Almás-diós lustarétes

Az álmok a lélek meséi.

(duende)

Ez a kedvenc sütim. Abszolút nekem találták ki... :)) Nincs vele macera, és isteni finom. Bármely évszakban süthető, mindig az aktuális idénygyümölcsöket felhasználva. De készíthető sósan is, mint az igazi rétes. Már készítettem, meggyesen - ITT találod a link alatt.
Edit éppen most írta le remekül, hogyan készítsünk házilag túrót.

Hozzávalók egy 24-szer 36-os tepsihez:

20 dkg liszt,

15 dkg porcukor,

1/2 sütőpor,

25 dkg túró,

60 dkg alma (már letisztítva, magház nélkül),
3 csapott evőkanál kristálycukor,
10 dkg darált dió,
1/2 citrom leve,
csipetnyi só,

2 db tojás,

1, 5 dl tej,

12 dkg vaj.

Az almákat meghámoztam, levágtam a húsukat a magházról és olyan másfélszer másfél centis kockákra vágtam. A kristálycukorral, a vaníliáscukorral, a csipetnyi sóval és a citromlével nagy lángon addig főztem, míg levet engedett, majd azt el is főtte.
A lisztet, a porcukrot és a sütőport egy tálban összekevertem. A vajjal kikentem a tepsit, és még a felét kisebb darabokban eloszlattam az alján. A lisztkeverék felét elszórtam rajta, aztán rámorzsoltam a túrót is. Az almadarabokat elosztottam egyenletesen a túró tetején, aztán megszórtam a darált dióval. A liszt másik felét is elhintettem mindennek a tetején. A vajat felolvasztottam, és meglocsoltam vele a süteményt. A két tojást felvertem a tejjel, és azt is rácsorgattam egyenletesen a sütire. Hagytam fél órát pihenni, majd forró sütőbe tettem negyedórára. Ekkor levettem a lángot közepesre, és így sütöttem készre.

Aki szereti édességekben a fahéjat, az természetesen a citromlé helyett egy kevés fahéjjal főzze meg az almadarabokat.

Medvehagymás-zabpelyhes cukkinileves

Múltkor segített a párom az ebédkészítésnél. Kiflikrumpliból készítettem salátát, ő tisztogatta meg a kis darabokat. A közepénél kezdte unni. Aztán túljutott a holtponton... Elkezdett beszélgetni a krumlicskákhoz. És darabonként megmutatta őket nekem: "nézd, ez milyen szép szabályos! Ez meg olyan, mint egy behajlított ujj! Ez milyen makacs - nem engedi a héját." Én meg csak mosolyogtam magamban...

Igen, tudom... gondoltam magamban. Minden darab más és más. Mindnek megvan a szépsége. Rácsodálkozunk a föld ajándékaira, ha hagyunk rá időt és teret is. Látjuk őket, személyes ismeretséget kötünk. Így van ez. Beszélgetünk a sárgarépával, a hagymával, a borsószemekkel, mikor fejtjük őket...

Ezért olyan jó ízű a magunk főzte étel.
A magunk szedte erdőajándék, a kiskertben megtermett finomság, a fa érlelte kerti gyümölcs. Tekintetünkkel és szeretetünkkel tápláljuk őket.

Ezt a receptet is az egyik kedvenc szakácskönyvemben találtam - a Planétásban - csak módosítottam rajta. Egyrészt mert most van szezonja a medvehagymának, másrészt mert nagyon olcsó és szép cukkinit kaptam.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej vöröshagyma,
40 dkg cukkini,
4 evőkanál zabpehely,
1 maréknyi medvehagyma,
3 dkg vaj vagy olaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
só,
1 teáskanál ételízesítő (vagy csonleves annak, aki nem böjtöl vagy nem vega),
pár löttyintésnyi tejszín - ez el is hagyható.

A vajon és olívaolajon kevés sóval üvegesre pároltam a félkarikákra vágott vöröshagymát - a zabpehellyel együtt. Aztán felöntöttem vízzel. Sóztam, ételízesítőt tettem bele és az apróra vágott medvehagymát is hozzáadtam. Közben apróbb kockákra vágtam a cukkinit. A levest hagytam forrni 10 percig, utána tettem bele a cukkinikockákat. Körülbelül 5 perc fővés elég, mert a cukkini könnyen puhul. És már kész is a leves.
Tálaláskor megcsepegtethetjük kevés tejszínnel is.

