Mélyzengésű, dús sütemény.
Éjsötét, tápláló tél-étel.
Szájnak ingere, fognak gyönyöre.
Ki mondta, hogy a költészet csak szavak tengere?
Isteniség, na. Tömörgyönyör. Extracsokis. Extramagos. Minden falat... tökéletes.
Olasz sütemény Umbriából. A neve magyarul annyit tesz, hogy "borsos kenyérke". Hamar elkészíthető, és a legfinomabb pár naposan, vagyis jót tesz neki, ha van ideje összeérni. Azaz ideális karácsonyi édesség, mert elkészíthetjük akár 2 héttel az ünnep előtt is.
Hozzávalók:
5 dkg liszt
5 dkg holland jó minőségű kakaópor
25 dkg dió
20 dkg étcsokoládé
25 dkg méz
10 dkg mandula
10 dkg mogyoró
5 dkg (ha van, akkor kandírozott) narancshéj kockázva vagy reszelve
1 dl fehérbor (lehet édes, félédes vagy muskotályos is)
frissen őrölt bors
egy csipet (késhegynyi) só
A magvakat erősebb nylonzacskóba tesszük, és sodrófával vagy húsklopfolóval durvára vagy törjük. Vagy cutterben aprítjuk, még egyszerűbb. Az aszalt gyümölcsöket apróra vágjuk. Egy tálba tesszük a magvakat, aszalványokat, hozzáadjuk a lisztet, kakaóport, sót is. A csokit felolvasztjuk a tűzhelyen a mézzel és a borral, majd ez is megy a többihez. Alaposan megborsozzuk és jól összekeverjük az egészet. Szilikonos papírral kibélelt tepsibe lapogatjuk a masszát (vizezett kézzel könnyebb, nem ragad), és előmelegített, 120 fokos sütőben kb. 50-60 percig szárítjuk-sütjük.
Eredetileg kis kenyérformákra alakították - innen is a neve, vagyis akinek így szimpatikusabb, készítsen a masszából 4-5 kenyérke formát, így tegye nagytepsire és sütőbe. Ekkor a sütési idő lerövidülhet, mivel nem egyben van az egész tömege a sütinek, vagyis elég lehet 30-40 perc is.
A kész süteményt egy-két nap elteltével szépen lehet szeletelni.
(Én ánizsmaggal ízesítettem bors helyett, mert imádom az ízét és olyan kevés sütiben használjuk, és ebben szuperül működött.)
A fiatalság örök lángjában égünk. Legjobb esetben is úgy tekintünk öregjeinkre, mint fogyatékosokra. Csakúgy, mint a gyerekeinkre. Pedig ez a két kor az, amely közel van a szentséghez. Közel lehetne. És mesélhetne.
Mintha az élet egyetlen és elfogadott formája az őrült mókuskerék-cselekvés lenne. Mintha szemlélődő, lassú, meditatív élet nem is létezne. Talán már nem is létezik.
Emberek, olvassatok az ifjú Lin-csi vándorlásairól. Vagy hallgassátok a bölcs, öreg Lin-csit...
Ha karácsonyillatú és ízű sütire vágyunk, tökéletes választás. Eredetileg muffin recept, de tegnap így egyben, tortaformában sütöttem meg. Ha kissé ki is díszítjük, szívből ajánlom majd a fenyőünnepre is. Nemcsak azért mert finom, hanem mert nagyon egyszerű és gyorsan elkészíthető sütiről van szó, ami az ünnepekre való készülődést megkönnyítheti. Nagyobb családokban lehet duplázni is, mert igen gyorsan fogy. :)
Hozzávalók 12 muffinhoz vagy egy közepes tortaformához:
15 dkg liszt
25 dkg sütőtökpüré (főtt vagy sült sütőtök pürésítve)
1 púpos teáskanál sütőpor
1 tubus cukrozott sűrített tej (170 gr.)
5 dkg olvasztott vaj + valamennyi a forma kikenéséhez
2 kicsi vagy 1 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só
5 dkg barna vagy világos nádcukor
1 és 1/2 csapott teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
vagy:
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
1/2 mokkáskanálka frissen reszelt szerecsendió
1/2 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér
1/2 mokkáskanál őrölt kardamommag
vanília kivonat vagy por.
A tortaformát kivajaztam és liszteztem. Előmelegítettem a sütőt olyan 160 fokra. A liszthez adtam a sót, fűszereket, sütőport és jól elkevertem, majd ehhez jött a felvert tojás, a sütőtökpüré, a sűrített tej, cukor, olvasztott vaj. Csak fakanállal jól összekevertem. Körülbelül 25-30 percig sütöttem. Lehet tűpróbázni, megsült-e. A püré miatt kell kicsit hosszabban sütni, a nedvességtartalom miatt.
Kedves párom nem annyira sütőtök rajongó, de úgy kapásból 3 nagy szeletett megevett belőle.
Meghalok én is. Meghalsz te is. Meghal a fa is, a macska, a virág is. Meghal a nap, még a fekete lyuk is. Meghal minden, ami él. Múlt idők csillagporából vagyunk, múlt idők csillagpora leszünk. De addig is.
Élni jár belénk a lélek.
A sütőtököt nagyon szeretem. Csodálatos zöldség, annyi mindent lehet belőle készíteni. Variálhatóságának csak ötleteink végessége szabhat határt.
No és igen. Tudom, mindig jövök a kis kompótjaimmal. Sajnálom. De imádatom a kompótok iránt nem csökkent az évekkel. Szóval, aztán sütőtökből kompótot főzetetek-e már? :))
(Amúgy csak megjegyzem, ami az olaszoknak a panna cotta vagy más hasonló könnyű desszert, az nálunk a magyar konyhában szerintem a kompót.)
Hogy őszinte legyek, a kompót is egy olyan műfaj, amit nem recept alapján főzünk, hanem hangulat szerint. De vannak azért betartható tanácsaim.
Először mindig a levét tesszük fel azután, hogy megtisztítottuk és összekészítettük a belevaló gyümölcsöket. Nagyjából igyekezzünk csak annyi vizet feltenni a tűzre, amennyi majd épp ellepi a belevalókat. Ezért érdemes összekészíteni a gyümölcsöket, mert akkor látjuk a mennyiséget.
Cukrozzuk és fűszerezzük a vizet. Kellően édesnek kell lennie. Használhatunk cukrot, mézet, nyírfacukrot vagy édesítőszert is. Ezt ellensúlyozandó, savanyítani is kell a szirupot, tehát citromlét is adunk hozzá. Vagy fanyar narancs levét, vagy grapefruit levét, de nagyon finomak a borral savanykásított kompótok is. Hogy a két íz: az édes és a savanyú jól kiemelődjön, sót is kell a kompótlébe tenni. Mindig egy kicsit többet, mint amit egy csipetnek gondolunk. Sokszor csak az a tényleg "még egy csipetnyi só" hozza ki egészen a gyümölcsök és fűszerek ízét. Tehát fűszer is kell a lébe. Ezt gyümölcstől függően variálhatjuk. A gyömbér, a csillagánizs, a kardamommag, a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, a boróka, az ánizs, a citrom vagy narancshéj mind mind illenek a kompótokba. De mondhatnám a vaníliát is, vagy egy-két zöldfűszert is, mint a bazsalikom, rozmaring, citromos kakukkfű, stb.
