2010. július 30., péntek

Szendvics helyett: pizzavariációk



Két és huszonkét éves koruk között nagyon sokan drámai változáson esnek át. Rögeszméjükké válik, hogy megteremtsék biztonságukat és bebiztosítsák magukat. Estéiket a tévéhez láncolva töltik el, és celluloidhőseik merész tetteitől el vannak ájulva. Nagy adag szappanoperával és helyzetkomikummal töltik fel magukat, mialatt életük egyre unalmasabb évek sorozata lesz.

Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja az életerőnket. Az optimális biztonságot, védelmet és megszabadulást a gondoktól majd hat láb mélyen a föld alatt egy dobozban fogjuk megtalálni.

(Andrew Matthews)




Hát, ezt a bagettet inkább csak ötletként dobnám be. Valójában azt a címet is adhattam volna, hogy variációk pizzára. Vagy szendvicsre. Vagy lángosra. Kétféleképpen másképpen készítettem pizzát. Egyszer sem szándékosan.
A pizzabagett akkor született, mikor múltkor sok emberre sütöttem ezt a finom kenyérfélét. Maradt a tésztából is, a töltelékből is. Végül egy nagy vekni kenyérként sütöttem meg a maradékot és nagy sikere volt. Másnap, harmadnap is jó, nem szárad ki, mint a pizza.
A kenyértésztát hagytam kelni szépen, aztán négyzet alakúra kilapogattam. Megkentem pizzaszósszal, rátettem a tölteléket és feltekeretem. Hagytam még 10 percet kelni, aztán forró sütőbe tettem. Húsz perc elég is neki.
Szerintem piknikételnek, sör és borkorcsolyának, és utazáshoz is kitűnő.




A másik variációt is az élet hozta, annyi kellett hozzá, hogy a sütőm felmondja a szolgálatot. És persze ez akkor derül már csak ki, mikor a tészta megkelt, a pizzábavalók előkészítve. Nesze neked pizza... No nem estem kétségbe, kis gombócokat formáztam a tésztából, hagytam kelni 20 percig, aztán kézzel szétlapogattam őket. Megkentem a szélüket vízzel, hogy össze tudjanak ragadni. Majd pizzaszósszal is megkentem az alsó és a felső kis minipizzákat is, tölteléket tettem rá és a csak szószos kis koronggal lefedtem. Jól összenyomkodtam, aztán bő, forró olajban kisütöttem, mint a lángost. Isteni.




Azért szeretem nyáron különösen a pizzát és az olasz ételeket, mert hatalmas telkemen - kb. 1/3 négyzetméter - 14 féle friss fűszernövény burjánzik. A konyhaablakom ilyenkor maga az édenkert. Most is friss fúszereket vágtam a paradicsomszószba: oreganot, bazsalikomot, rozmaringot és zsályát. Annyira finom illatfelhő szállt közben, hogy csak na!Szóval csak egy ötlet. A sima pizzatésztát használtam és a mindig készíteni szokott sajátféle szószomat. Ami belekerült még: mozzarella, olajbogyó, fehér édes salátahagyma.



Ez itt a lila bazsalikom virágja. Legközelebb kipróbálom a bazsalikompesto-s kenyeret is. Olívaolaj, sok bazsalikom, fokhagyma, só. Ezzel fogom megkenni a tésztalapot és feltekerem.



Ez meg az oreganoé, avgyis a szurokfűé.

Isten Veletek, most tényleg elutazom három hétre - viszem magammal a hamuban sült pizzabagettet - és legközelebb csak augusztus végén, vagy szeptemberben leszek.
Mindenkinek kellemes nyárutót kívánok, használjátok ki. Mert már nem soká élvezhetjük a nyár örömeit.

2010. július 28., szerda

Darás tészta baracklekvárral - gyerekkori ízek




Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.


(Mahatma Gandhi)


Ma tejfölös bablevest főztem fejtett puhababból. Valami egyszerű kellett csak 2. fogásnak. Ez is aktuális, mert baracklekvárral az igazi. Itt hívom fel Hölgyek és Urak a figyelmet, hogy a sárgabarack-szezon a végét járja. Aki még nem tett el lekvárt és szeretne, az gyorsan ejtse meg a befőzést!

A darás tészta gyerekkorom nagy kedvence. Szegény nagyi valahányszor kérdezte mit főzzön, mindig és kivétel nélkül vágtuk rá kórusban: darás tésztát! Volt a hegyen egy csodás ceglédi óriás fajtájú sárgabarackfa. Minden második éven ontotta a gyümölcsöt. Hatalmas szemű, édes, zamatos termései voltak. Anyuék rengeteg lekvárt főztek belőle. Azóta sem ettem olyan finom lekvárt...
Emlékszem, reggelire minden nap!!! baracklekváros-vajas kenyeret ettünk kakaóval. Kicsit fura, de imádtuk a kakaót is. Azt a bolti zacskósat. :)
No ma azért a kakaó elmaradt a lekvár mellől...
A darás tészta a magyar konyha egyik remeke szerintem. Egyszerű és mégis isteni finom. És nagyon könnyű elkészíteni is. Én most bolti tésztából csináltam, mert időszűkében voltam. Aki ráér készítheti frissen gyúrtból, úgy még finomabb.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg szélesmetélt,
12 púpos evőkanál búzadara,
7 evőkanál olaj,
1 mokkáskanál só,
7 dl víz.
A főzővízbe:
2 teáskanál só.

