2012. február 6., hétfő

Jeruzsálemi túrótorta

.

Várj, összpontosíts:
Étel a tálban, a kupában ital.

                                                                           (David Rothenberg)




Ma piac sincs, meg lemenni sem volt kedvem. Így abból főztem, amit itthon találtam. Reggel megnézegettem a talonba tett recepteket, a "majdcsakkipróbálomvalamikor" című gyűjteményemet. Volt itthon negyed kiló túróm, és hát megleltem Fűszeres Eszter ezer éve félretett jeruzsálemi túrótorta receptjét. Minden volt itthon hozzá, úgyhogy főztem egy lencsefőzeléket és megsütöttem második fogásként a tortát. Nagyon finom. Könnyű, gyümölcsös, isteni. És elkészíteni is rém egyszerű. Nehézségi fok: még a robotgépet sem kell elővenni hozzá kategória. :) Máskor is fog készülni.
Én féladagot készítettem, de a teljes adagot írom le.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:
2,5 dl kuszkusz,
5 dl forróvíz,
1 csipet só,
5dkg vaj,
2 tojás,
1 ek. méz.
A túrótöltelékhez:
50 dkg túró,
1 kis doboz philadelphia sajtkrém vagy 12 dkg mascarpone vagy 12 dkg natúr vajkrém,
2 tojás,
1 nagy narancs reszelt héja,
3 ek. méz.
A sziruphoz:
1/2-1 narancs leve,
5-6 evőkanál méz.
A tetejére: dió, mandula, mogyoró vagy pisztácia.




A kuszkuszt leöntjük a forróvízzel, sózzuk, mézet adunk hozzá és vajat és lefedjük 15-20 percre. Majd mikor kihűlt, hozzákeverjük a tojásokat is.
Közben összekeverjük a túrótölteléket. Én mazsolát is tettem bele, mert nagyon szeretem. A tortaforma aljára vágunk sütőpapírt, belesimítjuk a kuszkusz felét. Rákenjük a tölteléket, és erre jön a kuszkusz másik fele. Na ez nem egyszerű művelet, mert viszonylag lágy a túrókrém. Érdemes kiskanalanként beteríteni a tetejét, aztán finoman elsimogatni. Másik megoldás: kétrétegűre készíteni a tortát, vagyis alulra kerül az összes kuszkusz, rá pedig egyszerűen a túrókrém.
Előmelegített 200 fokos sütőben sütjük 40-50 percig. Mikor teljesen kihűl, felvágjuk szeletekre és a sziruppal meglocsoljuk. Dióval vagy mandulával megszórjuk. Nekem volt karácsonyról hántolt mandulám, úgyhogy az került rá, és vérnarancsot találtam felvágni.
Szirup: a mézet egyszerűen összekeverjük a narancs levével. Először a mézet tegyük tálba és csak annyi narancslevet adjunk hozzá, amitől sűrű, szirup-állagot kapunk. Én fordítva csináltam és kissé híg lett az öntecs.



Szerintem kuszkusz helyett kölessel is működik a recept - de azt nem elég áztatni, főzni kell hozzá. Bár az sem egy bonyolult és hosszadalmas mutatvány, elég dupla mennyiségű vízben főzni 10 percig, aztán hagyni a gőzben bepuhulni 20 percig. Mindenképpen mézzel ajánlom elkészíteni, mert ad neki egyfajta könnyedséget és nagyon finom plusz ízt - én vegyes virágmézet használtam a sziruphoz, a tortába pedig jó sűrű repcemézet tettem.

2012. február 4., szombat

Ananászlekvár kísérlet

.
Volt egy fél ananászom. És annyira megihletett a narancslekvár, hogy befőztem ezt is. :) Míg a narancslekvárommal maradéktalanul elégedett vagyok, addig ezzel nem. De. Most már tudom, legközelebb hogyan csinálnám. Egyébként így sem rossz, csak nem produkálta az általam várt nagyon intenzív ananász-ízt. De ezen lehet egy egyszerű technikával javítani.




