Becsináltleves (gyerekkori ízek)

A múltkor, mikor Edit felkérésére írtam gyerekkorom ízeiről, egy nagyon fontosat kifelejtettem.

A kőlevest. Igen, kőleves.

Egyszer az egyik nagyimmal egész nyáron kint voltunk a hegyen. Hét éves lehettem. Nagyszerű volt, reggeltől estig levegőn voltunk, fára másztunk, a mezőn a vadvirágokat rajzoltam és a kis kápolnát. Akkoriban rengeteg gyerek volt kint, velük bóklásztunk és játszottunk. Emlékszem, akkor ment valamelyik dalfesztivál. És mi megrendeztük, mert kiadták a dalokat füzetben is. Mindannyian választottunk egy dalt és elő is adtuk. Kimittudokat is csináltunk, az egyik nagyobb fiú a hársfáról zsűrizett... Isteni zöldalmákat ettünk és napon érett paradicsomot, meg paprikát, cseresznyét és meggyet, őszibarackot - a leve csak úgy csurgott az állunkon.
Nos, kedvenc játékom - az egyik - az volt, hogy kőlevest főztem. Összegyűjtöttem mindenféle vadvirágot és szép levelet, meg kisebb köveket-kavicsokat. Felöntöttem vízzel és a nap melege fejezte be a műveletet. Tálaltam is, szépen. Katángkóróvirággal díszítettem, és láthatatlan barátaimat hívtam meg ebédre. Hát igen... Akkoriban abszolút kezdő voltam, de a kőlevesemet még ma is emlegetik a hegyen a fák közt suhanó tündérek...

Ma abszolúúúúút klasszikus ebédet főztem. Csirkebecsinált levest - gyerekkori ízek - és túrógombócot. A leves receptjét az aputól kérdeztem, ő szokott nagyon finomat készíteni. Kicsit módosítottam rajta - de annyira finom lett, hogy mostantól ezt a variációt nevezem ki klasszikus becsináltlevesnek. A hozzávalók hosszú sora ne rémítsen el senkit, egyszerűen csirkeaprólék és vegyeszöldség kell bele - de leírom, miből mennyit tettem a levesbe.
Egyébként becsinált levest sem lehet igazán kis mennyiségben főzni. Így holnapra is maradt bőven, a túrógombócnak viszont csak a féladagját készítettem el. Holnap tehát ismét egy klásszikussal jövök, egy abszolúúút zalai édességgel, a szilvalekváros kukoricaprószával.

Hozzávalók 8-10 főre:
3 db csirkemáj szívvel,
4 db csirkeszárny,
3 db csirkezúza,
2 db csirkenyak,
3 db csirkeláb,
4 db csirke felsőcomb,
5-6 evőkanál olaj,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 közepes szál sárgarépa,
1 kisebb szál fehérrépa,
1/2 teniszlabdányi zeller,
1/2 teniszlabdányi karalábé,
só,
őrölt bors,
3 teáskanál pirospaprika,
1 csapott evőkanálnyi tárkony,
1 púpos evőkanálnyi majoránna,
1/2 csokor petrezselyemzöld aprítva,
1 babérlevél,
1 teáskanálnyi 10 %-os ecet (tárkonyecet ha van),
4-5 evőkanálnyi árpagyöngy (gersli),
1 pici gerezd fokhagyma.

