2014. március 17., hétfő

Egyszerüen csak: sült alma


A Komoly Tanácsok Boltjában föl-alá sétál a boltos, Doktor Sétamárta. Jönnek a vevők, kérdezik tőle, mondja meg, Doktor Sétamárta, hagyma vagy alma, titokban vagy tudottan, ébren vagy álomban, piros vagy fekete, ajtó vagy ablak, nyitni vagy csukni, foggal vagy körömmel, vajjal vagy mézzel, előbb vagy utóbb, ölelni vagy csókolni, életre vagy halálra. Sétál föl-alá Doktor Sétamárta, lehet, hogy hagyma, lehet, hogy alma, lehet titokban, lehet tudottan, lehet, hogy ébren, lehet, hogy álomban, lehet, hogy piros, lehet, hogy fekete, lehet az ajtó, lehet az ablak, lehet, hogy nyitni, lehet, hogy csukni, lehet foggal, lehet körömmel, lehet, hogy vajjal, lehet, hogy mézzel, lehet, hogy előbb, lehet, hogy utóbb, lehet ölelni, lehet csókolni, lehet, hogy életre, lehet, hogy halálra, menjenek haza szépen.

(Mosonyi Aliz: Boltosmesék)




Most van az az időszak, amikor már semmi sincs és még semmi sincs a piacokon. Úgy értem friss ződ, gyümölcs. Pedig már nagyon kívánom. A salátát, újhagymát. Retket, miegymást. 
Ez az almaköret mostanában többször is asztalra került. Mert alma van. És az alma finom. Főleg így.
Nagyon egyszerű. 

Hozzávalók 2 főre (ha csak ezt esszük köretként):
5 nagy vagy 6 kisebb alma,
1 késhegynyi só,
1 evőkanál nádcukor (nem a sötétbarna, hanem a világosabb) vagy 1 evőkanál méz,
2 dkg vaj,
0,5 dl fehérbor vagy rozébor vagy pezsgő (lehet édes is, muskotályossal meg isteni),
fűszerek tetszés szerint: őrölt fahéj, kardamommag, csillagánizs, szegfűszeg, vanília, citromhéj vagy narancshéj.
(Lehet csatnisabbra is készíteni, vagyis akár csili, hagyma is mehet hozzá, vagy szokatlanabb fűszerek, mint pl. a babérlevél, szegfűbors, stb...)

Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk le nagy darabokban a magházról. Vajat olvasszunk fel egy serpenyőben, dobjuk bele az almadarabokat, ízesítsük cukorral vagy mézzel és tetszés szerint fűszerekkel. Öntsük alá a bort is és nagy lángon süssük, többször rázogatva, megforgatva az almadarabokat. Egészen addig süssük, míg a bor elfő alóla, és a cukor vagy méz kissé karamellizálódik. És már készen is van.
Nem több, mint körülbelül 10 perc. Tényleg nagy lángon csináljuk, hogy az alma ne főjön szét.

Ehetjük csak köretként is. Vagy kiegészítő köretként. Kitűnően illik sertéshúshoz, szárnyasokhoz. De pazar lehet akár egy zöldséges piláf mellé is. Ha turmixgépbe tesszük (ha túl sűrű lenne, kevés vízzel higítható), remek almaszószt kapunk végeredményül. Ha pedig nem köretként fogyasztjuk, használható sütikbe, sütikhez is. Tehetjük palacsintába (akár a tésztájába is, csak akkor kissé daraboljuk fel), stb... De akár levest is varázsolhatunk belőle, akár melegen fogyasztva, akár behűtött gyümölcslevesként tálalva őtet.
Jó étvágyat hozzá! :)

2014. január 30., csütörtök

Fűszeres kenyér és tortilla csipsz


Az eljövendő fényességben állok,
kezemben vággyal, s oly szép a világ.

