Kamrábavaló lecsó

   Maga a kenyér fontos helyet foglalt el életünkben, mint sok mindenki máséban is. Erre mutatnak azok a jelzők, amivel kiékesítettük és megtiszteltük ezt a szót - kenyér - beszédeink közben, mint: éltető, Isten adta, áldott, életadó, mindennapi, és a többi. A kenyér megszegése külön családi szertartás volt, ami csak Anyámnak volt megengedve. S ő mielőtt felszelte a kenyeret, rátette az örök élet és örök remény jelét - egy keresztet; s mi csak azután kaptuk meg a ropogós serclit.
   Minden családnak megvolt a maga kis kovásza, s valahogy még szégyen is volt kovászt kölcsönkérni. Mert bizony a kovászt Anyám az Ő anyjától kapta, amikor férjhez ment és saját háztartást kezdett. Nagyanyám pedig az Ő anyjától, és így rendjén vissza a századokba. E kis kovászka volt letéteményese családi jellegünknek, egyéni-emberi karakterünknek; kulcsa a tradícióknak, folytonosságnak, szépségnek és szeretetnek.

(Kövi Pál: Erdélyi Lakoma)

Lassan itt az augusztus vége. Lábnyomát követve most a legszebb, legkívánatosabb kerti paprikák és paradicsomok között tobzódhatunk akár a piacon, akár a kiskertben. Azt hiszem, az ünnepi hosszúhétvége épp alkalmas lehet a kamra feltöltésére is, mert a savanyúságnak valók is most vannak a legjobb áron. Láttam zöld paradicsomot is, almapaprikát is. Persze ünnepeljünk is, mert az ünnepek fontosak. Talán az utolsó cölöpei a sodró időnek, ami csak folyik, de ciklusai már nemigen vannak. Jó társaságban, nem rohanva szegjük meg azt az új kenyeret, együnk hozzá finom lecsót, a szaftot akkurátusan tunkoljuk ki, fényesre törölve a tányért. Mindezt kísérjük le egy-két pohárka borral, s élvezzük a nyár utolsó lobbanását. Soká lesz ám újra, hát amíg itt van, marasztaljuk.

Hozzávalók:
3 kg színes kerti paprika (egészben mérve),
2 kg érett, lédús kerti paradicsom,
1 teáskanál só,
ízlés szerint 2 friss piros csili,
üvegek.

Egyszer régen tettem már el lecsót, de az nem ez a változat volt, hanem a komplett: olajjal, hagymával együtt. Nem volt rossz, de az olaj hajlamos egy idő után avas ízt produkálni, és mire az utolsó üvegeket kibontottam, nem volt igazán élvezhető. Ez a fajta tehát szimpatikusabb, és helytakarékosabb is. Télen pedig csak egy jó hagymás alapot kell készíteni hozzá, majd az üvegbezárt lecsóval összerottyantani és már élvezhetjük is a nyár egyik kedvenc ízét. A receptet Zsanuáriánál láttam meg, a módszerben kissé eltértem, mert én hagytam összeesni a paprikát a paradicsomszószban - számomra így egyszerűbb volt üvegekbe tölteni, és ismét csak helytakarékosabb is.
A paradicsomokat forrásban lévő vízbe tettem körülbelül fél percre, majd kiszedtem őket, és a héjukat könnyedén eltávolítva robotgépben rusztikusra aprítottam. A paprikákat megmostam és nagyobb darabokra vágtam. Föltettem a darált paradicsomot egy nagy fazékba főni a paprikadarabokkal, a csilivel és a sóval. Többször átkevertem, és mikor a paradicsom is levet engedett és a paprika is körülbelül felére összeesett, a kimosott, mikróban csírátlanított (2 percre teljes fokozatra betettem a frissen mosott üvegeket) üvegekbe adagoltam úgy, hogy a paradicsomszósz teljesen ellepje a paprikát. Az üvegekre folpackot tettem, arra egy késhegynyi szalicilt, majd a csavaros tetőkkel lezártam. Szárazdunsztban hagyom kihűlni.
Nem szabad sokáig főzni a lecsót, épp csak essen össze kissé a paprika, mert a lassú kihűlés alatt is puhul még az üvegekben. A paradicsom elég hozzá, mert jól össze lehet így szorítani a paprikát, nem kell sok a felöntésükhöz, de ha valaki paradicsomosabban tenné el, akkor növelje a mennyiséget fél kilóval.

Tettem el paradicsomlét is, ha már így belejöttem. Mivel nincs paszírozóm, ezért a megmosott gyümölcsöket negyedeltem, aztán föltettem egy nagy fazékba főni egy teáskanálnyi sóval. (Körülbelül 8 kiló volt a paradicsom.) Mikor teljesen összeestek a darabok és jó sok levet engedtek, akkor hagytam kicsit hűlni. Szitán kanállal átpaszíroztam-szűrtem, újra felforraltam és csírátlanított üvegekbe tettem a lecsós módszer szerint: tetejükre folpack, kevés szalicil, majd csavaros tető, és szárazdunszt. Nagyon fincsi, igazi nyáríz. Szeretem a bolti paradicsomléket is, de a házi valahogy más.

Fügelekvár

Általad áldottak termésben, gyermekeikben,
úrnő, mind a halandók, s élelmük, ha kívánod,
adhatod, elveheted, s az a boldog, kit te szívedben
méltatsz jóakaratra: van mindene bőven.

(Homéroszi himnuszok, XXX. 5–10)

Tudtam beszerezni szép nagyszemű, érett fügét olcsón. Már tavaly is kacérkodtam a fügelekvárral, idén meg is csináltam.

Hozzávalók: 
2 kg érett füge,
20 dkg világos nádcukor,
40 dkg kristálycukor (lehet kevesebb is, ízlés kérdése, kóstoljuk),
1 csipet só,
2 nagy citrom vagy 2 narancs leve,
1 csapott teáskanál vaníliapor vagy 1 vaníliarúd magjai + maga a rúd is,
1 csapott evőkanál kakaópor.

A fügének levágtam a szárrészét, és megmostam. Negyedeltem és föltettem főni a csipet sóval, a vaníliával és az átszűrt citromok levével. Addig főztem, míg levet engedett és a héja is megpuhult, majd botmixerrel pürésítettem. Hagytam rotyogni kis lángon még 20 percig, aztán hozzáadtam a cukrokat is, és felforrásig kevergetve főztem. Forrás után hozzákevertem a kakaóport is, és még 10 percig kevergetve hagytam rotyogni a tűzhelyen.
Közben elmostam és mikróba tettem 2 percre az üvegeket, hogy csírátlanítsam. Mikor kész lett a lekvár, üvegekbe tettem, tetejükre folpack került, arra egy késhegynyi szalicil, végül a csavaros tető. Szárazdunsztba tettem, úgy hagytam kihűlni.

A füge alapjában elég ízetlen gyümölcs. Ezért érdemes fűszerezni, kinek mi illik hozzá. Tehettem volna bele fahéjat vagy szegfűszeget is, kardamommagot vagy gyömbért is akár. Ízlés kérdése. Általában nem ízesítem a lekvárjaimat, szeretem a' la natúran eltenni őket. De a fügét kell szerintem, mert tényleg elég jellegtelen önmagában.
Nem kell hozzá semmilyen adalék, mert sűrű és jól zselésedik önmagában is, és nem kell sokáig főzni sem. Nagyon egyszerű épp ezért eltenni lekvárnak, és ha kellőképpen kikerekítjük az ízét, nagyon finom és különleges.
Ha valaki nem kedveli az édes lekvárt, tegyen bele kevesebb cukrot. Adagolja fokozatosan, közben kóstoljon, így be lehet állítani a nekünk megfelelő cukorfokot. Nekem amolyan arabostörökösgörögös számíze van, ahol is cukorszirupban teszik el a gyümölcsöket, szóval én tényleg édesen szeretem a lekvárt.

Zöldbabos hús

Talán mégiscsak van egy jó játszma az életben, mégpedig az, hogy elfogadjuk, hogy az élet egy rettenetesen rossz dolog, de izgalmas lehet ebből a legjobbat kihozni.

(Feldmár András)

Már szerepelt ez az étel a blogon, csak spenóttal. Mivel az egyik kedvencem, nyaranta többször is elkészítem, mert finom is, ugyanakkor nagyon hamar elkészül. Most zöldab-dömping van, úgyhogy kipróbáltam ezzel a zöldséggel is. Működik.

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg zöldbab,
40 dkg darált hús,
4 evőkanál szemne (tisztított vaj),
4 nagy gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
5 szem szegfűbors mozsárban porrá zúzva,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 citrom reszelt héja,
1/2 citrom leve,
1 nagy csokor petrezselyemzöld vagy
15 levél friss fodormenta,
2 dl natúr joghurt.

