A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diéta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diéta. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 16., szombat

Szezámsó



A zen hagyományból ismeretes az a történet, amelyben egy fiatalember olyan elviselhetetlenül szenved, hogy egyetlen nyugodt pillanata sincs. Ezért fölkeresi a mesterét, és a segítségét kéri. A mester azt javasolja, hogy tegyen egy pohár vízbe egy evőkanál durva sót, keverje el, és igya meg. A tanítvány úgy tesz, ahogy mondja. Persze a víz rettenetesen sós.
- És most - mutat a mester egy forrásra, amely a közelben bugyog elő a földből - önts egy kanál sót a forrásvízbe.
A tanítvány megteszi. A mester ekkor utasítja, hogy igyon egy pohárnyit a patakból, és a tanítvány észreveszi, hogy a só íze nem észlelhető.
- A probléma nem a sóval van - mondja a mester. - A probléma a tartállyal van. Növelned kell a tartály méretét.

(Daniel Gottlieb)



Tegnap vacsira hummuszt készítettem, házi készítésű tahinivel. Egy keveset kivettem a megpirított szezámmagból és készítettem belőle szezámsót, vagyis gomashio-t.

"A só az egyik legerősebb jang, a szezám pedig jin minőség, így keverékükben az energiák kiegyenlítődnek. Só helyett használhatjuk minden étkezéshez.

A só-szezám aránya: 
1:10 - 1:16, vagy 1:15 - 1:25
csak finomítatlan tengeri vagy bányasóval készítsük,
ezek között az értékek között, ahogy nekünk a legjobban ízlik.
(Makrobiotikus étrendben 1:18 az arány.)

Készítéséhez dörzsmozsár szükséges.
1. Megmossuk és lecsöpögtetjük a szezámmagot.
2. Előmelegített öntött vas, vagy vastag falú edényben a magokat állandó kevergetés mellett aranysárga állapotig hevítjük. Vigyázzunk, mert a magok hamar megbarnulnak, megégnek. Amikor ujjaink között szétnyomható a mag, akkor jó.
3. A dörzsmozsárba töltjük a felhevített szezámmagokat.
4. A sót addig hevítjük, amíg minden víztartalma elpárolgott. A só így felvette még a tűz jang energiáját, így könnyen összedolgozható a szezám jin olajával. A dörzsöléssel minden sószemcse szezámolajjal vonódik be.
Dörzsölésnél figyeljünk arra, hogy:
- ne őröljük nagy nyomással
- elég, ha a szezámmagok 2-3 darabra törnek, és csak 80-90 %-uk van szétmorzsolva
- ne őröljük gyorsan
- az őrlést ölben végezzük, a mozsár aljáról indulva, az oldalán spirálisan felfele haladva és vissza.
A jó szezámsó nem sós. Zárható edényekben (üveg, kő, fa, kerámia) kb. egy hétig tárolható.
Hatásai:
- kiegyenlíti a sejteken belüli kálium és a sejtközi nátrium egyensúlyát
- minden szövetelemre hat, de leginkább a csontra, epére-májra, idegrendszerre és szívre
- a szervezet savasságát semlegesíti
- erősíti az idegrendszert és immunrendszert
- a szervezet jin-jang egyensúlyát helyreállítja
- csökkenti a koleszterintet
- fokozza a szexuális energiát
- gátolja a festékes anyajegyből induló rákos sejtek növekedését
- energetizál
- fertőzésgátló"

(Somlósi Lajos receptje alapján, itt találtam a leírást)

2012. május 14., hétfő

Baba ganush (ganoush)

A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt, és szüntelen látniuk kellett a lepergő homokszemeket. A mi óránk mutatója már körbejár, és egy kicsit becsap bennünket.

(Gyökössy Endre)




Mivel maradt a tahini-öntetemből, elkészítettem a baba ganush-t, ami egy közel-keleti padlizsánkrém, tahinivel ízesítve. (A tahini csak pirított-őrölt szezámmagból, sóból, citromléből, olívaolajból és vízből van, az öntet annyival több, hogy fokhagyma is van benne és hígabbra van készítve.) Nagyon finom. Új kedvenccé lépett elő. Nagyon szeretem a másik változatomat is, a görögöset, fetával, de ez legalább annyira jó.

Hozzávalók 1 kis tálkányihoz:
1 nagy padlizsán,
2 evőkanál tahini,
1 gerezd fokhagyma,
só,
citromlé,
2 evőkanálnyi olívaolaj,
1 csipet (tényleg csak leheletnyi római kömény),
és aki szereti a csípőset: csilipehely vagy őrölt csilipor,
és díszítésként (de bele is vághatjuk apróra): vagy korianderlevél, vagy menta.

 

Az enyémbe nem kellett más, mint egy kevés plusz só és citromlé, mert a többi már benne volt a tahiniszószban. Egy nagyon kevés római köményt tettem még bele és a menta nagyon ízlett hozzá.
A padlizsánt beszurkáljuk és forró sütőben megsütjük úgy, hogy a héj alatt megfeketedjen. Ez kb. 40 perc sütést jelent. A padlizsánt kötelező feketésre sütni, különben élvezhetetlen lesz. Én még a sütőből való kivétel után félbe is vágtam, és kevés olívaolajon még átsütöttem a vágott oldalait. Kell bele a füstös íz.
Ezután kikaparjuk a húsát, és robotgépbe tesszük sóval, fokhagymával, olívaolajjal, citromlével és tahinivel pépesre daráljuk. Ízesíthető csiliporral, római köménnyel. Tálaláskor adjunk hozzá korianderleveleket vagy mentaleveleket, mindkettő isteni hozzá. Pitakenyérrel kínáljuk, amit meg is piríthatunk.
A paradicsom is szinte kötelező hozzá (szerintem).


2012. április 20., péntek

Avocado two in one

.

Az egyetlen és valódi mágia: a szeretet. Képes megváltoztatni egy egész világot.



Ez a szépséges avocado is a tálamban érlelődött már lassan két hete. De érdemes volt kivárni: finom krémesre alakult időközben. A héten leveken élek leginkább, mert sikerült benyelnem egy remek kis vírust... Úgyhogy ebből a kedvenc gyümölcsömből is ivólé/leves/akármi lett... Drasztikusan sok fokhagymával, természetes antibiotikumkúra végett. Azért ezt másnak nem ajánlom, csak csínján e gyógyító varázsszerrel. :)
És hogy miért kettő az egyben? Mert maradt belőle egy kevés, azt pedig fejes salátára öntetként tettem és isteni volt úgy is. Csak az öntethez egy csepp mézet is adtam, a levest pedig méz nélkül ettem.


Hozzávalók 2 főre:
1 nagy avocado,
1 nagydobozos natúr joghurt,
1/2 gerezd fokhagyma,
só,
kb. 1-1,5 dl víz (attól függ, mennyire sűrűre akarjuk),
pár csepp citromlé,
1 evőkanálnyi extraszűz olívaolaj,
a díszítéshez-betétként apróra vágott zöldfűszer: korianderzöld vagy bazsalikom vagy kapor vagy petrezselyemzöld vagy menta.
Levesbetétnek: natúr kukoricapehely.

Az avocadonak kanállal kikapartam a lágy, érett húsát és a zöldfűszeren, kukoricapelyhen kívül minden mással turmixgépbe tettem. Krémes állagig kevertettem, ahogy készen volt, azonnal poharakba töltöttem, megszórtam aprított zöldfűszerrel és kukoricapelyhet kínáltam hozzá. Isteniség. Nyáron jégkockákkal teli poharakba merjük a levest, nagyon üdítő és finom.


Nem is krémlevesnek kéne neveznem, hanem habkrémlevesnek, mert valami nagyon könnyű habszerű állaga lett. Friss zöldségeket apróra vágva is adhatunk hozzá, úgy akár grillezett falatokhoz salsaként is működhet.

2012. március 19., hétfő

Zalai savanyú répa


Az út örökre megy tovább,
felhők alatt és hold alatt,
de bármily messze tért, a láb
végül hazafelé halad.
S a szem, mely lángot és csatát
látott kőtermek mélyiben,
a régi, ismert mezőkön át
füvön, fán, dombon elpihen.

