"Orly-módra"

Egy Nobusige nevű katona érkezett Hakuinhoz.
- Valóban létezik Paradicsom és pokol? - kérdezte a katona.
- Ki vagy te? - érdeklődött Hakuin.
- Szamuráj vagyok.
- Te? Szamuráj? - csodálkozott Hakuin. - Vajon melyik uralkodó fogadna maga mellé testőrnek egy ilyen koldusképű fickót?
Nobusige szörnyen megdühödött és kardja után nyúlt.
- Nocsak? Még kardod is van? Biztosan túl életlen ahhoz, hogy fejemet vegye.
Ahogy Nobusige előhúzta kardját, Hakuin megjegyezte:
- Íme, kitárultak a pokol kapui!
A szamuráj a szavak hallatára megértette a mester tanítását, kardját visszadugta hüvelyébe és meghajolt.
- Íme, megnyíltak a Paradicsom kapui! - szólalt meg Hakuin.

(Zen buddhista tanítások)

Valójában ezt az ételt csak azért teszem fel, mert én sem tudtam, hogy az "Orly"-módra a sörtésztában sült fogásokat jelenti. A sörtészta pedig nem más, mint egyszerűen tej helyett sörrel készült palacsintatészta.

Tegnap valami gyors fogást kellett készítenem, Ember meg éppen hozott fel a pincéből pár dobozos sört ebéd előtt. Így aztán a sörtésztába bundázott hús mellett döntöttem. A neten kerestem a receptet, és akkor leltem rá erre az összefüggésre.

Kétféle bundázási módot találtam. Én meg megcsináltam egy harmadikat.

1. verzió:

20 dkg liszt,

2 tojás,

só,

kb. 2-2,5 dl sör.

Ez 4 főre való akármi bebundázásához elegendő. A tojásokat ez esetben szét kell választani, a fehérjét habbá verni pici sóval. A lisztet egy másik tálba szitálni, kevés sóval elkeverni, beleütni a tojások sárgáját és eleinte kevés sörrel csomómentesre kikeverni, majd addig higítani, míg elérei a sűrű palacsintatészta állagot. (Sűrűn könnyebb csomómentesre keverni.) Végül a fehérjehabot is hozzákeverjük.

2. verzió:

20 dkg liszt,

2 tojás,

só,

2-2,5 dl sör.

A hozzávalók ugyanazok, csak a tojásokat egyben adjuk a tésztához, ugyanúgy, mintha palacsintatésztát készítenénk. Tehát tálba liszt sóval elkeverve, tojások beleütve, majd fokozatosan sörrel csomómentesre kikeverve.

Ez a kettő a klasszikus sörtészta.

A 3. verzió látható a képen.

Hozzávalók:

20 dkg liszt,

só,

1/2 csapott mokkáskanál sütőpor (el is hagyható),

2-2,5 dl sör.

Én kihagytam a tojást, mert nagyon ropogós bundát szerettem volna sütni. Olyat, ami ha kicsit áll is, akkor sem puhul be. Hát ez olyan lett.

Van egy 4. verzióm is, ami alkalmas maradék tojásfehérje felhasználására.

A tésztába vagy egyszerűen csak tojásfehérjét keverjünk, vagy felvert tojásfehérjét. Szerintem ez is egy jó változat.

Elkészítés: A lisztet összevegyítettem a sóval és a sütőporral, majd kikevertem a sörrel. Hagytam állni 15 percet, aztán sütöttem. Lisztezni sem kellett a húst, magától is nagyon jól megtapadt a massza. A bunda nagyon könnyű, de nagyon-nagyon ropogós lett. Isteni.

Bundázhatunk így hamar átsülő húsokat: csirkemellet, pulykamellet, karajt. A halhoz is kitűnő az Orly-mód, illetve zöldségekhez is: karfiolhoz, cukkinihez, csillagtökhöz, burgonyához, hagymához, stb. Ezt a bundát lehet fűszerezni is, illetve pl. szezámmagot adni hozzá. Szóval variálható. Kitűnő egy egyszerű friss salátával is, de adhatunk mellé újburgonyát, rizst is.

A lényege a sütésének, hogy nagyon bő olajban süssük, közepes vagy kicsit kisebb hőfokon. Ugyanaz igaz itt is, mint a rántott húsnál: minél bővebb olajban sütjük, annál kevesebbet szív be, annál kevésbé lesz olajízű. Ezt az eredményt tehát a bő olaj és a megfelelő hőfok adja ki. Ha túl hideg olajba tesszük, akkor megszívja magát. Én a tésztából egy cseppet az olajba szoktam cseppenteni, és ha leszáll az aljára, de egyből föl is rúgja magát és gyöngyözve sülni kezd - az a jó hőfok. Míg az olaj alján marad a tésztacsepp, addig hideg a zsiradékunk.

Halburger

Credo & Summa

A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.
A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.

*

A határtalanság erő. A határoltság hatalom.
A hatalom kézzelfogható és mulandó;
az erő megfoghatatlan és örök.

                                                                                                                                                                             (Fodor Ákos)

Már hetek óta ígérgettem Emberemnek a halburgert. A házi joghurt is emiatt készült, mert szerintem zalzikivel a legfinomabb. És még kapor-szezon is van! :)

Hozzávalók 3 főre:

40 dkg halfilé,

1 zsömle,

1 tojás,

só,

frissen őrölt bors,

kevés újhagyma vagy vöröshagyma,

hamurgerzsömlék,

zalziki,

salátalevelek,

paradicsom,

újhagyma.

A halfiléket szálkátlanítottam (lehet bennük) és robotgéppel aprítottam. Adtam hozzá tojást, beáztatott majd kifacsart zsömlét, apróra vágott újhagymát, sót és borsot. Mindezt kézzel alaposan összedolgoztam. Ha kissé lágy lenne, kevés zsemlemorzsával lehet "sűríteni".

