2013. június 24., hétfő

Meggyes galette


Mosolyuktól felragyogott a konyha, ez a mágikus hely, ahol az asszonyok megosztják egymással a fájdalmaikat, a szerelmi pletykákat és persze a receptjeiket.

(F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve - Rejtélyek, vágyak, receptek)




A galette szerintem a franciák egyik nagy találmánya. Zseniálisan egyszerű, ugyanakkor végtelenül variálható. Még az olyan sütni nem tudó (sem szerető) lényeknek is csettintésre sikerül, mint nekem... Van már egy recept a blogon, az egy sós változat. Ez pedig édes, Lilla oldalán találtam. Egy Nigella recept, bár valójában nem követtem. Csak annyiban, hogy kukoricaliszt is került a tésztába, amitől nagyon jó íze lett és finom ropogósra sült. Egy biztos. Nigellának abban igaza van, hogy ezzel a sütivel házi istennőkké válhatunk. Könnyedén és gyorsan.
Ez egy kicsit arab beütésű galette lett. Mert a rózsavíz ebből sem maradhatott ki... egyszerűen imádom. Az illatát. Az ízét. És a meggyhez is fantasztikusan illik, akárcsak az eperhez. A kardamomomról nem is beszélve... a másik nagy kedvencem.

Hozzávalók 4 főre (4 darabhoz):
a tésztához:
7 dkg liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
6 dkg vaj,
csipet só,
1 csapott evőkanál porcukor,
2-3 evőkanál hidegvíz.
A töltelékhez:
25 dkg magozott meggy,
1 evőkanál sötétbarna nádcukor,
4 babapiskóta édes morzsának összetörve,
1 evőkanál rózsavíz,
4 kardamommagnak a kis magjai mozsárban megőrölve,
1 nagydobozos 20%-os tejfölnek kicsit több mint fele,
kristálycukor.
A díszítéshez:
porcukor, citromfű vagy mentalevél.

A liszteket összekevertem egy kis tálban a sóval, cukorral, aztán a kockázott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam, majd annyi vizet adtam hozzá, hogy a tészta összeálljon úgy, hogy ne is ragadjon, de ne is legyen kemény. Folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem 1 órára.
Mikor lehűlt a tészta, a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a meggyet elkevertem a barnacukorral és a rózsavízzel, no meg a porrá zúzott kardamommal.
A tésztát négybe vágtam, kis gombócokat formáltam belőlük. Lisztezett deszkán vékonyra kinyújtottam őket és sütőpapírral kibélelt nagytepsibe raktam.
A meggy levének egy részét elkevertem a tejföllel. (Csak annyi meggylét adtam hozzá, hogy ne nagyon higítsa el a sűrű tejfölt.)
Megszórtam az édes morzsával őket úgy, hogy körülbelül mindnek maradjon a szélén egy 5 centis rész üresen, minta  pizzánál, mert ez lesz majd ráhajtva a sütire. Aztán a lecsepegtetett meggyel megszórtam, a maradék levet rácsurgattam egyenletesen elosztva a négy kis sütin. Megszórtam a meggyet kristálycukorral (úgy érzésre), végül rácsurgattam a meggylével kevert tejfölt. Ezt is megszórtam kristálycukorral. Az üres tésztarészeket ecsettel bevizeztem és összecsipkedve ráhajtottam a töltelékes részre.
Sütőbe tettem és körülbelül 15-20 percig sütöttem.
A fotón hiányzik a porcukor és a díszítés, de azt szerettem volna, ha látszik a sütemény úgy igazán.
Tehát tálaláskor nagyon finoman-vékonyan meghintjük porcukorral, s díszítjük valamilyen zöld levéllel.
Nagyon finom melegen is, hidegen is.


2013. június 20., csütörtök

Édes paradicsomdzsem


A paradoxonhoz ragaszkodni nem olyasmi, amire egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk. Ezért javasolt, hogy egész életünkben edzzünk bizonytalansággal, kétértelműséggel, a biztonság hiányával. A középen létezés felkészít rá, hogy félelem nélkül várjuk az ismeretlent. A köztes állapot, ahol pillanatról-pillanatra az elengedést gyakoroljuk, tökéletes edzőterep. Nem igazán számít, hogy ez inspirál vagy kellemetlenül érint minket. Ezt egyszerűen nem lehet jól csinálni. Ezért nagyon fontos az együttérzés, no meg a bátorság. Erőt adnak ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal, hol vagyunk, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy úton vagyunk, átalakulásban, hogy az egyetlen idő a most, és a jövő tökéletesen megjósolhatatlan és nyitott.

(Pema Chödrön: Közelíts a félelemhez!)




