Troppauer úgy nyelt le egy falatot, hogy kis híján megfulladt:
- A verseim! - kiáltotta azután kétségbeesetten.
- Megvannak - mosolygott Yves -, csak átolvastam őket.
- És milyenek, ha szabad érdeklődnöm?
- Kitűnőek! Különösen a „Szahara álomvilágában merengek” című.
- Az véletlenül jól sikerült... - mormolta Troppauer, és lenyelt egy keménytojást egészben.
Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség
Hogy őszinte legyek, ez a találkozás a véletlen szülötte volt. Valami egész mást kerestem tegnap a jutyúbon. Kis nyomozás és arab szövegek guglifordítása után kiderítettem, mi is ez a tünemény. Úgy hívják hogy ouarka vagy másnéven warqa tészta, és tulajdonképpen a filo tészta egy változata. Ami pedig a rétestészta egy változata ugye. Leginkább utcán vagy piacokon készül, mesteri ügyes kezek és nagy rutin kell hozzá. A nevét ha jól értettem, egy fa leveléről kapta, ami ilyen leheletvékony és áttetsző, mint ez a finomság.
De ahogy az lenni szokott - gondolom én - az arab háziasszonyok kitalálták a házi verziót, amit én ki is próbáltam és jelentem: műxik. :)
Aki kedveli az ázsiai konyhát, annak is ajánlom, mert hasonló a tavaszi tekercs tésztájához, csak az rizslisztből készül, ha jól tudom. Tehát eléggé elterjed a világ tőlünk keleti és déli felén.
A megadott mennyiségből nekem 10 darab lett (elég nagy a teflonserpenyőm).
Hozzávalók:
10 dkg liszt,
2 dkg kukoricakeményítő,
só,
1,5 dl víz (nekem kicsit még tennem kellett hozzá, mert túl sűrűnek találtam a tésztát és úgy lett jó, gondolom ez is lisztfüggő, mennyi vizet vesz fel).
A hozzávalókat csomómentesen eldolgozzuk, a serpenyőt kis lángra tesszük és ecsettel körülbelül 2 réteg tésztát kenünk szét palacsintaszerűen. Én nem tettem vízgőz fölé a serpenyőt, tökéletesen sült így is.
Ahogy készen van a tészta, egyből olajozzuk, úgy tesszük őket egymásra és le is takarjuk nylonnal, mert nagyon gyorsan szárad.
Bármivel tölthető, akár édes, akár sós töltelékkel. Vágható csíkokra, azokból kis háromszögek alakíthatók a töltelék köré. Lehet sütni sütőben vagy bő olajban vagy így szárazon serpenyőben, ahogy én is készítettem. Tehát ugyanúgy használható, mint a rétestészta.
Én most a legegyszerűbb és leginkább kéznél lévő dologgal próbáltam ki: ütöttem bele egy tojást, házi harissával megízesítettem, kevés újhagymazöldet szórtam rá és negyedbe hajtottam. Mennyei ropogósra sült a tészta, mikor készen lett. Meglocsoltam olívaolajjal, olajbogyóval, paradicsommal, csilivel ettem.
Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A
felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. És
ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy
úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. El tudod képzelni
mekkora megkönnyebbülés, amikor soha többé, senkire sem akarsz jó
benyomást tenni?
Anthony de Mello
Maradt a brokkoliból 3 rózsa, sajnáltam kidobni, mert nagyon szeretem. És szembejött velem a Bűvös Szakácson a carbonara, ami az egyik kedvencem, úgyhogy "szénégető" módra készítettem egy tésztát ebédre a maradékból. Ez egy nagy tányérnyi, mert mást nem is ettem, úgyhogy fullextrásnagy adag. :)
Hozzávalók 1 főre:
18 dkg spagetti vagy fettuccine vagy linguine,
1 evőkanál olívaolaj,
4 dkg füstölt szalonna,
1 nagy friss falusi tojás,
só, frissen őrölt bors,
pár rózsa brokkoli (10-15 dkg),
3-5 dkg márványsajt vagy bármilyen kékpenészes sajt.
Úgy készítettem, ahogy Bűvös Szakács írta, vagyis egy nagy serpenyőben, kevés vízben főztem a tésztát. Egy kis lábosban az olajon megsütöttem a szalonnát, hagytam kihűlni, majd hozzáadtam a tojást is, borsoztam is, majd jól felvertem a tojást, hogy homogén legyen. Mikor elkészült a tészta (kevés főzővizet hagytam rajta), azon forrón hozzákevertem a kislábos tartalmát, a brokkoliszárakról levágott kicsi virágokat és az elmorzsolt sajtot is. Kóstoltam, ha só kellett, pótoltam. (Óvatosan sóztam a szalonna és a sajt miatt.)
Ötlet: még gazdagabb és finomabb, ha csak tojássárgájával készítjük, én úgy szoktam egyébként. (Csak most nem fogyott volna el a tojásfehérje, így inkább egész tojást tettem a szószba.) Erre az adagra 2 tojássárgáját számolhatunk, akkor lesz kellően krémes a szósz.
Egyébként lehet még egy variációban készíteni: adhatunk hozzá 0,5 dl tejszínt is, illetve a szalonnával egy kis gerezd apróra vágott fokhagymát is megfuttathatunk, mert a brokkolihoz mindkettő jól illik még.
Vega módra is készíthető természetesen, szalonna nélkül. Akkor viszont én fokhagymát mindenképpen tennék bele.
A lét magányossága. Ez az elszigeteltség a legörömtelibb kapcsolati
szféra és a legalaposabb önismeret ellenére is fennmarad. Létezésünk
elszigeteltsége arra az áthidalhatatlan szakadékra utal, ami az egyén és
a többi élő között húzódik. Az egzisztenciális elszigeteltség
tehát az egyedüllét siralomvölgye, ahova sokféleképpen el lehet jutni. A
szembesülés a halállal és a szabadsággal elkerülhetetlenül ebbe a
völgybe vezeti az egyént.
