Panzanella: toszkán kenyérsaláta

kék nyárban, mely szikrázott, lobogott,

gyémánt csöndben, mely körülcsobogott,

lebegtem, ösvény, fű s virág felett,

dehogy ott – az egész világ felett.

És le se kellett hunyni a szemem,

álom gyúlt át minden érzékemen,

...

álom, melyben néma kéj simogat,

álom, mely élő falakon visz át,

álom, mely csupa tükrös bujaság,

álom, amelyben ég s föld tündököl

és egész testünk hangtalan gyönyör.

                                                                               (Szabó Lőrinc, Tutajon - részlet)

A tüzesforró nyár abszolút kedvence nálam most ez a toszkán kenyérsaláta, a panzanella. Írtam már nektek, hogy rajongok a kenyérlevesekért is (pl. gaspacho), mert finomak és a szikkadt kenyér legjobb felhasználási módjai is. Nos, ez az egyszerű kis saláta is ilyen maradék-kenyér hasznosítós étel, és nagyon finom. Viszont kizárólag jófajta, masszív, igazi házikenyérből működik csak, ehhez nem használhatók a felfújt pékáruk, mert folyékonnyá áznának a salátában. Azt meg nem szeretnénk, igaz?
Receptet ne várjatok. Mint minden saláta, ez is érzésre készül, no meg pocak-korgási skála szerinti mennyiségben. Annyi a lényege, hogy a kenyér valóban házi legyen. Szeletekre vágjuk és rusztikus darabokra tépkedjük. Vagy sütőben, vagy serpenyőben megpirítjuk. Én serpenyőben csináltam, kevés olívaolajjal és durva szeletekre vágott fokhagymával.
A saláta ne legyen agyonbonyolítva. Kerüljön bele jócskán érett, finom édes paradicsom, sokkal kevesebb újhagyma, vagy új lilahagyma, kevés fokhagyma (az enyémben direkt átsütött van, mert sokszor nekem a nyers elég durva, de aki szereti, teheti bele nyersen is), kerüljön bele olajbogyó és ennyi a szűk hozzávalók száma. No meg friss bazsalikomlevelek, az mindenképpen. Lehet még kevés uborkát vagy paprikát is tenni bele, ebben ez utóbbi van, mert paprikarajongó vagyok...
Az öntet: jó sok olívaolaj, kevés bor- vagy balzsamecet, só, frissen őrölt bors.
A paradicsomokat kis cikkekre vágtam és kézzel kissé megnyomkodtam, hogy több leve legyen. Minden hozzávalót egy tálba tettem - a kenyérdarabok kivételével. Sóztam, borsoztam, olaj és ecet került rá és kicsit hagytam állni, hogy levet engedjen. Ekkor kevertem bele a pirított kenyérszeleteket és a friss bazsalikomleveleket. Állítólag az olaszok hagyják egy órácskát állni, hogy a kenyér visszapuhuljon, de az enyémnek jó kis leve volt, így szinte azonnal puhult benne a kenyér. És én szeretem, ha még kissé ropogós a kenyér a salátában, így azonnal ettem. Ízlés kérdése.
Lehet fúziósra is csinálni, ha átmenetet csinálunk a horiatiki (görög saláta) és a panzanella között: vagyis mindezt még megszórjük rusztikusra morzsolt fetával is. Kiadós, mégis könnyű, nyárias. Nem is kell ennél jobb étel, vagyis kevés ennéljobb ételt tudnék mondani az izzó meleg napjaira. Isteni finom.
P.s.: az olívaolajat ne sajnáljuk... :)

Édes paradicsomdzsem

A paradoxonhoz ragaszkodni nem olyasmi, amire egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk. Ezért javasolt, hogy egész életünkben edzzünk bizonytalansággal, kétértelműséggel, a biztonság hiányával. A középen létezés felkészít rá, hogy félelem nélkül várjuk az ismeretlent. A köztes állapot, ahol pillanatról-pillanatra az elengedést gyakoroljuk, tökéletes edzőterep. Nem igazán számít, hogy ez inspirál vagy kellemetlenül érint minket. Ezt egyszerűen nem lehet jól csinálni. Ezért nagyon fontos az együttérzés, no meg a bátorság. Erőt adnak ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal, hol vagyunk, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy úton vagyunk, átalakulásban, hogy az egyetlen idő a most, és a jövő tökéletesen megjósolhatatlan és nyitott.

(Pema Chödrön: Közelíts a félelemhez!)

Édes kis semmiség... arab paradicsomdzsem, vagyis tulajdonképpen a ketchup egy változata. Panírt készítettem vacsira (most fokhagymával, sóval, friss bazsalikomlevelekkel és kapribogyóval), s remekül kiegészítette ez a finom és egyszerű krém, lekvár, dzsem? Minek nevezzelek...