Ez egy nagyon finom gyorsleves. Az eredeti póréhagymával készül (cukkini nélkül), azzal is nagyon finom. De megfőzhetjük laskára vágott spenóttal is.

Szalmakrumpli

A szerelem csak akkor jutalmaz meg bennünket, ha komolyan vesszük.

(Carl Gustav Jung)

 

Szerintem nincs ember a földön, aki ne szeretné a jó sült krumplit. Vagy hasábkrumplit, vagy nevezhetem szalmakrumplinak is. Ezek a nevek egy finomságot takarnak.

De vajon olyan egyszerű-e finom, igazán ropogós darabokat sütni?

Azt hiszem, nem. Több tényezőnek is össze kell állnia, hogy olyan igaziigazi sültkrumplit tudjunk majszolni.

Először is, nem mindegy a burgonya fajtája. Én most körbe néztem a neten, egy helyütt a rózsakrumplit ajánlják. Azt nem ismerem személy szerint. Én mindig agriát veszek, mindenhez. Ez az a bizonyos sárga belsejű krumpli. Nagyon jó íze van, és tényleg bármi készíthető belőle. Alkalmas finom ropogós hasábkrumplinak is.

Megtisztítom, és először hosszában kb. 7-10 mm-es szeletekre vágom a krumplit, majd utána ugyanilyen széles hasábokra vágom a szeleteket.

Aztán egy nagy tálban addig mosom, míg a keményítő lemegy róla, és tiszta lesz rajta a víz. Hideg vízben kell végezni a műveletet. Sőt, ha hagyjuk állni még egy kis ideig egy csipet sóval a vízben a krumplit, tutira nagyon ropogósra fognak sülni. Sütés előtt egy konyharuhára szedjük ki és alaposan itassuk le róla a vizet. Mert ha vizesen tesszük a forró olajba, úgy fog fröcskölni, hogy nem ússzuk meg égési sérülés nélkül. Szóval legyen szinte száraz a burgonya.

A második tényező a jó bő, gyöngyözően forró olaj. Akinek van frituja, persze könnyeben boldogul, de nekem nincs. Serpenyőben szoktam sütni, jobb híján. A lényeg, hogy éppen annyi burgonya kerüljön az olajba, amenyni kényelmesen elfér. Mert így tényleg tud sülni, és nem párolódni fog. Ha sokat teszünk egy adagba, lassan készül el, megszívja magát olajjal és főni fog, sülés helyett. Mindig győződjünk meg róla, hogy elég forró-e az olaj, mielőtt beletesszük a krumplihasábokat.

A harmadik. Duplán sütöm. Vagyis először az összes krumplit egyszer megsütöm, világosra. Kiszedem egy szalvétával bőven kibélelt tálba. Mikor mind készen van, újra adagonként a forró olajba teszem a krumplikat, de ilyenkor már csak 1-1 percre. Újra szalvétás tálba szedem ki.

Így garantáltan nagyon ropogós sültkrumplit ehetünk. Így magában is isteni csemege, tartármártásba, vagy ketchupba mártogatva. De egy finom tavaszi vegyessaláta mellé is remek. Vagy zalzikihez. Vagy bármilyen húshoz, halhoz. Szóval mindenhogy finom! A burgonyát vághatjuk 3-4 milliméter vastag karikákra is.

Kókuszos, citromos görög süti

- Mondd csak, Hora mester, - kérdezte végül -, valójában mi az idő?
- Hisz épp most fejtetted meg magad – felelt Hora mester.
- Nem úgy gondolom – magyarázta Momo -, hanem, hogy maga az idő mégiscsak valami. Hiszen van. A valóságban mi?
- Szép volna – mondta Hora mester -, ha ezt is magad válaszolnád meg.
Momo soká töprengett.
- Itt van – mormolta környezetéről megfeledkezve -, annyi bizonyos. de megfogni nem tudjuk. Megtartani sem tudjuk. Lehet, hogy olyasmi, mint az illat? De olyasmi is, ami egyre csak elmúlik. Vagyis keletkeznie kell valahol. Talán olyasmi, mint a szél? Nem, nem! Már tudom! Talán valamiféle zene, csak nem halljuk, mivel mindig jelen van. Habár azt hiszem, hallottam olykor, egészen halkan.
- Tudom – bólintott Hora mester -, ezért hívattalak ide magamhoz.

