Sárgabarack lekvár

Családomban az asszonyok körtelekvárt, zöld-dinnye befőttet, őszibarackbefőttet, szilvalekvárt tettek el. Engem is vonz a forralófazék, a gyorsan szétfővő málna, ahogy kicsurran a fedő alól, a szegfűszegillatú sziruppal leöntött mézédes őszibarack, a kisujjnyi nagyságú uborkák.
A szombati piacon beszereztem egy láda első osztályú őszibarackot. A barackok olyan gyönyörűek, hogy legszívesebben csak a színükben gyönyörködnék egész nap. Beledobom a barackokat a forrásban lévő vízbe, csak egy percre, és gyorsan kiveszem őket. Olyan könnyen jön le a héjuk, mint egy selyemkombiné. Nagyon egyszerű ez a recept, még szegfűszeg- vagy szerecsendió-őrlést sem ír elő. Emlékszem, anyám egy barackmagot is megtört, és elhelyezte a mandulaszagú belet az üvegben.
A konyhánk megtelik a legyeket vonzó édes illattal. Öt üveg gyönyörű lekvár lett belőle, őszibarack-ízű, nem túl édes, tökéletes.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana) 

Sárgabarack lekvárt mindenképpen akartam eltenni, mert tavaly kimaradt. Mint minden lekvárt, ezt is a hagyományos módon teszem el.

Vagyis a barackokat forrásban lévő vízbe dobtam 1/2 percre, hogy könnyen lejöjjön a héjuk. Magoztam, lehéjaztam a gyümölcsöt, majd lemértem. (A héjlehúzás csak dzsem esetén fontos, lekvárnál szabadon választható művelet. Így tovább marad szép a színe, nem barnul be olyan hamar.) Egy nagy lábosban föltettem főni kevés citromlével. (egy citom leve minimum, olyan 3-4-5 kg gyümölcshúshoz kell) Ettől ízesebb is lesz, és színe is világos marad. Főztem jócskán, hogy jól besűrűsödjön. Mikor már puha volt a gyümölcs, botmixerrel pürésítettem. Főztem még, hogy sűrűsödjön, ezt úgy lehet ellenőrizni - hogy mikor jó a lekvár -, hogy egy kistányérra cseppentünk, és ha nem folyós, sűrű, akkor jó. Aztán minden kilogramm gyümölcshöz 50-70 dkg cukrot számolva (az az igazság, hogy kóstolni kell, kinek milyen édesen ízlik) hozzátettem a cukrot is, és még főztem 20-25 percig. Ó, és egy csipet só is kell bele. Az mindenbe kell. :) Közben kevergettem, míg a cukor teljesen el nem oldódott benne. Végül jól kimosott, mikróban csírátlanított kisebb üvegekbe tettem. Folpackot tettem az üvegek tetejére, arra késhegynyi szalicilt és úgy rá a csavaros tetőket. Fejreállíthatjuk 1-2 percre, majd vissza a talpukra aztán szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. Készíthetjük kicsit kevesebb cukorral is ízlés szerint, mert ha jól csírátlanított üvegekbe töltjük a lekvárt, fejre állítjuk és szárazdunsztoljuk és kevés szalicil is van a folpackon a tető alatt, akkor mindenhogyan sokáig el kell állnia.  Tehát kóstoljuk, és a szánk íze szerint ízesítsük. Nekem kell engem követni, lehet csak 20-30 dkg cukorral is készíteni.

A sárgabarackot egyébként nyersen is el lehet tenni. Ahány kiló a gyümölcs, annyi kiló cukor kell hozzá. A fenti módon lehéjazzuk, daraboljuk, majd egy nagy tálban a cukorral körülbelül egy órát kevergetjük. A kevergetés fontos, attól sűrűsödik, de télleg. :) Kioldja a pektint, szóval ez nem a kávé este a kiskanállal. :)) Nagyon alaposan csírátlanított üvegekbe töltjük, szalicilt teszünk rá, és lezárjuk. Nem kell gőzölni sem. Érdemes egy-két kilóból készíteni csak egyszerre, könnyebben boldogulunk vele.

