Bizánci marharagu & marhahúsos, babos házimetélt

Sokszor a maradékokból lesznek a legjobb fogások. Mindenesetre, soha nem érdemes semmit sem kidobni, a konyha tényleg alkimista műhely: minden átalakulhat valami egészen mássá.

Tegnap megcsináltam Rick Stein egyik ételét a Velencétől Isztambulig sorozatából, méghozzá egy több mint ezer éves bizánci receptet: marhahús levendulával, borral és naranccsal.

A helyzet az hogy olyan jó volt, hogy mire észbe kaptam, eltüntettük - három kis darab hús és sok szaft maradt csak belőle. A maradék oly kevésnek tűnt, hogy még egy adagot sem adott ki. Kombináltam hát babbal és friss házi tésztával, így kiadós lett és isteni finom. A képen nem látszik, de a finom szaftot a tészta beszívta és mennyei íze lett tőle. Az utóbbi idők legjobb ebédjeit ettük tegnap és ma.

A bizánci marha receptje: 1 kg marhalábszár, 3 narancs leve, 2 dl vörösbor (én szekszárdi rozéval csináltam, mert kivételesen nem volt itthon vörös nedű), 3 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál méz, só, frissen őrölt bors, 1 csapott evőkanálnyi szárított levendula, 1 teáskanál köménymag, 1/2 mokkáskanál római kömény, 1 teáskanál vörösborecet, 4-5 evőkanál olívaolaj. Ez 4 főre elegendő bőséges körettel.

http://www.dailymotion.com/video/x4gtc2w

A recept a 30. perc után következik.

A marhahúst nagyobb darabokra vágjuk, a felhevített olívaolajon körbesütjük. Felöntjük borral, narancslével, borecettel, és fűszerezzük. A fokhagymagerezdeket csak félbevágva adjuk a raguhoz. Lefedve a hús puhulásáig főzzük, ha szükséges, utánaízesítjük bizonyos idő eltelte után, mert változik sokat az íze. Kellhet bele még méz, vagy borecet vagy fűszer. Ha a szaftját nagyon elfőné, mindig egy kevés vizet utánaönthetünk. Hámozott, csak félbevágott, főtt burgonyával tálaltam. (A fokhagymát én adtam a receptúrához, nekem hiányzott belőle a telt íze.)

És a babos metélt: a maradék kevés húst apróra vágtam, visszatettem a szaftba a lecsöpögtetett tarkabab konzervvel együtt. Összerottyantottam, és a 35 dkg durumbúzából készült metéltet főlés után egyből a raguba szedtem, átkevertem. Reszelt Marcsi-féle parmezánnal tálaltam. Ez két főre szóló adag.

Az olasz nonnák tudománya

Ősz hajak, dolgos, ráncos kezek, kötények és fejkendők. Menő szakácsok helyett igazi mammák, pontosabban nonnák, akik zsúfolt, kopottas konyhájukban vagy éppen a kisunokájuk segítségével nyújtanak, dagasztanak. Nagyon igazi felvételek, öröm nézni őket. Hála Vicky Bennisonnak, aki egyik nagyit keresi fel a másik után.

A nagyi főztje nem csak az érzelmi kötődés miatt ízlik annyira: az évtizedek alatt felhalmozott konyhai tapasztalatok igazi kincset érnek. Ebből a feltevésből indult ki a Pasta Grannies nevű Youtube-csatorna ötletgazdája is, aki idős olasz tésztakészítő asszonyokról készít videókat. 

A minden csütörtökön új anyaggal jelentkező csatorna egyfajta online archiváló projektként is felfogható. Bennison dokumentálni szeretné az eltűnőben lévő hagyományos házi tésztakészítési technikákat. A századokon át generációról generációra öröklődő tudásnak sokszor az utolsó birtokosait láthatjuk, akiknek már nincs kinek továbbadniuk a tudásukat.  

A teljes cikk a Dining Guide-on olvasható.

Citromos csirke-piláf

Az utóbbi hónapok legkerekebb ételét sikerült ma exhas összedobnom. Tesis-krumplit terveztem, de a végére tepsis-rizs lett belőle. 

Van az irániaknak egy nagyon kedvelt sült rizse, a tahdig, aminél direkt odapirítják a rizs alját, ami egy rétegben összesül és karamellizálódik, ropogós lesz és mennyei. Na ez a rizs is pont ilyen lett, emellett a fűszerektől isteni íze is volt, úgyhogy bővült a szerethető rizsételeink repertoárja.

Hozzávalók 2 főre:
6 db csirkeszárny
25 dkg jó minőségű rizs
4 dl víz vagy csirkealaplé
3 gerezd fokhagyma
egy kisebb citromnak a fele
egy félmarék mazsola
1 evőkanál méz
só, frissen őrölt bors
1 mokkáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 teáskanál őrölt koriandermag
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
és aki szereti: 1/2 mokkáskanál őrölt római kömény

A csirkeszárnyakat megtisztítottam, az ízeknél elvágtam és alaposan besóztam. Egy nagy tálba tettem, adtam hozzá 3-4 evőkanálnyi olívaolajat, egy marék mazsolát, egy fél citromot félkarikázva és kicsit kinyomkodva és a magokat gondosan eltávolítva (mert a magok keserítik az ételt, nem a héja), egy evőkanálnyi mézet, a 3 gerezd fokhagymát apróra vágva és a többi fűszert is, és jól összekevertem az egészet. Hagytam állni egy órácskát. 

Előmelegítettem a sütőt olyan 170 fokra. A sütőtálat olívaolajjal megkentem, amit megszórtam egy rétegben a szűrőkanálban többször alaposan átöblített rizzsel. A vizet (ha víz, azt sózzuk, ha alaplevet használunk azt nem kell) ráöntöttem a csibeszárnyakra, hogy leoldódjanak kissé a fűszerek és a fokhagyma. Majd a szárnyakat rásorakoztattam a rizs tetejére, végül a fűszeres lével óvatosan megöntöztem az egészet. Lefedtem alufóliával és 3/4 órán át sütöttem, aztán levettem róla a fóliát, és a hús pirulásáig még kb. 45 percig sütöttem.

Tipp: sóban eltett citrommal is készíthető, ha valakinek rejtezik a spájzában ilyesmi.
Valamint naranccsal is készíthető, és akkor a felöntőlébe nyugodtan bele is facsarhatjuk 2 narancs levét, egynek meg a reszelt héját, és kevesebb méz kell bele: elég egy teáskanálnyi.

