A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diéta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diéta. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 2., kedd

Csokoládés eperturmix (smoothie)


Devo farmi le ossa, ahogy az olaszok mondják.
„Magamnak kell megteremtenem a csontjaimat.”

Elizabeth Gilbert



A csodálatos eper... ♡ ♡ ♡ Ilyenkor szezonban igyekszem minden nap valamilyen formában fogyasztani belőle. Sikerült nagyon olcsón vennem egy kilót, mert nem első osztályú volt - viszont nagy szemű, édes és alighibás. "Hammbekapni" tökéletes. A képen egy csokoládés, csilis eperturmix divatos nevén smoothie, ami szerintem csak urizálás és különben is leírhatatlan és kiejthetetlen látható. Na hát keresem rá a szavakat, de nem lelem. No nem az angol nyelvtudásom hiánya miatt, mert konyhanyelven szó szerint már nagyon jól beszélek... Azt hittem, a csoki majd elnyomja, de nem, csak teltebbé, erőteljesebbé tette. Minden íz tökéletesen érezhető. Ha az alaparányokat megtartom, lehet ízesíteni akár csilivel (ahogy most én is tettem), akár rózsavízzel, mentával vagy bazsalikommal, vaníliával vagy gyömbérrel, fahéjjal vagy kinek mi jut épp eszébe. :)

Hozzávalók 1/2 liter turmixhoz:
30 dkg tisztított eper,
2 dkg étcsokoládé,
2 evőkanál méz,
1 dl víz,
csipet só.

A vizet felforraltam, lezártam és az apróra vágott csokoládét elkevertem benne a mézzel együtt. Hagytam egészen langyosra hűlni. Aztán a turmixgépbe tettem az eperrel és egy csipet sóval no és egy csipet őrölt cayenne borssal együtt. A só kell bele, mert kihozza a csokoládé (és persze az eper) ízét. Simára turmixoltam, majd jégkockákkal megittam. Pazar.


Ha meggondolom, jól behűtve tálalható leveses csészében is, ugyanis bátran kinevezhetjük jéghideg eperkrémlevesnek is. S akkor lesz belőle - Hamvas Béla után szabadon: a Jóisten ebédje.

Még epres receptek: Triffle, Tabouleh saláta eperrel, Tiramisu, Malpura, Muffin, Mártás, Tejberizs (főzzünk hozzá egy gyors eperöntetet a tetejére), Epres gombóc (vaníliás cukorral ízesítve mondjuk)

2015. május 28., csütörtök

Barbecue csirkeszárnyak


Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom.
                                                                                     Fodor Ákos




Szombatra napsütést ígért az időjós, lehet végre szabadban lenni s enni. Ez járt ma a fejemben, mikor bevásároltam a piacon délelőtt... A barbecue egyébként nem grillezést jelent, annak épp az ellenkezője. A húsokat - általában nagy darabokat - hosszan és lassú parázson sütik órákon át, így omlós lesz és jó füstös aromájú. A csirkeszárny nem épp barbecuehoz való, de én most sütőben készítettem és valójában csak a pác miatt nevezem barbecue csirkeszárnyaknak. A füstös ízt ez esetben, a szabadtéri sütés hijján a füstölt pirospaprika adja, már ha valaki hozzájut ilyen isteni piros porhoz.
Ez a pác nem csak csirkeszárnyhoz jó, hanem oldalashoz is, tarjához is, vagy marhahúsokhoz is. A valódi barbecuenál a pácot csak a vége felé érdemes a húsra kenni, mert különben nagyon megéghet, vagy kicsit hígabbra kell készíteni, és a megsült natúr hús mellé kínálni szószként.

Hozzávalók 20 db csirkeszárnyhoz:
5 gerezd fokhagyma,
1/2 fej vöröshagyma (közepes hagymának a fele),
1 teáskanál csilipehely,
1 púpos teáskanál koriandermag,
1 csapott teáskanál köménymag,
1 csapott teáskanál füstölt pirospaprika (ha van, ha nincs, akkor sima),
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
2 evőkanál mustár,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
3 dkg olvasztott vaj,
1 evőkanál balzsamecet,
1 evőkanál szójaszósz,
só,
3 evőkanál víz.

A vöröshagymát és fokhagymát nagyon apró kockákra vágtam, a koriander- és köménymagot mozsárban megtörtem, úgy kevertem a többi hozzávalóhoz. Jó sűrű krém lesz belőle, ami szépen megmarad a husikon. A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral - érdemes, mert a cukros máz különben iszonyúan rá tud égni a tepsire - , és egybehalmoztam középre a szárnyakat, ráöntöttem a mázat, majd minden szárnyat jól megforgattam benne.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 40-50 percig sütöttem.


2015. február 8., vasárnap

Sütőben sült fűszeres krumplikarikák


Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian.
A könyvek számomra otthonok. A könyv nem megteremti az otthont, hanem ő maga az, abban az értelemben, hogy – akárcsak egy ajtót – kinyitjuk, és bemegyünk rajta. Odabent másfajta időt, másfajta teret találunk. 
Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.
Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén.

Minden boldogtalan család a csöndre esküszik. Elvárni valakitől, hogy tegye félre az érzelmeit, annyi, mint arra kérni, hogy szűnjön meg létezni. 
Szeretni élénk színekkel lehet. Sosem vágytam a fakó változatra. A szeretet méregerős. Sosem kívántam felhígítani. Nem ijedtem meg a hatalmasságától, de fogalmam sem volt, hogy olyan megbízható is lehet, amilyen a nap járása. Hogy a szeretet naponta meg tud virradni.

(Jeanette Winterson)




Szeleshűvös télestékre való finomság... no és be lehet gyújtani a sütőt is. :) És ezzel a mozzanattal már regélem is a receptet! :) Eztán a burgonyát alaposan mosd meg, majd vágd fél centi vastag karikákra egy tálba. Locsolj rá olívaolajat, mozsárban frissen tört koriandert, mustármagot, köményt, no és némi borsot is tégy rá. Alaposan keverd át, aztán egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy tepsiben terítsd szét. Olyan 200-220 fokon süsd, míg pirosropogósak nem lesznek a fűszeres csipszek.
Kínálhatod mustárral, ketchuppal, édes arab paradicsomdzsemmel, ajvárral, citromos sűrű joghurttal vagy tejföllel is. Még nagyon illik hozzá egy finom tea vagy forralt bor és egy jó film, vagy könyv. :)

2015. február 3., kedd

Egyszerű gyöngybableves puliszkával


                                                  
                     és ajánlom magamnak: soha ne menj el idő előtt!
Az idő akkor jött el, amikor én-idegenek lesznek a történések, amelyek között élsz, s a gazemberek és bolondok birodalmában érzed magad. De ha elindultál, fontos, hogy könnyű szívvel és még könnyebb poggyásszal utazz!

