A következő címkéjű bejegyzések mutatása: villámgyors. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: villámgyors. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 17., kedd

KFC csirke




Hogy ne csak mindig a hagyományos panírral készüljön a bundázás. A Kentucky Fried Chicken-t 1929-ben alapította Harland Sanders, és 1952-ben vált franchise vállalattá. Nemrégiben előkerült egy véletlen folytán az eredeti receptúra. Ami lényegében csak annyit jelent, hogy mi az a 11 fűszer, amit a csirke bundázásához a liszthez kevernek. Nos, igyekeztem követni a receptet. (Még zellersóm is volt itthon, mert szoktam csinálni, ha olyan zellert sikerül vennem, aminek nagy, bokros és szép zöldje van.) Az az igazság, talán egyszer ettem sok éve, mikor Pesten tanultam. Úgyhogy nem tudom, olyan-e? :) Minden esetre finom. Van, amin kissé módosítottam.

Hozzávalók egy egész csirkemellhez (kb. 70-80 dkg húshoz):
15 dkg liszt
10 dkg kukoricapehely mozsárban durvára törve
1/2 teáskanál kakukkfű
1/2 teáskanál bazsalikom
1/3 teáskanál oregánó
1 teáskanál zellersó
1 teáskanál feketebors
1 teáskanál mozsárban finomra őrölt mustármag
1 teáskanál paprika
1 csapott teáskanál fokhagymasó
1 teáskanál őrölt gyömbér
A bunda folyékony részéhez:
10 dkg liszt
2,3 dl víz

A csirkemellről levágtam a kis szárnyarészt. A nagyobbik részről szintén levágtam a csúcsos, vékonyabbik részét, a vastag részt pedig félbevágtam úgy, hogy fele vastagságú legyen, majd az így kapott darabokat kis kockákra vágtam, olyan 3-4 centisekre, tehát falatkákra.
Kissé be is sóztam őket. Félretettem, majd elkészítettem a panírhoz a folyékony és a száraz részt is.
A folyékony: a 10 dkg lisztet elkevertem a 2,3 dl vízzel és ennyi. A szárazhoz pedig a lisztet, a durvára tört kukoricapelyhet és a fűszereket kevertem össze.
Nagyon bő olajat forrósítottam egy kisebb serpenyőben. Amíg melegedett az olaj, bepaníroztam először a folyékony, majd a száraz panírba a csirkedarabokat és a pultra sorakoztattam őket, aztán a közepesen forró olajba tettem egy adagot. Ne süssük túl gyorsan, nagy lángon, hanem közepesen. Egyrészt így biztosan átsül, másrészt a bunda is ropogósabb lesz.
Papírtörlőre szedtem ki. Bármilyen mártogatós jó hozzá, amit csak szeretünk, vagy ízlik: lehet joghurt lapú, lehet majonézes, vagy ketchupos, illetve paradicsomszósz. Én most majonézt és édes csiliszószt kevertem össze.




Szerintem lehet sütőben is sütni, ha kímélőbben szeretnénk enni. Sorakoztassuk sütőpapírra a panírozott darabokat, és kissé spricceljük meg olívaolajjal. Körülbelül 180 fokos sütőben süssük pirosra.

Ha nincs zellersónk, akkor egy nagyon kicsi csipet szárított lestyánt tehetünk helyette a keverékbe. És aki szereti a csípőset, ízlés szerint cayenne borsot is tehet bele.
És itt egy másik híres, csirkemellből készíthető finomság, a csirke tikka masala.

És az autentikus KFC pediglen így készül, köszönöm a hozzászólást, s főleg a receptet P. Gy.-nek! :)
"Egy éjszakára bepácolják kefirbe (buttermilk). Itt talán a kaukázusi kefir hasonlít legjobban rá. Másnap jó alaposan lecsöpögtetik. A fűszeres lisztbe tesznek egy csipet sütőport, vagy szódabikarbónát, ettől lesz ropogós és levegős. Megforgatom a lisztes keverékben a csirkét (ezt úgy teszem, hogy nagy papírzacskóba teszem a lisztes keveréket és ott rázom össze a csirke darabokkal), utána beteszem a kefirbe (amiben előzőleg 1-2 gerezd fokhagymát belereszeltem), aztán megint a lisztes keverék. Jó az olajat olyan 180 fok körül tartani - ebben segít a vas serpenyő. Kiegyensúlyozottabban tartja a zsiradékot. Mindig tesznek az olajhoz, vagy szalonna zsírt, vagy sima zsírt.
Hagyományosan krumpli pürét és káposzta salátát (Coleslaw) adnak hozzá."