Váncsa István lakomái

Ma becsavarogtam egy könyvesboltba. Nem is jöttem ki üres kézzel, Váncsa István Lakoma című műve lapult a kalocsai paprikákkal hímzett farmertatyómban.

"Közhely, tán hamis is, hogy a paprika a magyar konyha közhelye volna. Váncsa gondolkodásának nincsen centruma, de ha volna, az erős paprika állna abban (versenyezve a fokhagymával; csoda-e a szellemi közösség érzete?). Cseresznye, macskapöcse, chilik és pepperonik – végig a világon. Szerény véleményem szerint az erős paprikával való foglalatoskodás az erősség „bemozgatását” jelenti, részint lefedését (ha valamit lefedünk, fátylat borítunk rá, az nem tűnik el, az nem nincs, van, csak másképp), az erő, amely nem agresszív , az erő, amely erősnek tudja ugyan magát, ezt tudatja is, ám tudása nyugodt, szelíd, részint és főként összefüggésbe hozást jelent, kávé és kalocsai, csoki és chili. Ez, ami itt zajlik, azt hiszem, ez a könyv cselekménye –"

írja Esterházy Péter Váncsa szakácskönyvéről. S még ezt is:

"Váncsa szívesen csapong, csapongásában nemcsak a nagy személyiség fékezhetetlenségét kell látnunk, hanem a „minden mindennel összefügg” tárgyszerűségét is. Így lehet az, hogy a salátáról szóló elvi alapvetés (a salátától saláta-e a saláta? etc.) természetes módon érinti a csomagolt paprikás szalonna versus abált tokaszalonna ellentét látszólagosságát, oda futván ki, ahová a művészet is, hogy saláta az, amit annak mondunk. Jut eszembe: Váncsa jelszava mintha ez volna: éljünk egészségesen, kis szün, vagy egészségtelenül. Ami annyit tesz: éljünk.

Váncsa természetesen önmaga jéghegyének csúcsa, minden odavetett könnyű félmondat mögött egy élet gyakorlata és ezen gondolkodásban eltöltött élet bölcsessége, bölcseletisége bujdosik – mégis el tudja velünk hitetni, hogy érdemes, érdemes belevágnunk – "

A tíz év blogírás megtanított főzni. Megkülönböztetni, leegyszerűsödni, ugyanakkor gazdagodni is. Erre volt jó, ezért volt szép, ez volt a célja. 

Ezen időszak alatt ha vettem körülbelül 5-6 szakácskönyvet. Válogatós vagyok, a csilivili külső nem szokott lenyűgözni. Ellenben a jó receptek, a stílus, a szövegen átütő gasztronómia iránti rajongás és ismeret igen. Váncsa szakácskönyveiben nincsenek ételfotók, mégis előre tudom, hogy olyan könyv lesz, aminek pár év múlva pecsétesek lesznek a lapjai, alá lesz húzogatva a szöveg sok helyen, melléírások fogják tarkítani és egy-két oldal salátalevél módjára el fog válni az őt tartó tozsától. 

Azt kell mondjam, ez a három szakácskönyv volt az utolsó, amiket megvettem, mert ezekben minden benne van. Minden.

"Engem jobban érdekel a gasztronómia múltja, mint a jelene, továbbá csakis a valódi ételek érdekelnek, amelyeket valódi emberek szoktak (volt) készíteni és fogyasztani, s amelyek egyre inkább visszaszorulnak a régi receptgyűjtemények töredező lapjaira. A hagyományos, lokális gasztronómiai kultúráknak befellegzett, ezek ugyanis addig éltek, amíg az emberek azt főzték, ami a környezetükben termett vagy megélt, és úgy főzték, ahogy a szüleiktől megtanulták. A mai ember környezetében viszont valószínűleg semmi sem terem, és a poratkát leszámítva nem is él meg semmi, korunk hőse tehát a piacon veszi a dél-amerikai paprikát, a kínai fokhagymát, az észak-afrikai szőlőt, recepteket az interneten talál, ahogy egyébként mindenki más.

Ez a könyv, amit az olvasó most a kezében tart, tradicionális ételek receptjeit tartalmazza egy sorozat első részeként. A jelen kötet az arab világ (a Közel-Kelet és Észak-Afrika), Törökország, Ciprus, Görögország és Málta konyháit tekinti át."

Váncsa István: Lakoma I.

Bulguros, narancsos lencsesaláta

Utolsópillanatos szilveszteri recept. Most készült el, és nagyon finom, a bőrös sült karajhoz készítettem. Hátha még valaki kedvet kap hozzá.

Hozzávalók 6 főre:
35 dkg lencse
15 dkg bulgur
5 dkg mazsola
1 közepes fej lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
1/2 csillagánizs
3 narancs: 2 egészben, egynek csak a leve
só, frissen őrölt bors
1 mokkáskanál köménymag, 1 teáskanál fekete szezámmag, 3 szem szegfűbors mozsárban összetörve
1 evőkanál méz
kb. 4 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál balzsamecet
1 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál almaecet
friss petrezselyemzöld vagy menta

A lencsét alaposan átmostam, majd föltettem kb. 2,5-szeres, vagyis nem túl sok vízben főni. Közben két narancsot felkarikáztam, és kevés olívaolajon karamellizálódásig sütöttem, a megfordítás után rácsurgattam a mézet, majd még egyszer átfordítottam, s kicsit még sütöttem, hogy a méz is karamellizálódjon kissé. Aztán kiszedtem a szeleteket egy tányérra, és kevés vízzel fölszedtem a serpenyőben a leragadt pörzsanyagokat, aztán beletettem a félkarikákra vágott lilahagymát is, és az apróra kockázott fokhagymát is, Egészen addig hagytam rotyogni, míg lefőtt róla a lé, majd felöntöttem az egy narancs levével, beletettem a fűszereket is, 1-2 percig hagytam főni, aztán lezártam a lángot alatta.  (A csillagánizs-darabot eltávolítottam belőle, nehogy valaki ráharapjon.)

Amint a lencse is elkészült, azt is lezártam, és hagytam kihűlni. 

Forraltam 2 dl vizet, beletettem a bulgurt, lezártam a lángot alatta és lefedve hagytam 15 percig. Végül vegyítettem a lilahagymás narancsos részt a lencsével (a főzővizet is hozzáadva), és hozzákevertem a kis falatokra vágott karamellizált narancsdarabokat is, és a bulgurt is. 

