Almás rétes

A HEGYALJAI-t is nőnek tartom, de királynőnek. A magam részéről nem tudnám elképzelni, hogy hosszabb ideig minden nap HEGYALJAIT igyak, bár nem tartom magam hétköznapi embernek. Az egész világ tudja, hogy a hegyaljainak sehol másutt nem található díszei vannak. A borok általában ott élvezhetők maradéktalanul, ahol termettek. Ez egészen természetes; a gyümölcs is fáról tökéletes, mert a szállítás alatt éppen a legnemesebb és legüdítőbb olajok belőle eltűnnek. De nagy díszeitől, mint mondják, a tengeri szállítás sem tudja megfosztani. A legméltóbb ivási mód: a nagy ebédek és vacsorák után kis pohárral. Lakodalomkor, mielőtt a vendégsereg elszéled, útra, Szent János-áldásként. Ki milyet szeret, aszút, vagy szamorodnit, édeset, vagy szárazat. Ez a nagy nyilvánosság bora. Hangversenyek szüneteiben, operában felvonás közt pompás, már csak azért is, mert egyike a legmuzikálisabb boroknak. Akinek rejtélyes betegsége van, igyon HEGYALJAI-t. Az asszony ha azt akarja, hogy méhében levő gyermeke büszke és királyi lény legyen, igyon HEGYALJAI-t. A művész, ha művét befejezte, és sikerült, ünnepelje meg és igyon HEGYALJAI-t.

Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. De itt is, ott is minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall például kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni. Ha szobában vagy, előbb mindig teríts asztalodra kendőt. A barbár viaszosvászonról iszik, a szerencsétlen, de nem azért, mert nincs neki kendője, hanem azért, mert nincs szíve az iváshoz. Minden esetben előbb egyél, legalább né-hány szem diót, mogyorót, vagy mandulát. Erre az olajos magra a bor íze kibontakozik. Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és a még csípős újbort erre igyad. A krizantémról meg ne feledkezz! Lehet sárga, világos-lila vagy fehér, mindegy, de ott legyen. Gesztenye, krizantém és újbor. Jegyezd meg jól!

A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs is, helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan.

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Úgy tűnik, a novembert kinevezhetem az alma hónapjának. Múlt hét elején vettem egy réteslapcsomagot. Aztán megláttam napokon belül Palócprovance-nál ezt a nagyon egyszerű almásrétest. Nem beszélve róla, hogy pár hete Napmátkánál is megcsodáltam eme finomságot... :)
Valahogy eddig féltem a réteskészítéstől, a fenye tudja miért. Még réteslapból is. Pedig tényleg egyszerű... Igaz, nem is szerettem a rétest... Öregszem, úgy látszik. :))
Akartam készíteni egy rúd cseresznyéset is, mert még nyáron tettem el magozottan, direkt rétesbevalónak. De éppen úgy találtam el az almatölteléket, hogy a három rúdra pontosan kijött - így azt majd legközelebb. Egyébként detto így készül, mint az almás, csak a dióágyra cseresznyét szórunk.

Hozzávalók:
1 csomag hatlapos réteslap,
10 darab alma,
1 birsalma,
ízlés szerint kristálycukor (kb. 2 evőkanálnyi),
1/4 citrom leve,
1 csipet só,
kb. 10 dkg darált dió,
olaj a kenéshez,
porcukor a szóráshoz.

Az almákat meghámoztam. Én hámoztam egy birset is a töltelékhez, mert még van itthon - és nagyon finom lett vele. Ha nincs birsalma, anélkül is jó.
A hámozott almákat a reszelő nagyobb lyukán lereszeltem, majd kinyomkodtam a levét és lábosba tettem. (Meg lehet inni az almalevet, isteni.)
Cukroztam, picit sóztam és citromlevet adtam hozzá. Körülbelül 10 percig főztem - amíg megpuhult.
Egy konyharuhát bevizeztem, aztán alaposan kicsavartam. Erre tettem egy réteslapot, amit ecsettel megkentem olajjal. Rátettem egy másik lapot és azt is megkentem. Aztán a lap egyik szélétől kb. 5 centire csíkban darált diót szórtam, erre pedig almatölteléket tettem. A két végén 2 cm-t ráhajtottam a töltelékre végig teljes hosszban (hogy ne follyon ki a töltelék), majd a konyharuha segítségével a töltelék felőli résztől kezdve feltekertem. Kiolajozott tepsibe tettem. A maradék 4 lappal ugyanígy jártam el. Összesen tehát 3 rúd almás rétes lett.
Előmelegített sütőben 3/4-es lángon 5-10 percig sütöttem.
Porcukorral megszórva tálaltam, s ha lett volna itthon, egy pohár hegyaljai - vagyis tokaji - borral öblítettük volna le.
Isteni. :)

