Zöld dinnye és ötletek

.

Vörösmarty találta ki a fröccs szót. 1842. október 5.-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nem csak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét enyhíteni lehessen, fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehetett fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon az első fröccsöt. Ő ezt spiccernek nevezte. Vörösmartynak ez a szó nem tetszett, helyette találta ki a fröccs szót.

Kisfröccs: 1 dl bor + 1 dl szóda. Fütty vagy Rövidlépés néven is ismert József Attila szerint.

Nagyfröccs: 2 dl bor+ 1 dl szóda. Más néven Hajtás vagy Húzás, mert egy hajtásra vagy húzásra lehetett a gallér mellé küldeni, írta Móra Ferenc.

Hosszúlépés: 1 dl bor + 2 dl szódavíz. Más néven Fordított.

Házmester: 3 dl bor + 2 dl szódavíz.

Viceházmester: 2 dl bor + 3 dl szóda.

Háziúr: 4 dl bor + 1 dl szódavíz. Egyes helyeken Bivalycsók vagy Nagy Házmester, máshol Tömbházmester.

Lakófröccs: 1 dl bor + 4 dl szódavíz. Másként Kis Házmester.

Krúdy-fröccs: 9 dl bor + 1 dl szóda. Az író szerint ilyen arányban a víz "megnevetteti" a bort.

Sóherfröccs: 1 dl bor + 9 dl szódavíz. Nevezik távolugrásnak is.

Matrózfröccs: Vigyázz! Semmi köze a borhoz! Korsó sör mellé 1 dl rumot szervíroznak.

Tisza-fröccs: Szegedi találmány, vörösbor pezsgővel.

Maflafröccs: 5 dl bor + 5 dl szóda.

Magyar-angol: 6 dl bor + 3 dl szódavíz.

Színészfröccs: 2 dl szódavíz, langyosan.

Lámpás: 1,5 liter bor + 0,5 liter szóda.

Harmat fröccs: 5 dl bor + a fölötte elspriccelt szóda harmatából áll - Latinovits Zoltán is így szerette a  fröccsöt.

Gyerekfröccs: 1 dl szőlőcsepp + 1 dl szódavíz.

Kishörpi: 0,3 dl szörp + 2 dl szódavíz.

Nagyhörpi: 0,5 dl szörp + 3 dl szóda.

Márai Sándor a fröccs történetéről a következőket mondta: "S a magyar, amikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs é óvatos vegyüléket,, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkallja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelidített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot".

(ZalaEgerszeG újság)

Ettetek már kicsi zöld dinnyét? Én igen, mert anyukám minden évben szokott eltenni és nagyon finom. Kedves párom kedvence, a legjobban szereti a télrevaló savanyúságok közül. Sajnos nálunk úgy kell vadászni rá, mivel zala nem egy dinnyetermő vidék ugye. De az alföldön kedvelt csemege, szerintem ingyen is hozzá lehet jutni - gondolom a dinnyeföldesek megengedik ilyenkor, hogy a már nem beérő kicsi zöld darabokat mások összeszedjék. Vagy ha nem, hát biztosan az alföldi piacokon legalább annyira jellemző és olcsó, mint mifelénk mondjuk a zöld paradicsom. Persze csak gondolom, mert gyerekkoromban jártam utoljára a hajdúszoboszlói piacon - és akkor még nem a dinnyék érdekeltek, hanem a lengyelek által árult cicomaszerek és bizsuk...:) Húúú de régen vót...

Ma ahogy mosogattam őket, sok ötlet eszembe jutott a savanyúságon kívül is. 

Ötlet 1.: szerintem ugyanúgy lehet kovászolni is, mint az uborkát. Isteni lehet.

Ötlet 2.: a nagyobb, teniszlabdányi darabokat véleményem szerint ugyanúgy lehet tölteni és sütni, mint mondjuk a csillagtököt, gömbcukkinit. Le kell vágni a tetejét kis kalapnak, kivájni a magos részét és bármilyen finom töltelékkel megtölteni. Majd visszatenni rá a kalapocskát, sütőbe tolni és készre sütni. Vékony a héja, tehát abszolút alkalmas a töltésre-sütésre. És milyen extra elő- vagy főétel lesz belőle, igazán különleges. Ha éttermem lenne, ilyenkor koraősszel biztosan szerepelne az étlapon.

Ötlet 3.: Ugyanúgy süthető, mint a sült zöld paradicsom. :)

Ötlet 4.: Ez pedig a már jól ismert téli savanyúság.

Hozzávalók:

2,5 - 3 kg zöld dinnye,
2 liter víz,
8 dkg só,
18 dkg kristálycukor,
3 dl 20%-os ecet,
1 csapott teáskanál borkénpor,
1 csapott mokkáskanál szalicil és
a fűszerek: 1-1 darabka torma üvegenként,
koriandermag,
mustármag,
egész feketebors,
és tetszés szerint még vagy friss
tárkonylevelek vagy babérlevél vagy
szőlőlevél vagy meggyfalevél.