Kardamomos sárgabarack krémleves

Tegnap este sárgabaracklekvárt főztem be. Egy keveset félretettem belőle krémlevesnek, ami mára nagyon jól be is hűlt a hűtőben.
A legtöbb gyümölcslevest fahéjjal és szegfűszeggel ízesítem, a sárgabarackhoz is illett volna. De most más ízre vágytam. Zöld kardamommaggal ízesítettem, és nagyon finom lett. Még hűsítőbb az ízhatás.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg kimagozott, lehéjazott sárgabarack,
1 csapott evőkanál vaníliapuding,
1 kevés só,
ízlés szerint cukor,
2 zöld kardammommagnak a magjai mozsárban porrá őrölve,
1/4 citrom leve,
1 liter víz,
5 dl tej.
A díszítéshez:
tisztított sárgabarackmag,
citromfű,
barackszeletek,
esetleg tejszínhab.

A barackokat forróvízbe dobtam 1/2 percre, hogy könnyen le tudjam húzni a héjukat. Majd így megtisztítva föltettem főni egy csipet sóval, citromlével, és egy megtört zöld kardamom magjaival. (Bioboltokban kapható kardamommag.) A vaníliapudingot kikevertem cukorral és tejjel. Mikor a gyümölcs már főtt kb. tíz perce, botmixerrel pürésítettem. Hozzáadtam a kikevert pudingot, és állandó keverés mellett felforraltam. A végén mindenképpen kóstoljuk, lehet hogy só vagy cukor még kell bele. A tejjel lehet állítani a sűrűségén.
Isteni finom, nagyon hűsítő hatású, különleges ízű leves lett. A barackmagokat lehéjaztam és megpirítottam, ezzel díszítettem. Desszertként is megállja a helyét, afféle "sárgabarckmadártejként" - tejszínhabgaluskákkal is fokozhatjuk, vagy ha van maradék tojásfehérjénk, el is használhatjuk hozzá habgaluskának.
És még egy tipp: szoktam ezt készíteni hidegen is. Egyszerűen összeturmixolok lehéjazott sárgabarackot, cukrot, porrá zúzott kardamommagot és natúr joghurtot. Jégkockákkal teli tálkában szervírozom. Akár levesként, akár sárgabarck lassiként is iható. :)

A sült müzli esete

Ma megyünk nyaralni délután...

Szeretem a nyaralások hangulatát, szeretek
új emberekkel megismerkedni, és szeretem
megszeretni őket.
Gyerekkoromban voltak ilyen élményeim
utoljára, az üdülőben. Mindig nagy csapat
gyerek gyűlt össze, és hihetetlen kalandjaink
voltak együtt. És mikor eljött az elválás ideje,
mindenki úgy érezte, a szíve egy részét a
többieknél hagyta, ott, azon a helyen, ami
valamiért különleges és csodálatos volt nekünk.
Máig hallom a balatoni fák susogását, amit
az éjszaka árnyainak játékos bújócskája
keltett, érzem a napfény és víz illatát a bőrömön,
az esti zuhanyozáshoz használt szappan illata
még mindig itt az orromban...
Végig hallgatag szoktam lenni a hazaúton,
mert nem voltak szavaim, csak az élmények,
amik betöltöttek teljesen.
Nehéz volt elválni, nehéz volt visszazökkenni
a hétköznapokba.
De ezek az élmények rádöbbentettek valamire:
arra, hogy ha mindig mindent ilyen intenzitással
élek meg, akkor eltűnnek a „hétköznapok”,
akkor megtelnek a napjaim élettel.
Mert plusz napokat nem adhatok magamnak,
az a mindenség hatáskörébe tartozik, mennyi
van kiszabva rám. De életet, elevenséget adhatok
minden napomnak.
És ez a lényeg, és ennyi éppen elég.

