Málnalekvár

Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.

Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.

Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.

(Michael Ende: Momo)

Ma málnalekvárt főztem - érik a hegyen szép számmal már. Nézegettem a neten recepteket.

Hozzávalók:

ahány kg a málna,
annyiszor 70 dkg
kristálycukor kell,
plussz pici szalicil.

A málnát átnéztem, nehogy rossz szemek kerüljenek a lekvárba. Lemértem, majd kiszámoltam, mennyi cukor megy hozzá. Aztán egy nagy lábosban le is cukroztam a gyümölcsöt és hagytam állni, míg levet eresztett - 3-4 óra elég is neki. Aztán fölforraltam, de csak az első rottyanásig és kevergettem is, hogy a cukor teljesen feloldódjon. Majd szitán átpaszíroztam alaposan. A magokból 1 nagy evőkanálnyit visszatettem a tiszta lébe. (Én másfél kiló málnából főztem a lekvárt.) Ez nem szükséges, csak jól mutat a lekvárban. Így látszik, hogy málnalekvár van az üvegben. A málnánál kell a paszírozás, mert a teljes magmennyiséggel főzött lekvár élvezhetetlen, túl magos lenne. Tehát lehet teljesen mag nélkül is készíteni, de én szeretek benne egy kevés magot látni, nekem úgy málnalekvár. Aztán újra fölforraltam és forrás után még 25-30 percig főztem kis lángon. A málnának nem kell sok főlés, akárcsak az epernek, vagy a ribizlinek - mert nagyon sok zselésítő anyag van természetesen is ezekben a gyümölcsökben. Szóval szerintem fölösleges olyan zselés befőző cukrot használni.

Mikor készen volt, jól elmosott kis üvegekbe tettem. Minden üveg tetejére folpackot tettem, erre egy késhegynyi szalicilt, majd rá a csavaros tetőt. Fejre is lehet fordítani 2-3 percre az üvegeket, így teljesen légmentesek lesznek. Egy plédbe jól bebugyoláltam, hogy lassan hűljön ki (szárazdunsztoltam).

Isteni finom - a világ legfinomabb lekvárja a málnalekvár - szerintem. :)

Kapros-fetás salátaöntet

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

(Fodor Ákos)

Hétfőn halat készítettem salátával. A balatoni találkozóra fetás padlizsánkrémet csináltam, ezért maradt még a sajtból. Nagyon finom lett vele az öntet.

Hozzávalók:
2 kisdobozos kefír,
3-4 dkg fetasajt,
1/2 csokor kapor,
só,
kevés citromlé,
2 teáskanál extraszűz olívaolaj,
1 mokkáskanál mustár.

Mindezeket habverővel szép krémesre kevertem. Ez az adag akár 7-8 tányérnyi salátára is elegendő. Bár én salátás öntetet szeretem - mint Barabra Streisand a Tükröm, tükrömben. :))

Cseresznyebefőtt / Eperbefőtt

Az emberek világa egyszer fent van, egyszer lent, és az emberek követik a világukat, akár fel, akár le; míg nekünk varázslóknak egyáltalán nem dolgunk, hogy kövessük őket az élet viszontagságaiban.

A varázslók művészete az, hogy mindenen kívül maradnak, és észrevétlenek. És legfőképpen az a művészetük, hogy nem fecsérlik el az energiájukat.

(Castaneda: Az erő második köre)

Lett nyolc üveg cseresznyebefőttem, jópár üveg lecukrozott meggyem, cseresznyém, és tettem el citromfűszörpöt is, mert kaszálni lehet, annyi van. És még ma szedjük a ribizlit.

A kompótot Kata leírása alapján készítettem.

Röviden azért leírom. A gyümölcsöt megmostam, leszáraztam. Az üvegeket alaposan kimostam. Minden üvegbe 3/4-ig tettem a gyümölcsből, 4 kanál cukrot szórtam minden üvegbe. A konyhapulthoz ütögettem, hogy a szemek megtalálják a helyüket. Aztán amennyi még fért az üvegekbe, annyival feltöltöttem őket. Háromnegyednél kicsit magasabban feltöltöttem az üvegeket vízzel, és mindegyikre egy mokkáskanálnyi pálinkát öntöttem. Az üvegek tetejére folpackot tettem, erre egy késhegynyi szalicilt, majd rácsavaroztam a fedőt. (Nekem muszáj, a spájzomban szaunázni lehetne...) Egy nagy lábosba állítottam az üvegeket - nekem 4 darab 7 decis üveg fér egy lábosba, így lett nyolc üveg 2 lábosban -, amit 3/4-ig felöntöttem vízzel. Rájuk tettem a lábosok fedőjét és közepes lángon főzni kezdtem. Ruhát nem kellett alátennem, mert a fedő pont megfogta az üvegeket. Forrás után 15 percig főztem. Éjjelre is rajtuk hagytam a fedőt. Mikor kihűltek a spájzba tettem őket.

Tipp: Kemény szemű, roppanós eperből ugyanígy készíthetünk eperbefőttet télre!

Pudingos cseresznyés pite

Igazából azt a hagyományos kis lapos, pudingos gyümölcstortát akartam megsütni, de rájöttem, hogy évekkel ezelőtt kidobtam a sütőformámat. Így hát, most megcsináltam, de az egészet egyben megsütöttem.

Egyszerű kis süti, langyosan a legfinomabb.

Hozzávalók a tésztához:

10 dkg liszt,

6 dkg porcukor,

1 mokkáskanál sütőpor,

1 csipet só,

2 tojás,

2 kanál víz,

1 vaníliás cukor.

A pudinghoz:

1 vaníliás pudingpor,

5 dl tej,

4 evőkanál kristálycukor.

Plussz:

3 csapott evőkanál búzadara
60 dkg kimagozott cseresznye,

3-4 evőkanál kristálycukor,

és aki szereti: 1 mokkáskanál fahéj.

Kimagoztam a cseresznyét. Begyújtottam a sütőt.

Elkészítettem a pudingot a tasakon lévő leírás szerint.

Kivajaztam és liszteztem a közepes méretű tepsit. A tésztához való anyagokat egy tálba tettem és robotgéppel alaposan kikevertem. A kész tésztát a tepsibe öntöttem. Megpöttyöztem egyenletesen a pudinggal, aztán megszórtam vékonyan búzadarával, majd eloszlattam rajta a cseresznyét. Végül fahéjas porcukorral még meghintettem a tetejét. Körülbelül 30 percig sütöttem 3/4-es lángon.

Könnyű kis remegős-puha pite lett. És pillanatok alatt elkészült. Bármikor készíthető befőttből is, vagy cukrozott cseresznyéből.

Az indiai házisajt, a PANÍR

Csak egyetlen könyvet érdemes olvasnunk: a szívünket.

(Ácsán Cshá)

Pár nappal ezelőtt rákattintottam Vegavarázs oldalára. Osztán úgy jártam, hogy ott is ragadtam... Megolvastam az összes receptjét, és nagyon tetszettek. Ezzel az indiai sajttal - panírnak hívják - már régóta kacérkodtam. Csak nem mertem megcsinálni eddig. Nem is tudom... Valami érthetetlen misztikum övezi nálam az indiai ételeket. Hogy miért? Ki tudja? Vegavarázs viszont nagyon egyszerűen és érthetően írta le, hogyan is kell elkészíteni ezt a friss savósajtot. Fölbátorodtam. És ma vettem házi tejet, és meg is csináltam. Az egész művelet nem tartott negyedóránál tovább. Abból is az volt a legtöbb idő, míg fölforrt a tej. Köszönöm szépen a receptet! :)

Bár belinkeltem Vegavarázs oldalát, azért én is leírom.

Hozzávalók: 2 liter házi tej (ha nem kapunk, akkor a 3,6-os zsírtartalmú), 6 evőkanál citromlé vagy 1 teáskanál citromasav vagy 2-3 evőkanál 10%-os ecet, egy vékony vászonagyag.