Birsalmás töltött dagadó

Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.

(Jiddu Krishnamurti)

Mivel maradt még a sok birsből, készítettem egy izgalmas töltött húst, és egy finom, ám nagyon egyszerű almaszószt is hozzá.

Hozzávalók a dagadóhoz 4 főre:
1 közepes méretű dagadó,
2 birsalma,
2 tojás,
2 zsemle,
15 dkg szeletelt füstölt tarja,
só,
őrölt bors,
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,
diónyi vöröshagyma
1 mokkáskanálnyi zsír.
Az almaszószhoz:
5 nagy alma,
2-3 birsalma,
1 csipetnyi só,
1/2 citrom leve,
3-4 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint).

A dagadót fölszúrattam a hentessel. Megmostam, majd kívül-belül besóztam. A birseket hámoztam és kicsi kockákra vágtam egy tálba. Tettem hozzá 2 beáztatott és jól kinyomkodott zsemlét, 2 kisebb tojást, 15 dkg füstölt tarját nagyobb darabokra vágva, sót, apróra vágott vöröshagymát, pici szegfűszeget, őrölt borsot és zsírt. Kézzel jól összedolgoztam, aztán betöltöttem a dagadóba.
A végét cérnával, tűvel úgy rendesen bevarrtam. Tepsibe tettem, 1 evőkanál zsírt tettem mellé és kicsit rá is, valamint öntöttem alá 2 dl vizet is. Alufóliával alaposan letakartam a tepsit és háromnegyedes lángú sütőbe tettem. Másfél órát sült, ebből az utolsó felet már fólia nélkül.
Közben elkészítettem az almaszószt is. Ami nem más, mint almakompót, csak turmixolva. Tehát a megtisztított és hámozott almadarabokat föltettem annyi vízben főni, amennyi ellepte őket. Sóval, cukorral és citromlével. Mikor már puhák voltak, a levét majdnem teljesen elöntöttem, épp csak 1/2 decinyit hagytam, aztán botmixerrel pürésítettem.
A kimaradt almakompótlé nagyon finom higítva, szörpnek.
A forró dagadó mellé hűtsük be az almaszószt, úgy finom. Rizzsel tálaltam.
Hidegen is kitűnő.

Brokkolikrémleves

A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek két oldala.

(Mahatma Gandhi)

Fantasztikus gyönyörű brokkolit vettem a minap. Kilója volt 280 forint! Egy hatalmas rózsából készült a leves, mindössze 120 forintot fizettem érte. Nagyon szeretem ezt a csodálatos virágzöldséget. Fantasztikus színe és íze van, bárhogy legyen is elkészítve.
Tippek még brokkolihoz itt és itt és itt és itt. Bármilyen étel, ami karfiolra van kitalálva, az jó brokkolival is.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy rózsa brokkoli (kb. 1/2 kg),
1 kisebb krumpli,
diónyi vöröshagyma,
só,
1 csapott mokkáskanál kristálycukor,
ételízesítő vagy zöldség- vagy csontalaplé,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
1-2 dl tejszín,
1 evőkanál liszt.
Gazdagításhoz:
pirított kenyérkockák vagy
kölesgolyók vagy
sült füstölt tarjacsíkok vagy
sült gombaszeletek vagy
parmezánforgácsok vagy
vegyesen a fentiekből tetszés szerint.