(Michael Ende: MOMO)

Tegnap piknikre készültünk. De csak készültünk, mert az időjárás mást gondolt erről. Egész nap borzasztó szürke volt az ég, és lógott az eső lába. Időnként földre is tette... Főznöm nem kellett, volt maradék. Úgyhogy ráértem... Ezt a sütit is Kata oldalán találtam nemrég, és mivel már régóta akartam kókuszosat sütni, belevágtam. Isteni finom és nagyon tömény édesség. Az enyém kicsit máshogy sikerült - azt hiszem, a tejmennyiséget elszámoltam. A mililiter valószínűleg nem deciliter. A mértékegységekkel mindig bajban voltam! Szóval én szerintem sokkal több tejet tettem bele, így egy nagyon repülőskönnyű valami lett a végeredmény. Ezen kívül, nem fahéjasan csináltam, mert nem szeretem sütikben, csak húsételekben. Helyette narancsvirág-vízzel készítettem a szirupot. Nagyon finom illata van. Ja, és bátor voltam, mert egyből a dupla mennyiséget sütöttem meg. Már nem sok van belőle... :))

Hozzávalók a tésztához:

15 dkg liszt,

10 dkg búzadara,

1 evőkanál sütőpor,

15 dkg kókuszreszelék, ,

15 dkg puha vaj,

6 evőkanál porcukor,

4 tojás,

2 dl tej,

1 citrom reszelt héja,

csipet só.

A sziruphoz:

1 evőkanál szárított narancsvirág,

2 dl víz,

2 evőkanál citromlé,

25 dkg kristálycukor.

A tetejére:

5 dkg kókuszreszelék.

A lisztet, darát, a kókuszreszeléket, a sütőport egy tálban összekevertem. A tojásokat szétválasztottam és a fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem. A sárgáját pedig a porcukorrral fehéredésig kevertem, majd a puha vajjal is kikevertem habosra. Ezután higítottam a tejjel. A tojásfehérjehabot és a lisztes keveréket felváltva és óvatosan elkevertem a vajas tojássárgájával. Kivajazott közepes méretű tepsibe öntöttem, és kis lángon 20-25 percig sütöttem. A tetejét megszórtam kókuszreszelékkel. Felvágtam rombuszokra, aztán megcsorgattam a sziruppal. Szirup: a narancsvirágokat pár percig forraltam a vízzel, aztán hozzáöntöttem a cukormennyiséghez a citromlével együtt. Húsz percig forraltam nagy lángon.

Azért olyan borzacskás s ütim, mert nem bírtam kivárni, még forrón fölszeltem. Ha van ideje hűlni és állni, sokkal szebben lehet szeletelni.

Nagyon könnyű tésztája lett így. Egyszerre kókuszos, egyszerre citromos, és nagyon édes. Isteni. Az ilyen édességeket szeretem. Ha már édesség, legyen édes.

Babsaláta lilahagymával

Nagyobb házunk van, de kisebb családunk;
több gép vesz minket körül, az időnk mégis kevesebb.

Több a diplománk, de kevesebb az ítélőképességünk;
nagyobb a tudásunk, de kevesebb a bölcsességünk;
több a szakértőnk, mégis több a problémánk;
több a gyógyszerünk, de kevesebb az egészségünk.

Eljutottunk a Holdra és visszatértünk,
de nehezünkre esik átmenni az utcán
és üdvözölni az új szomszédot.

Annyi számítógépet építettünk, amely több információt hordoz
és több másolatot készít, mint az emberiség valaha;
mégis egyre kevesebbet kommunikálunk.
Gazdagok lettünk mennyiségben,
de szegényekké váltunk minőségben.

Ez a kor a gyorséttermeké, de a lassú emésztésé;
a kigyúrt embereké, de a törpe jellemé;
a hatalmas profitoké, de a sekélyes kapcsolatoké.

Olyan kort élünk, amikor tele a kirakat,
de a benső üres.
 
(a XIV. Dalai Láma: Korunk paradoxona)

Nagyon szeretem a hagyományos babsalátát. Forrófriss rántott finomságok mellé fantasztikus köret. Legyen az akár hús, akár zöldségféle.
Elkészítése nagyon egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

70 dkg nagyszemű bab,
1 babérlevél,
2 közepes fej lilahagyma,
só,
csombor (borsikafű),
cukor,
ecet,
olívaolaj.


