2009. június 4., csütörtök

Feketeerdő muffin



Az emberélet útjának felén

egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az úton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.

(Dante: Isteni színjáték, Pokol)




Palócprovance-nak köszönhető ez a muffin. Tegnap megláttam nála, és nagyon megtetszett - ráadásul volt is 30 dekányi friss meggy a hűtőben. Tehát variáltam az ő receptjén, de a feketeerdő karakter megmaradt. Hálám örökké üldözni fogja. :)

Van egy alapreceptem, azt szoktam használni. Harmadoltam a mennyiséget, így is 18 darab lett belőle.

Hozzávalók:
1 bögre liszt,
1 tojás,
1 sütőpor,
1 csapott evőkanál kakaópor,
1 csipet só,
5-6 evőkanál porcukor,
10 dkg vaj,
3/4 - 1 bögre tej,
30 dkg meggy (magozatlanul),
8-10 dkg étcsokoládé.

A meggyet megmostam, leszáraztam és kimagoztam. De úgy, hogy félbe is vettem a szemeket. A csokit apróbb kockákra vágtam késsel.
A lisztet, sót, sütőport, kakaóport, porcukrot egy nagyobb tálban alaposan összekevertem. Hozzáadtam a tojást, a felolvasztott vajat és a tejet is, és habverővel jól eldolgoztam. (Érdemes megkóstolni a tésztát, mert ha nagyon keserűcsoki darabokat teszünk bele, édesebbnek kell lennie az alaptésztának. Szóval kóstoljunk.) A vajból egy keveset hagytam, megkenni a papírokat. Majd belekevertem a csokidarabokat és a meggyszemeket.
A kosárkákat 3/4-ig töltöttem a masszával és 3/4-es sütőben 15-20 percig sütöttem. Inkább 20 perc. A tűpróba itt nem játszik, mert a csoki felolvad sülés közben.

Nagyon finom, nagyon feketeerdős. Tele van tömény csokidarabokkal és meggyel. Isteni! Tejszínhabbal kínáljuk!
Egész évben készíthető, mert meggybefőttel, vagy lecukrozott meggyel is ugyanilyen finom.

2009. június 2., kedd

Az indiai házisajt, a PANÍR



Csak egyetlen könyvet érdemes olvasnunk: a szívünket.


(Ácsán Cshá)





Pár nappal ezelőtt rákattintottam Vegavarázs oldalára. Osztán úgy jártam, hogy ott is ragadtam... Megolvastam az összes receptjét, és nagyon tetszettek. Ezzel az indiai sajttal - panírnak hívják - már régóta kacérkodtam. Csak nem mertem megcsinálni eddig. Nem is tudom... Valami érthetetlen misztikum övezi nálam az indiai ételeket. Hogy miért? Ki tudja? Vegavarázs viszont nagyon egyszerűen és érthetően írta le, hogyan is kell elkészíteni ezt a friss savósajtot. Fölbátorodtam. És ma vettem házi tejet, és meg is csináltam. Az egész művelet nem tartott negyedóránál tovább. Abból is az volt a legtöbb idő, míg fölforrt a tej. Köszönöm szépen a receptet! :)
Bár belinkeltem Vegavarázs oldalát, azért én is leírom.

Hozzávalók: 2 liter házi tej (ha nem kapunk, akkor a 3,6-os zsírtartalmú), 6 evőkanál citromlé vagy 1 teáskanál citromasav vagy 2-3 evőkanál 10%-os ecet, egy vékony vászonagyag.

