Citromos csirke-piláf

Az utóbbi hónapok legkerekebb ételét sikerült ma exhas összedobnom. Tesis-krumplit terveztem, de a végére tepsis-rizs lett belőle. 

Van az irániaknak egy nagyon kedvelt sült rizse, a tahdig, aminél direkt odapirítják a rizs alját, ami egy rétegben összesül és karamellizálódik, ropogós lesz és mennyei. Na ez a rizs is pont ilyen lett, emellett a fűszerektől isteni íze is volt, úgyhogy bővült a szerethető rizsételeink repertoárja.

Hozzávalók 2 főre:
6 db csirkeszárny
25 dkg jó minőségű rizs
4 dl víz vagy csirkealaplé
3 gerezd fokhagyma
egy kisebb citromnak a fele
egy félmarék mazsola
1 evőkanál méz
só, frissen őrölt bors
1 mokkáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 teáskanál őrölt koriandermag
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
és aki szereti: 1/2 mokkáskanál őrölt római kömény

A csirkeszárnyakat megtisztítottam, az ízeknél elvágtam és alaposan besóztam. Egy nagy tálba tettem, adtam hozzá 3-4 evőkanálnyi olívaolajat, egy marék mazsolát, egy fél citromot félkarikázva és kicsit kinyomkodva és a magokat gondosan eltávolítva (mert a magok keserítik az ételt, nem a héja), egy evőkanálnyi mézet, a 3 gerezd fokhagymát apróra vágva és a többi fűszert is, és jól összekevertem az egészet. Hagytam állni egy órácskát. 

Előmelegítettem a sütőt olyan 170 fokra. A sütőtálat olívaolajjal megkentem, amit megszórtam egy rétegben a szűrőkanálban többször alaposan átöblített rizzsel. A vizet (ha víz, azt sózzuk, ha alaplevet használunk azt nem kell) ráöntöttem a csibeszárnyakra, hogy leoldódjanak kissé a fűszerek és a fokhagyma. Majd a szárnyakat rásorakoztattam a rizs tetejére, végül a fűszeres lével óvatosan megöntöztem az egészet. Lefedtem alufóliával és 3/4 órán át sütöttem, aztán levettem róla a fóliát, és a hús pirulásáig még kb. 45 percig sütöttem.

Tipp: sóban eltett citrommal is készíthető, ha valakinek rejtezik a spájzában ilyesmi.
Valamint naranccsal is készíthető, és akkor a felöntőlébe nyugodtan bele is facsarhatjuk 2 narancs levét, egynek meg a reszelt héját, és kevesebb méz kell bele: elég egy teáskanálnyi.

Jókai(nak mondott) bableves

– Nos, Pál úr, mi ma az ebéd? – kérdi a hazaérkező kapitány, kardját leoldva oldaláról, s fegyvergyűjteményébe akasztva, melyet pompás antik fringiák és handzsárok egészítének ki.
Pál úr tudniillik, hogy szakács is.
Hát – „görög olvasó” – felel Pál úr karakán flegmával.
– Az jó lehet – szólt a kapitány –, s mi főtt bele?
– „Angyalbakancs.”
– Hisz az pompás eledel! Terített rám, Pál úr?
Pál úr végigméri e szóra tetőtől talpig a kérdezőt.
– Hát ma megint itthon ebédelünk?
– Ha kapunk valamit, Pál úr.
(…)
Nemsokára visszatért a gőzölgő tállal.
A „görög olvasó” paszuly volt, jó vastagon rántva, s a belefőtt „angyalbakancs” nem volt más, mint disznóláb.
A vén huszár magának készítette azt, de ha kettőjük között megoszlott, akkor is elég volt mind a kettőnek.
Richárd jó kedéllyel látott hozzá a katonás eledelhez. Evett, mintha sohasem látott volna annál jobbat.
A vén huszár ott állt a széke mögött, míg ebédel; pedig nem kellett tányért váltani, mert nem következett több fogás.

(Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)

Kezdjük egy nagy klasszikussal az évet. A gazdag bablevesek, lencselevesek számomra igazi téli ételek, nyáron nemigen szokott szerepelni a repertoáron. Volt a karácsonyi kocsonyafőzésből még egy fél füstölt csülköm a fagyasztóban, ezért is került sorra most ez az elhíresült leves. Amúgy ha már nevezetesség, itt utánaolvashattok, hogy milyen is volt az eredeti. 

Egyébként meg, ez is olyan étel, hogy "ahány ház, annyi féle Jókai bableves". 

Hozzávalók 6 főre:
1 kicsi vagy fél nagy füstölt csülök
35 dkg tarkabab
15 dkg füstölt parasztkolbász
5 dkg zeller
10 dkg fehérrépa gyökér
20 dkg sárgarépa
1 nagyon nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 púpos evőkanál sertészsír (vagy 4 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj)
2 babérlevél
10 szem bors
só
1 púpos teáskanál pirospaprika
2 csapott evőkanál liszt
a csipetkéhez:
1 nagyobb tojás
1 mokkáskanál só
kb. 10 dkg liszt (vagyis amennyit felvesz a tojás)

A babot előző este beáztatjuk. Másnap a csülköt föltesszük főni kb. 4 liter vízben, sóval, borssal, babérlevéllel. Míg fő, megtisztítjuk a zöldségeket és karikákra, illetve kockákra vágjuk. Amikor már puha a csülök, kiemeljük a főzővízből és félretesszük, majd a főzővízbe beletesszük a szűrőkanálban leöblített babot és a zöldségeket. Míg főnek, elkészítjük a csipetkét és a rántást.

Csipetke: egy mélytányérba ütjük a tojást, sózzuk és felverjük, majd annyi lisztet adunk hozzá, amennyivel kemény tésztát kapunk. A tésztát átgyúrjuk, hogy sima legyen (mint bármely házitésztát, ugyanúgy), aztán szórunk egy evőkanálnyi lisztet a mélytányérba, és elkezdjük lecsipegetni a tésztát. Minden csippentést gombócolunk is, a csipetkék olyan csicseriborsó nagyságúak legyenek körülbelül. Folyamatosan lisztezzük, hogy ne ragadjanak össze a tányérban.  Mikor készen vannak, szétterítjük őket egy tiszta konyharuhán. Ha a legvégén csináljuk, amikor már készen van a leves, akkor meg egyenesen csak beleengedjük a tányérból a levesbe őket.

Rántás: a kolbászról leszedjük a "héját", karikákra vágjuk. A zsiradékon kisütjük őket és félretesszük a főtt csülök mellé. A visszamaradt kolbászos zsíron kevés sóval üvegesre fonnyasztjuk az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, majd megszórjuk a 2 evőkanál liszttel és sötét zsemleszínű rántást készítünk. Mikor megvan, lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a pirospaprikát is, és apránként, állandóan kevergetve felhigítjuk olyan 2 dl hideg vízzel.

Amikor a bab már fél órája fő, a rántáshoz keverünk 2 merőkanálnyi forró levet, és hozzáadjuk a nagy fazék leveshez. Kevergetjük míg felforr, aztán a kolbászkarikákat és a feldarabolt csülköt is beletesszük. Készre főzzük, ami még cirka 20-25 percet jelent. Azért kell ennyit főnie a rántással együtt, hogy a hagymakockák megpuhuljanak és az ízük belefőjön a levesbe. A legvégén a csipetként is hozzáadjuk, és mikor feljönnek a felszínre, késznek nyilváníthatjuk művünket.