A brokkolit rózsáira szedtem, a vastagabb szárrészeket meghámoztam. Egy lábosba tettem a rózsákat, a szárakat, a kis kockákra vágott hámozott krumplit, az apróra kockázott vöröshagymát. Ha van otthon valamilyen alaplénk, azzal öntsük föl. Nekem nem volt, úgyhogy a saját gyártmányú vegetámból tettem bele 2 csapott teáskanálnyit. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Amíg főtt, elkészítettem a habarást a tejszínből és a lisztből. Mikor minden puha volt a levesben, botmixerrel pürésítettem. Tettem hozzá cukrot is. Majd hozzáadtam a levessel előtte higított habarást is. Kevergettem és hagytam fölforrni újra.
A hozzávalóknál felsorolt bármelyik kiegészítővel kitűnő leves.

Egyébként egy negyedórás gyorsleves - pillanatok alatt elkészül.

Birsalmasajt

Az ember mindig irányul valami felé vagy rendeltetett valamire, ami nem önmaga, hanem az értelem, amelyet betölt, vagy egy másik emberi lét, amellyel találkozik.

(Viktor E. Frankl)

Nem gondoltam, hogy idén készítek birsalmasajtot. De szombat délelőtti kirándulásunk alkalmával találkoztunk egy fácskával, aki igen szívélyesen felajánlotta gyümölcseit. Nagyon örültem, mert a birssel úgy vagyok mint a bodzával: nem tudom megunni. Imádom. Mind az ízét, mind az illatát.
Három nagy táskával hoztam haza. Sok volt benne rohadásnak indult is, ezért muszály volt gyorsan feldolgozni. Hét ilyen szépséges sajtom lett, és még maradt az almából is.
Tavaly előtt lekvárt főztem belőle, nagyon szeretem azt is. Csak most nem volt itthon almám, mert azt felesben szoktam készíteni. A birsnek nagyon magas a pektin - zselésítő anyag - tartalma, így lekvár esetén keverni szoktam sima almával. Nem kell sokáig főzni a lekvárt (ez nagy előnye) és nagyon finom.

Hozzávalók a birsalmasajthoz:


ahány kg a tiszta gyümölcshús,
annyiszor 80 dkg kristálycukor, és
mehet bele hámozott mandula,
vagy mogyoró vagy dió is.




Én most natúran készítettem. A birseket átválogattam és a gyanús szemeket tettem félre sajtnak. A rothadásfoltokat kivágtam, majd alaposan megmostam az almákat. Ezután daraboltam úgy, hogy a magházakat kivágtam. Föltettem főni egy nagy fazékba. Forrás után 10 percig főztem még, majd egy szűrőlapáttal kiszedtem az almadarabokat. Hagytam hűlni, aztán a héjakat levágtam. Igazából nem kéne, rajta is maradhat. De akkor főzzük kicsit tovább a vízben, mondjuk 20 percig. Mikor ezzel megvoltam, a konyhai robotgépemmel alaposan átdaráltam. Lemértem és egy nagy lábasba tettem. Kimértem hozzá a cukrot is, de még nem tettem a gyümölcshöz.
Előbb nagy lángon és folyamatosan kevergetve főztem 15 percig forrás után. Vigyázat! Úgy pöfög, mint Vulkano, úgyhogy húzzunk mindkét kézre konyhai fogókesztyűt. Azért mindkettőre, mert a keverés elég fáradságos művelet - biztosan cserélgetni fogjuk a kezeinket. Én legalábbis egyszerre gyúrtam mindkettőre...
Negyedóra erős főzés után kevertem bele a cukrot. (Én egy kevés citromlét is tettem hozzá, bevallom.) Itt cigiszünetet tartottam, mert erőt kellett gyűjtenem... A cukorral együtt ismét forrás után nagy lángon ismét 15 percig főztem. (Ha tenni akarunk bele diót vagy mandulát vagy mogyorót, azt most keverjük bele. Vagyis egészen a végén, mikor már nem főzzük.)
Gyorsan előszedtem a kis levesestálakat és kivizezés után mertem is bele a kész sajtot. Hihetetlenül gyorsan köt, szóval gyorsan kell dolgozni vele.
Ez már este volt. Másnap reggel kiborítottam a sajtokat sütőpapírra. Úgy könnyebb, ha egy nagyon vékony pengéjű késsel körbevágjuk a szélénél. De ki is lehet bélelni folpackkal a formákat.
Két-három hétig állandóan forgatni kell őket, hogy mindenütt kérget kapjon. Ha ez megtörténik, folpackba csomagolva egész télen eláll a spájzpolcon.
Fantasztikus csemege akár így önmagában is. De süteményekben is nagyon jól hasznosítható.