Előkészítünk egy nagy tálat. Ráhelyezünk egy szűrőt, amit kibélelünk a vékony vászonanyaggal. A tejet fölforraljuk egy lábosban. Mikor forr, lekapcsoljuk a lángot alatta és beletesszük a citromlé harmadát-felét. Kevergetjük. Mikor már elég sok sajt kicsapódott, teszünk még hozzá citromlevet. Végig finoman-lazán kevergetjük csak, csak annyira, hogy lássuk, készen van-e. Akkor van készen, mikor már jól elkülöníthetően látszik az áttetszős-zöldes-sárgás savó. Azért kell több részletben hozzáadni a savanyítóanyagot, mert ha egyszerre tesszük bele, nem is csapódik ki teljesen és nagyon szemcsés, száraz lesz majd a panír és az nem finom. Mikor készen van, az előkészített szűrőbe öntjük a lábos tartalmát. Hagyjuk pár percig csöpögni, aztán folyó víz alatt leöblítjük. Alaposan megtekergetjük-szorítjuk az anyagban a túrót, jól kinyomkodjuk. Egyből össze is áll, de csak olyan lazán. Ezért pár óráig még bennhagyjuk a gézanyagban egy formában (kis tálkában), és nehezékkel lenyomva tesszük hűtőbe. Pár óra elteltével szépen összeáll, teljesen vékonyan is szeletelhető. Készítettem is egy ilyen képet - jól látszik, milyen vékony szeleteket tudtam vágni belőle. A képen már a grillezett sajt látható. Nagyon finom grillezve, ropogós. Isteni. Megsóztam és kevés olívaolajban megsütöttem.

Aztán mindjárt fellelkesültem, és készítettem egy egyszerű nyársat is, vargányával, újhagymával, fokhagymával, paradicsommal és a sajttal, természetesen. Csak sóztam és rozmaringot dobtam mellé, no meg kevés olívaolajat alá. Ez a sajt azért is fantasztikus, mert süthető, főzhető - nem folyik szét, megtartja az alakját. Így só nélkül, natúran is nagyon jóízű. De bárhogy ízesíthetjük. Keverhetünk hozzá zöldfűszereket, fokhagymát - bármit, mielőtt kicsapatnánk a citrommal. Sőt, sózhatjuk is a tejet. Kecsketejből is készíthető.

Ez a sajt szépen kockákra vágható, ezért fűszeres olívaolajban is tárolható, fantasztikus íze lesz szerintem. Friss salátákra nagyszerű lehet, az olajat pedig az öntetbe használhatjuk fel. Ezen kívül, Vegavarázsnál vannak indiai receptek is, amikbe használják ezt a sajtot. Majd elkészítek egy olyan ételt is, ez még csak az első próbálkozásom volt. :)

És hogy még könnyebben menjen, itt egy video is:

Eper-meggy mártás főtt hússal, pirított darával

Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.

Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.

Virágzik a cseresznyefa
ma is, amíg a szem elér
és a hajam fehér.

(Ki no Tomonori)

Hát kérem. Mártás-szezon van. Az évnek ebben a szakában rengeteg finom mártás készíthető. Például kapor-, sóska-, spenót-, gombamártás. Tele a piac vargányával, rókagombával és szegfűgombával. Mindnek abszolút ideje van. És a gyümölcsmártások. Készíthető csak eperből, csak meggyből, vagy vegyesen is, ahogy én csináltam ma. Csinálhatjuk cseresznye-meggy kombinációban is. A tiszta cseresznyének nincs igazán jellegzetes íze, ezért azt kombináljuk vagy meggyel, vagy eperrel, vagy mindkettővel. Készülhet fekete és piros ribizliből, köszmétéből (egresből), őszibarackból (sárgabarack levével kombinálva), feketeszederből (kimagozva).

Ráadásnak nem beszélve a húslevesről, ami ilyenkor szintén nagyon finom tud lenni a sok zsenge zöldségféle miatt. És most meleg sincs, tehát jól is esik a forró leves még.

A mártások persze nem csak főtt húshoz alkalmazhatók, hanem natúr sültek mellé is. Tehát nem elengedhetetlen, hogy húsleves is főjön a tűzhelyen.

Ez az egyik kedvencem. Meggy és eper mártás, főtt hússal, pirított darával. A világ legfinomabb ételeinek egyike. Azt is el kell mondanom, hogy addig, míg nem én főztem, egyáltalán nem szerettem. A suliban és anyu is otthon tejföllel habarta be. És úgy ma sem szeretem. Vagy tejjel, vagy tejszínnel készítsük.

Hozzávalók 4 főre:

40-50 dkg eper és meggy vegyesen,

1/4 citrom leve,

kb. 3 csipet só,

kb 4 csapott evőkanál kristálycukor (ízlés szerint),

2 dl tejszín,

3 csapott evőkanál liszt.

A gyümölcsöt megtisztítottam, a meggyet kimagoztam, az epret negyedeltem. Annyi vízben, amennyi éppen csak ellepte, föltettem főni. Sóztam, cukroztam, citromlevet facsartam bele. Közben elkészítettem a tejszínes habarást. Mikor a tejszínnel csomómentesre kevertem, utána még vízzel higítottam. A mártást forrás után még 4 percig főztem, aztán behabartam. Állandóan kevergetve hagytam fölforrni. Forrás után még 1 percig főztem.

A mártás sűrűségén vízzel tudunk állítani a végén.

Ez a mártás nem egészen tíz perc alatt elkészül. Több idő, míg azt a kevés meggyet kimagozzuk... Nagyon-nagyon-nagyon finom húsival és darával. Mindenképpen kóstoljuk a végén, mert kellhet bele még vagy só, vagy cukor, vagy egy kis citromlé. Ezt a mártást is "szájjal" főzzük - csak kóstolással tudjuk igazán finomra ízesíteni. Ne féljünk attól, hogy édesre csináljuk. Édesen az igazi. A sós hús mellé fantasztikus ízélmény. És a színélményről még nem is szóltam... Elképesztően gyönyörű színe van!

Pirított dara: személyenként 3 púpos evőkanál dara, forró víz, só, személyenként 1 teáskanál olaj. A darát az olajon megpirítom, aztán sózom, majd apránként fölöntögetem forróvízzel. Mindig megvárom, míg a dara fölveszi a folyadékot.
Ha nem akarunk szöszölni a darával, akkor kuszkuszt is adhatunk mellé - majdnem ugyan az, mint a dara, mert a kuszkusz apró búzatöret. A kuszkusszal csak annyi a dolgunk, hogy egy tálba tesszük, dupla mennyiségű forróvízzel felöntjük, jól letakarjuk és hagyjuk állni10-15 percig, míg a kuszkusz beszívja az összes vizet. És voilá, készen is van.

Horiatiki, vagyis görögsaláta

Az egyik kedvenc salátám. Bár a salátákkal úgy vagyok, hogy nincsenek fix receptjeim rá, a görög saláta mégis kivétel. Egyrészt, mert ez a görögök egyik jellegzetes étele - másrészt, ha nem így készülne, akkor már nem horiatiki lenne. 

A görög salátának egy titka van: mindig abszolút frissen készítsük. Ha nagy vendégseregre készülünk, a zöldségeket természetesen előkészíthetjük: összevágva és folpackkal letakarva tarthatjuk hűtőben 1-2 órát is akár, de összekeverni csak fogyasztás előtt ajánlatos. Különben illúzióromboló lesz a végeredmény, levet eresztenek és meglöttyednek a zöldségek. De legeslegjobb abszolút frissen föl is vágni, össze is állítani a salátát. 

Mennyiségeket nem írok. Hozzávalói: uborka, lila vagy fehér salátahagyma, paradicsom, olajbogyó, esetleg paprika. Ezek azonos arányban körülbelül. Plussz fetasajt rusztikusan egy nagy szeletben a tetején. Az öntete extraszűz olívaolaj, tengeri só, citromlé vagy fehérborecet és szárított vagy friss oregano. Az olívával ne spóroljunk, jópár löttyintést tegyünk csak rá egész nyugodtan. Erre a salátára kifejezetten ajánlott a bő olaj. A citromlével már bánhatunk csínján - ízlés szerint. A sóval is csínján, mert a feta sós. Az oregano adja meg a jellegzetes ízét. Én nem szoktam összekeverni külön az öntetet ennél a salátánál, hanem egyenesen a felvágott zöldségeket sózom, locsolom meg olajjal, kevés citromlével vagy fehérborecettel, szórom oreganoval és keverem is össze. Aztán a tetejére biggyesztem a fetát.

Pirítóssal felséges, akár önálló vacsorának is megteszi. Csak nyáron és ősszel ajánlom az elkészítését, mert a téli ízetlen melegházi paradicsomból egyáltalán nem lesz az igazi.

Boszorkányos cseresznyetorta

Hogy is készül a boszorkányos cseresznyetorta? Először is végy egy boszorkányt. Másodszor, varázsolj a teljesen üres piactérre egy nénit kis kosárkával, benne a világ legfeketéslilább cseresznyéjével. Harmadszor, varázsold össze a hozzávalókat tortává.

