A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenőke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenőke. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 8., péntek

Cékla tzaltziki



Itt a nyár. Forróság, foci, hideg fröccs. Hűs habok, Balaton. Vagy tenger. Kertipartik. 




Mai ebédem. Parázsra sütött újkrumplival. Felséges volt. :) Ez a tzaltziki majdnem olyan jó, mint az eredeti.

Recept? Reszeld le a nyers céklát a nagyobb lyukú reszelőn. Sózd, hagyd állni kicsit, majd nyomkodd ki. Adj hozzá sűrű görög joghurtot, de csak annyit, amennyivel épp elkeveredik. Ha még szükséges sózd, és leheletnyi fokhagymával, valamint ízlés szerint frissen aprított mentával vagy görögbazsalikommal bolondítsd. Olívaolajat is adj hozzá egy keveset, s mégpöttyebb vörösborecetet.
No és az enyémben kevés morzsolt feta is volt, mert volt egy darabkám, el kellett már használni.
Isteni.



Grillezett húsok mellé is tökéletes kiegészítő.

2012. május 14., hétfő

Baba ganush (ganoush)

A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt, és szüntelen látniuk kellett a lepergő homokszemeket. A mi óránk mutatója már körbejár, és egy kicsit becsap bennünket.

(Gyökössy Endre)




Mivel maradt a tahini-öntetemből, elkészítettem a baba ganush-t, ami egy közel-keleti padlizsánkrém, tahinivel ízesítve. (A tahini csak pirított-őrölt szezámmagból, sóból, citromléből, olívaolajból és vízből van, az öntet annyival több, hogy fokhagyma is van benne és hígabbra van készítve.) Nagyon finom. Új kedvenccé lépett elő. Nagyon szeretem a másik változatomat is, a görögöset, fetával, de ez legalább annyira jó.

Hozzávalók 1 kis tálkányihoz:
1 nagy padlizsán,
2 evőkanál tahini,
1 gerezd fokhagyma,
só,
citromlé,
2 evőkanálnyi olívaolaj,
1 csipet (tényleg csak leheletnyi római kömény),
és aki szereti a csípőset: csilipehely vagy őrölt csilipor,
és díszítésként (de bele is vághatjuk apróra): vagy korianderlevél, vagy menta.

 

Az enyémbe nem kellett más, mint egy kevés plusz só és citromlé, mert a többi már benne volt a tahiniszószban. Egy nagyon kevés római köményt tettem még bele és a menta nagyon ízlett hozzá.
A padlizsánt beszurkáljuk és forró sütőben megsütjük úgy, hogy a héj alatt megfeketedjen. Ez kb. 40 perc sütést jelent. A padlizsánt kötelező feketésre sütni, különben élvezhetetlen lesz. Én még a sütőből való kivétel után félbe is vágtam, és kevés olívaolajon még átsütöttem a vágott oldalait. Kell bele a füstös íz.
Ezután kikaparjuk a húsát, és robotgépbe tesszük sóval, fokhagymával, olívaolajjal, citromlével és tahinivel pépesre daráljuk. Ízesíthető csiliporral, római köménnyel. Tálaláskor adjunk hozzá korianderleveleket vagy mentaleveleket, mindkettő isteni hozzá. Pitakenyérrel kínáljuk, amit meg is piríthatunk.
A paradicsom is szinte kötelező hozzá (szerintem).


2012. május 8., kedd

Zsömle kelesztés nélkül, fél óra alatt

.

A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.

(Andrew Matthews)



Ez sem újdonság, inkább ezt is ötletadónak teszem csak fel. Tegnap nem volt kedvünk lemenni boltba az egész napos esőben, és este szembesültem vele, hogy nincs itthon egy morzsányi kenyér sem. Kelesztett dolog szóba sem jöhetett idő híjján, így megsütöttem ezeket a szódabikarbónás zsömléket. Ki sem mértem, csak összedobtam, sajnos. Nagyon finomak lettek, frissen kívül nagyon ropogósak, belül fincsi puhák, és olyan házikenyér állagúak, rusztikusak. A scone receptet vettem alapul. Került bele körülbelül 40 dkg fehér liszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, só, 1 csapott mokkáskanál sütőpor, 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna, 1 csapott teáskanál cukor, 2 dl kefír, 2 dl víz. A lényeg az, hogy csak annyi folyadék kell a szárazanyagokhoz, hogy épp összeálljon a tészta. Ne legyen nagyon híg, nedves, nokedliszerű, de azért nagyon kemény sem, valahol a középutat találjuk el. Úgy könnyebb eltalálni a jó állagot, ha a jól elkevert szárazanyagokhoz (liszt, só, cukor, szódabikarbóna) adagoljuk a kefírrel kevert vizet.
Előmelegítettem a sütőt. Mikor már megfelelő volt a hőfoka, összeállítottam a tésztát. A szárazanyagokat jól elkevertem (só, cukor, sütőpor, szódab.), majd a kefírrel és vízzel összedolgoztam. Gyorsan kell dolgozni a szódás tésztával, az a titka, és nem szabad dagasztani, csak összeállítani, mert a szódabikarbóna azonnal dolgozni kezd a kefírrel. (Joghurt is, kultúra vagy más néven író is jó hozzá.)
Tehát épp csak dolgozzuk össze és már süssük is. Körülbelül 180 fokon sütöttem 20-25 percig. A tetejüket sütés előtt keresztben bevágtam egy pengével, hogy ne annyira össze-vissza repedjenek.
Azt kell mondjam, még talán jobb, mint a kelesztett zsömle, mert nagyon ropogós a héja. És még ma, másnaposan finom puhák és élvezhetők.
A sütőport el is hagyhatjuk a receptből, a lényeg a szódabikarbóna találkozása a savanyú kefírrel, joghurttal vagy kultúrával, mert e két anyag együttese képez légbuborékokat. Ha nem tesz valaki bele sütőport, akkor mehet bele 1 csapott teáskanál szódabikarbóna.
Azt hiszem, zsömlét máskor is így fogok sütni. Eszméletlen gyors és nagyon fincsi.
Persze megsüthető ez a tészta egyben is, vagy kenyérformában is.
És süthető baguette formára is, hasonlóan finom ropogós héj jellemzi, és puha belső. A képen egyébként egy rozsos (fele rozs-fele búzaliszt) kenyér látható. És elhagytam belőle a sütőport, egyáltalán nem hiányzik belőle. Ugyanolyan szép lyukacsos és puha lett a belseje a kenyérnek. És így semmi mellékíze nincs, csak a finom péksüti íz. És még napok múlva is élvezhető, bár nem igazán szokta megérni a többnaposságot. :)


2012. március 24., szombat

Vaj házilag

.

- Süti, fogalmad sincs arról, mi történik odabenn.
- Nem látok fényeket, nincs semmiféle testen kívüli élményem...
- Döntsd el, mit akarsz: táncikáló fényeket... vagy az igazságot önmagadról?
- Úgy tűnik, akárhányszor megpróbálok meditálni, mást se csinálok, mint önmagammal vitatkozom.
– Ez csak az egód, amint megpróbál nyeregben maradni. Ezt csinálja az egód; fenntartja a különállóság, a kettősség érzetét, és megpróbál meggyőzni arról, hogy selejtes vagy, sérült és magányos, nem pedig ép és egész.
– És ez segít?
– Francokat. Az egódnak nem az a dolga, hogy téged szolgáljon. Egyetlen feladata van: az, hogy hatalmon maradjon. És per pillanat halálra van rémülve, mer' leépítések zajlanak a háza táján. Ha tovább mész ezen az úton, bébi, akkor ennek a csibésznek a napjai meg vannak számlálva. Hamarosan munkanélkülivé válik, mert a döntéseidet a szíved fogja meghozni. Vagyis az egód küzd az életéért, az elméddel szórakozik, igyekszik a tekintélyét fitogtatni, és egy kalickában akar tartani, benn a sarokban, távol a világtól. Rá se hederíts.
- De hogyan tudja az ember figyelmen kívül hagyni?
- Próbáltál már valaha elvenni játékot kisgyerektől? Nincsenek elragadtatva, ugyebár. Elkezdenek rugdosni meg visítozni. Úgy a legkönnyebb elvenni a játékot tőlük, ha az ember ad nekik valami mást, amivel játszhatnak. El kell terelni a figyelmüket. Ugyanez a meditációnál is működik: ahelyett, hogy erőszakkal megpróbálnád a gondolataidat eltávolítani az elmédből, adj az elmédnek valami mást, valami jobbat, amivel eljátszhat. Valami egészségesebbet.
- Például?
- Például szeretet Sütikém. Tiszta, szent szeretetet."