A birsalma mint gyógynövény kitűnő szer hasmenés ellen. Gyulladáscsökkentő is: mind a gyomornál, a belek esetében, mind az ízületeknél. Érdemes gyümölcscentrifugázott levét fogyasztani kúraszerűen ha gyulladás van a szervezetünkben. (A legrövidebb kúra minden esetben 3 hét.)
Magas a C vitamin tartalma. Tartalmaz még A vitamint, kálciumot, foszfort, vasat, káliumot.

Brassói aprópecsenye

"Ahány ház, annyi szokás" étel. :)


Hozzávalók 2 főre:
40 dkg sertéslapocka,
1 nagy fej vöröshagyma,
3 gerezd fokhagyma,
1 púposkás evőkanál mustár,
2-3 evőkanál olíva vagy repceolaj (zsírral is jó, 1 evőkanállal kell csak)
só,
frissen őrölt bors (úgy meglehetősen),
1 csapott evőkanálnyi majoránna,
1 teáskanál "erős pista"
és 1 mokkáskanálka pirospaprika.

A húst csíkokra vágom, mustárral átkeverem, alaposan megborsozom. Az apróra kockázott vöröshagymát kevés sóval üvegesre dinsztelem az olajban, majd hozzáadom a csíkokra vágott húst is. Erős lángon jól átsütöm, míg a hús kifehéredik teljesen, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát is, és azzal együtt mégegyszer átsütöm-keverem a húst. Aztán kevés vízzel felöntöm és fűszerezem pirospaprikával, sóval, majoránnával, erőspistával. Addig sütöm nagy lángon, míg elfő a leve, és jól besűrűsödik a szaftja. Aztán megint felöntöm kevés vízzel, de ekkor már kis lángra teszem és fedő alatt puhára párolom a húst. Többször öntök alá kevés vizet, pótolandó az elpárolgott mennyiséget. Körülbelül másfél óra kell a teljes puhulásig.

Közben a krumplit alaposan megmosom héjastól, aztán feldarabolom és fölteszem főni sóval. Mikor puha, leszűröm. Mikor már majdnem kész a pecsenye, forró sütőbe teszem szilikonos sütőpapírral bélelt tepsiben, kevés olívaolajjal átkeverve. Addig sütöm, míg szép pirosra sülnek a krumplidarabok. Amikor kész, a szaftos pecsenyével összeforgatva tálalom.

Bármilyen savanyúság kitűnően illik hozzá.

Frankfurti leves

Hozzávalók 4 főre: 1 kis fej kelkáposzta (vagy egy közepesnek a fele, vagy egy nagynak a negyede), 2 nagyobb burgonya, 4 darab virsli, 1 közepes fej vöröshagyma, 2 nagy gerezd fokhagyma, só, 1 teáskanál ételízesítő vagy leveskockából alaplé, 1 mokkáskanál egész köménymag, 2 csapott teáskanál majoránna, frissen őrölt bors, 2 evőkanál liszt, 1+2 evőkanál olaj vagy zsír, és tejföl, ha valaki szereti. 

A kanál zsiradékon megdinszteltem kevés sóval a kockázott vörös- és fokhagymát. Ráadobtam a kockákra vágott krumplit, a szélesebb, rövid csíkokra vágott kelkáposztát, a fűszereket és felengedtem 2,5 liter vízzel. Adtam hozzá másfél leveskockát is. Hagytam főni, közben a lisztből és a két kanál zsiradékból sötétebb rántást készítettem, amit kevés hideg vízzel csomómentesre kevertem. Amikor készen volt a leves, hozzáadtam a darabolt virslit is, és a rántást is hőkiegyenlítéssel. Hagytam forrni még 3 percig, és készen is volt a leves. Aki tejfölösen szereti, hőkiegyenlítéssel a legvégén adjon a leveshez 2 dl tejfölt. Vagy lehet külön tálalni is, mikor tányérokba szedjük.

