Kékszőlős-szilvás máktorta (VKF 28.)

Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni.

(Hamvas Béla)

 

A szőlő olyan ősi kultúrnövénye a Földnek, mint az emberiség emlékezete. Mintha együtt teremtődött volna az idők hajnalán a szőlő, a bor, az ember.

Legtöbbet erről a mítikus gyümölcsről talán a görögök tudtak. Dionüszosz a bor, a mámor, a szenvedélyeket felfakasztó extázis istene. A görög színház kialakulása szintén elválaszthatatlan Dionüszosztól. Bővebben ITT olvashatsz róla.

A szüretről vannak saját élményeim is, az évkörben az egyik legkedvesebb ünnepem.

Hajnalban megérkezünk a szőlőbe - minden párás, hideg még. Egy jó kupica pálinka azonban felmelegít, étvágyat csinál. Szüretelni nem lehet reggeli nélkül, így körbeüljük a gazdagon megterített asztalt. Van kenyér, töpörtyű, szalonna, kalács, pogácsa, lilahagyma, paprika, paradicsom, kolbász és sonka. S persze mindezt leöblítendő, egy-két kancsó pincehideg óbor.

Most már lehet menni a sorok közé. A házigazda gondosan elmondja, mit szedjünk, mit ne. S elindulunk, párosával. Egyik-egyik oldalán a tőkének. Közben pedig beszélgetünk, viccelődünk, nevetünk. Ha az ember kimelegedik, elfárad kissé, hoznak neki egy jó fröccsöt, csak a kiszáradás elhárítása végett.

Mire minden fürt a pincébe és a présbe kerül, már virágos kedvünk van.

Délre, kettő óra tájban vége is a munkának. Előkerül a bogrács, a tűznek való fa, az ebédnekvaló alapanyagok. A férfiak gondosan fát raknak, tüzet gyújtanak, helyére kerül a nagy bogrács. Az asszonyok főznek, a férfiak a pincében szorgoskodnak. Már tudni, hány fokos a must - persze ebből komoly következtetéseket vonnak le a hozzáértők a majdani újbor természetéről.

Fröccsözés, nevetés, jókedv. Kész az étel is. A házigazda tósztot mond egy pohár borral a kezében. Mielőtt inna, egy kortynyi bort a földre önt, Földanyának tiszteletül - megköszönve mind a tavalyi, mind az idei termést. Koccintunk, s eszünk.

Szeretem a szüretet...

Sütöttem mandalát. Valójában egy egyszerű mákos kevert, gyümölccsel gazdagítva.

Hozzávalók:

10 dkg liszt,

5 dkg darált mák,

2 tojás,

1 teáskanál sütőpor,

10-15 dkg porcukor (ki milyen édesen szereti),

3 evőkanál szőlőmagolaj (lehet ám sima napraforgóolaj is),

csipet só,

1 evőkanál vaníliás cukor,

4 evőkanál víz vagy tej.

A díszítéshez: kékszőlő és szilva.

A szilvát, kékszőlőszemeket félbevágtam, kimagoztam. A tésztához valókat robotgéppel habosra-hólyagosra kevertem. A formát kiolajoztam és liszteztem. Beleöntöttem a kész masszát és díszítettem. Amilyen rövid a recept, olyan hamar megvan valóban ez a kis kevert sütemény.

Háromnegyedes lángon sütöttem 10-15 percig.

Zöldparadicsom csatni

 

Csatnit készítettem zöldparadicsomból. Meghámoztam, apróra vágtam és sóval, cukorral, kevés vörös- és fokhagymával, őrölt gyömbérrel, zöld kardamommaggal főzni kezdtem. Kevés vizet is öntöttem alá, mert a zöld paradicsom nem igazán lédús. Főztem, míg puha lett, majd botmixerrel pürésítettem. Kevés ecettel állítottam az ízén a végén. Nagyon finom, nekem jobban ízlik, mint az érett paradicsomból készült csatni. Párolt rizzsel, indiai kenyérrel, vagy szamoszával (töltött indiai kenyérke) szerintem isteni. Húsevőknak sültek mellé is bátran ajánlom. Ha forrón üvegekbe töltjük, majd dunsztba tesszük, télre is spájzolhatunk belőle.