A leveshezvalókat előkészítettem: a zöldségeket tisztítottam és kis darabokra vágtam. A húsokat szintén megtisztítottam, kicsit daraboltam. A szárnyákat félbevágtam, a májról leválasztottam a szíveket, a felsőcombokról két oldalt levágtam a színhúst és ezeket is feleztem. A csont is természetesen ment a levesbe. A csirkelábakról levágtam a körmös ujjavégeket.
A nagy fej vöröshagymát jó apró kockákra vágtam és az olajon kevés sóval üvegesre pároltam. Ezután hozzáadtam a csirkedarabokat, még sóztam és pirospaprikát tettem rá. Aláöntöttem egy kevéske vizet és nagy lángon pirítottam körülbelül 10 percig. Mint ahogy a pörköltnél szoktuk.
Ezután hozzáadtam a feldarabolt zöldségeket is, és még jó 10 percig fedő alatt pároltam így együtt. Végül felöntöttem vízzel, fűszereztem. A fokhagymát egyben tettem bele. Mielőtt kész lett volna teljesen a leves, beleszórtam az árpagyöngyöt is és még 15 percig főztem. A végén egy nagyon kevés tárkonyos ecetet adtam hozzá.
Általában grízgaluskával ettük otthon, de én azt soha nem tudtam megszeretni. Apu néha rizzsel csinálja, de szerintem a gersli - ez volt a módosításom - abszolúúút telitalálat volt bele! :)

Resztelt máj

.

Egy tibeti mondás szerint az ember ott van otthon, ahol otthon érzi magát, és ott érzi otthon magát, ahol béke van.

(Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma)

Mostanában kívánom a májat. Valószínűleg vas- vagy vitaminhiányból kifolyólag. A szervezet olyan ösztönös és bölcs, jelzi ha valamire szükségünk van. Ráadásul igyekszem minél előbb pótolni, mert a húsvét előtti 40 napos böjtöt szeretném végigcsinálni.

A resztelt máj szintén gyerekkori íz, anyu sokszor készített, imádtuk.

Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg disznómáj,

2 nagy fej vöröshagyma,

1 nagy gerezd fokhagyma,

4 evőkanál olaj,

2 teáskanálnyi pirospaprika,

őrölt bors,

1 evőkanálnyi majoránna,

1/2 mokkáskanálnyi őrölt kömény,

2 teáskanál édes anna vagy erős pista,

1 teáskanál sűrített paradicsom (a fenti kettőt nyáron friss paprikával és paradicsommal helyettesíthetjük).

A vöröshagymát negyedkarikákra vágtam, az olajon kis lángon pároltam, míg üveges és egészen puha lett. Közben a májat megmostam és először 1/2 cm széles szeletekre, majd 1 cm széles, rövidebb csíkokra vágtam. A hagymát félrehúztam a tűzhelyről és elkevertem benne a fűszereket (kivéve az erős pistát, mert az sós, azt csak a végén kevertem hozzá), a fokhagymagerezdet csak félbe vágtam. Hozzátettem a májat is, plusz kb. 1/2 dl vizet is öntöttem alá. Visszatettem mindezt a tűzre, most már nagy lángra. Zsírjára pirítottam, közben kevergettem. A resztelt májat végig nagy lángon érdemes csinálni, mert így fog sűrű szaftot adni a szétfővő hagyma. Amiatt is végig rotyogva sütöm, mert a májnak elég 10-15 perc. Ha túlsütjük, megkeményedik. Ez az egyik titka. A másik, hogy csak a tányéron sózzuk meg, mert a disznómáj a sótól szintén megkeményedik.

A resztelt máj egyszerű főtt krumplival a legfinomabb, vagy friss kenyérrel. Mert e két körettel ki lehet tunkolni a szaftját.

Bármilyen házi savanyúsággal, vagy salátával tálalható.

Fokhagymás zellerkrémleves

A szó legigazabb értelmében vett kreativitás azt jelenti, hogy minden pillanatban magunk mögött hagyjuk a múltat, mert a múlt folyamatosan beárnyékolja a jelent.