Mint tudjuk, a cukor és a só a két legerőteljesebb és természetesebb ízfokozó.
Én általában nem cukrozással kezdem a lekvárjaim főzését (bár így is lehet és sokan így főzik a lekvárokat), csak a végén adom hozzá. Itt is így jártam el. De az ananász - főleg ha ilyen kevéssé édes, nem érett darabot sikerül vennünk - nem igazán erőteljes ízű gyümölcs, nem olyan mint pl. a narancs, citrom vagy a piros bogyós gyümölcsök. És nagyon rostos is, kevés leve van.



















Tehát. Ahogy legközelebb csinálnám.
Először is igyekeznék érettebb, édesebb darabot választani. Aztán a tisztítás után kicsire felkockáznám, majd lemérném, és a gyümölcs kilójánként 60 dkg cukrot számolva lecukroznám. Krumplinyomóval jól megdögönyözném-nyomiszkolnám, hogy adja ki a levét és hogy a cukor jobban átjárhassa. Hagynám állni fedő alatt 24 óráig.
Aztán a gyümölcs súlyának (cukor nélküli súlyának) a 80 százalékányi vizet hozzáöntve föltenném főni. Vagyis egy kiló gyümölcshöz 8 dl vizet adnék. Kis lángon pötyögtetve főzném jó másfél-két órán át, időnként alákevergetve, nehogy leégjen.
A főzés félórájánál adnék hozzá 1 citrom levét és csipet sót. Főzném még, majd kóstolnám. Ha úgy ítélném, még kell bele valami - cukor, citromlé -, pótolnám. A vége felé botmixerrel lekvárosítanám, vagyis hogy ne maradjanak benne nagyon nagy darabok, csak kisebbek és rostok. Addig főzném, míg megváltozik kissé az illata (karamellás árnyalatot kap) és sűrűbben kezdene pötyögni. Végül ebbe is kellene némi sűrítés, mert az ananásznak sincs igazán magas pektintartalma. Tehát kevés agar-agart ebbe is tennék, hasonló arányban, mint a narancslekvárba. Vagyis literenként 1 csapott teáskanállal tennék bele.
Jó hogy csak fél ananászom volt... legközelebb így csinálom majd. Még egy ötletem van. Víz helyett adhatunk hozzá valamilyen tartósítószer-mentes, 100%-os ananászlevet is, akkor tutira jó intenzív íze lesz.



Kitűnő kaláccsal, vajjal, de sütikhez is, vagy az örök klasszikus gyümölcsjoghurthoz is: pohárban alulra teszünk 1-2 centinyi ananászlekvárt, rá pedig sűrű natúr joghurtot. Pont ahogy a bolti összekeverős joghurtoknál. Csak ez tényleg ananászból van és nincs benne más csak cukor és egy kevés agar-agar. Egyébként én gyümölcsjoghurtot sosem veszek a boltban, mindig az eltett lekvárjaimból készítem. Össze is lehet eleve keverni, s úgy poharakban kínálni. A narancslekvár is isteni így. De az összes többi is: eper, málna, sárgabarack, ribizli. Kitűnő reggelire vagy könnyű vacsorának.
A fél ananászból, ami tisztítás után tisztán 60 dkg gyümölcsöt adott, nyolc kis erőspistás üvegnyi lekvár lett. Egy nagy ananász 1 kiló 80-90 dkg általában. Ebből kinyerhető 1 kiló 20-30 dkg gyümölcs. Szóval egy ananászból is jó sok lekvár kijön. Én 450 forintért vettem ezt a termetes darabot. Ha kiszámoljátok, megéri lekvárt főzni. Még így télen is.
Legközelebb a kiwilekvárral jövök. :)) Éljenek a trópusok! :)