(Popper Péter)



Most főztem először gyöngybabot. Eddig valahogy kimaradt. Egyszerű kis leveske böjti, mondhatnám. Könnyű is, mert bár laktató, nem igazán kalóriadús - így megfelel a 90 napos diétába is keményítőnapra.

Hozzávalók 4 főre:
30 dkg gyöngybab,
40 dkg vöröshagyma,
6 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál olívaolaj (vagy hidegen sajtolt napraforgóolaj),
1 babérlevél,
só,
ízlés szerint csilipehely,
2 teáskanál pirospaprika,
kevéske szárított csombor (borsikafű),
1 púpos teáskanál sűrített paradicsom,
levesbetétnek:
puliszka.

A gyöngybabot reggel főzés előtt beáztattam 2 órára.
A hagymát nem túl vékony félkarikákra vágtam, a fokhagymát pedig nagyon vékony szeletekre. Az olajon sóval megpároltam, alaposan. Levettem a tűzről, pirospaprikát kevertem hozzá, majd hozzáadtam a gyöngybabot is, fölengedtem vízzel, fűszereztem. Közben elkészítettem a polentát is. A végén kevertem csak hozzá a sűrített paradicsomot, mikor már a bab megpuhult. Ha előbb tennénk hozzá, a bab kemény maradna, soha nem puhulna be. Erre az egyre ügyeljünk.
És ennyi lenne. :)
Tipp: ha nem ennyire egyszerűen készítenénk, akkor szalonnát süthetünk ki az elején vagy kolbászkarikákat, és ezek zsírján süthetjük a hagymát, a pörcöt vagy kolbászkarikákat pedig a végén a leveshez keverhetjük.

2015. február 1., vasárnap

Narancssaláta csilizselével, sajttal

– Akar dolgozni?
– Nem.
– Miért?
– Elvesztettem a meggyőződésemet.
– És ez mitől jön?
– Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom.
– Azelőtt dolgozott?
– Nem, de hiányzott az elhatározás.
 (Rejtő Jenő)




Nagyon szeretem a sajtokat. Nyáron főleg paprikával, paradicsommal, fügével, eperrel; télen naranccsal például. Mert a salikat is nagyon szeressem: alig munkával is pazar lakoma.
Ez egy friss fehér sajt, hasonlít kissé a fetára, de nem olyan krémes, morzsásabb állagú, enyhén sós. Salátákhoz nagyon passzolós.
Ami most alkotja a képen látható szín- és ízkavalkádot: narancs, lilahagyma, édes-savanyú csilizselé, sajt, napraforgócsíra. Ami még rákerült: némi só, olívaolaj, és a nyáron készített málnaecetem. Pazar. Előételnek is, akár egy könnyű vacsinak is.

Ázsiai verzió: narancs az alap szintén, elbírna egy kevéske a szójaszószt is, pluszban ráőrölt szecsuáni borsot, napraforgócsíra helyett szójacsírával vagy friss korianderzölddel is remek lenne. Olívaolaj helyett szezámmag-olajjal vagy mogyoróolajjal. A sajtot pedig lecserélném tofura. Akár füstöltre, akár natúrra. A csilizselé mindenképpen maradna, és rizsecettel savanyítanám.


2014. március 31., hétfő

Csicseri spenóttal


Az egyszerűséget nemhogy ki kellene nőnünk; az egyszerűség kell, hogy életünk legbensőbb programja legyen.

(Pilinszky János)





Megvettem végre az első szabadföldi spenótot a piacon. Már nagyon vágytam rá... Először csak önmagában akartam elkészíteni de aranyárban van még, így dúsítottam csicserivel - amit szintén nagyon szeretek. Én így önmagában ettem előételnek, de rizzsel, bulgurral akár laktató ebéd vagy vacsi is lehet belőle. Az eredeti variációt, ami csak spenót lett volna, bruscettának szántam: vagyis pirítósra téve, sajttal megszórva. (Akár mozzarellával, akár fetával, akár bármíly finom sajttal jó...)

Hozzávalók 2 főre:
1 üveg csicseriborsókonzerv (DM-ben szoktam venni),
1 nagy kupóc spenót (10-15-20 dkg),
2 nagy gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
2 evőkanál olívaolaj,
4 evőkanál tahiniöntet (2 evőkanál szezámmagot lágyan megpirítunk, kávédarálóval megőröljük, sót, citromlét, olívaolajat és kevés vizet adunk hozzá és homogén szósszá keverjük),
1 teáskanál tökmagolaj,
1 citrom reszelt héja és
ízlés szerint citromlé.

Az olajon az apróra kockázott fokhagymát kevés sóval megfuttattam, rádobtam a megmosott spenótleveleket és a jól átmosott csicserit, borsoztam és épp csak addig sütöttem nagy lángon, míg kissé megfonnyadt, és le is zártam a lángot alatta. (Ne fonynassziuk nagyon meg a spenótot éppcsak essen össze.) Reszeltem rá citrom héját, átkevertem a tahiniöntettel, kóstoltam, adtam hozzá még kevés citromlevet és tökmagolajjal meglocsoltam és már falatoztam is. :)

2014. március 25., kedd

Citromos medvehagymakence


Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

                               (Péterfy Bori and Love Band)


Hát ez is egy ötlet inkább csak. Tegnap este készítettem hajában sült krumplihoz és fennséges volt. Aztán rájöttem hogy még mennyi mindenhez jó. Például ezzel a kencével elkészíthetjük a "cigánypecsenyét tavasz módra", mert csak husit kell sütni hozzá és ezt a finomságot rákenni. Jó szárnyasokhoz, halhoz, sertés-, és marhahúshoz is, májhoz nem kevésbé illik. Tökéletes így, ahogy van kifőzött spagettivel elkeverve, finom érett sajttal megszórva. Főzni sem kell, csak a tésztát. Belekeverhetjük zsemlegombóc tésztájába is, csak akkor kevesebb olajjal készítsük, mennyei köret lesz belőle. Keverhetjük egyszerű főtt rizshez, tonhallal például. Tehetjük levesekbe. Mártásokba. Salátaöntetnek. Fejes salihoz. Meleg krumplisalátához, karfiolhoz. Cukkinihez. Retekhez.
A recept csak ennyi: körülbelül 3 dkg medvehagymát aprítunk, elkeverjük 1 dl olívaolaj és 1 evőkanál tökmagolaj keverékében, sózzuk, belereszeljük 1 egész citrom héját is, és ízlés szerint citromlével ízesítjük. Végül egy fél mokkáskanálkányi mézzel lágyítunk a medvehagyma harapósságán. És ha hozzám hasonlóan kaprirajongók vagytok, azt is lehet keverni bele. Nem rontja el... ez 2 főre való mennyiség.

2013. november 14., csütörtök

Citrom-fokhagyma elixír


Egy csipet megelőzés többet ér, mint száz mázsa gyógyítás.

