2009. április 17., péntek

Sóskaleves tavasziasan, polentavirággal


Csörgő patakokkal
     Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
     Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
     Fűszerezted azt.


(Csokonai)



Ma beszerző körúton voltam, és igazán szép zsákmánnyal tértem haza. Olcsón és sokfélét tudtam venni. Úgyhogy a mai menüt gondolatban vagy harmincszor variáltam át, mert annyi ötletem volt rá. Vettem sóskát is, gyönyörűt.

Hozzávalók 4 főre:
2 nagy kupóc (kb. 20 dkg) sóska,
1 nagy csokor újhagyma zölddel együtt,
1, 5 liter zöldségerőleves natúran vagy húsleves leve, vagy 1 leveskocka,
só,
2-3 evőkanál olaj,
1 csapott evőkanál liszt,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
és a polentához:
10 evőkanál kukoricadara,
só,
kb. 4 dl víz vagy tej.

Először a polentát készítettem el, mert a leves 10 perces gyorsleves. Enyhén sós tejben megfőztem a kukoricadarát. Ha híg lenne adjunk még hozzá a darából, pillanatok alatt átfő és besűrűsödik. Egy üvegtálcát vékonyan megolajoztam, és elsimítottam rajta a masszát. Kekszformával kiszaggattam. Ez is készen van kb. 2 perc alatt. Ezután jöhet a leveskészítés.
Az újhagyma fehér felét karikákra vágva olajon pici sóval üvegesre pároltam, aztán lisztet szórtam hozzá, és azzal is pirítottam 1-2 percig. Majd felöntöttem apránként hideg zöldségalaplével. Az újhagyma zöld szárait szintén karikáztam és a leveshez adtam. (Meg ne engedjék a piacon, hogy letörje az árus!) Mikor a leves fölforrt, beletettem a szintén durvára-laskára vágott spenótot is, aminek a középső vastag ereit eltávolítottam a tisztításakor, illetve egy kevés kristálycukrot. Főztem még 5-10 percig, és készen is volt a leves.
A puliszka fantasztikusan illik a sóskához, ezt mától tényként kezelem. :)

Ötletek: Ez a leves fejes salátából legalább ilyen kitűnő!
Ha nincs otthon újhagyma, vöröshagymával is kiváló, egy közepes fej kell hozzá.
Készíthető a leves tejszínesen is - én ma ezt így találtam ki, mert a második fogásban volt tejszín. Ha tejszínnel készítjük, akkor egy natúr tubusos krémsajtot keverjünk el 1-2 dl tejszínben, és ezt adjuk a leveshez. Isteni lesz tőle.
Ha így készítjük natúran ahogy leírtam, akkor is variálható: a polentához keverjünk főzés közben juhtúrót. Nem fogja elrontani - sőt! Mesésen pazarul fog illeni a sóska ízéhez.
A leves kiváló maradék húsleves átformálásához. Ha nincs se húslevesünk, se zöldségalaplevünk, a leveskocka is megteszi.
A leves kiváló a 90 napos diétához is, ha vízzel készítjük a polentát is.

Egyben sült fasírt





Hozzávalók 4 főre:
80 dkg darált hús,
4 db zsömle,
2 tojás,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
15 dkg füstölt szalonna,
só, őrölt bors,
1 teáskanál pirospaprika
2 evőkanál olaj.

A zsömléket beáztatom, és mikor felszívták a vizet, jó alaposan kinyomkodom őket és a darált húshoz teszem. Hozzáütöm a 2 tojást is, fűszerezem. A fokhagymát reszelve, a vöröshagymát apró kockákra vágva adom hozzá. Kézzel alaposan összedolgozom a masszát.
Egy tepsit kiolajozok, és a vékony csíkokra vágott szalonnából egy akkora sávot rakok ki, amekkora a fasírt lesz majd: mert erre a füstölt ágyra helyezem a masszát. Megformázom és a tetejére is teszek a szalonnacsíkokból, valamint megkenem olajjal is. Kevés vizet aláöntök - úgy egy decinyit -, és fóliával letakarom a tepsit. Előmelegített 3/4-es sütőben egy és negyed órát sütöm fólia alatt, aztán eltávolítva szép pirosasra sütöm.
Ha gombát is teszek bele, azt előtte megpárolom egyben, mert sok vizet ereszt, és ha nyersen tenném a fasírtba, lyuk keletkezne - amiatt hogy majdnem felére összesül a gomba. Tehát pároljuk meg, mielőtt a masszába tesszük. (Sóval, borssal, kakukkfűvel - sokkal finomabb lesz így az íze.)