Friss fehérkenyérrel, tejföllel, csilivel kínáljuk. Én nem szoktam betejfölözni, mert nem szeressük a tejfölt. Legalábbis ételekben nemannyira. :) Jóféle kenyérrel viszont szeretjük natúre, nyersen tunkolni.

klasszikus kakaós: a Zalakocka

A karácsony mindig is a nők ügye volt, sohasem a férfiaké. Mindig a nők intézték a bevásárlást, sütöttek-főztek, ők tervezték meg a bulikat, ők küldték ki a meghívókat, az üdvőzlőlapokat, és bíbelődtek sok más egyéb dologgal is, amilyenek egy férfinak eszébe sem jutnak.

(John Grisham)

Hugoméknak sütöttem karácsonyra, mert az egyik kedvencük, és a bolti meg sem közelíti. A klasszikusok kedvelőinek. 

Fotó: Bekistúdió, modellt állt: Luna cica. 😄😍

Hozzávalók egy 35-ször 25-ös tepsinyihez:
a kakaós piskótához:
5 tojás
13 dkg cukor
8 dkg liszt
2 dkg kakaó
1/2 csomag sütőpor
csipet só
a fehér piskótához:
3 tojás
8 dkg cukor
6 dkg liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
csipet só
a krémhez:
6 dl tej
2 csomag csokis pudingpor
2 púpos evőkanál szép sötét holland kakaópor
csipet só
28 dkg cukor
25 dkg mascarpone
25 dkg szobahőmérsékletű, lágy vaj
2 evőkanál rum
a tetejére:
csokidara

A piskótákat a szokásos módon megsütjük: vagyis külön kikeverjük habosra a cukorral a sárgájákat, külön felverjük a fehérjéket, majd a sütőporral vegyített lisztet (illetve a sütőporral és kakaóporral vegyített lisztet) kézzel belekeverjük a sárgájákba, kevés fehérjehabbal lazítjuk, majd finoman  a többi felvert tojáshabot is elkeverjük a lisztes keverékkel. Előmelegített, 170 fokos sütőben megsütjük. Ha kihűltek, a kakaós piskótát két lapba vágjuk: egyik lap lesz a süti alja, a másik a teteje.

Kevés tejjel kikeverjük a pudingporokat és a kakaóport csomómentesre a cukorral, közben a többi tejet felforraljuk, majd ha már forr, hozzáöntjük a cukros pudingport is, és forrásig-sűrűsödésig állandóan kevergetve felfőzzük. Megvárjuk, hogy a puding teljesen kihűljön.

Ha kihűlt, elkeverjük benne robotgéppel a 2 kanál rumot, majd a puha vajat, végül a mascarponét is.

Alulra helyezzük a kakaós piskóta egyik lapját, megkenjük a krém harmadával, majd ráhelyezzük a fehér piskótát. Ezt is megkenjük a krém második harmadával, majd rátesszük a kakaós piskóta másik lapját. Megkenjük a maradék krémmel, és csokidarával megszórva díszítjük. Minimum 8 órára hűtőszekrénybe tesszük mielőtt szeletelnénk, hogy a krém megdermedhessen.

Zalai borítós

Ha nem hagyományos töltött káposztát készítenétek karácsonyra, hoztam egy zalai változatot, a borítóst. Két receptet is találtam, az egyik tésztával készül, a másik Borbás Marcsi árpagyöngyös receptje. 

Hozzávalók: (8 főre)

1 fej egyben savanyított káposzta
500 g árpagyöngy
800 g  darált sertéshús
200 g füstölt császárszalonna
200 g vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
5 g csemege őrölt paprika
1 evőkanál sűrített paradicsom
4 dl tejszín
4 db tojás
1 csokor petrezselyemzöld
só, bors ízlés szerint

Az árpagyöngyöt 4 órára beáztatjuk. A hagyma felét megfonnyasztjuk, rátesszük az árpagyöngyöt és csontlével locsolgatva majdnem puhára pároljuk. Bekeverés előtt egy csokor aprított petrezselymet keverünk hozzá. A maradék vöröshagymát megpirítjuk, átpirítjuk rajta a sertéshúst és összekeverjük a kockákra vágott kisütött szalonnával. A fejben savanyított káposzta nagy leveleiből  8-at egészben leszedünk. A maradékot nagyon vékony csíkokra felvágjuk. Az árpagyöngyöt összekeverjük a pirított hússal, a szalonnával, a felcsíkozott káposztával. A tejszínt kikeverjük a tojással és ezt is belekeverjük a töltelékbe. Tenyérnyi tálakat kiolajozunk, beleterítjük a savanyúkáposzta-levelet, megtöltjük a tálakat a töltelékkel, visszahajtjuk a leveleket, és 180 fokos sütőben pirulásig sütjük. Sütést követően személyenként tányérra borítjuk, tejföllel locsolva tálaljuk.

Nyári időszakban elkészíthetjük kelkáposztából vagy friss káposztából is. (A kép és recept forrása: Gasztoangyal)

A másik recept az ízőrzők sorozatban volt látható.

Hozzávalók (8 főre):
60 dkg sertéslapocka
1 nagy fej vöröshagyma
15 dkg füstölt szalonna
1 evőkanál sertészsír
10 savanyú káposzta levél
3 tojás
2 teáskanál só
1 teáskanál őrölt feketebors
2 teáskanál majoránna
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
10 dkg vaj
2 dl tejföl
2 evőkanál sűrített paradicsom
1 dl fehérbor
a tésztához: 
25 dkg liszt
2 tojás
csipetnyi só
diónyi vaj
az edény előkészítéséhez:
1 evőkanál zsír

A füstölt szalonnát felkockázzuk, és egy evőkanál zsírban ropogósra pirítjuk. A húst és a vöröshagymát is kockákra vágjuk. A fokhagymát nagyon apróra daraboljuk. A megsült pörcöt kiszedjük, és félretesszük. Zsírjába beleöntjük a vöröshagymát, amit üvegesre pirítunk. Hozzáadjuk a húst, és fehéredésig sütjük. Ekkor fűszerezzük sóval, őrölt borssal, majoránnával, és fokhagymával. Hozzáadjuk a paradicsom sűrítményt is. Megvárjuk, amíg a hús levet enged, ekkor megszórjuk kevés liszttel, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje a húst, és fedő alatt puhára főzzük. 

Közben mácsiktésztát készítünk. A lisztbe diónyi vajat morzsolunk, beleütjük a tojásokat, csipetnyi sót szórunk rá, és jó kemény anyagot gyúrunk belőle. Amennyiben szükséges, egy-két evőkanál vízzel lágyíthatjuk a tésztát. Alaposan kidolgozzuk először a tálban, utána lisztezett gyúródeszkán is. Kisodorjuk, majd széles metéltre felvágjuk. Közben kevés sóval vizet forralunk. Ebben főzzük ki a mácsikot. Amikor elkészült, szűrőkanállal kiszedjük, hideg vízben átöblítjük, és félretesszük. 

Közben a hús is megpuhul, beletesszük a félretett pörcöt, és azt is hagyjuk hűlni. Ekkor a három tojást két tálba szétválasztjuk. A sárgákhoz adjuk a megmaradt, kb. nyolcdekányi puha vajat, összekeverjük, majd a tejfölt is hozzáadjuk. A tojások fehérjét habbá verjük. Egy agyagedényt, vagy más sütőtálat kizsírozunk. A káposzta levelek vastag torzsáját kivágjuk, és kibéleljük vele az edényt. A meghűlt húst a tésztával, majd a tejfölös tojással összekeverjük. Óvatosan hozzáadjuk a fehérjék habját is. Ezt az egészet a levelekkel kibélelt tálba öntjük. Elsimítjuk, meglocsoljuk egy deci borral, és befedjük egy félretett káposztalevéllel. Sütőben kb. ötven perc alatt szép színes lesz. Kicsit a tálban hűlni hagyjuk, majd tálra borítjuk. Úgy szeleteljük, mint a tortát. (forrás)

Itt meg is lehet nézni az elkészítését.