Tehát a levet hagyjuk körülbelül 10 percig forrni, hogy a fűszerekkel együtt összeálljanak benne az ízek. A megtisztított és darabolt gyümölcsöt csak ezután tesszük a lébe, és csak éppen 1-2 percre, hogy a ressenősségük épp csak eltűnjön. Ezután azonnal hidegvízfürdőbe állítjuk a mosogatóba, hogy gyorsan lehűljön, mert ha nem tesszük ezt meg, a gyümölcsök túlpuhulnak a sokáig forró lében.
Vannak olyan gyümölcsök, amiket csak akkor szoktam a kompótlébe tenni, amikor már kézlangyosra hűlt: például a málnát, ribizlit, áfonyát.
Amikor hűl a kompót, akkor mindig kóstolom, mert ilyenkor még lehet pótolni, ha valami hiányzik belőle: cukor vagy savanyúság, vagy só.
Amikor langyosra hűlt, és beállítottam az ízét is véglegesen, hűtőbe teszem. Kitűnő könnyű desszertnek is, de húsok mellé is fantasztikus. Ha pedig jól behűtött pezsgővel vagy borral kissé felöntjük a jól behűtött, ízeiben igazán összeért kompótot, csodálatos gyümölcskoktélokat is ihatunk.
A sütőtökhöz jól illik a nádcukor, a méz, a fahéj, szegfűszeg, vanília, csillagánizs, kardamommag, szegfűbors, a narancs vagy citromlé, a fehérbor. Főzhetjük kicsit tovább, mint a gyümölcsöket, olyan 4-5 perc elég neki.
Tálalhatjuk egy kifaragott tökhéjban is, ha netán halloween partira készülne. :)
A
teremtés eredeti állapotában, az Édenkertben, a növények őrizték a
világ spiritualitásának leggyengédebb és legillanóbb olajait. Minden
növény tulajdonképpen géniusz, vagyis angyal, s ezt a kis daimónt
alakjáról, vagy színéről, vagy virágáról, vagy gyümölcséről is
felismerhetem, de nem közvetlenül, hanem csak absztraktul, ahogy a szem
valamit fel képes ismerni. Közvetlenül az élő növényről csak az orr
szerezhet tapasztalatot, mert a legmélyebbet benne az élő olaj mondja
meg. Az illat a növényi lény titka. Gyermekkoromtól fogva sétáimon a
növényekkel úgy ismerkedtem meg, hogy levelüket letéptem, ujjammal
eldörzsöltem, és hosszasan szagolgattam. Ezt még ma is megteszem, de már
nem találok idegen szagot. Ismerem a mentát, a kakukkfüvet, a bürköt,
az ezerjófüvet, a rozmaringot, a bazsalikomot, a zellert, az achilleát, a
krizantémumot; ó, a babért, és ismerem őt is, szívem legkedvesebb kis
tündérét, a bűbájos levendulát.
(Hamvas Béla: A bor filozófiája)
Ki mondta, hogy egy felnőtt nem játszhat? :)
Rákaptam a kekszekre. Pedig az elmúlt majd' fél évszázadomban egyáltalán nem ettem, valahogy kimaradt. Talán mert nem vagyok nassolós típus. És a keksz számomra átmenetet képviselt a normális sütemény és a nem normális sütemény között. A normális sütemény extrahaboskrémes, a nemnormális pedig mondjuk a kakaós csiga, amiből néha - már amikor kevésszer kóstoltam - megpróbáltam kienni a csokitölteléket, de sosem sikerült, mert a tészta folyton útban volt. Na, a keksz pedig valahol a senkiföldjén termett.
Aztán mostanság rájöttem, hogy ha desszertre vágyom, egy-egy keksz éppenpont elég ahhoz, hogy érezzem, ettem valami édeset. Meg fagyis vagyok... a fagyi mindig aktuális: reggel, délben, este, télen, nyáron, akármikor. És a keksz meg a fagyi egész jó páros. :)
Rendeltem is mintázókat, gondolván ha már nagyiparilag fogok eztán a gyártásba fogni, hát adjuk meg a módját. Tóth Lóránt fafaragó készítette nekem, amit nagyon szépen köszönök innen is. :)
Egyébként kekszet sütni, és mintázni éppen olyan, mint gyerekkorunkban a nyomdajáték volt. Hihetetlenül élvezem. :))
A száraz hozzávalókat (a virágok nélkül) keverjük össze egy tálban, majd az apróra kockázott hűtőhideg vajat morzsoljuk el a lisztkeverékkel. Adjuk hozzá a tojást, a citromlét és az illóolajokat is, valamint a levendulavirágot is. Ha lágy lenne a tészta, kevés lisztet adhatunk hozzá, ha nehezen állna össze, akkor még egy kevés citromlét. Gyúrjuk tésztává, majd folpackkal becsomagolva tegyük a hűtőbe egy órácskára.
Lisztezett deszkán nyújtsuk 2 mm vastagra, szaggassuk ki és mintázzuk. Tegyük sütőpapírral bélelt tepsire, és előmelegített, 170-180 fokos sütőben süssük 5 percig.
Ha kihűltek, gőz fölött olvasztott fehércsokoládéval ragasszunk össze a kekszeket, vagy csak mártsuk bele az alját.
Nagyon különleges ízű, egészen extra keksz, csokival meg a "luxury" kategória.
* Figyelem! Csakis kizárólag 100%-os, eredeti, nem műanyag illóolajat használjunk!
Ha valaki kevésbé levendulásra készítené, csak virágot tegyen a kekszbe. Ha nincs citrom illóolajunk, a reszelt citromhéj tökéletesen megfelel.
A kukoricaliszt aránya elmehet egészen 1/3 arányig is szerintem.
Sok évekkel ezelőtt, hol voltunk, hol nem voltunk, de volt egy házacska a Balatonnál, a Tűhegyen még jóval innen, de Badacsonyon túl, a villanyoszlopnál a kanyar után, egy szép szőlőben. Ennek a pici házikónak a szintén pici konyhája roppant egyszerűen volt felszerelve.
Mégis mindent meg tudtam csinálni benne. Akkor jöttem rá, mennyi sok fölösleges kacatot halmozunk fel az évek során. A konyhában is, meg másutt is. Emlékszem akkor meg is fogadtam, hogy nem bővítek, nem veszek csábító kütyüket. Be is tartottam, csak a legszükségesebb eszközeim vannak ma is. A konyhában is, meg másutt is.
A cobbler egy amcsi sütemény, ami a brownie-hoz hasonlóan egyszerű, de elképesztően finom. És ami a lényeg: gyümölcsös. Mert késő tavasztól ősz végéig, amíg érnek a finomságok a fákon, bokrokon, levelek alatt, szeretek idénynek megfelelő desszerteket készíteni. És a cobbler az egyik legjobb választás ehhez. Pillanatok alatt össze lehet dobni, és mindig isteni. Főleg ha még egy-két gombóc vaníliafagyit is teszünk mellé a tálalásnál.