  (Elizabth Gilbert:Ízek, imák, szerelmek)





Ma délelőtt hívott az egyik barátnőm. - Mit csinálsz? - kérdezte ártatlanul. - Vajat köpülök - feleltem ártatlanul. - Áhááá - mondta némi agyleállás után - végül is nálad ez teljesen normális... :)) - Si. Normale - feleltem. :))
Szóval egyrészt Dolce Vita könyvéből már kinéztem, másrészt Beastie-nál is megláttam a múltkor - hát ki kellett próbálnom. Máskor is köpülök vajat azt hiszem. Tényleg nagyon finom, finomabb, mint a bolti. És kb. 5 perc alatt készen volt, ráadásul csak dobozos tartós tejszínem volt itthon és ebből is tökéletes lett. Négy deci tejszínből lett pontosan 15 dkg vaj. A savót majd elhasználom kenyérsütéshez. Egyébként vagy az Aldiban vagy a Lidliben szoktuk venni ezt a tejszínt, kb. 150 forint 2 dl belőle.

Készítés: a tejszínt tegyük vagy késes (dagasztókaros) robotgépbe vagy kézi habverővel verjük fel, vagy tehetjük egyszerűen dunsztos üvegbe is, amire rácsavarjuk a tetejét. Légyeg az, hogy addig kell verni (a dunsztosüveget rázni), míg először tejszínhab lesz belőle, majd túlverődik és a vaj és a savó különcsapódik. Ez nálam a robotgépben cirka 4-5 perc alatt be is következett. Ezután egy vékony vászonanyagot egy kislábos tetejére tettem, a közepébe pedig belekanalaztam a kicsapódott vajat. Aztán többször megtekertem a vásznat a vaj körül, így a maradék felesleges savó ki is csöpögött belőle. Voilá. És készen is vagyunk. :)
Formázzuk és hűtőbe tesszük.

Tipp: nagyon különleges ízű házivajat kaphatunk, ha egy részéből ghít készítünk, s az elkészült karamelles-mogyorós ízű isteni ghíből egy keveset a sima natúr vajhoz keverünk. Utánozhatatlan íze lesz, hasonlítani fog a belga vajhoz. Mondjuk kilenctized rész normál vaj és egytized rész ghí keverékére gondoltam.


2011. június 16., csütörtök

Házi ricotta/orda ...és minden, amit tudni akartál a tejről, csak sosem merted megkérdezni...

.

A tej élet, erő, egészség.





Úgy jártam, hogy megláttam Ízlésszindrómánál ezt a friss házisajtot. Aztán a boltban vettem is tejet, tejfölt hozzá, gondolván jó lesz vacsira rozspirítóssal, paradicsommal, újhagymával, uborkával, paprikával. (Már érik hatalmas biokertemben - az ablakpárkányokon - a mini koktélparadicsom.) Szóval elkészítettem, megkóstoltam (nagyon-nagyon finom) és gyanús lett a dolog. Elkezdtem körbeolvasni a neten sajt, tej, túró témában. Osztán rájöttem, hogy ez (majdnem) nem más, mint az olaszok híres ricottája (csak házilag készítve), illetve az erdélyi orda. A kettő egy és ugyan az. Amit olvasgattam, megosztom veletek is, ha nem baj.
Tehát.
Orda: A sajtgyártásból visszamaradó savó még sok ásványi anyagot, tejcukrot, albuminfehérjét és zsírt tartalmaz. Ha a savót természetes úton megsavanyítják (vagy ecetsavat adnak hozzá), majd 70–90 °C-ra felmelegítik, akkor a savóban maradt fehérjék (laktalbumin) pelyhes csapadék formájában kicsapódnak. Ez a zsendice. A zsendicét sajtruhán átszűrve, 12 órás csurgatás után kapják meg az ordát (albumin savósajt). A friss sajtok közé tartozik. Állaga lágyabb, mint a tehéntejből készült túróé, de ahhoz hasonlóan felhasználható. Romlékony, emiatt csak a frissen készült ordát javasolt felhasználni. (forrás: wikipédia)

Ricotta: Gyakran a pecorino készítése során megmaradt tejsavóból készül a ricotta (ejtsd: rikotta) sajt, ezért sokáig mostoha szerepe volt a sajtok között. Színe fehér, állaga puha, íze édeskés. A ricotta jelentése: "újrafőzött". A tejsavót felfőzik, és a megmaradt masszát újra felmelegítik. Már az ókorban is készítették.(forrás: Mindmegette)

Túró: A túró megalvadt tejbõl (aludttej) készül. Az aludttejet nem egészen forrásig felmelegítik majd a savót leszűrik. A túró állapotát az aludttej minősége, a melegítés módja, a szűrés alapossága határozza meg. A savó elválasztása után keletkező túró egyben sajt-alapanyag.

Panír: indiai friss házi savósajt. A tejből a fehérjét citromlével csapatják ki. Lásd itt bővebben.

Csana: indiai friss házi túró. Citromlével csapatják ki a tej fehérjéjét, ugyan az, mint a panír, csak nem préselik egy tömbbé, hanem meghagyják túrószerű állagát.

Sajtok: A sajt megalvadt tejből (aludttej) készül. A szopós állatok bendőjében természetes úton alvad meg a tej. Egyes helyeken ezért állati bendőben alvasztják a tejet, utánozva a természetes biológiai folyamatot. A tej alvasztása növényi nedvekkel is lehetséges. Például a papája, szója és tök is tartalmaz tejet megalvasztó enzimeket. Iparszerű termelés során állati eredetű oltóanyagokat alkalmaznak.
Az alvadt tejet lecsorgatják, azaz elválasztják a savót a szilárd alvadéktól. A savó, a tej áttetsző vizes fázisa a továbbiakban jégkrémek, ömlesztett sajtok összetevője is lehet. A szilárd alvadékot sózzák, majd érlelik. Az érlelés során alakul ki a sajt íze, ekkor szilárdul meg kérge, benne a laktóz (cukor) és kazein (fehérje) elbomlik. Az érlelés 5 héttől 3 hónapig tarthat, nagy relatív páratartalmú, hűvös pincékben. (forrás itt)