A történet tegnap este kezdődött. Kinéztem egyik olasz szakácskönyvemből ezt a finom sütit. Remek, gondoltam és a mandulát meg is törtem, le is héjaztam. Majd holnap veszek cseresznyét hozzá - van piac, vasárnap lesz. Aha. Meg azt ahogy én elképzeltem... Elfelejtettem, hogy háromnapos ünnepi hétvége van. Reggel felkelek, kinézek az ablakon és... sehol senki... Hűha. Nagy kajak balhé van. Cseresznyés pitének lőttek... Pedig úgy elképzeltem, éreztem az ízét tegnap este a számban. Megcsináltam a kávémat, újra kinéztem. Egyszer csak jön egy néni. Kis kosárkával, pár csokor virággal. Téblábol. A remény föllángolt bennem! Mégis lesz cseresznyetorta?! Nézem, nézem - hátha csak eltévedt. De nem. Pont az ablakommal szemben lepakolt. Ekkor már csak azt reméltem, hogy a kosárkában nem kicsibék vannak, hanem cseresznye. Gyorsan megittam a kávémat és felöltöztem.

A néninél a világ legfeketébb, legéretebb, legfinomabb cseresznyéje volt! Nem is hozott mást, csak ezt a finom gyümölcsöt és virágot.

Szóval. Méghogy boszorkányok nincsenek. Méghogy varázslat nincsen... Egész délelőtt nem is volt más árus, csak az én elvarázsolt nénim... :))

Hozzávalók egy 26-28 cm-es tortaformához:
A tésztához:
25 dkg liszt,
5 dkg darált mandula,
1 csipet só,
7 dkg porcukor,
12,5 dkg vaj,
1 tojás
1 tojássárgája.
A töltelékhez:
80 dkg cseresznye (vagy meggy) - magozatlanul 1 kg,
kb 10 dkg cukor,
1 csipet őrölt szegfűszeg,
1 lehelletnyi csipet só,
5 dkg durvára vágott hámozott mandula,
citromlé.
Megkenni:
1 tojásfehérje.

A tésztához valókat egy tálban összekevertem, majd összedolgoztam. Csak lazán, épp álljon össze, úgy már jó. Gombóccá formáztam, a tálat letakartam és egy órára hűtőbe tettem.
Közben megcsináltam a tölteléket. A cseresznyét kimagoztam és cukorral, csipet sóval, citromlével és szegfűszeggel sűrűre főztem. Úgy 20 percig tartott a művelet, mert nagyobb lángon csináltam. Kevergettem hogy ne égjen le. Hagytam kihűlni.

Egy óra elteltével a tésztát két darabba vágtam: 2/3 és 1/3 arányban. Aztán a lisztezett konyhapulton a nagyobbik darabot kör alakúra nyújtottam, akkorára hogy 2 cm-rel nagyobb legyen a tortaformánál. Beleillesztettem, a felfelé álló széleket a forma oldalához igazítottam. Aztán megszórtam a tésztát a durvára vágott mandulával, majd rátettem a cseresznyét. A másik darab tésztát is kinyújtottam, és derejevágóval 1 cm-es csíkokra vágtam. Berácsoztam a torta tetejét. Megkentem a maradék tojásfehérjével és előmelegített 3/4-es lángú sütőbe tettem. Körülbelül 45 percig sütöttem.

Készíthető tulajdonképpen egész évben, ha teszünk el lecukrozott cseresznyét vagy meggyet. Azt hiszem, ezt majd szilvából is elkészítem, szerintem abból is isteni lesz.

A torta eredeti neve ropogós cseresznyetorta - crostata di ciliegie. Mert a tészta finom ropogós, a cseresznye pedig finom szájbanomlósédeskrémes. Isteni!

Örülök, hogy tudok nénit varázsolni kis kosárkával...

Gyümölcsszörpök eltevése + meggylekvár + sütikbe való meggy és cseresznye eltevése

*


Ahelyett, hogy összevissza vágtáznánk, lassan járunk, mint egy elefánt. Ha képes vagy lassan járni, a haszon minden gondolata nélkül, akkor jó zen tanítvány vagy.

Így valódi természetünket folyamatos cselekvésben valósítjuk meg. A lényeg tehát az, hogy bármiféle gyors nyereség, dicsőség vagy haszon gondolata nélkül gyakoroljatok. A zazent nem mások és nem is saját magunk kedvéért tesszük. Csak gyakoroljatok zazent a zazen kedvéért.

(Sunrjú Szuzuki)

Közkívánatra. És mert tényleg itt az ideje! Köszönöm a kérdést, kérést - egyik kedves olvasómtól jött.:)

Tehát a gyümölcsszörpök.

Eper, málna, ribizli, josta, egres szörp:

A gyümölcsöt megtisztítjuk, a rossz részeket kivágjuk. Lemérjük, mert minden 1 kg gyümölcshöz 6 dl vizet kell adnunk. Tehát a gyümölcshúst összetörjük egy tálban, vizet adunk hozzá és 1/2 mokkáskanálnyi szalicilt, valamint 1 mokkáskanálnyi citromsavat. Hagyjuk állni 12-24 órát (ahogy kijön, ahogy ráérünk), aztán vékony vászonanyagba kötjük. Nagyon vékony szövésű legyen, de ne lyukacsos. A vékonyság azért kell, mert ha vastag anyagba tesszük, az életben nem csöpög át. Éppen ezért, a tört gyümölcshúst körülbelül kilónként csöpögtessük, tehát ne egy anyagban az egész mennyiséget, ha több szörpöt készítünk. Hagyjuk 24 óráig csöpögni. Nem szabad a zacskót megnyomkodni, mert ha kinyomjuk, zavaros lesz a szörp és kocsonyásodni is fog. Tehát a gyümölcsös vászonhoz nem érünk hozzá, csak kivesszük alóla a kicsepegett lét. Lemérjük és minden kg léhez 1 kg kristálycukrot keverünk. Teljesen keverjük el benne a cukrot. Kóstoljuk, és ha szükségét érezzük, citromsavval pikánsabbá tehetjük. Literenként egy késhegynyi szalicilt is keverjünk hozzá, vagy ha nem akarunk akkor az üveg tetejére tegyünk folpackot, arra egy kevés szalicilt és mehet rá a csavaros kupak.

Nagyon tisztára mosott üvegekbe töltsük!

A megmaradt gyümölcshúst aztán mégiscsak kinyomkodjuk. De ebből zselé lesz majd. Ezt a sűrű lét amit kapunk, szintén cukrozzuk, kis befőttesüvegekbe töltjük. Csak kevesebb cukrot keverjünk hozzá, kilónként 60 dkg-ot. Kivalóan alkalmas lesz húsokhoz, sütikhez. (Pl. sült vadhús ribizli vagy jostazselével tálalva. Vagy egreszselével... Isteni!!!)

Meggyszörp és feketeszederszörp, cseresznyedzsem, meggylekvár:

A megmosott meggyet összenyomkodjuk maggal együtt, és 12 óráig állni hagyjuk. Majd szűrön át lecsorgatjuk. Ezt kinyomkodhatjuk, mert nem zselésedik. Itt is mérünk, mert minden kg léhez 80 dkg cukrot keverünk. A cukorral együtt főzzük forrás után 20 percig. Hagyjuk kihűlni. Kevés szalicilt keverünk hozzá hűlés után, majd üvegezzük. De úgy is jó, ha a teletöltött üvegbe, a szörp tetejére szórunk késhegynyi szalicilt, vagy celofánt teszünk rá, és a celofán tetejére, de még a kupak alá szórjuk a szalicilt.

A megmaradt meggyet kimagozzuk, ledaráljuk (ha dzsemnek készítjük, nem kell darálni). Főzzük kis lángon sűrűsödésig, majd kilónként 60 dkg cukrot hozzáadva még körülbelül 20-30 percig. Üvegekbe töltjük, késhegynyi tartósítószert szórunk a tetejükre, és szárazdunsztba tesszük. Isteni meggylekvár a végeredmény. :) A meggylekvárt keverhetjük ribizlivel is, az szépen megkocsonyásítja, vagy készíthetjük dzsemfixel is, akkor nem kell ennyit főzni. A meggylekvárt főzhetjük úgy is, ahogy a hagyományos szilvalekvárt, sokáig, ecetet aláöntve és nem megkevergetve. De ekkor is érdemes összetörni és a levéből szörpöt készíteni, mert legalább akkor azt a sok levet nem kell elfőznünk (levesebb, mint a szilva) és még plusz szörpünk is lesz belőle.