Hozzávalók egy kis adaghoz:
80 dkg friss paradicsom (vagy 2 olasz hámozott paradicsomkonzerv),
3 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve,
1/2 teáskanál őrölt fahéj,
1 evőkanál kristálycukor (kb.),
só, frissen őrölt bors.

Ha friss paradicsomból készítjük, akkor dobjuk őket forró vízbe fél percre, aztán könnyen lejön a héjuk. Negyedeljük, a magokat vájjuk ki belőle, s daraboljuk még apróbbra.
Ha konzervből készül, akkor csak össze kell darabolni a paradicsomokat, és lével együtt főzhetjük,

Egy széles nagy serpenyőben olvasszuk fel a vajat az olívaolajjal, s mikor már kissé füstöl, illetve kissé megbarnul a vaj, tegyük bele a vékonyra szelt fokhagymát és a fahéjat, és kevergessük fél-egy percig. Arra vigyázzunk, hogy ne égjen meg a fokhagyma, közepes lángon csináljuk.
Adjuk hozzá a paradicsomot, sózzuk, cukrozzuk, frissen őrölt borssal ízesítsük. Kóstoljuk menet közben. Nagy lángon kell rotyogtatni, időnként megkeverve. Addig főzzük, míg jól besűrűsödik. Édeskésnek kell lennie.
Hagyjuk kihűlni, s hűtőszekrényben egy hétig is eláll.
Kitűnő pirítóssal is, vagy bármihez, amihez csak el tudjuk képzelni. Grillezett halakhoz, húsokhoz, sima sültkrumplihoz, különféle bundákban ropogósra sült zöldségekhez, rizshez... pitakenyérbe, stb...
(forrás: Casa Moro)

Mediterrán "paprikás krumpli"

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.

(Ingrid Stöstrand: Délután néha)

 

Az újkrumpli mesésen finom csemege. Padparadsa barátnőm készítette nemrégiben ezt a finomságot, s én rá is feledkeztem, hogy milyen isteni lehet. Aztán ma nem jutottam gépközelbe délelőtt, így mentem a saját fejem után... amennyire emlékeztem... Persze hogy más lett, de így is nagyon jó... legközelebb megcsinálom az eredetit is, mert igazán variálható a recept. Köszönet érte, felvettem az állandó repertoárba.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg kisebb szemű újkrumpli,
30 dkg vöröshagyma (mehet bele újhagyma is ilyenkor szárral együtt),
4 nagy gerezd fokhagyma,
rengeteg olívaolaj (kb. 1-1,5 dl),
só,
köménymag,
szurokfű (oregano),
bazsalikom (szárított is lehet de frissel jobb),
petrezselyemzöld,
1/2 dl száraz fehérbor,
olajbogyó (amennyit gondolunk bele),
1 hámozott paradicsom konzerv (nyáron ennek megfelelően 4-5 érett paradicsom),
kb. 3-4 dl víz úgy apránként menet közben.

A krumplit megtisztítottam, a hagymát félkarikákra vágtam, s az olívaolajon sóval, az apróra kockázott fokhagymával, fűszerekkel (kivéve a friss petrezselyemzöldet és bazsalikomot) átsütöttem körülbelül 10-15 percig. Aztán hozzáöntöttem a bort, nagy lángon hagytam, míg elpárolgott. Ezután tettem hozzá a kis kockákra vágott hámozott paradicsomot levével együtt, és az olajbogyókat. Kevés vízzel higítottam. Fedő alatt főztem, mikor nagyon beszívta a szaftot, kevés vízzel utánapótoltam. Körülbelül 40 perc kell neki, mert a paradicsom miatt nehezen puhul meg a burgonya.
Lehet gyorsítani is, ha előfőzött krumplit teszünk a jól összeforralt szaftba. Tálaláskor megszórtam frissen aprított petrezselyemzölddel és bazsalikommal.
Finom langalit sütöttem mellé. Fehérborral ajánlom, azzal, ami az ételbe is belekerült. Mesésen könnyű, ízletes és finom.

 

Borsópüré

   Minden földi nő potenciális hősnő. Főszereplője saját élettörténetének, annak az utazásnak, amely a születésével kezdődik, és egész élete folyamán tart. Amint járja a maga útját, bizonyára találkozik szenvedéssel, magánnyal, bizonytalansággal, sebeket kap, és korlátok, akadályok keresztezik szándékait. Megtalálhatja az élete értelmét, kiérlelheti személyiségét, megélheti a szerelmet, vagy a kegyelem állapotát, és bölcsességre tehet szert.
   Az ember lényét, emberségét döntései, a bizalomra és a szeretetre való képessége formálja, az, hogy önnön tapasztalataiból épül, és vállalja mindazt, amire elkötelezte magát.

(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők)

Már régóta terveztem megkóstolni, ma sorra került. Máskor is fog szerepelni az étlapon, nagyon finom... Sokmindenhez illik, akár köretként, akár plusz íz- és textúraélményként.