Hozzávalók egy normále sütőtálhoz A gyümölcsös réteghez:
1 kg szilva (magozva 80-90 dkg)
3-4 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint és lehet sötét vagy világos nádcukor is)
csipet só
1 mokkáskanálka vaníliapor (vagy vaníliás cukor)
1 csillagánizsnak 3 szirmocskája
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
1 evőkanál rum
1 evőkanál étkezési keményítő
1 dl hideg víz. A tésztához:
6 dkg zabpehelyliszt
14 dkg fehér liszt
5 dkg porcukor
7 dkg hideg vaj
3 evőkanál natúr joghurt
1 kisebb tojás
1 púpos teáskanál sütőpor
1/2 csapott mokkáskanálkányi só. A tetejére:
kristálycukor, zabpehely
A szilvát kimagoztam, majd a cukorral, fűszerekkel feltettem főni. Mikor már kevés levet engedett, a vízben elkevert keményítőt is hozzáadva besűrítettem.
A tálat kivajaztam, a sütőt előmelegítettem olyan 170 fokra.
A tészta száraz hozzávalóit összekevertem egy tálban és elmorzsoltam a kisebb kockákra vágott vajjal, majd a felvert tojást és a joghurtot is hozzátéve fakanállal kikevertem a tésztát.
A sütőtál aljába került a szilvás krém, rá pedig az evőkanállal galuskákra formázott tészta. Végül a tészta tetejét megszórtam cukorral, és zabpehellyel is. (A cukor szuperül ropog, mikor esszük.)
A tésztájába lehet nyugodtan a zabpehelyliszt helyett akár teljes kiőrlésű lisztet, vagy kukoricalisztet, vagy rozslisztet is tenni. Bátran variálható.
Az élet nem fehér és fekete, szokták mondani, és ez így is van. Mégis, óriási különbség van aközött, hogy valódi színeket használok és aközött, hogy összemosom a palettát. Egyik esetben felismerhető képet kapok, a második esetben azonban egy szürke, seszínű homogén képtelenséget. Vagy más példával: nem mindegy, hogy a menüt sorban, elkülönítve tálalom, vagy mindent egy fazékban. Egyik esetben finom és gusztusos ételeket fogok enni, a második esetben azonban... tudjuk mit.
Van jó jó és rossz jó. És van rossz rossz és rossz jó is. Meg kell tanulnunk megkülönböztetni. Ma divatos mindent összemosni. Azt hiszem, a vízöntő kor árnya a mindentegyenlővé-tenni akarás.
Ez a keksz élesen kontúros, színeiben is, ízében is. A receptet a legutóbbi Kifőztük magazinban láttam meg, Katucikonyha készítette. A tonkababot a "Saját levében" blog gazdasszonyától kaptam még valamikor régen, csak valahogy eddig nem tudtam, mibe is használjam el.
Érdekes illata van... ahogy reszeltem belőle, nagyon erőteljes volt, engem az amaretti keksz illatára emlékeztetett, vagyis határozottan mandulás jellege van. Az íze már leírhatatlan: kóstolni kell.
Most már jönnek a hűvösebb idők. Be lehet gyújtani a sütőt, lehet pepecselni a konyhában. Fel lehet tölteni a sütisdobozokat, a gyerekek elemózsiás dobozát, s iskolába vinni az otthon készült finomságokat.
Hozzávalók kb. 25 kekszhez:
18 dkg fehér liszt 7 dkg teljes kiőrlésű liszt
2 dkg kakaópor
10 dkg porcukor
1/4 csapott mokkáskanálkányi só (két csipet)
13 dkg vaj
1 kisebb tojás
1 tonkabab reszelve
kb. 2-3 cl tejszín
1/2 mokkáskanál vaníliapor
1/2 mokkáskanál sütőpor
a töltéshez nutella.
Kimértem a száraz hozzávalókat, tálba szitáltam, a tonkababot lereszeltem. A hideg vajat kisebb kockákra vágtam és elmorzsoltam az elkevert szárazanyagokkal, majd a tojást és a kevés tejszínt hozzáöntve összegyúrtam tésztává. Hűtőbe tettem 1-2 órára.
Előmelegítettem a sütőt kb. 160 fokra, közben kinyújtottam a tésztát lisztezett deszkán olyan 2-3 milliméter vastagra és mintáztam, majd kiszaggattam a kekszeket. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsin 8-10 perc alatt megsültek, aztán kihűlés után nutellával (én az Aldiban kapható csíkos nutellát használtam, amelyik tejszínkrém és mogyorókrém kettőse) összeragasztgattam őket.
A keksz tonkabab nélkül is isteni, és ez esetben lehet kicsit több kakaóporral készíteni. Lekvárral, vagy más krémmel is tölthető.
Amikor valami jó elmúlik, kicsit szomorúan, nehezen engedjük el. Idővel aztán megtanuljuk, hogy mindenben ritmus van. A nyár után mindig ősz lesz, azután tél, majd tavasz, és újra nyár.
Ha már kellően sok ciklust megéltünk, elkezdjük követni ezt a nagyobb, természetes és bölcsebb körtáncot. Tudjuk már, hogy minden emelkedőt völgy követ, a völgyet hegy. Mindegyik táj kicsit más, mégis. Már felismerünk csapdákat, járható vagy járhatatlan utakat. Megtanulunk akadályokat legyőzni, kitartani, hallgatni az ösztöneinkre.
És mindenek előtt: bízunk a folyamatban.
Edith oldalán láttam meg ezt a pitét. Igazi ősz-íz-kombináció. Sajnos aktuális, hiszen igencsak ősziesre fordult már az idő kereke. S maguk a piték is, mint sütemények - számomra legalábbis - az ősz és tél desszertjei. Például egy gazdag, laktató leves után tökéletesen elégséges egy-egy szelet finom, gyümölcsös pite.
Kicsit módosítottam, ahogy az lenni szokott. A szilva mennyiségét dupláztam, és alaposan fűszereztem is. Az övé azért sokkal szebb, mint az enyém.:)
Hozzávalók egy 36-szor 28-as tepsihez:
a tésztához
50 dkg liszt
25 dkg hideg vaj
2 tojássárgája
10 dkg porcukor
csipet só
2 teáskanál sütőpor
1 nagyon nagy evőkanál tejföl
a szilvás réteghez
1,2 kg szilva (magozva olyan 1-1,1 kg)
kb. 15-20 dkg cukor (függ a szilva édességétől)
1/4-1/2 citrom leve (függ a szilva édességétől)
10 dkg étkezési keményítő
csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
1 mokkáskanál vaníliapor (vagy esszencia)
1 evőkanál rózsavíz
2 evőkanál sütőrum
a mákos réteghez
15 dkg darált mák
10 dkg porcukor + 1 evőkanál a tojásfehérje felveréséhez
3 dl tej
5 púpos evőkanál dara + a fehérjehab hozzákeverése után még
3 púpos evőkanál rétesliszt
csipet só.