A zöldbabot megtisztítottam, 2 centis darabokra vágtam. A fokhagymát nagyon apróra kockáztam, és a tisztított vajon sóval kis lángon megfuttattam. Hozzáadtam a darált húst és a babot is, nagy lángon kissé átsütöttem a hús fehéredéséig. Fűszereztem sóval, borssal, fahéjjal, szegfűborssal, majd annyi vízzel felöntöttem, hogy éppen ellepje az egészet. Nagy lángon főztem, így a bab is megpuhult, és a végére a fölösleges víz is elpárolgott. Mielőtt lezártam a lángot alatta, ízesítettem reszelt citromhéjjal is, citromlével is, és az apróra vágott zöldfűszerrel is. Egy-kettőt kevertem rajta, és készen is volt.

Pár szem szegfűszeggel ízesített főtt rizzsel és friss lapos kenyérrel tálaltam. A tetejét meglocsoltam natúr joghurttal.
Azt hiszem vega módban is működne, például pirított halumi sajttal vagy panírral, de el tudom képzelni tofuval is. Vagy főtt csicseriborsóval.

Barbecue csirkeszárnyak

Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom.
                                                                                     Fodor Ákos

Szombatra napsütést ígért az időjós, lehet végre szabadban lenni s enni. Ez járt ma a fejemben, mikor bevásároltam a piacon délelőtt... A barbecue egyébként nem grillezést jelent, annak épp az ellenkezője. A húsokat - általában nagy darabokat - hosszan és lassú parázson sütik órákon át, így omlós lesz és jó füstös aromájú. A csirkeszárny nem épp barbecuehoz való, de én most sütőben készítettem és valójában csak a pác miatt nevezem barbecue csirkeszárnyaknak. A füstös ízt ez esetben, a szabadtéri sütés hijján a füstölt pirospaprika adja, már ha valaki hozzájut ilyen isteni piros porhoz.
Ez a pác nem csak csirkeszárnyhoz jó, hanem oldalashoz is, tarjához is, vagy marhahúsokhoz is. A valódi barbecuenál a pácot csak a vége felé érdemes a húsra kenni, mert különben nagyon megéghet, vagy kicsit hígabbra kell készíteni, és a megsült natúr hús mellé kínálni szószként.

Hozzávalók 20 db csirkeszárnyhoz:
5 gerezd fokhagyma,
1/2 fej vöröshagyma (közepes hagymának a fele),
1 teáskanál csilipehely,
1 púpos teáskanál koriandermag,
1 csapott teáskanál köménymag,
1 csapott teáskanál füstölt pirospaprika (ha van, ha nincs, akkor sima),
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
2 evőkanál mustár,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
3 dkg olvasztott vaj,
1 evőkanál balzsamecet,
1 evőkanál szójaszósz,
só,
3 evőkanál víz.

A vöröshagymát és fokhagymát nagyon apró kockákra vágtam, a koriander- és köménymagot mozsárban megtörtem, úgy kevertem a többi hozzávalóhoz. Jó sűrű krém lesz belőle, ami szépen megmarad a husikon. A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral - érdemes, mert a cukros máz különben iszonyúan rá tud égni a tepsire - , és egybehalmoztam középre a szárnyakat, ráöntöttem a mázat, majd minden szárnyat jól megforgattam benne.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 40-50 percig sütöttem.

Citromos, rozmaringos sertésmáj

A lét magányossága. Ez az elszigeteltség a legörömtelibb kapcsolati szféra és a legalaposabb önismeret ellenére is fennmarad. Létezésünk elszigeteltsége arra az áthidalhatatlan szakadékra utal, ami az egyén és a többi élő között húzódik. Az egzisztenciális elszigeteltség tehát az egyedüllét siralomvölgye, ahova sokféleképpen el lehet jutni. A szembesülés a halállal és a szabadsággal elkerülhetetlenül ebbe a völgybe vezeti az egyént.

Irvin D. Yalom

Bármi ami citromos, az csak jó lehet azt hiszem, ez az örök sarkalatos szlogenem, mert vannak dolgok, amiket nem lehet eléggé szeretni sem megunni.
Egyszerű fogás, olcsó is, hamar el is készül.

Hozzávalók 4 főre pukkadásig:
80 dkg sertésmáj,
8 dkg vaj,
4 evőkanál olívaolaj,
kevés liszt,
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 közepes citrom,
1 púpos evőkanálnyi apróra vágott friss rozmaringlevél,
1 leveskocka,
só,
1 teáskanál méz,
4 dl víz.
Garnírung: 1,2 kg újburgonya, 2 fej brokkoli (1 kg).

A májat mosd meg, csepegtesd le alaposan. Vágd fél centi vastag szeletekre. A fokhagymát és a rozmaringleveleket aprítsd fel. Egy nagy serpenyőbe tedd bele a vaj és olívaolaj felét, majd vékonyan forgasd meg lisztben a májszeleteket és közepes lángon süsd meg mindkét felükön őket jó ropogós-pirosra. (Akkor jó, ha a közepe is átsül, de épp csak, mert ha lassan sütöd, túlsütöd és kemény lesz. Körülbelül 3-3 perc elég egy-egy oldaluknak.)
Ha minden szeletet megsütöttél, tedd félre és tartsd melegen.
A maradék vajat és olajat tedd a serpenyőbe, a citromot karikázd fel, a magjait távolítsd el (mert az keseríti meg az ételt ha benne marad) és kissé megnyomkodva a szeleteket süsd nagy lángon a mézzel együtt, hogy kissé megkaramellizálódjanak a citromszeletek. Ha ez megvan, vedd kicsire a lángot és add hozzá a zöldfűszert is, a fokhagymadarabokat is, és pici sóval futtasd meg a zsiradékon. Ezután öntsd fel vízzel, tégy bele egy leveskockát és forrald össze. A végén kóstold, ha hiányzik valami, pótold. (Só, méz vagy citromlé még.)
Tipp: még citromosabb lesz, ha a végén egy citrom héját is belereszeled.
Elég híg lesz ez az öntet, viszont jó intenzív az íze, nemcsak a májhoz illik, de a brokkolihoz és az újkrumplihoz is kiváló.

Brokkoli: tégy fel sós-enyhén cukros vizet forrni egy nagyobb, széles lábosba. A brokkolit szedd rózsáira, mosd meg és mikor forr a víz, tedd bele és főzd 10 percig, majd szűrd le róla a vizet.
Krumpli: mosd meg alaposan a burgonyát, egy nagyobb teflonos lábosba tedd, sózd meg, adj hozzá 3 evőkanál olívaolajat és jól keverd el. Tedd kis lángra fedő alá és párold időnként kevergetve-rázogatva 20-25 percig, míg megpuhul a burgonya. Ha puha, vedd le a fedőt és nagy lángon süsd, amíg szép pirosas-barnás lesz.

Ha maradna a sült májból, lehet házi májkrémmé varázsolni. Daráld le a májat húsdarálón vagy késes robotgéppel, adj hozzá zsírban dinsztelt hagymát, fokhagymát, fűszereket, és még házizsírral keverd ki jó krémesre. Nekem kb. 35 dkg máj maradt, ahhoz olyan 10-12 dkg zsírt kevertem és a maradék citromos-fokhagymás szaftot adtam hozzá, plusz friss majoránnát vágtam bele és jól meg is borsoztam. Isteni pirítóssal, újhagymával, paradicsommal, paprikával.

Skót tojás

- Ügyesen főzöl - ismerte el.
- Nincs ebben semmi boszorkányság, csak odafigyelve, érzéssel kell csinálni. Ennyitől is egészen más lesz az étel. Hozzáállás kérdése. Ha a dolgokat igyekszünk szeretettel csinálni, többnyire engednek nekünk és hagyják magukat szeretni.

(Murakami Haruki)

Tudom, húsvét mán rég elmúla, de nem baj, ötletnek mindenképpen és mindenkor jó. Skót tojás, bár nem az "eredeti". Azt még bundázzák is, és bő olajban sütik. Valamint eredetileg kolbászhússal készült, vagyis nyers, kész kolbásztölteléket tettek a főtt tojás köré. Ez most darált húsból készült, nincs bundázva sem és kevés olajban sütöttem.

Hozzávalók 4 főre:
16 db jércetojás (kisebb, mint a normál tojás, olyan 3/4-e körülbelül méretre),
80 dkg darált hús,
20 darab medvehagymalevél,
15 dkg vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
2 tojás,
1 csapott evőkanál mustármag,
4 szem szegfűbors,
reszelt szerecsendió, frissen őrölt bors,
1 csipet cukor,
só,
a sütéshez olaj.

A jércetojásokat keményre főzzük. A darálthúst egy nagy tálba tesszük, és a vöröshagymát, fokhagymát hozzáreszeljük. A mustármagot és szegfűborsot mozsárban porrá törjük. A medvehagymát apróra vágjuk, és a fűszerekkel, a 2 tojással együtt a keverékhez adjuk, és összedolgozzuk az egészet. A tojások köré gombócba formáljuk a darált húst. Egy nagy serpenyőbe kevés olajat öntünk és közepes lángon megsütjük a gombócokat.

Salátával tálaljuk. Mivel volt bőven tormakrém maradékom, majonézt és tormakrémet összekevertem, és ezzel a mártással együtt kínáltam.
De remek lehet főzelékek feltétjeként is.