Tálalható gyakorlatilag bármilyen körettel - ízlés szerint.

2009. április 16., csütörtök

Sajtos cukkinitallérok bundában



A megkínzott nők gyakran fejlesztenek ki hátborzongató mélységű és szélességű káprázatos ítélőképességet. Nem kívánom ugyan senkinek, hogy szenvedések árán jusson hozzá a tudattalan rejtelmeinek megismeréséhez, tény azonban, hogy a súlyos elnyomás olyan tulajdonságokat hív életre, amelyek kárpótolnak a veszteségekért és védelmet nyújtanak.
Általában a nők életének félútján jön el az az idő, mikor meg kell hozniuk azt a döntést - ami egyben a jövőt illető legfontosabb pszichikus döntés is -, hogy megkeseredett életet éljenek-e vagy sem. Ez általában a harmincas éveik végén, vagy negyvenes éveik elején következik be. Ilyenkor érnek el arra a pontra, hogy "torkig vannak mindennel" és "betelt a pohár" és "minden csak púp a hátukon". Húszas éveik álmai talán gyűrötten hevernek egy sarokban. Talán szívük összetört, házasságuk csődöt mondott, túl sok volt a be nem tartott ígéret.
A hosszú életet megélt testben felhalmozódott a törmelék. Nem lehet megkerülni.
Aki utazott már a régi Mexikóban, Új-Mexikóban, Dél-Coloradóban, Arizonában vagy egyéb déli részeken, az láthatta az apró fehér kereszteket az utak mellett. Ezeket hívják descansosnak, nyugvóhelyeknek. Nevek állnak rajtuk, és a kereszteket néhol elborítják a mű- vagy valódi virágok. A descansos szimbólumok halált jeleznek. Ott, azon a helyen szakadt meg váratlanul egy élet útja.
Húszéves koruk előtt a nők ezer halált halnak. Ebbe vagy abba az irányba indulnak, s megszakadt útjuk. Reményeik, álmaik szakadtak félbe. Mindezeket felőrölte a descansos malma. Aki szerint ez nem így van, az még mindig alszik. Igaz ugyan, hogy mindez elmélyíti az individualizációt, a differenciálódást, a felnövekedést, a környezetből kinövést, a virágzást, az éberré és tudatossá válást, azért ezek egyben mélységes tragédiák is, és meg kell őket gyászolni.

Descansost úgy készíthetünk, hogy szemügyre vesszük életünket és megjelöljük a kisebb halálok és a nagyobb halálok helyszíneit. Én ilyenkor a legszívesebben azt csinálom, hogy egy nagy, fehér papíron megrajzolom egy nő életvonalát, s kisgyermek korától kezdve a mai napig kereszttel jelölöm azokat a helyeket, ahol énjének és életének darabkái meghaltak. Bejelöljük, hogy mely utakra nem lépett rá, mely ösvények szakadtak félbe, hol történt útonállás, árulás és halál. Apró kereszteket rajzolok oda, ahol gyászolni kellett volna, vagy ahol még mindig gyászolni kell.
Azt javaslom mindenkinek, hogy üljön le, s életvonala megrajzolásával készítsen descansost, kérdezze meg: "Hova is rajzoljam a kereszteket? Mely helyre kell emlékeznem, melyek az áldott helyek?" Mindegyik olyan jelentést hordoz, amelyet az ember jelen életébe áthozott. Emlékezni kell rájuk, egyben azonban el is kell felejteni őket. Ehhez időre van szükség. És türelemre.