Majdnem teniszlabdányi golyóbisokat formáztam belőlük, majd ellapogattam és kevés olajon mindkét felüket piros-ropogósra sütöttem. Frissen sült hambizsömlébe tettem salátalevéllel, újhagymával, paradicsomkarikákkal és persze jó bőségesen került bele zalziki is.

Babéros, citomos hal

.

Aki tudja, hogyan nézzen és érezzen, annak szabad, vándorló élete minden perce varázslat.

(Alexandra David-Neel)

Most nem hoztam új receptet Nektek, ez nyáron már készült (sőt azóta többször is) - csak fotóm nem volt akkor hozzá, mivel estéli grillezés alkalmával ettük. Annyira finom volt, hogy megtartottam a receptemet.

A húst ugyan száműztem az étrendemből, de a halat megtartottam. Egyrészt mert szeretem nagyon, másrészt mert egészséges. Talán a hal az egyedüli húsféle, amit még nem tudnak telenyomni antibiotikumokkal és ki tudja mivel és a hal még szabadon, normális körülmények között élhet, míg ki nem fogják. Ami a nagyüzemi állattartásról egyáltalán nem mondható el... Nagyon érzékeny vagyok, és a szervezetem erősen tiltakozott az egészségtelen húsok ellen. Nem maga a hús ami nem jó, hanem a rengeteg vegyszer, hormonális anyag, amit tartalmaznak, az állatok szenvedéséről nem is beszélnék... Bár sajnos, a zöldségek is ki tudja mi mindent tartalmaznak. Gondoljunk csak a nemrégi marokkói paprikára... Igyekszem ezért kistermelőktől vásárolni, szezonális zöldségeket és gyümölcsöket. No de térjünk vissza a babéros, citromos, hagymás halhoz.

Most balatoni busafiléből csináltam meg és mondhatom, nem csak tengeri halból jó.

Az étel hozzávalói nemesen egyszerűek, a finomságát a pácolás adja a hozzávalókon kívül.

Hozzávalók 4 főre:

személyenként 35 dkg halfilé,

3 citrom karikázva

1 citrom leve,

2 nagy fej vöröshagyma (vagy 3 közepes),

12 - 14 db babérlevél,

4 szem szegfűbors mozsárban teljesen finomra törve,

5-6 szem szegfűbors egészben,

só,

2-3 evőkanálnyi olívaolaj,

8 dkg vaj.

A hagymát karikákra vágtam, nem túl vékonyakra. A hal bőrét beirdaltam, majd a szeleteket megcsepegtettem egy citrom levével és alaposan besóztam - a beirdalt részekbe is belekenve a sót. valamint megszórtam a finomra tört szegfűborssal. Három citromot alaposan megmostam, majd karikákra szeltem. Egy tálban rétegeztem a hagyma-, citromkarikákat és babérleveleket felváltva a halszeletekkel, minden szelet halra egy kevés olívaolajat is locsolva. Ezt reggel elkészítettem és 4-5 óra állás után sütöttem csak meg.

A Balcsin úgy készült, hogy adagonként fóliába csomagoltam a pácolt szeleteket reggel, és este rátettük a parázsra. Így megpárolódott a zárt alufóliában és utána átsütöttem serpenyőben - mivel elkapott egy zápor grillezés közben bennünket, ha jól rémlik. Mik nem járulnak hozzá egy jó recept sikeréhez! :)

Egy serpenyőben pici olívaolajat és szeletenként 2 dkg vajat olvasztottam, majd közepesnél kicsit erősebb lángon megsütöttem a halszeleteket. Először a bőrös oldalukat. 4-5 perc kell kb. oldalanként. Mikor minden halszelet megsült, a visszamaradt zsiradékban pici sóval megsütöttem a hagyma- és citromkarikákat is, annyira, hogy meg is barnuljanak. Finom karamelles íze lesz a citromszeleteknek.

Minden halszelet mellé tálaltam ebből a finom babéros sült hagymából és citromból.

Petrezselymes burgonyával és csak egy kevés sóval, olívaolajjal, citromlével finoman összekevert fejes salátával nagyon finom.

Hamis kaviár

Fontos valamit jól csinálni, legyen az egy ház, amit felépítek, vagy gyermekek, akiket jól nevelek, ezernyi érték van, lényeges, hogy tudjak örömmel, szeretettel élni, létrehozni, teremteni valamit.

Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de az alkotó azért alkotott minket a saját képére, hogy mi is alkossunk - gondolom én.

(Polcz Alaine) 

Ezt a receptet már régóta gusztálom. Polcz Alaine szakácskönyvében találtam, pannon kaviár név alatt. Napok óta halnak érzem magam, hát most ezt is kipróbáltam. El nem tudtam képzelni, hogy tényleg olyan íze van, mint amit utánozni próbál. De tényleg olyan.

Polcz Alaine azt írta, hogy pirítóssal, megcitromozva vigyázni kell vele. Mert nem lehet abbahagyni. Igaza volt!

Hozzávalók:

1 csészényi paradicsomlé (2,5 dl),

3 evőkanál búzadara,

1-2 teáskanálnyi szardellapaszta vagy

olajoshal olaja - és akkor nem kell a plussz olaj,

só,

pici cukor,

pici őrölt bors,

kb. 3 evőkanál semleges ízű olaj (ha nem halkonzervét használjuk),

1 evőkanálnyi reszelt vöröshagyma.

A paradicsomlében jó sűrűre főzzük sóval és némi cukorral a búzadarát. Mikor kihűlt, hozzákeverjük a reszelt hagymát, a szardellapasztát, és kissé borsozzuk. Körülbelül három evőkanálnyi olajjal elkeverjük habosra-lágyra. Kóstoljuk, lehet hogy só, vagy szardellapaszta vagy pici cukor még kell bele.