Tálaláskor szórjuk meg friss petrezselyemzölddel vagy mentával vagy mindkettővel, és locsoljuk még meg olívaolajjal, ne sajnáljuk. És semmiképpen ne hűtőhidegen együk, szomahőmérsékleten kínáljuk.

Tipp: az arányokon lehet változtatni, készíthető fele-fele arányban is a lencse a bulgurral, vagy nagyobb részt bulgurral, kevesebb lencsével. A végén mindenképp kóstoljuk, a jó édes-savanyú harmóniát úgy lehet beállítani. Alapvetően ez egy édeskés saláta, tehát nem savanyú, mint a nálunk megszokott savanykásabb saláták, erre ügyeljünk. Kiválóan illik még hozzá az egyszerű sült alma, főleg ha sertéssülttel kínáljuk.

Banános, szezámmagos muffin

Már sütöttem ezt a tésztát, banánkenyér néven. Ez  muffin teljesen ugyanaz, csak feleztem a mennyiségeket, és tettem a tésztájába pirított szezámmagot is. Valamint a tetejére cukormázat. Elképesztően finom. Jól érződik a banán is, a szezámmag is, és extrapuha a tésztája. Abbahagyhatatlan. 😉

Hozzávalók:

18 dkg liszt
1/2 tk. szódabikarbóna

1/2 mokkáskanál sütőpor

6 dkg puha vaj

5 dkg barna cukor

5 dkg kristálycukor
1/2 mokkáskanál só

1 tojás
1/2 tk. vanília aroma

2 evőkanál joghurt

2 érett banán

6 púposabb evőkanál szezámmag

12 dkg porcukor

1 - 1,5 evőkanál rum

A szezámmagot egy serpenyőben kissé megpirítjuk. Óvatosan végezzük, állandóan kevergetve és figyelve, mert ha túlpirítjuk, keserűvé válik. Akkor jó, ha kis színt kap, és az illatát intenzíven érezzük a serpenyő fölött.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A muffinformába helyezzük a papírokat. A lisztet elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával, sóval.

A puha, szobahőmérsékletű vajat kikeverjük a cukrokkal, majd a tojást is hozzákeverjük, s aztán a vaníliakivonatot, banánpépet, a pirított szezámmag 4/5-ét, a joghurtot is hozzáadjuk, jól elkeverjük. Végül összekeverjük a sütőporos, szódabikarbónás liszttel. Nem kell nagyon kikeverni, csak úgy lazán összedolgozni. Formába öntjük, és 15-20 percig sütjük.

Amikor kihűlt, elkészítjük a cukormázat: 12 dkg porcukrot apránként elkeverünk 1-1,5 evőkanál rummal. Apránként adagoljuk, mert túl híggá válhat, éppen csak folyósnak kell lennie, akkor jó. Megcsorgatjuk vele a muffinok tetejét, megszórjuk a kihagyott kevéske szezámmaggal.

Töltött káposztát főztem, ahhoz csináltam "fojtásként" a sütit. Amint látható, a zalaegerszegi piacon lehet lapos káposztát venni, nem csak a multisat. Édes, remekül tölthető, az utolsó levélig leszedegethető. Tökéletes. Van egy termelő Egerszeg mellett, onnan hozzák a piacra. Ha valaki akar készíteni házilag savanyú káposztát, annak is ezt a fajtát ajánlom.

Kimchi day

"Nagyjából 3 évezred hagyományai sűrűsödnek össze a Google mai, különleges grafikával prezentált logójában. Ma van a kimchi napja - ez a világ egyik legegészségesebb étele.

Kínai kel, zöldhagyma, halszósz vagy garnélarákszósz, őrölt chilipaprika, rizsliszt, só, gyömbér, retek, répa és fokhagyma.

A gasztrotörténeti kutatások szerint az étel nagyjából 2600-3000 éves múlttal rendelkezik, ma ismert formáját pedig valamikor a 18. században nyerte el, ugyanis azóta tesznek bele őrölt pirospaprikát, chilit. Ez persze csak a mesterrecept, mert a kimchinek rengetegféle variánsa létezik, még az anyaországot jelentő Koreán belül is más-más helyeken egy kicsit máshogy készítik.

Egyes becslések szerint a dél-koreaiak napi átlagban számolva 50-200 grammnyi kimchit fogyasztanak el. Ehhez persze rengeteget kell előállítani is, ennek pedig éppen most van itt az ideje: a november kimcshikészítés szezonja, a kimdzsang. A népi hagyomány szerint ha valaki ekkor, különösen a november 22-ei kimchi napon sózza meg a télire elrakott kimchijét, akkor lesz a legfinomabb a koreai savanyúság."

A teljes cikket a HVG.hu-n olvashatjátok erről az ikonikus ételről, amelyet az UNESCO felvett a szellemi kulturális örökségek listájára.

Akik pedig szeretnék elkészíteni, azoknak hoztam egy feliratozott videót Maangchi konyhájából. Nem ördöngösség, egy próbát megér. Rossz nem lehet, amiben chili, fokhagyma és gyömbér is van.

A magyar feliratot a videón megjelenő  kis kerékre (ami a "beállítások"-at takarja) kattintva tudjátok kiválasztani.

Ancle Ben bátyó édes-savanyú csirkéje a'la homemade

Uncle Ben's édes-savanyú csirke. Ezzel a klasszikussal már többször kísérletet tettem, de eddig egyik receptúra sem nyerte el igazán a tetszésemet. Ez most igen. Tudom, ősi (uncsi), de én szeretem és repertoáron tartom, mert nagyon kevés ételhez vagyunk képesek a rizst megenni köretként, és ez az egyik, amihez igen.

Hozzávalók:
50 dkg csirke vagy pulykamell
3 púpos evőkanál étkezési keményítő
0,5 dl hideg víz
só
frissen őrölt bors
3 evőkanál olaj a sütéshez
a szószhoz:
1 közepes fej vöröshagyma (8-10 dkg)
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
20 dkg sűrített paradicsom
1 közepes szál sárgarépa (kb. 10-15 dkg)
1 zöld, piros vagy narancs kaliforniai paprika
3 levél káposzta (elhagyható, az enyémben most van, mert volt itthon, ellenben ananász nem)
10 dkg bambuszrügy (nálam kerekrépa)
ananászkockák (friss vagy konzerv, bármelyik jó)
só
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 evőkanál világos szójaszósz
fehérborecet (ízlés szerint, kb. 2 teáskanálnyi)
2 csapott evőkanál kristálycukor vagy ennek megfelelő méz vagy világosbarna nádcukor
7 deciliter víz
1 csapott evőkanál étkezési keményítő

A húst sózzuk-borsozzuk és a vízzel elkevert keményítővel elkeverjük, felforrósított olajon egy serpenyőben 2 adagban megsütjük úgy, hogy egy kis színe is legyen.