(J. Krishnamurti)

A krémleveseket nagyon szeretem. Mert egyszerűek, villámgyorsan készen vannak és nem drágák. Emellett nagyon laktatóak és egészségesek is.
Ebben a "műfajban" is nekem a legkedvesebb a zellerkrémleves. Ezt most fokhagymásan készítettem.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy gumó zeller,
4-5 nagyobb gerezd fokhagyma,
3 dkg vaj,
só,
zöldség-alaplé vagy egy csapott mokkáskanálnyi ételízesítő,
úgy meglehetősen frissen reszelt szerecsendió,
egy lehelletnyi cukor,
2 dl zsírdús tejszín (30%-os),
3 csapott evőkanál liszt,
valamilyen füstölt sajt (Karaván),
pirított kenyérkockák,
frissen vágott petrezselyemzöld.

A fokhagymát vékony karikákra vágtam, és a vajon kis lángon pároltam 1-2 percig, majd hozzáadtam a vékonyabb szeletekre, majd kockákra vágott zellert is. Sóztam, és fedő alatt hagytam vagy 5 percig párolódni, aztán felöntöttem vízzel. Szerecsendiót reszeltem bele, sóztam, egy kis csipet kristálycukrot és némi ételízesítőt adtam hozzá. Közben a tejszínt csomómentesen elkevertem a liszttel, és némi vízzel. Mikor a zeller megpuhult, botmixerrel pürésítettem, aztán a habarást is hozzáadtam. Forrásig kevergettem, és készen is volt a leves.
Én most krumplispogácsából készítettem a pirított kockákat, mert volt belőle maradékom - eléggé szikkadt maradékom.
Füstölt sajtot vékony szeletekre, majd csíkokra vágtam, ezzel szórtam meg a tetejét, valamint friss petrezselyemzölddel. Nagyon finom volt!

Tartármártás, füstölt lazac moszkvai mártással

egyetlen percem
sincs, amit elcserélnék
egy másik percért

                                                                                                                                              (Fodor Ákos)

Említettem már, hogy múlt hétvégén elutaztam egy barátnőmhöz. Többféle ételt is készítettünk együtt. Egyik a majonéz, illetve a tartármártás volt. Szerette volna megtanulni a házi majonéz elkészítését.
Így aztán ettünk tartármártásos krumplisalátát rántott karfiollal, és ő készített nekem reggelire majonézes tonhalkrémet pirítósra. Isteni volt. Lássuk akkor a majonézt, mint alapmártást.


A majonéz hozzávalói:

tojássárgája, olaj, só, citromlé. Ez az alap. Ahány tojássárgája, annyi dl olaj kell hozzá. Egy tojássárgájához pedig 1/2 citrom kifacsart leve kell körülbelül. A tojássárgájához szinte csak cseppenként adagoljuk az olajat, és mindig jól elkeverjük, hogy a tojássárgája fölvegye. Menet közben többször sózzuk, és a citromlémennyiséget is többször adjuk hozzá. Elég lassú munka. Ha véletlenül túllöttyintenénk az olajat, és összekapná a sárgáját, ne dobjuk ki. Üssünk fel még egy tojjássárgáját, és ezt az összekapott olajos sárgáját adagoljuk cseppenként a frissen felütött sárgájához. Szépen el lehet keverni, nem megy kárba.
Tehát ez az alapmajonéz. Én nagyon ritkán csinálom így, mert általában mindenhez tartármártást készítek, az nem olyan tömény, mint a majonéz.