Légy magadhoz jó, készítsd el a descansost, önmagad azon aspektusainak nyugvóhelyét, melyek egykor elindultak valamerre, de soha nem érkeztek meg. A halál helyeit, a sötét időket jelölik, ugyanakkor szenvedésedre is emlékeztetnek. Átalakító erejűek. Sok minden szól amellett, hogy a földhöz szögezzünk bizonyos dolgokat, hogy ne követhessenek bennünket mindenhová. Okkal helyezzük őket nyugalomba.

(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)


A helyzet az, hogy még mindig lapult egy fél cukkini a hűtőben. :)) És hát húsvétkor és után nem igazán eszünk zöldségfélét. Legalábbis, míg a maradékok el nem fogynak ugye... Nos, ez utóbbi megtörtént, így ma zöldséges fogásra vágytam.
Semmi extra egyébként, csak bundásfinomság is régen volt. Sima rántott cukkinihez kevés volt a maradék, így kissé felturbóztam. Egyébként szerintem kiváló meleg előétel is lehet akár. Én olívás-citromos fejes salátával ettem.

Hozzávalók:

kicsi cukkini (olyan, ami még nem magos),
só, őrölt bors,
reszelt olvadós sajt (én füstöltet, trappistát vegyesen reszeltem le),
frissen reszelt szerecsendió,
petrezselyemzöld (kaporral is fantasztikus lehet),
kevéske vöröshagyma nagyon apró kockákra vágva,
a panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa és bő olaj.


A cukkiniket megmostam és vékony karikákra szeltem. Besóztam. A sajtokat lereszeltem és elkevertem sóval, őrölt borssal, reszelt szerecsendióval, aprított petrezselyemzölddel, vöröshagymával. Jól összegyurmázgatva két cukkiniszelet közé ügyeskedtem a sajtkeveréket, majd paníroztam lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába - de duplán. (Panírozás előtt jól nyomjuk össze a tallérokat, szépen egyben maradnak.) Jó bő olajban kisütöttem.
Salátaágyon tálaltam. A fejes salátát csak icipicit sóztam, olívaolajjal és kevés citromlével meglocsoltam, majd finoman átkevertem.
Ha éhesebbek vagyunk és főételnek fogyasztjuk, ajánlom még mellé a krumplipürét is.

2009. április 15., szerda

Csirkemájnyárs házisonkába göngyölve


Bármid van, amire azt mondod, enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsön kaptam. Mert mindenedet az élettől kaptad, s mindenedet vissza is kell adnod.

(Gárdonyi Géza)


Ezt az ételt a böjt alatt készítettem, méghozzá ha jól rémlik a póréhagymás burgonyához. Én magában ettem akkor, a nyársakat a páromnak sütöttem mellé.
Valójában nagyon egyszerű, de igen finom és mutatós. Imádom a pálcikán sülteket. Azért is teszem fel most, mert már vannak a piacon finom friss zöldek: saláta, retek, újhagyma. És ez az egyszerű kis rablónyárs megkoronázhat egy friss tavaszi salátát is akár.

Hozzávalók:
csirkemáj,
majoránna,
őrölt bors,
házisonka,
só,
olaj.

A májakat fűszereztem és olajoztam, majd sonkaszeletekbe burkoltam. Kevés olajon teflonserpenyőben körbesütöttem. Ha van maradék főtt sonkánk, nyugodtan kockázhatjuk, és akkor felváltva húzzuk fel a nyársra a csirkemájjal, mert a máj pillanatok alatt átsül. A főtt sonka pedig finom ropogós kérget kap - isteni maradékfelhasználásként ez az étel.
Ha nagyobb adagot készítünk, sütőben is megsüthetjük. (Ha maradék sonkával kerül a sütőbe, akkor a májakat kicsit süssük elő, és a sütőben épp csak pirítsuk meg a nyársakat.)

2009. április 14., kedd

Tavaszi tojásos saláta


Rácsodálkozni.
Nap, mint nap
- egy retek piros színére
mint csodára,
harsogó roppanós lédússágára,
ízének csípős és erőteljes fanyarságára,
a pittypang sárgaözönére
hogy majd' a szemem vakítja,
ó, de elébb,
elébb
még meg is csiklandozza huncut kis szirmaival azt.