A kis dinnyéket alaposan megmossuk, a szárait teljesen levágjuk és az elszáradt virágmaradványokat is eltávolítjuk. A nagyobbakat félbe vagy negyedbe vágjuk, a kisebbeket egészben hagyjuk. Az üvegeket alaposan kimossuk és 2 percre még vizesen mikróba tesszük 2 percre, így csírátlanítjuk. Míg lehűlnek az üvegek, kikeverjük a savanyúságlevet a vízből, sóból, cukorból, ecetből, szalicilből és borkénporból. (Ez utóbbitól szép színe marad sokáig.) Aztán minden üveg aljára teszünk a fűszerekből és a tormadarabkákból, majd megtöltjük az üvegeket a dinnyékkel. Végül felöntjük csurig a lével. Folpackot teszünk az üvegek szájára, aztán alaposan rácsavarjuk a tetőket is. Ennyi lenne. Én sosem forralom fel a vizet a savanyúságléhez, egyszerű csapvízzel készítem és még sosem romlott meg egy üveg sem.

Savanyúságot eltenni a világ legegyszerűbb dolga. :) Aki szereti a csípőset, tehet minden üvegbe egy kis csilipaprikát is.

Zsong a város szíve...  és mi a középpontban lakunk. Szüreti napok kezdődtek ma. Koncertek vannak, zsibong minden, a piactér, a főutca... Még le sem kell mennem, mindent tisztán hallok a nyitott ablaknál is - beszűrődik a zene, a meleg nyárutó balzsamos levegője, látom a jövést-menést, hallom a felszabadult nevetéseket, végre élet van. Végre zajlik az élet! Buli van. :) Egyik sógorom most csábította le életem párját egy-két pohárka hegynedűre. Majd én is menek utána. Magna cum laude concert lesz...

... s ha utad egyszer a végére ér, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél!:)

Csilipehely

.

  Minden egyes parányi kis magocska óriási mennyiségű kozmikus információt hordoz magában. Ezt az információtömeget, mennyiségét, és pontosságát tekintve semmilyen mesterséges, emberalkotta információval összehasonlítani nem lehet. Ezen információk segítségével a magocska pontosan, másodpercre bontva tudja, mikor érkezett el az ébredése pillanata, mikor kell gyökeret eresztenie, a földből kinőnie, milyen tápanyagokat kell felvennie onnan, hogyan kell felhasználnia az égitestek kisugárzását, tudja, mivé kell nőnie, milyen gyümölcsöt kell teremnie. A kitermelt gyümölcsök pedig az ember életének biztosítását hivatottak szolgálni. És ezek a termések ténylegesen képesek - ráadásul jobban, mint a világ legjobb, emberi elme alkotta, akár jelenleg, akár a jövőben használatos gyógyszerei - az emberi szervezet bármilyen betegségével megküzdeni és ellenállni. Ám ahhoz, hogy ez így legyen,a magocskának ismernie kell az ember szervezetét. Ismernie kell azt azért, hogy a növekedése során a termést feltölthesse az adott ember gyógyításához, betegségéhez nélkülözhetetlen arányban felveendő tápanyagokkal, feltéve, hogy a betegség már folyamatban van, vagy az emberben megvan rá a hajlam, az adottság.

  Ahhoz, hogy az ember kertjében vagy telkén termesztett uborka, paradicsom, vagy akármilyen más növény magjában meglegyen ez az információ, feltétlenül szükséges elvégezni a következőket: 

A kiültetés előtt vegyük szánkba egy vagy több pici, be nem áztatott magot, s tartsuk a magocskákat nyelvünk alatt, legalább kilenc percig. 

  Aztán vegyük a magokat két tenyerünk közé és tartsuk azokat így harminc másodpercig. Míg a magvacskákat két tenyerünk között tartjuk, fontos telkünk azon pontján mezítláb állnunk, ahol majd megtörténik az ültetés.

  Ezután nyissuk ki tenyerünk és a rajta nyugvó magocskákat emeljük óvatosan ajkunkhoz. Ekkor tüdőnkből leheljük rájuk ki a levegőt. Lélegzetünkkel melegítsük fel a magocskákat, hogy a parányi magocska megismerje mindazt, ami bennünk van.

  Ezután tartsuk még a magocskákat harminc másodpercig széttárt tenyerünkön, és mutassuk be őket az égbolton lévő égitesteknek. Így a magocska megállapítja felébredésének pillanatát. Ebben majd az összes bolygó segíteni fogja. És miattunk, értünk megajándékozzák a csírákat a szükséges fénnyel.

  Ezután a magocskákat beültethetjük a földbe. Semmilyen esetben nem szabad rögtön öntözni, nehogy a víz a magocskákról lemossa a nyálat, amit tőlünk kapott, és a már belőle és a helyzetből nyert információkat, melyeket a magocska magába szívott. Három teljes nap elmúltával azonban az elültetett magokat meg lehet öntözni. 

  Feltétlenül szükséges, hogy minden zöldségféle kiültetése a megfelelő napon történjék (ami az ember számára már hozzáférhető a lunáris kalendáriumok révén). A túl korai kiültetés az öntözés mellőzése mellett távolról sem olyan veszélyes, mint a késői.

Nem szükséges az összes dudvát rögtön eltávolítani a már kicsírázott és a földből kibukkant növényke körül. Fontos a különböző fajták közül legalább egyet meghagyni.