Miért jó fiatalnak lenni? / Az öt tibeti jógagyakorlat

.

Ki kell egészítenem Krisztina kérdésére adott válaszomat, mégpedig Whise Lady kommentje miatt.
Igaz, valóban kellemetlen megtapasztalni, hogy kopik a test, gyengül az erő.

A kiegészítés az 5 tibeti jógagyakorlat nevet viseli, és szerintem sokan ismeritek is már. Lehet kapni könyvvel együtt DVD-n. Öt meglepően egyszerű gyakorlat, amelyek azonban fantasztikus hatásúak. Szívből ajánlom mindenkinek. Én is csináltam egy darabig és nagyon jótékony, tapasztalatból mondhatom. És milyen jó hogy Szepyke útjára indította ezt a kérdést, mert így én is újra fogom kezdeni. Kedvet kaptam újra hozzá!

Ami nagyon fontos, a végén lévő figyelmeztetés, ezt ki is emelem vastag és nagyobb betűkkel. Kötelezően tartsátok be, mert tényleg nagyon erőteljes hatásúak ezek az egyszerűenek tűnő gyakorlatok, nem szabad túlzásba sem vinni. Még egy. A videón 6 gyakorlat látható. Az utolsót ne végezzétek, a légzőgyakorlatot. Csak az első ötöt. Mert ha jól tudom, a hatodik csak hosszabb ideje cölibátusban élőknek ajánlott.

Az öt tibeti jógagyakorlat

Az első rítus:
Az első rítus nagyon egyszerű. Mozdulatait a gyerekek is gyakran végzik játék közben. Célja az energiaáramlás felgyorsítása. Amit tennünk kell, csupán annyi, hogy felállunk és kinyújtott két karunkat oldalt vállmagasságig emeljük. Ezután kezdjünk el saját tengelyünk körül forogni egészen addig, amíg enyhén el nem szédülünk. Nagyon fontos, hogy a forgást balról jobbra végezzük. (Ha egy órát számlapjával felfelé a földre helyezünk, akkor a mutatók járásával megegyező irányban)
Felnőtt emberek kezdetben nem képesek hatnál több alkalommal körbeforogni anélkül, hogy nagyon el ne szédülnének. Kezdőnek nem is szabad többel próbálkoznia. Ha úgy érezzük, hogy a szédülés megszüntetésére legjobb lenne leülnünk vagy lefeküdnünk, mindenképpen tegyük meg. Idővel egyre több forgásra leszünk képesek.

A második rítus:
A következő rítus az eddiginél erőteljesebb működésre ösztönzi a hét energiacentrumot. Feküdjünk le hanyatt a földre, vastag szőnyegre, vagy nem túl kemény talajra. Két karunkat helyezzük kinyújtva szorosan magunk mellé, tenyerünk nézzen lefelé, az ujjainkat zárjuk össze. Emeljük fel a fejünket annyira, hogy állunk szinte fúródjon bele mellkasunkba, ugyanakkor kinyújtott lábainkat is emeljük fel úgy, hogy merőlegesek legyenek a talajra. Ha tudjuk, emeljük lábainkat még tovább a fejünk irányába, de térdünket továbbra se hajlítsuk be.
Azután fejünket és lábunkat egyidejűleg lassan engedjük vissza a talajra. Lazítsuk el izmainkat, majd ismételjük meg a rítust.
A gyakorlatok során vegyünk fel egy állandó légzési ritmust: lélegezzünk be, amikor a fejünket és lábainkat felemeljük, és ki, amikor visszaengedjük őket a talajra. Az ismétlések közti szünetben a lazítás alatt se zökkenjünk ki ebből a ritmusból. Minél mélyebben lélegzünk, annál jobb.