Mézes-diós pohárkrém

A csókok tüze idővel kialszik, de a főzőtudomány általában csak javulni szokott az évekkel.

(Terry Pratchett)

Rájöttem, én úgy vagyok a sütikkel, mint Fülig Jimmy a teával... A krémet kérném, a tésztát nem. Amúgy még karácsonykor eltörtem a gépem fémkarját, azóta nincs keverőeszközöm robotikailag - na ebből is látszik, mennyi sütit gyártok úgy nagy átlagban. Azért most gondoltam, ha mán ilyen jeles ünnepre virradtunk, mégiscsak kéne valami édesség a nagy eszem-iszomhoz.
A világ legegyszerűbb pohárkrémje, kézi habverővel sem nagy munka elkészíteni. Olaszosan egyszerű, magyaros ízvilágú mégis, a dió, pálinka és méz miatt. 10 perc alatt készen van. Robotika nélkül is!
(Bevallom elég tömény krém, szóval mégiscsak érdemes egy piskótalapot sütni hozzá, és tekercsnek elkészíteni.)

Hozzávalók 6 pohárhoz:
25 dkg mascarpone,
2 nagy friss tojás,
12 dkg darált dió (világos héjú, finom édes ízű dió legyen),
16 dkg vegyes virágméz,
0,5 cl sárgabarack pálinka,
1 csipet só,
a díszítéshez:
lépesméz, babapiskóta és valamilyen mentaféle.

A tojásokat kettéválasztottam: a fehérjéket egy nagy tálba, a sárgájákat egy kisebbe tettem. A sárgákhoz hozzáadtam a mézet és fehéredésig kevertem. Beletettem a mascarponét is, azzal is jól átkevertem, végül belekevertem a darált diót és a kevés pálinkát is.
A fehérjéket csipet sóval kemény habbá vertem, majd a mézes-diós krémet finoman beleforgattam.
Poharakba szervíroztam, tetejüket fél-fél piskótával, egy kis darab lépesmézzel és narancsos mentával díszítettem.
Kellemes Ünnepet kívánok minden Kedves Olvasómnak!

Maceszgombóc

Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban szeretem a szegénységet, - nem a szennyes és éhező nyomort, hanem az áldott szegénységet, mely szerény és egyszerű, akár a fekete kenyér.

~ Federico García Lorca

Nagyon szeretem a pászkát, más néven maceszt. Általában mindig van itthon, de eddig csak úgy magában rágcsáltam. Viszont múltkorában Fűszeres Eszternél láttam vele egy isteni brokkoliropogóst is (majd azt is elkövetem), és már nagyon régóta ki akartam próbálni levesbe a maceszgombócot, mert sokszor főzök húslevest. Anyu régen grízgaluskát főzött bele, amit rettentően utáltam. Kevés étel van amit nem eszek meg, de ezen rövid listán a grízgaluska ma is vezető helyen áll. Szóval ezért gondoltam, hogy meg kéne mán kóstolni a maceszgombócot, ha már a pászkát alanature is nagyon bírom. És nem csalódtam. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Eszter receptje tökéletes. Ámbár kicsit módosult, de így is maga a csoda lett: könnyű, olyan lebegős, hogy majd' elszálltak a kis gombóckák, és az ízük is pazar. A módosulás a böjt miatt történt egy részről, másrészről pedig mert 5 laponként van egybecsomagolva a pászka, és nem akartam csak egyet felbontani. Most zöldborsólevesbe főztem bele a gombócokat, amiktől egészen extra lett ez az egyszerű kis leves. (Ha majd húslevesbe főzöm, akkor én is zsírral készítem majd.)

Hozzávalók 16-18 gombóchoz:
2 tojás szétválasztva,
2 evőkanál olvasztott vaj,
5 dkg maceszliszt*,
1 maceszlap beáztatva,
só, frissen őrölt bors,
késhegynyi őrölt gyömbér
és reszelt szerecsendió.

A tojások sárgájához hozzákevertem az olvasztott vajat, a fűszereket és a kinyomkodott maceszlapot. A fehérjét felvertem kevés sóval (kézi habverővel, lehet hogy ezért is lett olyan klassz levegős a kész gombóc), majd hozzáforgattam óvatosan a sárgáját és aztán a maceszlisztet is. Hűtőbe tettem pihenni 20-30 percig. Majd vizes kézzel kis gombócokat formáztam és a levesben kifőztem őket. Megdagadnak körülbelül dupla méretre, ezért én egész kicsi gombóckákat csináltam, elkészülve lettek olyan pingponglabda méretűek. Körülbelül 8-10 perc alatt megfőttek. Valóban nagyon könnyűek, levegősek és puhák lettek. Isteni, sokszor fogok még készíteni. :)

* A maceszlisztet konyhai robotgéppel daráltam. Nálunk szerintem nem is lehet kapni.

Házi müzliszelet

Mindenkinek van varázsereje, mindenki képes elérni a céljait, ha tud gondolkodni, tud várni és tud böjtölni.

(Hermann Hesse)

Már próbálkoztam a müzliszelettel, de most sikerült is. Nagyon szeretem, és ilyenkor nagyböjtben csodálatos csemege. Nagy mennyiséget készítettem, mert amit nem tudtam így szépen formára vágni, abból granola lett - vagyis sült müzli, ami tejjel isteni.

Hozzávalók egy nagy gáztepsinyihez:
50 dkg nagyszemű zabpehely,
15 dkg csokoládé,
30 dkg vegyes aszalt gyümölcs (az enyémben vörösáfonya, szilva és mazsola van most),
10 dkg mandula durvára vágva,
10 dkg szotyola (nem sózott),
5 dkg szezámmag,
csipet só.
Folyékony összetevők:
20 dkg nádcukor (a világosabb fajta),
10 dkg kristálycukor,
10 dkg repceméz,
3 dl víz.

Egy nagy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat. A nagyobb fajta aszalt gyümölcsöket kicsire daraboljuk, úgy tegyük bele.
A nagy gáztepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral, a sütőt begyújtjuk, 160 fokra. A cukrokat, mézet a vízzel fölforraljuk, majd összekeverjük a száraz hozzávalókkal. A masszát elsimítjuk a tepsiben, és egy evőkanál hátával jól le is nyomkodjuk. Ha vizezzük a kanalat, nem ragad. Körülbelül 20-30 percig sütjük, figyeljünk, mert hamar megéghet.
Amíg még langyos, újra összetömörítjük mégjobban egy kanál aljával. Mikor teljesen kihűlt, éles késsel szeleteljük. A lemorzsálódó részeket nagy zárható üvegbe tesszük, sokáig eláll, majd tejjel fogyasztjuk. A szeleteket én folpackba csomagolva tettem el egy sütisdobozba. Nagyon fincsi.
Kicsit morzsálódik, de ha kb. 20 %-al több nedves hozzávalót készítünk a receptben megadottnál, akkor tuti mégjobban összeáll. De így is működik, csak lesznek leváló darabok, nem lehet az egész mennyiséget szépen felszelni.

Kelkáposztás pitetorta

Ne terítsetek.
Ne bontsatok ágyat. Csak
búcsúzni jöttem.

~ Fodor Ákos

Laktató. Mennyei. Húsmentes. Kelkáposztás pite, medvehagymával! Valójában inkább torta. De igaziból csak csőben sült kelkáposzta, tésztakéregben. A költői kérdésére válaszoltam, jelesül: Minek nevezzelek? Az ízt csak a kóstolás után tudod úgyis csak meg. :)
Egy biztos: még azok is szeretni fogják, akik amúgy nem rajonganak a kelkáposztáért.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához, vagy egy 26-os laposabb piteformához:
a tésztához:
20 dkg liszt,
12 dkg hideg vaj,
1 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
4 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
1 kis fej kelkáposzta (35-40 dkg-os),
2 dkg vaj,
1 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
1 evőkanálnyi majoránna,
1 citrom reszelt héja,
kevés citromlé ízlés szerint,
egy maréknyi friss medvehagyma,
1 tojás,
2 dl tejföl,
20 dkg trappista sajt,
12 dkg füstölt feta sajt,
2 evőkanálnyi zsemlemorzsa.
A legtetejére:
1 dl tejföl kevés vízzel higítva, annyira, hogy csurgatható legyen,
1 tojás.