~ J. R. R. Tolkien




Elnézést, ez is egyszer már fönn volt itt, csak a blogszerkesztés fárasztó tevékenység - sikerült elreptetnem az űrbe a bejegyzést, valahol már a Szaturnusz gyűrűi közelében járhat... így újra föl kell tennem.
A savanyú répa egy igazi vasi-zalai tájétel. A kerekrépából azt hiszem, máshol az országban nem készítenek ételt. Malacoknak szokták adni egyébként takarmánynak, mert nagyon egészséges és tápláló. Pedig régen népélelmi növény volt. Nálunk a piacon is kapni, nem csak savanyítottan, de frissen is. Nyersen szendvicsbe ízletes, igazi téli vitaminbomba. Az ilyenkor seízű paprika és paradicsom helyett.
A receptet szomszédasszonyomtól tanultam, ő ehte zalai, én viszont nem. Szülei így főzték régen, ő is így főzi - mai is. Hihetetlenül ízletes, csak egyre kell vigyázni. Ha egyszer belekóstoltál, nem tudod abbahagyni a kanalazgatást! :-)

Hozzávalók 6 főre:
1 kg savanyított répa,
20 dkg füstölt húsos csont,
50 dkg lapocka
30 dkg oldalas,
4 evőkanál olaj, vagy 1 evőkanál zsír,
só,
2-3 babérlevél,
10-12 szem egészbors,
1/2 liter natúr paradicsomlé,
2 dl tejföl,
2 csapott evőkanál liszt,
só.

A húst kockákra daraboltam, az oldalast csontonként elvágtam, a füstölt csontot úgyszintén. A zsíron átpirítottam a húst, míg zsírjára nem sült. Aztán hozzáadtam a savanyított répát, felöntöttem 1/2 liter paradicsomlével és annyi vízzel, ami bőven ellepte. Tettem bele babérlevelet, borsot és sóztam (óvatosan, mert a füstölt hús is sós). Fedő alatt a hús puhulásáig főztem, majd a lisztből és a tejfölből habarást készítettem, amivel besűrítettem a répát. Jól összeforraltam.
Nem kell megijedni, hogy ennyire paradicsomos. Meg tejfölös. Egészen fantasztikus így ebben az ételben.
Készíthetjük úgy is, hogy csak paradicsomosan, habarás nélkül. Így egészen könnyű étel. Tálaláskor aztán kínálhatunk hozzá tejfölt.
Kerekrépát savanyíthatunk házilag is.

2012. február 29., szerda

Szecsuáni csirke (most csak zöldségből)

.
Ha a negatív energiát pozitív gátolja, akkor minden lény virágozni kezd.
Ha a pozitív energia visszatér a negatívba, akkor minden lény békés. A
virágzás gyarapodás, a béke boldogság, a boldogság rend.
Amikor a lényeket a negatív rombolja, akkor a pozitív hátrahúzódik. Ha
a negatív jár elöl, akkor hitvány emberek hatalomra tesznek szert, a
megvilágosodottak pedig menekülnek a veszély elől. Ilyen a Természet Útja.
Ha pozitív energia serénykedik, akkor a tízezer lény békés és rátalál
önmagára.

                                                                                                                                                                                (Wen-Ce: Lao-Ce utolsó tanításai)





Tálalónál láttam még januárban (Ő meg Citromhabnál látta), akkor el is készítettem magamnak ebédre. De annyira éhes voltam, hogy elfelejtettem lefotózni. Ma megint megcsináltam, mert ideális ebéd, ha egyedül vagyok. Párom egyáltalán nem eszi az ázsiai konyhát, én sem kedvelem. Azért néha rákívánok, mert volt egy időszak az életemben, mikor Pesten dolgoztam és a közelben csak kínai büfé volt. Szóval valamennyire azért szocializálódtam erre a konyhára is. És a wokot mindezek mellett is szeretem használni. Mert pillanatok alatt elkészül benne minden. Ráadásul a húsok szaftosak és porhanyósak lesznek benne, a zöldségek is nagyon hamar puhulnak és megőrzik jó ízüket. Lehet hogy kitalálom a fúziós magyar konyhát wokban főzésre hangoltan... :)
Egyébként ez a szecsuáni csirke egyszerűsége ellenére nagyon finom. És tényleg a "csak dobjuk össze" kategória, mert rizsfőzéssel együtt cakumpakk 25-30 perc alatt készen is van.

Hozzávalók 4 főre:
1 egész csirkemell csont és bőr nélkül,
2 evőkanál olaj (nálam dió és napraforgó keveréke),
2 kisebb sárgarépa (25-30 dkg),
3 közepes vöröshagyma (30 dkg),
1-2 csilipaprika vagy csilipehely,
2 evőkanál étkezési keményítő,
3-4 evőkanál szójaszósz,
só, pici cukor.

Először elkészítettem a rizst és míg az főtt, hozzáláttam a ragunak is. A csirkemelleket felkockázzuk, megszórjuk a keményítővel és elkeverjük. A sárgarépát hosszúkás csíkokra vagy szeletekre vágjuk, a hagymát nem túl vékony félkarikákra, a fokhagymát apró kockákra. A jól felhevített wokba olajat öntünk, mikor az is felforrósodott, kevergetve átpirítjuk a húsdarabokat. Majd a hagymát és répát is hozzátesszük. Fűszerezzük szójaszósszal, pici sóval, csilivel és átpirítjuk annyira, hogy a répa félig megpuhuljon. Végül kevés vizet is adunk hozzá és egy lehelletnyi cukrot ha szükséges az ízek kiegyenlítése miatt.
Rizzsel tálaljuk. A rizst kínai módra főztem: hosszúszemű faját választottam. A fazékban (amiben főni fog) többször váltott hideg vízben átmostam, úgy hogy a kezemmel átmorzsolgattam a vízben a rizst kissé minden vízfrissítés alkalmával. Addig öntögettem le róla a vizet és engedtem rá a frisset, míg egészen tiszta víz maradt rajta. Ezzel a módszerrel a keményítő eltávozik róla, így nem lesz ragacsos. Dupla mennyiségű vízbe tettem föl egy kevés sóval - bár a kínaiak asszem nem sózzák. Fedőt tettem rá és kis lángon főztem. Nem kevergettem. Addig hagytam a tűzön, míg már csak fél centinyi víz maradt a rizs tetején (ez olyan tíz perc főzést jelent), ekkor lezártam a lángot és hagytam fedő alatt, míg elkészült a mellévaló. Rizsből személyenként 12 dkg-ot számolhatunk.



Nem hiszem hogy ez eredeti szecsuáni lenne, de finom és egyszerű. Akit érdekel a kínai konyha, itt a Terebess oldalán találhat még jó kis recepteket.
Az én ragumba most csak zöldség került: hagyma, fokhagyma, káposzta, sárgarépa, zöldborsó. Így hús nélkül is tökéletes volt.

2012. február 2., csütörtök

Ruszli

.
A szimbólumelméletben a hatalmas vizek jelentik azt a helyet, ahonnan az elgondolások szerint maga az élet ered. Délnyugaton, a spanyol leszármazottak között a folyó az igazi életre való képességet szimbolizálja. La Madre Grande, a Nagy Anya nevet kapta, akinek vizei nemcsak az árkokon és folyómedreken futnak végig, hanem úgy törnek elő a nők testéből, mint amikor gyermekeik születnek. A folyó a Gran Dama, aki kéken, ezüstösen, s néha az arany színében fodrozódó szoknyájában sétál végig a tájon, aki a termőfölddel egyesül, hogy élet növekedjék rajta.
A folyó olyan női vonást jelképez, amely felkavar, amely szenvedélyt korbácsol. Amikor a nők alkotnak, szemük villog, beszédük dallamos, arcuk élettől sugárzik, hajuk még fényesebbnek tetszik. Felkavarja őket a gondolat, felajzzák őket a lehetőségek, szenvedélyessé válnak amiatt, hogy most, a nagy folyóhoz hasonlóan, teremtő útjukon haladva, szünet nélkül áradniuk kell kifelé. Ilyenkor érzik a nők önmaguk megvalósulását.
Az írás, a festés, a gondolkodás, a gyógyítás, a cselekvés, a főzés, a beszélgetés, a mosolygás, az alkotás mögött mindig a Río Abajo Río folyik, ő táplál mindent, s azt, amit készítünk.