A feketeszederre ez nem igaz, mert túl magos, nem alkalmas lekvárnak igazán, viszont szörpnek finom. Ha érett cseresznyét tennénk el dzsemnek, azt fűszerezzük vaníliával, citrom levével és reszelt héjával és kardamommaggal (vagy szegfűszeggel vagy mentával) és dzsemfixel tegyük el, mert sok levet enged és egyáltalán nem zselésedik. Vagy főzzük össze ribizlivel, az kocsonyásítja, de akkor citromlé nem kell bele. Tegyük fel főni az átpaszírozott ribizlilét, mikor forr már tegyük bele a kimagozott cseresznyedarabokat, a cukrot és hagyjuk újra felforrni, forrás után 5 percig főzzük majd üvegezzük. Vagy hasonlóképpen sokáig főzzük, mint a hagyományos szilvalekvárt. Cseresznyéhez elég kilónként 20 dkg cukor is. (Ízlés és édesség arányában.)

Cseresznyét és meggyet lecukrozva is eltehetünk, ezek télen süteményekbe fantasztikusan finomak. A cseresznye így készül: kell hozzá cseresznye, kilónként 20 dkg cukor, kilónként 1 késhegynyi tartósítószer.

A hibátlan, érett gyümölcsöt több vízben megmossuk vigyázva, hogy ne törjük össze, majd alaposan lecsurgatjuk, kimagozzuk, lemérjük. A cukrot összekeverjük a tartósítószerrel, a gyümölcsöt egy ép zománcú edénybe vagy porcelán-, esetleg üvegtálba tesszük és lazán összekeverjük a tartósítószeres cukorral. Hűvös helyen 12-16 óráig állni hagyjuk, s ha már levet eresztett, üvegekbe töltjük, lekötjük és a kamrába végleges helyére állítjuk. Ugyanezzel a módszerrel eltehetünk szilvát is.

Meggy: meggy, kilónként 25 dkg cukor, kilónként 1 késhegynyi tartósítószer.

A hibátlan, érett gyümölcsöt több vízben megmossuk vigyázva, hogy ne törjük össze, majd alaposan lecsurgatjuk, kimagozzuk, lemérjük. A cukrot összekeverjük a tartósítószerrel, a gyümölcsöt egy ép zománcú edénybe vagy porcelán-, esetleg üvegtálba tesszük és lazán összekeverjük a tartósítószeres cukorral. Hűvös helyen 12-16 óráig állni hagyjuk, s ha már levet eresztett, üvegekbe töltjük, lekötjük és a kamrába végleges helyére állítjuk. (Forrás: wikipédia)

Szölölevelek eltevése töltikéhez

A hétvégén jártunkban-keltünkben láttam, hogy már szépen levelesednek a szőlőtőkék. Eltevéshez a zsenge levelek az igazán jók, illetve akkor szedjünk, ha épp nincs permetezve. Vagy a legjobb, ha van a környékünkön elvadult szőlős, mert azt biztosan nem kezelik semmilyen kemikáliával. Én ilyen leveleket szoktam szedni. Sajnos a lelőhelyem már nincs meg, pedig egyszerűen rajongok a töltikéért, legyen az sima rizzsel, vagy hússal bélelve. És ismét elmondom: vissza kéne hozni a magyar konyhába a töltött szőlőleveles ételeket, mert hiszen bornép vagyunk. Nem is értem, miért ment ki a divatból, miért felejtettük el, holott a szőlőlevélnek van egy nagyon finom íze, ráadásul könnyen tölthető, és még egy ráadás: gyakorlatilag ingyen lehet hozzájutni. A töltött káposzta teljesen kiszorította, holott a szőlőlevél ugyanúgy elkészíthető, mint a káposzta. Érdemes eltenni belőle, mert sajnos nálunk nincs üveges, mint az arab, török, görög vidékeken, legfeljebb Budapesten lehet venni arab, török vagy görög boltokban. Nekem most is van a spájzomban, még a tavaly nyári készletből. 

 

 

A szőlőlevelek eltevése: a szőlőleveleket megmossuk, a szárukat a töveknél levágjuk. Fél percre lobogó forró vízbe tesszük őket, majd csap alatt hidegvízzel lehűtjük. Körülbelül tíz szőlőlevelet egymásra fektetünk és föltekerjük. Ezeket a kis tekercseket tesszük állítva szorosan egymás mellé egy szélesszájú üvegbe. Mikor tele az üveg, teszünk a tetejükre vagy műanyag savanyúságlenyomó szerkentyűt, vagy rövidebbre tört hurkapálcikákákat. Aztán felforralt, majd langyosra hűlt sós vízzel felöntjük. A vízhez literenként 1 és 1/2 evőkanál sót adunk. Teljesen el kell lepnie a szőlőleveleket. Végül kevés olajat öntünk a tetejére. Ez légmentesen lezárja. Folpackot teszünk az üveg tetejére, majd rácsavarjuk a fedőt is. Célszerű akkora üvegekben eltenni a leveleket, amennyi kell majd egy-egy főzéshez. Tehát ha kibontunk egy üveget, az összes levelet fel fogjuk tudni használni. Ha akarjuk, dunsztolhatjuk is, de én nem szoktam, mert így is eláll időtlen időkig. Használat előtt mossuk le a leveleket, és áztassuk pár percig forró vízben. 

ELTEVÉS ÉS TÖLTÉS VIDEÓN: https://www.youtube.com/watch?v=Y_oNzZDVbOM

Eperlekvár

Vajon a levegőben lebegés: a repülés más lenne, mint a vízben lebegni?
Talán csak ezért nem tudunk repülni...

Csak elgondolkodtam... Mert álmot láttam. Álmomban úsztam a levegőben.

Ma tudtam nagyon-nagyon olcsón venni végre epret. Eljött a lekvárfőzés ideje...

Minden lekvár és befőtt alapvető feltétele, hogy mind az üvegek, mind a gyümölcsök alaposan el, illetve meg legyenek mosva. Semmi zsíros nem kerülhet rájuk, még csak a közelükbe sem. Tehát ha a mosogatóban tisztítjuk a gyümölcsöt, azt is alaposan mossuk ki előtte.
Lekvárhoz csak a teljesen egészséges, érett gyümölcsök alkalmasak. Ahol hiba van a gyümölcshúsban, azt a részt vágjuk ki.

A gyümölcsöket tisztítás után lemérem, majd robotgépbe teszem és csak durvára darálom meg. Maradjanak benne gyümölcsdarabok is, úgy a jó. Egy nagy lábosban fölteszem a megdarált gyümölcsöt főni. Egészen addig főzöm - időnként kevergetve -, míg besűrűsödik lekvár állagúra. Ezzel vigyázzunk, mert ha hűl, még sűrűbb lesz. Tehát így forrón kicsit folyósabbra hagyhatjuk. Tehát mikor elérte ezt az állagot, hozzáadom a cukrot és addig keverem, míg elolvad benne. A gyümölcs kilójaként 40-50 dkg cukrot adok hozzá. A cukorral még 20 percig főzöm, majd üvegekbe töltöm. Én citromlét is szoktam hozzáadni, kicsit pikánsabb lesz a lekvár. És egy csipet sót is, kihozza az ízt. Ízlés szerint.
Minden üvegbe először csak egy kanál forró lekvárt teszek, ezzel fölmelegszik az üveg. Fontos, mert ha hirtelen és egyszerre töltjük meg, elpattanhat.
Mikor az összes lekvár üvegekbe került, mindnek a tetejére egy késhegynyi szalicilt teszek. Lehet nátrium-benzoátot is használni. Kinek melyik szimpatikusabb. Aztán folpackot vágok kockákra, és az üvegek szájára teszek egy-egy darabot. Ezután csavarom csak rá a fedőt. Úgy is csinálhatjuk, hogy a folpack tetejére szórjuk a tartósítószert, aztán rácsavarjuk a fedőt. Mindegy.
A tartósítószert, hiába nem divat - én nem hagyom ki. Jártam úgy szörppel, hogy nem tettem bele és mind megromlott. Nem kockáztatok. Ahhoz túl drága a gyümölcs is, a cukor is. És nagyanyámék is, anyukám is szalicillel tette el a finomabbnál finomabb lekvárokat, befőtteket, szörpöket. Kutya bajom sincs tőle, úgyhogy nem érdekel senkinek sem a véleménye a tartósítószerekről. Még mindig jobb egy leheletnyi szalicillel eltett saját lekvár, mint a bolti E-betűkkel telerakott műlekvár. Biztosan működik tartósítószer nélkül is, de nekem sajnos a spájzom a legmelegebb helység a lakásban. Szalicil marad.
Mikor minden üveget lezártam, egy dupla plédre állítom az üvegeket, majd jól betakargatom. Ez a szárazdunszt. Azért kell, hogy a lekvárok lassan hűljenek ki. Ez segíti elő azt, hogy a fedők teljesen légmentesen rá"cuppanjanak" az üvegekre.

