Gondolkozz, ahogy apád tanított. Élj, ahogy anyád tanított.
(Leonardo da Vinci)
Ez az egyszerű kis rizotto volt a tegnapi vacsorám. Nem vagyok rajongója egyébként ennek az olasz rizsételnek, de spárgával nagyon finom volt - mert ennek a zöldségfélének a főzőleve is nagyon finom, intenzív. Vétek kiönteni. A rizotto így adta magát, hiszen a főzővízzel felöntve készíthetjük el és nagyon jó ízt ad neki.
Hozzávalók 2 főre:
2 dl rizs (arborio vagy más kerekszemű rizs),
1/2 csomag zöldspárga (1/4 kg),
újhagyma zöld szárrésze úgy meglehetősen bőven,
1/2 fej közepes vöröshagyma,
1 kis gerezd fokhagyma,
só,
1 teáskanál kristálycukor,
1 citrom reszelt héja,
citromlé vagy fehérbor,
1 csokor petrezselyemzöld,
2 dkg vaj,
1 teáskanál olívaolaj,
reszelt parmezán.
A spárgát megmostam és feldaraboltam 2 cm-es darabokra. Forrásban lévő sós-cukros vízbe tettem (a fejeket nem, azokat csak a végén dobtam bele). Közben egy nyeles kislábosban felolvasztottam a vajat az olívaolajjal, aztán hozzáadtam az apróra kockázott vörös- és fokhagymát pici sóval. Üvegesre dinszteltem, majd a mosatlan rizst is beletettem a lábosba. Kis ideig kevergettem-pirítottam, majd a spárga főzővizéből adtam hozzá 1 merőkanállal. Kis lángon főztem, mindig akkor adva hozzá újabb merőkanálnyi főzővizet, mikor az előző adagot a rizs beszívta. (Közben mikor megfőtt a spárga, lekapcsoltam alatta a lángot.) Az apróra vágott petrezselyemzöldet is a főzés elejénél adtam az ételhez, mert így erőteljesebben átadta az ízét. És persze belereszeltem egy citrom héját is. Én most citromlével ízesítettem, mert nem volt itthon fehérbor. Akinél van kéznél, száraz fehérborral teheti pikánsabbá.
Mikor majdnem elkészült a rizs, beletettem a megfőtt csirágdarabokat is, és a felaprított zöldhagyma-szárakat is. A rizottonál az utolsó víz hozzáadásakor még jó tocsogósnak kell lennie, szinte főzelékszerűen folyósnak. De ekkor már roppanósan puha legyen benne a rizs. Tehát az utolsó víz hozzáadásakor jó szaftos maradjon, szinte follyon - ekkor lezárjuk alatta a lángot és fedő alatt hagyjuk 3-4 percig.
Kissé beszívja a vizet, de lágy, ragacsos marad - ez a jó állag. Azonnal, forrón tálaljuk.
Tálalás előtt reszelhetünk rá parmezánt, amit belekeverünk az ételbe, illetve ha még krémesebbre akarjuk készíteni, akkor tálalás előtt még egy kevés vajjal is elkeverhetjük.
Annyira jó íze volt egyébként, hogy nekem a parmezán sem hiányzott belőle.
Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.
(Bhagavad-Gitá, V, 10.-ik vers)
Ennek a kenyérnek valami fantasztikus tésztája van - állapítottam meg a készítésekor. Nagyon rugalmas, eszméletlen jó dolgozni vele. Azt hiszem, majd más formákban is fogok kísérletezni vele, pl. kis cipócskákra gondoltam. Ez a kenyér is Vegavarázs konyhájából származik, köszönet érte.
Hozzávalók 6 darabhoz: 2,5 dl fehér liszt, 2,5 dl teljes kiőrlésű liszt, 1 teáskanál száraz élesztő (vagy 1 dkg friss), 1,5 teáskanál só, 1 teáskanál cukor, 2 evőkanál olaj, 2 evőkanál joghurt, 1/2-1 dl langyos víz. A töltelékhez: 3 kisebb- közepes krumpli, só, 1/2 teáskanál őrölt római kömény, 1/2 teáskanál amchoor (mangópor) - én 1 mokkáskanál őrölt gyömbérrel helyettesítettem, 1/2 teáskanál garam masala, 1/2 zöld erőspaprika, 1 csokor koriander- vagy petrezselyemlevél.
Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A liszteket tálba tettem és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam az olajat, a joghurtot és a kissé felfutott élesztős vizet is. Összedolgoztam, míg szép fényes lett a tészta. Nem kell sokat babusgatni, hamar összeáll. Kicsit bekentem olajjal, lefedtem a tálat és hagytam kelni 2 és fél órát. Közben a burgonyát sós vízben megfőztem, leszűrtem és alaposan összetörtem. Hozzáadtam a fűszereket is.
Begyújtottam a sütőt. Mikor megkelt a tészta, hat kis gombócot formáztam belőle. Mindegyiket kissé kinyújtottam (olyan 15 cm átmérőjűre) és a közepükbe tettem egy-egy pingponglabdányi méretű golyóvá formált krumplimasszát. A tésztát ráformáztam (mint ahogy a szilvás gombócnál szoktuk), jól összenyomkodtam és hagytam még kelni 15 percig a tésztagombócokat. Végül vékonyra kinyújtottam őket (kb. 1/2-1 cm vastagra) és nagyon forró sütőbe tettem sülni.
Sajnos az én sütőm meglehetősen "lassú". Ehhez a kenyérhez nagyon magas hőfok kell. Akinek van kis kemencéje az udvarán, abban süsse ha teheti. Úgy az igazi szerintem. Ez a kenyér készülhet töltelék nélkül is, más töltelékekkel is. Isteni.
Akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális Formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van.
(Bhagavad-Gitá, IX, 22.-ik vers)
Ezt a nagyon finom és egyszerű ételt néztem ki a töltött naan kenyér mellé, mert Vegavarázs azt írta, hogy általában szabjit adnak mellé. Én mondom, fergetegesen finom volt mind a szabji, mind a kenyér és együtt tényleg szenzációsan jó.
Mindenkinek nagyon-nagyon ízlett!
El tudnék élni indiai koszton, rajongok érte... Fantasztikus ételei vannak ennek az évezredes népnek és kultúrának. Be kell valljam, a távol-keleti konyhákat egyáltalán nem kedvelem. Bajban lennék ha Japánban vagy Kínában kéne élnem. A mediterrán és arab ételeket viszont szintén nagyon szeretem. (És persze a magyar konyhát is.) Telt ízek, változatos ételek. És ez az indiai konyhára a legmesszebbmenőkig igaz.
Hozzávalók 4 főre:
3 doboz konzerv paradicsom (vagy nyáron ennyinek megfelelő friss paradicsom),
1 közepes fej karfiol (vagy brokkoli) vagy 6 nagymarék spenót vagy 30 dkg zöldborsó vagy 0,5 kg zöld csirág vagy 2 kisebb cukkini vagy 1 közepes-nagyobbacska csillagtök,
2 dl tejszín,
3 csapott kávéskanál lepkeszegmag,
só,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
2 csapottabb teáskanál kurkuma,
1 csapott kávéskanál csilipor vagy 2 csili apróra szelve.