Hozzávalók 3-4 főre:
0,5 kg kifejtett cukorborsó,
5 dkg vaj,
ha még szükséges: só, frissen őrölt bors,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1 kisebb csokor petrezselyemzöld,
6-7 mentalevél,
2 evőkanálnyi tejszín.
A főzővízbe:
só,
1-2 csapott teáskanál kristálycukor.

A borsót kifejtettem és sós-cukros forrásban lévő vízbe tettem. Körülbelül 10 percig főztem a félbevágott fokhagymagerezddel együtt. (Nem szabad sokáig, mert megkeményedik.)
Majd robotgépbe tettem fokhagymagerezdestül, hozzáadtam a vajat, fűszereket, a tejszínt és pürévé mixeltem. Mennyei finom, főleg friss cukorborsóból. De bármikor készíthető mirelitből is.
Ha valaki nem kedvelné a mentát, el is hagyható. Bár szerintem nagyon izgalmassá és finommá teszi a pürét. És bátran kísérletezhetünk más zöldfűszerrel is, akár bazsalikommal, zsályával, tárkonnyal, zellerrel, majoránnával, kakukkfűvel is akár.

Fetakrém zöldfűszerekkel

Ha lelki vezért kellene választanom… biztosan Zorbászt választanám. Mert benne volt meg mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni s el is söpört minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát -, amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)

Hát ez a kence a topten lista első három helyének valamelyikére rögtön felküzdötte magát... még jó hogy ezt a keveset meg tudtam menteni a fotózáshoz. Jön a paprika, paradicsom, uborka szezon, mellé ez a krém... s hozzá egy pohár finom bor és jóféle házikenyér pirítva... na jó. Azért az a tenger lehetne kicsit közelebb is. :)

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg fetasajt (vagy krémfehérsajt),
1 tubus natúr krémsajt (vagy 5-6 kockasajt vagy 10-15 dkg natúr krémsajt (mascarpone)),
annyi sűrű, 25%-os tejföl, amennyivel egy jól kenhető krémet kapunk,
1 csokor vegyes zöldfűszer (ebben most kakukkfű, tárkony, majoránna és zsálya került),
10-12 darab olajban eltett aszalt paradicsom,
2-3 evőkanálnyi magozott olajbogyó (ebben most pritaminnal töltött került),
extraszűz olívaolaj a tetejére.

A hozzávalókat krémmé dolgozzuk, s mikor kész, a krémet még meglocsoljuk olívaolajjal is és ennyi lenne. (A zöldfűszereket apróra vágjuk, az olajbogyót is, az aszalt paradicsomot is természetesen.)

Pirítóssal, s finom borral kínáljuk. Ez a krém töltelékként is nagyon jó.

Epres tabulé

Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket.

(William James)

Nagyon szeretem az epret... én nem a hagymát is hagymával, sokkal inkább az epret is eperrel! És nem csak magában, nem csak porcukorral s tejföllel, nem csak fagyinak, nem csak sütiben. Hanem például az egyik kedvenc salátámban, a tabuléban is! Akik kedvelik a különleges, ezeregyéjszakás ízvilágot, azoknak nagyon be fog jönni azt hiszem.

Hozzávalók 2 főre (előételnek):
10 dkg kuszkusz,
3 dl forróvíz,
40 dkg eper,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
kb. 15 nagyobb levél menta,
2 újhagymának a zöld szára (el is hagyható),
10 dkg főtt csicseriborsó (vagy ugyanennyi dióbél durvára vágva).
Az öntethez:
2 evőkanál eperszörp,
1 késhagynyi őrölt fahéj,
ízlés szerint só (1 csapott kiskanálnyi kb.),
1 pici gerezd fokhagymának is csak a fele péppé zúzva,
1 evőkanál víz,
2 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1/2 csapott mokkáskanál csilipehely
és ízlés szerint ha megkívánja a saláta: pár csepp citromlé.

A kuszkuszt tegyük egy nagyobb tálba, öntsük rá a forrásban lévő vizet és fedjük le 10-15 percre egy tányérral. Közben vágjuk apróra a zöldfűszereket, mossuk meg az epret, szedjük le a leveleit és vágjuk negyedekbe. Amikor a kuszkusz beszívta a vizet, vegyük le a tányért róla és hagyjuk langyosra hűlni. Közben készítsük el az öntetet is. Mindent keverjünk el jó alaposan.
Végül az epret, csicserit, zöldfűszereket keverjük el a kuszkusszal, s aztán az öntettel is. Kóstoljuk, s ha valami még hiányzik, pótoljuk. Nagyon extra, szerintem isteni finom.
Főtt kölessel is tökéletes a kuszkusz helyett.
Inspiráció: Casa Moro (a világ legjobb szakácskönyve... )

A jóisten uzsonnája

Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent Szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadultl piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első termésének színe.

Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartókodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.
Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.
A bűnbeesett ember a tejfölös epret jégszekrénybe teszi és természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt, tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni és délután három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor ebéd utáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.

(Hamvas Béla: A jóisten uzsonnája)

Toszkán paradicsomleves

Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember. 

(Ancsel Éva)

Imádom a leveseket. A kedvenc műfajom - már a főzésben, evésben természetesen. És a levesek közül is a kenyérlevesekért különösen rajongok. Mert egyszerűek, finomak és ami számomra nagyon fontos: "a semmit sem dobunk ki" kategóriájába tartoznak. Mert nem szívlelem a pazarlást, ételben meg pláne nem. Nem hagyni maradékot és semmiben: ez az élet. Mindent csak teljesen, egészen, maradéktalanul.

Kicsit magyarítottam a levest, újhagymával készítettem, mert szezonja van. A leves gyönyörű színű (vérpezsdítőpiros úgy igazánigazán), tartalmas, ízletes, olcsó és mesésen üdítő.

Hozzávalók 2 főre:
1/2 liter paradicsompüré (a lé és a sűrített paradicsom között van, én most piacon vettem házi paszírozottat, nagyon finom lett vele a leves),
4 dl zöldségerőleves (kockából is jó),
2 nagyobb szelet száraz, szikkadt kenyér,
só,
frissen őrölt bors,
bazsalikom (friss a jobb 2-3 szál vagy kevés szárított),
1 kis fej vöröshagyma vagy 3 szál újhagyma zölddel együtt,
2 gerezd fokhagyma,
5 evőkanál olívaolaj.

A forró húslevessel megáztattam a kenyérszeleteket. Közben az olajon pici sóval megdinszteltem a karikákra vágott újhagymát és a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát. Mikor már puha és üveges volt a hagyma, felöntöttem a paradicsompürével. A kenyérszeleteket kanállal összavagdaltam, mikor már teljesen bepuhultak és a levével együtt hozzáadtam a leveshez. Kóstoltam, sóztam, borsozta, kevés szárított bazsalikommal fűszereztem. (Most még nincs frissem.)
Hagytam főni forrástól számítva 10-15 percig és készen is volt. Ha savanykás lenne, pici cukorral kiegynsúlyozhatjuk az ízét.
Tálaláskor még kevés olívaolajjal meglocsolhatjuk. Száraz, könnyű vörösbor illik mellé.
Nyáron friss paradicsomból is készülhet, és igazi zöld, zsenge bazsalikommal - még finomabb, üdítőbb leves lesz a végeredmény. Melegen, de jól behűtve is kitűnő.

Rizibizi koktélrákkal

  
   Leültem egy narancsfa alá, és felütöttem az egyik verseskötetet, amit tegnap vásároltam. Louise Glück. Végigfutottam az első versen, először olaszul, majd angolul, és ennél a sornál döbbenten lemerevedtem:

Dal centro della mia vita venne una grande fontana…

"Életem közepéből egy hatalmas szökőkút tört elő…”

   A könyvet az ölembe ejtve a megkönnyebbüléstől összerázkódtam.

(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

Amikor egyedül vagyok, néha rákívánok az igazi olaszos rizottóra. És abból könnyűszerrel lehet is egy adagot készíteni. Mindig van a fagyasztóban cukorborsó, mert nagyon szeretem. És a piac telis-tele friss petrezselyemzölddel végre, amit szintén imádok. És kedvenc árusom kettőt fizet hármat kap akciót csinált e finom zöldből: három hatalmas csokorral kaptam tőle potom áron. Úgyhogy a petrezselyemzöld volt a kiindulási alap, az meg igen jól illik a borsóhoz. Így igazi olaszos rizibizit készítettem, koktélrákkal kissé felturbózva.

Hozzávalók 1 főre (ha nagyon éhes vagy, és 2 főre ha előételnek készítenéd):

10 dkg rizottórizs (kerekszemű),
15 dkg zöldborsó,
2 csokor petrezselyemzöld,
2 és 2 dkg vaj,
1 teáskanál olívaolaj,
1/2 dl félszáraz fehérbor,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma (5-7 dkg),
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1/2 liter zöldségalaplé (kockából is lehet nyugodtan),
10-12 dkg fagyasztott koktélrák.

 A 2 dkg vajon és olívaolajon megdinszteltem kevés sóval a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymát. Mikor már puha és üveges volt a hagyma, a rizst is átsütöttem, míg az is kissé áttetsző lett. Beleöntöttem a fehérbort és addig hagytam rotyogni, míg majdnem az összeset felszívta a rizs - így az alkohol eltűnt belőle, csak az íz maradt. Készítettem a kezem ügyébe még a főzés elején forró alaplevet, azzal öntögettem föl apránként a rizottót. Közben kevergettem. Az elején beletettem az egyik apróra vágott csokor petrezselyemzöldet is, a főzés közepetáján pedig a borsót. Mikor majdnem készen volt, hozzáadtam a koktélrákokat is. A legvégén pedig, mikor már levettem a tűzről, belekevertem a maradék 2 dkg vajat is, és a másik csokor felaprított petrezselyemzöldet is. Molto buono... :)
A rák el is hagyható, anélkül is tökéletes.

