2011. május 3., kedd

Cézár saláta


Az ember a legkisebb dolgokon kezdi. A legeslegkisebbeken. Ilyen egészen kicsiny dolog az étkezés előtt mondott fohász. Az ilyen kapcsolat pozitív eredménye, hogy a test és a lélek megnyugszik. Az ember megereszkedik, izmai és idegei és szervei feszültségükből fölengednek. Semmi sem fontosabb, mint hogy a gyomor étkezés előtt megnyugodjék.

(Hamvas Béla)




A Cézár salátáról már szerintem mindenki hallott vagy kóstolta is. Amilyen egyszerű, olyan finom. Megalkotója Caesar Cardini, egy olasz születésű séf, aki a mexikói Tijuana-ban vezetett éttermet. A saláta állítólag 1924-ben született egy forgalmas nap végén, mikor is szenyor Cardini a maradékokból "dobta" össze ezt a mára már világhírűvé és klasszikussá vált salátát.

Hozzávalók:
étvágy szerint római saláta (én fejes salátával készítettem),
kenyérdarabok (fehér kenyérből),
fokhagyma,
1 tojás,
kevés Worcestershire szósz,
borecet vagy citrom vagy lime leve,
só,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt parmezán sajt,
olívaolaj.

Ne várjatok precíze mennyiségeket, mert salátát érzésből készít az ember... :)
Tehát. A salátaleveleket megmossuk, kicentrifugázzuk. A fehérkenyeret kis darabokra tépkedjük. Serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk fokhagymaszeletekkel és mikor átvette az olaj a fokhagyma ízét, a darabokat eltávolítjuk az olajból. Ebben pirítjuk meg a kenyérdarabkákat.
A tojást forró, de nem forrásban lévő vízben főzzük körülbelül másfél percig, majd egyből hideg vízben lehűtjük. Felütjük egy tálba. Vagy: a tojást forrásban lévő vízbe merítjük 50 másodpercre. Vagy: a tojást forrásban lévő vízzel leöntjük hogy ellepje és 10 percig hagyjuk benne, majd hűtjük és tálba felütjük. Ebből az enyhén főtt tojásból készül az öntet. A háromból bármelyik módot választhatjuk a tojás enyhén főzéséhez. Teszünk hozzá sót, frissen őrölt borsot, zúzott fokhagymát, Worcestershire szószt, borecetet vagy lime vagy citrom levét, és olívaolajjal apránként kikeverjük hogy szép sűrű öntet legyen belőle. Egy tojáshoz körülbelül 1 dl-nyi olívaolajat keverhetünk. Mikor kikevertük az öntetet, reszelt parmezánt is keverünk bele.
A salátaleveleket körülbelül 5-ször 5 cm-es darabokra vágjuk. Hozzáadjuk a pirított kenyérkockákat és elkeverjük az öntet 2/3-ával. Tálaljuk, majd a tányéron még megcsepegtetjük öntettel, és parmezánforgácsokkal díszítjük. Azonnal tálaljuk.
Állítólag ez az igazi recept. Sok helyütt viszont szardellafilét is írnak az öntetbe illetve kapribogyót is, valamint más salátafajtákkal is készítik. Ma már a vendéglőkben szinte kizárólag valamilyen grillezett hússal (csirke, pulyka, kacsamell) vagy hallal, kagylóval vagy rákkal dúsítják.
Az én salátám sem lett teljesen autentikus, mert ruccolát is tettem bele, valamint fejes salátából készítettem, mert mifelénk egyáltalán nincs római saláta. Az öntetembe apróra vágott olajbogyó is került.
Hát akkor, Isten hozott minket Tijuana-ban. :)

2011. május 1., vasárnap

Négy recept, egy hétvége

.

Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.