(duende)

Vegavarázs húsmentes felhívásához szántam ezt a sütit. Igen, sütit írtam. Elvileg ez egy műzli-szelet lett volna. De. Nem állt össze. Még jó hogy Szofi barátnőm leleményesebb volt mint én - azt mondta, müzlinek tökéletes lesz, tegyem egy nagy üvegbe. És milyen igaza volt! :)
Bevallom, sosem szerettem igazán a müzlit. De tegnap ebből vacsoráztam és ez ízlett. Életem első müzlije, ami tényleg finom volt. :)
Ugyanis a barnacukor és méz s ütés miatt rákaramellizálódott, és a tejben feloldódva valami isteni ízt produkált. A megpirult mandulák pedig... hm.
Szóval. Játékon kívül vagyok, de ha Vegavarázsnak tetszik a recept, szívesen adom. :)

Tehát az én sült müzlireceptem:
13 dkg vaj,
20 dkg zabpehely,
12 dkg barnacukor,
3 evőkanál méz,
10 dkg mandula,
aszalt sárgabarack,
aszalt vörösáfonya,
kókuszreszelék,
mazsola,
étcsokidarabok,
napraforgómag.

A magokból és gyümölcsökből nem írok mennyiséget, úgy körülbelülre. A vajat, barnacukrot és mézet egy lábosban addig melegítettem, míg teljesen felolvadt minden benne és összekevertem aztán a többi hozzávalóval egy nagy tálban. Egy 20-szor 30-as tepsibe terítettem és kábé 10-15 percig sütöttem.



Reggelire, vacsorára kitűnő. :)
Ezentúl rendszeres müzlievő leszek. De csakis így fogom készíteni.

Mexikói üdvözlet: a salsa - és ez most nem a tánc :)

"A salsa mártás-, vagy szószféle, nincs rá pontos magyar kifejezés, inkább a használatával lehet körülírni. Ezt kínálják pl. tortilla chips mellé mártogatni, de töltelékként is használják különféle ételekhez. Rengeteg ízben készítik, alapja általában nagyon kicsi darabkákra aprított zöldség (tomatillo, paradicsom, avocado, stb...). Ezt a keveréket ízesítik sóval, borssal és más fűszerekkel. Kedvelt alkotóeleme a lime (zöld citrom), ami pikánssá teszi az ízeket."

(Terebess fűszerkalauz)

 

Én most abból dolgoztam, ami itthon volt. Ha lett volna avocadom, a zöld salsa alapja lett volna.

A zöld salsába (salsa verde) került így:

1 kígyóuborka,

1/2 csokor újhagyma zölddel együtt,

2 hosszú, erős zöldpaprika,

1 evőkanál kapribogyó,

2 evőkanál olajbogyó,

1 csokor petrezselyemzöld,

só,

frissen őrölt bors,

2 evőkanál extraszűz olívaolaj,

1 lime leve.

A hozzávalókat nagyobb darabokra vágtam, aztán robotgépben apróra daráltam. A végén kóstolta, és ha még kellett hozzá só vagy lime lé, pótoltam.

A fehér salsa (salsa blanco) hozzávalói:

1 nagy dobozos joghurt,

5-10 dkg márványsajt,

só,

1 evőkanálnyi kapribogyó,

1/2 csokor kapor.

A márványsajtot villával összenyomiszkoltam, és jól elkevertem a joghurttal és a többi hozzávalóval.

A piros salsa (salsa roja) így készült:

10 paradicsom,

1/2 csokor újhagyma (zöld nélkül),

1 evőkanál olívaolaj,

1/2 csokor petrezselyemzöld,

só,

frissen őrölt bors,

lime lé,

1 kicsi piros chili.

A paradicsomot forrásban lévő vízbe dobtam 1/2 percre, így könnyen lejött a héja. Félbevágtam és úgy nagyjából eltávolítottam a magokat. A többi hozzávalóval együtt robotgépben jó apróra daráltam.

 

És egy gyümölcsös salsa.