A vajat felolvasztottam, kissé megpirítottam benne az őrölt lepkeszegmagot, majd hozzáadtam az darabolt paradicsomkonzerveket. Fűszereztem sóval, cukorral, kurkumával, csilivel és hagytam rotyogni. Közben sós-cukros vizet forraltam, és megfőztem benne a 2 cm-es darabokra vágott csirágot, de csak roppanós állagig. A spárgafejeket csak a főzés vége felé tettem a vízbe, mert annak sokkal kevesebb idő kell.
Mikor besűrűsödött a paradicsommártás, beletettem a csirágdarabokat és a kockákra vágott házisajtot is. Hagytam még 5 percig főni, majd belecsorgattam a tejszínt is és még egyszer összeforraltam.
Tényleg nagyon finom. Tálalhatjuk rizzsel, bármilyen indiai lepénykenyérrel: csapatival, rotival vagy naannal.
Kolostorában egy reggel megkérdezték a szerzetesek Lin-csi apátot. - Mondd, apát! Fontos nekünk a buddhaság? - Fontos. - De miért? - Mert nincs más - felelt egykedvűen az apát, s bár a szerzetesek várakozva néztek rá, nem fejtette ki válaszát. - Semmi más? - kérdezték a tanítványok. - Semmi más - felelt Lin-csi kurtán. - Úgy gondoltuk az esti beszélgetésünk után, hogy mégis lenne más választás. Hiszen nem kell az embernek sok: szerény munka, csendes élet, család. ünnepek, vidámság, kirándulás. Aztán megint dolgos napok és semmi gondolkodás. Hogy ne hiányozzon a buddhaság. Hogy soha ne is gondoljanak rá - vallott esti gondolataikról az egyik szerzetes. - Este könnyű ilyet kigondolni szerzetesek - kezdte az apát. - Este egy kicsit véget ér a világ, nincs már szükség rád. Reggelig béke, alvás, álmodozás. Reggel aztán indulás! Jól képzeltétek a folytatást: szerény munka, csendes élet, család, ünnepek, vidámság, kirándulás. Dolgos napok egymás után, és semmi gondolkodás. Hosszú éveken át. Nincs megingás, nincs változás, s bár tilos a gondolkodás, egyszer mégiscsak rádöbbensz, hogy a végén mi vár rád. (Csak veszíthetsz, bármit csinálsz.) Egyre többször gondolsz rá, egyre közelebb kerülsz hozzá, és akkor már elkelne egy kis buddhaság. Aztán egyre több buddhaság. Hát így van kitalálva, szerzetesek, a világ! Akkor is elvesz, amikor ad, és te akkor is adsz,a mikor kapsz. Ezért kell az embereknek a vígasztalás. Ezért van a buddhaság, ezért van a Tanítás! - szólt Lin-csi apát, és sietősen elindult kifelé a csarnokból. - Micsoda?! A Tanítás pusztán vígasztalás, apát? - kérdezte még Lin-csit az egyik szerzetes, a többi megkövülten állt. - Mi lenne más? - kérdezett vissza Lin-csi flegmán, s még sietősebbre vette a dolgát. Odakint aztán megállt, végignézett kolostorán, majd sétált egyet a Huo-to folyó partján. Ő maga is megdöbbent a helyzet súlyosságán.
Sokszor teszem fel reggel a költői kérdést magamnak: "Má' megint mit főzzek?!". Ma reggel tudtam, mit akarok főzni. Ehhez képest... kedvenc Pista gazdámnál mit találok? Citromsárga laskagombát! Elképesztően szép volt, úgyhogy az egész menüt úgy ahogy volt elfelejtettem...Kis kosárkámmal egész úton hazafelé azon gondolkodtam, mit is készítsek majd először is kedvest-szépet e citromszínű csodából. Mire a konyhámba toppanék, már tudtam.
Ma még sok futnivaló volt, szóval gyorsnak és könnyűnek kellett lennie és persze nem akartam agyoncifrázni, hogy lehessen érezni ennek a különleges lénynek az ízét.
Az ötletet az adta hogy reggel, még piac előtt kisütöttem a mai kenyerünket.
Bruscetta! Ez az.
Aztán eszembe jutott, hogy tegnap előtt felkarikáztam az egész cukkinit a quichehez és abból is maradt, amit folpackban szépen eltettem a hűtőbe. És a múltkori túrós derelyéhez is sok lett a szalonnapörc. Mindent felhasználtam és két isteni kenyérrevaló született.
Hozzávalók a gombás bruscettához:
bármilyen gomba (erdei is lehet, sőt!),
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj,
petrezselyemzöld,
jófajta kenyér,
fokhagyma.
A gombafejeket levágtam a szárakról, mostam, aztán olívaolajon egy serpenyőben sütni kezdtem sóval, borssal. Szép pirosra süljenek a gombafejek, ennyi a lényeg. Mikor elkészült, összeforgattam petrezselyemzölddel és egy tálkába félretettem. Az üres serpenyőben megpirítottam a kenyérszeleteket. Fokhagymagerezddel bedörzsöltem őket és a sült gombát rájuk halmoztam.
A szalonnát jól átsütöttem a cukkinivel, a fűszerekkel, az újhagymát csak a vége felé tettem bele. Félretettem ezt is egy kis tálba, és kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben. Megfokhagymáztam, majd ráhalmoztam a sült cukkinit. Ezt készíthetjük szalonna nélkül is, sőt, kis kockákra vágott paradicsomot is kockázhatunk bele a végén, de azzal nem sütjük, csak összekeverjüka sült cukkinit. Ez utóbbit készíthetjük kissé előfőzött, majd ugyanígy jól átsütött, kisebb darabokra vágott csirággal is.
És itt a recept a klasszikus, paradicsomos bruscettához is, még tavalyról.
A bruscetta nagy kedvencem. Kitűnő sör- vagy borkorcsolya is, előételként is fantasztikus, de egy forró nyári, vagy csak sietős napon kitűnő éhségűző fogás. Vacsoraételként pedig evidens - gyors, finom, könnyű.
A citromsárga laskagomba egyébként nagyon finom. Vékonyabb, törékenyebb mint a hagyományos, az illata pedig szinte parfümre emlékeztet. Máskor is veszek! Sajnos a sütésnél nem igazán őrzi meg a színét, de addig is míg serpenyőbe kerül, gyönyörködhettem benne. Csodaszép! :)
Egyszerűen csak együtt akarok élni veletek: köveket cipelni, venni egy jó kis meleg fürdőt a forrásnál és valami jót enni. A zen éppen ezekben van ott.
Ha beszélni kezdek, az már egy füstölgő lámpa. Olyan, mintha egy receptet adnék. Nem működik. A receptet nem lehet megenni.
(Sunrjú Szuzuki: Nincs mindig úgy)
Most először készítettem zöldséges tortát vagy pitét vagy quiche-t. Volt egy felhasználásra váró cukkini a hűtőben, gondoltam kipróbálom.
Az eredeti receptet itt találtam. Rácsodálkoztam, mert nagyon guszta volt. Jó receptet választottam, mert az arányok is tökéletesnek bizonyultak.
Ez az egyszerű kis torta a vegák álma szerintem, mert tényleg eszméletlen finom! Melegen és hidegen is kitűnő. (Véleményem szerint a tojás teljesen ki is hagyható belőle, mert a tészta is megáll anélkül is, a töltelék is a sok sajt miatt.)
Hozzávalók egy 29-30 cm-es formához:
A tésztához:
25 dkg liszt,
1 tojás,
15 dkg vaj,
6 evőkanál hidegvíz,
1 csapott mokkáskanál só.