2017. január 10., kedd

Churro




A churro azt hiszem a világon az egyik legkedveltebb fánkféle. Én most ismerkedtem meg vele először. S azt kell mondnom, méltán szeretik a világ minden táján. (Azt hiszem a kedvencem lett, eszméletlen finom.) A legolcsóbb édesség, mert szinte csak liszt-víz a tésztája, s kis fűszer és cukor a köpenye. Igazából a csokoládémártogató már szinte fölösleges luxus is hozzá, mert önmagában is tökéletes.
Eddig utáltam a fahéjat minden édes süteményben, csak sós ételekben tudtam megenni és azokban szerettem is. De a churron egészen kivételesen érvényesül, sőt, ezen a süteményen egészen átlényegül, megszelídül, ugyanakkor olyan vágykeltően ingerlően csodálatos ízű s illatú, hogy abbahagyni gyakorlatilag lehetetlen. A churro függőséget okoz a maga fahéjas csábításával.


Hozzávalók 4 főre:
25 dkg liszt
1/2 csapott mokkáskanál finom só
1/2 csapott evőkanál kristálycukor
6 evőkanál olaj vagy 4 dkg vaj
0,5 l forrásban lévő víz
a hempergetéshez:
10 dkg kristálycukor
1 púpos teáskanál fahéj
a csokiöntethez:
2 dl tejszín
10 dkg étcsokoládé
a sütéshez:
4 dl étolaj
nyomózsák

A vizet felforraltam sóval, cukorral, vajjal, s mikor már forrt, a lisztet is hozzá kevertem. Addig kevergettem kis lángon hagyva a keveréket, amíg összeállt, és elvállt az edény falától. 
Hagytam kissé hűlni, majd az olajat egy serpenyőben felhevítettem és nyomózsákkal kis rudakat, csigákat eresztettem a forró, de nem füstölően - vagyis nem túl forró - olajba. Ha gyöngyözve sül, nem túl erőteljesen, hanem egyik-egyik oldalán olyan 2-3 percig, akkor nagyon finom ropogós lesz, sőt, kihűlés után sem puhul be. Ez nem egy hátrány, ha esetleg nagyobb adagot készítünk. Kiszedés után azonnal fahéjas cukorba hempergettem, amit egy tepsi alján terítettem szét.
Sokan tojással csinálják a tésztáját, épp úgy, mint az égetett tésztát. Biztosan az is jó recept, de több eredeti videót megnézve: a spanyolok nem raknak tojást a tésztába.
Egy a lényeg: olyan lágy, de egybenmaradós masszának kell lennie a tésztának. Mint amilyen az égetett tészta is, talán annál kicsit sűrűbbnek.




Csokoládészósz: a tejszínt felforraljuk, majd lezárjuk a lángot alatta. Az apróra vágott csokoládét addig kevergetjük benne, míg teljesen elolvad.



Ez pediglen egy tök jó churro-torta. :)

2010. július 14., szerda

33 fok celsius árnyékban: arab spenótos hús (lehme biszbanah)


Ilyenkor az arab konyha a nyerő! Legalábbis nálam. Az első oldalon, amire rákattintottam a Terebessen, meg is találtam a tökéletes receptet.
Egyébként szerintem ilyen kánikulában a darált húsos ételek nagyon jók, mert tíz perc alatt elkészülnek. Ez az ebéd amit ma főztem, mindennel összességében 25 perc alatt készen volt (rizsfőzéssel együtt), és mondhatom, valami fergeteges finom és könnyű. Máskor is fogom készíteni. Ráadásul sok spenót kell hozzá, szóval akinek túlburjánzik a kertjében a futóspenót, csak bátran nyúljon ehhez a recepthez. Csak egy tipp: vékonyra szeletelt cukkinivel is készíthető, már többször csináltam így is és nagyon finom. Abból mindenütt van bőven, ha spenót nincs is. Szóval cukkinivel ugyanilyen tökéletes!




A neve Lehme biszbanah, vagyis spenót hússal.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg spenót,
80 dkg darált hús (bárány, birka vagy marha),
2 evőkanál szemne (tisztított vaj) vagy sima vaj,
2 evőkanál olívaolaj,
1-1 és 1/2 kávéskanál só,
frissen őrölt bors,
6 szem mozsárban összetört szegfűbors,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
2 gerezd fokhagyma,
1/2 citrom leve.
A tálaláshoz:
rizs,
natúr joghurt.

A megmosott spenótleveleket forrásban lévő vízbe dobtam és 2-3 percig főztem, majd leszűrtem. A darált húst (én disznóból készítettem) a vajon és egy teáskanálnyi olívaolajon a fűszerekkel addig pirítottam, míg zsírjára sült, aztán hozzáadtam a spenótleveleket is, amivel még 3-4 percig együtt pároltam. És ennyi lenne. Ugye milyen gyors és egyszerű?