Ha halkonzerv olaját használjuk, akkor nem kell a külön olaj és nem kell a szardellapaszta sem. Nekem mondjuk mindig van itthon. Paszta is, szardellafilé is. Mindkettő fantasztikus ízesítő és nem csak halas ételekben. Húsokhoz is, levesekhez, egyéb kenőkékhez is nagyon szuper.

Szóval. Tényleg nagyon finom. :)

És egy újabb gyöngyszem az esős tengerhangulatból. 

(massive attack: protektion/karmakoma)

Tonhalas rizs - a maradékfelhasználás jegyében

Ha eljutunk a legmélyebb vágyainkig, akkor nem a pillanatnak élünk, hanem a pillanatban.  

(Pál Feri atya)

Ha van maradék rizs, általában valamilyen rakott ételhez használom fel. Ha nincs akkora mennyiség, akkor pedig tonhalas rizst szoktam csinálni. Ez egy nem-recept, mert hihetetlenül egyszerű. De finom. És ha azt mondom gyorsétel, hazudtam. Villámturbógyorsétel.:)

Kell hozzá egy nagyobb dobozos aprított tonhal, némi citromlé, némi só esetleg és maradék fehér vagy barna rizs. Körülbelül 3 adagnyi rizshez szoktam egy egész halkonzervet keverni - nekem így arányos. Sózom ha szükséges és citrommal ízesítem.

Lehet persze variálni is. Kevés dinsztelt hagymával, vagy snidlinggel (azt nem dinsztelem), lehet hozzá kukoricát vagy borsót vagy bármit adni. Kapribogyót. Olajbogyót. Aszalt paradicsomot...

A hal olajából szoktam a rizshez keverni, hogy ne legyen száraz. Salátaidényben friss fejes salátával, vagy uborkasalátával esszük, nagyon finom hozzá. Vagy paradicsomsalátával - a legtökéletesebb variáció.

Hidegen is kitűnő - rizssalátaként. Akkor nyers zöldségekkel szoktam gazdagítani.

Hát ennyi a recept.

Napok óta hihetetlen szürkeség van és esik megállíthatatlanul az eső... Igazi november van. Szerintem a hal is az eső miatt jutott eszembe... És napok óta ez az album motoszkál a fülemben.

Jó zene. Illik a világhoz most. Mélyüljetek el benne.

Halászlé

.

Pablo Neruda: Óda az angolnaleveshez

Chile
viharzó
tengerében
ott él a rózsás
congrio, e hófehérhúsú
angolna-óriás.
És a chilei
fazekakban
a parton,
ott születik belőle
a tápdús, teli, sűrű
leveske.
Behozzák a konyhára
az angolnát, lenyúzzák,
úgy hámlik le iromba bőre,
akár a kesztyű,
és azonnal
itt láthatod
a tenger e drága-fürtű
gyümölcsét, az angolna zsenge
húsát,
mezítelen,
étvágyunkat
szolgálni készen.
No most vedd
a fokhagymát,
először
csak símogasd meg,
szívj egyet dühöngő illatából,
aztán felszeletelve vesd be hagymával és paradicsommal
a levesbe,
míg csak a hagyma
nem pirul aranyosra.
S miközben
így párolódnak
a gőzben a királyi garnélarákok,
s már mikor éppen,
betelni készen,
az ízek összefőnek
a lében,
melyben az óceáni dedvek
s a hagyma fényén átszűrődő
tiszta víz keverednek,
akkor merüljön el benne az angolna dicsőséggel,
hogy a fezékben
zsugorodva
magát olajjal teleszíjja.
Most már csak egy kell,
hogy az egészbe loccsanjon némi tejfel
mint egy tártkelyhű rózsa,
és lassu tűzön
főjjön a drága,
míg a levesben
forrón kibomlik
Chílének minden aromája,
és asztalodra
kerül, frissiben egyesítve,
a föld s a tenger
ezernyi íze,
hogy e ritka fogásban
a mennyeket megismered.

                                                            (Somlyó György fordítása)

Tegnap levest kívántam. És a halat is kívántam. Egyértelmű volt: halászlére vágyom.
Szerencsére a piacon kaptam friss pontyot is hozzá. Ha tehetjük, bográcsban főzzük, úgy az igazi.


Hozzávalók 4 főre:

1 nagy pontyfej (kb. 50 dkg),
4 pontypatkó,
1 pontyuszony,
2 "csont", vagyis a gerinc, amiről lefejtették a halhúst (elhagyható, csak halboltokban lehet, ha lehet hozzájutni),
1 keszeg vagy kárász
1 paradicsom,
1/2 csöves zöldpaprika,
1 cseresznyepaprika,
2 nagy fej vöröshagyma (30-40 dkg),
1 evőkanál pirospaprika,
só,
1 evőkanál sóban eltett darált kápia- vagy pritaminpaprika (édes anna vagy erős pista),
1 nagy gerezd fokhagyma
1 teáskanálnyi növényi olaj (elhagyható, de szebben kijön a paprika színe, és nem mindig elég zsíros a halhús)

A vöröshagymát szeletekre vágtam, a paradicsomot, paprikát szintén és a kárásszal, halfejjel, farokkal és gerinccel együtt föltettem főni. Sóztam, hozzáadtam a fele pirospaprikát és a darált paprikát is, valamint a bevagdosott fokhagymagerezdet is.
Másfél-két órán át főztem viszonylag nagy tűzön: az a jó, ha lobog és forr.

Mikor elkészült, a levét egy sűrű szűrőn átszűrtem. Mikor készen volt a sima alaplé, újra fölforraltam, a pirospaprika másik felét is beletettem. Mikor forrt, a halszeleteket is beleengedtem a lébe és forraltam kis lángon még 5 percig, míg a halszeletek megfőttek benne.