A töltelékhez:
1 kisebb cukkini fele,
2 közepes paradicsom,
2 nagy szál újhagyma,
só,
2 dl tejföl (20%-os),
1 dl tejszín,
1 tojás,
1 csokor petrezselyemzöld,
10 dkg feta sajt,
2 mozzarella sajt,
5 dkg Karaván sajt.
A lisztet egy tálba szitáltam és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam a hideg vajat és elmorzsoltam a liszttel. Beleütöttem a tojást is és hozzáadtam a vizet is és gyorsan összegyúrtam a tésztát. Letakartam és míg a tölteléknek valót elkészítettem, hűtőbe tettem.
A sütőt begyújtottam. A cukkinit nagyon vékonyan felkarikáztam, a paradicsomot és újhagymát (zölddel együtt) úgyszintén. A petrezselyemzöldet is felaprítottam. Egy közepes tálban jól elkevertem a tejfölt, a tejszínt és a tojást. Belemorzsoltam a fetát, beletépkedtem a mozzarellákat és hozzátettem a reszelt füstölt sajtot is.
A tésztát lisztezett deszkán gyorsan még egyszer átgyúrtam hogy sima legyen és kinyújtottam akkora körré, ami a formánál kb. 5-6 centivel nagyobb lett. A formát vajaztam és liszteztem, majd a sodrófa segítségével beletettem a kinyújtott tésztalapot. Ha kissé följebb ér a tortaforma szélénél az oldallap, az nem baj, mert süléskor kicsit összehúzódik.
A formát ráhelyeztem sütőpapírra, körberajzoltam és kivágtam. Rátettem a tésztalapra, majd erre üveggyöngyöket szórtam. Milyen jó hogy egyszer a bolhán vettem egy nagy halom dekor-üveggyöngyöt! Az üvegvázáimba szoktam tenni, de erre a célra is kiváló. Ezt hívják vaksütésnek. Azért kell lesúlyozni a tésztát, hogy ne jöjjön fel nagyon süléskor, hogy tartsa a formáját - különben nem maradna elég hely a tölteléknek. Babot vagy égetett agyaggolyókat is használhatunk a célra. (Égetett agyaggolyókat mezőgazdasági boltban tudunk venni.)
Háromnegyedes lángú sütőbe tettem a tésztát úgy 10 percre. Csak annyira süljön meg, hogy ne maradjon nyers, hogy a tészta külseje megszáradjon. Ha túlsütnénk, akkor később a töltelékkel együtt sülve megégne.
Mikor kicsit kihűlt a félig-harmadig sült tészta, levettem róla az üveggolyókat és a sütőpapírt. A tejfölös-sajtos keverék felét elosztottam a tésztán, majd a vékonyra karikázott cukkinit is egy sima rétegben ráhalmoztam. Kicsit sóztam. A paradicsomkarikák és az újhagyma következett, ezt is kicsit sóztam. Végül a maradék folyós sajtos keverékkel fedtem le.
Visszatettem sülni ugyanarra a hőfokra körülbelül 25 percre.
Eszméletlen finom, egy pohár jó hideg sörrel vagy egy pohár finom fehérborral... Hm. Fantasztikus.
Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.
(Benjamin Franklin)
Már régóta gondolkodtam a kolbásztöltésen. Mert nálunk zalában egyszerűen nem tudnak sem jó kolbászt, sem jó hurkaféléket tölteni.
Egyszerűen húsdaráló kell hozzá, amihez vagy csomagolnak is kolbásztöltő csövet, amit rá kell csak tenni az elejére, vagy vehetünk is hozzá, ha nincs mert külön is kapható.
A hentessel ledaráltattam egy kiló húst. Mindjárt kétféle kolbászmasszát kevertünk be. Az egyik dédnagyanyám receptje (alföldi), a másik egy spanyol grillkolbász. Majdnem spanyol - mert persze az csak az alapötlet volt de legyen, nevezzük spanyolnak... Egy kiló húsból annyi kolbász lett, amennyi a kis képen a fatálon látható.
Hozzávalók 4 főre a magyaroshoz:
1,2 kg zsírosabb hús duplán darálva,
ízlés szerint só (kb. 2 csapott teáskanálnyi),
2 teáskanál pirospaprika (ebből lehet valamenyni csípős is),
1 mokkáskanálnyi frissen őrölt bors,
1 gerezd fokhagyma,
1 csapott mokkáskanál porcukor (nem tévedés!),
bél. Hozzávalók 4 főre a spanyolhoz:
1,2 kg duplán darált zsírosabb hús,
14 szem szegfűbors mozsárban porrá őrölve,
1 teáskanál szárított kakukkfű vagy
1 kisebb csokor friss apróra vágva,
kb. 2 csapott teáskanányi só,
bél.
Én ebbe egy negyed sóban eltett citromnak a héját is beletettem nagyon felaprítva, plusz a citromos sóval sóztam meg a masszát. Arra vigyázzunk, hogy a kolbász a sülésnél sósul. Tehát kissé sótlanabbra készítsük nyersen, mint amilyen a szánk íze lenne.
Mindkét adagot kézzel alaposan összedolgoztam, majd az előzőleg folyóvízzel alaposan átmosott, majd legalább fél órára kézmeleg vízbe áztatott bélbe töltöttük. (Minden hentesnél kapható kis nyloncsomagocskában.)
Serpenyőben kevés olajon fedő nélkül kis lángon alaposan körbesütöttem. Szerintem mindkettő nagyon finomra sikerült.
Emlékszem mikor nagyanyámnál voltunk Hajdúszoboszlón nyaranta, sokszor reggelire pikkpakk megtöltött egy adagot. Mi már a sülő kolbász finom illatára ébredtünk reggel...
A grillkolbásztöltésben az a jó, hogy végtelenek a lehetőségek az ízesítésre. Kinek-kinek mihez van kedve, étvágya, ötlete. Garantáltan színhúsból van és még ott a készítés öröme is. És a kóstolásé: na, mit ügyeskedtünk? Egész más, mint csak megvenni a boltit és rátenni a parázsra. És ebben tudom hogy mi van, semmi adalékanyag, csak tisztán a hús és fűszerek.
Sokszor fogunk még tölteni, a mai ebéd meggyőző volt abszolúte! Ezen az oldalon lehet grillkolbász ízesítéséhez ötleteket csipegetni.
.. Míg kerekét hajtja a víz, a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy, a lány szeretőt keres.
(Cangjang-Gjaco, a VI. Dalai Láma verse - a Lelked szélfútta madártoll c. szerelmes kötetéből)
Ez az egyszerű leves is Rézi néni szakácskönyvéből való. Írója Dolecskó Terézia és 1876-ban jelent először meg, Szegedi szakácskönyv címen. Hihetetlen!
Mintha megállt volna az idő - ma is aktuális receptek vannak benne.
Húslevest főztem a héten és mára már elfogyott belőle minden, csak lé maradt. Ideális alap volt ehhez a kortalan recepthez.
Serpenyőben kevés zsíron vagy olajon szép pirosra pirítsunk meg tányéronként fél-karéj házikenyeret. Míg pirulnak, aprítsuk fel a hagymát, szeleteljük fel a kolbászt. Minden tányérba tegyünk egy darab megpirult kenyérszeletet. Ismét öntsünk kevés zsiradékot a serpenyőbe, majd a felkarikázott (vagy apróra kockázott vöröshagymát) újhagymát és kolbászt kicsit futtassuk meg a forró zsíron. Ezt is adagoljuk szét a tányérokba. Majd minden tányérba üssünk fel egy nyers tojást is, valamint reszeljünk rá szerecsendiót és őröljünk friss borsot is rá.
