A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leves. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 13., szombat

Rizikeleves (fenyőaljagomba leves)



És minden dolgok végén a boldogok ezt mondják majd:
 - Sosem éltünk máshol, csak a mennyben!

                                                                                                                                                                              (C. S. Lewis)



A rizike az egyik általam legszeretettebb gomba. Parfümös illatú, roppanós húsú, gyönyörű sütőtöknarancs színű és emellett nagyon zamatos, ízletes finomság. Itt mifelénk fenyőaljának hívják, a hivatalos neve azonban rizike.
Ez a leves az abszolút maradékhasznosítás jegyében született. Volt félretéve füstöltszalonna zsírom, krumplifőzőlevem, volt egy kevés maradék sűrített paradicsom is a hűtőben, és még volt egy deci Bogácsról hozott félédes vörösbor is az üveg alján, amit háznál vettem kóstolás nélkül. (Nem szeressük a félédest -  vörösborban meg pláne nem.) Lassan fogyott el, ételekhez használtam. Bár maradékhasznósítós a recept, de a rizikét ezentúl csak így főzöm levesnek, mert isteni lett. A szegfűszeg kiemeli a gomba páratlan illatát, ízét.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg rizike (2 kupóc ha piacon vesszük),
4 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál füstöltszalonnazsír (sima olaj is lehet),
frissen őrölt bors,
só (vigyázzunk, a krumlilé sós, előbb kóstoljunk),
1 liter krumlifőzővíz + 1 liter víz (vagy 2 liter alaplé),
8-12 zsályalevél (helyettesíthető petrezselyemzölddel is fél csokorral),
2 db szegfűszeg,
1-1,5 dl félédes vörösbor (vagy száraz, de akkor kóstoljuk a levest, és ha úgy érezzük, egy leheletnyi cukorral kerekítsük az ízeket),
1 púposkás evőkanálnyi sűrített paradicsom.
Levesbetétnek bármi: krumpligombóc, nagyobb formájú száraztészta, pirított kenyérszelet a tányér alján, grízgaluska (az enyémben kölesgaluska van), rizs, gersli vagy hajdina vagy akár bulgur.

A letisztított gombát szeletekre vágtam, és a zsíron frissen őrölt borssal és apróra vágott zsályával zsírjára sütöttem. (Ha olajban sütjük, sózzuk is kissé.) Hozzáadtam a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát is, azzal is átsütöttem, míg a fokhagyma illatozni kezdett és elvesztette nyersességét. Ekkor hozzáöntöttem a bort és addig forraltam nagy lángon, míg kifőtt belőle az alkoholíz, csak a finom aroma maradt. Fölöntöttem a krumlilével, vizet is adtam hozzá. Kóstoltam, és itt lehet sózni még ha szükséges. Tettem bele 2 szem szegfűszeget és sűrített paradicsomot is. Forrás után 10 percig főztem, majd beleszaggattam a kölesgaluskákat. Ha lett volna maradék szikkadtabb kenyerem, azt csak megpirítottam volna szeletekben, a tányér aljára tettem volna és rámertem volna a forró levest. Isteni. Tejfölrajongók kínálhatnak hozzá az asztalon külön tejfölt is.
Maga a leves készíthető így vargányából is, tinorú gombákból is, csiperkéből is, de ezekhez nem tennék szegfűszeget. A rizikét ahogy megszagolgattam, próbáltam rájönni melyik fűszer hozhatja ki intenzíven parfümös illatát, finom ízét. Így választottam hozzá a szegfűszeget. Más gombákhoz nem biztos hogy igazán jó. Még a fekete tölcsérgombához tudom elképzelni ezt a fűszert - ami egy fűszergomba, de levesként is elkészíthető.

2012. október 9., kedd

rica-rica kukorica... mártás



…mert ha az ember ábrándozik, akkor már képzeljen valami érdemlegeset…

(Lucy Maud Montgomery: Annie otthonra talál)




Vasárnap készült ez a kukoricamártás a húslevesben főtt pulykanyakhoz. Mindenképpen mártást akartam főzni hozzá (mert szeretjük nagyon a főtt húst mártással), és mostanában spórolósabb lettem. Mivel előző nap vettem 2 cső kukoricát, gondoltam nem költök külön kaporra vagy spenótra vagy sóskára most, így avanzsált e finom csemege mártássá. Semmi extra, de finom volt a hús mellé.
Apropó, spórolás. Már az utóbbi hónapokban is észrevettem, hogy minden jóval drágább lett. Úgyhogy mostanában sokkal jobban odafigyelek arra, mit veszek, mennyit veszek, és hogy semmi, de tényleg semmi ne menjen a kukába. Két hónapja van egy fix havi koszt- és cigarettapénzkeretem, abból igyekszem kijönni. Ez erősen ösztönző, mert tényleg be kell osztani minden forintot. Ennek ellenére eddig kijöttem a pénzemből, sőt, kifejezetten élvezem a kihívást. Kezd olyan Avonlea-s hangulatom lenni... Tudjátok, mint amilyen a Zöldmanzádos házban volt Marillánál. Dolgos hétköznapok, spórolás, de finomságok a kamrában és az asztalon. Megbecsülni mindent, ami van. És ha kevés van, ahogy Anne (szigorúan e-vel!) mindig mondogatta: akkor legalább tág tere nyílik a képzeletnek! :)

"-Az öt harmincas vonat már meg is érkezett, és fél órával ezelőtt el is ment – jelentette ki a szapora beszédű vasutas. – De itthagytak magának egy utast, egy kislányt. Odakint ül, a zsindelyeken. Kértem, hogy üljön be a hölgyek számára fenntartott váróterembe, de komolyan közölte velem, hogy szívesebben várna kint. „Itt tágabb tere nyílik a képzeletnek”, mondta. Szerintem nem mindennapi eset."

:) De nem ám... Úgyhogy itthon, nálunk a Rőtmanzardban (mert tetőtérben lakunk mi is) most én is spórolok, és ügyeskedem, mint Marilla és Anne.

"A főzésben nincs igazán tere a képzeletnek. Az ember kénytelen szabályokhoz tartani magát. Amikor legutóbb tortát sütöttem, kifelejtettem belőle a lisztet. Éppen kettőnkről találtam ki egy gyönyörű mesét. Azt képzeltem, hogy te súlyosan megbetegszel himlőben, és amikor mindenki elhagy, én bátran odalépek a betegágyadhoz, és addig ápollak, amíg fel nem gyógyulsz, de akkor meg én kapom meg a himlőt, és bele is halok, és eltemetnek a temetői ezüstnyárfák alá, és te egy rózsatövet ültetsz a síromra, és a könnyeiddel öntözöd, és soha, de soha nem felejted el ifjú napjaid barátját, aki érted áldozta az életét. Olyan szívszorító volt, Diana, hogy csak úgy ömlöttek a könnyek a szememből, amíg a tésztát kevertem. De a lisztet kifelejtettem, és a torta gyászosan sikerült."

No igen, van ilyen velem is... De nem ma, ma citromtortát sütöttem maradék tojásfehérjéből és nagyon jól sikerült. Liszt is volt benne. :))
Visszatérve a spórolásra. Egyrészt elteszek mindent, amit csak lehet. A spájzom kész kincsestár: tele finom lekvárokkal, házi savanyúsággal, erős pistával és hasonlókkal.
Amikor nagy leárazás van valami sokszorhasználatosból: olajból, lisztből, satöbbiből, abból bekészletezek. Így legtöbbször csak a friss hozzávalókat kell megvennem, mert minden más van itthon.
Ha húslevest főzök, ahhoz első nap mindig valamilyen mártást készítek a húshoz. Ha nagyon sokra sikerül a húsleves, akkor harmadnap átalakítom valamilyen más levessé, vagy rizottót főzök vele.
Itthon sütöm a kenyeret, és mióta így van, nem nagyon gyűlik a morzsának való. Mert azt is gyűjtöm, szárítom, darálom. A krumpliléből mindig levesalap lesz (ugyanolyan ízletes, mint egy jó húsleves, kiváltható vele a leveskocka), vagy kenyeret dagasztok vele. Sosem dobom ki.
Sokszor készül őszi-téli-tavaszi időszakban valamilyen gazdagabb leves, s utána egy egyszerű diós vagy mákos vagy darás tészta, vagy bukta vagy aranykaluska vagy nudli, valamilyen egyszerű kevert tészta, palacsintafélék és társai.
Egyre több zöldséges ragut főzök, mert abba sokkal kevesebb hús kell, mintha frissensülteket készítenék. A rizseshúsfélék is újabban népszerűek nálam, pl. a rizses hús, a jambalaya. Valamint a rakott ételek is spórolósak.
Ti hogyan spóroltok? Minden trükk és praktika érdekel. :)




Hozzávalók 4 főre:
4 cső kukorica,
4 dkg vaj,
2 evőkanál olaj,
2 púposabb evőkanál liszt,
só,
kb. 1 teáskanál cukor (ízlés és kukoricaédesség függvényében),
2-3 dl kukoricafőzőlé,
2 dl tejszín vagy 3 dl tej,
1 csokor petrezselyemzöld (kaporral is finom),
kis csokor friss menta (szárítottal is jó).