Előkészítünk egy nagy tálat. Ráhelyezünk egy szűrőt, amit kibélelünk a vékony vászonanyaggal. A tejet fölforraljuk egy lábosban. Mikor forr, lekapcsoljuk a lángot alatta és beletesszük a citromlé harmadát-felét. Kevergetjük. Mikor már elég sok sajt kicsapódott, teszünk még hozzá citromlevet. Végig finoman-lazán kevergetjük csak, csak annyira, hogy lássuk, készen van-e. Akkor van készen, mikor már jól elkülöníthetően látszik az áttetszős-zöldes-sárgás savó. Azért kell több részletben hozzáadni a savanyítóanyagot, mert ha egyszerre tesszük bele, nem is csapódik ki teljesen és nagyon szemcsés, száraz lesz majd a panír és az nem finom. Mikor készen van, az előkészített szűrőbe öntjük a lábos tartalmát. Hagyjuk pár percig csöpögni, aztán folyó víz alatt leöblítjük. Alaposan megtekergetjük-szorítjuk az anyagban a túrót, jól kinyomkodjuk. Egyből össze is áll, de csak olyan lazán. Ezért pár óráig még bennhagyjuk a gézanyagban egy formában (kis tálkában), és nehezékkel lenyomva tesszük hűtőbe. Pár óra elteltével szépen összeáll, teljesen vékonyan is szeletelhető. Készítettem is egy ilyen képet - jól látszik, milyen vékony szeleteket tudtam vágni belőle. A képen már a grillezett sajt látható. Nagyon finom grillezve, ropogós. Isteni. Megsóztam és kevés olívaolajban megsütöttem.




Aztán mindjárt fellelkesültem, és készítettem egy egyszerű nyársat is, vargányával, újhagymával, fokhagymával, paradicsommal és a sajttal, természetesen. Csak sóztam és rozmaringot dobtam mellé, no meg kevés olívaolajat alá. Ez a sajt azért is fantasztikus, mert süthető, főzhető - nem folyik szét, megtartja az alakját. Így só nélkül, natúran is nagyon jóízű. De bárhogy ízesíthetjük. Keverhetünk hozzá zöldfűszereket, fokhagymát - bármit, mielőtt kicsapatnánk a citrommal. Sőt, sózhatjuk is a tejet. Kecsketejből is készíthető.
Ez a sajt szépen kockákra vágható, ezért fűszeres olívaolajban is tárolható, fantasztikus íze lesz szerintem. Friss salátákra nagyszerű lehet, az olajat pedig az öntetbe használhatjuk fel. Ezen kívül, Vegavarázsnál vannak indiai receptek is, amikbe használják ezt a sajtot. Majd elkészítek egy olyan ételt is, ez még csak az első próbálkozásom volt. :)

És hogy még könnyebben menjen, itt egy video is:


Eper-meggy mártás főtt hússal, pirított darával


Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.
Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.
Virágzik a cseresznyefa
ma is, amíg a szem elér
és a hajam fehér.

(Ki no Tomonori)


Hát kérem. Mártás-szezon van. Az évnek ebben a szakában rengeteg finom mártás készíthető. Például kapor-, sóska-, spenót-, gombamártás. Tele a piac vargányával, rókagombával és szegfűgombával. Mindnek abszolút ideje van. És a gyümölcsmártások. Készíthető csak eperből, csak meggyből, vagy vegyesen is, ahogy én csináltam ma. Csinálhatjuk cseresznye-meggy kombinációban is. A tiszta cseresznyének nincs igazán jellegzetes íze, ezért azt kombináljuk vagy meggyel, vagy eperrel, vagy mindkettővel. Készülhet fekete és piros ribizliből, köszmétéből (egresből), őszibarackból (sárgabarack levével kombinálva), feketeszederből (kimagozva).
Ráadásnak nem beszélve a húslevesről, ami ilyenkor szintén nagyon finom tud lenni a sok zsenge zöldségféle miatt. És most meleg sincs, tehát jól is esik a forró leves még.
A mártások persze nem csak főtt húshoz alkalmazhatók, hanem natúr sültek mellé is. Tehát nem elengedhetetlen, hogy húsleves is főjön a tűzhelyen.
Ez az egyik kedvencem. Meggy és eper mártás, főtt hússal, pirított darával. A világ legfinomabb ételeinek egyike. Azt is el kell mondanom, hogy addig, míg nem én főztem, egyáltalán nem szerettem. A suliban és anyu is otthon tejföllel habarta be. És úgy ma sem szeretem. Vagy tejjel, vagy tejszínnel készítsük.

Hozzávalók 4 főre:
40-50 dkg eper és meggy vegyesen,
1/4 citrom leve,
kb. 3 csipet só,
kb 4 csapott evőkanál kristálycukor (ízlés szerint),
2 dl tejszín,
3 csapott evőkanál liszt.