Az apróra kockázott hagymákat az olajon kevés sóval üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a sárgarépadarabokat és felöntjük a vízzel. Kissé sózzuk, és hagyjuk forrni addig, míg a répa kissé megpuhul, majd hozzátesszük a többi szintén kockákra darabolt zöldséget is, és még 2-3 percig forraljuk. Tegyük bele a sűrített paradicsomot, ízesítsük sóval, cukorral, szójaszósszal, ecettel, gyömbérrel, tegyük bele a kisült húsdarabokat is, az ananászkockákat is, és forraljuk össze. Fél deciliter hideg vízben keverjünk el egy evőkanál étkezési keményítőt, és adjuk a rotyogó szószhoz, hagyjuk besűrűsödni, s ezzel el is készült a ragu.

Párolt rizzsel kínáljuk: a kimért rizst szűrőkanálban alaposan mossuk többször át, amíg a rizsen átfolyó víz tiszta és áttetsző lesz. Pontosan 2-szeres mennyiségű vízzel öntsük fel (ha túl sok vizet adunk a rizshez, kása lesz belőle, ezért a kétszeres mennyiségű víz nagyon szűken kétszeres, inkább kicsit kevesebb, mint több legyen és ez minden fehér rizsfajtára igaz), adjunk hozzá 2 szem szegfűszeget (finom illatos lesz tőle a rizs, ez még anyukám ezeréves trükkje, mindig tett a rizshez szegfűszeget, ha nem petrezselymesen csinálta), sózzuk, fedjük le, és nagyon kis lángon főzzük addig, amíg épp csak látunk a rizs tetején egy kevéske vizet. (Ezért egyszer muszáj a fedő alá kukkantani, úgy nagyjából 7-8 perc főzés után.) Ekkor zárjuk le alatta a lángot, és hagyjuk állni a fedő alatt még 20-25 percig. Addig az étel is éppenpont elkészül. Személyenként 10 dkg rizst számoljunk, nagyobb étkűek 12 dkg-ot is kimérhetnek.

Tippek-trükkök: 

• Sok receptnél olvastam tojást a hús bundázásához, de nem kell - mert rántottaízt produkál -, sokkal jobb tojás nélkül. 
• A húst megsüthetjük teljesen natúran is, sóval-borssal. Viszont ez a kis bunda omlósan és puhán tartja a húst. Sokkal kevésbé száraz, mint amikor csak natúran sütjük.
• Mindenképpen kóstoljuk a ragut, mikor már minden benne van, mert csak így tudjuk a tökéletes édes-savanyú ízt beállítani. 
• És chilirajongóknak mondjuk egy friss piros chili is kötelező bele. A habanero virágos-gyümölcsös íze tökéletesen illik ehhez a raguhoz szerintem.
• A recept nagyon tuti vega módra (sőt, vegán) is, sült tofukockákkal. 
• Az édes-savanyú ragu tökéletes ananász nélkül is, csak zöldségekkel, ahogy most én is készítettem.

Day of the Dead

A nap itala. 💀 Remélem, egyszer majd valaki meglep vele. 😏 Before I die... 😃

💀

Rizikés-sütőtökös rizotto

Gyorsebéd. Még mindig van erdei-mezei gomba, és hihetetlen, de ez a csudaszép fenyőalja ugyanannyiba kerül most, mint a termesztett csiperke - pedig zongorázni lehetne  a különbséget.🍄😏

Hozzávalók 2 főre (ha csak előételnek szánjuk, akkor 4-6 főnek is bőven elegendő):
25 dkg kerekszemű rizs
15 dkg rizike (fenyőalja gomba)
15 dkg sütőtök
5 dkg füstölt szalonna vagy sonka
1 evőkanál olívaolaj
1/2 dl száraz fehérbor
1 kisebb fej vöröshagyma
1,2 liter alaplé (zöldség vagy csirke)
só, frissen őrölt bors
2 szem szegfűszeg
4 dkg vaj
5 dkg parmezán jellegű keménysajt

Az olívaolajon pici sóval megdinszteljük az apróra kockázott vöröshagymát, majd hozzáadjuk a kockázott sonkát vagy szalonnát is, kicsit pirítjuk. S aztán a megtisztított, felszeletelt gombát is, és az apróbb kockákra vágott sütőtököt is a lábosba tesszük. Együtt pirítjuk pár percig, míg a gomba kicsit átsül, aztán hozzáadjuk a rizst is (át ne mossuk), és újabb pár perc együtt pirítás után beleöntjük a bort. Hagyjuk elpárologni, majd lassanként felöntögetjük az alaplével, sűrűn kevergetve. Ha kell, kicsit még sózzuk, borsozzuk, beletesszük a szegfűszeget is. Addig kavargatjuk-öntögetjük hozzá merőkanalanként az alaplevet, míg a rizs megpuhul. A végén, mikor már lezárjuk alatta a lángot, hozzákeverjük a vajat is, és a reszelt sajtot is. Azonnal tálaljuk. 

Tipp: Rizotto rizst használjunk hozzá. Én a Sparban szoktam venni: sajátmárkás, kerekszemű. Valójában nagykunsági magyar rizs, ami nem kerül 300 forintba sem. Nem olyan nagy szemű, mint az arborio, de majdnem és tökéletes rizottónak, amint a képen is látszik. Ajánlom, szuper minőség és hazai.