A kukoricákat megfőztem csövestül (így jobb íze van és a főzővize is jobb ízű), majd késsel levágtam a szemeket. Készítettem egy besamel mártást vajból, olajból, lisztből, fölengedtem körülbelül 3 dl kukoricafőzővízzel és tejszínnel, sóztam, cukroztam, frissen aprított petrezselyemmel és mentával fűszereztem. Annyi főzővízzel higítsuk (+ tejjel vagy tejszínnel), amennyivel olyan normále mártás sűrűsége lesz.
Főt húshoz tálaljuk. Bármilyen husihoz illik, és természetesen kukoricakonzervből is készíthető vagy fagyasztott kukoricából is.
Vegáknak is ajánlom sült krumplihoz, főtt tojással például.

2012. szeptember 11., kedd

Sűrű mediterrán tésztaleves Rachel Allentől



Az éberség nem ugyanaz, mint a gondolkodás. Túl van a gondolkodáson, bár használja a gondolkodást, tisztelve annak értékét és erejét. Az éberség sokkal inkább olyan, mint egy edény, amely képes tartalmazni a gondolkodásunkat, és segít bennünket abban, hogy gondolatokként lássuk és ismerjük a gondolatainkat, ahelyett hogy valóságként látnánk őket, és a fogságukba esnénk. A gondolkodó elme időnként igen széttöredezett lehet. Sőt, szinte mindig az. Ilyen a gondolat természete. Ugyanakkor az éberség, melyet tudatos szándékkal, nagy odafigyeléssel találunk meg minden egyes pillanatban, segíthet érzékelnünk, hogy alapvető  természetünk már e töredezettség közepette is teljes és egész. Nemcsak hogy nem korlátozza gondolkodó elménk összevisszasága, hanem az éberség az az edény, mely minden töredéket magába foglal, mint ahogy a leveses fazékban is benne van az összes apróra vágott répa, zöldbab, hagyma és a többi, és az teszi lehetővé, hogy mindez egyetlen egésszé, levessé főjön össze. Az éberség viszont mágikus edény, olyan, mint a varázsló üstje, mert úgy főzi meg a dolgokat, hogy semmit sem kell tennünk érte, még alá sem kell gyújtanunk. Maga az éberség főz, mindaddig, amíg fenntartják. Az embernek csupán hagynia kell kavarogni a tört részeket, miközben az éberségben tartja őket. Bármi bukkan fel a tudatban vagy a testben, az megy az edénybe, s a leves része lesz.

(Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy)




No és akkor még egy Rachel Allen recept, "A család kedvencei" című könyvéből, amit a T.bálint Kiadó jóvoltából forgathatok ilyen lelkesen. :) Abszolút aktuális, hiszen a paradicsomtövek még ontják finom édes gyümölcseiket. A három kipróbált recept alapján ma arra jutottam, hogy minden receptet ki fogok próbálni a könyvből. Elsőre olyan egyszerűnek tűnnek - megfőzni valóban az -, mégis a végeredmény hihetetlenül jó. Ennél a levesnél is ezt tapasztaltam. Tudtam-tudtam-csak-nem-sejtettem, hogy ilyen finom lesz. Az igazi nyárízű friss paradicsom zamata könnyűvé, pikánssá, igazán frissé teszi az ételt, a sok zöldfűszer pedig kész íz-szimfónia. A finom sajt és a bazsalikompesto pedig a crescendo.
Apropo, finom sajt. A recept parmezánt ír, de ahhoz én nem is tudok hozzájutni. Néha tudok venni grada padano-t, ami szintén parmezánféle és nagyon finom, de egyrészt ritkán kapni, másrészt nagyon drága. Az igazi parmezánról nem is beszélve. Aranyárban mérik. Viszont találtam egy hazai sajtot, ami ízében nagyon erőteljes, isteni és szerintem hasonlít a parmezánra. Úgyhogy én ezzel a sajttal helyettesítem, a neve Hortobágyi Gulya sajt. Coop boltokban lehet kapni, kilója 2000 forint, illetve múltkor akciósan 1200-ért vettem. Fantasztikus íze van, bátran ajánlom a parmezán helyettesítésére. A trappista sajt egyáltalán nem jó sem olaszos tésztaételekre, sem salátákra, sem semmi olyan ételhez, amibe egyébként parmezán kéne. Régebben is, ha nem volt itthon grada padano, akkor inkább nem tettem semmilyen sajtot olaszos ételbe, mert a trappista illúzióromboló és egyáltalán nem illik az olasz ízekhez. Főleg a manapság kapható kritikán aluli minőségű trappisták. Szóval örültem ennek a sajtnak mikor megjelent a boltokban, mert nagyon finom, aromás.

Hozzávalók 4 főre:
2 ek olívaolaj,
25 dkg chorizo karikákra vágva (spanyol pikáns pirospaprikás kolbász, jól helyettesíthető a magyar parasztkolbásszal),
1 nagy fej vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
2 db 400 grammos aprított paradicsomkonzerv vagy 900 gr friss paradicsom lehéhajzva és felkockázva,
900 ml csirkealaplé vagy 2 húsleveskocka,
2 ek aprított zöldfűszer ( az én levesemben zsálya, kakukkfű és petrezselyem van),
1 csipet cukor (el is hagyható a paradicsom édességének függvényében),
25 dkg száraztészta (valamilyen kisebb formájú: orzo, fusilli, az enyémben copfocska van),
15 dkg spenót.
A tálaláshoz:
frissen reszelt parmezán (az enyémben Hortobágyi Gulya sajt van),
kis tálka bazsalikompesto

Még egy dolgot én lecseréltem, mert elfelejtettem venni. Kolbász helyett mangalicasonka került a levesembe, ezzel is tökéletes volt.
Egy nagy lábosban fölhevítjük az olajat és megpirítjuk a kockákra vágott sonkát. Majd hozzáadjuk a felkockázott vöröshagymát is, és a nagyon felaprított fokhagymát. Mérsékeljük a lángot és kevés sóval, borssal addig pároljuk, míg a hagyma üveges lesz és megpuhul. Hozzáadjuk a lehéjazott és felkockázott paradicsomokat és felöntjük az alaplével. Vagy vízzel és forráskor teszünk bele 2 leveskockát. Még borsozzuk, esetleg sózzuk ha szükséges, és a felaprított zöldfűszereket is hozzáadjuk a leveshez. Hagyjuk körülbelül negyed óráig forrdogálni, hogy összeálljanak az ízek.


Közben elkészíthetjük a pesto-t. Én mozsárban csináltam, mert nem kell belőle nagy adag. Nem klasszikus pestot készítettem, mert erre mifelénk a fenyőmag is nehezen beszerezhető, de nem is hiányzott a végeredmény ízét érezve. Tehát 6-7 szál friss bazsalikomról lecsipkedtem a leveleket, késsel kissé összevágtam, aztán a mozsárban csipet sóval és kevés olívaolajjal és egy egészen leheletnyi fokhagymadarabkával pépesre zúztam. Végül még körülbelül 3 evőkanálnyi olívaolajat öntöttem rá és azzal is jól elkevertem.
Amikor már elég ideig forrt a leves, beletettem a tésztát is, és annak puhulásáig főztem. Mikor már puha volt a tészta is, a nagyobb darabokra vágott spenótleveleket is beletettem, épp csak annyi időre, hogy összeessenek. Jó sűrű, tartalmas, a szokásos magyar levesekétől jóval sűrűbb leves. Igazából mi már erre azt mondjuk: egytálétel. Könnyű, ugyanakkor gazdag hozzávalókban, ízben is. Ha túl sűrű lenne - mert a tészta nagyon magába tudja szívni a folyadékot -, természetesen higíthatjuk plusz alaplével még kissé a levest. De alapvetően sűrűnek kell lennie. Csak legyen azért valamennyi leve is, hiszen leves.
Tálaláskor reszelt sajtot és a bazsalikompestot is kínáljuk hozzá.
A leves húsféle nélkül is nagyon telt, ezért vegáknak is ajánlom, nagyon finom, nyárízű leves. 


2012. április 20., péntek

Avocado two in one

.

Az egyetlen és valódi mágia: a szeretet. Képes megváltoztatni egy egész világot.



Ez a szépséges avocado is a tálamban érlelődött már lassan két hete. De érdemes volt kivárni: finom krémesre alakult időközben. A héten leveken élek leginkább, mert sikerült benyelnem egy remek kis vírust... Úgyhogy ebből a kedvenc gyümölcsömből is ivólé/leves/akármi lett... Drasztikusan sok fokhagymával, természetes antibiotikumkúra végett. Azért ezt másnak nem ajánlom, csak csínján e gyógyító varázsszerrel. :)
És hogy miért kettő az egyben? Mert maradt belőle egy kevés, azt pedig fejes salátára öntetként tettem és isteni volt úgy is. Csak az öntethez egy csepp mézet is adtam, a levest pedig méz nélkül ettem.