A gyümölcsöt megtisztítottam, a meggyet kimagoztam, az epret negyedeltem. Annyi vízben, amennyi éppen csak ellepte, föltettem főni. Sóztam, cukroztam, citromlevet facsartam bele. Közben elkészítettem a tejszínes habarást. Mikor a tejszínnel csomómentesre kevertem, utána még vízzel higítottam. A mártást forrás után még 4 percig főztem, aztán behabartam. Állandóan kevergetve hagytam fölforrni. Forrás után még 1 percig főztem.
A mártás sűrűségén vízzel tudunk állítani a végén.
Ez a mártás nem egészen tíz perc alatt elkészül. Több idő, míg azt a kevés meggyet kimagozzuk... Nagyon-nagyon-nagyon finom húsival és darával. Mindenképpen kóstoljuk a végén, mert kellhet bele még vagy só, vagy cukor, vagy egy kis citromlé. Ezt a mártást is "szájjal" főzzük - csak kóstolással tudjuk igazán finomra ízesíteni. Ne féljünk attól, hogy édesre csináljuk. Édesen az igazi. A sós hús mellé fantasztikus ízélmény. És a színélményről még nem is szóltam... Elképesztően gyönyörű színe van!


Pirított dara: személyenként 3 púpos evőkanál dara, forró víz, só, személyenként 1 teáskanál olaj. A darát az olajon megpirítom, aztán sózom, majd apránként fölöntögetem forróvízzel. Mindig megvárom, míg a dara fölveszi a folyadékot.
Ha nem akarunk szöszölni a darával, akkor kuszkuszt is adhatunk mellé - majdnem ugyan az, mint a dara, mert a kuszkusz apró búzatöret. A kuszkusszal csak annyi a dolgunk, hogy egy tálba tesszük, dupla mennyiségű forróvízzel felöntjük, jól letakarjuk és hagyjuk állni10-15 percig, míg a kuszkusz beszívja az összes vizet. És voilá, készen is van.

2009. június 1., hétfő

Horiatiki, vagyis görög saláta


Az ember addig él, amíg a sorsa meg-megújuló öröm; ha ennek vége: nem más, mint élő-halott.

(Szophoklész)




Az egyik kedvenc salátám. Bár a salátákkal úgy vagyok, hogy nincsenek fix receptjeim rá, a görög saláta mégis kivétel. Egyrészt, mert ez a görögök egyik jellegzetes étele - másrészt, ha nem így készülne, akkor már nem horiatiki lenne.

A görög salátának egy titka van: mindig abszolút frissen készítsük. Ha nagy vendégseregre készülünk, a zöldségeket természetesen előkészíthetjük: összevágva és folpackkal letakarva tarthatjuk hűtőben 1-2 órát is akár, de összekeverni csak fogyasztás előtt ajánlatos. Különben illúzióromboló lesz a végeredmény, levet eresztenek és meglöttyednek a zöldségek. De legeslegjobb abszolút frissen föl is vágni, össze is állítani a salátát.

Mennyiségeket nem írok. Hozzávalói: uborka, lila vagy fehér salátahagyma, paradicsom, olajbogyó. Ezek azonos arányban körülbelül. Plussz fetasajt kockákra vágva, vagy rusztikusan nagyobb darabokra törve. Az hagymát félkarikákra, az uborkát és paradicsomot negyedcikkekre vágom.
Az öntete extraszűz olívaolaj, tengeri só, citromlé és szárított vagy friss oregano. Az olívával ne spóroljunk, jópár löttyintést tegyünk csak rá egész nyugodtan. Erre a salátára kifejezetten ajánlott a bő olaj. A citromlével már bánhatunk csínján - ízlés szerint. A sóval is csínján, mert a feta sós. Az oregano adja meg a jellegzetes ízét. Én nem szoktam összekeverni külön az öntetet ennél a salátánál, hanem egyenesen a felvágott zöldségeket sózom, fűszerezem, locsolom meg olajjal.

Pirítóssal felséges, akár önálló vacsorának is megteszi. Csak nyáron és ősszel ajánlom az elkészítését, mert a téli ízetlen melegházi paradicsomból egyáltalán nem lesz az igazi.