Mandarinkrémleves (citruskrémleves)

Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

(Márai)

(Remélem, nem unjátok Márait. Én mostanában teljesen beleszerettem...)

Már az ünnepi menün gondolkodom. Karácsonykor - egyik nap legalábbis - szeretem a különlegesebb, hideg krémleveseket. Jól indul velünk a lakoma. Valójában egyik kedvenc sógorom szokása ez. Mindig nagyon-nagyon finom hideg gyümölcsleveseket készít ilyenkor. Nem csak jó színész, de remek szakács is! Gondoltam, folytatom a hagyományt, amit Ő teremtett.

Ezt a leveskét ma kreáltam, mert nem volt itthon semmi "levesnekvaló", viszont tele volt a nagy tálam mandarinnal és naranccsal. Néztem őket, aztán egyszer csak egymásra kacsintottunk. Rendben - gondoltam. Legyen. És lőn. :)

Hozzávalók 4 főre:

jó sok mandarin és narancs (???? személyenként talán 5-6 mandarin és 2 narancs),

vagy 100%-os tényleg finom narancslé (de akkor narancskrémleves lesz - úgyse baj),

2 csapott evőkanál vaníliás pudingpor,

1 darab fahéj,

8-10 szem szegfűszeg,

csipet só,

ízlés szerint cukor,

1 kis löttyintésnyi rum,

fél marék mazsola,

2-3 dl tej vagy tejszín,

durvára darált dió,

2 narancs vékonyan levágott héja.

A mandarinok és narancsok levét kifacsartam és átszűrtem hogy ne maradjon benne mag és rost.

A felét föltettem főni a két narancs vékonyan levágott héjával, fahéjjal, szegfűszeggel, sóval, cukorral és rummal. Míg fölforrt, kikevertem csomómentesre a maradék narancslevet a pudingporral.

A fűszeres narancslét hagytam forrni pár percig, hogy a fűszerek íze kioldódjon, aztán átszűrtem egy másik lábosba. Ekkor tettem bele a megmosott mazsolát is. Mikor újra felforrt, hozzákevertem a pudingporos mandarinlevet és állandó keverés mellett hagytam újra felforrni.

Most öntöttem csak hozzá a tejet és le is kapcsoltam alatta a tüzet. Az egész művelet körülbelül 20-25 perces.

Hidegvízfürdőbe állítva addig kevergettem, míg langyosra hűlt, aztán tettem is be a hűtőbe.

Durvára darált dióval megszórva tálaljuk. Tejszínhabrózsákat is nyomhatunk rá, isteni lesz azzal is. Kínálhatunk mellé rolettit is.

Akinek van esetleg - mint nekem - sűrű cukorszirupban eltett narancshéjreszeléke, azzal is megdíszítheti. Mit mondjak? Röviden: rettentő finom! :)

Ja! Szerintem citromból is működik! Csak ahhoz nem kell fejenként 2,5 dl lé. Én almával sűríteném a citromosat.

Tipp: édességként is ehető. Ha van pl. sok maradék tojásfehérjénk amivel nem igazán tudunk mit kezdeni, elhasználhatjuk. Készíthetünk rá habot. Mandarinmadártejként, habgaluskákkal.... desszertnek sem utolsó! :) Habgaluskával együtt készítve sem több az elkészítési idő, mint 3/4 óra.

Szaloncukor-variációk

Az életben nem történnek "nagy dolgok". Ha később visszanézünk, s keressük a pillanatot, mikor valami elhatározó, jóvátehetetlen történt velünk - az "élmény" vagy "baleset", mely későbbi életünket alkotta -, legtöbbször csak ilyen szerény nyomokat találunk, vagy még ennyit se. Igazában nincs más "élmény", csak a család; s nincs más "tragédia", csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az "osztály"-ban, a világnézetben, a fajtában - vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon.

(Márai)

Nem rajongok a szaloncukorért. Valójában már hosszú évek óta nem is veszünk, nem is díszítjük vele a karácsonyfát.
Láttam viszont Tündérnél a birsbonbonokat, és nagyon tetszett. Így én is megcsináltam, mivel az idén sok birsalmasajtom lett úgyis. Annyi eltéréssel, hogy a kis szív és kockaformák kivágása után durvára darált dióban hempergettem meg és úgy került aztán a felolvasztott csokoládéba. Nagyon finom.
Bonbonként ajándékba is adható, vagy szép papírba csomagolva szaloncukor is lehet belőle.
Maradt sok olvasztott csoki a művelet után. Ha nagyon durvára vágott diót, mogyorót, mandulát keverünk bele és kis halmokat rakunk a kissé megolajozott alufóliára, ugyancsak kitünő szaloncukrot kapunk.
Készíthetünk aszaltgyümölcsös-zseléset is: Horváth Rozi zselatinja kell hozzá (mert ebben a fajtában még nem csalódtam), sok apróra vágott aszalt gyümölcs. A meleg, folyós zselatint keverjük össze az apróra vágott gyümölcsökkel és kis halmocskákat tegyünk belőle a kiolajozott alufóliára. Csomagoljuk díszpapírba és mehet a fára majd.