Hozzávalók 2 főre:
1 nagy avocado,
1 nagydobozos natúr joghurt,
1/2 gerezd fokhagyma,
só,
kb. 1-1,5 dl víz (attól függ, mennyire sűrűre akarjuk),
pár csepp citromlé,
1 evőkanálnyi extraszűz olívaolaj,
a díszítéshez-betétként apróra vágott zöldfűszer: korianderzöld vagy bazsalikom vagy kapor vagy petrezselyemzöld vagy menta.
Levesbetétnek: natúr kukoricapehely.

Az avocadonak kanállal kikapartam a lágy, érett húsát és a zöldfűszeren, kukoricapelyhen kívül minden mással turmixgépbe tettem. Krémes állagig kevertettem, ahogy készen volt, azonnal poharakba töltöttem, megszórtam aprított zöldfűszerrel és kukoricapelyhet kínáltam hozzá. Isteniség. Nyáron jégkockákkal teli poharakba merjük a levest, nagyon üdítő és finom.


Nem is krémlevesnek kéne neveznem, hanem habkrémlevesnek, mert valami nagyon könnyű habszerű állaga lett. Friss zöldségeket apróra vágva is adhatunk hozzá, úgy akár grillezett falatokhoz salsaként is működhet.

2012. március 31., szombat

Paradicsomleves betűtésztával

.

Maurine Stuart roshi egy nap épp a barátaival teázott cambridge-i otthonában, mikor megszólalt a telefon.
 - A Buddhák festik a lábkörmüket? - kérdezte egy hétéves telefonáló.
 - Te fested a lábkörmödet? - kérdezett vissza a roshi.
 - IGEN! - sikította a kislány, és letette a kagylót.

(Maurine Stuart)




Vannak elmaradásaim...Mint ez az egyszerű paradicsomleves betűtésztával. Szeressem. Legjobban nyáron, jól behűtve, tészta nélkül. Csészéből elkortyolva. De télen sem rossz, jó forrón, melengetőn.
És a színe, a színe.... mint gyönyörű körömlakk egy hétéves kisbuddha lába körmén.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 liter házi paradicsomlé vagy 1 dupla fémdobozos sűrített paradicsom,
vagy 1 liter 100%-os bolti dobozos natúr paradicsomlé vagy fél liter bolti paradicsompüré,
víz, annyi hogy összesen másfél liter legyen a leves körülbelül,
2 ek. olaj,
2 púpos ek. liszt,
2 csapott teáskanál só (ízlés szerint),
4-6 teáskanál kristálycukor (ízlés és paradicsomsavanyúság függvényében),
5-8 dkg betűtészta (aszerint mennyire tésztásan szeretjük),
1-2 ág zellerzöld vagy 1-2 babérlevél,
1 kis fej vöröshagyma (5-10 dkg).

Rántást készítünk az olajból és lisztből, majd felöntjük apránként a paradicsomlével. (Ha sűrítettből készítjük, azt először kissé higítsuk fel.) Sózzuk, beletesszük a tetején keresztirányban kissé bevágott vöröshagymát, babérleveleket vagy zellerszárakat. Fölengedjük vízzel hogy körülbelül másfél liternyi legyen a leves, és hagyjuk főni 20 percig.Végül a fűszereket eltávolítjuk, beleszórjuk a tésztát és főzzük puhulásáig. Végül ízlés szerint cukorral ízesítjük.



2012. március 29., csütörtök

Medvehagymás raguleves hajdinával

.

Rám mosolygott, és szemében nem csak örömöt láttam. Neki helye van az életemben. Valakihez tartozik. Nem csak a boldogságot keressük. Tartozni is akarunk valahova. Mi, a szerencsés kevesek megtaláljuk gyerekkorunkban, családunk körében. De legtöbben közülünk felnőtt létünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy keressük azt a helyet, személyt vagy szervezetet, amelyben, amelynél úgy érezzük, fontosak vagyunk, számítunk valamit, és hogy nélkülünk valami visszafordíthatatlan történik, megakadályozhatatlan. Mindannyian érezni akarjuk, hogy minket nem lehet helyettesíteni.

(Laurell Kaye Hamilton)




Még mindig fagyasztót nullázok... Találtam két csirkemellcsontot és egy kis darab csirkemellet a hűtő rejtekében. Folytatván kutatói tevékenységemet, a zöldségrekeszeket is átbogarászván medvehagymára, petrezselyemcsokorra, fél karalábéra, két-három rózsa karfiolra is leletem. Egyértelmű volt a végkifejlet: a sokak által kedvelt tárkonyos raguleves mintájára levest főzök a talált kincsekből.
No concrét receptet ne nagyon várjatok, mert tudjátok. Ez a leves a "mindent bele" kategória egyik kimagasló alkotása lehet. :) Inkább csak ötletadónak szánom.

Nem kevés apróra kockázott vöröshagymát olajon megpároltam a karikákra vágott sárgarépával, zellerrel, fehérrépával és karalábéval, majd a csíkokra vágott hússal is átsütöttem, míg a hús kifehéredett. Felöntöttem vízzel, beletettem a két mellcsontot. Forrás után leszedtem a leves habját és tettem bele még apróra vágott jómarék medvehagymát, petrezselyemzöldet, fűszereztem még szárított tárkonnyal és lestyánnal is, sóztam, borsoztam. Mikor már majdnem készen volt a leves, beletettem a kis rózsákra szedett karfiolt, fagyasztott zöldborsót és a hajdinát is. Kóstoltam, kellett bele kevés vegeta és csipetnyi cukor. Főztem a hozzávalók puhulásáig.


Így önmagában is jó, de a végén, ha megsimogatjuk egy kevés tejszínnel, egészen lággyá és selymessé válik a leves íze. Isteni. :)

És egy egészen-egészen jó dal Zalaegerszegről. Zene: Lukács Sándor, szöveg: Karáth Anita, hangszerelés: Polgár Péter, ének Bella Levente, Bogdán Noémi, Lukács Sándor, Polgár Odett, Polgár Péter és Takáts Eszter. Küldöm szeretettel Nektek!



2012. január 24., kedd

Csicsókás, tejfölös krumplileves

.

Az utolsó maradványa valami isteninek: az ember becsületes igyekezete.

(Carl Gustav Jung)





Egyszerű kis leves, de a csicsóka "megbolondítja". :) Káposztás tésztához készítettem - mer' ahhoz azért nehéz levest találni: ami nem túl nehéz, meg nem túl könnyű, szóval nem egyszerű. :) 

Hozzávalók 4 főre:
15 dkg füstölt nyers szalonna (kolozsvári, hasaalja, mindegy),
15 dkg csicsóka (tisztítva),
30 dkg burgonya (tisztítva),
1 közepes fej vöröshagyma (7-10 dkg tisztítva),
1 gerezd fokhagyma,
1 csokor petrezselyemzöld,
1/2 leveskocka,
1-2 evőkanál olaj vagy ennyinek megfelelő zsír,
só,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
1 csapott teáskanál liszt,
1 dl tejföl,
1 csipet cukor.

A szalonnát csíkokra vágtam és az olajon kisütöttem jó pörcösre. Aztán kivettem a zsiradékból és a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymát üvegesre dinszteltem. Majd beletettem a kisebb kockákra vágott, megtisztított csicsókát és krumplit is, és fölengedtem vízzel. Visszatettem a levesbe a szalonnapörcöket is, Fűszereztem sóval, borssal, szerecsendióval, petrezselyemzölddel, csipet cukorral, fél zöldségleveskockával. Hagytam puhulásig főni, aztán a lisztből, tejfölből készült habarással besűrítettem. Hagytam forrni még 5 percig és készen is volt.
Finom. :)
Vegák készítsék természetesen szalonna nélkül, úgy is ízletes, finom.

Egy tányér leves ára kb. 100 forint - olcsó. Elkészítési idő főzéssel együtt 45 perc, és kezdő konyhatündéreknek is bátran ajánlom.

2012. január 4., szerda

Tortillaleves

.

A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.

(Anthony Robbins)



Az újévi szerencsehozó leves. Kissé megkésve. Főzhettem volna lencsével is, de most éppen babot tettem bele betétnek. Már régen kinéztem ezen az oldalon magamnak. Nagyon finom, kellemesen üde, könnyű kis leves. Bár ilyenkor télen is készíthető dobozos paradicsomból, így a kóstolása után azt mondanám, a nyár-ősz az igazi évszaka ennek az ételnek. Mert valóban nagyon üdítő, frissítő. A paradicsomleves mexikói változata. Sokféle belevalóval készíthető, az adott oldalon ajánlanak hozzá sült húscsíkokat, friss avokádót, tehetünk bele főtt babot, vagy főtt lencsét vagy csicseriborsót vagy felesborsót vagy kukoricát is akár. Nagyon finom, megtartom. Attól, hogy a paradicsom nem az általunk megszokott módon kerül a levesbe, teljesen más íze lesz, mint a mi paradicsomos ételeinknek. Kezdődni pedig hasonlóan kezdődik, mint a mi lebbencslevesünk.
Ez a leves azért is jó, mert az alap vega, húsevők pedig tehetnek bele dúsításnak húst. Nem kell külön főzni, mindkét tábor egy kondérból jól lakik. :)


Hozzávalók 4 főre:

2 nagyobb vagy 3 kisebb tortilla (én kettőt tettem a levesbe, az én lepénykéim olyan 20 centi átmérőjűek),
3 evőkanál olívaolaj,
4 nagy gerezd fokhagyma,
1 teáskanál római kömény (én magyar köménymagot tettem bele),
1 teáskanál koriandermag,
1 csokor korianderlevél vagy petrezselyemlevél,
1 csapott evőkanál őrölt csili vagy csilipehely vagy csípős pirospaprika,
só,
zöldségalaplé vagy 1-2 zöldségleves kocka,
1 doboz hámozott paradicsom,
1 nagy fej vöröshagyma.
Plussz a betétek: lehet sült húscsík, nyers avokádó, tortilla chips, főtt bab, főtt lencse, főtt csicseri, főtt sárgaborsó, főtt kukorica.