Tálalás előtt a húst meglocsoltam bőven még olívaolajjal és a fél citrom levével. A tányérra szedtem főtt rizst, ráhalmoztam a spenótos húst és még meglocsoltam natúr joghurttal. Isteni!
Langyosan a legfinomabb.

2010. február 9., kedd

Egérkék narancsszirupban


Egér, egér, kisegér,
van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
Adok neked csontfogat!

(Benedek Elek: Egér, egér, kisegér - részlet)




Horváth Ilona egérke néven nevezi. Férjuram elnevezte palacsintafánknak. Valamint közölte, hogy ilyet ugye máskor is csinálsz majd?

A recept villámgyors és egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:
A tésztához:
25 dkg liszt,
1 csipet só,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
kb. 1 és 1/2 dl tej,
2 evőkanál mazsola,
1 vaníliás cukor vagy vanília-kivonat,
1 narancs reszelt héja,
1 teáskanál sütőpor.
A sziruphoz:
3-4 narancs leve rostosan,
2 evőkanál barna nádcukor,
4 evőkanál kristálycukor,
3 cl rum.

A tésztához valókat alaposan kikevertem és hagytam állni 20 percet. Az állagának a "sűrű palacsintatészta" kategóriánál is kicsit sűrűbbnek kell lennie. Épp hogy lefolyjon a teáskanálról, mert ilyen kicsi kanállal szaggatjuk majd.
Míg állt a tészta, elkészítettem a szirupot: a narancsok levét kifacsartam egy kislábosba, hozzákevertem a cukrokat és a rumot is, majd 10 percig főztem felforrás után hogy kicsit besűrűsödjön.
A szirupba is reszelhetünk egyébként narancshéjat. Egyszerre édes és üdítő. Az egérkéket a sziruppal leöntve, forrón tálaltam.
Az egérkéket egyébként tálalhatjuk lekvárral is, vagy azon forrón ahogy kiszedjük az olajból bele lehet forgatni fahéjas vagy kakaós porcukorba is. Vagy akár tojásfehérjés cukormázba is. Még este is ropogós és nagyon finom volt.
A mazsola, reszelt narancshéj el is hagyható a fánktésztából.

2009. május 15., péntek

Tepertőkrém




Hozzávalók:

  • 25 dkg tepertőkrém
  • 5 db főtt tojás
  • jó sok frissen őrölt vagy tört bors
  • 1 teáskanálnyi Erős Pista vagy Édes Anna vagy Piros Arany
  • 2-3 teáskanálnyi mustár (ízlés szerint)
  • 1/2 fej vöröshagyma (közepes méretű)


A tojásokat keményre főzzük, majd lehűtjük és tojásvágóval egyszer hosszában, egyszer keresztben elvágjuk. A tepertőkrémet tálba tesszük, a kockázott tojást is hozzáadjuk. Ízesítjük mustárral, paprikakrémmel, nagyon apróra kockázott vöröshagymával és jó sok őrölt borssal. Ha szükséges, sózzuk is. Elkeverjük és hagyjuk állni 20 percig.

2009. január 17., szombat

Zöldborsós szelet


A modern kor hozta magával először a városi ember számára azt a jogot, hogy önmaga lehessen. Ezért szeretem annyira a várost. A város esélyt jelent. Sokan rossz szemmel nézünk a városra. Negatív, pesszimista képünk van róla. Úgy gondoljuk, hogy a város lélekvesztő, hiszen csupa elszigetelt, individualista, egoista embert nevel. Szerintem megteremti azt a távolságot, amely mindenkinek megadja, hogy megválassza önmagát, akarja önmagát, kitalálja önmagát.

(Henri Boulad)





A zöldborsós szelet készíthető bármilyen húsból: szárnyasból, vagy disznóból is. Én most sertéshúsból készítettem, kivételesen combot vettem. De karajból, vagy lapockából is finom. Üdítő színfolt, mert a legtöbb ragus hús tejfölös. Ez viszont nem. Nem szeretem a tejfölös ragukat.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg hús,
4 félmarék zöldborsó,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 csokor petrezselyemzöld,
3 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
mustár,
só, őrölt bors,
1 gerezd fokhagyma,
csontlé vagy 1 húsleveskocka,
némi liszt,
3 cl száraz fehérbor.