Tettem föl egy 4 literes lábosba vizet forrni sóval.
Egy nagy fazékban az olajon pirítani kezdtem a búzadarát. Egészen barnára kell folyamatos keverés mellett pirítani, mert csak úgy lesz igazán finom. Mert mikor felöntögetjük vízzel, úgyis kivilágosodik. És ha nem pirítjuk meg rendesen, ízetlen és színtelen lesz a darás tészta. A pirítástól az illata is megváltozik, finom aromát kap, olyasmi lesz, mint a pirított dió. Akkor jó, ha már érezzük ezt a finom illatot.
Mikor már jó barna volt, apránként hozzáöntögettem a vizet is, mindig kevergetve. Mindig csak akkor öntöttem hozzá a következő kis adag vizet, mikor az előzőt tökéletesen felszívta a dara. Egyébként nagyon hamar felszívja a gríz a kis löttyintésekben adagolt vizet. Valahol a közepe táján meg is sóztam. Mire puha lett a tészta, addig a dara is bőven elkészült.
Mikor a tészta megfőtt, leszűrtem, csap alatt átöblítettem épp csak gyorsan kevés vízzel, aztán a darához tettem. Jól átkevergettem, hogy a dara mindenhova jusson és az egyben lévő kis daragombóckák szétváljanak. (Ha azonnal fogyasztjuk a teljes mennyiséget, nem szükséges hideg vízzel átöblíteni, csak jól le kell csepegtetni. A hideg vizes gyors és épp csak átöblítés megállítja a tészta további puhulását, ezért ajánlott ha nem fogyasztjuk el rögtön a teljes mennyiséget.)
Sárgabaracklekvárral, porcukorral tálaltam.

2010. július 26., hétfő

Világjáró fazék - VKF 36.



Sedith nagyon izgalmas témát hirdetett a 36.-ik VKF alkalmából. Világjáró fazék.

Nagyon tetszik!
A kedvenc sorozatomból - a Miért éppen Alaszkából - jutott eszembe egy epizód. Cicely falucskába érkezik a postával egy csomag. De nincs rajta feladó, és címzettként is csak a falu van feltüntetve. Jóideig áll a csomag a helyi kisboltban. Aztán a falu lakosai egyre kíváncsibbak lesznek... Végül falugyűlést hirdetnek a helyi templomba, hogy mi legyen a csomaggal. Kibontsák-e vagy sem.
Először a doki átvilágítja. Annyi látszik a röntgenképen, hogy sok dolog van benne, de hogy mik? A kíváncsiság végül győz. A csomagban egy levelet találnak, amit egy 10-12 éves fiú írt. Nem tudtak nyaralni menni, ezért - ha ő már nem járhatja a világot - útjára indít egy csomagot, amibe beleteszi az egyik játékát. A levélben megírja hogy a célpontot úgy választotta ki, hogy rábökött a megpörgetett földgömbre. A csomagban már sok tárgy van: kasztanyetta, holland facipő, kis üveggömb, amiben esik a hó... ilyesmik. Végül szavazásra bocsátják Cicely városka mit tegyen a világjáró csomagba. A doki sztetoszkópja kerül bele, mert azzal minden tagját vizsgálta már a közösségnek. Így ez az egyszerű tárgy a hely minden lelkét szimbolizálja. A csomagot lezárják, s megpörgetik a földgömböt...
Nekem is így kéne ételt választanom. Csak nincs földgömböm... Ezért úgy döntöttem, nem is készülök külön étellel most, mert már sok-sok nemzetközi finomságot megfőztem. Inkább körutazásra indulok saját blogomon. Lássuk.

(Kattintsatok az ételnevekre, linkek.)