Ez a leves is a kenyérlevesek kategóriájába tartozik. Vagyis akkor érdemes készíteni, ha van maradék tortillánk, ami már kissé szikkadtabb, keményebb, ami nem fogyott el frissen. Én most frissből készítettem, mert amúgy is kellett kenyeret sütnöm - így tortilla chipset is tudtam készíteni betétnek. Ha süttök tripla adagot süssetek... mert annyira jó, hogy elfogy, mire a leves elkészül... :)
Tortilla chips: a nyers kinyújtott tortillákat csíkokra vagy háromszögekre vágjuk és bő, forró olajban ropogósra sütjük. Én most jó kukoricásra készítettem a tortillákat, vagyis kétharmad rész kukoricalisztből és egyharmad rész búzalisztből és kevés sütőport is tettem bele, hogy ropogósabb legyen.




A hagyományosan, serpenyőben megsütött tortillákat kis kockákra vágjuk és az olajon megpirítjuk, a kis kockákra vágott fokhagymával együtt. Kis lángon süssük, nehogy a fokhagyma megégjen. Mikor már szép pirosas, fűszerezzük a mozsárban rusztikusra tört köménymaggal és koriandermaggal, az apróra vágott szilantróval vagy petrezselyemmel és a csiliporral is. Kissé átkeverjük, sütjük, majd felöntjük alaplével vagy vízzel és leveskockát teszünk bele. Közben a paradicsomot a nagy fej vöröshagymával robotgépben pépesítjük és hozzáöntjük a forrásban lévő leveshez. Körülbelül 25-30 percig főzzük. Ha nagyon svanykás lenne, kevés cukorral egyenlíthetjük az ízeket. Mikor készen van, tetszés szerint dúsíthatjuk a fent megadott levesbetétekkel.
Figyelem. A levesbetétnek hüvelyeseket külön főzzük sós vízben, vagy használjunk konzervet. A paradicsom savassága miatt a levesben sosem főnének puhára.


2011. december 7., szerda

Csicsóka krémleves

..

- Elnézést! Hol vagyok, kérem?
- Mióta itt vagyok, én is jónéhányszor eltűnődtem ezen... és arra a következtetésre jutottam, hogy félúton vagyunk a világvége és a nagy semmi között.
- Á. És az hol van a térképen?
- Eltévedt?
- Nem. Csak nem tudom, hol vagyok.

(Miért éppen Alaszka?)






Hozzávalók 2 főre:

35 dkg csicsóka,
1 kis fej vöröshagyma (5 dkg),
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
frissen reszelt szerecsendió,
citromos kakukfű,
1 cl száraz fehérbor,
olívaolaj,
pirított kenyérkockák.
Aki selymesebben szereti:
1 dl tejszín.

A meghámozott csicsókát föltettem vízben főni az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymával, sóval, szerecsendióval, citromos kakukkfűvel. Főztem 20 percig, majd kevés borral savanykásabbá tettem (mert a csicsóka elég édes önmagában) és végül botmixerrel krémesítettem. Tálaláskor olívaolajjal meglocsoltam, pirított kenyérkockákkal dúsítottam.
Aki krémesebb állagra-ízre vágyik, fél-egy decinyi tejszínt is hozzáönthet a végén. Én nem tettem bele, így is tökéletes volt.
Ha ünnepi levesnek készítenénk, tejszínt mindenképpen javaslok bele, és lehet gazdagítani frissen sült apró rákkal vagy garnélával, szerintem nagyon jól illene hozzá. Ha nincs citromos kakukkfüvünk, reszelt citromhéjjal és citromlével (a fehérbor helyett) is ízesíthetjük!
De a pirított házisonka is különlegessé tenné, mint levesbetét.


2011. november 25., péntek

Kókuszkrémleves

.

Miért jobb optimistának lenni, mint pesszimistának? Gyermekkoromban, hittanon a pap egy történetet mesélt ennek megvilágítására.
Eszerint a Föld körül két angyal repül, egy fehér és egy fekete, akik figyelik mit gondolnak, mit mondanak az emberek,  rosszat vagy jót várnak a jövőtől. Ha jót várnak -  vagyis optimisták - ,   a fehér angyal azt mondja, úgy legyen, a fekete angyal pedig köteles rámondani, hogy ámen. Aki viszont rosszat vár, keserű, pesszimista, arra a fekete angyal mondja az úgy legyent, a fehér pedig az áment. S az ámen után minden úgy lesz.

(Popper Péter)





Van nekem egy színész sógorom, aki minden karácsonykor a menüben valamilyen különleges hideg gyümölcslevest is készít. Sokfélét kóstoltam már tőle és mind nagyon finom volt. Ma összefutottam pár friss kókuszdióval és egyből Ő jutott eszembe. Mert kókuszkrémlevest még sosem csinált szenteste. És mert én meg ha látok kókuszt, a legtöbbször veszek is, mert nagyon szeretem. Ezt a leves tehát Neki ajánlom. :)
Már tavaly karácsony előtt emlegettem egyébként, csak akkor nem került megvalósításra. De ma sem, mert ez meg egy másik változat. :)

A kókusszal jó ha körültekintőek vagyunk. Mert nagyon magas a zsírtartalma és ebből kifolyólag nagyon hamar avasodik is. Csak olyant vegyünk meg, amit ha megrázunk és a fülünkhöz tartunk, halljuk benne a kókuszvíz locsogását. És aminek az egyik végén lévő három sötétebb kis pettye nem sérült. Még így is belefuthatunk romlottba, ezért ha vendégeket is várunk, érdemes kettőt is venni - ha az egyik nem lenne jó. Ha avas, akkor nagyon rossz ízű a víz is benne és maga a kókusz húsa is élvezhetetlen,. Savanykás, kifejezetten rossz, az ember ki is köpi egyből. De ha friss a dió, akkor a benne lévő víz is finom, illatos, a húsa is édes és nagyon finom.
Csináltam fázisfotókat a bontásáról, nem olyan bonyolult egyébként. Én egy százas szöggel mindhárom lyukat ki szoktam fúrni (kalapácscal könnyű) és kifolyatom belőle aztán a kókuszvizet. Majd rácsapok jó nagyot valamelyik kis bordájára (három van neki, hosszanti irányban), ha kell többször is. Pár ütésre keresztben szét is szokott repedni a dió. Aztán egy kis, vékonypengéjű kést a hús és a héj közé becsúsztatok, és kipattintgatom a húsát. Ekkor még van rajta egy vékony barna héjréteg - ezt késsel, hámozókéssel könnyen levághatjuk róla. És meg is kaptuk a szép hófehér kókuszhúst. Öblítsük át kicsit, mert általában kókuszrost is kerül rá.


A leves alapja a kókusztej. Ami úgy készült, hogy lereszeltem a kókuszhúst, aztán 7 dl (olyan 80 fokos) forróvízzel leöntöttem és krumplinyomóval jól meg is nyomiszkoltam. Lefedtem és hagytam állni 1-2 órát, időnként a krumlinyomóval megnyomkodtam. Aztán egy sűrű szitán átszűrtem. A visszamaradt reszeléket pedig kézzel jól ki is nyomkodtam, hogy minden folyadék kijöjjön belőle. A kókuszreszeléket felhasználhatjuk bármilyen süteménybe. Ha nem használjuk fel azonnal, terítsük szét sütőpapíron és hagyjuk megszáradni - a boltban kapható kókuszreszelék ugyanilyen eljáráson esik át, tehát azonos vele. Száradás után tegyük zacsiba és bármikor felhasználhatjuk.
A leveshez használhatunk dobozos kókusztejet is természetesen. Bár az csak 3 dl körüli mennyiség és még akciósan is 400 forint. A kókuszdió pedig 200, ebből lett 7 dl kókusztej és temérdekregiment kókuszreszelék. Frissebb is, finomabb is, de a dobozos is jó hozzá.
A kókusztejet használhatjuk turmixitalok készítéséhez is, vegánok figyelmébe különösen ajánlom. De bármilyen ázsiai, indiai leves vagy kari kihagyhatatlan alkotórésze is. És persze süteményekbe is felhasználható, tej helyett például. A kókusz igen sokrétű magféle gyümölcs? és nem csak a húsa használható fel ilyen sokoldalúan, hanem a rostjai is. Amióta az eszemet tudom, rajongok érte, és itt a friss kókuszdióra gondolok. Nagyon finom. Még macskuszunkat is Kókusznak hívják, nem véletlenül. :)
Tehát a leves. A kókusztejet felforraltam kevés sóval, ízlés szerint mézzel, vaníliamagokkal és rúddal és 1 zöld kardamom porrá tört magjaival. Forrás után tejszínt is öntöttem hozzá 2 decit, hagytam újra felforrni. Kevés hidegvízben elkevertem 2 púpos teáskanál kukoricakeményítőt és hozzáöntöttem. Mikor újra felforrt és besűrűsödött, le is vettem a tűzről. Hozzáöntöttem az átszűrt kókuszvizet is. Kóstoltam, kell-e még csipet só vagy méz bele. Pirított mandulaforgáccsal és kókuszreszelékkel díszítettem.
Ha van otthon fehér rumunk vagy kókuszlikőrünk, azt is keverhetünk hozzá tálalás előtt, pikánsabb lesz tőle.
Ha van maradék tojásfehérjénk, főzhetünk ki vízben kis habgaluskákat is, mint a madártejnél és kínálhatjuk azzal is.
Tipp:: ha azt szeretnénk hogy hófehér maradjon a leves, ne mézet, hanem vaníliás cukrot tegyünk bele. Keményítő helyett sűríthetjük 1 banánnal is, vagy akár sütőtökkel. De az már egy másik recept. :)