A húst szeleteltem, aztán kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam, mustároztam, majd lisztbe forgatva elősütöttem erős tűzön a vaj és olívaolaj keverékén. Mikor minden szelet megsült, az addig félretetteket visszatettem a széles lábosba, a tetejére szórtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, a cukorborsót, az aprított petrezselyemzöldet, az erőleveskockát és felöntöttem vízzel. Fedő alatt hagytam párolódni körülbelül fél órát, majd a bort is hozzáöntöttem. Kóstoltam, kell-e még só bele és puhulásig főztem, ami még 10-15 perc volt körülbelül. Közben egyszer pótoltam a vizet. Azért van lisztbe is van forgatva a hús, mert a párolás alatt leoldódik a liszt és finom sűrű szaftot képez.
Egyszerűen főtt burgonyával tálaltam. Rizzsel is nagyon finom, vagy rizsgombóccal. Vagy burgonyakrokettel. Vagy bulgurral. Kinek mi éppen a szíve csücske.
Ha a húst csíkokra vágjuk és ha csirke- vagy pulykamellből készítjük, még hamarabb elkészül. Ez csak egy időspóroló tipp a recepthez.


Zöldborsós szelet 2: a húst csíkokra vágjuk, sózzuk, kissé borsozzuk, lisztbe mártjuk és vajon elősütjük, majd a visszamaradt vajban sóval fedő alatt megpároljuk a borsót is. Mikor már puha a borsó, visszatesszük a húscsíkokat, felöntjük alaplével, ízesítjük petrezselyemzölddel és kevés frissen reszelt szerecsendióval. Forraljuk 5 percig, végül kevés tejszínt is teszünk bele. Végül kóstoljuk, s ha szükséges, kevés cukorral ízesítjük.

2008. december 21., vasárnap

Köménymagos rántottleves

Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. De tudjuk, hogy származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. 
Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. 
A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. 
A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. 
Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott. 

(Hamvas Béla)



A jó rántott leves igazi gyomorsimogató gyógyír. Sima lágyság, tápláló melegség. Hamvas jól mondja, csak egyetérteni tudok vele.

Hozzávalók 4 főre:
1 teáskanál köménymag (nem őrölt!),
2 púpos evőkanál liszt,
1,5 liter víz,
só,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
4 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő mennyiségű zsír.
Betétnek:
pirított kenyérkockák.


A jó rántott leves titka az, hogy a gyöngyözősre fölhevült olajban kissé kipattogtatjuk a köménymagokat, majd csak ezután szórjuk bele a lisztet. A második titok: hogy nem világos, hanem sötétebb zsemleszínű rántást készítünk. Mert a lisztnek, ha finoman megpirítjuk, egészen csodálatos, dióra emlékeztető illata, íze lesz. Onnan tudjuk, hogy már jó a rántásunk, amikortól ezt a semmivel össze nem téveszthető illatot az orrunk megérzi. Tehát: nem szabad hideg zsiradékba tenni a lisztet, hanem kellően forrónak kell lennie, vagyis olyan "gyöngyözősnek", s először a köménymag, utána a liszt jön bele. (Túl forró se legyen, mert akkor elég a köménymag és elég a liszt is. Találjuk el a jó hőfokot.)
Mikor a rántás elkészült, félrehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a pirospaprikát és apránként felengedjük hideg vízzel. Sózzuk. Forrásig kevergessük meg időnként, mert a liszt hajlamos letapadni a lábos aljára, és vigyázzunk rá forrásig mindenképpen, mert mikor felforr, hajlamos kifutni. Ezután kis lángon pötyögtetve főzzük 10-15 percig, hogy az ízek összefőjenek a levesben. Pirított kenyérkockákkal tálaljuk. A világ egyik legjobb levese!

2008. október 30., csütörtök

Krumplilé leves


Az egyszerűség, a "spórolás" sok finom étel születéséhez járult hozzá. Érdemes visszatalálni ezekhez a kincsekhez, mert lásd például az olasz konyhát: ettől lett világhíres. És a magyar konyhában ez az alapréteg ugyanúgy megvan. Csak elfeledtük.





Végtelenül egyszerű, gazdaságos, gyors és finom leves. Akkor szoktam készíteni, mikor főtt krumplit csinálok köretként, vagy nudlit készítek. Egészséges is, mert ami kifő a krumpliból, az a levében benne marad. A krumplifőző vizet nem csak ehhez a leveshez lehet felhasználni, hanem bármilyen leves kiváló alapleve, ha nem öntjük el.

Hozzávalók:
főtt burgonya leve,
1 evőkanálnyi apróra kockázott vöröshagyma,
1 kis gerezd fokhagyma,
1 teáskanál pirospaprika,
cérnametélt (vagy más levestészta),
2 evőkanál olaj vagy 1 púpos teáskanál zsír.