                                                                                                                                                                   (David B. Agus)



Már többször megcsináltam ezt a citrom-fokhagyma elixírt és kúrát. Úgyhogy már vannak tapasztalataim róla. Hatásos, úgy vettem észre. Emellett finom is, én nagyon szeretem az ízét is - persze nekem bármi jöhet, ami citromos. A citrom és én... na ez szerelemi viszony...
Az elixír azért ilyen sárga, mert fel szoktam kissé turbózni. Az eredeti recept csak citromot, fokhagymát és vizet tartalmaz. Az enyémbe mindig kerül friss gyömbér és kurkumapor is. Utóbbitól ilyen szép sárga.
Mi a hatása? Remek értisztító, energizáló, gyulladáscsökkentő, immunerősítő, rosszindulatú sejtburjánzást gátló, stb....

Hozzávalók egy 3 hetes kúrához:
5 kezeletlen citrom (az is jó, amit természetes viasszal kezelnek, Aldiban, Lidliben, Spárokban lehet kapni),
30 gerezd fokhagyma,
1 liter víz.
Plusz az enyémben van:
1 csapott evőkanál kurkumapor,
1/2 teniszlabdányi friss gyömbér.

A fokhagymagerezdeket megtisztítjuk, a citromot alaposan megmossuk és darabokra vágjuk. (Én a gyömbért is itt tettem hozzá tisztítva, darabolva.) Konyhai késes robotgépbe (vagy turmixba tesszük a víz egy részével) tesszük és jól összedaraboljuk. Hozzáöntünk 1 liter vizet és az első buggyanásig forraljuk. (A kurkumát akkor kevertem hozzá, mikor felöntöttem vízzel a citrom-fokhagyma-gyömbér keveréket.)
Hagyjuk kihűlni, aztán átszűrjük és hűtőben tároljuk. Minden reggel éhgyomorra egy kis kupicával iszunk belőle. Bár rengeteg fokhagymát tartalmaz, cseppet sem büdös. A főzés lelágyítja mind az ízét, mind a szagát ennek a csodás, rontásűző növénynek.
A kúrát 3 hét elteltével lehet ismételni. Én kb. félévente megcsinálom.

A citrom -  AntalVali.com
A fokhagyma
A kurkuma, a szent por - itt olvashatsz róla
A gyömbér gyógyhatásai - szintén itt olvashatsz róla

Váljék egészségünkre! :)

2013. augusztus 9., péntek

Pasta all'arrabbiata


Az nem baj, ha dühöng az ember - az se, ha villámokat szór haragjában -, de az rettenetes, ha kihűl.

(Ancsel Éva)




Még mindig kánikula van, úgyhogy igazodom hozzá. Tüzes és egyszerű, de nagggyon jó... már annak, aki szereti a csili mérgesfinomcsípős érintését.
Ennél kevesebb hozzávalóval kevés étel készül. Épp ezért ilyenkor a legfinomabb, mert ollan édes kerti paradicsomból csináltam, hogy csak na! És persze erre a klasszikusra is igaz, hogy minél kevesebb a hozzávaló, azok annál jobbak legyenek. Friss házitésztával a legeslegigazibb, de ha nincs kedvünk és időnk éppen rá, nagyon jófajta olasz tésztával is tökéletes. Ezt pl. valamikor egy lidlis olasz héten vettem, ilyenkor bespájzolok - mert ez a fajta tészta igazán nagyon jó.

Most egy főre mondom: kell hozzá finom tészta étvágy szerint (én csak ezt ettem, úgyhogy kb. 18 dkg száraztésztát főztem ki), csilipaprika tűréshatár szerint (én jó erősssen szeretem), friss érett kerti paradicsom (2-3 nagyobb darab), 2 nagyon duci gerezd fokhagyma, olívaolaj bőségesen (3-4 evőkanálnyi), , kevés cukor (paradicsomédesség függvényében), és vagy friss petrezselyemzöld, vagy friss bazsalikom.

Föltettem sós vizet forrni.
Közben az olívaolajon megfuttattam az apró kockákra vágott fokhagymát.
Mikor forrt a víz, beledobtam a paradicsomokat fél percre, majd kivettem, és lehúztam a héjukat.
A tésztát beletettem a forrásban lévő vízbe.
A paradicsomokat fölkockáztam apróra. A fokhagymás olajban, sóval, cukorral, csilivel jól összerotyogtattam. Ha nem lenne elég szaftos a mártás, a főzővízből lehet tenni hozzá. Úgy főztem, hogy mielőtt teljesen kész lett volna a tészta, áttettem a mártásba. Végül ebben főtt készre.
Tálalás előtt friss bazsalikomleveleket kevertem még hozzá.
Mennyei.


2013. augusztus 8., csütörtök

Füge, füge, füge


Az ősi természetesség múló ízei az ihletettség titokzatosságában érnek el bennünket,  - ó, itt van; jaj elment. Akkor vágyódunk utána, amikor olyasvalakivel találkozunk, aki megerősíti ezt az ősi kapcsolatot. Akkor érezzük a vágyódást, amikor rájövünk, hogy kevés időt szenteltünk a konyha titokzatos tüzének vagy az álmoknak, túl kevés időt fordítottunk saját alkotó életünkre, életünk munkájára vagy igaz szerelmeinkre.
A természeti asszony világába kevés ajtó vezet, de az mind nagyon becses. Ha mély sebe van az embernek, az egy ajtó; ha van egy régi-régi története, az egy ajtó. Ha annyira szereti az eget és a vizet, hogy szinte nem bírja elviselni, az is egy ajtó. Ha mélyebb, teljes, egészséges élet után vágyódik, az szintén egy ajtó.
A természeti asszony nélkülünk meghal. Nélküle mi halunk meg. Para Vida, a valódi élet érdekében mindkettőnek élnie kell.

(Clarisa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)



A világ legegyszerűbb kánikuladesszertje. Ám fordítottan arányosan keletimesésen finom. Végy jó érett fügét, negyedeld. Szórj rá őrölt fahéjat, locsold meg rózsavízzel, bőségesen (tényleg bőségesen) finom mézzel, egy leheletnyi sót is tégy rá. Finoman keverd át. Jó hideg sűrű joghurtot 2 csepp narancsolajjal keverj ki. (Igazi narancsolajjal!) Tálald a fügét, tégy rá a joghurtból. S hogy valami ropogós is legyen benne, szórd meg összemorzsolt babapiskótával.
Lehet hogy ettél finomat... de ez. Ez varázslat.

Tipp: jó érett, zamatosízű szilvával is készítheted ugyanígy.