                                                                                                (Nazim Hikmet Ran)




Házi chips kártyapartihoz. Ahova ma nem mentem el... mert ha ónos eső van, a fogadóirodáknál nem érdemes nagy tételben fogadni arra a sanszra, hogy én hányszor fogok nem elesni... :(  Külön tehetségtelenségem van mindennemű jeges, síkos téli sporthoz, legyen az korcsolya, sí, szánkózás, de olyanokban is remekelek mint biciklizés, görkori, mármint az öt méteren belüli biztos fenékreesésben verhetetlen vagyok.
No mindegy, a csipsz isteni. Az úúúgy volt, hogy maradt fél tepsinyi kenyérlángos, eléggé megszikkadt már. Mivel nem szokásom semmit sem kidobni, ami étel (kenyeret különösen nem dobok ki), ezért az jutott eszembe, hogy a krémlevesekbe gyártott pirított kenyérkockák is el szoktak titokzatos módon tűnni a tálkából, mire elkészül a leves nálunk ilyen falánk manók laknak, különös tekintettel a pirított kenyérkockákra, egyszóval szeretjük ropogtatni.
Kicsit feldobtam. Készítettem kétféle öntetet, egy zöldfűszerest és egy pirospaprikás-csilist.
Tehát ennyi csak a recept:
a kenyeret tépdeljük kis darabokra. Készítsünk negyed tepsinyihez 4-5 cl olívaolajból és vegyes zöldfűszerből öntetet: kakukkfű, szurokfű és bazsalikom került az enyémbe és fokhagymagranulátum, 1/2 csapott mokkáskanálnyi. Zöldfűszerből a kakukkfűvel csínyján bántam: 1/2 teáskanálnyi, a szurokfűből 1 púpos teáskanálnyi, a szárított bazsalikomból 2 púpos teáskanálnyi került a keverékbe. Megpirítottam serpenyőben a darabkákat, majd félrehúztam a tűzről és ráöntöttem, a keveréket. Két fakanál segítségével alaposan elkevertem, hogy minden darabkára jusson. Legvégül sóztam, mert egy csipsz sósabb, mint a sima kenyér. Azt is alaposan elkevertem a kenyérdarabkákon és készen is volt.
A csilis hasonlóképpen: 4-5 cl olívaolaj, 1/2 csapott mokkáskanál fokhagyma granulátum, 1 csapott mokkáskanál őrölt csili, 2 púposabb teáskanál pirospaprika. Végül só. Az eljárás ugyanaz.
Ha nincs fokhagyma granulátum, reggel reszeljünk az olívaolajba 2-3 gerezd fokhagymát, jól keverjük el és hagyjuk álni 1-2 óráig, majd szűrjük át. Ezután fűszerezzük.
Ha van száradtabb maradék tortillakenyerünk, hasonlóképpen isteni tortilla csipszet készíthetünk belőle. De figyelmeztetek mindenkit: addiktív, és nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna. Mert isteni. A bolti csipszek a futottak korcsolyáztak még rovatban sincsenek ezekhez képest.
Ha mégis maradna (vannak még csodák), krémlevesekbe is mennyeiek.

2014. január 18., szombat

Citromos, borsós piláf


Hagyjunk tévedni másokat is, önmagunkat is. Ez nagyon lényeges. Ha hagyom magam is, téged is tévedni, azzal azt jelzem: bízom benned. S még azt: szeretlek, akkor is, ha tökéletlen vagy.
Tévedések nélkül nincs megismerés.
Tévedések nélkül nincs út, nincs növekedés, nincs bizalom, tévedések nélkül -
talán
ez az ember legigazabb jelzője mert egyszerre sebezhetőséget és bátorságot feltételez.
Szép
kombináció. Kecses, girbegörbén egyenes.

(d.)



 

Tulajdonképpen zöldborsós rizs, csak kicsit megkacifántolva = indiaira hangolva. Ha rizs jön sorra ami elég ritkán esik meg a konyhámban mert nem szeressük, általában igyekszem valahogy átvarázsolni, izgalmasabbá, ízletesebbé tenni. Fincsi lett, önmagában is jó, de köretként is különleges akár halhoz, akár szárnyashoz, de rántott sajthoz vagy karfiolhoz is nagyon el tudom képzelni.