Tálalhatjuk kenyérrel vagy gyufatésztával.

Megjegyzés: a halászlét NEM turmixoljuk! Felejtsük el a vendéglőkben kapható sűrű, főzelékszerű halászlevet. A jó halászlé attól jó, hogy benne van a halak íze, hogy harmonikus, kissé csípős, és nem attól, hogy halszálkaturmix. Ha halat is akarsz enni benne, tegyél bele több pontypatkót, vagy olyan haldarabokat, amiket direkt evésre szánsz, és ezeket csak a végén főzd bele.

Roppanós szardíniák friss salátával

Ma van anyák napja. Éljenek, éljenek, éljenek sokáig.

(duende)

"Szerettem? Egyszer majd nekünk kettőnknek beszélgetnünk kell erről a szeretetnek nevezett dologról. Mert őszintén szólva nem nagyon értem mi is az tulajdonképpen. Gyanítom, hogy valami hatalmas átverés lehet, amit csak azért találtak ki, hogy az emberek el legyenek valamivel foglalva. Szeretetről beszélnek a papok, a plakátok, az írástudók, a politikusok, mindenki, aki szeretkezik, és úgy beszélnek a szeretetről, mint valami gyógyírről, amely egycsapásra megszüntet minden tragédiát, de ezzel csak megsebzik, elárulják, meggyilkolják a testet és a lelket. Én gyűlölöm ezt a szót, mellyel minden nyelvben lépten-nyomon találkozom. Szeretek-sétálni, szeretek-inni, szeretek-cigarettázni, szeretem-a szabadságot, szeretem-a szeretőmet. Ha lehet, sosem ejtem ki a számon ezt a szót, nem kérdem magamtól, hogy ez az érzés, ami felkavarja az agyamat és a lelkemet, vajon azonos-e azzal, amit szeretetnek hívnak. Nem tudom, hogy téged szeretlek-e. Nem szeretet-fogalmakban gondolkodom rólad. Itt van például ő: minél többet gondolok rá,annál jobban érzem, hogy sohasem szerettem. Csodáltam, kívántam, de nem szerettem. Ugyanígy voltam az elődeivel is, ezekkel a kiábrándító kisértetekkel, akikkel rendre kudarcot vallottak a próbálkozásaim. Kudarc lett volna? Valamire mégiscsak jók voltak: így értettem meg, hogy semmi sem fenyegeti jobban az ember szabadságát, mint az a rejtélyes elragadtatás, amit az egyik teremtmény a másik teremtmény - például egy férfi egy nő, vagy egy nő egy férfi iránt érez. Nincs az a kötél, lánc, rács, ami megalázóbb szolgaságra, reménytelenebb tehetetlenségre kárhoztatna. Jajj neked, ha ennek az elragadtatásnak a nevében odaajándékozod magadat valakinek, mert ezzel lemondasz önmagadról, a jogaidról, a méltóságodról, vagyis a szabadságról. Mint egy vízben kapálódzó kutya, úgy próbálsz - mindhiába - elérni egy nemlétező partot, a partot, melyet úgy hívnak: Szeretek és Szeretnek, s aztán kiégve, kinevetve, kiábrándultan végzed. Jó esetben megkérded a végén magadtól: mi vitt rá, hogy a vízbe ugorj - az elégedetlenség önmagaddal vagy a remény, hogy abban a másikban valami olyasmit találsz, ami benned nincs meg? Talán a magánytól, az unalomtól, a csendtől való félelem? A szükség, hogy legyen valakid, és te is légy valakié? Némelyek szerint ez a szerelem. De attól félek, hogy jóval kevesebbről van szó: egyfajta éhségről, melyet ha egyszer lecsillapítasz, csömör követ. Hányinger. És mégis, mégiscsak kell lennie valahol valaminek, ami megérteti velem ennek az átkozott szónak az értelmét. Kell lennie valahol valaminek, ami rádöbbenthetne, hogy igenis van szeretet. Szükségem van rá, szomjazom utána. Ez a hiány, ez a vágy mondatja velem - talán igaz amit anyám mindig mondogatott: szeretet az, amit az anya érez a gyermeke iránt, amikor a karjába veszi, s érzi, hogy mennyire magára hagyatott, gyámoltalan, védtelen. Amíg gyámoltalan és védtelen, legalább nem bánt meg, nem csap be......"

(Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez)

Ez egy nem-recept... Csak emlékeztetőnek szánom, hiszen tényleg salátaszezon van. Az alapsaláta bármi lehet, öntetből is válogathatunk bőven, lásd ITT.
Múltkorában az interspárban vettem fagyasztott szardíniát. Komoly ára volt, fél kiló került 199 forintba. Igazából a cicának szántam... :) De tegnap salátaehetnékem volt vacsorára, gondoltam, megkóstolom ezeket a kis halakat sütve. Ajánlom a citromos tejben áztatást legalább 5-6 óráig. Aztán mossuk le a darabokat, oldalt vágjuk be és a belsejüket tisztítsuk ki. A gerincet is távolítsuk el, és persze, a fejet is le lehet vágni. Sózzuk be és forgassuk meg lisztben. Majd bő olajban süssük egészen ropogósra. Nagyon finom volt a forró, nagyon ropogós hal, és a friss saláta együtt. Kissé munkás.
Na ennyi a recept. :))

A fejeket vagy vágjuk le, vagy ha egyben hagyjuk, akkor is csak a törzset fogyasszuk, a többit adjuk a macseknak... :) A kis ropogós halak nagyon jól illenek sörhöz, sörkorcsolyaként esetleg tartármártásba mártogatva is, de előételként is finomak, citromlével meglocsolva.

Lazac finomfüves mártással

Minden embernek arra kell törekednie,
hogy még halála előtt megtudja,
mitől menekül, hová menekül és miért.