A kockákra vágott vöröshagymát és a lereszelt fokhagymát az olajon kevés sóval megfuttatom, míg üveges lesz, aztán félrehúzom a tűzről. Elkeverem benne a pirospaprikát, és mindezt hozzáöntöm a burgonyaléhez és jól összeforralom. Ha szükséges a mennyiség miatt, lehet hozzáönteni még vizet és némi ételízesítőt is tenni bele. Hogy az ízek összeálljanak, negyedórát hagyom főni, aztán belefőzöm a levestésztát is. Nyáron mehet bele paprika, paradicsom, petrezselyem- és zeller- és lestyánlevél is. Friss, nyárias íze lesz tőle.

2008. október 28., kedd

Gomba-brassói


Segítségemre van
a házimunka

Takarítás
Főzés
Mosás

Megpróbáltam festeni

De könnyebb volt krumplit
szeletelni

(Rabí'a)







Hozzávalók 2 főre: 40 dkg gomba, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál olaj, só, őrölt bors, 1 csipet ételízesítő, 1/2 mokkáskanálkányi Erős Pista, friss kakukkfű és rozmaring, 1 babérlevél, sült burgonya. 

A hozzávalókat megtisztítom. A gombát negyedekbe vágom és olajon sóval, ételízesítővel, őrölt borssal, apróra kockázott fokhagymával, Erős Pistával, összevágott rozmaringlevelekkel, kakukkfűvel, babérlevéllel és a félkarikákra vágott vöröshagymával kis lángon párolom. Mikor a levét majdnem elfőtte, felöntöm még egy kevés vízzel és erős tűzön "zsírjára" pirítom. Sült burgonyával tálalom. Nagyon finom hozzá a hagyományos fejes saláta, vagy a káposztasaláta. Sajnos mostanában nem sok eső volt, úgyhogy az erdei gomba csak álom... Pedig igazán abból lenne finom. Fenyőalja csiperkéből, vagy lila- és szürkepereszkéből.

2008. október 25., szombat

Guacamole


Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem. 

(C.G. Jung)




A quacamole egy mexikói mártás, amit ott szinte mindenhez kínálnak. Avokadóból készül, és tényleg nagyon finom. És nagyon egészséges. Az avokadónak nagyon tetemes a természetes olajtartalma, és rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

Ahány ház, annyi féle quacamole...
Lényeges, hogy az avokadó jó érett, puha legyen. Félbevágjuk, a magját eltávolítjuk, és kanállal kikaparjuk a húsát egy tálba, amit aztán villával összetörünk-nyomiszkolunk. Adunk hozzá némi olívaolajat, nagyon kevés jó apróra vágott vöröshagymát, lehet bele tenni fokhagymát is, apróra vágott csilipaprikát is, apróra kockázott paradicsomhúst, és ami elengedhetetlen: a citromlé. Természetesen sózzuk is.
Lehet kísérletezni az arányokkal és hozzávalókkal. Pirítóssal mennyei, de bármilyen sült mellé is kiváló. Ha több olívaolajjal készítjük, salátaöntetként is megállja a helyét. Én néha egész krémesre szoktam pépesíteni botmixerrel, és adok hozzá majonézt. Avonéznek hívom...

http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/avokado.html


2008. október 5., vasárnap

Savanyú tojásleves




🌿🥚Hozzávalók 4 főre: 

  • 1 púposkás evőkanál zsír (felolvadva olyan 2 evőkanálnyi), vagy ugyanennyi olaj 
  • 2 csapott evőkanál liszt (4 dkg) 
  • 1 nagyon nagy fej vöröshagyma (15 dkg tisztítva) 
  • 2 db nagy babérlevél 1 púpos teáskanál pirospaprika 
  • 1 és 1/2 csapott teáskanál só (kb.) 
  • 2-3 teáskanál 10%-os ecet + tálalásnál kínáljunk a leves mellé még 
  • 4-5 db tojás + fejenként egy-egy ha egészet is ütnénk bele 
  • 2 liter víz 

🌿🥚A vöröshagymát nagyon apró kockákra vágom, és a zsiradékon kis sóval üvegesre párolom, majd lisztet adok hozzá és kevergetem egy-két percig, majd a tűzről levéve pirospaprikázom, aztán apránként hideg vízzel felöntöm. Visszateszem a tűzre, beleteszem a babérleveleket és a sót. Közben néha keverek egyet rajta mert lisztes, így az alja leragadhat. Figyeljünk nagyon a forrásra, mert felhabzik és kifut, ha nem kevergetjük és nem tesszük kis lángra, mikor forr. Forrás után már elpötyög, de addig vigyázzunk rá. 🙂 

🌿🥚Forrás után még 10 percig főzöm. Végül a felvert tojásokat belecsurgatom úgy, hogy folyamatosan finoman keverem a levest, hogy a tojás ne nagy tömbökben szilárduljon, hanem egyenletesen. Hagyom hogy újra fölforrjon, és már kész is a leves. 