Merjük a tányérokba a tűzforró húslevest. (Célszerű a tányérokat is előmelegíteni - na a mikró erre pl. tökéletes!)
Ennyi. És nagyon finom. Tartalmas, ugyanakkor könnyű leves.
No és libidónövelő is - a tojás köztudottan afrodiziákum.
Ha férfi jönne hozzám... nekem tetsző... ezzel a levessel kínálnám meg. :) Természetesen szép piros, tüzes erőspaprikát is asztalra téve hozzá - egy ilyen levesnél azt hiszem elmaradhatatlan.
Gyorslevesnek is ajánlom elfoglalt emberkéknek, mert ha nincs is mindig otthon húsleves, leveskocka bizonyára van. Lehet hogy szentségtörés, de nem mindig ér rá az ember komoly hozzávalókból komoly ételt főzni. És szerintem kenyér, szárazkolbász, vöröshagyma, tojás szinte mindenkinél mindig van otthon.
Még a bóti leveskocka is elfogadható és finom levessé alakul át így - aligmunkával, alighozzávalóval.
De ha valaki nagyon-nagyon kerülné a leveskockát, annak alapléként a sima mezei főtt krumpli levét ajánlom még ehhez a recepthez. Nem kiönteni! Megvan belőle a nagyon látványos, nagyon finom leves is! :)
Részvétet könnyen kap az ember, az irigységért azonban keményen meg kell dolgozni.
(Michael Schumacher)
Na mostan idegen tollakkal ékeskedem. Sógornőm tegnap átcsörgött, hogy csinált sportszeletet, ami annyira ízlett nekünk húsvétkor. És hozna át belőle. Óóó! Épp édességhiányom volt, naná hogy örültem neki. Végtelenül egyszerű kis süti, és ahogy néztem már blogszerte végigsöpört a sportmánia. Nekem viszont még nem volt meg a recept - így lefotóztam gyorsan, mielőtt hűlt helye lett volna a tányéron... És a receptet is elkértem.
Szóval ezt sógornőm készítette és isteni finom volt.
Hozzávalók:
40 dkg darált háztartási keksz,
25 dkg vaj vagy margarin olvasztva,
4 evőkanál kakaópor,
1/2 rumaroma (vagy 3-4 evőkanál igazi rum),
25 dkg porcukor
1/2 dl tej
A tetejére:
20 dkg tortabevonó csoki,
1, 5 evőkanál olaj
A hozzávalókat összegyúrjuk, egy vajazott tepsibe simítjuk, a csokit vízgőz felett olajjal felolvasztjuk, ráöntünk a tetejére és készen is van. Hagyjuk a csokimázat megdermedni, majd szeleteljük.
Finom ez kissé megspékelve is: rumos meggyel, pálinkába áztatott aszalt szilvával, vörösáfonyával... stb.
A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.
(Stendhal)
Van egy néni a piacon, aki valami felséges házi kecsketúrót készít. Májustól mindig rendszeres vásárlója vagyok. Olyan lágyra és krémesre csinálja, mintha nem is túró lenne hanem krémsajt. Megunhatatlan. Tegnap vettem tőle az idei első adagot.
Derelyét már úgy is régen főztem. Ez a csodálatos túró pedig igazán megérdemel egy kis pepecselést.
Kaprosan készítettem, mert nagyon szeretjük és ilyenkor tavasszal az első ízek között van, amire nagyon vártam.
Hozzávalók 4 főre:
A tésztához:
40 dkg liszt,
3 tojás,
1 teáskanál só,
annyi víz, amennyivel rugalmas tésztát kapunk (kb. 1/2 dl).
A töltelékbe:
40 dkg túró (lehet tehéntúró vagy juhtúró is),
1 evőkanál 20 %-os tejföl,
só,
1 nagy csokor kapor.
A tetejére:
szalonnapörc,
tejföl.
A lisztet egy nagy tálban elkevertem a sóval és beleütöttem a tojásokat. Kezdtem összegyúrni, mikor már majdnem összeállt, kevés vizet is adtam hozzá. Ne legyen sok a víz, épp csak jól álljon össze a tészta, de túl kemény se legyen. Szóval olyan közepes. Lisztezett deszkán aztán jól meggyúrtam, miután összeállt, hogy szép sima legyen. Négy kis gombócot formáztam belőle, liszteztem őket és visszatettem a tálba, nylonnal letakarva. Ha áll egy 20 percet, akkor meglágyul, és sokkal de sokkal könnyebb kinyújtani. (Legalábbis nekem, mert nincs tésztagépem.)
Egy nagy lábosban kevés olajon kiolvasztottam a szalonnadarabokat, majd szűrőkanállal kiszedtem egy tálkába. (A visszamaradt zsiradékra szedtem aztán később a kész derelyéket.) Közben tettem a tűzre egy nagy fazékban sós, olajos vizet forrni.
Összekevertem a túrót, tejfölt, sót, aprított kaprot.
Kinyújtottam az első gombóc tésztát jó vékonyra, olyan 2 mm vastagra. Pogácsaszaggatóval köröket vágtam. (Vághatjuk derelyevágóval simán kockákra is.) A kis körök közepébe két kiskanál segítségével túrótölteléket halmoztam. Majd minden töltött lapocskára tettem egy sima másik kört. Kicsit összenyomtam őket, majd villával körben jól összeragasztottam a két lapot. Forrásban lévő vízben főztem úgy 3-4 percig a derelyéket, majd a szalonnazsírra kiszedtem. Ezt minden tésztagombóccal megcsináltam. A maradék tésztát összegombócoltam és kis idő elteltével kinyújtottam. Egy nagy konyharuhára tettem száradni, lebbencslevesbe majd kiváló lesz. A derelyéket tejföllel és szalonnapörccel tálaltam.Ez az étel adható köretként is egy jó vadpörkölt mellé, vagy például halpaprikához is. De vegák is elkészíthetik durumlisztből, tojás nélkül és természetesen szalonna nélkül.
A töltelék lehet simán túrós is. És akkor édesen is ehetjük, ha csak olajra vagy zsírra szedjük ki. Ebben az esetben porcukrozzuk és tejfölözzük. De kerülhet a túró mellé forróvízbe dobott, majd kinyomkodott és nagyon apróra vágott spenótlevél illetve csalánlevél is.
Ez a tészta ha szilvalekvárral van töltve, a barátfüle vagy lekváros derelye. Pirított zsemlemorzsára szedjük ki és porcukorral tálaljuk.
Honnan jön ez az allegria, a színeid, az életörömöd? Tudakolta Trockij.
A halál közeléből, felelte Frida.
(Slavenka Drakulic: Frida, avagy a fájdalomról)
A világ egyik legegyszerűbb körete. Ma találtam Rézi néni "Igazi magyar konyha" című művében ami megjegyzem az 1800-as évek végén adatott ki először, bizony. Tegnap csirkét sütöttem - a köret elfogyott, hús még maradt. Ma ezzel a körettel tálaltam.
Elkészítés: Személyenként végy egy szép fejes salátát, vágd négybe, alaposan mosd meg és forrásban lévő sós vízbe dobd 1/2 percre. Tűzálló tálat vajazz ki, tedd bele a salátanegyedeket, öntözd meg tejföllel, picit sózd meg, szórj rá kenyérmorzsát és forró sütőben éppen csak rottyantsd össze.