A kávé, mint fűszer

Most olvasom, hogy a kávés ételek "trendik". Na, megelőztem a koromat, jócskán. 😏

"Saláta kávés vinaigrette mártással, eszpresszós-kakukkfüves metélt, kávékocsonya marhahúslevessel és ossobuco fűszeres kávészószban? Első pillantásra szokatlannak tűnhetnek, de ezek az innovatív receptek valójában aromákban gazdag, kiegyensúlyozott ízvilágú ételeket eredményeznek. Az őrölt kávét vagy az eszpresszót nem a megszokott módon, italként elkészítve vagy desszertek, torták alapanyagaként használják. Hihetetlenül változatos aromavilágukat - egyesek szerint 800-1200 különféle változat létezik - elsősorban a pörkölési technika határozza meg. Ettől függően a kávé ízében felfedezhetünk csípős, füstös, csokoládés, fűszeres vagy diós jegyeket, máskor pedig vanília, szegfűszeg vagy karamell íz adhatja meg az ételnek azt a bizonyos pluszt." (Forrás: Miele, kulináris trendek)

 

Van nekem egy isteni kávés marhatokány receptem, még 2009-ből. Máig emlékszem az ízére.

Ajánlom a már nem oly távoli ünnepekre is akár: egy karácsonyi menüsor legkülönlegesebb, legfinomabb és legmeglepőbb fogása is lehet egy kávéval megbolondított étel. Én a csokoládét vagy kakaóport is bátran használom egyébként fűszerként már jóideje, mert lenyűgöző, telt, izgalmas alaptónust, egyfajta mély zengést ad sok ételnek. A kávé is hasonló fűszerként használva. Megkóstolod az ételt, és hallod Puccinit a füledben, vagy látsz egy füstös tánctermet valahol Buenos Airesben, s közben argentin tangó vad hangjai csendülnek fel benned... vagy valami ilyesmi. 😃 

Mozzarellás csirkemell paradicsomszósszal

Ismeretes, hogy az amerikaiak a koleszterin elleni harc jegyében kocogni szoktak, vagyis futnak-futnak órákig, míg le nem teríti őket egy halálos szívroham. A Pulse Trainer (59 dollár) a csuklóra csatolandó, és drót köti össze egy gumisapkával, amit a mutatóujjra kell felhúzni. Ha az ön keringési rendszere már-már összeomlik, a Pulse Trainer vészjelzést ad, vagy mi. Nagy haladás ez, ha meggondoljuk, hogy a fejletlen országokban akkor áll meg az ember, ha fullad, ami roppant primitív paraméter, talán épp ezért nem is kocognak a ghanai gyerekek. Érdekes viszont, hogy eme mulasztás ellenére szinte semmi koleszterin sincs bennük.

(Umberto Eco)

Menet közben alakult az ebéd, ami kéznél van alapon...

Hozzávalók 4 főre:
1 egész csirkemell csontozva, lebőrözve (kb. 60-70 dkg)
2 zacskós mozzarella sajt
5 dkg jobbfajta hajszálvékonyra szeletelt sonka (nem sonkaszalámi, hanem sonka)
1/2 liter paradicsom passata vagy 2 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv
1/2 fej vöröshagyma vagy 1 salottahagyma
1 duci gerezd fokhagyma
friss bazsalikomlevelek
1 evőkanálnyi szárított oregano
2 evőkanálnyi olívaolaj
só
1 púpos teáskanál kristálycukor (körülbelül)
10-15 db olajbogyó

A 2 fél csirkemellet úgy szeljük fel, hogy egy-egy nagy szelet húst kapjunk, amit szét tudunk teríteni, és ki tudunk klopfolni kissé, hogy vékony és egyenletes vastagságú legyen. Ezután besózzuk a húst, majd sonkaszeleteket, mozzarellaszeleteket, nagyon vékonyra vágott hagymakarikákat és friss bazsalikomleveleket teszünk rá és ügyesen felgöngyöljük. Hústűvel összetűzzük. 

De. Van egy egyszerűbb megoldás is: a filéket bevagdossuk úgy, mint a hasselback-burgonyát. Tehát az alját egyben hagyjuk, de jó mélyen bevagdossuk mintha szeletelnénk, csak nem vágjuk át a szeletek alját. Besózzuk a húst, majd ezekbe a nyílásokba tesszük a mozarella, sonka- és hagymaszeleteket függőlegesen. Majd legközelebb így csinálom, mert sokkal egyszerűbb, de göngyölve is teljesen oké.

A tepsibe beleöntjük a paradicsom passata-t, kevés olívaolajat, sózzuk, ízlés szerint cukrozzuk. Kell bele, mert különben nagyon fanyar lesz a kész szósz. Teszünk bele még egy gerezd szeletekre vágott fokhagymát is, és oreganoval is fűszerezzük. Beletesszük a csirkemelleket, és dobunk köréjük még olajbogyókat és bazsalikomleveleket is. A húst meglocsoljuk olívaolajjal, a szósszal, és előmelegített, 180 fokos sütőben 45-50 percig sütjük.

Körete lehet rizs, puliszka (polenta), spagetti vagy más tészta, de én pl. most egyszerű főtt brokkolirózsákkal ettem.

A képeken csak fél adag van, senkit se tévesszen meg, és a sonka is hiányzik belőle, mert az éppen nem vót itthon, de jó lett volna bele. :)

Tippek: Mozzarella helyett lehet nyugodtan fetával is készíteni. Paradicsomszezonban (aminek sajnos már vége) pedig friss, napérlelte paradicsomokat használhatunk a szószhoz, körülbelül egy-másfél kilónyit.
Ha passata-val készítjük, fél dl tejszínt hozzákeverhetünk, lágyítja a paradicsom markáns, savas ízét.

Dutch baby

Megfigyeltem, hogy a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától. 

Az úgynevezett modern ember régen és csaknem tökéletesen elfelejtette, hogy ő társas lény. És most sehogy sem érti, miért oly sérülékeny.

(Vavyan Fable)

Maradt a fini baracköntetből, úgyhogy folytattam a sort, és kipróbáltam a Dutch Baby*-t is.  Amennyire nem szeretem az amerikai palacsintát, ez annál jobban ízlett. Isteni ropogós körben, belül lágy és remegős. Mire fotóztam már felére összeesett (sokkal jobban felfújódik, mint amennyire a képen látszik), és ez a mennyiség az én viszonylag kicsi sütőtálamba sok is volt. De elsőre nem igazán tudtam, hogyan viselkedik. Szóval ezt a mennyiséget egy kb. 26-28-as nagy serpenyőben (olyanban, ami sütőbe tehető) vagy sütőtálban érdemes megsütni, vagy két kicsiben: 16-18 cm átmérőjűekben.