A lisztet keverjük el a sóval és morzsoljuk el a kockákra vágott hideg vajjal, majd adjuk hozzá a tojást, a vizet is. A vízzel óvatosan, annyi kell csak, hogy összeálljon és enyhén lágy legyen a tészta. Ne dolgozzuk nagyon ki a tésztát, mert akkor lesz ropogós, ha épp csak összeállítjuk. Tegyük folpackba és hűtőbe, míg elkészítjük a belevalót.
A kelkáposztát vékonyabb csíkokra vágjuk.A fokhagymát nagyon apró kockákra, és megfuttatjuk egy nagy serpenyőben a felolvasztott vajon. Vigyázzunk, ne égjen meg. Hozzáadjuk a kelcsíkokat, kevés vizet öntünk alá. Hogy össze tudjon esni. Fűszerezzük, de egyenlőre csak sóval (óvatosan, mert a sajtok is sósak!), borssal, majoránnával. Hagyjuk addig rotyogni, míg rendesen összeesik a kel és elpárolódik alóla a víz is. Tegyük félre hűlni. Keverjük el a tejfölt a tojással, adjuk hozzá a trappistát reszelve, a fetát darabokra tördelve.
Gyújtsuk be a sütőt 170 fokra. A tortaformát vajazzuk ki, a tésztát nyújtsuk olyan nagyságúra, hogy a formán körben oldalt is legyen tészta. Elég magasan, mert sok a töltelék. Béleljük ki a tésztával a formát, az alját szórjuk meg zsemlemorzsával. (Így tán kevéssé ázik el a tészta.)
A töltelékhez miután kihűlt, keverjük hozzá a tojásos-sajtos keveréket is, adjuk hozzá az apróra vágott medvehagymát is, reszeljünk bele citromhéjat is, és kevés lével ízesítsük is. Kóstoljuk meg.
Ha jó  a töltelék, öntsük a tésztába. Kissé nyomogassuk le, hogy homogén legyen a teteje. Külön keverjünk el 1 deci tejföllel egy tojást (kevés vízzel higítva) és csorgassuk a tetejére. Medvehagyma levelekkel díszítsük.
Háromnegyed órán át süssük az előmelegített sütőben.
Mikor kivesszük, hagyjuk a formában langyosra hűlni, hogy a töltelék kissé megszilárdulhasson. Finom langyosan is, kihűlve is.
Egy jófajta száraz fehérbor abszolút kívánkozik hozzája, vagy valamilyen finom sör.

Isteni krémes túrótorta

Alkímia

Dühömben azt találtam 
mondani:
Az Isten áldjon meg!

(d.)

Csudifinom, extrakrémes, pofonegyszerű túrótorta.

Hozzávalók egy 22 cm-es formához:
a tésztához:
15 dkg liszt,
10 dkg hideg vaj,
6 dkg porcukor,
1 csipet só,
és ha szükséges egy nagyon kevés víz.
A krémhez:
50 dkg túró,
2 tojás,
28 dkg porcukor,
4 dl tej,
30 dkg zsíros tejföl,
2 csipet só (kb. fél mokkáskanálkányi),
vanília esszencia (vagy magok),
1,5 citrom reszelt héja,
1/4 - 1/2 citrom leve (ki mennyire citromosan szereti),
7,5 dkg étkezési keményítő

A lisztet elkeverjük a cukorral, sóval, a kockázott vajjal pedig összemorzsoljuk, majd összeállítjuk, ha szükséges kevés vízzel (nekem tennem kellett hozzá). Nem szabad nagyon összedolgozni, épp csak álljon össze a tészta. Tegyük folpackozva hűtőbe, míg elkészítjük a túrókrémet.
Tipp: az alapot készíthetjük durvára összetört kekszmorzsából is, sokkal egyszerűbb. 

Gyújtsuk be a sütőt 180-190 fokra. A tortaformát béleljük ki az alján szilikonos sütőpapírral úgy, hogy kicsit felfelé is legyen, az oldalnál, mert ha valakinek nem zár rendesen a formája, ez segít megakadályozni, hogy kicsurogjon a nagyon folyékony krém.
Egy nagy tálba tegyük bele a krém hozzávalóit és botmixerrel jó alaposan, krémes állagúra turmixoljuk el. A formát vajazzuk és lisztezzük. A tésztát nyújtsuk jó vékonyra, a formánknál nagyobbra, hogy a szélein körben is legyen. Tegyük bele a formába, a szélein fölfelé is ki legyen bélelve, majd öntsük bele a krémet is.
Süssük 60-80 percig, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

A receptet itt találtam, de ne higgyetek neki már ami az elősütést illeti ugyanis úgy jártam, hogy betettem a forróságba oszt a szélein lecsúszott a tészta. Gyorsan kikaptam a sütőből, amennyire lehetett felhúzogattam, elsimítottam, és azonnal raktam vissza a krémmel. Szóval ne süssétek elő, mert az nem műxik.

Zsömlemártás

Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális.

(Douglas Adams)

Egy nagyon régi és nagyon elfeledett étel. Zsömlemártás, húslevesben főtt husival. Még anyutól tanultam, egyik kedvence volt.
Nagyon egyszerű egyébként és nagyon finom.

Kell hozzá személyenként 1 zsömle és 1 gerezd fokhagyma, némi zsír, frissen őrölt bors és ha van kéznél, friss petrezselyem és természetesen húsleves.
A zsömléket kockázzuk és megpirítjuk. Egy lábosban zsiradékon (kacsa, liba, sertészsír) megfuttatjuk kevés sóval a nagyon apróra kockázott fokhagymát. Hozzátesszük a zsömlekockákat és felöntjük annyi húslevessel, amennyit felszív, de még kissé folyékony is marad - olyan mártás sűrűségű. Jól összeforraljuk, de csak annyira, hogy teljesen ne ázzanak szét a zsömledarabok. Frissen őrölt borssal és ha van, friss, apríott petrezselyemmel tálaljuk.

Tipp: vegák is elkészíthetik, ha főznek egy finom zöldségalaplét. A zsiradék ebben az esetben pl. olívaolaj. Az alaplében főtt zöldségekkel kínálhatják.

Fetás-burgonyás BUREK

A mélységes magányban találom meg azt a nagylelkűséget, amely igazán szeretni tud.

(Thomas Merton)

Nohát... ma ráértem, meg olyan szürke, maszatolós idő is volt... szóval kedvem lett valami "lassanfinomat" alkotásához.
A burek az egész Balkánon nagyon kedvelt étel. Tésztája a mi rétesünkéhez hasonló. Bár még soha nem próbáltam házilag nyújtani - bevallom, elrettentett, hogy óriási asztalon óriásira kell kihúzni -, ma mégis belevágtam. Mert láttam videókat, hogyan készül a burek. Kisebb gombócokat csinálnak a rétestésztából, így már nem tűnt oly rémisztőnek. Ráadásul kóstoltam Görögországban és isteni finom volt, tehát úgy gondoltam megéri a kísérletezést. Ez most krumplis-fetás-tejfölös. De bármivel tölthető, úgyanúgy, mint a rétes. Nem lett elsőre tökéletes, de nem adom fel, mert még így tökéletlenül is mennyei. :)
Kicsit szakadt-lyukadt, de a bureknél ez nem olyan nagy gond, mert sok réteg kerül egymásra.

Tehát készítettem rétestésztát 40 dkg lisztből, 1 tojásból, 1 csapott teáskanál sóból, 1 evőkanál olívaolajból, és 2,5-3 dl vízből valamint 1 teáskanál ecetet is adtam hozzá. Ez alapján készült a tészta:

Amit nyolc kis gombócban hagytam pihenni.
A töltelék csak annyi, hogy 2 kisebb krumplit megfőztem, kissé összetörtem. Kb. 12 dkg fetasajtot összemorzsoltam, plussz tejföl. És 10 dkg vaj olvasztva, plussz olívaolaj. Kenni kell, minden réteget, meg amúgy is úgy könnyű kihűzni, ha megfelelően vajas-olajos a tészta.
Aztán jött a nyújtás. Persze a pörgetés részt kihagytam, zsonglőrként még nem szerződtetnének... :)
Minden második rétegbe tettem kevés krumplit, fetát és kissé megcsorgattam tejföllel.

Úgy nyújtottam, ahogy a filmben: a tiszta konyhapultot vajaztam-olívaolajoztam, és azon dolgoztam. Nem olyan ördöngős. Legközelebb kipróbálom a hagyományos rétesformát: kis csigákba tekerem a tölteléket és majd úgy teszem a kerek formába, mint a tekeredő kígyót, szerintem úgy elsőre egyszerűbb.
Körülbelül 25 perc kell neki olyan 180 fokos sütőben. Mennyei. :)
És olcsó. Ez négy főre elég egy kiadósabb leves után. A sütőtál átmérője egyébként 25 cm-es.

A tojás nélküli filo-tészta nem ugyanez. Nm lehet ilyen vékonyra húzni, csak sodrófával kinyújtani. Én maradok ennél a tojásos-ecetes rétestésztánál.

"fokhagymás víz"

– Az vagyok, aki vagyok. Elmondanám neked, amit tudni szeretnél, ha képes lennék rá, hiszen jó voltál hozzám. De macska vagyok, és még soha egyetlen macska sem adott senkinek egyenes választ.