Csalamádé télre

Mivel eddig elég kevés savanyúságot tettem el (és nálunk sok fogy), maradt még eshetőségnek a csalamádé. A mennyiségek már tisztítás, szeletelés után értendőek.

Hozzávalók:
50 dkg salátahagyma,
50 dkg paprika (kápia vagy pritamin),
3 kg káposzta,
1 kg uborka,
25 dkg sárgarépa,
14 dkg só,
körülbelül 4 csapott evőkanál kristálycukor vagy ennek megfelelő folyékony édesítőszer (10 dkg),
2,5 dl 20%-os ecet,
1 csapott teáskanál borkén,
1 csapott teáskanál szalicil vagy nátrium-benzoát.

A hozzávalókat legyalultam szép vékonyra mandolinnal, kivéve a sárgarépát, azt tökreszelőn reszeltem le. Miután minden zöldséggel végeztem, a nagy, 12 literes kocsonyafőző fazekamban lesóztam, majd alaposan összekevertem. Hagytam állni 30 percig, aztán hozzáadtam a folyékony édesítőt is (apránként) és az ecetet is, ismét jól elkevertem. Ezután érdemes kóstolni, hátha kell rá még édesítő vagy ecet vagy só, majd a szalicilt és a borként is hozzákevertem. Aztán alaposan lenyomkodva üvegekbe tettem, a tetejükre olyan kis kör alakú savanyúság-leszorító műanyagokat tettem. Amelyik üvegen nem volt elég lé, a maradék lével felöntöttem, hogy a zöldségek ne kapjanak levegőt. Végül folpack-darabokat vágtam az üvegek szájára és rácsavartam a tetőket is.

Ha augusztus végén-szeptemberben tesszük el, lehet bele tenni zöld paradicsomot is, olyan 30 dkg-nyit.

Ajvár

Ajvárt is szoktunk eltenni minden évben. Tavaly anyu tette el, abból kaptam.

Most Vegasztrománia receptjét csináltam meg, mert nagyon egyszerű, épp ezért tetszett. És most már mondhatom, hogy nagyon finom is. Az ajvárt készítik egyébként padlizsán nélkül is, csak paprikából és paradicsomból, természetesen a fűszerekkel azt a változatot is.

Ez most padlizsános, és régebben is mindig padlizsánosat készítettünk.

Nálunk ez vált klasszikus ajvárrá.

Vegasztromániánál egyébként zakuszka néven szerepel.

Hozzávalók:

2 padlizsán,

7-10 pritaminpaprika vagy kápiapaprika,

2 közepes fej vöröshagyma,

6-7 paradicsom,

6 gerezd fokhagyma,

só,

frissen őrölt bors,

1 dl olívaolaj.

A mennyiségeket megintcsak nem tudtam lemérni. Lényegében amekkora kupac volt a kockákra felvágott padlizsán, ugyanakkora kupac paprikát és kicsivel kisebb kupac paradicsomot tettem az ajvárba.

A meghámozott, kockázott padlizsánt olívaolajon erős tűzön sütni kezdtem. Mikor megbarnult és puhult, hozzáadtam a kis kockákra vágott hagymát, a darabolt paprikát és fokhagymát is. Sóztam, borsot őröltem rá. Fedő alatt sütöttem, többször kevergetve. Mikor félig megpuhult, a kockázott paradicsomot is beletettem. A paprika puhulásáig főztem, majd robotgépben pürés9itettem.

Fogyasztható frissen is, vagy forrón üvegekbe tölthetjük. A tetejére folpackot tegyünk, rá egy kis szalicilt, majd a fémfedőt. Dunsztba tegyük míg kihűl, aztán mehet a spájzba. Ez egy viszonylag nagy mennyiség, szerintem 7-8 kisebb üvegcsére is elegendő.