🌿🥚Az ecetet csak a láng elzárása után adom hozzá, mert fölhabzik tőle. Első körben kevés ecettel ízesítem csak, mert mindenki eltérő savanyúan szereti, ezért az asztalon a tálalásnál még kínálok mellé ecetet, így tetszés szerint ízesíthető a leves. 

🌿🥚Aki szereti benne az egyben buggyantott tojást, nyugodtan a legvégén üssön bele személyenként egy-egy darabot. Hagyja nagyon kis lángon főni még 3-4 percet és azonnal tálalható a leves. 

🌿🥚Anyu a savanyú tojáslevest babérral főzte, én is így szoktam. De aki köménnyel szereti, az az elején, mikor kellő hőfokra felmelegszik a zsiradék, dobjon bele egy púpos teáskanál köménymagot és hagyja hogy kipattogjanak. A hagymát csak eztán dinsztelje kis lángon üvegesedésig, majd jön a liszt bele, s a többi ugyanaz, mint a babérleveles változatnál.

2008. szeptember 30., kedd

Sajtos-tejfölös spagetti


Nőnek kor nem árt; a megszokás
Örök varázsát nem koptatja el.

                                                                 (William Shakespeare)



Megunhatatlan és örök. Ha villámgyors ebédre vágyom, akkor a tészta mindig jó ötlet. Köztük is az egyik legegyszerűbb és legfinomabb a sajtos-tejfölös tészta. A spagettit kifőzöm, jó forrón vajdarabkákkal elkeverem, reszelt sajtot és tejfölt locsolok rá, és a titkos összetevő: szerecsendiót reszelek rá nem is keveset. Voilá! És már lehet is nyammogni. :-)

Van egy másik variációm is, ez pedig a petrezselymes-fokhagymás változat. Fél csokor petrezselyemzöldet jó apróra vágok, amit némi olívaolajon egy gerezd reszelt fokhagymával és sóval kis lángon megfuttatok. Mikor kész, lekapcsolom a lángot, és hozzákeverem a tejfölt, aztán mindezt elkeverem a spagettitésztával. Sajttal megszórva tálalom.

2008. szeptember 27., szombat

Zöldbableves


Én Spinoza Istenében hiszek, aki minden létező harmóniában megnyilvánul, és nem abban az Istenben, aki az emberek cselekedeteivel és végzetével törődik. Vallásosságom a végtelenül felsőbbrendű szellem alázatos csodálata, mert nem tudja elképzelni, hogy ő az első, aki kigondolta a rendkívül törékeny szálakat, amelyek észleléséhez kötődnek. E szellem kis dolgokban nyilvánul meg, hogy megérthessük valóságát.

(Albert Einstein) 






Végtelenül egyszerű, de nagyon finom leves.

Hozzávalói 4 főre:
1/2 kg zöldbab
30 dkg burgonya
1 nagyon nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma reszelve
2 evőkanál olaj
1 púpos evőkanál liszt
2 liter zöldségalaplé (leveskockából is jó)
2 csapott teáskanál pirospaprika
1 csokor petrezselyemzöld (vagy kapor)
só (az alaplé sós, vigyázzunk)
1 csapott teáskanál kristálycukor
2 teáskanál 10%-os ecet

A kis darabokra vágott zöldbabot és a karikázott burgonyát fölteszem főni alaplében. Közben vöröshagymával, fokhagymával rántást készítek, és mikor puha a zöldség a levesben, berántom. Hagyom forrni pár percig, végül pici cukorral, ecettel ízesítem. Tényleg finom, tényleg egyszerű.