2011. október 4., kedd

Tarlórépaleves zabpehellyel

.

A Kisherceg megszelidítette a rókát... 
Én pedig tudatomra ébredésem óta szelidítem magamban - az embert. 
Hiszem, hogy a ma emberének legigazibb tanítói az állatok és növények. 
Mert ők még tiszták, természetesek és igazak. 
Nem úgy, mint az ember.

Ma van az állatok világnapja.




Ennél egyszerűbb leves nemigen van... Ma megláttam a piacon a kerekrépát vagy tarlórépát. Vettem is pár darabot, legyalultam és kitettem az ablakpárkányra kovászolódni. Jó lesz hétvégére. Egy kevésből pedig ezt a leveskét főztem ma ebédre.

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyon duci gerezd fokhagyma,
15 dkg répa,
só,
2 dkg vaj,
1, 2 liter zöldségalaplé (vagy víz és egy zöldségleveskocka),
só,
3 félmarék zabpehely (vagy köles vagy hajdina vagy árpagyöngy vagy rizs).
Plusz aki kerekebben szereti: 1 dl tejszín.
Betétnek:
húsevőknek karikára szelt füstölt kolbász kisütve,
növényevőknek sült kápia vagy pritaminpaprikacsíkok és
sült, kevés mézzel karamellizált lilahagymakarikák.
A vajon kevés sóval megfuttattam a fokhagymaszeleteket, rádobtam a legyalult répát és fedő alatt pár percig pároltam. Felöntöttem vízzel, tettem bele leveskockát (alaplevem most nem volt) és főztem 10 percig. Botmixerrel pürésítettem, majd beleszórtam 3 félmarék zabpelyhet. Főtem úgy 5 percig, és hagytam állni a levest a láng lezárása után még negyed óráig, mert ezalatt a zabpehely még puhult. 
Aki kerekebben szereti, lágyíthatja 1 dl tejszínnel a levest. Húsevők gazdagítsák sült kolbászkarikákkal, növényevők pedig sült paprikával és lilahagymával. De ezek nélkül is teljesen tuti volt, nagyon egyszerű, de finom és laktató. Főzhető bele köles is, vagy árpagyöngy vagy hajdina is. Az árpagyöngynek kicsit több idő kell. Ezek a gabonák sűrítik is a levest, ezért egyáltalán nem kell bele liszt.
Kerekrépa helyett készíthető karfiolból is.

2011. július 20., szerda

Tüzes kukoricaleves

.

Egy spanyol misszionárius találkozott három azték pappal egy szigeten.
   - Hogyan imádkoztok?- kérdezte a lelkiatya. 
   - Csak egy imánk van - felelte az egyikük.- Az így hangzik: 
   - Uram Ti is hárman vagytok, mi is hárman vagyunk. Legyetek kegyesek hozzánk.
   - Megtanítom néktek azt a fohászt, amit igazán meghallgat az Isten - mondta a misszionárius. És megtanított nekik egy katolikus imádságot, azután pedig folytatta tovább az útját. Kicsivel ezután mielőtt visszatért volna spanyolföldre, ismét útba vette a szigetet. Ahogy hajója közeledett a part irányába, hát az atya látja, hogy a három azték a vízen járva feléjük tart. 
   - Pádre, pádre –mondta az egyikük.- Kérlek, tanítsd meg nékünk azt az imát, amit meghallgat az Isten. Mert elfelejtettük a szövegét.
   - Nem fontos – hebegte a pap a csoda láttán. Ez után kérte az Úr bocsánatát, azért mert nem értette meg, hogy Ő a világ minden létező nyelvét beszéli.

(Coelho: Maktub)





Ez a leves a "semmiből" született. Sárgabarackos gombócot főztem, és a levét nem öntöttem el a krumplinak. Ilyenkor nyáron a krumplilé-leves az egyik legfinomabb - üdítő, könnyű, nyár-ízű leves. Körbenéztem, mivel dúsíthatnám kissé: kukorica volt a hűtőben, meg paprika, paradicsom, újhagymaszárak összegyűjtögetve (sosem dobom ki). Paradicsomosra-fanyarkásra vettem a figurát, amolyan mexikói stílusú leves lett belőle és nagyon finom. Érdemes lejegyeznem.

Hozzávalók 4 főre:
krumplinak a főzővize (1 liter),
5 evőkanál olaj,
1 gerezd fokhagyma,
1 közepes lilahagyma,
3 közepes paradicsom,
1 paprika,
1 csilipaprika,
1 teáskanál pirospaprika,
frissen őrölt bors,
1 mokkáskanál koriandermag frissen mozsárban összetörve,
1 csokor újhaymának a zöld szárai,
1 csokor petrezselyemzöld (korianderzölddel lenne igazán mexikóias),
2 cső kukorica,
pár kukoricalevél,
1/2 szál füstölt szárazkolbász.

Az olajon üvegesre dinszteltem az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, majd pirospaprikáztam és szűrőn keresztül felöntöttem a krumplilével. Adtam még hozzá 1/2 liter vizet is. Hagytam felforrni, tettem bele lehéjazott, kisebb kockákra vágott paradicsomot, 1 kettőbe vágott paprikát, csilipaprikát, kukoricalevelet, apróra vágott petrezselymet, újhagymaszárakat felkarikázva és kukoricát úgy, hogy nyersen késsel levágtam a csőről a szemeket. Fűszereztem korianderrel, borssal., sóval. Belekarikáztam a füstölt kolbászt is. Főztem 10-15 percig és készen is volt. A kukoricát nem szabad tovább főzni, mert keményítőt tartalmaz és ha túlfőzzük, csak egyre keményebb lesz. (Ez érvényes arra is, ha csövestül főzzük.) Csípős, savanykás, nagyon ízletes. Megtartom. :)
A végén eltávolítottam belőle a két fél paprikát és a kukoricaleveleket.



TIPP: ha több emberre főztem volna, még extrásítottam volna úgy, hogy fele kukoricalisztből, fele búzalisztből 1 tojással tésztát gyúrtam volna, majd kinyújtás után pogácsaszaggatóval közepes köröket vágtam volna a tésztából. A kolbászról lehúztam volna a héját és összetörtem volna és ezt töltöttem volna bele 2 összeragasztott kis tésztakorong közé, majd belefőztem volna a levesbe. Így egészenegészen extra lett volna, de két főre nem játszadoztam most vele. Ha viszont vendégeknek főzzük, el fognak alélni tőle, garantálom. :)
Vegetáriusoknak is ajánlom, mert hús nélkül is tökéletes és gazdag, ízletes leves.

2011. június 7., kedd

Jéghideg citromos paradicsomleves

.

Az öt tiglio, vagyis hársfa nem hoz gyümölcsöt. Árnyékot adnak a ház melletti széles teraszon, ahol hűsölhetünk, amikor a tűző nap nem engedi, hogy a ház teraszán lebzseljünk. Szinte minden nap a hársfák alatt ebédelünk. Virágaik gyöngy fülbevalóhoz hasonló bimbókból bomlanak ki - mind az öt fa szinte ugyanazon a napon bontotta virágát, és illatukkal betöltik a völgyet. Virágzáskor az emeleti teraszon üldögélünk alig pár méternyire a hársaktól, és próbáljuk azonosítani az illatot. Szerintem olyan, mint a vegyesboltban a parfümrészleg illata. Ed szerint Syll bácsi használt ilyen illatú hajzselét. Mindenesetre a környék összes méhét ide vonzza a hársak illata, még este is szorgoskodnak, mikor mi már kávézunk. Olyan hangon döngicsélnek, mintha egy egész hadsereg közeledne.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)




Azt hiszem már párszor említettem, hogy a kedvenc műfajom a leves. Legyen akár tél, akár nyár. Ilyenkor persze a könnyű, szinte üdítőital-számba menők a nyerők.
Ez most a "végtelenegyszerű" kategóriájába tartozik, viszont fordítottan arányosan jóízű és finom. Polcz Alaine receptje.