Mézes keksz

Falra festett csillagok
égre velük
hadd legyenek kéznél.

(Helena Kolody, haiku)

Karácsonykor kell lennie valamilyen aprósütinek is. Mivel a mézeskalácsot nem igazán szeretem - leginkább a keménysége miatt -, ezért inkább egy mézes kekszet sütöttem idén. Kettőt-kettőt csokoládével összeragasztva, biztos ami ziher, finom legyen. 😏 A recept az ildi KOKKI blogról származik, köszönetem érte. A mennyiség kevésnek tűnt, tehát a két és félszeresét vettem mindennek, így lett 25 db dupla kekszem.

Hozzávalók:
40 dkg liszt
10 dkg porcukor
10 dkg méz (én repce mézzel készítettem)
3 tojás sárgája
18 dkg hideg vaj
csipet só
1 teáskanál mézes fűszerkeverék
1 teáskanál kakaópor
25 dkg csokoládé a ragasztáshoz

A lisztet elkevertem a porcukorral és a sóval, majd a felkockázott vajjal elmorzsoltam. Aztán elkevertem benne a fűszerkeveréket és kakaóport is, majd összeállítottam a mézzel és a tojások sárgájával. Reggel raktam össze a tésztát és este sütöttem, addig folpackban hűsölt a hűtőben.

A sütőt begyújtottam. Lisztezett deszkán kinyújtottam olyan 2-3 mm vastagra a tésztát, aztán sütipecsételővel megmintáztam, végül kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem kb. 160 fokon. Hagytam teljesen kihűlni a kekszeket. Végül gőz fölött felolvasztottam a csokoládét, és két-két darabot összeragasztottam.

Dalmát krémes

Luca napja van ma.

"Manabus, a nyúl vándorlásai közben egyszer az erdőben egy folyóparti tisztásra ért. Megpillantotta Totolizt, a baglyot, amint egy nagy fa ágán gubbasztott. Sötét volt, nagyon sötét, Manabus nem látott valami jól, így szólt hát a bagolyhoz:

- Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy ilyen sötét legyen? Én nem szeretem a sötétet, és azt akarom, hogy mindig nappali világosság vegyen körül!

- Ha elég hatalmas vagy - felelte a bagoly -, hát tégy róla, hogy úgy legyen. Mérjük össze erőinket, és amelyikőnk győz, az rendezhesse el kedve szerint ezt a dolgot.
Összehívta hát a nyúl meg a bagoly az erdő vadjait, a négylábúakat, és a madarakat, hogy tanúi legyenek párviadaluknak. Mikor összegyülekeztek, elmagyarázták nekik, miről van szó. Néhány madár és négylábú Manabus győzelmét kívánta, mert a világosságot kedvelték, mások meg azt szerették volna, ha a bagoly győz, hogy továbbra is mindig sötét maradjon.
Megkezdődött hát a párharc a nyúl meg a bagoly között. Manabus egyre csak azt ismételgette:
- Fény! Fény! Fény! Fény!
A bagoly viszont így kiáltozott:
- Éjszaka! Éjszaka! Éjszaka! Éjszaka!
Abban állapodtak meg, hogy amelyik véletlenül elszólja magát és véletlenül ellenfele kiáltása téved a szájára, elveszti a harcot.
A hangos és egyre gyorsabb kiabálásba a többi állat is bekapcsolódott, igyekeztek segíteni és belezavarni a küzdőket, ki-ki pártállása szerint. Végül is a bagoly véletlenül éjszaka helyett fényt kiáltott, így elvesztette a játszmát. Manabus, a nyúl úgy rendelkezett, hogy árassza el ezentúl fény a világot, de beleegyezett, hogy az idő egy részében éjszaka legyen, a bagoly és más állatok kedvéért, mert ezek az éjszakát jobban szeretik, mint a nappalt." (indián mese)

Ha a nagy karácsonyi sütögetésből maradna fölösleges tojásfehérje, ez az egyszerű kis süti remekül "felveszi". Gizinél találtam, köszönöm a receptet, fincsi. A krémen változtattam, tejszín helyett mascarponéval készítettem.

Hozzávalók a tésztához:

4 db tojásfehérje (nagy)

10 dkg porcukor 

1 csipet só

10 dkg darált dió

6 dkg liszt

1 csapott mokkáskanál sütőpor

1 nagy marék apróra vágott dió

1 marék mazsola

a krémhez:

1 csomag vaníliás pudingpor (4 dkg)

3 dl víz

25 dkg mascarpone

10 dkg kristálycukor

 

Egy 35-ször 25-ös tepsit (lehet kicsit nagyobb is, de nekem csak ekkora van, így kissé vastag lett a tésztája) béleljünk ki szilikonos sütőpapírral, a sütőt melegítsük elő 160 fokra. 

A tojásfehérjét a csipet sóval kezdjük el felverni, és mikor már tartása van, kanalanként adagoljuk hozzá a cukrot, és addig verjük, míg kemény hab lesz belőle. Tegyük kis fokozatra a robotgépet, és adjuk a krémhez a darált diót is, majd a sütőporral elkevert lisztet is. Simítsuk a tésztát a tepsibe, kenjük el, a tetejét szórjuk meg a durvára vágott dióval és a mazsolával. Süssük 15-20 percig, kivétel után hagyjuk kissé hűlni, majd óvatosan távolítsuk el az aljáról a sütőpapírt. Ha kihűlt, vágjuk félbe, az egyik fele lesz az alja, a másik a teteje a sütinek. Én felszeltem már így az elején kockákra a lapokat.

A pudingporból vízzel és cukorral főzzünk pudingot, kevergetve hidegvízfürdőben hűtsük ki. Robotgéppel kissé keverjük, krémesítsük a mascarponét egy nagyobb tálban, majd adjuk hozzá a kihűlt pudingot is, kis fokozaton keverjük össze. 

Végül kenjük a lapok egyik felére a krémet, és tegyük a tetejére a másik lapot. Hűtőszekrényben hagyjuk állni, míg teljesen behűl.

Kimchi day

"Nagyjából 3 évezred hagyományai sűrűsödnek össze a Google mai, különleges grafikával prezentált logójában. Ma van a kimchi napja - ez a világ egyik legegészségesebb étele.

Kínai kel, zöldhagyma, halszósz vagy garnélarákszósz, őrölt chilipaprika, rizsliszt, só, gyömbér, retek, répa és fokhagyma.

A gasztrotörténeti kutatások szerint az étel nagyjából 2600-3000 éves múlttal rendelkezik, ma ismert formáját pedig valamikor a 18. században nyerte el, ugyanis azóta tesznek bele őrölt pirospaprikát, chilit. Ez persze csak a mesterrecept, mert a kimchinek rengetegféle variánsa létezik, még az anyaországot jelentő Koreán belül is más-más helyeken egy kicsit máshogy készítik.

Egyes becslések szerint a dél-koreaiak napi átlagban számolva 50-200 grammnyi kimchit fogyasztanak el. Ehhez persze rengeteget kell előállítani is, ennek pedig éppen most van itt az ideje: a november kimcshikészítés szezonja, a kimdzsang. A népi hagyomány szerint ha valaki ekkor, különösen a november 22-ei kimchi napon sózza meg a télire elrakott kimchijét, akkor lesz a legfinomabb a koreai savanyúság."

A teljes cikket a HVG.hu-n olvashatjátok erről az ikonikus ételről, amelyet az UNESCO felvett a szellemi kulturális örökségek listájára.

Akik pedig szeretnék elkészíteni, azoknak hoztam egy feliratozott videót Maangchi konyhájából. Nem ördöngösség, egy próbát megér. Rossz nem lehet, amiben chili, fokhagyma és gyömbér is van.