(d.)



Semmi extra, csak tavasz a tányéron. De épp ezért jó. Ajánlom húsvét utánra is, ha maradna főt tojás készleten, tökéletesen hasznosítható ebben az egyszerű salátában.

Hozzávalók 4 főre:
az öntethez:
1,5 dl kefír vagy joghurt vagy kultúra (író, vagyis vajkultúra),
1 teáskanál mustár,
só,
pici méz,
őrölt bors,
aprított petrezselyemzöld,
1 mokkáskanál valamilyen finom salátaecet,
1 teáskanál olívaolaj,
1 mokkáskanál tökmagolaj.
A salátába:
1 nagy fej saláta leveleire szedve és kisebb darabokra tépkedve,
8-10 retek gerezdekre vágva,
1 csokor újhagyma zöldjével együtt,
4-5 főtt tojás kockákra vágva (vagy csak tálalásnál a saláta tetejére téve gerezdekben),
opcionálisan: medvehagyma levelek aprítva.

Az öntetet szép simára keverjük. A hozzávalókat egy tálba tesszük, és alaposan átforgatjuk az öntettel. Azonnal tálaljuk és fogyasztjuk. Rozskenyérpirítóssal fenséges. Eccerű. Fincsi...
Tökéletes előételnek is, köretnek is, de önálló fogásnak is pl. vacsira.

Variációk húsvéti maradékokra



Ami igazán számít, az az intuíció.


(Albert Einstein)



Nem könnyű precízen megsaccolni az étel mennyiségét - főleg ha három napos ünnepről van szó, plussz vendégjárásról. Ezért általában mindig van egy kis maradék. Legalábbis nálam, mert nem szeretem, ha a vendégeim éhen maradnak. Inkább több legyen, mint kevés.
Viszont ha az ember kétszer-háromszor evett már valamiből, negyedszerre már nem igen kívánja ugyanazt, ugyanúgy megenni. Ezért íme néhány ötlet a maradékok felhasználására.


Kalácsmaradék

Maradék kalács túróval:

2-3 dl tej, vaníliás cukor, 25 dkg tehéntúró, 2 dl tejföl, 1 citrom reszelt héja, vegyes vagy almakompót, kalács.
A felforralt tejben elkeverjük a vaníliás cukrot, és felitatjuk a kalácsszeletekkel. A túrót kikeverjük cukorral, tejföllel, citrom héjával, aztán egy tűzűlló tálba rétegezzük a túrókrémet és a tejes kalácsszeleteket, valamint a kompótot. Tíz percre forró sütőbe tesszük. Hidegen is nagyon finom., akár desszertnek, akár önálló vacsorának vagy reggelinek. (Planétás)

Tudom hogy a mákos gubát általában kifliből készítik, de szerintem maradék kalácsból is finom. Hozzávalói: maradék kalács (8 kiflinek megfelelően), 6 dl tej, 3 dkg vaj, vaníliás cukor, 15 dkg darált mák, reszelt citromhéj, 5 dkg porcukor (mert a kalács édesebb mint a sima kifli), 3 evőkanál méz.
A kalácsot kisebb darabokra vágjuk, a tejet a vajjal, vaníliás cukorrral felforraljuk, ráöntjük a szikkadt kalácsra, hagyjuk hogy feligya a tejet. A darált mákot a porcukorral és a reszelt citromhéjjal elkeverjük. A mákos keveréket a kalácsdarabokra szórjuk, kicsit rázogatjuk az edényt, hogy a mákos keverékből minden darabra jusson, aztán tűzálló tálba tesszük, mézzel meglocsoljuk, és forró sütőben enyhén átsütjük - forrón tálaljuk.

Készíthetünk belőle csócsamócsát is, ITT találod a link alatt.
Vagy angol kenyérpudingot.
Vagy ilyesmit csak pl. tejszínhabos-gyömölcsös tejberizst töltünk bele középre.
De a máglyarakás is jó ötlet.