A babot előző este beáztatom. Másnap sós, babérleveles, csomboros vízben megfőzöm. Mikor puha már, a főzőlevéből egy merőkanálnyit teszek a salátástálba, ugyanennyi sima vízzel együtt kikeverem hagyományosan salátalének. Sózom, cukrozom, ecetezem. Kóstoljuk a levet, hogy jó arányban legyenek az ízei. A salátalének kicsit töményebbnek kell mindig lennie, mert a belevalók felszívják a sót-cukrot-ecetet. Tehát ne legyen sevízízű, mert akkor nem lesz finom a saláta. Miután kikevertem a lét, beleteszem melegen a babot, hozzávaágom félkarikákra a lilahagymát is. Öntök rá egy kevés olívaoljat és jól elkeverem. Hagyom kihűlni, aztán hűtőbe teszem pár órára. A babsalátának kifejezetten jót tesz, ha hagyjuk összeérni.
Ennyi az egész.

Szaftos galuska

.

Az Én minden dolgot messze meghalad. Még ha a menny és a föld is leszakadna, én nem aggódnék. Még ha az összes Buddha tíz irányban megjelenne előttem, én nem örvendeznék. Még ha a három pokol jelenne meg előttem, én nem félnék. Miért van ez így? Azért, mert nincs semmi amit ne szeretnék.

(Lin-csi)

A szaftos galuska, vagy más néven krumplis nokedli nálunk nagy kedvenc. Gyorsan elkészül, és finom. Gyakorlatilag krumplis tészta, csak éppen nokedlivel.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg liszt,
2 tojás,
2 nagyobb krumpli,
4-5 evőkanál olaj,
2 teáskanál pirospaprika,
1 nagyobb fej vöröshagyma,
só.

A burgonyákat megtisztítom, majd apró kockákra vágom. A vöröshagymát úgyszintén és kevés sóval az olajon üvegesre párolom, majd a tűzről lehúzva pirospaprikát keverek hozzá. Beleteszem a krumplikockákat is és felöntöm kevés vízzel. Sózom, fedő alatt hagyom puhulni.
Közben teszek föl bő vizet sóval forrni. Egy nagy tálba teszem a lisztet, elkeverem 1 teáskanál sóval, ütök bele 2 tojást, és hozzáadok annyi vizet, hogy nokedlitészta sűrűséget kapjak. Ez körülbelül 3-4 decinyi. Ne löttyintsük bele egyből a vízmennyiséget, inkább többször adjuk hozzá, nehogy túl híg legyen. A jó nokedli titka az, hogy a víz forrásakor keverjük csak ki. Nem szabad állni hagyni. A másik titok az hogy ne keverjük simára, ez nem palacsintatészta. Csak éppen hogy - maradjon csomós kicsit, legyen rusztikus. A tojások azért keveredjenek el benne, de tényleg hagyjuk csomóskásra. Amint kikevertük, már szaggassuk is. Akár nokedliszaggatóval, akár kézzel, egyesével. Úgy nagyobb galuskákat kapunk. Igazság szerint, ha kisebb mennyiséget csinálok, nem nokedliszaggatóval ügyködöm, mert a nagyobb galuskákat jobban szeretem. (Egy kistányérra teszek egy adag tésztát és étkezőkéssel szaggatom a széléről a vízbe a nokedliket.)
Úgy szoktam időzíteni, hogy a krumpli már puha legyen mikor csinálom a nokedlit, mert akkor nem kell külön tálba kiszedni, mehet egyből a krumplihoz. A nokedlit azért szűrőkanalastul - miután kiszedtem őket - hidegvíz alá szoktam tartani. Így nem puhul tovább és nem lesz gezemicés. A nokedlik mikor feljönnek a víz tetejére, készen is vannak. (Ha krumplis tésztának készítjük, akkor értelemszerűen a kifőtt kockatésztát szedjük ugyanígy a krumplira.)

Tényleg egyszerű étel, de én nagyon szeretem. Káposztasalátával tálaltam. Én így üresen ettem, de nem böjtölők süthetnek mellé kolbászt, vagy natúrszelet tarját. Isteni uborkasalátával, vagy hagyományos fejes salátával is.

Spenótos háromszögek (szpanakopita)

Létezés

Mint ahogyan a szél az óceán fölött,
mint ahogyan a nap fénye a zöld leveleken,
mint ahogyan az oroszlán ordítása a levegőben,
mint ahogyan a kéz érintése a testen. 

(d.)