A tartármártás hozzávalói, ha 4 főre készítünk pl. krumplisalátát:
3 tojássárgája,
3 dl olaj vegyesen (olíva, szőlőmag, napraforgó),
só,
1 és 1/2 citrom kifacsart és átszűrt leve,
őrölt bors,
kb. 3 csapott teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál mustár,
2-3 dl tejföl.
A tartárnál lehet trükközni. Ugyanis ha az elején elkeverjük a mustárt a tojássárgájával, akkor lehet nagyobb adagokban hozzáadni az olajat, nem fogja összekapni. Én robotgéppel csinálom, mert azzal nincs öt perc, és készen van. Olajból mindig többfélét használok, mert érdemes jóminőségűeket hozzáadni - hiszen nyersen fogjuk fogyasztani. Ezért mindig teszek hozzá extraszűz olívaolajat is, nem sokat. Mert elvinné az ízét. A szőlőmagolaj kiváló, mert semleges ízű. Dióolajat is szoktam bele tenni, például rántott őzlábgombához készülő tartármártásba. Isteni finom, nem kell belőle sok, csak egy evőkanálnyi.
Tehát sárgája, mustár, jól kikeverve, aztán az olajak, só, őrölt bors, citromlé. Jó sűrű, finom alapot fogunk kapni. Mikor készen van, hozzákeverem a tejfölt is és a cukrot is. Ahány deci majonéz, annyi deci tejföl mehet bele, vagy egy kicsit kevesebb. Lényeg, hogy ne legyen több a tejföl, mint a majonéz. És ha lehet, 20 %-os tejfölt használjunk, mert az krémesebb. Én mondjuk soha nem veszek semmihez sem 12%-ost, nem jó, nincs is igazi tejföl íze.

Ennyi a tartármártás. Ha kavirát is keverünk hozzá - ahogy most én is tettem -, akkor nevezik moszkvai mártásnak.
Krumplisaláta: Hajában megfőzöm a krumplit, hidegvíz alatt jól lehűtöm, aztán tiszítom és karikákra vágva megy a tartárba. Újhagymát, lilahagymát vagy pórét teszek hozzá. (Most tettem bele olajbogyót is, mert rémülten fedeztem fel, hogy a levén egy kis penészfolt megjelent - szóval el kell használni gyorsan.)
Halas krém:
füstölt lazackonzervet lecsöpögtettem, a halhúst kézzel nagyobb darabokra szedtem. Kevertem hozzá tartárt, kaviárt és kisebb karikákra vágott olajbogyót. Isteni! Készíthetjük aprított tonhalkonzervből is, vagy szeletelt füstölt lazacból is. A kapribogyó is remekül illik hozzá, hétvégén azzal ettük.

Hummusz

Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni. 

(Hamvas Béla)

 

A csicseriborsó méltánytalanul hanyagolt hüvelyes. Pedig rengeteg fehérjét és ásványi anyagot tartalmaz - úgy is mondhatnám, komlex energiaforrás. Ez csak az egyik szépsége. A másik az, hogy nagyon finom. Nagyon kemény termény, ezért főzés előtt minimum 24 órára áztassuk be, majd enyhén sós vízben főzzük 1 órán át. Vagy használhatunk konzerv csicserit is, tökéletesen jó és bármikor előkapható a spájzból.

A hummusz az arab vidékek jellegzetes étele. Egy kenőke, krém, kence. Pirított és krémesre alakított szezámmaggal - tahinivel - keverik össze a főtt, szintén krémesre darált csicseriborsót. Fűszerezik fokhagymával, sóval, citrommal, olívaolajjal, esetleg római köménnyel, díszítik olívaolajjal, pirospaprikával, koriander vagy petrezselyemzölddel.
A tahininek nagyon jellegzetes íze van, valójában ez határozza meg a hummusz ízét. A pirítástól a szezámmagok egy erőteljes mogyorós aromát kapnak. Így készül: száraz serpenyőben világosra pirítjuk a szezámmagokat (vigyázzunk, mert ha megég keserű lesz), aztán kávédarálóval egészen finomra őröljük, majd olívaolajjal egészen krémesre keverjük. Üvegben sokáig eláll ha teljesen ellepi az olaj.
 