(Peter S. Beagle)

A héten készítettem kenyérre való kencét. Így hát volt maradék pirítósom pár darab, meg más is, kicsi ez, kicsi az... a hűtőben, a kertecskémben, itt-ott... Ilyenkor körberepkedem birodalmam és összegyűjtögetem a maradéknak álcázott kincseket. És láss csodát, ebéd lesz belőle.
Egyik kedvenc szakácskönyvemben találtam egy egyszerű receptet, egy provance-i kenyérlevest, amit az író nagymamája csak "fokhagymás víz" néven emlegetett, ellenben nagyon szeretett és sokszor főzött. Gondoltam, ez megfelel nekem is. S úgy is lészen, térültem, fordultam s máris készen a gőzölgő főzet, melyhez tettem a fazékba:

2 főre
6 gerezd fokhagymát,
sót,
2 babérlevelet, pár levél zsályát (helyettesíthető kakukkfűvel, petrezselyemzölddel, bazsalikommal, majoránnával, rozmaringgal is akár),
személyenként 1 tojást,
reszelt sajtot (ízletes: pecorino vagy parmezán vagy más ízes sajt),
olívaolajat (vajjal is jó),
1,2 liter vizet.

Ha vajjal készítenétek, akkor a pirítósszeleteket vajon süssétek meg, serpenyőben. Ha nem, akkor csak pirítsátok meg natúran. Házikenyeret javaslok, az nem ázik szét oly könnyen.
A fokhagymát darabold kisebb kockákra-darabkákra, sózd meg és vagy mozsárban, vagy kés oldalával egészen gezemicéld. Add a vízhez, sózd még ízlés szerint és forrald föl a két babérlevéllel. Főzd 15 percig, majd add hozzá a zsályaleveleket is, és azzal is főzd még 5 percig. Végül a leveleket távolítsd el. Tányér aljára tégy egy-egy nagy szelet kenyeret, üss rá egy tojást, szórd meg reszelt sajttal és merd rá a forró levest. Locsold meg olívaolajjal (ha nem vajas pirítóst tettél bele). Pár percig várj, így a kenyér puhává válik, a tojás megfő kissé. S már kanalazhatod is.

Ha jobban kedveled a főttebb tojást, akkor mikor kiszedted a leveleket a kész levesből, hagyd a tűzhelyen forrdogálni, s ekkor üsd bele a tojásokat. Villával kissé keverd szét, hagyd megfőni. Ezt merd aztán a kenyérszeletekre és sajtra.
Meglepően finom. Megtartom. (Elhasználható hozzá, ha van szalonnabőrke félretéve, az is, el nem rontja.)

Csokis-narancsos kalácspuding

Isten segítsen felfelé, lefelé magam is elboldogulok.

(szomáli közmondás)

Sütöttem pár napja kalácsot, de szép nagyra sikeredett, úgyhogy maradt belőle. Mi ilyenkor a teendő? Hát kalácspudingot kell varázsolni belőle. :)

Hozzávalók:
30 dkg szikkadt kalács szeletekre vágva,
4 dl tej,
3 tojás,
12 dkg porcukor,
csipet só,
narancslekvár,
fél marék mazsola,
5 dkg dió,
fél marék tortadara,
5 dkg vaj.

A hozzávalók egyébként nem kőbe vésett adatok, mert hát annyiból gazdálkodjunk, amennyi maradék van. Tehát.
A kalácsszeleteket megkentem narancslekvárral. A tűzálló tálat kivajaztam, a maradék vajat felolvasztottam.
A diót durvára daráltam és összekevertem a mazsolával és a tortadarával. Rétegekben tettem a tálba (2 réteg lett), a tetejüket megszórtam a dós-mazsolás-tortadarás keverékkel. A tejet a felolvasztott vajjal, a tojás sárgáival, csipet sóval, és kb. 4 dkg porcukorral összekevertem. Ráöntöttem a szeletekre és előmelegített sütőbe tettem (180 fokra körülbelül) cirka 15 percre. Közben a fehérjét fölvertem a maradék porcukorral, de úgy, mint mikor habcsókot készítünk: vagyis mikor már viszonylag kemény volt, kanalanként hozzáadagolva vertem tovább, hogy szép kemény, jól formázható legyen. Kivettem a pudingot és rákentem a habot, majd visszatettem még pár percre, míg kissé megsült a hab is a tetején.
Hát mit mondjak? Isteni. :) (De nem fotogén...)

Finom melegen is, hidegen is. Egy gazdag leves után tökéletes fogás, de  menüsor végére is beilleszthető. Imádom a kalács (kenyér) pudingokat na. Egyébként fehér toastkenyérből is tökéletes. Ó, és egy-egy gombóc vanília vagy csokifagyival sem rossz ötlet megkóstolni. :)

Stíriai metélt

Néha elnézem az óriásplakátokon a gyönyörű modelleket, és alattuk az igazi embereket, és arra gondolok, hogy ez kicsit olyan, mintha egy bolygón lennénk, ahol az összes őslakos alacsony, zöld és kövér. Kivéve egy elenyésző kisebbséget, amely magas, sovány és sárga. És az összes reklámon a magas, sárgák szerepelnek, dukkózva, hogy még sárgábbak és magasabbak legyenek. Úgyhogy az összes kicsi zöld űrlény azzal tölti minden idejét, hogy búslakodik, amiért nem magas, sovány és sárga.

(Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3)

Oly sokszor hallottam már a nevét, de eddig sem nem ettem, sem nem készítettem. Milyen jó, hogy Zsanuária előásta és elkészítette, mert nagyon egyszerű és nagyon finom. Egy gazdagabb leves után (én hamisgulyást főztem ma) tökéletes fogás.

Hozzávalók 6 főre:
a tésztához:
50 dkg tehéntúró,
2 tojás,
csipet só,
1 evőkanál porcukor,
kb. 20 dkg liszt (amennyit felvesz a tészta, a túró nedvességtartalmától is függ).
A krémhez:
5 dkg puha vaj,
4 evőkanál porcukor (ízlés szerint),
3 tojás sárgája,
2,5 dl tejföl,
csipet só,
1 citrom reszlt héja,
vanília (magok vagy esszencia, kinek mi van),
egy marék mazsola,
3 tojásfehérje felvert habja.

Tégy fel egy jó nagy lábosban vizet forrni 2 teáskanál sóval. A túrót tedd tálba, add hozzá a tojást, sót, cukrot, keverd össze, végül annyi liszttel készíts tésztát, amennyivel egy összeálló, de nem kemény, inkább lágy tésztát kapsz. Deszkán nyújtsd ki fél centi vékonyra és vágd ujjnyi csíkokra, majd kb. 10-12 cm-es darabokra. Ha felforrt a víz, főzd ki. Forrás után, mikor feljön a tészta víz tetejére, 1 perc főlés elég neki. Szűrd le egy nagy szűrőben és öblítsd át hideg vízzel hogy ne főjön tovább és hogy lehűljön.
Vajazz és lisztezz ki egy közepes tepsit vagy lapos tűzálló tálat.
Egy nagy tálban keverd habosra a vajat a cukorral, a tojás sárgájával, majd a tejfölt is keverd hozzá. Ízesítsd vaníliával, reszelt citromhéjjal, tedd hozzá a mazsolát is. Csipet sóval verd kemény habbá a fehérjéket, és óvatosan forgasd bele a sárgájás krémbe. Végül a metéltet is óvatosan keverd el a tojásos habbal. Tedd tepsibe és előmelegített, 180 fokos sütőben süsd addig, míg a teteje szép pirosas-barnás lesz. Ha elkészült, hagyd a kinyitott ajtajú sütőben kihűlni, majd porcukrozd a tetejét.
Nagyon fincsi. :)

Karfiolfőzelék

Minden relatív. Nemcsak a fény hajlik, hanem minden. Mert relatíve elhajlíthatunk egy kérdést, elhaljíthatjuk az igazságot, elhajlíthatjuk a alkalmazási követelményeket, elhajlíthatjuk a törvényt. D egyenlő emcé négyzet, ahol D a dinasztia, m a rokonok tömege és a c természetesen a korrupció, mely az egyetlen állandó a világegyetemben – mert Indiában még a fény sebessége is a terheléstől és az áramszolgáltatás szeszélyességétől függ.

(Salman Rushdie)

Karfiolszezon van, én pedig hetek óta eszem, mert 160 forint kilója a piacon... meg mert nagyon szeretem is. Főzeléket azonban még nem főztem belőle, és nem is értem, miért? Hiszen tipikusan alkalmas erre a műfajra ez a finom zöldség. Na most pótoltam eme hiányt, amúgy isteni, és a fűszerezése hajlítható akár ezer irányba is - ez most egy kissé indiai hangulatú lett.

Hozzávalók 2 éhes embernek (vagy 3 kevéssé éhesnek):
50 dkg karfiol (tisztítás után ennyi),
1 közepes fej vöröshagyma (10 dkg kb.),
2 gerezd fokhagyma,
1 üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható, 400 grammos),
4 dkg vaj,
8 dkg liszt,
2 dl tejszín,
kb. 2,5 dl karfiolfőzővíz zöldségleveskockából (vagy alaplé ha van kéznél),
só,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 csapott teáskanál frissen őrölt koriandermag,
késhegynyi frissen őrölt szerecsendió,
1 csapott teáskanál őrölt kurkuma,
késhegynyi őrölt római kömény (a magyar kömény is tökéletes ha nincs római),
1 csokor petrezselyemzöld,
ízlés szerint csipet cukor,
és ízlés szerint pár csepp ecet.
A tetejére:
2-3 evőkanál fokhagymás olívaolaj,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csipet só,
1 pici piros friss csili kimagozva és apróra vágva.