  A magocska az emberről nyert információkat íly módon magába fogadja, és termése növekedésének folyamatában maximális módon fogja majd a világegyetemből és a Földből azokat az energiákat felvenni, melyek éppen annak az embernek szükségesek, aki azt így elültette. Az összes dudvát azért nem lehet eltávolítani, mert nekik is megvan a maguk küldetése. Vannak olyanok, amelyek védelmezik a magot a betegségektől, mások meg kiegészítő információkkal látják el azt. A növény növekedése során feltétlenül szükséges a növénnyel kommunikálni, elmenni hozzá, és megérinteni azt, még akkor is, ha erre a növény növekedése alatt csupán egyszer kerül sor. 

  Anasztázia azt állította, hogy az olyan növények termése, melyek íiy módon ültetett magokból keltek ki, és azokat az ember elfogyasztotta, képes az embert bármilyen betegségből teljes mértékben kigyógyítani, a szervezet öregedését jelentős mértékben késleltetni, káros szenvedélyeitől megszabadítani, értelmi képességeit a többszörösére növelni és lelki békét adni neki. A termésnek akkor a legnagyobb a hatása, ha a szüret utáni közvetlen három napon belül elfogyasztásra kerül. Nem feltétlenül szükséges minden egyes sor uborkát, paradicsomot, stb. ily módon ültetni, elég csupán néhány bokrot. 

  A palánták kiültetésénél feltétlenül szükséges a földet a kiásott lyukban kézzel megnyomogatni, és mezítláb, lábujjainkkal megtaposni, majd végezetül a lyukba beleköpni. A láb izzadása által olyan anyagok távoznak a testből (valószínűleg méreganyagok), melyek tartalmazzák a szervezet betegségéről szóló információkat. Ezeket az információkat a palánták kapják meg. Ők viszont továbbadják azokat a terméseknek, melyek képesek lesznek a betegségekkel harcba szállni. Időről-időre járjunk a kertünkben mezítláb. 

  Elmeséltem Anasztáziának, hogy számos speciális gyógyszertárunk van, melyek különböző gyógynövényeket forgalmaznak, és olyan orvosaink, természetgyógyászaink, akik hivatásukból kiindulva gyógynövényekkel gyógyítanak, mire ő ezt válaszolta:

  - Az embernek egyetlen orvosa van - a saját szervezete. Régebben, a kezdet kezdetén, még megvolt az embernek a képessége, hogy tudja, mikor, milyen gyógynövényt kell használnia. Tudta, hogyan kell étkeznie és lélegeznie. A szervezeted képes a betegségeket elhárítani. Senki sem helyettesítheti a szervezetedet, mert ő a te legjobb orvosod, melyet Isten kizárólag csak neked adott. Az összehangolt kölcsönhatások kerted növényvilágával gyógyítani fognak téged, önállóan felállítják a pontos diagnózist, törődni fognak veled, és elkészítik a te gyógyszeredet, a számodra leghatásosabbat.

(Vlagyimir Megre: Anasztázia I.)

Ez is csak egy ötlet... Minden évben ilyenkor szeptemberben veszek a piacon egy nagy kupóc friss csilipaprikát. Meg cseresznyepaprikát. Van az étkezőasztalunkon egy nagy ovális afrikai faragott fa tál, az tele szokott lenni ezekkel a kis csípős csodákkal. Tavalyról marad egy kevés, azon töprengtem, mi tévő legyek vele. De utálok bármit is kidobni - nem kacatokra gondolok, hanem ételre. Hol tárolgassam, hiszen a nagy tálamba hamarosan a friss kerül... Végül eszembe jutott, hogy ledarálom: csilipehely lesz belőle. A színe ugyan kissé már megfakult, de pehelynek még így is tökéletes. Bármilyen ételbe kiválóan lehet használni, de gasztro-ajándéknak is jó, szép üvegcsébe téve. Olyan rokonoknak kell adni, akik vannak olyan elvetemültek, hogy egész háztartásukban soha egy szem csilipaprika sincs. :)) Én így szoktam csilikészleteimet kitelepíteni. Múltkorában épp ment Nigella valamelyik műsora. Abban mesélte, hogy még a retiküljében is csilipaprika van. Na nekem is. Nem vigyorogni. :) Párom jót nevetett és közölte: nem rólad forgatták ezt az epizódot?! :)

A technológia: Bár utálom a gumikesztyűt, de ehhez a művelethez melegen ajánlom. Valamint az orvosi maszkot is, mert én nagy vagányul beleszippantottam a robotgép táljába a fedél levétele után. Fél óráig tüsszögtem, prüszköltem és ríttam. Nos, légút tisztítására kiváló kúra, de ha nem muszáj, ne lélegezzük be. Szóval, a szárakat távolítsuk el, a nagyobb paprikákat törjük 3-4 darabba és robotgépben daráljuk meg. Vagy húsdarálóban vagy diódarálóban vagy kávédarálóban. Utána jól, alaposan mossuk el az eszközt.