Bulizós, klassz péntek estét hangerőt neki, és hétvégét Nektek. :)

Kucsmagomba leves és "búbos hús"

   Azok a barátaim, akik már hosszú ideje tanulmányozzák a jógát, azt mondják, hogy az ember addig nem is érzi igazán az asram hatását, amíg el nem hagyja a helyet, és vissza nem tér a megszokott, hétköznapi életébe. – Akkor veszed csak észre – mondja a volt dél-afrikai apáca –, hogy a belső polcrendszered teljesen átrendeződött. – Bár ebben a pillanatban nem igazán tudom, mi számít megszokott életnek. Úgy értem, éppen arra készülök, hogy összeköltözzem egy vén indonéz füvesemberrel – ez hétköznapi életnek számít? Talán… Ki tudja? Mindenesetre a barátaim szerint a változások később tűnnek csak fel. Egyszer csak azt veszed észre, hogy azok a rögeszmék, amelyek egész életed során elkísértek, most eltűnnek, vagy hogy utálatos szokásaid végre megváltoznak. Apró bosszúságok, melyek valaha az őrületbe kergettek, nem zavarnak többé, míg azokat a régi kínokat, melyeket csupán megszokásból tűrtél el mostanáig, ezután már öt percig sem tolerálod. A mérgező kapcsolataidat kiszellőzteted vagy megszabadulsz tőlük, és derűs, jótékony hatású emberek tűnnek fel az életedben.

(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

Bár már nagyon sokfajta gombát kóstoltam, ez a nagyon ízletes kucsmagomba eddig kimaradt a repertoárból. Most viszont tudtam venni kedvenc gombász bácsimtól a piacon. Készült leves belőle és töltelék húsokhoz. Tényleg nagyon aromás, remek gombafajta.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg kucsmagomba,
1 nagy fej saláta,
3 nagyobb gerezd fokhagyma,
3 szál újhagyma zölddel együtt,
3-4 dkg vaj,
só, frissen őrölt bors.
1 csapott evőkanál szárított tárkony,
kevés kakukkfű,
2 zöldségleveskocka vagy zöldségalaplé
vagy ha van krumlifőzőlé az is tökéletes,
1/2 dl száraz fehérbor,
1 mokkáskanálkányi kristálycukor,
1/2 dl tejszín.
Betétnek: szikkadt kenyérszeletek vagy
bármi más, ami szimpatikus: tészta, krumpligombóc,
gersli, vagy akár rántottadarabok.

A gombát felvágtam szeletekre és sóval, a fűszerekkel a vajon megpároltam, míg összeesett. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát is, azt is megdinszteltem. Felöntöttem fehérborral, és hagytam 2-3 percig erősen forrni, hogy az alkohol elillanjon belőle. Felöntöttem vízzel, és beletettem az apróra összevágott salátaleveleket is. Forráskor a 2 leveskockát is beletettem, meg a pici cukrot, mert így lett telt, kerek az íze. Forraltam 10 percig, végül a tejszínt is hozzáöntöttem.

A tányér aljára szikkadt kenyérszeletet tettem, és arra mertem rá a levest. Isteni finom.

Biztosan emlékeztek a "búbos húsra", ma már igazi retroételnek számít... Viszont finom. A kucsmagomba másik feléből tölteléket csináltam.

Hozzávalók 4-6 szelet húshoz (karajhoz vagy csirkecombhoz):
2 zsömle,
20 dkg kucsmagomba,
3 dkg vaj,
3-4 szál újhagyma zölddel együtt,
1 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
2 tojás
és ha van otthon: 1 mokkáskanál gombapor
és szeletelt bacon szalonna.

A gombát szeleteltem, a vajon megsütöttem sóval, fűszerekkel (apróra vágott fokhagymával együtt), egészen addig, míg már nem volt leve. A zsömlét beáztattam, kinyomkodtam, hozzáadtam a kihűlt sült gombát, a felszeletelt újhagymát, a tojásokat és jól összekevertem.

Tölthetjük csirkecomb bőre alá is, dagadóba is, de búbos hús is készülhet vele: a húst klopfoljuk ki, sózzuk be és tegyünk rá a töltelékből. Szeletelt baconszalonnába göngyöljük be, tegyük kivajazott tepsibe és előmelegített sütőben 200 fokon süssük cirka 25-30 percig.

Sonkás nudligombóc tormamártással

Maradékhasznosítás. Maradt egy nagyon-nagyon kevés főtt sonka és torma. Szeretném leszögezni: nem kalóriaszegény fogás, és emellett abbahagyhatatlanul finom.