Vaj: Tejszínből vagy tejfölből készítik, ami eredetileg az aludttej készítésekor gyűlik össze annak felszínén. A vajkészítés eljárása során köpüléssel választják el a tejzsírt az úgynevezett írótól. A vaj szobahőmérsékleten szilárd, de nagyon puha, csontfehér anyag.
A vajkészítés alapvető eljárása a köpülés, amelynek során a tejzsírt tartalmazó tejszínt illetve tejfölt 10-16 °C közötti hőmérsékleten erős mechanikai hatásnak teszik ki. (A sűrű bivalytejből készülő vaj esetében előfordul, hogy az erős keverés is elegendő – ez a gyakorlat a magyar kultúrterületen elsősorban Erdélyben honos, ott némely vidékeken a tehéntejből készülő vajat is keveréssel állítják elő). Sokféle köpülőedény létezik, de általában közös jellemzőjük, hogy a tejszármazékot tartalmazó edényben a köpülő dugattyúszerű részét függőleges síkban mozgatják, így tartják állandó mozgásban az anyagot. Lehetséges a zárt edényben való rázással történő vajkészítés is. A köpülés hatására a tejtermékben a tejzsír részecskéi gömböcskék formájában kicsapódnak, ezt az anyagot szűréssel lehet elválasztani az írótól. Ezt követően a vajból további eljárással választják ki a benne maradt írót. A vaj otthoni előállításával azonban továbbra is meg lehet próbálkozni. Az egyik lehetőség, hogy a kereskedelemben kapható habtejszint befőttesüvegbe öntjük, az üveget lezárjuk, és addig rázzuk, amíg a szilárd vaj ki nem válik (utána a kapott vajat lehűtjük). (forrás: wikipédia)

Tejföl: A tejföl tejből, tejszín vagy vaj hozzáadásával, homogénezéssel és tejsavbaktérium-színtenyészettel végzett, alvasztással készült savanyú tejszín. A magyar élelmiszerszabvány szerint a tejföl kizárólag tejből készülhet. A tejföl az aludttej föle, annak zsírtartalma, azaz savanyútejszín. A jó minőségű tejföl színe hófehér, állománya sűrűn folyó, krémes, íze enyhén savanykás. (forrás: wikipédia)

Tejszín: a kihűlt friss tej tetején keletkező tejzsírréteg, melyet fölözéssel elválasztanak a tejtől. 

Aludttej: lactis baktériumok hatására keletkezik. És ezeket a baktériumokat nem adagolják a tejhez, hanem a levegőből kerülnek bele. Ezek a baktériumok is szeretik a meleget, de ha ezt nem kapják meg, akkor is végzik a dolgukat, csak lassabban. Ez idő alatt más nem odavaló és káros baktériumok is belekerülhetnek a tejbe, amik szintén elszaporodnak és teszik a saját, számunkra nem éppen előnyös dolgukat, ezért a joghurt mindig értékesebb és tisztább élelem az aludttejnél.

Kefír: A joghurthoz hasonló módon készül, csak itt nem joghurt kultúrát használnak a beoltáshoz, hanem kefir gomba tenyészetet. A folyamat során mintegy 0,5 %-nyi alkohol is keletkezik.

Joghurt: A joghurt a tejbe adagolt baktériumokat, így főleg Lactobacillus bulgaricust és Streptococcus thermophilust tartalmazó baktérium tenyészet, úgynevezett joghurt kultúra hatására jön létre. A joghurt kultúrával beoltott tejet 5-8 óráig, 40 - 45 oC -on tartják. Azért ezen a hőmérsékleten, mert a joghurt kultúra baktériumjai ezen a hőmérsékleten érzik magukat legjobban, ilyenkor a leggyorsabb a szaporodásuk.
Ha a joghurtot gyárilag készítik, a felhasználandó tejet előtte minden esetben pasztörizálják, amivel azt is biztosítják, hogy a tej joghurttá érlelésének az ideje alatt gyakorlatilag csak a joghurt kultúra baktériumai szaporodnak el, a tejben lévő szennyező vagy káros baktériumok nem. A folyamat során a baktériumok a tejcukor egy részét tejsavvá alakítják át, a fehérje pedig megalvad. (forrás itt)

Vajkultúra vagy író: A régi időkben semmi sem veszett kárba a háztartásokban, még a köpülés után megmaradt lé sem. A levegőben található természetes baktériumokkal keveredve összesűrűsödött és jellegzetes, kellemesen savanykás íze lett. Az így keletkezett író remekül szolgált édességhez, palacsintához és péksüteményekhez.A napjainkban kereskedelmi forgalomban található író speciális erjesztő baktériumot tartalmaz. Pasztörizált édes teljes tejből, fölözött tejből, vagy zsírmentes tejből készítik. Miután a baktériumkultúrát hozzáadták a tejhez, 12-14 óráig fermentálni hagyják alacsony hőmérsékleten (optimálisan 20°C). Országtól és gyártótól függően sózhatják is.(forrás itt)





Nohát, akkor jöjjön a házi ricotta/orda receptje.

Hozzávalók:
1 liter kimért 3,6%-os teljes tej,
1 nagy dobozos tejföl vagy kefír,
gézanyag,
szűrő.
Plusz fűszerek az ízesítéshez tetszés szerint.

A tejet fölforraljuk, majd félrehúzzuk a tűzről és belekeverjük a tejfölt vagy kefírt. Kicsit kevergetjük aztán hagyjuk pár percig pihenni, hogy minden fehérje kicsapódhasson. Pár perc után egy magasabb fazékra szűrőt teszünk, bele egy gézanyagot vagy vászonanyagot vagy konyharuhát és beleöntjük a lábos tartalmát. Hagyjuk kicsöpögni - fél óra, egy óra elteltével készen is van. Ha ízesíteni akarjuk, azt a szőrőben, rögtön az átöntés után tegyük: sózzuk, fűszerezzük, jól keverjük el a hozzáadott sót és fűszereket a friss túrószerű masszában. Később már viszonylag megszilárdul.
Ha nem sózzuk és fűszerezzük, édességekben is használhatjuk, sózva-fűszerezve kitűnő friss házisajt. Nekem egy literből tejföllel keverve 37 dkg ricottám lett, kefírrel keverve kevesebb. A tejfölös krémesebb, lágyabb lett, mint a kefíres. Ára így tejföllel 420 forintra jött ki, ami kilós árra számítva kb. 1070 forintot jelent. Fűszerként sót, kevés köménymagot és újhagymaszárat tettem bele és durvára tört színesborsba forgattam.
Ami még érdekesség: rendszeresen készítek panírt is, vagyis az indiai változatot. Az sokkal masszívabb, gumiszerűbb állagú, ezért jobban is préselhető és kitűnően grillezhető, süthető sajt. A ricotta viszont nem grillezhető, mert szétesik, kissé meglágyul. Pedig csak nüansznyi különbség van a készítésükben.
Néha vettem szarvasi ricottát, de aztán le is szoktam róla, mert minősíthetetlenül rossz szerintem. A félkilós, átlátszó nylonzacskósra gondolok. Rettentően száraz, nem jó. Én most jöttem rá, milyen krémes, lágy és finom az igazi ricotta, most értettem meg, miért lelkendeznek az erdélyiek az ordáról, hogy az milyen finom. Most már én is tudom. :)

Tipp: a kicsöpögött savót véletlenül se öntsük ki, remek kenyereket, kalácsokat, péksütiket készíthetünk vele.

.

2011. május 4., szerda

Konfitált császárhús

.

Valahogy úgy kéne élnünk, hogy minden imádság legyen az életünkben. Az imádság az imádat. Az ember egyszerűen szereti azt, amiben él. Szereti hogy most van itt a Földön, mikor a legnagyobb szükség van rá. Szereti azt, hogy találkozik olyan emberekkel, akikkel tudják egymást emelni. Ezek olyan csuda dolgok... és mindig meg lehet találni a szépséget az életben. Csak hozzászoktunk, hogy állandóan nyavalygunk.

(Géczy Gábor)




Nálam a kerti zöldségek megjelenésétől késő őszig tart a hidegkonyha uralma. Annyira szeretem a kerti újhagymát, fejes salátát, uborkát, no és a paprikát, paradicsomot (meg a gyümölcsöket) - hogy ilyenkor sok kenőke készül, illetve néha sültek, pástétomok ezekhez a roppanós, friss zöldségekhez. Felvágottakat egyáltalán nem eszünk, újabban sajnos szalonnát sem, mert egész egyszerűen nem lehet kapni normálisat. Mind gyorsélelt, tiszta nyers - egyszóval ehetetlen. Sajnálom szegény állatokat, mert nagy tiszteletlenség a húsukat ilyen barbár módon leértékelni...