Ha karácsony előtt pár nappal készítjük a szaloncukrot, akkor lehet csinálni kekszgolyóból is. A közepén egy rumosmeggyszemmel. Formázzuk kisebbre a golyókat, majd mártsuk olvasztott csokiba. Aztán csomagoljuk szaloncukorformára.

Majdnem sütőtökcsatni

.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.

(Márai)

 

Ma elkészítettem az egyik kedvenc téli köretemet. Mindössze 10-15 percet vesz igénybe. A sütőtököt meghámoztam, kivájtam és kockákra vágtam. Serpenyőben kevés vajat hevítettem pici olívaolajjal együtt és mikor forró volt, rádobtam a sütőtökkockákat. Sóztam, mézet tettem rá, fűszereket és kevés citromlét.

Erős tűzön pirítottam úgy 4-5 percig. Roppanós maradt, de mégis átsült, én így szeretem. A fűszerek most kevés frissen reszelt gyömbér, kakukkfű és oregano voltak. Még mindig nagyon szépek a párkányomon.

Ezt az alapételt lehet mással is fűszerezni: fahéjjal, koriandermaggal, kurkumával, zsályával, rozmaringgal, bazsalikommal, citromlé helyett narancsléval, stb. Kinek-kinek ízlése szerint.

A lényege, hogy kellően édes legyen. Én két teáskanál mézet tettem egy adagra.

Ez az édes, karamellizálódott sütőtök nagyon finom így önmagában is. De szoktam készíteni sima párolt rizs mellé is, vagy natúr hús, hal köreteként is.

A nagy helyzet az, hogy csatnit akartam most készíteni belőle, de annyira finom volt, hogy mire észbe kaptam, a fotózás közben az egészet elkóstolgattam...

Szóval. Ezt az édes-sós-citromos sült sütőtököt megcsinálhatjuk csatninak is. Csak akkor picit tovább kell sütni, hogy puhább legyen. Mikor készen van, robotgépben pürésítjük és kiegészítjük pici csilipaprikával, még egy kevés citromlével. Egészen fantasztikus csatninak is a sütőtök. Szintén rizs mellé, párolt zöldségek mellé, vagy húsok mellé.

Tudom ajánlani a karácsonyi menübe is, mert villámgyorsan készen van és nagyon-nagyon finom.

Az Ő hangjánál szebbet... én még nem halottam. És ahogy a Csendes éjt énekli... Na, azt, majd akkor.

Marha vindaloo - a'la Fűszeres Eszter

.

Szemtől szembe - mindig.

                                                             

                                                                               (Shiyu)

Ezt az ételt nem először készítettem. Annak idején, mikor még nem írtam blogot, Fűszeres Eszternél találtam. Nagyon megtetszett, megcsináltam. Azóta is az egyik kedvencem. A marhahús egyik legjobb formája szerintem. Úgyhogy köszönöm Eszternek a receptet!

Nagyon fűszeres, telt ízű, igazi különlegesség. Azoknak ajánlom, akik bátran kóstolják más népek konyhaművészeti remekeit.

Egy az egyben leírom ide a receptet, mert tökéletes.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg sovány marhahús felkockázva,

0,5 kg hagyma felkockázva,

3 evőkanál ghee vagy vaj,

4 gerezd fokhagyma összenyomva,

1 teáskanál őrölt római kömény,

1 evőkanál száraz serpenyőben megpirított koriander (ha van mozsarunk, törjük benne össze),

1 teáskanál kardamommag,

1-2 chilipaprika apróra vágva,

1 teáskanál lepkeszegmag,

1 teáskanál kurkuma,

1 teáskanál fekete mustármag,

1 teáskanál fahéj,

2 teáskanál tamarind paszta,

1 evőkanál cukor,

2-3 centis friss gyömbérdarabka lereszelve,

só, bors.

A marhahúskockákat elősütjük hirtelen a vajon vagy ghee-n. Kiszedjük, majd a kockázott vöröshagymát, gyömbért és fokhagymát is átfuttatjuk rajta üvegesedésig. Visszatesszük a húst, és fűszerezzük. Mindig kevés vízzet öntve hozzá egészen puhára pároljuk.

Nem volt most itthon római köményem - rosszul emlékeztem - úgyhogy sima köménymaggal helyettesítettem. És tamarindpasztához sem igen jutok hozzá, tehát az is kimaradt. Helyette egy fél zöldcitromot főztem a raguba. Így is nagyon finom lett.

A tamarindról itt olvashatsz. A ghee-ről pedig itt.

És természetesen jár hozzá a joghurtos banánsaláta is. Enélkül fele olyan az étel. Tényleg. Én a fokhagymát és a csilit elhagytam. Kell hozzá egy félliteres natúr joghurt, 3-4 banán, egy nagyon kevés cukor és icipici só.

A banánt belekarikáztam a joghurtba, nagyon kevés sóval és cukorral ízesítettem és hagytam állni 20 percet. Jó hidegen tálaltam a forró marha vindaloo-hoz. Fantasztikus étel.