2009. január 18., vasárnap

Avocado for ever...



Vannak emberek, akikből árad a vonzerő.

De mi is ez valójában?
Mit érzünk egy olyan valaki kapcsán,
aki pusztán a jelenlétével mágnesként hat?!
Azt hiszem, ezt hívják hitelességnek.
Igazságnak. Az ilyen ember igaz, vagyis
teljesen önmaga.
A titok pedig szerintem az, hogy egységben
vannak a gondolatai a szavaival, a szavai
pedig a tetteivel.
Tehát igaz, úgy ahogyan van.
Ítélhetjük ezt pozitívnak vagy negatívnak,
akkor is az, ami: hiteleség és teljesség,
vagyis: erő.



(duende)





Jó mexikói lennék. Az avocadot minden nap meg bírnám enni, egyszerűen függő vagyok, nincs mit tenni. Sokszor készítem quacamolénak, de a legtöbbször csak egyszerűen kettévágom, kiveszem a magját, és úgy ahogy van a héjában felkockázom, aztán egy nagy kanállal kikaparom a darabolt gyümölcshúst egy tálba. Sózom, olívaolajjal és citromlével megöntözöm, és már falom is. :-) Csak úgy magában vagy pirítósra kenve, vagy salátába keverve.
Isteni gyümölcs! A fogyókúrámhoz pl. nélkülözhetetlen.

A Jóisten fantasztikus dolgokat teremtett, hiába... :)



2009. január 17., szombat

Zöldborsós szelet


A modern kor hozta magával először a városi ember számára azt a jogot, hogy önmaga lehessen. Ezért szeretem annyira a várost. A város esélyt jelent. Sokan rossz szemmel nézünk a városra. Negatív, pesszimista képünk van róla. Úgy gondoljuk, hogy a város lélekvesztő, hiszen csupa elszigetelt, individualista, egoista embert nevel. Szerintem megteremti azt a távolságot, amely mindenkinek megadja, hogy megválassza önmagát, akarja önmagát, kitalálja önmagát.

(Henri Boulad)





A zöldborsós szelet készíthető bármilyen húsból: szárnyasból, vagy disznóból is. Én most sertéshúsból készítettem, kivételesen combot vettem. De karajból, vagy lapockából is finom. Üdítő színfolt, mert a legtöbb ragus hús tejfölös. Ez viszont nem. Nem szeretem a tejfölös ragukat.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg hús,
4 félmarék zöldborsó,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 csokor petrezselyemzöld,
3 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
mustár,
só, őrölt bors,
1 gerezd fokhagyma,
csontlé vagy 1 húsleveskocka,
némi liszt,
3 cl száraz fehérbor.

A húst szeleteltem, aztán kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam, mustároztam, majd lisztbe forgatva elősütöttem erős tűzön a vaj és olívaolaj keverékén. Mikor minden szelet megsült, az addig félretetteket visszatettem a széles lábosba, a tetejére szórtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, a cukorborsót, az aprított petrezselyemzöldet, az erőleveskockát és felöntöttem vízzel. Fedő alatt hagytam párolódni körülbelül fél órát, majd a bort is hozzáöntöttem. Kóstoltam, kell-e még só bele és puhulásig főztem, ami még 10-15 perc volt körülbelül. Közben egyszer pótoltam a vizet. Azért van lisztbe is van forgatva a hús, mert a párolás alatt leoldódik a liszt és finom sűrű szaftot képez.
Egyszerűen főtt burgonyával tálaltam. Rizzsel is nagyon finom, vagy rizsgombóccal. Vagy burgonyakrokettel. Vagy bulgurral. Kinek mi éppen a szíve csücske.
Ha a húst csíkokra vágjuk és ha csirke- vagy pulykamellből készítjük, még hamarabb elkészül. Ez csak egy időspóroló tipp a recepthez.


Zöldborsós szelet 2: a húst csíkokra vágjuk, sózzuk, kissé borsozzuk, lisztbe mártjuk és vajon elősütjük, majd a visszamaradt vajban sóval fedő alatt megpároljuk a borsót is. Mikor már puha a borsó, visszatesszük a húscsíkokat, felöntjük alaplével, ízesítjük petrezselyemzölddel és kevés frissen reszelt szerecsendióval. Forraljuk 5 percig, végül kevés tejszínt is teszünk bele. Végül kóstoljuk, s ha szükséges, kevés cukorral ízesítjük.

2009. január 16., péntek

Almatorta 'csokito



Sok ember boldogtalan körülöttem...
Valami mindig hiányzik, valami soha nem O.K.
Folyton keresnek valamit, célokat tűznek
ki és mikor elérik, rájönnek: még rosszabb
a lelkük, mint előtte. Mert most már a
csalódás is ott van, mert azt hitték,
az a valami lesz az, ami meghozza majd a beteljesülést.
Vagy túl a múltban élnek, és azon keseregnek,
vagy túl a jövőbe néznek, és azt gondolják:
majd akkor leszek boldog, ha lesz
egy házam, ha lesz szerelmem, ha lesz
házimozim, ha az Antillákon nyaralhatok.
A lényeg a ha szócskán van...
A boldogságot a jövőbe tenni, feltételekhez
kötni nem jó, mert akkor a jelenben vagy
boldogtalan. És akkor ez így is marad.
Mert mindig a jelenben élsz, a jövőben nem tudsz.
A jövő még soha nem vált jelenné.
Így keletkeznek az illúziók és így takarják
el a valóságot. Az illúzióink miatt felejtünk
el élni a mostban, miattuk megyünk el
önmagunk, a most valósága mellett. Amellett, hogy
élvezzük az élet nyújtotta örömöket a jelen pillanatban.
Ha külső feltételekhez kötjük a boldogságunkat,
ha a jövőbe helyezzük, megtévesztettek vagyunk.
Saját magunk által.
(duende)





Nem vagyok egy nagy sütőgetős. De az almás édességeket szeretem, és ma megtáltosodtam. Ez a torta teljesen saját kreálmány. Annyit fogok legközelebb módosítani rajta, hogy a tésztának csak felét veszem, az almakrémnek meg a kétszeresét, tehát pont fordítottan, mint a képen van. Amit leírok most receptként, az már a módosított, tehát a jó arányos recept. Ronda, de finom! :-)

Hozzávalók a kisebb tortaformához:
A tésztához:
10 dkg liszt,
10 dkg porcukor,
1 tojás,
1/2 sütőpor,
1/2 dl tejszín,
1 csipet só,
5 dkg vaj vagy margarin.
Az almakrémhez:
12 db nagy alma,
1 evőkanálnyi rumab áztatott mazsola,
1 púpos evőkanál durvára vágott dió,
1 csipet só,
ízlés szerint cukor,
1/2 citrom leve,
1 vaníliás cukor,
2 tojásfehérje,
1 dl tejszín.
A tetejére:
20 dkg kristálycukor.