                                                                                                   (James Thurber)

A lazacot nagyon szeretem, az egyik legfinomabb halfajta. Egyre kell vigyázni a sütésénél: nem szabad túlsütni, mert akkor száraz lesz. Ha éppen eltaláljuk a sütési időt, akkor viszont nagyon zamatos és szaftos tud lenni.

Hozzávalók 4 főre:

6-8 szelet lazac (mérettől és étvágytól füddően),

só,

1 teáskanálnyi olívaolaj,

2-3 dkg vaj.

A mártáshoz:

5 dkg vaj,

2 csapott evőkanál liszt,

5-6 dl tej,

1 dl tejszín,

5 dkg juhtúró,

pár csepp citromlé,

só,

friss zöldfűszerek, ezek lehetenek:

petrezselyem, újhagyma zöld szára, tárkony, kapor, kakukkfű, citromfű.

Az én változatomban petrezselyemzöld, tárkony és újhagymazöldje van, mert még csak a tárkonyom nőtt ki, és a piacon pedig be tudtam szerezni a másik kettőt. De nagyon finom kaporral is, citromfűvel is, kakukkfűvel is. Háromfélét válasszunk bele, azt a hármat, ami elérhető, kapható, vagy van otthon, vagy amihez épp hangulatunk van.

Először a mártást készítettem el: a vajon a lisztet kicsit átpirítottam, aztán apránként de folyamatosan kevergetve tejjel felengedtem, mártás sűrűségűre. Adtam bele kevés tejszínt is, és a juhtúrót. Míg ezek kicsit összerotyogtak és a brinza is elolvadt a mártásban, addig összevágtam a zöldfűszereket. Ezeket is a mártásba kevertem, kóstoltam és kevés citromlét is csepegtettem bele. Kóstoljuk meg mindenképpen, hogy a só és a citromosság pikánsan jó ízt alkosson a zöldfűszerekkel és a juhtúróval.

Mikor kész volt a mártás, egy teflonserpenyőbe 1 teáskanálnyi olívaolajat és némi vajat olvasztottam, és mikor kellően forró lett a zsiradék, beletettem a húsz perccel korábban besózott halszeleteket. Közepes lángon sütöttem addig, míg a szeletek kicsit több mint félénél nagyobb vastagságban átsültek. Ez látszik az oldalánál, a tetejénél is, elkezd kifehéredni. Ekkor megfordítottam a szeleteket és készre sütöttem. Nem volt több, mint 5 perc. A vaj elég forró legyen - ne égen, csak legyen sütésre alkalmas a hőfoka -, mert ha nem az, leragadhatnak a szeletek. Viszont ha kellő hőmérsékletű olajba tesszük, akkor nem, akkor egyből összekapja a hő a rostokat és így a nedvesség a halhúsban marad. Ez igaz egyébként a hirtelen sült húsokra is.

Nagyon gyors, egyszerű és egészséges - és nem utolsó sorban isteni finom étel.

Azzal a bizonyos hasselbach burgonyával tálaltam. Anya főztjei között láttam először, pedig állítólag most nagy divat. Mindenesetre, tényleg finom így a burgonya. Egy órával az étel készítése előtt tegyük sütőbe. Hámozzuk meg, vagdaljuk be - de az alját hagyjuk egyben. Sózzuk, vajat és olívaolajat tegyünk rá. Én kevés vizet is öntöttem a tepsibe a krumplik alá és fóliával lefedtem 1/2 órára, majd fólia nélkül sütöttem készre. Sajnos az én sütőm nem valami jó. Alul minden megég, a teteje meg mindennek sületlen. Ez van.... :))

Szeretlek zöld - Parajsaláta elegánsan, gazdagon

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

(Frederico Garcia Lorca: Alvajáró románc - részlet)

Ez egy roppant egyszerű, viszont nagyon finom saláta. Nekem legalábbis az egyik nagy kedvencem - ma dél óta. :)) Minden van benne, amit nagyon szeretek, remek kombinációnak sikeredett. Mivel fejes saláta még nincs, spenót viszont már van - átsegíthet bennüket ezen a tavasz eleji "már nagyon zöldre vágyom" időszakon.
Kell hozzá:
friss spenótlevelek,
olajbogyó (az én salátámba chilivel töltött került),
füstölt lazac (lehet nyers, lehet olajos konzerv - a salátámban ez utóbbi van),
feta sajt,
újhagyma,
extraszűz olívaolaj,
némi só,
kevés citromlé.

A spenótleveleket megtisztítottam, a középső vastag ereket eltávolítottam, majd nagyobb darabokra tépkedtem. A tál aljára került ágyként, picit sózva. Rászórtam a haldarabokat, a morzsolt fetát, a félbevágott oljabogyókat, a karikákra vágott újhagymát és a csíkokra szelt aszalt paradicsomot. Olívaolajjal meglocsoltam, citrom levével megcsepegtettem. És már ettem is. Isteni!
Halat sem fogyasztó vegák természetesen készíthetik hal nélkül is, úgy is nagyon finom.

(Carlos Saura: Flamenco - Verde que te quero verde: Zöld, szeretlek zöld)

Fish and chips - mediterrán módra

,A  túlságosan tiszta vízben nincsen hal."

                                                                                                                        (Caj Ken-tan)

Volt egy kibontott fél doboznyi hámozott paradicsomom a hűtőben, el kellett használni. Ez a recept azt hiszem, talán göröghonból való. Igazi mediterrán íze van.

Hozzávalók így télen 4 főre:
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv,
12-14 db közepes burgonya,
2 közepes fej vöröshagyma,
1/2 citrom,
1 teáskanál szárított oregano,
só,
frissen őrölt bors,
1 csapott teáskanálnyi kristálycukor,
3-4 evőkanálnyi olívaolaj.