A karfiolt apró rózsáira szedtem, és forrásban lévő zöldségalaplében megfőztem, de ügyeltem rá, hogy épp megpuhuljon csak, ne főjön szét.
Az apróra vágott vörös és fokhagymát kevés sóval üvegesre pároltam a vajon, majd hozzákevertem a fűszereket is. Liszttel rántást készítettem belőle, amit tejszín és karfiolfőzőlé keverékével engedtem fel. Folyamatosan kevertem, hogy csomómentes legyen. Annyi karfiolfőző-vizet adtam hozzá, hogy olyan főzelék sűrűségű legyen: se nem híg, se nem túl sűrű. Apróra vágott petrezselymet, alaposan leöblített csicserit adtam hozzá, és a karfiolrózsákat is beletettem. Hagytam egyszer összerottyanni és készen is volt. Érdemes kóstolni, nagyon kevés cukor és ecet még izgalmasabbá teheti, de el is hagyható.
Az olívaolajban elkevert csilis, enyhén sós pirospaprikás öntettel meglocsolva tálaltam. (Mindig készítek fokhagymás olívaolajat, mert salátákra is remek: fél liter olívaolajban érlelek 1 egész fej megtisztított, gerezdekre szedett fokhagymát úgy 1 hónapig, aztán leszűröm. A gerezdeket nagyobb darabokba vágva teszem az olajba, így jobban kijön az íze.)

Így önmagában is tökéletes fogás valamilyen finom házi kenyérfélével. De adható hozzá natúr sült hús is, hal is.
Ez az elkészítési mód is nagyon illene hozzá, nem csak zöldbabbal jó, szerintem a főtt tojás a karfiolnak is jó kiegészítője.
És szerintem ahogy a paradicsomos káposztát főzzük, az karfiollal is isteni lehet.

Sűríthetjük valamilyen alternatív módon is: étkezési keményítővel, burgonyával is. De bevallom, nekem a főzelék így régimódiasan (liszttel sűrítve) az igazi.

Sütőtökös palacsinta

 

Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse,
de engem őrizzen
tetteimnek bilincse,

hagyjon a véletlen
a mézben vagy a sárban,
magam-varrta sorsot
hordjon mindég vállam. 

 

(Weöres Sándor)

Sütőtökpüré újratöltve. Volt még maradékom, palacsinta lett belőle.

Hozzávalók 3-4 főre (12 darab lesz belőle):
30 dkg sütőtökpüré,
15 dkg liszt,
4 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
5 dkg kristálycukor vagy 3 evőkanál méz,
1 dl tejszín,
kb. 1,5 dl szódavíz,
zsiradék a sütéshez.

A hozzávalókból palacsintatésztát kevertem, és hagyományos öntöttvas sütőben kisütöttem. A tészta sűrűbb, mint a hagyományos palacsintatészta, a serpenyőben is lassabban terül szét, de sülés után finom lágy lesz, cseppet sem gumiszerűen vastag és nyúlós. A sütőtök íze is jól érződik, azért is tettem bele ennyi cukrot, mert az hozza ki.
Bármivel tölthető tulajdonképpen, én 25 dkg mascarponét fellazítottam kb. fél deci tejszínnel, darált mákot és porcukrot kevertem bele, isteni volt.
A sütőtökpüréből remek amerikai palacsintát is süthetünk, de tölteléknek is fincsi, hagyományos palacsintába is, rummal, fűszerekkel lehet tuningolni, karamellöntettel sem utolsó. :)

Sütőtökös muffin

Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

(Kosztolányi Dezső)

Megsütöttem az idei ősz első sütőtökét de jócskán maradt belőle, mert szép nagy darab volt és nem volt igazán édes. Ez a muffin viszont az egyik legjobb lett, amit valaha készítettem-ettem. Köszönetem a receptért.

Hozzávalók 12 darabhoz:
15 dkg liszt,
25 dkg sütőtökpüré (sült sütőtökhús),
6 dkg sötétbarna nádcukor,
1/2 mokkáskanál só,
1 púpos teáskanál sütőpor,
1 tojás,
1 tubus cukrozott sűrített tej (170 gr.),
6 dkg olvasztott vaj (+ egy kevés a forma kikenéséhez),
5 dkg durvára őrölt vagy vágott dió,
5 dkg mazsola,
ízlés szerint fűszerek: fahéj, szerecsndió, vanília, őrült gyömbér, stb... (az enyémben 4 csepp narancs illóolaj van és 1 csapott teáskanálnyi őrölt fahéj és vaníliamagok)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A kis muffinpapírkákat kikentem vékonyan vajjal. (Én ki szoktam, így nem ragad tuti a sütire.)
Egy nagy tálban összekevertem a szárazanyagokat (a dióból keveset hagytam a tetejére), egy kissebben a sütőtökpürét, sűrített tejet, tojást, olvasztott vajat és barnacukrot, majd ezt a keveréket hozzákevertem a szárazakhoz. Kanállal a papírokba adagoltam, a tetejüket a félretett dióval megszórtam és 20-25 percig sütöttem.
Az eredeti recepthez van krém is a tetejére, de nekem egyáltalán nem hiányzott rá. Tökéletes így önmagában. Inkább, ha valamit még kínálnék hozzá, az egy gombóc vaníliafagyi lenne.

Zalai sültpaprika

Paulina mama, aki annyira szeretett, és oly sokat tett értem, nem volt híve a látványos érzelemnyilvánításnak, bár a szíve mélyén jóságos volt. Azt mondogatta, hogy a gyengédség, ami a szeretet és a részvét furcsa keveréke, és minden kalendáriumban megcsodálható a bölcső fölé hajoló anyák odaadásában, csak akkor helyénvaló, ha védtelen állatok, mondjuk, ma született macskák felé irányul, de emberi lények között badarság. 

(Isabel Allende: Elmosódó önarckép)

Azt hiszem mondhatom, hogy ez egy zalai tájétel. Errefelé sokkal többször készítik, mint a lecsót - főleg így ősszel, mikor beérnek a mindenféle színű és formájú, vastaghúsú kerti paprikák. Arra gondoltam, ebben az indián nyárban nem is lehetne mediterránabb ételt készíteni.

Én Ilonka nénitől tanultam, aki zalai volt és a bérmakeresztanyám, és úgy tudott sütni-főzni, mint senki más a világon. Mindent nagyon finoman és jól készített, mégis, gyerekkori emlékeimet róla csodás sült paprikájának íze-illata lengi be. Sosem felejtem el... Emlékszem mindig terülj-asztalkám volt nála, ha látogatóba mentünk: sültek és rántott husik, húsleves, pörkölt, rétes, sütik, szóval minden földi jó. De az első kérdésem mindig az volt: ugye van sült paprika is? :) Sokáig kísérleteztem, míg hasonló ízű lett az emlékeimben élő Ilonkanéni-paprikához az általam készített. Ő zsírral sütötte, én jó minőségű olajjal csinálom. Az eredmény természetesen nem lett teljes, hiszen az étel lényege sohasem az alapanyagokban van, hanem annak lelkében, aki készíti.

Hozzávalók: paprika, vöröshagyma, olívaolaj és só. A paprikát mosom, darabolom (nem szabad apróra, hanem jó nagy, rusztikus darabokra kell vágni), a vöröshagymát fölkarikázom, nem túl vékony kis karéjocskákra. Arányaiban körülbelül: 6-8 normál méretű paprikához egy nagyon nagy fej vöröshagymát használok. Olívaolajat teszek a serpenyőbe (4-6 evőkanálnyit szóval nem sajnálom), aztán együtt a hagymát a paprikával már sütöm is. Természetesen megsózva. Nem párolom, hanem nagy lángon sütöm. Közben persze sűrűn meg is kevergetem, rázogatom, hogy mindenhol egyenletesen piruljon.  Úgy cirka öt perc alatt elkészül. A titka az, hogy nem szabad a zsiradékot sajnálni alá. És hogy tényleg karamellizáltra kell sütni. Valamint a fóliás, szinte csak vizet tartalmazó idényelőtti paprikából egyáltalán nem lehet megcsinálni, csakis a nyár végén-ősszel beérett kerti, feszeshusú színes paprikákból. Egyszerű, gyors, kalóriaszegény, olcsó és isteni... Felvert tojással laktatóbb. Friss házikenyér, illatos, színes sült paprika, habzó sör vagy egy pohár fröccs... Kell ennél több?! Egyszerűen imádom.

Ha "dizájnosabbra" veszem a figurát, még feta sajtot is szoktam a tetejére tördelni tálaláskor. (A natúr változatéra, nem a tojásos paprikára.)

Ha pedig van maradék, néha készítek hozzá egy fokhagymás-hagymás paradicsom-alapot, amit szintén erőteljesen sütök, s mikor az elkészült, összerottyantom a sült paprikával. Így egyféle lecsókülönlegesség lesz belőle.

A sült paprika egyébként szobahőmérsékleten is kitűnő, ezért svédasztalos fogásnak is tökéletes. Sőt salátának is átvarázsolható, némi balzsamecet szükséges csak rá.