Egy kis méretű tortaformát kivajaztam, liszteztem.
Az almákat meghámoztam, és vékonyabb szeletekre vágtam. Cukorral, vaníliás cukorral, citromlével, csipet sóval, a mazsoláról leöntött rummal addig sütöttem míg a levét elfőtte. Ekkor hozzákevertem a durvára vágott diót és a mazsolát is. Hagytam kihűlni, aztán a 2 tojásfehérjét jó kemény habbá vertem és hozzákevertem az almás mixhez.
Míg hűlt az almakrém, kikevertem a tésztáját is. A vajat épp csak felolvasztottam és a csipet sóval, porcukorral, sütőporral elkevert liszthez adtam. Hozzáütöttem a tojást is és hozzátettem a tejszínt is. Robotgéppel alaposan elkevertem. Jó sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie. Ha túl sűrű lenne, icipici tejszínt vagy vizet lehet még hozzá adni.
A tortaformába simítottam a tésztát, rá az almakrémet. Jó 3/4 órán át sütöttem előmelegített, 3/4-es sütőben.





Mikor kihűlt szeleteltem, és egy tálcára tettem úgy hogy ne érjenek össze a szeletek. A cukrot fölolvasztottam és rácsorgattam a tetejére. Mikor megszilárdult, újra összeállítottam a tortát, hogy ne száradjanak a szeletek. Legközelebb úgy csinálom, hogy egyben hagyom. Mert pár óra elteltével az almás krém magába szívja és megpuhítja a karamellt.

Még egy variációt is el tudok képzelni. A megszilárdult karamellt robotképben durvára aprítani, és azt szórni a tetejére! Tényleg, így sem lenne rossz! :-)

2009. január 15., csütörtök

Lebbencsleves

Ha a nekünk magyaroknak jobb lenne a marketingünk, ez a leves Gordon Ramsayn, Nigella Lawsonon és Jamie Oliveren át már elhíresült volna. Imádják a chorizot, ami gyakorlatilag majdnem megfeleltethető a mi füstölt parasztkolbászunknak, imádják a füstölt szalonnát, és az egyszerű, de roppant jóízű leveseket, arról nem is beszélve, hogy az olaszos tésztaételekért is odavannak, ebben a levesben pedig egészen különleges az, hogy a tésztát alaposan meg kell pirítani a zsiradékon, és ez adja többek között a jellegzetes ízét. Melyik olasz ételben van ilyen? :) Szóval pocsék a marketingünk, mert ezt a levest imádnák külföldön, meg a trendi főzős műsorokban, az tuti.



Hozzávalók 4 főre:
1 nagy fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma
8-10 dkg lebbencstészta kisebb darabokra törve (ez bolti száraztésztából ennyi),
30 dkg burgonya,
10 dkg szép húsos szalonna,
2-3 evőkanál olvasztott zsír vagy olaj (attól is függ, mennyi zsírt ereszt a szalonna),
10-15 dkg szárazkolbász,
1 teáskanál pirospaprika,
1 csapott teáskanál köménymag,
fűszercsokor: pár szál petrezselyemzöld, egy kis szál lestyán, pár levélke zellerzöld
1 babérlevél,
só,
1 szárított chilipaprika,
nyáron 1 paradicsom és 1 paprika is.

Egy nagyobb (olyan 3 literes) fazékban a kis csíkokra vágott szalonnát 2-3 evőkanál zsiradékon a zsírjára kisütöttem, majd kiszedtem szűrőkanállal és félretettem. A szalonna zsírjában a tésztadarabokat pirítani kezdtem közepes tűzön. A tészta akkor jó, ha majdnem sötétbarnára pirul, mert az étel ízének java részét ez adja meg. Amikor már jó színe volt, kiszedtem a zsírból és félretettem, ahogy a szalonnakockákat is. A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a kis kockákra vágott vörös és fokhagymát, aztán félrehúztam a tűzről és pirospaprikát kevertem hozzá, valamint visszatettem a szalonna- és tésztadarabokat is, illetve a kisebb kockákra vágott burgonyát is hozzáadtam, a zöldfűszereket csokorrá kötve, a fűszereket is, és felöntöttem vízzel. A karikákra vágott kolbászt is beletettem a fazékba, kóstoltam, sóztam, aztán visszatettem a tűzre. Puhulásig főztem.

Jó sűrű levesnek kell lennie.

Mikor tésztát gyúrok, egy keveset félre szoktam tenni megszárítani. Kicsit vastagabbra nyújtom mint szokásos, nagyobb darabokba vágom és jól szellőző helyen hagyom teljesen megszáradni. A lebbencsleveshez ugyanis az igazi a házitészta. Jó boltiból is (a lasagne lapok tökéletesek hozzá), de házival még finomabb.
Vegáknak tipp: Főzzétek meg. Vargányával. Vagy szegfűgombával. Vagy rizikével, vagy igazi csiperkével, vagy pereszkével...stb... stb... más finom erdei-mezei gombával. Isteni lesz! :)

2009. január 14., szerda

Csörögefánk, vagy forgácsfánk


Az a kevés őszinteség, ami a világon van, az olyanoké, akiket valami bánat megpróbált.