Egészen remek. Könnyű diétás fogás. A morzsát én frissen készítettem szikkadt fehérkenyér beléből robotgéppel. Így nagyobb darabos lett és istenien ropogósra sült meg. Ha javasolhatok, akkor ezt az egyet. Mert nagyon egyszerű étel, így igazán megérdemli, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. Azt pedig frissen készített, szikkadt kenyérbélből készült nagyszemű morzsával lehet. A bolti, száraz és apró kenyérmorzsa nem alkalmas ehhez a csodás körethez. Ha valakinek nincs késes robotgépe, akkor tépkedje apró darabokra a kenyeret és késsel mezzalunával kissé aprítsa meg. Úgy is jó lesz.
Ezt az ételt ajánlom úgy is, hogy kevés fetát is elmorzsolhatunk a salátalevelekre. Aztán tejfölözzük és morzsázzuk.
Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg.
(Isaac Babel)
Imádom a török konyhát. Ma sima bolognait akartam készíteni, de ráleltem a hűtőben a múltkori nagybevásárlásomkor lőtt 2 padlizsánra is. Egyből módosult a menü: törökösen fogom megcsinálni!
Receptet persze nem találtam, ez most egy kísérlet. Viszont törökös és finom lett!
Hozzávalók 6 főre:
60 dkg darált hús (marha-disznó lehet vegyesen is),
2 db padlizsán,
1 nagy fej vöröshagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
1/2 csapott mokkáskanál római kömény,
1 csapott teáskanál köménymag,
1 mokkáskanál koriandermag,
1 csokor petrezselyem,
6-8 evőkanál olívaolaj,
2 tojás,
2 csapott evőkanál búzadara.
A paradicsommártáshoz:
1 liter paradicsomlé,
1 dupla fémdobozos sűrített paradicsom,
1/2 liter víz,
2 dl sűrű török joghurt,
só, 4 teáskanál kristálycukor,
1 babérlevél.
A padlizsánt hámoztam, amjd nagyon apró kockákra vágva kevés olívaolajon sóval egy serpenyőben jól megsütöttem. A sülés vége felé a fokhagymát is megfuttattam a padlizsánnal együtt. Egy nagy tálba került mindez. Mikor kihűlt, hozzátettem a darált húst és az összes fűszert (ezeket mozsárban törtem), a tojásokat, búzadarát, petrezselyemzöldet. Kézzel alaposan összedolgoztam és hagytam állni 1/2 órát. Addig föltettem a paradicsommártás és hagytam 10 percig rotyogni. A joghurtot csak a végén kevertem hozzá. Kis gombócokat formáztam vizes kézzel és a paradicsommártásba tettem őket főni 25 percre körülbelül. Fedő alatt kis lángon puhultak.
Szerintem fini lett. Spagettivel is jó, rizzsel is tökéletes. Tálaláskor még megszórhatjuk frissen vágott petrezselyemzölddel is.
..
Szénfekete, nem albínók szülötte, nem fehérvérű, szeplős szőkeség, nem is magányos társtalan mogorva cserepesajku, rossz-szagú cseléd, ámde királyok lágykarú leánya, ki holtak vágyát felserkentheti; rajta értő szem-választotta nyestprém, máskor simúló finom hermelin. Illatja, mint a pézsma vagy az ámbra, ha frissítő szél tovalengeti; ölelni való testét ékesítik átkarolásra termett keblei. Ébenfaág, mit köntös, ruha bujtat, s a keblein szamócák ringanak, s rá ruhalombok éjszakát borítanak; szerelem-ruha ez, amely alatt a szem s a szív versengve képzelődik, a lélek rátapad vágyakozón; s ha feketeség csillan ki a gyolcsból, átöleli eszeveszett mohón. Foga akár tündöklő drágagyöngysor. S ha megnevetteti a tréfaszó: mint sűrű éjből hajnal buggyanása... Előkelő, mint fekete csikó, s futásban a mezőn nincs néki mása.
(Ibn Rúmi - Egy fekete rableányhoz)
Ez a csatni olyan, hogy pár falattól úgy érzed, elteltél. Egyszerre csípős, egyszerre sós, egyszerre édes, egyszerre savanykás és nagyon pikáns. Igazi afrodiziákum. Afrodité asztalára való.
Hozzávalók 2 főre:
0,5 kg eper,
6 csapott teáskanál kristálycukor,
1/2 mokkáskanál só,
1 teáskanál vörösboros balzsamecet,
1 pici darab friss gyömbér lereszelve,
3 szem szegfűbors mozsárban jól összetörve,
újhagyma zöldje,
1 piros csilipaprika.
Az epret negyedekbe vágtam és föltettem nagy lángra főni. Addig kevergettem és főztem, míg levet eresztett. Ekkor sóztam, cukrot, balzsamecetet, csilit, gyömbért is adtam hozzá. Hamar sűrűre főtt, talán negyed óra sem kellett neki. Az újhagyma zöldjét csak a végén, mikor már nem főtt, akkor kevertem hozzá.
Nagyon izgalmas!
Készíthetünk többet is belőle, mert ugyanúgy eltehető, mint a lekvár. Fertőtlenített üvegekbe töltjük, légmentesen lezárjuk és szárazdunsztba tesszük, míg kihűl. A spájzban így sokáig eláll. Már ha van esélye ugye...
Kiváló brie típúsú sajtokhoz, de natúr sült húsokhoz is. És persze, behűtött pezsgővel különösen finom!
Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl.
(Mahatma Gandhi)
Van egy elmaradásom is. A Whise Ladynél látott vega borscsot elkészítettem, méghozzá a vadi új cserépedényemben. Isteni finom, az utolsó cseppig elfogyott.
Hozzávalók 6 főre:
1 és 1/2 öklömnyi cékla,
kb. ugyanennyi fehérkáposzta,
teniszlabdányi méretű zellerdarab,
1 nagy sárgarépa,
1 kisebb fej vöröshagyma,
2 közepes krumpli,
1 csapott evőkanál sűrített paradicsom,
só,
8-10 szem egészbors,
2 zöldségerőleves kocka vagy ha van,
zöldség erőleves 2 liter.
A céklát vékony szeletekre vágtam és aztán kis kockákra és az erőlevesben föltettem főni a sárgarépakarikákkal és zellerkockákkal együtt. Valamint beletettem félbevágva a vöröshagymát is és a borsszemeket is. Mikor már puha volt minden hozzáadtam a szélesmetéltre majd kisebb darabokra vágott káposztát is és a kis kockákra vágott krumplit is. Készre főztem.
Én nem sűrítettem semmivel, így ettük. Tálaláskor tejfölt is kínálhatunk mellé. Nagyon tartalmas mégis diétás, egészséges és ízletes.
Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.
(William paul Young)
Lezajlott a tegnapi nagy vendégjárás. Szép nap volt, számomra nagyon kedves emberekkel. A medvehagymás pogácsa is elkészült és nagy sikere is volt. A jól bevált túrós pogácsa receptjét használtam, csak tettem a tésztájába sok-sok vágott medvehagymát is. Tényleg nagyon finom a pogi ezzel az erdei zölddel, jól illenek egymáshoz.