(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)



A fotókat nézzétek el nekem... :) Mondhatni eklektikusra sikeredtek, mer' a ruszli egy nagyon is ruszt(l)ikus étel, én meg igen arisztokratikus formába öntöttem. Összezavar ez a januári tavasz, akarom mondani a hetek óta tartó abnormális napsütés.
A ruszli valójában inkább nyári étel, mert kitűnő kánikulában - jól behűtve, egy pofa hideg habzó sörrel vagy gyöngyöző fröccsel. De nekem valamiért a télhez kötődik. Talán mert ilyenkor kevés jó vacsoraétel van, a változatosság pedig gyönyörködtet, és különben is, mi lenne méltóbb kiegészítője egy jó ruszlinak, mint a forró, hajában parázsra sült krumpli? Mellé egy pohár forralt bor, és igazi téli finomságot varázsoltunk belőle.
Valójában azért most kerül sorra, mert évek óta most először tudtam olyan ruszlit venni, amiben nincs édesítőszer. És akkor itt föl is tenném a költői kérdést és ha válaszolni tudsz nekem értelmeset, nyertél egy hangszórót , hogy mi a jó firifüttyért köll a ruszliba édesítőszer? Ráadásul úgy, hogy minden édesítőszeres ruszliban van cukor is, szóval érti ezt valaki? Néha ki tudok akadni dolgokon - mint például a világ tönkretétele, a bolygó sorsa és hasonló csekélységek - és ezen sorban igen elől van a ruszlik kiváltotta sokkom. És ha mán így állunk, hogy nem lehet ehetőt kapni a boltokban (ráadásul nem is olcsó), kerestem receptet is. Ha valaki hozzájut bármilyen fajta apróhalhoz, és hozzám hasonlóan szereti a ruszlit, el tudja készíteni.



Hozzávalók:
1/2 kg apróhal (10-20 centiméteresek),
1/2 kg vöröshagyma,
1 kávéskanál mustármag,
pár szem egészbors,
2-3 babérlevél,
1 mokkáskanál koriandermag.
A pácléhez:
1/3 rész 10%-os ecet,
2/3 rész víz,
egy kevés só,
ízlés szerint cukor.


Az apró halat lepikkelyezzük, fejét levágjuk, belétől kitisztítjuk, az uszonyait és farkát nem vágjuk le. Alaposan átmossuk, majd vastagon besózzuk, így tesszük be a hűtőszekrény alsó polcára 2-3 napra.Aztán a halakat többször váltott vízben átmossuk, hogy a só kiázzon belőle. A hagymát nem túl vékony félkarikákra vágjuk és kissé besózzuk. Míg a hagyma áll a sóban, elkészítjük a páclevet. A hagymát kinyomkodjuk. Aztán rétegezzük a hozzávalókat vagy egy nagy, vagy több kisebb üvegben. Alulra hagyma kerül, rá fűszerek, rá a haldarabok, megint kevés fűszer, erre hagyma és így tovább. Egy hét múlva érdemes megkóstolni, és ha valami hiányzik belőle pótolni: só, cukor vagy ecet. Mert a hal és hagyma beveszi ezeket és változik az íz, ezért minden képpen érdemes kóstolni és ha szükséges utánízesíteni. Ha pótoltunk valamit, akkor még hagyjuk egy hétig, s aztán fogyasztható is.
A recepteket itt találtam.


2012. január 23., hétfő

Pászka

.


Egyszer egy anya jött kisfiával a rabbihoz. A rabbi megkérdezte a kisgyermeket:
  -   Adok neked egy aranyat, ha megmondod, hol lakik az Isten.
A kicsi azt felelte:
  -   Én meg két aranyat adok, ha meg tudod mondani, hogy hol nem lakik.

 




Nagyon szeretem a kovásztalan kenyereket. Minden nemzet élesztő nélküli, egyszerű kis lepémykenyere kovásztalan kenyér, a pászka a zsidóság kovásztalan kenyere. Sokszor veszek (vettem) a boltban, imádom elropogtatni. Minden fogyókúra nélkülözhetetlen kelléke is nálam. Sosem eszem kekszeket - nem is nagyon találtok itt a blogon - , se aprósütiket. Ellenben pászka mindig szokott itthon lenni. Ma hirtelen felindulásból követtem el ezeket, mert épp elfogyott. És ezután itthon sütöm, mert töredékébe kerül a boltinak és ugyanolyan finom.


Hozzávalók 16 negyedkörhöz:
8 dkg fehér liszt,
7 dkg teljes kiőrlésű liszt,
1 csipet só,
1/2 csapott mokkáskanál sütőpor (el is hagyható, de így megszáradva nem lesz fogtörő-kemény),
1 dl szobahőmérsékletű víz.

A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk, négybe vágjuk majd gombócoljuk. Három gombócot letakarunk hogy ne száradjon, egyet lisztezett deszkán nagyon-nagyon vékonyra kinyújtunk. Derelyevágóval négybe vágjuk, majd csíkozzuk a darabokat. Forró serpenyőben zsiradék nélkül megsütjük. Én a végén le szoktam kapni a serpenyőt a tűzről, és húsfogó csipesszel megfogva a a kenyérkéket, nyílt lángra is rá szoktam dobni pár másodpercre. A maradék három gombócot ugyanígy készítjük.
A pászkát fogyaszthatjuk frissen is, de megszáradva épp olyan, mint a bolti. A kiszáradt pászkákat meg is törhetjük mozsárban durva morzsára (vagy robotgépben) és így készülhet belőle maceszgombóc is.
Kiválóan használható Cézár-szerű salátákra is, ha pár centis darabokra tördeljük.
A csíkozás el is maradhat, de azt akartam hogy más legyen mint a többi laposkenyér, és kissé hasonlítson a boltihoz. :)

2011. december 7., szerda

Csicsóka krémleves

..

- Elnézést! Hol vagyok, kérem?
- Mióta itt vagyok, én is jónéhányszor eltűnődtem ezen... és arra a következtetésre jutottam, hogy félúton vagyunk a világvége és a nagy semmi között.
- Á. És az hol van a térképen?
- Eltévedt?
- Nem. Csak nem tudom, hol vagyok.

(Miért éppen Alaszka?)






Hozzávalók 2 főre:

35 dkg csicsóka,
1 kis fej vöröshagyma (5 dkg),
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
frissen reszelt szerecsendió,
citromos kakukfű,
1 cl száraz fehérbor,
olívaolaj,
pirított kenyérkockák.
Aki selymesebben szereti:
1 dl tejszín.

A meghámozott csicsókát föltettem vízben főni az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymával, sóval, szerecsendióval, citromos kakukkfűvel. Főztem 20 percig, majd kevés borral savanykásabbá tettem (mert a csicsóka elég édes önmagában) és végül botmixerrel krémesítettem. Tálaláskor olívaolajjal meglocsoltam, pirított kenyérkockákkal dúsítottam.
Aki krémesebb állagra-ízre vágyik, fél-egy decinyi tejszínt is hozzáönthet a végén. Én nem tettem bele, így is tökéletes volt.
Ha ünnepi levesnek készítenénk, tejszínt mindenképpen javaslok bele, és lehet gazdagítani frissen sült apró rákkal vagy garnélával, szerintem nagyon jól illene hozzá. Ha nincs citromos kakukkfüvünk, reszelt citromhéjjal és citromlével (a fehérbor helyett) is ízesíthetjük!
De a pirított házisonka is különlegessé tenné, mint levesbetét.


2011. október 4., kedd

Tarlórépaleves zabpehellyel

.

A Kisherceg megszelidítette a rókát... 
Én pedig tudatomra ébredésem óta szelidítem magamban - az embert. 
Hiszem, hogy a ma emberének legigazibb tanítói az állatok és növények. 
Mert ők még tiszták, természetesek és igazak. 
Nem úgy, mint az ember.

Ma van az állatok világnapja.




Ennél egyszerűbb leves nemigen van... Ma megláttam a piacon a kerekrépát vagy tarlórépát. Vettem is pár darabot, legyalultam és kitettem az ablakpárkányra kovászolódni. Jó lesz hétvégére. Egy kevésből pedig ezt a leveskét főztem ma ebédre.

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyon duci gerezd fokhagyma,
15 dkg répa,
só,
2 dkg vaj,
1, 2 liter zöldségalaplé (vagy víz és egy zöldségleveskocka),
só,
3 félmarék zabpehely (vagy köles vagy hajdina vagy árpagyöngy vagy rizs).
Plusz aki kerekebben szereti: 1 dl tejszín.
Betétnek:
húsevőknek karikára szelt füstölt kolbász kisütve,
növényevőknek sült kápia vagy pritaminpaprikacsíkok és
sült, kevés mézzel karamellizált lilahagymakarikák.
A vajon kevés sóval megfuttattam a fokhagymaszeleteket, rádobtam a legyalult répát és fedő alatt pár percig pároltam. Felöntöttem vízzel, tettem bele leveskockát (alaplevem most nem volt) és főztem 10 percig. Botmixerrel pürésítettem, majd beleszórtam 3 félmarék zabpelyhet. Főtem úgy 5 percig, és hagytam állni a levest a láng lezárása után még negyed óráig, mert ezalatt a zabpehely még puhult. 
Aki kerekebben szereti, lágyíthatja 1 dl tejszínnel a levest. Húsevők gazdagítsák sült kolbászkarikákkal, növényevők pedig sült paprikával és lilahagymával. De ezek nélkül is teljesen tuti volt, nagyon egyszerű, de finom és laktató. Főzhető bele köles is, vagy árpagyöngy vagy hajdina is. Az árpagyöngynek kicsit több idő kell. Ezek a gabonák sűrítik is a levest, ezért egyáltalán nem kell bele liszt.
Kerekrépa helyett készíthető karfiolból is.