A konfitált hús nagyon régi találmány. Emlékszem nagyanyámnál a spájzban volt több nagy zsírosbödön is. Az egyikben mindig lesütött hús is volt - ő így hívta. A lényege ennek az, hogy a nagyon lassan sült húsból kimegy minden víztartalom. Így ha teljesen ellepi a zsiradék, nem romlik meg. Tehát ez a másik fontos elem: a zsiradéknak teljesen el kell lepnie a húst. Ezzel a módszerrel tartósították a hús egy részét. Bármikor ki lehetett venni belőle, akár zsíroskenyérre kis cafatkákban, akár serpenyőben újra átsütve valamilyen körettel fogyasztva. Konfitálhatunk kacsa és libahúst is. Én a sertéshúsért vagyok oda bevallom. A császárhús pedig az egyik legízletesebb. Konfitálásra szerintem kifejezetten alkalmas, nagyon ízdús, porhanyóspuha megsülve. Olívaolajban is konfitálhatunk, akár zöldségeket is, halat is, vagy pl. fokhagymát.
A sütést végezhetjük sütőben is, vagy a tűzhelyen is. Tűzhelyen akkor, ha van annyira kis lángunk, hogy a zsír hőfokát olyan 80-85 fokon tudjuk tartani. Ha nem, akkor inkább a sütőt válasszuk. A konfitálás lényege táhát az, hogy olyan hőmérsékleten sütjük a húst, amin nem bugyborékol, forr, de lassan-lassan gyöngyözve mégis sül. Jó 3-4-5 órán át kell sülnie a húsnak, a súlyától függően. Ha kis darabot készítünk elég a 3 óra is, ha nagyot, kell az 5 is. A lesütött hús zsírja nagyon finom, ízletes kenyérre kenve. Érdemes jól fűszerezni, rétegesen. 


Hozzávalók:

80 dkg császárhús,
1 nagy fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
só,
10-12 szem egészbors,
6-8 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál egész köménymag (elhagyható, én viszont nagyon szeretem),
1 mokkáskanál pirospaprika,
3-4 babérlevél,
1 kis ágacska rozmaring,
körülbelül 60 dkg zsír.

A lábos aljára kentem zsírt. Tettem egy réteg hagymakarikát, pár félbe vágott fokhagymagerezdet, borsot, szegfűborsot, egy babérlevelet rá, és erre a besózott, 1 cm vastagra szeletelt császárhúsdarabokat. Megint egy réteg hagyma és fűszerek, megint hús, megint fűszerek, megint hús. Fedőt tettem rá és lángelosztóra és nagyon kis lángra föltettem sülni. Akkor jó, mikor elkezd megváltozni a hangja. Lehet hallani, hogy másképp "serceg", másképp sül és az illata is megváltozik. Én a végefelé levettem a fedőt róla, hogy a víztartalom el tudjon illanni. Ennek a kis mennyiségnek elég volt körülbelül 3 - 3,5 óra sülés.




A zsírban hagytam kihűlni, aztán hűtőbe tettem. Valójában ha lenne jó hűvös kamra, ott tárolva lenne az igazi.
Zsíros bödönben. Ahogy nagyanyám is tartotta.

Apropó, a képen látható remek kis virágládámról - ami most éppen zsíros bödönné avanzsált, de kenyeret is szoktam benne sütni - jut eszembe: most hétvégén Zalaegerszegen a Skanzenben Keramikus Találkozó és Vásár lesz. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki. Szépséges étkészleteket, sütőtálakat, csészéket, fazekekat és sok-sok minden egyéb konyhai edényzetet lehet venni. Egyedi darabok és álomszépek mind. Nekem egy kísértéssel ér fel ott körülnézni... :)

2011. március 3., csütörtök

Babpüré

.

A lelki, szellemi és anyagi gazdagság egész folyamata egyetlen szóban foglalható össze: hála.

(Joseph Murphy)


Tegnap igencsak sok lett kettőnknek a babfőzelék, úgyhogy mára kissé átvarázsoltam. Kimenekítettem a  babszemeket a főzelékből és babpürét készítettem belőle. Már nagyon régóta készülök amúgy is feltenni a blogra, mert hogy csak kissé fogalmazzak fellengzősen: kihagyhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a (még ma is) ropogós grissinivel valami frenetikusan jó volt...

Hozzávalók 4 főre:

70 dkg főtt bab (vagy 3 babkonzerv),
1 kicsi fej (pingponglabdányi méretű) vöröshagyma vagy édes fehér salátahagyma vagy lilahagyma,
1 kisebb gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors (úgy módjával),
1/2 evőkanál szárított bazsalikom,
1 teáskanál koriandermag frissen törve,
extraszűz olívaolaj,
kevés citromlé.

Babpürét készíthetünk konzervből is, bár véleményem szerint a tarkababnak nincs párja. Sem a fehér bab, sem a kidney bab nem veheti fel vele a versenyt ízben. De ebben az ételben erősen fűszerezzük, ezért ha nem akarunk bajlódni az áztatással, főzéssel, akkor jó a konzerv is. De mindenképpen öblítsük át szűrőben, hogy az a sűrű, ragacsos lé lejöjjön róla.
Tehát a puhára főtt babot villával rusztikusra összetörjük (vagy robotgéppel). Fűszerezzük nagyon apróra kockázott hagymával, reszelt fokhagymával, sóval, frissen őrölt borssal és koriandermaggal, bazsalikommal. Annyi olívaolajat adunk hozzá, amitől az állaga finom krémes pürévé lényegül. Végül kevés citromlét csepegtetünk bele és még egyszer jól átkeverjük.
Laza fél órácskát pihentetjük, hogy a mesés ízek összeérjenek. Pirítóson fantasztikus egy csésze finom teával. Vagy habos citromos sörrel. Vagy egy pohárka könnyű, fűszeres száraz fehérborral. Ropogós grissinivel kitunkolni sem utolsó. Tehetjük tortillakenyérbe vagy pitakenyérbe is akár.

Nyáron, mikor van zamatos, csodásízű kerti paradicsom, azt is kockázhatunk bele - a magokat távolítsuk el és csak a héjrészt kockázzuk bele, különben eláztatná a pürét. Kevés levet azért kiválthatunk vele, legfeljebb kevesebb olívaolajat öntünk hozzá. De egyszerűen csak a püré tetejére is karikázhatjuk. Nyáridőben vághatunk bele jó sok petrezselyem- vagy korianderzöldet is. Kínálhatjuk kimagozott, félbevágott paprikacsónakokban is. Mesés étel, én mondom!

2011. február 9., szerda

Majonéz tojás nélkül

.

Emlékezz erre: törekvésünk abban a reményben gyökeredzik, hogy elérjük, amire vágyódunk, ellenszenvünk célja pedig az, hogy bele ne essünk abba, amit kerülünk. Aki kudarcot vall törekvésében, az szerencsétlen, de még szerencsétlenebb az, aki olyasmibe bonyolódik, amit kerül. Ha csak olyan dolgokat kívánsz kikerülni, amelyek a hatalmadban vannak, s a természettel ellentétesek, sohasem fogsz nem kívánt dolgokba bonyolódni, de ha a betegséget, a halált és a szegénységet akarod kikerülni, akkor szerencsétlen leszel.
Fojtsd el ellenszenvedet mindazokkal a dolgokkal szemben, melyek nincsenek hatalmunkban, és vidd át az olyan dolgokra, amelyek hatalmunkban vannak és a természettel ellentétesek. Egyelőre, (míg nem ismered a helyes élet elveit), száműzd teljesen a törekvést, mert ha olyasmire törekszel, ami nincs hatalmadban, szükségszerűen szerencsétlen leszel; az olyan hatalmunkban lévő dolgokról pedig, amelyekre szép dolog törekedni, még nincs fogadalmad. Csak vonzó és taszító ösztöneidnek engedj, de ezeknek is könnyedén, válogatással és kényelmesen. 