(Simon András)
 



Erre a hétvégére tobzódhattunk az alkalmakban. Szombaton országos ballagás, vasárnap anyák napja és majális. Lett volna, ha el nem mossa az eső. Nem panaszkodom, nem vagyunk nagy majálisozók és az eső is nagyon kellett már, azt mondják.
Mi is hivatalosak voltunk sógornőmékhez, férjem hugának a legnagyobb fia ballagott. Anyóska és sógornőm - no meg az ünnepelt - sütikkel várták a vendégeket, s aztán mentünk csak le ebédelni a közeli étterembe. Róluk nem írok semmit, mert vagy jót, vagy semmit. Átlagos hely, átlagos színvonal, átlagos ételek. Semmi extra. De legalább levegőn voltunk és együtt, egy asztalnál meg tudtunk ebédelni. Sajnos egy városi lakás nem igazán alkalmas nagy családi rendezvények lebonyolítására.
A sütiket azonban lefotóztam és elkértem a recepteket is. Sógornőm sütötte a krémes sütit, az ő anyósának a receptje alapján. Nagyon könnyű, finom, igazán habos desszert. A túrós alagutat anyóska sütötte, nagyon szeretjük, mindig sikere van. A darálós kekszet pedig a ballagó ünnepelt készítette. Úgy tűnik, ő már a harmadik férfiember a családban, aki remekül süt. :)
És akkor a receptek.




Diplomata krémes egy nagy gáztepsinyi mennyiséghez:

7 tojás sárgáját 20 dkg kristálycukorral és 8 evőkanál vízzel habosra keverünk. 20 dkg lisztet, 1 evőkanál kakaóport és 1 csomag sütőport összekeverünk, majd hozzákeverjük a krémesített tojássárgájához.
Vajazott, lisztezett tepsiben megsütjük ahogy a piskótát szokás.
Közben 3 csomag vaníliás pudingport, 1 csomag vaníliás cukrot, 8 evőkanál kristálycukrot 7,5 dl tejjel megfőzünk. A 7 tojásfehérjét 5 evőkanál cukorral habosra verjük, és a még meleg pudinghoz keverjük, de nem habverővel hanem fakanállal. Kivesszük a tésztát a sütőből, a sütőt lekapcsoljuk, de becsukjuk az ajtaját. A piskótalapra kenjük a pudingos krémet és visszatesszük a még meleg sütőbe úgy 5 percre, majd kivesszük és hagyjuk teljesen lehúlni.
Tejszínhabot verünk kevés porcukorral 1/2 liter tejszínből, és a krém tetejére kenjük. Kakaóporral megszórjuk. Kockákra vágva tálaljuk.
Lehet variálni a krémjét, pl. epresen is készíthetjük.
Két gáztepsi méret létezik. Az én nagytepsim teljesen kocka alakú, sógornőmé viszont téglalap. Vagyis kisebb, mert modernebb sütője van. Tehát ez a kisebbhez való adag.

Túrós alagút 1 őzgerincformához:

A tésztához: 16 dkg liszt, 1 evőkanál porcukor, 10 dkg vaj, 2 késhegynyi sütőpor, 2 teáskanál kakaópor, 2 tojás sárgája, 1 kanál tejföl.
A töltelékhez:
0,5 kg túró, 1 vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 3 tojás sárgája, 20 dkg porcukor, 2 evőkanál búzadara.

A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, míg a töltelék elkészül, hűtőbe tesszük.
Kikeverjük a tölteléket. Az őzgerincformát kivajazzuk, a tésztát körülbelül fél centi vastagra kinyújtjuk, körülbelül akkora kockát levágunk, amekkora kell a formába. Kibéleljük vele az őzgerincet. Beletesszük a túrótölteléket, aztán a maradék téglalap alakú tésztát a tetejére tesszük. Körülbelül 160 fokon sütjük 25-30 percig.
A maradék tojásfehérjéből egy-kettőt ha nem akarjuk máshoz felhasználni vagy lefagyasztani, fölverhetjük habbá és a töltelékhez keverhetjük.

Darálós keksz:

70 dkg liszt, 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 4 egész tojás, 2 vaníliás cukor,, 1/2 csomag sütőpor, csipet só.
A vajat habosra kikeverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, a vaníliás cukrot, sót. Majd a sütőporral kevert liszttel összegyúrjuk. Pihentetjük jópár óráig hűtőben. Legjobb este összeállítani és másnap reggel sütni, vagy fordítva: reggel összegyúrni, este sütni.
Darálóval és kekszelőtéttel ledaráljuk. Vajazott tepsire tesszük a csíkokat és közepes lángon világosra sütjük.