Sárga salsa (salsa amarillo):

10 szem közepes sárgahúsú őszibarack (vagy sárgadinnye),
1 kis sárga chilipaprika,
félmaréknyi újhagymazöld,
4-5 levél menta,
só,
1 gerezd citrom leve,
1 evőkanál méz.

A barackokat hámozam, szeletekben levágtam a magról, majd robotgépben rusztikusra daráltam a szeletelt chilivel, újhagymazölddel, mentával, sóval, mézzel, citromlével Kóstoljuk a végeredményt és ha úgy érezzük valamelyik összetevőből még kell bele, pótoljuk. Keverhető bele egy evőkanál jó sűrű görög vagy török joghurt is, ha úgy érezzük. Kiváló grillezett szűzpecsenyéhez, kacsához, pulykához, csirkéhez. 

 

A salsákhoz természetesen használhatunk korianderzöldet is. Igazából azzal lett volna autentikusabb. Akinek van és aki szereti, bátran használja. A salsák fantasztikus kiegészítői akár a grillezett zöldségeknek, akár húsoknak is.

Cseresznyés-diós töltött dagadó

Behunyom a szemem, mivel látni akarok.

(Paul Gauguin)

Vettem délelőtt a piacon egy kicsi dagadót. Aztán úgy jártam, hogy semmi sem volt itthon, ami tölteléknek való lett volna. Legalábbis, a klasszikus értelemben. Nézegettem a hűtőt - semmi. A spájzot - semmi. Aztán a cseresznyés kosárkára esett a pillantásom. Ez az, gondoltam! Kicsit vad, kicsit szokatlan, de jó lehet... Az is lett, egészen fantasztikus finomság sikeredett ebből a meglepő és fura ötletemből.

Hozzávalók:

1 kisebb dagadó,

10 dkg darált hús,

1 zsömle,

1 félmaréknyi cseresznye kimagozva,

félmaréknyi dió,

1 tojás,

só,

2 késhagynyi őrölt fahéj,

1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,

1 teáskanál balzsamecet,

1/2 gerezd fokhagyma,

2-3 dkg vaj,

1 teáskanál olaj.

A dagadó nagyon vékony végéről levágtam körülbelül egy 10 dkg-nyi darabot és robotgépben finomra daráltam. Aztán a húst óvatosan felszúrtam és ahol kellett varrtam, hogy a töltelék majd ne follyon ki. Csak a szélesebbik végén hagytam egy kézfejnyi nyílást. A húst be is sóztam.

A zsömlét vízbe áztattam, majd mikor bepuhult, kinyomtam és a darált húshoz adtam a tojással, fűszerekkel, balzsamecettel, cseresznyével és diódarabokkal együtt. A diót nem vágtam, úgy ahogy megtisztítva nagy darabokban volt, úgy adtam a töltelékhez. Jól elkevertem a tölteléket aztán betöltöttem a dagadóba, és a még szabadon maradt nyílást is bevarrtam. Egy jénai tálat kivajaztam, kevés olajat is tettem hozzá, erre fektettem a húst. A tetejére is vajat kentem és körülbelül 2 dl vizet aláöntöttem. Alufóliával lefedtem és forró sütőbe tettem. Egy órát sült fólia alatt, aztán anélkül, de már kicsit kisebb lángon. Mikor szép piros lett, kivettem a sütőből.

Hagytam 20 percet állni, mielőtt szeleteltem.

Szokatlan, de nagyon-nagyon finom. Melegen is, hidegen is kitűnő - hidegtálakra is fantasztikus. Ízre is, látványra is. Fűszerként ami még illene a töltelékhez: a csillagánizs, a kardamommag, a gyömbér.

Málnás clafoutis

A clafoutis egy egyszerű francia sütemény, amit eredetileg magozatlan cseresznyével készítettek, de más idénygyümölcsökkel is szokták csinálni.  Egy nagyon gyors, egyszerű kis sütiről van szó, és épp ilyet kerestem. Könnyű kis desszert, mintha a piskóta és a tejpite keveréke lenne.