2012. február 2., csütörtök

Ruszli

.
A szimbólumelméletben a hatalmas vizek jelentik azt a helyet, ahonnan az elgondolások szerint maga az élet ered. Délnyugaton, a spanyol leszármazottak között a folyó az igazi életre való képességet szimbolizálja. La Madre Grande, a Nagy Anya nevet kapta, akinek vizei nemcsak az árkokon és folyómedreken futnak végig, hanem úgy törnek elő a nők testéből, mint amikor gyermekeik születnek. A folyó a Gran Dama, aki kéken, ezüstösen, s néha az arany színében fodrozódó szoknyájában sétál végig a tájon, aki a termőfölddel egyesül, hogy élet növekedjék rajta.
A folyó olyan női vonást jelképez, amely felkavar, amely szenvedélyt korbácsol. Amikor a nők alkotnak, szemük villog, beszédük dallamos, arcuk élettől sugárzik, hajuk még fényesebbnek tetszik. Felkavarja őket a gondolat, felajzzák őket a lehetőségek, szenvedélyessé válnak amiatt, hogy most, a nagy folyóhoz hasonlóan, teremtő útjukon haladva, szünet nélkül áradniuk kell kifelé. Ilyenkor érzik a nők önmaguk megvalósulását.
Az írás, a festés, a gondolkodás, a gyógyítás, a cselekvés, a főzés, a beszélgetés, a mosolygás, az alkotás mögött mindig a Río Abajo Río folyik, ő táplál mindent, s azt, amit készítünk.


(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)



A fotókat nézzétek el nekem... :) Mondhatni eklektikusra sikeredtek, mer' a ruszli egy nagyon is ruszt(l)ikus étel, én meg igen arisztokratikus formába öntöttem. Összezavar ez a januári tavasz, akarom mondani a hetek óta tartó abnormális napsütés.
A ruszli valójában inkább nyári étel, mert kitűnő kánikulában - jól behűtve, egy pofa hideg habzó sörrel vagy gyöngyöző fröccsel. De nekem valamiért a télhez kötődik. Talán mert ilyenkor kevés jó vacsoraétel van, a változatosság pedig gyönyörködtet, és különben is, mi lenne méltóbb kiegészítője egy jó ruszlinak, mint a forró, hajában parázsra sült krumpli? Mellé egy pohár forralt bor, és igazi téli finomságot varázsoltunk belőle.
Valójában azért most kerül sorra, mert évek óta most először tudtam olyan ruszlit venni, amiben nincs édesítőszer. És akkor itt föl is tenném a költői kérdést és ha válaszolni tudsz nekem értelmeset, nyertél egy hangszórót , hogy mi a jó firifüttyért köll a ruszliba édesítőszer? Ráadásul úgy, hogy minden édesítőszeres ruszliban van cukor is, szóval érti ezt valaki? Néha ki tudok akadni dolgokon - mint például a világ tönkretétele, a bolygó sorsa és hasonló csekélységek - és ezen sorban igen elől van a ruszlik kiváltotta sokkom. És ha mán így állunk, hogy nem lehet ehetőt kapni a boltokban (ráadásul nem is olcsó), kerestem receptet is. Ha valaki hozzájut bármilyen fajta apróhalhoz, és hozzám hasonlóan szereti a ruszlit, el tudja készíteni.



Hozzávalók:
1/2 kg apróhal (10-20 centiméteresek),
1/2 kg vöröshagyma,
1 kávéskanál mustármag,
pár szem egészbors,
2-3 babérlevél,
1 mokkáskanál koriandermag.
A pácléhez:
1/3 rész 10%-os ecet,
2/3 rész víz,
egy kevés só,
ízlés szerint cukor.


Az apró halat lepikkelyezzük, fejét levágjuk, belétől kitisztítjuk, az uszonyait és farkát nem vágjuk le. Alaposan átmossuk, majd vastagon besózzuk, így tesszük be a hűtőszekrény alsó polcára 2-3 napra.Aztán a halakat többször váltott vízben átmossuk, hogy a só kiázzon belőle. A hagymát nem túl vékony félkarikákra vágjuk és kissé besózzuk. Míg a hagyma áll a sóban, elkészítjük a páclevet. A hagymát kinyomkodjuk. Aztán rétegezzük a hozzávalókat vagy egy nagy, vagy több kisebb üvegben. Alulra hagyma kerül, rá fűszerek, rá a haldarabok, megint kevés fűszer, erre hagyma és így tovább. Egy hét múlva érdemes megkóstolni, és ha valami hiányzik belőle pótolni: só, cukor vagy ecet. Mert a hal és hagyma beveszi ezeket és változik az íz, ezért minden képpen érdemes kóstolni és ha szükséges utánízesíteni. Ha pótoltunk valamit, akkor még hagyjuk egy hétig, s aztán fogyasztható is.
A recepteket itt találtam.