(Tennessee Williams)





Ma későn kecmeregtem ki az ágyból, vagyis elaludtam rendesen. Pedig fánkot akartam sütni. De ha az ember lánya fél 12-kor áll neki ebédet készíteni, akkor ugye valami "kapkodósabb" ételt kell választani. Így hű maradtam az elképzelésemhez, mégis gyorsan készen lett az ebéd.
A csörögefánk, vagy forgácsfánk a farsang egyik jellegzetes édessége. Gyorsan elkészül, nem igényel nagy gyakorlatot és emellett nem is egy drága édesség. Finom, én szeretem. Talán jobban is, mint a hagyományos fánkot. Könnyebb, "repülősebb", mint testvére, a szalagos fánk. De majd azt is sütök, mindenképpen.


























Hozzávalók:
21 dkg liszt,
3 tojás sárgája,
1/2 csapott mokkáskanálnyi só,
2 teáskanál porcukor,
1 vaníliás cukor,
1 citrom reszelt héja,
és kb. 1- 1és 1/2 dl tejföl (amennyit felvesz a tészta).

Én a szokásos mennyiség felét csináltam meg, a fentiek már a csökkentettek. De 4 főre ez is bőven elég.
A lisztet elkevertem a sóval és cukrokkal, a tojások sárgájával és annyi tejföllel, hogy gyúrható tésztát kapjak. Az állaga olyan legyen, mint a kifőtt tésztáké, ha házilag készítjük. Talán kicsit lágyabb annál.
Két gombócba gyúrtam, aztán jó vékonyra nyújtottam. Fölvágtam derelyevágóval kb. 5-6 cm széles csíkokra, majd téglalap alakra. Minden téglalapot hosszában párhuzamosan behasítottam, és a két hosszabb csücsköt áthúztam a nyílásokon. Kis masniszerű formát kell kapnunk.
Jó bő, forró olajban kisütöttem a kis tésztákat. Az olaj legyen forró, de ne égessen, a fánkoknak gyöngyözve kell sülniük benne. Ne tegyünk sokat egyszerre, mert megdagadnak kicsit. Szalvétára szedtem ki, és egyből szitából megszórtam porcukorral.
Lekvárral fogyasztandó. Nagyon finom rummal fölforralt sárgabaracklekvárral, vagy narancslekvárral. Citromlekvárral, jajj, az de finom! :)
(Ha kicsit még ropogósabbra, lágyabbra csinálnánk, kevés sütőpor is mehet bele, fél csapott mokkáskanálnyi elég is.)

Ez a tészta tölthető is.

Tejszínes kelbimbó natúr halfilével



Ram Tzu tudja:


A félelem soha nem hagy el.
Olyan szervesen része lényednek,
Mint a lélekzeted.

Érintsd meg!
Simogasd!
Ismerd ki jól!
Amíg "te" leszel,
Ő veled marad.

Visítasz,
Üvöltesz,
Dühöngesz,
Végezni akarsz vele,
Minden erőddel eltaszítod.

De hallgass ide!
Ő erősebben kerül ki
Minden neki szánt csapásból,
Hatalmasabb lesz,
Amikor adsz valamit, aminek nekifeszülhet.

Magára hagyva elszárad és meghal.

Ám te tudod, hogy nem hagyhatod békén.
A félelemmel mindig harcolnod kell,
Természeted az állandó küzdelem.

Mégis, időnként ott a Kegyelem...
Te eltűnsz benne,
S az ütközetnek vége.

A harcosnak befellegzett.

(Ram Tzu)



Már pár napja pihengetett a hűtőmben egy kisebb zacsi kelbimbó. Muszály volt felhasználnom. Nagyon szeretem, irtó jóízű zöldségféle. Halat is régen készítettem. Elmentem hát halászni (a vásárcsarnokba), fogtam két szép pangrasius-filét. A kelbimbó most extra köretként lépett színre. A halat csak natúran kisütöttem.
A kelbimbót megfőztem sós vízben. Míg főtt, egy másik lábosban szalonnát, vöröshagymát, fokhagymát dinszteltem. Erre szedtem rá a már puha kelbimbót, aztán felöntöttem tejszínnel. ztam, borsoztam, egész köménymagokat tettem bele, és kevés sörrel fanyarítottam kicsit. Egy csipetnyi ételízesítő is került bele, ha jól rémlik. A végén még megszórtam jó sok friss, vágott petrezselyemlevéllel.
Hogy ne csak a kelbimbó legyen a hal mellé, kevés borzacskát is sütöttem köretként.
Vegáknak is ajánlom, hagyják ki a szalonnát és akkor nagyon finom pl. párolt rizzsel.

2009. január 10., szombat

Indiai rablónyárs

.

Ha szabad kívánsz lenni,

Tudni, hogy te vagy Magad,
Mindezt látni;
A tudatosság szíve.

Tedd félre a tested.
A tudatosságban ülj.

Egyszerre boldog leszel,
Örökké nyugodt,
Örökké szabad.

Alaktalan és szabad,
Az érzékek határán túl,
Mindent látsz.

Hát légy boldog!

Rossz vagy jó,
Öröm és baj,
Mindez az elméd szülötte.
Nem a tiéd.

Mindenhol vagy,
Örökké szabad.

                                              (Bhagavad Gita, a tudatosság szíve)




Elméletileg tandori csirkére készültem. De keveselltem a csirkemellet amit vettem, így átkalibráltam az agyam a rablóhúsra. Aztán fejen talált az isteni szikra: a kettő egy is lehet. A szintézis jól sikerült, a fejem is még egyben.
De tandorinak nem nevezhetem, mert
1. nem tandorban sült (ugyanis a tandori csirke arról a különleges sütőalkalmatosságról kapta a nevét, amiben sül: ez egy mély, csőszerű kemenceszerűség),
2. sajnos nincs birtokomban sem az eredeti recept, sem tandori masala.
A neten kutattam receptek után és azt hiszem, a Mindmeggettén találtam a kiinduló leírást.
Tandori vagy nem tandori, mindenkinek nagyon ízlett.