2013. július 21., vasárnap

Zöldbabsaláta kaprival, paradicsommal


Ő volt a legszebb, a legédesebb.
"Irt már hozzám szerelmi verseket?",
kérdezte; s éppen az erkélyen állt,
és haján szikrázott a holdvilág
(mint Júliának); és szólt a tücsök,
s a hegyen a nimfa üvöltözött,
s retteneteset dobbant a szivem
s azt mondtam, hogy: nem. S máskor: "Meztelen
vagyok, jaj, éppen a kádban ülök,"
súgta kagylóba (s hallottam, csörög
odaát a víz) és: "Úgye, pikáns?"
gúnyolódott, s nekem csak elegáns
szó jött a számra az igaz helyett.
Ő volt a legszebb, legidegenebb,
legijesztőbb. Ma is gyerek vagyok
előtte. Néha megsimogatott.
Meg is csókolt... Volt köztünk valami?
Tudta. Bár sose mondtam meg neki.

                                                                     (Szabó Lőrinc: A legédesebb)



Nyár van. A saláták, friss zöldségek, gyümölcsök időszaka. Ilyenkor sokkal ritkábban főzök, mert inkább sok gyümölcsöt eszem és rengeteg zöldségfélét - azokat is valamilyen könnyű étel formájában. Idén rengeteg zöldbab termett mindenütt. Én nagyon szeretem, bár sokaknak nem kedvence. De megkockáztatom, hogy így saláta-formában még azok is szeretni fogják, akik nem rajongói egyébként. Tökéletes így önmagában is, de hajában sült újkrumplival egyenesen királyi lakoma. A remegőslágy sárgáját ringató főtt tojás is nagyon passzos hozzá. A nyár a grillszezont is jelenti, ezért sült húsok, halak mellé kitűnő köret is lehet.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg zöldbab,
3 kisebb paradicsom,
2 csapott evőkanálnyi kapribogyó,
1 csokor petrezselyemzöld.
A főzővízbe:
só és cukor.
Az öntethez:
4 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors vagy csili apróra vágva,
kb. 1 evőkanál méz,
1 teáskanálnyi balzsamecet,
1/2 teáskanálkányi mustár.

A zöldbabot megtisztítjuk (levágjuk a végét) és forrásban lévő sós-cukros vízben megfőzzük. Közben elkészítjük az öntetet, vagyis alaposan elkeverjük az olajokat, ecetet, reszelt fokhagymát, mézet, borsot, sót, mustárt. Az öntet akkor lesz finom, vagyis pontosabban akkor fog igazán csodás párost alkotni a zöldbabbal, ha kellően édeskés, ha a mustárt nem túlozzuk el benne és a balzsamecettel is csínyján bánunk.
Mikor puha a bab, tálba szedjük és azon forrón hozzátesszük a félkarikákra vágott paradicsomokat is, a kapribogyókat is, és alaposan átkeverjük az öntettel. Végül durvára vágott petrezselyemzöldet is keverünk bele. Ne hagyjuk ki, mert valami eszméletlen finom a salátában. Ehetjük azonnal is, meleg salátaként, de ha hagyjuk öszeérni az ízeit, tökéletes hideg salátának is. Csak ne hűtőhideg legyen (mert az elveszi az ízeket), csak hagyjuk állni fél-egy órácskát és fogyasztható is.

Tipp: ha még gazdagítani szeretnénk, éppcsak megpirított szezámmaggal is megszórhatjuk. Mesésen gazdag és izgalmas lesz tőle. :)

2013. május 26., vasárnap

Epres tabulé


Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket.

(William James)







Nagyon szeretem az epret... én nem a hagymát is hagymával, sokkal inkább az epret is eperrel! És nem csak magában, nem csak porcukorral s tejföllel, nem csak fagyinak, nem csak sütiben. Hanem például az egyik kedvenc salátámban, a tabuléban is! Akik kedvelik a különleges, ezeregyéjszakás ízvilágot, azoknak nagyon be fog jönni azt hiszem.

Hozzávalók 2 főre (előételnek):
10 dkg kuszkusz,
3 dl forróvíz,
40 dkg eper,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
kb. 15 nagyobb levél menta,
2 újhagymának a zöld szára (el is hagyható),
10 dkg főtt csicseriborsó (vagy ugyanennyi dióbél durvára vágva).
Az öntethez:
2 evőkanál eperszörp,
1 késhagynyi őrölt fahéj,
ízlés szerint só (1 csapott kiskanálnyi kb.),
1 pici gerezd fokhagymának is csak a fele péppé zúzva,
1 evőkanál víz,
2 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1/2 csapott mokkáskanál csilipehely
és ízlés szerint ha megkívánja a saláta: pár csepp citromlé.

A kuszkuszt tegyük egy nagyobb tálba, öntsük rá a forrásban lévő vizet és fedjük le 10-15 percre egy tányérral. Közben vágjuk apróra a zöldfűszereket, mossuk meg az epret, szedjük le a leveleit és vágjuk negyedekbe. Amikor a kuszkusz beszívta a vizet, vegyük le a tányért róla és hagyjuk langyosra hűlni. Közben készítsük el az öntetet is. Mindent keverjünk el jó alaposan.
Végül az epret, csicserit, zöldfűszereket keverjük el a kuszkusszal, s aztán az öntettel is. Kóstoljuk, s ha valami még hiányzik, pótoljuk. Nagyon extra, szerintem isteni finom.
Főtt kölessel is tökéletes a kuszkusz helyett.
Inspiráció: Casa Moro (a világ legjobb szakácskönyve... )


2013. március 9., szombat

Tarlórépa paradicsomosan, csőben sütve


Magamon is érzem, hogy egyedi ízzel vonzódom az abszurdhoz, a helyzetkomikumhoz, az anti-hősökhöz és általában az elutasítottsághoz; különösképp szeretem a nehéz, fájdalmas hangon megszólaló zenét; képtelen vagyok egyszerre tudós akadémikus és elmélyült művész lenni, ráadásul azt érzem, hogy ezek mind-mind a normális világon kívül eső dolgok. Ahogy egyre idősödöm, lépésről-lépésre felismerem és magamhoz ölelem hóbortosságomat, és meglelem benne a szabadságot. A dühöm és különféle idegenkedésem mértéke fájdalmas elzárkózottságba taszíthat, de már az is megváltás, ha nem zárkózom be a kisebbrendűség érzésébe. A mérleg nyelvén táncolok, nem kevésbé ingatag helyzetben, mint mondjuk Glenn Gould, félúton a társadalomból való kilépés és benne maradás, az értelem és az abszurditás, az egyéni arculatom elvesztése és saját, testre szabott kreativitásom között.

(Thomas Moore: A lélek sötét éjszakái)



A tegnapi saláta után egy újabb "mentsükmegWilliet" recept. Találtam pár kerekrépát (tarlórépát) még a vízözön előtti időből a hűtő egyik alsó dobozában, meg egy felbontott féligteli sűrített paradicsomos üvegcsét. Szegénykék már elég fáradtak és sebesültek voltak... és láss csodát: a feltámadás tényleg létezik és élet és elevenség rejlik benne... Tényleg, Noé vajon növénymagokat is vitt a bárkáján?!
Az étel tökéletes szerintem cukkiniből, karalábéból, karfiolból, brokkoliból, de leginkább én legközelebb kelkáposztából fogom készíteni. Csak azt nyolcadcikkekre kell vágni, kissé előfőzni forrásban lévő vízben, s a többi ugyanaz.