A burgonyákat alapos mosás után hajában előfőztem, fölforrással együtt úgy fél órát. Aztán hidegvízfürdőbe tettem, hogy kicsit lehűljön, majd megtisztítottam és vékony karikákra vágtam egy nagy tálba. A hagymát is negyedkarikákra vágtam, a citromot pedig alaposan megmostam és a felét karikáztam, aztán a gerezdek mentén kis darabokra vágtam, bele a tálba. A paradicsomokat is apróra vágtam, a levébe belekevertem a cukrot, és azt is a burgonyához adtam. Nyáron véleményem szerint nem kell bele cukor, mert az édes kerti paradicsom nem annyira fanyar, mint a konzerv. Az egészet sóztam, borsoztam, oreganót és olívaolajat csurgattam hozzá. (Nyáron természetesen ha van friss oreganónk, azzal készítsük.) Mindezt jól összekevertem, és egy jénai tálba tettem. Egy fél deci vizet is öntöttem alá, majd fóliával letakarva előmelegített sütőbe tettem, nagy lángra. Fél órát hagytam a gőzben, aztán levettem a takarót róla, és hagytam hogy kicsit megpiruljon.
Sózott, lisztbe forgatott halat sütöttem hozzá.

Figyelem! Aki nem rajong a kesernyés ízért, az hámozza meg a citromot úgy, hogy a fehér részt teljesen vágja le. Én szeretem, úgyhogy héjastul használom mindig a citromot.

Tartármártás, füstölt lazac moszkvai mártással

egyetlen percem
sincs, amit elcserélnék
egy másik percért

                                                                                                                                              (Fodor Ákos)

Említettem már, hogy múlt hétvégén elutaztam egy barátnőmhöz. Többféle ételt is készítettünk együtt. Egyik a majonéz, illetve a tartármártás volt. Szerette volna megtanulni a házi majonéz elkészítését.
Így aztán ettünk tartármártásos krumplisalátát rántott karfiollal, és ő készített nekem reggelire majonézes tonhalkrémet pirítósra. Isteni volt. Lássuk akkor a majonézt, mint alapmártást.


A majonéz hozzávalói:

tojássárgája, olaj, só, citromlé. Ez az alap. Ahány tojássárgája, annyi dl olaj kell hozzá. Egy tojássárgájához pedig 1/2 citrom kifacsart leve kell körülbelül. A tojássárgájához szinte csak cseppenként adagoljuk az olajat, és mindig jól elkeverjük, hogy a tojássárgája fölvegye. Menet közben többször sózzuk, és a citromlémennyiséget is többször adjuk hozzá. Elég lassú munka. Ha véletlenül túllöttyintenénk az olajat, és összekapná a sárgáját, ne dobjuk ki. Üssünk fel még egy tojjássárgáját, és ezt az összekapott olajos sárgáját adagoljuk cseppenként a frissen felütött sárgájához. Szépen el lehet keverni, nem megy kárba.
Tehát ez az alapmajonéz. Én nagyon ritkán csinálom így, mert általában mindenhez tartármártást készítek, az nem olyan tömény, mint a majonéz.

A tartármártás hozzávalói, ha 4 főre készítünk pl. krumplisalátát:
3 tojássárgája,
3 dl olaj vegyesen (olíva, szőlőmag, napraforgó),
só,
1 és 1/2 citrom kifacsart és átszűrt leve,
őrölt bors,
kb. 3 csapott teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál mustár,
2-3 dl tejföl.
A tartárnál lehet trükközni. Ugyanis ha az elején elkeverjük a mustárt a tojássárgájával, akkor lehet nagyobb adagokban hozzáadni az olajat, nem fogja összekapni. Én robotgéppel csinálom, mert azzal nincs öt perc, és készen van. Olajból mindig többfélét használok, mert érdemes jóminőségűeket hozzáadni - hiszen nyersen fogjuk fogyasztani. Ezért mindig teszek hozzá extraszűz olívaolajat is, nem sokat. Mert elvinné az ízét. A szőlőmagolaj kiváló, mert semleges ízű. Dióolajat is szoktam bele tenni, például rántott őzlábgombához készülő tartármártásba. Isteni finom, nem kell belőle sok, csak egy evőkanálnyi.
Tehát sárgája, mustár, jól kikeverve, aztán az olajak, só, őrölt bors, citromlé. Jó sűrű, finom alapot fogunk kapni. Mikor készen van, hozzákeverem a tejfölt is és a cukrot is. Ahány deci majonéz, annyi deci tejföl mehet bele, vagy egy kicsit kevesebb. Lényeg, hogy ne legyen több a tejföl, mint a majonéz. És ha lehet, 20 %-os tejfölt használjunk, mert az krémesebb. Én mondjuk soha nem veszek semmihez sem 12%-ost, nem jó, nincs is igazi tejföl íze.

Ennyi a tartármártás. Ha kavirát is keverünk hozzá - ahogy most én is tettem -, akkor nevezik moszkvai mártásnak.
Krumplisaláta: Hajában megfőzöm a krumplit, hidegvíz alatt jól lehűtöm, aztán tiszítom és karikákra vágva megy a tartárba. Újhagymát, lilahagymát vagy pórét teszek hozzá. (Most tettem bele olajbogyót is, mert rémülten fedeztem fel, hogy a levén egy kis penészfolt megjelent - szóval el kell használni gyorsan.)
Halas krém:
füstölt lazackonzervet lecsöpögtettem, a halhúst kézzel nagyobb darabokra szedtem. Kevertem hozzá tartárt, kaviárt és kisebb karikákra vágott olajbogyót. Isteni! Készíthetjük aprított tonhalkonzervből is, vagy szeletelt füstölt lazacból is. A kapribogyó is remekül illik hozzá, hétvégén azzal ettük.

Tejszínes kelbimbó natúr halfilével

Ram Tzu tudja:

A félelem soha nem hagy el.
Olyan szervesen része lényednek,
Mint a lélekzeted.