Olaszország:


Olasz paradicsomleves
Pasta carbonara
Lasagne
Lencseleves
Grissini
Húsgombócok spagettivel
Ravioli
Torta al limone
Bruscetta
Olasz hagymaleves
Cipolle al balsamico
Citromos spagetti
Panna cotta
Minestrone




Görögország:


Töltött szőlőlevél (dolmades)
Horiatiki (görög saláta)
Görög citromos süti
Görög sárgaborsókrém
Sült feta




Spanyolország:


Gaspacho




Franciaország:


Coq au vin
Francia hagymaleves
Clafoutis
Francia tojásleves




Törökország:


Török zöldségleves
Padlizsános húsgombóc
Padlizsánsaláta
Török kávé




Arab konyha:


Hús spenóttal
Töltött csillagtök
Falafel
Dzsuvecs
Libanoni aprósütemény
Baklava




Vietnam:


Pho




Kína:


Mézesmázas csirke




Usa:


Chili con carne
Hamburger
Sült zöld paradicsom
Amerikai palacsinta




India:


Marha vindaloo
Töltött naan kenyér
Tandori rablónyárs
Szamósza
Paradicsom csatni
Zöldparadicsom csatni
Panír
Pakora
Paradicsomos szabji
Joghurtos burgonya




Mexikó:


Quacamole
Salsa




Szerbia (Balkán):


Ajvár




Írország:


Szódabikarbónás kenyér



De ne feddjük a szívem igazi csücskét sem, a magyar konyhát. Elkötelezett híve vagyok. Bár szeretek kísérletezni is, barangolni más népek gasztronómiai világában - amint a fenti felsorolásból is látszik - mégis a magyar ízek számomra a legkedvesebbek. Nagyon sok jellegzetes magyar étel megtalálható az oldalamon. Felsorolni sem tudnám őket, ezért most szűkebb otthonom tájjellegű ételeit teszem a világjáró fazékba.
Tehát.



Magyarország:


Zalai krumpliprósza
Zalai kukoricaprósza
Savanyú répa
Dödölle
Tejfölös és tejes bableves

Végül nem hagyhatom ki a legjellegzetesebb magyar ételt sem, a lecsót. Van ennek is zalai változata: nokedlivel és tejföllel, vagy hajában sült krumplival és tejföllel.




(A fazék képet itt találtam.)

2010. július 25., vasárnap

Kukoricaleves a'la duende


Ez a leves is a "tudtam-tudtam-csak nem sejtettem" kategóriába tartozik. Gondoltam hogy rossz nem lehet - de hogy ennyire finom lesz... Minden várakozásomat felül múlta a végeredmény. Az is hozzá tartozik, hogy a piacon évek óta egy helyen vásárlom eme istenek ajándékát - mert annál a bizonyos hölgynél mindig mézédes darabok vannak.
Valójában maradékhasznosításból született ez a leves, mert tegnap főztem kukoricát és nem fogyott el az összes.

Hozzávalók 4 főre:

2 cső főtt kukorica,
1 liter kukoricafőzővíz,
2 nagyobb burgonya (kb. 30-40 dkg),
5 dkg vaj,
2 nagy csokor újhagyma vagy
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma vagy
4-5 db kisebb fehér főzőhagyma,
só,
csipet fehérbors,
1 dl tejszín.
Ha van otthon:
3 cl száraz fehérbor,
vékonyra szelt füstölt tarja vagy
angolszalonna vagy bacon.

Kukoricafőzés:

Egy nagy lábos alját kibélelem szebb levelekkel. Rárakom a félbe tört kukoricákat, majd a tetejét befedem szintén szép kukoricalevelekkel. Felöntöm vízzel hogy teljesen ellepje és forrástól számítva 10-20 percig főzöm fedő alatt. Ha nagyon tejes a kukorica, 10 perc is elég neki, ha már érettebb, akkor kb. 20 perc. De enyni a maximum. A kukoricát minél tovább főzzük, annál keményebb lesz.

Leves:

Az újhagymákat karikákra vágtam, a zöldje nagyját pedig félretettem. A vajon sóval megpároltam a hagymát, aztán a kisebb kockákra vágott krumplit is hozzátettem és azzal együtt is pároltam még vagy 5 percig. Aztán felöntöttem a kukorica főzővizével és késhegynyi fehérborsot adtam hozzá. Ha szükséges, még sózzuk.
Közben a főtt kukoricákról késsel levágtam a szemeket és szétmorzsoltam. Az előzőleg félretett zöld újhagyma-szárrészeket kis karikákra vágtam.
Amikor minden puha volt a levesben, botmixerrel teljesen simára pürésítettem. Beletettem a kukoricaszemeket és hagytam rotyogni még 3-4 percig. Ha lett volna itthon fehérborom, tettem volna bele egy keveset. De bor nélkül is tökéletes.
Mikor lekapcsoltam alatta a lángot, akkor hozzáöntöttem 1 dl tejszínt is és beletettem a zöld újhagymakarikácskákat is.
Lehet sütni a tetejére szalonnát vagy sonkát is - de inkább ezt csak zöldségkerülő férfiemberek kedvéért. Mert önmagában is tökéletes. A kukorica vizétől eszméletlen, igazi kukoricaízt produkál ez a leves, tényleg nagyon finom. És nagyon gyorsan készen is van.
Ha túl sűrű lenne, kukoricafőzővízzel higítsuk.
Készíthetjük konzervből is, de akkor biztosan nem lesz ilyen finom. Ez egy igazi szezonális leves.