Irvin D. Yalom
Bármi ami citromos, az csak jó lehet azt hiszem, ez az örök sarkalatos szlogenem, mert vannak dolgok, amiket nem lehet eléggé szeretni sem megunni.
Egyszerű fogás, olcsó is, hamar el is készül.
A májat mosd meg, csepegtesd le alaposan. Vágd fél centi vastag szeletekre. A fokhagymát és a rozmaringleveleket aprítsd fel. Egy nagy serpenyőbe tedd bele a vaj és olívaolaj felét, majd vékonyan forgasd meg lisztben a májszeleteket és közepes lángon süsd meg mindkét felükön őket jó ropogós-pirosra. (Akkor jó, ha a közepe is átsül, de épp csak, mert ha lassan sütöd, túlsütöd és kemény lesz. Körülbelül 3-3 perc elég egy-egy oldaluknak.)
Ha minden szeletet megsütöttél, tedd félre és tartsd melegen.
A maradék vajat és olajat tedd a serpenyőbe, a citromot karikázd fel, a magjait távolítsd el (mert az keseríti meg az ételt ha benne marad) és kissé megnyomkodva a szeleteket süsd nagy lángon a mézzel együtt, hogy kissé megkaramellizálódjanak a citromszeletek. Ha ez megvan, vedd kicsire a lángot és add hozzá a zöldfűszert is, a fokhagymadarabokat is, és pici sóval futtasd meg a zsiradékon. Ezután öntsd fel vízzel, tégy bele egy leveskockát és forrald össze. A végén kóstold, ha hiányzik valami, pótold. (Só, méz vagy citromlé még.)
Tipp: még citromosabb lesz, ha a végén egy citrom héját is belereszeled.
Elég híg lesz ez az öntet, viszont jó intenzív az íze, nemcsak a májhoz illik, de a brokkolihoz és az újkrumplihoz is kiváló.
Brokkoli: tégy fel sós-enyhén cukros vizet forrni egy nagyobb, széles lábosba. A brokkolit szedd rózsáira, mosd meg és mikor forr a víz, tedd bele és főzd 10 percig, majd szűrd le róla a vizet.
Krumpli: mosd meg alaposan a burgonyát, egy nagyobb teflonos lábosba tedd, sózd meg, adj hozzá 3 evőkanál olívaolajat és jól keverd el. Tedd kis lángra fedő alá és párold időnként kevergetve-rázogatva 20-25 percig, míg megpuhul a burgonya. Ha puha, vedd le a fedőt és nagy lángon süsd, amíg szép pirosas-barnás lesz.
Ha maradna a sült májból, lehet házi májkrémmé varázsolni. Daráld le a májat húsdarálón vagy késes robotgéppel, adj hozzá zsírban dinsztelt hagymát, fokhagymát, fűszereket, és még házizsírral keverd ki jó krémesre. Nekem kb. 35 dkg máj maradt, ahhoz olyan 10-12 dkg zsírt kevertem és a maradék citromos-fokhagymás szaftot adtam hozzá, plusz friss majoránnát vágtam bele és jól meg is borsoztam. Isteni pirítóssal, újhagymával, paradicsommal, paprikával.
- Ügyesen főzöl - ismerte el.
- Nincs ebben semmi boszorkányság, csak odafigyelve, érzéssel kell
csinálni. Ennyitől is egészen más lesz az étel. Hozzáállás kérdése. Ha a
dolgokat igyekszünk szeretettel csinálni, többnyire engednek nekünk és
hagyják magukat szeretni.
(Murakami Haruki)
Tudom, húsvét mán rég elmúla, de nem baj, ötletnek mindenképpen és mindenkor jó. Skót tojás, bár nem az "eredeti". Azt még bundázzák is, és bő olajban sütik. Valamint eredetileg kolbászhússal készült, vagyis nyers, kész kolbásztölteléket tettek a főtt tojás köré. Ez most darált húsból készült, nincs bundázva sem és kevés olajban sütöttem.
Hozzávalók 4 főre:
16 db jércetojás (kisebb, mint a normál tojás, olyan 3/4-e körülbelül méretre),
80 dkg darált hús,
20 darab medvehagymalevél,
15 dkg vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
2 tojás,
1 csapott evőkanál mustármag,
4 szem szegfűbors,
reszelt szerecsendió, frissen őrölt bors,
1 csipet cukor,
só,
a sütéshez olaj.
A jércetojásokat keményre főzzük. A darálthúst egy nagy tálba tesszük, és a vöröshagymát, fokhagymát hozzáreszeljük. A mustármagot és szegfűborsot mozsárban porrá törjük. A medvehagymát apróra vágjuk, és a fűszerekkel, a 2 tojással együtt a keverékhez adjuk, és összedolgozzuk az egészet. A tojások köré gombócba formáljuk a darált húst. Egy nagy serpenyőbe kevés olajat öntünk és közepes lángon megsütjük a gombócokat.
Salátával tálaljuk. Mivel volt bőven tormakrém maradékom, majonézt és tormakrémet összekevertem, és ezzel a mártással együtt kínáltam.
De remek lehet főzelékek feltétjeként is.
Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.
(Winston Churchill)
Nem is tudom, feltegyem-e... :) sima kis retro pudig, bóti porral, de igazi eperrel. Sz'val eperturmixra készültem, aztán ez lett belőle, megoldván a hétvégi édességkérdést.
Nézzétek el nekem. Nem vagyok egy süteménygyártó kisiparos, sose vótam, sose leszek.