Kitűnő mártás bármihez. Húsokhoz, rizshez, kenyérre kenve, vagy sült krumplihoz.

Részeges tyúk

Hogyha bortól, szerelemtől részeg vagyok; az vagyok.
Ha bálványzó, tűzimádó, hitlen vagyok; az vagyok.
Minden ember okoskodva véleményt mond felettem:
Mit bánom én; ami vagyok, az vagyok és nevetem.

(Omar Khajjám - A múlandóság mámorából)

Főztem is, pontosabban sütöttem - mégpontosabban a sütő sütött én takarítottam közben...
Tyúkdarabokat - mell, combok, szárnyak - besóztam, borsoztam, lisztbe forgattam és elősütöttem. (A többi részéből húslevest főztem.)

Aztán mindent beletettem egy kerámiatálba: a tyúkdarabokat, apró vöröshagymákat, 3 gerezd fokhagymát, pár citromkarikát, pár szál szurokfüvet és sok almát hámozva a tetejére. Nyakon burítottam 3 dl édes musttal és 2 dl száraz fehérborral. Még sóztam az egészet kissé és vajdarabokat is tettem rá, aztán fedővel sütőbe toltam. Közepesnél kissebb lángon sütöttem 5 vagy 6 órán át.


Tyúkocska egészen elomlott a musttól és a bortól...
Rizzsel tálaltam.
Bográcsban is működik, must híjján próbáluk szőlőlével ha kapunk jó minőségűt.
No megyek. Vár rám még regement takarítni való.

Anyuféle hagyományos nyári vegyessaláta

A karma a teljes igazság több életen át fennálló tartozás- és hitelrendszere, aminek egyszerű célja van: tanítani. A velünk történő jó dolgokat tekinthetjük jutalomnak, a rosszakat büntetésnek, de ez azt jelenti, hogy létezik egy ítélkező személy. A valóságban mi, és csakis mi egyedül ítélkezünk, hogy mit kell átélnünk ahhoz, hogy megtanuljuk a leckénket, amelynek segítségével fokozhatjuk tudatosságunk szintjét. Valamennyi lecke valójában próbatétel. 

(Albert Einstein)

 

A pörkölt mellé készítettem ezt az anyukám féle, régimódi vegyes salátát. Nagyon szeretem, és a pörkölt mellé nem is valók azok az újmódi olívaolajos finomságok. Ezzel a szépséges nyárutókincsei kavalkáddal viszont fantasztikus volt a klasszikus sertéspörkölt is.

Hozzávalók:
4 paprika (1 zöld, 1 narancs, 1 sárga, 1 kápia vagy pritamin),
10 db pici kerti paradicsom,
2-3 zöldparadicsom,
2 lilahagyma,
1 közepes kígyóuborka vagy 2-3 normál uborka,
2 teáskanál só,
és az enyémben még napraforgócsíra van.
Lé:
3/4 liter víz,
4-5 evőkanál 10%-os sima ecet,
esetleg 1 csapott mokkáskanálnyi só,
5-6 teáskanál kristálycukor.

A hozzávalókat tisztítottam, majd vékony félkarikákra szeltem. Az uborkát legyalultam. Az összes zöldséget egy nagy tálba tettem és besóztam. Hagytam állni fél órát. Közben elkészítettem a salátalét is. A zöldségeket nem túl erősen, de kinyomkodtam, majd a lébe tettem. A salátalébe a sót nem tettem bele, csak a cukrot és ecetet. Miután a zöldségek is belekerültek, kóstoltam. Még kellett hozzá só. Kóstoljuk, mert nem tudni, mennyire sósítják be a zöldségek a salátalét, tehát a sót csak utólag tegyük hozzá. Hagytam összeérni 1-2 óráig.

A paprikasalátát is ugyanígy készítem.

Tulajdonképpen ez a csalamádé. Ha télire tesszük el ugyanígy készül, csak savanyúságlével öntjük fel. És piros érett paradicsom helyett zöld paradicsomot szeleteljünk bele. Plussz a csalamádéhoz még káposzta is kerül vékonyra szelve.