Hozzávalók 4 főre:
2 csirkemell.
A páchoz:
1 natúr joghurt,
1 kicsi sűrített paradicsom,
1-2 piros chilipaprika,
1 evőkanál olaj,
1/4 citrom leve,
1 gerezd fokhagyma,
1/2 diónyi friss gyömbér,
1 mokkáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál köménymag,
1/2 mokkáskanál kurkuma,
2 db zöld kardamommag,
2 teáskanál méz.
A nyársra még:
1 és 1/2 alma,
2 nagy fej vöröshagyma.

Én csontos csirkemellet veszek mindig, mert a csontokat el szoktam tenni a fagyasztóba. Majd valamikor jó lesz egy csont- vagy húslevesbe.
A csirkemelleket tehát kicsontoztam és nagyobbacska kockákra vágtam.
Egy akkora tálba öntöttem a joghurtot, amekkoráról sejtettem, hogy beleférnek majd a csirkemellkockák is, és belekevertem a fent felsorolt összes fűszert. A koriander-, kardamom-, köménymagot mozsárban összetörtem. A fokhagymát reszeltem, a chilit nagyon apróra vágtam. Az én keverékem messze nem lett olyan hupipiros, mint amilyen az indiai keverék - mint megtudtam, ételszínezéktől kapja az erős bíbor árnyalatát. De lehet beletenni egy kevés céklaport, és máris olyan lesz, mint az eredeti.
Ebbe a pácba kevertem bele a csirkemellkockákat, lefedtem és egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap készítettem el a nyársakat belőle. Az almát kockáztam, a hagymát nagyobb darabokra vágtam. A sort hagymával kezdtem, majd hús, aztán alma, hús, hagyma, hús, alma, stb. Hagymával fejeztem be, mert az jó szorosan megáll a nyárson, így biztosan nem csúszik le semmi róla. Igen, majd elfelejtettem. A húst csak a sütés előtt, a nyárson sóztam meg.
Serpenyőben kevés olajon, közepes lángon és fedő alatt minden oldalát körbesütöttem a nyársaknak. Lehet készíteni sütőben is ha több főre csináljuk, nem olyan macerás.
Szegfűszeges rizzsel, és körtelekvárral tálaltam.
A szegfűszeges rizs teljesen egyszerű, csak főzéskor teszek bele 3-4 szem szegfűszeget. Nagyon finom illatos lesz tőle a rizs.

2009. január 9., péntek

Hupirózsaszín tésztasaláta



Mindegy, hogy egy csillag az égen,
egy madár dala az éjben,
vagy a szellő a réten,
minden te és én vagyok.

Egy könnycsepp az arcon,
egy mosoly a buszon,
édes ébredés egy szép hajnalon,
minden te és én vagyok.

Minden csak ez az egy Élet,
ezernyi álarca bújócskázott vélem.
De már látom, látom a sok csodát,
fény lettem, kő és virág.

(duende)





Vendégeket vártam és egyikük szétválasztós diétázó. Mivel a tésztanapokat nehezen tudja változatossá tenni, megleptem ezzel a salátával.
A fokhagymás-rozmaringos sült céklának már egy ideje rajongója vagyok. A kiindulópont tehát ez a régi kedvencem volt.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 zacskó (25 dkg) penne tészta,
2 kisebb cékla,
a céklának kb. fele mennyisége zeller,
1/2 alma,
2 evőkanál durvára darált vagy vágott dió,
2 evőkanál szőlőmagolaj (vagy bármilyen nem feltűnő ízű olaj),
1 gerezd citrom leve,
1 kiscsi gerezd fokhagyma,
1 teáskanál méz,
frissen őrölt bors,
pár levélke friss rozmaring nagyon apróra vágva,
só.

A tésztát megfőztem sós vízben, ahogy az olaszok mondják: al dente. Vagyis figyeljünk rá, nehogy túl puhára főzzük. Főzés után egyből átöblítettem hideg vízben. Így nem lesz gezemicés, és nem puhul tovább. A céklát is megfőztem hajában, a zellert szintúgy megfőztem sós vízben, de ez utóbbit kisebb kockákra vágva.
A céklát is hidegvíz alá tettem kis időre, hogy lehűljön, majd meghámoztam és kockáztam. A zellert szintén leszűrtem, mikor megfőtt.
Egy nagy tálba tettem a tésztát, a zeller-, cékla-, almakockákat. Hozzáadtam kb. 2 evőkanálnyi durvára darált diót, olajat, sót, citromlevet, cukrot, őröltem rá némi borsot, a rozmaringleveleket aprítva, és a fokhagymát reszelve. Mindezt alaposan összekevertem, majd hűtőbe tettem egy órácskára.
Nagyon extrán néz ki, szépen lehet tálalni.
Igen. Utóirat: a cékla nagyon színez. Pirosat lehet pisilni tőle. Csak gondoltam, szólok. Mielőtt bárki orvoshoz rohanna. :-)

2009. január 7., szerda

A tél egyik finomsága, a káposzta saláta



Maya


Az élet nem lehet illúzió.
Papucsomban
ott a lábam nyoma.



A káposzta saláta szerintem az egyik legfinomabb és legegészségesebb saláta. Főleg így télen. Mindenki ismeri, úgyhogy nagy szakmai titkokat különösebben most nem fogok elárulni. De általában az egyszerűség együtt is jár a nagyszerűséggel...
Én most egy nagy fej káposztának csak a negyedét szeltem le és készítettem el. De érdemes többet is csinálni belőle, mert üvegbe téve a hűtőszekrényben két-három hétig is eláll. Ha tiszta evőeszközzel nyúlunk bele minden alkalommal, persze csak akkor.

Hozzávalók:
1 közepes fej káposzta,
1/2 diónyi vöröshagyma,
1 teáskanál köménymag,
2-3 teáskanál só,
4-5-6 teáskanál kristálycukor,
2-3 evőkanál 10%-os ecet.