Sonkamaradék


Sonkás kocka: Kifőzünk kockatésztát, a sonkát közben finomra, kicsi darabokra vágjuk. Tejfölt elkeverünk 1 vagy 2 tojássárgájával (mennyiségtől függően), borssal és a habbá vert tojásfehérjével. zzuk is ha szükséges. Mindezt óvatosan összekeverjük a tésztával, és egy kiolajozott tűzálló tálba terítjük. Sütőben szép piros-ropogósra sütjük, kockákat vágunk belőle, úgy tálaljuk. (Planétás)

Sajtos-túrós-sonkás rétes hozzávalói: 1 csomag mirelit vajastészta vagy rétestészta, 15 dkg tehéntúró, 20 dkg krémsajt, só, őrölt bors, 40 dkg parajlevél, 10 dkg kemény sajt, 10 dkg sonka.
A tehéntúrót összekeverjük a krémsajttal, sóval, borssal, henger alakúra formázzuk és hűtőbe tesszük. A parajleveleket megtisztítjuk és épp csak leforrázuk, majd lehűtjük. A vajas tésztát 2 mm-eresre nyújtjuk egyszer, majd elfordítva kétszer hajtogatjuk és fél órára hűtőbe tesszük.
A parajleveleket jól lecsepegtetjük, és szorosan bevonjuk vele a túrós-sajtos hengert. Ezt betekerjük a vékonyra szeletelt kemény sajttal, ezt pedig vékony sonkaszeletekkel (vagy darált sonkával) borítjuk be. A vajas tésztát 4 mm vastag téglalapra nyújtjuk, és az egyik szélétől 2 cm-re ráhelyezzük a tölteléket. Megkenjük a kimaradt tésztacsíkot tojással és ráhajtjuk a tészta nagyobbik, maradék felét. Ami kimarad tészta, azt derejevágóval levágjuk, és csíkokat szelünk belőle. A tétest kiolajozott tepsibe tesszük, megkenjük tojással, és a tésztacsíkokkal díszítjük, ismét megkenjük tojással. Előmelegített sütőben megsütjük. Felszeletelve tálaljuk, kiváló sörkorcsoja. (Planétás)

Sonkával töltött burgonyás gombóc tormás mártással

Sonkás töltött kifli: A főtt sonkát ledaráljuk, elkeverjük ugyanennyi reszelt olvadós sajttal, kevés tejföllel, pici vajjal, fűszerezzük őrölt borssal. Jó krémes legyen, de ne folyós. Félbevágott és a közepétől megszabadított kiflikbe töltjük, két végüket reszelt sajtba mártjuk és forró sütőbe 5-10 perc alatt piros-ropogósra sütjük. Vigyázat: isteni finom, abbahagyhatatlan. A töltött kifli így néz ki. Maradék szikkadtabb kenyérre is kenhetjük, szendvicskrémnek - amit ugyanígy, sajttal megszórva finom ropogósra sütünk.

A darabokra vágott főtt sonkát vegyíthetjük főtt burgonyával, zöldségfélékkel. A hozzávalókat tartármártással összekeverve kitűnő hideg salátát kapunk.

Elhasználhatjuk a főtt sonkát még pizzára téve, pirogba töltve, vagy vajastésztába rejtve.

A
sonkadarabokat tölthetjük túróval együtt palacsintába, bepanírozhatjuk, szép piros-ropogósra kisüthetjük és tormás mártással tálalhatjuk.

No és a ham and eggs az örök klásszikus...
És úgy jártam, hogy a kimért tej maradéka sűrű, igaz aludttejjé vált a hűtömben. Erről jutott eszembe, hogy prószatésztába is vághatunk sonkadarabkákat és így süthetjük meg. Vagy süthetünk sima prószát, a közepére halmozva sonkát, tojáskarikákat, tejfölös tormakrémet, aztán begöngyölhetjük.