Az epreket feleztem és 1 dl vízzel és a cukor felével föltettem főni. Forrás után még 5 percig hagytam, hogy az eper teljesen bepuhuljon. Aztán turmixban teljesen pépesítettem. Átszűrtem egy közepes lábosba, hogy ne maradjanak benne magok.
A pudingport a maradék cukorral és csipet sóval és kb. 2 dl tejjel simára kevertem. A maradék tejet és a tejszínt hozzáöntöttem az eperléhez és felforraltam. Mikor forrt, hozzáadtam a kikevert pudingport. Kevergettem míg besűrűsödött és készen is volt.
Poharakba töltöttem, a poharak tetejére azonnal folpackot tettem, hogy a puding ne bőrösödjön be.
Kihűlés után egy éjjelre hűtőbe tettem. Tálaláskor eperdarabokkal, tejszínhabbal díszítettem.
Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság
tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az
álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak aváltozatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.
(Michel de Montaigne)
Galette. A franciák nagy találmánya. Mikor először rábukkantam már akkor
tudtam, hogy étkezéseink egyik állandó szereplője lesz. Nagyon egyszerű
elkészíteni és ezerféle tölteléke lehet mind a sós, mind az édes
íztartományban. A tésztája is variálható: készülhet zabliszttel,
kukoricaliszttel, rozsliszttel, teljes kiőrlésű liszttel, egyszóval
pompás alap. Lehet desszert, sör- vagy borkorcsolya, főfogás, reggeli
vagy vacsora. Két főre is könnyen kivitelezhető, de készülhet nagy
családi összejövetelekre is menüsorba illesztve, vagy svédasztalra egy
esti partihoz. Formázhatjuk egészen kis falatkákra, de pizzaszerűen
nagyra is. Ugye nektek is tetszik ez a variálhatóság és egyszerűség?
Mintha csalogatna, hogy újra és újra elkészítsük... fantáziánkat nem
hagyja nyugodni, kísérletezésre sarkall. Ez most egy édes, almás változat, mert a gyümölcsöstálamban még állomásozott pár szépség. Ha eperrel készítenétek, ne főzzétek, mert nagyon sok levet enged. Hanem csak kevés morzsát vagy darált hántolt mandulát szórjatok a kinyújtott tésztára, erre tegyétek az eperszemeket, amiket kevés mézzel vagy cukorral, menta vagy más zöldlevélkével, vaníliával, pici rózsavízzel ízesíthettek előzőleg, s még a tejföl is jól illik rá.
Hozzávalók 2 főre:
A tésztához:
8 dkg sima fehér liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
3,5 dkg hideg vaj,
1 mokkáskanál porcukor,
csipetnyi só,
kb. 2,5 evőkanál hideg víz. A töltelékhez:
2 nagy alma vagy 3 kicsi,
2 dkg vaj,
1/2 evőkanál sötétbarna nádcukor,
1/2 evőkanál kristálycukor,
csipetnyi só (tényleg csipetnyi),
3 zöld kardamomnak a kis magjai mozsárban összetörve
(vagy 1 késhegynyi őrölt kardamom),
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 narancs reszelt héja (vagy 3 csepp 100%-os, eredeti narancs illóolaj),
1 evőkanálnyi narancslé,
1 marék durvára vágott dió.
A liszteket szitáld tálba, keverd el a sóval, cukorral, majd add hozzá a
kockázott hideg vajat, morzsold el a liszttel, míg morzsaszerű nem
lesz. Add hozzá a vizet, annyit amennyivel összeáll a tészta úgy, hogy
sem kemény, sem túl lágy nem lesz. Nem szabad nagyon összedolgozni, nem
kell gyúrni sem. Akkor lesz finom, ha nem sokat dédelgetjük, mert a
porhanyósságát így őrzi meg majd sütés után is. Ha összeállt a tészta,
csomagold folpackba és tedd egy órára a hűtőbe. Az egy óra a minimum, de
ha reggelire készítenéd főtt tojásos-sonkás vagy túrós vagy sajtos vagy
bármilyen töltelékkel, egész éjszakára is maradhat a hidegben.
Valójában akár 48 órát is várakozhat.
Amíg a tészta pihen, készítsd el a tölteléket: 2 nagy almát hámozz meg,
nagy darabokban vágd le a húsát a magházról. Egy serpenyőben olvaszd fel
a vajat a cukrokkal, és tedd bele a darabolt almát. Fűszerezd, hagyd
rotyogni pár percig és készen is van.
Melegítsd elő a sütőt 170 fokra. A nagytepsit béleld szilikonos
sütőpapírral. A tésztát tedd lisztezett deszkára, vágd kétfelé, és
mindkettőt nyújtsd vékony, 2-3 milliméter vastagságú kerek lappá. Tedd
őket a tepsibe és töltsd meg a töltelékkel úgy, hogy a tészta szélein 3
centis üres részt hagysz: először megszórod a tésztát dióval, ráhalmozod
az almát, majd megint megszórod dióval. A kihagyott tésztaszélt
ecsettel vizezd be, majd hajtogasd rá a töltelékre úgy, hogy körben
összecsippentgeted. A végeredmény egy látványos, rusztikus sütemény
lesz. Mehet is a sütőbe 20-25 percre. Langyosan a legfinomabb,
vaníliafagyival!
El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. Különben mindenki tudná, hol van.
(A Karib-tenger kalózai)
A fűszervajak nagy kedvenceim. Kiválóak reggelinél vagy vacsoránál
pirítósra kenve, de fantasztikusak például hajában sült burgonyához is.
Ha serpenyőben felolvasztjuk, akármit is süssünk velük, biztosan csodás
ízeket élvezhetünk. Alkalmasak leves, ragu vagy rizotto alapnak is.
Grillszezonban is jól használhatók.
Ez most egy szegfűgombás változat, de bármilyen ízesítésűt készíthetünk.