Hozzávalók 2 főre:
10 dkg liszt
2 tojás
2 dl tej
1 csapott mokkáskanál só
2 teáskanál cukor (vaníliás is lehet)
2 dkg vaj

A sütőt fullhőfokra előmelegítjük. A hozzávalókból kikeverünk egy sima palacsintatésztát. A serpenyőben, a tűzhelyen megolvasztjuk a vajat. Forró legyen, de még ne barnuljon. Öntsük bele a tésztát és tegyük azonnal a forró sütőbe. Körülbelül 20 perc alatt szép piros-ropogósra sül és felfújódik.

Bármilyen gyümölccsel, gyümölcsöntettel, lekvárral, csoki- vagy karamellöntettel, tejszínhabbal, satöbbivel kínálható. Azonnal fogyasztandó, mert pillanatok alatt összeesik, mint minden felfújt. Nagyon finom, szerintem először, de nem utoljára készítettem.

Sósan is el tudom képzelni. Egy jó raguval a közepén, például.

"A szó holland babát jelent, de természetesen itt most nem erről lesz szó.  A dutch ugyanis az amerikai német bevándorlók egy csoportját is jelentette, akik a deutsch szó elkorcsosulásából lettek dutchok, ugyanis ez a sütőben sült, tulajdonképpen palacsintafelfújt eredetileg a német Pfannkuchenből származik. Némileg hasonlít is az eredeti, nem grízből készült császármorzsára, ami gyakorlatilag ugyanez a metódus, csak a tésztát a végén darabokra szaggatva tálalják." (forrás)

Túrós smarni vérbarackkal

   Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek. Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.

   Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési szünetben, de azalatt is, míg a húsleve fő, nyilvánosan elmélkedik. Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát a magasztost, a talmudistákat, a platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség. Tanítványnak lenni érdekesebb.

   Hermina néni régebben a vulgáris gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem, és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt, hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez. Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni.* A többi csak abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés -

(Hamvas Béla: Karnevál)

* Nektek melyik az a hét könyv? 📚😏

A szeptember a vérbarack hónapja. Legalábbis én kineveztem annak. (Vámpírok egyenlőre kíméljenek, várakozzanak halloweenig, ha kérhetem.)  

Mindig veszek ilyenkor a piacon, nagyon szeretem. Gyönyörű szín, különleges íz. Magbaváló, keményebben frissen kompótnak, télre befőttnek tökéletes, puhábban enni vagy dzsemnek eltéve pazar.

Volt tegnapról finom, sűrű, gazdag karfiolleves maradékom, ahhoz készítettem ezt a smarnit vérbarackkal, Chili & Vanília receptje alapján.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg túró
2 nagyon púpos evőkanál sűrű, 25 %-os tejföl (kb. 5-6 dkg)
7 dkg sima liszt
3 dkg kukoricaliszt

4 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só

7 dkg porcukor
vanília (por, vagy kivonat)
1 púpos evőkanál mazsola
4 dkg vaj
a barackhoz:
6 db vérbarack
2 púpos evőkanál kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl száraz rozé
1 szem szegfűszeg
vaníliapor (vagy kivonat)
1 dl víz

A barackfőzéssel kezdjük. *

Begyújtottam a sütőt 200 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem kézi habverővel a cukor 2/3-ával, vaníliával. Hozzáadtam a túrót és a tejfölt, és botmixerrel simára mixeltem. (Az eredeti receptben krémes túró van, de a környéken ilyet nem kapni, ezért választottam ezt a megoldást, teljesen jól működött.)

A tojásfehérjéket felvertem jó habosra, a végén hozzáadtam a cukor maradékát is, és tényleg nagyon krémesre verettem a robotgéppel. A liszteket összekevertem a sóval egyetemben, majd összekevertem a tejfölös-túrós tojássárgájákkal, végül hozzákevertem a mazsolát is. A felvert fehérjének kb. a harmadával fellazítottam a kikevert túrós masszát, a többi habot már óvatosan kevertem bele, hogy levegős maradjon. A tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tésztát, és pirulásig sütöttem, ami kb. 10-15 perc. Amikor kivettem, kisebb galuskákra szaggattam és a felfőzött barackkal tálaltam, porcukorral kissé meghintve.

* A barackokat meghámoztam, vékonyabb gerezdekre vágtam. Feltettem főni a cukorral, borral, vízzel, vaníliával, sóval, szegfűszeggel. Hagytam erősen forrni cirka 5 percig, majd hidegvízfürdőbe tettem, s aztán a hűtőbe. A friss, meleg smarnit a behűtött barackkal tálaltam.

(Legközelebb azt hiszem, nem turmixolom el a túrót mert így nem érződött ki. Simán tejjel ugyanilyen lett volna... csak pazarlás (pazóólás, ahogy nagyanyikám mondaná), drága a túró, tejfel. Szóval legközelebb normále túró, plusz tej. Ha mán egyszer túrós smarni, én szeretem kiérezni. Úgyhogy ez nem a végleges verzió.)

Áfonyás triffle

Van kedvenc napszakotok? Nekem igen. Mindig is szerettem az alkonyt. 

Az arany és kék órát. 

Ma különösen szép volt a napnyugta. Egybeesett a holdfelkeltével, és ez a földet kísérő öreg barát feltűnően tündöklő és gömbölyű, olyan, mint egy hatalmas arany pizzástányér. Még a morzsákat is látni rajta. 

Semmi extra, csak egy áfonyás triffle - najó tullképpen tiramisu... Végül is mindegy. Csak ötletadó, mert még van áfonya, málna, barack, szilva, füge, sőt, múlt héten még epret is láttam. A triffle-hez mind nagyon finom.

Mivel ez a gyümölcs nyersen tényleg nagyon jellegtelen, kicsit felfőztem: 15 dkg áfonyához adtam 1 dl vizet, kb. 2 csapott evőkanál világos nádcukrot, csipet sót, kb. fél citrom levét és nagy lángon felforraltam, közben krumplinyomóval kissé összepaszítottam a szemeket, hogy kiengedjék a színüket-ízüket. Forrás után 2-3 perccel le is kapcsoltam a lángot és hidegvízfürdőbe tettem a lábaskát, amibe beletettem még a maradék 10 dkg áfonyát is. Hagytam kihűlni.

Készítettem egy normál tiramisu-krémet 25 dkg mascarponéból és 2 nagyobb tojásból, cirka 12-15 dkg porcukorral. 

A rétegezésnél az áfonya levébe mártogattam a babapiskótát, majd meg is locsoltam még lével, és áfonyaszemekkel, aztán rákentem egy réteg krémet. Megint mártogatott piskóta, áfonyaszemek, krém. Így tettem, míg tartottak a hozzávalók. 