(Epiktétosz)

Íme egy majonéz, ami tojás nélkül készül. Azért próbáltam ki mert gondoltam, leállok a tojásról is. Olyan vegáknak ajánlom, akik nem esznek tojást. Szóval le akartam állni a hússal. Igen ám, de jelentem: sajt és tejmérgezést kaptam... :)) Amit nyolc éve meg tudtam csinálni, azt ma már nem. A szervezetemből kezd eltűnni a tejet lebontani képes enzim. Puffadok és hasmenésem van a tejtől és tejtermékektől, és émelygek tőle. Kis mennyiségben még kibírom valahogy, de így nagyban már nem. Szóval, ... izét - tudjátok hogy mondják, mit csináltam a számból, mert kénytelen vagyok húst enni. Csak zöldségen nem bírok élni. Ez van. Inkább bevallom nektek. Az ételhez fűződő viszonyom mostanság kissé kaotikus és viharos... :( Valójában a blogt is abba akartam hagyni, de az élet zajlik, napi szinten maradnom kell a fakanálnál és tűzhelynél, szóval ember tervez, Isten végez... Ennyit a törekvésekről.
Ez egy remek tartású, sűrű majonéz. És cirka 3 perc alatt elkészül. Célszerű egyből beízesíteni, mert önmagában nagyon tej és olaj íze van. Egy befőttes üvegbe tettem 1 dl tejet (teljes házitejet), ízesítettem 1 nagy teáskanál mustárral, kb. negyed citrom levével, sóval, kevés cukorral és borssal. A botmixert beindítottam és vékony sugárban, nagyon óvatosan öntöttem hozzá folyamatosan a dupla mennyiségű olajat, tehát 2 decilitert. Nagyon jó állagot produkál. Érdemes ha önmagában esszük zöldfűszerekkel, fokhagymával ízesíteni. Salátákhoz keverve elmegy csak ilyen tartáros ízesítéssel is. Nekem nem igazán jött be. Maradok a tojásos, igazi majonéznél.

2011. január 13., csütörtök

Pirospaprikás sült csirkemáj



Perzselte a tengert a nap,
Akár a Szaharát.
Ezer hullámon csillogott
  Vagy százezer karát;
És mindez kissé furcsa volt,
Mert már éjfélre járt.

                                                (Lewis Caroll)

Szeretjük a májat. Ma a fűszeres sült máj egy izgalmas, paprikás-korianderes változatát készítettem. Tudjátok, a fűszerezés mindig hangulat szerinti. Amúgy is nagy paprika rajongó vagyok, de most már napok óta különösen rá vagyok kattanva mind az őrölt pirospaprikára, mind a darált pritaminpaprikára. Ha meg kéne neveznem 10 dolgot... szóval ha csak 10 dolgot tarthatnék a spájzomban, az Édes Anna vagy Erős Pista köztük lenne. Ha választanom kéne, egyértelműen a csípős változatot választanám. Imádom az ízét. Az illatát. A színét. Tényleg piros arany ez - találó név. Akárki elméjében bukkant fel, nagyon igaz. Piros arany... Sokan azt gondolják, hogy a paprika csak csíp. Pedig nem. Hihetetlen aromája és íze is van. Mindig többféle erőspaprika is van itthon. Ilyenkor télen van egy nagy tál szárított csilim is, és van egy bébiétel-üvegnyi macskap.cse :)) paprikám is. Nem tom mi a hivatalos neve. Tudjátok, az a nagyon pici de nagyon mérges fajta. Szóval zárható üvegben szoktam tartani. Mikor leveszem a tetejét és beleszagolok, hát az illata olyan, mint valami nagyon izgalmas parfümé. Próbáljátok csak ki. Tegyétek zárható üvegbe és pár nap elteltével vegyetek illatmintát. Bódító. Csodálatos. Szeretem a paradicsomot is (ezek valahogy nekem párban vannak), de azt hiszem, a paprikák iránti rajongásom sokkal nagyobb.
No hát, ma teljesen elcsábított és levett a lábamról ismét a darált paprikás üvegcse. Még van sajátom tavalyról. A koriandermag pedig a másik nagy kedvenc, nagyon sok ételbe, kenyerekbe is használom.

Hozzávalók 4 főre:
1,2 kg csirkemáj (szívvel együtt),
6 púposabb evőkanál mangalicazsír vagy jóféle házizsír,
2 púposabb evőkanál édes anna vagy erős pista,
1 csapott teáskanál édes őrölt pirospaprika,
frissen őrölt bors (úgy jócskán),
2 púpos evőkanál szárított majoránna,
1 púpos evőkanál szárított bazsalikom,
1 csapott evőkanál egész koriandermag,
2 közepes fej vöröshagyma,
1 egész nagy fej fokhagyma,
só.

A májról eltávolítottam a szíveket - cicóka legnagyobb örömére, mert imádja. :) A májakat kettévágtam, vagyis csak a két lebenyt választottam szét. A zsírban föltettem kis lángon üvegesedni a negyedkarikákra vágott vöröshagymát és a szeletekre vágott fokhagymát. A fűszereket is hozzátettem: a koriandermagot, borsoztam, majoránnát, bazsalikomot tettem bele. Aztán a májlebenyeket is a fazékba raktam, pirospaprikáztam és hozzátettem a 2 evőkanál édes darált paprikát is (némi csípőssel keverve). Fedő alatt kis lángon 20-25 percig sütöttem. A végén még kissé sóztam. Kóstoljuk, mert az édes anna, erős pista nagyon sós.
Tálalható tört burgonyával, vagy ki lehet tunkolni friss kenyérrel is. Ha beletörjük a zsírba, finom májkrémet kapunk, ami kenyérre kenhető. Azért ennyi zsírral készítettem, mert ez a hagymás-fűszeres zsír, ha el is fogy a máj belőle, kitűnő zsíroskenyérnek is. Sőt. Savanyú káposztával, hajában sült forró krumplira téve önálló vacsoraétel, és milyen finom...

2010. október 20., szerda

Kapris-vargányás csirkemáj zsírban lesütve

Ha megérem és nagyon öreg leszek, de magas koromhoz megkapom azt a nyájas és derűs bölcsességet is, amelyet annyira el kívánok érni, meg fogom írni a magyar borok kimerítő katalógusát, mert ezt megírni nagy-nagy tapasztalat, és még nagyobb nyájasság, derű és bölcsesség nélkül nem lehet. Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni. Akkor, igen, akkor megírom a nagy borkatalógust, ízek, illatok, olajok, drágakövek, nők szerint csoportosítva, vidékenként és tájanként és fajtánként és megkeresem az ételt, a legillőbb évszakot, még napszakot is, amelyben inni tehet, hozzá a muzsikát és a vele rokon költőt. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)



Szerintem ez egy igazi őszi estékre való, finom kence. Friss, ropogós házikenyérrel, lilahagymával vagy őszi kerti paprikával. Forralt borral. Lágy zene a háttérben. Könnyed vagy épp mély beszélgetéshez való, amolyan bekucorodós időkre, mikor a lelket is melengetni és kényeztetni szükséges.