2011. szeptember 25., vasárnap

Csicseris, sütőtökös piláv

.

Nem remélek.
Nem félek.
Szabad vagyok.

                                     (N. Kazantzakisz)





Magamnak viszonylag gyakran főzök pilávot vagy piláfnak is nevezhetem, mert el lehet használni hozzá mindenféle, máshoz már kevés zöldséget, húst, kolbászt, szalonnát. Nálunk Magyarországon tulajdonképpen a bácskai rizseshús a legismertebb piláv-étel. Rizottónak is nevezzük, pedig valójában nem az. A rizottó krémes és lágy, szaftos, szinte főzelékszerű és más a készítési módja is. A rizottót kerekszemű, kifejezetten rizottó-rizsből készítik, a folyadékot merőkanalanként adagolják hozzá és végig kevergetik a tűzhely mellett állva, míg el nem készül. A piláv készítési módja sokkal egyszerűbb: a zsiradékon áttetszőre pirítjuk a rizst - általában hosszúszeműt -, míg olyan "pergős" lesz (elválnak egymástól a rizsszemek), majd egyből hozzáöntjük az összes folyadékot (általában a rizs mennyiségének a dupláját), lefedjük, kis lángon főzzük 5-10 percig, míg már a rizs tetején csak fél- egy centinyi folyadék marad, ekkor lezárjuk a lángot és fedő alatt hagyjuk még 15-25 percig. A pilávot nem szabad megkeverni, mert kis gőzcsatornák keletkeznek benne, ez segíti a rizs bepuhulását.
A rizottó az olasz konyhára jellemző, míg a piláv vagy piláf a török, arab, eurázsiai konyhák, sőt az indiai konyha (puláv) fogása is. A paella pedig a spanyolok találmánya, ami kissé keveréke a rizottónak és a pilávnak. Széles, lapos serpenyőben készül - erről az edényről kapta a nevét is -, eleinte kevergetik is, kis adagokban hozzáadva a folyadékot, a közepe felé pedig már kissé több folyadékot hozzáöntve (és néha le is fedve bár ez nem igazán jellemző) készre főzik. Általában szabad tűzön készül, és nagyon figyelnek az egyenletes, nem túl erős hőre, hogy bepuhulhasson a rizs. A paella jellegzetes fűszere a sáfrány és mindig többféle hús, hal, rák, kagyló vagy csiga is kerül bele. A paellából alkult ki pl. az amerikai kontinensen a jambalaya.
Keleten (kína, japán, thaiföld) a rizst inkább önmagában, egyszerűen köretként vagy főételként fogyasztják. A keleti rizsfőzés a következő: a rizst többször váltott vízben alaposan megmossák  - a rizsszemeket kézzel morzsolgatják, keverik közben  - , addig míg teljesen tiszta nem lesz a víz rajta. Aztán dupla mennyiségű hideg vízben fölteszik főni fedő alatt, kis lángon. Sót nem tesznek bele és zsiradékot sem. Addig főzik, míg a rizs tetején pár milliméternyi víz marad, majd lezárják a lángot és fedő alatt hagyják bepuhulni a rizst még 10-15 percig. Ők sem kevergetik: nem szabad, mert így alakulnak ki a kis gőzcsatornák. A legismertebb és talán egyetlen zöldséges rizsük a következő: előző napról megmaradt rizst használnak hozzá. Zsiradékon (mogyoróolaj vagy szezámolaj) kevés újhagymát vagy póréhagymát pirítanak wokban, majd hozzáteszik a rizst, zöldborsót, (sárgarépát) kevés szójaszósszal ízesítik, majd a serpenyő szélére húzzák a rizst. Középre felvert tojást csurgatnak és megsütik rántottának, majd a keverőlapáttal kisebb darabokra vágják és hozzákeverik a rizshez. Ez a sokunk által ismert híres kínai tojásos-zöldséges sült rizs. Általában basmati vagy jázmin rizsből készül.
Ezek a gazdag, húsos-zöldséges rizsételek tehát az egész világon közkedveltek, mert finomak, kiadósak, olcsók, laktatók. Valamiért nálunk nem igazán honosodott meg egyik formája sem, pedig amint olvashattátok, elkészítésének módja is többféle lehet, nem beszélve a végtelen variációs lehetőségről, melyek a belekerülő hozzávalók függvényében valóban a végtelenhez tendálnak.
A mai pilávomba került sütőtök, kukorica, csicseriborsó és egy különleges fűszer is, a török sumac. A hugicám hozta nekem legutóbbi Isztambuli útjáról. (... most göröghonban jár, remélem kapok finom nagyszemű, házi olajbogyót és házi olívaolajat is.. :)  )
A sumac (szumák) nagyon szép mély püspöklilás-bordós színű fűszer. Fanyar, savanykás ízű, a cserző szömörce bogyójának őrleménye. Használják savanyításra, megszórják vele a salátákat, rizsételeket is. Muszáj volt megkóstolnom, naná. :) Nagyon izgalmas és finom íze van, ehhez a pilávhoz igazán jól illett, mert a sütőtök és a kukorica édeskésségét éppen pont kiegyensúlyozta.
Ha nincs otthon ebből a különleges fűszerből, kevés citromlével egyensúlyozhatjuk ki az ízeket.




Hozzávalók 4 főre:
25 dkg hosszúszemű rizs,
25 dkg sütőtök (hámozás és tisztítás után ennyi),
1 nagy cső kukorica levágott szemei,
1 doboz vagy üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható üveges, bio),
1 nagyon nagy fej vöröshagyma (15 dkg),
2 evőkanál olaj (vagy 3 dkg vaj vagy ghí),
1/2 liter zöldségalaplé (vagy víz és 1 zöldségleveskocka),
só,
frissen őrölt bors,
őrölt csípős piros paprika ízlés szerint,
1 teáskanál sumac (ha nincs, kevés citromlé).

A riszt szűrőben csap alatt jól átmostam. A sütőtök tisztított húsát apróbb kockákra vágtam, a csicseriborsót is átöblítettem csap alatt. A vöröshagymát apró kockákra vágtam. Az olajon kevés sóval sütni kezdtem a hagymát, rizst, sütőtököt, míg a rizs áttetsző lett és pergőssé vált. Ekkor borsoztam, csípős pirospaprikát, sumacot szórtam rá, hozzátettem a lemorzsolt kukoricaszemeket is és felöntöttem fél liter alaplével. Kóstoljuk, ha még kell bele só, pótoljuk. Fedőt tettem rá forrás után és addig főztem, kis lángon, míg a tetején már csak fél centi folyadék volt. Lezártam a lángot és hagytam még 20 percig párolódni. Tálaláskor még megszórtam sumaccal.




Ha húsosan készítenénk, akkor először a zsiradékon pirítsuk meg a csirke- vagy pulykamellcsíkokat vagy kockákat sóval, borssal, majd tegyük félre egy tálba. A többi művelet ugyan az, mint fent, csak mielőtt az alaplevet hozzáöntjük, keverjük bele a húst is.
A piláv tényleg azért nagyon jó, mert felhasználhatunk maradékokat hozzá (mint én most a megmaradt kukoricát, sütőtököt), ugyanakkor mindig izgalmas, mert mindig más lesz. Szóval bátran készítsünk mindenféle pilávot, rizottót, paellát! :) A pilávkészítés amúgy sem - mint ahogy főzni-sütni úgy cuzammen - elméleti tudomány. A gyakorlatban lehet csak megtanulni jó pilávot, rizottót, paellát főzni.

Én egyszerűen így önmagában ettem. Ha nem teszünk bele húst, akkor köretként is fogyasztható sült húsok, halak, rák mellé is.

2011. szeptember 5., hétfő

Piros és zöld rizs (mexikói rizs és petrezselymes rizs)

.

Néhány nappal ezelőtt találkoztam egy kedves ismerős családdal. Szóba álltunk, ment az idő, s azt kérdeztem a lánytól, aki talán 8 éves: „Na, mi jót tettél máma?” És akkor a lány gondolkodás nélkül a következőt válaszolta: „Ma boldog voltam.” Ezt a mondatot ajánlom nektek egy pár év elmélkedés tárgyául, ezt a legkomolyabban mondom. Én már belekezdtem. Amióta… majd szólok, hogy hova jutottam. De még nem értem teljesen ezt a mondatot, de tudom, hogy nagy bölcsesség van benne. Még, még, még hagyom, hogy működjön bennem.