Főtt tojás maradék

Készíthetünk belőle bármivel ízesített töltött tojást. A tojásokat félbevágjuk, a sárgákat kivesszük egy tálba. Villával összetörjük, vajat és tejfölt adunk hozzá egy keveset a krémes állagért. Ízesíthetjük olajos hallal, kaviárral, füstölt lazaccal, márványsajttal-dióval, májkrémmel, darált sonkával. Vagy hagyhatjuk csak natúran-krémesen. A töltött tojás felszolgálható így hidegen is, vagy vajjal kikent tűzálló tálba sorakoztatva megsüthető meleg ételnek is.

Meleg, brokkolis töltött tojás: 40 dkg megtísztított brokkoli, só, 5 dkg vaj, 4 tojás, 2-3 evőkanál tejföl, darált főtt sonka, őrölt bors, parmezán, 10 dkg trappista sajt, 2 csapott evőkanál liszt, 4 dl tej.
A tojásokat félbevágjuk és vajjal-tejföllel-darált sonkával-őrölt borssal elkeverjük a sárgákat, majd visszatöltjük. Készítünk egy vajas-tejes mártást, vagyis besamel-mártást, amit reszelt parmezzánnal ízesítünk. Ezt öntjük a tojásokra, tetejüket megszórjuk valamilyen olvadós sajttal. Sütöben a sajt pirulásáig sütjük. Közben a brokkolit sós vízben puhára főzzük. A tojásokat a brokkolikörettel tálaljuk.

Egyszerű töltött tojás melegen: A félbevágott keménytojásokból eltávolítjuk a sárgákat egy tálba. Összedolgozzuk kevés vízbe áztatott majd kinyomkodott zsemlével, jó sok aprított petrezselyemzölddel, sóval, frissen őrölt borssal. Visszatöltjük a tojásokba a keveréket, és kivajazott jénaiba sorakoztatjuk őket. Tejföllel meglocsoljuk, zsemlemorzsával meghintjük és szép pirosra sütjük. Fejes salátával tálaljuk. Apróra vágott sonkadarabkákkal is dúsíthatjuk.

A
tojáspörkölt is nagyon finom, galuskával, fejes salátával.
Vagy készíthetünk
zöldfűszeres tojásragut is petrezselyemmel, snidlinggel, kaporral: A keménytojásokat hat gerezdre vágjuk. Vajból és lisztből világos rántást készítünk, felöntjük csontlével vagy vízzel (adjuk ekkor hozzá kevés ételízesítőt), forraljuk pár percig, aztán adjuk hozzá az aprított zöldfűszereket. Ízesítsük citromlével, pici cukorral, val, borssal, végül a tűzről levéve keverjünk hozzá egy tojássárgájával elkevert tejszínt. Azonnal, forrón öntsük le a tojásgerezdeket a mártással. Hajában sült vagy főtt burgonyával és fejes salátával tálaljuk.

A rakott krumpli is kiváló étel a főtt tojások elhasználására. Lásd ITT.
A kaszinótojás is egy klasszikus és nagyon egyszerű elkészíteni.

És még mindig van medvehagyma, íme egy tojáskrém ezzel a tavaszi zölddel.
De a tepertőkrémbe is sok tojás kell.

Nos, így hirtelen ennyi ötletem volt... A variációk száma azonban végtelen, de talán elindítottam a fantáziát, és akinek van maradéka, talál egy-két jó tippet itt.
Kellemes főzöcskézést! :)