Keverhetünk a vajba aprított zöldfűszereket, fokhagymát, pritamin vagy
kápia paprikát, aszalt paradicsomot, olajbogyót, kaprit, márványsajtot,
és a sor még folytatható lenne.
Hozzávalók:
10 dkg szegfűgomba,
15 dkg szobahőmérsékletű vaj,
1 evőkanálnyi olívaolaj,
1 kisebb gerezd fokhagyma
só,
1 újhagymának a zöld szárrésze vékonyra karikázva,
ízlés szerint kakukkfű vagy citromos kakukkfűlevélkék.
A szegfűgombát szűrőkanálban mosd meg és csepegtesd le alaposan. Az
olívaolajat hevítsd fel kissé serpenyőben, majd a gombát sóval és a
nagyon apróra kockázott fokhagymával süsd addig, míg a levét egészen
elfővi. Adj hozzá karikázott újhagyma-zöldeket is, és csak addig
kevergesd a gombával együtt, míg a roppanósságát kissé elveszíti. Végül
szórj hozzá citromos kakukkfűlevélkéket is. Hagyd kihűlni, aztán keverd
el a vajjal. Kissé sózd, és feltétlenül kóstold meg. A só adagolásával
és kóstolással tudod tökéletesre alakítani a vajkrém ízét, mert a
fűszervaj akkor igazán finom, ha kissé sós. Így is nagyon finom, de még jobb, ha késes robotgépben krémesre
kevertetjük. Ez így rusztikus, inkább hajában burgonyához, kenyérre
kenve jó, ha pedig összedaráljuk benne a gombát, bármi máshoz is kiváló. És utólag jutott eszembe, hogy a legfinomabb verzió az lett volna, ha a vajban sütöm meg a gombát, a sok vajban, ami mégjobban átvette volna az ízt, de majd legközelebb...
A mai ebéd. Egyszerű de pazar, legalábbis számomra. Epres triffle és extra rántott padlizsán újburgonyával, salátával. A triffle egy angol réteges desszert, Anikónál láttam meg, és épp valami hasonlót terveztem. Bár módosult, mert pudingporom nem volt itthon, ellenben fehér csokoládéból egész készletet rejtegetek titkos páncélrekeszemben, és úgy gondoltam az eperhez nagyon jól illik.
Hozzávalók egy nagy tálnyihoz:
50 dkg eper,
10 db babapiskóta (az az olasz, amit tiramisuhoz is használunk),
3 cl fehér rum (ha nincs, bármilyen nem túl jellegzetes ízű pálinka vagy likőr is megteszi, de pálinkából kevesebbet tegyünk bele),
6 dl tejszín,
15 dkg fehér csokoládé,
csipet só,
1 púpos evőkanál porcukor,
1 dl bodzaszirup vagy eperszörp,
1 dl víz,
epres menta levelek.
A fehér csokit apró darabokra vágtam, 1,5 dl tejszínt felforraltam, majd addig kevergettem benne, míg teljesen elolvadt. Hagytam kihűlni. Az epret letisztítottam, jól megmostam, félbevágtam, a porcukor felét, a bodzaszirupot, csipet sót adtam hozzá és jól átkevergettem. Hagytam kicsit állni, hogy levet eresszen. Mikor már szép eperpiros volt a lé rajta, lecsepegtettem és a léhez hozzáadtam a rumot és a vizet. A maradék tejszínt a porcukor másik felével habbá vertem, aztán finoman elkevertem a kihűlt folyékony fehércsokival. A piskótákat félbe tördeltem és a szirupos folyadékba mártogattam. Alulra került egy réteg piskóta, rá eperdarabok, arra krém és még egyszer ugyanígy, végül a tetejét a maradék eperszemekkel és mentalevelekkel díszítettem. Folpackkal lefedtem a tálat és 3-4 órára hűtőbe tettem.
A padlizsánt általában nem rántva képzeljük el... mindenkinek a krém vagy a grillezett változat jut eszébe róla, amiből aztán bármi készíthető (pl. ez az isteni manti barna vajjal) vagy a muszaka vagy a török padlizsánsaláta vagy az imám elájult és még folytathatnám a sort... De állítom, hogy a zöldségfélék közül rántva a padlizsán a legeslegfincsibb. Legalábbis így extrásítva elképesztően ízletes. Ha jól sütjük, egyáltalán nem olajos, belül krémes, kívül ropogós.
Hozzávalók 2 főre:
1 nagy padlizsán (vagy 2 kisebb étvágy szerint különben meg...),
2 tojás,
1 csapott mokkáskanál fokhagymagranulátum,
liszt,
3 dkg natúr kukoricapehely,
6 dkg zsemlemorzsa,
1 evőkanál szezámmag,
bő olaj a sütéshez.
A padlizsánt mostam, szárazra töröltem és fél centis karikákra vágtam. A héja maradhat rajta. Megsóztam a szeleteket. A tojásokat felütöttem, nagyon pici vízzel higítottam, kissé sóztam és hozzáadtam a fokhagymagranulátumot. Alaposan felvertem, hogy a granulátum oldódni tudjon. A zsemlemorzsához hozzákevertem a szezámmagot és a kézzel csak úgy nagyjából, rusztikusra összemorzsolt kukoricapelyhet. Tettem fel egy serpenyőben 2 centinyi olajat melegedni. Bepaníroztam a szeleteket, majd sütöttem közepes lángon. Ha nem elég forró az olaj, akkor szívja meg magát, tehát a közepes, kellően felforrósodott olaj a jó hőfok. Papírtörlőre szedtem ki őket.Újburgonyával és joghurtos cukorsalátával mennyei volt.
Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok,
sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az
egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.
(Cserna-Szabó András)
Kivétel a limonádé, mert mindig jólesik, mert üde, s pezseg mint az élet...