A káposztát szép vékonyra leszeljük és egy nagy tálba tesszük. Belevágunk egy fél diónyi vöröshagymát is nagyon apró kockákra vágva, és rászórjuk a köménymagot is. Sózzuk is, majd forrásban lévő vízzel leöntjük. Annyi víz kell amenyni ellepi. Így a káposzta kicsit lágyabb lesz. Mikor már langyos, én le szoktam önteni a léből mert túl sok az, amit először ráöntök. Ahhoz túl sok, hogy épp akkora edénybe tudjam tenni, ami befér a hűtőbe is.
Tehát öntök le róla némi levet, aztán ízesítem: cukorral, ecettel és általában még só is kell rá. A káposztasaláta akkor lesz finom, ha a lé elég ízes, ha nem vízízű.
Kihűlés után hűtőbe teszem még fogyasztás előtt pár órára. Jót tesz neki, ha áll egy kicsit - így igazán összeérik. Sokszor járok úgy, hogy az ecetet evés előtt pótolnom kell egy picinykét, mert a káposzta magába szívja.
Ez egy időigényesebb változat, érdemes előző nap elkészíteni.

Van egy másik variációm is, a hozzávalók ugyanazok, csak sokkal gyorsabb. A káposztát a leszelés után a hagymával együtt besózom és hagyom állni fél órát. Aztán jól kinyomkodom, így kerül bele a salátalébe. Ebben az esetben is jót tesz neki, ha fogyasztás előtt egy-két órán át van lehetősége összeérni. De így el lehet készíteni a főzés kezdetekor, és mire asztalra kerülnek a finomságok, a saláta is fogyasztható.
Egy finomra sikeredett káposztasaláta teljességet és kerekséget ad olyan egyszerű ételeknek is, mint a paprikás krumpli, a rakott krumpli... és még sorolhatnám. :-)

2009. január 6., kedd

Család kedvence


Mi azért idétlenkedünk a kertben, mert a konyhánkban villanytűzhely van meg mikrosütő, viszont rájöttünk, hogy a valódi tűzzel érintkező étel sokkal finomabb. Csak hát ezt az elődeink úgy kétmillió éven át tudták. Prométheusz elhozta a tüzet és ezzel egyebek között a konyhatechnológiát is megalapozta.

(Váncsa István: Ezeregy recept)





Ezt az ételt kedvenc anyóskámtól tanultam. Ha jól emlékszem, Ő pedig anno nagyon régen talán a Nők Lapjából csinálta meg először. Nomen est omen - a név kötelez. Tényleg a család egyik kedvence lett. Nem is lehet kis adagban megcsinálni, csakúgy mint minden rakott ételt. Emellett nagyon kiadós és laktató is és viszonylag olcsó. Amilyen egyszerű, olyan finom, én általában kéthavonta elkészítem, nagyon szeretjük.

Hozzávalók 6 főre (egy 36-szor 22-es tepsihez):
90 dkg hús: sertéskaraj vagy tarja
45 dkg rizs,
4 nagy vöröshagyma vagy 6 közepes,
só,
őrölt bors,
mustár,
olaj vagy zsír vagy vaj
a tetejére:
4 dl tejföl,
2 tojás
20 dkg reszelt sajt

frissen reszelt szerecsendió
vagy
5 dkg vaj
6 dkg liszt
6 dl tej
20 dkg reszelt sajt
2 tojás

frissen reszelt szerecsendió.

A rizst megfőztem, simán csak vízben sóval. A húst vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam, sóztam, borsoztam, mustároztam. Majd elősütöttem vaj és olívaolaj keverékén, és egy tányérra félretettem. A visszamaradt zsiradékon sóval megfonnyasztottam-pirítottam a nem túl vékony félkarikákra vágott vöröshagymát. (Ha kissé karamellizálódik, az csak jót tesz neki.) A tepsibe vagy jénaiba alulra kerül a sült hagymaréteg fele, erre a húsok, rá a hagyma másik fele, a gomba, végül a főtt rizsréteg. Ezt kissé lapogassuk rá, hogy tömörebb, és egyenletes legyen.
A tetejére vagy tejfölt keverek el jól felvert tojással, ízesítem és reszelt sajtot keverek hozzá.
Másik variáció, mikor besamel kerül a tetejére: a vajon a lisztet kissé átfuttatom, majd apránként fölengedem a tejjel. Kissé sózom is, reszelek bele szerecsendiót. Mikor langyosra hűl, hozzáadom a 2 jól felvert tojást és a reszelt sajtot is, és ezt kenem a rizs tetejére.
Elméletileg kockákat lehet vágni belőle tálaláskor, nekem sosem sikerül, frissenm forrón nehéz egyben tartani a kockákat. Szépen csak kihűlés után lehet vágni, tányérra tenni.
Legfinomabb hozzá az almakompót vagy almaszósz. Higgyetek nekem, a sertéshús és az alma párosa verhetetlen. Salátaidényben fejes salátával is nagyon jó,vagy nyáron paradicsomsalátával is isteni. Ha nem kedveli valaki az édes-sós párosítást, még a káposztasaláta elmegy hozzá.




Lehet dúsítani egy sült szalonna réteggel is, vagy kolbászkarikákkal is. Vegetáriusok készíthetik csak gombával, szerintem úgy is nagyon finom. De el tudom képzelni padlizsánnal, cukkinivel is. Csak akkor kicsit fűszeresebben készíteném.