A lekvárom (3 kg eperből készítettem) 1 óra 20 percig főtt. Körülbelül 50 percig cukor nélkül, aztán cukorral. Kis lángon főzzük, különben leég! Nagyon szép darabos maradt.
Aki mégis tartósítószermentesen szeretné eltenni a lekvárt, Renátánál nagyon jó leírást talál róla.
Ez a recept minden fanyarabb gyümölcshöz alkalmas.

Nyári cukorborsóleves

... előszedem a kapát, kosarat, és lemegyek a konyhakertbe. Zöldséglevest főzök ebédre, s ez ilyenkor nyár végén olyan ünnep, amelynél nagyobbat nem ismerek. A szemétleves fogalmáért az öreg arácsi parasztasszonynak tartozom hálával. Ő volt az, aki kosarával a kertbe ment, összeszedte, amit talált, és amikor azt kérdeztem, ugyan mi lesz belőle, azt mondta: a kert egész szemetjét belerakom. Azt a zamatot, amit az ételnek ő adni tudott, sohasem értem el. Pedig nyugodtan mondhatom, hogy évekig próbálkoztam vele. Nem a zöldség sokaságán és minőségén múlott. Az ő levese, ha valamihez hasonlítani kellene, olyan volt, mint a bor. Már illatától is kóválygott a fejem. De megvolt benne az a nyájas szelídség, aminek a jól elkészített zöldséglevest mindig jellemeznie kell. Színe rózsaszín arany, a vetemény sem puha, sem kemény, a répa magába szívta a káposzta, a paprika, a karalábé ízét, mégis répa maradt, mint ahogy az eszményi közösségben mindenki egyéniség, mégis mindenki együvé tartozik.
... lassan munkába fogok. Kibontom a sárgarépa ágyat, gondosan megkeresem a fejlett, vastag gyökereket. Két-három karottát is szedek, petrezselymet, gyökeret és zöldjét, paszternákot, amit nem engednék el semmi pénzért. Ezután jön a póré, a kelkáposzta, a zeller gyökere, zöldje, karalábé, egy kis karfiol. Hagymából a legjobb lesz az apró, dió nagyságú ezüsthagyma, elég belőle kettő, a fokhagymából egy. Két szép zöldpaprika, egy piros paradicsom, s hogy az ünnep teljes legyen, egy marék frissen fejtett bab. A kútnál megmosom és megtisztítom. A csillogó ezüst vízben ragyog a sok levél és gyökér. Most már megrakhatom a tüzet.

(Hamvas Béla: A Babérligetkönyv - A konyhakert) 

A tavaszi-nyári cukorborsóleves. Nagyon szeretem. Bárhogy is legyen elkészítve. Amit leírok, csak a mai változat. A recept végén majd megemlítem a többit is.

Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg csöves cukorborsó,

1 csokor tavaszi új zöldség (sárgarépa és fehérrépa),

1 csokor petrezselyemzöld,

kb. 10 darab borsóhüvely,

só,

2 csapott teáskanál kristálycukor,

1 mokkáskanál ételízesítő,

1-2 dl tej (elhagyható),

2 dkg vaj,

1 mokkáskanál olaj,

1 evőkanál liszt.

A galuskához:

1 tojás,

1 dl víz,

annyi liszt, amennyivel nokedlitésztánál kicsit sűrűbb állagot kapunk.

A borsót kifejtettem, pár darab szebb csövet megmostam és fehér cérnával összekötöttem. A zöldségeket körömkefével megmostam - ilyenkor még annyira zsengék, hogy zöldséghámozót nem használok. A fehérrépáról a zöldjét levágtam és apróra vágtam. A borsót a vajon és az olajon a karikákra vágott zöldségekkel együtt kevés sóval pár percig pároltam, aztán liszttel meghintettem. Együtt pirítottam 1 percig, majd kis adagokban hideg vízzel felöntöttem. Ételízesítőt (vagy zöldségalaplét vagy leveskockát), sót, cukrot adtam hozzá, és a felvágott petrezselyemzöldet is beletettem, valamint az összekötözött borsóhüvelyeket.

Közben gyorsan elkészítettem a galuskát. A kissé megsózott tojáshoz lisztet kevertem egy mélytányérban. Annyit, hogy nokedlitésztánál kicsit sűrűbb legyen. Mikor a leves készen volt - ez úgy a forrás után 10 perccel meg is van -, a nokedlitésztát egy evőeszközös késsel a tányér széléről kis galuskák formájában beleszaggattam. Mikor újra rendesen forrt, a tejet is beleöntöttem. Hagytam felforrni ismét, majd 2 perc múlva el is zártam alatta a lángot. A leves elkészült.

Ezt a levest szoktam tej nélkül is készíteni. Sőt. Ezt a levest szoktam csak cukorborsóból is készíteni - tejesen is, tej nélkül is. A cukor mindenképpen kell bele. Anélkül fele olyan finom sincs.

Paprikás krumpli

A mai klasszikus menü egyik darabja: az örök, a megunhatatlan, az isteni paprikás krumpli.

Újkrumpliból meg... egyenesen isteni.

Hozzávalók 4 főre:

1,5-2 kg krumpli,

2 közepes fej vöröshagyma,

2 púpos teáskanál pirospaprika,

só,

1 púpos teáskanál darált paprika (Erős Pista vagy Édes Anna),

1 pici gerezd fokhagyma,

1 szárított erőspaprika,

nyáron 1 paradicsom és 1 paprika,

kolbász étvágy szerint (4 főre 2 hosszú szál),

10 dkg szalonna,

1-2-3 evőkanál olaj (a szalonna kisült zsírjának, mennyiségének függvényében, és csak ha kevés lenne a szalonnazsír... mennyi az elég? No ez egy jó kérdés :) ).

A krumplikat megtisztítottam és hosszú hasábokra vágtam. A szalonnát csíkokra vágtam, és be is irdaltam. A kolbászt nagyobb ferde darabokra vágtam.

A szalonnát a kevés olajon megsütöttem, majd kivettem az edényből. A visszamaradt zsiradékon megüvegesítettem a vöröshagymát kis lángon. Félrehúztam, pirospaprikát tettem rá és elkevertem a hosszában negyedekre vágott krumplival együtt. Fűszereztem darált csípős paprikával (Erős Pista), és egy nagyon kis gerezd fokhagymát is tettem bele egészben. A szalonnaszeleteket és a kolbászdarabokat is hozzátettem, és vízzel bőven felöntve nagy tűzön főzni kezdtem. Végig erős lángon csináltam, hogy a szaftja jól besűrűsödjön. Újkrumpliból tényleg tíz perc alatt elkészül. Ne nagyon kevergessük, mert a burgonya könnyen összetörik - inkább rázogassuk, tekergessük az edényt, mint a bográcsot szokás. Bár ez sem kötelező, de én pl. nem a gezemicés változatot szeretem. Legyen jó szaftos, sűrű, de a krumpli maradjon egyben és láthatóan az ételben. Ezért szoktam a kolbászt is, a szalonnát is nagyobb darabokban benne hagyni. Tálaláskor szebb, gusztusosabb.
 