A magyar feliratot a videón megjelenő  kis kerékre (ami a "beállítások"-at takarja) kattintva tudjátok kiválasztani.

Rizikés-sütőtökös rizotto

Gyorsebéd. Még mindig van erdei-mezei gomba, és hihetetlen, de ez a csudaszép fenyőalja ugyanannyiba kerül most, mint a termesztett csiperke - pedig zongorázni lehetne  a különbséget.🍄😏

Hozzávalók 2 főre (ha csak előételnek szánjuk, akkor 4-6 főnek is bőven elegendő):
25 dkg kerekszemű rizs
15 dkg rizike (fenyőalja gomba)
15 dkg sütőtök
5 dkg füstölt szalonna vagy sonka
1 evőkanál olívaolaj
1/2 dl száraz fehérbor
1 kisebb fej vöröshagyma
1,2 liter alaplé (zöldség vagy csirke)
só, frissen őrölt bors
2 szem szegfűszeg
4 dkg vaj
5 dkg parmezán jellegű keménysajt

Az olívaolajon pici sóval megdinszteljük az apróra kockázott vöröshagymát, majd hozzáadjuk a kockázott sonkát vagy szalonnát is, kicsit pirítjuk. S aztán a megtisztított, felszeletelt gombát is, és az apróbb kockákra vágott sütőtököt is a lábosba tesszük. Együtt pirítjuk pár percig, míg a gomba kicsit átsül, aztán hozzáadjuk a rizst is (át ne mossuk), és újabb pár perc együtt pirítás után beleöntjük a bort. Hagyjuk elpárologni, majd lassanként felöntögetjük az alaplével, sűrűn kevergetve. Ha kell, kicsit még sózzuk, borsozzuk, beletesszük a szegfűszeget is. Addig kavargatjuk-öntögetjük hozzá merőkanalanként az alaplevet, míg a rizs megpuhul. A végén, mikor már lezárjuk alatta a lángot, hozzákeverjük a vajat is, és a reszelt sajtot is. Azonnal tálaljuk. 

Tipp: Rizotto rizst használjunk hozzá. Én a Sparban szoktam venni: sajátmárkás, kerekszemű. Valójában nagykunsági magyar rizs, ami nem kerül 300 forintba sem. Nem olyan nagy szemű, mint az arborio, de majdnem és tökéletes rizottónak, amint a képen is látszik. Ajánlom, szuper minőség és hazai.

Birsalmás-diós pite (sütőtökös pite)

Meggyőződésem, hogy a főzés művészet, ugyanolyan nemes művészet, mint a festészet vagy a költészet. Csak azért becsülik le, mert nem maradandó az alkotás.

(Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe)

Egy igazi hamisítatlan, őszi pite. Gizus receptje alapján csináltam (köszönöm szépen!), de ahogy az lenni szokott, készítés közben folyamatosan alakult. Hiába, a konyha a mágia, a művészet helye.

Hozzávalók egy 26-28 cm-es piteformához:
az almapüréhez:
40 dkg birsalma (hámozás, darabolás után, tisztán ennyi)
15 dkg vegyes virágméz
2 púpos evőkanál világosbarna nádcukor
2 evőkanál vaníliás cukor
csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg (vagy 4 db egészben, amit később eltávolítunk)
2 zöld kardamomnak a frissen porított magjai
a tésztához:
25 dkg liszt
10 dkg durvára vágott dió
12 dkg hideg vaj kockázva
1 tojás
2 evőkanál víz (körülbelül, amennyivel összeáll a tészta)
1 csapott mokkáskanál só
a töltelékhez:
a turmixolt almapüré
25 dkg mascarpone
1 dl sűrű tejföl
2 tojás
2 csapott evőkanál étkezési keményítő
10 dkg világosbarna nádcukor
csipet só

Először a pürét készítjük el: az almákat hámozzuk, kockázzuk, és a mézzel, cukorral, sóval, vaníliás cukorral és fűszerekkel addig főzzük, amíg pürészerű lesz, vagyis minden folyadékot elfő és lekvárra hasonlít - a birs ilyen, szétfő. Ezután, hogy igazán krémes legyen, pürésítjük vagy botmixerrel, vagy turmixgépben. Hagyjuk hűlni.

Összeállítjuk a tésztát. A diót durvára vágjuk, de túl nagy darabok ne maradjanak benne, mert nehéz lesz kinyújtani a tésztát. A lisztet elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a hideg, kockázott vajat, amit elmorzsolunk benne, majd hozzáadjuk a tojást is, a diót is, és összegyúrjuk. Mikor már kezd összeállni, adhatunk hozzá 1-2 kanál vizet is, mert ekkor érezzük meg, kell-e bele. Ne legyen kemény a tészta, de túl lágy sem, nekem 2 evőkanál vizet vett még fel.

Ne gyúrjuk agyon a tésztát, mert nem lesz porhanyós később, szóval épp csak dolgozzuk össze, tegyük folpackba és be a hűtőbe legalább egy órára, hogy visszahűljön benne a vaj.

Ha már hűlt eleget a tészta, elkészítjük a teljes tölteléket: a mascarponét a tejföllel simára keverjük kézi robotgéppel, majd hozzákeverjük az almapürét is, a plusz cukrot is, a keményítőt is, és kóstoljuk meg: ha kell bele még csipet só, vagy akár a szánk íze szerint cukor, most még pótolhatjuk.

Begyújtjuk a sütőt olyan 140-150 fokra.

A tésztát úgy vágjuk ketté, hogy kétharmad-egyharmad legyen körülbelül. A nagyobbat jó vékonyra nyújtjuk, és a vajazott, lisztezett piteformába tesszük a sodrófa segítségével. Megszurkáljuk villával, hogy ne púposodjon sülésnél. Beleönjük az almás krémet, majd tetszőlegesen mintázva megdíszítjük a tetejét a tészta kisebbik felével. Ha valaki teljesen beborítaná tésztával a pite tetejét is, akkor Gizus receptje alapján 30 dkg liszttel csinálja a tésztát. 

Sütőbe tesszük és 45-50 percig sütjük. Teljes kihűlés után szeleteljük és tálaljuk. Tálalás: egy nagy pizzástányérat ráteszünk a pitére, és óvatosan fejre fordítjuk, majd rátesszük azt a tálat, amiben kínálni szeretnénk, és ismét óvatosan fejre fordítjuk. Kis zsönglőrmutatvány, de ha félünk tőle, szeleteljük a piteformában, oszt kész. 😏

Tipp: Ugyanez a recept kiválóan működik sütőtökpürével is.

Nagyon finom, krémes töltelék, ropogós, diós tészta. Bevallom, nekem az almás pite - a klasszikus - sosem tud lekeveredni a süti TOP10 lista legelejéről. Vagyis imádom, talán a legkedvencebb süteményem, még a tiramisut is megelőzi, pedig azért is odavagyok. 😊 Szóval, ez a pite nagyon finom, viszont a mascarpone jelentősen lágyítja az alma ízét... Tehát azok fogják nagyon szeretni, akik nem rajonganak annyira a brutálalmás sütikért. 

És próbáljátok ki sütőtökkel, mert szerintem azzal is isteni lenne.

Mozzarellás csirkemell paradicsomszósszal

Ismeretes, hogy az amerikaiak a koleszterin elleni harc jegyében kocogni szoktak, vagyis futnak-futnak órákig, míg le nem teríti őket egy halálos szívroham. A Pulse Trainer (59 dollár) a csuklóra csatolandó, és drót köti össze egy gumisapkával, amit a mutatóujjra kell felhúzni. Ha az ön keringési rendszere már-már összeomlik, a Pulse Trainer vészjelzést ad, vagy mi. Nagy haladás ez, ha meggondoljuk, hogy a fejletlen országokban akkor áll meg az ember, ha fullad, ami roppant primitív paraméter, talán épp ezért nem is kocognak a ghanai gyerekek. Érdekes viszont, hogy eme mulasztás ellenére szinte semmi koleszterin sincs bennük.