Hozzávalók: 30 dkg száraz csicseriborsó beáztatva majd megfőzve (vagy 2 konzerv csicseri), 3 evőkanál tahini, 2 nagyobb gerezd fokhagyma, 3 cl olívaolaj, 1/2-1 kisebb citrom leve, só, és aki szereti egy kevés római kömény megőrölve. Valamint 3-4 evőkanál főzővízzel higítjuk. Mindezt jól elkeverjük robotgépben, tetejét olívaolajjal, pirospaprikával díszítjük. Tehetünk félre egész szemeket is, szépen mutat. Kóstoljunk az ízesítés során, olyanra készítsük, ami a szánk íze szerint való.Ha a turmixolás közben egy jégkockát is beledobunk a gépbe, még krémesebb, habosabb lesz a hummuszunk. Viszont ezt kalkuláljuk bele akkor a sűrűségébe, kevesebb főzővizet adjunk hozzá az elején.

Majoránnás pecsenye

Hozzávalók 4 főre:

4 nagy szelet tarja,

1 közepes fej vöröshagyma,

4 gerezd fokhagyma,

mustár,

3 evőkanál olaj,

só,

őrölt bors,

1 evőkanál majoránna,

1 csipetnyi cukor,

1 teáskanál sűrített paradicsom,

1 teáskanál szójaszósz.

A húst sóztam, borsoztam és megkentem mustárral. Egy serpenyőben olajon nagy lángnál mindkét oldalát 3-3 percig sütöttem, aztán kicsire vettem a lángot és hozzáadtam a rusztikusra szelt vörös- és fokhagymát. Ízesítettem sűrített paradicsommal, szójaszósszal, egy leheletnyi cukorral és jó sok majoránnával. Mindig öntöttem rá 1-2 dl vizet, abban párolódott meg úgy egy óra alatt. A végén szép sűrű szaftja lett. Köretként hajában vagy simán főtt burgonya, párolt rizs, dödölle, bármilyen gabonaféle - bulgur, köles, árpagyöngy - ajánlható.

Készíthető marhahúsból, vagy szárnyasból is.

Házi savanyúsággal, vagy káposztasalátával isteni.
Úgy is készíthető, hogy kevés szalonnát is teszünk bele az elején, és a húst nem szeletekre vágjuk, hanem vékony csíkokra, még hamarabb elkészül.

Íme pár szó erről a nagyon finom és a magyar konyha egyik legjellegzetesebb fűszeréről:

"A szárított, összemorzsolt föld feletti részek 0,5-0,9% illóolajat, cserzőanyagot (rozmaringsav, klorogénsav, kávésav), triterpén savakat (olenol-, urzolsav) tartalmaznak. Illóolajában terpén szénhidrogéneken kívül terpén alkoholok is kimutathatók (terpinén, pinén, szabinén stb.). A fűszeres ízű, kissé hűsítő, kesernyés herbát a gyógyászatban gyomor- és bélbántalmak ellen, nyugtatónak használják. A majoránna régóta igen kedvelt és elterjedt fűszer, a húsiparban szinte nélkülözhetetlen. Töltelékárukon, vadhúsból készült ételeken, frissensülteken kívül levesek, főzelékek ízesítésére is kiválóan alkalmas. Az ókorban szent növénynek tartották, a boldogság szimbóluma volt. A gyógyászatban hagyományos, emésztésre ható hatása mellett fokozatosan terjed a légzési nehézségek, valamint az ízületi gyulladások kezelésében."

(Terebess konyhakert)

Zöldséges bableves

.

      Vacsorára egy tál - elõzõ napról eltett, - felmelegített szemesbabot kapok; s egy vékony karéj, tíznapos kenyeret; s egy pohár hideg vizet a kútról; s egy félórára meggyújtjuk "a" gyertyát is; s a szoba tűrhetően langyos.

      Micsoda élmény! Hol a Lucullus, Brillat-Savarin, Traiteur Montaigné, aki valaha ilyen étellel traktálta vendégeit! Ez a szemesbab, csakugyan ambrosia! Foszfátos, omlóslisztes íze, csodálatos tápereje, illata, - mert babérlevelet is kevertek belé! - olyan étel-emlékeket idéz, amilyenre nagy ínyencek emlékezhetnek. S langyos is, - nem éppen meleg, mert este nem fűthetünk a tűzhelyben, csak a szobakályhán melegítjük az előző napi étket, - de langyos. S a pipám is megtömöm mindjárt... Úristen, volt úgy, hogy mást is akartam valaha az élettől?