A negyedik recept egy nem-recept... Mivel május elseje van, reggel vettem virslit. Sör volt itthon hozzá. No de a hétvégi nagy rohanásban elfelejtettem kenyeret venni és az meg már nem volt a boltban. Sütöttem hát hot-dog kifliket. Kissé összecsaptam (nem vagyok büszke rá), mert lágy is lett a tészta és túl is sütöttem, de nem vészes. :)
A challah receptjét használtam hozzá, csak kevesebb cukorral és fele víz-fele tej volt a folyadék.


Hot-dog kifli:

30 dkg liszt, 1 dkg friss élesztő, 2 dkg kristálycukor, 1 csapott teáskanál só, 1,5 dl langyos tej-víz keverék, 1 egész tojás, 1 evőkanál étolaj. Úgyanúgy készítsük, mint a challahot. Mikor megkelt, virsli hosszúságú és vastagságú hengerere formázzuk. Sütés előtt a tetejét ugyanúgy kevés tejjel elkevert, felvert tojással megkenjük. Ebből 6-7 kifli jön ki. Formázhatjuk úgy is, hogy minden darabot nagyon vékony téglalappá nyújtunk úgy, hogy a hosszabb oldala a virsli hosszának fleljen meg. És feltekerjük, mint a kiflit szokás. Tojással megkenjük, majd sütjük.
Tipp: Ha nagyon-nagyon bőven megszórjuk a kiflik tetejét reszelt sajttal, akkor pedig finom sajtos stanglit fogunk eredményül kapni.

2011. április 27., szerda

Tilos az dohányzás

.

A bor szertartástanát a szájharmóniákról szóló fejezettel kell kezdeni. Ez a bor tudományában az, ami a zenében az összhangzattan. Meg kell tanulni, hogy a szájharmónia alapja az alapszájhármas, az étel, az ital és a dohány. Milyen étel, milyen ital, milyen dohány milyen módon illik, egymást üti, vagy kiemeli, kívánja, vagy semlegesíti. Vannak tiltott lépések, mint az összhangzattanban a párhuzamos kvint és oktáv. Vannak diszharmóniák, amelyeket fel kell oldani. Általában ki lehet mondani, hogy az evés a testi aktus, a fundamentum; az ivás a lelki aktus; a dohányzás a szellemi aktus. Kezdeni mindig az evéssel kell, végezni mindig a füsttel. Megjegyzem, hogy az antinikotinistát ateista szektariánusnak tartom. Ennek a fejezetnek jeligéje az Upanisádok egyik halhatatlan mondata: Brahman legmagasabb alakja a táplálék.

....

A dohányról nem beszélek sokat. Nagy ebéd után az első füst legyen szivar, éspedig kubai (Havanna). A második vastag albán cigaretta, az aranysárga, méregerős fajtából. A harmadik lehet könnyebb görög, vagy szerb. Közönségesebb ebéd után is először minden esetben szivart ajánlok. Kisebb, baráti ebédek után lehet négyféle cigaretta: egyiptomi, angol, szerb és középerős magyar. Magányos ivásoknál pipázni kell, éspedig hangulat szerint angol illatos dohányt, vagy verpelétit. Általában azt tapasztaltam, hogy még azok is, akik az ételek és a borok válogatásában elég nagy készségre tettek szert, a dohányösszhangzatokra kevesebb figyelmet fordítanak. Ennek a gondatlanságnak előbb-utóbb meg kell szűnnie. Ha bennünket helyesen kormányoznának, a különböző ételekhez és borokhoz való dohányok szívását már régen rendelet szabályozná. A jelen ateista kormányzatoktól persze az ilyesmit hiába várjuk.



Cserna-Szabó András: Vita Illuminativa 



1945 verőfényes nyarán Budapest romokban. Még nem dőlt el semmi. Némelyek európai független demokráciáról álmodnak, mások biztosak abban, hogy a pokol után újabb pokol következik, szovjet típusú diktatúra. Hamvas Béla fővárosi könyvtáros ekkor Balatonberényben vakációzik. Úgy mondják, szinte egyetlen lélegzetre írta meg A bor filozófiája című esszéjét, vallásfilozófiai vázlatát, ateistáknak szóló imakönyvét.