Csináltam egy krumplitortát is, ami valójában az egyszerű, sima krumplis rétes, csak tortaformában megsütve. Mégsem ugyanaz. Kevés így valahogy a tészta, szinte csak a pürét lehetett érezni. Szóval ezt a formát inkább a krumplipüré egy extra tálalási módjaként javaslom elkészíteni. Annak viszont nagyon látványos! Ma aput vártam ebédre, és maradt a tortából. Kitaláltam hát hozzá egy szaftos húst - mert apu abszolút húsos és a magyaros ízeket kedveli. (Ehhez képest Kata indiais sárgaborsólevesét az utolsó cseppig jóízűen megette... Érik még meglepetések az embert... :) ) Na szóval. A hús valami fergetegesen finomra sikerült. Ezt az ételt felvettem az étlapunkra és igencsak elől van a listán. Karajból és szűzpecsenyéből készítettem, és egyáltalán nem volt száraz. Nagyon finom lett és a krumlitorta kevés tejföllel meglocsolva tényleg irtó jól illett hozzá.
A magyaros sertésszelet hozzávalói 4 főre:
1,5 kg sertéskaraj (csontos), 1 és 1/2 nagy fej vöröshagyma, 3 nagy gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt bors, mustár, 2 csapott teáskanál pirospaprika, 2 teáskanál majoránna, 1 teáskanál köménymag, liszt, olaj a sütéshez, fűstölt tajaszeletek vagy szalonnaszeletek.
A karajt leválasztottam a csontról, valamit a szűzérmét is, az enyémen az is volt. A csontot félretettem a levesnek. A húst szeletekre vágtam, sóztam, frissen őrölt borssal és köménymaggal megszórtam, bemustároztam, majd lisztbe forgattam és kevés olajon hirtelen mindkét oldalát megpirítottam. A vöröshagymát negyedkarikákra vágtam, a fokhagymát vékony szeletekre és mindkettőt kevés sóval a visszamaradt olajon kissé átsütöttem. A hagymához pirospaprikát és majoránnát kevertem és elterítettem a tepsi alján. Erre tettem a hússzeleteket. Ráöntöttem 6 dl csontlevest (kockából is jó), majd a tarjaszeleteket is rátettem. Igazából kakastaréjosra vágott szalonna kellett volna, de az nem volt itthon. Alufóliával letakartam és forró sütőbe tettem 1 órára. A sütés végefelé én megnéztem, menyni szaftot maradt rajta. Ha kevés, pótoljuk, mert ez úgy jó, ha jócskán marad finom szaft is rajta. A tejföllel meglocsolt krumplitortával tálaltam.
Krumlitorta: 1 csomag 6 lapos réteslap, 5 kisebb-közepes krumpli, só, 5 dkg vaj, 1 natúr tejszínes krémsajt, kb. 1 dl tej. A díszítéshez és tálaláshoz tejföl, pirospaprika, petrezselyemlevél.
A burgonyát sós vízben megfőztem, aztán leszűrtem, összetörtem, vajat, tejszínes krémsajtot és tejet adtam hozzá. A kisebb kapcsos tortaformát kétszer rátettem a kinyitott réteslapokra és körbevágtam. A tortaformát olajjal kikentem és 3 lapot tettem az aljára, mindegyik lapot olajjal megkentem. Rásimítottam egyréteg krumplimasszát. Megint 3 lap (minden lap olajozva), krumlimassza, stb... Így 4 réteg lap lett és 3 réteg krumplipüré, mert felülre is lap került. Azt is megolajoztam és majdnem forró sütőbe tettem 15-20 percre. Kidíszítettem és tálaltam. A krumlis rétes ugyanez, csak ott 2 egész réteslapot teszünk egymásra olajozva, egy csík krumplipüré jön középre és feltekerjük, ahogy a rétest szokás. Olajozzuk a tetejét és megsütjük. Tejföllel leöntve tálaljuk.
Ma délelőtt sok elintéznivalóm volt, piacozás is többek között. Jó későn értem haza, de a szatyraim tele voltak mindenféle tavaszi finomsággal. Vettem egy zacskó zöld spárgát is. Gondolkodtam mi legyen az ebéd, mert főzni már nem sok időm maradt. A spárga mellett döntöttem. Nem csak azért mert gyorsan elkészül, hanem amiatt is, mert ez az a zöldség, amit vásárlás után mielőbb célszerű elfogyasztani. Ugyanis nagyon hamar fás lesz, és így is mire a zöldségesekhez kerül már legalább 3-4 naposak.
Ezt a végtelenül egyszerű receptet az egyik olasz szakácskönyvemben találtam. A spárga szerintem minél egyszerűbben van elkészítve, annál finomabb. Legalábbis, én a legjobban szinte natúran, csak valamilyen finom öntettel szeretem.
Hozzávalók 1-2 főre:
1 csomag zöldspárga (0,5 kg),
a főzővízbe 1 csapott teáskanál só és
2 csapott teáskanál kristálycukor, az öntethez:
1/3 csokor petrezselyem,
1/3 csokor kapor,
1/3 csokornyi friss tárkony vagy
oregano vagy bazsalikom vagy majoránna,
4-5 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1 púpos teáskanál szardellapaszta,
ízlés szerint citromlé (héjat is reszelhetünk bele, isteni finom lesz tőle).
A csirágot megfogtam az aljánál és lepattintottam róla a fás részt. (Ne középen fogjuk, csak a végénél.) Forrásban lévő sós-cukros vízbe tettem úgy, hogy a virágja nem ért bele a vízbe. Főztem 5 percig. Közben elkészítettem az öntetet: egy nagyon kevés olívaolajban teljesen simára kikevertem a szardellapasztát kevés citromlével, majd hozzáadtam az apróra vágott zöldfűszereket és felöntöttem még bőven olajjal.Tálaláshoz előmelegítettem a tányérat és erre szedtem ki a kész spárgát. Nyakonöntöttem az öntettel és már ettem is.
Amilyen egyszerű, olyan finom. Ha van nagyon jó minőségű, nagyon finom olívaolajunk otthon, akkor azzal érdemes készíteni.
Kitűnően illik hozzá a buggyantott- vagy lágytojás is.
Ez az adag 1 fős - én mind megettem burgonypürével. De ha köretként vagy előételként adjuk asztalra, akkor 2-3 főnek is elég lehet.
Kitűnő frissen sült natúr húsokhoz, halakhoz is. Sőt, ez az öntet főtt zöldbabhoz is kitűnő, vagy akár fejes salátához, paradicsomhoz is. Hm... brokkolihoz, karfiolhoz is... :)
Vegák a szardellapasztát természetesen hagyják ki belőle.
Aki tudja, hogyan nézzen és érezzen, annak szabad, vándorló élete minden perce varázslat.
(Alexandra David-Neel)
Most nem hoztam új receptet Nektek, ez nyáron már készült (sőt azóta többször is) - csak fotóm nem volt akkor hozzá, mivel estéli grillezés alkalmával ettük. Annyira finom volt, hogy megtartottam a receptemet.
A húst ugyan száműztem az étrendemből, de a halat megtartottam. Egyrészt mert szeretem nagyon, másrészt mert egészséges. Talán a hal az egyedüli húsféle, amit még nem tudnak telenyomni antibiotikumokkal és ki tudja mivel és a hal még szabadon, normális körülmények között élhet, míg ki nem fogják. Ami a nagyüzemi állattartásról egyáltalán nem mondható el... Nagyon érzékeny vagyok, és a szervezetem erősen tiltakozott az egészségtelen húsok ellen. Nem maga a hús ami nem jó, hanem a rengeteg vegyszer, hormonális anyag, amit tartalmaznak, az állatok szenvedéséről nem is beszélnék... Bár sajnos, a zöldségek is ki tudja mi mindent tartalmaznak. Gondoljunk csak a nemrégi marokkói paprikára... Igyekszem ezért kistermelőktől vásárolni, szezonális zöldségeket és gyümölcsöket. No de térjünk vissza a babéros, citromos, hagymás halhoz.