Az idei bodzaszörp kissé módosult, mert szirupot főztem limonádé-alapnak. Aki hozzám hasonlóan él & hal ezért a finom italért mármint a limonádéért, az tudja, hogy a cukor milyen nehezen oldódik fel hideg italban, ha pedig még sok buborékkal is szeretjük - mint én is -, még macerásabb a helyzet, mert ha a szódás folyadékot kevergetjük, akkor meg a bubik tűnnek el nyomtalanul... szóval. A legjobb szirupot készíteni, mindig így csinálom, és most a bodza amiért szintén rajongok épp nyílik, tehát kérdés sem volt hogy e kettőt párrá tegyem. Számomra ez a nyár legfinomabb üdítőitala.
Hozzávalók:
1 normále nylonzacsi bodzavirág: kb. 30-40 tenyérnyi virágernyő (tudjátok, az a közepes lehelletvékony nylonzacskó, aminek fülei vannak, és amik mindig a legrosszabbkor szakadnak el),
4 liter víz,
5 kg kristálycukor,
2 kezeletlen héjú citrom,
10 normále citrom,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
és én tettem bele kevés szalicilt is, mert a lakás nagyon meleg nyáron, lévén tetőtér...
A bodzavirágokat nem mostam meg, hogy ízesebb legyen a szirup. Egy napig hagytam állni a vízben, aztán leszűrtem. Föltettem egy jó nagy fazékba a cukorral együtt és a két karikákra vágott, kinyomkodott kezeletlen héjú citrommal főni. A többi citromnak kifacsartam a levét, azt is hozzáöntöttem. Pici sót is tettem bele, mert fokozza az ízt. (A szalicilt is hozzáadtam, 1 mokkáskanálnyit, bár szerintem a sok cukortól e nélkül is elállna, de nem akartam megkockáztatni.) Hagytam felforrni, forrás után még 5 percig főztem.
Másnapra kihűlt és üvegekbe töltöttem ismét átszűrve.
Limonádé:
Van egy literesnél kicsit nagyobb csatos üvegem. Beletöltök 1 liter szódavizet (azért először a szódát, mert a szirup is, a citromlé is iszonyúan tud habozni ha fordítva csináljuk), hozzáöntök kb. 1/2 dl szirupot (ízlés szerint), és még egy vagy másfél citrom kicsavart és átszűrt levét. A csatos üvegben nem megy ki belőle a buborék, és a hűtőajtóba is tökéletesen befér. A cukor soknak tűnhet a receptben, de egy liter limonádéhoz épp csak kell belőle, mert nagyon tömény. És isteni bodzaíze van...
És még lehet fokozni pl. friss mentalevelekkel: epres mentával, narancsosmentával, vagy citromfűvel, bazsalikommal, citromos kakukkfűvel... No és isteni házi radlert is ihatunk, ha ezt a fincsi limonádét sörrel keverjük. Garantáltan nem citromízű aromát fogunk inni, mint a boltban kaphatóban.
Père Lessard a pékség hátsó helyiségében a dagasztóasztal
felett állt, és mintákat rajzolt a lisztbe az ecsettel olyan lelkesen, hogy
fehér alkarja nagy havas sonkának látszott.
- Vitorlás hajó - felelte.
Lucien előbb erre, majd arra billentette a fejét. - Á,
igen, már látom. - Dehogy látta.
Az apja meggörnyedt, és hirtelen kimerültnek látszott. -
Dehogy látod. Nem művész vagyok, Lucien, hanem pék. Apám is pék volt,
és az ő apja is. A családunk kétszáz éve eteti az embereket itt a dombon. Egész
életemben az élesztőt szagoltam és a lisztport szívtam be. A családunk és
barátaink egy nap sem maradtak éhen, még háború idején sem. A kenyér az életem,
fiam, és mire meghalok, egymillió veknit megsütök.
- Igen, papa - mondta Lucien. Látta már apját
búskomornak, általában pirkadat előtt, mint most, amikor az első vekniket
várták a kemencéből. Megpaskolta apja karját, mert tudta, a kenyér hamarosan
megsül, és a pékség nyüzsgése nem hagy időt madárnak látszó hajókon búsulni.
(Christopher Moore)
A recept Szemirámisztól származik, köszönetem érte. Hasonlít a dagasztás nélküli kenyérhez, mivel csak össze kell keverni fakanállal a hozzávalókat, aztán Isten nevében kelni hagyni. Nevét a gyökérhez hasonlatos formájáról kapta.
Hozzávalók 2 darabhoz:
50 dkg liszt (ha hozzájutunk BL80-as),
4 dl langyos víz,
1,8 dkg friss élesztő (vagy 0,5 dkg szárított),
1,5 dkg só (csapott teáskanálnyi),
1 mokkáskanál cukor.
Plussz: ha ízesítetten készítenénk, fűszerek vagy magok vagy aszalt paradicsom, olajbogyó, stb...
A lisztet nagy tálba szitáljuk, belemorzsoljuk a friss élesztőt, hozzáadjuk a sót, cukrot is és a vízzel kikeverjük. Nem kell nagyon, épp csak álljon össze a tészta. Lefedjük tiszta nylonzacsival a tálat és ha este készítjük, reggel formázzuk és sütjük, ha pedig reggel keverjük össze, este sütjük.
Amikor megkelt, lisztezett deszkára borítjuk a tésztát, kettőbe vágjuk. A darabokat téglalap alakúra kilapogatjuk-nyújtjuk jó vékonyra, majd feltekerjük, hogy bagett-formája legyen. Aztán megcsavarjuk párszor, hogy a gyökér formát elnyerje. Szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire rakjuk őket, vízzel megspricceljük (vagy csettel megkenjük), liszttel finoman meghintjük. Újra letakarjuk és hagyjuk kelni még körülbelül 1 órán át. Közben a sütőt előmelegítjük 180-200 fokra és cirka 30 percig sütjük.