Tipp: fogyókúrázóknak a csili kikerülhetetlen, szinte kötelező fűszer. Ugyanis valahogy nagyon kerekké, teltté teszi az ételek ízét, így sokkal kisebb mennyiségnél is azt érezzük, jól laktunk. És utána sem lesz hiányérzetünk, nem fogunk a hűtőben és a titkos fiókokban édesség után kotorászni. Az agyban endorfint szabadít fel, ami az eufórikus érzéseknél figyelhető meg a kutatók szerint. Valamint hatóanyaga, a kapsziacin védi a gyomrot, megakadályozza a gyomorfekély kialakulását. Ha pl. a csilipehelyt olajban áztatjuk 2-3 hétig, kitűnő masszázskrémet kapunk, ami ízületi fájdalmak csillapítására és gyógyítására alkalmas. Egyrészt erős fájdalomcsillapító, másrészt gyulladáscsökkentő, harmadrészt nagyon intenzíven felerősíti a vérkeringést - mindezek felgyorsítják a gyógyulást. Narancsbőrre is kitűnő bedörzsölőszer. Persze csak annak ajánlott, aki bírja a tüzet. :)

Parasztbarack

Aki nem szeret, hol él?
Éjek éjjelében.
A szerelem nyári nap
tükörsima égen.

                                                           (Robert Burns)

Csak egy ötlet... Nálunk itt zalában nagyon sok kertben terem az úgynevezett parasztbarack. Enni nem jó, mert kissé kesernyés és nem is zamatos, sokáig zöld és kemény, amikor meg beérik, akkor meg már szottyossá válik az állaga. Viszont nem kell permetezni, igen igénytelen és mindig terem. Pár napja egy néni rám tukmált egy kilót, szó szerint. Nem akartam megsérteni, így vettem tőle. Ezt a gyümölcsöt egyébként nagyon olcsón árulják, 100-140 forint kilója. Hazafelé jövet azon töprengtem, mihez kezdjek ezzel az ehetetlen barackkal. Mire hazaértem már tudtam mire alkalmas: kiváló friss nyári kompótnak sok citromlével és fűszerekkel, mert ropogós a húsa, így a kompótban is szépen egyben marad, harapható, a fűszerekkel pedig pótolni lehet a hiányzó finom ízt. Tudjátok, nem vagyok sütis, ilyen melegben meg egyáltalán nem szeretem, viszont egy jól behűtött, üdítő kompótot télen-nyáron bármikor szívesen elfogyasztok. El is készítettem, másnapra jéghidegre hűlt a hűtőben az isteni citromos, mentás barackkompót. Nagyon üdítő, könnyű, igazi kánikulaédesség lett belőle.

Befőzni is kiváló ropogóssága miatt, aki szeretne még eltenni belőle befőttnek ez alapján a recept alapján készítheti. Fűszerei lehetnek a szegfűszeg, fahéj vagy a menta vagy a kardamommag, illetve a citrom leve és héja feltétlenül. Készíthető belőle dzsem is jól megfűszerezve, illetve ez az Elifnél megtalálható finom török édesség is.

Hortobágyi húsos palacsinta

Szinte minden magyarosnak hívott étterem étlapján szerepel, elsősorban gyanútlan külföldiekre les. (Józan magyar embert még nem láttam hortobágyit rendelni.) A hazai közönség tapasztaltabb és tájékozottabb része  tudja már régen, hogy az ilyen apróhúsos fogások elsősorban arra valók a magyar vendéglátásban, hogy felszívják a konyhai hulladékot, a visszaküldött fél sült húsokat, maradék pörkölteket, nyesedéket, mindenféle selejtet.

Konyhai hulladék nincs, csak élhetetlen szakács, üzletvezető. Erre a reciklált szemétre még cinikusan eufemizáló szakkifejezést is alkotott a lehúzós vendéglátóipar: pepihús. (A becézgető formából sejthetjük, mennyire bensőséges a szakma viszonya ezzel az anyaggal.)

A hortobágyi talán a legkifejezőbb jelképe a szocializmus gasztronómiagyilkos évtizedeinek. Magát a receptet az 1958-as brüsszeli világkiállításra kreálták: pusztai romantika palacsintatésztában, paprikás mártással. A magyar vendéglátóipar évtizedeken e világkiállításon aratott sikerre hivatkozva tartotta magát világhírűnek, pedig a valóban rendkívüli érdeklődés inkább szólt a vasfüggöny mögül kikandikáló, a forradalom utáni terror időszakát élő ország horroregzotikumának, mint bármilyen szakmai teljesítménynek. A Kádár-rendszer egyik nemzetközi önlegitimációs kísérletét tisztelhetjük tehát a hortobágyiban, ami már önmagában bőven elég lenne ahhoz, hogy utáljuk.

Persze a világkiállításra kreált recept sem eredeti találmány, Kollmanné 1939-es, úriasszonyok számára készült szakácskönyvében [1] (A gyakorlati főzés) szerepel borjúpaprikásos változata: a húst palacsintára rétegezték, a tetejére tejfölt öntöttek, és beküldték néhány percre a sütőbe; ilyen borjús protohortobágyit még a hatvanas években is készített néhány régi stílusú budapesti vendéglő.