Nem kétséges, ha Balatonon nyaraló könyvtárosunk csak könyve első tizenhárom oldalát írta volna meg, aztán a vakáció többi részét pancsolással tölti, a magyar gasztronómia már ekkor is sokkal gazdagabb lett volna. Krúdy Gyula tizenkét éve halott, a csendet valakinek meg kellett törnie, és Hamvas megtörte. Ki kellett végre újra mondani, hogy Istent szólíthatjuk csóknak, mámornak és főtt sonkának, de legfőképpen bornak.
És Hamvas kimondta. A harcot újra fel kellett vennünk az antialkoholisták és a korpán-vízen élő pietisták ellen. Hamvas felvette. Béla, a mi Bélánk hirtelenjében a bor világtörténetét is felvázolta. Ez a hamvasi gasztrohistória természetesen három nagy korszakból áll.
A Noé előtti időből, amikor az emberiség még nem ismeri a bort, csak álmodozik róla. A Noé utáni korból, mely az első szőlőtőke elültetésével kezdődik. Az utolsó szakasz a víz borrá változtatásával indul. A vég kezdete. "Mi jelenleg ebben a korban élünk" - írja Hamvas.

Máskor száz évig nem történik ennyi a hazai gasztronómiai gondolkodásban, mint most ebben a 13 oldalban. Drága kincsünk ez nekünk, akik csókkal, mámorral, sonkával, borral dolgozunk.

Ez a könyv még csak ezután kezdődik. Béla fürdőnadrágot húz, megmártózik a Balatonban, majd egy szomorúfűz árnyékában cigarettára gyújt, bort önt poharába, tollat ragad és lefekteti minden magyar gyomorelmélet alapjait. Égető szükségünk volt erre, hosszú századok óta beszéltünk úgy ételről, italról, nőről, Istenről, hogy az ízlelés bölcseletének fundamentuma hiányzott. Mert e negyvenötös, kánikulai délután óta tudjuk, hogy szájunkkal vagyunk a világhoz nőve. Hogy ez az egyetlen közvetlen kapcsolatunk. Hogy csakis akkor tudjuk meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltük. Hogy csakis akkor ismerünk meg egy nőt, ha megcsókoltuk, vagyis ettünk belőle, s ő evett belőlünk.

Erről az alapkőről visszatekintve valahogy sokkal jobban értjük mindazt, amit magyar nyelven a gyomorról írtak. Innen nézve világosabb, miért szerette Mikes Kelemen úgy a nénjét, mint a káposztát, mit látott Szinbád a velős csont közepében, miért gondolta úgy Rejtő Jenő, hogy konyhaművészettel megjavítható lenne az emberiség.

A fővárosi könyvtáros belenéz a magyar tenger víztükrén csillogó lemenő napba, és azt mondja, a bor Isten maszkja. Egy embertelen és ateista kor hajnalán azt javallja, a puritán szívidióták ellen harcoljunk disznótorral. Szűzpecsenye, hurka, friss kolbász, ecetes paprika, hagyma, baracklekváros fánk, két üveg szekszárdi, s a terrorista pietista Istenre cseréli az elvet. Talán ha Rákosi Mátyás részt vesz ebben a tor-kúrában, másképp alakulnak a dolgok. Sajnos, a terápiára nem kerülhetett sor, Hamvas ugyanis nem volt kéznél. '48-ban kényszernyugdíjazzák, Szentendrén lesz földműves, majd Inotán és Tiszapalkonyán raktáros. Ez a földműves írta a Karnevál című nagyregényt, a raktáros pedig a Patmosz című esszéfüzért. Istenem, ilyen a magyar paraszt, néha összedob egy párkötetes regényfolyamot!