      Volt. És lesz.

(Márai Sándor)

Hozzávalók 4 főre:
30 dkg szárazbab,
2-3 kisebb sárgarépa,
1 közepes fehérrépa,
1/2 teniszlabda nagyságú zeller,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
só,
1 csapott teáskanál ételízesítő,
1 mokkáskanál borsikafű,
1 babérlevél,

1 teáskanál sűrített paradicsom,
1 teáskanál Édes Anna.
A rántáshoz:
3 evőkanál olaj,
1 csapott evőkanál liszt,
1 teáskanál pirospaprika.
A csipetkéhez:
1 tojás
kevés só,
10 dkg liszt.

A babot előző nap beáztatom. Másnap folyó vízben egy szűrőkanálban átmosom, és kb. két és fél, három liter vízben fölteszem főni a fűszerekkel és a megtisztított, felaprított zöldségekkel együtt. (A sárgarépát-fehérrépát 5-6 centis darabokra vágom, utána pedig hosszában negyedelem. A zellert kisebb kockákra vágva adom a leveshez. A hagymákat megtisztítom, és félbevágva kerülnek a többi hozzávaló mellé.) Fedő alatt főzöm. Közben elkészítem a nagyon vékony rántást és a csipetkét is: a három evőkanál olajba egy csapott evőkanál lisztet keverek, és sötét zsemleszínűre pirítom a lisztet. Végül mikor levettem már a tűzről és kicsit hűlt, hozzáadom a pirospaprikát is. Egy mély tányérba felütöm a tojást, kicsit sózom, és annyi lisztet adok hozzá, hogy jó kemény tészta legyen. Ezután az összegyúrt tésztagombócot az egyik kezemben tartom, a másikkal pedig pici darabokat csipkedek belőle, és gombóccá is sodrom őket az ujjaimmal. Csicseriborsó nagyságúak legyenek. A tányérba szórok egy kevés lisztet is, abban mindig meghempergetem a csipetkéket, hogy ne ragadjanak össze. Mikor minden puha a levesben, a babérlevelet, a csokorrá kötött petrezselyemzöldet és a hagymadarabokat eltávolítom. A levével engedem fel a rántást kis adagokban, és mindig elkeverve. Végül a már higított rántást öntöm bele a levesbe. Mikor fölforrt, a kész csipetkéket is beleteszem, elkeverem, hogy ne ragadjanak össze. Még 5-6 percig főzöm a levest, hogy a tésztabetét is puha legyen. Az egész levesnek nem kell több idő, mint körülbelül egy óra, mert a beáztatott bab viszonylag hamar puhul. Tartalmas és nagyon jóízű leves. Friss fehér kenyér dukál mellé.

Spaghetti al limone

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.

(József Attila)

Újabban sűrűn forgatom az olasz szakácskönyvemet. Régen vettem kézbe, viszont az 5 kedvenc szakácskönyvem-körkérdés kapcsán újra átlapoztam. Isteni receptek vannak benne!

A citromos spagettit már régóta eszem, mindig hangulat szerint. Ez viszont a könyvből való. Nagyon egyszerű, nagyon finom, nagyon gyors: 10 perces villám-étel. Citromrajongóknak! :-)

Hozzávalók 4 főre:

1/2 kg spagetti vagy linguini,

só,

frissen őrölt bors,

2 gerezd fokhagyma,

1 citrom,

4-5 dkg vaj,

4 dl tejszín,

kevés zsenge cukorborsó
vagy paraj vagy csalán
vagy brokkoli vagy spárga.