Valójában a kertészlevesbe szántam a májat, gombócnak. De sok husi volt a csontokon, így ez a finom vacsoráravaló készült belőle. És még a kapris üvegcsémben is maradt a finom kis bogyókból... szeretem, ahogy az ételek maguktól születnek. Én csak segédkezem világrajöttükben.

Hozzávalók 4 főre:
70 dkg csirkemáj (lehet pulyka- vagy kacsa- vagy libamáj is),
annyi zsír, amennyi ellepi a májakat (disznó- vagy kacsa- vagy libazsír),
1 nagy fej vöröshagyma durván félkarikákra szelve,
3-4 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 ágacska rozmaring,
1 közepes darab vargánya (20-30 dkg),
2 evőkanál kapribogyó,
4-5 szem szegfűbors.




A készítése roppant egyszerű. A májakat megtisztítottam, a dupla lebenyeket vágtam csak el egymástól, de amúgy egyben hagytam őket. Mindent beletettem egy edénybe, fedőt tettem rá, aztán szép lassan sütöttem, kis lángon. Úgy fél órán át. Ennyi lenne. :) De az íze... mesés.

2010. szeptember 27., hétfő

Ketchup házilag



Bizony, boldogan élünk mi, kiknek nincs semmi birtokunk.

Az öröm a táplálékunk, mint a tündöklő isteneké.

(Buddha)



Úgy jártam, hogy elfogyott a ketchup, és kellett volna. Bundás kenyérhez. Ahogy egyik sógorom mondani szokta volt: nem kő beleesni a kétségbe. Nem is estem. A spájzomban mindig van sűrített paradicsom, paradicsom püré és lé is. Ezek nyugodtan megvehetők, mert csak paradicsomot és sót tartalmaznak. A ketchupot püréből készítettem, mert annak tökéletes gyárilag is az állaga. De készíthető sűrítményből is, csak vízzel kell higítani. Persze, akinek van vagy volt kerti paradicsomja, az a legszerencsésebb. A paradicsomot le kell héjazni, paszírozón áttörni és sűrűre befőzni a fűszerekkel, ha saját gyümölcsből készül.

Hozzávalók egy kis adaghoz:

0,5 liter paradicsompüré,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
4-6 szem egészbors,
1 babérlevél,
4 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál koriandermag,
4-5 szem édesköménymag (vagy fél csillagánizs),
5 szegfűszeg,
1 darabka fahéj,
1 pici chilipaprika,
3 evőkanál olívaolaj,
3 teáskanál kristálycukor,
2 teáskanál vörösborecet.

Az apróra kockázott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát sóval olívaolajon üvegedésig pároltam a kissé összetört fűszerekkel együtt. Aztán hozzáadtam a paradicsompürét, és főztem kb. 20 percig. Fedő alatt, mert nagyon pöfög. Aztán botmixerrel simára alakítottam és hogy még simább legyen, szitán is átdolgoztam. Így a sűrűje kimaradt és szép sima lett az állaga. Aki nem akar szitázni, az egy kis gézdarabba kösse össze a fűszereket és úgy tegye a paradicsomlébe. Aki nem kedveli a csípőset, az a chilit hagyja ki belőle. Ami a legfontosabb: a végén kóstoljuk és ha még kell bele só vagy borecet vagy cukor, pótoljuk.
Gyorsan készen van és messze finomabb, minta bolti. Ha tartósítani akarjuk, akkor mikróban sterilizált üvegekbe töltsük forrón, a tetejére tegyünk folpackot és arra egy késhegynyi szalicilt, majd tegyük szárazdunsztba. Vagy a főzés végén kevés nátrium-benzoátot keverjünk bele és aztán szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. A nártium-benzoát forró anyagokban oldódik és használható, a szalicilt viszont nem szabad főzni! De lehet készíteni mindig frissen is, nem tart sokáig, tényleg fél óra alatt elkészül. Hűtőben eláll egy hétig. Lehet ezt az alapot egyébként még fűszerezni. Kakukkfűvel, vagy rozmaringgal, vagy zsályával, vagy bazsalikommal.
Tésztára is alkalmas alapszósznak, vagy pizzára is alapnak. Csak ha tésztára vagy pizzára használjuk, kis rozmaringgal, bazsalikommal, vagy zsályával még fűszerezzük.

2010. július 3., szombat

Vargányás sertésoldalas



Az élet olyan, mint egy
nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.

(Rejtő Jenő)





Nagy melegben a könnyű saláták, a kenyérre kenhető finomságok mellett a hideg sültek azok, amiket rendszeresen készítek. Nálunk a szalámifélék nem fogynak, sosem veszek. Nem szeretjük, drágák is, meg rosszak is. Egy finom egyben sült hús betehető a hűtőbe és bármikor falatozhatunk belőle finom kenyérrel, paprikával, paradicsommal, hagymával, uborkával vagy bármilyen salátával. Az ízletes zsír pedig kenyérre kenhető és milyen finom is tud lenni!

Most jó idő volt az erdei gombáknak. Rengeteg vargánya van mifelénk, és nem csak vargánya, de rókagomba, keserűgomba, őzláb és még sorolhatnám. Ez a finom oldalas most vargányával készült.

Hozzávalók 4 főre:
2 kg sertésoldalas,
só,
10 egész bors,
friss vagy szárított kakukkfű,
1 csokor petrezselyemzöld,
1/2 kg vargánya,
10 evőkanál zsír,
2 közepes fej vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma.

Az olalast megmostam, hogy ne maradjon rajta csontszilánk. Alaposan besóztam. A nagy gáztepsit jól kikebtem zsírral és rászórtam a vastagabb félkarikákra vágott vöröshagymát, a félbevágott fokhagymagerezdeket, a borsszemeket, az aprított petrezselymet, a kakukkfűlevélkéket, és a kisebb darabokra és vékony szeletekre vágott vargányát. A húst ráfektettem erre a finom ágyikóra. Körülbelül 1 dl vizet öntöttem alá, alufóliával jól lefedtem és forró sütőbe tettem. Közepesnél kicsit erősebb lángon sütöttem másfél órán át, majd a fóliát levéve róla szép piros-ropogósra hagytam sülni.
Nagyon finom szaftja lett. Ha valaki zsíroskenyérre is szán belőle, nyugodtan tehet alá még több zsiradékot. Kenyérrel, paprikával, paradicsommal, hagymával, uborkával - kovászossal is - nagyon finom. És persze egy pohár hideg sör vagy bor sem hiányozhat mellőle.
Természetesen frissenforrón is tökéletes, újkrumplival, salátával.
Ha vargányátlan időszakban készítjük, a szárított is tökéletes hozzá csak áztassuk előtte 1/2 óráig langyos vízbe. És persze nem csak vargányával készíthetjük, bármelyik ízletesebb fajta erdei-mezei gomba megteszi.

2010. május 31., hétfő

Csicseriborsókrém a'la Sofia

.