A paprikás krumplinak is vannak "fortélyai", hogy igazán finom lehessen. Az egyik az, hogy abszolút sok zsiradék kell bele, mert a krumpli eszméletlenül sokat felvesz, és ha nincs elegendő zsiradék alatta, száraz és íztelen lesz, valamint a pirospaprika színanyagai sem tudnak kioldódni. A másik fortély az, hogy jó ízű és minőségű szalonna és füstölt kolbász kell bele, ha igazánigazán finomat akarunk enni. Nem lecsókolbász, hanem rendes parasztkolbász. A harmadik tippem az, hogy sok hagyma kell alá, és azt az elején sokáig kell dinsztelni, hogy krémessé tudjon főni később, mert maga az étel nagyon hamar elkészül. Tehát az elején a hagymát sokáig pároljuk, akkor lesz finom, sűrű és krémes az étel szaftja. S végül: igazán jó minőségű őrölt pirospaprika kell hozzá. Ez is nagyon fontos. Több éve lejárt, meg kifakult, meg keserű, stb... paprika NEM kerülhet az ételbe. Végül: nem szétfővős, hanem jó formatartó fajta és jóízű krumplit válasszunk hozzá. És még egy dolog. Ízlések és pofonok... én a paprikás krumpliba mindig hosszú hasábba vágom a krumplit. Egyrészt nem fő széjjel olyan könnyen, másrészt egészen más az egész étel formavilága ettől az egyszerű alaki tényezőtől. Sokkal szebb, gusztább. De ez tényleg csak magánnyűg. :)

A paprikás krumpli sok változatot megenged. Készíthetjük teljesen a' la natúran, húsféle nélkül is - ez a vega változat. Ezt is ehetjük tejföllel, vagy natúran. Keverhetünk bele nokedlit, vagy tarhonyát.

A húsos változatra is igazak a fentiek. Plusz: készíthetjük csak szalonnával. Vagy csak kolbásszal. Vagy mindkettővel. A virslit is bírja, a lecsókolbászt is, de ezekkel nem lesz annyira finom szerintem.

Bárhogy is készítsük, friss fehér házikenyérrel ajánlom, és egy pohár jóféle száraz vörösbor is méltó társa. És természetesen, bármilyen salátával vagy savanyúsággal. Ki mit szeret - bármi finom hozzá: kovászos vagy savanyú uborka, tejfölös vagy sima uborkasaláta, hagyományos fejes saláta, savanyú almapaprika, káposztasaláta. Bármelyikkel királyi étel.

Grissini

.

Az indián asszony a folyó partjára megy, hajlékony fűzfavesszőt szed és fonni kezd. Megfonja az első kosarat, maga elé teszi, letérdel, megáldja és így szól:

„Nem csodálkozom azon, hogy amit tettem, azt az indiánok nemzetségéért tettem. Annak az asszonynak, aki kezében mindig kosarat tart, hosszú életet kívánok. S ő reám fog gondolni. Az, amit én tettem, eszébe fog jutni, s azt fogja tenni, amit én. De senki se higgye, hogy azt mindenkiért tettem! Nem! Csak az ügyes asszonyokért, akik majd a jövőben élni fognak. Ha a hajnal földereng, szavam feléled és elméjükben megvilágosodik. Úgy legyen!”

(Hamvas Béla: Indián mese)

A grissini egy olasz különlegesség. Amitől igazából szokatlan, az a formája. Vékony hosszú kenyérrudacskák. Saláták mellé szokták kínálni, vagy csak úgy ropogtatnivalónak, míg a komolyabb falatok az asztalra kerülnek.

Ízesítésének variációszáma a végtelennel egyenlő. Bármilyen fűszert keverhetünk a tésztájába: oreganót, bazsalikomot, kakukkfüvet, zsályát, rozmaringot, ruccolát, köménymagot, koriandert, fokhagymát, hagymát, stb... Magokat is rejthetünk a tésztába. Az enyém most napraforgómaggal készült. De finom bele a tökmag is, a fenyőmag, a lenmag, a szezámmag, stb...

Keverhetünk a tésztába szalonnadarabkákat, aszalt paradicsomdarabkákat, olajbogyódarabokat, stb...

Hozzávalók:

40 dkg liszt,

2 dkg élesztő,

1 teáskanál kristálycukor,

kb. 3 dl langyos víz,

2 evőkanál olaj (napraforgó, olíva, stb...),

1 csapott teáskanál só.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A lisztet egy tálba szitáltam, összekevertem a sóval. Olajat öntöttem hozzá és az élesztős-cukros vizet. Lágy tésztává dagasztottam. Hagytam kelni egy órát.

Nem is formáztam, csak ellapogattam a tésztát, aztán pizzavágóval vékony csíkokra vágtam. Lisztezett tepsire fektettem a csíkokat, fokhagymás olajjal megkentem és nagy lángon sütöttem.

Én most 3 evőkanál napraforgómagot szárazon megpirítottam kicsit, majd belekevertem a tésztába.

Lehet kicsit formázni is, én most rusztikusra hagytam. Meg is tekerhetjük akár. Meghempergethetjük szezámmagban vagy lenmagban... a variációk száma tényleg végtelen. Egyébként isteni. :) És fogyókúrához is kiváló, mert 2-3 rudacskát elrágcsál az ember lánya, és eltelik vele. És 2-3 rúdban aztán tényleg alig van liszt, pár deka csak...

Tüzesforró szín, jeges finomság

„Bort ittam szeretőm emlékére, mielőtt a

szőlőt megteremtették volna, lerészegedtem.
Azt mondják: „bűnt ittál”.
Abból ittam, amit bűn lett volna nem inni.
Még mielőtt születtem,
Mámorban voltam tőle,
Így maradok mindörökké, még akkor is,
Ha csontjaim elporladnak.”

                                                                                                            (Ibn-al-Farid)

Ezt az egyszerű levest nagyon sokszor készítem, mert akár levesnek, akár desszertnek is fogyasztható - és isteni finom. Csak színében meleg, tüzes a finomság. Hőfokában legyen jéghideg, úgy az igazi.

Általában jó nagy adagot készítek, mert rájárunk... Ez a mennyiség tehát elég akár 8-10 embernek is. Lehet felezni. Bár. Nem érdemes... :)

Hozzávalók:

1 kg meggy,

1/2 kg cseresznye,

40 dkg eper vagy ribizli vagy málna (vagy mindegyik de összesen ennyi),

1 vaníliás pudingpor,

1/2 liter tej,

2 dl tejszín,

1 csapott mokkáskanál só,

kristálycukor ízlés szerint (én kb. 8-10 evőkanállal tettem bele),

vaníliás cukor vagy vaníliarúd vagy kivonat,

1 rudacska fahéj,

3-4 szem szegfűszeg,

kb. 1,5 liter víz.

A gyümölcsöket megmostam és kimagoztam. Az epreket feleztem. A meggy felét szitán átpaszírozva kinyertem a levét. A lábosba csak a cseresznyét és meggylevet tettem a fűszerekkel: a fahéjjal, szegfűszeggel, cukrokkal, sóval. Körülbelül egy-másfél liter vízzel öntöttem fel. Míg felforrt, addig kikevertem a tejjel csomómentesre a pudingport egy csészében. Mikor felforrt a leves hozzáöntöttem, plusz öntöttem a leveshez még tejet is, tejszínt is. Állandóan kevertem, míg újra felforrt. Fél percig hagytam együtt forrni, aztán egyből hidegvíz-fürdőbe tettem a levest a mosogatóba. Muszáj hamar kihűlnie, különben tovább főnek benne a gyümölcsök, és azt nem szerettem volna. Mikor már csak langyos volt, beletettem a kimagozott meggy maradékát, az eperdarabokat, málnaszemeket, ribizligyöngyöket. Hagytam még egy kicsit hűlni, aztán hűtőbe tettem. Körülbelül 5-6 óra hűlés után az igazi.

Néha vörösbort is teszek bele, szárazat, de tüzeset. Finoman fanyarrá teszi a levest, ajánlom kipróbálásra.

A tejjel, vízzel lehet állítani a sűrűségén a végén.

Van egy másik variációm is a gyümölcslevesre, ami abszolút hidegen is készül. Azért fantasztikus, mert egyrészt villámgyorsan megvan, és mert frissen, nyersen maradnak benne a gyümölcsök.

Petrezselymes újkrumpli

Az íny végtelenül intelligens érzék, amely bámulatos árnyalatokat képes megállapítani, és csodálatra méltó színvonalra tud emelkedni. Végül az ínynek olyan fantáziája van, amelynek például a tapintás vagy a szaglás nyomába sem ér, sőt még a hallás is csak ritkán.

Nem szégyellem bevallani, hogy kóstolási és torkossági ösztönöm minden időben igen nagy volt. Ennek az ösztönnek sok élményt köszönhetek.

(Hamvas Béla) 

Igazából nem is akartam erről az egyszerű ételről bejegyzést írni, de ma épp ezt készítettem ebédre magamnak egy kis főtt brokkolival. Szomszédasszonyom épp átjött és megjegyezte, hogy ő soha nem tud finom krumplit csinálni, az enyém meg olyan guszta mindig. Kérdezte, hogyan csinálom... hát ezért kerül fel. És mert május vége-június az újkrumpli szezonja. Ilyenkor szinte mindennap eszem. A világ legfinomabb csemegéje!