Hozzávalók 4 főre:
nudlitészta:
50 dkg burgonya (héjastól mértem, tisztítás előtt),
1 nagy tojás,
2 csapott evőkanál búzadara,
1 evőkanál olaj,
só,
és annyi liszt, amennyivel olyan tésztát kapsz, ami összeáll és úgy, hogy már nem ragad, kb. 10-15 dkg, mert burgonyafajtától is függ.
Töltelék:
10 dkg főtt sonka (az a legjobb ha van rajta zsíros rész is, mert így nem lesz száraz, ha csak száraz sonka maradt, kevés tejföllel lágyíthatunk a masszán, de maradjon formázható, ne legyen híg),

10 dkg reszelt sajt,
őrölt bors,
pici kakukkfű.
Mártás:
4 dkg vaj,
2 púposabb evőkanál liszt,
só,
1 púpos evőkanál tormakrém,
kb. 4-5 dl tej.
Plussz reszelt sajt a tálaláshoz.


A burgonyát meghámoztam, sós vízben megfőztem, leszűrtem, összetörtem és hagytam kihűlni. Míg hűlt, a sonkát ledaráltam és elkevertem a többi hozzávalóval.
Mikor kihűlt a tört krumpli, hozzáadtam a tojást, búzadarát, kevés plussz sót, olajat és annyi liszttel, amivel jól formázható sem nem lágy, sem nem kemény tésztát kaptam, jól összedolgoztam. Lisztezett deszkán kinyújtottam fél centi vastagra, kis négyzeteket vágtam (olyan ötször ötösöket) és a közepükre az összedolgozott sonkás masszából kis golyókat formáztam. Aztán rádolgoztam mindegyikre a nudlitésztát, helyes kis gombócokat formáztam. Tényleg kicsiket csináltam, ebből a nagy szerintem nem szép, nem guszta. Olyan 3 centis kis golyóbisok lettek.
Míg formáztam a tésztát, föltettem egy nagyobb fazékban vizet forrni sóval. És elkészítettem a mártást is, mire felforrt a víz.
Vajat olvasztottam egy lábosban, lisztet szórtam bele, kissé átfuttattam, aztán apránként tejjel felöntögettem, mindig simára keverve a mártást. Pontos tejmennyiséget ne várjatok, olyan mártás sűrűségű legyen a végére. Aztán belekevertem a tormakrémet és sóztam.

Mikor forrt a víz, beletettem a kis gombócokat, nekem 36 lett ebből a mennyiségből. Onnantól számítva, ahogy feljöttek a víz felszínére, még 5 percig főztem őket, majd szűrőkanállal kiszedtem. Azonnal tálaltam, mártással meglocsolva, reszelt sajttal megdíszítve.
Nos, ez az étel is a "tudtamtudtam, csak nem sejtettem" hogy ilyen jó kategória. Mert tudjuk: finom a nudli is, a sonka is, a torma is, de így együtt... több mint jó. :)
Ez a töltelék egyébként tortellinibe, ravioliba is tökéletes.

Meleg burgonyasaláta mediterrán módra

Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje. A nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze a torka, az év a teste. Az Ég a háta, a levegőég a hasürege, a Föld a hasa domborodása. Az égtájak az oldalai, a mellékégtájak a bordái, az évszakok a tagjai, a hónapok és a fél hónapok az ízületei, a nappalok és az éjszakák a patái, a csillagok a csontjai, a felhőzet a húsa. Abraka a sivatag homokja, erei a folyók, mája és tüdeje a hegyek, szőre a füvek és a fák. A napfelkelte az elülső fele, a naplemente a hátulsó fele. Ha vicsorít, az villám, ha megrázza magát, az mennydörgés, ha vizel, az eső. Hangja a szó.

(Brihadáranyaka-upanisad, 1.1.1.)

Nem. Nem húsvéti. Mediterrán, nyáridéző, tengertlátó, melegséghozó. Mert az idén úgy tűnik elmarad a tavasz. Mintha kiestünk volna az időből, mintha belefagytunk volna a télbe, mintha nem akarnánk elereszteni az elmúlt pillanatok jégycsapujjaival belénk csimpaszkodó kezét. Hát nem jól van így, mert tovább kell menni, mert életre kell kelni. Bármilyen varázslat állította is meg az időt, nem állhat meg örökre. Nem rekedhetünk két világ között, a senki földjén. Jöjj tavasz, jöjj nyár végre már!

A mennyiség vagy egy főre szól - ha nagyon éhes vagy és mást nem eszel ha megkóstolod nem is akarsz majd mást enni, és két főre ha csak köretként vagy előéltelként szerepel a menüben.

Hozzávalók:
3 nagyobb burgonya,
2 evőkanál kapribogyó,
8-10 darab aszalt paradicsom,
1 nagyobb gerezd fokhagyma fele,
1/2 citrom lereszelt héja és kevés leve is,
só, frissen őrölt bors és koriandermag,
bőségesen olívaolaj - kb. 1/2-1 decinyi (ne sajnáld,a  burgonya csak úgy issza ezt a finom nedűt),
és más azt hiszem nem is kell rá.