Édes kis semmiség... arab paradicsomdzsem, vagyis tulajdonképpen a ketchup egy változata. Panírt készítettem vacsira (most fokhagymával, sóval, friss bazsalikomlevelekkel és kapribogyóval), s remekül kiegészítette ez a finom és egyszerű krém, lekvár, dzsem? Minek nevezzelek...

Hozzávalók egy kis adaghoz:
80 dkg friss paradicsom (vagy 2 olasz hámozott paradicsomkonzerv),
3 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve,
1/2 teáskanál őrölt fahéj,
1 evőkanál kristálycukor (kb.),
só, frissen őrölt bors.

Ha friss paradicsomból készítjük, akkor dobjuk őket forró vízbe fél percre, aztán könnyen lejön a héjuk. Negyedeljük, a magokat vájjuk ki belőle, s daraboljuk még apróbbra.
Ha konzervből készül, akkor csak össze kell darabolni a paradicsomokat, és lével együtt főzhetjük,

Egy széles nagy serpenyőben olvasszuk fel a vajat az olívaolajjal, s mikor már kissé füstöl, illetve kissé megbarnul a vaj, tegyük bele a vékonyra szelt fokhagymát és a fahéjat, és kevergessük fél-egy percig. Arra vigyázzunk, hogy ne égjen meg a fokhagyma, közepes lángon csináljuk.
Adjuk hozzá a paradicsomot, sózzuk, cukrozzuk, frissen őrölt borssal ízesítsük. Kóstoljuk menet közben. Nagy lángon kell rotyogtatni, időnként megkeverve. Addig főzzük, míg jól besűrűsödik. Édeskésnek kell lennie.
Hagyjuk kihűlni, s hűtőszekrényben egy hétig is eláll.
Kitűnő pirítóssal is, vagy bármihez, amihez csak el tudjuk képzelni. Grillezett halakhoz, húsokhoz, sima sültkrumplihoz, különféle bundákban ropogósra sült zöldségekhez, rizshez... pitakenyérbe, stb...
(forrás: Casa Moro)

2013. június 9., vasárnap

Mediterrán "paprikás krumpli"

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.

(Ingrid Stöstrand: Délután néha)


 


Az újkrumpli mesésen finom csemege. Padparadsa barátnőm készítette nemrégiben ezt a finomságot, s én rá is feledkeztem, hogy milyen isteni lehet. Aztán ma nem jutottam gépközelbe délelőtt, így mentem a saját fejem után... amennyire emlékeztem... Persze hogy más lett, de így is nagyon jó... legközelebb megcsinálom az eredetit is, mert igazán variálható a recept. Köszönet érte, felvettem az állandó repertoárba.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg kisebb szemű újkrumpli,
30 dkg vöröshagyma (mehet bele újhagyma is ilyenkor szárral együtt),
4 nagy gerezd fokhagyma,
rengeteg olívaolaj (kb. 1-1,5 dl),
só,
köménymag,
szurokfű (oregano),
bazsalikom (szárított is lehet de frissel jobb),
petrezselyemzöld,
1/2 dl száraz fehérbor,
olajbogyó (amennyit gondolunk bele),
1 hámozott paradicsom konzerv (nyáron ennek megfelelően 4-5 érett paradicsom),
kb. 3-4 dl víz úgy apránként menet közben.

A krumplit megtisztítottam, a hagymát félkarikákra vágtam, s az olívaolajon sóval, az apróra kockázott fokhagymával, fűszerekkel (kivéve a friss petrezselyemzöldet és bazsalikomot) átsütöttem körülbelül 10-15 percig. Aztán hozzáöntöttem a bort, nagy lángon hagytam, míg elpárolgott. Ezután tettem hozzá a kis kockákra vágott hámozott paradicsomot levével együtt, és az olajbogyókat. Kevés vízzel higítottam. Fedő alatt főztem, mikor nagyon beszívta a szaftot, kevés vízzel utánapótoltam. Körülbelül 40 perc kell neki, mert a paradicsom miatt nehezen puhul meg a burgonya.
Lehet gyorsítani is, ha előfőzött krumplit teszünk a jól összeforralt szaftba. Tálaláskor megszórtam frissen aprított petrezselyemzölddel és bazsalikommal.
Finom langalit sütöttem mellé. Fehérborral ajánlom, azzal, ami az ételbe is belekerült. Mesésen könnyű, ízletes és finom.


 

2013. június 6., csütörtök

Rózsa és eper és... mennyország


Gazdag vagy, rajtad ruha hull a ruhára,
Tested se más - : csupa fény.
S ott lüktet mégis e sok ruha sok tagadása
Egyetlen szirmod dús levelén.