(Pál Feri atya)


Ma rizsehetnékem volt - van egy kedvenc módom, ahogyan tényleg szeretem ezt a hófehér gabonafélét: petrezselymesen. Rengeteg (nagyon rengeteg) apróra vágott friss petrezselyemmel főzve-párolva. De éppen egy szál sem sok, de annyi sem volt itthon. És ma hétfő van, szünnap a piacon. Még múltkorában találtam ezt a mexikói rizst ezen az oldalon. Úgyhogy ma ki is próbáltam. Nagyon finom, máskor is fogom így készíteni. Én ma csak zsenge zöldhüvelyű zöldbabot pároltam mellé, de nagyon izgalmas körete lehet például grillezett halaknak, húsoknak is, amikhez egyszerű és finom mártásokat is készíthetünk. Hogy őszinte legyek, annyira jó íze van, hogy önmagában meg lehet enni, csak így alanatúran, tejfölös/joghurtos vagy sima uborkasalátával. Rántott sajthoz, zöldségekhez is izgalmas lenne. Sajnos a mexikói konyhában nem vagyok járatos, nem tudom ott milyen ételekhez kínálják.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg rizs,
3 nagy paradicsom (30 dkg),
1 közepes fej vöröshagyma,
2 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
3 evőkanál olaj,
alaplé vagy hús-vagy zöldségleveskocka vagy sima víz.
És aki szereti a csípőset:
1 hegyes erős zöldpaprika vagy
1 piros csilipaprika.

A paradicsomokat forrásban lévő vízbe dobjuk fél percre, majd kivesszük és lehúzzuk a héjukat. Robotgépbe tesszük a negyedelt vöröshagymával és a fokhagymagerezdekkel együtt és teljesen simára pürésítjük. Majd átöntjük egy mércés edénybe, és annyi vizet vagy alaplevet adunk hozzá, hogy a rizs mennyiségének két és félszerese legyen. A rizst megmossuk, aztán az olajon üvegesedésig pirítjuk, addig, míg a rizsszemek elválnak egymástól, "pergősek" lesznek. Ekkor hozzáöntjük a paradicsomos levet, ha még szükséges sózzuk és nagy lángon fölforraljuk. Majd az egészet áttesszük a tűzhelyünk legkisebb lángjára és ott is kis lángra és fedőt teszünk rá. Addig főzzük, míg a rizsnek épp csak marad a tetején 1-2 milliméternyi folyadék. Ekkor lezárjuk a gázt és fedő alatt hagyjuk még 20 percig.




És a petrezselymes, vagyis zöld rizs pedig csak ennyi: ugyanígy üvegesedésig sütjük az olajon a rizst, mikor már "pereg", felöntjük dupla mennyiségű vízzel, sózzuk és ehhez az adaghoz (vagyis fél kiló rizshez) két nagyon nagy csokor apróra vágott petrezselymet adunk. Ugyanígy kis lángon pötyögtetjük míg a rizs tetején már csak 1/2-1 centiméternyi víz marad, ekkor lezárjuk és fedő alatt hagyjuk 20 percig még. A paradicsomos rizshez kicsit több folyadék kell és kissé tovább is kell főzni, mert a paradicsom savassága miatt nehezebben veszi fel a rizs a vizet és nehezebben is puhul be.

2011. szeptember 1., csütörtök

Csilipehely

.
  Minden egyes parányi kis magocska óriási mennyiségű kozmikus információt hordoz magában. Ezt az információtömeget, mennyiségét, és pontosságát tekintve semmilyen mesterséges, emberalkotta információval összehasonlítani nem lehet. Ezen információk segítségével a magocska pontosan, másodpercre bontva tudja, mikor érkezett el az ébredése pillanata, mikor kell gyökeret eresztenie, a földből kinőnie, milyen tápanyagokat kell felvennie onnan, hogyan kell felhasználnia az égitestek kisugárzását, tudja, mivé kell nőnie, milyen gyümölcsöt kell teremnie. A kitermelt gyümölcsök pedig az ember életének biztosítását hivatottak szolgálni. És ezek a termések ténylegesen képesek - ráadásul jobban, mint a világ legjobb, emberi elme alkotta, akár jelenleg, akár a jövőben használatos gyógyszerei - az emberi szervezet bármilyen betegségével megküzdeni és ellenállni. Ám ahhoz, hogy ez így legyen,a magocskának ismernie kell az ember szervezetét. Ismernie kell azt azért, hogy a növekedése során a termést feltölthesse az adott ember gyógyításához, betegségéhez nélkülözhetetlen arányban felveendő tápanyagokkal, feltéve, hogy a betegség már folyamatban van, vagy az emberben megvan rá a hajlam, az adottság.
  Ahhoz, hogy az ember kertjében vagy telkén termesztett uborka, paradicsom, vagy akármilyen más növény magjában meglegyen ez az információ, feltétlenül szükséges elvégezni a következőket: 
A kiültetés előtt vegyük szánkba egy vagy több pici, be nem áztatott magot, s tartsuk a magocskákat nyelvünk alatt, legalább kilenc percig. 
  Aztán vegyük a magokat két tenyerünk közé és tartsuk azokat így harminc másodpercig. Míg a magvacskákat két tenyerünk között tartjuk, fontos telkünk azon pontján mezítláb állnunk, ahol majd megtörténik az ültetés.
  Ezután nyissuk ki tenyerünk és a rajta nyugvó magocskákat emeljük óvatosan ajkunkhoz. Ekkor tüdőnkből leheljük rájuk ki a levegőt. Lélegzetünkkel melegítsük fel a magocskákat, hogy a parányi magocska megismerje mindazt, ami bennünk van.
  Ezután tartsuk még a magocskákat harminc másodpercig széttárt tenyerünkön, és mutassuk be őket az égbolton lévő égitesteknek. Így a magocska megállapítja felébredésének pillanatát. Ebben majd az összes bolygó segíteni fogja. És miattunk, értünk megajándékozzák a csírákat a szükséges fénnyel.
  Ezután a magocskákat beültethetjük a földbe. Semmilyen esetben nem szabad rögtön öntözni, nehogy a víz a magocskákról lemossa a nyálat, amit tőlünk kapott, és a már belőle és a helyzetből nyert információkat, melyeket a magocska magába szívott. Három teljes nap elmúltával azonban az elültetett magokat meg lehet öntözni. 
  Feltétlenül szükséges, hogy minden zöldségféle kiültetése a megfelelő napon történjék (ami az ember számára már hozzáférhető a lunáris kalendáriumok révén). A túl korai kiültetés az öntözés mellőzése mellett távolról sem olyan veszélyes, mint a késői.
Nem szükséges az összes dudvát rögtön eltávolítani a már kicsírázott és a földből kibukkant növényke körül. Fontos a különböző fajták közül legalább egyet meghagyni.
  A magocska az emberről nyert információkat íly módon magába fogadja, és termése növekedésének folyamatában maximális módon fogja majd a világegyetemből és a Földből azokat az energiákat felvenni, melyek éppen annak az embernek szükségesek, aki azt így elültette. Az összes dudvát azért nem lehet eltávolítani, mert nekik is megvan a maguk küldetése. Vannak olyanok, amelyek védelmezik a magot a betegségektől, mások meg kiegészítő információkkal látják el azt. A növény növekedése során feltétlenül szükséges a növénnyel kommunikálni, elmenni hozzá, és megérinteni azt, még akkor is, ha erre a növény növekedése alatt csupán egyszer kerül sor. 
  Anasztázia azt állította, hogy az olyan növények termése, melyek íiy módon ültetett magokból keltek ki, és azokat az ember elfogyasztotta, képes az embert bármilyen betegségből teljes mértékben kigyógyítani, a szervezet öregedését jelentős mértékben késleltetni, káros szenvedélyeitől megszabadítani, értelmi képességeit a többszörösére növelni és lelki békét adni neki. A termésnek akkor a legnagyobb a hatása, ha a szüret utáni közvetlen három napon belül elfogyasztásra kerül. Nem feltétlenül szükséges minden egyes sor uborkát, paradicsomot, stb. ily módon ültetni, elég csupán néhány bokrot. 
  A palánták kiültetésénél feltétlenül szükséges a földet a kiásott lyukban kézzel megnyomogatni, és mezítláb, lábujjainkkal megtaposni, majd végezetül a lyukba beleköpni. A láb izzadása által olyan anyagok távoznak a testből (valószínűleg méreganyagok), melyek tartalmazzák a szervezet betegségéről szóló információkat. Ezeket az információkat a palánták kapják meg. Ők viszont továbbadják azokat a terméseknek, melyek képesek lesznek a betegségekkel harcba szállni. Időről-időre járjunk a kertünkben mezítláb. 
  Elmeséltem Anasztáziának, hogy számos speciális gyógyszertárunk van, melyek különböző gyógynövényeket forgalmaznak, és olyan orvosaink, természetgyógyászaink, akik hivatásukból kiindulva gyógynövényekkel gyógyítanak, mire ő ezt válaszolta:
  - Az embernek egyetlen orvosa van - a saját szervezete. Régebben, a kezdet kezdetén, még megvolt az embernek a képessége, hogy tudja, mikor, milyen gyógynövényt kell használnia. Tudta, hogyan kell étkeznie és lélegeznie. A szervezeted képes a betegségeket elhárítani. Senki sem helyettesítheti a szervezetedet, mert ő a te legjobb orvosod, melyet Isten kizárólag csak neked adott. Az összehangolt kölcsönhatások kerted növényvilágával gyógyítani fognak téged, önállóan felállítják a pontos diagnózist, törődni fognak veled, és elkészítik a te gyógyszeredet, a számodra leghatásosabbat.





