2018. március 24., szombat

heti húsmentes étlap - a Nagyhét

A negyven napos böjt vége a Nagyhét, ami virágvasárnaptól - Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepétől - nagyszombatig tart. Utolsó három napja (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat) a sacrum triduum Paschale, a húsvéti szent háromnap.
Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora napján, amely a Gecsemáné-kertben zajlott le, s amely egyben az Eucharisztia (úrvacsora) megalapításának napja is, a harangok Rómába mennek - vagyis elnémulnak -, és csak nagyszombaton este, a feltámadás után szólalnak meg újra.
Nagypénteken, Jézus halálának napján római katolikus szokás szerint nem mutatnak be teljes misét, csak úgynevezett csonka mise van, mert ezen a napon Jézus, az örök főpap maga mutatja be az áldozatot.
Nagyszombat napja még gyásznap, de az estéje már a feltámadás ünnepléséé. 

A falusi szokások java része a tavaszhoz, a megújuláshoz, a termékenységhez kapcsolódott. A népszokások azonban az urbanizáció hatására gyakorlatilag mára teljesen eltűntek, ezért nem is említem őket.




Vasárnap
zöldségerőleves házi reszelt tésztával (tarhonyával)
lencsés pásztorpite a levesben főtt zöldségekkel turbózva

Hétfő
gyömbéres sütőtökkrémleves
vega rakott burgonya csemege uborkával

Kedd
tárkonyos zöldbableves
grillezett padlizsán paradicsommártással, rizzsel

Szerda
magyaros karfiolleves
juhtúrós sztrapacska

Nagysütörtök
"zöldcsütörtök": medvehagymás spenótleves sült tojáscsíkokkal
körtés crumble (morzsasüti)

Nagypéntek
szigorú böjti nap: kenyér, gyümölcs, sajt

Nagyszombat
napközben sütés-főzés, ezért délben szintén csak kenyér és sajt retekkel vagy ha van hely, idő, akkor sütőbe bedobott fetával töltött burgonya fejes salátával
este, a mise után húsvéti ünnepi hidegtál: főtt sonka, tojásos töltött dagadó, főtt kolbász, főtt tojás, sárgatúró tormakrémmel és foszlós kaláccsal


2018. március 23., péntek

Medvehagyma gremolata

Egy ritka egyszerű poszt következik. Inkább csak ötlet, de ha David Lebovicz külön írhat a gremolátáról, akkor én is. 😉


Burgonyapüré medvehagyma gremolátával és rántott laskagombával

Már többször említettem az ossobucco kapcsán, most a medvehagyma-szezonban újra előveszem, ugyanis eme kora tavaszi zöldben egyesül mind a fokhagymaíz, mind a zöld-ség, ha értitek mire gondolok. A friss, harsány tavaszi zöld érzését értem zöld-ség alatt, s ami a petrezselyemben is megvan. Tehát, ez a tavaszi gremoláta: friss medvehagyma és reszelt citromhéj keveréke.


Bármire szórható, amire csak megkívánjuk. Egy dolog: késsel vagy mezzalunával aprítsuk a medvehagymát, mert ahogy minden kényes levélzöld, ő sem szereti, ha aprítóba téve minden aromát kisajtolnak belőle. A kézi vágás szelíd, meghagyja az illóolajokat, a növény ízét. Másik dolog: frissen készítsük ha lehetséges, ha viszont marad, akkor jól zárható üvegcsébe téve még körülbelül 2 napig megőrzi az aromáját.