1958-ra tulajdonképpen csak a hangzatos, turistavakító „hortobágyi” nevet (nettó hazugság, az ételnek semmi köze a tájegységhez) találták ki, a borjúpaprikást kicserélték közönségbarátabb (és sokkal ízetlenebb), olajon, hagymával sült-párolt csirkemellfilé-kockákra, azt tekerték palacsintába, hozzá a paprikás szósz, annyi. A lehető legjobb indulattal, legfigyelmesebben elkészítve sem egy nagy szám, de aztán a vendéglátóipar legsötétebb bugyraiban egészen megrendítő változatok előfordulnak: a visszaküldött húslevesből kihalászott csirkemell még egyszer megsütve, pörköltmaradékok bedarálva, reciklált fasírt, minden. A palacsintatészta pedig porokból, persze.                                                          

(Cikk forrása: Index)

Nem tudom ki írta a cikket, de az egészet érdemes elolvasni, szívből ajánlom. Ez tehát a híres hortobágyi húsos palacsintánk története. Azóta igazi hungarikummá vált. Csak palacsintát kellett egy pár darabot sütnöm (10 perces művelet) és így már biza ideális volt elkészíteni ebben a rekkenő hőségben...  (A sütőbetételt elspóroltam.) Miután sikerült igen rossz hírét keltenem e nemes éteknek, azt azért hozzátenném: ha jó pörköltből készül, rendes palacsintával, akkor bizony tényleg finom tud lenni. Valójában egy előétel.  Precíze receptet ne várjatok... Kell hozzá maradék pörkölt (bármilyen húsból készülhet), pár darab palacsinta, némi tejföl és tejszín.

A pörköltből kiszedjük a húsokat, kissé szétcincáljuk őket, hogy olyan szálas-darabos legyen, majd betöltjük a palacsintákba. A szaftját kevés tejföl és tejszín keverékével behabarjuk (csak lehelletnyi liszt kell bele, épp csak hogy összetartsa és itt is igaz az, hogy ne tejfölözzük és tejszínezzük agyon, épp csak simítsa ki, lágyítsa a pörkölt szaftját, szóval a tejföllel is csínyján bánjunk), jól beforraljuk hogy semmi lisztíz ne maradjon benne, majd botmixerrel pürésítjük teljesen a szaftot. Szitán is áttörheti akinek nincs botmixere, lényeg hogy szép sima mártást kapjunk. Közben a betöltött palacsintákat vajjal vagy zsírral kikent tűzálló tálba sorakoztatjuk, kevés mártással megöntjük és sütőben pirulásig sütjük. A maradék finom szafttal tálaljuk, díszítésként tejföllel megcsepegtetkük. Ha előételként adjuk, személyenként 1 palacsinta bőven elegendő. Főételként étvágy szerint. Egy palacsintába körülbelül 5 dkg-nyi kész pörkölthús megy bele. Díszíthetjük szalonnával, pirospaprikával, plussz tejföllel, zöldfűszerrel.

nyáréjszaka

.

Gyönyörű nyáréjszaka van. Este úsztam egy nagyot a naplementében. S most a Hold épp a templomtorony mellett kelt fel, vakító és olyan mint a frissen sült finom kifli. Forróság van és mindenki alszik, csönd van és valami mély otthonosságérzés. Beburkol és átölel.
Recept? Most nincs, csak én vagyok itt.

Legyen nagyon, nagyon szép napotok! És főzzetek valami nagyon finomat. :)

A legegyszerűbb és legolcsóbb diéta a világon :)

Eckhart Tolle - The Art of Presence 2/6 Hungarian subtitle from Tolle Eckhart on Vimeo.

A lelkigyakorlat többi részét is megnézheted ITT.

Mángold citrommal, fokhagymával

Sokan közületek hallották a híres zen mondást: "fát vágni, vizet hordani". A zen csodálatos, nem magyarázza a dolgokat. A zen élet, mondják: "fát vágni és vizet hordani". Nem meglepő, hogy számos ember 20 éve tanulmányozza és nem tudja megfejteni a lényegét. Napjainkban a nyugati világban nem sok olyan ember maradt, aki fát vág és vizet hord. Ha fűteni akarsz, vagy főzni valamit, elfordítasz egy kapcsolót, vízért pedig megnyitod a csapot. De több száz éven keresztül ez volt a főbb tevékenységek egyike, ismétlődvén nap mint nap, különösen a zen kolostorokban, de mindenütt a világban. Ez jellemezte a zen szerzetes életét. Hétköznapi tevékenység... Felfedezni a rendkívülit az élet hétköznapiságában. Azzal, hogy tudatosságot, jelenlétet viszel a hétköznapiba, hogy tudatos leszel a hétköznapiság egy másik dimenziójára. 

(Eckhart Tolle: A jelenlét művészete)

Kedvenc Pistagazdámtól vettem gyönyörű mángoldot a piacon. Nyár van - hála az Égnek - ilyenkor szeretem az egyszerű és könnyű falatokat. Önmagában is tökéletes pirítóssal és egy pohár finom borral, de köretként is bevethető pl. grillezett húsok mellé. 