Hozzávalók 4 főre:

1 liter paradicsompüré vagy 1,5 liter paradicsomlé,
1 egész citrom héja,
8-10 db szegfűszeg,
só,
méz ízlés szerint,
1,5 dl tejszín,
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő.

A paradicsompüréhez hozzáadtam 5 dl vizet, hogy normále sűrűségű legyen (a paradicsomléhez nem kell víz), tettem bele sót, mézet (lehet egészen fanyarra is, de egészen édeskésre is készíteni - minkét változatban finom, a szánk íze szerint), egy egész citrom körben egyben levágott héját, szegfűszeget és forraltam 10-15 percig, hogy átvegye az ízeket. (Akinek van citromlevele, azzal is ízesítheti vagy citromfűvel is kitűnő íze lesz, bele is főzhetjük, majd eltávolítjuk, tálalásnál friss levelekkel díszítjük a levest.) Végül hozzáöntöttem a tejszínt is, újra kóstoltam és ha kellett még sót, méz, adtam hozzá. Mikor újra felforrt, fél deciliter hideg vízben elkevert 1 csapott evőkanál kukoricakeményítővel besűrítettem. Aztán eltávolítottam a fűszereket belőle, nehogy megkeserítsék a levest. Hagytam hűlni, majd hűtőbe tettem.
Jégbe hűtve tálaljuk.
Kerti-paradicsom idényben természetesen készítsük friss paradicsomból: paszírozzuk ki, aztán a többi mint fent.
Tipp: Ha tartalmasabban ennénk, főzhetünk bele rizst, vagy árpagyöngyöt vagy kölest, tehetünk bele pirított vagy natúr kukoricakását (polentát) is, szikkadt kenyérdarabkákat is.

Még gyűjthető a hársfa virágja szárításra. Ne út mellől szedjük, hanem tiszta, védett helyekről. Teája kitűnő  meghűlésre, valamint nyugtató is, csakúgy mint a méze.

2011. június 1., szerda

Hideg zöldfűszeres tökleves forró napokra

.

A nyári ebédekhez nélkülözhetetlen egy hosszú tavola. Most, hogy elkészült a konyha, nekünk is kell egy kerti asztal. Minél hosszabb, annál jobb. Egyrészt azért, mert a heti piacon mindig túlságosan megrakom a szatyrokat, másrészt azért, mert gyakran toppannak be barátok, ismerősök - az otthoni barátaink, a rokonaink barátrai, akik csak beköszönnek, ha már erre jártak, meg az itteni új barátaink, akik természetesen magukkal hozzák az ő barátaikat is. Ilyenkor pár marékkal több tésztát zuttyantok a fazékba, kihozok még néhány tányért és poharat, meg pár széket. Az asztal és a konyha kötelez.
Alaposan átgondoltam, mekkora legyen az asztalom és milyen. Ha gyerek lennék, bemászhassak a végtelenül hosszú asztal alá a sárga fénybe, és megbújhassak az abrosz menedékében. Hallgatnám a hangos nevetést az asztal körül, a poharak koccanását, a felnőttek beszédét, a "Salute" és a "Cin-cin" vándorlását körbe-körbe; bámulnám a lábakat, a hőség miatt felhajtott szoknyákat. Egy ilyen asztal körül egy kutya is nyugodtan rohangászhat. Az asztal végében mindenképpen lenne egy hatalmas váza, melyben elférne az összes virág, amely nyílik a vidéken. Az asztal éppen olyan széles lenne, hogy középen kézről-kézre lehessen adogatni a tálakat, de elférnének rajta a felgyűlő boros és ásványvizes palackok is, meg a hideg vizes tál, melyben a szőlő és a körte hűl. És lenne helye egy letakarható tálnak is, melyben ott pihen a gorgonzola és a caciotta, egy helyi lágy sajt. Az olajbogyó magját a hátuk mögé dobhatják a vendégeink is. Egy ilyen asztalhoz vagy pasztellszínű, például világoskék kockás vagy zöld-piros skótkockás abrosz való, semmi esetre sem hófehér, mert attól káprázik az ember szeme. Azért is fontos, hogy elég hosszú legyen az asztal,, mert akkor nem kell folyamatosan ki-be rohangászni a konyhába, mindent ki lehet hozni egyszerre. Egy ilyen asztal minden élvezetek legnagyobbikát nyújtja: az elhúzódó ebédekét a fák árnyékában. A szabad levegő könnyeddé, lazává, szabaddá tesz. Ilyenkor az ember saját maga vendége - ez a legjobb a nyárban, ilyen az igazi nyaralás.
(......) A szabadban elköltött hosszú ebéd után csak egyetlen dolog következhet: a szieszta. A nappalt kettéosztó háromórás ájulás tökéletesen logikus. Hóna alá csapja az ember a Piero della Francescáról szóló könyvet, és irány az ágy.

Abban biztos vagyok, hogy fából készült asztalt szeretnék. Felhívtuk Marcót és Rudolfót, a szerény, csöndes asztalosokat. Mindig jól szórakoznak rajtunk, amikor itt dolgoznak. A tíz személyes, festett asztal ötlete váratlanul éri őket. Ők a gesztenyepáchoz vannak szokva. Biztos, hogy azt akarjuk? Látom, hogy lapos pillantásokat küldenek egymás felé. Két év múlva át kell festeni...! Nem praktikus. Vázlatot is csináltunk Eddel, és a festékminta is megvan. Sárga.
Négy nap múlva már hozzák is az asztalt, befestve. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsak voltak, hiszen mindig nagyon sok a munkájuk. Nevetnek. Szerintük az asztal világítani fog a sötétben. Hát, tényleg jó erős a színe. A helyére állítják, oda, ahol a legszebb a völgyre nyíló panoráma. Az árnyékban tényleg ragyog a sárga, csábít, hogy hozzuk a poharakat, a tálakat, a gőzölgő ételt, a gyümölcsöt a kiskosárban, a friss sajtot a szőlőlevélben.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)





Megint sikerült rábukkannom egy nagyon egyszerű, ugyanakkor könnyű és finom hideg zöldséglevesre, mely a forró nyári napokra kitűnő fogás lehet. Egészen mást kerestem... és épp volt egy minitök a hűtőben. A sors útjai kifürkészhetetlenek, ugye. :) Tavaly a hideg uborkalevesnek is nagy sikere volt...
Beírom ide az eredeti receptet, amit a Terebessen találtam. A leves az üzbég konyha remeke.


Hozzávalók 4-6 főre:
 
40 dkg tök (tisztítva)
4 dl víz
1 pohár rizs (2 dl)
2 l tej
1 kávéskanál só
10 dkg vaj
só, bors, sáfrány,
kapor ízlés szerint.
A tököt lehéjazzuk, megmossuk, kimagozzuk, kockára vágjuk. Egy fazékba tesszük a vajat, a megmosott rizst átpirítjuk rajta üvegesedésig, majd hozzáadjuk a tökkockákat, felöntjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, sáfrányt, kaprot hintünk bele.
Félig megfőzzük.
Majd ráöntjük a tejet és tíz percig együtt főzzük.
Ezután jégre téve lehűtjük.


Ez az eredeti recept. De lehet ezt variálni is.
Tippek: más zöldfűszerekkel is készíthető szerintem. Pl.: menta, bazsalikom, kakukkfű, citromfű, lestyán, metélőhagyma, fokhagyma, újhagyma, tárkony lehet még a fűszere. Egyszerre csak egyet használnék, a leves egyszerűségéhez nem illik véleményem szerint a túlfűszerezés. A tárkonyról jutott eszembe az Alíznál látott erdélyi tartósítási mód, és ehhez a leveshez az a sóval, ecettel eltett tárkony kitűnően illenék. Csak akkor tejszínnel készíteném a levest, mert valószínűleg a tejet szétcsapná az ecet, a tejszínt viszont nem.
Víz helyett használhatunk hozzá zöldségalaplevet is. 
Én vízzel és tejjel készítettem, viszont tettem bele egy csipet cukrot is, még kerekebb lett az íze. És nem volt itthon sáfrány, így sáfrányos szeklicével díszítettem. És vaj nélkül főztem, így is tökéletes volt.
Vaj helyett tálaláskor meglocsolhatjuk extra szűz olívaolajjal is, vagy tökmagolajjal is.




Rizs helyett főzhetünk bele árpagyöngyöt is vagy kölest is, vagy tehetünk bele szikkadt, másnapos házikenyérdarabokat is. Készíthetjük cukkiniből, csillagtökből, sütőtökből, céklából, salátából, sóskából, spenótból is. 
Ha savanyítanánk a főzés végén citromlével vagy valamilyen finom ecettel, akkor tejszínnel készítsük a levest.
Elkészíthetjük nyersen is ugyanúgy, mint a hideg uborkalevest. Nagyon egészséges.

2011. május 24., kedd

Kókusztejes eperkrémleves

.

Őszintének lenni pofon egyszerű, ha nem félsz attól, hogy ezáltal elveszítesz valamit. Az őszinteség a lehető legnagyobb elégedettséget adja, általa beleszeretsz abba, ami van.