Hozzávalók 2 főre:
3 db közepes méretű tarlórépa (kb. 60 dkg tisztítva),
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
kevés liszt,
olaj, olívaolaj, vaj,
csipetnyi cukor,
valamilyen zöldfűszer (majoránna, kakukkfű, zsálya, rozmaring, petrezselyemzöld, bazsalikom, szurokfű, stb...)
füstölt és sima olvadós sajt a tetejére,
illetve 1 tojás+1 dl tejszín felvert keveréke.

A kerekrépát meghámoztam és 2-3 miliméteres vékony szeletekre vágtam. Besóztam kissé és finoman lisztbe forgattam őket. Kevés olaj-vaj keverékén piros-ropogósra megsütöttem a szeleteket egy serpenyőben. (A lisztbe forgatás el is maradhat...) Figyelmeztetés: már így is isteni, vigyázzunk a kóstolgatással, mert hajlamos elfogyni a készlet a tányérról!!! :)
A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a kis kockákra vágott fokhagymát, hozzátettem a sűrített paradicsomot is, kevés vízzel felöntöttem, hogy olyan szósz sűrűségű legyen. Fűszereztem zöldfűszerrel (én most majoránnával), és 1-2 percig forraltam, hogy összeálljon az íze. Végül beleforgattam az elősütött répaszeleteket, végül kivajazott hőálló tálba tettem. Ráöntöttem a tojás-tejszín keveréket, megszórtam reszelt sajttal és forró, előmelegített sütőbe tettem 10 percre. Tálaláskor alaposan megöntöztem még finom olívaolajjal.
Elmaradhatatlan mellé valamilyen finom száraz, de friss, gyümölcsös fehérbor. Salute!


Amerikai káposztasaláta


   A kis Clara sokat olvasott. Könyvimádata nem tett különbséget, éppúgy kedvelte a Marcos bácsi titokzatos bőröndjeiből előkerülő mágikus könyveket, mint a Liberális Párt dokumentumait, amelyeket az apja íróasztalán talált. Számtalan füzetet teleírt egyéni észrevételeivel, feljegyezte bennük a fontosabb eseményeket is, ennek köszönhető, hogy nem merültek a feledés ködébe, és így most én felhasználhatom őket, hogy megidézzem a múltat.
   Clara látnok volt, ismerte az álmok jelentését. Ez az adottsága vele született, neki nem kellett bonyolult, kabalisztikus tanulmányokat végeznie, mint Marcos bácsinak, aki sokkal több erőfeszítéssel sokkal kevesebbre jutott. Az első, aki felfigyelt Clarának erre a képességére, Honorio volt, a házi kertész, aki egy napon azt álmodta, hogy kígyók másznak a lába körül, és hogy megszabaduljon tőlük, addig rugdosta őket, míg tizenkilencet megölt belőlük. Elmesélte a lánykának, miközben a rózsákat metszette, épp csak hogy elszórakoztassa, mert nagyon szerette, és sajnálta, hogy néma. Clara előhúzta a köténye zsebéből a kis palatáblát, és felírta rá Honorio álmának jelentését: "Sok pénz üti a markod, de nem fog sokáig tartani; könnyedén megszerezheted, csak tedd meg a tizenkilencest." Honorio nem tudott olvasni, de Nívea tréfálkozva és nevetve felolvasta neki az üzenetet. A kertész úgy tett, ahogyan az álom tanácsolta, és nyolcvan pesót nyert a titkos játékbarlangban, amely a szénraktár mögött volt. Vett rajta egy új ruhát és felejthetetlen dorbézolást csapott a barátaival, és egy porcelánbabát ajándékozott Clarának. A kislánynak ettől kezdve sok dolga akadt, rengeteg álmot megfejtett az anyja tudta nélkül, mert amint Honorio esetének híre járt, folyton faggatták az emberek, például arról, mit jelenthet, ha álmukban hattyúszárnyon röpködnek egy torony fölött; vagy ha csónakkal sodródnak az árban, és közben egy szirén valami özvegyasszonny hangján énekel; ha a hátukon összenőtt ikergyerekek születnek és mindkettőnek kard van a kezében; Clara pedig habozás nélkül rótta a táblácskájára, hogy a torony a halál, és aki fölötte röpköd, az megmenekül egy halálos balesetből; a hajótörött, aki a szirén énekét hallja, elveszti a munkáját, ínséget szenved, de egy asszony segít rajta, és üzletet köt vele; az ikrek férj és feleség, akiket a közös sors kényszere tart össze, de egymást sebzik a kardcsapásaikkal.
   Clara nem csak az álmokból jósolt. Jövőbe látott, és megsejtette az emberek szándékát; ez a képessége egész életén át végigkísérte, és idővel még jobban kifinomult.
   Clara úgy nőtt fel, mint a vadvirág, és Cuevas doktor hiába javasolta az Európából hozott új gyógymódokat, a hideg fürdőt és az elektrosokkot, amelyekkel ott a bolondokat kezelik.

(Isabel Allende: La casa de los espíritus (Kísértetház))


Ilyenkor tél végén már nagyon vágyom a friss zöldekre, salátára, retekre, újhagymára... de még nincsenek. Úgyhogy megszemléltem a hűtő tartalmát és készítettem egy amerikai káposztasalátát. Azt hiszem J. Olivernél láttam még régen egy műsorában. Finom, szeretem. Többféleképpen is készülhet a "coleslow", általában én így csinálom.

Hozzávalók 2 adaghoz:
20 dkg káposzta,
10 dkg sárgarépa,
1 kisebb-közepes fej lilahagyma,
1 kisebb alma,
2 normále savanyúuborka.
Az öntethez:
5-6 púposabb evőkanálnyi majonéz,
2 evőkanál tejföl vagy joghurt,
só,
lehelletnyi méz,
pár csepp valamilyen finom ecet (dió, tárkony, fehérborecet vagy verjus).

A káposztát, lilahagymát szép vékonyra szeljük, a többi hozzávalót a vastagabb lyukú reszelővel (tökreszelő) lereszeljük. Az öntet hozzávalóit is jól elkeverjük, majd a salátával szintén összekeverjük. Kóstoljuk, ha valami hiányzik, pótoljuk. (só, méz vagy ecet)
Hagyjuk állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is. De akár egy egész éjszakát is pihenhet a hűtőben, csak finomabb lesz, jól összeérik.
Szoktam készíteni csak joghurttal is majonéz nélkül, úgy lájtosabb.