Ez is csak egy ötlet... Minden évben ilyenkor szeptemberben veszek a piacon egy nagy kupóc friss csilipaprikát. Meg cseresznyepaprikát. Van az étkezőasztalunkon egy nagy ovális afrikai faragott fa tál, az tele szokott lenni ezekkel a kis csípős csodákkal. Tavalyról marad egy kevés, azon töprengtem, mi tévő legyek vele. De utálok bármit is kidobni - nem kacatokra gondolok, hanem ételre. Hol tárolgassam, hiszen a nagy tálamba hamarosan a friss kerül... Végül eszembe jutott, hogy ledarálom: csilipehely lesz belőle. A színe ugyan kissé már megfakult, de pehelynek még így is tökéletes. Bármilyen ételbe kiválóan lehet használni, de gasztro-ajándéknak is jó, szép üvegcsébe téve. Olyan rokonoknak kell adni, akik vannak olyan elvetemültek, hogy egész háztartásukban soha egy szem csilipaprika sincs. :)) Én így szoktam csilikészleteimet kitelepíteni. Múltkorában épp ment Nigella valamelyik műsora. Abban mesélte, hogy még a retiküljében is csilipaprika van. Na nekem is. Nem vigyorogni. :) Párom jót nevetett és közölte: nem rólad forgatták ezt az epizódot?! :)
A technológia: Bár utálom a gumikesztyűt, de ehhez a művelethez melegen ajánlom. Valamint az orvosi maszkot is, mert én nagy vagányul beleszippantottam a robotgép táljába a fedél levétele után. Fél óráig tüsszögtem, prüszköltem és ríttam. Nos, légút tisztítására kiváló kúra, de ha nem muszáj, ne lélegezzük be. Szóval, a szárakat távolítsuk el, a nagyobb paprikákat törjük 3-4 darabba és robotgépben daráljuk meg. Vagy húsdarálóban vagy diódarálóban vagy kávédarálóban. Utána jól, alaposan mossuk el az eszközt.

Tipp: fogyókúrázóknak a csili kikerülhetetlen, szinte kötelező fűszer. Ugyanis valahogy nagyon kerekké, teltté teszi az ételek ízét, így sokkal kisebb mennyiségnél is azt érezzük, jól laktunk. És utána sem lesz hiányérzetünk, nem fogunk a hűtőben és a titkos fiókokban édesség után kotorászni. Az agyban endorfint szabadít fel, ami az eufórikus érzéseknél figyelhető meg a kutatók szerint. Valamint hatóanyaga, a kapsziacin védi a gyomrot, megakadályozza a gyomorfekély kialakulását. Ha pl. a csilipehelyt olajban áztatjuk 2-3 hétig, kitűnő masszázskrémet kapunk, ami ízületi fájdalmak csillapítására és gyógyítására alkalmas. Egyrészt erős fájdalomcsillapító, másrészt gyulladáscsökkentő, harmadrészt nagyon intenzíven felerősíti a vérkeringést - mindezek felgyorsítják a gyógyulást. Narancsbőrre is kitűnő bedörzsölőszer. Persze csak annak ajánlott, aki bírja a tüzet. :)

2011. augusztus 17., szerda

Mángold citrommal, fokhagymával



Sokan közületek hallották a híres zen mondást: "fát vágni, vizet hordani". A zen csodálatos, nem magyarázza a dolgokat. A zen élet, mondják: "fát vágni és vizet hordani". Nem meglepő, hogy számos ember 20 éve tanulmányozza és nem tudja megfejteni a lényegét. Napjainkban a nyugati világban nem sok olyan ember maradt, aki fát vág és vizet hord. Ha fűteni akarsz, vagy főzni valamit, elfordítasz egy kapcsolót, vízért pedig megnyitod a csapot. De több száz éven keresztül ez volt a főbb tevékenységek egyike, ismétlődvén nap mint nap, különösen a zen kolostorokban, de mindenütt a világban. Ez jellemezte a zen szerzetes életét. Hétköznapi tevékenység... Felfedezni a rendkívülit az élet hétköznapiságában. Azzal, hogy tudatosságot, jelenlétet viszel a hétköznapiba, hogy tudatos leszel a hétköznapiság egy másik dimenziójára. 

(Eckhart Tolle: A jelenlét művészete)






Kedvenc Pistagazdámtól vettem gyönyörű mángoldot a piacon. Nyár van - hála az Égnek - ilyenkor szeretem az egyszerű és könnyű falatokat. Önmagában is tökéletes pirítóssal és egy pohár finom borral, de köretként is bevethető pl. grillezett húsok mellé. 
Személyenként 35-45 dkg mángoldot megmosunk, a levélkezdetig levágjuk a vastag szárát, majd párolni kezdjük sóval, reszelt citromhéjjal, citromlével, 1-2 gerezd vékony lapokra vágott fokhagymával, kevés frissen ráőrölt borssal, olívaolajjal. Addig hagyjuk a tűzön, míg összeesik, levet enged. És már tálalható is. 





Jó melegen is, hidegen is. Készíthetjük spenótból is. Ha önálló ételként fogyasztjuk, morzsolhatunk rá  fetasajtot vagy juhtúrót vagy sima tehéntúrót vagy friss kecskesajtot is. Az olívát ne sajnáljuk róla.
(Én egyébként sóban eltett citrommal készítettem.)

Bodzától (anyukájától) kaptunk egy isteni mángoldos receptet! :) Lásd a kommentet!

2011. augusztus 3., szerda

Feketeszedres házi krémtúró

.

Úgy tűnik, hogy az emberiség egyre jobban kedveli a futószalagról származó ételeket. Egyre ritkábban akarunk mi magunk a tűzhely mögé állni. Miközben még soha nem volt ennyi időnk, mint manapság. Sokan már csak heti 35 órát dolgoznak, vagy - többnyire kényszerből - annyit sem. A sok szabadidőt mégis számítógépes játékokkal, mozival, tévénézéssel töltik. A legfontosabbat, a túléléshez szükségeset, a naponta elkerülhetetlent, ételeik elkészítését mérnökökre, technikusokra és kémikusokra hagyják. A németek csaknem 40 %-a már alig tud főzni. "Az elkövetkező generációkban már senki sem lesz, aki boldogan emlékezne édesanyja főztjére" - véli Wolfram Siebeck. "Az otthoni ízek, a gulyás és a palacsinta nem fognak létezni a holnap világában" - írja.

Németországban az elfogyasztott ételek 75 %-a ipari termék. Az USA-ban pedig 95 %-uk. Az amerikai középosztálybeli háztartások többségében már egyáltalán nem főznek. Az ételek, melyek a hazai tűzhelyeken készülnek, felkerülhetnének a "kihalással fenyegetett fajok" listájára.