2018. március 17., szombat

heti húsmentes étlap - 5. hét



Vasárnap:
zellerkrémleves
vega chili con carne tortilla kenyérrel és rizzsel
madártej

Hétfő:
vega lebbencsleves
G. Ramsay-féle kukoricalepény fokhagymás joghurttal

Kedd:
medvehagymás salátaleves bundáskifli-karikákkal
sós kölespuding, sütőben sült balzsamecetes, mézes zöldségekkel (sárgarépa, kerekrépa, kelbimbó, édesburgonya)

Szerda:
diós-konyakos sajtkrémleves
rántott karfiolrózsák sült burgonyával és céklazalzikivel

Csütörtök:
lencseleves (a zöldséges bableves mintájára)
túrógombóc sok tejföllel, porcukorral

Péntek:
kertészleves
töltött, sült gombafejek, petrezselymes rizs, fejes saláta

Szombat:
sörös hagymaleves
camembert sütve, reteksalátával és frissen sült baguettel
házi sportszelet



2018. március 13., kedd

Hogyan nem lettem piaci kofa? Egy nem-vállalkozás rövid története.

Ez most egy dühös és szomorú poszt lesz. Vagy felháborodott vagy elkeseredett, vagy kiábrándult és dühös. Ja, mondtam már hogy dühös?




Kitaláltam, hogy szabad időmben sütiket fogok sütni. Olyan tea, kávé mellé való aprókat. Mert hogy esténként van rá 2-3 órám. Másnap pedig fogom a kis kosárkámat, és lemegyek vele a piacra.
Gondoltam - én naív - hogy legalább a kosztpénzrevalót majd megkereshetem.
Gondoltam - én naív - hogy én, az ecceri háziasszony kitaláltam egy olyan vállalkozást, amit magam el tudok indítani és levezényelni, nem kell alkalmazott, üzlethelység, és a többi.
Gondoltam - én a naív - hogy ez nem csak nekem jó, hanem a társadalomnak is, nem élősködöm a nyakán, nem állok sorba segélyért, hanem saját két kezem munkájával előteremtem a megélhetésemre valót. És még örömömet is lelhetem benne.
Üzletasszonyi karrierem amilyen gyorsan felívelt, kétolyan sebességgel alá is hanyatlott. A Nébihes hölgy közölte, hogy előbb rendelkeznem kell egy cukrászüzemmel. 
Maradok lábamlógatva, nemköszönettel. 




Európa más országaiban miért lehet ezt megcsinálni?
Az olasz nők miért ülhetnek kinn az utcán a nagy konyhaasztal mellett, és miért sodorhatják a házitésztát, s árulhatják? Hát nincs tésztaüzemük, oszt mégis lehet. Vagy az angol, francia piacokon miért árulhatnak a süteménytől a sajton át a lekvárig mindent? Vagy Indiától Ázsián át Mexikóig miért élhetnek meg tisztességgel a kisemberek abból, hogy viszik a gázrezsót az utcára, és egy kondérnyi ételt megfőznek minden nap, és nem csak az árus, de a vevő is jól jár, mert jót ehet és olcsón?
Hát a világon virágzik a street food, csak nálunk nem engedélyezett semmi sem? Holott mezőgazdasági ország lennénk a kiváló termőföldekkel, sok ember tudna élni és eltartani a családját abból, amit megtermel és feldolgozva kivisz a piacra.
De mi ehhez hülyék vagyunk. Mi a multikat akarjuk, és a függő rendszert, amiről véletlenül sem tudsz leválni, hacsak nincsenek a zsebedben súlyos milliók, amik eleinte is csak arra elegek, hogy elindíts egyáltalán valamit. A jogszabályokról nem is beszélek, amik évente változnak. Hát ezért nem vállalkoznak a külföldiek nálunk. Mert belefeccölsz egy rakat pénzt valamibe, utána meg tönkrevágnak az adókkal, a megszorításokkal, stb.
Paradicsom is lehetne ez az ország, de mi hülyék vagyunk ahhoz is, hogy ezt észrevegyük és kiaknázzuk.
Rugalmatlan itt minden. És nem, nem a kisember képtelen változni, és nem, nem a kisember tanultan tehetetlen, hanem ez a büdös nagy idióta rendszer, amely függésben tart, rugalmatlan és képtelen a változásra. A kisember alkalmazkodik. Lásd: az elmúlt egy-két évtizedben vagy másfél millió magyar ment el oda, ahol boldogulni is lehet.