A szilvát magozzuk, lecukrozzuk, fűszerezzük. Rummal is meglocsoljuk, hagyjuk állni egy órát.
A hideg vajat kisebb kockákra vágjuk, a lisztet kimérjük és tálba szitáljuk. Hozzáadjuk a sót, porcukrot, sütőport, elkeverjük, majd a lisztkeveréket a hideg vajjal elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojások sárgáját és a tejfölt is, és összedolgozzuk tésztává. Nem kell túldolgozni, mert akkor lesz porhanyós, ha nem melegedik fel a vaj a kezünktől. Folpackkal betakarjuk, és nyújtásig hűtőbe tesszük.
Közben elkészítjük a krémeket: a mákot felfőzzük a cukorral, sóval, tejjel, és mikor már forr, hozzáadunk 5 evőkanál darát. Addig kevergetjük, míg alaposan besűrűsödik. Hagyjuk kihűlni.
A szilvát ledaráljuk késes robotgéppel, de csak a gyümölcsöt a levétől lecsepegtetve. Föltesszük főni, hagyjuk rotyogni, míg a színe szép lilásvörös lesz, és megpuhul a gyümölcs. Botmixerrel simára dolgozzuk és visszatesszük a tűzre. A szilva levét kikeverjük az étkezési keményítővel, és a rotyogó szilvakrémhez öntjük. Állandó keverés mellett besűrítjük. Amikor kész, levesszük a tűzről, és hagyjuk langyosra hűlni. Ha kihűlt, kóstoljuk meg, mert lehet utólag ízesíteni, ha valami hiányozna belőle: só, cukor, citromlé, rum vagy valamilyen fűszer.
A sütőt begyújtjuk.
A tojásfehérjét felverjük, amikor már habos, hozzáadjuk az evőkanál porcukrot, és szép kemény, fényes habbá verjük. Egy-két evőkanálnyit a máktöltelékhez keverünk, hogy könnyebb legyen beledolgozni a többit. Lazán keverjük hozzá a fehérjehabot, hogy maradjon benne levegő. Végül még 3 púpos evőkanál lisztet is beledolgozunk.
A tepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral. A tésztát kettőbe vágjuk, kinyújtjuk az elsőt a tepsi méretére, beletesszük a sodrófa segítségével. Megszurkáljuk villával, aztán rásimítjuk a mákos krémet, erre pedig a szilvakrémet. A második lapot is kinyújtjuk, rátesszük a többire. Megszurkáljuk, és az előmelegített, 170-180 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. Amikor kivesszük, megszórjuk porcukorral a tetejét.
Kihűlés után szeleteljük. Naggyon szilvás, naggyon mákos. :) Istenijó.
Vannak dolgok, amikre meg kell érnünk. Amikor elkezdünk főzni, a legegyszerűbb ételekkel kezdjük. Pörkölt, sült húsok, levesek. Aztán mikor már gyakorlottabbak vagyunk, bele merünk fogni bonyolultabb műveletekbe is, mint például egy rakott étel elkészítése.
A főzés az egyetlen olyan művészet, aminél minden érzékünk bevetésre kerül. Ezért egyformán kell fejlődnie a kézügyességünknek is, az ízérzékünknek, a művészi érzékünknek is - lásd tálalás -, a hallásunknak is, mert sokszor egy étel sercegése, hanga mondja meg, elkészült-e már. Vagy néha csak az illata.
Ha minden érzékünk kiélesedett már, akkor jön elő a mindent átfogó, legfontosabb érzék, az a bizonyos "hatodik": az intuíció. Azt hiszem azokat nevezik mesternek az adott szakmájukban, akik kiélesítették érzékeiket, játékos könnyedségre tettek szert a sok gyakorlás által, s emiatt már minden munkájukban az intuíció vezeti őket. Ekkor készülnek olyan művek, amikre azt mondjuk: mestermű.
A főzésben a kézzel készített tészták - akár a főtt tészták, akár a keltek, akár a rétestészta - a mesterfokozatok azt hiszem. Ki ne emlékezne a nagymamájára vagy a dédire, akit nézni is gyönyörűség volt, mikor nyújtotta, darabolta a metéltet a túrós vagy mákos tésztához. S azt mondjuk: sosem fogok tudni olyat csinálni, mint ő. Ez így is van, mert a mesterműben a mester a lényeg: benne van ő, az ember, a lénye, ami áthatja a kész alkotást.
Gyakorlat teszi a mestert. Mély igazság van ebben a kurta mondatban.
Végre sikerült bekalibrálnom a "kicsinyített" házi rétes módját és mennyiségeit is. Amit most leírok, az pontosan 6 kicsi rúd réteshez elegendő tészta. Az állaga tökéletes volt, gyönyörűen nyúlt, öröm volt dolgozni vele.
Hozzávalók 6 gombócka tésztához:
25 dkg liszt
1/2 tojás
1 mokkáskanál ecet (10%-os)
1/2 teáskanál só
2 dkg aj vagy zsír
1,5-2 dl langyos víz.
A vízben elkevertem a sót, ecetet, a lisztet tálba szitáltam, beleütöttem a tojást, hozzátettem a vajat és szétmorzsoltam kissé, majd a vizet apránként hozzáadva összegyúrtam a tésztát. Azért apránként, mert a folyadékmennyiség attól függ, milyen liszttel dolgozunk. A tészta lágy legyen, de ne ragadjon, hanem váljon el a kéztől is, az edény falától is. Én a dagasztós masinámmal dolgoztattam ki, csodálatos sima tésztát kaptam végeredményül. De kézzel is meg lehet csinálni. Ez alapján a videó alapján csináltam a tésztát, csak a mennyiségek felét vettem.
Ha nagyobb mennyiségű rétest készítenénk, érdemes a fiatalember módszerét követni. De mi ketten vagyunk, és az én emberem nagyon szereti a rétest. Süteményeket egyáltalán nem eszik, de a rétesért odavan. :) Tehát ki kellett találnom, hogyan tudok kis mennyiségben is házilag rétes készíteni.
Tehát az elkészült tésztát 6 egyforma gombóckára gömbölyítettem, vajaztam és letakarva hagytam pihenni minimum 1 órát.
Aztán a konyhapultot alaposan letisztítottam, majd vajjal bekentem. Ezen a vajas felületen nyújtottam a lapokat téglalap alakúra, amilyen hosszan a pult engedte. Így körülbelül akkora lett, mint 2 bolti réteslap egymás mellett. Megszórtam a töltelékkel - most nektarinos, és túrós-nektarinos rétest készítettem - és szépen felgöngyölítettem. A vajazott pulton megy ez abrosz nélkül is.
A töltelék 0,5 kg nektarin volt (tisztítva ennyi), amit lecukroztam, fűszereztem vaníliaporral és őrölt kardamommaggal, valamint kevés citromlével, és állni hagytam. Három rúdba csak gyümölcs került, háromba pedig túró és gyümölcs. A túrót, ami 20 dkg volt, egy evőkanál tejföllel elkevertem, hogy krémszerű legyen. Amikor megpöttyöztem vele a rétestésztát, még kevés kristálycukorral is megszórtam, majd a gyümölcsöt is elszórtam közé. A nektarin levet engedett, azt is ellocsolgattam a lapokon, és mindegyik rétes töltését azzal kezdtem, hogy megszórtam édes morzsával kissé. Ezt babapiskótából szoktam készíteni.