A krumplit süsd meg előmelegített forró sütőben hajával együtt - egy óra elég neki. Tíz perccel azelőtt, hogy kivennéd, csináld meg az öntetet. Mozsárban zúzd össze a fél gerezd fokhagymát durva szemű sóval, borssal, korianderrel. Öntsd fel olívaolajjal, tégy hozzá kevés citromlét is, reszelt citromhéjat is és jól keverd el. Add hozzá a kaprit és a csíkokra vágott aszalt paradicsomot is. A burgonyát hámozd meg, vágd kockákra és jól keverd össze az öntettel még forrón. Azonnal fogyasztandó.

Medvehagymás spagetti

  

A szél mögé szegezem szárnyaim
Nem talál rám senki és semmi
Mint szennyes ruhákból úgy bújok ki
Minden fájdalomból és elutasítottságból
Egyetlen feladatom van a Földön
Életet kell menteni!

Kuplerájtól Mennyországig koptatták e titkot
Mégis ez az egyetlen út:
Engedem hogy megszeress
S te engedd meg hogy szeresselek

                                                                         (Tornay András) 

Az egyik kedvencem lett, mert annyira finom... a sajtos-tejfölös tészta kicsit extrább, olaszosabb változata. Ha egyszer kóstoltad, többször el fogod készíteni, mert isteni.

Hozzávalók 2 főre:
25-35 dkg spagettitészta (étvágy szerint),
2 félmarék medvehagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 dl fehérbor,
3 dkg vaj,
kevés olívaolaj,
só, frissen őrölt bors,
1 kisdobozos tejföl (zsírdús),
5-10 dkg reszelt olvadós sajt (lehet benne kevés füstölt is).

Tegyünk fel vizet sóval forrni a tésztának. Közben a vajat olvasszuk fel egy nagy serpenyőben, adjunk hozzá egy teáskanálnyi olívaolajat is. A fokhagymát vágjuk apró kockákra és futtassuk meg kevés sóval kis lángon a vajon. Majd öntsük hozzá a fehérbort, tegyük nagyobb lángra az egészet. Hagyjuk kissé forrni, hogy az alkohol elpárolgoghasson belőle. Tegyük bele a jól összeaprított medvehagymát is, sózzuk, borsozzuk, majd a tejfölt is keverjük hozzá. Kóstoljuk. Ha savanykás lenne a bortól, csipetnyi cukorral kerekítsük az ízét. Végül keverjük hozzá a reszelt sajtot is, hagyjuk teljesen elolvadni.
A kifőtt spagettitésztát szedjük bele a szószba, és jól keverjük át. Kevés főzővizet is löttyinthetünk hozzá, ha túl sűrű lenne a mártás. (Épp ezért a sózással óvatosan, mert a főzővíz ugye elég sós.)
Tálaláskor meglocsolhatjuk a tányérban még plussz olívaolajjal vagy tökmagolajjal. Tényleg nagyon finom.
Ha valaki nem jut medvehagymához, szerintem snidlinggel vagy petrezselyemzölddel helyettesíthető.
 