2009. április 13., hétfő

Ananászjégkrém


Guénonnak volt egy nagyon érdekes felvetése a szellemet illetően, a Káin-Ábel problematikából kiindulva. Értelmezése szerint Ábel a nomád életformát jelenti, Káin pedig a földműves életformát, a letelepedett ember életformáját, kultúráját és szellemiségét. A bibliai motívumot, amikoris Káin megöli Ábelt, Guénon úgy értelmezi, hogy itt voltaképpen az emberiség szellemtörténetének arra az eseményére történik utalás, amikor a földműves kultúra teljesen fölébe kerekedett a nomád életformának, a nomád kultúrának és szellemiségnek. Guénon szerint a modern ember egész tragédiája arra vezethető vissza, amit a Bibliában ez a testvérgyilkosság fejez ki, nevezetesen, hogy a történelem egy szakaszában teljesen kipusztították a nomád kultúrát és életformát, megszüntették a nomád létezés lehetőségét. Az emberiség számára egyeduralkodóvá vált a földműves, illetve később a városi létforma — maga a városi lét nem más, mint a földműves lét továbbfejlődött, illetve bizonyos értelemben továbbkorcsosult változata, ami szükségképpen torkollik végül a falanszterbe, mint legszélsőségesebb megjelenési formájába. Mi is ezeknek a letelepedett — földműves, majd később városi — kultúráknak a lényege? Ennek a megértéséhez érdemes feleleveníteni a Bibliából annak motívumát, hogy miért is ölte meg Káin Ábelt. A történet úgy szól, hogy mind a ketten bemutatták az Istennek szóló áldozatukat, és Istennek jobban tetszett Ábel áldozata, pozitívabban viszonyult ehhez, amit aztán Káin nem tudott elviselni. Érdemes ezen egy kicsit elgondolkozni, hogy vajon miért tetszett Istennek jobban Ábel áldozata? Van, aki szerint azért, mert ez a zsidó Isten vérszomjas Isten volt, és jobban tetszett neki az állatáldozat. Én azonban nem hiszem, hogy erről volna szó. Sokkal valószínűbb, hogy a nomád életforma, a nomád kultúra, a nomád szellemiség volt az, ami jobban tetszett Istennek. Amikor az emberekben a nomád életformához tartozó szellem tudott létezni és megvalósulni, kultúrájuk eredendően istenközelibb volt, mint a földműves és még inkább, mint a későbbi városi kultúra szellemisége. Amikor azt mondjuk, hogy mi az otthontalanságot választjuk — már aki ezt választja, tehát aki buddhista lesz —, valójában azt akarjuk mondani, hogy bizonyos értelemben rokonságot vállalunk ezzel. Hogy nincs otthonunk, az erre a nomád létformára utal vissza. Nincs semmi olyasmi, amihez kötődnénk, vagy tapadnánk, nincs olyasmi, ami biztonságot jelentene a számunkra. Lehet ugyan, hogy most éppen van valami a tulajdonomban — van egy kis pénz a zsebemben, van egy házunk, vagy esetleg egy autónk—, de nincs a tudatomban az, hogy ez az enyém, nem gondolok ilyen módon ezekre a dolgokra. Nincs a tudatomban egy olyasfajta bizonyosság, hogy ezek a dolgok holnap is itt lesznek és holnap is az enyém lesz. Meg kell tanulnunk tehát egy olyan attitűddel, egy olyan szellemi nyitottsággal belépni a világba, mint ami a vándort jellemzi. Meg kell tanulnunk ismét teljesen nyitottnak lenni az élettel szemben és feladni azt, ami strukturálisan hordozhatna bennünket: a házunkat, a stabil társadalmi kapcsolatainkat, azt, hogy tudjuk, kire számíthatunk és hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel és mindig ugyanúgy vagyunk kapcsolatban. S talán ami a legfontosabb: meg kell tanulnunk feladni a saját ideológiáinkat is, az ideológiai biztonságunkat; azt, hogy valamit gondolunk és akkor tudjuk, hogy ez a helyes: le kell tudnunk mondani arról, hogy egy rendszeren keresztül szemléljük a világot. Ehelyett meg kell nyitnunk a szellemünket és meg kell tanulnunk elfogadni az életet, ahogy jön. Ezt jelenti tehát a buddhizmusban az otthontalanságba vonulás, és ha valaki ezt komolyan veszi, akkor közel kerül ehhez a nomád attitűdhöz. A legnagyobb probléma tulajdonképpen nem is a bírvággyal van, hiszen a nomáddal is előfordul, hogy lelövi a másikat, mert megtetszik neki a szép nyeregtáskája, és ennek az oka ott is a birtoklási vágy. Annak kulcsa, hogy miért is rontotta meg a telepes társadalom a tudatot, nem ebben rejlik. A kulcs ott van, hogy a telepes életforma olyan struktúrákat hozott létre, amelyek mintegy a tapadás alapjaivá válhattak. Telerakta a világot olyan dolgokkal, amelyekhez a tudat hozzá tud tapadni, és amelyeket azután nem mer többé elengedni. És ezzel megakasztja az életet, ketrecekbe, sablonokba és sémákba kényszeríti azt, és az élet ezekben a sablonokban szenved. Hamvas Béla gyakran fogalmaz úgy, hogy elhagyatottság van: hogy nyilvánvaló Isten létezése, aki azonban mégsincs jelen a létben, tehát mintegy elhagyta azt. Én azt hiszem, hogy Isten valójában jelen van a létben, mindenütt ott van és áthatja annak minden porcikáját, be van azonban falazva e ketrecekbe: azokba a sémákba, rendszerekbe, szokásokba, falakba, ideológiákba és intézményekbe, amelyeket mi magunk építettünk. Ebbe van befalazva, és a saját struktúráinktól nem tud megmozdulni. Hogy meg tudjon mozdulni, tehát hogy az Istennel ismét közvetlen kapcsolatba tudjunk kerülni, annak az egyik feltétele, hogy fel tudjuk oldani ezeket a struktúrákat, tehát bizonyos értelemben ismét otthontalanokká, nomádokká tudjunk válni.
(Dr. Pressing Lajos: Ünnep)