(Umberto Eco)

Menet közben alakult az ebéd, ami kéznél van alapon...

Hozzávalók 4 főre:
1 egész csirkemell csontozva, lebőrözve (kb. 60-70 dkg)
2 zacskós mozzarella sajt
5 dkg jobbfajta hajszálvékonyra szeletelt sonka (nem sonkaszalámi, hanem sonka)
1/2 liter paradicsom passata vagy 2 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv
1/2 fej vöröshagyma vagy 1 salottahagyma
1 duci gerezd fokhagyma
friss bazsalikomlevelek
1 evőkanálnyi szárított oregano
2 evőkanálnyi olívaolaj
só
1 púpos teáskanál kristálycukor (körülbelül)
10-15 db olajbogyó

A 2 fél csirkemellet úgy szeljük fel, hogy egy-egy nagy szelet húst kapjunk, amit szét tudunk teríteni, és ki tudunk klopfolni kissé, hogy vékony és egyenletes vastagságú legyen. Ezután besózzuk a húst, majd sonkaszeleteket, mozzarellaszeleteket, nagyon vékonyra vágott hagymakarikákat és friss bazsalikomleveleket teszünk rá és ügyesen felgöngyöljük. Hústűvel összetűzzük. 

De. Van egy egyszerűbb megoldás is: a filéket bevagdossuk úgy, mint a hasselback-burgonyát. Tehát az alját egyben hagyjuk, de jó mélyen bevagdossuk mintha szeletelnénk, csak nem vágjuk át a szeletek alját. Besózzuk a húst, majd ezekbe a nyílásokba tesszük a mozarella, sonka- és hagymaszeleteket függőlegesen. Majd legközelebb így csinálom, mert sokkal egyszerűbb, de göngyölve is teljesen oké.

A tepsibe beleöntjük a paradicsom passata-t, kevés olívaolajat, sózzuk, ízlés szerint cukrozzuk. Kell bele, mert különben nagyon fanyar lesz a kész szósz. Teszünk bele még egy gerezd szeletekre vágott fokhagymát is, és oreganoval is fűszerezzük. Beletesszük a csirkemelleket, és dobunk köréjük még olajbogyókat és bazsalikomleveleket is. A húst meglocsoljuk olívaolajjal, a szósszal, és előmelegített, 180 fokos sütőben 45-50 percig sütjük.

Körete lehet rizs, puliszka (polenta), spagetti vagy más tészta, de én pl. most egyszerű főtt brokkolirózsákkal ettem.

A képeken csak fél adag van, senkit se tévesszen meg, és a sonka is hiányzik belőle, mert az éppen nem vót itthon, de jó lett volna bele. :)

Tippek: Mozzarella helyett lehet nyugodtan fetával is készíteni. Paradicsomszezonban (aminek sajnos már vége) pedig friss, napérlelte paradicsomokat használhatunk a szószhoz, körülbelül egy-másfél kilónyit.
Ha passata-val készítjük, fél dl tejszínt hozzákeverhetünk, lágyítja a paradicsom markáns, savas ízét.

Fahéjas csiga

A buddhisták szerint mindig visszatérünk, magasabb vagy alacsonyabb szinten, attól függően, hogyan éltünk. Látod, engem itt veszítenek el. Úgy értem, mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?

(Bakancslista c. film)

Itt van az ősz, s ezzel együtt a tartalmasabb levesek időszaka is. Nem szoktam egy gazdag bableves vagy gulyás után mást csinálni, mint valami süteményfélét, édes tésztát vagy felfújtat.

Hozzávalók 16 darabhoz:
30 dkg liszt
1,5 dl tej
2 dkg friss élesztő
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál kristálycukor
5 dkg olvasztott vaj
1/2 tojás
a töltelékhez:
8 evőkanál kristálycukor
3 enyhén púpos teáskanál őrölt fahéj
4 dkg olvasztott vaj
a tetejére:
1/2 tojás a lekenéshez
porcukor

A langyos tejet keverjük el a cukorral, az élesztővel és futtassuk kissé fel, majd adjuk a sóval elkevert liszthez, a fél tojással (verjük fel az egész tojást, aztán körülbelül a felét adjuk a tésztához) és az éppcsak langyos olvasztott vajjal együtt, és dagasszuk szép fényes, sima tésztává. Takarjuk le, és hagyjuk duplájára kelni.

Nyújtsuk ki lisztezett deszkán sodrófával olyan 3-4 milliméter vastagra és téglalap alakúra, kenjük meg az olvasztott vajjal és hintsük meg a fahéjjal elkevert kristálycukorral. Tekerjük fel szorosan egy nagy hengerré, majd vágjuk 16 szeletre. 

Egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy gáztepsire sorakoztassuk egymás mellé a szeleteket fektetve úgy, hogy kissé lelapogatjuk őket, hogy csak olyan 2 cm magasak legyenek. Kenjük le a maradék tojással, és előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt süssük készre. Tálalás előtt meghinthetjük kevés porcukorral is.

A fahéj egyszer már meglepett. Nem tartozik a kedvenc fűszereim közé, de hús- vagy padlizsánételekhez szoktam használni. Viszont mióta a churrost megkóstoltam, átértékelődött bennem ezaz: például ha csak a fahéj íze dominál, akkor isteni tud lenni édesen is. 

Ezt a csigát már sütöttem kakaósan is, de meg sem közelíti ezt a fahéjas változatot. 

A tésztája egy nagyon jó alap-kelttészta, ami bármivel tölthető akár édesen, akár sósan (akkor a cukrot ki kell hagyni belőle), és formázható másképp is. Ismét Antukné Ildikónál találtam a receptet, de csak fél adagot sütök mindig belőle, mert így is 16 db csiga lesz, ami kettőnknek bőven elég, és éppen elfér a nagy gáztepsimre.

Marinált zöldbab & cukkini

Inkább csak ötlet, nem is igazán recept. Nagyon szeretem ezt az egyszerű kis krumplisalátát, zseniálisan jó. Eredetileg ezt terveztem a sült karaj mellé, de a piacon 300 Ft-ért nagyon roppanós, friss, szálkamentes zöldbabot sikerült vennem. (Ez nálunk csoda, mert amúgy 7-900 Ft-ért vesztegetik kilóját.) És kaptam még nagyon zsenge cukkinit is, három félét: sárgát, csíkosat és normál haragoszöldet. Úgyhogy marinált zöldség - majd később saláta - lett belőlük.

A lényeg csak annyi, hogy sós, kissé cukros vízben megfőztem a megtisztított, darabolt zöldbabot (egyben is hagyható, de így könnyebb enni), és a főzővizében hagytam kihűlni. Közben a cukkinit felkarikáztam és kissé besóztam hogy egyrészt elveszítse a merev, nagyonroppanós voltát, másrészt hogy legyen íze.

Amikor már langyosra hűlt a zöldbab a főzővizében, ízesítettem: egy gerezd apróra kockázott fokhagymával, még kevés cukorral és ecettel. Ez lehet alma- vagy fehérborecet, balzsamecet, verjus, vagy bármilyen általunk kedvelt savanyú lé. Vágtam még bele friss tárkonyt is egy keveset, és beletettem a levétől lecsurgatott cukkinikarikákat is. Meglocsoltam tökmagolajjal és olívával és hagytam teljesen kihűlni, összeérni. Bármilyen sült vagy rántott finomsághoz kitűnő és könnyű köret.