Most balatoni busafiléből csináltam meg és mondhatom, nem csak tengeri halból jó.
Az étel hozzávalói nemesen egyszerűek, a finomságát a pácolás adja a hozzávalókon kívül.
Hozzávalók 4 főre:
személyenként 35 dkg halfilé,
3 citrom karikázva
1 citrom leve,
2 nagy fej vöröshagyma (vagy 3 közepes),
12 - 14 db babérlevél,
4 szem szegfűbors mozsárban teljesen finomra törve,
5-6 szem szegfűbors egészben,
só,
2-3 evőkanálnyi olívaolaj,
8 dkg vaj.
A hagymát karikákra vágtam, nem túl vékonyakra. A hal bőrét beirdaltam, majd a szeleteket megcsepegtettem egy citrom levével és alaposan besóztam - a beirdalt részekbe is belekenve a sót. valamint megszórtam a finomra tört szegfűborssal. Három citromot alaposan megmostam, majd karikákra szeltem. Egy tálban rétegeztem a hagyma-, citromkarikákat és babérleveleket felváltva a halszeletekkel, minden szelet halra egy kevés olívaolajat is locsolva. Ezt reggel elkészítettem és 4-5 óra állás után sütöttem csak meg.
A Balcsin úgy készült, hogy adagonként fóliába csomagoltam a pácolt szeleteket reggel, és este rátettük a parázsra. Így megpárolódott a zárt alufóliában és utána átsütöttem serpenyőben - mivel elkapott egy zápor grillezés közben bennünket, ha jól rémlik. Mik nem járulnak hozzá egy jó recept sikeréhez! :)
Egy serpenyőben pici olívaolajat és szeletenként 2 dkg vajat olvasztottam, majd közepesnél kicsit erősebb lángon megsütöttem a halszeleteket. Először a bőrös oldalukat. 4-5 perc kell kb. oldalanként. Mikor minden halszelet megsült, a visszamaradt zsiradékban pici sóval megsütöttem a hagyma- és citromkarikákat is, annyira, hogy meg is barnuljanak. Finom karamelles íze lesz a citromszeleteknek.
Minden halszelet mellé tálaltam ebből a finom babéros sült hagymából és citromból.
Petrezselymes burgonyával és csak egy kevés sóval, olívaolajjal, citromlével finoman összekevert fejes salátával nagyon finom.
Kétszobányi pincemûhelyében fohásszal fordult egyszer Paracelsus Istenhez – az ô megfoghatatlan istenéhez, bármelyik istenhez –, hogy küldjön néki egy tanítványt. Alkonyodott. A kandallóban pislákoló tûz kósza árnyakat vetett. Paracelsusnak nehezére esett volna felállni és meggyújtani a vaslámpát. Olyannyira erôt vett rajta a kimerültség, hogy meg is feledkezett az iménti kérésérôl. Már eltûnt az éjszaka homályában az olvasztókemence, a sok porlepte lombik, amikor egyszerre csak kopogás hallatszott. Paracelsus félálomban feltápászkodott, felment az apró csigalépcsôn, és kinyitotta az ajtó egyik szárnyát. Ismeretlen férfi lépett be. Ugyancsak elcsigázott volt. Paracelsus hellyel kínálta; az idegen leült egy padra, és várt. Egy ideig egyetlen szót sem váltottak.
A mester törte meg a csendet.
– Emlékszem nyugati arcokra, emlékszem keleti arcokra – mondta némi ünnepélyességgel. – De a tied más. Ki vagy hát, s mit akarsz tôlem?
– Nem fontos a nevem – válaszolta a másik. – Három nap és három éjjel gyalogoltam, hogy a házadba léphessek. Tanítványod szeretnék lenni. Íme, elhoztam minden vagyonomat.
Elôvett egy pénzeszacskót, s kifordította az asztal fölött. Temérdek arany hullott ki belôle. Mindezt a jobbjával végezte el. Paracelsus eközben háttal állt neki, mert épp lámpát gyújtott. Mikor aztán visszafordult, egy rózsát pillantott meg a férfi bal kezében. Nyugtalanságot keltett benne az a rózsa.
Leheveredett, összezárta az ujjait, s megszólalt:
– Te most azt hiszed, hogy én tudom annak a kônek a titkát, amely minden elemet arannyá alakít, ezért hoztad el az aranyaidat. Csakhogy én nem aranyat keresek; sosem lehetsz a tanítványom, ha téged az arany érdekel.
– Nem érdekel az arany – válaszolta a másik. – Ez a pénz csupán azt jelzi, hogy elszántam magam a munkára. Azt akarom, hogy taníts meg a Tudományra. Melletted akarok végigmenni a Kôhöz vezetô úton.
Paracelsus megrágott minden szót:
– Az út maga a Kô. A kiindulópont is a Kô. Ha ezt nem érted, még el sem indultál a megértés útján. Minden lépésed maga a cél.
A férfi gyanakodva tekintett rá. Megváltozott a hangja, amikor megszólalt:
– Hát mégis van cél? Paracelsus felnevetett.
– Rágalmazóim szerint, kiknek számánál csak az ostobaságuk nagyobb, nincsen cél, ezért csalónak neveznek. Nincs igazuk, ám nem lehetetlen, hogy álmodozó vagyok. Tudom, hogy "van" Út.
Csend lett, aztán megszólalt a férfi.
– Kész vagyok végigmenni veled azon az úton, még ha hosszú évekig kell is gyalogolnunk. Hadd keljek át a sivatagon. Hadd lássam meg legalább távolról az ígéret földjét, ha már a csillagok nem engedik meg, hogy rálépjek. Ám mielôtt útnak indulnánk, bizonyítékot kérek.
– Mikor óhajtod? – kérdezte izgatottan Paracelsus.
– Máris – vágta rá hirtelen elhatározással a tanítvány. Mindeddig latinul beszéltek; ekkor németre váltottak.
– Az a hír járja rólad – mondotta –, hogy ha elégetsz egy rózsát, a tudományoddal életre tudod kelteni a hamuból a virágot. Hadd legyek tanúja e csodának. Ha teljesíted kérésemet, egész életemet neked szánom.
– Nagyon hiszékeny vagy – mondta a mester. – Nekem nem hiszékenység kell; én hitet akarok. Hajthatatlan volt a másik.
– Épp azért akarok szemtanúja lenni a rózsa mégsemmisülésének és feltámadásának, mert nem vagyok hiszékeny.
Paracelsus kivette a kezébôl a virágot, s beszéd közben játszadozott vele.
– Hiszékeny vagy – mondta. – Gondolod, hogy el tudom pusztítani ezt a virágot?
– Bárki elpusztíthatja – válaszolta a tanítvány.
– Tévedsz. Csak nem hiszed, hogy bármit is visszaküldhetünk a semmi birodalmába? Csak nem hiszed, hogy Ádám, az elsô ember akár egy virágot vagy fûszálat is elpusztíthatott volna a Paradicsomban?