A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.
(Jézus mester - Lukács könyve)





Akartam sütni valami "komolyabb" sütit a kókuszgolyók mellé még. De aztán úgy döntöttem, hogy így húsvét 3. napjára - és ráadásul vacsorára - már nem kíván annyit enni az ember. (A vendégeim pedig majd csak estére jönnek.) És egy fagylalt vagy jégkrém igazán könnyű és üdítő befejezése ennek a majdnem nyáriasan meleg Tavaszünnepnek.

Hozzávalók:
1 tojásfehérje,
4 dl tejszín,
1 darabolt ananászkonzerv,
ízlés szerint porcukor.

Az ananászdarabok majdnem összesét egészen kis darabokra vágtam - csak egy keveset hagytam a díszítéshez. A tojásfehérjét az ananász levével és porcukorral jó krémesre vertem habverővel. A tejszínt is jó kemény habbá alakítottam még egy kevés porcukorral. A kettőt óvatosan összekevertem úgy, hogy az egészen apróra vágott ananászdarabkákat is hozzátettem. Egy nagyobb, fedeles dobozba simítottam az egészet és hűtőbe tettem. Még ha egyszer sem keverjük át hűlés közben, akkor is finom habosra, könnyűre fagy meg.
Ha lenne már citromfüvem (de még csak most bújik), azzal díszíteném a kelyheket.
Ez a mennyiség egyébként 6-7 főre elegendő.

2009. április 11., szombat

Kellemes Ünnepet !

*


Részeges-meggyes kókuszgolyók



"Ahol a kincsetek, ott a szívetek is."


(Jézus mester - Lukács evangéliuma)




Elkészült az egyik édesség. Egynek mindenképpen valami gyorsat akartam. És már kb. 5 hete készülök erre a finomságra - azóta állomásozott a spájzban a darált keksz és a kókuszreszelék. Mennyei Mannánál is láttam a minap. Így nem felejtődött el.

Az én hozzávalóim
, mert kicsit más lett, mint Mannáé:
25 dkg darált keksz,
meggybefőtt,
pálinka,
5-10 dkg porcukor ízlés szerint,
1 dl kávé,
1 evőkanál kakaópor,
1 evőkanál málna vagy ribizli vagy meggyzselé vagy dzsem,
1 dl meggybefőttlé,
5 dkg vaj,
és annyi tej, amitől összeáll és formázható lesz.

A meggyeket beáztattam a pálinkába. A többi hozzávalót öszedolgoztam egy tálban - kivétel a kókuszreszelék. (Bár abból is tehetünk bele 2 evőkanállal, nem rontja el.) Kis golyókat formáztam úgy, hogy minden golyócska közepébe egy pálinkás meggyszemet rejtettem. Végül kókuszreszelékben meghempergettem.
Lehet hűteni, de igazából nem szükséges.