Nem az a lényeg, hogy mások megértsenek bennünket, hanem hogy mi megértsük magunkat. Ez a lehető legnagyobb boldogság kulcsa.
 A dolgok nélkülem is megtörténnek, és így van ez az emberek elismerésével is. Az egésznek semmi köze hozzám. Nem kell mást tennem, minthogy élem az életem, olyan rendesen és intelligensen, ahogy csak tudom.

(Byron Katie)





Hagyományos gyümölcslevest készültem főzni tegnap este, aztán eszembe jutott, hogy a párom mostanában nem nagyon bírja a tejes dolgokat. Készítettem egy finom epres semifreddo-t is a múlt héten, de a tejszín sok volt neki benne. Úgyhogy lekaptam egy kókusztejet a stelázsipolcról. Nagyon egyszerű, könnyű kis gyümölcsleves lett a végeredmény.

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg eper (mer' 10 dekát úgyis elkóstolgat az ember...),
1 kókusztej,
1 nagyobb szál citromfű,
1/2 lime leve,
pici só,
ízlés szerint cukor vagy méz.

Az eper nagyobbik felét föltettem kevés vízben főni sóval, cukorral, citromfűvel, lime lével. Forrástól számítva 5 percig főztem, majd a citromfüvet eltávolítottam és botmixerrel simára pürésítettem a levest. Hozzáöntöttem a kókusztejet is, újra fölforraltem és kóstoltam. Ízesítettem, ami hiányzott, pótoltam (cukor, só, lime lé). Mikor lekapcsoltam alatta a lángot, akkor tettem bele a maradék negyedekre vágott epret. Így nem fő meg, csak kicsit átveszi a leves ízét, szépen egyben marad a gyümölcs. Hidegvízfürdőbe tettem, majd egyből hűtőszekrénybe.




Tálalásnál díszíthetjük még eperrel, citromfűvel.

2011. május 15., vasárnap

Zöldcsirágleves egyszerűen

.

Ha teljesen eltölt a tisztánlátás, akkor az, ami van, megegyezik azzal, amit akarok.

(Byron Katie)



Tegnap előtt vettem egy csomag spárgát. Már nem volt tutifriss: a szárroppantásnál igen sok letört belőle jelezvén, hogy a vége már igen fás. A maradék így ölég kevés lett, ezért egyszerű kis levest készítettem belőle. Krémlevesnek nem volt szívem megcsinálni, ígyhát úgy főztem, mint a karalábélevest szokás.

Hozzávalók 4 főre:
1 csomag zöld csirág (0,5 kg),
3 dkg vaj,
só,
1 teáskanál kristálycukor,
1 zöldségleveskocka (vagy alaplé),
1 csokor petrezselyemzöld,
1 dl tejszín.
A galuskához:
1 nagy tojás,
0,5 dl víz,
pici só,
és annyi liszt, hogy az átlagnál kissé sűrűbb galuskatésztát kapjunk.

A csirágot fogjuk meg a közepénél és a nem virágos végénél és finoman hajlítsuk meg. Ahol elroppanik, onnantól fás. Ezt a részt félretehetjük a hűtőbe húsleves vagy zöldségleves vagy alaplé ízesítésére.
A többi részt vágjuk 1 cm-es kis darabokra. Vajon kevés sóval fedő alatt kislángon pároljuk 5 percig, majd öntsük fel alaplével (vagy vízzel és leveskockával), ha kell még sózzuk és tegyünk bele cukrot is. Ne sajnáljuk belőle, mert csak kellően cukrosan lesz igazán jó íze. Aki nem hiszi, adagolja kisebb mennyiségekben hozzá a cukrot, kóstoljon és ahol már ízlik, ott álljon meg a cukrozással. De kell bele, így lesz igazán jóízű, mert a nem friss csirág szinte azonnal veszíteni kezd a cukortartalmából - márpedig attól olyan finom.
Aprított petrezselyemzöldet is adjunk hozzá. Főzzük jó 10 percig, közben készítsük el a galuskát: egy mélytányérba üssük fel a tojást, sózzuk és kevés vizet adjunk hozzá, majd annyi lisztet, hogy kissé sűrűbb nokedlitésztát kapjunk. Kis galuskákat szaggassunk a forrásban lévő levesbe a tányér széléről. Hagyjuk újra felforrni, főzzük még 3 percig, majd kevés tejszínt is öntsünk hozzá.
Teljesen azonos a karalábélevessel, egyszerű, de finom.

2011. április 6., szerda

Zöldfüves salátaleves aranyló bundáskenyérrel


Nyugaton a gyógyításhoz gyógyteákat használnak. Ezek keverékek, és pontosan kell tudni, hogy miből mennyi kell bele. No és hogy néz ki a magyar gyógyital-keverék?
Mondjuk száz évvel ezelőtt, ha beteg lett valaki, mit vittek neki? Húslevest. Így van. Minden régi fűszernövényünk a legerősebb gyógynövények közé tartozik. A hagyma, a petrezselyem, a majoránna, a bazsalikom, és így tovább. A fokhagyma. Ezt csak azért mondom, mert a gyógyítás, ami például nyugaton rendkívül bonyolulttá vált, az nálunk micsoda? A leves.
Hát ezért van ennyi levesünk, mert minden leves egy gyógynövény keverék.

(Géczy Gábor: Síppal, dobbal, nádhegedűvel - előadásrészlet)


Ennél tavaszibb leves nincs is azt hiszem. És kenyérleves is, ismét. Ez a finomság tökéletes főtt tojással is, lágy tojással is, buggyantott tojással is, rántottacsíkokkal is. Csakhogy megint volt szikkadt maradék kenyerem is. Így hát a tojásbetétet sem vetettem el - kombináltam a kettőt. Így kapott aranyló bundáskenyér-betétet a leves.
Valójában tavaly kötöttem barátságot a fejes saláta nem csak salátaként való felhasználásával. Mikor megkóstoltam Rézi néni ropogós morzsával tuningolt tejfeles sült salátáját. Annyira jó köret, hogy elmondani nem tudom. Könnyű, izgalmas és nagyon finom. Ehhez a leveshez pedig az inspirációt Zsanuária salátafőzeléke adta. Gyakorlatilag azonos, csak fokhagyma helyett medvehagymával ízesítettem és hígabb. Aki nem jut medvehagymához, 2-3 nagy gerezd fokhagymát dinszteljen a levesbe.

Hozzávalók 4 főre:

2 fej saláta,
2 marék medvehagyma (5 dkg körülbelül),
1 közepes fej vöröshagyma,
2 evőkanál olaj,
2 csapott evőkanál liszt,
2 dl tejföl,
zöldségalaplé vagy csontalaplé vagy húsleves, ha
nincs akkor 2 leveskocka vagy burgonyafőzővíz,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál kristálycukor,
és ha savanykásan ennénk pár csepp ecet a végén.
Betétnek:
személyenként 1 tojás bármilyen formában
vagy bundáskenyér szeletek.

A salátát szedjük leveleire, aztán alaposan mossuk meg a medvehagymával együtt. A vöröshagymát az olajon pici sóval pároljuk üvegesre, majd adjuk hozzá a laskára vágott salátaleveleket és a csak úgy hanyagul összevágott medvehagymát. Amikor összeesik az egész, engedjük fel alaplével vagy ha nincs vízzel & leveskockával, de ha éppen krumplit főzünk az ebédhez, el ne öntsük a levét mert azzal lesz a legfinomabb. Sózzuk még ha szükséges, ízlés szerint frissen őröljünk bele borsot is. Amíg felforr, addig készítsük el a habarást a tejfölből és lisztből. Mikor már úgy 5 perce forr a levesünk, adjuk hozzá hőkiegyenlítéssel a habarást. Hagyjuk újra felforrni és ízesítsük kevés cukorral. Aki savanykásan enné, pici ecettel is.
Süssünk maradék szikkadt kenyérből bundáskenyeret, s tálaljuk levesbetétként.
Ehhez a leveshez más zöldfűszerek is nagyon jól illenek, például a tárkony, a szurokfű, a kakukkfű, a menta, petrezselyemzöldje, lestyán, zellerzöld, majoránna, bazsalikom, zsálya. Bármelyikkel kiváló lehet.
Bundáskenyér: a kenyérszeleteket sózott és pici tejjel higított felvert tojásba forgatjuk, és közepesen forró olajban szép aranylóra sütjük. Az olaj a serpenyőben körülbelül olyan 1/2 - 1 cm magas legyen. Ne legyen kevés, de nem is kell nagyon bő olajban sütni.

2011. március 30., szerda

Vörösboros sült cékla krémleves

.

Hasznos életszabály, ha egyszerűen azt mondjátok magatoknak: "Jöjjön, aminek jönnie kell."

(Paramhansza Jogananda)

A boldogság titka az élet igenlésében rejlik, nem pedig annak irányításában.