Kolbászos tepsis krumpli

Szeretnek engem a piacosok. Én is őket. :) Kaptam "csak úgy, vidd el" alapon fél kiló nagyon fincsi füstölt kolbászt, mert eltörtek a szállításnál, és így nem tudta eladni az árus leányzó. Különleges kolbász, mert nem pirospaprikás, hanem azt hiszem majoránnát, borsot, szerecsendiót érzékeltem benne, meg fokhagymát. Szóval ez egy fehér kolbász. Készítettem belőle egy tepsis krumplit, csak most serpenyőben. Azért lett citromos, mert így sütve kissé sós volt a kolbász (de nagyon finom).

Hozzávalók 1 nagyon éhes embernek:
5-6 kiflikrumpli héjastól megfőzve,
25 dkg kolbász,
3 karika citrom,
1/4 citrom leve,
1 mokkáskanálkányi méz,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
friss zöldfűszerek: kis ágacska rozmaring, 5-6 zsályalevél, bazsalikomlevelek,
frissen őrölt bors,
2-3 evőkanálnyi olívaolaj.

A burgonyát föltettem hajában főni, közben a kolbászt nagyobb szeletekre vágtam és olajon a citromkarikákkal, a lehelletnyikevés mézzel együtt jól átsütöttem. Kivettem őket a serpenyőből, majd a megfőtt, héjával együtt rusztikusra darabolt krumplit is jól átsütöttem némi sóval, frissen őrölt borssal, a hagymakarikákkal, a félbe vágott fokhagymagerezddel, majd visszatettem bele a kolbászdarabokat is, meglocsoltam kevés citromlével és rászórva a zöldfűszereket, még együtt pirítottam 1-2 percig és készen is volt. Fejes salátával pazar lakoma.

Ha nem citromosan készítenénk az ételt, akkor a mézet is hagyjuk el.

Citromos rizs

– Élhet az ember szeretet nélkül, Hamil úr?
– Igen – mondta, és lehajtotta a fejét, mintha szégyellné magát.
Erre sírva fakadtam.

(Émile Ajar: Előttem az élet)

 

Egy különlegesebb köret. Nagyon jól illik indiai vagy arab ihletésű ételekhez. Most egy paradicsomos, fűszeres, csicseriborsós-lencsés fogáshoz készítettem.

És hát, nekem bármi jöhet, ha citromos. Még a rizs is amit magában egyáltalán nem szeretek.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg hosszúszemű rizs,

2 evőkanál tisztított vaj,

só,

1 teáskanál koriandermag,

1 teáskanál mustármag,

1 csapott teáskanál kurkuma,

1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér,

1 citrom héja

és kb. 1/2-1 citrom leve.

A koriander és mustármagokat mozsárban kissé megtörtem, nem nagyon, csak rusztikusra. A tisztított vajat fölmelegítettem és a kétféle fűszert kissé átpirítottam benne, úgy jó, ha kissé pattog, serceg. Hozzáadtam a megmosott, lecsöpögtetett rizst és addig sütöttem állandóan kevergetve, míg a rizsszemek elváltak egymástól, pergősek lettek. Felöntöttem dupla mennyiségű vízzel, sóztam és a másik két fűszert ( kurkuma és gyömbér) is hozzákevertem. Fedő alatt főztem forrástól számítva kb. 10-15 percig kis lángon, majd lezártam alatta a tüzet, de hagytam még fedő alatt egy jó negyed óráig. Végül fogyasztás előtt hozzákevertem a citrom reszelt héját és ízlés szerint a levét is. Attól függ, mennyire savanykásan, citromosan szeretjük, kóstolni kell.

Tálaláskor díszíthetjük zöldfűszerekkel: petrezselyemmel, koriander- vagy mentalevelekkel.

Kukoricalepény

Gordon Ramsay-féle verzió, nem mellesleg isteni.

Hozzávalók 4 főre (kb. 20 darabhoz):
20 dkg liszt (lehet a harmada kukoricaliszt is),
2 nagy cső kukoricáról lemorzsolt szemek vagy konzerv (30 dkg),
1/2 zacskó sütőpor,
só, frissen őrölt bors,
1 nagyobb fajta piros csili kimagozva és apróra vágva,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1/2 fej közepes lilahagyma,
2 tojás,
1/2 evőkanál olívaolaj a tésztába, 2-3 evőkanál a sütéshez,
20 evőkanál tej vagy (kukoricafőző)víz.

A lisztet elkevertem a sóval, borssal, sütőporral, majd a tojásokkal és tejjel, végül belekevertem a kukoricaszemeket, csilit, apróra vágott petrezselyemzöldet, negyedkarikákra vágott lilahagymát is. A serpenyőt közepesen felhevítettem, és kevés olívaolajra evőkanállal kis halmokat tettem, majd mindkét felüket a kis lepénykéknek piros-ropogósra sütöttem.
Könnyű, nem olajos, nagyon finom. Tálalhatjuk tejföllel, joghurttal, de paradicsomsalátával sem utolsó.
Lehet körete is akár halnak, akár húsnak, de fantasztikus feltétként például sóska- vagy spenótfőzelékhez is!

Mediterrán sült csirke

A legfontosabb az életben a víz
                                                               és a kenyér,
a ruha és a lakás, ami védelmet ad.
Jobb az ínséges élet védő tető alatt,
mint idegen világban az ínycsiklandó
                                                                            falat.
Akár sok, akár kevés, elégedj meg vele,
és ne vendégeskedjél idegenben.
Házról házra járni nyomorult egy élet,
mert ahol idegen vagy, be kell fognod
                                                                     a szádat.
Ha idegen vagy, le kell minden
                                                 szégyent nyelned,
s hallgatnod kell a keserű szavakat:
"Rajta, idegen, terítsd meg az asztalt,
és ha van valamid, adj nekem enni."

                                                                                                   (Sirák 29. 21-26)

Ritkán készítek csirkét, de ha igen, akkor általában sütöm. Ez most egy mediterrános hangulatú. A nagy gerezdek fokhagymák, ugyanis múltkorában sikerült vennem két óriást. Egy-egy fej körülbelül 30 dkg. Eszméletlen. :) Az egyiket feláldoztam, a másikban még gyönyörködöm.

Hozzávalók (4-6 főre):
1 tanyasi csirke (1,5 kg körülbelül),
50 dkg csirkemáj,
10-15 gerezd fokhagyma (a normálból),
1 dl száraz fehér vagy rozé bor,
fél marék olajbogyó,
pár szem koktélparadicsom,
5 dkg vaj,
1/2 evőkanál olívaolaj,
fűszerkeverék: 1 evőkanál durvább só, 1/2 mokkáskanál cukor, mozsárban összezúzott 1 teáskanál mustármag, 1 mokkáskanál koriandermag, 1/2 mokkáskanál római kömény, 1/2 mokkáskanál édeskömény, 1/2 mokkáskanál bors; 1/2 mokkáskanál őrölt rozmaring, 1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér, 1 teáskanál szurokfű (oregano) és 1/2 mokkáskanál pirospaprika. Ezeket összekevertem a sóval és ezzel fűszereztem a csibét.

A csirkét félbevágtam körben a hátán és a mellén, így két fél lett belőle. Alaposan bedörzsöltem a fűszerkeverék majdnem egészével, vajdarabokat tettem a mellehúsa és bőre közé, és vajdarabokat tettem a tepsibe is. Beletettem mindent, a bort aláöntöttem és körülbelül 180 fokon sütöttem másfél óráig. A májat csak a sütés vége előtt fél órával tettem tepsibe. Az utolsó fél órában locsolgattam is a szafttal.
Könnyű, nyárvégi étel. Rizzsel, sima főtt burgonyával, puliszkával vagy akár kuszkusszal is tökéletes. Készítettem hozzá mentás, joghurtos uborkasalátát is.

"Suppli al telefono"

Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni.

(Carl Gustav Jung)

Egyszer messzi-messzi rég, egy távoli időben maradékhasznosítás gyanánt jött az ötlet... Azóta rendszeresen készítem, de csak nemrég óta tudom hogy Itáliában is népszerű. Olasz neve arra utal, hogy az olvadt sajt telefonzsinórhoz hasonlatosan nyúlik és köti össze a két félgombócot, mikor kettétörjük vagy harapjuk. (A név még abból a messzi-messzi galaxisból származik, ahol még volt madzagja az telefonoknak.)

Hozzávalók 14-16 gombóchoz:
2 adag maradék főtt rizs (az enyém most extrándúsan petrezselymes),
14-16 db minimozzarella vagy ugyanennyi 1,5-1,5 centis kockákra vágott trappista vagy más olvadós sajt,
5 db olajban eltett aszalt paradicsom,
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó,
1 tojás.
A panírozáshoz:
liszt,
tojás,
zsemlemorzsa,
a sütéshez bő olaj.