Az ötödik út és a legfontosabb mind a hat tanítás közül: a szamádhi, a mély csönd. Ahhoz, hogy helyesen élhessünk a világban, legfontosabb, hogy a csöndes elme nyugodtságát megismerjük. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, megtudjuk hogyan dönthetünk a legjobban, és hogyan tevékenykedjünk a legjobb módon, szükségünk van a csend helyének megismerésére, az elmélyült tudatra.
Bodhidharma egy kiváló szabállyal tanította meg nekünk, hogy hogyan hozható létre ez a csendes tudat; azt mondta, engedjünk el mindent, vágjunk el minden kapcsolatot a rajtunk kívül álló dolgokkal, és a tudatunkat szabadítsuk meg minden feltételezéstől, elképzeléstől. Elvágni minden kapcsolatot a külvilággal, nem azt jelenti, hogy különüljünk el mindentől. Nem hagyhatunk magunk mögött mindent, ami fizikai, vagy külső, nem élhetünk anélkül, hogy ne legyen kapcsolatunk a világgal. Ez azt jelenti, hogy valójában probléma akkor merül fel, amikor a dolgok hatalmukba kerítenek, és elkezdünk ragaszkodni mindahhoz amit hallunk, vagy látunk. Mivel mindig ezt tesszük, nem vagyunk képesek megismerni a tudat csendjét. Mikor beleragadunk dolgokba, elveszítjük a tiszta, eredeti természetünk lényegét. Ugyanakkor tudatunkban oly sokféle gondolat űzi egymást: Ez helyes? Ez rossz? Hogy kéne tennünk? Megtehetjük ezt? Megítéljük mi a jó és mi a rossz. Mindezek folyamatosan kavarognak bennünk. Ugyanakkor pedig állandóan azt gondoljuk, hogy semmire sem kellene gondolnunk. Ez megint csak nem helyes. Ha nem volnának gondolataink, nem tudnánk semmit sem csinálni. Képesnek kell lennünk arra, hogy terveket készítsünk, és tartanunk kell magunkat a megtervezettekhez, azért hogy megtaláljuk a helyünket a világban. De a létünknek, annak, hogy élünk, az igazi lényege az, ami épp ebben a pillanatban történik, minden egyes pillanatban, minden egyes pillanatban, minden egyes pillanatban, minden egyes helyen, minden egyes helyen, minden egyes helyen. Hogy még legyenek körülötünk dolgok, hogy még legyenek gondolataink, de ugyanakkor ezeknek egyike se kössön gúzsba minket, és ne vonzódjunk hozzájuk, ez az, amit tennünk kell.





A héten kicsit kimozdultunk itthonról - a Bakonyban jártunk. Pontosabban az északi részén, így végre megnézhettem Pannonhalmát is, Győrt is, és voltunk még egy fantasztikus helyen, amiről azelőtt sosem halottam. Pedig valami lélegzet-elállító! Majk, a térkép szerint Majkpuszta. Oroszlány mellett található, egy szép erdős részen, van mellette egy tó is. A látnivaló egy barokk kori kamanduli szerzeteskolostor, a hozzá tartrozó kertekkel és egyéb épületekkel. A templom két Szent-György vonal találkozási pontjára épült, vagyis itt egy dupla pont van, ami csillag-kereszteződést hoz létre. Ez nagyon ritka. Európában egyedül a Lourdes-i székesegyház van hasonló energetikájú ponton. Milyen érdekes, hogy a kínaiak a Szent-György vonalakat sárkány-vonalaknak nevezik. Ugyanis Oroszlány előtt van egy falu, Bakonysárkány... Sok minden jelölődik a nevekben...
A kamanduli szerzetesek remeték voltak, minden remetének külön kis cellaháza volt, pici kerttel, falkerítéssel elválasztva. Némasági fogadalmat tettek, egy évben csak kétszer beszélhettek 3-3 napig. Idejüket imával, meditációval, elmélkedésel, kertészkedéssel, kézműves munkákkal töltötték. A cellaházaikat nagyon ritkán hagyták el. Az ételt is úgy adták be nekik, ami csak zöldségeket tartalmazott - ugyanis a remeték vegatáriánusok voltak.
A hely hihetetlen, földöntúli nyugalmat áraszt. Kár hogy ma már nem működik a majki erdőkolostor. Ha férfi lennék, ha működne még a rend, beállnék remetének. És sosem akarnám elhagyni ezt a helyet. Teljesen elvarázsolt...
Képeket majd később teszek fel - új gépem van és fogalmam sincs hova lettek letöltve...
Megtaláltam! :)

Pannonhalma:

A templom

A kerengő egyik ablaka


A csodálatos könyvtár


A majki remeteség:


A kút alól titkos kijáratok indulnak...


A szerzetesek és remeték közös étkezője


A temlom, amiből sajnos szinte semmi sem maradt meg




Fotókiállítás az egyik folyosón a lengyel kamanduliak életéből


A portahelyiség plafonja... sajnos az illatot nem tudtam a képre komponálni


Hazajövetelünk előtt még meglátogattuk Sofia barátnőmet is. Ő készítette nekünk ezt az isteni csicserikrémet (meg finom padlizsánkrémet, és tonhalkrémet is), aminek el is kértem a receptjét, mert nekem még sosem sikerült ilyen finomat csinálnom. Sajnos tahinihez (szezámmagkrémhez) nemigen jutok hozzá, ezért hagyományos hummuszt (arab csicseriborsókrém) nem is tudok csinálni. De ez tökéletes, mert Sofia tejszínnel helyettesítette a tahinit, így nagyon finom lágy és krémes finomság lett a végeredmény.

Hozzávalók:
1 doboz csicseriborsókonzerv,
só,
citromlé,
1 kisebb gerezd fokhagyma,
frissen őrölt bors,
1 pici löttyintésnyi tejszín,
a tetejére csilipehely és citrombors,
extra szűz olívaolaj.

Ha nincs konzerv csicserink, akkor áztassuk be előző nap a borsót, majd másnap főzzük meg enyhén sós vízben. Ha puha, 2 evőkanál főzőlével, 1 evőkanál tejszínnel, a lereszelt gerezd fokhagymával teljesen pépesítsük. Keverjünk hozzá még citromlevet, sót, kevés frissen őrölt borsot. Citromléből elég sokat felvesz.
Végül egy tálban formázzuk meg, locsoljuk meg olívaolajjal, szórjuk meg csilipehellyel és frissen őrölt durva zöldborssal.
Isteni finom - pirítóssal, paprikával, paradicsommal, újhagymával, uborkával, salátalevelekkel kínáljuk.Ha van valakinek arab citrombefőttje (sóban érlelt citrom), egy negyed citromhéjat nagyon apróra belevághat a krémbe. De akkor ne sózza külön! Sőt. A citromhéjról is távolítsa el a felesleges sok sót, mert maga a gyümölcshéj is nagyon sós.

Sóban eltett citrom: 4-6 db vastag! héjú citromot mossunk meg alaposan dörzsis szivaccsal (csak finoman) és hosszában vágjuk négybe. A gerezdeket rakjuk egy réteg tengeri sóra (jódozatlanra, mert a jódtól megfeketedik), majd annyi sóval amennyi ellepi, hintsük meg. Megint egy réteg citromgerezd, egy réteg só, stb... Kicsit nyomkodjuk meg a végén és rázogassuk meg az üveget, hogy a só mindenhol ellepje a citromokat. Felönthetjük teljesen citromlével is, de ha megnyomkodjuk talán enged annyit, amennyi kell. Lényeg, hogy légmentesen fedje a só a citromokat. Az üveget csavaros tetővel zárjuk is le. Ne sajnáljuk a sót rá, mert átveszi az isteni citromaromát, és ha ki is fogy a citromgerezd belőle, visszamarad egy citromaromájú, nagyon finom fűszersó. Három hét alatt készül el.
(Ugyanezt a mutatványt megcsinálhatjuk kristálycukorral is - fantasztikus lesz desszertekhez.)


Sofiától kaptam egy isteni, csodálatos, fantasztikus szakácskönyvet. Akartam főzni belőle a blogra, de sajnos a könyvben az elején a szerzői jogok nem engedik semmilyen formában a másolást, terjesztést. Aki velem együtt rajong az arab, spanyol konyháért, vegye meg - örök darab lesz.

A könyv címe: Casa Moro




"1997-es megnyitása óta a londoni Moro mind népszerűbb és népszerűbb étteremmé nőtte ki magát. Amikor pedig a tulajdonos szakács-házaspár, Samuel és Samantha Clark 2001-ben kiadta első szakácskönyvét Moro - The Cookbook ("Moro - A szakácskönyv") címmel, még a korábbinál is népesebb, s immár igen lelkes közönség ismerkedhetett meg velük.