Hozzávalók:
20 dkg gyümölcs
6 dkg liszt
10 dkg kristálycukor (ebből valamennyi vaníliás legyen)
1 tojássárgája
2 tojás
1,5 dl tejszín
1 dl tej
1 csipet só
1,5 dkg vaj a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 170 fokra. A tojásokat a csipet sóval és a cukorral jó habosra vertem kézi robotgéppel. Majd spatulával hozzákevertem a lisztet is, de vigyázva, hogy a habos tojás habos is maradjon. Végül a tejet és tejszínt is belekevertem. Alaposan kivajazott tálba öntöttem a tésztát. Megszórtam a gyümölccsel és 30-40 percig sütöttem.

Ír szódabikarbónás kenyér

A mindenség titkát hiába űztem,
még fix pontot sem találtam az űrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fűztem.

(Omar Khajjám)

Tegnap este a Paprikán láttam az Idesüss című műsorban. A lényege, hogy villámgyors kenyér, pillanatok alatt elkészül. Végeredményben a sütő, a szódabikarbóna és az író végzi az igazi munkát, nekünk csak épp össze kell dobni a hozzávalókat. Nem is szabad kidolgozni ezt a tésztát, különben kemény lesz.
Bármilyen formában süthető, ugyanúgy, mint az élesztős kenyértészta.
Én most tettem bele teljes kiőrlésű rozslisztet is, tehát félbarana kenyér lett belőle. És kis lanaglikra (kenyérlángos) formáztam.

Hozzávalók 4 kisebb langalihoz:
30 dkg fehér liszt,
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
1 mokkáskanál finomabb só a tésztába,
nagy szemű só a tetejére,
olívaolaj,
1 mokkáskanál szódabikarbóna,
1 kis dobozos kefír vagy joghurt vagy író vagy kultúra,
2 dl langyos víz.

A kefírt elkevertem az épp csak langyos vízzel. Egy nagy tálba szitáltam a fehér lisztet, hozzáadtam a rozslisztet is, a sót és a szódabikarbónát. Kézzzel alaposan elkevertema szárazanyagokat. Hozzáöntöttem a kefíres vizet. Szétálló ujjakkal épp csak összekevertem a tésztát - tehát nem összeszorított ujjakkal, mint ahogy dagasztani szoktam. A tésztának ragadósnak és lágynak kell lennie. Tehát ha még kell hozzá víz, tegyünk hozzá, ha pedig túl folyós, lágy lenne, akkor kevés lisztet adjunk hozzá. De a mennyiségek körülbelül stimmelnek, amiket megadtam.
A nagy gáztepsit jó alaposan beolívaolajaztam, erre tettem a négy gombóckát, amit kézzel szétlapogattam. Kis mélyedéseket is hagytam bennük, az ujjaim nyomát. Bőven meglocsoltam őket olívaolajjal és megszórtam nagyszemű tengeri sóval. Kettőre tárkonyleveleket is tettem, a levesből maradt ki - sokat találtam levágni a kis fűszerkertemből.
Előmelegített forró sütőben 15 percig sütöttem körülbelül.





Kicsit szokatlan ízű, mert az élesztős kenyerekhez vagyunk szokva. De ízlett. Meglepően puha és könnyű szerkezetű a tésztája. Azt hiszem, így nyáron kiváló lesz vacsorákhoz - juhtúróval, túrókrémekkel, friss sajtokkal és paprikával-paradicsommal - isteni. És villámgyors.

Tárkonyos zöldbabraguleves

Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad.

(grafitti)

Nagyon szép friss zöldbab kínáltatta magát a piacon. És a tárkonyom is akkorára nőtt, hogy már nem látok ki az étkezőablakon...