Tiramisu


Megálltunk egy árusnál, vettünk valami forró fekete italt a ráncos öregtől, aki kalap gyanánt cserzett madártetemet hordott a fején. Megmutatta, hogyan készíti az italt: valami magot megpörkölt, aztán porrá őrölte és forró vízbe keverte. Mindezt kénytelen volt elmutogatni, merthogy olyan nyelven beszélt, amihez hozzá se tudtunk szagolni. Aztán mézet kevert az italba, és odanyújtotta, de amikor belekóstoltam, még mindig nem volt jó. Olyan, nem is tudom, sötét volt. Egy nő épp egy kecskét vezetett arra, én meg kikaptam Józsua kezéből a csészét, és utánaszaladtam. A nő engedélyével a kecske tőgyéből egy kis tejet fejtem mindkét csészébe. Az öreg kézzel-lábbal tiltakozott, mintha szentségtörést követnénk el, de a meleg és habos tej elvette a fekete ital keserű ízét. Józsua lehajtotta az övét, aztán még kettőt kért az öregtől, és a kecskés nőnek is adott egy rezet. A második csészét odaadta az öregnek, hogy kóstolja meg, aki nagy fintorogva belekortyolt, s lássatok csodát, széles vigyor terült el fogatlan száján, és egyből nekiállt üzletet kötni a kecskés nővel. Az öreg megőrölte a magokat a rézhengerben, az asszony meg egy mély agyagedénybe fejte a kecske tejét. Mellettük egy fűszerkereskedő árult. Mélyen beszívtam a földön kosarakban kirakott fahéj, fokhagyma és szegfűbors illatát.
– Tudod, mit? – mondtam a nőnek. – Ha ez már megy, hintsetek rá egy kis őrölt fahéjat. Szerintem tuti lesz.

(Christopher Moore: Biff evangéliuma)


Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. A tiramisut ebből készítettem, bár kicsit módosítva. Én több cukorral szeretem, mert egy édesség igenis legyen édes!

Hozzávalók egy 17-szer 28-as jénaihoz vagy tepsihez (ez 8 adag):

20-25 dkg porcukor,
1 csomag vaníliás cukor,
8 adag erős feketekávé,
fél dl Amaretto likőr (más is jó),
50 dkg mascarpone,
4 tojás (ha a mennyiséget növelni akarjuk 5, ha sűrűbb krémet akarunk akkor 4 és mindkét variáció jó és finom),
27-30 darab babapiskóta (az az olasz, aminek az egyik oldala cukormázas és 4-szer 12 db van egy nagy csomagban),
2-3 evőkanál kakaópor.


A tojássárgájákat a cukrokkal habosra keverem robotgéppel, majd hozzákeverem a mascarponét is, aztán a fehérjéket habbá verem. Majd a kettőt óvatosan összekeverem.

A kávét egy levesestányérba öntöm, a likőrrel együtt. Aztán a babapiskótákat egyesével belemártogatom, és rétegezem egy téglalap alakú, nagyobb jénai tálba. Egy réteg piskóta, egy réteg krém, egy réteg piskóta, egy réteg krém. A tetejét meghintem kakaóporral, és hűtőszekrénybe teszem pár órára.
Isteni, krémes és könnyű! A legkedvencebb desszertjeim között van az első 5-ben. És még sütni sem kell...

2008. szeptember 26., péntek

Fokhagymakrémleves


Először a szemünkkel kóstolunk, de az orrunk ébreszti fel a gyomrunkat.

(Brian Wansink)





Ki ne tudná felidézni a forró olajból felszálló fokhagyma semmihez sem fogható illatát? Azt az illatot, amitől rögtön megjön az étvágyunk, beindulnak a gyomornedveink és nagyokat nyelünk az elkövetkezendő finom falatokra gondolva? Azt hiszem, a fokhagymát nem lehet nem szeretni. Az egyik legnagyobb kedvenc a krémlevesek tárházából.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy fej fokhagyma,
3 dkg vaj, 1 evőkanálnyi olaj,
3 csapott evőkanál liszt,
1 erő- vagy húsleveskocka,
2 dl tejszín vagy 3 d tej és 1 dl tejföl,
só, őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
korpás kenyér, füstölt sajt.

A fokhagymát megtisztítottam, lereszeltem. (Fokhagymanyomóval is csinálhatjuk, csak nekem nincs.) Egy lábosban vajat és olajat melegítettem, és a reszelt fokhagymát kis lángon dinszteltem benne, majd hozzáadtam a lisztet is, és pár percig még együtt pirítottam. Aztán felengedtem apránként kb 4 dl vízzel. Tettem bele erőleveskockát, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Hagytam forrni kis lángon vagy tíz percig, majd hozzáadtam a tejszínt is. Tejjel + tejföllel is jó. Botmixerrel még krémesítettem rajta, és még egyszer hagytam fölforrni.
Ha tejszínnel készítjük, pici fehérbort is tehetünk bele. A tejes változatba nem ajánlom, mert összekaphatja a tejet.
Pirított kenyérkockákkal és reszelt füstölt sajttal tálaltam.
Egyszerű és finom. Sűrűbbre készítve mártásként adható főtt, vagy sült húsokhoz.
*

2008. szeptember 23., kedd

Étvágyfalatkák


A változatos étrend élvezetesebbé teszi az étkezést, ráadásul segít elszakadni az általában kedvelt zsíros, sós és édes ízektől, és kifinomultabb ízlést alakít ki.