Fölteszek sok vizet forrni sóval. Míg a víz fölforr és a tészta megfő, a vajon megpárolom a vékony szeletekre vágott fokhagymát a cukorborsóval együtt. Aztán felöntöm tejszínnel, sózom, borsozom, a jól megmosott citromnak belereszelem a héját, de csak a sárga részét. Hagyom rotyogni, hogy besűrűsödjön kicsit a mártás, végül a citrom levét is hozzáadom. Körülbelül fél citrom leve mehet is rá. Nem baj ha sósabb-citromosabb a mártás, mert a tészta beszívja, ízletesebbnek kell lennie, úgy lesz jó. A cukorborsó el is hagyható, vagy nyáron a legfinomabb, frissen fejtett zsengéből.

Ennyi... fantasztikus finom.

Nigella Lawson variációja:

1/2 kg linguini,
4 tojás sárgája,
2 dl sűrű tejszín,
só,
1 egész citrom reszelt héja,
1 kisebb egész citrom leve,
reszelt parmezán.

A tojássárgájákat krémesre keverjük, hozzáöntjük a tejszínt, belereszeljük a citromhéjat, hozzáadjuk a levét, parmezánt reszelünk bele. Ebbe forgatjuk a lecsepegtetett forró tésztát. Duende verzió: én a parmezánt elhagynám.

David Rocco citromos spagettije:

Hozzávalók 4 főre:
1 csomag spagetti tészta (0,5 kg),
1 gerezd fokhagyma,
2 citrom frissen kifacsart leve,
5 evőkanál extraszűz olíva olaj,
a 2 citrom reszelt héja,
1 csokor petrezselyem,
20 dkg parmezán finomra reszelve.

Tegyük fel a tésztát sós, forrásban lévő vízbe főni. Egy nagy tálat - amibe majd kiszedjük a spagettit - kenjünk ki a félbevágott fokhagymagerezddel, mint mikor fokhagymát kenünk a pirítósra. A gerezdet dobjuk ki (szerintem tegyük félre, jó lesz levesbe vagy más ételbe). Reszeljük a tálba a citromok héját. Facsarjuk a tálba a két citrom levét (az olasz citrom édes! én a nálunk kapható citromból csak egynek, maximum másfélnek facsarnám a levét a tálba), majd csorgassuk hozzá az olívaolajat, állandó keverés mellett, míg a két folyadék jól összevegyül. Aprítsuk fel a petrezselymet is, azt is adjuk a többihez. A parmezán több mint felét is, és kevés sót is belekeverünk. Az al dentére főtt spagettit rászedjük a citromos mártásra, kevés főzővizet is teszünk rá. Jól elkeverjük. Tálaláskor a maradék parmezánnal megszórjuk.

A megvadult pulykacomb esete - avagy dinoszauruszcsülök 'a la duende

"Végül is ketten maradnak
Isten és a bor."

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

 

Ezt az ételt közkívánatra főztem tegnap. ZinczyKa emlegette ugyanis, hogy nagyon szereti a vadételeket, keressek mán neki jó recepteket. Már egyszer készítettem, akkor igazi szarvashúsból. Akartam venni tegnap, de vasárnap elég szegényes a kínálat: csak vadapró hús volt, az is fagyasztava. Viszont megláttam a pultban ezt a szép pulykacombot. Lelki szemeim előtt megjelent ősünk képe, amint ilyen szép méretes dinoszauruszlábikrát majszol a tűz mellett elégedetten, és még jókat csámcsog és cuppog is hozzá... A képzelet nagy teremtőerővel bír: így vadult meg a pulykacomb...

(Nem beszélve róla, mindössze komoly 400 forintomba került eme ízletes darab. Kb 2 nagyétkű férfiembernek elég. Vagy három kisebb étkű nőneműnek.)

