2009. május 21., csütörtök

Petrezselymes újkrumpli

Az íny végtelenül intelligens érzék, amely bámulatos árnyalatokat képes megállapítani, és csodálatra méltó színvonalra tud emelkedni. Végül az ínynek olyan fantáziája van, amelynek például a tapintás vagy a szaglás nyomába sem ér, sőt még a hallás is csak ritkán.

Nem szégyellem bevallani, hogy kóstolási és torkossági ösztönöm minden időben igen nagy volt. Ennek az ösztönnek sok élményt köszönhetek.

(Hamvas Béla) 




Igazából nem is akartam erről az egyszerű ételről bejegyzést írni, de ma épp ezt készítettem ebédre magamnak egy kis főtt brokkolival. Szomszédasszonyom épp átjött és megjegyezte, hogy ő soha nem tud finom krumplit csinálni, az enyém meg olyan guszta mindig. Kérdezte, hogyan csinálom... hát ezért kerül fel. És mert május vége-június az újkrumpli szezonja. Ilyenkor szinte mindennap eszem. A világ legfinomabb csemegéje!
Tehát. A burgonyát megtisztítom a vékony héjától. Ezt úgy a legegyszerűbb, ha egy tálba vizet engedünk és abba tesszük a krumplit. Késsel finoman megkapargatjuk - pillanatok alatt lejön a héja. A vízbe áztatásos módszer azért is jó, mert ha kicsit régebbi az az újkrumpli, akkor nehezen engedi a haját. Éppen ezért, újkrumpliból mindig csak annyit vegyünk, amennyi el is fogy. Én az újkrumplit nem szeretem tisztítás nélkül, mert annyira vékony ilyenkor a héja, hogy sütésnél csak összepöntyörödik és elrághatatlan. A későbbi, már "öregebb" burgonyáknak azonban finom a haja is, nyugodtan lehet sütni pucolás nélkül is.
Aki nem szeretné, hogy barna legyen mind a tíz ujja, az húzzon vékony gumikesztyűt. A burgonya ilyenkor nagyon színez is.
Ha kicsik a krumplik, nem is kell elvágni. Ez nálam olyan diónyi méret. Ha ennél nagyobbak, félbevágom őket. Megsózom, vajat teszek hozzá - 4 főre való krumplihoz kb. 4-5 dkg-ot -, és egy teáskanálnyi olívaolajat. A krumplit jól elkeverem a sóval. Közepes lángra teszem és fedő alatt, saját gőzében puhul be. Víz nem kell hozzá! Elég neki 10-15 perc. A saját gőzben való főzés teszi ezt a fajta burgonyát ellenállhatatlanná. Tényleg ne tegyetek alá vizet, nem kell. 
A dinsztelt krumplihoz - mert hogy ez az - a legjobb teflonos edényt használni, mert hajlamos leragadni. Akár serpenyőt, akár lábost, de mindenképpen teflonost ajánlanék hozzá. Nem csak vajjal, de finomabb zsírokkal sütve is pazar, például kacsa vagy libazsírral, vagy mangalicával, vagy jóféle házi sertészsírral is tökéletes. Vagy finom olívaolajjal is. Én vaj és olívaolaj rajongó vagyok.
Míg puhul a krumpli, apróra vágom a petrezselymet. Mikor már puha a burgonya, leveszem a fedőt és fölcsavarom a gázt nagy lángra. Átpirítom a kész burgonyákat, elég sűrűn rázogatva, hogy keveredjenek. Mikor már szép pirosasak, rászórom a zöldégződjét, átforgatom rajta és hagyom fél percig hogy a petrezselyem is átforrósodjon. És már kész is.

Így szeretem a legjobban. A vaj és a saját gőzben való párolódás fenségessé teszi. Ez a készítési mód természetesen nem csak az újkrumplinál előnyös és finom. Én szinte majdnem mindig így készítem a burgonyát köretnek, vagy kockákra vagy vékony karikákra vágva. Ez a párolt változat szinte minden mellé finom köret, petrezselyem nélkül is, natúran is. De kaporral vagy más zöldfűszerekkel, fokhagymával, citromkarikákkal is igen jó.

Panírozási módok

*

A bundázott húsok, zöldségek nagyon finomak tudnak lenni és pillanatok alatt el is készülnek. Az elkövetkező nyár és ősz rengeteg finom zöldségfélét kínál majd, ezért gondoltam hogy időszerű írnom a panírokról.
A legklasszikusabb mód a bécsi panír. Liszt, tojás, zsemlemorzsa. Azonban nem mindenki eszik tojást. Nem kell a klasszikus "rántott" zöldségekről lemondani, hiszen van rá megoldás.
A tojás helyett liszt és víz keverékét használjuk. Olyan sűrűséget keverjünk, mint a tojásé. Tehát ne legyen nagyon sűrű, de nagyon vízszerű sem. A sorrend ebben az esetben így alakul: liszt, liszt-víz, zsemlemorzsa. Teljesen olyan lesz mint a klasszikus, sőt. Még ropogósabb és finomabb. Én sokszor ezt a változatot használom, mert mikor egyedül vagyok, sajnálok egy tojást elhasználni a kis ebédemhez. Valójában egyszer nem volt itthon tojásom - ami nem is tudom, hogy lehetett -, és ott álltam a sok leszelt zöldséggel... Pont vendégeket vártam. Na akkor találtam ki ezt a változatot. Persze nincs új a nap alatt, mások is kitalálták már - nekem akkor új és saját ötlet volt.
Aztán van az orly-mód, vagyis a sörtésztába bundázás is - ennek is több variációja létezik, lásd ITT.