Ha fűszereznénk, azt akkor mikor kilapítjuk: szórjuk meg és úgy tekerjük fel a kenyeret.
Ha lelki vezért kellene választanom… biztosan Zorbászt választanám. Mert
benne volt meg mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet:
sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a
minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni
mindent, olyan örök mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő,
a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív
frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél
nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az
emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt
fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni s el
is söpört minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát -, amellyel a
szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse
nyomorúságos kis életét.
(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)
Hát ez a kence a topten lista első három helyének valamelyikére rögtön felküzdötte magát... még jó hogy ezt a keveset meg tudtam menteni a fotózáshoz. Jön a paprika, paradicsom, uborka szezon, mellé ez a krém... s hozzá egy pohár finom bor és jóféle házikenyér pirítva... na jó. Azért az a tenger lehetne kicsit közelebb is. :)
Hozzávalók 4 főre:
25 dkg fetasajt (vagy krémfehérsajt),
1 tubus natúr krémsajt (vagy 5-6 kockasajt vagy 10-15 dkg natúr krémsajt (mascarpone)),
annyi sűrű, 25%-os tejföl, amennyivel egy jól kenhető krémet kapunk,
1 csokor vegyes zöldfűszer (ebben most kakukkfű, tárkony, majoránna és zsálya került),
10-12 darab olajban eltett aszalt paradicsom,
2-3 evőkanálnyi magozott olajbogyó (ebben most pritaminnal töltött került),
extraszűz olívaolaj a tetejére.
A hozzávalókat krémmé dolgozzuk, s mikor kész, a krémet még meglocsoljuk olívaolajjal is és ennyi lenne. (A zöldfűszereket apróra vágjuk, az olajbogyót is, az aszalt paradicsomot is természetesen.)
Pirítóssal, s finom borral kínáljuk. Ez a krém töltelékként is nagyon jó.
Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket.
(William James)
Nagyon szeretem az epret... én nem a hagymát is hagymával, sokkal inkább az epret is eperrel! És nem csak magában, nem csak porcukorral s tejföllel, nem csak fagyinak, nem csak sütiben. Hanem például az egyik kedvenc salátámban, a tabuléban is! Akik kedvelik a különleges, ezeregyéjszakás ízvilágot, azoknak nagyon be fog jönni azt hiszem.
Hozzávalók 2 főre (előételnek):
10 dkg kuszkusz,
3 dl forróvíz,
40 dkg eper,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
kb. 15 nagyobb levél menta,
2 újhagymának a zöld szára (el is hagyható),
10 dkg főtt csicseriborsó (vagy ugyanennyi dióbél durvára vágva). Az öntethez:
2 evőkanál eperszörp,
1 késhagynyi őrölt fahéj,
ízlés szerint só (1 csapott kiskanálnyi kb.),
1 pici gerezd fokhagymának is csak a fele péppé zúzva,
1 evőkanál víz,
2 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1/2 csapott mokkáskanál csilipehely
és ízlés szerint ha megkívánja a saláta: pár csepp citromlé.
A kuszkuszt tegyük egy nagyobb tálba, öntsük rá a forrásban lévő vizet és fedjük le 10-15 percre egy tányérral. Közben vágjuk apróra a zöldfűszereket, mossuk meg az epret, szedjük le a leveleit és vágjuk negyedekbe. Amikor a kuszkusz beszívta a vizet, vegyük le a tányért róla és hagyjuk langyosra hűlni. Közben készítsük el az öntetet is. Mindent keverjünk el jó alaposan.
Végül az epret, csicserit, zöldfűszereket keverjük el a kuszkusszal, s aztán az öntettel is. Kóstoljuk, s ha valami még hiányzik, pótoljuk. Nagyon extra, szerintem isteni finom.
Főtt kölessel is tökéletes a kuszkusz helyett.
Inspiráció: Casa Moro (a világ legjobb szakácskönyve... )
“Jelenleg egy új vetőmag-szabályozást
készítenek elő Brüsszelben. Ha megvalósulnak az Európai Unió
Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának
tervei, akkor több régi és ritka gyümölcs-, zöldség- és gabonafajta fog
eltűnni a piacról.
Ezen változatos, illetve biotermesztéshez
alkalmazkodott fajták használatát a bürokrácia megnehezítené, miközben a
mezőgazdasági nagyvállalatok befolyása
tovább erősödne. Az új európai uniós vetőmag-szabályozás aktuális
tervezete elősegíti, hogy a vetőmagpiac néhány vetőmagipari vállalat
kezében összpontosuljon. Ez elfogadhatatlan. Az új európai uniós
vetőmag-szabályozásnak lehetővé kell tennie a fajták változatosságának
megőrzését, a kis-léptékű gazdálkodásban alkalmazható fajták
használatát, valamint az ökológiai alkalmazkodáson alapuló nemesítést. A
változatos fajtákat ne csak a génbankokon keresztül lehessen elérni, hanem nyíltan a piacokon is, bármiféle bürokratikus korlátozás nélkül.”
Aki úgy érzi, a gyerekeitől és unokáitól kapta kölcsönbe e Földet azért hogy vigyázzon rá, óvja és szeresse, kérem, írja alá a petíciót. Hogy az elkövetkező nemzedékeknek is legyen hol élnie és legyen mit ennie. Köszönöm.
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni Majd az unokáknak, mikor körbeállnak Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni! Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam Neked udvaroltam, az öledbe borultam Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma Senki bele nem halt még komédiába Ripacsok, színészek, az élet a tiétek Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
Jó néha sötétben a holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot igézni. Jó néha fázni, semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, tele szájjal enni, hangosan szeretni. Jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni ha fáj, remegni ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam Hogy elmúlt az élet… …kezdjetek el élni!
Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az
aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent
Szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs
hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet
eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadultl piros. E gyümölcsökben
semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és
gyermekpiros ez, az év első termésének színe.
Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre
számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a
gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit
megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült,
két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy
kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartókodni kell. Sokan a tejszínt
részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A
június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas
gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a
szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a
tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni,
mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre
vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez
vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.
Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg
cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt
éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják,
és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot
és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik
össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy
van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes
befejezése.
A bűnbeesett ember a tejfölös epret jégszekrénybe teszi és
természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni
kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a
bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt,
tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba
ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss
reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni és délután
három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper
elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett
és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor ebéd utáni
szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az
árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg
kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten
a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna
után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a
metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a
szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket
megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.
Aminek van kezdete, annak van vége is.
Aminek nincs kezdete, annak nincs vége sem.
Melyik-melyik?
A kezdet és a vég a láthatóban van.
A kezdettelen és végtelen a láthatatlanban.
Minden kerek és egész. Mégha időnként nem is úgy tűnik.
A rizst bő vízben majdnem puhára főztem. A cukkininek levágtam a kalapját és kimagoztam. A rizst bő vízben egyszerűen megfőztem. A vaj és olaj keverékén megdinszteltem az apró kockákra vágott hagymát és fokhagymát, s mikor már puha és üveges volt, hozzákevertem a harisszát, a sűrített paradicsomot, a kapribogyókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Hagytam hűlni. A sajtot lereszeltem, s mikor már nem volt forró a töltelék, a felét hozzákevertem a fűszeres, harisszás, paradicsomos riszhez. Mindezt beletöltöttem a kivájt cukkinibe. A töltelék tetejét befedtem a maradék reszelt sajttal, és a cukkini kalapját is rátettem.
Előmelegített sütöbe tettem úgy, hogy alá, s a cukkinire is locsoltam kevés olajat. Sütöttem nagy lángon 25 percig.
Mennyei finom volt.
Ha nincs harissza kéznél, jó a magyar erős pista vagy édes anna is, csak fűszerezzük még úgy, ahogy a harisszánál leírtam.
Leültem egy narancsfa alá, és felütöttem az egyik
verseskötetet, amit tegnap vásároltam. Louise Glück. Végigfutottam az első
versen, először olaszul, majd angolul, és ennél a sornál döbbenten
lemerevedtem:
Dal centro della mia vita venne una grande fontana…
"Életem közepéből egy hatalmas szökőkút tört elő…”
A könyvet az ölembe ejtve a megkönnyebbüléstől összerázkódtam.
(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)
Amikor egyedül vagyok, néha rákívánok az igazi olaszos rizottóra. És abból könnyűszerrel lehet is egy adagot készíteni. Mindig van a fagyasztóban cukorborsó, mert nagyon szeretem. És a piac telis-tele friss petrezselyemzölddel végre, amit szintén imádok. És kedvenc árusom kettőt fizet hármat kap akciót csinált e finom zöldből: három hatalmas csokorral kaptam tőle potom áron. Úgyhogy a petrezselyemzöld volt a kiindulási alap, az meg igen jól illik a borsóhoz. Így igazi olaszos rizibizit készítettem, koktélrákkal kissé felturbózva.
Hozzávalók 1 főre (ha nagyon éhes vagy, és 2 főre ha előételnek készítenéd):
A 2 dkg vajon és olívaolajon megdinszteltem kevés sóval a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymát. Mikor már puha és üveges volt a hagyma, a rizst is átsütöttem, míg az is kissé áttetsző lett. Beleöntöttem a fehérbort és addig hagytam rotyogni, míg majdnem az összeset felszívta a rizs - így az alkohol eltűnt belőle, csak az íz maradt. Készítettem a kezem ügyébe még a főzés elején forró alaplevet, azzal öntögettem föl apránként a rizottót. Közben kevergettem. Az elején beletettem az egyik apróra vágott csokor petrezselyemzöldet is, a főzés közepetáján pedig a borsót. Mikor majdnem készen volt, hozzáadtam a koktélrákokat is. A legvégén pedig, mikor már levettem a tűzről, belekevertem a maradék 2 dkg vajat is, és a másik csokor felaprított petrezselyemzöldet is. Molto buono... :)
A rák el is hagyható, anélkül is tökéletes.
Bulizós, klassz péntek estét hangerőt neki, és hétvégét Nektek. :)
A Vénusz hálószobám régi ablaküvegének buborékjában úszik. A csillogó égitest egy pillanatra csapdába esik. A kék fény darabokra törik és lüktet: mélytengeri halszem, kvarckristály, amelyet egy alabamai folyóból halásztam ki, jégkalapács alatt meghasadó jég. Róka vakkant az olívaligetben. Oldalt fekszem. Nézem, ahogy a Vénusz a középső ablaktáblából a felsőbe kúszik át, jobbra kitér, megmutatja az üveg egyenetlenségeit, aztán eltűnik a szem elől.
Egy óra? Talán kettő? Első pillamtásra milyen mozdulatlanok a csillagok! De milyen gyorsan utazik a fény az ablakon keresztül... Soha nem értettem meg teljesen a legalapvetőbb dolgokat: születés, váratlan szenvedés, halál, a pillanat, amikor a Föld kilendül a tengelyéből. "Könnyen billenő planéta" - írta egy költő. Csak azt tudom, milyen másfél méterrel a föld felett.
Az ingerült róka, a Vénusz az ablaküvegen, a szomjasan, álmatlanul vergődő én, akinek melege van - véletlen háromszög. A tudatom átszeli a teret, túlszárnyal a szerelemről elnevezett csillogó szépségen. Pókként utazom. Elhagyom a képzeletemet, messzebbre utazom, mint távcsővel követni lehetne, a szürke semmi szakadékába, ahol valaki arra vár, hogy megszülessen. Odafent évszázadnyi szabadesés vár. Nem érintek semmit, míg az univerzum meg nem hajlik.