(R. M. Rilke)




Ha van a mennyországnak íze, akkor az ilyen... Eper és rózsa. És elállt a szavam...

Hozzávalók egy nagy adaghoz:
1 liter natúr joghurt,
0,5 kg eper,
ízlés szerint porcukor (kb. 20-25 dkg),
csipet só,
2-3 cl eperpálinka ha van (ebben alma van, az semleges),
4 evőkanál rózsavíz.

Az epret megtisztítottam, daraboltam. Megszórtam a cukorral, sóval és hozzáöntöttem a pálinkát, rózsavizet is. A pálinka azért kell, mert így nem fagy egy tömbbé a joghurt. Villával még alaposan összetörtem, kevergettem, míg a cukor eloldódott és hagytam állni egy órát. (A gyümölcsöt ne hagyjuk túl nagy darabokban, mert az valóban jegessé fagy, ezért jobb ha kisebb darabokban kerül a fagylaltba szerintem.)
Végül elkevertem a joghurttal. Kóstoljuk meg a végén, mert lehet még ízesíteni, ha valami hiányzik. (Cukor, só, rózsavíz.)
Tegyük fagyasztóba. Fagylaltként is, parféként is mennyei. Ha fagyisabbra szeretnénk, akkor óránként kissé keverjük át. Ha parféként, akkor csak fagyasszuk ki.
Valami csoda... Innentől ez a kedvencem. Pedig a citromfagylaltot eddig még semmi sem tudta nálam túlszárnyalni...


Bármelyik évszakban készíthetjük, ha teszünk el darabos eperdzsemet. Akkor csak azt kell a joghurthoz keverni, s a rózsavizet, pálinkát, csipet sót.

2013. június 4., kedd

Borsópüré


   Minden földi nő potenciális hősnő. Főszereplője saját élettörténetének, annak az utazásnak, amely a születésével kezdődik, és egész élete folyamán tart. Amint járja a maga útját, bizonyára találkozik szenvedéssel, magánnyal, bizonytalansággal, sebeket kap, és korlátok, akadályok keresztezik szándékait. Megtalálhatja az élete értelmét, kiérlelheti személyiségét, megélheti a szerelmet, vagy a kegyelem állapotát, és bölcsességre tehet szert.
   Az ember lényét, emberségét döntései, a bizalomra és a szeretetre való képessége formálja, az, hogy önnön tapasztalataiból épül, és vállalja mindazt, amire elkötelezte magát.

(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők)




Már régóta terveztem megkóstolni, ma sorra került. Máskor is fog szerepelni az étlapon, nagyon finom... Sokmindenhez illik, akár köretként, akár plusz íz- és textúraélményként.

Hozzávalók 3-4 főre:
0,5 kg kifejtett cukorborsó,
5 dkg vaj,
ha még szükséges: só, frissen őrölt bors,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1 kisebb csokor petrezselyemzöld,
6-7 mentalevél,
2 evőkanálnyi tejszín.
A főzővízbe:
só,
1-2 csapott teáskanál kristálycukor.

A borsót kifejtettem és sós-cukros forrásban lévő vízbe tettem. Körülbelül 10 percig főztem a félbevágott fokhagymagerezddel együtt. (Nem szabad sokáig, mert megkeményedik.)
Majd robotgépbe tettem fokhagymagerezdestül, hozzáadtam a vajat, fűszereket, a tejszínt és pürévé mixeltem. Mennyei finom, főleg friss cukorborsóból. De bármikor készíthető mirelitből is.
Ha valaki nem kedvelné a mentát, el is hagyható. Bár szerintem nagyon izgalmassá és finommá teszi a pürét. És bátran kísérletezhetünk más zöldfűszerrel is, akár bazsalikommal, zsályával, tárkonnyal, zellerrel, majoránnával, kakukkfűvel is akár.

2013. május 28., kedd

Fetakrém zöldfűszerekkel


Ha lelki vezért kellene választanom… biztosan Zorbászt választanám. Mert benne volt meg mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni s el is söpört minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát -, amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)




Hát ez a kence a topten lista első három helyének valamelyikére rögtön felküzdötte magát... még jó hogy ezt a keveset meg tudtam menteni a fotózáshoz. Jön a paprika, paradicsom, uborka szezon, mellé ez a krém... s hozzá egy pohár finom bor és jóféle házikenyér pirítva... na jó. Azért az a tenger lehetne kicsit közelebb is. :)

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg fetasajt (vagy krémfehérsajt),
1 tubus natúr krémsajt (vagy 5-6 kockasajt vagy 10-15 dkg natúr krémsajt (mascarpone)),
annyi sűrű, 25%-os tejföl, amennyivel egy jól kenhető krémet kapunk,
1 csokor vegyes zöldfűszer (ebben most kakukkfű, tárkony, majoránna és zsálya került),
10-12 darab olajban eltett aszalt paradicsom,
2-3 evőkanálnyi magozott olajbogyó (ebben most pritaminnal töltött került),
extraszűz olívaolaj a tetejére.