Hungarikum a tányérban: sertéspörkölt

Ha valaki a szemlélődés állapotába lép csupán csak annyi időre is,

mialatt egy hangya végigsétálhat az orrán,

nagyobb előrelépést tesz a megvalósítás felé mintha egész életében erényes tetteket halmoz.

(Namkai Norbu rinpocse)

Most jöttem rá, hogy a pörkölt tulajdonképpen még nem is szerepel a blogomon. Csak a zuzából készültet írtam le eddig.

Ez végül is nem véletlen... Egy évben ha 4-szer készítek összvissz. Szeretjük, de annyi más finomság is van a világon.

Pörköltet sosem készítünk száraz húsokból. Alkalmatlan rá a pulyka- és csirkemell csakúgy, mint a sertéskaraj vagy comb. Mindekettő száraz, fűrészporos. A karaj csak frissen kirántava jó. Egyben sütve sem az igazi. Maximum töltve valamilyen zsírosabb töltelékkel. A comb pedig szerintem csak darálva jó és csak akkor, ha sovány darálék kell az ételünkhöz. Igazi, egyetlen méltó és jó formája a füstölt sonka. Másra nem alkalmas, legalábbis szerintem.

Alkalmas húsok tehát a tarja, lapocka, dagadó, köröm.

Én most lapockából készítettem.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg sertéshús,

25-30 dkg vöröshagyma (2 méretesnagy fej vagy 3 kisebbközepes),

só,

2 csapott teáskanál pirospaprika,

1/2 mokkáskanál köménymag (elhagyható),

1/2 paradicsom (télen elhagyható),

1/2 sárga paprika (télen elhagyható),

esetleg: 1 teáskanál darált paprika (Édes Anna),

1 evőkanál zsír.

A húst megmosom alaposan. A tisztított vöröshagymát kis kockákra vágom és a már kellően forró zsírba teszem. Sózom, kis lángon üvegesre párolom. Míg a hagyma elkészül, kb. 2-szer 2 centis kockákra vágom a húst. Mikor üveges már a hagyma, rádobom a húst és nagy lángra teszem. Mikor kiengedett egy kevés lét, pirospaprikázom, köménymagot és sót teszek még rá. Hozzáteszem egyben a fél paradicsomot és fél paprikát is. Erős tűzön sütöm fedő nélkül egészen addig, míg az összes levét kiengedi. Egészen zsírjára sütöm még mindig nagy lángon. Ezért pörkölt a neve, mert kicsit le kell pörkölni, vagyis egészen zsírjára visszasütni. A hagyma így fő könnyen szét, illetve ettől lesz jó sűrű szaftja és valódi pörköltíze. Kevergessük, azért ne égjen le.

Mikor zsírjára sült kevés vizet utánaöntök, kislángra veszem és fedő alatt párolom puhulásig. Ez olyan másfél óra. Mindig csak 1-1 decinyi vizet öntök alá, hogy sűrű maradjon a szaft. Többször is pótolni kell a vizet, míg teljesen megpuhul és elkészül a hús, ugyanis minden alkalommal hagyom zsírjára visszasülni.

Napmátkánál olvastam egy nagyszerű írást a pörköltről. A szerző leírja, hogy többféle módszer is létezik. Lehet válogatni. :)

Jó marhapörkölt receptet pedig Fűszeres Eszternél láttam.

A sertéspörkölt szerintem nagyzsemű, deszkáról szaggatott nokedlivel a legfinomabb. A saláta vagy savanyúság pedig nem hiányozhat mellőle. Uborkasalátával, kovászos uborkával, káposztasalátával, csípős almapaprikával a legfinomabb szerintem.

Én bolti tésztával sosem rontok el egy jó pörköltet. Mint ahogy rizzsel sem. Na jó. Egy engedményt szoktam tenni, az pedig a tarhonya. Azzal még tényleg finom. Ráaásul én azt a sörétes fajtát szeretem. :)

Friss kenyérrel pedig egyszerűen fantasztikus. A pörköltszaft és a kenyér összeolvadása maga az unio mistica.