A harmadik rítus:
A harmadik rítust közvetlenül a második után kell csinálni.
Térdeljünk le a földre, a felsőtestünk maradjon egyenes, két karunk a törzs mellett, kezünk a combunkon. Most hajtsuk fejünket előre úgy, hogy állunk szinte a mellkasunkba fúródjon. Azután finoman hajtsuk hátra a fejünket és a nyakunkat, amennyire csak tudjuk, úgy, hogy gerincünk alkosson boltívet. Eközben kapaszkodjunk a combunkba támaszért. Térjünk vissza a kiinduló helyzetbe és kezdjük a rítust előlről.
Akárcsak a második rítusnál, itt is ügyelni kell a szabályos légzésre. Hátrahajlásnál lélegezzünk be, a kiegyenesedésnél pedig ki. Szívjunk annyi levegőt a tüdőnkbe, amennyit csak tudunk. Hogy figyelmünket ne vonja el semmi, összpontosíthatunk csukott szemmel.

A negyedik rítus:
A negyedik rítus első látásra nehéznek tűnik, de egy hét után már könnyedén el lehet végezni.
Üljünk le kinyújtott lábakkal a földre, lábfejeink kb harminc cm távolságban legyenek egymástól. A derekunk maradjon egyenes, és helyezzük két tenyerünket a csípőnk mellé a földre. Ezután hajtsuk a fejünket előre, amíg állunk nem érintkezik a mellkasunkkal. Most pedig engedjük, hogy a fejünk olyan mélyre visszaereszkedjen, amennyire csak lehet, és ezzel egy időben tenyerünkre támaszkodva emeljük el a törzsünket a földtől, úgy, hogy a térdünk behajlik, de a karunk nyújtva marad. Törzsünk alkosson egyenes vonalat felső lábszárunkkal, a talajjal párhuzamosan. Karunk és alsó lábszárunk viszont legyen függőleges a talajra. Ha ezt a helyzetet felvettük, feszítsük meg összes izmainkat. Végül lazítsuk el izmainkat és térjünk vissza a kiinduló ülőhelyzetbe. Kicsit pihenjünk, mielőtt megismételjük a gyakorlatot.
Ezúttal is nagyon fontos a helyes légzés. Amikor felemeljük testünket, mélyen lélegezzünk be. Tartsuk benn a levegőt amíg izmainkat feszítjük, a talajra való visszaereszkedés közben pedig teljesen engedjük ki a levegőt. Az ismétlések közti pihenő alatt is tartsuk magunkat ehhez a légzési ritmushoz.

Az ötödik rítus:
Az ötödik rítus kiindulóhelyzetéhez egy kinyújtott karú, fekvőtámasz-szerű pozíciót kell felvennünk. Ehhez ereszkedjünk a talajra úgy, hogy csak a lábujjunk és tenyerünk támaszkodjon a földre, és így tartsuk meg magunkat a levegőben. A két tenyér és a két lábfej egymástól való távolsága egyaránt hatvan cm körüli legyen. Karjaink és lábaink legyenek kinyújtva. Ebben a pozícióban karunk merőleges a talajra, a gerinc homorúan meghajlik, és a test a vállak és a lábfej között szinte lóg a levegőben.
Ezután finoman hajtsuk a fejünket hátra, majd emeljük meg törzsünket úgy, hogy csípőnk elinduljon felfelé, amíg testünk egy fordított V alakját veszi fel. Ugyanakkor fejünket hajtsuk előre, állunk pedig érintkezzen a mellkasunkkal. Majd térjünk vissza a kiindulóhelyzetbe, és kezdjük előlről a gyakorlatot.
Ez a rítus egyike a legkönnyebbeknek. Ha gyakorlottságra teszünk szert benne, a visszaereszkedést próbáljuk meg úgy csinálni, hogy testünket a fordított V helyzetből hagyjuk majdnem a földig süllyedni. Izmainkat egy pillanatra feszítsük meg a fordított V pozícióban, majd a leeresztett pozícióban is.
Az ismert légzési metódust kell itt is alkalmazni. Mélyen lélegezzünk be, miközben testünket felemeljük, és engedjük ki a levegőt, amint testünket leeresztjük.