A Breisgaumilch tejüzem (reklámszöveg: "természetesen Breisgaumilch") "swarzwaldi gyümölcsös krémtúrója" a címke szerint "markgráflerlandi cseresznyét" tartalmaz. Egy hirdetés azután részletesen elmagyarázza: "nem csak a tej, hanem a joghurtban és a krémtúróban található gyümölcs is szülőföldünkről származik. Gyümölcstermelőink Markgráf-Icrlandból származó eperrel és cseresznyével látnak el bennünket."
A címkén található apró betűs szövegek azonban kérdéseket vetnek fel: "aroma" szintén szerepel köztük. A termelők nem szállítottak volna eleget? Esetleg az aroma a tejízt utánozza? És mit jelent a védjegyen, hogy "garantáltan hazai termék"? Az "aroma" idillikus kis swarzwaldi laboratóriumból származik? Szorgalmas swarzwaldi talajbaktériumoktól, melyeket igyekvő freiburgi egyetemi biológusok génmanipuláltak?
Nem, mondja a Konstanzban található német-svájci gyümölcsfeldolgozó cég kereskedelmi vezetője, amely a "gyümölcskeveréket" a marktgráfler gyümölcsökből összekeveri a freiburgi tejüzem számára. Az aromára ugyan szüksége van (mert aroma nélkül olyan, mint az élet só nélkül), de ezt a szakmában jól ismert szállítótól, a Haarmann & Reimertől veszi. Hogy a gyári íz pontosan hogy készül, nem tudja. Egyet azonban tud: eprekből és cseresznyékből biztosan nem. Az ugyanis a belső használatra szánt szleng szerint FTNF (from the named fruit = a megnevezett gyümölcsből) lenne. Abban azonban teljesen biztos, hogy amit cége belekever, az nem "FTNF".

A mű-anyagok inkognitóban ínycsiklandoznak. Az aromahadjárat elkezdődött. Az ipari támadás gyakran rejtve közeledik, a fogyasztónak a tápláléka és gyakran a súlya is kisiklik felügyelete alól. Végezetül pedig elveszíti uralmát az érzékei fölött, s egyre nagyobb ízadagokra van szüksége, egyre erősebbekre, egyre keményebbekre. Az ember - anélkül hogy észrevenné - aromafüggővé válik.

(Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik - az ételek szép új világa)



Figyelmeztetés: a képen látható gyümölcsös krémtúró ízfokozókat tartalmaz! Név szerint: egy csipet sót és némi cukrot. :) Nos, ez egy garantáltan aroma-mentes, garantáltan zalai feketeszederből készült és originale házi krémtúró. Bátran fogyasztható és valóban egészséges. Aki mégjobban ad a fittségre, cukor helyett mézzel készítse. És ezzel a finomsággal csatlakozom is á lá carte Kriszti VKF kiírásához. Remek téma.

Hozzávalók 4 pohárhoz:
25 dkg túró (lehet jóféle ricotta is),
2 dl tejszín,
25 dkg feketeszeder (lehet szederfagyümölcs is),
csipet só,
10 dkg porcukor,
1 csapott kanál vaníliás cukor vagy
1 teáskanál vanília-kivonat,
1 gerezd (1/8-ad citrom) citrom leve.
A szedret (4 szemet félreteszünk a díszítéshez), cukrot, sót, vaníliaeszenciát, citromlevet robotgépbe vagy turmixba tesszük és jó krémesre kikevertetjük a géppel. Felverünk 2 dl tejszínt jó kemény habbá, majd a szedres krémes túrót óvatosan a tejszínhabhoz keverjük. Poharakban, jól behűtve tálaljuk.
Bármilyen idénygyümölccsel készíthető - a ribizlit, málnát én átpaszíroznám mielőtt a túróhoz keverném, mert ezek a gyümölcsök túl magosak. Télen vagy fagyasztott gyümölccsel tudjuk elkészíteni, vagy a nyáron eltett finom házi lekvárokkal. És akkor cukor sem kell hozzá, csak a lekvárt adjuk a túróhoz, a többi ugyanaz.
Fogyaszthatjuk önálló ételként is, vagy akár desszertként is, de reggelire sem utolsó.
Ennek a fantasztikus ízű és színű gyümölcsnek nem csak élvezeti értéke van, hanem gyógyászati is. ITT találtam egy leírást arról, mi mindent tartalmaz a gyümölcs, illetve mire jó a leveléből készült tea - például vérnyomáscsökkentő.

2011. július 19., kedd

Ratatuj (ratatouille), a francia lecsó

Tudjátok még élvezni a kifli csücskét? Az nagyon nagy baj ha nem... A kiflinek nagyon-nagyon finom a csücske. Jó kifli-íze van. Nagyon jó dolog.
Olyan felnőtteké leszünk, akik az életet alapvetően nem tudjuk élvezni. Ezért elhitetik velünk azt, hogy pénzért kell élvezetet venni. Azért kell ezt az egész rendszert fönntartani, hogy pénzért vehessünk élvezeteket. A dupla csavar ott van, hogy közben meg nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az életet élvezzük. Rengeteget melózunk, meg küszködünk meg minden... azért hogy legyen pénzünk, a pénzünkért meg veszünk egy csomó élvezetet, melyek azonban nem teszik élvezhetővé az életet. Mert annak a föltétele bennünk van, társadalmilag meg nincs is adva. És ezért az orrunknál fogva, az élvezeteinknél fogva vezetnek, de közben sosem tanuljuk meg az életet élvezni. Ezt nevezem dupla csavarnak. És azok, akik vezetnek miket azok boldog-e? Kötve hiszem. Egy egészséges személyiség, aki élvezi az életet, az nem akar se hatalmat, se birtokolni nem akar. Mert  a hatalom azért kell, mert azt gondolja, hogy a hatalmon keresztül jut valamihez. Birtokolni azért akarom a másik embert, mert azt gondolom, hogy a birtokláson keresztül jutok valamihez. A pénz is ezért van. Pénzért veszünk élvezetet. Ez abszurdum. Teljesen abszurdum. Az élet élvezetéhez nincs szükség pénzre. A pénzre azért van szükség, hogy tudjunk enni, inni, valamit fölvenni és kampó kabát.


(Pál Feri atya)




Készítettem már sokszor cukkinis lecsót. Az is nagyon finom. Ma azonban igyekeztem eredeti francia lecsót készíteni, vagyis ratatujt.  Elsősorban Provanceban, főként Nizzában népszerű. Egyébként hetek óta nem is főzök... Annyi gyümölcs érik sorban hogy gyümölcsön és kenyéren, meg gyümölcsös joghurtokon élünk, amit levesként fogyasztunk vagy vacsiként. A tűzhelyemet pedig csak kukoricafőzésre meg kávéfőzésre használom. Na jó, párszor készült magyar lecsó is, és ezzel ki is merítettem a repertoárt... Asszem életemben ennyi gyümölcsöt nem ettem még összesen, mint idén nyáron... A lédús édes dinnye, őszibarack, szilva, sárgabarack, málna, szeder és hagy ne soroljam... Hm... isteni finomságok! A piac csodás, igazi gyümölcsöskert ilyenkor. De térjünk vissza a ratatujhoz.

"A ratatouille-ban a domináns zöldség vagy a padlizsán, vagy a cukkini (sohasem a paprika). Ezekhez járul egy ízesítőcsokorral (petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, kevés zellerszár, póré) készülő lecsóalap (paprika, paradicsom, hagyma, fokhagyma). Ez azonban sohasem szalonnás. Az alap gyakran készül piros és zöld kaliforniai típusú paprikából. Ha nem, akkor csak pirosból. Az egyes zöldségeket külön-külön készítik el, a végén egyesítik, s hosszabb-rövidebb ideig még együtt párolják őket. A hagymát finomra vágják vagy vékonyra szelik, az összes többi zöldséget viszont általában nagyobb, három centis kockára vágják. A valódi ratatouille szaftos és olvadósan kompótszerű." (Wikipédia)

Mai ebédembe gomba került (mert főételként ettem, így gazdagítottam) és cukkini őkelme volt a főszereplő. Kissé szkeptikus voltam, bevallom. Mert nagy lecsórajongó vagyok, az egyik kedvenc ételem. Meg kellett állapítanom, hogy van olyan finom, mint a jó magyar lecsó. Bár ettől függetlenül a szívem továbbra is az igazi magyar lecsóért dobban nagyobbat. :) De cukkini és padlizsánidényben kihagyhatatlan, remek könnyű étel, nagyon ízletes. Akár önmagában friss házikenyérrel vagy kenyérlángossal, akár köretként kertben grillezett husikhoz. A ratatuj is egy olyan "összedobom" étel, nemigen lehet precíz mennyiségeket megadni, de azért megpróbálom.

Hozzávalók 2 főre:

1 közepes cukkini kb. 40 cm-es zsenge darab),
5 közepes-nagyobb fej csiperke,
2 kisebb-közepes fej lilahagyma,
2 gerezd fokhagyma,
2 kisebb zöld pritaminpaprika (már van a piacon),
1 nagy piros kápiapaprika vagy pirosra beért sárga paprika,
3 közepes paradicsom,
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj és napraforgóolaj,
zöldfűszerek: kakukkfű, zsálya és bazsalikom.