Másnap variáltam rajta: főztem 2 szem krumplit hajában, kihűlés után kisebb kockákra vágtam, majd kivettem a léből a zöldségeket, jól lecsepegtettem és tartármártással összekevertem: majonéz, tejföl, kevés mustár, frissen őrölt bors, pici cukor. Kifejezetten finom volt, mert a zöldségeknek a salátalében állás finom ízt adott. Mindkét verzió jó volt.

Házi felvágott hasaalja szalonnával

Nem nagyon szoktam felvágottakat venni. Ízetlenek és drágák. Hogy őszinte legyek, egyedül a Coop-os sertéspárizsit esszük meg, ha már szalámit veszek.

Sokszor inkább úgy sütök húst, hogy maradjon belőle, és azt meg lehet enni hidegen is. De ezt a tekercset most direkte vacsoraételnek csináltam. Nagyon szép volt a szalonna, tiszta húsos. Elcsábított.

Hozzávalók:
1 darab hasaalja szalonna (kb. 0,5 kg, összetekercselve árulják darabokban)
0,5 csirkemellfilé (30-35 dkg)
1 teáskanál füstölt pirospaprika
1 evőkanál sós lében eltett zöldbors
2 szem szegfűbors
1 mokkáskanál koriandermag
2 gerezd fokhagyma
só
alufólia
eldobható borotva

A csirkemellfilét ledaráltam és a mozsárban összetört koriandermaggal és szegfűborssal, füstölt paprikával, zöldborssal, zúzott fokhagymával és sóval ízesítettem. A szalonnabőrkét alaposan megborotváltam (nem mindig teljesen szőrmentes), majd jól meg is mostam, leszárítottam és besóztam. A húsos felére rákentem a fűszeres darálthúst és feltekertem úgy, hogy egy jó nagy darab alufólián végeztem a műveletet. Feltekercselés után a fóliába is begöngyöltem a húst, a két végét összecsippentettem és mint egy nagy szaloncukrot, jól megtekergettem. Így egy szép gömbölyű formát kaptam.

A sütés. Tepsibe tettem és félig felöntöttem vízzel, majd 110 fokon, a sütő legalacsonyabb hőfokán sütöttem 3-3,5 órán át. Kétszer pótoltam alatta a vizet. Na de úgy jártam, hogy felül, ahol nem érte víz, ropogósra sült a szalonna bőre a fólia alatt, ami nem lett volna nagy baj, de ráragadt az ezüst is, szóval azt a részt le kellett vágnom. Tanulság: legközelebb lábosba teszem, teljesen víz alá, és így főzöm, de inkább abálom alacsony hőfokon 2-3 óráig, kell ennyi idő neki, hogy a bőre is elolvadós-puhára változzon, és ehető legyen.

Szóval: legközelebb abálom, nem sütőbe teszem.

Amikor készen volt, a fóliából kigöngyöltem, és papírtörlővel leszárogattam. Folpackba tekertem és hűtőbe tettem. Minimum 12 óra hűlés kell neki, hogy megdermedjen és szépen szeletelhetővé váljon.

Arra kell még ügyelni, hogy a sóval ne spóroljunk, és ha főzővízbe tesszük, abba is érdemes kevés sót tenni, különben kiázik a felvágottból, és sótlan-ízetlen lesz.

A darálthúst természetesen ízlés szerint fűszerezhetjük, a variációk száma végtelen.

Isteni lett amúgy, házilag sütött kenyeremmel és finom kerti paprikával, paradicsommal ettük.

Nosztalgiakifli

Amióta az emberiség elsajátította a beszéd képességét, minden generáció elmondja, hogy "már nem úgy mennek a dolgok, mint régen".

 (Emma Hartley)

No igen... Van ami jó ha változik, és vannak dolgok, amik úgy jók, ahogy megszerettük őket.

Mióta nincs az az őrült meleg, újra folyamatosan én sütöm a kenyereinket, péksütijeinket. Kelt tésztákat nagyon szeretek csinálni, mégha az ezeréves, sütésre alkalmatlan tűzhelyem előtt kell is varázslótáncot járnom minden alkalommal, hogy el ne égjen, se sületlen se legyen, és a többi előre nem látható katasztrófa, ami csak bekövetkezhet ilyenkor, no az mind elhárítandó bármilyen mágiával, ami csak létezik.

Ez a kifli mostanában több helyről is megtalált, s amúgy is bojkottálom a Lipóti Pékség nosztalgiakiflijét, mióta megváltoztatták a receptjét és 50 Ft-ért (lehet hogy már 60-ért, nem tudom) felfújt, száraz kiflit vehetnék. Nem teszem, inkább megsütöm. Antukné Ildikónak hálás köszönetem a receptért. Én kissé növeltem a mennyiségeket, így 12 db szép, normál méretű kifli lett belőle.

Ez az eredeti recept, ebből 8 darab lesz:
350 g búzaliszt (BL55)
250 ml 2,8%-os tej
25 g élesztő (friss)
1 teáskanál só
1 kávéskanál kristálycukor
25 g vaj (olvasztott)
a kenéshez
1 evőkanál 2,8%-os tej

A növelt mennyiség 12 darabhoz:
45 dkg liszt (Bl55, nálam COOP liszt)
3 dl tej (bő 3 dl, nem szűken mért)
2 dkg friss élesztő
3 dkg olvasztott vaj
1 és 1/2 teáskanál só (csapottabb)
1 kávéskanál kristálycukor
a kenéshez
2 evőkanál tej

Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatjuk, majd a sóval elkevert liszthez adjuk és szép sima tésztává dagasztjuk. Ekkor hozzáadjuk az éppcsak langyos olvasztott vajat is, és azt is beledolgozzuk, míg újra szép fényes lesz a tészta, és nem ragad a tálhoz. Letakarjuk és hagyjuk a duplájára kelni.

Majd 3 egyforma méretű darabba vágjuk és gombócoljuk. Letakarjuk, megint hagyjuk kicsit kelni. 

Begyújtjuk a sütőt 200 fokra. A tepsiket sütőpapírral kibéleljük.

A gombócokat egyesével kinyújtjuk, és 4 negyedre vágjuk, majd a cikkelyek azon részét, amik a középpont felé mutatnak, alaposan kinyújtjuk sodrófával, amennyire csak tudjuk. Így egy nagyon hosszított háromszöget kapunk, és kell is, mert csak így lesz sok hajtás a kiflin. Ildikó receptjénél vannak fázisfotók is.

Amikor kinyújtottunk egy cikkelyt, jó szorosan feltekerjük. (Én több tejet készítettem elő a kenéshez, ezért feltekerés előtt, de már nyújtás után a cikkelyeket is megkentem vékonyan, így könnyebben összeragad ahogy tekerjük, és később sem fog szétnyílni, ugyanakkor mikor már esszük, gyönyörűen legöngyölődik, vagyis a rétegek szépen elválnak. Ki lehet húzni a belsejét és csigabigában van benne a lágy tészta, ahogy egy valamirevaló, igazi kiflinél lennie kell.)

A kész péksütiket a tepsikre tettem, letakartam és még 10-15 percig hagytam állni őket. Sütőbe tétel előtt a tetejüket megkentem a tejjel. Aztán az előmelegített sütőben 20 perc alatt pirosra sültek.

Nagyon finom, igazi békebeli vajas kifli. Igaz, a recept kelesztés nélküli, de azért én mindenütt ráhagytam időket mert kevesebb élesztővel csináltam, mint amennyit megadott az eredeti recept és nagyon finom könnyű, lyukacsos, pihepuha darabok lettek.
Ha nem fogy el mind, a szikkadt darabokból el lehet készíteni ezt az isteni, addiktív töltött kiflit. 