2013. január 19., szombat

Téli vitaminsaláta


Minden titkos emberi kapcsolat - barátság, szerelem s azok a különös kötöttségek, mikor ellenfelek találkoznak és szegődnek el, életre-halálra! - ezzel a varázsos megérintettséggel kezdődik; az álomszerű érzékeléssel, amely igazán olyan, mintha az álomban a valóságot érzékelné az ember: tömegben, idegenek között egyszerre megérint egy szempár, egy hang, s mintha elszédülnél, mintha a jelent egyszer már megélted volna, mintha előre tudnád mindazt, ami történni fog, a szavakat és mozdulatokat is; s mindez a legkomolyabb, végzetes valóság; s ugyanakkor álomszerű.

(Márai Sándor)



Jó régen nem jelentkeztem, most meg jövök egy nemrecepttel... :) Csak egy egyszerű téli vitaminbombasaláta, de nagyon finom. Lereszeltem egy nagy sárgarépát, egy darabka zellert, egy darabka céklát, tettem hozzá fél fehér salátahagymát, megsimogattam a lelkét egy kevés balzsammal ecettel, sóztam, pici mézet is tettem rá, s olívaolajt, tökmagolajat. Borsozható is, de én a csilit is csilivel, úgyhogy azt morzsoltam rá... mert tényleg imádom... A kézitáskámban pl. mindig van parfüm mert az illat, az illat... az kell, napszemüveg csak mert dögös és olyan olaszosszínésznős és persze csili mert vannak olyan elvetemült rokonok és vendéglősök, akik nem tartanak készleten, és persze kagylóhéjak és szép kavicsok és madártollak. Ezek fontosak.




Önmagában is finom, de... hm. Hajában sült krumplival meg. Isteni. Nem beszélve arról, milyen jó meleget csinál a tűzhely a konyhában ebben a zord télben. És a saláta színe is... maga a tűz.


2012. november 12., hétfő

Omlós-szaftos sültcsirke

  

Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül, hány madár marad a kerítésen?

A válasz: három.
A tanulság: attól, hogy elhatározol valamit, még nem biztos hogy meg is mered tenni.


 (Robert T. Kiyosaki)



Kiegészítés: és az sem valószínű, hogy a várakozástól a sültgalamb a szádba fog repülni.
Családi közkívánatra teszem fel ezt a grillcsirkét (buli volt), mert mindenkinek nagyon ízlett. Amin meglepődött mindenki, hogy ennek a csirkének nem száraz a mellehúsa sem. Hiába. A vaj mindig csodákat tesz. :)

Hozzávalók a páchoz (ez 2 csirkére elég):
1/2 üveg Édes Anna (részemről Erős Pista),
1 csapott evőkanál koriandermag,
3 szegfűbors,
1/2 teáskanál bors,
1-2 kardamommag,
1/2 teáskanál köménymag (ha szeretjük a római köményt, tegyünk bele azt),
1/2 teáskanál mustármag,
3 gerezd fokhagyma,
6 dkg vaj.


A fűszereket mozsárban összetörtem (a fokhagymát nagyon apró kis kockákra vágtam), és az Édes Annával elkevertem. Majd szobahőmérsékletű vajjal is összedolgoztam. (Nem egyszerű... :)  )
A csirkéket finoman besóztam (mert az Édes Anna is sós, de amennyi abban van, az kevés ahhoz, hogy a csirke ne legyen sótlan), aztán rájuk kentem kiskanállal a pácot. Nehéz művelet, nem igazán akar megmaradni a kezemre bezzeg ragadt rendesen, de ne adjuk fel. :) A lényeges momentum az, hogy a csirke bőre alá, a mellehúsa fölé jócskán tegyünk a fűszeres vajból. Így lesz finom porhanyós, ízletes.
Aztán a csibéket kissé kiolajozott tepsibe tettem, 1-2 deci vizet is alájuk öntöttem és olyan 180 fokon sütöttem majdnem másfél órán át. Közben locsolgattam őket és mikor nagyon elment alóluk a víz, pótoltam. Így szaft is maradt alattuk, amit külön kínáltam a tálalásnál.
A bőre nem lett túl ropogós, mivel vizes egy kissé a pác. A nagyon ropogós sült bőr titka az, hogy teljesen száraznak kell maradnia. Ez igaz csirkére is, disznóhúsra is.

2012. október 26., péntek

Tarlórépa (kerekrépa) dióval


Tarts ki szilárdan utadon, még ha a világ rossznak bélyegzi is, ami több mint valószínű.

(Henry David Thoreau)




 

A kerekrépa vagy más néven tarlórépa készülhet így is. Nálunk zalában ugyanis szinte csak savanyítva fogyasztják. Pedig az egyik legfinomabb ízű-állagú téli zöldségféle. És már megjelent a piacon, szépséges darabokat vettem belőle. Ebben a formában lehet köret, és lehet önálló fogás is rizzsel vagy hajában sült burgonyával. A dió nagyon izgalmassá teszi, a méz egészen megbolondítja és a két titkos fűszer - amit hamarosan elárulok - annyira természetesen belesimul a répa lényébe, mintha mindig is együtt táncoltak volna a forró parketten. Finom, na. :)

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyobb darab kerekrépa,
1/2 marék durvára vágott dió,
2-3 teáskanálnyi dióecet (alma vagy fehérborecet is megteszi),
1 evőkanál napraforgóolaj,
2 teáskanál dióolaj,
5-6 gerezd fokhagyma apróbb-nagyobb kockákra vágva,
só,
kevés frissen őrölt bors (csak csínyján),
1 teáskanál koriandermag,
2 zöld kardamom magjai,
3 teáskanálnyi finom virágméz.

A répákat meghámoztam, vastagabb csíkokra szeltem. Minden hozzávalót rászórtam-locsoltam, kézzel jól összekevertem. (A koriandermagokat, kardamommagokat mozsárban őröljük meg.) Jó kézzel keverni, mert az ujjainkon marad az olajos-fűszeres pakolásból, s így meg tudjuk kóstolni. Ha bármi hiányozna belőle (méz, só, ecet), pótoljuk.
Sütőedénybe tettem, körülbelül fél dl vizet is aláöntöttem, s lefedtem alufóliával. Nagy lángon sütöttem végig fólia alatt körülbelül 45-50 percig.
Aki nem jut hozzá tarlórépához, készítheti ugyanígy zellerből, karfiolból, céklából is.

2012. szeptember 16., vasárnap

megint paradicsomos... :) ... most karfiol


Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: "Miért kiabálnak
az emberek, amikor idegesek egymásra?"
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."
A szent folytatta: "Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: "Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

(Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása)





Csak egy kis egyszerű finomság. Karfiolszezon van, így elcsábultam egy minifejre, mert nálunk csak én eszem. Most nem akartam tejszínesen készíteni, és isteni édes kerti paradicsomhegyek vannak a hűtőmben. Ilyenkor szeptemberben mégtöbbet eszem ebből az ellenállhatatlan gyümölcsből, mint nyáron, pedig akkor is naponta terítékre kerül...