Amerikai káposztasaláta

   A kis Clara sokat olvasott. Könyvimádata nem tett különbséget, éppúgy kedvelte a Marcos bácsi titokzatos bőröndjeiből előkerülő mágikus könyveket, mint a Liberális Párt dokumentumait, amelyeket az apja íróasztalán talált. Számtalan füzetet teleírt egyéni észrevételeivel, feljegyezte bennük a fontosabb eseményeket is, ennek köszönhető, hogy nem merültek a feledés ködébe, és így most én felhasználhatom őket, hogy megidézzem a múltat.
   Clara látnok volt, ismerte az álmok jelentését. Ez az adottsága vele született, neki nem kellett bonyolult, kabalisztikus tanulmányokat végeznie, mint Marcos bácsinak, aki sokkal több erőfeszítéssel sokkal kevesebbre jutott. Az első, aki felfigyelt Clarának erre a képességére, Honorio volt, a házi kertész, aki egy napon azt álmodta, hogy kígyók másznak a lába körül, és hogy megszabaduljon tőlük, addig rugdosta őket, míg tizenkilencet megölt belőlük. Elmesélte a lánykának, miközben a rózsákat metszette, épp csak hogy elszórakoztassa, mert nagyon szerette, és sajnálta, hogy néma. Clara előhúzta a köténye zsebéből a kis palatáblát, és felírta rá Honorio álmának jelentését: "Sok pénz üti a markod, de nem fog sokáig tartani; könnyedén megszerezheted, csak tedd meg a tizenkilencest." Honorio nem tudott olvasni, de Nívea tréfálkozva és nevetve felolvasta neki az üzenetet. A kertész úgy tett, ahogyan az álom tanácsolta, és nyolcvan pesót nyert a titkos játékbarlangban, amely a szénraktár mögött volt. Vett rajta egy új ruhát és felejthetetlen dorbézolást csapott a barátaival, és egy porcelánbabát ajándékozott Clarának. A kislánynak ettől kezdve sok dolga akadt, rengeteg álmot megfejtett az anyja tudta nélkül, mert amint Honorio esetének híre járt, folyton faggatták az emberek, például arról, mit jelenthet, ha álmukban hattyúszárnyon röpködnek egy torony fölött; vagy ha csónakkal sodródnak az árban, és közben egy szirén valami özvegyasszonny hangján énekel; ha a hátukon összenőtt ikergyerekek születnek és mindkettőnek kard van a kezében; Clara pedig habozás nélkül rótta a táblácskájára, hogy a torony a halál, és aki fölötte röpköd, az megmenekül egy halálos balesetből; a hajótörött, aki a szirén énekét hallja, elveszti a munkáját, ínséget szenved, de egy asszony segít rajta, és üzletet köt vele; az ikrek férj és feleség, akiket a közös sors kényszere tart össze, de egymást sebzik a kardcsapásaikkal.
   Clara nem csak az álmokból jósolt. Jövőbe látott, és megsejtette az emberek szándékát; ez a képessége egész életén át végigkísérte, és idővel még jobban kifinomult.
   Clara úgy nőtt fel, mint a vadvirág, és Cuevas doktor hiába javasolta az Európából hozott új gyógymódokat, a hideg fürdőt és az elektrosokkot, amelyekkel ott a bolondokat kezelik.

(Isabel Allende: La casa de los espíritus (Kísértetház))

Ilyenkor tél végén már nagyon vágyom a friss zöldekre, salátára, retekre, újhagymára... de még nincsenek. Úgyhogy megszemléltem a hűtő tartalmát és készítettem egy amerikai káposztasalátát. Azt hiszem J. Olivernél láttam még régen egy műsorában. Finom, szeretem. Többféleképpen is készülhet a "coleslow", általában én így csinálom.

Hozzávalók 2 adaghoz:
20 dkg káposzta,
10 dkg sárgarépa,
1 kisebb-közepes fej lilahagyma,
1 kisebb alma,
2 normále savanyúuborka.
Az öntethez:
5-6 púposabb evőkanálnyi majonéz,
2 evőkanál tejföl vagy joghurt,
só,
lehelletnyi méz,
pár csepp valamilyen finom ecet (dió, tárkony, fehérborecet vagy verjus).

A káposztát, lilahagymát szép vékonyra szeljük, a többi hozzávalót a vastagabb lyukú reszelővel (tökreszelő) lereszeljük. Az öntet hozzávalóit is jól elkeverjük, majd a salátával szintén összekeverjük. Kóstoljuk, ha valami hiányzik, pótoljuk. (só, méz vagy ecet)
Hagyjuk állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is. De akár egy egész éjszakát is pihenhet a hűtőben, csak finomabb lesz, jól összeérik.
Szoktam készíteni csak joghurttal is majonéz nélkül, úgy lájtosabb.

Banánkenyér

A hétvégén egy barátnőm nálam volt vendégségben, és mindketten vettünk banánt... :) Így a gyümölcsöstálamra tekintve mentőötletként jutott eszembe a banánkenyér. Már több helyen is láttam, de még sosem sütöttem. Jó érett darabok kellenek hozzá, ez adva is volt. A süti finom, puha, több napig friss marad a benne lévő krémes gyümölcstől és a joghurttól. Egy csésze finom kávé vagy forró csokoládé mellé ideális kísérő. A recept tökéletes, hálás köszönetem érte Vikinek.

Hozzávalók:

2 pohár liszt
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. sütőpor
kb. 120g puha vaj
1/2 pohár barna cukor
1/2 pohár kristálycukor
1/2 tk. só
2 tojás
1/2 tk. vanília aroma
4 ev. joghurt
5 érett banán

Még robotgép sem kell hozzá... Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A sütőformát kibéleljük sütőpapírral.

A lisztet elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával, sóval.

A puha, szobahőmérsékletű vajat kikeverjük a cukrokkal, majd a tojásokat egyenként hozzákeverjük, s aztán a vaníliakivonatot, banánpépet, joghurtot is hozzákeverjük. Végül öszekeverjük a sütőporos, szódabikarbónás liszttel. Nem kell nagyon kikeverni, csak úgy lazán összedolgozni. Formába öntjük, és 45-55 percig sütjük.

A banánt nagyon egyszerűen krumlinyomóval törtem össze. Ha jó érett, nem kell hozzá botmixer vagy robotgép sem.

Csokidarabkákkal még extrábbá tehetjük, vagy akár kaphat egy karamella-cukormázat is, elrontani nem fogja. :)