Vajon tényleg összeér? Vissza lehet hozni az elmúlt időt? Koponyám belsejében messzire siklom, kavarognak a gondolataim. Vajon az univerzum rettenetes távolságból olyan, mint a koponyacsont? A kolosszális agy egyik idegszálában fekszem? Vagy puha ágyneműben földi vaságyamban, a fejem felett ónkorongra festett hajóval?
Ó igen, a tengelye körül forgó Föld valóságos - gondoltam régen -, mint a nyársra tűzött paradicsom. E gömbön lovagolunk, amely mágneses erők terén függ a semmiben. Ez az erő, mondaná okostojás barátom, nem más, mint az isten. Az összes többi isten - véli - az égig érő paszuly birodalmában székel, a Hold felett pedig tehenek ugrálnak. Megkavartam a limonádémat a szívószállal, és megkérdeztem tőle, hogy mi hozta létre az univerzumot. A távolságtörvény, állította, bár már nem emlékszem, mi volt benne egyenlő mivel.
A róka belevakkant az éjszakába. Nedves fű, leszegett fejű napraforgó, földigiliszta, fekete lyukak, meteorok, csillagegyüttállások, mint az Oroszlán és a Déli Korona. Az ágyam az ablak mellett, a rókamancs feszülése, a láthatatlan kötélen vontatott Vénusz. Víz a kútból ezüstcsészében.
Aztán az első madár mindenen áthatoló rikoltása. Felettünk a fekete ég a csillagok menyasszonyi fátylával. Még sehol a halvány sugár a dombok koronáján, még sehol az illékony fény a keleti égen. De a merlo, a feketerigó már tudja. A csuda tudja, honnan.
(Farnes Mayes: Mindennapok Toszkánában)
Nem böjtölőknek. Vagyishogy azoknak is, mert csak gombával is nagyon finom. Valahogy úgy született meg ez az étel, ahogy a fenti idézetben az írónő gondolatai kavarognak és összekötnek véletlen háromszöggé bizonyos dolgokat... Valahol a zsemlegombóc ötlete, a maradék gyümölcsös száraz fehérbor, s a kezembe akadó szárított vargányás üvegcse között egy ismeretlen, tőlem független erő megalkotta ezt a - mondhatom azt hiszem - nagyon finom ragut. Az élet kiszámíthatatlan és meglepetésekkel teli.
Hozzávalók 3 főre a raguhoz:
60 dkg pulykamell,
6-7 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olaj,
2 félmarék szárított vargánya,
1 nagy fej vöröshagyma,
2 nagy gerezd fokhagyma,
2 félmarék mazsola,
3 szelet narancs héjastul,
só,
frissen őrölt bors,
2 csapott teáskanál szárított tárkony,
1/2 mokkáskanálkányi szárított kakukkfű,
1 szirmocska csillagánizs (kihozza a vargánya ízét, csak nem szabad eltúlozni),
1 dl gyümölcsös száraz fehérbor,
1 dl zsírdús tejszín,
kevés liszt. A zsömlegombóchoz:
2 szikkadtabb zsömle,
2 kisebb tojás,
25-30 dkg liszt,
a csapott mokkáskanál só.
A vargányát beáztattam 2 dl melegvízbe. A húst vékonyabb szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam, vékonyan lisztbe mártottam. A vajon és olajon elősütöttem. Hagyjuk először csak a vajat felolvadni, s kissé megbarnulni-karamellizálódni, mert isteni ízt ad a ragunak. Csak ezután adjuk hozzá a kevés olajat, az meggátolja, hogy megégjen később a vaj.
A húst kiszedtem a serpenyőből és a visszamaradt zsiradékon kevés sóval üvegesre pároltam az apró kockákra vágott vöröshagymát, és fokhagymát. Aztán visszatettem a hússzeleteket, felöntöttem fehérborral, és hagytam forrni, hogy az alkohol elpárologhasson belőle, s csak a bor aromája maradjon. Aztán hozzáadtam a beáztatott vargányát is a levével együtt, a mazsolát is, a negyed cikkekbe vágott narancsszeleteket is, és a fűszereket is. Kóstoltam, úgy sóztam. Hagytam jól összepárolódni úgy 10 percig, végül hozzáöntöttem a tejszínt is. Ezzel is forraltam még egy percet és készen is volt a ragu. Nagyon különleges, nagyon finom. Én nagyon szeretem a jó vadast, de ez még annál is jobb...
Ha csak gombával készítjük, akkor is kell hozzá a szárított vargánya, csak akkor körülbelül 40 dkg-nyi csiperkét vagy laskagomát is tegyünk a raguba. Ugyanúgy süssük meg, mint a hússzeleteket, szóval a technológia a fent leírt. Nyugodtan pirítsuk meg rendesen a gombát, mert akkor lesz igazán finom íze.
A zsömlegombóchoz tettem fel vizet forrni sóval. Majd megpirítottam a kis kockákra vágott zsölét, egy tálba tettem, hozzáadtam a lisztet, sóztam és annyi vízzel engedtem fel, hogy nokedlitészta sűrűségű legyen. A forrásban lévő vízbe evőkanállal galuskákat szaggattam, és hagytam főni őket körülbelül 7-8 percig, hogy a közepük is átfőjön. Szűrőkanállal aztán egy tálba szedtem őket.
Ez a ragu készíthető csirkével is, sertéshússal is, marhahússal is, sőt, kacsával is. De csak gombával vega ragunak is nagyon finom.
Illik hozzá még köretként a puliszka is, a rizs is, a natúr krumpligombóc is, vagy bármilyen jóféle akár házi, akár bolti tészta is.