Hozzávalók 2 főre:
1 bögre hosszúszemű rizs (2 dl vagyis 20 dkg),
2 dkg vaj,
2 nagy gerezd fokhagyma,
1 púpos bögre zöldborsó (2,5 dl),
2 bögre víz (4 dl),
só,
3 kardamom magjai,
1 csapott mokkáskanál koriandermag,
1 csapott mokkáskanál mustármag,
1 nagy babérlevél,
1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér,
1 púpos mokkáskanál kurkuma,
1 darabka fahéj,
1 egész citrom lereszelt héja,
és ízlés szerint a leve.

A kardamom, koriander, mustrármagokat mozsárban összetörtem. A fokhagymát nagyon apróra kockáztam. A rizst megmostam alaposan. A fagyasztott borsót szűrőben meleg vízzel szintén átöblítettem, hogy ne legyen fagyott. Egy teflonos lábosban felmelegítettem a vajat, hagytam kissé barnássá válni, míg finom karamelles illatot kezdett árasztani. Ekkor beleszórtam a mozsárból a fűszereket, a fokhagymát és pár másodpercig kevergettem, míg az ő illatukat is megéreztem. Hozzáadtam a kurkumát, őrölt gyömbért is, és a rizst is. Addig sütöttem-kevergettem, míg a rizsszemek elváltak egymástól, és kissé áttetszőek lettek. Felöntöttem vízzel, sóztam, beledobtam a fahéjat, a bérlevelet is, és a zöldborsót is hozzáadtam. Fedő alatt egészen kis lángon addig főztem, míg a rizs tetején már csak félujjnyi kevés víz látszott. Lezártam a lángot és hagytam fedő alatt bepuhulni (15 perc). Végül belereszeltem a citrom héját és a levével ízesítettem, villával finoman átkeverve.
A vajat ne hagyjátok ki. Nem margarine, hanem VAJ szigorújan. Ahogy kicsit megkaramellesedik, édeskés lesz, a citromot tökéletesen és gyönyörűségesen kiegészíti.

2014. január 8., szerda

Babos derelye


Vesztesnek, céltalan vándornak titulálták, amiért feladta. De nem minden vándor céltalan. Főként azok nem, akik az igazságot keresik a hagyományokon túl, a definíciókon túl. A látszaton túl.

(Mona Lisa mosolya)




Inkább csak ötletadónak teszem fel, mert maradékhasznosítós étel - vagyis pontos receptet nem tudnék most megadni. Tegnap este vacsorára babpürét készítettem tortillával. Egy pici maradt belőle. Ránéztem a kis tálban didergő kevéske krémre, és pont olyan látványt nyújtott, mint a tatárbifsztek, vagy egy fűszeres darálthúskrém. Erről jutott eszembe, hogy ha tésztába tölteném, még elég is lenne nekem ebédre. Hát. A legeslegfinomabb töltött tésztát ebédeltem ma. Máskor direkt is fogok ilyet csinálni, mert valami nagyon finom lett.

Azért úgy nagyjából: 1 vörösbabkonzervből készült püré szerintem 4 főnek elég tésztába töltve. Ezt most lilahagymával, kevés fokhagymával, olívaolajjal, sóval, csilipehellyel, oreganóval, mozsárban tört koriander-maggal és kevés sűrített paradicsommal fűszereztem.
Négy embernek 40 dkg lisztből 3 vagy 4 tojással (és kevés vízzel) tésztát készítünk, én tésztagéppel 6-os fokozatig nyújtottam. Lehet kockákra is készíteni a derelyéket, nekem most gömbölű kedvem volt.
Kifőzzük, olívaolajjal meglocsoljuk és volt itthon most kevés parmezánom, azt reszeltem rá, de bármilyen ízesebb kemény vagy félkemény sajt jó rá. Mesésen finom, szerintem bármilyen húsos derelyét űberel.