Ma piacoztam, két okból is. Kifogyott a raktárkészletem, plussz friss tavaszi zöldekre vágytam. Vettem két kupóc friss spenótot, újhagymát.
A spenót mindenképpen tervben volt, mert már egy hete kibontottam egy fetát, el kellett használni. Ezt az előételt egyszer régen valamilyen görög ételes főzöcske műsorban láttam. Nem biztos, hogy teljesen ehte lett, de egy biztos. Két hatalmas hibája lett az ételnek. Egy. Nem lehet abbahagyni, annyira finom. Kettő. Nem lehet abbahagyni, annyira finom. Három. Nem lehet ab....
Igazság szerint, nem is ebédeltem, mert úgy jártam, hogy nem tudtam abbahagyni, annyira finom volt. Mondtam már? ja, igen. :))

Hozzávalók 4 főre:
2 nagy kupóc friss spenót,
1 kevés olívaolaj,
10 dkg fetasajt (nekem most sima tehéntejes volt),
1/2 fej közepes vöröshagyma,
2 marék újhagymaharagoszöldje,
só,
frissen őrölt bors,
1 tojás,
2 csomag réteslap,
olaj a sütéshez.

A réteslapokat kibontottam és épp csak nedves konyharuhák közé tettem, hogy ne száradjon ki. A spenótot tisztítottam, majd olívaolajon az apróra kockázott vöröshagymát üvegesre pároltam pici sóval. Hozzádobtam a spenótot is, meg az újhagymazöldeket is. Addig pároltam, míg összeesett és az összes levét elfőtte. Ekkor belemorzsoltam a fetát, jól elkevetrem, és a felvert tojás felét hozzádolgoztam. Sóztam, borsoztam a keveréket.
A réteslapokat kettesével használtam. Körülbelül 8 cm széles csíkokat vágtam belőle. A lapok szélét enyhén nedves ecsettel körbekentem, majd egy teáskanálnyi tölteléket tettem az egyik végére. Behajtottam, háromszög alakban. Majd újabb hajtás, megint háromszögre, megint és megint, amíg a csík tartott. Közben, ha kellett még vizeztem és tojásoztam a réteslapcsík szélét. Ha egy ilyen széles csíkot először háromszögre hajtunk, csak ugyanígy tudjuk folytatni a hajtogatást - adja magát. Próbáljátok ki egy papírcsíkon! :)
Miután minden töltelék elfogyott - nekem maradt, de csak egy csomag lapot vettem -, jó bő és gyöngyözően forró olajban kisütöttem. Sütőben is süthető. De ez így olyan-de olyan ropogós lett, és a töltelék...
Legközelebb krumplis-spenótos lesz terítéken, az is isteni lehet.
Kiváló előétel. Csak úgy ne járjatok, mint én. Nagyon laktató, egyébként, meg a másik, hogy nem lehet abbahagyni, annyira finom... :))

Csalánnal is készíthetjük!

Császármorzsa (daramorzsóka, smarni)

Laktató egytálételek utáni második fogásként sokszor és szívesen készítek daramorzsókát. Mert egyszerű, finom, gyors és nem macerás. És persze, még olcsó is. Csupa jó tulajdonság, egyben. Four in one.

Hozzávalók 3 főre egy leves után:
 

• 14 dkg rétesliszt,
• 4 dkg sima liszt,
• 1 dl tej, 
• 1,5 dl víz, 
• 6 dkg kristálycukor,
  2 vaníliáscukor,
  1/4 mokkáskanál só,
  egy marék mazsola,
  reszelt citromhéj,
• 2 nagy vagy 3 kicsi tojás,  
• 5 evőkanál olaj vagy olvasztott vaj.

Egy nagyobb kimérőkancsóban csomómentesre elkeverem a réteslisztet, a lisztet a tejjel, vízzel, a cukorral, sóval és a mazsolával. Hagyom állni egy órát.

Mielőtt sütném, belekeverem a tojások sárgáját is, és reszelek bele citromhéjat is. A fehérjéket habverővel félig felverem, majd hozzáadom a vaníliás cukrokat is, és  közepesen kemény habbá verem. Nem kell olyan keményre, mintha habcsókot csinálnánk, de azért legyen tartása. Aztán a habot finoman elkeverem a többi, kikevert hozzávalóval. Egy közepes tepsit kiolajozok (jó bőven), és beleöntöm a masszát. Forró sütőbe, 220 fokra, alsó-felső sütésre teszem. Körülbelül 10 perc után kiveszem a tepsit, és egy fa lapáttal felvakarom a lepirult darát, és össze is töröm kisebb darabokra. Visszateszem a sütőbe eggyel följebbi rácsra, és addig pirítom, míg szép aranybarna lesz a nagyja. Ez még olyan 5 perc. Sokáig sem szabad sütni, mert akkor nagyon kiszáradhat. Porcukorral, vagy valamilyen finom lekvárral tálalom.