Nézzék csak ezt a negyvennyolc éves férfit, ahogy borosflaskával a kezében a hegyoldalon kaptat a ház felé. Túl van két nagy háborún, sebesüléseken, nőkön, lakását bomba vitte el, kéziratai elégtek, a haja hullik már, és az első mély ráncok is megjelentek arcán. leül a kőpadra a nagy diófa alá, újra önt, felhörpinti, nézi a csillagos eget, s a papírosra vési: "Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve, és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja."

Szerb Antal jól mondja, hogy a nagyok nem félnek a giccstől. Hamvas sem fél. Se a giccstől, se a szóismétléstől, se a komcsiktól. Nincs mitől félnie. Aki a jó vallásban él, a mámorvallásban, aki szájával van a világhoz kötve, akinek van bora, annak nincs mitől rettegnie. Akinek személyes haverja Dionüszosz lüsziosz, a Megváltó Boristen, annak nincs félnivalója. Se stilisztától, se kommunistától.

Aki pedig nem fél semmitől, az az angyalok énekszava és virágesője közepette a berényi éjszakában tovább építheti a magyar gasztrozófia alapját. Értekezhet az ízek ízéről, mely a napon érlelt női comb belső részén terem. Megkülönböztetheti a múzsai bornépeket a barbár pálinkanépektől - akár még úgy is, hogy az a történelmi tényekkel köszönő viszonyban sincs, hisz' nem remeg ő a historikusoktól sem. Beszélhet sík és hegyi, szőke és sötét, hím és női, logikus és misztikus, drámai és parázna borról. Dicsérheti a tűzbort, leköpheti a novabort, az ördög borát. Elárulhatja miért erotikusabb az ivás az evésnél, miért cseppfolyós csók a bor. Elkészítheti egy nagy magyar borkatalógus vázlatát, a kecskemétitől a csopakin át a szentgyörgyhegyiig. Megalkothatja a szájharmóniák összhangzattanát. Kijelölheti az alaphármast az étel, ital, dohány háromszögben. Létrehozhatja a Borágy Tanszéket, melynek első professzora lesz, s hangsúlyozhatja a szalonna, a kenyér és a zöldpaprika klasszikus érdemeit. Kitérhet kenyerekre, lángosokra, tésztákra, zöldségekre és a dohányharmóniákra is. Felrajzolhatja a térképre az ízek négy világtáját. Kijelentheti, hogy az éhség a gyomor sötétsége, az étel pedig a fény. Megmutathatja a nedvek útját: hogyan lesz a vízből bor, a borból vér. Bevezetheti olvasóját a poharak metafizikájába. Elmagyarázhatja miért nem hiányozhat nőből, borból a szakrális kurvaság.

Azt csinálhat, amit csak akar. Hamvas Béla Isten akaratából szabad ember. Jöhet a vészek kora, a vér bíbora, ő benéz a maszkok mögé. Lehetne szerény is, lenne mire. De minek? A szerénység elég alacsony formája a gyávaságnak. Tudja ő nagyon jól mit csinál: "Nemcsak célom, hanem becsvágyam is, hogy (...) az alapot minden jövendő borfilozófia számára megvessem. Mint ahogy Kant minden elkövetkezendő filozófia döntő gondolatait mondja ki, amelyeket el lehet fogadni, vagy amelyekkel szembe lehet szállni, de megkerülni és el nem hangzottnak tekinteni többé sohasem, úgy én is (...) a bor metafizikájának egyetemes érvényű és időtálló  eszméit kívánom leírni."

Azért némi szerénység mégis vegyül ebbe a vallomásba. Hiszen Béla nem csak a bor filozófiáját írta meg, de a magyar gasztronómia metafizikájának alapjait is lefektette. Csakis azért sikerülhetett ez neki, mert úgy tudott írni, mint Szókratész. Félelem és túlzás nélkül.

A továbbiakról most csupán annyit: Hamvas huszonhárom és fél évvel a berényi nyár után még csinált egy gargantuai vaskos tréfát. A gyilkos és puritán ateisták nagy ünnepére, november 7.-ére időzítette halinapját. Úgy halt meg, ahogyan élt.

Levélcíme: a Megváltó Boristen Pincéje, Hetedik Mennyország.

(forrás itt)