Tehát. A burgonyát megtisztítom a vékony héjától. Ezt úgy a legegyszerűbb, ha egy tálba vizet engedünk és abba tesszük a krumplit. Késsel finoman megkapargatjuk - pillanatok alatt lejön a héja. A vízbe áztatásos módszer azért is jó, mert ha kicsit régebbi az az újkrumpli, akkor nehezen engedi a haját. Éppen ezért, újkrumpliból mindig csak annyit vegyünk, amennyi el is fogy. Én az újkrumplit nem szeretem tisztítás nélkül, mert annyira vékony ilyenkor a héja, hogy sütésnél csak összepöntyörödik és elrághatatlan. A későbbi, már "öregebb" burgonyáknak azonban finom a haja is, nyugodtan lehet sütni pucolás nélkül is.

Aki nem szeretné, hogy barna legyen mind a tíz ujja, az húzzon vékony gumikesztyűt. A burgonya ilyenkor nagyon színez is.

Ha kicsik a krumplik, nem is kell elvágni. Ez nálam olyan diónyi méret. Ha ennél nagyobbak, félbevágom őket. Megsózom, vajat teszek hozzá - 4 főre való krumplihoz kb. 4-5 dkg-ot -, és egy teáskanálnyi olívaolajat. A krumplit jól elkeverem a sóval. Közepes lángra teszem és fedő alatt, saját gőzében puhul be. Víz nem kell hozzá! Elég neki 10-15 perc. A saját gőzben való főzés teszi ezt a fajta burgonyát ellenállhatatlanná. Tényleg ne tegyetek alá vizet, nem kell. 

A dinsztelt krumplihoz - mert hogy ez az - a legjobb teflonos edényt használni, mert hajlamos leragadni. Akár serpenyőt, akár lábost, de mindenképpen teflonost ajánlanék hozzá. Nem csak vajjal, de finomabb zsírokkal sütve is pazar, például kacsa vagy libazsírral, vagy mangalicával, vagy jóféle házi sertészsírral is tökéletes. Vagy finom olívaolajjal is. Én vaj és olívaolaj rajongó vagyok.

Míg puhul a krumpli, apróra vágom a petrezselymet. Mikor már puha a burgonya, leveszem a fedőt és fölcsavarom a gázt nagy lángra. Átpirítom a kész burgonyákat, elég sűrűn rázogatva, hogy keveredjenek. Mikor már szép pirosasak, rászórom a zöldégződjét, átforgatom rajta és hagyom fél percig hogy a petrezselyem is átforrósodjon. És már kész is.

Így szeretem a legjobban. A vaj és a saját gőzben való párolódás fenségessé teszi. Ez a készítési mód természetesen nem csak az újkrumplinál előnyös és finom. Én szinte majdnem mindig így készítem a burgonyát köretnek, vagy kockákra vagy vékony karikákra vágva. Ez a párolt változat szinte minden mellé finom köret, petrezselyem nélkül is, natúran is. De kaporral vagy más zöldfűszerekkel, fokhagymával, citromkarikákkal is igen jó.

Panírozási módok

*

A bundázott húsok, zöldségek nagyon finomak tudnak lenni és pillanatok alatt el is készülnek. Az elkövetkező nyár és ősz rengeteg finom zöldségfélét kínál majd, ezért gondoltam hogy időszerű írnom a panírokról.

A legklasszikusabb mód a bécsi panír. Liszt, tojás, zsemlemorzsa. Azonban nem mindenki eszik tojást. Nem kell a klasszikus "rántott" zöldségekről lemondani, hiszen van rá megoldás.

A tojás helyett liszt és víz keverékét használjuk. Olyan sűrűséget keverjünk, mint a tojásé. Tehát ne legyen nagyon sűrű, de nagyon vízszerű sem. A sorrend ebben az esetben így alakul: liszt, liszt-víz, zsemlemorzsa. Teljesen olyan lesz mint a klasszikus, sőt. Még ropogósabb és finomabb. Én sokszor ezt a változatot használom, mert mikor egyedül vagyok, sajnálok egy tojást elhasználni a kis ebédemhez. Valójában egyszer nem volt itthon tojásom - ami nem is tudom, hogy lehetett -, és ott álltam a sok leszelt zöldséggel... Pont vendégeket vártam. Na akkor találtam ki ezt a változatot. Persze nincs új a nap alatt, mások is kitalálták már - nekem akkor új és saját ötlet volt.

Aztán van az orly-mód, vagyis a sörtésztába bundázás is - ennek is több variációja létezik, lásd ITT.

Akár tojással akár anélkül bundázunk, a panírba a zsemlemorzsa mellé vagy helyett is választhatunk mást. Ha meghagyjuk a zsemlemorzsát de izgalmasabbá akarjuk tenni, keverhetünk bele magvakat például: szezámmagot, tökmagot, lenmagot, napraforgómagot. Törhetünk durvára kukoricapelyhet is a zsemlemorzsához. Reszelhetünk bele sajtot.

Ha elhagyjuk a zsemlemorzsát, akkor is liszt, tojás vagy liszt-víz a kiindulópont. Bundázhatunk tört kukorica vagy búzapehelybe, magokba, mandulába, nyers és durvára gyalult burgonyába (tócsniba, prószába), nyers és durvára gyalult cukkinibe, tökbe.

A párizsias bunda a liszt, tojás-liszt panír. A tojásba lisztet keverünk, ezzel sűrítjük kissé. Van egy változata is: liszt, tojás, liszt. Ugyanaz, csak a kettő nincs összekeverve.

A keleti konyha használ egy egyszerű módszert is: liszt, liszt-víz jéghideg vízzel kikeverve, rusztikusan. Kis csomócskák maradhatnak benne, annál ropogósabb lesz a bunda. A lényeg itt a jegesen hideg víz. Az így bundázott zöldségek csak nagyon frissen finomak, ropogósak, mint például a tempura. (Az én kedvenceim tempurásan a hagymakarikák, a káposztalevél, a spárga és a sárgarépa... Hm. Fini.)

Az indiai konyha használ panírozáshoz csicseriborsó- és sárgaborsólisztet is. Ezt keveri ki vízzel sűrűbb palacsintatészta állagúra. Lehet natúr is, de legtöbbször fűszerezett. Ezt nevezik pakorának. Lásd a videót.

Húsgombócok vörösboros paradicsomszószban

Amikor úgy érezzük, itt a világ vége, és ismeretlen terepre jutottunk, a bátorság próbája az, ha meg merünk maradni ezen a senkiföldjén, és nem keresünk magunknak fogódzókat. A spirituális utazás végén semmiféle üdvösség és mennyország nem vár ránk.

(Pema Chödrön)

Ez az étel is az egyik olasz szakácskönyvemből való. Tegnap hely híján a fagyasztóból elő kellett vennem egy darálthúst, ahhoz kerestem reggel ötletet.

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg darálthús (lehet marha és lehet sertés vagy akár szárnyas is),

1 és 1/2 zsömle,

tej,

5 dkg házi, füstölt nyers parasztsonka,

pár szem kapribogyó,

1 kisebb csokor petrezselyemzöld,

6-8 levél zsálya,

1 hámozott paradicsomkonzerv vagy egy nagyobb dobozos sűrített paradicsom vagy natúr paradicsomlé,

1 teáskanál kristálycukor,

2 csapott evőkanál reszelt parmezán,

1- 2 dl vörösbor,

1 tojás,

1 kisebb sárgarépa,

1 fél teniszlabdányi zeller,

1 közepes fej vöröshagyma,

só,

frissen őrölt bors,

3-4 evőkanál olívaolaj.

A zsömlét tejbe beáztattam. A sonkát kis kockákra felvágta és a darált húshoz tettem egy tálba. A petrezselymet is aprítottam, ez is a darált húshoz került, a kinyomkodott zsömlével, a parmezánnal, sóval, borssal és a tojással együtt. Kézzel jól összedolgoztam, majd kis, pingponglabda méretű gombócokat formáztam a masszából.

Aztán megtisztítottam a zöldségeket és vékony csíkokra, majd kockákra vágtam. A vöröshagymát is kockáztam. Egy nagy, magasabb falú serpenyőben elősütöttem a gombócokat olívaolajon, majd félretettem őket egy tálba. A vöröshagymát és a zöldségeket megpároltam a visszamaradt olajon fedő alatt, aztán felöntöttem a paradicsomlével és hagytam 5 percig rotyogni. Ekkor botmixerrel rusztikusra pürésítettem a szószt. Beleaprítottam a zsályaleveleket, sóztam, cukroztam és vörösbort öntöttem hozzá. Aztán beletettem a gombócokat és fedő alatt még 25 percig főztem. Spagettivel tálaltam.