És találtam még egy jó receptet, legközelebb ezt is kipróbálom: békebeli tejes kifli. A tejmennyiséget keveslem a receptnél, szerintem minimum 3,5 dl kell ennyi liszthez, no de. Ez zsírral készül, és a hajtogatás más módszerrel történik: darabonként van adagolva a tészta, és jó hosszúkásra van aztán kinyújtva. Ez is egy szuper módszer, talán még jobb, mint amit leírtam fentebb.

Levesbenfőtt tyúk finom glazúrral sütve

Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

(Kányádi Sándor: Jön az ősz)

Kaptam egy igazi falusi tyúkot. Mert manapság már csak ha kivételezett helyzetben vannak, laknak falun a tollasok, sajnos. Nem is készülhetett más belőle, mint mennyegzői húsleves friss házi reszelt tésztával. Igen ám, de oly szépen egyben tettem a fazékba, hogy mikor szűrtem le a levest, úgy döntöttem, hogy én ezt a tyúkocskát így is hagyom, szépen egészben. 

Készítettem hozzá egy glazúrt, és már ment is a tűzfürdőbe, nagy lángra, szűk félórácskára. Petrezselymes burgonyával és kovászos uborkával ettük. Tényleg mennyei volt, köszönet érte! 

Ráadásul pénztárcakímélő is, mert egy tyúkból megvolt az isteni húsleves is, és a főétel is. Persze főzhettem volna egy finom nektarinbarack-szószt vagy szilvaszószt is mellé pirított darával, de ma szakadt az eső, fútt a szél, nem volt kedvem piacra menni gyümölcsért. (Győzött a lustaság, mer' az fél egészség, vagy nem :) ?!)

A glazúrhoz:
1 evőkanál paradicsom passata (vagyis a sűrített és a sima paradicsomlé közti sűrűségű paradicsomszósz)

2 teáskanál világos szójaszósz
1 bő teáskanál méz
1 teáskanál fehérborecet
1 evőkanál rozé vagy fehérbor
1 evőkanál olvasztott vaj
1 mokkáskanál fokhagymapor
1 csapott teáskanál füstölt pirospaprika
1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér
1 mokkáskanál őrölt koriandermag
 frissen őrölt bors
1 púpos teáskanál kakukkfű vagy citromos kakukkfű vagy frissen vágott rozmaring

A hozzávalókat egy tálkában összekevertem, és ecsettel a kiterített tyúkocskára kentem. (A tyúkot a hátánál egy konyhai ollóval végigvágtam, így szépen kifeküdt.)

És ennyi a recept. Van egy sokkal jobb is, de sajnos utólag jutott eszembe. Zsanuáriánál található, és a következő tyúkot már majd így készítem.

Hogyan élezzünk kést?

Ha a konyhánkban semmilyen más eszköz nem állna rendelkezésünkre csak egy kés, azzal is elboldogulnánk. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a rendszeresen karbantartott, éles, jó minőségű kések a legfontosabbak. (Amikor életem első igazán profi darabját megvettem, egy damaszkuszi edzett acél kést, akkor döbbentem rá, kés és kés között micsoda különbségek vannak, és hogy egy jó szerszámmal öröm a munka, egy halovány utánzattal inkább csak kínlódás.)

Hogyan élezzünk? A lenti videóban Jun profin bemutatja. Aki tudja, hol lehet ilyen fenőkészlethez jutni, tájékoztasson vagy lepjen meg vele. 😁 Nagyon tetszik. Háttérben meditáló zen-mester macskával rendelkezem, azt ne küldjetek. 😺😊

(Van magyar felirat is.)

Román csőben sült káposzta

Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
- ez hűl, amaz melegszik.

Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél - halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.

Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak

(Petri György: Reggeli kávézás)

Itt az ősz... reggelente tíz foknál is hidegebb van, szemben a tetőkön megül már a reggeli pára. A lakás jólesően hűvös, hónapok óta először mutat a hőmérő 24 foknál kevesebbet.
Szeretem a nyarat, de elég volt belőle, főleg itt a beton-dzsángl kellős közepén. Jöhetnek a fázós reggelek, a jóleső forró kávéval a kézben, vastag, puha, meleg köntösbe burkolózva. Minden évszaknak megvan a maga varázsa. 

Ólálkodott a hűtőmben már vagy 4 hete egy fej káposzta, úgyhogy becserkésztem. Akkor vettem, mikor nyári töltött káposztát csináltam, mert nem tudtam egy fej elég lesz-e a leabálandó levelekhez, s így az akkor beszerzett kettőből az egyik megmaradt. Káposztás tésztához most nem volt hangulatom (pedig imádom), úgyhogy a nemrég Aledánál látott étel készült belőle. Köszönöm a receptet! Finom és könnyű, ráadásul nagyon kiadós is, kenyér nélkül pedig a szétválasztósan diétázók is ehetik. Nem egészen a recept szerint csináltam, mert nem volt mindenem itthon hozzá, piac meg nem volt ma.

Hozzávalók 4 főre:
80 kg friss laskára vágott káposzta
40 dkg sertéshús (comb, lapocka, tarja, dagadó)
15 dkg füstölt parasztkolbász
1 közepes fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
1/2 evőkanál zsír vagy 3-4 evőkanál hidegen sajtolt olaj (repce)
1 teáskanál köménymag
1 evőkanál majoránna
1 nagyon nagy friss, érett paradicsom (ökörszív), vagy kettő normále (télen egy olasz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv lével együtt, és akkor nem kell hozzá külön sűrített paradicsom sem)
1 kápia vagy pritamin paprika (nálam 2 púpos teáskanál darált paprika, vagyis házi Erős Pista)
1 zöldpaprika
1 evőkanál sűrített paradicsom
só, frissen őrölt bors
2 dl tejföl

A húst csíkokra vágtam és a zsiradékon sóval, borssal és az egész köménnyel átpirítottam, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott hagymát, zöldpaprikát, valamint az apróra vágott fokhagymát is. A hagyma üvegesedéséig sütöttem őket együtt, majd fűszereztem a paprikakrémmel is, és felöntöttem kevés vízzel. Fedő alatt, többször alávizezve, keverve a húst puhulásig főztem. Közben laskára vágtam a káposztát, és sós, majoránnás vízben puhára főztem. A levét végül leöntöttem róla, úgy hagytam hűlni. 

Lehéjaztam a paradicsomot, kis kockákra vágtam. 

Amikor puha volt a hús, hozzáadtam a sűrített paradicsomot is, és a karikákra vágott parasztkolbászt is. Hagytam egyet rottyanni, s lezártam alatta a lángot. Összevegyítettem a káposztát a szaftos hússal és kizsírozott tepsibe tettem. A tetejét meglocsoltam a tejföllel és 30 percig, a tejföl barnulásáig sütöttem cirka 180 fokon.

Friss kenyeret kínálhatunk hozzá.
Kitűnő étel, egész évben készíthető.

Csokoládémousse (csak csokoládéból és vízből)

Odafenn, hol moly suhog
és szúnyog száll,
hol soha nem jár
szőrös lábú dromedár,
Hol a lepkék éjjel
kósza pillangók,
és kandarazsak
dúdolják a Plízdongót,
Ott a város tetején
egy erkélyen,
egy csillaghullós,
romantikus szentélyen,
úgy döntött
a lábizzadós Giuseppe,
miután a fél pizzáját megette,
a legjobb mozgás
aznap éjjel számára,
ha rálépne a szakácsnőnek lábára.
Felrántotta az ünneplős atlétát,
Vitt a hölgynek salátából bokrétát,
Összecsapta hangosan a bokáját,
megdicsérte a szakácsnő tokáját,
megpödörte komótosan bajuszát,
elkapta a jóasszonyunk derekát,
olyan táncot roptak ott az erkélyen,
a molylepke eltévedt egy szekrényben.
Kóbor macskák azóta is mesélik,
hogy Guiseppe nagy sármőr,
és remélik
lesz még ilyen éjszakai vigasság
Ez volt itten a színtiszta igazság. 