A tál tetejét folpackkal lezártam és 2-3 órára hűtőbe raktam, hogy összeálljon. De itt a triffle receptje is, ez egy finom fehércsokis krémmel van, ezt is ajánlom hozzá.

Tobzódás lilában

Megjöttek a padlizsánok.

muszaka
fetás padlizsánkrém
baba ganoush (tahinis padlizsánkrém)
sült paradicsomos padlizsánkrém
ajvár
marinírozott padlizsán
joghurtos török padlizsánsaláta
rántott padlizsán
padlizsán sarma (hússal göngyölt padlizsántekercsek)
padlizsános húsgombócok paradicsommártásban
az imám eljáult
ratatouille
kıymalı pide, lahmacun (török pizza-félék)
padlizsános manti barna vajjal

Mind nagyon finom. Amit ismételten megfigyeltem viszont: a kerti, nem multis padlizsánok sokkal kiadósabbak. Húsosak, masszívak, sütés után nem eresztenek levet. A multis igen. Tiszta víz, tehát ha tehetitek, piacon vásároljatok, termelőtől. Fele annyi kell belőle, és sokkal jobb minőségű is. Össze sem lehet hasonlítani őket. Ha nincs lehetőségetek csak multinál vásárolni, rá kell számolni... a dupláját kell venni, és ez leginkább a krémekre vonatkozik.

Román csőben sült káposzta

Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
- ez hűl, amaz melegszik.

Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél - halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.

Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak

(Petri György: Reggeli kávézás)

Itt az ősz... reggelente tíz foknál is hidegebb van, szemben a tetőkön megül már a reggeli pára. A lakás jólesően hűvös, hónapok óta először mutat a hőmérő 24 foknál kevesebbet.
Szeretem a nyarat, de elég volt belőle, főleg itt a beton-dzsángl kellős közepén. Jöhetnek a fázós reggelek, a jóleső forró kávéval a kézben, vastag, puha, meleg köntösbe burkolózva. Minden évszaknak megvan a maga varázsa. 

Ólálkodott a hűtőmben már vagy 4 hete egy fej káposzta, úgyhogy becserkésztem. Akkor vettem, mikor nyári töltött káposztát csináltam, mert nem tudtam egy fej elég lesz-e a leabálandó levelekhez, s így az akkor beszerzett kettőből az egyik megmaradt. Káposztás tésztához most nem volt hangulatom (pedig imádom), úgyhogy a nemrég Aledánál látott étel készült belőle. Köszönöm a receptet! Finom és könnyű, ráadásul nagyon kiadós is, kenyér nélkül pedig a szétválasztósan diétázók is ehetik. Nem egészen a recept szerint csináltam, mert nem volt mindenem itthon hozzá, piac meg nem volt ma.

Hozzávalók 4 főre:
80 kg friss laskára vágott káposzta
40 dkg sertéshús (comb, lapocka, tarja, dagadó)
15 dkg füstölt parasztkolbász
1 közepes fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
1/2 evőkanál zsír vagy 3-4 evőkanál hidegen sajtolt olaj (repce)
1 teáskanál köménymag
1 evőkanál majoránna
1 nagyon nagy friss, érett paradicsom (ökörszív), vagy kettő normále (télen egy olasz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv lével együtt, és akkor nem kell hozzá külön sűrített paradicsom sem)
1 kápia vagy pritamin paprika (nálam 2 púpos teáskanál darált paprika, vagyis házi Erős Pista)
1 zöldpaprika
1 evőkanál sűrített paradicsom
só, frissen őrölt bors
2 dl tejföl

A húst csíkokra vágtam és a zsiradékon sóval, borssal és az egész köménnyel átpirítottam, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott hagymát, zöldpaprikát, valamint az apróra vágott fokhagymát is. A hagyma üvegesedéséig sütöttem őket együtt, majd fűszereztem a paprikakrémmel is, és felöntöttem kevés vízzel. Fedő alatt, többször alávizezve, keverve a húst puhulásig főztem. Közben laskára vágtam a káposztát, és sós, majoránnás vízben puhára főztem. A levét végül leöntöttem róla, úgy hagytam hűlni. 

Lehéjaztam a paradicsomot, kis kockákra vágtam. 

Amikor puha volt a hús, hozzáadtam a sűrített paradicsomot is, és a karikákra vágott parasztkolbászt is. Hagytam egyet rottyanni, s lezártam alatta a lángot. Összevegyítettem a káposztát a szaftos hússal és kizsírozott tepsibe tettem. A tetejét meglocsoltam a tejföllel és 30 percig, a tejföl barnulásáig sütöttem cirka 180 fokon.

Friss kenyeret kínálhatunk hozzá.
Kitűnő étel, egész évben készíthető.

Tabulé (tabouleh) saláta

Sok partot bejártam már kenummal, gyakran goromba szelek ellenében.
Jól válaszd meg a fát, ha azt akarod, hogy messzi partokra vigyen.

(Dan George, indián törzsfőnök: Repül a szívem)

Már többféle tabulét is feltettem a blogra (kölesből készültet retekkel, medvehagymával illetve egy gránátalmás-édeskést), de ez most a (viszonylag) hagyományos. (Az uborka nem feltétlenül alkotóeleme, de én szeretem benne, és az eredeti talán kevesebb bulgurral készül, de én azt is szeretem, úgyhogy ez az én változatom.) Egyszerűen rajongok ezért az egyszerű salátáért, a kedvencem. És most már igazi kerti paradicsom került bele, sárga és piros, nem fóliás, hanem napérlelte.

Hozzávalók 6 főre:
6-8 csokor petrezselyem (nagy csokor)
8-10 levél borsmenta
20 dkg bulgur
80 dkg édes, kerti paradicsom
12-15 dkg fehér salátahagyma
20 dkg nem túl magos uborka
5-8 cl olívaolaj
só
1/2-1 citrom leve

A bulgurt majd' kétszeres mennyiségű forrásban lévő vízzel leöntjük, elkeverjük, és lefedjük. Hagyjuk állni 20 percig, aztán fedél nélkül kihűlésig. Nem mértem a vizet, de olyan 1,75 a szorzó a bulgur súlyához képest körülbelül. Ha kicsit többet tennénk rá, és nem szívja be a teljes folyadékmennyiséget az sem baj, szűrőben le lehet csepegtetni. (De inkább kevesebb vízzel készítsük, mert majd a saláta is levet enged, és majd beszívja azt.)