Érintsd meg!
Simogasd!
Ismerd ki jól!
Amíg "te" leszel,
Ő veled marad.

Visítasz,
Üvöltesz,
Dühöngesz,
Végezni akarsz vele,
Minden erőddel eltaszítod.

De hallgass ide!
Ő erősebben kerül ki
Minden neki szánt csapásból,
Hatalmasabb lesz,
Amikor adsz valamit, aminek nekifeszülhet.

Magára hagyva elszárad és meghal.

Ám te tudod, hogy nem hagyhatod békén.
A félelemmel mindig harcolnod kell,
Természeted az állandó küzdelem.

Mégis, időnként ott a Kegyelem...
Te eltűnsz benne,
S az ütközetnek vége.

A harcosnak befellegzett.

(Ram Tzu)

Már pár napja pihengetett a hűtőmben egy kisebb zacsi kelbimbó. Muszály volt felhasználnom. Nagyon szeretem, irtó jóízű zöldségféle. Halat is régen készítettem. Elmentem hát halászni (a vásárcsarnokba), fogtam két szép pangrasius-filét. A kelbimbó most extra köretként lépett színre. A halat csak natúran kisütöttem.
A kelbimbót megfőztem sós vízben. Míg főtt, egy másik lábosban szalonnát, vöröshagymát, fokhagymát dinszteltem. Erre szedtem rá a már puha kelbimbót, aztán felöntöttem tejszínnel. Sóztam, borsoztam, egész köménymagokat tettem bele, és kevés sörrel fanyarítottam kicsit. Egy csipetnyi ételízesítő is került bele, ha jól rémlik. A végén még megszórtam jó sok friss, vágott petrezselyemlevéllel.
Hogy ne csak a kelbimbó legyen a hal mellé, kevés borzacskát is sütöttem köretként.
Vegáknak is ajánlom, hagyják ki a szalonnát és akkor nagyon finom pl. párolt rizzsel.

Tengeri herkentyűk mandarinos szószban

"Ha az ember igazán él, akkor nagyot mer, nagyokat bukik, és a bukásokon, poklokon, tisztítótüzeken át azért eljut az üdvösségig."

(Gyurkovics Tibor)

„A szerelmes dalban kell, hogy legyen duende. Ezért soha nem igazán boldog a szerelmes dal. Magához öleli a fájdalom lehetőségét. A fájdalom, vagy sóhaj nélküli szerelmes dalok valójában inkább gyűlölet-dalok szerelmes daloknak álcázva, nem szabad bízni bennük. Ezek a dalok tagadják ember voltunkat, és a szomorúsághoz való istenadta jogunkat. ”

(Nick Cave)

"Angyal és múzsa kívülről jön; az angyal fényt (inspirációt) hoz, a múzsa formát... De a démont (duende) a vér legbelső mélyéről kell buzdítani. El kell küldenünk az angyalt, száműzni a múzsát, és felül kell kerekedni az ibolyaillattól való félelmen, amit a 18. századi költészet izzad ki magából, és a félelmen a csodálatos távcsőtől, aminek a lencséi között alszik a múzsa, betegen a bezártságtól". (F. Garcia Lorca)
Duendének hívják a démont, aki transzba ejti a flamencoművészeket. De a cante jondo (mély érzelmeket kifejező, komoly flamencoének) belső természete ellentmond mindenféle transzteóriának. Tudunk például olyan transzállapotról az afroamerikai kultúrában, amelyet a médiumokon egy folyamatosan kántált egyszerű dallam vált ki, de természetesen a test és lélek cante jondo előadása közben megkövetelt intellektuális-érzelmi megerőltetése nem járhat ilyen hatással. Létezik egy olyan elmélet a duendéről, amelyet könnyen érthetőnek találtam. Eszerint a duende megegyezés a belső hallás és egy külső hang között. Amikor a dal, amelyet a cantaor a belső fülével hall, azaz a cantaor lelkében megszülető dal azonos azzal, amit elénekel, elönti egy érzés, elér egy, az extázishoz hasonló állapotot. Ugyanez elmondható a táncosok és a gitárosok esetében is.

(Kinczel Ákos: Andalúz tűz)

Még mindig hűtőt nullázok... Mert jön a karácsony és kell a hely és mert pl. ezeket a tengergyümölcsöket nem lehet sokáig eltárolni. És tegnapról volt maradék rizsem, úgyhogy valami szószost találtam ki.


Hozzávalók 4 főre:
1 zacskó tengergyümölcs,
3 gerezd fokhagyma,
2 fej mogyoróhagyma,
1 evőkanál olaj (mogyoróolaj is lehet ha van),
1 diónyi darab friss gyömbér,
4 mandarin leve,
3 cl konyak,
3 cl szójaszósz,
só,
1 púpos teáskanál étkezési keményítő.
A hagymát nagyon apró kockákra vágtam és olajon megfuttattam a zúzott fokhagymával és a lereszelt gyömbérrel, kevés sóval együtt. Aztán hozzáadtam a tengeri herkentyűket is és addig sütöttem nagy lángon, míg minden vizet, amit eresztett elfőtt. Ezután felöntöttem a kifacsart és átszűrt mandranilével, hozzáadtam a szójaszószt és a konyakot is. Körülbelül még öt percig főztem így, aztán vízzel elkevert étkezési keméynítőt adtam hozzá. Pikáns, kicsit keleties étel.
A zölborsós rizs nem az igazi hozzá, natúr főtt rizst javaslok hozzá, vagy üvegtésztát vagy sima spagettit összetördelve. Azt hiszem, tésztával még jobb, finomabb lett volna.