Akár tojással akár anélkül bundázunk, a panírba a zsemlemorzsa mellé vagy helyett is választhatunk mást. Ha meghagyjuk a zsemlemorzsát de izgalmasabbá akarjuk tenni, keverhetünk bele magvakat például: szezámmagot, tökmagot, lenmagot, napraforgómagot. Törhetünk durvára kukoricapelyhet is a zsemlemorzsához. Reszelhetünk bele sajtot.
Ha elhagyjuk a zsemlemorzsát, akkor is liszt, tojás vagy liszt-víz a kiindulópont. Bundázhatunk tört kukorica vagy búzapehelybe, magokba, mandulába, nyers és durvára gyalult burgonyába (tócsniba, prószába), nyers és durvára gyalult cukkinibe, tökbe.

A párizsias bunda a liszt, tojás-liszt panír. A tojásba lisztet keverünk, ezzel sűrítjük kissé. Van egy változata is: liszt, tojás, liszt. Ugyanaz, csak a kettő nincs összekeverve.

A keleti konyha használ egy egyszerű módszert is: liszt, liszt-víz jéghideg vízzel kikeverve, rusztikusan. Kis csomócskák maradhatnak benne, annál ropogósabb lesz a bunda. A lényeg itt a jegesen hideg víz. Az így bundázott zöldségek csak nagyon frissen finomak, ropogósak, mint például a tempura. (Az én kedvenceim tempurásan a hagymakarikák, a káposztalevél, a spárga és a sárgarépa... Hm. Fini.)



Az indiai konyha használ panírozáshoz csicseriborsó- és sárgaborsólisztet is. Ezt keveri ki vízzel sűrűbb palacsintatészta állagúra. Lehet natúr is, de legtöbbször fűszerezett. Ezt nevezik pakorának. Lásd a videót.


2009. május 20., szerda

Semmi extra... csak eper és eper és eper és...



Nem lehet kicsit szeretni. Vagy szeretünk, vagy nem.


(Tatiosz)





Végre-végre végre itt az eperszezon! Ma vettem egy kiló szép nagyszemű epret. És készítettem belőle egy nagyon egyszerű kis desszertet. Semmi extra, de nekem az eper miatt most a mennyország íze volt.

A recept csak ennyi: összeturmixoltam az epret kevés porcukorral. Babapiskótát áztattam pálinkás kókusztejbe. Egy tál aljára raktam sorban a piskótákat, rá az eperkrémet.
Három deci tejszínt porcukorral kemény habbá vertem, és elkevertem egy doboz mascarpone-val. Ez került a tetejére.





Eper, eper, eper... te csodás! :)

Nem tudom, lesz-e még epres receptem. Mert legjobban önmagában szeretem ezt a finom gyümölcsöt. Bár lesz. Már tudom is hogy mi... :)

2009. május 19., kedd

Húsgombócok vörösboros paradicsomszószban




Amikor úgy érezzük, itt a világ vége, és ismeretlen terepre jutottunk, a bátorság próbája az, ha meg merünk maradni ezen a senkiföldjén, és nem keresünk magunknak fogódzókat. A spirituális utazás végén semmiféle üdvösség és mennyország nem vár ránk.

(Pema Chödrön)





Ez az étel is az egyik olasz szakácskönyvemből való. Tegnap hely híján a fagyasztóból elő kellett vennem egy darálthúst, ahhoz kerestem reggel ötletet.

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg darálthús (lehet marha és lehet sertés vagy akár szárnyas is),
1 és 1/2 zsömle,
tej,
5 dkg házi, füstölt nyers parasztsonka,
pár szem kapribogyó,
1 kisebb csokor petrezselyemzöld,
6-8 levél zsálya,
1 hámozott paradicsomkonzerv vagy egy nagyobb dobozos sűrített paradicsom vagy natúr paradicsomlé,
1 teáskanál kristálycukor,
2 csapott evőkanál reszelt parmezán,
1- 2 dl vörösbor,
1 tojás,
1 kisebb sárgarépa,
1 fél teniszlabdányi zeller,
1 közepes fej vöröshagyma,
só,
frissen őrölt bors,
3-4 evőkanál olívaolaj.

A zsömlét tejbe beáztattam. A sonkát kis kockákra felvágta és a darált húshoz tettem egy tálba. A petrezselymet is aprítottam, ez is a darált húshoz került, a kinyomkodott zsömlével, a parmezánnal, sóval, borssal és a tojással együtt. Kézzel jól összedolgoztam, majd kis, pingponglabda méretű gombócokat formáztam a masszából.




Aztán megtisztítottam a zöldségeket és vékony csíkokra, majd kockákra vágtam. A vöröshagymát is kockáztam. Egy nagy, magasabb falú serpenyőben elősütöttem a gombócokat olívaolajon, majd félretettem őket egy tálba. A vöröshagymát és a zöldségeket megpároltam a visszamaradt olajon fedő alatt, aztán felöntöttem a paradicsomlével és hagytam 5 percig rotyogni. Ekkor botmixerrel rusztikusra pürésítettem a szószt. Beleaprítottam a zsályaleveleket, sóztam, cukroztam és vörösbort öntöttem hozzá. Aztán beletettem a gombócokat és fedő alatt még 25 percig főztem. Spagettivel tálaltam.
Nagyon finom, és viszonylag gyorsan el is készül.