Vega babos káposzta

Életemben először teljes bizonytalanságban találtam magam azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjek a világban. A világ körülöttem nem változott. A hiba kétségtelelenül bennem volt. Don Juan hatása és a gyakorlataiból származó tevékenységek, amelyekkel nagyon mélyen lekötött, behajtotta rajtam az árát, és komolyan alkalmatlanná tett az embertársaimmal való kapcsolatra. Elismertem don Juannak, hogy panaszaim végtelenül kicsinyesek. Ezt nagyon jól tudtam. Azt mondtam neki, olyan mindennapi eseményekkel kerültem szembe, amik azzal a gonosz tuljadonsággal rendelkeznek, hogy megtörik elszántságomat.
- Csak szánalmas panaszaim vannak - mondtam. Pontosan olyan vagyok, mint az összes többi ember, akit ismerek.
- Ezek a mindennapi élet hullámai - mondta. - Győzöl és vesztesz, és nem tudod, mikor győzöl és mikor vesztesz. Ezt az árat meg kell fizetnie annak, aki az öntükrözés uralma alatt él. Semmit sem tudok neked mondani, és te sem tudsz semmit mondani magadnak. Csak azt tudom javasolni, hogy ne érezz bűntudatot, amiért egy seggfej vagy, de törekedj arra, hogy véget vess az öntükrözés uralmának. Még ne add fel.
- A varázslók világa nem állandó világ, mint a mindennapi élet világa, ahol azt mondják neked, hogyha egyszer elérsz egy célt, egész életedben győztes maradsz - mondta. - A varázslók világában egy bizonyos célt elérni annyit tesz, hogy egyszerűen csak megszerezted a leghatékonyabb eszközöket ahhoz, hogy folytasd a harcodat, ami egyébként soha nem fog véget érni.

Automata üzemmódban kezdtem élni. Nehéznek és csüggedtnek éreztem magam. Azonban észrevettem, hogy az agyamnak ebben nincs része. Nem terveztem semmit, és nem állítottam fel semmifajta célt vagy elvárást. Gondolataim nem, csak az érzéseim voltak kínzóak. Próbáltam magamban elképzelést alkotni eről a kettősségről a csendes elme és a viharos érzések közt.

(Castaneda: A végtelen aktív oldala)

Azt hiszem, a tél végének igazi főszereplői a káposzta- és babfélék. Ez egy nagyon ízletes és nagyon laktató egytálétel. Teljesen úgy szoktam készíteni, mint a székelykáposztát, csak a hús helyett a bab képviseli az ételben a fehérjét. De készíthető húsos változatban is, természetesen.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg házi savanyúkáposzta,
1/2 liter közepes szemű bab,
4 evőkanál olaj,
1 csapott evőkanál liszt,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma (vagy 2 közepes fej),
1 gerezd fokhagyma félbevágva,
1 szárított csöves pirospaprika,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 mokkáskanálnyi egész bors,
1-2 babérlevél,
1 mokkáskanálnyi csombor (borsikafű),
1 púspos teáskanál sűrített paradicsom,
1 mokkáskanál édes anna vagy erős pista,
1 mokkáskanál ételízesítő,
tejföl a tálaláshoz.

Az előző este beáztatott babot föltettem főni sós, babérleveles vízben. Közben a vöröshagymát apró kockákra vágtam, és pici sóval olajon üvegesre pároltam. Lehúztam a tűzről, pirospaprikáztam, majd egy deci babfőzővízzel együtt nagy lángon hagytam rotyogni úgy, hogy a többi belevaló fűszert is hozzáadtam. Negyed óra elteltével, mikor a szaft már kicsit besűrűsödött, hozzátettem a savanyúkáposztát és felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Hagytam főni puhulásig. Közben 2 evőkanál olajjal és a liszttel világos rántást készítettem. Nem higítottam, hagytam kihűlni.
Mikor a bab is, a káposzta is puha volt, a babot hozzátettem a káposztához, főzőlével együtt. Hagytam együtt is főni 10 percet, majd berántottam az étel forró levével higítva a rántást.
Külön tejföllel tálaltam.
A babnak meg kell puhulnia, mert ha a savanyúkáposztával együtt próbáljuk megfőzni, nem biztos hogy sikerülni fog: kemény maradhat. Tehát mindenképpen külön főzzük puhára.
Házikenyérrel vagy pogácsával, sörkiflivel igazi laktató, jóízű, finom tél végi egytálétel.