(Brian Wansink)




Olyan csipegethetnékem volt... nem voltam éhes, csak... 
A dolog roppant egyszerű: alulra egy szelet körte, rá egy kis kecsketúró, arra finom házi sonka, s végül mindezt megkoronázza egy karika chili. 
Remek! :)

2008. szeptember 18., csütörtök

Spenótos-zöldfűszeres krumplileves


"A szokás -
E szörny, ez ördög, mely öntudatát
Elnyeli tetteinknek - angyal ebben:
Hogy a szép s jó foglalkozásra is
Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve
Ráillik éppen.
Türtözzél ma éjjel;
S a holnap-éji megtartózkodás
Könnyebb leend; még könnyebb azután;
Mert képes a természet bélyegét
Kicserélni mintegy a szokás, lebírni
Az ördögöt, vagy csuda hatalommal
Kidobni."

(Shakespeare: Hamlet)



Hozzávalók 4 főre:
4 db közepes nagyságú krumpli,
egy csokor vegyes friss zöldfűszer: kapor, zellerlevél, petrezselyemzöld,
2 maréknyi spenótlevél,
1 kis fej vöröshagyma,
2 dl tejföl,
só,
1 mokkáskanál ételízesítő,
1 csapott evőkanál liszt.

A krumplit megtisztítottam és kis kockákra vágva föltettem főni sós, ételízesítős vízben az apróra vágott zöldfűszerekkel és vöröshagymával együtt. Mikor már majdnem megpuhult benne a krumpli, beletettem a laskára vágott spenótot is. Pár perc elteltével behabartam, és hagytam forrni még kb. 2 percet, és el is készült a leves. Figyelem! Nagyon finom, és tízperces gyorsleves. Előbb elkészül, mint egy zacskós műanyag "leves".
Jó étvágyat!

Gombapaprikás nokedlivel


Tapot se; dacolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá lenni: addig van. Miután senkinek sincs olyanja, mit itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el? - Ám legyen! 

(Shakespeare: Hamlet) 




Finom erdei gombát vettem a piacon. Gyakorlatilag gombás ételekhez csak erdei gombát használok, mert mifelénk igen sokféle van, s ha vannak esők is, szinte egész évben.
Mi is szoktunk erdőt járni, és amit nem fogyasztunk el frissen, azt megszárítom, és gombaport csinálok belőle. Csak egy jó kávédaráló kérdése az egész.

A paprikás hozzávalói: fél kiló erdei gomba, egy nagy fej vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, só, pici ételízesítő, frissen őrölt bors, pici őrölt kömény és kakukkfű. És természetesen 2-3 evőkanálnyi olaj, és pirospaprika. Ilyenkor tehetünk bele egy kis paradicsomot, fél zöldpaprikát is.

Készítése egyszerű: az olajon megdinszteljük a kockára vágott vöröshagymát, majd a tűzről levéve pirospaprikát és a többi fűszert is beletesszük, plusz a gombát is. Egy fél decinyi vizet öntünk alá, és már rotyoghat is. hamar készen van, húsz perc elegendő.
Közben elkészítettem a nokedlit is, amit kézzel csináltam. Mármint mélytányérból, késsel szaggattam a forrásban lévő vízbe. Jobban szeretem, mint a nokedliszaggatóst, mert nagyobbak lesznek a nokedlik.

2008. szeptember 7., vasárnap

Olasz hagymaleves



Az életnek vannak ismerői. De a sajátjához szerencsére mindenki dilettáns. Szerencsére, mert "szakszerűen" élni embertelen.

(Ancsel Éva)





Ez a világ egyik legegyszerűbb levese. És nagyon ízletes is. Egy olasz pizzériában ettem egyszer, aztán itthon rekonstruáltam - és azt hiszem, pont olyan lett, mint a vendéglői.
Kell hozzá személyenként egy nagyon nagy fej vöröshagyma, némi tejszín, fűszerek, fehérkenyér és sajt.
A hagymákat félbe, majd nem túl vékony karikákra vágom, és fölengedem vízzel. (Nem higítom nagyon, legyen sűrű, tartalmas a leves.) Fűszerezem sóval, őrölt fehérborssal, kakukkfűvel, bazsalikommal és frissen reszelt szerecsendióval. Forrás után még 15 percig főzöm, majd hozzáöntök személyenként fél deci tejszínt. Hagyom fölforrni és már készen is van.
Friss fehérkenyér kockákkal és reszelt sajttal (füstölttel is isteni) tálalom.