A hozzávalókat krémmé dolgozzuk, s mikor kész, a krémet még meglocsoljuk olívaolajjal is és ennyi lenne. (A zöldfűszereket apróra vágjuk, az olajbogyót is, az aszalt paradicsomot is természetesen.)
Pirítóssal, s finom borral kínáljuk. Ez a krém töltelékként is nagyon jó.

2013. május 26., vasárnap

Epres tabulé


Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket.

(William James)




Nagyon szeretem az epret... én nem a hagymát is hagymával, sokkal inkább az epret is eperrel! És nem csak magában, nem csak porcukorral s tejföllel, nem csak fagyinak, nem csak sütiben. Hanem például az egyik kedvenc salátámban, a tabuléban is! Akik kedvelik a különleges, ezeregyéjszakás ízvilágot, azoknak nagyon be fog jönni azt hiszem.

Hozzávalók 2 főre (előételnek):
10 dkg kuszkusz,
3 dl forróvíz,
40 dkg eper,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
kb. 15 nagyobb levél menta,
2 újhagymának a zöld szára (el is hagyható),
10 dkg főtt csicseriborsó (vagy ugyanennyi dióbél durvára vágva).
Az öntethez:
2 evőkanál eperszörp,
1 késhagynyi őrölt fahéj,
ízlés szerint só (1 csapott kiskanálnyi kb.),
1 pici gerezd fokhagymának is csak a fele péppé zúzva,
1 evőkanál víz,
2 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1/2 csapott mokkáskanál csilipehely
és ízlés szerint ha megkívánja a saláta: pár csepp citromlé.

A kuszkuszt tegyük egy nagyobb tálba, öntsük rá a forrásban lévő vizet és fedjük le 10-15 percre egy tányérral. Közben vágjuk apróra a zöldfűszereket, mossuk meg az epret, szedjük le a leveleit és vágjuk negyedekbe. Amikor a kuszkusz beszívta a vizet, vegyük le a tányért róla és hagyjuk langyosra hűlni. Közben készítsük el az öntetet is. Mindent keverjünk el jó alaposan.
Végül az epret, csicserit, zöldfűszereket keverjük el a kuszkusszal, s aztán az öntettel is. Kóstoljuk, s ha valami még hiányzik, pótoljuk. Nagyon extra, szerintem isteni finom.
Főtt kölessel is tökéletes a kuszkusz helyett.
Inspiráció: Casa Moro (a világ legjobb szakácskönyve... )


2013. május 23., csütörtök

... kölcsönbe kaptuk e Földet...


“Jelenleg egy új vetőmag-szabályozást készítenek elő Brüsszelben. Ha megvalósulnak az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának tervei, akkor több régi és ritka gyümölcs-, zöldség- és gabonafajta fog eltűnni a piacról. 


Ezen változatos, illetve biotermesztéshez alkalmazkodott fajták használatát a bürokrácia megnehezítené, miközben a mezőgazdasági nagyvállalatok befolyása tovább erősödne. Az új európai uniós vetőmag-szabályozás aktuális tervezete elősegíti, hogy a vetőmagpiac néhány vetőmagipari vállalat kezében összpontosuljon. Ez elfogadhatatlan. Az új európai uniós vetőmag-szabályozásnak lehetővé kell tennie a fajták változatosságának megőrzését, a kis-léptékű gazdálkodásban alkalmazható fajták használatát, valamint az ökológiai alkalmazkodáson alapuló nemesítést. A változatos fajtákat ne csak a génbankokon keresztül lehessen elérni, hanem nyíltan a piacokon is, bármiféle bürokratikus korlátozás nélkül.”


Aki úgy érzi, a gyerekeitől és unokáitól kapta kölcsönbe e Földet azért hogy vigyázzon rá, óvja és szeresse, kérem, írja alá a petíciót. Hogy az elkövetkező nemzedékeknek is legyen hol élnie és legyen mit ennie. Köszönöm.

Ez itt pedig egy Monsanto elleni (génmódosítás) elleni petíció:

http://www.avaaz.org/en/monsanto_vs_mother_earth_loc/?fSDeKeb&pv=44

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.




2013. május 20., hétfő

Tele szájjal enni, hangosan szeretni

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

 
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!




Jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
Jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

2013. május 18., szombat

A jóisten uzsonnája


Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent Szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadultl piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első termésének színe.




Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartókodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.
Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.
A bűnbeesett ember a tejfölös epret jégszekrénybe teszi és természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt, tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni és délután három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor ebéd utáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.

(Hamvas Béla: A jóisten uzsonnája)

2013. május 14., kedd

Cukkini harisszás rizzsel töltve


Aminek van kezdete, annak van vége is.
Aminek nincs kezdete, annak nincs vége sem.
Melyik-melyik?
A kezdet és a vég a láthatóban van.
A kezdettelen és végtelen a láthatatlanban.
Minden kerek és egész. Mégha időnként nem is úgy tűnik.

(d.)




Hozzávalók 1 főre:
1 kis gömbcukkini,
1 félmarék rizs (5-7 dkg, cukkininagyságtól függ),
2 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
só (ha szükséges, a harissa elég sós),
1 pici fej vöröhagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 púpos evőkanál harissa,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1 evőkanálnyi kapribogyó,
1 púpos teáskanál sűrített paradicsom,
5 dkg olvadós sajt.

A rizst bő vízben majdnem puhára főztem. A cukkininek levágtam a kalapját és kimagoztam. A rizst bő vízben egyszerűen megfőztem. A vaj és olaj keverékén megdinszteltem az apró kockákra vágott hagymát és fokhagymát, s mikor már puha és üveges volt, hozzákevertem a harisszát, a sűrített paradicsomot, a kapribogyókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Hagytam hűlni. A sajtot lereszeltem, s mikor már nem volt forró a töltelék, a felét hozzákevertem a fűszeres, harisszás, paradicsomos riszhez. Mindezt beletöltöttem a kivájt cukkinibe. A töltelék tetejét befedtem a maradék reszelt sajttal, és a cukkini kalapját is rátettem.
Előmelegített sütöbe tettem úgy, hogy alá, s a cukkinire is locsoltam kevés olajat. Sütöttem nagy lángon 25 percig.
Mennyei finom volt.
Ha nincs harissza kéznél, jó a magyar erős pista vagy édes anna is, csak fűszerezzük még úgy, ahogy a harisszánál leírtam.


2013. május 11., szombat

Toszkán paradicsomleves


Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember. 

(Ancsel Éva)




Imádom a leveseket. A kedvenc műfajom - már a főzésben, evésben természetesen. És a levesek közül is a kenyérlevesekért különösen rajongok. Mert egyszerűek, finomak és ami számomra nagyon fontos: "a semmit sem dobunk ki" kategóriájába tartoznak. Mert nem szívlelem a pazarlást, ételben meg pláne nem. Nem hagyni maradékot és semmiben: ez az élet. Mindent csak teljesen, egészen, maradéktalanul.

Kicsit magyarítottam a levest, újhagymával készítettem, mert szezonja van. A leves gyönyörű színű (vérpezsdítőpiros úgy igazánigazán), tartalmas, ízletes, olcsó és mesésen üdítő.

Hozzávalók 2 főre:
1/2 liter paradicsompüré (a lé és a sűrített paradicsom között van, én most piacon vettem házi paszírozottat, nagyon finom lett vele a leves),
4 dl zöldségerőleves (kockából is jó),
2 nagyobb szelet száraz, szikkadt kenyér,
só,
frissen őrölt bors,
bazsalikom (friss a jobb 2-3 szál vagy kevés szárított),
1 kis fej vöröshagyma vagy 3 szál újhagyma zölddel együtt,
2 gerezd fokhagyma,
5 evőkanál olívaolaj.

A forró húslevessel megáztattam a kenyérszeleteket. Közben az olajon pici sóval megdinszteltem a karikákra vágott újhagymát és a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát. Mikor már puha és üveges volt a hagyma, felöntöttem a paradicsompürével. A kenyérszeleteket kanállal összavagdaltam, mikor már teljesen bepuhultak és a levével együtt hozzáadtam a leveshez. Kóstoltam, sóztam, borsozta, kevés szárított bazsalikommal fűszereztem. (Most még nincs frissem.)
Hagytam főni forrástól számítva 10-15 percig és készen is volt. Ha savanykás lenne, pici cukorral kiegynsúlyozhatjuk az ízét.
Tálaláskor még kevés olívaolajjal meglocsolhatjuk. Száraz, könnyű vörösbor illik mellé.
Nyáron friss paradicsomból is készülhet, és igazi zöld, zsenge bazsalikommal - még finomabb, üdítőbb leves lesz a végeredmény. Melegen, de jól behűtve is kitűnő.