Személyenként 35-45 dkg mángoldot megmosunk, a levélkezdetig levágjuk a vastag szárát, majd párolni kezdjük sóval, reszelt citromhéjjal, citromlével, 1-2 gerezd vékony lapokra vágott fokhagymával, kevés frissen ráőrölt borssal, olívaolajjal. Addig hagyjuk a tűzön, míg összeesik, levet enged. És már tálalható is. 

Jó melegen is, hidegen is. Készíthetjük spenótból is. Ha önálló ételként fogyasztjuk, morzsolhatunk rá  fetasajtot vagy juhtúrót vagy sima tehéntúrót vagy friss kecskesajtot is. Az olívát ne sajnáljuk róla.

(Én egyébként sóban eltett citrommal készítettem.)

Bodzától (anyukájától) kaptunk egy isteni mángoldos receptet! :) Lásd a kommentet!

Vargányás túróval töltött szőlőlevél és paprika

.

Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember.

                                                                                                                                           (Szepes Mária)

Ezek az ételek nagy kedvenceim. Egyszerűek, mégis nemesek, fantasztikusan finomak és egészségesek is. Előételként is megállják a helyüket, de pirítóssal és egy pohár jóféle fehérborral a nyár legfinomabb ízeit produkálják. Kár, hogy csak virtuálisan kínálhatlak meg benneteket.

Voltunk megint pár napot a Balatonon - csodás volt, mint mindig. Hiába, az igaz szerelem örökké tart. :) Hazafelé jövet titkos vadszőlőlevél-lelőhelyemről szedtem is egy nagy zacsival. Egy részét eltettem télre üvegekbe, egy kevésből pedig ez a finomság készült. A pritaminpaprikáért is rajongok, egyszerűen imádom sütve. Így ezzel a vargányás kecsketúróval töltve pedig egészen pazar.

Hozzávalók:
3 pritaminpaprika,
12-14 db szőlőlevél.
A töltelékbe:
50 dkg kecsketúró (vagy tehéntúró vagy fetasajt),
5 dkg vaj,
1 evőkanál sűrű, krémes tejföl,
só,
citromos kakukkfűlevelek,
2 félmarék szárított vargánya,
2 csapott teáskanál gombapor.
Plussz:
2 dl olívaolaj,
1 cl tökmagolaj,
pár csepp verjus vagy citromlé,
citromos kakukkfűlevelek.

A pritaminpaprikát egy húsfogó segítségével nyílt láng fölött teljesen szenesre, feketére sütöttem. Nem kell megijedni tőle, tényleg feketére kell sütni. Minden darabot sütés után egy tálba tettem, fedő alá, mert ha fedő alatt áll egy kicsit, könnyebben lejön a héja. Míg állt a paprika a tálban, a szőlőleveleket forrásban lévő vízbe tettem és főztem 15 percig, aztán egy tányéron hagytam kihűlni. Addig bekevertem a túrót. Az én töltelékembe most 20 dkg friss kecsketúró került és 20 dkg fetasajt, mert volt kibontva egy dobozzal, még a Balcsiról hoztam haza. Kevertem hozzájuk egy kevés vajat, kevés tejfölt, beáztatott, majd kinyomkodott vargányát, gombaport, sót és friss citromos kakukkfűlevélkéket. Aztán a pritaminpaprikákról leszedtem a megszenesedett héjakat, kivágtam a magházakat és eltávolítottam a magokat is, majd egy kiskanál segítségével megtöltöttem őket a vargányás túróval. (Nyomózsákkal könnyebb egyébként.) Végül a maradék túrót a szőlőlevelekbe göngyöltem. Egy zárható tálba tettem őket szorosan egymás mellé és felöntöttem jó bőven olívaolajjal, meglocsoltam kevés tökmagolajjal és verju-vel, megszórtam citromos kakukkfűlevélkékkel. (Díszítésnek tettem mellé a sós lében eltett vargányából is, muszáj volt egy üvegcsét kibontanom és megkóstolnom, nagyon finom lett.)

Hát mit mondjak? Remélem, tart egy kicsit még a nyár...

Vargánya olajban, sós lében és szárítva

.

…Így volt ez bizony lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.

Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell.

A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les reád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.

De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről. …

Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt.

De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha-illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.

Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan alámosolyog.

Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.

(Wass Albert: Tavak és erdők könyve: Mese az erdőről)

Végre volt annyi eső, hogy a gombák incselkedve kikukucskálhattak az avar alól. Sajnos még nem jutottunk ki az erdőbe, ellenben én ma reggel a piacig igen. Rengeteg vargánya volt és olcsón is kínálták e finom portékát. Az erdők újra kegyesek hozzánk. Vettem egy csomag szárítottat is, meg frisset is. Egy részét üvegekbe zártam, egy részét pedig ebédre elkészítettem. 