Hozzávalók úgy nagyjából 1 főre:
1 pici fej karfiol (vagy 5-6 normále karfiolrózsa),
1 pici fej (diónyi méret) vöröshagyma,
2 evőkanál olaj,
2 nagy girizd fokhagyma,
1 dobozos pradicsomkonzervnyi kerti pari (kb. 30-40 dkg),
só,
frissen őrölt bors,
frissen őrölt koriander, szegfűbors, frissen reszelt szerecsendió, őrölt fahéj,
friss piros csili ízlés szerint,
Tálaláshoz díszítésként: menta vagy petrezselyemzöld.

A hagymákat apró kockákra vágtam, olajon sóval üvegesedésig pároltam. Közben a karfiolt sós vízben előfőztem.
Amikor a hagymák már puhák voltak, hozzáadtam a lehéjazott, ki kockákra vágott paradicsomhúst és a fűszereket is. Jól összerotyogtattam, végül beletéve a karfiolrózsákat is, még egyszer összerottyantottam. Mikor tálaljuk, szórjuk meg díszítésként petrezselyem vagy mentalevelekkel.
Rizzsel, bulgurral vagy kuszkusszal tökéletes. Vagy pitakenyérrel.
Szobahőmérsékletre hűlve bármilyen tésztával keverve egy jó tésztasalátának is alkalmas, de megfelel köretnek is hús mellé, vagy akár előétel is lehet.


2012. szeptember 8., szombat

Rachel Allen teljes kiőrlésű magos kenyere

 
 
   Van egy régi buddhista történet arról, hogyan cselekedjünk élet-halál helyzetekben.
Egy férfit tigris üldözött a dzsungelben. Gyorsabban futnak az embernél, és előszeretettel fogyasztják is azokat. Ez a tigris, a férfi balszerencséjére, igen éhes volt.
Már majdnem utolérte a férfit, de ekkor meglátott egy kutat az út mentén. Kétségbeesettségében afelé lendült. Már túljutott a holtponton, mikor meglátta, hogy mekkorát hibázott. A kút kiszáradt, és az alján jól láthatóan egy hatalmas fekete kígyó tekergőzött.
Ösztönösen kinyújtotta kezét a kút fala irányába, ahol még meg tudott kapaszkodni egy kiálló gyökérben, megállítva zuhanását. Mire feleszmélt emberünk, a kígyó már támadásba lendült; testét teljesen kinyújtva próbálta megharapni a lábát, de hajszál híján nem sikerült elérnie. Felnézve látta, hogy a tigris gyökérbe kapaszkodó keze után kapkod a mancsával, de épp hogy nem tudta elérni. Szörnyű helyzetét elemezgette, mikor észrevett két egeret, egy fehéret és egy feketét, amint kibújnak egy apró lyukból, hogy a gyökeret kezdjék rágcsálni.
Ahogy a tigris nyújtózkodott, hogy elérje áldozatát, hátsó lábai megzörgettek egy vékony fát, aminek egy ága a kút fölé hajolt, s rajta egy méhkas függött. Méz kezdett csurogni a kútba. A férfi kinyújtotta nyelvét, és megízlelte. „Mmmm! Ez aztán finom!” gondolta magában elmosolyodva.
   Az eredeti elbeszélés szerint a történet itt véget ér. Éppen ettől lesz olyan életszerű. Az életnek, mint azoknak a fránya szappanoperáknak, sosincs lezárt befejezése. Az élet állandóan teljesedik ki.
Mindemellett gyakran van úgy életünkben, mintha egy éhes tigris és egy nagy fekete kígyó közé szorultunk volna; halál és valami még rosszabb közé, minden nappallal és éjszakával (a két egér) egyre kevesebb és kevesebb kapaszkodóval. Még ilyen szörnyű helyzetekben is, valahonnan csorog egy kis méz! Ha bölcsek vagyunk, kinyújtjuk a nyelvünket és megízleljük azt a mézet. Miért ne? Amikor nincs mit tenni, ne csinálj semmit, és élvezd kicsit az élet mézét.
Mint mondtam, hagyományosan itt véget ér a történet. Én azonban hallgatóságomnak általában elmondom az igazi befejezést is, hogy kihangsúlyozzam a lényeget. Íme hát:
   Ahogy a férfi élvezte a mézet, az egerek egyre csócsálták a gyökeret, a nagy fekete kígyó mind magasabbra nyújtózott, és a tigris egyre mélyebbre nyúlt, már majdnem elérve a fickó kezét. De a tigris elszámította magát. Belebukfencezett a kútba, lezuhant a férfi mellett, halálra zúzva magát és a kígyót is a kút alján…
Hát, végülis lehetséges! És váratlan dolgok gyakran történnek. Ilyen az életünk. Szóval, miért ne élveznénk a méz ízét még a leginkább kilátástalan helyzetekben is? A jövő bizonytalan. Sose tudhatjuk biztosan, mi következik.
(Ajan Brahm - bodhibuilding blog)


Íme a második próba Rachel Allen szakácskönyvéből. Tegnap elfogyott a kenyerem, így ma délelőtt mindjárt meg is sütöttem ezt a magos kenyeret. Ezt sokan ismerhetitek, mert a tévés műsorában is elkészítette.
Tapasztalat: ennél jobb teljes kiőrlésű, magos kenyeret még nem ettem, sütöttem. Azt kenyérsütögető háziasszonytársaim tudják, hogy teljes kiőrlésű lisztből nem egyszerű könnyű, laza, nem szalonnás, nem tömörgyönyör kenyeret sütni. Ebben a receptben minimális a fehérliszt aránya, mégis csodálatosan lyukacsos, repülősen könnyed, ráadásul a héja isteni ropogós, a belseje meg nagyon puha. Ami még plussz erénye: egy kezdő is tökéletesen elkészítheti, olyan is, aki eddig nem sütött kenyeret, mert nem kell dagasztani sem, csak kikeverni - vagyis nagyon egyszerű, gyors, és mégis garantált a siker. Fantasztikus kenyér, innentől rendszeresen fogom sütni. Csekély változtatást hajtottam csak végre: 1 csapott mokkáskanálnyi köménymagot mozsárban összetörtem és ezzel még fűszereztem a kenyeret. Isteni íze lett tőle - nem érződik ki, csak megerősíti a magok és a tönkölybúza finom harmóniáját. Megsütöttem köménymag nélkül is, szerény véleményem szerint messze nincs olyan finom, mint köménymaggal. Elveszi a magok kesernyés ízét, valamint igen jó ízt ad a kenyérnek. Csak köményesen sütöm ezentúl. Illetve zabpehely helyett zablisztet tettem bele, mert a molykommandó lecsapott a zabpelyhes zacskóra és ki is végezte...
Ennél a receptnél kicsit fölülírtam Rachelt - nem a receptet... csak ez elkészítés sorrendjét.
Amit hiányolok a könyvből, hogy nincs tartalomjegyzéke, oldalszámokkal. Nehéz visszakeresni így, melyik receptet melyik fejezetben láttam.