A kötet történeti szemszögből mutatta be Spanyolország és a muszlim mediterráneum konyháját. Könyvünk, a Casa Moro, szintén ezen a területen mozog, ám hangvétele sokkal személyesebb. Sam és Samantha a mézesheteiket Spanyolországban és Marokkóban utazgatva töltötték, és ezen a háromhetes kiránduláson fedezték fel és fektették le konyhaművészetük és filozófiájuk alapelveit. E kötetben részletesen kifejtik elképzeléseiket, és elmagyarázzák, hogyan jutnak el újabb és újabb ízek, ízösszeállítások kidolgozásáig. Azt is megosztják velünk, mekkora hatást tett rájuk a mór Andalúzia szívében fekvő falucska is, ahol kis családjuk második otthonra talált.

Az első szakácskönyv szenvedélyes, intuitív szemlélete és határozott, egyéni látásmódja a házaspár spanyolországi házáról elnevezett Casa Moro lapjain is érvényesül. A jórészt korábban nem publikált receptek elkészítése épp oly egyszerű, mint az első kötetbelieké, s az ételek is legalább olyan ízesek. A végtelenül változatos tapasvariációk és előételek mellett lassan főtt ragukkal és friss marokkói salátákkal éppúgy megismerkedhetünk, mint a befőzés fortélyaival, vagy a vadon termett növények felhasználásával. Ugyanakkor e kötet jóval több is, mint egyszerű receptgyűjtemény: szubjektív és rendkívül érzékletes beszámoló egy gasztronómiai utazásról, egy útról, ami a történelem és hagyomány évszázadain át elsősorban is nagyszerű ételekhez vezet."
A könyv hátsó borítóján egyébként Hugh Fearnley-Whittingstall (River Cottage) ajánlását olvashatjuk.

2010. május 11., kedd

Bruscetta-variációk (gombás, cukkinis, csirágos)

.

Kolostorában egy reggel megkérdezték a szerzetesek Lin-csi apátot.
- Mondd, apát! Fontos nekünk a buddhaság?
- Fontos.
- De miért?
- Mert nincs más - felelt egykedvűen az apát, s bár a szerzetesek várakozva néztek rá, nem fejtette ki válaszát.
- Semmi más? - kérdezték a tanítványok.
- Semmi más - felelt Lin-csi kurtán.
- Úgy gondoltuk az esti beszélgetésünk után, hogy mégis lenne más választás. Hiszen nem kell az embernek sok: szerény munka, csendes élet, család. ünnepek, vidámság, kirándulás. Aztán megint dolgos napok és semmi gondolkodás. Hogy ne hiányozzon a buddhaság. Hogy soha ne is gondoljanak rá - vallott esti gondolataikról az egyik szerzetes.
- Este könnyű ilyet kigondolni szerzetesek - kezdte az apát. - Este egy kicsit véget ér a világ, nincs már szükség rád. Reggelig béke, alvás, álmodozás. Reggel aztán indulás! Jól képzeltétek a folytatást: szerény munka, csendes élet, család, ünnepek, vidámság, kirándulás. Dolgos napok egymás után, és semmi gondolkodás. Hosszú éveken át. Nincs megingás, nincs változás, s bár tilos a gondolkodás, egyszer mégiscsak rádöbbensz, hogy a végén mi vár rád. (Csak veszíthetsz, bármit csinálsz.) Egyre többször gondolsz rá, egyre közelebb kerülsz hozzá, és akkor már elkelne egy kis buddhaság. Aztán egyre több buddhaság. Hát így van kitalálva, szerzetesek, a világ! Akkor is elvesz, amikor ad, és te akkor is adsz,a mikor kapsz. Ezért kell az embereknek a vígasztalás. Ezért van a buddhaság, ezért van a Tanítás! - szólt Lin-csi apát, és sietősen elindult kifelé a csarnokból.
- Micsoda?! A Tanítás pusztán vígasztalás, apát? - kérdezte még Lin-csit az egyik szerzetes, a többi megkövülten állt.
- Mi lenne más? - kérdezett vissza Lin-csi flegmán, s még sietősebbre vette a dolgát. Odakint aztán megállt, végignézett kolostorán, majd sétált egyet a Huo-to folyó partján. Ő maga is megdöbbent a helyzet súlyosságán.

(Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)


Sokszor teszem fel reggel a költői kérdést magamnak: "Má' megint mit főzzek?!". Ma reggel tudtam, mit akarok főzni. Ehhez képest... kedvenc Pista gazdámnál mit találok? Citromsárga laskagombát! Elképesztően szép volt, úgyhogy az egész menüt úgy ahogy volt elfelejtettem...Kis kosárkámmal egész úton hazafelé azon gondolkodtam, mit is készítsek majd először is kedvest-szépet e citromszínű csodából. Mire a konyhámba toppanék, már tudtam.
Ma még sok futnivaló volt, szóval gyorsnak és könnyűnek kellett lennie és persze nem akartam agyoncifrázni, hogy lehessen érezni ennek a különleges lénynek az ízét.
Az ötletet az adta hogy reggel, még piac előtt kisütöttem a mai kenyerünket.

Bruscetta! Ez az.
Aztán eszembe jutott, hogy tegnap előtt felkarikáztam az egész cukkinit a quichehez és abból is maradt, amit folpackban szépen eltettem a hűtőbe. És a múltkori túrós derelyéhez is sok lett a szalonnapörc. Mindent felhasználtam és két isteni kenyérrevaló született.




Hozzávalók a gombás bruscettához:
bármilyen gomba (erdei is lehet, sőt!),
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj,
petrezselyemzöld,
jófajta kenyér,
fokhagyma.

A gombafejeket levágtam a szárakról, mostam, aztán olívaolajon egy serpenyőben sütni kezdtem sóval, borssal. Szép pirosra süljenek a gombafejek, ennyi a lényeg. Mikor elkészült, összeforgattam petrezselyemzölddel és egy tálkába félretettem. Az üres serpenyőben megpirítottam a kenyérszeleteket. Fokhagymagerezddel bedörzsöltem őket és a sült gombát rájuk halmoztam.




Hozzávalók a cukkinishoz:
cukkini vékonyra karikázva,
füstölt szalonna kis darabokra vágva,
újhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
szurokfű (oregano),
zsálya,
fokhagyma,
pirított kenyérszeletek.

A szalonnát jól átsütöttem a cukkinivel, a fűszerekkel, az újhagymát csak a vége felé tettem bele. Félretettem ezt is egy kis tálba, és kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben. Megfokhagymáztam, majd ráhalmoztam a sült cukkinit. Ezt készíthetjük szalonna nélkül is, sőt, kis kockákra vágott paradicsomot is kockázhatunk bele a végén, de azzal nem sütjük, csak összekeverjüka sült cukkinit. Ez utóbbit készíthetjük kissé előfőzött, majd ugyanígy jól átsütött, kisebb darabokra vágott csirággal is.


És itt a recept a klasszikus, paradicsomos bruscettához is, még tavalyról.




A bruscetta nagy kedvencem. Kitűnő sör- vagy borkorcsolya is, előételként is fantasztikus, de egy forró nyári, vagy csak sietős napon kitűnő éhségűző fogás. Vacsoraételként pedig evidens - gyors, finom, könnyű.

A citromsárga laskagomba egyébként nagyon finom. Vékonyabb, törékenyebb mint a hagyományos, az illata pedig szinte parfümre emlékeztet. Máskor is veszek! Sajnos a sütésnél nem igazán őrzi meg a színét, de addig is míg serpenyőbe kerül, gyönyörködhettem benne. Csodaszép! :)