A vargányát mifelénk leginkább szárítani szokták, ez a legjellemzőbb eljárás itt a tartósításra. Illetve még a modern technika vívmányának köszönhetően a fagyasztás. Én viszont nem rendelkezem fagyasztós hűtővel, úgyhogy mindent a kamrába teszek el üvegekben. A szárítás úgy történik, hogy letisztítjuk a gombát. Nem mossuk! Hanem késsel csak finoman lekapirgáljuk, ahol földes. Majd körülbelül 3-5 milliméter vastag szeletekre vágjuk. Jó száraz, szellős helyet keresünk nekik. Sütőpapírra sorakoztatjuk szorosan egymás mellé a szeleteket és naponta megforgatgatjuk, míg teljesen ki nem száradnak a gombadarabkák. Ha nagyon sok gombánk van, fel is fűzhetjük a szeleteket és úgy is száríthatjuk - ez helytakarékosabb megoldás. Itt arra ügyeljünk, hogy ne húzzuk szorosan egymás mellé a gombaszeleteket, hagyjunk helyet hogy tudjanak szellőzni. Ami még fontos: közvetlen napfény ne érje. Szokták sütőben is szárítani, én egyszer kipróbáltam. Tönkre is ment az egész, szóval nem ajánlom. Egyszerűen csak tegyük szellős helyre, és 4-5 nap alatt tökéletes, aromás szárítmányt kapunk. 

Ebből készül a gombapor, ami roppant egyszerű: a szárított gombát kávédarálóval porrá őröljük. Kiváló ízesítője leveseknek, szószoknak, húsoknak - egyszóval szinte bárminek.

Az üveges tartósítást két változatban készítettem: olajban eltéve és sós lében. Az olajban eltett vargánya Olaszországra jellemző, mert náluk is sok vidéken terem ez a csodálatos erdőkincse. 

A módszer a következő: 1 kg vargányához készítünk 1 liter vízből, 3 gramm sóból, 1,5 evőkanál vörösborecetből 1 babérlevéllel főzővizet. Mikor felforr a keverék, beletesszük a megtisztított gombát vagy egészben, vagy felszeletelve. Főzzük 5 percig a szeleteltet, az egészt 8-10 percig, majd kivesszük a léből. Hagyjuk lecsöpögni, majd kitesszük a napra megszáradni. Teljesen száraznak kell lennie. Ekkor üvegekbe tesszük és felöntjük vagy olívaolajjal, vagy 50-50 százalékban kevert napraforgó-olívaolaj keverékkel.

A szárításnál ne felejtsük kinn, nehogy aszalódjon. Épp csak addig hagyjuk kinn, míg teljesen leszárad. Ha víz marad rajta könnyen romlik.

A sós lében eltett változatom nem sikerült igazán jól, a recept amit találtam erősen módosításra szorul. A képen látszik is, hogy a dunsztolástól felére összement az üvegekben a gomba.  A javított verziót írom le, azt, ahogy legközelebb én is csinálni fogom. Tehát. 

A kis üvegeket alaposan elmossuk, majd mikróba tesszük 2 percre csírátlanítani őket. Ugyanazt a lét készítjük el, amit az olajban eltett változatnál már leírtam. Ugyanúgy fölforraljuk, és ugyanúgy 5 percig főzzük benne a megtisztított, felszeletelt gombát. Aztán a tiszta üvegekbe tesszük, felöntjük őket a főzőlével, folpackot teszünk az üvegek tetejére, erre egy késhegynyi szalicilt, majd szorosan rácsavarjuk a fedőket és fejre állítjuk az üvegeket 2 percre. Egy széles lábosba tesszük őket (már nem fejtetőn), felöntjük a lábost annyi vízzel, hogy az üvegek nyakáig érjen, majd fölforraljuk. Kis lángon hagyjuk pötyögni 15 percig, majd a lezárjuk a lángot és a kis üvegeket a dunsztoló vízben hagyjuk kihűlni. Ha biztosabbra akarunk menni a tartósításnál, akkor a nátrium-benzoát ajánlatos: azt keverjük hozzá a főzés végén a sós-ecetes gombás lébe. Ez esetben a plusz forróvizes dunsztolás nem szükséges, elég ha szárazon dunsztoljuk ki. Ugyanis a nátrium-benzoát kifejezetten forró vízben oldódik. Ellenben a szalicilt nem szabad és nem lehet főzni, csak hidegen használható.

Vargányával nagyon finom ételek készülnek. Tippek: vargányás krumplileves, vargányás tészta (ha tényleg vargányával készítjük, javaslom a házilag készített tésztát hozzá - megérdemli ez a finom gomba, és még egy tipp: ne süssük össze, frissen együk, csak összeforgatva a finom tésztát a finom vargányás szósszal), gombapörkölt (tejfölösen vagy natúran) és az egyik kedvenc csirkeételem: a pirított csirke vadászné módra. Abszolút szezonális, paradicsom és petrezselyemdömping van a piacokon. És persze a nagy klasszikus: a sertésborda bakonyi módra. Hát vargányával... mesés az is.

Feketeszedres házi krémtúró

.

Úgy tűnik, hogy az emberiség egyre jobban kedveli a futószalagról származó ételeket. Egyre ritkábban akarunk mi magunk a tűzhely mögé állni. Miközben még soha nem volt ennyi időnk, mint manapság. Sokan már csak heti 35 órát dolgoznak, vagy - többnyire kényszerből - annyit sem. A sok szabadidőt mégis számítógépes játékokkal, mozival, tévénézéssel töltik. A legfontosabbat, a túléléshez szükségeset, a naponta elkerülhetetlent, ételeik elkészítését mérnökökre, technikusokra és kémikusokra hagyják. A németek csaknem 40 %-a már alig tud főzni. "Az elkövetkező generációkban már senki sem lesz, aki boldogan emlékezne édesanyja főztjére" - véli Wolfram Siebeck. "Az otthoni ízek, a gulyás és a palacsinta nem fognak létezni a holnap világában" - írja.