Amíg hűl a bulgur, felaprítjuk a petrezselymet, apró kockákra vágjuk a hagymát, paradicsomot, uborkát. Végül mindent összekeverünk, sózzuk, olívaolajjal meglocsoljuk és citromlével savanyítjuk, ízlés szerint. Az olívaolajat ne sajnáljuk, ha száraz a tabulé, nem igazán lesz finom.

Én sóban eltett citrommal sóztam, mindig így szoktam, nagyon jól illik ehhez a salátához.

Kóstoljuk menet közben, úgy ízesítsük szánk íze szerint olajjal, citromlével, sóval. Hagyjuk állni fél-egy órácskát, s aztán fogyasztható. Az nem jó, ha túl sokat áll, de egy kevéske pihenőidő kifejezetten jót tesz neki.

Pácolt, grillezett csirkemellel ettük. (Nyársra húzva akartuk a húst grillezni, de olyan meleg volt, hogy nem gyújtottunk tüzet, így csak serpenyőben sütöttem meg. A pác alapja a saját készítésű csiliszószom volt, kicsit még feltuningolva.)

A cukkini 3-szor

Tudod van egy zseniális aforizma honfitársaim szervezési képességeit illetően, itt az alkalom, hogy felelevenítsem: „A Paradicsomban angolok a rendőrök, franciák a szakácsok, németek a sörgyártók, olaszok a szeretők és mindent a svájciak szerveznek. A Pokolban viszont németek a rendőrök, angolok a szakácsok, franciák a sörgyártók, svájciak a szeretők és mindent az olaszok szerveznek.”

(Oriana Fallaci)

Gyönyörűek a cukkinik, minden héten veszek pár darabot, mert igazi könnyű nyári zöldség, és nagyon sokféleképpen készíthető. Két olasz receptet hoztam most, és egy maradékhasznosítósat. Azt nem tudom, hogy az olaszok a legjobb szeretők-e a Paradicsomban, de hogy itt a földön nagyon jó szakácsnők (mert hogy az olasz konyha női konyha, a mammák főzőtudománya generációról generációra), az biztos. 😏

Az első egy tekercselt cukkini sonkával, mozzarellával. Tökéletes előételnek is, sör- vagy borkorcsolyának is, de ma mi magában ettük, bazsalikomos paradicsomsalátával. Nyáron az az igazság, nagyon egyszerűen étkezünk, mert pl. nekem étvágyam sincs a nagy melegekben. Meg főzni sincs kedvem órákig a tűzhely mellett álldogálva. Ma még nem volt olyan hőség, be mertem kapcsolni a sütőt.

Hozzávalók 10 tekercshez:
2 db olyan 30 cm hosszú cukkini (a maradékból készíthetünk majd gratent)
2 mozzarella
25 dkg sonka
olívaolaj
zsemlemorzsa

A cukkinik két végét levágjuk, és szeletelővel olyan 3-4 milliméteresre vágjuk hosszában, és olyan szeleteket választunk, amik teljesen szélesek. Olívaolajba mártjuk, majd zsemlemorzsába, és az előmelegített, forró sütőbe tesszük sütőpapíron 20 percre. Ha már kissé megpirult rajta a morzsa, kivesszük, hagyjuk kissé hűlni.

Közben a mozzarellát is szeletekre vágjuk és a sonkát is olyan szélesre, amilyenek a cukkinik. Majd a morzsás cukkinire teszünk a sonkából egy szeletet és a mozzarellából is és felgöngyöljük. Fogvájóval megtűzzük és visszatesszük a forró sütőbe még 10-15 percre.

Nagyon fincsi és könnyű ebéd, vacsora, akármi. Itt a videón meg is lehet nézni az elkészítését.

A második recept is olasz, egy tésztában sült finomság. Ez is előétel, vagy sör- illetve borkorcsolya. Ezt még nem sütöttem meg, de ami késik, nem múlik. Itt a recept és ez is ugyanaz, csak itt a cukkini virágja kerül a masszába. Egyébként egy calabriai recept.

A harmadik ötletem pedig egy cukkini graten. Ami kimarad a fenti tekercseknél, abból el lehet készíteni, plusz persze még szelni kell hozzá cukkinit. Én így csinálnám: kissé besóznám a cukkiniszeleteket, egyrészt hogy levet engedjen, másrészt hogy megpuhuljon. Hagynám állni egy órácskát, aztán kikenném fokhagymával jól a sütőtálat, kivajaznám, beletenném szépen sorban a cukkiniszeleteket, borsoznám, megszórnám szurokfűvel is kissé, és ráöntenék egy olyan keveréket, ami 2 dl tejszínből, 2 jól felvert tojásból és kétféle reszelt sajtból állna: valamilyen olvadós sajtból és parmezán jellegű sajtból. Ezt önteném a sorba rendezett cukkiniszeletekre. Forró sütőben szép pirosra sütném. Hallal, sült csirkével kitűnő lenne.

főzzetek baracklekvárt, mert

Itt az idő. 

Tegyetek el kajszilekvárt. Két gyümölcs van, amiből csakis a házilag eltett az igazi: a szilva és a sárgabarack. A bolti soha nem olyan, soha. Akármilyen drága, akármilyen csilivili, a sajátot meg sem közelíti. Sokminden megvehető pénzért, a baracklekvár nem. Minden másra ott a maszterkárd. 😋😍😏

Itten van a recept is. Ha csak pár kiló barackot kaptok valahonnan, vagy vesztek (én 250 forintért vettem a piacon gyönyörű, nagy szemű példányokat!), akkor is főzzetek be télire.  A napfény íze. 🔆 

Én nem szoktam ízesíteni, mert önmagában is csodás. De vannak fűszerek, amiket kedvelek hozzá: a vanília, a levendula, és a kardamommag.

Aki pedig velem egyetemben kedveli a görög, török, arab édességeket, az elteheti cukorszirupban is, valami isteni, ezt komolyan mondom. Mikor Thesszalonikiban jártunk a bazárban, volt egy csemegeáruda. Hatalmas üvegballonokban álltak egymás mellett a szirupban eltett különböző gyümölcsök. Már a látvány is gyönyörűséges volt, de mikor itthon elkészítettem többféle gyümölccsel is, teljesen rabul ejtett. Valami mesésfinomak ezek az édességek, na. (Úgyhogy sárgabaracot teszek is el még majd szirupban is.)