A kész rudakat hagytam kicsit szikkadni, aztán még egy kevés vajjal lekentem őket és 20 percre, olyan 170 fokos, előmelegített sütőbe tettem. Végül porcukorral megszórtam őket, mikor még forróak voltak.
Arra kell ügyelni, hogy nagyon vékony a tészta, így csak kevés töltelék kell, így lesz arányos. Nem szabad túltölteni, mert akkor nem lesz tésztája a rétesnek.
Így nagyon hamar és könnyen elkészítettem egy kisebb adag házi rétest. Formázhatjuk burek vagy gibanica módra is, készülhet tehát sós töltelékekkel is.
Már tudom, az olaszok miért tesznek mindenbe bazsalikomot. Mert van. :)) És mert isteni finom. Nem csak sós ételekben. Születésnapra készítettem ezt a tortát. Csakhogy csuklani is tudjon kicsit az az öröklét, ha majd az ünnepelt - és ha - emlékszik erre a napra, majdan a távoli jövőben, egyszer.
Hozzávalók egy nagy 22 cm-es tortához A piskótához:
35 dkg liszt
5 dkg kukoricadara
10 dkg kukoricaliszt
6 közepes tojás
1 tasak sütőpor
1/2 mokkáskanál só
20 dkg olvasztott, szobahőmérsékletű vaj. A sziruphoz:
2 vastaghéjú citrom
30 dkg kristálycukor
1 csokor görögbazsalikom (vagy sima bazsalikom)
3 dl víz. Ebből kell a tésztához:
3 dl szobahőmérsékletre hűlt, átszűrt szirup
a citromkarikák apróra darabolva. A krémhez:
a maradék citromos szirup: 1,5 dl
20 dkg fehércsoki
10 dkg vaj
15 dkg porcukor
75 dkg mascarpone
1 marék bazsalikomlevélke.
A két citromot jól megmostam (lehetőleg bio legyen), majd fél cm-es karikákra vágtam és kimagoztam. (Mert a mag keserít igazán, nem a héj.) Feltettem főni a cukor és víz keverékében egy csokor görögbazsalikommal együtt. Főztem olyan 20 percig, amíg a citromok héja megpuhult. Hagytam kihűlni, aztán a szirupot leszűrtem, a citromkarikákat pedig apróra kockáztam.
A tortaformát kivajaztam, liszteztem. A tojásokat habosra kevertettem 3 dl cukorsziruppal, majd hozzá kevertem az olvadt vajat is, a citromhúsdarabokat is, és a sütőporral elkevert liszteket is. Formába öntöttem, és olyan 170 fokon 45 percig sütöttem. Hagytam kihűlni.
Közben felolvasztottam kis lángon a maradék cukorszirupban a fehércsokit. Levettem a tűzről, és hozzákevertem 10 dkg vajat is, míg beleolvadt. Hagytam langyosra hűlni, majd hűtőbe tettem.
Mikor jól lehűlt a fehércsokis keverék, a mascarponét kikevertem a porcukorral, végül hozzákevertem a fehércsokis krémet is, és tettem bele egy maréknyi görögbazsalikom-levélkét is.
A tésztát 3 részre vágtam, majd a rétegekre kentem a krémből, végül a maradék krémmel bevontam az egész tortát is. Bazsalikomlevélkékkel díszítettem.
Nem túl látványos torta, viszont csodásan érződik benne a citrom is, a
bazsalikom is, és nagyon jók együtt, annyi szent. Valójában egy egyszerű,
rusztikus sütemény, egyszerű, de nagyon finom. Látszólag sok bele a 75 dkg mascarpone, de igazából semmi más nincs is a krémben. És szép nagy torta, 16 szelet (nem is kicsi) kijön belőle.
Ha valaki tartana a fűszeres íztől, a krémbe ne tegyen bazsalikomot, csak a tetejét szórja meg díszítésképpen vele.
A legértékesebb idő az, amit a családunkkal tölthetünk. Egymásból tudunk leginkább energiát meríteni.
(Csisztu Zsuzsa)
Én is készítettem sütit a kertipartira, mert nem tudtam, hogy sógorom rétest készül sütni. :)
Sajnos egyetlen mini kockát sikerült lefotóznom, mert a gépemet elfelejtettem elvinni, és ennyit hagytam itthon kóstolóban.
Itt az eredeti recept, de azt írom le, amit én készítettem. Másfeles adagot csináltam a nagy létszám miatt, így módosultak az arányok.
Az enyém nem lett olyan látványos mint amit belinkeltem, viszont mindenkinek nagyon ízlett. Ez a süti szerintem jól működik meggy helyett áfonyával, sárgabarackkal, ribizlivel vagy málnával is.
A meggyet kimagoztam, 2 csapott evőkanál kristálycukorral és a fűszerekkel jól elkevertem. Hagytam állni. Közben összeállítottam a túrós és a csokis réteget is, begyújtottam a sütőt is.
A túrót 2 felvert tojással, a tejszínnel és 10 dkg cukorral jól elkevertem.
A csokit apróra vágtam és a vajjal, valamint a közben a meggyből kicsorgó lével egy lábosban kis lángon felolvasztottam a maradék 15 dkg cukorral és kevés sóval együtt. Három tojást felvertem, és hozzákevertem a csokis masszához. Végül a sütőporos lisztet is belekevertem.
A tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral, aztán rétegeztem a hozzáavlókat: csokis tészta, túró, megszórva a meggy felével, tészta, túró másik fele a maradék meggyel, végül ismét tészta.
Van egy kedvenc strandolós helyünk. A büféablak mellett van mindig a fagylaltos pult is, így délutánonként gelato affogato-t
szoktam kérni kávé & desszert gyanánt. Első alkalommal a pultos
lány nagyon furcsán nézett rám, nem értette hogyan jön össze a forró
kávé a vaníliafagyival. Most már viszont évek óta ha meglát délután a
pultnál, tudja miért kérem, hogy nagy bögrébe főzze le a kávét. :)
Itthon viszonylag ritkán van részem benne, mert kicsi a fagyasztóm, és
nem mindig fér el benne egy nagy doboz fagyi. De most igen, úgyhogy
hódoltam is kedvenc nyári édességemnek.
A gelato affogato
roppant egyszerű desszert. Végy hozzá jó minőségű vaníliafagyit 2-3
gombóccal, s öntsd rá a forró eszpresszókávét. Voilá, s ennyi lenne. :)
Igazi délutáni, könnyű édesség, s egyben frissítő is.
Az enyémben ALDI-s vaníliafagyi van, nagyon finom, igazi vaníliával készül, látszanak is benne a kis fekete pettyek.
Egy-kettő-három-négy,
palacsintát kérek még!
Egy túróst, egy lekvárost,
be is kapom... na már most,
kakaósat is kérek,
s mákosat is vagy négyet.
Két pucér is kell nekem,
egykettőre elnyelem!