– Most nem a Paradicsomban vagyunk – válaszolt makacsul a fiú –; itt, a hold alatt, minden halandó. Paracelsus talpra állt.
– Hát akkor hol vagyunk? Talán azt hiszed, hogy az istenség tud egyáltalán olyan helyet teremteni, amelyik nem a Paradicsom volna? Mi más a bûnbeesés, ha nem annak a tagadása, hogy a Paradicsomban vagyunk?
– Akkor is el lehet égetni a rózsát – mondta kihívóan a tanítvány.
– Éppenséggel van még parázs a kandallóban – mondta Paracelsus. – Ha most tûzre vetjük ezt a rózsát, még azt hiszed, hogy vége a virágnak, s valóságos hamu lett belôle. Holott én azt állítom, hogy a rózsa örökkévaló, csupán a megjelenési formája változik. Egyetlen szóval a szemed elé varázsolhatnám.
– Egyetlen szóval? – furcsállotta a tanítvány. – Hiszen kialudt már a tûz az olvasztókemencédben, s belepte a por a lombikjaidat. Ugyan mivel keltenéd életre a rózsát?
Paracelsus bánatosan nézett tanítványára.
– Kialudt már a tûz az olvasztókemencémben – ismételte –, s belepte a por a lombikjaimat. Csakhogy hosszú utamnak ezen a szakaszán más eszközöket használok.
– Meg sem merem kérdezni, melyek azok – mondta a másik álnokul avagy alázattal.
– Arról az eszközrôl beszélek, amellyel Isten megteremtette az eget és a földet és azt a láthatatlan Paradicsomot, amelyben élünk, s amelyet az eredendô bûn eltakar a szemünk elôl. Arról a Szóról beszélek, amelyre a Kabala tudománya tanít bennünket.
Atanítvány ridegen válaszolt:
– Mutasd meg, kérlek, hogy tûnik el s hogyan kel életre a rózsa. Nem érdekel, hogy a lombikjaidat használod–e hozzá vagy az Igét.
Eltûnôdött Paracelsus. Majd így szólt:
– Ha most teljesíteném a kérésedet, azt mondanád, hogy szemfényvesztô káprázatról van szó. E csoda láttán még nem nyernéd el az áhított hitet. Hagyd hát a rózsát.
Az ifjú még mindig bizalmatlanul nézett rá. A mester ekkor emelt hangon szólt hozzá:
– Egyébként is, ki vagy te, hogy csak így betolakszol egy mester házába, s csodát követelsz tôle? Vajon mivel érdemeltél ki ekkora kegyet?
Remegve felelt a másik férfi:
– Jól tudom, hogy nincs semmiféle érdemem. Így hát azokra a hosszú esztendôkre kérlek, amelyeket melletted fogok tanulással eltölteni, hogy mutasd meg nekem a hamut s aztán a rózsát. Többé semmit sem kérek. Hinni fogok a szememnek.
Az ifjú hirtelen felkapta a vérvörös rózsát, amelyet Paracelsus a padon felejtett, s a lángok közé vetette. Eltûnt a színe, s csak egy kis hamu maradt a virágból. Örökkévalóságnak tûnt a pillanat, míg várta a mester szavát s a csodát.
Paracelsus nem jött zavarba. Titokzatos egyszerûséggel csak ennyit mondott:
– Baselban minden doktor, minden patikus csalónak tart. Talán igazuk is van. Íme, a hamuvá lett rózsa, mely sosem kel többé életre.
Elszégyellte magát az ifjú. Sarlatán vagy csupán látnok ez a Paracelsus, ô meg csak úgy betolakodott a házába, s most még azt is beismertette vele, hogy üres beszéd ama híres, bûvös tudománya.
Letérdelt a mester elé, és így szólt:
– Megbocsáthatatlan, amit tettem. Épp az a hit hiányzott belôlem, amit az Úr is megkövetelt a hívôktôl. Hadd lássam csak a hamut! Majd ha megerôsödött a hitem, visszatérek, tanítványod leszek, s az Út végére érvén meglátom a rózsát.
Ôszinte szenvedéllyel beszélt, csakhogy szenvedélyessége mögött az idôs mester iránti irgalom húzódott meg, a köztiszteletnek örvendô, sokat támadott, felettébb jeles, következésképpen felettébb üres mester iránti könyörület. Hisz ki ô, Johannes Grisebach, hogy szentségtörô kézzel csak úgy felfedi, hogy senki sincs amaz álarc mögött?
Az aranyaiból csak alamizsnára futotta volna. Inkább
magával vitte ôket. Paracelsus kikísérte a lépcsô aljáig, s azzal búcsúzott, hogy mindig szívesen látja a házában. Mindketten tudták, hogy soha többé nem találkoznak.
Paracelsus egyedül maradt. Mielôtt eloltotta a lámpát, s leült a kopott karosszékbe, begörbített tenyerébe öntötte az alig maroknyi hamut, s elsuttogott egy szót. A rózsa szárba szökkent.
(Jorge Luis Borges: Paracelsus rózsája)
Ismét egy (majdnem) magától készülő finomság.
Tegnap asszem a paprikán néztem a biomániát, abban csináltak egy argentin marharagut. Nem ilyet, de elfelejtettem mi volt az övékben. No mindegy, nagyon jól sikeredett, megtartom. (Viszont nem egy fotogén étel... )
Hozzávalók 4 főre:
1 kg marhahús (fehérpecsenye, comb, lábszár - bármelyik jó hozzá),
1 nagy szál sárgarépa,
1 csokor újhagyma zölddel együtt vagy 1 póréhagyma,
1/2 doboz darabolt paradicsom lével együtt,
só,
kb. 4 evőkanálnyi olívaolaj,
4 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 közepes fej vöröshagyma,
meglehetős sok tekerés friss bors,
2 csapott teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1 csapott evőkanál liszt,
3 félmarék szárazbab,
1 liter marhahúsleves (kockából is lehet ha nincs éppen),
2 dl vörösbor.
A cseréptálat hidegvízbe áztattam. A húst nagyobb kockákra vágtam, borsoztam és köménymagoztam, aztán forró serpenyőben nagy lángon, kevés olívaolajon minden oldalon körbesütöttem. Aztán a römertopfba tettem. Egyszerre csak kevés húskockát tegyünk a serpenyőbe, hogy tényleg piruljon és ne főjön.
Mikor a husik mind a tálban voltak, sóztam is majd mehintettem a liszttel. Rászórtam a nyers babot és rátettem a paradicsomkonzerv felét is. (Mivel hirtelen felindulásból jutott eszembe, nem áztattam be. De csodásan megfőtt így is a raguban.) Aztán a serpenyőben átpirítottam kissé a fokhagymát, az újhagymát, a vöröshagymát és a sárgarépát is (ezeket is kicsit sóztam), majd ez is a tálba került. Fölöntöttem marhahúslevessel, jóbőven. Teljesen lepjen el mindent. Öntöttem hozzá száraz vörösbort is.
Hideg sütőbe tettem - a tálra rátettem a fedelét is, és kis lángon 5 órán át pároltam.
A hús szó szerint szétomlik a szájban, a bab is tökéletesen megpuhul az ételben.
Burgonyás lepénykenyeret-lepénylángost javasolnék mellé, no meg a vörösbor maradékát.
Nézegettem egyébként a neten, hátha találok valami bővebb anyagot az argentin konyháról - de sajnos nem találtam szinte semmit... Kár.