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tisztított zöldbab,
50 dkg sertéscomb,
5 dkg füstölt szalonna,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1-2 evőkanál olaj,
1 csokor új leveszöldség (sárgarépa és fehérrépa),
1 csokor petrezselyemzöld,
1 csokor friss tárkony (szárított is megteszi),
pici frissen őrölt bors,
só,
1 csapott mokkáskanál kristálycukor,
2 teáskanál 10%-os ecet (ha van tárkonyecet, az kiváló),
1 teáskanál ételízesítő (zöldség- vagy húsalaplé még jobb),
1 dl tejszín,
2 félmarék bulgur (búzatöret).

A húst kisebb kockákra vágtam és a szintén kockákra vágott szalonnával, vöröshagymával és a vékony szeletekre vágott fokhagymával az olajon kicsit átpirítottam. Mikor zsírjára sült, kevés vízzel higítva fedő alatt pároltam a fűszerekkel: borssal, sóval, apróra vágott tárkonnyal és petrezselyemzölddel - míg a hús majdnem puha volt. Ekkor hozzátettem a darabolt zöldbabot és leveszöldséget és felengedtem vízzel. Ételízesítőt, sót és cukrot tettem bele. Mikor a zöldségek is majdnem teljesen puhák voltak beleszórtam a bulgurt is. Úgy 5 perc elteltével hozzáöntöttem a tejszínt is, hagytam fölforrni. Végül ecettel savanyítottam. Kóstoljuk a végén, mert akkor lesz nagyon finom csak a levesünk, ha a sós-édeskés-savanykás íz egyensúlyba kerül. Pikáns, könnyű, üdítő és nagyon finom leves.
Sütöttem mellé ír szódabikarbónás kenyeret, azzal tálaltam. Tegnap este láttam az Idesüss című műsorban a Paprikatévében. Muszáj volt kipróbálnom.
Természetesen fagyasztott zöldbabbal egész évben készíthető. De ilyenkor a legfinomabb, és ilyenkor van hozzá friss tárkony is.

Málnalekvár

Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.

Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.

Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.

(Michael Ende: Momo)

Ma málnalekvárt főztem - érik a hegyen szép számmal már. Nézegettem a neten recepteket.

Hozzávalók:

ahány kg a málna,
annyiszor 70 dkg
kristálycukor kell,
plussz pici szalicil.

A málnát átnéztem, nehogy rossz szemek kerüljenek a lekvárba. Lemértem, majd kiszámoltam, mennyi cukor megy hozzá. Aztán egy nagy lábosban le is cukroztam a gyümölcsöt és hagytam állni, míg levet eresztett - 3-4 óra elég is neki. Aztán fölforraltam, de csak az első rottyanásig és kevergettem is, hogy a cukor teljesen feloldódjon. Majd szitán átpaszíroztam alaposan. A magokból 1 nagy evőkanálnyit visszatettem a tiszta lébe. (Én másfél kiló málnából főztem a lekvárt.) Ez nem szükséges, csak jól mutat a lekvárban. Így látszik, hogy málnalekvár van az üvegben. A málnánál kell a paszírozás, mert a teljes magmennyiséggel főzött lekvár élvezhetetlen, túl magos lenne. Tehát lehet teljesen mag nélkül is készíteni, de én szeretek benne egy kevés magot látni, nekem úgy málnalekvár. Aztán újra fölforraltam és forrás után még 25-30 percig főztem kis lángon. A málnának nem kell sok főlés, akárcsak az epernek, vagy a ribizlinek - mert nagyon sok zselésítő anyag van természetesen is ezekben a gyümölcsökben. Szóval szerintem fölösleges olyan zselés befőző cukrot használni.

Mikor készen volt, jól elmosott kis üvegekbe tettem. Minden üveg tetejére folpackot tettem, erre egy késhegynyi szalicilt, majd rá a csavaros tetőt. Fejre is lehet fordítani 2-3 percre az üvegeket, így teljesen légmentesek lesznek. Egy plédbe jól bebugyoláltam, hogy lassan hűljön ki (szárazdunsztoltam).

Isteni finom - a világ legfinomabb lekvárja a málnalekvár - szerintem. :)