(Szuhanics Albert: Kilenc palacsinta)
Semmi extra, csak látványos. No és fincsi. Működik eperrel, ribizlivel, málnával, áfonyával is, vagyis az ízesebb, fanyarabb gyümölcsökkel. Csak a ribizli- és málnaöntetet úgy készítsük, hogy a fele gyümölcsöt passzírozzuk át, a levéből főzzük az öntetet és mikor kihűlt, a másik felét, a még egész gyümölcsöket csak keverjük a kész öntetbe.
Hozzávalók 18 db palacsintához a tésztához:
20 dkg liszt
2 tojás
1 púpos evőkanál kakaópor
1 csapott mokkáskanál só
8 dkg porcukor
4 dl tej
a töltelékhez:
60 dkg túró
2 púpos evőkanál sűrű, zsírdús tejföl
csipet só
12 dkg porcukor
a meggyöntethez:
0,5 kg meggy (ennyit vettem, ez nem tisztítás után ennyi, hanem úgy cuzammen)
20 dkg porcukor
3 dkg étkezési keményítő
1/2 citrom leve
kb. 1/2 csapott mokkáskanál só
4 dl víz
és a palacsinták sütéséhez kb. 5 dkg olvasztott vaj.
A meggyet megtisztítjuk, kimagozzuk, feltesszük főni 3 dl vízben a
cukorral, sóval, hagyjuk felforrni. Közben kikeverjük az étkezési
keményítőt 1 dl hideg vízzel, és mikor forr a meggy, hozzáöntjük.
Hagyjuk besűrűsödni, újra felforrni, aztán levesszük a tűzről és
hidegvíz-fürdőbe tesszük.
A túrót kikeverjük a hozzávalókkal. A kakaós palacsintatésztát is
kisütjük. Végül tálaljuk, menta vagy bazsalikomlevelekkel díszítjük.
Ha pedig maradna a meggyöntetből, natúr joghurttal rétegezve könnyű, igazi nyári desszertet varázsolhatunk. :)
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
(Benedek Elek)
Kelnek a kalácsok... :) Eddig nem igazán volt pontos receptem a foszlós kalácsra, mindig érzésre
készítettem, ahogyan anyu is. Ő sem mérte soha, de tőle tanultam.
Ez a mennyiség szerintem éppenpont jó - öt lábosban kelesztettem - ennyi kalács húsvétkor szerintem
simán elfogy, pláne négy, öt, hat tagú családoknál.
Hozzávalók:
1 kg fehér liszt
4 dkg élesztő
5,5-6 dl tej (attól függ, a liszt mennyit vesz fel, én 5,5 dl-rel készítettem)
1 teáskanál só
8 dkg kristálycukor
2 egész tojás
2 tojássárgája
10 dkg olvasztott vaj
a kenéshez felvert egész tojás.
A langyos tejben elkeverjük az élesztőt. A lisztet összekeverjük a sóval
és cukorral, hozzáadjuk az élesztős tejet, a tojásokat, sárgájákat.
Dagasztjuk, míg szép simává válik, majd az olvasztott vajat is beletéve
tovább dagasztjuk, míg a tészta felveszi a vajat és szép simává és
hólyagossá válik. Arra figyeljünk, hogy ne dagasszunk túl lágy tésztát, mert akkor nem lehet szépen formázni.
Hagyjuk duplájára kelni, majd formázzuk. Én öt lábost béleltem ki
szilikonos sütőpapírral, megteszi tökéletesen tortaforma helyett. (Csak
arra vigyázzunk, hogy fémfülű edényt használjunk, vagy tortaformát.)
Lehet fonott kalácsnak is készíteni, lehet formába is tenni.
Formázás után megkenjük a tetejét a felvert tojással, hagyjuk még kelni,
majd előmelegített, 180 fokos sütőben 30-40 percig sütjük.
Ez a kalács ennyi cukorral olyan épphogy-édes. Készíthető édesebbre is,
vagy akár sósan is, épp csak egy teáskanálnyi cukorral, akkor olyan
szendvicskenyér-ízű lesz. Fűszerezhető is vaníliával, ánizzsal,
mazsolával, citromhéjjal - bármivel. Csodás könnyű és foszlós. Olyan magas lett, mint egy panettone. :)) (Még jó hogy a sütőpapírból meglehtős'magas peremet hagytam körben.)
Azért is jó formába tenni ezt a tésztát, mert annyira könnyű, annyira lágy, hogy így megtartja a formáját. Sajnos lusta vótam, és a belsejéről nem csináltam fotót, pedig...
Ha valami nagyon szokatlan és meglepi a környezetedet, ragyogó arccal
adj neki valami nevet. Mint tudod: az ételek élvezetét erősen
befolyásolják a körülmények!
Például „szecsuáni-leves”-nek nevezhetsz bármit, ha dobsz bele egy erős keleti fűszert. Ki tudja, mi az?
Mikor Rózsika néném első krumplilevese sehogy se sikerült, és a
férje megkérdezte, hogy mi ez, ő így válaszolt: „Napóleon-leves!”
(Polcz Alaine)
Évinél találtam a receptet, és hát elsőre szokatlannak tűnt... jelen esetben át sem kellett keresztelni e sütit, mert önmagában meglepő hogy burgonyából készül. De olasz édesség, úgyhogy bíztam benne, hogy finom lesz. Így is lett, és megtartom a receptet, mert maradék tört krumpli vagy krumplipüré átvarázsolására tökéletesen alkalmas. Egyébként egyáltalán nem érződik hogy miből van, csak nagyon lágy és könnyű az egész sütemény. Átvariáltam, mert nem tört krumplim volt, hanem krumplipüré maradékom.
Hozzávalók 8 szelethez:
40 dkg kész krumlipüré (én nem szoktam nagyon hígra készíteni, épp csak annyira lágyítom a vajjal és tejjel, hogy habosra keverhető legyen),
5 dkg liszt,
1 csapott evőkanál búzadara,
3 nagy tojás,
7 dkg vaj,
15 dkg porcukor,
6 dkg mazsola,
6 dkg durvára vágott mandula,
1 citrom reszelt héja,
1 teáskanál ánizsmag.
(Ide írom az eredeti receptet is: 50 dkg héjában főtt krumpli
3 dkg liszt
4 tojás szétválasztva
15 dkg cukor
12,5 dkg puha vaj
10 dkg mazsola
1 teáskanál őrölt szerecsendió
1 evőkanál reszelt citromhéj
6 dkg fenyőmag
mandula kivonat)
A sütőt begyújtottam, a tortaformát kivajaztam, beliszteztem.
Egy nagy tálba tettem a krumplipürét, hozzáadtam a lisztet és a búzadarát és összekevertem. Hozzáadtam a mazsolát, mandulást is, belereszeltem a citrom héját és ánizsmaggal fűszereztem. Aki nem szereti, hagyja ki, de szerintem szenzációsan finom ebben a tortában.
A puha vajat kikevertem habosra a cukor felével, majd hozzáadtam a tojás sárgájákat is, és fehéredésig kevertem.