A gyakorlatok jótékony hatással vannak a merev ízületekre és erősítik az izmokat. De nem ez az elsődleges céljuk, hanem az, hogy az energiaközpontok forgási sebességét normalizálják, vagyis egy egészséges, huszonöt év körüli személyben meglévő természetes állapotot hozzanak létre. Az ilyen emberben az összes energiaforgó (csakra vagy csokor) egyforma sebességgel mozog.
Kezdetnek elég, ha az első héten mindegyiket háromszor végezzük naponta. Azután hetenként növelhetjük ezt a mennyiséget napi két ismétléssel egészen addig, amíg minden egyes rítust el nem végzünk huszonegyszer naponta. A második héten napi öt rítus, a harmadik héten hét, a negyedik héten kilenc, és így tovább. Tíz hét elteltével eljutunk oda, hogy mindegyik gyakorlatot huszonegyszer csináljuk naponta.
Ha valakinek nehézségei támadnak ennek a mennyiségnek a kapcsán az első rítus végzése közben, az nyugodtan csökkentse le forgásai számát annyira, amennyitől még nem szédül. Előbb-utóbb úgyis képes lesz huszonegy egymás utáni pörgésre.
Elég rítusonként a huszonegy ismétlés reggel vagy este.

A légzési ritmus fontossága:
Nemcsak az egyes gyakorlatok ismétlései közti rövid szünetben kell magunkat az egyenletes légzéshez tartani, hanem akkor is, amikor az egyik rítusról kis pihenés után áttérünk a következőre. Ilyenkor álljunk egyenesen és karunkat tegyük a csípőnkre. Mélyen és egyenletesen lélegezzünk.
A rítusok után javasolt egy langyos, de nem hideg fürdő.
Hetenként egy napnál többet sose hagyjunk ki!
Az öt rítus együttesen nem tart tovább húsz percnél.

(Peter Kelder: A fiatalság forrása)

(Forrás: innen)

Pizza Margherita

*
 … jobb, ha a saját sorsodat éled tökéletlenül, mintha másvalaki életét próbálnád hibátlanul leutánozni. Szóval a saját utamat járom, és lehet, hogy tökéletlen vagy döcögős, de legalább teljes egészében az enyém.

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

Talán a leghíresebb pizza. Ezt találtam róla:
"Ez az a híres nevezetes Margherita pizza (receptje), amit a pizza-történelem szerint a nápolyi pizzamester, Raffaele Esposito készített 1889-ben Margherita királyné tiszteletére.
Az olasz nemzeti színek dominálnak a pizzán.
Szokás még Margaréta, Margharita, Margarita, Margerita pizzának is nevezni, de helyesen Margherita pizza."

Hozzávalók 1 pizzához (a tésztához):
20 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 csapott mokkáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
1 evőkanál olaj,
1,5-2 dl langyos víz.
Kell még hozzá:
1 zacskós mozzarella sajt (nekem most mini mozzarellám volt itthon),
némi friss paradicsom,
friss bazsalikomlevelek és
paradicsomos pizzaszósz. Amit ITT találsz. Plussz még én megkenem a szélét mikor kisült fokhagymás olívaolajjal.

Tehát elkészítettem a tésztát. Megkentem pizzaszósszal, tettem rá friss bazsalikomleveleket, paradicsomkarikákat, mozzarellát. Jó forró sütőben sütöttem. Miután kivettem a tűzből, a pizza szélét megkentem fokhagymás olívaolajjal, magát a pizzát pedig egy kevés natúr olívaolajjal is meglocsoltam. Még morzsoltam rá egy kis szárított oreganot is.
A kedvenc pizzám.
*

Mézesmázas csirke (kínai étel)

Ez egy olyan étel, mint a hamburger. Vagy a pizza. Vagy a kóla.
Függőséget okoz.
Mióta egyszer ettem Pesten egy kínai büfében, vadásztam a receptjére. Abbahagyhatatlan. És ha azt mondom rá hogy finom, meg sem közelítettem a lényeget.