Hozzávalók egy 80 dkg-os kenyérhez:
200 gr teljes kiőrlésű liszt (én tönkölyt használtam),
75 gr sima liszt,
100 gr szezámmag, mák és napraforgómag keveréke (ebből két evőkanálnyit hagyjunk meg a tetejére),
50 gr zabpehely,
25 gr korpa,
1 tk só,
350-400 ml kézmeleg víz,
1 ek méz,
15 gr friss vagy 7 gr szárított élesztő,
1 ek napraforgóolaj.

A kimért 350 ml vízből 100 ml vizet átöntünk egy bögrébe és belekeverjük a mézet, majd hozzákeverjük az élesztőt is. Állni hagyjuk míg összeállítjuk a tésztát hogy felfuthasson, felhabosodhasson. (Én friss élesztőt használtam, azt jobban szeretem, gyorsabb és hatékonyabb.)
Kimérjük a hozzávalókat és egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, magokat (kivéve, amit a kenyér tetejére szánunk), sót, zabpelyhet, korpát.
A szárazanyagokhoz hozzáöntjük a felfutott élesztős vizet és a maradék 250 ml kézmeleg vizet, az olajat és összekeverjük a tésztát egy fakanállal. A tésztának nedvesnek és lazának kell lenni, ha nem ilyen, még kb. 50 ml vizet adjunk hozzá. Ha valaki szokott nokedlit készíteni az előny, mert pont olyannak kell lennie a tésztájának, mint a nokedlitésztának.
Gyújtsuk be a sütőt és melegítsük elő 200 fokra.
Egy kenyérformát béleljünk ki szilikonos sütőpapírral és öntsük bele a tésztát, a tetejét szórjuk meg a félretett magokkal. Fedjük le konyharuhával és hagyjuk kelni addig, míg följön a forma pereméig. (Ez körülbelül 10-15 perc.)
Tegyük sütőbe és 1 órán át süssük. Akkor készült el, ha kivesszük a kenyeret a formából, és megkopogtatjuk az alját - ha kongó hangot ad, akkor jó, ha nem, süssük még 10-12 percig.


Én 180 fokon sütöttem 1 óráig és tökéletesen átsült, sőt szép vastag héja is lett - ami nagyon ropogós is maradt, egyáltalán nem puhult be hűléskor sem. Tényleg nagyon jó kenyér.
A formája azért ilyen kis absztrakt, mert csak egy kisebb pástétomformám volt itthon, és ki akart kelni belőle a kenyérke. Azóta beszereztem egy rendes kenyérformát is, abba pontosan jó ez az adag.

A könyv a T.bálint Könyvkiadónál jelent meg.

2012. szeptember 5., szerda

Egy kis "semmiség": sült paradicsom



  Néhány barátom imád étterembe járni. Alkalomadtán nagyon drága helyre mennek vacsorázni, ahol készek bődületes összeget kiadni a kitűnő fogásokért. Ugyanakkor elmulasztják az élményt, amit az étel íze adhat, mivel a partnerükkel és barátaikkal folyó társalgásra figyelnek helyette.
   Ugyan ki beszélgetne egy nagyszerű szimfonikus zenekar előadása közben? A csevej meggátolna a pompás zene élvezetében, és előbb-utóbb ki is zavarnak a teremből. Még az izgalmas és remek filmek közben is utálja az ember, ha megzavarják. Akkor miért társalkodik az ember, amikor étkezik?
   Ha egy átlagos étteremről van szó, akkor jó ötlet lehet beszélgetést kezdeményezni, figyelemelterelésként az ízetlen kajáról! De mikor az étek valóban finom, s még az árát is megkérik, mondd meg a társadnak, hogy inkább legyetek csöndben, így tényleg megkapod, amiért fizettél. Ez a bölcs étkezés.
  Még ha csöndben is eszünk, gyakran elhibázzuk a pillanat élvezetét. Ahelyett ugyanis, fogainkkal az aktuális falatot rágcsálva már a következő célpontot keressük szemünkkel a tányéron. Néhányan két vagy három falattal maguk előtt járnak – egy a szájban, egy a villán várakozik, még egy a tányéron már előkészítve, míg elménk a villán közeledő adagot vizsgálja.
   Ahhoz, hogy teljesen megízlelhessük ételünket és életünket, gyakrabban kellene csendben átélni a pillanatokat. Ekkor az élet ötcsillagos éttermében is megkapnánk, ami jár.
(Ajan Brahm: Ki kérte ezt a rakás szart? - bodhibuilding blog)




Bár tényleg semmiség(nek tűnik) a recept, higgyétek el, függőséget okoz. Hihetetlenül finom a sült paradicsom - ezt már anno a kedvenc sült fetámnál megállapítottam. Szoktam készíteni sült paradicsomos spagettit is, csak általában az egy főre készül (nekem) és eddig mindig este követtem el. Így fotó sosem készült róla. Ma azonban egy másik nagy kedvenc került terítékre délben, a lehme biszbanah (csak spenót helyett cukkinivel), így most a sült paradicsomot ehhez az ételhez készítettem. Mert saláta valahogy nekem neigen illik hozzá, a csatni meg nem arab étel, így jutott eszembe a sült paradicsom. Isteni volt hozzá. A fűszerezését is most arabosra vettem, de másképp is lehet ízesíteni. Ha spagettihez csinálom, akkor általában friss bazsalikommal, fokhagymával ízesítem, de jól illik hozzá a friss rozmaring, zsálya, kakukkfű, petrezselyemzöld, menta is.

Hozzávalók 4 főre:
1,5 kg paradicsom,
3 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors és koriandermag,
chayenne bors (őrölt csípős pirospaprika de csilipehellyel is tökéletes),
szumák (cserzőszömörce, de ez el is maradhat ha nincs készleten),
kevés citromlé.

A paradicsomokat forrásban lévő vízbe dobtam fél percre mert én nem szeretem a sült és pöntyörödött paradicsomhéjakat kerülgetni az ételben, aztán lehúztam a héjukat és fél centis szeletekre vágtam őket. A tepsit alaposan meglocsoltam olajjal, aztán a karikákat szépen egymás mellé sorakoztattam. Fűszereztem őket, kevés citromlével meglocsoltam és mentek a totálerős tűzzel égő sütőbe. Körülbelül 20-25 perc múlva elkészültek. Kihűlve tálaltam.
Ha serpenyőben készül, ugyanígy nagy lángon süssük míg szinte kissé megfeketedik, akkor lesz igazán jó íze.


A sült paradicsom kitűnő kísérője bármilyen húsételnek, bundázott és ropogósra sütött zöldségeknek, de ahogy írtam fentebb is, tésztára is tökéletes. Nekem maradt belőle egy kevés, így a mai vacsora sült paradicsomos padlizsánkrém lesz pirítóssal. Apropó, bruscettának is csodás, természetesen. Sőt, krémleves - nem is akármilyen - is készíthető belőle.
A padlizsánkrémmel holnap jelentkezem, itt. Majd bővítem a bejegyzést fotóval.