2009. január 5., hétfő

A maté tea (yerba mate)

Az emberi boldogság és kultúra szempontjából nem hiszem, hogy lett volna jelentősebb találmány az emberiség történetében - olyan, amely közvetlenebbül hozzájárult volna a szabad idő, a barátság, a társas élet és a társalgás élvezetéhez - , mint a dohányzás, az ivás és a tea. Mind a háromnak vannak közös jellemvonásai: először is előmozdítják társas életünket; másodszor nem tömik meg a gyomrunkat, mint az étel, s ezért az egyes étkezések között is élvezhetők; harmadszor pedig: mindegyiket orrunkon, szaglóérzékünkön keresztül is élvezhetjük. A dohány, az ital és a tea igazi élvezete csak laza, kényelmes, barátságos és társaságkedvelő légkörben képzelhető el. Csak olyan emberek élvezhetik igazán a dohányt, az italt meg a teát, akiknek érzékük van a barátságkötéshez, nagy gonddal választják meg barátaikat, s természetüktől fogva szeretik a ráérős életet. A teát csendes társaság számára találták ki, miként a bort zajos mulatozók számára. Van valami a tea természetében, ami az élet csendes szemlélésének világába vezet bennünket. Ha kora hajnalban, tiszta időben szedték a teát, amikor a hegytetőn tiszta és ritka a reggeli levegő, s a leveleken rajta van még a harmat illata, akkor teázás közben érezzük még ennek a bűvös harmatnak illatát és finomságát. A taoista felfogás értelmében - mely felfogás szerint vissza kell térnünk a természethez, s a világegyetemet a férfi és női erők együttes működése tartja életben - a harmat valójában az "ég és a föld nedűjét" szimbolizálja, mikor a két princípium éjszaka egyesül. Általában úgy tartják, hogy a harmat bűvös táplálék, finom, tiszta és éteri, s minden élőlény - legyen ember vagy állat -, amely eleget iszik belőle, az remélheti, hogy halhatatlanná válik. De Quincey helyesen mondja, hogy a tea "mindig kedves itala lesz az intellektuális embernek", de a kínaiak még tovább mennek, s az emelkedett elméjű remetével hozzák kapcsolatba a teát. A teáról szóló kitűnő olvasmányban, a Csa-szuban a következőket olvashatjuk: A legmegfelelőbb pillanatok a teaiváshoz:

Amikor szíved és kezed tétlen.
Ha belefáradtál a versolvasásba.
Amikor zaklatottak a gondolataid.
Amikor énekeket és dalokat hallgatsz.
Ha meghallgattál egy dalt.
Ha ünnepnap vendégségben vagy.
Miközben a csinen játszol és festményeket nézegetsz.
Mikor késő éjjel belemerültél egy beszélgetésbe.
Világos ablak előtt tiszta asztalnál.
Kedves barátok és karcsú ágyasok társaságában.
Amikor hazaérkeztél vendégségből.
Amikor tiszta a nap és enyhe a szellő.
Rövid zivatarokkal vidámított napon.
Festett csónakben egy kis fahíd mellett.
Magas bambuszerdőben.
Nyári napon egy lótuszvirágos tóra néző pavilonban.
Amikor tömjénfüstölőt égetsz egy kis szobában.
Miután vége az ünnepségnek, és a vendégek hazamentek.
Amikor a gyerekek az iskolában vannak.
Egy csendes, elhagyatott templomban.
Híres hegyi források és különös alakzatú sziklák közelében.

(Lin Yutang: Az élet sója)





Gyújtottam is egy tömjénfüstölőt az imént... :-)

Fogyókúrámhoz segítségképpen a máté teát választottam. Íze kellemes, hasonlít a zöld teáéra. Önmagában is nagyon finom, de ízesíthető citrommal, mézzel is. Reggel elkészítek egy-másfél liternyit belőle, és a nap folyamán megiszogatom. De aki jobban kedveli a friss, forró teát, készítse minden alkalommal frissen. Egy csészéhez egy mokkáskanálnyi teafű bőven elegendő. Saját tapasztalatból mondhatom, valóban nagyon élénkítő, energetizáló ital ez. Az is saját tapasztalat, hogy nagy mértékben csökkenti az étvágyat. Hogy mennyire zsírbontó is? Majd kiderül... És talán nem is fontos.
Már átadtam magam a teázás élvezetének.



Ilex paraguayensis, mate, chimarrao, yerba mate, maté

A máté tea egy évelő növény (olyan növény, ami nem pusztul el az év végén) mely a magyalfélék családjába tartozik, bizonyítva ezt vastag leveleivel is. Vadon nő Argentína, Chile, Peru, Brazília esőerdőiben, és Paraguayban, ahol termesztik. A legjobb máté tea vadon nő az esőerdők árnyékában, pont a kellő időben szedik le, gyorsan szárítják (végig megtartva világoszöld színét) és csak közvetlenül csomagolás előtt őrlik le. Füstös, kicsit kesernyés, nedves fűszaga van.
Régebben az őslakosok csak rágták a leveleket, hogy így fokozzák energiaszintjüket. Később ledarálták a leveleket és így adták hozzá forró, vagy esetenként hideg vízhez. A forró vizet sokkal gyakrabban használták, mert így az aktív hatóanyagokat sokkal gyorsabban kinyerték. A hideg vizes kinyerés ugyanakkor több összetevőt óv meg.
A máté teától éber leszel, és csak úgy vág majd az eszed. Úgy működik, mint egyfajta frissítő a központi idegrendszer számára, mely lecsendesíti a testet és az agyat. Kimutatták, hogy javítja a hangulatot és a koncentrációs készséget, csökkenti a gondterheltséget, és megelőzi a mentális kimerülést. Egy átlagos csészényi máté tea tízszer annyira élénkít, mint a kávé. A matein a koffeinnal ellentétben nem erős vízhajtó, így sokkal kevésbé dehidratálja a testet.
Hatásai a szervezetre:196 kémiai anyag van a máté teában, ami testünkre hat - beleértve a B vitaminokat; A, C és E vitaminokat, és az ásványi anyagokat, mint pl. a kalcium, magnézium, vas, kálium és a szelén. 11 fajta polifenolt tartalmaz, ezek erős antioxidánsok. Ezenfelül gazdag klorofillban, ami élénkzöld színét adja és további antioxidáns előnyöket biztosít. 