Hozzávalók a mártáshoz:
1 nagy sárgarépa,
1/2 normále méretű zeller,
15-16 db kicsi vöröshagyma (vagy két nagyon nagy vöröshagyma),
2 babérlevél,
2 kisebb rozmaring-ág (szó szerint a hó alól bányásztam elő),
pár ágacska kakukkfű,
1 teáskanál méz,
1 evőkanál sűrített paradicsom,
2 dl száraz vörösbor,
só,
őrölt bors,
2 dkg vaj,
ribizli zselé.
A húshoz:
só, őrölt bors,
mustár,
5-6 gerezd fokhagyma.

A húst bevágtam több helyen a csontig, jó alaposan besóztam, borsoztam, bekentem mustárral és a beirdalt részekbe félbevágott fokhagymagerezdeket dugdostam. Vajon egy jó nagy serpenyőben körbesütöttem, majd tepsibe tettem.

A megmaradt vajon a darabokra vágott zöldségeket is elősütöttem sóval, őrölt borssal, a fűszerágakkal, sűrített paradicsommal, babérlevéllel és mézzel.

Mikor szépen megkaramellizálódak, a hús köré rendeztem őket és még az egészet meglocsoltam egy kevés olívaolajjal is, plussz még kb. 2 deka vajat is daraboltam rá.

Aláöntöttem vagy fél liter vizet és kb. 2 dl száraz vörösbort, és az egészet fóliával lefedtem. Feles lángnál kicsit erősebb tűznél sütöttem 2 órán át, végül eltávolítottam a fóliát, majd teljes lángon rápirítottam kissé a húsra.

Mikor elkészült, még mindig jó sok leve maradt, ami kellett is a mártáshoz.

A húst kiemeltem, egy deszkára tettem, a fűszereket eltávolítottam róla. A zöldségek közül is kivettem a babérleveleket, fűszerágakat, majd az egészet egy lábosba öntöttem át és botmixerrel pürésítettem. Jó sűrű és isteni finom mártást kaptam eredményül, még higítanom is kellett egy kis vízzel. Olyan igazi barnamártás íze volt. A legvégén ribizli zselét kevertem még a mártáshoz. (Milyen jó hogy anyu tett el, mint mindig szokott - ribizlizselét. A kedvencem...) Isteni finom lett! A seízű pulykacombból valami nagyon ízletes, porhanyós gyönyörűség alakult.

Burgonyakrokettel tálaltam. Vagyis golyóval, mert ez így gyorsabb volt és gusztább is.

De szerintem párolt rizzsel is finom, vagy dödöllével is. És jó ez marhából is, vadból is, sertésből is, szóval mindenhogy nagyon finom.

Burgonyagolyóbisok: a sós vízben főtt krumplit leszűrtem, áttörtem alaposan és hagytam teljesen kihűlni, megdermedni. Hozzáadtam egy tojást, 1 teáskanál búzadarát és annyi lisztet, hogy formázható masszát kapjak. Golyóbisokat sodortam a tésztából, zsemlemorzsában megforgattam és bő, gyöngyözően forró olajban hirtelen kisütöttem.

P.s.: Remélem, tetszeni fog. És nincs benne se tejföl, se tejszín! :)

Jaj, egy fontosat majdnem elfelejtettem. Ha vadból vagy marhából készítjük, érdemes előkészíteni a húst. Nekem két módszerem van. 1: annyi olajba teszem a húst, ami ellepi, és 2-3 napra hagyom is benne. Teljesen légmentesnek kell lennie. 2: fölöntöm annyi tejjel, amennyi ellepi, és 24 óráig hagyom állni a tejben. Utána természetesen le kell öblíteni. Legutóbb, mikor vadból készítettem, a tejes variációt csináltam. Elvette a vadnak azt a nagyon jellegzetes ízét és szagát, plussz isteni porhanyós lett a hús. Olajban is szoktam pácolni, ugyanolyan finom az eredmény. Az olajos pácot néha úgy csinálom, hogy mustárral bekenem a húst, és így öntöm fel olajjal.