Németországban az elfogyasztott ételek 75 %-a ipari termék. Az USA-ban pedig 95 %-uk. Az amerikai középosztálybeli háztartások többségében már egyáltalán nem főznek. Az ételek, melyek a hazai tűzhelyeken készülnek, felkerülhetnének a "kihalással fenyegetett fajok" listájára.

A Breisgaumilch tejüzem (reklámszöveg: "természetesen Breisgaumilch") "swarzwaldi gyümölcsös krémtúrója" a címke szerint "markgráflerlandi cseresznyét" tartalmaz. Egy hirdetés azután részletesen elmagyarázza: "nem csak a tej, hanem a joghurtban és a krémtúróban található gyümölcs is szülőföldünkről származik. Gyümölcstermelőink Markgráf-Icrlandból származó eperrel és cseresznyével látnak el bennünket."

A címkén található apró betűs szövegek azonban kérdéseket vetnek fel: "aroma" szintén szerepel köztük. A termelők nem szállítottak volna eleget? Esetleg az aroma a tejízt utánozza? És mit jelent a védjegyen, hogy "garantáltan hazai termék"? Az "aroma" idillikus kis swarzwaldi laboratóriumból származik? Szorgalmas swarzwaldi talajbaktériumoktól, melyeket igyekvő freiburgi egyetemi biológusok génmanipuláltak?

Nem, mondja a Konstanzban található német-svájci gyümölcsfeldolgozó cég kereskedelmi vezetője, amely a "gyümölcskeveréket" a marktgráfler gyümölcsökből összekeveri a freiburgi tejüzem számára. Az aromára ugyan szüksége van (mert aroma nélkül olyan, mint az élet só nélkül), de ezt a szakmában jól ismert szállítótól, a Haarmann & Reimertől veszi. Hogy a gyári íz pontosan hogy készül, nem tudja. Egyet azonban tud: eprekből és cseresznyékből biztosan nem. Az ugyanis a belső használatra szánt szleng szerint FTNF (from the named fruit = a megnevezett gyümölcsből) lenne. Abban azonban teljesen biztos, hogy amit cége belekever, az nem "FTNF".

A mű-anyagok inkognitóban ínycsiklandoznak. Az aromahadjárat elkezdődött. Az ipari támadás gyakran rejtve közeledik, a fogyasztónak a tápláléka és gyakran a súlya is kisiklik felügyelete alól. Végezetül pedig elveszíti uralmát az érzékei fölött, s egyre nagyobb ízadagokra van szüksége, egyre erősebbekre, egyre keményebbekre. Az ember - anélkül hogy észrevenné - aromafüggővé válik.

(Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik - az ételek szép új világa)

Figyelmeztetés: a képen látható gyümölcsös krémtúró ízfokozókat tartalmaz! Név szerint: egy csipet sót és némi cukrot. :) Nos, ez egy garantáltan aroma-mentes, garantáltan zalai feketeszederből készült és originale házi krémtúró. Bátran fogyasztható és valóban egészséges. Aki mégjobban ad a fittségre, cukor helyett mézzel készítse. És ezzel a finomsággal csatlakozom is á lá carte Kriszti VKF kiírásához. Remek téma.

Hozzávalók 4 pohárhoz:
25 dkg túró (lehet jóféle ricotta is),
2 dl tejszín,
25 dkg feketeszeder (lehet szederfagyümölcs is),
csipet só,
10 dkg porcukor,
1 csapott kanál vaníliás cukor vagy
1 teáskanál vanília-kivonat,
1 gerezd (1/8-ad citrom) citrom leve.

A szedret (4 szemet félreteszünk a díszítéshez), cukrot, sót, vaníliaeszenciát, citromlevet robotgépbe vagy turmixba tesszük és jó krémesre kikevertetjük a géppel. Felverünk 2 dl tejszínt jó kemény habbá, majd a szedres krémes túrót óvatosan a tejszínhabhoz keverjük. Poharakban, jól behűtve tálaljuk.

Bármilyen idénygyümölccsel készíthető - a ribizlit, málnát én átpaszíroznám mielőtt a túróhoz keverném, mert ezek a gyümölcsök túl magosak. Télen vagy fagyasztott gyümölccsel tudjuk elkészíteni, vagy a nyáron eltett finom házi lekvárokkal. És akkor cukor sem kell hozzá, csak a lekvárt adjuk a túróhoz, a többi ugyanaz.
Fogyaszthatjuk önálló ételként is, vagy akár desszertként is, de reggelire sem utolsó.

Ennek a fantasztikus ízű és színű gyümölcsnek nem csak élvezeti értéke van, hanem gyógyászati is. ITT találtam egy leírást arról, mi mindent tartalmaz a gyümölcs, illetve mire jó a leveléből készült tea - például vérnyomáscsökkentő.