(Egri Mónika: Tánc a tetőn)

Édességehetnékem volt... és csoki mindig van itthon, ha sütni támadna kedvem, legyen mihez nyúlni alapon. 

Ez a világ legegyszerűbb és leggyorsabb csokoládékréme. Feltéve, ha ... tartunk otthon jeget, mer' a (jég)kocka el van vetve izé bele van potyogtatva egy nagy tálba, melyre jön egy kisebb tál, az olvadt csokival. Najó, kezdem előrül.

Hozzávalók 5-6 kis pohárnyi krémhez:
20 dkg étcsokoládé, lehetőleg magas kakaótartalommal (60-70%-os a legjobb)
csipet só
18 dkg szobahőmérsékletű víz (majdneméppencsakhogy'picinyhíjján 2 dl)
20-30 db jégkocka

A csokoládét vágjuk kis darabokra, és tegyük egy kislábosba a szobahőmérsékletű vízzel. Kis lángon melegítsük fel és keverjük, amíg teljesen elolvad benne a csoki. Ekkor tegyük át a kislábost egy nagyobba, amiben kevés víz és a jégkocekák vannak. A csokis lábos alja érjen bele a jeges vízbe. Kezdjük el - szerintem robotgéppel, kézivel - felverni az olvadt csokit. Nem kell magas fokozaton, csak finoman. Pár perc után, ahogy hűl a csokoládé, azt vesszük észre, hogy habosodik. Egészen addig verjük, míg könnyű, mousse-szerű habot nem kapunk. Nos, ez az intuíciónkra van bízva, mikor érzékeljük tökéletesnek, nem szabad túlverni.

A végeredmény egy felhőkönnyű csokoládéhab. 

Ízesíthetjük is, vagy készíthetjük eleve ízesített csokoládéból.

Én tejszínhabot rétegeztem közé, egy csapott evőkanál porcukorral vertem fel a 2 dl tejszínt, így kicsit látványosabb, de önmagában is tökéletes ez a pohárdesszert. Fogyasztható azonnal is, de kifejezetten jót tesz neki néhány óra álldogálás a jégszekrényben.

Itt olvashatjátok a részletes leírást róla, nagyon köszönöm a receptet Kisbogárnak!

(Egyébként én csak 40%-os csokit használtam és tökéletesen működött így is a recept.)

Burgonyás lángos

Abszolút maradékhasznosítás: volt a hűtőben két tojásfehérje, és burgonyapüré-maradék előző napról. 

Hozzávalók 6 nagyobbacska lángoshoz: 
40 dkg liszt
20 dkg krumplipüré-maradék
2 tojásfehérje
1 dl langyos víz
2 dkg élesztő (friss)
1 mokkáskanál kristálycukor
1 csapott teáskanál só

Az élesztőt elkevertem a vízben a cukorral. A lisztet a sóval, aztán hozzáadtam minden mást is, és robotgéppel alaposan kidagasztattam. Letakartam a tálat és hagytam duplájára kelni, majd gombócoltam, és az olajjal megkent konyhapulton hagytam kelni még 20 percig a tésztát. (Lángostésztát soha ne lisztezzünk, mert az olajban mikor sül, megég a tésztáról leváló liszt és nem lesz jó íze a kész lángosnak, illetve nem fogjuk tudni mégegyszer felhasználni az olajat sütéshez.)

A gombócokat kihúzogattam kör alakra és bő, forró olajban megsütöttem. Ha azt akarjuk, hogy a lángosunk közepe ropogós legyen, csináljunk  bele szándékosan 3-4 kisebb lyukat az ujjunkkal, mintha kiszakadt volna a tészta.

Tökéletes nagyon vékonyra nyújtva, sima serpenyőben megsütve, amolyan tortilla-féle kenyérnek is.

Klasszikus piskótatekercs

- Nem eszem tojást - szakított félbe Carole. - És maga sem enne, ha fogalma volna arról, mit tesz a karmájával. Ami a tésztát illeti, ez talán búzalisztből készült tészta? Azt semmiképpen sem ehetek - túlságosan jin a testtípusomhoz. A túlzott jin elködösíti az aurát. Jobb lenne egy kis friss, fluormentes víz és egy organikus fejes saláta. 

(Joanne Harris: Csokoládés barack)

 

Egytálételt főztem, amihez muszáj valamit sütni levezetésképpen. A klasszikus piskótatekercs tökéletes választás ebben a melegben, mert mindössze 5 perc a tészta összeállítása, és csak 10 percig kell sütni. Nem beszélve róla, az idei isteni baracklekvárom került bele. (Arról meg végképp nem beszélve, hogy lassan eltűnnek a régi, hagyományos sütemények és ételek ebből a "trendi" világból...)

Én csaltam egy picit, mivel 1.: Sütésben nem vagyok igazán jó. 2.: A sütőm ezer éves és már vagy ötször szerelt, sosem tudom mit hány fokon sütök benne. Abszolút az intuíciómra hagyatkozhatom csak. 3.: A piskótatekercs amilyen egyszerű, olyan könnyű elrontani is. Lehet nagyon száraz, sűrű, fojtós vagy akár szalonnás is a tésztánk, és az élvezhetetlen. A piskótatekercsnek repülősen könnyűnek illik lenni, és ha lekvárral készítjük, csakis házi, igazán jó lekvárral szabad tölteni. 

Hozzávalók 1 nagy gáztepsinyi piskótához:

5 tojás

5 evőkanál liszt

5 evőkanál kristálycukor

csipet só

1 csapott mokkáskanál sütőpor

+ házi baracklekvár

A csalást a sütőporral követtem el, mert a klasszikus piskótatésztába nem kell sütőpor, ha alaposan ki van keverve. De biztosra akartam menni, úgyhogy tettem bele és nem bántam meg, mert olyan könnyű, légies lett a tekercsem, hogy csak na. Csalás ide vagy oda, eztán is így sütöm majd.

A receptben az evőkanalak kicsit púposak, tehát nem csapott evőkanál sem a liszt, sem a cukor, hanem púposkás. Piskóta alapszabály: ahány tojás, annyi kanál liszt és annyi kanál cukor kell hozzá, valamint mind a fehérjét, mind a sárgáját nagyon habosra, alaposan fel kell verni, és sütés közben ne nyitogassuk a sütőajtót, mert összeeshet a tészta.

A sütőt előmelegítettem 170 fokra (saccperkábé). A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét pici sóval keményre vertem kézi robotgéppel, aztán szintén a robotgéppel a sárgákat a cukorral jó habosra, levegősre, fehérre kevertem. Aztán már nem habverővel, hanem spatulával hozzákevertem a sütőporos lisztet a cukros tojásságákhoz óvatosan, hogy maradjon benne buborék, végül a fehérjehabot több adagban mindehhez finoman, szintén azzal a céllal, hogy maradjon levegő a fehér habfelhőben is - nehogy kikeverjem, amit belekevertem, ugyi... A masszát elterítettem a sütőpapíron, és 10 percig sütöttem.

Még melegen feltekertem papírostól, és így hagytam kihűlni. Hűlés után óvatosan kigöngyöltem, óvatosan eltávolítottam róla a sütőpapírt, és megkentem a lekvárral, majd visszatekertem. Végül porcukorral megszórtam.