Nagyon finom, és viszonylag gyorsan el is készül.

Bodzavirág palacsintatésztában, friss cseresznyekompóttal

Az áldás igazat szól, az átok pedig hazudik arról, kik is vagyunk. Áldottságunk nem csupán egy érzés, hanem a mindennapi életünket formáló igazság.

(Henri Nouwen)

Mikor szedünk bodzát szörpnek, mindig készítek ilyen édességet is belőle. Nagyon szeretem. A cseresznye pedig mai piacozásom eredménye - egy idős bácsitól vettem, nagyon olcsón.

Hozzávalók:

bodzavirágok,

sűrű palacsintatészta.

A cseresznyekompóthoz:

cseresznye, ízlés szerint cukor és citromlé, fahéj, szegfűszeg, csipet só.

A bodzákról ne vágjuk le a nyelét, mert ennélfogva mártogatjuk a sűrű palacsintatésztába, és így könnyű az olajba is beletenni. Mindkét felén süssük aranybarnára. Ha kellően forró olajban sütjük, egy csöppet sem lesz olajos, nagyon könnyű, finom lesz. Mikor már a szalvétán csöpögnek, konyhai ollóval vágjuk le róluk a fölösleges és vastagabb szárakat.

A cseresznyekompóthoz kimagozzuk a gyümölcsöt, közben a nagyon kevés vizet a cukorral, fűszerekkel, sóval és citromlével föltesszük főni. Hagyjuk forrni pár percig, hogy a fűszerek kiadják az ízüket, majd beletesszük a kimagozott gyümölcsöt is, és csak addig hagyjuk a tűzön a kompótot, míg újra felforr. Levesszük, hidegvízfürdőbe tesszük, így a gyümölcs roppanós marad benne. Kóstoljuk, s ha kevés cukor, só, citromlé még kell bele, pótoljuk. Kihűtjük, hűtőbe tesszük, és a forró sült bodzavirágokat a hideg cseresznyekompóttal tálaljuk. 

Tipp: eperkompóttal is isteni. Naná. :)

A palacsintatésztában sült bodzavirág jó simán porcukrosan is.

Tepertőkrém

Hozzávalók:

• 25 dkg tepertőkrém
• 5 db főtt tojás
• só
• jó sok frissen őrölt vagy tört bors
• 1 teáskanálnyi Erős Pista vagy Édes Anna vagy Piros Arany
• 2-3 teáskanálnyi mustár (ízlés szerint)
  
• 1/2 fej vöröshagyma (közepes méretű)

A tojásokat keményre főzzük, majd lehűtjük és tojásvágóval egyszer hosszában, egyszer keresztben elvágjuk. A tepertőkrémet tálba tesszük, a kockázott tojást is hozzáadjuk. Ízesítjük mustárral, paprikakrémmel, nagyon apróra kockázott vöröshagymával és jó sok őrölt borssal. Ha szükséges, sózzuk is. Elkeverjük és hagyjuk állni 20 percig.

Bodzaszörp és bodzaec(s)et

Vannak kedvenc növényeim, virágaim. Ezek egyike a bodza. Varázslatos növénynek tartom, és az illatát soha nem tudnám megunni, ahogyan az ízét sem... Bizonyára nem véletlenül, hiszen a kelta fa-horoszkóp szerint a jegyem, vagy fám a bodza. Amúgy a boszorkányok fájának is tartották. Úgy hitték, ezek a „rossz” fehérnépek a fát etették, itatták, így e növénytől nyerték erejüket. Az angolok pedig nem engedték bevinni a házba, mert szerintük ezek a rontó vasorrúak képesek voltak bodzává változni, és a szegény halandóhoz, és háza népéhez ily módon közel kerülni...
Hát, rám is rám sütötték már párszor a boszorkányságot. Vajon miért?!
No de mindezen pletykák mellett, kétségtelen érdemeket szerzett a népi gyógyászat terén is. Érdemes tehát most szárításra is gyűjteni a virágját, mert ősszel-télen nagyon jól jöhet... Ugyanis lázcsillapító, izzasztó hatása miatt kitűnő szer a meghűléses megbetegedéseknél és az influenzánál. Mivel vizelethajtó, ez a tulajdonsága felhasználható magas vérnyomásnál, lábduzzanatoknál. A növény éteri energiája hűtő és harmonizáló, ezért csökkenti a lázat, méregtelenítő és vértisztító hatású: fekete bodza virág - hársfa virág keverékként, 1:1 arányban. Elkészítése: 2 teáskanál szárítmányból 2 dl forrásban lévő vízzel forrázatot készítünk , amit 5 perc állás után leszűrünk. Ebből napjában többször is fogyaszthatunk. Szívgyengítő hatása miatt idős emberek csak alkalmanként, meghűlés esetén fogyasszák.

Mivel még idén nem sikerült eljutnom egy árva bodzabokorig sem, előástam a gépről a régi bodzaszörpös képeimet. A recept meg megvan, mindig így készítem.
Az idén lehet hogy módosítok, de arról akkor lesz úgyis új bejegyzés is. Ez a bodzaszörp sokáig eláll, én egész télen ezt szoktam iszogatni.

Hozzávalók:
5 liter víz,
20-25 tenyérnyi bodzavirág,
1 egész citrom felszelve,
2-3 kg cukor,
3-5 dkg citromsav (ízlés szerint),
1/2 mokkáskanálnyi szalicil.

A bodzavirágokat kirázogatom, hogy ne legyen benne bogárka. Aztán virággal lefelé egy nagy lábosba teszem az 5 liter vízbe, a felszelt citromkarikákkal együtt. Egy teljes napig állni hagyom, majd leszűröm. Nem szabad tovább, mert beleromlik a virág.

Szűrés után hozzákeverem a cukrot, citromsavat, a citromokat is belenyomkodom. Ekkor megkóstolom. Ha kell még bele cukor vagy citromsav, pótolom. A cukor mennyisége csak annyiban befolyásoló tényező, hogy a többcukrosat nem kell annyira higítani, töményebb szörp lesz a végeredmény. Én általában sok cukorral készítem, hogy "szörpösebb" legyen, mert sokat szoktam eltenni, egész télen is kitart általában. Szalicilt is teszek bele, egy nagyon keveset. Egy újabb napig állni hagyom, hogy teljesen elkeveredjen minden, majd jól kitisztított üvegekbe töltöm. Néha, ha olyan helyen járunk, ahol akácvirág is nyílik (fehér!!! a lilát nem szabad használni csak a fehéret), akkor azt is szoktam tenni bele. Nagyon jó illata lesz tőle a szörpnek.

A bodzából készíthetünk salátákra ecetet is. Akár ajándékként is adható, ha van otthon szép kis formás üvegcsénk. A módszer egyszerű: borecetben pár hétig sötét helyen áztatjuk a bodzát (jó sokat), majd átszűrjük egy szép kis üvegbe. Hogy látványosabb legyen, egy virágot is tegyünk bele.


Még hogy boszorkány... Én?! :))

Kapros túrós lustarétes

Kaporszezon van. Ilyenkor én kaprot kaporral. Nagyon szeretem. Mint ahogy ezt a végtelenségig variálható lustarétest is. Készítettem már meggyesen, és diósan. Ez most kapros túrós lett, és édes.

Hozzávalók:

20 dkg liszt,

40 dkg túró,

1 nagy csokor kapor,

12 dkg porcukor,

1 csapott teáskanál sütőpor,

1 csipetnyi só,

12 dkg vaj,

2 tojás,

1 és 1/2 dl tej vagy tejszín.

A lisztet a porcukorral kimértem és összekevertem, a sóval és sütőporral együtt. A kaprot finomra vágtam és a túróhoz kevertem. A két tojást felvertem egy tálban a tejjel együtt. A vajat mikróban megolvasztottam és a felével kikentem a kisebb tepsimet (20*30-as), illetve belecsurgattam még. Erre szórtam a cukros liszt egyik felét, majd rámorzsoltam a kapros túrót. Erre szórtam a liszt maradékát, megcsorgattam a maradék vajjal és a tejes tojással. Előmelegített 3/4-es sütőben sütöttem készre.

Tipp: Ha valaki nem kedveli az édes kapros-túróst, készítse cukor nélkül, kevés sóval. A cukor mennyisége helyett plusz annyi lisztet tegyen még hozzá.