Hálás köszönetem kicsi Vúnak a receptért, tökéletes a leírása. Majdnem teljesen úgy készítettem mint ő, az eltérések csak abból adódtak hogy tegnap este hirtelen nem volt itthon minden hozzávaló. De az eredmény egészen "kínai" lett. :) Elolvastam Starfokker bejegyzését is, és csak csatlakozni tudok rajongásához...

Akkor jöjjön a receptúra!

Hozzávalók 2 főre:
A húshoz:
1 csirkemell.
A páchoz:
só,
1/2 mokkáskanál frissen tört koriandermag,
1/2 mokkáskanál cukor,
1 teáskanál fehérbor (én rumot használtam, mert az volt itthon),
1 teáskanál szezámolaj (én dióolajat használtam).
A bundához:
1/2 csésze liszt,
1/4 csésze étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
2 evőkanál olaj,
2/3 csésze víz,
kevés só.
A mézes páchoz:
1/8 csésze méz,
1/4 csésze kristálycukor,
1/8 csésze ketchup,
1 evőkanál fehérborecet (nekem vörösborecetem volt itthon).

A csirkemellet felkockázzuk (én most szárnyából csináltam, igen... mert az volt itthon) 2-szer 2-es darabokra. A páchoz valókat rátesszük és alaposan elkeverjük a húson, majd 2-3 órára hűtőbe tesszük hogy összeérjen.
Mielőtt sütni kezdtem a húsdarabokat, a 2-3 darabba tört 1/2 csomagnyi spagettitésztát sós vízben kifőztem, majd félretettem. Elkészítettem a tésztára való szószt is (lásd lejjebb) egy tálkában, azt is félretettem.
Aztán kikevertem a bundához való tésztát. Jó sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie - úgy lesz ropogós és vastag a bunda.
Én nem wokban sütöttem hanem egy magasabb falú, nem túl nagy átmérőjű teflonos lábosban, mert sok olaj kell a sütéshez. Fölmelegítettem az olajat majd ellenőriztem: belecseppentettem egy keveset a tésztából. Akkor jó, ha leszáll az olaj aljára, de egyből föl is jön és gyöngyözve-táncolva sülni kezd. Ekkor kézzel belemártogattam a csirkedarabokat a tésztába és az olajba tettem. Közepes hőfokon maradjunk, hogy biztosan megsüljön a hús.
Míg a húsdarabok sültek, egy kislábosban fölforraltam a máznakvalókat is.
Mikor kisült az első adag hús, egy papírszalvétás tányérra kiszedtem, majd egyből a forró mézes mázba forgattam a darabokat. Végül egy jénai lapos tálba tettem őket.
Minden adaggal így jártam el. Ha úgy láttam hogy hűl a mézes máz, visszatettem kicsit a tűzre, hogy újra folyékonyabb legyen. Az sem jó, ha túl vastagon van rajta, mert akkor túl édes és tömény. (Nekem kicsit az volt - legközelebb lehet hogy kevés vízzel higítom majd a mázat. Nem sokkal, csak épp hogy.)
Végül százámmaggal megszórtam a kész húsdarabokat.


Rizzsel is tökéletes, de tegnap este kicsi Vú tésztaköretével ettük. De sajnos az mind elfogyott - így lemaradt a fotózásról. Majd alkalomadtán pótolom, mert sokszor kerül még terítékre az biztos.

Pirított tésztára való szósz 2 főre:
3-4 evőkanál szójaszósz,
2 evőkanál teriyaki szósz,
1 kávéskanál kristálycukor,
1 kávéskanál vörösborecet,
1/2 mokkáskanál só,
2-3 karika chilipaprika,
1/2 kávéskanál étkezési keményítő,
6 evőkanál víz.

A már kifőzött tésztát wokba tettem, a kikevert szószt ráöntöttem és nagy lángon 1-2 perc alatt összepirítottam-melegítettem. Nem kell nagyon megpirítani, lényeg hogy jó forróra fölmelegítsük a tésztát.

Fantasztikus finomság.
Ma rizzsel ettem teriyakis-vörösborecetes fejessalátával... Hm.