Mélyebb alvás: Hihetetlen, de a máté tea nem zavarja az alvást. Igazság szerint, segíti a pihentető alvást és növeli a gyors szemmozgással (REM) járó alvást csakúgy, mint a mély alvást (delta állapot). Sokan állítják, hogy kevesebb alvásra van szükségük, amikor a máté teát használják, mivel mélyebben alszanak.
Emésztés és méregtelenítés: a máté tea segíti az emésztést, és helyrehozza a béltraktus sérült szöveteit. Megakadályozhatja a székrekedést azzal, hogy lágyítja a székletet és stimulálja a bélrendszer összehúzódásait. A méregtelenítést is elősegíti azzal, hogy növeli a vizelés, az emésztés és az ürítés által történő vízvesztést.
Biztonság a szívnek: Míg más stimulánsokat, pl. a koffeint és az efedrát félelem övezi a szívre gyakorolt káros hatásaik miatt, kimutatták, hogy a máté tea egyenesen jó hatással van arra. Megnövelheti a szív oxigén-és tápanyag-ellátottságát stressz esetén vagy edzés ideje alatt, csökkentheti a vérnyomást és javíthatja a keringést néhány ember esetében azzal, hogy nyugtatja az ereket.
Immuntámogatás: minden jel szerint a máté tea erősíti az immunrendszert egyrészt azzal, hogy leküzdi a betegségeket okozó organizmusokat és segíti az immunsejtek - elsősorban a fehérvérsejtek - működését. A benne található C és E vitaminok fontosak az immunrendszer támogatása szempontjából. Eltérően a többi gyógynövénytől, melyek folyamatosan stimulálják az immunrendszert a máté tea inkább egy egyensúlyi állapotot hoz létre azzal, hogy egyfajta frissítőként hat rá.
Segíti a tüdő működését: a máté tea az allergiát is enyhíti azzal, hogy oly módon stimulálja a mellékvese mirigyeket, hogy azok kortikoszteroidokat termeljenek, melyek elfojtják a gyulladást és az túlreagált immunválaszt. A légutakat is megtisztítja. A máté tea izomnyugtató hatása hasznossá teszi azt az asztma kezelésekor, mivel tágítja a hörgőket (amik megkötik a gázokat a tüdőben).
Fogyasztása:

A máté teát kiegészítőként fogyasztva a nap folyamán étkezések vagy edzés előtt tanácsos magunkhoz venni. Az optimális termogenetikus hatások érdekében reggel az első dolgunk legyen felkelés után egy adagot elfogyasztani belőle.
A tea napi 2-3 alkalommal fogyasztandó étkezések között.
Terhesség és szoptatás ideje alatt nem javallott.
Nincs ismert mérgező hatása.
Nincsenek ismert hiánytünetei.
Kutatások alapján a máté tea a következő betegségek kezelésekor lehet hasznos:





Asztma

Elhízás

Krónikus fáradtság szindróma (CFS)

Depresszió

Székrekedés

Csökkent immunfunkció

Cukorbetegség




(A képet a wikipédián találtam, a három pici kép a Terebessről való)

(Forrás:
http://shop.builder.hu/enciklopedia_reszletes.htm4?id=111)


A Terebessen igazán jó kis összefoglaló van róla, képekkel: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/fuszer/mate.html

2009. január 4., vasárnap

Virslis burgonyaleves




Füstölőt gyújtottam az imént, és most
valami melegséges, biztonságos,
otthon-érzés kerített hatalmába.
Szantálfa. Szeretem az illatát. Egyszer
gyerekkoromban kaptam a keresztanyámtól
egy kulcstartót. Szantálfából faragták,
három elefánt állt egymás hátán.
Alul a legnagyobb, aztán egy kisebb és
még egy kisebb. Sokáig megvolt, nagyon
ragaszkodtam hozzá. Az illata miatt.
Az iskolában még órák alatt is a zsebemben
volt, néha-néha elővettem és megszagolgattam.
Most ahogy érzem a füstölő illatát,
most ugrott be ez az emlék. Azt hiszem
valamelyik keleti énemre emlékeztet,
mert már gyerekkoromban olyan
„ismerős”- illat volt, olyan otthon-illat,
„nagyonszeretem”-illat, jóérzés-illat.
Hm, érdekes, érdekesek az illatok...
Betöltik a teret és mindent áthatva
megváltoztatják az anyag finomabb és
durvább szerkezeteit, megváltoztatják a
tudatállapotot, az érzékelést, mindent.
Olyan emlékeket ébresztenek fel, és
hoznak elő belőlünk, amikről nem is
tudtuk hogy léteznek. Egy biztos.
A szaglóközpont a legősibb agyrészünk,
a legmisztikusabb. Vajon miért? Mi az
illat? Miért van egy virágnak, mindennek
illata? Hm, elgondolkodtató...
(duende)




Még mindig vannak maradékok a hűtőben. Pl. virsli.

Hozzávalók 4 főre:
4 db virsli,
4 közepes krumpli,
1 pici fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
2 babérlevél,
1 teáskanálnyi pirospaprika,
1 teáskanál gombapor 
(el is hagyható ha valakinek nincs otthon),
só,
2 dl tejföl,
2 evőkanál olaj,
2 csapott evőkanál liszt.
Egy nagyobb lábosban a kockákra vágott vöröshagymát és fokhagymát megfuttattam az olajon, majd pirospaprikát kevertem hozzá. Hozzáadtam a kockákra vágott burgonyát, a babérleveleket és felöntöttem vízzel. Sóztam, gombaport is tettem bele. Mikor már majdnem puha volt a krumpli, a karikázott virslit is beletettem. Közben a lisztet elkevertem simára a tejföllel, kicsi vízzel higítottam is. Mikor készen volt a leves, a habarást is hozzáadva újra felforraltam.

Káposztás cvekedli



"Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet.

Mindig az a csók a legszebb csók, mit el nem csókolunk."

(Karády Katalin)




A káposztás cvekedli érdekes dolog. Mint a magyarság. Pont középen van... A németek káposztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Az olaszok tésztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Végre valami, amiben mi jártunk a legjobban! Mert ezen étel a világon - legalábbis szerintem - az egyik legistenibb.
A káposztás tésztáról nekem mindig Karády Katalin jut eszembe. Egyszer régen olvastam az életéről egy könyvet. Abban volt egy sztori. Elmeséli hogy egyszer egy barátnőjével moziba mentek. És akkor még nem volt popkorn... Viszont voltak jó kisvendéglők Pesten. Szóval mozi előtt betértek egy kockásabroszospörkölteskisföccsös helyre, és vittek két adag káposztás cvekedlit - a moziba. Rágcsa gyanánt.
Nos, a történetnek majdnem lincselés lett a vége... Ugyanis a nézőközönség úgy cuzammen rákívánt eme illatos étekre, és a film ki tudja mennyire lebilincselő képsorait elhomályosította a cvekedli illata. :-)
Hát... ez is olyan, amit csak mi ismerünk és szeretünk, és ami összeköt bennünket...