(Joe Vitale: Hoponopono)




Igazából nem-recept. Hanem ez is a konyhai maradékok újrahasznosításához egy ötlet, csakúgy mint a nemrég feltett kenyérmaradék-hasznosítási bejegyzésem.
A sült, párolt zöldségek igazán csak frissen finomak. Azonban nem kell kidobnunk ha lenne maradék belőlük, mert krémlevesnek például még tökéletesek másnaposan is.
Tegnap sült céklát készítettem (tejszín nélkül csak fűszerekkel és olívaolajjal), ez alakult át ma levessé. Egyébként is. A leves a kedvenc műfajom a gasztronómia palettájáról.
Most sok fokhagymagerezddel, zsályával és édesköménnyel fűszereztem a sült céklát, no meg olívaolaj, balzsamecet és méz került még rá sütéskor.


Ma aztán feltettem annyi folyadékkal főni, amennyi ellepte. Ez 1 narancs levéből, körülbelül 0,5 dl száraz vörösborból és vízből állt. A cékla 30 dkg volt, ez 2 főre pont elegendő.
Fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, még kevés mozsárban összetört édesköménymaggal, kevés mézzel és 1/4 zöldségleveskockát is tettem bele. Akinek van zöldségalapleve azzal készítse, persze sokkal jobb mint a leveskocka - de kinek van mindig otthon alapleve?
Mikor főtt úgy 15 perce, botmixerrel pürésítettem. Tálaláskor sűrű natúr joghurt került még bele.



Gersliropogóssal ettük, így valódi egytálétel lett ebből a kis egyszerű levesből.
Ropogós nélkül, csak önmagában ehetjük jól behűtve is, igazi nyári hideg levesként.

2011. március 25., péntek

Sárgarépa krémleves medvehagyma pestoval

.

Aki  reggel és este  fél órát nyugalomban tölt,  megnyit  egy  olyan  csatornát,  amely  mások  számára  zárva  marad.  Kinyitja  az inspiráció és az ösztönös tudás ajtaját. Egyre több jelet, ötletet és képet fog kapni belülről. Aki a szíve hangját követi, azt nem fogja elkerülni a boldogság, hiszen a szív szeretni akar, és örülni az életnek. 
 
(Robert Betz: Lépj ki a régi cipődből!)



Egy roppant egyszerű, de nagyon finom és nagyon egészséges kis leves. Muszáj volt a múltkorában vett medvehagyma maradékát elhasználnom, mert már fonnyadozni kezdett. Pesto készült belőle. A medvehagymának így nagyon erős, intenzív az íze, ezért egészen kevés elég belőle bárhogyan is fogyasszuk.

Hozzávalók a medvehagymapestohoz:


medvehagyma,
fele-fele arányban olívaolaj és tökmagolaj vagy
fele-fele arányban szőlőmagolaj és tökmagolaj,
só,
tökmag.


A pesto nem méricskélős műfaj. Érzésre készül. A hozzávalókat egyszerűen összeturmixoljuk annyi olajjal, hogy krémes, sűrű legyen. Kevés tökmagot is turmixoljunk bele, amit ha van kedvünk, előbb szárazon kissé át is piríthatunk.
Mivel ez a pesto nagyon intenzív, egy teljesen egyszerű krémlevest készítettem hozzá.

Hozzávalók a sárgarépakrémleveshez 2 főre (nagyon bőségesen):
30 dkg tisztított sárgarépa,
20 dkg tisztított burgonya,
2 dkg vaj,
só,
zöldségalaplé vagy 1 zöldségleves kocka.

 


A sárgarépát karikákra vágtam, a burgonyát kockákra és vajon fedő alatt kevés sóval jó 10 percig pároltam kis lángon. Aztán felöntöttem vízzel, tettem bele egy zöldségleveskockát. Puhára főztem, majd botmixerrel krémesítettem. Tálaláskor került bele a medvehagymapesto és pirított kenyérkocka.
Lehet kevés tejszínnel is vagy krémes, sűrű joghurttal is lágyítani az ízén. Mi csak így natúran ettük, tökéletes volt.




A sárgarépa krémleves nagyon finom egyébként. Ha nem pestoval ízesítjük, jól illik hozzá a friss vagy a szárított, őrölt gyömbér, fokhagyma, hagyma, őrölt cayenne bors, koriandermag és levél, zsálya vagy akár a kakukkfű is. Persze nem mind egy levesben, de bármely fűszer ezek közül szerintem tökéletes ízesítője lehet a sárgarépakrémlevesnek. Sőt, kókusztejjel sem lehet rossz vagy narancslével, reszelt narancshéjjal, kardamommaggal, kurkumával... Többször fogok készíteni mert nagyon ízlett, majd kipróbálok más ízesítéseket is.



Kókuszka meg betolakodott amúgy is hatalmas műtermembe... :) Le is meózta a terméket, persze csak szagmintát vett. Nem tetszett neki. Nem volt benne halacccska... 

2011. március 22., kedd

Maradék kenyér felhasználása

.

A szél fütyült, kiáltozott a házban, mintha válaszolni akart volna neki. Az óra ünnepélyesen ketyegett tovább.
Egyszerre csak megtörte valami a csendet: hangos csattanással becsapódott a ház kapuja.
- Michael! - kiáltott fel összerázkódva Jane.
- Jane! - kiáltott fel Michael, és sápadt arcára kiült az aggodalom.
Hallgatóztak. Aztán az ablakhoz rohantak és kinéztek.
Mary Poppins odalent állt éppen a kapu előtt, kabátban, kalapban; egyik kezében táskáját, másikban ernyőjét tartotta. Vadul fújt körülötte a szél, szoknyáját rángatta, kalapját félretaszította. De Jane és Michael úgy vette észre, hogy Mary ezt sem bánja, mert úgy mosolyog, mintha ő meg a szél megértenék egymást.
Egy pillanatra megállt a kapu lépcsőjén, és visszanézett. Aztán gyors mozdulattal kinyitotta az ernyőjét, bár nem esett az eső, s kifeszítette a feje fölött.
A szél vad rikoltozással csusszant be az ernyő alá, s fölfelé nyomta, mintha ki akarná tépni Mary Poppins kezéből. De Mary erősen fogta, s a szél nyilván ezt is kívánta tőle, mert most magasabbra emelte az ernyőt a levegőbe. Maryt pedig fölemelte a földről. Könnyedén libegtette, úgyhogy lábujja éppen csak súrolta a kerti utat. Aztán keresztülemelte a külső kapun, s fölfelé sodorta az utcai cseresznyefák ágai felé.
- Elmegy, Jane, elmegy! - kiáltotta sírva Michael.
- Gyorsan! - kiáltotta Jane. - Az ikreket! Hadd lássák utoljára! - Most már mind a ketten bizonyosan tudták, hogy Mary örökre elment, mert megfordult a szél.



Ó, tudtátok hogy Mary Poppins ilyenkor köztünk jár? Böjtidőben, mikor mindig fúj a szél, itt van... :)
Gyerekkorom nagy kedvence. Hmhm. Még most is időnként elolvasom...
Node elébb főzés. Aztán majd délután jöhetnek Mary Poppins kalandjai.
Épp most vágtam apró kockákra egy egész saját sütésű finom lenmagos, zabpelyhes, teljes kiőrlésű lisztes kenyeret. Mert van úgy hogy nem tudom eltalálni, éppen mennyi fogy. Anyutól tanultam. Ami nem jó zsemlemorzsának, azt felvágta kenyérkockának zsömlegombóchoz, krémlevesekhez vagy most éppen - köménymagos rántott leveshez lesz. Ha cipőt vett, nem dobta ki a cipősdobozt, hanem abban tárolta a zsemlemorzsát is, meg a kenyérkockákat is.
A lényege csak ennyi: vágd föl a kenyeret kockákra, levegős helyen szárítsd meg és mikor kell, csak vegyél ki belőle és pirítsd meg.
Nálunk sosem dobódott ki kenyér. Vagy zsemlemorzsa, vagy kenyérkocka lett belőle, vagy összegyűjtötte anyu olyan kolléganőinek, akik tartottak csirkéket vagy disznókat. Vagy kenyérleveseket szoktam készíteni belőle. Gaspacho-t vagy bármilyen másik jó kis kenyérlevest. (Még itt és itt és itt.) A maradék morzsát pedig elszórom a téren a galamboknak.
A zsemlemorzsa készítése is egyszerű: darabold el a kenyeret, szárítsd meg, majd diódarálón vagy konyhai robotgéppel daráld le. Aztán egy kissé nagyobb lyukú szűrön (tésztaszűrő) szitáld át. Kész. Korlátlan ideig eláll szellős dobozban.
Friss zsemlemorzsát csak akkor készítek, ha csőben sült étel van terítéken, aminek a tetejére kenyérmorzsa kell. Akkor robotgéppel friss kenyérből készítem, mert így rusztikus lesz és finom ropogósra tud megpirulni.

És a klasszikus felhasználása még a szikkadt kenyérnek a bundás kenyér. Mindenki szereti azt hiszem. :)
No és a jóféle kenyérpudingok, mint ez vagy ez vagy ez vagy ez. Lehet sósra is hangolni. Az angol konyha klasszikusai egyébként a sütés nélküli vagy sütött kenyérpudingok. Remek módszer szikkadt kenyerek vagy kalács elhasználására.