Pizza egyszerűen

"A törekvés az elme trükkje. Nincs különbség törekvés és elme között.
Nem kell gyakorolnod semmiféle szádhanát és eltékozolnod arra az egész életedet. Azonnal szabad lehetsz, hiszen a szabadság már jelen van. Ha nincs, az azt jelenti, hogy valami olyanra vágyunk, ami nincs most itt. Ha nincs most itt, és te el szeretnéd érni, akkor ha eléred, a te szerzeményed lesz. Bármi, amit újonnan szerzel, nem lehet a tudatosság, hiszen az már jelen lévő. E tudatosság sohasem válhat szerzeménnyé, mivel nem valami elérendő.
Nem kell tehát szaladnod utána, szembe kell csupán fordulnod vele. Csak maradj csendes, ne kérj semmit, és minden megadatik neked. Ha viszont egyre csak kérsz, mint egy koldus, "Királyságot akarok", akkor senki sem hagy rád királyságot. Jobb ülni a trónon, ott minden a tiéd.
Ez a trón a szabadság."

(Papaji)

Ezt a receptet anno a Mindmegettére én tettem föl. Ezen a pizzán tényleg nem sok minden van. De a jó pizza véleményem szerint extrafinom tésztából, finom szószból és némi sajtból áll. Ha túl van pakolva, elveszik a lényeg. Tehát csak kevés dolgot tegyünk rá, azt is jó lazán, épp-csak legyen rajta valami. Vékony sonkaszeletek, szalonna, hagyma, gomba, kolbász, olajbogyó, pfefferoni paprika, paradicsomszeletek, fokhagyma, friss bazsalikomlevelek, spenót - ezek jól illenek rá, de csak mértékkel. Az agyonturbózott pizza nem is pizza szerintem, hanem zöldséggel, sonkával, stb...vel megrakott tésztavalami.
Törekedjünk az egyszerűségre, mert a pizzánál is érvényesül az "egyszerű, de nagyszerű" - elv!

Anno ezeket a hozzászólásokat kaptam, köszönet érte:

Valentínnapi menü első fogása volt, bár csak a tészta receptjét használtam fel, isteni lett! 2008-02-15 08:55:00 {pezsibaba}

Kár volt megcsinálnom ezt a receptet, mert amióta először elkészült, azóta hetente 3x legalább pizza a vacsora:))Köszi a receptet. 2008-02-11 18:46:59 {tuszkaa}

Életem első pizzájáért teljesen oda volt mindenki.És ezt neked köszönhetem.A recept tényleg egyszerű. 2007-10-31 10:50:38 {Elluska}

Isteni lett a pizza! El sem hiszem, hogy én csináltam! :) En úgy szeretem, ha vékony a tészta, így ebből az adagból 4 jó nagy pizza lett. És tényleg nagyon olcsó! A szósz is nagyon finom! 2007-07-25 11:01:20 {scozzi003}

Lássuk hát a receptet. Hozzávalók 2 nagy pizzához: A tésztához: 30 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1 csapott teáskanál só, 1 evőkanál olívaolaj, 2 dl langyos (nem meleg!) víz. A szószhoz: 1 kicsi fémdobozos sűrített paradicsom (vagy 2 dl natúr paradicsom püré), 1/2 csapott mokkáskanálnyi só, 2 mokkáskanál kristálycukor, szárított fűszerek: zsálya vagy rozmaring, bazsalikom, oregano. A pizza szélére: 1 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál olívaolaj. Feltétnek: bármi, ami otthon akad a hűtőben és sajt (parmezán vagy mozzarella vagy valamilyen olvadós sajt).. A lisztet elkeverem a sóval egy tálban, és hozzáadom az olajat is. Az élesztőt a cukorral és a langyos vízzel egy csészében elkeverem, majd hozzáöntöm a liszthez, és kidagasztom. Öt perc elég neki, ha a tészta leválik a kezünkről, akkor már jó. A tésztának rugalmasnak, se nem lágynak, se nem keménynek kell lennie. Ezért ha pár cl víz még kell hozzá, tegyük bele. A liszttől függ. A letisztított konyhai munkalapot belisztezem, a tésztát kettőbe gombócolom és ráborítom a tálat (vagy letakarom tiszta nagy nylonzacsival) hogy ne száradjon ki. Hagyom kelni 30-40 percig. Közben elkészítem a szószt: a sűrített paradicsomot egy bögrébe teszem, és kb. 1-1,5 dl vízzel felengedem - hogy olyan szósz sűrűségű legyen. Belekeverem a hozzávalókat. Ez a mennyiség két nagy pizzára is elég. A fokhagymát pépesítem és egy kávéscsészébe teszem a teáskanálnyi olívaolajjal együtt. Kenőtollal elkeverem. A sütőt előre bemelegítem, jó forró legyen. A jó pizza titka ez is: gyorsan, nagy hőmérsékleten kell sülnie, különben nagyon kiszáradhat, illetve a tészta elázhat a szósztól. Mikor megkelt a tészta, a lisztezett munkalapon kinyújtom vékony, kerek pizzaformára kézzel. A szélein vastagabb részt hagyok. Beleteszem egy picit lisztezett nagy gáztepsibe. Pont ki fogja tölteni, de a sarkokat hagyom szabadon. A pizza kereken pizza. (Ez a 30 dkg-os adag már a csökkentett, valóban 2 nagy pizzához való mennyiségű tészta.) Bekenem a szósszal (a szélén a vastagabb részt kihagyom), és ami van otthon, azt teszek rá (hagyma, szalonna, kolbász, gomba, olajbogyó, sonka, szalámimaradék, spenót, stb...). Megszórom a reszelt sajttal és mehet is a sütőbe. A kész pizzát kiveszem és még pár csipet szárított oregánoval megszórom. (A közepét is meg lehet vékonyan locsolgatni extra jó olívaolajjal ha nagyon szeretjük.) Az üres szélét végigkenem a fokhagymás olívaolajjal. Szeletelem és tálalom.