A maradék rizst elkevertem egy tojással, az apróra vágott aszalt paradicsommal és a kapribogyókkal. Gombócokat formáltam úgy, hogy a közepükbe egy-egy kocka sajt került. (Mozarellával is nagyon jó, de most nem kaptam a piacon abból a fincsi kimértből...) Igyekeztem jól összenyomkodni a rizst, hogy rendesen összeálljon a gombóc. Szokásos módon paníroztam: liszt, tojás, zsemlemorzsa. Bő olajban kisütöttem, papírtörlőre szedtem ki.
Önmagában is nagyon jó, de fejes salátával, paradicsomsalival vagy joghurtos uborkasalival is remek. Készíthetünk hozzá egy egyszerű paradicsommártást is, azzal is nagyszerű. A rizst tetszés szerint fűszerezhetjük, bármi adható hozzá, szóval jól variálható kis finomság.
Ha túl híg lenne a tojással a massza, kevés lisztet vagy szitált zsemlemorzsát adhatunk hozzá, hogy jobban összeálljon.

Petrezselyempesto

A szerencse néha fölöslegessé teszi a gondos felkészülést.

(Guillermo del Toro)

A piacon óvatosan kell vásárolni kérem szépen... ártatlanul és jóhiszeműen vettem egy szép csokor kardvirágot, és mellé nyertem a "gratulálunk, ön a századik vásárlónk" akció keretében egy félzsák petrezselyemzöldet is. Jó, jó... szeretem a zöccségződjét, de ennyire?! Kidobni meg vétek ugyi, ha már nálam landolt.
Pestová varázsoltam. Egy boszorkánykonyhában végül is bármi megtörténhet.

Nahát. Pestot sem szobamérleggel készítünk. A mennyiségek így csak irányadók. Ízlés és hozzávalók kéznélvalóságának függvényében készült.
A 10 nagy csokor petrezselymet mostam, salátacentrifugában jól megpörgettem, hogy ne nagyon maradjon vizes. A vastag szárait levágtam, csak úgy egyben lenyisszantottam a levelek alatt. Nagyobb egységekre vágva robotgépbe tettem. Pirítottam száraz serpenyőben 2 nagyobb maréknyi diót. És innentől minden ment szép sorjában a robotképbe: pirított dió, 1 evőkanál dióolaj, 2 evőkanál tökmagolaj, 4 evőkanál olívaolaj, 1 duci gerezd fokhagyma reszelve, fél marék mazsola, 1 teáskanál só, frissen tekert bors ráérzés szerint, 2 citrom reszelt héja és körülbelül 5 dkg reszelt parmezán.
Alaposan megdaráltam mindezt, kóstoltam is, ha kellett valami még, azt hozzátettem közben. Végül kimosott kis üvegcsékbe tettem, tetejükre még öntöttem olívaolajat, hogy teljesen ellepje a pestot. Bármikor előkapható, csak tésztát kell kifőzni hozzá és kész is a világ egyik legfincsibb "gyorsétele". De hajában sült burgonyával vagy bármilyen főtt zöldséggel is el tudom képzelni. Grillezett húsra vagy halra kenve is garantáltan sikert arathatunk vele.
Ha fagyasztóba tesszük, hónapokig is eláll. Én az enyémbe 1 késhegynyi szalicilt kevertem, mert nincs fagyasztóm, és elég sok lett - vagyis nem maholnap fog elfogyni.
Ha azt mondom mennyei, akkor nem érzékeltettem a lényeget. Csak megközelítettem.
Áldottak a piaci árusok, akik az ember lányát csakúgy megdobják egy zsáknyi petrezselyemződdel. Halleluja! :)

Cukkiniből finomat - derelyét

Az a balga hit, hogy az állatokkal szemben való viselkedésünknek nincs erkölcsi jelentősége - vagy hogy ennek az erkölcsi felfogásnak nyelvén szóljunk: az állatokkal szemben nincsenek kötelességeink -, felháborító durvaság és barbárság.

(Arthur Schopenhauer)

Bajban vagyok, mert nem mértem semmit... inkább csak ötletadónak teszem fel, mert nagyon finom volt. Egy kisebb cukkinit meggrilleztem, jó füstösre. Két újhagymát egy kis zöld szárrésszel együtt megfuttattam vajon 2 kis kockákra vágott fokhagymával együtt. Robotgépbe tettem mindezt és hozzáadtam két kicsi megfőzött burgonyát is. Fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, szárított bazsalikommal és kevés őrölt fahéjjal. Megdaráltam. Körülbelül 25 dkg lisztből 2 tojással, pici vízzel tésztát gyúrtam. Pogácsaszaggatóval derelyéket készítettem a töltelékből és tésztából. Egy olasz dobozos paradicsomkonzervet daraboltam, sóztam, kicsit cukroztam és összeforraltam. Vajra szedtem a derelyéket, meglocsoltam a paradicsomszósszal és ízletes, finom, reszelt keménysajttal (parmezánhoz hasonló) megszórtam. Mennyei volt.
Ez kétfős adag egyébként.

Almás galette

Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.

(Michel de Montaigne)

Galette. A franciák nagy találmánya. Mikor először rábukkantam már akkor tudtam, hogy étkezéseink egyik állandó szereplője lesz. Nagyon egyszerű elkészíteni és ezerféle tölteléke lehet mind a sós, mind az édes íztartományban. A tésztája is variálható: készülhet zabliszttel, kukoricaliszttel, rozsliszttel, teljes kiőrlésű liszttel, egyszóval pompás alap. Lehet desszert, sör- vagy borkorcsolya, főfogás, reggeli vagy vacsora. Két főre is könnyen kivitelezhető, de készülhet nagy családi összejövetelekre is menüsorba illesztve, vagy svédasztalra egy esti partihoz. Formázhatjuk egészen kis falatkákra, de pizzaszerűen nagyra is. Ugye nektek is tetszik ez a variálhatóság és egyszerűség? Mintha csalogatna, hogy újra és újra elkészítsük... fantáziánkat nem hagyja nyugodni, kísérletezésre sarkall. Ez most egy édes, almás változat, mert a gyümölcsöstálamban még állomásozott pár szépség. Ha eperrel készítenétek, ne főzzétek, mert nagyon sok levet enged. Hanem csak kevés morzsát vagy darált hántolt mandulát szórjatok a kinyújtott tésztára, erre tegyétek az eperszemeket, amiket kevés mézzel vagy cukorral, menta vagy más zöldlevélkével, vaníliával, pici rózsavízzel ízesíthettek előzőleg, s még a tejföl is jól illik rá.

Hozzávalók 2 főre:
A tésztához:
8 dkg sima fehér liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
3,5 dkg hideg vaj,
1 mokkáskanál porcukor,
csipetnyi só,
kb. 2,5 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
2 nagy alma vagy 3 kicsi,
2 dkg vaj,
1/2 evőkanál sötétbarna nádcukor,
1/2 evőkanál kristálycukor,
csipetnyi só (tényleg csipetnyi),
3 zöld kardamomnak a kis magjai mozsárban összetörve
(vagy 1 késhegynyi őrölt kardamom),
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 narancs reszelt héja (vagy 3 csepp 100%-os, eredeti narancs illóolaj),
1 evőkanálnyi narancslé,
1 marék durvára vágott dió.

A liszteket szitáld tálba, keverd el a sóval, cukorral, majd add hozzá a kockázott hideg vajat, morzsold el a liszttel, míg morzsaszerű nem lesz. Add hozzá a vizet, annyit amennyivel összeáll a tészta úgy, hogy sem kemény, sem túl lágy nem lesz. Nem szabad nagyon összedolgozni, nem kell gyúrni sem. Akkor lesz finom, ha nem sokat dédelgetjük, mert a porhanyósságát így őrzi meg majd sütés után is. Ha összeállt a tészta, csomagold folpackba és tedd egy órára a hűtőbe. Az egy óra a minimum, de ha reggelire készítenéd főtt tojásos-sonkás vagy túrós vagy sajtos vagy bármilyen töltelékkel, egész éjszakára is maradhat a hidegben. Valójában akár 48 órát is várakozhat.
Amíg a tészta pihen, készítsd el a tölteléket: 2 nagy almát hámozz meg, nagy darabokban vágd le a húsát a magházról. Egy serpenyőben olvaszd fel a vajat a cukrokkal, és tedd bele a darabolt almát. Fűszerezd, hagyd rotyogni pár percig és készen is van.
Melegítsd elő a sütőt 170 fokra. A nagytepsit béleld szilikonos sütőpapírral. A tésztát tedd lisztezett deszkára, vágd kétfelé, és mindkettőt nyújtsd vékony, 2-3 milliméter vastagságú kerek lappá. Tedd őket a tepsibe és töltsd meg a töltelékkel úgy, hogy a tészta szélein 3 centis üres részt hagysz: először megszórod a tésztát dióval, ráhalmozod az almát, majd megint megszórod dióval. A kihagyott tésztaszélt ecsettel vizezd be, majd hajtogasd rá a töltelékre úgy, hogy körben összecsippentgeted. A végeredmény egy látványos, rusztikus sütemény lesz. Mehet is a sütőbe 20-25 percre. Langyosan a legfinomabb, vaníliafagyival!