Még karácsony előtt vettem a káposztát, aztán kimaradt a menüsorból. És ma nem volt kedvem a mínusz 13 fokban boltba menni. És időm is volt. Úgyhogy ma házi, saját készítésű tésztával csináltam a fent dicsőített csodát. Minden összejátszott, a csillagok állása úgy tűnik, a tésztagyúrásnak kedvezett.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg liszt,
4 egész tojás,
1 nagy fej káposzta,
só,
5 teáskanál kristálycukor,
5 evőkanál olaj (zsírral mégjobb).

A káposztát megtisztítottam a torzsájától, aztán robotgéppel lereszeltem. Besóztam és állni hagytam vagy úgy húsz percet. Egy nagy lábosba 5 evőkanálnyi olajat öntöttem, és hozzátettem a jól kinyomkodott reszelt káposztát is. Fedő alatt kis lángon hagytam párolódni. Húsz perc elteltével hozzáadtam a cukrot és még egy kevés sót is tettem bele. A káposztás tészta ugyanis csak akkor finom, ha a sült káposzta kellően ízes. Vagyis kell rá só is, cukor is. a két íz legyen egyensúlyban. Második trükk: csak akkor lesz finom, ha kellően megpirul-barnul a káposzta. Mert csak ekkor karamellizálódik kicsit rá a cukor, ekkor kapja meg azt a jellegzetes ízét. Szóval ne féljünk, ha kicsit odakap, föl lehet keverni és eloszlik az egészben aztán.
Míg a káposzta puhult, elkészítettem a tésztát is.
Az átszitált liszthez hozzátettem a 4 tojást és némi vízzel együtt jó rugalmas tésztává dolgoztam. (Sót nem tettem bele, a főzővízbe viszont nem sajnáltam.) Négy darabba vágtam, a darabokat egyenként gombócokká gyúrtam, majd letakarva félretettem őket - egy kivételével. Lisztezett deszkán jó vékonyra kinyújtottam, derelyevágóval kockákra vágtam és lobogó, sós, forrásban lévő vízben kifőztem. És aztán utána a természetesen a maradék három tésztagómbóccal is így jártam el.
Eszembe jutott még egy dolog a káposztás tésztáról. Az egyik hugom hónapokat szokott Görögországban tölteni. Mielőtt jön haza, az anyu mindig megkérdezi, mit főzzön? És mindig káposztás cvekedlit kér...


2009. január 3., szombat

Mézes, kurkumás hagymaleves



 .

Légy kedves, amikor csak lehetséges. Mindig lehetséges.

(Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma)






Még mindig ördögűzök... Ezt a levest is influenza elleni vakcinának készítettem. Mellesleg, nagyon finomra is sikerült. (Lehet hogy szabadalmaztatom.) A kurkuma nagyon hatásos gyógynövény is, ezért is került a leveskémbe. Immunerősítő, emésztést segítő, májregeneráló, epetisztító, antibiotikus fűszer, rákgyógyszer. "Szent por", az "élet fűszere" az indiai hagyományok szerint. Érdemes elolvasni róla a link alatti cikket.

A vakcina - bocsánat, a leves hozzávalói 4 főre:
4 nagyobb fej vöröshagyma,
4 dkg vaj vagy olaj,
2 evőkanál méz,
2 evőkanál liszt,
1 teáskanál ételízesítő (vagy ha van zöldség-alaplé még jobb),
1 csapott teáskanálnyi kurkuma,
1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér,
1 késhegynyi őrölt fehérbors,
frissen reszelt szerecsendió,
1 dl száraz fehérbor.

A vöröshagymákat vastagabb félkarikákra szeltem, és a vajon a mézzel átpirítottam. Hogy karamellizálódjon kicsit a méz. Aztán megszórtam liszttel, és még fél percig kevergettem. Majd félrehúzva a tűzről belekvertem a fűszereket is, és apránként, folyamatosan kevergetve vizet öntöttem hozzá. Így szép simára el lehet dolgozni. Visszatettem a tűzre, sóztam, ételízesítőt adtam hozzá és hagytam fölforrni. Forrás után még tíz percig főztem, végül hozzáadtam a bort és még két percig főztem - míg újra föl nem forrt.
Pirított, sajtos kiflikarikákkal tálaltam.

2009. január 2., péntek

Nyavalyaűző saláta



Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bûnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.
(Hermann Hesse)





Még mindig nem bírtam kilábalni az influenziából, csúnyán köhögök...
Hiszek abban, hogy az étel orvosság is, így ma egy nyavalyaűző étket készítettem és ettem. Emellett az év végi eszem-iszom is sok volt. Salátára vágytam.
Reszeltem le sárgarépát, csicsókát, zellert, friss gyömbért. Karikákra vágtam sok lilahagymát, és hogy valami lazább-könnyebb is legyen az ételben - egy kis kínai kelt és némi almát csíkoztam bele.
A piritós sem egyszerűen pirítós ám. Jó alaposan bedörzsöltem fokhagymával. (Annyira hogy még öt vámpírt is visszatartottak volna. Nesze neked Dracula gróf... )
Az öntetbe került egy kávéskanál repceméz, egy kávéskanál tökmagolaj, egy mokkáskanál mustár, jó sok extraszűz olívaolaj, rengeteg frissen őrölt bors, némi és némi citromlé. Nagyon szép krémesre ki tudtam keverni a mustár miatt.

Jelentem, a lehelletem nem a legfrissebb, viszont határozottan szakad föl a köhögés! :-)