehet, a videó szerint. Hajszálvékonyra szeletelve fogyasztjuk olívaolajjal, friss vagy pirított kenyérrel, jóféle vörösborral, olajbogyóval, pamezánnal, frissen tört borssal, fügével, stb... 

Szerintem vadhúsból is kipróbálható.

Aztán itt van a sertéshúsból készülő capicola, ez is nagyon finom lehet. Itt a pontos recept. (De találtam itt chorizo receptet is.)

És ez pedig a tradicionális pancetta készítési módja. A fűszerek leírása itt.
Ez pedig a River Cottage videója a házilag készült prosciutto stílusú sonkáról.

Búzahús (szejtán) készítése

Salomon úr elmeditált rajtam.
- Erős magában a humanista érzék fiam, ami bizony sok fájdalommal is jár. Ez a lelki intelligencia egy igen ritka formája, úgy is mondhatni, hogy ösztönös rokonszenv az emberiség iránt. Hajdan kiváló misszionárius lehetett volna magából… azokban az időkben, amikor még megették a hittérítőket.

(Émile Ajar)

Ma vettem kenyérsütéshez sikért, s ha már... akkor készítettem egy kis adag szejtánt vagyis búzahúst. Böjtidőszakban jól jön, meg amúgy is érdekelt, milyen az íze, állaga, hogyan lehet felhasználni. 

Nem is bonyolult, és nem is időigényes elkészíteni, s ugyanúgy használható, mint a hús, vagyis lehet rántani, sütni, ragukat csinálni belőle, vagy akár darálni is. Stohr Gréta videója alapján csináltam, köszönetem ezúton is.

Hozzávalók 2-3 főre (ha rántani szeretnénk, akkor 2 főre, ha ragunak készítjük, elég 3-4 embernek is):
10 dkg sikér
1 mokkáskanál só
1 csipetnyi szódabikarbóna
2 dl langyos víz, és
a főzővízbe jó adag só, ugyanúgy, mint a tésztafőzésnél

Tegyünk fel sok vizet forrni bőven sóval vagy zöldségleves-kockával. 

Közben a sikért alaposan elkeverjük a sóval és szódabikarbónával, és ha fűszereznénk is, azokkal is, mert ha víz éri, azonnal gumiszerűen összeáll. Vagyis akkor már nem lehet eloszlatni benne sem a sót, sem a fűszereket. Szoktak hozzáadni vegetát, vagy fokhagyma-granulátumot, vagy zöldfűszereket vagy bármilyen más fűszerőrleményt is, tetszés szerint ízesíthető. (Én leveskockás vizet adtam hozzá, és abban is főztem ki egyébként.)

Tehát szárazon alaposan elkeverünk mindent, s hozzáadjuk a vizet, amivel összedolgozzuk. Kis gumiszerű labdacsot kapunk. Lehet kevesebb vagy több vizet is hozzáadni, de van egy mennyiség, aminél többet amúgy sem vesz fel, szóval nem tudjuk túl hígra vagy lágyra készíteni. Ez a 2 dl a körülbelüli maximum mennyiség. A szódabikarbóna kissé lágyítja, kis buborékok lesznek benne, nem lesz annyira összeállósan gumiszerű, ha teszünk bele.

Majd a forrásban lévő vízbe tesszük, s főzzük 5 percig. Néha megforgatjuk. Aztán kivesszük, és körülbelül 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk (így mikor elkészül, olyan szelet-hús vastagságú lesz, amit akár panírozni is lehet), és visszatesszük főni a forrásban lévő vízbe még 10 percre. Néha ezeket a szeleteket is átforgatgatjuk. Jó nagy fazekat készítsünk oda, sok vízzel, mert olyan, mint a tüdő: kidagad a fazékból. :)

Amikor elkészült, szűrőbe öntjük, s hagyjuk teljesen kicsepegni. De hideg vízzel át is öblíthetjük, mert akkor teljesen ki is tudjuk nyomkodni, és nem marad benne fölös folyadék. Ez sütéskor nem egy hátrány, mert nem fog fröcsögni majd az olaj.

Alaposan összeugrik a vastagsága - ahogy írtam fentebb -, olyan vékony lesz, mint egy szelet sütnivaló hús. Egyből felhasználható, de el is tehető másnapra vagy későbbre, állítólag 1 hétig is eláll hűtőben, ha a főzővizében tesszük el. S így nem is szárad ki.
Ha kockákat szeretnénk belőle, mert mondjuk "pörköltet" készítenénk belőle, akkor vágjuk dupla vastagságúra a szeleteket.

Pácolható, darálható, stb... Bárhogy felhasználható. Nekem ízlik, sokkal jobb, mint a szója. Azt még vega koromban sem ettem, nem jött be. Ez viszont igen, mert nagyon jól helyettesíti a húst. Bő fehérjeforrás, tartalmaz vitaminokat is, pl. a teljes B vitamincsaládot, ha jól rémlik. 

Ebből a 10 dkg sikérből 30 dkg szejtán lett. Vagyis nem is elvetemülten drága, sőt. A többi bio-vegán-paleo és egyéb cuccokhoz képest nagyon olcsó.

Holnap brassóit csinálok belőle. Kíváncsi vagyok. :)

Camambert krém (obatzter)

Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait.

(Márai Sándor: Március)

Ma már volt a piacon medvehagyma. :) Ezt a receptet Évinél láttam meg, és nagyon tetszett. Nem ismertem, pedig egy közismert krém, mint nálunk például a körözött.

Hozzávalók személyenként:

• 1 camembert sajt
• 4 dkg szobahőmérsékletű vaj
• só
• 4 nagy medvehagymalevél
• 4 dkg érett márványsajt vagy bármilyen kéksajt

A camembert kalapját éles késsel levágjuk, a belsejét kiskanállal kikaparjuk. Hozzáadjuk a vajat, kéksajtot, sót, apróra vágott medvehagymát és villával teljesen krémesre alakítjuk, majd visszatöltjük a kivájt helyre.

Pirítóssal tálaljuk. Amúgy nagyon látványos lehet egy svédasztalon, remek partifogás is. Gyakorlatilag bárhogyan ízesíthető, kedvünk, hangulatunk szerint. Nekem sokkal jobban ízlik, mint a sült camembert.