Fokhagymás sertésoldalas

"...A hittel az a gond, hogy olyasvalaminek az elfogadását jelenti, ami még nem lépett be az észlelés és felfogás mezejébe. A hit megfogalmazása az értelmen keresztül működik: azon energia révén, ami kivetítés és ragaszkodás fenntartásával tör be a megélt helyzetekbe - ez pedig szenv(edély). A Dzogcsenben nincs helye hívőknek. Az ember vagy érti, vagy nem. Lehetséges egy átmeneti idő, miközben a megérzést is felhasználva rájön, ám ha egy idő után még mindig nem érti, akkor nincs értelme tovább várnia. A teljességben veszünk menedéket, ami meghaladja a hitet vagy hitetlenséget. Nem hiszünk - tudunk. "

(Keith Dowman)

Jövő héten festetünk. Már pakolódásban vagyunk, ezért tegnap főztem előre. Ma már nem lesz időm rá.
Bár a zöldséges ételeket jobban szeretem, két húsételt készítettem. Mert a zöldséges étkek csak frissen jók, nem melegíthetők és nem tarthatók el több napig sajnos. Így hát fokhagymás sertésoldalas és pörkölt van a hűtőben. A pörkölt melegíthető, az oldalas hidegen is kitűnő paprikával, paradicsommal, kenyérrel. Sok zsírban sütöttem, hogy zsíros kenyeret is tudjunk enni. És hát a sülthús zsír fenségesen finom tud lenni. Ezerszer inkább eszem egy sima kis zsíros kenyeret, mint bármilyen bolti felvágottat.

Ha sertéshús, akkor oldalas. A kedvencem.
Az elkészítése végtelenül egyszerű. Az oldalast megmostam, jól besóztam. Tisztítottam 6-7 gerezd fokhagymát és szeletekre vágtam. Egy tepsibe jó sok zsírt tettem, rászórtam a fokhagymaszeletek felét, majd ráfektettem az oldalast. A tetejét nagyon kevés pirospaprikával is megszórtam és a maradék fokhagymagerezdeket is rátettem. Zsírt is tettem a hús tetejére. Alufóliával lefedtem a tepsit és feles lángon 2 és negyed órát sütöttem. A fóliát csak az utolsó 20 percre vettem le a tepsiről. Omlós-puha finomság lett a végeredmény.
Mikor kihűlt, egy tálba tettem a húsdarabokat és ráöntöttem a zsírját is.

Készíthető lábosban is. Ugyanez az eljárás - fedő alatt sütjük kislángon jó sokáig, sok zsírban.

A Magyar Trikolor tizenkét hónapja - fotópályázat

*

Kókusz cica híres lett! :)





Ismét - legnagyobb meglepődésemre - bekerült egy képem a Magyar Trikolor tizenkét hónapja című naptárba. Először 2007-ben pályáztam, a legelső kiadványba. Akkor kaptam meg a kis fényképezőgépemet, talán ha 3 napja lehetett nálam. Az a kép tulajdonképpen a legelső fotóm volt... Május elejénél a kicsi kép, a színes paprikákból és fokhagymából kirakott magyar zászló. (Ha rákkattintasz a képekre, nagyobban is láthatod őket.)



A 2010-es naptárba már nagy képpel kerültem be - és naná, hogy cicástul... :)
A kép a tavalyi nyaralásunk alkalmával készült, Badacsonytomajban. Van egy nagyon kedves család, náluk szoktunk nyaralni ha nagyobb társasággal vagyunk. Gyönyörű helyen laknak, a kert a Badacsony lábánál fekszik. Reggel, mikor a kerti kis kiülőben kávézom - a heggyel szemezek és beszélgetek... Még a sasokat is látni, ahogy köröznek méltóságteljesen.
Meglepődtem. Nagyon. :)

Ezúton is felhívom minden fotózni szerető figyelmét a pályázatra. Lehet küldeni anyagokat, csak bátran erre a címre: http://www.magyartrikolor.com/

*