Ha lett volna nyári vargánya vagy őzlábgomba, azzal készítem... idén tobzódunk a zöldségekben és gyümölcsökben, a gombáknak viszont nincs szerencséjük, mert rettentő szárazság van. Tehát barna kalapos csiperkét vettem hozzá. A gomba egyébként nem feltétlen kelléke a ratatujnak, de nagyon finom volt benne. Később majd, mikor lesz kerti padlizsán, készíthető cukkini helyett vagy mellett azzal is.

A paradicsomok alján kis kereszt irányú vágást csináltam csak olyan mélyen, hogy a héjat átvágjam. Egy nagy serpenyőbe tettem 1 evőkanál olívaolajat és 1 evőkanál napraforgóolajat, jól felhevítettem, és a paradicsomokat sokszor rázogatva (hogy mindenütt érje őket a hő) 1 percig sütöttem. Ezután félretettem egy nagy tálba őket. (Így könnyen lejön a héjuk.) Majd a fél centi vastagra szelt gombaszeleteket sóval és frissen őrölt borssal jól átsütöttem: egészen pirulásig. Ezt is a tálba félretettem. Ezután a visszamaradt zsiradékon a centi vastag negyedkarikákra vágott, kimagozott (ha nem zsenge, hámozzuk is meg) cukkinit sütöttem át hasonlóképpen, egészen pirulásig. Ezt is félretettem a gomba mellé a tálba. Újra olajat öntöttem a serpenyőbe vegyesen (olíva és napraforgó) és most a kockákra vágott paprikákat sütöttem meg sóval pirulásig és őket is a gomba és cukkini mellé tettem a tálba. A visszamaradt olajon (ha kevés öntsünk még az edénybe) a negyedkarikákra vágott hagymát és kis kockácskákra aprított fokhagymát sóval üvegesedésig pároltam az összeaprított zöldfűszerekkel együtt, aztán rátettem az összes eddig külön-külön megpirított zöldséget is. A paradicsomokról eltávolítottam a héjukat és nagyobb kockákra vágva tettem a lecsóba. Nagy lángon összerottyantottam az egészet, kóstoltam, még sóztam és készen is volt.
Végig nagy lángon sütöttem mindent, szinte grilleződtek a zöldségek és ez nagyon jó ízt adott a ratatujnak. Kitűnő melegen is, langyosan is. Állítólag másnap még finomabb, mert összeérik. Tényleg jó. :)

2011. május 19., csütörtök

Tavaszi köles tabulé



Biztosan sokan ismeritek a híres arab tabuleh-t, ami nem más mint egy sokzöldfűszeres bulgursaláta. Az eredeti tabuléban bulgur az alap, és ebbe kevernek sok-sok petrezselyemzöldet, újhagymaszárat, mentaleveleket, paradicsomkockákat. Nyakon öntik olívaolajjal, citromlével, sóval fűszerezik.
Elkészítettem a zalai változatát, és mondhatom: nem tudtam abbahagyni a kóstolgatást... Fergetegesen jó, azt mondom, rá lehet szokni. Függőséget okozhat. :)

Hozzávalók 4 főre:

15 dkg köles,
2 nagyon nagy csokor petrezselyemzöld,
1 kisebb csokor kapor,
1 csokor újhagymának a zöld szára,
1 csomag retek,
só,
kb. 2 cl tökmagolaj,
lehelletnyi alma- vagy borecet.


A kölest szűrőben csap alatt átmostam, majd nagyon bő forrásban lévő vízbe tettem főni cirka 10 percre. Hamar megpuhul. Leszűrtem és hideg vízzel át is öblítettem egy szűrőben, hogy kihűljön, aztán jól lecsöpögtettem. Egy nagy tálba apróra vágtam a petrezselymet, kaprot, újhagymaszárakat. A retket negyedeltem és kis vékony szeletkékre vágtam. Mindehhez hozzátettem a kölest is, sóztam, tökmagolajat és kevés almaecetet öntöttem hozzá. Villával alaposan összekevertem.
Tényleg isteni. A "tudtam-tudtam-csak-nem-sejtettem", hogy ennyire jó kategória szerintem.


Retek már csak elvétve van (én még találtam a hűtőben pár kósza darabot), de anélkül is tökéletes. Medvehagyma szezonban újhagyma helyett készítsük medvehagymával, retekkel. Nyáron természetesen paradicsomkockákkal készítsük.

2011. május 15., vasárnap

Tyűde'ropogósra sütött keszeg

.

A keszeget nagyon szeretem, de csak ha jól van elkészítve: vagyis igazánigazán ropogósra van sütve, jól be van irdalva. Mert így nem is marad szálka benne, csak a gerince. Az irdalás lényege, hogy egész a gerincig jó sűrűn bevagdossuk a hal húsát, így a kis hajszálnyi szálkákat átvágjuk, sülésnél pedig eltűnnek, mert olyan ropogóssá válnak.
A recept egyszerű: megtisztítjuk a halat a pikkelyektől, alaposan megmossuk a belsejét is, majd éles késsel jól beirdaljuk. Alaposan besózzuk, pirospaprikával elkevert lisztbe forgatjuk és olyan 1,5 - 2 cm magas olajban valahol a kisláng és a közepes láng között szép piros-ropogósra sütjük.



2011. május 3., kedd

Cézár saláta


Az ember a legkisebb dolgokon kezdi. A legeslegkisebbeken. Ilyen egészen kicsiny dolog az étkezés előtt mondott fohász. Az ilyen kapcsolat pozitív eredménye, hogy a test és a lélek megnyugszik. Az ember megereszkedik, izmai és idegei és szervei feszültségükből fölengednek. Semmi sem fontosabb, mint hogy a gyomor étkezés előtt megnyugodjék.

(Hamvas Béla)




A Cézár salátáról már szerintem mindenki hallott vagy kóstolta is. Amilyen egyszerű, olyan finom. Megalkotója Caesar Cardini, egy olasz születésű séf, aki a mexikói Tijuana-ban vezetett éttermet. A saláta állítólag 1924-ben született egy forgalmas nap végén, mikor is szenyor Cardini a maradékokból "dobta" össze ezt a mára már világhírűvé és klasszikussá vált salátát.

Hozzávalók:
étvágy szerint római saláta (én fejes salátával készítettem),
kenyérdarabok (fehér kenyérből),
fokhagyma,
1 tojás,
kevés Worcestershire szósz,
borecet vagy citrom vagy lime leve,
só,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt parmezán sajt,
olívaolaj.

Ne várjatok precíze mennyiségeket, mert salátát érzésből készít az ember... :)
Tehát. A salátaleveleket megmossuk, kicentrifugázzuk. A fehérkenyeret kis darabokra tépkedjük. Serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk fokhagymaszeletekkel és mikor átvette az olaj a fokhagyma ízét, a darabokat eltávolítjuk az olajból. Ebben pirítjuk meg a kenyérdarabkákat.
A tojást forró, de nem forrásban lévő vízben főzzük körülbelül másfél percig, majd egyből hideg vízben lehűtjük. Felütjük egy tálba. Vagy: a tojást forrásban lévő vízbe merítjük 50 másodpercre. Vagy: a tojást forrásban lévő vízzel leöntjük hogy ellepje és 10 percig hagyjuk benne, majd hűtjük és tálba felütjük. Ebből az enyhén főtt tojásból készül az öntet. A háromból bármelyik módot választhatjuk a tojás enyhén főzéséhez. Teszünk hozzá sót, frissen őrölt borsot, zúzott fokhagymát, Worcestershire szószt, borecetet vagy lime vagy citrom levét, és olívaolajjal apránként kikeverjük hogy szép sűrű öntet legyen belőle. Egy tojáshoz körülbelül 1 dl-nyi olívaolajat keverhetünk. Mikor kikevertük az öntetet, reszelt parmezánt is keverünk bele.
A salátaleveleket körülbelül 5-ször 5 cm-es darabokra vágjuk. Hozzáadjuk a pirított kenyérkockákat és elkeverjük az öntet 2/3-ával. Tálaljuk, majd a tányéron még megcsepegtetjük öntettel, és parmezánforgácsokkal díszítjük. Azonnal tálaljuk.
Állítólag ez az igazi recept. Sok helyütt viszont szardellafilét is írnak az öntetbe illetve kapribogyót is, valamint más salátafajtákkal is készítik. Ma már a vendéglőkben szinte kizárólag valamilyen grillezett hússal (csirke, pulyka, kacsamell) vagy hallal, kagylóval vagy rákkal dúsítják.
Az én salátám sem lett teljesen autentikus, mert ruccolát is tettem bele, valamint fejes salátából készítettem, mert mifelénk egyáltalán nincs római saláta. Az öntetembe apróra vágott olajbogyó is került.
Hát akkor, Isten hozott minket Tijuana-ban. :)