Egy másik tálban majdnem egészen felvertem a tojásfehérjét, mikor már jó habos volt, két részletben hozzáadtam a maradék cukrot és fényes habbá vertem.
A lisztes krumplimasszához először hozzákevertem a tojássárgájás vajat, majd óvatosan a fehérjehabot is, nehogy összeessen.
A formába kanalaztam és kb. 40 percig sütöttem. Nincs fokmérőm a sütőn, de olyan 160-170 fokos lehetett.
Devo farmi le ossa, ahogy az olaszok mondják.
„Magamnak kell megteremtenem a csontjaimat.”
Elizabeth Gilbert
A csodálatos eper... ♡ ♡ ♡ Ilyenkor szezonban igyekszem minden nap valamilyen formában fogyasztani belőle. Sikerült nagyon olcsón vennem egy kilót, mert nem első osztályú volt - viszont nagy szemű, édes és alighibás. "Hammbekapni" tökéletes. A képen egy csokoládés, csilis eperturmix divatos nevén smoothie, ami szerintem csak urizálás és különben is leírhatatlan és kiejthetetlen látható. Na hát keresem rá a szavakat, de nem lelem. No nem az angol nyelvtudásom hiánya miatt, mert konyhanyelven szó szerint már nagyon jól beszélek... Azt hittem, a csoki majd elnyomja, de nem, csak teltebbé, erőteljesebbé tette. Minden íz tökéletesen érezhető. Ha az alaparányokat megtartom, lehet ízesíteni akár csilivel (ahogy most én is tettem), akár rózsavízzel, mentával vagy bazsalikommal, vaníliával vagy gyömbérrel, fahéjjal vagy kinek mi jut épp eszébe. :) Hozzávalók 1/2 liter turmixhoz: 30 dkg tisztított eper, 2 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál méz, 1 dl víz, csipet só. A vizet felforraltam, lezártam és az apróra vágott csokoládét elkevertem benne a mézzel együtt. Hagytam egészen langyosra hűlni. Aztán a turmixgépbe tettem az eperrel és egy csipet sóval no és egy csipet őrölt cayenne borssal együtt. A só kell bele, mert kihozza a csokoládé (és persze az eper) ízét. Simára turmixoltam, majd jégkockákkal megittam. Pazar.
Ha meggondolom, jól behűtve tálalható leveses csészében is, ugyanis bátran kinevezhetjük jéghideg eperkrémlevesnek is. S akkor lesz belőle - Hamvas Béla után szabadon: a Jóisten ebédje.
Troppauer úgy nyelt le egy falatot, hogy kis híján megfulladt:
- A verseim! - kiáltotta azután kétségbeesetten.
- Megvannak - mosolygott Yves -, csak átolvastam őket.
- És milyenek, ha szabad érdeklődnöm?
- Kitűnőek! Különösen a „Szahara álomvilágában merengek” című.
- Az véletlenül jól sikerült... - mormolta Troppauer, és lenyelt egy keménytojást egészben.
Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség
Hogy őszinte legyek, ez a találkozás a véletlen szülötte volt. Valami egész mást kerestem tegnap a jutyúbon. Kis nyomozás és arab szövegek guglifordítása után kiderítettem, mi is ez a tünemény. Úgy hívják hogy ouarka vagy másnéven warqa tészta, és tulajdonképpen a filo tészta egy változata. Ami pedig a rétestészta egy változata ugye. Leginkább utcán vagy piacokon készül, mesteri ügyes kezek és nagy rutin kell hozzá. A nevét ha jól értettem, egy fa leveléről kapta, ami ilyen leheletvékony és áttetsző, mint ez a finomság.
De ahogy az lenni szokott - gondolom én - az arab háziasszonyok kitalálták a házi verziót, amit én ki is próbáltam és jelentem: műxik. :)
Aki kedveli az ázsiai konyhát, annak is ajánlom, mert hasonló a tavaszi tekercs tésztájához, csak az rizslisztből készül, ha jól tudom. Tehát eléggé elterjed a világ tőlünk keleti és déli felén.
A megadott mennyiségből nekem 10 darab lett (elég nagy a teflonserpenyőm).
Hozzávalók:
10 dkg liszt,
2 dkg kukoricakeményítő,
só,
1,5 dl víz (nekem kicsit még tennem kellett hozzá, mert túl sűrűnek találtam a tésztát és úgy lett jó, gondolom ez is lisztfüggő, mennyi vizet vesz fel).
A hozzávalókat csomómentesen eldolgozzuk, a serpenyőt kis lángra tesszük és ecsettel körülbelül 2 réteg tésztát kenünk szét palacsintaszerűen. Én nem tettem vízgőz fölé a serpenyőt, tökéletesen sült így is.
Ahogy készen van a tészta, egyből olajozzuk, úgy tesszük őket egymásra és le is takarjuk nylonnal, mert nagyon gyorsan szárad.
Bármivel tölthető, akár édes, akár sós töltelékkel. Vágható csíkokra, azokból kis háromszögek alakíthatók a töltelék köré. Lehet sütni sütőben vagy bő olajban vagy így szárazon serpenyőben, ahogy én is készítettem. Tehát ugyanúgy használható, mint a rétestészta.
Én most a legegyszerűbb és leginkább kéznél lévő dologgal próbáltam ki: ütöttem bele egy tojást, házi harissával megízesítettem, kevés újhagymazöldet szórtam rá és negyedbe hajtottam. Mennyei ropogósra sült a tészta, mikor készen lett. Meglocsoltam olívaolajjal, olajbogyóval, paradicsommal, csilivel ettem.
Rosa mama azt mondja, hogy az élet lehet nagyon szép, de azt még nem találták fel, és addig is élni kell.
Nyaltam a fagylaltot. Nem volt lelkierőm, és a jó dolgok még jobban
ízlenek, amikor az embernek nincs lelkiereje. Már sokszor megfigyeltem.
Ha az ember legszívesebben megdöglene, akkor a csokoládé a
mindennaposnál is finomabb.
Emile Ajar: Előttem az élet
No egy nemrecept. Merthogy minden jégkrémforma más, így nehéz mennyiségeket megadni. Az enyém, amit most vettem, hat darabos és körülbelül 4,5 dl folyadék fér el a hat rekeszben.
De elmondhatom, mi mindennel lehet tölteni a kis formákat.
A képen narancs jégrém van. Volt itthon még pár darab narancsom, kifacsartam, átszűrtem, cukorszirupot adtam hozzá és mehetett is a fagyasztóba.
A cukorszirup szuper dolog, nekem mindig van készen. Azzal édesítem a kávét, teát, limonádét, jeges teát. Úgy csinálom, hogy 1 kg cukorhoz 8 dl vizet adok, tűzre teszem és oldódásig keverem, majd felforrás után még 5-10 percig hagyom rotyogni, aztán hagyom kihűlni és üvegbe teszem.
Tehát a gyümölcsös jégkrém úgy készül, hogy leturmixoljuk a gyümölcsöt, ha magos akkor átszűrjük és cukorszirupot adunk hozzá ízlés szerint. Ha jó édes a gyümölcs, nem is kell hozzá sok. Lehet fűszerezni is, ha felfőzzük a gyümölcsalapot.
Lehet joghurttal is keverni a gyümölcsöket. Lehet tejjel vagy tejszínnel jegeskávét készíteni és azt lefagyasztani. Lehet csokikrémet is csinálni tejszínnel, tejszínhabbal például. Márthatjuk olvadt csokiba is, még istenibb lesz.
Szóval igazán variálható a dolog. Ahol gyerekek is vannak, ott kihagyhatatlan a nyári szezonból szerintem. :)
A csókoktüze idővel kialszik, de a főzőtudomány általában csak javulni szokott az évekkel.
(Terry Pratchett)
Rájöttem, én úgy vagyok a sütikkel, mint Fülig Jimmy a teával... A krémet kérném, a tésztát nem. Amúgy még karácsonykor eltörtem a gépem fémkarját, azóta nincs keverőeszközöm robotikailag - na ebből is látszik, mennyi sütit gyártok úgy nagy átlagban. Azért most gondoltam, ha mán ilyen jeles ünnepre virradtunk, mégiscsak kéne valami édesség a nagy eszem-iszomhoz.
A világ legegyszerűbb pohárkrémje, kézi habverővel sem nagy munka elkészíteni. Olaszosan egyszerű, magyaros ízvilágú mégis, a dió, pálinka és méz miatt. 10 perc alatt készen van. Robotika nélkül is!
(Bevallom elég tömény krém, szóval mégiscsak érdemes egy piskótalapot sütni hozzá, és tekercsnek elkészíteni.)
Hozzávalók 6 pohárhoz:
25 dkg mascarpone,
2 nagy friss tojás,
12 dkg darált dió (világos héjú, finom édes ízű dió legyen),
16 dkg vegyes virágméz,
0,5 cl sárgabarack pálinka,
1 csipet só,
a díszítéshez:
lépesméz, babapiskóta és valamilyen mentaféle.
A tojásokat kettéválasztottam: a fehérjéket egy nagy tálba, a sárgájákat egy kisebbe tettem. A sárgákhoz hozzáadtam a mézet és fehéredésig kevertem. Beletettem a mascarponét is, azzal is jól átkevertem, végül belekevertem a darált diót és a kevés pálinkát is.
A fehérjéket csipet sóval kemény habbá vertem, majd a mézes-diós krémet finoman beleforgattam.
Poharakba szervíroztam, tetejüket fél-fél piskótával, egy kis darab lépesmézzel és narancsos mentával díszítettem.
Kellemes Ünnepet kívánok minden Kedves Olvasómnak!
Mindenkinek van varázsereje, mindenki képes elérni a céljait, ha tud gondolkodni, tud várni és tud böjtölni.
(Hermann Hesse)
Már próbálkoztam a müzliszelettel, de most sikerült is. Nagyon szeretem, és ilyenkor nagyböjtben csodálatos csemege. Nagy mennyiséget készítettem, mert amit nem tudtam így szépen formára vágni, abból granola lett - vagyis sült müzli, ami tejjel isteni.
Hozzávalók egy nagy gáztepsinyihez:
50 dkg nagyszemű zabpehely,
15 dkg csokoládé,
30 dkg vegyes aszalt gyümölcs (az enyémben vörösáfonya, szilva és mazsola van most),
10 dkg mandula durvára vágva,
10 dkg szotyola (nem sózott),
5 dkg szezámmag,
csipet só.
Folyékony összetevők:
20 dkg nádcukor (a világosabb fajta),
10 dkg kristálycukor,
10 dkg repceméz,
3 dl víz.
Egy nagy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat. A nagyobb fajta aszalt gyümölcsöket kicsire daraboljuk, úgy tegyük bele.
A nagy gáztepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral, a sütőt begyújtjuk, 160 fokra. A cukrokat, mézet a vízzel fölforraljuk, majd összekeverjük a száraz hozzávalókkal. A masszát elsimítjuk a tepsiben, és egy evőkanál hátával jól le is nyomkodjuk. Ha vizezzük a kanalat, nem ragad. Körülbelül 20-30 percig sütjük, figyeljünk, mert hamar megéghet.
Amíg még langyos, újra összetömörítjük mégjobban egy kanál aljával. Mikor teljesen kihűlt, éles késsel szeleteljük. A lemorzsálódó részeket nagy zárható üvegbe tesszük, sokáig eláll, majd tejjel fogyasztjuk. A szeleteket én folpackba csomagolva tettem el egy sütisdobozba. Nagyon fincsi.
Kicsit morzsálódik, de ha kb. 20 %-al több nedves hozzávalót készítünk a receptben megadottnál, akkor tuti mégjobban összeáll. De így is működik, csak lesznek leváló darabok, nem lehet az egész mennyiséget szépen felszelni.
Dühömben azt találtam
mondani: Az Isten áldjon meg! (d.)
Csudifinom, extrakrémes, pofonegyszerű túrótorta.
Hozzávalók egy 22 cm-es formához: a tésztához:
15 dkg liszt,
10 dkg hideg vaj,
6 dkg porcukor,
1 csipet só,
és ha szükséges egy nagyon kevés víz. A krémhez:
50 dkg túró,
2 tojás,
28 dkg porcukor,
4 dl tej,
30 dkg zsíros tejföl,
2 csipet só (kb. fél mokkáskanálkányi),
vanília esszencia (vagy magok),
1,5 citrom reszelt héja,
1/4 - 1/2 citrom leve (ki mennyire citromosan szereti),
7,5 dkg étkezési keményítő
A lisztet elkeverjük a cukorral, sóval, a kockázott vajjal pedig összemorzsoljuk, majd összeállítjuk, ha szükséges kevés vízzel (nekem tennem kellett hozzá). Nem szabad nagyon összedolgozni, épp csak álljon össze a tészta. Tegyük folpackozva hűtőbe, míg elkészítjük a túrókrémet. Tipp: az alapot készíthetjük durvára összetört kekszmorzsából is, sokkal egyszerűbb.
Gyújtsuk be a sütőt 180-190 fokra. A tortaformát béleljük ki az alján szilikonos sütőpapírral úgy, hogy kicsit felfelé is legyen, az oldalnál, mert ha valakinek nem zár rendesen a formája, ez segít megakadályozni, hogy kicsurogjon a nagyon folyékony krém.
Egy nagy tálba tegyük bele a krém hozzávalóit és botmixerrel jó alaposan, krémes állagúra turmixoljuk el. A formát vajazzuk és lisztezzük. A tésztát nyújtsuk jó vékonyra, a formánknál nagyobbra, hogy a szélein körben is legyen. Tegyük bele a formába, a szélein fölfelé is ki legyen bélelve, majd öntsük bele a krémet is.
Süssük 60-80 percig, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
A receptet itt találtam, de ne higgyetek neki már ami az elősütést illeti ugyanis úgy jártam, hogy betettem a forróságba oszt a szélein lecsúszott a tészta. Gyorsan kikaptam a sütőből, amennyire lehetett felhúzogattam, elsimítottam, és azonnal raktam vissza a krémmel. Szóval ne süssétek elő, mert az nem műxik.
